A Hon, 1875. február (13. évfolyam, 25-48. szám)
1875-02-14 / 36. szám
A republikánusok nem sokáig örülhettek győzelmeknek, mert a monarchisták ismét összeszedve magukat, mindjárt másnap, febr. 12-én 368 szavazattal 345 ellen elvetették az egész senatusi javaslatot. Most tehát megint ott áll a souverain assemblée, ahol a mádi zsidó. Kezdi elölről. Waddington (Thiers alatt volt miniszter) és Yautiain új javaslatokat terjesztettek be a senatus szervezéséről, melyek az alkotmánybizottsághoz utasíttattak. E javaslatok most újból átmennek a 30-as bizottság retortáin, újra a kamara elé kerülnek, hogy tán újra egyeztessenek. így fog menni ez a sisyphusi munka ki tudja meddig. A kamara leszavaz mindent, nem képes alkotni semmit s bedugja füleit a nemzet kiáltásaira : »Quousque tandem.« az ország pedig marad, mint eddig, alkotmány nélkül. Hanem azért hallani nem akar a nemzetgyűlés az öngyilkosságról , a feloszlatásról. Az erre vonatkozó indítványt is 407 szóval 266 ellen elvetette. Tovább akarja tengetni nyomorult léteiét, mely a tehetetlenség vergődései tekintetében páratlan a történelemben. Az alkotmányjavaslatok sorsa igen kézzelfoghatólag bizonyítja, hogy mily süppedékes talajra állt a franczia baközép, midőn azt hitte, hogy az orbanista jobbközéppel való coalitiója győzelemre segíti a köztársasági aspiratiókat. Dugába dőlt minden terv. Szóval Francziaország alkotmányszervezési törvények tekintetében ott áll most is, hol ezelőtt. Egy lépést sem tett előbbre. Kínos vajudások jellemzik most is helyzetét. — A válság. A ma esti lapok a válságról kevés positivet jelentenek. Érdekes a »Lloyd« — röviden a »Napló« által is közölt — bécsi levele, mely Andrássy állásáról a krízishez következőket jelenti : »A dolgok uj alakulása, amint az most Magyarországban foganatban van, a kiegyezésre vonatkoztatva, bizonyára nem tekinthető egyébnek, mint támaszai szaporodásának, erősbülésének. Ha a kiegyezés államjogi alakja erőben , szilárdságában nyer, azok állása, akik szilárdítására hatottak, nem rendülhet meg, s nem támadtathatik meg. Gróf Andrássy személyisége, így tehát minden passiv részvételtől elvonatkozottnak tekinthető. Még kevésbé látszhatik az ő hivatalos állása érintettnek. Ha oly minisztérium jöne kormányra, mely az államjogi alapot, amint azt az 1867-ki kiegyezés megteremtette, bolygatná, vagy veéreszméiben a külügyi politikával szemben elvileg ellentétes állást foglalna el, akkor igenis gróf Andrássy, erről bizonyos lehet mindenki, a mint ezt már egy más esetben tette, haladéktalanul állást foglalna, s a személyek közti választást gyorsan kifejlődése elé vinné. Ez esetlegek közül azonban ma egyik sem forog fenn, s a külügyminiszternek nincs oka elvi befolyást a dolgok menetére igényelni. Ahol pedig ilyen alapelvi magasb indokok nem teszik szükségessé a közbenjárást, személyes kérdésekbe elegyedni, a közös külüelyminiszter semmi jogosultságot nem érez magában. Tiszta jókedvből elegyedni pedig a dologba: kevéssé lehet hajlama bárkinek.« E levél közlése után a »Llyod« következőket írja: Ami a krízis lefolyását illeti, nem igaz, mintha a Bittó-Ghyczy-kabinet hivatalban maradna; azonban ő felsége azt sem látja helyén, hogy e kabinet lemondását elfogadja, anélkül, hogy az iránt tisztában legyen, mi következik ezután. Sajátos viszonyaink tekintetbevételével, Bittó arra sem hivatott fel, hogy mint szokás, már most nevezzen meg egy vagy több utódot, mert ő felsége most azon helyzetben sem lenne, hogy megítélje, ki bírand közülük parlamenti többséggel, a koronára nézve pedig a válság megoldásánál mindenek előtt az a szempont a döntő, hogy ne teremtessék ismét provizórium, hanem tömött több cég által támogatott, szigorúan parlamentáris, s állandóssággal biztató minisztérium. Bittó legközelebb visszatér tehát ide, hogy most már ő felsége megbízásából — mindenekelőtt Tisza Kálmánnal — megkezdje a tárgyalásokat. Ki fog még e tárgyalásokba belevonatni, előttünk nincs tudva. Csak ha Bittó azon helyzetben lesz, hogy valami tényleges eredményt biztos kilátásba helyezhet, csak akkor fog ő felsége ide jönni, hogy a kijelölt miniszterekkel személyes érintkezésbe bocsátkozzék. A mi — irányt nem adó — nézetünk szerint az itt megjelölt ut a leggyakorlatibb s legh ’yebebb, s ily körülmények közt magától értetődőleg a jelen minisztérium lemondási kérvényének is in suspense kell maradnia. A »Neue fr. »Pressének« azon közleménye, melyre esti lapunkban távirati közlemény alapján utaltunk, következőleg hangzik: »A mai nap folytában véget fog érni a magyar miniszterválság. Bittó miniszterelnök ma reggel ide érkezett s Weckheim ő felsége személye körüli miniszterrel értekezett. A déli órákban a miniszterelnök a királyhoz hivatott, s ezen kihallgatáson fog a miniszterelnök a Lajtán túl uralkodó helyzetről a felségnek jelentést tenni s egyúttal át fogja nyújtani a kormány lemondását, úgy hisszük,s jól vagyunk értesülve, ha azt állítjuk, hogy Bittó azon elhatározással jött ide, hogy semmiféle missiót nem fog többé elvállalni s ugyanezt fogja jelenteni Ghyczy Kálmán részéről is. Ezáltal alapjukat vesztik azon számos hírek, melyek szerint Bittó és Ghyczy továbbra is a minisztériumban maradnának Egész a tegnapi napig némi színét a jogosultságnak viselte magán ezen versió, a mennyiben hinni lehetett a fedezet kérdésére nézve Tiszával kötendő compromissumban, miután azonban a baloldal vezére tegnapi beszédében még határozottabban, mint az elsőben visszautasítá az adóemelés gondolatát az első két esztendőben, az egyedüli érintkezési pont, mely a jelenlegi és a jövendő kabinet közt létezhetett volna, megszűnt. Bittó és társai, — legalább erről biztosítottak bennünket — a képviselőházban tegnap aratott fényes diadalt csak egyoldalúnak tartják , mert ha a budget megszavazása mellett oly nagy többség nyilatkozott, minő számra és tömörségre nézve nem volt, mióta a magyar alkotmányos kormányzat fennáll, mégis a kormány nem hiszi, hogy ily többség fog nyilatkozni a fedezet, vagyis Ghyczy adójavaslatai mellett. Bittó és társai azonban kormányzati programmjuknak súlypontját épen kérdésre fektették, amennyiben a Ghyczy által javasolt módot tartják az egyedül lehetségesnek arra, hogy az ország pénzügyi rendeztessenek, s e kérdéssel akartak győzni, vagy bukni. A Budapesten uralkodó áramlat azonban az, hogy Tisza Kálmán megtérése a kiegyezéshez politikailag sokkal fontosabb, s az országra nézve sokkal jelentőségteljesebb esemény, mint a fedezet kérdése. A jelen kormány férfiai a Tisza fellépése által lehetségessé vált coalitió útjába nem akarnak akadályokat gördíteni, s ezért terjesztik ő felsége elé lemondásukat. Ez képezi benső okát azon ellentmondásnak, mely azon tényben nyilvánult, hogy egy, a parliament által nagyrabecsült s a döntő pillanatban hatalmasan támogatott kabinet azon pillanatban lép vissza, midőn a parlament neki fényes elégtételt szolgáltatott. A helyzetnek eme vázlata aligha fog sokban különbözni attól, melyet Bittó fog ő felsége elé terjeszteni. Irányadó körökben a magyar kormány hazafias elhatározása mély hatást gyakorolt s nem igen szeretik, hogy Bittó és Ghyczy megválnak állásaiktól. Magyarország jövő miniszterelnökét illetőleg nagy a tájékozatlanság mindenütt, mert — ha jól vagyunk értesülve, — Bittó tartózkodni fog attól, hogy őfelsége előtt valakit ezen állásra megnevezzen. Több személyiség forog szóban, a végleges elhatározás e tekintetben egyedül ő felségétő függ, annyi azonban bizonyos, hogy a sokat emlegetett Sennyey-Lónyay-Tisza triásra absolute nem lehet gondolni, figkevésbé fogna pedig Bittó lenni, a ki ő felsége előtt ily féle javaslatot tegyen. Valóságos po itikai frivolitásnak tekintik — mely közel áll az erkölcstelenséghez, — ezen oly ellentétes három egyénnek oly benső szövetségére gondolni. Csak Tisza meghivatása a jövő minisztériumba bir egyedül valószínűséggel.« A »Pesti Napló« esti lapja e következő bécs sürgönyöket közli : Bécs, febr. 13. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter ő felsége által ide hivattatott. Jól értesült körökben min. elnöki jelöltekül Bittót, s gr. Festetich Györgyöt emlegetik. Bécs, febr. 13. Bizonyosnak tekinthető, hogy már legközelebb több parlamenti kitűnőség Bécsbe hivattazik. A királyi elhatározás addigra függőben marad A magyar min. válság Bécs politikai köreiben roppant izgatottságot keltett, s attól tartanak, hogy a válság kedvezőtlenül hiat vissza Ausztriára. A horvát miniszter ide érkezett. A »Neue fr. Presse« ma este ide érkezett száma előadván a részleteket, melyek részint esti lapunkból, részint a fentebbiekből ismeretesek olvasóink előtt, így is : »Az elhatározás tehát a koronától függ s be kell várni, mely irányban dönt az. Egyelőre nincs határozat, s a Bittó-kabinetnek kellene tovább vezetni az ügyeket. Mert kétségtelen, ha a válság megoldását az alkotmányos és parlamentáris határok közt óhajtják, végleges döntés csak akkor történhetik, ha erősebb kabinet s előbb többség létrejövetele biztosítva van. Eddig azonban nincs. Tisza két beszéde minden pártköteléket széttépett, az egyes töredékek önmagukban is meghasonálvák s a chaoikus zűrzavarból csak ezután krysztallizálódhatik a többség valamely biztos alakzata, melyből azután parlamenti kormány eredhet. Könnyen érthető tehát, hogy a fölség Bittőék lemondását csak tudomásul vette, de el nem fogadta.A magyar képviselőházon magán fog tehát állni, hogy az első lépést megtegye, hogy új kormány alakítását lehetségessé tegye. Míg az alaktalan pártzavar tart, korai az uj minisztérium kinevezéséről szólni. A »Presse«-ben következőket olvassuk : Este Bittó több óráig tanácskozott Andrássyval és Wenckheimmal, az ő felsége személye körüli magyar miniszterrel. Mindaz, mit ez óráig az uj kabinet alakításáról beszélnek, a Budapesten a mendemondákra, s a visszalépő miniszterek nyilatkozataira redukálható; a miniszterek közül Bittós Ghyczy kijelentették, hogy semmi kedvet sem éreznek az uj kormányba lépni. Eddigelé csak Tisza minisztersége tekinthető biztosítottnak, mert a kabinet újjáalakításával meg kell történnie a pártok újjáalakulásának is. Ezen, a helyzet összeségéből folyó kényszerűség az, ami a kabinet végleges megalakulását tán még soká elhalasztatja. „A pesti nemzeti színház reformja^czimü röpiratnak czáfolata (Befejező közlemény.) V. De lássuk, a mostani helyett miféle törvénykezési eljárást ajánl e reformátor. Alakítani, (tehát nem választani mint most), kell kétféle bíróságot, első- és másodbiróságot,s ehez felebb viendő minden vétség. A színbázi fegyelmi rendről feleslegesnek tartja hosszasan értekezni ;(ezt jól teszi) ez irányban csak egy általános és egy speciális elvet állít fel az általános elv : az igazságnak szigorú szem előtt tartása fel- és lefelé. Azért is veszi ki a színházi fegyelmi eljárás alól az elnökséget, ügyészeket, a hivatalokat, kik közé sorolja a rendezőket, karmestereket, szereptanítót, kartanítót, balletmestert, a segédszemélyzetet és kezelő személyzetet, — az elmozdítás kérdésében. Tehát mindazon vétségek esetében, melyekben a törvény büntetésül az illető elbocsátását szaba ki. Hogy ezek a legfontosabb esetek, ami meggyőződhetik, ki a színházi törvényeket átlapozza. — Már most azt kérdem: miféle kivételt érdemelnek ezek a tisztviselők az első rangú művészek mellett, vagy azok irányában ? Például, ha egy színész pofon ütné a gorombáskodó rendezőt, azt a színházi bíróság ítélné el, hanem ha a rendező ütné meg a tagot, azért egy magasabb fórumhoz kellene folyamodni, hogy elvegye méltó büntetését. Vagy ez a reformátor is az intézetre nézve fontosabb egyéniségnek képzeli a tisztviselőt, mint egy elsőrendű művészt ? tisztviselőt lehet kapni tizet, mig igazi jó művészt gyakran egyet sem. S ezt a reformátor ajánlja, ki mint láttuk röpirata elején a tagok érdekében Titán Bérczi modorában igy kiálltott fel: »Hallott valaha valaki ilyen igazságszolgáltatást !« De mindjárt kibúvik a szeg a zsákból, mikor ez általános elv után speciális elvét adja elő, »a különös elv: az illető hivatalnokoknak megkímélése (Oh, oh!) attól, hogy a fegyelmi eljárás alá terülttel önmaguk álljanak szemben a bíróság előtt.« Bizony zsenánt is az, ha a felfútt és csinált tekintélynek, vagy a kisebb-nagyobb bimbasinak szemébe megmondhatják az igazat. Ez utóbbi, folytatja, könnyen keresztülvihető : a színházi ügyészség útján (ezért kell 2 ügyész) mert — röviden indokolva — (lám, most már a rövid indokolás is elég) az illető hivatalnokok által az ügyészhez bejelentett, kellően indokolt vétségek iránti fegyelmi eljárás megindítása — blanquetiáris munka; s az ügyésznek, mint a fegyelmi rend hivatal követelőjének, még a vétséget elkövető is azt fogja mondani,hogy csak hivatalos kötelességét teljesíti. Hát a mostani hivatalos vádlóknak, kik a törvény rendelete szerint saját körükben kötelesek vádolni, mondhat e egyebet a vádlott ? De mást is mondhatna az ügyésznek: oly körülményeket hozhatna fel tárgyaláskor az ügyben, vagy a megbízó hivatalnok eljárásáról, melyeket az utóbbi elfelejtett vagy nem akart megmondani az ügyésznek. Mi történhetik akkor igazságosan más, minthogy a tárgyalást a bíróság felfüggeszti, míg az ügyész új instructióért fut az illető hivatalnokhoz, kinek derogált magát lealázni pl. egy nála sokkal érdemesebb és tekintélyesebb művészszel szemben ? S most már a 45-ik lapon a megbízott blanquettaris munkája is elég annak, ki a mostani törvénykezést, mely kivételt s különbséget nem ismer, mely a tagot az igazgató s közegeinek túlkapásai s zsarnokoskodásai ellen oly mértékben védi, mint másutt sehol, s mely nem a vádló helyettesítését engedi meg, hanem azt igen is, hogy a vádlott maga vagy megbízottja által védhesse magát ; — a 15-dik lapon csak nem a tagok kissebbedésének merte nevezni, s így kiáltott fel az ő hamis pathoszával : Hallott-e valaha valaki ilyen igazságszolgáltatást ! S holmi csinált tekintélyek megkímélése végett azt a törvényt meri megtámadni, melyeknek keletkezését nem ismeri, intenzióit s mélyebben rejlő indokait felfogni sem képes, különben tudná, hogy azon viszontagságok közt, melyeken a nemzeti színház átment, e törvényekre mulhatlanul szüksége volt, s mindaddig lehet, míg rendeltetésének teljesen átadatva, tisztán drámai színházzá lehet, mikor aztán kiforrván magát, törvénykezésre vagy éppen nem, vagy csak nagy ritkán lesz szüksége, mint ezt több elsőrendű drámai színháznál tapasztalhatni. S ezzel bevégeztük feladatunkat, mely annak bebizonyítása volt, hogy az ajánlott rendszer semmi rendszer ; ahol körvonalazva van, rész; ahol pedig nincs, olyasmi, mihez szólani sem lehet. Ez az egész vadonat uj rendszer, egy a tagok által csak írásban megközelíthető elnökséggel, csak az oly főrendezőknek lehetne kívánatos, kik bizonyos okoknál fogva igazgatók nem lehetvén, az elnökség köpenyegével födve az igazgatói jogokat szeretnék gyakorolni. Mindezekből azonban egyáltalában nem akarom azt következtetni, hogy akár az első, akár a második enquette szerves és rendszeres munkálata, akár a mostani ideiglenes igazgatóságnak kiadott utasítások, melyek a második enquette munkálatának lényegével megegyezők, oly tökéletesek volnának, melyeken változtatni nem lehet; de azt, igenis, merem állítani, hogy a mi színházi viszonyainknak leginkább megfelelők. Végül, az is bizonyos, hogy valamint a népeket nem a kormányformák teszik boldogokká, úgy a színházakat sem virágzókká, hanem a kezelők ; s éppen azért a színháznak boldogulása sem függ mindig a főbb vezetőktől, mert a legkedvezőbb viszonyok közt is meghiúsulnak legjobb törekvéseik, ha közegeik ügyetlenek vagy rendetlenkedők, vagy hanyagok, vagy áskálódók ellenök, s agyarkodók egymás közt. — Ez elméletileg van mondva, s nem vonatkozhatik a nemzeti színház drámájára ; (az opera ügyét mi érintetlenül hagytuk), mert az a mostani sehogysem kedvező időben is, derék és szorgalmas tagjainak közreműködésével, legalább annyi eredményt tagadhatlanul kivívott, hogy jövedelmét a múlt színházi évben tetemesen fokozta, ez idei jövedelme pedig nagyon keveset enged a tavalyinak. Mostani szervezetében is lehetnek többféle hiányok, de azokon egy év múlva, mikor a szerződések mind kitelnek, könnyű lesz segíteni , mert az igazgatóságnak semmi sem fog útjában állni, hogy belátása szerint az egészet újra szervezze, amire az ideiglenes igazgatóság a több évre szóló szerződések miatt nem is gondolhatott. E czikkekben néhány értelemzavaró sajtóhibát kell kiigazítanunk. II. czikk, 2-dik oszlop, alulról 31 sor : »untatás« helyett olvasd : »lustaság« 32. sor : »bűnvágyától« b. olv. : »hírvágyától«. III. czikk, 1 oszlop, felülről 9. sor : »után elutasittatik« h. olv. : »el nem utasittatik«, 24. sor : »arra« h. olv.: »azok«, 2-dik oszlop, alulról 1. sor : »művészekhez« h. olv. : »müvészethez«, 33. sor : »rendszerüleg semmivel se mer előállani« h. olv. : »rendszerül ily semmivel mer előállani«, 52. sor : »miért« h. olv. : »mást«, 3-dik oszlop, felülről 31. sor : »kaptuk« h olv. : »kapták«, 81. sor : »nagyon« h. olv. : »ugyan«, alulról 15. sor : »egy kéz alatt« b. olv. : »egy kéz alatt.« IV. czikk, 2-dik oszlop felülről, 54. sor : »vétségeket — követnek«, b. olv.: »vétséget. — »Követnek biz azok stb.« 55. sor : »a törvény az oka« b. olv. : »nem a törvény.« A VIDÉK. Turóczmegye alispánjától, ifj. Justh József úrtól levelet vettünk, melyben a lapunk f. évi 29-ik számában megjelent czikknek reá vonatkozó vádjait részakaratu koholmánynak és rágalomnak nyilvánítja. A vádakra azonban érdemlegesen felelni méltóságán alulinak tartja. A czáfolatnak ez a neme a legkényelmesebb ugyan, de nem habozunk kimondani, hogy egyúttal a leggyanúsabb is. Oly vádakra, minőket felhozatták, nem szokás egyszerű visszautasítással felelni, akár jelent meg a támadó czikk alatt név, akár nem, mert az ilyeseknél áll leginkább, hogy »non quis, sed quid ?« Egyébiránt könnyű volna kimutatnunk, hogy a támadás nem személyes rancine kifolyása, hanem tényeken alapuló állítás, s ha az alispán úr kívánja, majd megmagyarázzuk a közönségnek, minő természetű az ő függése a pánszlávoktól ? Azt hisszük, ő ezt nem fogja kívánni. S hogy a Justh-család politikájáról nemcsak a »Hon« czikkírója gondolkozik úgy, hanem a körülményekkel ismerősök közül is sokan gondolkoznak, arra nézve legyen elég közölnünk Tomcsányi Móricz urnak hozzánk beküldött levelét, ki az előbbeni levél írójával tudtunkkal egyáltalán nem áll összeköttetésben. A levél így szól : Ifj. Justh József, turóczmegyei, ez idő szerinti kormányzó alispán, a központi választmány elnöke, és Justh Sándor, turócz-szentmárton járási szolgabiró, s az egyik választóösszeírási küldöttség elnöke, nyilvánosságra hozták, részint még a központi választmány megalakulása előtt, részint pedig a választók összeírása alatt s után, hogy képviselőjelöltképen, a turócz-szentmártoni, illetőleg szucsáni választókerületben, édesatyjuk, id. Justh József fog ismét föllépni. Ennek folytán, ellenjelöltképen, az én nevem jött némelyek által említésbe, de ezen egyszerű, mindenkinek egyaránt szabad véleménynyilvánítás, a fent említett uraknál oly mérvű felháborodást szült, hogy nem átallanak engemet gyanúsítani, majd azzal mikép én feltolom magamat, majd ismét azzal, miképpre88iót akarok gyakorolni id. Justh Józsefre, hogy ő, az én — nem tudom milyen — magánérdekemben működjék. A be nem avatottak előtt ez érdektelen személyes kérdésnek tűnhetnék fel, pedig ez, — mint alább láthatni — közérdekű, fontos ügy. Legyen tehát szabad, a felsorolt száraz tényekre, a pártállás világító sugarait lövellenem. Már jó régen sejtettük, hogy az említett kerületben ismét id. Justh József fog képviselőjelöltkép föllépni; s ha ő a pártviszonyokon önmaga nem változtat, a mi részünkön bizonyára senkinek sem jutott volna eszébe, ellenjelöltre gondolni is. A pártviszonyok azonban, az utolsó képviselőválasztás óta, tetemesen megváltoztak. Az tény, s most már általánosan ismert dolog, hogy id. Justh József úr, mint képviselőjelölt, újra föllépni szándékozik, hogy azonban azon pártot, a mely őt bizalmával több ízben már megajándékozta, egy idő óta teljesen ignorálja, benne semminemű becset nem helyez, s hozzá sem közvetlenül sem közvetve nem fordul, — egyidejűleg pedig tűri azt s helyeselni látszik, hogy az ellen az úgynevezett »nemzetiségi« (pánszláv) párt épen őt kiáltja jelöltjének ki, s mellette tényleg dolgozik» Ilyen körülmények között, — az én igénytelen nézetem szerint is — a magyar pártnak, (Turóczban huzamosabb idő óta, a jobb- és balpárt többé nem létezik) ha megsemmisülni nem akar, okvetlenül kell, hogy nem többé id. Justh József, hanem más jelölt körül csoportosuljon, mert a magyar párt, ha fennmaradni akar , a pánszlávok jelöltjére nem szavazhat annak megválasztatásához, ki mellett pánszlávok dolgoznak, semmiképen sem járulhat. — Ellenkező esetben, bemenne a pánszlávok táborába, s ottan felolvadnának Fontolják meg az illetők , hogy a magyar pártlétere jogosult és üdvös, a pánszláv pártnak ellenben nincsen létezési joga, mert fennmaradása az államnak káros és veszélyes, s hogy tehát semminemű körülmények között nem szabad megengedni azt, hogy a magyar párt a pánszlávoknak áldozatul odadobassák. Pedig a magyar pártnak a pánszláv párt jelöltjének zászlaja körüli csoportosulásának, okvetlenül ez lenne végzetes következménye. — Turóczban a magyar párt megszűnnék létezni és pedig most már nélkül.megszűnnék létezni a feltámadás reménye Ilyen komoly pillanatokban, — kérdem — lehet-e a magyar párttól józanan követelni azt, hogy a pánszlávokkal id. Justh Józsefre szavazzon ? — lehet-e helyteleníteni azt, ha a magyar párt lételét, fennmaradását megóvni iparkodik ? Így állanak nálunk ez idő szerint a pártviszonyok, s ezért van az, hogy mint id. Justh József ellenjelöltjét némelyek engemet emlegetnek. Befejezésül még ezeket találom szükségeseknek elmondani. Hogy ifj. Just József és Justh Sándor édesatyjuk mellett buzgólkodnak, ezt nagyon természetesnek találom, s legfőlebb azt tudnám helytesíteni, hogy a választási előmunkálatoknál mint tisztviselőkig működnek, hogy azonban a gyanúsítás terére is átcsapnak, azt már hozzájuk illőnek nem tarthatom. Én a képviselőséget,miként azt id. Justh József úr legjobban fogja tudni — nem ambitionálom, s nyíltan kimondva: megválasztatásomat nem is óhajtom; — de a magyar párt akarata előtt meghajolni, igenis kötelességemnek tartanám, és tudnám, — más expediens hiányában — meghozni azon áldozatot is, hogy a jelöltséget elfogadjam, — mire azonban, ismervén más, arra érdemesebb, alkalmasabb, egyaránt áldozatkész hazafiakat, — reményiem — nem is lesz szükség. • Feltolásról tehát annál kevésbbé lehet szó, a minél bizonyosabb az, hogy nincs olyan választó, akit én felkértem volna arra, hogy reám szavazzon, vagy akinek egy átalában, közvetlenül vagy közvetve ajánlottam volna magamat. Ami pedig a gyanúsítás másik verzióját illeti, arra röviden csak azt jegyzem meg, hogy én sokkal igénytelenebb személynek tartom magamat, hogysem valakire pressiót gyakorolni akarhatnék, ítéljék meg id. Justh József úr és fiai a viszonyokat tárgyilagosan s elfogulatlanul, és be kellene látniok, hogy az itteni magyar pártnak, s így — mint annak egyik igénytelen tagjának — nekem is, máskép cselednünk nem lehet. KÜLÖNFÉLÉK. — A főváros költségvetési javaslatát a tanács ma kinyomatni határozta. A javaslat a költségvetési törvény értelmében február hó 17-étől kezdve megtekinthetés végett közszemlére fog kitétetni, s a március első napjaiban tartandó bizottsági közgyűlésen kerülend tárgyalás alá. Az országos erdészeti egyesület folyó hó 21-én (vasárnap) délután 4 órakor az egylet helyiségében (vár, dísztér 12. száma. az udvarban balra I. emelet 1. ajtó.) választmányi ülést tart, melyre annak tagjai tisztelettel meghivatnak. Budapest, február hó 13-án. 1875. Alelnöki megbízásból az egylet titkára. — A budapesti »központi ellenzéki kör«-nek holnap vasárnap d. u. 4 órakor kezdődő folytatólagos közgyűlésén az alelnök és még nyolcz választmányi tag fog megválasztatni. Császár József jegyző. — A pesti jótékony nőegylet február 6-tól márczius 6 ig terjedő 3 hétre méltó házi szegények között leendő kiosztásra összesen 817 frtot utalványozott és pedig hetenkénti részesülésben állóknak 636 frt 50 krt és egyszer mindenkorra segélyezetteknek 380 frt 50 krt. Ez alkalommal a választmányi nők 52 uj vizsgálatról is tettek jelentést. — A magyar tudományos akadémia nyelv- és széptudományi osztálya febr. 19. d. u. 5 órakor ülést tart, amelynek tárgyai a következők : Budencz József r. t. »Az Ugor nyelvek hangtanából « Toldy Ferencz r. t. »A legrégibb magyar iskolai könyv.« — A budapesti korcsolyázó egylet vasárnap f. hó 14.-én d. u. 5 órakor a jégpályán »jégünnepélyt« rendezend, mely fényes kivilágítás és katonai zenekar működése mellett fog megtartatni. Hallomás szerint ez ünnepélyen számos hölgy jelmezben szándékozik megjelenni. — Betiltott felolvasások. Van szerencsém a »tudomány- és műegyetemi olvasókör« t. tagjait értesíteni, miszerint a folyó hó 14-re, vasárnapra hirdetett felolvasásokat az egyetemi rector úr szigorúan betiltotta. Budapesten, febr. 13. Fenyvesy Ferencz, elnök. — Nichts ungarisch, nichts deutschl A lundenbergi (Bécs mellett) járásbíróság megkereste a pesti fenyitő bíróságot, hogy egy bizonyos fenyitő ügyben részes egyént itt kihallgasson. Az itteni feny jbiróság a megkeresésnek megfelelve, egy magyar czimzetü levélben válaszolt. A lundenburgi bíróság azonban a levelet felbontatlanul e megjegyzéssel küldte vissza Budapestre: »wegen Unverständlichkeit nicht angenommen.« Hisszük, hogy e császári bíróság legközelebbi megkeresvényét szintén e laconicus válasszal küldi vissza bíróságunk : nichts deutsch! — A Rókus-kórházban levő élelmező Wézl József ellen számos panasz érkezett az utóbbi időkben. A kiszolgálás hiányos, tisztátalan s az ételadagok csekély volta miatt nem csak a szerencsétlen szenvedők, hanem maguk a kórházi orvosok is zúgolódtak. Wézl a szerződés több pontját is megszegte már, minek következtében, de tekintettel az ellene érkező egyéb számos felszólalásokra is a fővárosi tanács ma tartott ülésében Wézlnek a szerződést felmondta s az élelmezői állomásra legközelebb árlejtés fog hirdetni. —Megjegyzésre méltó körülmény, hogy Wézl a mellett, hogy a betegeket élelemmel látta el, még temetésrendező is volt, mely két foglalkozás bizony nem valami nagy mértékben compatibilis. — A katonai kórház ügye. A katonai parancsnokság nemrégiben mintegy 1600 négyszögöl területű telket kért a fővárostól egy építendő katonai kórház számára. E telek az üllői út baloldalán a barakkórház mellett fekszik. A közmunkatanács e kérelem megtétele után tartott ülésében a barakkórház mellett levő telket nem tartotta a kórház részére átadandónak, hanem e helyett oda közel egy másik telket jelölt ki e czélra. A fővárosi tanács nemrég tartott ülésében azonban a közm. tanács határozatát nem hagyta helyben, miután az itt kijelölt helyre a szabályozási tervben gyárak építése van fölvéve. A mérnöki hivatal erre azon ajánlatot tette, hogy tekintettel a tanács ezen határozatára, a szabályozási tervezet módosítassék. E módosítás meghatározására tehát egy bizottság küldetett ki, mely azonban a tanács mai ülésében oly értelmű jelentést tett, hogy a szabályozási terv változatlanul meghagyandó, s az építendő katonai kórház számára kisebb a város határában jelöltessék ki hely. — A csőd alatti ferencz- és józsefvárosi takarékpéntár hitelezői nagy számmal jelentek meg ma d. u. 4 órakor a kir. keresk. és váltótörvényszék tárgyalási termében. Távolabb vidékekről is érkezett több érdekelt, mivel a tárgy, ami miatt a tszék a megjelenteket ígybehitta, a csőd megszüntetésének kérdése volt. Krenodics Károly nyújtotta be a csőd megszüntetése iránti kérvényt több érdekelt nevében, és ennek folytán lett elrendelve az értekezlet megtartása. A megjelenteknél nagy indignatiót keltett az, hogy a folyamodók nevében oly alapokon kéretett a csőd megszüntetése, amely alapok mellett a jogosultak érdekeinek ez csak ártalmára lehetett volna. Az érdekeltek követelései valósításának esélyei világosan csökkennének a csőd indítványozott megszüntetésénél, anélkül, hogy az illetők bármi garanciát nyújtanának. Krenedics úr, aki a főszemély lett volna, igen későn méltóztatott érkezni, s többen hangsúlyozták, hogy a kívánt alakú meghatalmazásokkal nem bír. A megszüntetés ellen szavaztak mindnyájan, Budapest főváros képviselője is. Azon indítvány is tétetett, hogy a megszüntetés iránti folyamodók fejenként 10 írttal büntettessenek. Ezen indítvány elfogadva s az ez iránti kérelem jegyzőkönyvbe vétetett. — A bukovinai magyarok sorsa iránti rokonérzelem országszerte folytonosan élénken nyilatkozik, s alig múlik hét, hogy nagyobb összegeket ne kelljen nyugtáznunk lapunkban. A múlt héten küldtük csak el kétszáz forintot fölülmúló második gyűjtésünket, és ma már ismét oly helyzetben vagyunk, hogy közel négyszáz forinttal nyithatjuk meg gyűjtésünk harmadik sorozatát. A nemeskeblű hazafiak, kik nemzetünknek idegen országba vetődök e részét mostoha helyzetében gyámolítják adományaikkal, és ezzel eszközt nyújtanak arra, hogy az nemzetiségét iskolával, templommal megóvhassa elszigeteltségében, tettük dicséretét bizonyára nem vár ák, hiszen magában foglalja az már ezt, s így csak arra szorítkozunk, hogy lelkes tettükért, mely követendő példát állít fel, a legforróbb köszönetünket kifejezzük a segélyzettek nevében. — Az újabb beérkezett adományok e czélra a következők: Trümmer Antal Nagy-Kőrösről a »Főv. Lapok« utján küldött 10 frtot; Győr-Szabadhegyről többen a »Győri Közlöny« utján 13 frtot, Tern Ödön beküldött 213 frtot, mint a győri m. kir. jog- és államtudományi kar több polgára által e czélra tartott tünczvigalmának tiszta jövedelmét; Kun-Szt.-Mártonból vettünk 20 frtot, ehhez járultak Kiss Antal 5 frt, Nagy Sándor 5 frt, Kállay Sándor 4 frt, Koncz Menyhért 2 frt, Józsa Pál 2 frt, Boleman Sándor 2 frttal ; Kis-Czellről Boda Márton beküldött 121 frt 22 frt és egy darab császári aranyat. Ez összeg a Kemenes-alja és vidéke által tartott tánczvigalom tiszta jövedelme, melyben bennfoglaltatik a dömölki apátság által a rendezőséghez utólagosan beküldött 5 frt adomány is. Harmadik gyűjtésünk összege 377 frt 22 kr. és egy arany. — Rendőri hírek. Böhler Imre, a dohányutcza 13. sz. a. lakó Böhler András paszományos 19 éves fia tegnap délután a kerepesi uti temetőben anyja sírján magát agyonlőtte. — Biró Lajos 24 éves magyar államvasuti váltó-őrnek a berobogó vonat mindkét lábát egészen összezúzta. — A főkapitányság ma 12 nyulat kobozott el s azokat a Josefinum intézet szegény árváinak küldötte. — Fellner Mária esztergomi illetőségű 28 éves nő a Szondi utcza 1. sz. a. lakó Löwinger A. korcsmáros üzletébe e hó 9-én éjjel betörvén, 110 darab 300 frt értékű fehérneműt lopott el. — Titokszerü ujj. A múlt évi deczember 31-dikén Dörflinger József és 7 éves fia a vízivárosi főúton a 117. számú káptalan épületben az istállóban, ahol a fiú játszadozott, egy férfiú ujját találták, a kapitányságnál azonnal jelentést tett Dörflinger, de mindeddig mit sem sikerült kipuhatolni. Most újabb erélyes nyomozást rendelt el a kapitányság. A katonai ágyútelepek, melyek a jobbparton a kapuczinus tér és a főút sarkán már régóta alkudozások tárgyát képezik a katonai hatóság és a főváros részéről egy ez ügyben kiküldött bizottság közt, végre talán mégis el fognak tétetni eddigi helyükről. A katonai hatóság ugyanis hajlandónak nyilatkozott e telepek áthelyezésére, ha a főváros e czélra alkalmas helyen egy 500 négyszögölnyi területet jelöl ki. A földmivelő tízparancsolatát következőleg irta meg Cantoni tanár a fiumei »Bilancia« czimü lapban: 1. Ne végy földbirtokot a más pénzével. 2. Ne örülj nagyon az igen alacsony áraknak. 3. Ha kevés a pénzed, csak bérlő légy s ne földbirtokos. 4. Magad miveld földedet, ha képes vagy rá. 5. Ne épits, ha nincs rá szükséged. 6. Szeresd az embereket, hanem azért dolgoztass gépekkel. 7. Ha teheted, válassz öntözhető szándóföldeket. 8. Csak oly barmokat tenyészsz, melyeknek táplálására földed alkalmas, de rósz barmokat soha se tarts. 9. Ha jól miveled és gondozod földedet, több termésed lesz, mint a mennyit el tudsz adni. 10. Terményeidet ne hamisítsd meg, hanem igyekezzél jót termelni. — Az országos kisdedóvó egyesület gyűjtő osztálya tegnapelőtt 12-én tarta ülését Tisza Kálmánné ideigl. elnöknőnél, hol a febr. 4-én tartott közvacsora eredménye mutattatott be. E jelentés szerint az összes bevétel 3339 frt 51 kr. Kiadás 780 frt 75 kr. Tiszta haszon 2558 frt 76 kr. Az egyesület hálás köszönetét fejezi ki a »Hungária szálloda« bérlője, Illmer urnak, ki a termet és világítást ingyen adá ; továbbá a következő ajándékozóknak: Madas Károly 15 frt, gróf Königsegg„Sofina 10 frt, gróf Csáky László 10 frt, Beniczky Ödönné 5 frt, gróf Rhédey Jánosné 10 frt, b. Podmaniczky Leventéné 10 frt, gróf Teleky Sándor 20 frt, Bittó Istvánné 15 frt, gróf Andrássy Aladárné 25 frt, b. Prónay Gáborné 5 frt, báró Rudics József 10 frt, gróf Károlyi Gyuláné 10 frt, gróf Hadik Béláné 20 frt, Gyömrey Vilmosné 10 frt, Lovassy Ferenczné 10 frt, Wodianer Béláné 10 frt, gróf Vay Károlyné 5 frt becses adományaikért, valamint a következő hölgyeknek és uraknak a hideg buffet számára adott különféle küldeményeikért: Laffert báróné, Ráth Károlyné, Hunyady-Csáky grófné, Beniczky Gyuláné, Fáy, báró Splényi, vicomtesse Randon de Grollier, Szathmáry Király Pálné, gróf Berényi Ferenczné, Fröhlich-Horváth Mária, P. Szathmáry Károlyné, báró Amelin Viktorné, Herzberg Sándorné, gróf Szapáry Gyuláné, Muzslay Sándor, Horváth Rita, Vikus czukrász. Végre ez osztály jegyzőkönyvileg köszönetet mondott buzgó elnöknőjének, ki ez estélyt oly fényes eredménnyel sikeresnté. Karnevál. Román bál lesz e hó 20 án a Hungária termeiben. Meghívók és beléptijegyek folyvást kaphatók stáczió-utcza 1. szám 2-dik emelet 1—12 óráig a bálbizottmányi pénztárnok, Ciocanu