A Hon, 1875. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1875-01-01 / 1. szám
ha való, hogy sparolországnak egy gyermek ült nyakára. Ez nem lesz egyéb mint újabb belátható zavarok, ‘forrongások, vérengzések közt*” a szerencsétlen országban, mely most már nem egyéb, mint egy óriási düledező fszárnya. Szathmáry György: Apróságok. Nem utolsó mulatság végig tekinteni a jobboldal lapokon. Bőfös czikkekben vágnak rőfös ábrászokat, sellamentálják keserű pathoszszal, hogy bizony pusztulunk, veszünk, elősorolják a múltak bűneit, sőt több: bűneit beismerik, hogy az eddig követett irány könnyelmű, veszedelmes volt, romlást hozott a hazára s eljuttatta a financziális örvény legszélsőbb párkányáig, — még egy lépés s menthetetlenül odaveszünk. így megy az mindenütt, akár melyik kormánypárti lapot vegyük is elő. Panaszkodnak, szemrehányást tesznek, jajveszékelnek és ítélnek s mindezt a ma született ártatlanság jámbor képével, mintha nekik semmi részök se lenne Jeruzsálem pusztulásában, legfeljebb elzokogni felette Jeremiás siralmait. Ez az, ami leginkább bizonyítja az uralmon levő párt és sajtója jó magatehetetlenségét egész colossalis nagyságában. Előidézné a bajt s aztán kétségbe esni fölötte. Ez valóban a nagy lelkek vonása. Hiszen ami a jobboldali sajtót magát illeti, az bizonyos, hogy a bajt nem ő idézte elő. Az irigység sem vetheti szemére, hogy vezéreszmék világító fáklyáit lobogtatta volna pártja előtt. Sőt épen kullogva járt annak nyomában s a fáklyákat legfeljebb arra használta, hogy ünnepélyesen illumináljon istenített vezéreinek hőstetteihez, chorusban zengje a dicsénekeket s kürtölje világgá, mily nagyszerű, mily áldást hozó minden, a mit a »vezérférfiak« a haza és trón javára s nagyobb dicsőségére gondolnak, mondanak és cselekesznek. Akkor még az volt minden hymnus refrainje, hogy »mindent megnyertünk, a mit akartunk« s jubiláltak egetverő örömmel. Most azt mondják, hogy megérkezett a magunkbaszállás órája s bár most is énekelnek, »de énekük ex profundis« hangzik fel, keverve jajgatással és a fogaknak az ő csikorgatásával. Vajon felhangzik-e majd a menyországban a jövő választásoknál ?* Tehát bevallják, hogy eljutottunk a romlás szélére s egy lépés elég, hogy a mélybe zuhanjon az ország. De azért egy sincs köztük, a melyik ez utolsó lépés megtételétől az országot visszarettenteni akarná. Sőt inkább biztatják egymást, hogy csak sorakozzanak újult erővel a régi zászló alá, mely idáig vezette. Többre becsülöm a patkányokat. Azok, ha megrágták a hajó fenekét, elhagyják legalább s nem állnak a mentő kéznek útjába. A »Reform« mely egyik fő-fő kürtöse volt a jobboldal dicsőségének, az eddig elmúlt alkotmányos aerát most a »hétéves háború«-nak nevezi. Látszik, hogy magába szállt. De azért még sincs igaza. A hétéves háború a történelemben páratlan egy fellángolásnak volt tanúja. Akkor kiálták őseink, hogy : »Vitám et sanguinem.« mm. avenam non!« mondá rá a nemzet. A zab bizonyult az életnél és a vérnél. S most, midőn a nemzet levert, kedvetlen s be van gombolkozva állig, — ezzel a zabbal gondolja megmenthetni az országot a jobboldali politika! Egy egész sereg előkelő, buzgó, becsületes és szakértő hivatalnok távozásáról beszélnek a lapok. Hire jár, hogy közjegyzőségre pályáznak. No ezek azok, akikre a megrágott fenekű hajónál czéloztunk.* Sikerül az adófizetség, ez a legújabb financziális hír. Az adóhivatalok ostromállapotba vannak helyezve. Egy előkelő ur — bizonyosan valamely miniszter rokona — kinek több ezer forintra rúgott az adórestantiája s azt rajta behajtani szép szóval eddig semmi áron nem lehetett (az executió köztudomás szerint oly magasra felnyúlni nem beir elég hoszszu kézzel), — amint elolvasta, a törvényben, hogy az adóhátralékos elveszti választási jogát, — egyszerre lefizette összes adórestantiáját, mondván: »nem lenne nobilis dolog adóhátralék miatt esni a polikai kiskorúak közzé.« Persze ezt a törvényt egy gazdag urnak bevárni nobilis dolog volt. A képviselőház annak idejében kiküldött volt egy bizottságot a »Közalapítványok és alapok jogi természetének megvizsgálására.« E bizottság feladata tehát ez esetben egy történeti igazság felkutatása volt, történeti kútfők nyomán. Kutatásának eredménye tehát — föltéve, hogy a kutatás lelkiismeretesen történt — csak egy lehetetett, mert egy tárgyban kétféle igazság nem képzelhető. A bizottság azonban mégis kétféle történeti igazságra jutott. A többség arra, hogy a tanulmányi alap felekezetnélküli természetű, a gr. Apponyi Albertból álló kisebbség pedig arra, hogy tisztán katholikus jellegű. Ily könnyedén történnek mi nálunk lehetetlenségek. * Valami »Silicerus« nevű uraság a legrégibb magyar lapban, a német »Pressburger Zeitungban« az ottani grossdeutsch párt nevében véd- és daczszövetséget kötött az erdélyi szászokkal a barbár magyarok ellen. Most tehát két oldalról vagyunk fenyegetve német betöréssel: keletről és nyugatról. Valóban aggasztó egy állapot, kivált miután Széchenyi Ödön Stambulban van s nem vizipuskázhatja le azt a tüzet, melyet ezek a sincerizálók alánk akarnak gyújtani.* — Bizony jó lesz a fiskális urak számára is építeni kamarákat, ne csak mindig a szegény embert csukják be, — mondá közelebb egy jámbor ember, ki paraszt eszével olyatén intézeteknek tartja az ügyvédi kamarákat, a hová az embert javítani viszik.* Gratulálni is illenék az uj esztendő alkalmából, legalább úgy hozná a megszokott tisztesség. De a fővárosban nem is divat már új évet kívánni, hanem csak új évet »követelni.« Annak pedig ára van, akár az adóexecutiónak. Isten ments az efféle boldog új esztendőktől! De valóban nincs is mit kívánnunk. Hiszen úgyis többet nyertünk, mint amit kívántunk. Abból is visszaadnánk szívesen, csak vinné valaki. Társadalmi életünk 1874-ben. A politikával foglalkozó szemleiró fájdalommal s mély aggodalommal tekint vissza a lefolyt évre, mely a közelmúlt legszomorúbb évei közé tartozott legalább mi reánk, magyarokra nézve. Volt egy idő, midőn a hazafi megdöbbenve volt kénytelen kérdeni : élünk-e még tovább, vagy a teljes megsemmisülés napjai következtek be? Azon kor volt ez, midőn a reményteljes tavaszi napok helyett fagy lepte meg a dúsgazdag magyar Kanaánt, az ország kormányán ülő férfiak nyomorult gyávaságból megtagadták az önálló nemzeti bank, pénzügyi bajaink legfőbb orvosszerének, felállítását, a keleti vasút botrányos ügye s annak még botrányosabb megoldása arczába szökeltette a vért még annak is, ki különben a politikai ügyek iránt közönyös volt, csak azért, mert ily tettet magyarok voltak képesek elkövetni; azon kor volt az, midőn délkeleten a hálátlan szász faj, éjszakán rajongó pánszláv agitátorok nyíltan kezdették meg újból azon mozgalmat, mely oly borzasztóan hasonlított a 48-ks testvérharczhoz s midőn közvetlen ezen jelenségek után Kuhn báró megbuktával a reactiós ultramontanismus vérfagylaló csontvázai újólag felemelkedtek. Csodálkozva emlékszünk e napokra s az azóta lefolyt időkre, csodálkozva, mert minden nap látjuk magunk körül s olvassuk jajveszékléseit ama hitvány önérzetét elvesztett, de — fájdalom — napról napra szaporodó csőcseléknek, mely a conservativ kormányban látja a segélyt, mely járom alá kész buvni, csakhogy gondolkoznia s működnie ne kellessék. Ezen szomorú politikai háttér mellett nyujthat-e valamely halvány reménysugárt a társadalmi élet szemléje? Hiszen, habár e sorok írójának egyéni meggyőződése szerint a társadalmi élet hasonlíthatlanul fontosabb is a politikánál s az erős társadalom mellett a politikai zavarokra s pártviszálkodásokra alig lehet nagy súlyt fektetni, kétségtelen, hogy a közvélemény oly gyarló foka, minővel politikai életünkben minden nyomon találkozunk, hogy a politikai erkölcstelenség, melyet sem a törvényhozó testületben, sem a vidéken nem lehet eltagadnunk, a társadalmi életre bénitólag hat. Ki ne tudná például, mily nyomasztó s erkölcstelen hatása van társadalmunkra azon esztelen törekvésnek, hogy a megyék önállóságát fokonként megcsonkitották s hogy az érdektelen megyegyülésekre a tanácskozó termek kongó falai közé kötéllel is alig lehet egyes tagokat vonszolni ? S mindamellett mi, kik a lefolyt év társadalmi mozgalmait folytonosan élénk figyelemmel kísértük, önérzettel mondhatjuk, hogy ezen társadalmi élet élénksége nemcsak apadt, de emelkedett, nyugodtan tehetünk tanúbizonyságot arról, hogy a magyar társadalom, melyről pár évvel ezelőtt alig lehetett szó, mert hiszen nem is létezett, komolyság s erkölcsi lelkesedés tekintetében csakhamar ki fog lépni a gyermekség pályáiból. Nagy eszmék nem születtek ugyan ezen ifjú társadalomban, a lelkesültség s buzgalom igen gyakran van kisérve álpáthoszszal s üres hiúsággal, nem egy helyütt észleljük, hogy csak egyesek működnek közre s mindenek felett hiányzik még csaknem általában az öntudatos működés s nemes lelkesedés , de az egyszer e társadalomba bedobott eszme nem vész el többé nyomtalanul, nagyobb s nagyobb körben terjed a hullámzás, a hagyományos szalmaláng helyébe minden felé eredmények lépnek, a társadalmi élet magvas kezd lenni — ma már nemcsak elmélkedünk, de gondolkozunk is, nem csak tervelünk, de tennünk is lehet. 1860 óta, midőn az elnyomatásból kiszabadult nemzet lelkesülten hozta össze hazafius czélokra fill^ueiffli^A felállította az akadémia nagy palotakészsége oly fényesen mutatkozott volna, mint 1873 —4-ben, ezen, a rettentő pénzügyi csapásokról oly annyira nevezetes esztendőkben. A művészek házára több mint százezer forint gyűlt egybe, Eötvös szobrára 40 ezeren felül, a népkonyhákra közel félszázezer, a székely pályadtjra 7000-en felül, a bukovinai magyarok részére mintegy másfélezer, Szerdahelyi szobrára 4 5 ezer stb, hogy a kisebb s helyi érdekű adakozásokat egészen mellőzzük. Nem hallgathatjuk el, hogy e nyomor napjaiban több száz choleraárvagyermeket fogadott fel a magyar nép gyermekül, hogy a bukovinai testvéreink által idehozott gyermekeket egytől egyig a nagy magyar hazában marasztá, hogy Szombathelyet, Nagyváradon, Marosvásárhelytt, Kézdi-Vásárhelytt, Budapesten új árvaházak alakultak, vagy azok alapkövei letétettek, hogy a szeretetházak , menhelyek, népkonyhák eszméje országossá lett. Azonban nem azon körülmény az, mely társadalmi életünk élénkségét kiválóan jellemzi. Nagy eszmék foglalkoztatták ez évben a magyar polgárok agyait. Miskolczról s Beregszászról hatalmas s erős hullámokat vert áramlat indult meg a pénzügyek társadalmi után rendezése végett s ezen áramlat ezer s ezer egyén szivében lelt viszhangra; s ezer egyén tollát s tetterejét költötte fel; egy egyszerű alispán, Grünwald szava a felsőmagyarországi panszlávok ellen lángra gyulasztotta a szunnyadó nemzeti önérzetet s hatása alatt egy intézeteit féltékenyen őrzött felekezet mért halálos csapást hazafiai kötelességeiről megfeledkezett gyermekeire, a panszlavismussal vádolt lutheránus középtanodákra; a főváros kebelében néhány buzgó egyén újólag napirendre hozta a humanismus egyik legnemesebb eszméjét, a szenvedők s elbukottak felemelésére czélzó börtönreformokat s agitálásokat, habár még kezdetleges, elismerésre méltó siker kisérte; egyszerű tanítók Aradon és a fővárosban kibontották a zászlót, melyre a »népies irodalom« jeligéje van kitűzve, öntudatosan s paedagogiai tapintattal igyekeztek odahatni, hogy a nép legalsóbb rétegei is élvezhessék a szellemi gyönyöröket, hogy az erkölcsöt s értelmet megmételyező ponyvairodalom mielőbb elleneúlyoztassék, s ine az ország minden részében törekszenek népkönyvtárak alakítására, Debreczenben, Máramaros-Szigeten, Kassán, Győrött, Szegeden s az ország majdnem minden más nagyobb városában népszerű tudományos előadásokat tartanak, a sajtó befolyása következtében. Szombathelyet, Kassán,Békés-Gyulán, Jászberényben, Esztergomban régészeti múzeumok alakulnak; az országos kisdedvédegylet apostolokat küld ki vidékre, kik a kisdednevelés eszméjét terjeszszék s egy év alatt közel 30 kisdedóvoda s gyermekkert felállítására történnek komoly előkészületek s nem egy nagy befolyású férfiú, nem egy évek nagy száma alatt elaggott egyén lesz ezen eszme lelkes hirdetőjévé. S mindezzel nem merítettük ki a társadalmi mozgalmak sorozatát. Kossuth felszólítására a honvédmenházra tetemes adakozásokat gyűjtenek, Jágocsy Péterffy buzgólkodása s a nőipartanoda felállítása folytán az ipariskolák érdekében szokatlan s örvendetes mozgalom jön létre. Uj szakközlönyök s szakegyletek alakulnak, mint a méhészegylet, a tűzoltók országos congressusa, biztosító társasága. Az ipari gazdaság egyes kiállítások által (Apatin, Gyöngyös, Szabadka, Mohács, Győrött) tetemesen emelkedik, az országos iparegyesület által kiadott műipari lapok s az országos iparmúzeum alkalmával tartott előadások az iparosok értelmiségét jelentékenyen emelték s Szegeden nagy országos iparkiállítás s új iparmúzeumot terveznek. Rogeard szellemdús előadásai, a természettudományi társulat kitűnő fordításai új eszméket honosítanak meg, a sajtó küzd a kuruzslás és búcsujárás ellen, a hallottak elégetése mellett s szavai a nép alsóbb rétegeiben is viszhangot keltenek. Fehérváron, Aradon s Temesvárit állandó színházak alakulnak, melyek a nemzeti színház monopóliumát megtörni s a vidéki színészetet nyomorult helyzetéből kiemelni lesznek hivatva: a főváros s vidék nehány lelkes írója élénk harczot kezdett meg az uralkodó s elaggottirodalmi eszmék ellen, uj életet s uj eszméket öntvén beléjök; az irodalmi decentralisatió az uj múzeumokkal összeköttetésben elevenülő vidéki irodalmi körök által megerősödvén, már egy vidéki hírlapíró-egylet tervével is foglalkozik. Általában véve kétségtelen, hogy ez évben a kétely szelleme s az erkölcsi komolyság, a társadalmi élet e két fő mozgató ereje, hatalmasan növekedett. Papok s buzgó felekezeti emberek ítélték el a katholikus s protestáns ultramontanismus túlzásait, papok szólaltak fel a polgári házasság ellen s népies iratokban igyekeztek felvilágosítani a népet az egyházi dogmák által behozott babonák felől, keményen sajtolván a Lonkay-Zafféri-Bothmer-féle özönvíz előtti nézeteket. Weber Samu hitoktatást modern elvek szerint igyekezett rendezni, a fővárosi sajtó számtalanszor felszólalt az egyházi élet túlkapásai ellen s a nép zömébe is kezdett elhatolni a felvilágosodás szelleme.se az erkölcsi élet is tisztább lett. A »Mátyás Deák«, »Északi fény«, »Borsszem Jankó«, Kornéliában stb. mutatkozó erkölcs-, illemsértő nyilatkozatokat nyilvánosság előtt ostorozzák, a keleti vasút ügyében történt megvesztegetést, a Ráth-Mezősy-féle botrányos árulást a közvélemény hangosan ítélte el. Azon nemzet, melynek társadalma ily fényes jeleit mutatja emelkedésének, nem készül még a halálra, sőt inkább csak most kezdődik valódi emelkedése. Míg a társadalmi élet oly napokat mutathat fel, midőn (ápr. 19-én) egyszerre történik az iparmúzeum megnyitása, a magyar műcsarnok s népszínház építésének megkezdése, s egyúttal megalakul a felsőmagyarországi iparoktatást terjesztő egyesület, addig kétségbeesnünk nem lehet. Az ily napok és ily emlékek lelkesítenek. — Magyarország nem volt, hanem lesz. Ne vádoljon bennünket senki optimismussal. Nincs lap hazánkban, mely oly gyakran s oly sok szempontból ostromolta volna a visszaéléseket, nincs, mely — habár fájó érzettel — többször reá mutatott volna társadalmi sebeinkre. Oly ország, melynek miniszterelnöke egy Bittó lehet, melyben egy Gregusst, egy Csengeryt elsőrangú tekintélyekkénttisztelnek, hol a papság a kormány felett áll s döntő szóval rendelkezik, ily ország még mindig a sötétség országa, egy ily népet még mindig kiskorúnak kell tartanunk. A hivatalvadászat, a léha dorbézolás, a nepotismus, az anyagi s szellemi érdekek komoly megfontolásának hiánya még mindig napirenden van nálunk ; egyleteinkben a »méltóságos« urak uralkodnak, a dinom-dánom elkerülhetlen a legkomolyabb irányú társaságokban is. Dumass Ponson du Terrail regényei minden leányos háznál feltalálhatók, míg az akadémia sváth kiadványai a magazinokban hevernek. Társalgási körökben a férfiak legtöbbnyire pipáról, lovakról s leányokról szólanak, a nők — kiknek érdekében különben a jelen év a tanítónők számának szaporodása s rendezettebb női tanodák felállítása folytán igen fontos évnek mondható — e nők legnagyobb része személyeskedésekkel, divattal s a hódítás eszközeinek elsajátításával foglalkozik. De legyen bármily nagy e nemzet többségének szellemi kiskorúsága, legyen bármily nagy az árny, a fény is emelkedik s ezen emelkedés nem fog többé megszűnni soha. A magyar társadalmi életben gyökeret vert a kétely s erkölcsi komolyság, s a meg-CIUOUUUti laxoauaiULu cgjK - - »—. _i___-A£.. _jvl, látkörü politikusaink hibáit is. A társadalmi élet teremtő erővel bir s Magyarország élni fog, mert fennmaradása biztosítva van. György Aladár: Post festa*) Vajda-Hunyad, decz. 28. A vajda-hunyadi várkastély építéséről a »Hon« és »Reform« hasábjain a közelmúlt napokmegjelent tudósítások után — sajnosan kell közölni a most már valóban kétségbeejtőleg szomorú dolgot a várépítés végkatasztropáját ( a pénzügyminiszter úr, közelebbi leiratával a vár építészét, Steindl Imre tanár urat az építés körül szerzett érdemeinek bő elismerésével a további kötelezettség alól fölmentette s egyszersmind az építés körül alkalmazott egyéneket szolgálatukból elbocsátani s az összes anyagokat— az országgyűlés által jövő 1875-ik évre, mint egyidejűleg az építésre végkép fordítandó, megszavazott 30 ezer o. é. frt erejéig a legszükségesebb tetőzetek befejezése végett — a vajda-hunyadi kir. erdészeti hivatalnak leltár mellett átadni rendelte, s ezzel ezen fényes jövőre érdemes és praedestináty várépités sorsa hasonlóvá vált egy eladósodott férj által vásárolt oly női köntös anyagához, melyről nemcsak a »Krach« előtt tervbe vett brüsseli csipke és bársonyépités elmarad, hanem még be sem végezhetvén, szegeden, szálankint szétfoszlik, ha ugyan addig zálogházba vagy dobra nem kerül. A várépitkezés legelkerülhetlenebbül szükséges folytatásának fölhagyása ilyképen azon tény( melylyel tekintet nélkül a menthetlen előzményekre s a csalhatlanul később szemrehányást hozó következményekre — a magyar országgyűlés gondoskodott arról, hogy az ország legclassicusabb pontján a magyar nemzet és névnek nemcsak szégyenköve, hanem épen kimagasló szégyenpyramisa legyen lerakva a vajdahunyadi vár megkezdett restauratiójával. Az építkezés kezdetét vette 1867-ik év október havában, néhai Schultz Ferencz építész vezetése alatt, melyet 1870-ik év végén átvevén Steindl Imre műegyetemi tanár az lassúbb s fokozottabb erővel folytattatott a mai napig. Az eddig fölhasznált összes építési kiadás 291 ezer irtot tesz. Ezen összegből a láthatólag tökéletesen helyreállított épületrészekre és építkezési költségekre esik 221 ezer frt, 70 ezer fortot érő anyagkészlet pedig földolgozottan áll és rendeltetése helyére leendő állítását várja, s ennek keresztülvitelére 68 ezer frt kivántatnék, tehát 38 ezer frttal több azon 30 ezer forintnál, melyet az országgyűlés 1875. évre különben is már megszavazott. Ezen tételekkel szemben vegyük most vizsgálat alá alá a csalhatatlanul bekövetkezendő tetemes károkat. Miután az országgyűlés által megszavazott 30 ezer frt — abból más műveletekre nem is juthatván, egyedül arra van szánva, hogy a legszükségesebb tetőzetek befejeztessenek, szintén oly elkerülhetlen, sőt határozottan elmellőzhetlen helyreigazítása a várkastély főékét s legértékesebb részét képező Hunyadyszárnynak lehetetlenné válván,az omladozó félben álló erkélyek lezuhanásával veszélyezve van, a már eddig 50 ezer írtba került lovagtermen kívül, a abban felhalmozott s az építés beszüntetése folytán még föl*) Közöljük e cikket a szenvedélyes hangon írt polemikus részletek mellőzésével, fenntartva azonban tudósítónk azon jogát, hogy a netán hiányos tételekre észrevételeit megtehesse, halmozandó, mintegy 50 ezer frt értékű anyagkészlet s az egész Hunyady szárny. E mellett azonban menthetlenül semmivé lesz az erkélyek körül rakott s azokat tényleg összekapcsoló s ideig-óráig fenntartó 6 ezer frtot képviselő faállás, melynek esetleg újbóli felállítása ugyanannyiba kerülvén, az országnak ebbeli menthetlen kára 12.000 frt lesz, mihez hozzá adva a fennebb fölvetett, majdnem kiszámithatlan károkat — az embernek kétségbe kell esnie még a csalhatlan számok bizonyító ereje fölött is. Ilyen körülmények között, daczára az ország kétségbeejtő financziális állapotának egy pillanatig sem kellett volna haboznia a pénzügyminiszter úrnak a szükséges 38 ezer frt megszavazásának kieszközlésével az ország tekintélyét megóva, azt az evidens kártól is megmenteni, még azon áron is, ha mindjárt a csokorra kötött nyakkendőkre kivetendő adóval lett volna kénytelen azt födözni. Szebb jövőt az arra érdemes várkastélynak s elismerést az építkezést vezetett férfiaknak![ Többen. A VIDÉK. Modorból kapjuk a következő sorokat: A modori gyermekkert junius hó 15-én nyittatott meg, melynek létrejötte körül Hollerungh Károlyné aszszonyság, mint a nőegylet buzgó és fáradhatlan elnöke legtöbb és legnagyobb érdemeket szerzett magának, mely fáradságai máris e rövid idő lefolyása alatt nemes gyümölcsöket hoznak a tanügy szoltárára. E hó 21-én mutatá be a kezdetleges állapotban levő intézet első sikerét, mely alkalommal fényesen bizonyítá be szükségességét, s maguk a minden jó, nemes, hasznos és szent ügynek opponáló ellenfelek is kibékültek létével. Gyönyörűség volt nézni a kisgyermekek rendszeres játékát, örömduzzadt kebellel hallgatá a közönség dalolásait s rövidke versek elmondását, a mi örömkönnyekre készteté a résztvevő anyákat.El kell ismernünk ezen, a nyelvek nehézségeivel küzdő intézet váratlan sikerét, miben Krupecz Anna kisasszony a gyermekkert szellemi vezetője,vívta ki magának a közönség elismerését. S mi is csak azon óhajunknak adunk kifejezést, hogy kívánatos volna még a magyar nyelvre is egy kissé nagyobb gondot fordítani, mi a modorn polgárság díszére válnék a haza színe előtt. Adja isten, hogy úgy legyen ! De ha már intézeteinkről van szó, úgy vessünk egy pillantást a polgári tanodánkba is, hogy mik történtek ott a lefolyt év alatt. A tanerők válságos éve volt ez, mit elsősorban az iskolaszék a tanárokkal való tapintatlan eljárása idézett elő, minek szomorú következményei lettek a növendékek szellemi haladásában. Sziget, hogy a német nyelvben tökéletes jártassággal nem birt, állásából elmozdittatott, Slo- Sziarik, hogy az elnök leányának csak a megérdemlett osztályzatot és nem kitűnőt adott, az elnök által ildomatlan kifejezések kíséretében keményen rendre utasíttatott, ki e feletti elkeseredéséből rövid idő alatt örök búcsút vett ezen intézettől. Megmaradt az intézetnél a direktor egy rendkívüli, mint a latin nyelv tanára, rajz és tornatanítóval, kik közül az utóbbi is lemondott, a tornázás pedig átadatott egy ahhoz mit sem értőnek, aki még most is bitorolja azt. Ily szomorú helyzetbe jutván az intézet, az iskolaszék az államikép tanári karához, és néptanítókhoz fordult, kik az ideiglenes helyettesítést el is fogadták egy órai 80 krnyi díj mellett. Tizenkét tanférfiú működött ezen időben az intézetnél. Később azonban az üresedésben lévő tanszékek Gapel János és Hikl József egyetemistákkal töltöttek be, s Benis, a volt modorn képezdei igazgató a leányosztályhoz ---— A ~ A—*•' A 1 frvf f mP(y E?. f\lemzőbb eljárása az iskolaszéknek, mely Szigert azért bocsátá el, hogy tökéletesen németül nem tudott, Benist pedig megválasztá, ki semmit sem tud magyarul. S ez Magyarországban történt és pedig Modoron, oly intézetnél, mely a magyar kormány által subventionáltatik. A sikerről, mely e tanintézetnél a váltakozások következtében ki volt fejtve, elhallgatok, ítéljen felette a közvélemény, csak még egy pár szóban a vizsgáról emlékezem meg, mely valóságos szemfényvesztésből állott, mivel csak a legjobb tanulók felelhettek, mi által por hintetett a közönség szemeibe.A kétes növendékek, ha esetleg rájuk került a sor felelni, osztályzataikat többé nem javíthatták, mivel az évi értesítő már kinyomatva az asztalon hevert, s ahhoz hozzányúlni vagy javítani nem volt szabad. A növendék bukása még két héttel a vizsga előtt el volt döntve, s annak úgy kellett lennie. Ez a vizsga valódi feladata ? Az értesítő ezt azonban a legnagyobb ügyességgel elpalástolá, s mi is el voltunk szánva a halgatásra, — de miután azon szomorú tapasztalatra jöttünk, hogy a tanítás a leányosztályban igen hézagos, — mert Benis úr a magyar Pestalozzi előadását rendesen a maga szerencsétlennősülésén kezdi,hányt-vetett életén át folytatja, s felesége tettein végzi. Ily eljárás mellett attól kell tartanunk, hogy az év végével a szép dalok és a bemagolt versek eldarálásánál egyebet hallani ismét nem fogunk. Váczról írják lapunknak : Városunkat hetek, mondhatnók hónapok óta a legnagyobb izgatottságban tartja a kapitányi kérdés, illetőleg Korpás Márton helybeli rendőrfőnök ügye, mely az összetorlódó vizsgálatok és botrányok halmaza s a sajtó felszólalásai daczára sem akar előre mozdulni. A »Hon« olvasói már ismerik ez ügyet, mely jelenleg azon stádiumba jutott, hogy az elterjedtebb s befolyásos Korpás-család desperatus ügyének megmentésére az erőszak végső eszközeihez nyúlván, a jövő évi városi képviselet összeállításánál kiigyekszik rekeszteni mindazokat, kik a kapitány ur csinyjeit bolygatván s visszaélései előtt szemet hunyni nem lévén hajlandók, veszedelmecorSpro.hmut tűnnek fel családi uralmára nézve. így hagyták ki a képviselőtestület jövő évi listájából Pintér Bálintot, ki a nyáron a kapitány urnak egy ellene elkövetett 40 fotos sikkasztását felderítette, igy Hoffman Jánost, ki a városi képviseletnél vizsgálatot eszközölt ki ellene, igy végre Dr. Kiss József pestmegyei képviselőt a váczi baloldalnak 1872-ben elnökét, ki a nemes családnak úgy a közgyűléseken, mint a »Váczvidéki Lap «-ban sok borsot tört az orra alá. Valóban sajnosul, hogy e családnak értelmetlen emberei, hogy Dr. Kisst a virilisek sorából kitörölhessék, hittudori diplomájának érvényét akarják eltagadni, azon bölcs ürügy alatt, hogy Kiss a doctorságot vallása után kapta, s miután reformátussá lett, el nem tűrik, hogy a katholikus vallásnak doctora legyen. Tán feles megjegyeznünk, hogy az ultramontán lágyfejűség hasonló érvei ellen az illetők egyenként reclamáltak. Záradékul a »Reform« múlt szerdai czikkére ki kívánjuk jelenteni, hogy Vácz baloldala épen nem vallja magát solidárisnak a Korpás-család csúfos dolgaival s hogy épen a baloldal kipróbált férfiai azok, kik a kapitány tzelmeit a képviselőtestület előtt felfedezték, kik nem fognak nyugodni addig, mig a város kárára szolgáló hivataloskodásának az igazság erejével véget vetniök nem sikerül. Az újvidéki »Zasztava« felszólítja a szerb »Maticá«-t (melynek rendetlenségeiről emlékirat jelent meg az újvidéki »Szobszki Národ«-ban), hogy a »Maticá«-ról közlött »szidalmazások és rút rágalmazások« miatt indítson sajtópert két Újvidéken megjelenő lap ellen. Ugyancsak a »Zaszt.« szerint a »Reform« ellen, melyben a »Maticá«-t »rágalmazó közlemények megjelentek, sajtópert kellene indítani. Ugyanezen lap közli a »Matica Szrbszka« igazgatóválasztmányának a Matica által kezelt alapítványok számadásainak átvizsgálására a Ninkovics emlékirata alkalmából kiküldött ad hoc bizottság jelentésének alapján szerkesztett nyilatkozatát, melyben a kezelésben előforduló rendetlenségek nem cáfoltathatnak ugyan meg a megkárosításról, hűtlen kezelésről és csalásról szárnyra kelt hírek azonban határozottan tagadásba vétetnek. Deficitről és veszteségről szó sincsen. A nyilatkozatból tudjuk meg egyúttal azt is, hogy a »Reform« 350. és 351. számaiban a »Maticá«ról hozott közlemények miatt, hazugság és rágalomnak nyilváníttatván, azok írója a bíróság útján fog felelősségre vonatni a »Matica« által Turócz Szt.-Márton-ban a decz. 18-án tartott megye-bizottmányi ülések, az országgyűlési képviselőválasztásokat intézni hivatott központi bizottság tagjai választattak meg. E válasznál a nemzetpártiak határozott vereséget szenvedtek s hármat kivéve, kiket ők is candidáltak, a többi mind a magyarérzelmüek sorából jön megválasztva. Pauliny Tóth Vilmos, Mudrony Pál, Jeszenszky János, Francisci János, Culem Márton, Melfelder Zsigmond s egyéb nemzetpárti notabilitások mind megbuktak. A magyarérzelmü jelöltek egyenként 50 szavazaton fölül kaptak, a nemzetpártiak ellenben legfeljebb 24 et. Csongrád megyében nagy az ínség. Vetőmagra 17,664 frt 25 kr., ínséges munkálatokra 145,920 frt volna szükséges, a megye közönsége a következőkben állapodott meg:l. a vetőmag-kikölcsönzés szükségét beismervén, új és szigorú összeírást rendel el, kijelentvén, hogy az ezen czélból fölveendő kölcsönösszeget csak az illető községek képv. testületének egyetemleges felelőssége mellett szerzi meg; 2. amennyiben az ínségi munkálatok igen jelentékeny összeget vennének igénybe, melynek felkölcsönzése a megye részére nem volna ajánlható, elhatároztatott, hogy a megye a közmunka-alap terhére 10,506 frt erejéig foganatosítson a mérnöki javaslat szerint ínséges munkálatot, fölterjesztést intézve egyszersmind az illető szakminiszterhez, hogy amennyiben a szomszédos ívhatóságok területén állami útépítkezés történnék, itt a csongrád megyei ínséges lakosság is lehetőleg alkalmaztassék. Halason ,az országos képviselő választása végett alakított központi választmány 12 tagját, a képviselőtestületi közgyűlés a balpárt elveit valló polgárok sorából választotta.« —»A halasi casinó 3 évre újból alakulván, tiszti karát tegnapi közgyűlésében megválasztotta, éspedig következőleg: elnök Vári Szabó István, alelnök Péter Dénes, pénztárnok Martinyi József, könyvtárnok Zámbó János, jegyző ifjú Pap Mihály. Ugyanakkor választatott 12 választmányi, és 5 számvizsgáló tag. KÜLÖNFÉLÉK. — A fővárosi központi választmány által megválasztott összeíró küldöttségek ma délelőtt gyűltek össze a gazdasági teremben, hogy letegyék az esküt, megalakuljanak és megállapítsák a választókhoz intézendő felhívást. Néhány küldöttség nem volt teljes számban együtt és így csak azok alakulhattak meg, melyeknek legalább két tagja volt jelen. A következő küldöttségek választották meg elnökeiket: Az első budai kerülett I. és II. küldöttsége Szuper Lászlót és Fauser Mihályt; második kerületi I. küld. Weninger Ferenczet. A belvárosi I. küld. Kléh Istvánt, a II. küld. Toperczer Jánost. A terézvárosi II. k. Popper Ármint, a III. k. Mérő Jánost, a IV. k. dr. Schermann Adolfot. A józsefvárosi k. k. Kiss Pétert, a ferenczvárosi I. k. Jordán Károlyt, a II. k. Rock Istvánt választották elnökké. A többi küldöttségek jövő hétfőn fognak megalakulni. Az elmaradt, vagy a választást el nem fogadó küldöttségi tagok helyébe a központi választmány vasárnap délelőtt fog póttagokat választani. Hosszabb eszmecsere tárgyát képezi ezúttal azon felhívás, mely az összeírás megkezdése iránt a választókhoz intéztetni fog. Megállapodás azonban nem jöhetett létre, mert a küldöttségek még nem alakultak meg mind. Az eldöntés tehát hétfőre halasztatott.A képviselőház karzataira kiadott állandó jegyekre vonatkozólag Kovách László háznagy tudósit, hogy azok 1875-ik év első napjától kezdve érvényen kivül helyeztetvén, mindazok, kik továbbra is igényt tarthatnak hasonló jegyekre, azok iránt a képviselőháznagyi hivatalban régi jegyeik előmutatása mellett legyenek szívesek intézkedni. A háznagyi hivatal e végből naponta d. e. 10 órától 12 óráig nyitva áll. A képviselő urak állandó jegyei csak nekik személyesen, vagy írásbeli felhatalmazással elátott megbízottjaiknak adatnak ki. »Az orsz. m. iparegyesület gyűjteményében létező ipari és műipari szakrajzok, vasárnap f. évi január hó 3-án 9—12 óráig az iparegyesület helyiségében (Országút 7. sz. I. em.) közszemlére leendnek kitéve. — Felhívjuk ennélfogva az érdeklődők figyelmét, különösen pedig az iparosokat és segédeket, hogy azt a maguk érdekében mennél számosabban megszemléljék. — Az állatkert ügyében, melynek létezhetését a város atyáinak egy része oly könnyedén kétségbevonta, most maga az állatkertigazgató, Serák Károly nyilatkozik és számadatokkal bizonyítja, mennyire van annak joga a létezésre. Felhozza, hogy 72-ben a rendes bevétel 14.867 frt 41 kr, a rendes kiadás 12.750 frt 35 kr volt, maradt tehát beruházásokra 2117 frt 60 kr; 1873-ban a bevétel volt 18.588 frt 28 kr, a kiadás 14.179 frt 19 kr, maradt 4409 frt 9 kr; 1874-ben mai napig a bevétel tett 14.479 frt 63 krt, a kiadás pedig 12,853 frt 93 kr., fennmaradt tehát még 1626 frt 40 kr. E számok tehát nem azt mutatják, hogy a vállalat életképtelen, sőt az ellenkezőt, s így mindenkép megérdemli a fővárostól az állatkert felvirágoztatására szükséges segélyt. Az »Unió« kereskegylet január hó 2-án esti 8 órakor saját helyiségeiben fürdőutcza 4. sz. a. egy idei estélyt rendez, melyre az egylet t. tagjai tisztelettel meghivatnak. A fővárosi árvaszék ülnökei. Budapest főváros bizottsága tegnapi közgyűlésén, az újonnan szervezett fővárosi árvaszékbe négy fizetéses, és saját kebeléből húsz dijtalan ülnököt választott. A szavazás eredménye a ma délelőtt tartott rövid folytatólagos közgyűlésen hirdettetett ki. Fizetéses ülnökökké megválasztottak dr. Sipőcz László, Weichhart Alajos, Greifener Vilmos és Szlávik József. Dijtalan ülnökségre legtöbb szavazatot nyertek a következő bizottsági tagok : Kerniger Ferencz, dr. Jankovich Antal, Weninger Ferencz, Szelestey János, id. Prohászka András, Széher Mihály, Kármán Lajos, Forgó István, Wimmer Antal, Haris Sándor, Jurenák Károly, Uttmann Károly, Stern Bernát, Rémy Antal, Dobos Ferencz, Mendl István, Komáromy Ignácz, Molnár József, Kiss Péter, Naszti Mór. Széher Mihály és Haris Sándor urak azonban bejelentvén, hogy a rájuk esett választást el nem fogadhatják, a fentnevezett díjtalan ülnökök után legtöbb szavazatot nyert két bizottsági tag : Takácsi Miklós és Burghart