A Hon, 1875. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1875-01-13 / 9. szám

azokkal megismerkedhessék , de nézete szerint ezál­tal az általános tárgyalás nem fogna kikerültetni. Tisza Kálmán legkorrektebbnek azt tarta­ná, ha együttesen nyújtatnának be. S­e­n­n­y­e­y Pál b. mindenekelőtt az általá­nos budgettárgyalás befejezését tartja bevárandónak. A bizottságiak mindenekelőtt abban kell megálla­podnia, hogy akarja e és mikor tárgyalásra ki­­tűzetni. Tisza K. Sennyey utóbbi nézetét helyesli. El kell határozni, várjon tanulmányozás vagy tár­gyalás végett terjesztetik-e be. Ghyczy K.: Ha be van terjesztve, a tárgyalás felvétele fölött a ház többsége van hivatva határozni. Mindenesetre a ko­rábbi tárgyalást szeretné, mert az az államkincstárra nézve is haszonnal járna, miután ezen adók májusban is csak akkor válhatnának behajthatókká, ha azok még januárban szentesíttethetnének. Tisza is­métli az együttes beterjesztést. L­u­k­á­c­s: A pénzügyi eredmény tekintetéből a kész javaslatokat be kívánja nyújtani. Azt hiszi, hogy erre a bizottság kötelezve is van. Szontagh P. felemlíti, hogy már a tanácskozások elején többen azon nézetet hangsúlyozták, hogy a javaslatok a költ­ségvetés kiadási részének tárgyalása előtt föl ne vétessenek az adójavaslatok. Szintén az együttes be­terjesztés mellett nyilatkozik. S­z­­­á­v­y elnök azt ál­lítja, hogy ez beszéd tárgyát képezte ugyan, de e te­kintetben határozat nem hozatott.­ Sennyey P. K. véleménye szintén az, hogy a hitelesítés után e javaslatokat be kell nyújtani a házhoz, a bizottság azonban jelentésében javasol­hatja a háznak, hogy együttesen vétessenek tárgya­lás alá. Paczolay ismétli, hogy a bizottság el­határozta, hogy a­­javaslatok együttesen terjesztes­senek a ház elé. E­a­­­k úgy emlékszik, hogy az együttes tárgyalásra nézve csakugyan nyilatkozott a bizottság, a bejelentést különben szerinte sem lehet megtagadni. L­ó­n­y­a­y M. gr. saját véleményét szintén a budgettől teszi függővé, a beterjesztést nem ellenzi. Az érv a benyújtásra különben már úgyis elesett, a­mennyiben a bizottság már előbb kész volt két javas­latot külön nem nyújtotta be. M­o­c­s­á­r­y szintén csak az együttes benyújtás mellett van. S­z­l­á­v­y elnök a szavazást indítványozza e kérdés fölött s azt Sennyey véleménye értelmében felteszi. A több­ség a benyújtás mellett dönt, a ház tanulmányozha­­tásának indoka tekintetbevételével. Ezután tárgyalás alá kerül a kereseti adóról szóló törvényjavaslat. L­ó­n­y­a­y tájékozást óhajt az iránt, hogy nem lehetne-e egy általános jövedelmi adót behozni. G­h­y­c­z­y K. azt hiszi, hogy e törvényjavas­lat nem gátolja az általános jövedelmi adó behozata­lát. L­ó­n­y­a­y óhajtaná, hogy a pénzügyminiszter ez iránt legalább annyi felvilágosítást adna tájéko­zásul, a­mennyit a pénzügyi bizottságnak adott.­­ G­h­y­c­z y K. megjegyzi, hogy az átalános jövedel­mi adó szabványait lehet ehez képest módosítani az elfogadás után is, egyébiránt ha a bizottság kívánja, a holnapi ülésben erre nézve felvilágosítást adana. Irányi D. szintén azon nézeten van, hogy nem szerénytelenség, ha a bizottság felvilágosí­tást kér. Kautz Gy. is helyesnek tartja, hogy előle­­ges értesítést kérjen a bizottság. Az átalános jöve­delmi adóra nézve a hírlapokból nem bírt eligazodni és az sem tudja, vajjon nem személyes kereseti adó lesz-e az, vagy tán hozadékils adó lesz. Ennélfogva maga is felvilágosítást kíván, ha az nem most adatik is meg. Paczolay J. ragaszkodik ahhoz, hogy a miniszter az átalános jövedelmi adóról szóló­­javas­­latot előterjeszsze. G h v c. 7. v "Kálmán miflhibft­­­e ism éri h­njrv 07 a holnapi ülésen. Egyébiránt azt hiszi, hogy az csak tájékozásul fog szolgálni. Tisza Kálmán szintén kívánja az előter­jesztést és épen csak azért, hogy a bizottság tájékoz­va lehessen. Sennyey Pál b. azon indítványára, hogy míg az előterjesztés megtörténik, a tárgyalás fölfüg­gesztessék, az ülés 7 óra után véget ér. A jövő ülés holnap d. u. 5 órakor lesz. A szellemi tulajdonjog megóvására irányzott törvény tervezete. — Az »írók és művészek társasága« által kiküldött bizott­ság előadójának szövegezése szerint. I. írói tulajdonjog. (Vége.) f) Eljárás. 26. §. A kártalanítási igény feletti határozat, valamint a jelen törvényben megállapított bünteté­sek kimondása, végre az utánnyomott példányok, utánnyomó készülékek stb. elkobzása a rendes bíró­ságok hatásköréhez tartozik. Az elkobzás bűnvádi utón szintúgy kérhető, mint polgári utón kereshető. 27. §. A bírói eljárás nem hivatalból, hanem csak az érdekeiben sértett félnek keresetére indítan­dó meg. A büntetés követelésétől e büntetést kimon­dó bírói határozat kihirdetéséig, a panaszló fél visz­­szaléphet. 28. §. Az utánnyomás ellen keresetet indítani mindenkinek joga van, kinek szerzői vagy kiadói joga a jogtalan többszörösítés által csorbítva vagy veszélyeztetve van. A már közzétett műveknél mindaddig, mig ellenkezője be nem bizonyittatik, az tartandó szerző­nek, ki a 11. §. 1., 2. p. szerint a mű szerzőjéül van megnevezve. Névtelenül vagy álnév alatt megjelent művek­nél a kiadó, s ha ez megnevezve nincs, a bizományos van jogosítva a szerzői igények védelmére. A művön megnevezett kiadó minden más bizonyíték nélkül is a névtelen vagy álnevű író jogutódának tekintetik. 29. §. Az utánnyomás megtorlására indított perekben a bíró, anélkül, hogy a bizonyítékok jogha­­tányára alkotott szabályokhoz lenne kötve, a bünte­tést a tényálladékok, a tárgyalásból merített szabad meggyőződése szerint állapíthatja meg. 30. §. Ha a műszaki kérdések eldöntésétől függ az utánnyomás tényálladékának, a kár s az ille­téktelen haszon összegének megállapítása, a bírónak jogában áll szakértőket alkalmazni.­­ 31. §. Magyarország nagyobb városaiban tudó­sokból, írókból, könyvárusokból, nyomdászokból s más alkalmas egyénekből szakértő egyletek alakí­tandók, melyek a biró által elébek terjesztett kér­désekre véleményt kötelesek adni. A szakértő egyletek jogosítva vannak az ér­dekeltek kívánatéra vitás kártalanítási igények s az elkobzás körül (18—21. §.) választott bíróságok gyanánt eljárni. 32. §. A szakértő egyletek, mint választott bí­róságok ítélete ellen felebbezésnek nincs helye. A rendes biróságok ítélete ellen felebbezés a­­keres­kedelmi főtörvényszék felállításáig) a m. kir. curiá­­nak váltófeltörvényszéki osztályához történik. g) Elévülés. 33. §. Az utánnyomás megtorlására, az ez ál­tal okozott kár megtérítésére s az illetéktelen ha­szon visszaadására emelhető igények iránt a kereseti jog három év alatt évül el. Az elévülés azon nappal kezdődik, melyen az utányomott példányok terjesztése megindult. 34. §. Az utánnyomott példányok terjesztésé­nek megtorlására szolgáló, s az e terjesztés által okozott kár megtérítése iránti kereset joga szintén három év alatt évül el. Az elévülés ideje a terjesztés napjától számí­tandó. 35. §. Az utánnyomás és az utánnyomott példányok terjesztése nem büntetendő, ha a pa­­nasz emelésére jogosított elmulasztja panaszát bead­ni, vagy a tettes személyét megjelölni három hónap alatt, azon időtől számítva, hogy a vétség tudomá­sára jutott. 36. §. Az utánnyomott példányok és utánnyomó készülékek megsemmisítésére, illetőleg elkobzására mindaddig nyújtható be panasz, míg ily példányok vagy készülékek léteznek. 37. §. A 7­ §. a) alatt jelzett azon szabálynak áthágása, hogy a forrás vagy szerző nevének megjelö­lése elmaradt, három hó alatt évül el Az elévülés azon nappal kezdődik, melyen az ily példányok terjesztése kezdődött. 38. §. Az elévülésre fennálló szabályok hatá­rozzák meg, mely cselekmények szakítják félbe az elévülést. A büntető eljárás megindítása nem szakítja félbe a kártérítési igény elévülését, valamint a kár­térítési igény pörös érvényesítése sem szakítja meg a büntető eljárás elévülését. II. Képzőművészeti stb. tárgyak. 39. §. A rajzoló vagy idomító művészet (ars gra­­phica vei plastica) körébe eső művek sokasitására al­kotóik kizáró joggal birnak. Ily művek szerzői, azok örökösei, vagy jogutó­dai mindazon jogokkal birnak, melyek az íróknak tu­­lajdonitvák. Az ő beleegyezésük nélkül készült bármely so­­kasitás — történjék az akár utánképzés, akár erő­művészet utján — tiltott utánnyomásnak tekintendő. 40. §. A műtárgy jogos utánképzése ugyan­azon oltalomban részesül, mint az eredeti mű. Az ebből származó jogok érvényesítése az után­­képzőt illeti. Jogtalan utánképzés sokasítása esetében e jog­érvényesítés is az eredeti mű szerzőjét illeti. 41. §. Egyes másolat készítése a szerző enge­­delme nélkül tiltott utánnyomásnak veendő, ha a mű még a szerző tulajdona és nincs törvényszerű után sokasitva. 42. §. Az hogy a sokasitás az utánzott műtől nagyságban különbözik, vagy lényegtelen eltérések­kel bír, vagy más mű­eljárás utján állíttatott elő, vagy csak az eredeti mű egy részére terjed, a tiltott utánnyomás tényén nem változtat. 43. §. Ellenben nem tenkintendő tiltott után­nyomás gyanánt: a) ha egy műtárgy egy másiknak előállítására használtatik, és az így készült mű a használt műtől oly lényegesen különbözik, hogy az önálló műnek te­kinthető ; b) ha idomított mű rajzolásban, vagy megfor­dítva : rajzmű idomításban utánoztatik; c) ha műtárgy utánképzése irodalmi műbe vétetik fel, — a­mennyiben az utóbbi képezi a főtárgyat s az utánképzés csak a szöveg magyaráza­tául használtatik. d) nyilvános helyeken maradandólag felállított emlékművek utánképzése. 44. §. Műtárgyaknak iparkészítményekbeni utánzása , valamint ipartárgyak utánzása s sokasítá­­sa nem esnek jelen törvény rendeletei alá. 45. §. Ha a műtárgy más tulajdonába bocsáttatik át, az által még nincs átengedve annak sokaditha­­tása is. lőt illeti a sokasitási jog. A tulajdonos nem köteles a műtárgyat szerző­jének sokasitás végett átengedni. Mindezen esetekben eltérő külön megállapodás nincs kizárva. 46. §: Fényképezés vagy más hasonló eljárás ut­ján készült művek s utánképzések, ha műtárgyaknak tekinthetők, mindazon törvényes oltalomban része­­sítvék, mint más műtárgyak. A 46. §. 39—42. s a 43. §. a) b) pontjai ki­terjesztettek : építészei, csillagászati, természettudo­mányi, hely-, föld-, vizleirati ügy más hasonló raj­zokra és utánképzésekre, habár nem lennének is mű­tárgyak.in. Zeneszerzeménnyek. 47. §.Az 1—5. és 8—52. §§-ban foglalt határo­zatok a szerzőnek zeneszerzemények többszörösítése iránti kizárólagos jogára is kiterjednek. 48. §. Utánnyomásnak tekintetnek a zenemű­nek a szerző engedélye nélkül kiadott minden oly át­­dolgozatai, melyek önálló szerzeményeknek nem te­kinthetők, nevezetesen valamely zenemű kivonatai, egyes vagy több zeneműszerre vagy hangra történt átdolgozatai, avagy egy művészileg­­feldolgozott egy­séges zenemű egyes dallamainak lenyomatai. 49. §. Utánnyomatnak nem tekintetnek: egy már megjelent zenemű egyes helyeinek idézése, meg­jelent kisebb zenealkotásoknak önálló tudományos műbe vagy zeneiskolai czélokra szánt gyüteményes művekbe történt fölvétele, föltéve, hogy a szerző vagy a felhasznált forrás megneveztetett, elleneset­ben a 24. § ban foglalt határozat lépvén érvénybe. 50. §. Utánnyomatnak nem tekintetik : egy már megjelent irodalmi műnek a czélból való felhasz­nálása, hogy zenemű szövegéül szolgáljon, a­meny­nyiben a szöveg a zenekísérettel együttesen nyoma­tott ki. Kivételnek az oly szövegek, melyek lényegesen megzenésítés czéljából szereztettek, névszerint dal­művek és oratóriumok számára szolgáló szövegek. Ilynemű szövegek csak szerzőjük engedelmével nyo­mathatók ki a zeneszerzeménynyel együttesen. A szövegnek zenekiséret nélkül kinyomatásá­­hoz a szerző vagy jogutódja engedélye szükséges. 51. §. A szakértői egyletek, melyek a 31. §. szerint a zeneművek utánnyomása körül felmerült kérdésekben véleményt adni vannak hivatva, zene­szerzőkből, zeneértőkből és zeneművek kiadóiból al­kotandók. IV. Drámai müvek, zenemüvek és zenésitett drámai müvek nyilvá­nos előadása. 52. §. Drámai mű, zenemű vagy zenésitett drá­mai mű nyilvános előadatásának­ joga a szerzőt és annak jogutódait illeti. Drámai és zenésitett drámai müvek tekinteté­ben közönyös, vajon azok nyomtatásban stb. nyilvá­nosságra jutottak-e. Nyomtatásban megjelent zene­művek a szerző beleegyezése nélkül nyilvánosan elő­adhatók, ha a szerző a mű czímlapján vagy a mű élén a nyilvános előadatás jogát fenn nem tartotta. A drámai mű jogszerű fordítója a mű fordítá­sának nyilvános előadatása tekintetében ugyanazon oltalomban részesül, mint a szerző. Az eredeti mű jogellenes fordításának (6. §.) vagy jogellenes feldolgozásának nyilvános előada­tása tilos. 53. §. Több szerző esetében a nyilvános elő­adáshoz valamennyi szerző engedélye szükséges. Zeneműveknél, melyek szövegre készültek, ide értve a zenésített drámai műveket is, elegendő a ze­neszerző engedélye. 54. §. A nyilvános előadatásra vonatkozó kizá­rólagos jog tartama tekintetében a 8—17. §§. határo­zatai az irányadók. Névtelenül és álnév alatt szerzett művek, me­lyek első nyilvános előadatásuk alkalmával nyomta­tásban még nem jöttek nyilvánosságra, első jogszerű előadatásuk után számított harmincz évi tartamra, hátrahagyott művek a szerző halálától számított harmincz évi tartamra részesülnek a jogellenes elő­adatás elleni oltalomban. 55. §. Oly drámai művek, zenemüvek, és zené­sített drámai művek szerzőjének, melyek műszakilag még nem sokasíttattak, de nyilvánosan már előadat­tak, az védelmeztetik, ki az előadást jelentő közle­ményben szerzőnek jeleztetett. 56. §. Aki drámai müvet, zeneművet, vagy ze­nésített drámai művet teljesen vagy jelentéktelen változtatásokkal jogellenesen nyilvános előadásra hoz, köteles a szerzőt vagy annak jogutódait kártala­nítani, s azonfelül a 18. és 23. §- ban meghatározott bírsággal sujtatik. A jogellenes előadás okozójára 20. §. nyer al­kalmazást, olyképen, hogy a kártalanítási összeg mérve az 57. §. szerint szabandó meg. 57. §. A jogosult számára az 56. §. esetében nyújtandó kártalanítási összeg az előadásokból be­folyt összes jövedelem tekintet nélkül az arra fordí­tott költségekre. Ha a mű más művekkel együtt adatott elő, ak­kor a körülményekhez képest az aránylag megfelelő összeg szabandó meg kárpótlási összegül. Ha a bevétel ki nem deríthető, vagy egyátalá­­ban nem volt, a kárpótlás összegét a bíró legjobb be­látása szerint állapítja meg. Ha az előadató nem vétkes, saját haszna mérté­kében tartozik a szerző iránt kárpótlással. 58. § A 26—42. §§. határoztai a drámai mű­vek, zeneművek és zenésített drámai művek előadatá­sa tekintetében is érvényesek. V. Általános határozatok. 50. §. E törvény 18 . . év ... hó . .. napján lép életbe. 60. §. A jelen törvény kiterjed mindazon iro­dalmi, rajztani, zene-, és drámai művekre, melyek e törvény életbeléptének ideje után jelentek meg. Az e törvény érvénybelépte idejében létező példányok, melyeknek előállítása eddigelé meg volt engedve, ezentúl is terjeszthetők, még ha előállításuk a jelen törvény által tiltva lenne is. Úgyszintén az e törvény életbelépte idejében fennlevő, jogszerű készülékek, mint szedés, lemezek, kövek, stereotyp-öntvények stb. továbbá is használ­hatók. A jelen törvény életbelépte idején már megkez­­dett, de még be nem fejezett többszörösítés, ha eddig­elé törvényszerűleg történt, b­efejezhető. 61. §. A jelen törvény a belföldi szerzők vala­mennyi művére kiterjed, tekintet nélkül arra: a bel­vagy külföldön jelent-e meg. Külföldi szerzőknek magyarországi kiadóknál megjelent művei szinte e törvény oltalma alatt ál­lanak. Az Ofenheim-per. (Bécs jan. 12.) A tegnapi tárgyalás folyamának vége felé vádlott arra kérte az elnököt, függesztené fel rövid időre az ülést, mert igen felingerelte a közte és az államügyész közt végbement »kissé heves« szóváltás. Ez az egész jelenet következőleg folyt le : arról az 550,000 írtról volt szó, mely összegről Bras­­sey lemondott, ha megkapja a vasúti munkálatokat. Vádlott e számláról beszél­ve és az el­u | ¡| » ft 1 1 • 1 m « % 1 • 1 — »­­szabószámlához. — Vádlott szavait rög­­tön félbeszakítá az államügyész a következő szavak­kal : Úgy találom, hogy e hasonlat nagyon l­a­s­c­i­­v­u­s. — Vádlott: Én nem szóltam önhöz, államügyész úr és kikérek magamnak ily megtáma­dásokat. — Államügyész: Ismétlem, hogy a kifejezés nagyon lascivus volt. — Vádlott (hevesen fölpattanva): Ön még színével sem bir a jogosultságnak, hogy igy megtámadjon. — Elnök: Mérsékelje ön­magát. — Vádlott: Jól van te­hát, hallgatok, én vagyok a vádlott, de istenemre, más helyen nem tűrnék el ily támadást. A mai ülést elnök 1/2 10 órakor megnyitván, felolvastatik a vád 5. pontja, melyben azzal vádolta­­tik Ofenheim, hogy miután a társulat átvette Bras­­seytől a forgalmi eszközök beszerzését, az igazgató­­tanács több tagjának azt a valótlan vallomást tette, hogy több gyáros és literáns neki 3°/» provisiót, 42,495 frt összegben ígért, de ő nem szándékozik azt a maga személye számára átvenni, hanem a tár­sulat czéljaira akarja fordítni. Ez által arra bírta az igazgatótanácsot, hogy ez az összeget az ő rendelke­zésére bocsátotta s vádlottnak Liskovecz Ferencz név alatt az összeg ki is fizettetett. Vádlott erre azt feleli, hogy e vádpontot csak az által lehetett fölállítni, hogy mások a valódi tényállást elferdítették. A 3 °/C -os provisió a szállí­tási üzletnél teljesen jogosult, mert egy igazgatóta­nácsi határozat alapján engedtetett meg. „Egy remu­­naratióban épen semmi rendkívüli sincs. Ő tehát ezt, miután a társulat is beleegyezett, szívesen elfogadta. Ilyesmi minden vasútnál előfordul. Elnök Vétetett-e föl az illető igazgatóta­nácsi határozatról jegyzőkönyv? — Vádlott: Nem. Ilyesmit nem szokás jegyzőkönyvbe iktatni. Elnök figyelmeztet amaz ellenmondásokra, melyek vádlottnak az elővizsgálat alkalmával és most tett nyilatkozatai között létezik. Vádlott e tekintetben részletes felvilágo­sításokat ad, mire az e­l­n­ö­k így felel: Ez ellen­tétben áll Siegl gyáros vallomásával, ki azt mondja, hogy önnek nemcsak nem ígért semmit, de azt adja elő, hogy megcsalatott. — Vádlott: E kifejezés ellen kénytelen vagyok a leghatározot­tabban tiltakozni. Siegl bizonyos fizetést követelt oly mozdonyokra szóló iparjegyeiért, melyek Oláhország­ba voltak szánva, hol pedig a patent nem érvényes. Itt ismét heves összetűzés fejlődik vádlott és az ál­lamügyész között. A Tárgyalás folyamában kijelenti vádlott, hogy Siegl azon állítása ellen, mintha vád­lott által megcsalatott volna, máshol fog keresni orvoslást. Következik azon vádpont tárgyalása, mely sze­rint Ofenheim a 42.495 irtot Liskovecz Ferencz név alatt magának utalványoztatta és kifizettette. Ezen ügy élénk vitát támaszt, melyben az államügyész a vádlevél minden állítását fenntartja. Államügyész: Vádlott ez ügyben egye­nesen rászedte az igazgatótanácsot. Azt az összeget nem ajánlották neki a fabrikánsok, hanem ő köve­telte tőlök; az igazgatótanácsnak pedig azért adta elő valótlanul a dolgot, hogy az összeg neki adassék. E föltevés annál igazoltabbnak látszik, mert az igaz­gatótanács illető határozataira vonatkozólag hiány­zik minden okmány. — E kérdés hosszas szóvitát és eszmecserét kelt a titkos jegyzőkönyvek, hiányos könyvvezetés és okmány megőrzésről a lemberg­­czernoviczi vasútnál. Elnök: Még egyszer konstatálni akarom, hogy a gyám­okok kijelentették, miszerint ők nem ajánlották föl az illető összeget, hanem ön követelte azt tőlök és a mondottak után nem térek többé visz­­sza e tárgyra. A VIDÉK. A vajdahunyadi vár építésére nézve vi­dékről a következő érdekes sorokat veszszük: A »Hon« e hó első számában megjelent czikkíróinak és továbbá mindazoknak, a kik a hunyadi vár iránt ér­deklődnek, szolgáljon megnyugvásul, hogy több ha­zai lapban tett a vár építkezése elleni felszólalások nem a vár restaurációja ellen, hanem restaurátora ellen voltak intézve. Az országgyűlés pénzügyi bi­zottsága, valamint a minisztérium is az értelemben intézkedett, legyenek meggyőződve, hogy sem az or­­szágház, sem a minisztérium nem akarja az ország kárára az épület fődíszét az enyészetnek átengedni, sőt mint bizonyost mondhatom, hogy mindazon dol­gok iránt, a­melyek érdekében most történt a felszó­lalás, a minisztérium már régebben intézkedett. A »Krach előtt vett köntös« hasonlata szép, de ide csupán azért alkalmazható, mivel most az építkezés vezetősége távoztával csakugyan elmaradt a sok czifraság, a­mely a vár magasztos jellegének csak ár­talmára volt és a­mely rettentő összegeket nyelt el eddig, és továbbá is igényelt volna , a­mit a követ­kező számokkal könnyen átláthat mindenki. Schulcz Ferencz, a vajdahunyadi vár helyreállítására régé­szeti szempontból előirányzott 250,000 forintot, lak­hatóvá tételére belső felszerelés nélkül 150,000 fo­rintot, összesen tehát 400,000 irtot. Steindl Imre pe­dig 1874-ben József főherczeg előtt tett nyilatkoza­tában, már midőn 291.000 Ftot beleépített, előirány­zott a vár régészeti szempontbóli fenntartására 800 ezer frtot, lakhatóvá tételére pedig egy és fél milliót, ezen felül előre nem látható esetekre pedig 200.000 frtot. Mindenki átláthatja tehát a haj­meresztő különbséget (Annál feltűnőbb, hogy most némelyek tudni akarják, hogy 38.000 frt mindenre elég lett volna.) Különben a közmondás azt tartja »Nem az a bolond a ki a hét kenyeret megeszi, hanem a ki adja«. A­mi a vár jövőjét illeti úgy tudjuk és hiszszük, hogy a kiépítés meg­lesz. Az építkezők több elismerését illetőleg elismerem én is, hogy e részben elmulasztás történt, a­mennyiben már legalább két évvel ezelőtt kellett volna, s nem most, a várépítke­­zés összes személyzetét bő elismerés mellett elbocsá­tani, mert akkor a hunyadi vár alkalmasint már kész volna és nem volna semmi elrontva az épületen. A részletekbe bocsátkozni úgy hiszem elég alkalmat fog nyújtani Steindl Imre a mérnök- és építész egy­letben igért előadása, a­melyben az ellene felhozott vádakra felelni igért.« Paulinyi Tóth Vilmos a »Národnie noviny« lap élén értesité Turócz­ Sz.­Mártonból a­rtól Ma­­tica tagjait, hogy Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsos a Maticában megjelenvén, a Matica tagjai­nak névsorát s a gyűlések és tanácskozmányok jegy­zőkönyveit téritvény mellett átvette. Ez értesítésnek általános és különös jelentősége van. Általános je­lentőség vonatkozik a Matica azon tagjaira, kik nyílt tagjai voltak a panslavismusnak s kiknek ekép mintegy hivatalosan adatik tudomására a közlött eset. Különös jelentőséggel azonban azokra bir a fenti értesítés, kik voltak ugyan tagjai a Maticának, gyámolították, dédelgették is azt pénzeikkel — de csak titokban, neveiket czélszerűségi szempontokból jónak látták nyilvánosságra nem hozatni, hogy ők az életben magyarokut tartatva, a pansláv érdekben annál inkább dolgozhassanak. E jelentés az ilyenekre nézve egy intés, hogy a­mint lehet, simítsák eljárásaikat. Sok tekintetből nagyon jó lenne, ha ama névsor a lapokban közöl­­tetnék, hadd ismerné meg a közönség e denevér-jel­lemeket, hadd lenne beigazolva a gyanú, mely sok kétes magyarsága iránt nem ok nélkül támadott. A névsor e szempontból való közlése nem lenne felesle­ges. De ha ez nem történik is meg, a kormány meg­____~_ar.ll i *1 1 ____ 1 f !• ___. 1 ^ ___A_______i. Rí tött e hazában, s hogy itt volt a legfőbb idő a mi­niszterelődök mulasztásait helyre hozni. De a további eljárásra nézve is jó lesz e névsort figyelemben tar­tani, különösen, ha abban egy-két lutheránus super­intended neve is benn lenne foglalva,hogy tudja ma­gát bizonyos ügyekben tájékozni.­­ A tót hírlap­irodalom a múlt 1874-ik évben e közlönyökből ál­lott: Narodnie Noviny, Hovenskie, noviny, Národny Alasnik (nemzeti híradó), Katolicke Noviny, Cir­­kenni Lifty, Karatel, Obzor, Orol, Katolicka skola, Letopis matice sloven­szky, Priatel ludu, Barásek, Svornost. E lapok közül csak az utóbbi volt hazafias érzelmű, panszlávellenes. KÜLÖNFÉLÉK. — A király arczképe. Ő felsége je­lenleg Than Mórral természet után festeti arczképét. A kép térdkép lesz és ő felségét tábori huszáregyen­ruhában ábrázolandja. Ez arczképét a király emlé­kül gróf Esterházynak szánja, a kinek a múlt évi táborozás alkalmával Tatán vendége volt.­­ A képzőművészeti társu­lat kiállításában már rendbehozták a fűtési készü­leteket, s a termeket már huzamosabb idő óta fűtik. Újabban képeket Barabás és Somogyi Dániel állítottak ki. Barabás képe nagy mű, mely­ életnagyságban egész alakban »füvésző tanulót« ábrázol. Somogyi pedig egy tájképet állított ki. — A nemzeti kaszinó rendes évi közgyűlését f. hó 31-ikén déli 12 órakor tartja. — Iparunk emelkedéséhez. A pesti közúti vaspálya társaság egy mühelylyel bir, a melyben eddig csak a szükséges igazítások eszközöl­tettek. Újabban kisérletképen egy vagyon teljes el­készítését próbálták meg. A kísérlet fényesen sike­rült. Nem is közönséges, hanem pompás szalon­kocsit készítettek, a­melynek minden része magyar munká­sok kezeiből került ki, és úgy kitűnő dísze, mint gya­korlatias szerkezete által a magyar-osztrák vaspá­lyák legszebb udvari szalon-kocsijaival diadalmasan kiállhatja a versenyt. — Rendőri hírek. Tűz támadt ma éjjel 2 és 3 óra között a 3 koronás utczai 17-ik sz. alatti ház egyik szobájában. A roppant füst követ­keztében a szobában háló néhány gyermek felébredt s kétségbeesett kiáltásukra a szülök is. A zajra egy­­becsődült házbelieknek sikerült a tüzet, mielőtt te­temes kárt okozott volna, eloltani. Kirabolt villa. Weisz M. A. újpesti uton fekvő villájából, melyben a téli időszakban senki sem lakik, minden ágyneműt, konyha- és más edényeket stb. ehitt­­. A bútorokat nem bántották. Az újpesti út környéke nélkülöz minden rendőri őrizetet. — A fővárosi ipar szakbizott­ság üléséből. Miután a városi hatóság az ipartörvény 5. §-a értelmében jogosítva van a neve­zett szakaszban meghatározott iparágakra rendőri, egészségügyi és erkölcsiségi szempontból bizonyos szabályokat alkotni, a városi tanács e czélból egy al­bizottságot küldött ki, melynek munkálata az ipar­szakbizottság tegnap esti ülésén tárgyalás alá véze­tett. Ez ülésben csak 3 pontja a munkálatnak lett elintézve, és­pedig a) pontja, mely vendégfogadók, kávéházak és kávémérésekre, b) pontja, mely a zsib­­árusokra és c) pontja, mely a zálogkölcsönintézetek­re vonatkozik. Az a) pontra nézve határoztatott, mi­szerint az abban elősorolt iparosok a rájuk vonatko­zó rendőri szabályrendeleteket különösen a záróra, zene és kéjhölgyekre nézve ezentúl is szem előtt tartsák. A második, vagyis b) pont tekintetében ha­tároztatott, hogy a városi tanács ezentúl is jogosítva teend azon utczákat és tereket megállapítani, melye-­­­ken a zsibárusok üzletet tarthatnak. A­mi a tárgyalt 3-ik pontot illeti, a jogügyi bizottság előleges véle­ményét kivánja az iparszakbizottság kikérni, nehogy a magyar magánjognak fennálló rendeleteivel össze­ütköző határozatot hozott.­­ A »pesti népbank« csődjében ér­dekeltek, különösen a betevők,tegnap a vigadó­ épület­ben gyűlést tartottak. A fölött tanakodtak, hogy mit kellene tenni arra nézve, hogy e csőd minél előbb vé­get érjen, illetőleg, hogy a betevők s más hitelezők minél előbb valamihez jussanak. Elnökül Jámbor Ede ügyvéd választatott. Több szónok hangsúlyozta, hogy mit sem tudnak arról, miszerint valami nevezetesebb történnék arra nézve, hogy e csőd, melyben ezer még ezer szegény család vagyona nagyrészben legnagyobb részével érdekelve van, lebonyolíttassék. Felemlítte­­tett több helybeli és bécsi csődügy, a­melyek roppant bonyodalmuk daczára aránylag rövid idő alatt véget értek. Felhozták, hogy a bécsi Wechslerbank csődje 40 millió passivával alig több mint 11­2 év alatt be lett fejezve. A népbank csődje mintegy 2 éve tart, s még csak kilátás sincs arra, hogy egyhamar véget érjen. A sok gravamen daczára nem sokat lehetett határozni. A határozat mindössze annyi volt, misze­rint felkérik a törvényszéket, hogy intézkedjék Guba elhunyt választmányi tag helyett másnak választása iránt. Megfogják sürgetni, ha szükség lesz rá, a tö­meggondnokot, választmányt és pelügyelőt. Azt is hangsúlyozták, hogy az ügy természete és a csőd­rendtartás is sokban akadálya annak, hogy az ügy eddig előbbre nem haladhatott. — R e g é n­y. A toulosei másodbíróság előtt a napokban következő szerelmi viszony ért véget. Henri Gayrand d’A­u­r­i­t­­­o­n marquis bele­szeretett egy Bouscant Blanka nevű fiatal, szegény, de igen kedves és szép polgárleányba. El akarta venni, de az összeránczolt szemöldökű, szigorú mama , a marquisnő ellene szegült s keményen rá­­rivalgott fiára, hogy szakítsa félbe e viszonyt, mely nem fér össze társadalmi állásával. A fiatal marquis­­ban azonban nagyobb volt a szerelem, mint az anyja iránti engedelmesség. Csak az alkalomra várt, hogy czéljához jusson. Egy napon a marquisné eltávozott sauveterrei kastélyából. Ezt a fiú arra használta föl, hogy kedvesével és 5 tanúval ünnepiesen öltözve a templomba ment. A pap épen végzé a misét s áldást akart adni híveire, midőn a szerelmes pár az oltár zsámolyához térdelt. A pap össze is adta őket. Erre bevonultak a sekrestyébe, de a papnak csak ott öt­lött eszébe, hogy azok, kiket a házasság kötelékével összefűzött, tán nem is teljes korúak, h­a minthogy nem is voltak azok. Vonakodott tehát őket bejegyez­ni a házassági lajstromba. A fiatal marquis azonban nem sokat gondolt a dologgal, kocsiba ültető meny­asszonyát, a kastélyba hajtatott és ott hatalmas la­komát csapott. A lakoma legjavában folyt, midőn betoppant a mama. Lett aztán »ne mulass«. — Ki jobbra, ki balra menekült. Az ügy mint mondók, bí­róság elébe került, mely a házasságot érvénytelen­nek és semmisnek jelentette ki. — Hogy a szerelmes pár mit mondott erre, felebbezte-e és hová az ítéle­tet ? — arról hallgat a krónika. — Annyi bizonyos, hogy rosz idők járnak a szerelmesekre: hiú, nagyra vágyó, összeránczolt szemöldökű mamák, aztán tör­vényszék ! — Prózai világ­! — A Debreczen gőzhajó, mely — a­mint annak idején lapunk is említé, hirtelen ott re­kedt a Duna közepében a jég közt, már két hét óta kétszáz ember szabadítási erőlködéseinek volt tár­gya. A munkások, a szorongatott járművön segíten­­dők, nagy fáradtsággal és türelemmel csatornát vág­tak számára a jégtorlaszokon keresztül, és e csatorna már-már a lánczhidat érte el, midőn ma egy hirtelen víznyomás következtében a jég állása egyszerre meg­változott, s az említett csatornát, két heti megteszi-IaU --- ..b.i n-rt/h­aAnyót, Q7Annál bontot­­ták el, úgy hogy a csatorna egész hosszában csak itt­­ott látható a Duna víze. A jégtorlaszok oly váratla­nul lepték meg az épen ott munkálkodókat, hogy ezek maguk is veszélyben forogtak s csak nagy baj­jal menekülhettek a partokra, honnét ezeren és eze­ren nézték az érdekes és sajátszerű látványt. A »Debreczen« már most jég megindulása előtt aligha fog megszabadulni jeges börtönéből. — A keleti vasút főkönyvvi­­v­ő­j­é­n­e­k elfogatását már tegnap jelentettük. Az elfogatás részleteiről ezeket ol­vassuk: B­o­t 11­­­k vezérigazgató arról értesült, hogy Pope (ez a főkönyv­vivő neve) pénzesleveleket kapott Weisztől, ki azóta le lett tartóztatva, mert a hamisított szelvényeken túladni próbált. Újabban még az is észlel­tetett, hogy a már beváltott szelvényekből, melyeket beváltás után eltenni szokás, vagy 14.000 frt ára hiányzik. A vezér­­igazgató tegnap magához hivatta a főkönyvvivőt, ki eleinte tagadni akart, de midőn a vezérigazgató meg­jegyezte neki, hogy a hamisításban való részvétele már be van bizonyítva, összerogyott és kényezve el­­rebegte vallomását. A vezérigazgató erre kijelente neki, hogy írjon levelet nejéhez, azután át fog adat­ni a fenyítőtörvényszéknek. Pope kények közt csak azt kérte, engedjék meg neki, hogy nejét és kisded gyermekét viszontláthassa. Bottlik úr ez eredményt azonnal bejelentette Vay bárónak, a társulat elnöké­nek és néhány igazgató-tanácsosnak, mire elhatároz­tatott, hogy Pope átadatik a fényl­őtörvényszéknek. Ez tegnap délben meg is történt.­­ Pope 19 éven át működött mint főkönyvvivő, előbb a tiszavidéki, majd az első erdélyi, 6 év óta pedig a keleti vasútnál, hol évi fizetése 4 200 frtra rúgott, úgy, hogy halála esetére a társulat 2000 frtnyi évi nyugdíjjal tartozott volna özvegyének. Pope neje csak 20 éves, 3 év előtt egy helybeli leányintézet igazgatónéja volt, ekkor ajánlat tétetett neki, hogy vállalja el József főherczeg gyermekeinek neveltetését, de ő Pepéhez ment nőül. A házasságból egy gyermek született. — A budapesti állat- és növény­­honosító társaság jegyzőkönyvi és nyílt köszönetét fejezi ki Petz Ármin budapesti műkertész­­nek az általa az állatkertben dij nélkül eszközölt je­lentékeny kerti munkálatokért, és a parkozáshoz szükséges tervezet elkészítéséért. Az igazgatóság. — Halálozás. Szapáry István gr., Pest­­megye főispánja, Szapáry László altábornagy, dr. Wenkheim Lászlóné szül. szapáry Franciska szomo­­rodottan jelentik atyjuk Szapárt, mura-szombathi és szécsi-szigethi Szapáry Ferencz gr. halá­lát A 71-ik évében elhunytnak tetemei Nagy-Abony­­ból az alberti irsai családi sírboltban fognak elta­­karittatni. — Postai rablás. Szarvasról azt táv­­irják a »Ref.«-nak, hogy vasárnapon délután 3 óra tájban Szarvas és Mezőtúr között a szarvasi postás­legényt meggyilkolták s a postai küldeményt elra­bolták.­­ A magyar földrajzi társu­lat január 21-én d. u. öt órakor az akadémia heti­üléstermében rendes évi közgyűlését tartja. Tárgyai: jelentés az 1874-ik évi földrajzi felfedezésekről. Vám­­béry Ármintól ; titkári jelentés a társulat 1874. évi működéséről ; pénztárnoki jelentés ; indítványok ; választások. — III. Napoleon halálának év­fordulóját (jan. 9.) ez­úttal is megülték Pa­risban, melynek legtöbb templomában gyászisteni tisz­telet tartatott. Legnagyobb volt a gyászoló bonapar­­tista közönség a szt. Ágoston templomában, hol a párt több emberei: Matild herczegnő, Murat, Mou­­chy, Roucher, Béthi, Durny, Cassagnac, Lagnerronni­­ére, Casablanca sat. voltak jelen. Izabella exkirályné, ki különben a Napoleon-család minden gyászában

Next