A Hon, 1875. február (13. évfolyam, 25-48. szám)

1875-02-14 / 36. szám

A republikánusok nem sokáig örülhettek győzelmeknek, mert a monarchisták ismét összeszedve magukat, mindjárt másnap, febr. 12-én 368 szavazattal 345 ellen elvetet­ték az egész senatusi javas­latot. Most tehát megint ott áll a souverain assemblée, a­hol­­ a mádi zsidó. Kezdi elöl­ről. Waddington (Thiers alatt volt miniszter) és Yautiain új javaslatokat terjesztettek be a senatus szervezéséről, melyek az alkotmány­­bizottsághoz utasíttattak. E javaslatok most újból átmennek a 30-as bizottság re­tortáin, újra a kamara elé kerülnek, hogy tán újra eg­yeztessenek. így fog menni ez a sisyphusi munka ki tudja meddig. A kamara leszavaz mindent, nem képes alkotni semmit s bedugja füleit a nemzet ki­áltásaira : »Quousque tandem.« az ország pe­dig marad, mint eddig, alkotmány nélkül. Hanem azért hallani nem akar a nemzetgyű­lés az öngyilkosságról , a feloszlatásról. Az erre vonatkozó indít­ván­yt is 407 szóval 266 ellen elvetette. Tovább akarja tengetni nyo­morult léteiét, mely a tehetetlenség vergődé­sei tekintetében páratlan a történelemben.­­ Az alkotmányjavaslatok sorsa igen kézzel­­foghatólag bizonyítja, hogy mily süppedékes talajra állt a franczia ba­közép, midőn azt hitte, hogy az orbanista jobbközéppel való coalitiója győzelemre segíti a köztársasági aspiratiókat. Dugába dőlt minden terv. Szó­val Francziaország alkotm­ányszervezési tör­vények tekintetében ott áll most is, hol ez­előtt. Egy lépést sem tett előbbre. Kínos va­­judások jellemzik most is helyzetét. — A válság. A ma esti lapok a válság­ról kevés positivet jelentenek. Érdekes a »Lloyd« — röviden a »Napló« által is közölt — bécsi levele, mely Andrássy állásáról a krízishez követke­zőket jelenti : »A dolgok uj alakulása, a­mint az most Ma­gyarországban foganatban van, a kiegyezésre vonat­koztatva, bizonyára nem tekinthető egyébnek, mint támaszai szaporodásának, erősbülésének. Ha a ki­egyezés államjogi alakja erőben , szilárdságában nyer, azok állása, a­kik szilárdítására hatottak, nem rendülhet meg, s nem támadtathatik meg. Gróf Andrássy személyisége, így tehát minden passiv részvételtől elvonatkozottnak tekinthető. Még kevésbé látszhatik az ő hivatalos állása érintettnek. Ha oly minisztérium jöne kormányra, mely az államjogi alapot, a­mint azt az 1867-ki ki­egyezés megteremtette, bolygatná, vagy ve­­éresz­méiben a külügyi politikával szemben elvileg ellen­tétes állást foglalna el, akkor igenis gróf Andrássy, erről bizonyos lehet mindenki, a mint ezt már egy más esetben tette, haladéktalanul állást foglalna, s a személyek közti választást gyorsan kifejlődése elé vinné. Ez esetlegek közül azonban ma egyik sem fo­rog fenn, s a külügyminiszternek nincs oka elvi befo­lyást a dolgok menetére igényelni. A­hol pedig ilyen alapelvi magasb indokok nem teszik szükségessé a közbenjárást, személyes kérdésekbe ele­gyedni, a közös külüelyminiszter semmi jogosultságot nem érez magában. Tiszta jókedvből elegyedni pedig a dologba: kevéssé lehet hajlama bárkinek.« E levél közlése után a »Llyod« következő­ket írja: A­mi a krízis lefolyását illeti, nem igaz, mint­ha a Bittó-Ghyczy-kabinet hivatalban maradna; azonban ő felsége azt sem látja helyén, hogy e kabi­net lemondását elfogadja, a­nélkül, hogy az iránt tisz­tában legyen, mi következik ezután. Sajátos viszo­nyaink tekintetbevételével, Bittó arra sem hivatott fel, hogy mint szokás, már most nevezzen meg egy vagy több utódot, mert ő felsége most azon helyzet­ben sem lenne, hogy megítélje, ki bírand közülük parlamenti többséggel, a koronára nézve pedig a vál­ság megoldásánál mindenek előtt az a szempont a döntő, hogy ne teremtessék ismét provizórium, hane­m tömött több cég által támogatott, szigorúan parlamen­táris, s állandóssággal biztató minisztérium. Bittó legközelebb visszatér tehát ide, hogy most már ő felsége megbízásából — mindenekelőtt Tisza Kál­mánnal — megkezdje a tárgyalásokat. Ki fog még e tárgyalásokba belevonatni, előttünk nincs tudva. Csak ha Bittó azon helyzetben lesz, hogy valami tényleges eredményt biztos kilátásba he­lyezhet, csak akkor fog ő felsége ide jönni, hogy a kijelölt miniszterekkel személyes érintkezésbe bocsátkozzék. A mi — irányt nem adó — nézetünk szerint az itt megjelölt ut a leggyakorlatibb s leg­­h­ ’yebebb, s ily körülmények közt magától értetődő­­leg a jelen minisztérium lemondási kérvényének is in suspense kell maradnia. A »Neue fr. »Pressének« azon közleménye, melyre esti lapunkban távirati közlemény alapján utaltunk, következőleg hangzik: »A mai nap folytában véget fog érni a magyar miniszterválság. Bittó miniszterelnök ma reggel ide érkezett s We­ckheim ő felsége személye körüli mi­niszterrel értekezett. A déli órákban a miniszterel­nök a királyhoz hivatott, s ezen kihallgatáson fog a miniszterelnök a Lajtán túl uralkodó helyzetről a felségnek jelentést tenni s egyúttal át fogja nyújtani a kormány lemondását, úgy his­szük,s jól vagyunk értesülve, ha azt állítjuk, hogy Bittó azon elhatáro­zással jött ide, hogy semmiféle missiót nem fog többé elvállalni s ugyanezt fogja jelenteni Ghyczy Kálmán részéről is. Ezáltal alapjukat vesztik azon számos hírek, melyek szerint Bittó és Ghyczy továbbra is a minisztériumban maradnának Egész a tegnapi napig némi színét a jogosultságnak viselte magán ezen versió, a mennyiben hinni lehetett a fedezet kérdé­sére nézve Tiszával kötendő compromissumban, miután azonban a baloldal vezére tegnapi beszédé­ben még határozottabban, mint az elsőben visszauta­­sítá az adóemelés gondolatát az első két esztendő­ben, az egyedüli érintkezési pont, mely a jelenlegi és a jövendő kabinet közt létezhetett volna, meg­szűnt. Bittó és társai, — legalább erről biztosítottak bennünket — a képviselőházban tegnap aratott fé­nyes diadalt csak egyoldalúnak tartják , mert ha a budget megszavazása mellett oly nagy többség nyi­latkozott, minő számra és tömörségre nézve nem volt, mióta a magyar alkotmányos kormányzat fenn­áll, mégis a kormány nem hiszi, hogy ily többség fog nyilatkozni a fedezet, vagyis Ghyczy adójavaslatai mellett. Bittó és társai azonban kormányzati programm­­juknak súlypontját épen kérdésre fektették, a­men­­nyiben a Ghyczy által javasolt módot tartják az egyedül lehetségesnek arra, hogy az ország pénzügyi rendeztessenek, s e kérdéssel akartak győzni, vagy bukni. A Budapesten uralkodó áramlat azonban az, hogy T­i­s­z­a Kálmán megtérése a kiegyezéshez politikailag sokkal fontosabb, s az országra nézve sokkal jelentőségteljesebb esemény, mint a fedezet kérdése. A jelen kormány férfiai a Tisza fellépése által lehetségessé vált coalitió útjába nem akarnak akadályokat gördíteni, s ezért terjesztik ő felsége elé lemondásukat. Ez képezi benső okát azon ellentmon­dásnak, mely azon tényben­­ nyilvánult, hogy egy, a parliament által nagyrabecsült s a döntő pillanatban hatalmasan támogatott kabinet azon pillanatban lép vissza, midőn a parlament neki fényes elégtételt szolgáltatott. A helyzetnek eme vázlata aligha fog sokban különbözni­ attól, melyet B­i­t­t­ó fog ő fel­sége elé terjeszteni. Irányadó körökben a magyar kormány hazafias elhatározása mély hatást gyako­rolt s nem igen szeretik, hogy Bittó és Ghyczy meg­válnak állásaiktól. Magyarország jövő miniszterelnö­két illetőleg nagy a tájékozatlanság mindenütt, mert — ha jól vagyunk értesülve, — Bittó tartóz­kodni fog attól, hogy őfelsége előtt valakit ezen állásra meg­nevezzen. Több személyiség forog szóban, a végleges elhatározás e tekintetben egyedül ő felségé­­tő függ, annyi azonban bizonyos, hogy a sokat emle­getett Sennyey-Lónyay-Tisza triásra absolute nem lehet gondolni, fi­gkevésbé fogna pedig Bittó lenni, a ki ő felsége előtt ily féle javaslatot tegyen. Valósá­gos po itikai frivolitásnak tekintik — mely közel áll az erkölcstelenséghez, — ezen oly ellentétes három egyénnek oly benső szövetségére gondolni. Csak Ti­sza meghivatása a jövő minisztériumba bir egyedül valószínűséggel.« A »Pesti Napló« esti lapja e következő bécs sürgönyöket közli : Bécs, febr. 13. Ghyczy Kálmán pénzügymi­niszter ő felsége által ide hivattatott. Jól értesült kö­rökben min. elnöki jelöltekül Bittót, s gr. Festetich Györgyöt emlegetik. Bécs, febr. 13. Bizonyosnak tekinthető, hogy már legközelebb több parlamenti kitűnőség Bécsbe hivattazik. A királyi elhatározás addigra függőben marad A magyar min. válság Bécs politikai körei­ben roppant izgatottságot keltett, s attól tartanak, hogy a válság kedvezőtlenül hiat vissza Ausztriára. A hor­vát miniszter ide érkezett. A »Neue fr. Presse« ma este ide érkezett szá­ma előadván a részleteket, melyek részint esti la­punkból, részint a fentebbiekből ismeretesek olva­sóink előtt, így is : »Az elhatározás tehát a koronától függ s be kell várni, mely irányban dönt az. Egyelőre nincs hatá­rozat, s a Bittó-kabinetnek kellene tovább vezetni az ügyeket. Mert kétségtelen, ha a válság megoldá­sát az alkotmányos és parlamentáris határok közt óhajtják, végleges döntés csak akkor történhetik, ha erősebb kabinet s előbb többség létrejövetele bizto­sítva van. Eddig azonban nincs. Tisza két beszéde minden pártköteléket széttépett, az egyes töredékek önmagukban is meghasonálvák s a chaoikus zűr­zavarból csak ezután krysztallizálódhatik a többség valamely biztos alakzata, melyből azután parlamenti kormány eredhet. Könnyen érthető tehát, hogy a fölség Bittőék lemondását csak tudomásul vette, de el nem fogadta.­­A magyar képviselőházon magán fog tehát állni, hogy az első lépést megtegye, hogy új kormány alakítását lehetségessé tegye. Míg az alaktalan pártzavar tart, korai az uj minisztérium kinevezéséről szólni. A »Presse«-ben következőket olvassuk : Este Bittó több óráig tanácskozott Andrássy­­val és Wenckheimmal, az ő felsége személye körüli magyar miniszterrel. Mind­az, mit ez óráig az uj kabinet alakításáról beszélnek, a Budapesten a men­demondákra, s a visszalépő miniszterek nyilatkoza­taira redukálható; a miniszterek közül Bittó­s Ghy­­c­z­y kijelentették, hogy semmi kedvet sem éreznek az uj kormányba lépni. Eddigelé csak Tisza mi­nisztersége tekinthető biztosítottnak, mert a kabinet újjáalakításával meg kell történnie a pártok újjáala­kulásának is. Ezen, a helyzet összeségéből folyó kényszerűség az, a­mi a kabinet végleges megalaku­lását tán még soká elhalasztatja. „A pesti nemzeti színház reformja^czi­­mü röpiratnak czáfolata (Befejező közlemény.) V. De lássuk, a mostani helyett miféle törvényke­zési eljárást ajánl e reformátor. Alakítani, (tehát nem választani mint most), kell kétféle bíróságot, első- és másodbiróságot,s ehez felebb viendő minden vétség. A színbáz­i fegyelmi rendről feleslegesnek tartja hosszasan értekezni ;(ezt jól teszi) ez irányban csak egy általános és egy speciális elvet állít fel az általános elv : az igazságnak szigorú szem előtt tartása fel- és lefelé. Azért is veszi ki a színházi fe­gyelmi eljárás alól az elnökséget, ügyészeket, a hiva­talokat, kik közé sorolja a rendezőket, karmestere­ket, szereptanítót, kartanítót, balletmestert, a segéd­­személyzetet és kezelő személyzetet, — az elmozdí­tás kérdésében. Tehát mindazon vétségek esetében, melyekben a törvény büntetésül az illető elbocsátá­­sát szab­a ki. Hogy ezek a legfontosabb esetek, ami meggyőződhetik, ki a színházi törvényeket átlapozza. — Már most azt kérdem: miféle kivételt érdemel­nek ezek a tisztviselők az első rangú művészek mel­lett, vagy azok irány­ában ? Például, ha egy színész pofon ütné a gorombáskodó rendezőt, azt a­­ színházi bíróság ítélné el, hanem ha a rendező ütné meg a tagot, azért egy magasabb fórumhoz kellene folya­­modni, hogy elvegye méltó büntetését. Vagy ez a re­formátor is az intézetre nézve fontosabb egyéniség­nek képzeli a tisztviselőt, mint egy elsőrendű mű­vészt ? tisztviselőt lehet kapni tizet, mig igazi jó művészt gyakran egyet sem. S ezt a reformátor ajánlja, ki mint láttuk röpirata elején a tagok érde­kében Titán Bérczi modorában igy kiálltott fel: »Hallott­­ valaha valaki ilyen igazságszolgál­tatást !« De mindjárt kibúvik a szeg a zsákból, mikor ez általános elv után speciális elvét adja elő, »a kü­lönös elv: az illető hivatalnokoknak megkímélése (Oh, oh!) attól, hogy a fegyelmi eljárás alá terülttel önmaguk álljanak szemben a bíróság előtt.« Bizony zsenánt is az, ha a felfútt és csinált tekintélynek, vagy a kisebb-nagyobb bimbasinak szemébe meg­mondhatják az igazat. Ez utóbbi, folytatja, könnyen keresztülvihető : a színházi ügyészség útján (ezért kell 2 ügyész) mert — röviden indokolva — (lám, most már a rövid in­dokolás is elég) az illető hivatalnokok által az ügyészhez bejelentett, kellően indokolt vétségek iránti fegyelmi eljárás megindítása — blanquet­­i­á­r­i­s munka; s az ügyésznek, mint a fegyel­mi rend hivata­l követelőjének, még a vétséget elkö­vető is azt fogja mondani,hogy csak hivatalos köteles­­ségét teljesíti. Hát a mostani hivatalos vádlóknak, kik a tör­vény rendelete szerint saját körükben kötelesek vá­dolni, mondhat e egyebet a vádlott ?­­ De mást is mondhatna az ügyésznek: oly körülményeket hozhat­na fel tárgyaláskor az ügyben, vagy a megbízó hiva­talnok eljárásáról, melyeket az utóbbi elfelejtett vagy nem akart megmondani az ügyésznek. Mi tör­ténhetik akkor igazságosan más, minthogy a tárgya­lást a bíróság felfüggeszti, míg az ügyész új instruc­­tióért fut az illető hivatalnokhoz, kinek derogált ma­gát lealázni pl. egy nála sokkal érdemesebb és tekin­télyesebb művészszel szemben ? S most már a 45-ik lapon a megbízott blanquet­­taris munkája is elég annak, ki a mostani törvényke­zést, mely kivételt s különbséget nem ismer, mely a tagot az igazgató s közegeinek túlkapásai s zsarno­­koskodásai ellen oly mértékben védi, mint másutt se­hol, s mely nem a vádló helyettesítését engedi meg, hanem azt igen is, hogy a vádlott maga vagy megbí­zottja által védhesse magát ; — a 15-dik lapon csak nem a tagok kissebbedésének merte nevezni, s így ki­áltott fel az ő hamis pathoszával : Hallott-e valaha valaki ilyen igazságszolgáltatást ! S holmi csinált te­kintélyek megkímélése végett azt a törvényt meri megtámadni, melyeknek keletkezését nem is­meri, intenzióit s mélyebben rejlő indokait felfogni sem képes, különben tudná, hogy azon viszontagsá­gok közt, melyeken a nemzeti színház átment, e tör­vényekre mulhatlanul szüksége volt, s mindaddig le­het, míg rendeltetésének teljesen átadatva, tisztán drámai színházzá lehet, mikor aztán kiforrván ma­gát, törvénykezésre vagy éppen nem, vagy csak nagy ritkán lesz szüksége, mint ezt több elsőrendű drámai színháznál tapasztalhatni. S ezzel bevégeztük feladatunkat, mely annak bebizonyítása volt, hogy az ajánlott rendszer semmi rendszer ; a­hol körvonalazva van, rész; a­hol pedig nincs, olyasmi, mihez szólani sem lehet. Ez az egész vadonat uj rendszer, egy a tagok által csak írásban megközelíthető elnökséggel, csak az oly főrendezők­nek lehetne kívánatos, kik bizonyos okoknál fogva igazgatók nem lehetvén, az elnökség köpenyegével födve az igazgatói jogokat szeretnék gyakorolni. Mindezekből azonban egyáltalában nem akarom azt következtetni, hogy akár az első, akár a második enquette szerves és rendszeres munkálata, akár a mostani ideiglenes igazgatóságnak kiadott utasítá­sok, melyek a második enquette munkálatának lé­nyegével megegyezők, oly tökéletesek volnának, me­lyeken változtatni nem lehet; de azt, igenis, merem állítani, hogy a mi színházi viszonyainknak legin­kább megfelelők. Végül, az is bizonyos, hogy valamint a népeket nem a kormányformák teszik boldogokká, úgy a szín­házakat sem virágzókká, hanem a kezelők ; s éppen azért a színháznak boldogulása sem függ mindig a főbb vezetőktől, mert a legkedvezőbb viszonyok közt is meghiúsulnak legjobb törekvéseik, ha közegeik ügyetlenek vagy rendetlenkedők, vagy hanyagok, vagy áskálódók­ ellenök, s agyarkodók egymás közt. — Ez elméletileg van mondva, s nem vonatkozhatik a nemzeti színház drámájára ; (az opera ügyét mi érintetlenül hagytuk), mert az a mostani sehogysem kedvező időben is, derék és szorgalmas tagjainak közreműködésével, legalább annyi eredményt tagad­­hatlanul kivívott, hogy jövedelmét a múlt színházi évben tetemesen fokozta, ez idei jövedelme pedig na­gyon keveset enged a tavalyinak. Mostani szerveze­tében is lehetnek többféle hiányok, de azokon egy év múlva, mikor a szerződések mind kitelnek, könnyű lesz segíteni , mert az igazgatóságnak semmi sem fog útjában állni, hogy belátása szerint az egészet újra szervezze, a­mire az ideiglenes igazgatóság a több évre szóló szerződések miatt nem is gondolhatott. E czikkekben néhány értelemzavaró sajtóhibát kell kiigazítanunk. II. czikk, 2-dik oszlop, alulról 31 sor : »untatás« helyett olvasd : »l­u­s­t­a­s­á­g« 32. sor : »bűnvágyától« b. olv. : »hírvágyától«. III. czikk, 1 oszlop, felülről 9. sor : »után elutasitta­­tik« h. olv. : »el nem utasittatik«, 24. sor : »arra« h. olv.: »a­z­o­k«, 2-dik oszlop, alulról 1. sor : »mű­vészekhez« h. olv. : »m­ü­v­é­s­z­e­t­h­e­z«, 33. sor : »rendszerüleg semmivel se mer előállani« h. olv. : »rendszerül ily semmivel mer elő­állani«, 52. sor : »miért« h. olv. : »m­á­s­t«, 3-dik oszlop, felülről 31. sor : »kaptuk« h olv. : »kaptá­k«, 81. sor : »nagyon« h. olv. : »ugyan«, alulról 15. sor : »egy kéz alatt« b. olv. : »e­g­y kéz alatt.« IV. czikk, 2-dik oszlop felülről, 54. sor : »vétségeket — követnek«, b. olv.: »vétséget. — »Kö­ve­t­n­e­k biz azok stb.« 55. sor : »a törvény az oka« b. olv. : »n­e­m a törvény.« A VIDÉK. Turóczmegye alispánjától, ifj. Justh József úrtól levelet vettünk, melyben a lapunk f. évi 29-ik számában megjelent czikknek reá vonatkozó vádjait részakaratu koholmánynak és rágalomnak nyilvá­nítja. A vádakra azonban érdemlegesen felelni mél­tóságán alulinak tartja. A czáfolatnak ez a neme a legkényelmesebb ugyan, de nem habozunk kimondani, hogy egyúttal a leggyanúsabb is. Oly vádakra, minők­et felhozat­ták, nem szokás egyszerű visszautasítással felelni, akár jelent meg a támadó czikk alatt név, akár nem, mert az ilyeseknél áll leginkább, hogy »non quis, sed quid ?« Egyébiránt könnyű volna kimutatnunk, hogy a támadás nem személyes rancine kifolyása, hanem tényeken alapuló állítás, s ha az alispán úr kívánja, majd megmagyarázzuk a közönségnek, minő termé­szetű az ő függése a pánszlávoktól ? Azt hisszük, ő ezt nem fogja kívánni. S hogy a Justh-család politikájáról nemcsak a »Hon« czikkírója gondolkozik úgy, hanem a körül­ményekkel ismerősök közül is sokan gondolkoznak, arra nézve legyen elég közölnünk Tomcsányi Móricz urnak hozzánk beküldött levelét, ki az előbbeni levél írójával tudtunkkal egyáltalán nem áll összekötte­tésben. A levél így szól : Ifj. Justh József, turóczmegyei, ez idő szerinti kormányzó alispán,­­ a központi választmány elnöke, és Justh Sándor, turócz-szentmárton járási szolgabiró, s az egyik választóösszeírási küldöttség elnöke, nyilvánosságra hozták, részint még a köz­ponti választmány megalakulása előtt, részint pedig a választók összeírása alatt s után, hogy képviselő­jelöltképen, a turócz-szentmártoni, illetőleg szucsáni választó­kerületben, édes­atyjuk, id. Justh József fog ismét föllépni. Ennek folytán, ellenjelöltképen, az én nevem jött némelyek által említésbe, de ezen egyszerű, mindenkinek egyaránt szabad véleménynyilvánítás, a fent említett uraknál oly mérvű felháborodást szült, hogy nem átallanak engemet gyanúsítani, majd azzal mikép én feltolom magamat, majd ismét az­zal, mikép­pre88iót akarok gyakorolni id. Justh Jó­zsefre, hogy ő, az én — nem tudom milyen — ma­gánérdekemben működjék. A be nem avatottak előtt ez érdektelen sze­mélyes kérdésnek tűnhetnék fel, pedig ez, — mint alább láthatni — közérdekű, fontos ügy. Legyen tehát szabad, a felsorolt száraz té­nyekre, a pártállás világító sugarait lövellenem. Már jó régen sejtettük, hogy az­­ említett kerü­letben ismét id. Justh József fog képviselőjelöltkép föllépni; s ha ő a pártviszonyokon önmaga nem vál­toztat, a mi részünkön bizonyára senkinek sem ju­tott volna eszébe, ellenjelöltre gondolni is. A pártviszonyok azonban, az utolsó képviselő­­választás óta, tetemesen megváltoztak. Az tény, s most már általánosan ismert dolog, hogy id. Justh József úr, mint képviselőjelölt, újra föllépni szándékozik, hogy azonban azon pártot, a mely őt bizalmával több ízben már megajándékozta, egy idő óta teljesen ignorálja, benne semminemű be­cset nem helyez, s hozzá sem közvetlenül sem köz­vetve nem fordul, — egyidejűleg pedig t­ű­r­i azt s helyeselni látszik, hogy az ellen az úgynevezett »nem­zetiségi« (pánszláv) párt épen őt kiáltja jelöltjének ki, s mellette tényleg dolgozik» Ilyen körülmények között, — az én igénytelen nézetem szerint is — a magyar pártnak, (Turócz­­ban huzamosabb idő óta, a jobb- és balpárt többé nem létezik) ha megsemmisülni nem akar, okvetlenül kell, hogy nem többé id. Justh József, hanem más jelölt körül csopor­tosuljon, mert a magyar párt, ha fennmaradni akar , a pánszlávok jelöltjére nem szavazhat annak meg­választatásához, ki mellett pánszlávok dolgoznak, semmiképen sem járulhat. — Ellenkező esetben, bemenne a pánszlávok táborába, s ottan felolvadná­­nak Fontolják meg az illetők , hogy a magyar párt­létere jogosult és üdvös, a pánszláv pártnak ellenben nincsen létezési joga, mert fennmaradása az államnak káros és veszélyes, s hogy tehát semminemű körülmények között nem szabad megengedni azt, hogy a magyar párt a pán­­szlávoknak áldozatul oda­dobassák. Pedig a magyar pártnak a pánszláv párt je­löltjének zászlaja körüli csoportosulásának, okvetle­nül ez lenne végzetes következménye. — Turóczban a magyar párt megszűnnék létezni és pedig most már nélkül.megszűnnék létezni a feltámadás reménye Ilyen komoly pillanatokban, — kérdem — le­het-e a magyar párttól józanan követelni azt, hogy a pánszlávokkal id. Justh Józsefre sza­vazzon ? — lehet-e helyteleníteni azt, ha a magyar párt lételét, fennmaradását megóvni iparkodik ? Így állanak nálunk ez idő szerint a pártviszo­nyok, s ezért van az, hogy mint id. Justh József ellen­jelöltjét némelyek engemet emle­getnek. Befejezésül még ezeket találom szükségesek­nek elmondani. Hogy ifj. Just József és Justh Sándor édes­atyjuk mellett buzgólkodnak, ezt nagyon természe­tesnek találom, s legfőlebb azt tudnám helytesíteni, hogy a választási előmunkálatoknál mint tiszt­viselőkig működnek, hogy azonban a gyanúsítás terére is átcsapnak, azt már hozzájuk illőnek nem tarthatom. Én a képviselőséget,­­miként azt id. Justh József úr legjobban fogja tudni — nem ambitioná­­lom, s nyíltan kimondva: megválasztatásomat nem is óhajtom; — de a magyar párt akarata előtt meghajolni, igenis kötelességemnek tartanám, és tudnám, — más expediens hiányában — meg­hozni azon áldozatot is, hogy a jelöltséget elfogadjam, — mire azonban, ismervén más, arra érdemesebb, alkalmasabb,­­ egyaránt áldozatkész ha­zafiakat, — reményiem — nem is lesz szükség. • Feltolásról tehát annál kevésbbé lehet szó, a minél bizonyosabb az, hogy nincs olyan választó, a­kit én felkértem volna arra, hogy r­e­á­m szavaz­zon, vagy a­kinek egy átalában, közvetlenül vagy köz­vetve ajánlottam volna magamat. A­mi pedig a gyanúsítás másik verzióját illeti, arra röviden csak azt jegyzem meg, hogy én sokkal igénytelenebb személynek tartom magamat, hogysem valakire pressiót gyakorolni akarhatnék, ítéljék meg id. Justh József úr és fiai a viszo­nyokat tárgyilagosan s elfogulatlanul, és be kellene látniok, hogy az itteni magyar pártnak, s így — mint annak egyik igénytelen tagjának — nekem is, máskép cselednünk nem lehet. KÜLÖNFÉLÉK. — A főváros költségvetési ja­vaslatát a tanács ma kinyomatni határozta. A javaslat a költségvetési törvény értelmében február hó 17-étől kezdve megtekinthetés végett közszemlére fog kitétetni, s a március első napjaiban tartandó bi­zottsági közgyűlésen kerülend tárgyalás alá.­­ Az országos erdészeti­ egyesü­let folyó hó 21-én (vasárnap) délután 4 órakor az egylet helyiségében (vár, dísztér 12. szám­a. az udvar­ban balra I. emelet 1. ajtó.) választmányi ülést tart, melyre annak tagjai tisztelettel meghivatnak. Buda­pest, február hó 13-án. 1875. Alelnöki megbízásból az egylet titkára. — A budapesti »központi el­lenzéki k­ö­r«-nek holnap vasárnap d. u. 4 óra­kor kezdődő folytatólagos közgyűlésén az alelnök és még nyolcz választmányi tag fog megválasztatni. Császár József jegyző. — A pesti jótékony nőegylet február 6-tól márczius 6 ig terjedő 3 hétre méltó há­zi szegények között leendő kiosztásra összesen 817 frtot utalványozott és pedig hetenkénti részesülésben állóknak 636 frt 50 krt és egyszer mindenkorra se­gélyezetteknek 380 frt 50 krt. Ez alkalommal a vá­lasztmányi nők 52 uj vizsgálatról is tettek jelentést. — A magyar tudományos aka­démia nyelv- és széptudományi osztálya febr. 19. d. u. 5 órakor ülést tart, a­melynek tárgyai a követ­kezők : Budencz József r. t. »Az Ugor nyelvek hang­tanából « Toldy Ferencz r. t. »A legrégibb magyar iskolai könyv.« — A budapesti korcsolyázó egylet vasárnap f. hó 14.-én d. u. 5 órakor a jég­pályán »jégünnepélyt« rendezend, mely fényes kivi­lágítás és katonai zenekar működése mellett fog megtartatni. Hallomás szerint ez ünnepélyen számos hölgy jelmezben szándékozik megjelenni. — Betiltott felolvasások. Van szerencsém a »tudomány- és műegyetemi olvasókör« t. tagjait értesíteni, miszerint a folyó hó 14-re, vasár­napra hirdetett felolvasásokat az egyetemi rector úr szigorúan betiltotta. Budapesten, febr. 13. Fenyvesy Ferencz, elnök. — Nichts ungarisch, nichts deutschl A lundenbergi (Bécs mellett) járásbí­róság megkereste a pesti fenyitő bíróságot, hogy egy bizonyos fenyitő ügyben részes egyént itt kihallgas­son. Az itteni feny­ jbiróság a megkeresésnek megfe­lelve, egy magyar czimzetü levélben válaszolt. A lun­­denburgi bíróság azonban a levelet felbontatlanul e megjegyzéssel küldte vissza Budapestre: »wegen Unverständlichkeit nicht angenommen.« His­szük, hogy e császári bíróság legközelebbi megkeresvényét szintén e laconicus válas­szal küldi vissza bírósá­gunk : nichts deutsch! — A Rókus-kórházban levő élel­mező Wézl József ellen számos panasz érkezett az utóbbi időkben. A kiszolgálás hiányos, tisztátalan s az étel­adagok csekély volta miatt nem csak a sze­rencsétlen szenvedők, hanem maguk a kórházi orvo­sok is zúgolódtak. Wézl a szerződés több pontját is megszegte már, minek következtében, de tekintettel az ellene érkező­­ egyéb számos felszólalásokra is a fővárosi tanács ma tartott ülésében Wézlnek a szer­ződést felm­ondta s az élelmezői állomásra legköze­lebb árlejtés fog hirdetni. —Megjegyzésre méltó kö­rülmény, hogy Wézl a mellett, hogy a betegeket éle­lemmel látta el, még temetésrendező is volt, mely két foglalkozás bizony nem valami nagy mértékben compatibilis. — A katonai kórház ügye. A ka­tonai parancsnokság nem­régiben mintegy 1600 négyszögöl területű telket kért a fővárostól egy épí­tendő katonai kórház számára. E telek az üllői út baloldalán a barakkórház mellett fekszik. A közmun­katanács e kérelem megtétele után tartott ülésében a barakkórház mellett levő telket nem tartotta a kór­ház részére átadandónak, hanem e helyett oda közel egy másik telket jelölt ki e czélra. A fővárosi tanács nem­rég tartott ülésében azonban a közm. tanács hatá­rozatát nem hagyta helyben, miután az itt kijelölt helyre a szabályozási tervben gyárak építése van fölvé­­ve. A mérnöki hivatal erre azon ajánlatot tette, hogy tekintettel a tanács ezen határozatára, a szabályo­zási tervezet módosítassék. E módosítás meghatáro­zására tehát egy bizottság küldetett ki, mely azon­ban a tanács mai ülésében oly értelmű jelentést tett, hogy a szabályozási terv változatlanul meghagyan­dó, s az építendő katonai kórház számára kisebb a város határában jelöltessék ki hely. — A csőd alatti ferencz- és józsefvárosi takarékpéntár hite­lezői nagy számmal jelentek meg ma d. u. 4 órakor a kir. keresk. és váltótörvényszék tárgyalási termében. Távolabb vidékekről is érkezett több érdekelt, mivel a tárgy, a­mi miatt a tszék a megjelenteket ígybe­­hitta, a csőd megszüntetésének kérdése volt. Kreno­­dics Károly nyújtotta be a csőd megszüntetése iránti kérvényt több érdekelt nevében, és ennek folytán lett elrendelve az értekezlet megtartása. A megjelentek­nél nagy indignatiót keltett az, hogy a folyamodók nevében oly alapokon kéretett a csőd megszüntetése, a­mely alapok mellett a jogosultak érdekeinek ez csak ártalmára lehetett volna. Az érdekeltek köve­telései valósításának esélyei világosan csökkennének a csőd indítványozott megszüntetésénél, a­nélkül, hogy az illetők bármi garanciát nyújtanának. Kre­­nedics úr, a­ki a főszemély lett volna, igen későn méltóztatott érkezni, s többen hangsúlyozták, hogy a kívánt alakú meghatalmazásokkal nem bír. A meg­szüntetés ellen szavaztak mindnyájan, Budapest fő­város képviselője is. Azon indítvány is tétetett, hogy a megszüntetés iránti folyamodók fejenként 10 írttal büntettessenek. Ezen indítvány elfogadva s az ez iránti kérelem jegyzőkönyvbe vétetett. — A bukovinai magyarok sorsa iránti rokonérzelem országszerte folytonosan élénken nyilatkozik, s alig múlik hét, hogy nagyobb összege­ket ne kelljen nyugtáznunk lapunkban. A múlt héten küldtük csak el kétszáz forintot fölülmúló második gyűjtésünket, és ma már ismét oly helyzetben va­gyunk, hogy közel négyszáz forinttal nyithatjuk meg gyűjtésünk harmadik sorozatát. A nemeskeblű ha­zafiak, kik nemzetünknek idegen országba vetődök e részét mostoha helyzetében gyámolítják adomá­nyaikkal, és ezzel eszközt nyújtanak arra, hogy az nemzetiségét iskolával, templommal megóvhassa el­szigeteltségében,­­ tettük dicséretét bizonyára nem vár ák, hiszen magában foglalja az már ezt, s így csak arra szorítkozunk, hogy lelkes tettükért, mely követendő példát állít fel, a legforróbb köszönetün­­ket kifejezzük a segélyzettek nevében. — Az újabb beérkezett adományok e czélra a következők: Trüm­mer Antal Nagy-Kőrösről a »Főv. Lapok« utján küldött 10 frtot; Győr-Szabadhegyről többen a »Győri Közlöny« utján 13 frtot, Tern­ Ödön beküldött 213 frtot, mint a győri m. kir. jog- és államtudomá­nyi kar több polgára által e czélra tartott tünczvi­­galmának tiszta jövedelmét; Kun-Szt.-Mártonból vettünk 20 frtot, ehhez járultak Kiss Antal 5 frt, Nagy Sándor 5 frt, Kállay Sándor 4 frt, Koncz Menyhért 2 frt, Józsa Pál 2 frt, Boleman Sándor 2 frttal ; Kis-Czellről Boda Márton beküldött 121 frt 22 frt és egy darab császári aranyat. Ez összeg a Kemenes-alja és vidéke által tartott tánczvigalom tiszta jövedelme, melyben bennfoglaltatik a dömölki apátság által a rendezőséghez utólagosan beküldött 5 frt adomány is. Harmadik gyűjtésünk összege 377 frt 22 kr. és egy arany. — Rendőri hírek. Böhler Imre, a do­­hányutcza 13. sz. a. lakó Böhler András paszomá­­nyos 19 éves fia tegnap délután a kerepesi uti teme­tőben anyja sírján magát agyonlőtte. — Biró Lajos 24 éves magyar államvasuti váltó-őrnek a berobogó vonat mindkét lábát egészen összezúzta. — A főka­­pitányság ma 12 nyulat kobozott el s azokat a Jose­­finum intézet szegény árváinak küldötte. — Fellner Mária esztergomi illetőségű 28 éves nő a Szondi ut­­cza 1. sz. a. lakó Löwinger A. korcsmáros üzletébe e hó 9-én éjjel betörvén, 110 darab 300 frt értékű fe­hérneműt lopott el. — Titokszerü ujj. A múlt évi deczember 31-dikén Dörflinger József és 7 éves fia a vízivárosi főúton a 117. számú káptalan épületben az istállóban, a­hol a fiú játszadozott, egy férfiú uj­ját találták, a­ kapitányságnál azonnal jelentést tett Dörflinger, de mindeddig mit sem sikerült kipuha­tolni. Most újabb erélyes nyomozást rendelt el a ka­pitányság.­­ A katonai ágyútelepek, me­lyek a jobbparton a kapuczinus tér és a főút sarkán már régóta alkudozások tárgyát képezik a katonai hatóság és a főváros részéről egy ez ügyben kikül­dött bizottság közt, végre talán még­is el fognak té­tetni eddigi helyükről. A katonai hatóság ugyanis hajlandónak nyilatkozott e telepek áthelyezésére, ha a főváros e czélra alkalmas helyen egy 500 négyszög­ölnyi területet jelöl ki.­­ A földmivelő tízparancso­lat­­­á­t következőleg irta meg Cantoni tanár a fiumei »Bilancia« czimü lapban: 1. Ne végy földbir­tokot a más pénzével. 2. Ne örülj nagyon az igen alacsony áraknak. 3. Ha kevés a pénzed, csak bérlő légy s ne földbirtokos. 4. Magad miveld földedet, ha képes vagy rá. 5. Ne épits, ha nincs rá szükséged. 6. Szeresd az embereket, hanem azért dolgoztass gé­pekkel. 7. Ha teheted, válas­sz öntözhető szándóföl­­deket. 8. Csak oly barmokat tenyészsz, melyeknek táplálására földed alkalmas, de rósz barmokat soha se tarts. 9. Ha jól miveled és gondozod földedet, több termésed lesz, mint a mennyit el tudsz adni. 10. Terményeidet ne hamisítsd meg, hanem igyekezzél jót termelni. — Az országos kisdedóvó egye­sület gyűjtő osztálya tegnapelőtt 12-én tarta ülé­sét Tisza Kálmánné ideigl. elnöknőnél, hol a febr. 4-én tartott közvacsora eredménye mutattatott be. E jelentés szerint az összes bevétel 3339 frt 51 kr. Ki­adás 780 frt 75 kr. Tiszta haszon 2558 frt 76 kr. Az egyesület hálás köszönetét fejezi ki a »Hungária szálloda« bérlője, Illmer urnak, ki a termet és világí­tást ingyen adá ; továbbá a következő ajándékozók­nak: Madas Károly 15 frt, gróf Königsegg„Sofina 10 frt, gróf Csáky László 10 frt, Beniczky Ödönné 5 frt, gróf Rhédey Jánosné 10 frt, b. Podmaniczky Leventéné 10 frt, gróf Teleky Sándor 20 frt, Bittó Istvánné 15 frt, gróf Andrássy Aladárné 25 frt, b. Prónay Gáborné 5 frt, báró Rudics József 10 frt, gróf Károlyi Gyuláné 10 frt, gróf Hadik Béláné 20 frt, Gyömrey Vilmosné 10 frt, Lovassy Ferenczné 10 frt, Wodianer Béláné 10 frt, gróf Vay Károlyné 5 frt becses adományaikért, valamint a következő hölgyeknek és uraknak a hideg buffet számára adott különféle küldeményeikért: Laffert báróné, Ráth Károlyné, Hunyady-Csáky grófné, Beniczky Gyuláné, Fáy, báró Splényi, vicomtesse Randon de Grollier, Szathmáry Király Pálné, gróf Berényi Ferenczné, Fröhlich-Horváth Mária, P. Szathmáry Károlyné, báró Amelin Viktorné, Herzberg Sándorné, gróf Szapáry Gyuláné, Muzslay Sándor, Horváth Rita, Vikus czukrász. Végre ez osztály jegyzőkönyvileg köszönetet mondott buzgó elnöknőjének, ki ez estélyt oly fényes eredmén­nyel sikeresnté. Karnevál. Román­ bál lesz e hó 20 án a Hungária termeiben. Meghívók és beléptijegyek folyvást kaphatók stáczió-utcza 1. szám 2-dik emelet 1—12 óráig a bálbizottmányi pénztárnok, Ciocanu

Next