A Hon, 1875. április (13. évfolyam, 73-98. szám)
1875-04-08 / 79. szám
sitétének égető szükségét, az eljárásra nézve egy albizottság kiküldését indítványozza, mely ajavaslat főelvei és iránya felől a bizottságnak pár nap alatt véleményes jelentést tegyen. Fálk Miksa csatlakozik az indítványhoz azon különbséggel, hogy albizottság helyett az előadót óhajtja ezzel megbizatni. Hefy elfogadja ezen modus procedendit és azon kérdést intézi a kereskedelmi miniszterhez, vajon a kereskedelmi törvénynyel szoros kapcsolatban levő csőd- és váltótörvény iránt nem akar-e a kormány ugyancsak a mostani ülésszak alatt intézkedni. Simonyi b. miniszter azt hiszi, hogy ezen kétjavaslat, mely még csak az előkészületek stádiumában van, aligha fog törvénynyé válni most az idő rövidsége miatt és óhajtja, hogy a keresk.törvénynek létrejötte ama kérdés miatt akadályt ne szenvedjen. Horánszky csatlakozik a Lónyay-Falkféle indítványhoz; ami a váltó- és csődtörvényt illeti, ezek szükségességét ugyan elismeri, de nem véli, hogy azok a jelen törvénynyel oly szoros kapcsolatban állanának, hogy ez azok nélkül törvénynyé ne válhatnék. Hasonló értelemben nyilatkoznak Hodossy és Móricz Pál. Máday Sándor elfogadja a Lónyay-Falk féle indítványt, azonban 56 napot kíván adatni az előadónak a tanulmányozásra. A váltótörvényre nézve megjegyzi, hogy a maga részéről, habár más alakban, a Hellyéhez hasonló óhajnak kívánna kifejezést adni, amennyiben a váltótörvény, habár szerves öszszefüggésben nincs a keresk.törvénynyel, de a kereskedelmi viszonyok tekintetbe vételével az egyöntetű intézkedés az ezekre vonatkozó minden tkozási intézkedésnél okvetlenül szükséges. Ugyanezért a jelen bizottság hatáskörén belül akár a kormány irányában, akár pedig a házhoz teendő jelentésben kifejezést óhajt adni annak, hogy a keresktörvény kiegészítő részét képező váltótörvény, melyet amúgy is a jogügyi bizottsághoz utasított a ház, szintén még a jelen ülésszakban törvénynyé váljék. Szávy József elfogadja a fentebbi indítványt, nem kívánja, hogy a keresk.törvény tárgyalása valamely más törvény tárgyalásával egybekapcsoltassék ; megjegyzi, hogy a ház már a 15-ös bizottság kiküldése által is nyilatkozott az iránt, hogy ajavaslatot a bizottság munkálata alapján kívánja elfogadni. Hefy tiltakozik ez ellen, mintha a bizottság kiküldésével már az en bloc elfogadás kimondatott volna, és azt tartja, hogy ezen kiküldés legfeljebb a sürgősség elismerésének tekinthető. Egyébiránt a 2 3 napot az előadó számára elégnek hiszi, mert úgy képzeli, hogy a bizottság ajavaslatot fejezetenként tárgyalandja. Simonyi b. miniszter nem óhajtja a fejezetenkénti tárgyalást, mert az lassú lesz. Legczélszerűbbnek véli a vezérelvek megvitatását. Bejelenti továbbá, hogy a tárgyalások alkalmával Apáthy István egyetemi tanár, amint a törvényjavaslat első eredetijének szerzője, továbbá Horn államtitkár és Schnierer észt tanácsos fogják a kormányt képviselni. G o ro v e elnök összefoglalva a vitát, határozatul kimondja, hogy az előadó megbizatik, hogy a tvjavaslatban vezérelveket összeszedvén, a bizottság elé véleményes jelentést terjeszszen, úgy hogy a bizottság azon vezérfonal alapján annál gyorsabban haladhasson. A váltó- és csődtörvény iránt felmerült kérdésre nézve pedig kimondja, hogy annak eldöntése, vajon a bizottság kifejezést adjon-e eziránt óhajtásának — a végleges jelentés szerkesztése idejére halasztatik. Ezzel az ülés eloszlott. — Vidéki pártmozgalmak. A csanádmegyei Deákpárt folyó hó 5-én tartotta meg utolsó pártgyülését. Ezen Dedinszky József alispán ur által összehívott gyűlésen az egész megyéből remények fölötti nagy számmal jelentek meg. Dedinszky beszédét a megjelentek egyhangú lelkesült éljenzéssel fogadták, és egyhangúlag lett f elfogadtatva azon elnöki indítvány,hogy a Deákpárt a »szabadelvű párt« elnevezést veszi fel, és egy pártbizottság választatott, melynek feladata magát a volt balpárt bizottságával érintkezésbe tenni és a fusiót tényleg létesíteni. Szél Ákos megyei főjegyző urnak indítványa, hogy nagy hazánkfia Deák Ferenczhez bucsufelirat intéztessék egyhangúlag, szűnni nem akaró éljenzések között lett elfogadva és a felirat elkészítésével Szél Ákos úr megbizatott. Esztergom megye értelmisége utóbbi közgyűlése alkalmával egyhangúlag régi, elvhű képviselőit tűzte ki követelőitekül, kik ellenjelölt nélkül fognak megválasztatni. Esztergommegyében a fusio sikerének oroszlány része gróf Forgách Ágost főispán érdeme, ki a múlt választáskor tartózkodván az ellenzék ellenében főispáni állását korteskedésekre felhasználni, részrehajlatlan tapintata által a megye minden pártjának közbecsülését vívta ki. A torda megyei szabadelvű párt márt. 30-án alakult meg. Először a Deákpárt mondta ki, hogy szabadelvű párttá alakul. Kevéssel azután a volt balközép gyűlt a tanácsterembe, hol Tisza László pártelnök röviden vázolta az okokat, melyek szükségessé teszik, hogy a nélkül, hogy elvei megtagadását követellénk valakitől, vagy ilynemű követelést irányunkban tétezni engednénk, megszűnjünk mint balközép létezni, s mellőzve most a távolabb eső s jelenben megoldhatlan kérdéseket, csoportosuljunk a volt Deákpárt zömével szabadedű párttá, azon közeli s nagy részben már égetővé vált kérdések körül, azok megoldása érdekében, melyek gyors s kedvező elintézésétől függ országunknak nemcsak jólléte, de tétele is. Fölemlítve, hogy a balközépnek mint ilyennek meg kell halni, ha a szabadelvű párt létesülését óhajtjuk, mert halál nélkül nincs feltámadás, elérzékenyülten köszönte meg a pártnak, iránta, évek hosszú során át tanúsított bizalmát, szeretetét s ragaszkodását, s ígérte, hogy a szabadelvű párt keretében is főtörekvése lesz megtartani s még inkább kiérdemelni polgártársainak fentebbi megtisztelő érzelmeit. E beszédet a tanácsterembe be sem férhetett volt balközépiek gyakori éljenzése szaggatván meg, végre egyhangúlag elfogadtatott a kolozsvári balközépi utolsó gyűlés határozata. 4 tag fölkéretett, hogy dr. Kemény Györgyöt értesítsék a határozatról s kérjék fel, nyissa meg, mint mindkét részről fölkért elnök, a casinóteremben a szabadelvű párt alakuló gyűlését. Ez mintegy 11 órakor történt meg, az elnök tárgyilagos beszédben kérve fel a volt pártok előadóit, tudassák az egyes ülések határozatait az alakuló gyűléssel. Előbb Miksa Elek jelentette be a Deákpárban történteket szabatos rövidséggel, azután Tisza szólott a balközép nevében,s kimondotta,hogy ha azt akarjuk, hogy a két párt halottaiból ne csak a szabadelvű párt, de ez által a haza szebb jövője is föltámadjon, fődolog a teljes, s minden utógondolat nélküli egyesülés, egy oly erős, tömör, tevékeny párttá, melyre támaszkodhatnék a kormány,a haza érdekeiért le és fölfelé egy iránt merhessen teljes erélylyel sorompóba lépni. Kimondta, hogy egyformán tisztességesek a meggyőződésből eredő kormánypárti s ellenzéki állás, de kérte a jelenlevőket, mindenki csatlakozzék teljes erély- s határozottsággal azon párthoz,melynek elveit bele sír, s ne akarjon pártatlan állást elfoglalni senki, mert ez minden biztos számításra alapított actiót lehetetlenné tesz, s ennek parlamenti országban sem értelme, sem jogosultsága s haszna nincs. Miután a gyűlés nézeteit megéljenezve, helyeselte, a következő határozati javaslatot olvasta fel : Határozza el a torda megyei szabadelvű párt, hogy ezennel megalakulván, őszintén minden utógondolat nélkül csatlakozik az országos szabadelvű párthoz, s az annak kebeléből alakult jelenlegi kormányba bizalmát helyezvén,azt mindaddig, míg az a képviselőházzal i. é. márczius 3-dikán közlött programmjához híven működik, teljes erejéből egész erélylyel támogatni fogja. E javaslatot a szép számmal megjelent elvrokonok egyhangúlag elfogadták, s fölkérve az elnököt, hogy a pártválasztmányába beveendő egyének iránt tegyen javaslatot oly formán, hogy a felső kerületből itt kevesen lévén jelen, az majd külön szervezkedjék s csatlakozzék hozzánk, az elnöki javaslat alapján egyhangúlag megválasztottak. Elnökké gr. Bethlen Géza, alelnöknek : Puhl Ignácz, jegyzőkké: Rediger Béla, Nagy Imre. Választmányi tagok lettek: — csak az alsó kerületből, miután a felső ott megalakulva zárkózik majd elhez, — ha nem tévedünk a következők: Miksa Elek, id. gróf Thoroczkay Miklós, Páger János, Szentkirályi Gábor, Lengyel Ádám, Veres Dénes, Gegesi Samu, Albert János, Nagy Ferencz, Szigethy Sándor, Wolf Gábor, Goszner József, Hancz Pál Ménessigi János, Zsákó János, Bors Albert, dr. Kemény Ödön, Tisza László, Dulló János, Szász Sándor, Csetry Sámuel, Velis Ödön, Szentkirályi István, Székely Miklós, Pálffy Károly, Betegh Ferencz, Nagy Olivér, Czakó László, Darkó Zsigmond, Miksa Imre, Csongvay Domokos, Szentpétery Antal, dr. Pozsonyi, Vojt, dr. Harmath Márton, Finta Miklós, Fekete Ferencz. Budapest, ápr. 7. Azt hittük, hogy most már, midőn a magyarajkú közlekedési szakférfiak testületileg tiltakoztak a magyar állam jövedelmein élősködő idegen hivatalnokok culturmissiójának további folytatása ellen"; midőn maga a miniszter hangsúlyozta e téren az állam"czéljainak és az államélet egészségesebb fejlődésének követelményeihez képest czélba veendő rendszabályok szükségét : azon idegenek, kik lassú és biztos munkával tervszerűleg igyekeztek lerakni a magyar nyelv és a hazai szakerők érdekeinek rovására a német nyelv és a külföldi szakerők érdekei uralmának alapjait, végre meg fognak hajolni az államélet követelményeinek kényszerítő hatalma előtt s lemondanak azon erőszakos culturmissióról, melynek fanyar gyümölcseit mi már oly adagokban élveztük, hogy teljesen és mindenkorra megelégeltük azok élvezetét, azt hittük, hogy követni fogják a classikusok tanácsát : Tempora mutantur et nos mutamur in illis , de hiedelmünkben csalatkoztunk, azon idegen elemek még most sem látják elérkezettnek a magába térés idejét, sőt még mindig saját hazánkban minket akarnak meggyőzni azon aranymondat igazságáról : fortior est qui se, quam qui fortissima viscit moenia, magyarul : ki saját magát legyőzi, bátrabb, mint az, ki a legerősebb falakat beveszi. Még nem is ismerték azon folyamodvány szövegét," melyet a magyarajkú közlekedési szakférfiak a közlekedési miniszter úrnak átadtak, máris az »Ung. Lloyd« után egy újabb, ezúttal magyar lapot, a »Magyar Politikát«, sikerült érdekeik részére megnyerniük, ahol az élelmesség megszokott handabandájával mondatik el az’ »Eloge de l’impertinence« oly hangon, melytől a magyar ember megundorodással kénytelen elfordulni. ^tftVP.zett lap. mply fl npnvrett nnnoarxTQJtv »». farm. politikának megbízott előharczosaként szerepel a hazai sajtó terén, nem átalja kimondani, hogy a magyar nyelv csak ürügy, csak lobogó, mely alatt a kenyérérdek viszi a vezérszerepet. Egyébiránt bármily conservatív reform-elveket tűzött is a »Magyar Politika« az ő lobogójára, mi a magyar nyelv és magyar hezakerők jogosult érdekeinek kielégítését az államfenntartás egyik sarkalatos elvének tekintjük, és meg vagyunk győződve , hogy a hazai közvélemény nemcsak jogosoknak, de méltányosoknak és egyszersmindeszélyeseknek is fogja tartani a Nördling-féle cultur tovább terjedésének meghiúsítására irányuló hazai szakférfiaik ismeretes kívánalmait, és hogy a »Magyar Politika« magyarellenes expectoratiójára az illetők nemsokára megtalálják a választ azon rendszabályokban, melyekkel Péchy Tamás, a magyar állam közlekedési minisztere, bizonyára határt fog szabni azon idegen schauvinismusnak, mely e közlekedési eszközeinket, culturfejlődésünk ezen leghatalmasabb tényezőjét, igyekezett ismert missiója czéljára hatalmába keríteni, hogy azután ezen teljesen megszerzett nagyhatású fegyverre támaszkodva, még merészebben szembe szálljon államéletünk egészségesebb fejlődésének követelményeivel. A »Magyar Politika« élelmes észjárása el akarja hitetni velünk, hogy a bevándorolt idegenek még kevesen is vannak, és hogy nemzeti kultúránk, hazánk szellemi és anyagi fejlődése a külföldi szellemi tőke további importját, az idegen értelmi erő további bevándorlását feltételezi. Szép reformeszmék ezek, tanulhatnak azokból a hazai szakerők, kik ezen németmiskás értelemben magyarázott nemzeti culturának idegen ajkú bajnokai által végre is kényszerítve lettek testületileg fellépni a nemzeti nyelv és állampolgári jogaik, szakképzettségük védelmére; mi pedig azt mondjuk a »M. P.« "culturfejlesztési hitvallására hogy : Ah je ne veux pas qu’an ne prouve ésvalószínűleg ezt fogja mondani az osztrák államvasúttársaság igazgatósága is. De hogy mit fog mondani báró Sennyey, a magyar ésszakkeleti vasút volt elnöke, kinek nem kis része van abban, hogy e vasút kizárólag hazai szakférfiak által kezeltetik a »M.P.« következő megjegyzésére : »a legdühösebb chauvinnak sem megy nemzetiségi érzülete annyira, hogy örömest törje nyakát a vasúti vonaton, föltéve, hogy magyar hivatalnok ügyetlensége vagy hanyagsága következtében éri ez a mulatság«, nem tudjuk, de azt állítjuk, hogy Kraxelhuber azonnal praenumerálni fog ezen német-miskás irányú leibjournáljára! Egy hazai szakférfiú. Országgyűlési tudósítás. A vadászati törvényt ma elintézte a ház. De azt senki ne kérdezze: hogyan? Nem a törvény iránt kerülendő e kérdés, mely a helyzet parancsolta szükségben egyik legészszerűbb az adójavaslatok közül, hanem azon tárgyalás iránt, melyet a tisztelt ház egy része — az a famázus szélsőbal — folytatott. Botrány botrányt ért részéről s már-már a tanácskozás oly mederbe tért, mely igen meszsze vezethetett volna. Szerencsére azonban az elnök mérséklő szavaira gátja vettetett e minden tekintetben fölösleges s nem is napirendhez tartozó szószaporításnak és igy sikerült ma befejezni a javaslatot, melynek azonban A képviselőhöz ülése. Az esti lapunkban közlött tudósítás után felszólalt Körmendy Sándor, a jegyzőkre nézve fölemlítvén, hogy ő már negyedszerint s még nem veszik észre, hogy szólni akar, módosítványt nyújt be,amely szerint a bírságokból befolyó jövedelem az illető község iskoláira fordíttassék. Elnök kéri a szólókat, tekintsék a jegyzői inczidenst befejezettnek, s szóljanak csak a tárgyhoz. Széll Kálmán hivatkozik külföldi államok példájára s nem a kémkedés dijának tartja ez öszszeget, hanem hogy az illető tisztviselőket kötelességeik erélyesebb gyakorlására ösztönözze. Madarász József közerkölcstelenség terjesztését látja abban, hogy valaki kötelességeterjesztéséért külön jutalmaztassák. Különben tiltakozik Móricz szavai ellen, hogy a nép tudatlan, mert szerinte a magyar nép és egyátalán nem lehet a józan észt megtagadni. Fölemlíti, hogy Móricz, aki 1873-ban még maga is szólt a rendelkezési alap ellen, most megtámadja azokat, kik ellene szólnak. Szederkényi mellett szavaz. Móricz Pál megjegyzi, hogy megtámadta a rendelkezési alap megszavazását, mint ellenzéki, mint kormánypárti megszavazza azt. Ő nem állította azt, hogy a magyar nép tudatlan, mert a nép józaneszűségét bizonyítja az, hogy a szélsőbal nem tud felül kerekedni sehol, hanem mondta azt, hogy lehetnek a nép közt tudatlanok is. (Élénk tetszés.) Zsedényi Ede az ellen tiltakozik, mintha a visszaélések följelentése s az erre való buzdítás erkölcstelenség lenne. Erkölcstelenség az, hogy a tvsértés titokban tartása védőket talál e teremben. (Helyeslés a középen.) Dobay Antal Móricz ellen megjegyzi, hogy a balközépnek nincs oka dicsekedni azon móddal,melylyel kormányra s a többségbe jutott. Ha Móricz saját választóit értette, mikor tudatlanságot emlegetett, akkor igazat ad neki. (Helyeslés a középen.) Várady Gábor Madarásznak megjegyzi, hogy nem csupán hivatalos közegekről van szó, kiknél e kötelességteljesítés külön díjazása felesleges, hanem másokról is. Különben nem bánja, ha ez intézkedés a Bach-korszakból van is átvéve, csak helyes intézkedés legyen. Különbség teendő egyébiránt politikai kémkedés s a törvény ellenőrzésének díjazása közt. Ez utóbbira e földön mindig lesz szükség. (Helyeslés.) Helfy Ignácz tiltakozik az ellen, hogy itt egymás választóit — az egész képviselet kütforrását — tudatlanoknak czímezgetik. Móricz Pál különben maga ellen érvel, mert a nép 8 éven át hagyta, s ha akik 7 évig mellette voltak, öntudatosan voltak mellette, most bizonyára azok is el fogják hagyni. Németh Albert a képviselői kollegialitás, a képviselői pajtásság érdekében szólal fel, melynek szempontjából a mostanihoz hasonló viták s támadások szerinte nemcsak a parlamentben, de még hírlapokon is kerülendők. Kószálja Móricz modorát, melyben Szederkényi módosítása ellen kikelt s év a provokáczióktól , végül kéri, hogy felszólalását jóindulatilag fogadják. Elnök: Mindenek előtt bátor volnék kérni a t. házat, hogy méltóztassék e kérdést, mely valóban nem tartozik a most tanácskozás alatt levő tárgyhoz, az eddig mondottak által befejezettnek tekinteni. (Általános helyeslés) és méltóztassanak belenyugodni, hogy a rendes tárgyalásra áttérjünk. (Helyeslés.) Csernátony engedelmet kér, hogy röviden reflemalvásson .Németh szavaira, melyekkel különben egyetért. Ő is barátja a képviselői kollegialitásnak , respektálja is azt, de nem lehet megtartani, ha itt a szélsők minduntalan a legélesebben támadnak. Ha ők megmaradnak a lovagiasság határai közt, megmaradunk mi is. (Felkiáltás hát az »Ellenőr« ?) Az is megmarad s betedik nem szól önökről. Elnök megjegyzi, hogy ez nem képezi a tanácskozás tárgyát. Csernátonyi erre kijelenti, hogy Szederkényi módosítványát nem fogadja el. A ház erre az eredeti szerkezetet elfogadja. A 17. §-nál Lázár Ádám indítványozza, hogy a bírságolás ne a pénzügyi közegek, hanem a községi hatóság révén a szolgabírák s a polgármester által történjék, s hogy ne a törvényszék, hanem a járásbíróság legyen az illetékes fórum. Széll Kálmán inkább helyén levőnek tartja, hogy ez ügyben a pénzügyi közegek intézkedjenek. A módosítás második része ellen nincs kifogása, de azt jobban szövegezve adja be. Csiky Sándor Lázár módosítványa mellett szavaz, s egyúttal igazolni kívánja, hogy az előbbi tárgyalás közben általa a corpus jurisból idéztek, melyeket Tisza László kétségbe vont, ő csakugyan helyesen idézte. Elnök figyelmeztetvén, hogy ez nem tartozik ide, kijelenti, hogy magánúton fogja ezt igazolni. A többség a miniszter módosítását e §-nál elfogadja , a többiben az eredeti szerkezetet fogadja el. A 18. §-nál Lázár Ádám a következő szövegezést ajánlja: A 18. szakasz helyett a következő új szövegig tattatnék be. Ha a vadászati jog elveszett, vagy elromlott, a második szakaszban fölemlített illető közegnek bejelentetvén, a még hátralevő időre illetékmentesen új vadászati jegy adandó ki. A ház az előadó indítványára mellőzi e módosítást. Következik a javaslat 2-ik fejezetének címe a vadászatra használható fegyverek megadóztatásáról. Irányi Dániel ismétli az ez adó ellen az átalános tárgyalás közben mondottakat, s hangsúlyozza, hogy az ebből befolyó jövedelmet luxusadók útján igen pótolni lehetne. Különösen kiemeli e részben a czimeradót. Anglia elég arisztokratikus ország s ott régen van ily adó. Ő csak a külső használatra véné azt kivetendőnek, mig Angliában a benső körben használt is adó alatt van, s pedig tory-kormány hozta azt be. Létezik ily adó Spanyolországban is A következő hat javaslatot nyújtja be: »Mellőzvén a vadászfegyverek megadóztatását, a képviselőház felhívja a pénzügyminisztert, hogy amennyiben az említett adóból remélt jövedelemre a kincstárnak múlhatatlan szüksége lenne, azt a 722. számú törvényjavaslatban érintetteken kívül más fényűzési tárgy, vagy tárgyak megadóztatása által pótolja, e végett a most említett törvényjavaslatot kiegészítvén.« (A 722-ik számú törvényjavaslat, a cselédtartási és egyéb adókról szól.) Svarcz Gyula csodálkozik, hogy a czimeradót, mely a legarisztokratikusabb valami, a demokrata Irányt indítványozza. Nem szabad kasztokat, megkülönböztetéseket teremteni. Ellene szavaz a hat javaslatnak. Széll Kálmán szerint ha a vadászfegyveradó be nem hozatik, legnagyobb részt végrehajthatlan marad a vadászati adó is. A czimeradót nem a szabadelvűség szempontjából fogja fel, hanem abból, hogy nem igen lehet rá, mint jövedelemforrásra számítani. A gazdag Angolországban is évről évre fogy jövedelme, hát még nálunk. Ha még lehet luxusadót behozni, nem fogja elmulasztani, e javaslatot azonban mellőztetni kéri. (Helyeslés.) Ezután Iványi javaslata mellőztetik. A 19. §-nál Mocsáry Lajos: e javaslat törvényerőre emeltetvén, egyike lesz a leggyűlöletesbeknek. Ez tán el lenne kerülhető, ha nem a puska, ha nem a lőpor adóztatnék meg. Kérdést tesz, mikép kezeltetik most a lőpor. Széll Kálmán: A lőporgyártást a közös hadügyminisztérium kezeli s a jövedelem megfelelő "«-a Magyarország javára iratik. Mocsáry Lajos : A miniszter nyilatkozatából fájdalmasan látja, hogy a lőpor egy újabb közös ügy, melyről eddigelé senkinek nem volt tudomása s hogy Magyarországnak önerejéből egy lövet puskapora sincs. Erre ezen, valamint a 20. § is elfogadtatik. A 21. §-nál Kasper Mihály módosítványt nyújt be, mely szerint ha valamely fegyver új birtokosa bejelentésével együtt bebizonyítja, hogy a megszerzett fegyver után járó adó az illető évre az előbbi birtokosra már kivettetett, azon évre adót nem fizet; ha pedig ezt be nem bizonyítja, az egész évi adót megfizetni köteles. A ház a §-t változatlanul fogadja el, szintigy elfogadtatik a 22. § is. A 23. §-nál újra Kasper nyújt be módosítványt, melyben a községi s városi rendőrök fegyvereit is adómenteseknek mondja. Széll elfogadja e módosítványt, csak azt kívánja hozzá tétetni, hogy e rendőrök »rendesen felfogadottak« legyenek. Lázár Ádám indítványozza, hogy személybiztonságra mindenki illetékmentesen viselhessen fegyvert , s hogy a fegyver a kereskedőknél illetékmentes legyen. Dániel Ernő: Az első módosítás a törvény intencziójával ellenkezik, a második pedig fölösleges. Széll Kálmán benyújtja írásban pótmódosítványát Kasper módosítványához, s kijelenti, hogy Lázárét nem fogadja el. Illetékmentesek a fegyverkereskedők, nem pedig azok, kik üzérkedni akarnak a puskákkal. Irányi Dániel ellenmondást vél látni a miniszter , az előadó szavai közt. Tisza Kálmán arra utal, hogy a lőfegyverárusok mind illetékmentesek, ellenben a kereskedő, ha puskát tart, fizet érte. (Helyeslés.) Orbán Balázs szerint a két miniszter ellenkezőleg magyarázza a törvényt. Széll Kálmán tiltakozik ez ellen s Tisza magyarázatának ad igazat. Föltétetik a kérdés: a ház által Kasper , a miniszter módosítványa elfogadtatik. Lázáré mellőztetik. A 23. §. elfogadtatik. A 24. §-nál Radócza indítványozza, hogy az illetékmenteseknek nyilvánított lőfegyvereknek vadászatra használása birsággal járjon. A ház Lázár ellenzése után e módosítványt, valamint azután a 25. §-t elfogadja. A 26. szakasznál (mely a királyi család illetékmentességét mondja ki) Madarász József hivatkozva az egyenlőség elvére, e §. kihagyását javasolja. A ház elfogadja a 26., valamint a 27. § t is. Lázár Ádám a következő módosítást nyújtja be. A 27. §. utánj szöveg: »Minden ezen törvénynyel ellenkező szabályok és rendeletek hatályon kívül helyeztetnek.« Reményem, nem lesz ez ellen apénzügyminiszter úrnak alapos kifogása. Tisza Kálmán belügyminiszter: T. ház! A czél ellen, melyet a t. képviselő úr magának kitűzött, semmi kifogásom nincs, azonban a miatt nem szeretném , hogy az mondassék, hogy minden e törvénynyel ellenkező szabályok és rendeletek eltöröltetnek. Mert amint tudom, van egy-két megyéje az országnak, melyek biztonsági szempontból maguk óhajtották ilyen szabályok hozatalát, és ez az ott fennforgó speciális körülményeknél fogva meg is engedtetett. Már most azt mondani, hogy az ilyen, az illeték által kívánt speciális intézkedések meg nem állhatnak, valóban nem volna helyes! Azt hiszem, ezt a t. képviselő úr sem czélozta; az pedig, hogy Erdélyben az eddigi gyakorlat tovább is fenntartassék, ezen törvénynyel merőben ellenkeznék. Én azt magától érthetőnek, és azért külön kimondását feleslegnek tartom. Ha mindamellett Erdélyben továbbra is ezen praxist gyakorolni akarják, ezen törvénybe ütköznének, mely esetben ellene bármikor fel lehet szólalni. (Helyeslés a középen.) A ház mellőzi Lázár indítványát. A 28. §. változatlanul elfogadtatik. Ezzel a javaslat be van fejezve. Elnök. Ezenjavaslatnak harmadszori felolvasása még nem tűzhető ki a napirendre, mert két §-a visszautasítatott ez adóügyi bizottsághoz, melynek jelentése még bevárandó. A holnapi napon az adóügyi törvényjavaslatok tárgyalása fog a már megállapított rendben tárgyaltatni, most pedig az ülést bezárom. Ülés vége d. u. 2 óra 5 perczkor szűnt, sőt emelkedett. A csődök megingatták a hitelt s a makói két pénzintézet ez évben sem nyújthatott hosszabb, csakis rövid lejáratú kölcsönöket. Az uszodáskodás tetőpontra hágott, a zaklatott adós — az ingatlanok potom ára mellett — kamatokat kötelezett. 1873. végén a megye egyenes állam adóbeli hátraléka volt a községeknél 284,771 frt 85 kr, a közvetlen adózó birtokosságnál 12.478 frt 41 kr. 1874. évben kivettetett: 698,039 frt 16 kr. A végeredmény, a hátralék csekély mérvű növekvése a községeknél és csekély mérvű apadása a birtokosságnál. Egészben hátralék maradt 305,608 frt 39 kr, miből a községekre esik 294,427 frt 55 kr, a birtokosságra 11,180 frt 84 kr. E hátralék felszaporodása 1874-ben nem tulajdonítható másnak, mint az anyagi viszonyok mostohaságának. Az újonczállítási járulékra nézve Nagylakon 2, a központi járásban 16 egyénnel maradtak hátralékban. A hátasló szükséglet csak a központi járás és Makóváros részéről lesz kiállítható ; a többi járásból 223 darab a szükséglethez képest hiányzott. Az árvák létszáma 5433 volt, a gondnokság alattiakká 163 s vagyonok 1.786,183 ft 82*/2 krra ment. 820 hagyaték ügye elintézetlen. Általában ezen ügy még nincs rendezve s csak az jelölhető örvendetes haladásként, hogy 37 trencsénmegyei cholera árva helyeztetett el. Az alföld befásitásának nemzetgazdászatilag annyira fontos kérdését megoldáshoz siettetni e megye közönsége feladatának ismerte. E őzérből makói és batonyai mintakertjei s a községi — immár mindenütt (igen derék!!) fellállitott faiskolák a fatenyésztési szakosztály felügyelete alatt virágzásnak indulván, onnan nemes gyümölcsoltványok olcsó áron darabonként 15 krjával adatnak , sőt elérkezettnek látta a megye közönsége az országutak fákkal szegélyezését is megkezdeni, s 1874. évi octóberi közgyűlésén annak 1875 tavaszával foganatba vételét elrendelte. Az egyesületek körében 1874. évben jelentékeny változások történtek. Az inkább együgyüen mint részakarattal vezetett makói gyám , segély- és temetkezési egyesületek közül 16 feloszlott, a 13-nak vezetői ellen a megelőző megyei vizsgálat nyomán a m. kir. belügyi minisztérium fenyíló eljárást rendelt. Van jelenleg 6 segélyegyesületen kívül a megye területén jelenleg 21 egyesület, s ebből 17 helybenhagyott alapszabályokkal. Ezek közt közművelődési 10, gazd. 1, pénzintézet 3, temető,s gyámi 10, díszpolgári 1. Szegényház csak Makón alakult. A közbiztonság állapota e megyében 1874-ben is teljesen nyugodt volt. Erőszakos rablás, utonállás, rablógyilkosság nem fordult elő. A kir. törvezők és járásbíróságok által tárgyalt büntető ügyek jobbára a súlyos és könnyű testi sértések, lopások, és zártörések közé tartoznak. Egyébiránt a megyei statisztikai bizottság által megszerzett adatok szerint 1874-ben a kir. ügyészséghez bűntett és kihágásra nézve 335 feljelentés érkezett; a járásbíróságoknál 137 bűntény került vizsgálat és 455 kihágás ítélet alá. — E számok viszonyítva a korábbi állapothoz s megfigyelve ez ügyek benső természetét is, a közbiztonsági állapot nagy mérvű javulását mutatják. Végül felemlítendő még, hogy a megyei bizottság ülésein 460 ügydarab intéztetett el s fegyelmi eljárás csak egy tisztviselő, Vasvári Kovács Imre m. kovácsházi járási orvos ellen rendeltetett el. Egészben véve eléggé örvendetes dolgok ! A felsőmagyarországi muzeumegyesület legközelebb tartott választmányi ülésén elhatároztatott az egyesületi olvasókör megnyitása s több más tárgyak között a Berenczy-féle szobrok jogos átvétele is elhatároztatott. A legközelebbi évnegyedes választmányi gyűlés júniusban fog megtartatni, midőn az intézet ünnepélyes megnyitásáról is határozni fognak. Győrön Xantus János s Mogyoródy Adolf ezredes, egy angol pénzintézet megbízottja a város számára vízvezeték létesítését tervelik, mely egy év alatt lenne egészen kiépítve. Az angol társulat e célra 10,000 frtnyi biztosítékot is kész letenni s így valószínű, hogy e fontos terv életbe lép. két — az adóügyi bizottsághoz utasított — §-a miatt még pár napig várnia kell a harmadszori felolvastatásra. A VIDÉK. Csanádmegye állapotáról igen érdekes hivatalos alispáni jelentést kaptunk, mely a mellett örvendetes adatokat is ad tudtunkra. A főbb adatok a következők: A tanköteles gyermekek számából a múlt évben 374-el több ment iskolába, mint az előtt, 3 iskolával és 8 tanteremmel szaporodtak a helyiségek, s a tanítók száma iskettővel gyarapodott, végre a fenntartási költség 21.977 fttal emelkedett. Az iskolába nem járó tankötelesek magas száma (88—86) a 13—15 évesek ismétlő iskolába nem küldetéséből származik. A földmivelők és napszámosok 12 éves gyermekeiket nem nélkülözhetik, s azért ezek nem is járnak a kevés számmal és kevés helyen fölállított ismétlő iskolába. Viszonyítva az iskolák számát, a tényleg iskolába járó 6—12 évesek számához minden tanteremre több jut 80 tankötelesnél. Az egészségügynek az 1873-iki cholerajárvány után beállott javulása 1874. első negyedében még nem volt egészen teljes. A hólyagos himlő és a tüdőláb, ez utóbbi különös Nagylakon érzékeny pusztításokat okozott. E járványnak magában Nagylakon több mint 100 egyén áldozatul esett. A második és harmadik évnegyedben már határozottan felannyira kedvezőkké váltak az egészségügyi viszonyok a megye egész területén, minőre évek óta nem emlékeznek. E kedvező állapot csak némileg fordult részra az év vége felé a nagylaki járásban, de járványok nem mutatkoztak. Mezőgazdaságunk a negyedik mostoha évet élte keresztül. A termés eredménye átlag a középmennyiséget sem érte el s bár minőségileg kitűnő volt, az augusztus után beállott nyomott árak mellett a gazdálkodó osztály helyzetét az 1873. évinél rosszabbá tette. A mezőgazdaság javításán az összes érdekelt közönség figyelemreméltó tevékenységgel működik. A gazdasági gépek száma, mely mindenesetre fokmérője e téren az előrehaladásnak, évről-évre gyarapodik, így a megyében 1874. végén a gőzcséplő gépek száma 71, egyéb gazdasági gépeké pedig 1005 darab volt. A gazdasági egyesület alapszabályait az újabb igényekhez képest módosítván, az okszerű gazdaság meghonosítására, s az állattenyésztés emelésére törekedik. Az ipari kereskedelem 1873-ban kezdődött pangása nem Fővárosi közgyűlés. Budapest, ápril 7. Budapest fővárosának bizottsága ma délután 4 órakor gyűlést tartott. Rátb Károly főpolgármester megnyitván a közgyűlést, a napirendre térés előtt bejelenti főpolgármester, hogy az egyesült budapesti takarékpénztár a fővárosi szegények számára 800 fixot adományozott, úgy hogy 400 forint a jobb, 400 a balparti szegények köztosztassák ki. A közgyűlés a nagylelkű adományt köszönettel tudomásul veszi. Ker n 11 er biz. tag interpellátiót intéz a tanácshoz az iránt, hogy mi az oka azon rendetlen állapotnak, miszerint Budán az árvapénztári pénzek 60, 6 ° 0 -ra, Pesten pedig csak 6°/o-ra adatnak ki. E rendetlenségnek még tavaly meg kellett volna szűnni, mi akadályozza tehát, hogy annak megszüntetése még most sincs elrendelve. A főpolgármester kijelenti, hogy ez interpellátióra a tanács a legközelebbi közgyűlésen fog felelni. Áttérnek ezután a napirendre. A Petrovics Szilárd halálával megüresedett tanácsnoki állomásra a kijelölő választmány által Barna Zsigmond, Andreánszky Zs. és Viola Imre jelöltettek ki. Haris S. elnöklete alatt egy szavazatszedő bizottság neveztetik ki, s a szavazás holnap d. u. 3-5-ig történik. Kammermayer polgármester jelenti, hogy az építési rendszabályok a középítési bizottságban letárgyaltatván, azok e bizottság véleményével a tannács elé terjesztettek. A tanács ezeket legközelebb szintén tárgyalás alá vesni, s véleményét, valamint az építkezési bizottságét s magát a rendszabályt is kinyomatván, a bizottsági tagok közt szét fogja oszlatni. Felolvastatik ezután Steiger indítványa a budapest-zimonyi vasút érdekében. Az indítvány, valamint a tanács ajánlóvéleménye már ismertetve volt lapunkban. A közgyűlésen először Steiger maga emelt szót a mellett. Kiemeli vasútépítkezésünknek eddigi rendszertelenségét, melynek nem a főváros kereskedelmének, hanem egyes vidékek, sőt személyek érdekei voltak szem előtt tartva. Összegezi ezután indítványát s ajánlja annak elfogadását a közgyűlésnek. Az indítvány ellenében Mátyus Arisztid emel szót. Kijelenti, hogy bár üdvösnek, a fővárosra nézve nagy fontosságúnak tartja a budapest-zimonyi vasutat, de Steiger indítványát azért mégsem párolhatja. Nem pártolja azért, mert az indítványt czélszerűtlennek tartja, annak tartja, hogy a budapest-zimonyi vasút ügyének mostani stádiuma mellett a főváros az indítványban foglalt kedvezményeket már kötelezőleg megígérte. Kiemeli, hogy a vasutat, ha más körülmények ellenére lesznek a kiépítésnek, a főváros ajánlata azt előmozdítani fogja. Mielőtt a vasút kiépítésére tett ajánlatokat, egyszóval a kiépítés módozatait nem ismerjük, nem tudjuk, hogy nem fognak-e olyan körülmények bekövetkezni, melyek a főváros adományát ajándékká teszik. __Ö kész annak idején az ajánlott áldozatokat meghozni; s ha meggyőzi őt Steiger arról, hogy az ajánlat elhalasztása hátráltatni, vagy annak már most megszavazása előmozdítani