A Hon, 1875. május (13. évfolyam, 99-121. szám)

1875-05-23 / 116. szám

magát a »független« ellenzék gerálja, a vén dámák­hoz illő ilyetén coquetteria. Azonban berekesztik az ülést, mielőtt még Ap­­ponyi beszélhetett volna. Marad tehát a tárgy a dél­utáni 6 órára hirdetett ülésre. De a fátum­ a délutáni ülésben más a jegyző, mint aki a délelőttiben volt. Apponyi helyett első­­szólónak felhivja — Lázár — Ádámot. Ez aztán az ifjú gróf nagy elszörnyedésére elmondja azt, a mit ő akart. S meg­teszi az indítványt csaknem szóról szó­ra, hogy az országgyűlés folyosójáról a hírlapírókat kitiltani nem szabad. Gróf Apponyi Albertnek a mellére fittyen az álla a meglepetéstől. Most hát ez a szépen kigondolt kortesfogás a porba esett. Ettől a dicsőségtől most h­át a jobboldali ellenzék,elesett. Most ezek a mi­haszna újságírók Lázár Ádámot fogják magasztalni. Mert azt csak nem teheti egy szélső­jobbon virító széprem­ényű tehetség, hogy ráduplázzon arra, amit Lázár Ádám úgyis meglőtt már. A szép dictió tehát, mely a széljobbnak annyit használhatott volna, befagyott a kánikula kezdetén, Apponyi ülve maradt, gyakorlandó a conservatív ta­karékosságot az­­ idővel. A szép beszéd ott akadt a torkán. De még itt nincs vége ! Csernátony kiszegzett c­áfolattal állt Apponyi előtt, hogy amint ez kitátja a száját, azonnal beleszúrjon vele. Apponyi azonban összecsikarította a fogát. Már most csináljon Csernátony ? Az Apponyi némasága az ő beszédének is kiütötte a fenekét. Lá­zár Ádámnak mondja el talán, a­mit Apponyinak szánt ? De mikor az arra rá nem illik sehogy sem, mert Lázárnak van privilégiuma a kaczérkodásra s élt is vele megtorlatlanul akárhányszor. A mellett hát az usus beszél. Csernátony tehát mit tehetett egyebet ? Szépen összehúzta a vitorlát s odatette beszédét az Appo­­nyié mellé — örök nyugalomra, így takarított meg a képviselőház egy ülésben két beszédet s mindezt csak azért, mert egy indít­vány a »független« oldal helyett a »függetlenségi« oldalról jött. Fatális három betű ! — »O­láho­rszág és Magyarország« czim alatt a »Corresp. Hongroise« a következőket irja, miket mi is magunkévá teszünk: »A Journal de Bucarest« többi közt irja, hogy Oláhorszának nincs oka egyik hatalomnak előnyt adni a másik a felett. Helyzete e legszigorúbb semlegességet szabja elébe. Nem les nem szláv, sem germán, hanem román és nem fogja eladni nemzetiségét. E­z azon politika, melyet követ a ro­mán kormány.« Közöljük ezen nyilatkozatot, mert fontos azon esetben, ha Oláhország következetes akar maradni és elfogadja a következményeket, me­­­­lyek a nemzeti politika elveiből következnek. A magyar kormány ugyanezen politikát követi. Oláhország is, Magyarország is meg akarja tartani függetlenségét A két országnak tehát közös ér­deke van, melyet fölébe helyeznek minden más ér­deknek ; ennélfogva az ugyanazon czél felé törekvő két ország természetes szövetségessé lesz. Ha Oláh-­­ ország nem akar sem szláv, sem germán lenni, kar­öltve kell járnia Magyarországgal, mely ugyan azon viszonyok közt van. Ezt elfogadva, nem lehet érteni, hogy a román pártok és lapjaik miért fogják pártját a nem magyar nemzetiségek aspiratióinak, melyek az Ausztria-Magyarországban fennálló dualismust más rendszerrel akarják helyettesíteni. A dualismuson kívül csak kettő lehetséges,­­ a centralisatió és a foederalismus A centralisztikus kormányzat csak né­met lehet, a foederalistikus a szlávok kezébe ját­szaná a hatalmat. Az első esetben beteljesülné­nek az augsburgi »Allgemeine Zeitung« óhajai és »Oláhország nem lenne egyéb, mint az előcsapat egy neme azon nép számára, melynek a világuralom van fenntartva.« Másfelől egy szláv Ausztria meg­tenné a magáét, hogy a gyümölcs mielőbb megérjék és lehulljon magától fájáról.« Oláhországnak tehát életérdeke kívánja, hogy az osztrák-magyar monarchia megmaradjon a dualisztikus rendszerben, mert míg a magyarok túlsúlylyal bírnak a monarchiában, a román­­ nők biztosak lehetnek a felől, hogy nem fognak sem a szlávok, sem a németek uralma alá kerülni. Ha ellen­ben Ausztria-Magyarország egy szláv vagy német állammá lenne, az oláh függetlenség nagyon praeca­­riussá válnék. Ennélfogva a román politikusok, kik Magyar- és Oláhországban a magyar túlsúly ellen izgatnak és kik támogatják a szlávok aspiratióit, a román nép legmagasabb érdekei ellen küzdenek. — Óhajtjuk, hogy a románok a nemzeti politika elveit proclamálva, elismerjék az abból folyó következése­ket is, és a hazai kötelességeket, melyek rájuk há­­ramlanak. Lemondva egy képzeleti nagyság álmai­ról, a magyar románok kényszerítve érzendik magu­kat saját nemzetiségük érdekében a magyarokkal összetartani.« Országgyűlési tudósítás, Budapest, máj. 22. A ház utolsó érdemleges ülése volt ma. Sietett is mindenki, mindenben, kivéve a nem­alatt képzelt magának egy ritkasággyüjteményt, antik ékszerekből, becses festményekből, régi hímze­­tekből, viseletekből, bútorokból, porcze­lánokat, ma­­jolicákat, vén emlékeket, a­hogy ezeket felszokta az ember találni előkelő nagyúri családoknál. Rettenetes csalatkozás várt reá. Az egy anatómiai múzeum volt. Összeállítva mind­azon borzasztó szép remekmintázásaiból a­­ természetnek, a­miken ha egy kiváncsi lak­ás végig halad, egy hónapra elmegy a kedve ételtől, italtól, minden felebarátjától és saját magától. S e borzasztó múzeumban más­fél óráig kellett madame Corylandenak hallgatni és nézni a herczeg­­nő felvilágosításait path­ologiai mysteriumokról, az emberi belső részek titok teljes működésének revela­­tióiról, hypochondriaköltő felfedezéseket, a­mikkel a jószivű előadó annyira megtörté a madame minden érzékét, hogy az valamennyi megismertetett bajt és nyavalyát érzett már testének minden belső részében. — No lássa ön, az igen jó, hogy önnek el­mondhattam , szólt a herczegnő nagyon elégülten. Azt a nagy aranyfáczánt hasztalan hozom ide, mert az felkapja a szoknyájáról a volant-t, az arczára te­ríti, hogy ne lásson semmit. De bizony madame Corylande szerette volna az egész esőköpönyeget a fejére borítani! — És lássa ön: ezek azok, a­miket az előkelő családok leányainak mindenek felett megtanulniok kellene. Ezen ismeretek hiánya az alapja minden csa­ládi szerencsétlenségnek, oka annak, hogy a férfiak nejeiket elhanyagolják, hogy a nők boldogtalanok. Megjegyzett ön magának mindent ? El tudja majd mondani a tőlem hallottakat Rafaelanak. Nem felejti ön el ezeket ? (»Tartok tőle, hogy nem«, mondá magában ma­dame Corylande.) Most értette már, hogy mi volt az értelme an­nak a szónak, a­mit Líviától hallott a herczegnő fe­lől ; azt is kitalálta már, hogy Rafaela miért nem hozza el anyjához Líviát soha ? (Folytatása következik.) Hetiségi urakat, kik tegnapi legutolsó föllép­tük után meg nem állhatták, hogy egy kis legeslegutolsót ne rögtönözzenek, s ki tudja ez a nemzetiségi bőbeszédűség még a hétfői ülésen is nem kereső- okot s alkalmat a jaj­gatásra. A hétfői ülésen különben csak szentesí­tett törvényjavaslatok kihirdetését s­­Gh­yczy búcsúbeszédjét várja a ház. A trónbeszéd, mely hétfőn fog felolvas­tatni, mint már volt alkalmunk közölni, igen rövid. A képviselőház ülése. Az esti lapunkban közlöttek után következett a kérvények tárgyalása. Felszólalás csak egy történt, a mátészalkai ma­gyarojk izraelita hitközség seminarium felállítása iránti kérvényénél, a­melynél Péchy Jenő sürgeti, hogy a miniszter sürgető megnyugtató választ adjon. Trefort Ágost kijelenti, hogy a jövő ország­gyűlés, ha a körülmények engedik, intézkedni fog ily irányban. Elfogadtalak ezután a főrendek módosítása a törvények szentesítésének módja iránti javaslathoz, valamint a gazdasági bizottság azon jelentése, mely­­lyel Baker Antal képr­­házi teremőr árvájának — adósságai levonása mellett — egy évi fizetése indít­­ványoztatik megadatai. Ezután Madarász József indokolja javasla­tát az uzsoratörvény iránt. Az országgyűlés jelen stá­diumában nem tartja lehetőnek, hogy a ház törvényt alkosson, de óhajtaná, ha egy határozati javaslatot fogadna el a ház. Elnök figyelmezteti szólót, hogy most törvény­­javaslatának indokolása van napirenden, ha most egy külön határozati javaslatot akar beterjeszteni, akkor az önálló határozati javaslat, a­melyre nézve a ház­tól függ, hogy megengedi-e annak soronkívüli előter­jesztését, tárgyalása azonban semmi esetre sem ejt­hető meg, hanem annak felvételéről hasonlókép in­tézkedni kell. Madarász József ezután hivatkozik ar­ra­, hogy Makó egy kérvényének tárgyalásakor az egész képviselőház átérezte akkor, hogy őkredek­ül szüksé­ges valamely törvényes­­intézkedés, tehát megbízta a kormányt, és a korm­ány úgy nyilatkozott, hogy érzi az elodázásból is keletkező felelősséget, s hete igen nagy időt,csak a kellő megfontolási időt kívánja. Igaz, hogy két hó múlva új korm­ányváltozás jött, mégis az előbbi kormánynak hiszem, hogy ne lett volna köte­lessége a fó előmunkálatokról gondoskodni. Az új kormány is még csak két hava van s néhány hete, de azon előmunkálatokat okvetlenül folytatnia kellett. Indítványozza, utasíttassék a kormány ismét, hogy Makó város kérvénye folytán, az 1874. év decz. 9-én hozott határozat következtében a legközelebb tar­tandó országgyűlés­ elé terjeszsze be véleményes jelen­tését az iránt, minő törvényes intézkedések volnának szükségesek a végett, hogy az országban elharapózott nagy kamatláb leszállítása érdekében valami történ­hessék. Széll Kálmán elismeri, hogy a­z említett bajok léteznek, s aggasztók, de az uzsoratörvényeknek ilyen egyszerű visszaállítása, a­mint a képviselő úr tervezi, a­­bajt talán inkább nagyobbá tenne, mint a mily­en tűz­ma, és az orvosszer talán sokkal roszabb tenne magánál a bajnál. Mert bármilyen drákói tör­vényhozási rendszabályokkal az Uzsorát hm meggá­tolni nem lehet. Sokkal mélyebben rejlik a baj, hogy sem ezen az úton segíteni lehetne. A bizalomnak ála­­lános megrendülése, hitelviszonyainknak rendezetlen­sége és azon tény, hogy a vállalkozás a hitellel nem azon alapon és nem úgy élt, mint kellett volna élnie, azon csapások, melyek az országból azon kevés tőkét is elriasztották, mely itt volt, a rendelkezésre álló tő­két még inkább megkereshetették. A hitelviszonyok javítása, szükséges idő, s a kormány igyekezni fog e tekintetben minden telhetőt megtenni. A­mi különö­sen a kis földbirtokot illeti, nem lehet tagadni, hogy ott a baj legnagyobb , ám a kormánynak ezen ügy is szívén fekszik és mit ez irányban netalán javaslatba lehetne hozni, annak idején a tvdozás figyelmét erre kikérni neme fogja elmulasztani, hanem azt, hogy a tárgy most akár határozat alapján egyik vagy má­sik irányban eldöntetnék, azt a kormány semmit­ e­setre sem tartja czélszerűnek. (Helyeslés.) Erre a ház kimondja, hogy Madarász javasla­tát tárgyalni nem kívánja. Következik a keleti vasút ügyének tárgyalása. Szentpály Jenő utal a jelentésre, mely tar­talmazza a keleti vasút ügyének egész történetét. Azonban határozott javaslatot nem tartalmaz, mert a bizottság kifejezett véleménye szerint a képviselő­­ház határozatának korlátai közt csupán arra lehetett hivatva, hogy felderítse a vizsgálat folyamán bebi­zonyult tényeket; ugyanazért ezen korlátokon túl ter­jeszkedve, a képviselőház által magának fentartott in­tézkedésnek bármi tekintetben elébe vágni feladatá­nak nem tartotta. (Helyeslés.) Somssich Pál: T.ház ! Általánosságban kívá­nok a tárgyhoz szólani, és indítványt, illetőleg hatá­rozati javaslatot benyújtani a t. háznak. (Halljuk!) Valahányszor ezen szerencsétlen vasút ügye a házban szőnyegre került, mindannyiszor akadályozta az ér­demleges határozatot az, hogy a t. ház nem volt tisz­tában ez ügy iránt, nem volt tájékozva, nem ismerte annak körülményeit,­­ egy-két tagjait talán kivéve. Előtte állottak a szomorú eredmények, a nagyszerű veszteségek, de ezeknek okait kipuhatolni, megismer­ni nem tudta. Mi természetesebb, hogy ezek tájéko­zatlanságból kihatolni kívánt és e tárgyak sötétbe burkolt állapotát felderíteni óhajtotta és azért körül­ményes jelentést kívánt a kormánytól, és kívánatos, hogy a jelentés mellé csatoltassanak minden okira­tok és adatok, egyszersmnd megbízta a pénzügyi és vasúti bizottságokat, hogy ezek egyesülve, ezen jelen­tést tanulmányozzák és tanulmányozásuk eredmé­nyét egy jelentésben ismét a ház asztalára letegyék, hogy a netán szükséges intézkedéseket a törvényho­zás tovább megtehesse. A bizottság ezen igen fárasztó hosszadalmas munkákban eljárt és ime napirenden van most a je­lentés tárgyalása. E jelentés az egésznek történetét, az egésznek pragmatika históriáját adja elő e vasút építésének kezdetétől fogva végig, úgy hogy a­ki azt most elolvasta, már tisztán láthat benne, ítélhet, és ha kell, határozhat. Nagy érdeme e jelentésnek még az, hogy a történelmi elbeszélés után az általa fel­dolgozott anyagot momentumok szerint csoportosít­ván össze, azt hat kérdésben igen részletesen és oka­­datolva fejtegeti. Itt az idő tehát, te­hát, hogy e tárgyban már most határozat hozassák, a határozathozatal pedig szükséges, hogy az ne késsék, mert követeli azt a közvélemény, mely annyiszor megbotránkozott ez ügyben ; követeli az államnak anyagi érdeke, mely annyi millióval van itt érdekelve, követeli még inkább az állam erkölcsi érdeke, mert az ő felügyelete és el­lenőrzése alatt keletkezett, építtetett és fejeztetett be a munkájat. A kérdés csak az, hogy az országgyűlés­nek jelen stádiumában, midőn már alig napokat, ta­lán órákat számítunk, mit tesz legczélszerűbb hatá­rozni ? E részben elvtársaim nevében is bátor vagyok egy indítványt tenni, melyben arra kérem a t. házat, méltóztassék a jelentést minden adataival, okira­taival és csatolmányaival együtt kiadni a kormány­nak azon utasítással, hogy az ezek folytán szükséges­nek látszó, vagy czélszerűnek mutatkozó intézkedése­ket azonnal tegye meg, ezen eljárásáról a jövő or­szággyűlés kezdetén adja be jelentését és ugyanekkor tegye meg javaslatait még azon teendőkre nézve is, melyeket szükségesnek ismer ugyan fel, de melyek saját hatáskörébe nem esvén, törvényhozási intézke­dést igényelnek. Bátorkodom ezen indítványomat írásba foglalva benyújtani és annak elfogadását kér­ni. (Élénk Helyeslés.)­­Szeniczey Ödön jegyző : (Olvassa az indít­ványt .) »Határozza el a ház : a keleti vasút ügyében kiküldött vasúti és pénzügyi egyesült bizottság je­lentése minden ahhoz tartozó iratokkal oly utasítás mellett adatik ki a kormánynak, hogy ez azoknak alapján a szükséges és saját hatáskörébe eső intéz­kedéseket azonnal megtegye és ebbeli eljárásáról szóló jelentését a jövő országgyűlés kezdetén a ház­nak mutassa be; ugyanakkor terjeszsze be egyszers­mind azon netán szükségesnek vagy czélszerűnek mutatkozó további teendők iránti javaslatait is, me­lyete saját hatáskörén kívül esvén, törvényhozási intézkedést igényelnek.« (Átalános élénk helyeslés.) Gubody Sándor meg van győződve, hogy a jelen kormány nem akarja elodázni ez ügyet s ha vizsgálatra kerül a sor, ha mindjárt egy Ofenheim sül is ki, nem fog megriadni a tisztázástól. Elfogadja Somssich javaslatát. Simonyi Ernő először a jelentés czímét tartja helytelennek, mert az csak a »volt« vasúti s pénzügyi bizottságok jelentése; 2-szor nem tartja magát a jelen­tésit sem kimerítőnek. Igen természetes, hogy a jelen perc­ben ezen kérdést érd­emileg tárgyalni nem , de hogy átértessék a kormánynak ezen utasítással, hogy a jövő törvényhozásnak jelentését beterjeszsze, az ellen nincs kifogása, hanem csak világosan kívánja kimondatni, hogy az­által, hogy a jelentés a kor­mánynak átadatik, semmi tekintetben he értessék az, mintha a képv.­ház ezen­­jelentést elfogadta, jóvá­hagyta, vagy magáévá tette volna, vagy mintha ezen ügyben bármi tekintetben intézkedett volna. Ezt a jövő törvényhozásnak lesz feladata tenni és annál in­kább kell­­óvatosan eljárni, mert mint volt kiemelve a­­miniszterek által is, Magyarország hitele semmi által sem szenvedett többet, mint ezen szerencsétlen vasúti kérdés által. Péchy Tam­ás közi­­miniszter úgy érzi, hogy Maga úgy adatik ki a kormánynak s az azonnal való intézkedés a teendőkre vonatkozik, melyek nem tartoznak a törvényhozás elé, igy pl. szükség esetén az államügyész meghallgatása. Kifejezi azután, hogy a keleti vasút egy kiépítetlen szárny,vld­alá­nak kiépí­tése nem tartozik a kormány feladatai közé. (He­lyeslé!) .. Somssich Pál rövid megjegyzései után a ház elfogadja a Somssich-féle javaslatot. Következik a naszódvidéki erdők ügye. Papp Lajos előadó ajánlja, hogy az egész ügy adassék ki a minisztériumnak, azon utasítással, hogy ezen szerződést és mindent, a­mi ahhoz, tartozik a jövő országgyűlés kezdetéit alkotmányos tárgyalás végett a t. háznak beterjeszsze. Ha a t. h­áz ezen határozati javaslatot elfogadja, akkor ő a részletekbe nem bo­csátkozik. Ellenben h­a tárgyalni kívánja, fenntartja magának a jogot, hogy mint előadó a tárgyalás vé­gén nézeteit előadhassa. Kéri az indítvány elfogadá­sát. (Helyeslés.) Széll Kálmán azt hiszi, hogy e kérdés a végle­ges eldöntésre megérve nincs, s kéri,, hogy a ház most m­e tárgyalja ezt érdemlegesen. Nyugodjék meg a ház abban, hogy ezen kérdés kiadatik a minisztériumnak, annak a minisztériumnak, mely ezen kérdést örök­lötte, mely tehát nem­ Maga ténykedésében fog a ház elé ismét javaslattal járulni a végből, hogy ezen egész ügy iránt véleményes jelentését a jövő ország­gyűlés elé adja be. Az intézkedés ezen fontos kérdésre nézve ne pr­eocupáltassék a határozati javaslatnak bármily indokolása, által, hagyjuk a kérdéseket érintetlenül, hagyjuk azt a maga egész fontosságában a jövő or­szággyűlésre. Azért, ámbár lényegileg teljesen egyetért a javaslattal, mert a bizottság határozati javaslatá­nak is csak az a lényege, hogy adalék ki az ügy a minisztériumnak, magát a határozati javaslatot, úgy a­mint van, nem tartja elfogadhatónak, azon okokból, a­melyeket a ház előtt elejtett. Ez okból arra kéri a házat, hogy a naszódvidéki ügyre vonatkozó összes iratok minden hozzátétel nélkül kiadassanak a mi­­nisztériumnak a jövő országgyűlésen teendő vélemé­nyes jelentéstétel végett. Lázár Ádám a bizottság, Sirvvnyi Ernő és Horváth Gyula a miniszter javaslata mellett szól­nak, melyet a ház el is fogad. Következik Miletics viszonválasza Tisza fe­leletére. Miletics nem helyesli azt a theóriát, mint­ha törvény nem létében ő felsége ellenjegyzése nél­kül a miniszterek intézkedjenek. — Vitatja a nem­zetiségek politikai fontosságát, s aztán azt hiszi, hogy Tisza csak alkalmat keres a szerbek s a nemzetisé­gek összetiprására. (Derültség.) De ezek nem félnek, mert­­aliol indefunt ventos. (Derültség.) Hiába mondják, hogy Magyarország elég erős erre, mert Magyarország mindaddig, míg a nemzetiségekkel ki nem békül, csak játékszer és labda lesz Európa s kü­­lönösen Ausztria kezében. Kéri interpelláczióját tár­gyalásra kitüzetni. (Derültség.) Tisza Kálmán: Tisztelt ház ! (Halljuk!) Mi­dőn megújítanám azon kérésemet, hogy miként már előbb is kértem, h­at­ ház feleletemet tudomá­stól venni méltóztassék, csakis egyetlen egy megjegy­zést akarok tenni, nem pedig c­áfolólag szólni a kép­viselő úr beszédére. Ő azt mondja szemben velem, hogy a szerbek nem félnek a fenyegetésektől, hogy ők láttak már más időket is. Én részemről erre csak egyet jegyzek meg, és ez az, hogy az én fenyegetéseimtől legalább a szer­­beknek nincs mit félniök és Magyarország egyetlen egy nem magyar ajkú nemzetiséginek sincs félnie. Én nem fenyegettem soha, nem fenyegetem most sem egyiket sem, sőt azt gondolom, hogy én azáltal adom legbiztosabb jelét annak, hogy azt óhaj­tom, hogy Magyarország minden ajkú lakosai ez or­szág kebelében magukat megelégedetteknek érezhes­sék, ha igyekszem hatáskörömhöz képest nem fenye­getni azokat sem, hanem — valahányszor okot ad­nak rá — sújtani azokat, kik a nemzetiségektől ezen nyugalmat, ezen megelégedést elvenni, kik a viszonyt olyanná tenni igyekeznek, hogy a közös haza kebe­lén a közös megelégedés lehetővé ne váljék. (Átalá­­nos hosszasan tartó zajos tetszésnyilvánítások.) Elnök : Tudomásul veszi a t. ház belügymi­niszter úrnak Miletics Szvetozár képv. ar interpellá­­tiójára adott válaszát ? (Igen! Nem!) A kik tudomá­sul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Tudomásul vétetett. Letárgyalva lévén azon tárgyak, melyek a na­pirendre kitűzve voltak, most, habár egy kisé elkés­ve, de kiegészítésül bejelentem, hogy Simonfy Kál­mán képv. ur carasteri kerületi felügyelővé kinevez­tetvén, lemondását beadta. (felénk derültség.) Egyéb­iránt azért jelentettem ezt be, mivel azt hiszem, hogy a legközelebbi ülés akkor fog tartatni, midőn a tör­vényjavaslatok, melyek ő felsége szentesítése alá van­nak terjesztve, le fognak érkezni — amint várjuk és hiszszük szentesítve — és itt kihirdetendők lesznek. Ezen jövő ülésnek óráját egész határozottság­gal nem tudnám mt meghatározni, de úgy vélem, hogy hétfőn 10 órakor fog ülés tartatni, egyébiránt az ülés idejéből falragaszok által a t. ház tagjai idejekorán tudósíttatni fognak. Ülés vége 1 óra 15 perc­. Ezután a zárt ülés következett, melyről már esti lapunkban értesítést adtunk. A VIDÉK. Pozsonyból kapjuk a következő sorokat: Po­zsonyban, ezen Bécs tőszomszédságában fekvő magyar városban a túlnyomó német elem s szellem következ­tében a magyar szellem — elég sajnos! — majd maj­dig háttérbe lön szorítva. Majdnem — elnyomva. Az országos nyelv és a magyar szellem terjeszté­sét egyrészt a helyben megjelenő »Pozsonyvidéki la­pok,« másrészt Follinus János magyar, szégigazgató úr tűzte ki nemes feladatává, s be kell vallanunk, e nemes czél elérésében sok nehézséggel kellett küzde­niük, de azért ha nem is egészen, legalább némi siker mégis koronázta fáradalmaikat. A színigazgató úr az itteni színházat, mely szerződésileg két német színigazgatónak jön kiadva több évre, s melyért ők csakis egy aranyat fizetnek a városnak »recognitio juris dominalis« jezimén két hóra 1800 forintért nyerte tőlük bérbe, tehát tetemes összegű áldozattal járult a magyar szinügy, illetőleg a magyar nyelv s szellem terjesztketéséhez E tekin­tetben a városi képviselőtestület is hibarészes, mert Pozsonyban, ez ősi magyar koronázás^ 'va­rosban el­­mulasztotta a, német ^L igazgatókkal kötött szerző­désbe fogim azt, miszerint a színház használata legalább pár hóra ingyen adassék át a magyar szin* ügynek. Hiszszük azonban, hogy a tisztelt városi kép­viselőtestület az új szerződés megkötése alkalmával szem előtt tartandja az elm­ulasztott bűnt jóvá tenni , törekedni fog Pozsonyban a magyar szinügynek, mint a nemzeti nyel é­s szellem e tevékeny úttörőjének pályát, egyengetni. , , A társulat minden irányban törekedik kielégí­teni az igényeket, s a kitűzött czélnak megfelelendő, tőle kitelhetőleg mindent elkövet úgy válogatott da­rabjai, mint tagjainak elismerésre méltó igyekezete és szorgalma által. E hóban (3, 4, és 5-én) Lendvayné Fáncsy Ilka asszony vendégszereplése gyönyörköd­­teté magyar közönségünket. Háromszor lépett fel. A »Makranczos hölgy« »Vicomte Letoriéres« , és a »Szép marquisnő« czimszerepeiben. Mindhárom da­­rabban a czimszerepet játszotta, a játéka oly elra­gadó, oly mélyen átérzett, oly játszi könnyedségű s­­él­ethű előadása volt, hogy a közönség szűnni nem akaró tetszésnyilvánításait, virágcsokorral való ked­veskedéseit és éljenzéseit csakis azon óhaj múlta fe­lül , bár továbbra is élvezhetnék a tisztelt művésznő vendégszereplését. Említésre érdemes még az is, hogy itteni mágnásaink szépen visszavonták magukat e három, dús érvet nyújtó előadástól. Follinusnak elismeréssel kell még adóznunk azért is, hogy a magyar szini előadások befejezte előtt, e hó 25., 26. és 27-re Feleky Munkácsy Flórát sikerült vendégszereplésre megnyernie, mi által ismét új élv nyílik majd számunkra! Köz és társadalmi életünk igen egyhangú, leg­utóbb két kinevezés lepte meg kellemesen Pozsonyt és környékét. Ugyanis az egyik: gróf Eszterházy Istvánnak Pozsony város és megye főispánjává, a má­sik : Dobay honvédkerületi parancsnoknak tábor­naggyá lett kineveztetése. A főispán úr a városnál már elfoglalta székét, a megyénél e hó 15-én volt ünnepélyes beiktatása. Az uj tábornagyot a helybeli összes tisztviselők, notabilitások és az egész kerület honvédtisztika­rán kívül még mintegy száz magán távirat is üd­vözölte. KÜLÖNFÉLÉK. — Ghyczy-a­lapítván­y. A képvise­lőház elnöke Ghyczy Kálmán a következő levelet in­tézte Tisza Kálmánnéhoz, mint »Az orsz. kisdedóvó egyesület elnökéhez.« Nagyméltóságu grófnő, kegyel­mes asszonyom! Hogy képviselőházi rövid idejű el­nökségemnek némi emléke maradjon, s mar­adjon épen azokra tekintettel, kik a képviselőháznak szol­gálatában állanak, nagyméltóságodhoz, mint az or­szágos kisdedóvó egyesület tisztelt elnökéhez a kö­vetkező kérelemmel illetőleg ajánlattal járulok. Mél­tóztassék nagyméltóságod az elnöksége alatt álló egyesület részére örök alapítványként 1200, az­az egy ezer kétszáz p. é. forintot elfogadni, ez ajánlattal szemben azon kötelezettséget vállalván, hogy az egyesület vezetése, pártfogása, vagy segélyezése alatt a fővárosban létező kisdedóvó intézetekben három ingyenes hely, egy a magasabb, egy a közép- és egy a kisebb osztályból akként tartassék fenn, hogy azokra a képviselőház hivatalnoki és szolgaszemély­zete megfelelő korú kisdedei számára, a­mennyiben lehetséges, a lakásaikhoz közelebb fekvő intézetek­ben, mindannyiszor a képviselőház elnökének írás­beli ajánlatára előzőleg igényt tarthasson. Ha az illető magasabb osztályú helyekre alkalmas kisded nem lenne ajánlható, ez esetben helyette a kisebb osztályú helyek közül kettőt óhajtanék igénybe vé­tethetni. Azon reám nézve kedvező esetben, ha nagy­méltóságod, illetőleg az elnöksége alatt létező orszá­gos kisdedóvó egyesület ezen ajánlatot s az ahoz kö­tött feltételt elfogadni hajlandó, méltóztassék azt ve­lem kegyesen tudatni s én a fent jelzett összeget azonnal folyóvá teendem. Fogadja nagyméltóságod mély tiszteletem nyilvánítását, melylyel vagyok Bu­dapesten 1875-ik évi május 22-én nagyméltóságod­nak alázatos szolgája Gh­yczy Kálmán. — A fő­vár­osi­­ a­g­­­t­o­k Szélesé­­n­e­k szervezői ügyében a »Pesti Napló« ma meg­gondolatlanul egy beküldött nyilatkozatot úgy tesz közé, mintha saját Véleménye volna. E nyilatkozatá­ban kárhoztatva valt az albizottsági tárgyalások Meg­vitatása, holott azt maga a »Napló« pünkösdi számá­ban a leghatározottabban elitélte s ma közvetlen e közlemény után szintén bírálat alá vette. Tudomá­sunk van róla, hogy az albizottság tegnap czikkünk megjelenése után újólag vitatás alá vette megállapo­dásait, azonban még most is azon, a tanítókra nézve rendkívül sérelmes határozatoknál maradt, melyek következtében a tanítók fizetése jövőre tetemesen megcsorbíttatik, csak annyi módosítást­­hoztak be, hogy a jelenleg működő tanítók eddig élvezett mel­lékjövedelmet fenntartassanak. Az ügykezelést tehát csak bonyolították, de a helyzetet nem javítják. Egyik ügyetlenség a másik után. Megjegyezzük még, hogy a fővárosi paedagogiai lapok s az »Ung. Lloyd« hosz­­szabb, több más lap rövidebb czikkekben szintén ugyanazon panaszokat adták elő, mint mi s hogy vé­gül mi első ünnep előtt tett megrovásunk alkalmával kifejeztük azon reményünket, hogy a lapokkal hiva­talos személyek útján közlött megállapodások nem valódiak s meg fognak c­áfoltatni, azonban erre teá­ban vártunk. Nem csodáljuk, ha most az albizottság tagjai sietnek kezeiket mosni s mi nem is szólaltunk volna fel, ha az nem történik oly ügyetlenül. Higgyék el a jó urak, hogy mi csak örvendeni fogunk, ha »vég­­leges megállapodásuk« képes leene legalább a mérsé­kelt igényeknek megfelelni s ebben megmentik a fő­várost azon tagadhatlanul közelálló botránytól, hogy tanítói fizetését a szervezés ürügye alatt tetemesen megcsorbítja.­­ A p­ánffamelléki reformiátd­u­sok egyházkerületi gyűlése, hétfőn délelőtt veszi kezdetét a Kálvin-tér 6. sz. alatti épület nagy termé­ben. A közgyűlésre nagy számmal feljött küldöttek Ma délelőtt értekezletet tartottak, melyen a közgyű­lés napirendje hirdettetett ki. Holnap délelőtt ünne­pélyes isteni tisztelet tartatik, melylyel kapcsolatban 10 fiatal papnövendék pappá szenteltetése fog esz­közöltetni. Megemlítjük még, hogy a tegnap tartott papi vizsgálatokon 10 végzett theológ vizsgáltatott meg, kik közül négy az első, hat a második vizsgá­latot állotta ki. A vizsgálatok eredménye, mely mint halljuk, ezúttal sokkal kielégítőbb, mint a megelőző években, holnap fog kih­irdettetni.­­ Ösztöndíj-pályázat. A néhai dr. E­d­­ Kálmán saját nevére alapított orvosnö­­vendéki ösztöndíj háromszáz o. é. írtban üresedésben lévén, arra a végrendelet korlátai közt; pályázat hir­­dettetik, következő feltételek mellett: 1. Csak katho­­likus vagy helvét hitvallású dijaztatik. Egyenlő kép­zettségű és érdemű folyamodók közt elsőbbsége van a catholikusnak. 2. A díjazott tartozik a 4. és 5-dik tanévet Bécsben végezni és egy osztályt a közkórház­ban szorgalmatosan látogatni. 3. Tartozik az öt év­ben két, a bírálatot megálló orvosi értekezést írni, le­gyen az, elméleti tárgy vagy személyesen észlelt ér­dekes körfolyam, s ajat valamelyik pesti magyar or­vosi lapban kiadni. 4. Ha a díjazott kötelezettségei­nek megfelel és a 4. vagy 5-dik év után valami szak­­tudományban külön akarja magát kiképezni, az aka­démia az ösztöndíj élvezetét még egy évre meghossza­­bíthatja. 5. Ha meg nem felel kötelezettségének, az ösztöndíjtól időközben is elesik. 6. A folyamodás a magyar tudományos akadémiához küldendő be i. é. július 25-ig bezárólag. Melléklendő az iskolai bizo­nyítvány (könyvecske) ugyanazon iskolai évről. 7. A ki az ösztöndijra érdemesnek tartatik, erről tudósit­tatni fog s az ösztöndíj felét az őszi, felét a tavaszi fél­év kezdetén Mindenkor az előbbi félévről bekül­dött tanbizonyitvány alapján fogja kapni: Budapest, Május 22 én. Elnöki megbízásból Arany János fő­titkár. ... _ ~~ S­a­­­v­­­ur, mint egy késő este gr. An­­drássy,Manóhoz érkezett távirat jelenti, ma­ 22-ként d. e. 11 órakor érkezett Nancyba. Radamant , foly­vást sántít meg, de a lovassal együtt friss színben van, és tovább menési képességei lir; a; fatális bal­eset nélkül könnyen elért volna Párisba. Aláírva: Ph. Beauviex lieutenant colonel du 4-re pe hussards. — A magyar tudományos aka­démia május hó 24-én összes ülést tart, melyen csak a folyó ügyek tárgyaltatnak. Ülés után nagy­­gyűlési zárt közös conferentia lesz a tagvá­lasztás ügyében. Arany János, főtitkár. — A­z o­r­s­z. nagy. g­a­z­d. egye­sület igazgató-választmányi ülését f. évi május hó 31-én délutáni 4 órakor fogja a »Köztelken« megtar­tani. Főbb tárgyak : istván-telki berendezés s egyéb folyó ügyek. — A székely vértanuk szobra rácsozatára Orbán Balázs idén adakoztak (második közlemény): Houchard Ferencz 5 frt; gr. Kegle­­vich Gábor 1 frt; Becze Antal 1 frt; Tóth­ József 1 frt; Papp Lajos 1 frt; Hammersberg Jenő 1 frt; Ugrón Gábor 1 frt; Zámorszky Kálmán 1 forint; Schwarcz Gyula 1 frt, összesen 13 frt, mely összeg a takarékpénztárba kamatozólag elhelyeztetett. M.­­Vásárh­ely máj. 20-án. A szobor-bizottság. — Házasság. Polgár Mihály fiatal vas­úti tisztviselő tegnap Vezette oltárhoz Erdélyi Sa­rolta kisasszonyt, Erdélyi József Heves megye volt főjegyzőjének s az ötvenes évek egyik kedvelt írójá­nak leányát. — A budai zeneakadémia évi közgyűlését f. hó 25-én esti 7 órakor tartja saját he­lyiségében. Tárgy : Az évi jelentés, az évi számadá­sok bemutatása, a számvizsgálók jelentése, netaláni indítványok tárgyalása, tisztviselők választása. — A szegény gyermekkórház­­egyesület ősz-utcza 2. sz. a. levő saját házá­nak emeletén június 6-án, vasárnap d. e. 10 órakor tartja meg évi rendes közgyűlését. — Egy 48- as derék honvéddel kevesebb van. Fabó Schmidel Sándor 1848 19-iki honvédfőhadnagy tegnap délelőtti 10 órakor meg­halt. Temetése f. hó 23-án, vasárnap, délután 4 óra­kor lesz ; földi maradványai a ráczvárosi temetőbe, Toldi­ utcza 708. számú háztól fognak elszállittatni. A honvédbajtársak a V­égtiszteletbeni részvételre fölké­retnek. Vitéz katona és nyiltszivü bajtárs volt a megboldogult. Nyugodjanak békével porai! — Rendőri dir. Német Péter napszá­mos neje ma reggel nyolcz órakor a Tabán melletti Dunaparton épen mosással volt elfoglalva, midőn a hullámok feléje egy 8 naposnak látszó gyermekhul­lát sodortak. A hulla, melyet az asszony kifogott , rongyokba volt burkolva, és úgy látszott, hogy az élet nem költözhetett ki belőle valami régen. A rendőri nyomozás megindittatott. — Majális. A budapesti keresk. akadé­mia ifjúsága f. hó 26-án a »Disznófőhöz« czimzett vendéglőben (zugliget) zártkörű tánczvigalommal összekötött majálist tart. — Bassó Ármint, ki a képviselőház könyvtárát már két év óta kezeli, ma Ghyczy Kál­mán elnök, véglegesen annak állandó könyvtárno­kává nevezte ki. Benne egy buzgó, szakértő könyv­tárnokot nyert a képviselőház. T­a­n­ü­g­y. — A felső népiskolák szaporod­nak. Békésben Tót-Komlóson már ezen év october havában megnyitnak egyet, Orosházán, mely az or­szág legnagyobb faluja s 14 ezer lakost számlál, ugyan ennek megnyitását a jövő évre helyezték kilá­tásba. Mi részünkről ajánljuk a tanítóknak, hogy min­denütt, a­hol lehet, a paedagogiailag teljesen határo­zatlan jellegű s tökéletesen rész szervezetű polgári iskolák helyett felső népiskolák felállítására töre­­kedjenek. — A bar­anyamegyei tanítóegy­­s­ü­l­e­t­e­k a pécsváradvidéki tanító egyesület fejé hívására a nagy szünidőben általános megyei tanító egyesületet fognak tartani, s e végett már is megtör­téntek az első lépések. — Szabadkán a polgári leányiskola el­ső két osztályát már október elsején meg fogják nyitni; ugyanitt egy földművelési tanfolyammal ösz­­szekötött felső népiskola életbeléptetése van kilátásba helyezve. — Az ultramontánok buzgal­­m­a. Francziaországban a hivatalos *„ Bullettin ad­minisztratív« szerint f. év. február s március napjai­ban 33,400 frt hagyomány történt az ultramontán iskolák javára tisztán végrendeleti után. Ha hozzá­­veszszük ezen összeghez a péterfilléreket, a karlisták háborújára stb tett önkénytes adakozásokat, köny­­nyen láthatjuk mily nagy buzgalom van elleneinknél. Irodalom. — Egy hindu költőnőnek szel­lemi és anyagi rabsága felett elzengett panaszait közli a »Figyelő« Tors Kálmán hangulattel­jes fordításában. Ezen költemény, mely a maga ne­mében irodalmunkban első, béltartalma, külalakja s

Next