A Hon, 1875. június (13. évfolyam, 122-146. szám)
1875-06-01 / 122. szám
nök, volt kataszteri mérnök, a nagy kállói b. j. Bartók Ferencz nyíregyházi lakos, volt telekkönyvi segéd és gazdatiszt, a kisvárdai b. j.Szunyogh Sándor debreczeni lakos, földbirtokos, a hajdú-böszörményi b. j. Nagy Ferencz püspök-ladányi postamester, volt kataszteri becslőbiztos, a szilágy-somlyói b. j. Valentiny Nándor élesdi lakos, nyug. uradalmi számvivő. A szatmári kerületben, a szatmári becslőjárásban: Jakó Pál batizi földbirtokos, az erdődi b. j. Latinovics László ér-endrédi földbirtokos, a nagy-károlyi b. j. Gerzon Zsigmond kir. daróczi földbirtokos, a nagy-bányai b. j. Oláh József, nagy-bányai kincst. urad. kasznár, a fehér-gyarmati b. j. Újhelyi Kálmán kispeleskei földbirtokos, volt kataszteri tisztviselő, a tasnádi b. j. Baranyi Miklós földbirtokos, volt városi tanácsos, debreczeni lakos, a szilágy-csehi b. j. Káli Nagy Károly udvardi földbirtokos, a zilahi b. j. Hatfaludy Albert Közép-Szolnokmegye szolgabirája és jogbiztos, a nagysomkuti b.j.Nagy Endre budapesti lakos,volt gazdatiszt és katasteri tisztviselő,a rahói b.j.Csorba Endre kir. segédtelekönyvvezető, volt gazdatiszt, a mármaros-szigeti b. j. Kovássy Pál mármarosmegyei alszámvivő, földbirtokos, a felső-vissói b. j. Weisz Gyula oláhláposbányai kipcst. urad. kasznár, a huszti b. j. Báthonyi Lajos, nagy-tarnai földbirtokos, az ökörmezői b. j. Törzsök Mihály helyettes tanfelügyelő, a técsői b. j. Scholcz Ede földbirtokos, volt kath. becslőbiztos, a beregszászi b. j. Morvay Gábor beregmegyei kisguti földbirtokos, volt gazdatiszt, a munkácsi b. j. Kovács Károly podheringi lakos, volt gazdatiszt, és kath. becslőbiztos, az alsó-vereczkei b. j. Weisz Károly munkácsi lakos, nyug. gazdasági felügyelő, a nagy-szőllősi b. j.Kojkó Sándor sonkadi földbirtokos. A pécsi kerületben, a duna-földvári becslő járásban: Ambrózy György, paksi lakos és jószágfelügyelő, a szegszárdi •t. j. Borovszky Ernő, uzd-borjádi lakos és földbirtokos, a tamási b. j. Strobl Izidor, hőgyészi postamester, honvédszázados, volt gazdatiszt, a csurgói b. j. Ágoston Pál, marczali lakos, nyugalmazott gazdatiszt, az igali b. j. Bogyay Ödön, kaposmérei lakos, földbirtokos, a kaposvári b. j. Hanny Nándor, volt tiszttartó, kaposvári lakos a karádi b. j. Zbinovszky Miklós, okleveles gazda és földbirtokos, a marczali b. j. Somogyi Ferencz, kisaszondi földbirtokos, a szigetvári b. j. Széles József, gombkötő-pusztai haszonbérlő, a siklósi b. j. Ruvald József, mérnök, sárostói lakos, a mágocsi b. j. Havranek János, veszprémi lakos és földbirtokos, a mohácsi b. j. Temmer Antal, volt gazdatiszt, apatini lakos, a pécsi b. j. Kelemen Gyula, földbirtokos, mérnök, pécsi lakos, a dárdai b. j. Külley Ágoston, volt gazdatiszt, pécsi lakos, a szentlőrinczi b. j. Haberényi György, okleveles gazda és ügyvéd, pécsi lakos. A temesvári kerületben, az aradi becslőjárásban:Békeffy György aradi lakos, volt gazdatiszt, a borosjenői b. j. Pohl Károly aradmegyei kujedi urad. kezelője, az erdőhegyi b. j. Remekházy Károly aradmegyei volt földbirtokos, a pankotai b. j. Szkála József aradmegyei uj fazekas-varsándi lakos, volt gazdatiszt, a radnai b. j. Hollaky Gusztáv radnai lakos és birtokos, nyug. katasteri tisztviselő, a buziási b. j. Toszt Ignácz, nagyzsámi birtokos, a csákovai b. j. Stephány István, temesvári lakos volt gazdatiszt, a lippai b. j. Zólyomi Antal aradi lakos, a pesti biztositó intézett aradi felügyelője, a temesvári b. j. Surányi Lajos, szt.-andrási kincst. urad. ellenőr, az uj-aradi b. j. Cserny Márk, vingai földbirtokos, tlkvi írnok, a verseczi b. j. Bisitzky Gyula, dentai kincst. urad. számtartó, abogsányi b. j. Borosnyay Károly, fogarasi m. kir. ménes urad. intéző, a facseti b. j. Szokoly Sándor, facseti postamester, földbirtokos, a lugosi b. j. rékasi Nikolits Emil, Krassómegye 1. szolgabirája, bérlő, az oraviczai b. j. Pridalka Ferencz adóhivatali tiszt. A magyar tudományos Akadémia XXXV-dik közülése. (Vége.) Az akadémia állandó bizottságai működését röviden a következőkben foglalhatni össze: 1. A Nyelvtudományi bizottság leginkább a magyar helyesírás szabályainak megállapításával foglalkozott, erre vonatkozó tanácskozásait be is fejezte, s eredményeit közelebb nyilvánosság elé terjeszti. Közleményeiből a XI. kötet elkészült, mely az osztrák nyelv grammatikáján és szótárán kívül fordított és eredeti szövegeket foglal magában. Szerzője Hunfalvy Pál. Szintén a »Közlemények XII. kötetének 1. füzetét dr. Ring Mihály értekzései, »a Catull kéziratokról«, »a régibb görög regényről«, » Hunfalvy Pál »adatai a magyar mytkologiából,« s Edelspacher Antal értekezése: »Rumán elemek a magyar nyelvben« töltik be. Albizottság által, jelesül Budenz, Szarvas és Szilády b. t. felügyelete alatt megjelent a »Nyelvemléktár« I—III. kötete, részint a bécsi és a müncheni bibliafordítások olcsó második kiadását, részint számos, eddig kiadatlan magyar codexet nyújtván. Továbbá Budenz és Fogarasi b. tagok ellenőrző felügyelete mellett Bálinth Gábor készítette sajtó alá az utazásából hozott kazáni tatár dalokat és meséket, s a munka már annyira haladt, hogy ez évben meg fog jelenhetni. Végre Budenz és Szarvas b. t. vezérlete alatt a magyar nyelv történeti szótárának előmunkálatai is sikeresen folytak, számos fiatal erő fáradozván a régi codexek és nyomtatványok egyes szavainak kiszedésében. Végre Budenz József »Magyar-ugor összehasonlító szótárán« dolgozott, melynek ez évben 2-dik füzete jelenik meg; Szarvas Gábor pedig a Nyelvőr« IV. évi folyamát szerkesztette. 2. A történelmi bizottság kútfő gyűjtéseit ez esztendő alatt is folytatta, talán nagyobb buzgalommal és sikerrel, mint valaha. Névszerkt: a simancasi spanyol államlevéltárban, Fraknó i b. t. kijegyzései szerint, 1272 ívnyi okirat másoltatott le, mely munkát b. Graveneg Ottó ausztro-magyar dipl. ügyviselő ur tett könnyűvé s majdnem költség nélkülivé. E közben Óváry Lipót ur is folytatta másolásait Nápolyban; Tárkányi Béla apát s akad. tag pedig kieszközölte, hogy a római Vatikánban is másoltathasson a bizottság. A Mátyáskori külügyek részletes ismertetése érdekében Mantua, Modena és Parma levéltáraiban folyt a másolási munka; szintén e korra Danczkában Möschke porosz kir. őrnagy százakra menő adákat másoltat ; ezenkívül néha Supata Ferencz elhunytával, a varsói lengyel státuslevéltárban Pavinsky Ádám ur folytatja a másolásokat; ugyanott Géresy Kálmán ur Schydlowyecz Kristóf lengyel követ XVI. századbeli diariumát másolta le II. Lajos és Ferdinánd korát illetőleg ; Römer Flóris r. t. pedig szintén Varsóban II. Rákóczy Ferencznek egy ismeretlen munkáját »De Potestate« fedezett fel, mely Rákóczy »Minden munkái« számára lemásoltatik. Bécsben a cs. k. titkos, Budán a kamarai államlevéltárban, valamint gr. Erdődy István ur szívességéből a vörösvári Rákóczy-levéltárban, az utóbbiban Thaly K. felügyelése mellett, szintén tetemes másolás történt. — Végre a magyarok és székelyek jogemlékei gyűjtésében Schuler Fr. szebeni tanár ur sikeresen fáradozott ; Thalcic Iván zágrábi 1. tárnok ur e nyáron a dalmát levéltárakat fogja részünkre vizsgálni . K n a U zli Andor biz. tag pedig, a XVI. század történetére, az esztergomi érseki levéltárból állít össze okmánytárat. 3. Az archaeologiai bizottság, »Értesítőjén« kívül, melynek 1874-ben VIII-dik kötetét befejezte, és most IX-dik kötete foly, — kiadta közleményei IX-dik kötetének 2-dik füzetét, következő értekezésekkel: Mailáth Béla »Tanulmányai az ember eredetének történetéből« szerkesztői toldalékkal ;Czirbusz Gézától: »A monói nagy éremlelet;« Myskovszky Victortól: »A czikádori cistercita apátsági templom rommaradványa ;« Ortvay Tivadartól: »Dáczia feliratos emlékei és térképe Mommsen kiadásában;« végre ismét Miskovskytól: »Adalék a régi magyarországi keresztelő-medenczék ismeretéhez.« Megjelent továbbá »Magyarország Régészeti Emlékei« (Monumenta Hungáriae Archaeologica) III. kötetének I. része, tartalmazván dr. Rómer Flóris Ferencz értekezését a »Régi magyarországi falképekről« XIII. 4. Nemzetgazdasági bizottság, mely a régi statisztikai bizottságból 1873-ban alakult nemzetgazdagivá, csak az 1874-ik év második felében kezdte meg működését behatóbban. Kiadott egy folyóiratot »Nemzetgazdasági Szemle« czím alatt Halász Imre 1. tag szerkesztése mellett. De a folyóiratból csak 6 füzet jelent meg, s a szerkesztő visszalépése, továbbá az előfizetők elégtelensége folytán az egyelőre megszűnt, »magyarország népességi, gazdasági és műveltségi viszonyai« megírására a bizottság Keleti Károly Kiz. előadót bizta meg. — Wodianer Albert 6000 frankos ösztöndija György Endrének adatott ki. 5. A mathematikai és természettudományi bizottság az ország természettudományi megismerése érdekében utazásokat tett. Növénytani kutatások végett az ország délkeleti hegységeit utazták be többen; állattani kirándulásokat tettek Frivaldszky János Krissóba, Horváth Géza az alsó Tisza mentére, Mocsáry S. Zemplén és Ungba. Földtani kutatásokra vállalkoztak Koch Antal Visegrád vidékén és Szabó József Szerbiában. 6. A könyvkiadó bizottság, melynek feladata a tudományok szélesebb körben terjesztése, a lefolyt évben nevezetes lépést ten e feladat megoldására. Azon meggyőződésre jutván, hogy az eddigi könyvárusi viszony nem teszi lehetővé a munkák gyors megjelenését és szélesebb körben való terjedését : egy, a műveit közönség igényeinek megfelelő, könyvkiadó vállalatnakközvetlen megindítására határozta el magát. E vállalat keretében oly eredeti, és fordított munkák fognak kiadatni, melyek megválasztásában irodalmunk legszembetűnőbb hiányainak betöltése és ez által a művelt közönség szükségeinek kielégítése lesznek a főszempontok. A vállalat három külön sorozatból fog állni, melyek a) a történelem, b) az irodalom, c) a jog- és államtudományok egész körét felkarolják. Az első sorozatból 80 ív, a második sorozatból 60 ív, a harmadikból szintén 60 ív jelenik meg 20—30 ívnyi kötetekben. Ára az I. sorozat egy évfolyamának négy, a II. és IlI-é külön-külön három forintban állapíttatott meg. Jeles munkákkal a vállalat hosszabb időre el van látva. E vállalat sikerülni látszik. Az aláírási felhívás, február óta, mindenik sorozatra közel ezer előfizetést — sőt az elsőnél többet is — hozott. A bizottság, midőn e három sorozatot megindította, nem vélte szükségesnek a természettudományokra is kiterjeszkedni, minthogy e téren ugyanazon czélnak a m. k. természettudományi társulat sikeresen szolgál; inkább tehát arra határozta el magát, hogy e társulatot erkölcsileg s anyagilag támogatva, oly helyzetbe tegye, hogy saját kiadványait még olcsóbban adhassa; ezért évi kétezer forint segélyt ajánlott meg a társulatnak mely igy illető kiadványai árát 7 írtról 5-re szállíthatta. Az akadémia kiadásában a múlt évi nagygyűlés óta megjelent összesen 22 munka. A pályázatok ügyében az összes ülések döntöttek s ezekről akkor terjedelmesen tudósítottunk, így tehát most a jelentés e részét mellőzhetjük. Az akadémia egyéb munkássága röviden a következő : Felállíttatott a könyvkiadóhivatal, az akadémia bérházában, gyakorlott könyvárus vezetése alatt, melynek költségeit az igazgatótanács készséggel megszavazta mindamellett, hogy a palota képtári helyiségeinek tűzmentessé átalakítása, s ezek, valamint a könyvtár és a termek forró vízzel fütő készüléke igen nagy terhet róttak ez évben az akadémiára. — Az »Akadémiai Értesítő« 1—8. köteteihez neves tárgymutató készült, s e napokban meg fog jelenni. A Magyar Nyelv Szótára múlt évben tett bevégzése emlékére érem vezetése határoztatott, s az immár kész. Az akadémia, küldöttségek által, részt vett különböző hazai ünnepélyeken, igy a zágrábi egyetem megnyitásán s az éjszaki sarki expeditió tagjai fogadásán is. A tudományos Repertórium történelmi osztályának I. kötete megjelent, munkában van a math. és természettudományi osztályé. Az akadémia segédkezet nyújtott egy, a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium által hozzáküldött vasutüzleti szótár megvizsgálásához, a nyelvtud. osztály és Fogarasi r. tag által. Kiadta a »Nyelvemléktár« I—-III. kötetét; egy tehetséges ifjúnak a bécsi históriai seminarium látogatására ösztöndíjt eszközölt ki a közoktatási minisztériumtól; könyvtári szabályait bizottságilag újra dolgoztatta, a könyvtárszolgálat, a kiadás- és kiadványok terjesztése ügyét gyökeres rendezés alá vetette stb. A múlt évben az akadémia tagjai közül összesen 12 hunyt el. A múlt évi pénztári állás a következő: bevétel volt összesen 164,397 frt 30 kr.; kiadás ugyanannyi. Az akadémia vagyona, mely változatlanul marad, 1.774,993 frt 21 kr. Felolvastatik ezután a múlt heti zárt üléséken eldöntött jutalmazások és tagválasztások eredménye, melyről annak idejében tudósítottuk a közönséget. A napirend harmadik tárgya Horváth Boldizsár tiszt. tag emlékbeszéde Szemere Bertalan lev. tag felett. Hosszas habozás után vállalta el, úgymond, a mai feladatot oly időpontban tartani emlékbeszédet Szemere felett, midőn az idealista, a theoretikus elnevezés a politikában nem tartozik a hízelgő czímek közé; azon férfiú emlékét fölújítani, kit saját korában is idealistának tartottak. Tette ezt mégis azért, mert a tisztelet nincs kötve a napi érdekek és vélemények szeszélyéhez s mert egy ragyogó pont a múltban mindig szükséges a csüggedés perczeiben. Félszázad alatt az átalakulás oly nagy, oly meglepő nálunk, hogy az századok munkájának elég lett volna; idők, erkölcsök, szokások mind megváltoztak. Még élénk az emlékezés az akkori nemzedék tagjaiban azon időre, midőn latin volt az iskola, a közélet, a tudomány nyelve; a lelkes részvétel a közélet terén, a sajtónak csaknem teljes hiánya. Ma meglep az ifjúság komolysága, s azon szabad, szilaj hang, melylyel a sajtó terén az események megbíráltatnak. Mi volt az oka ez átalakulásnak? Azt mondják, hogy európai áramlat, az eszmék áramlata, melylyel tele volt a jég akkor. De ez nem áll, mert ha hiányzanak egy nemzet érzetében az eszmék, melyeket ez áramlat életre hívjon, akkor nem történik semmi. Az áramlat eszméket nem tud teremteni, csak fejleszteni tudja azokat, csak olyan szerepe van ennek a történt dolgokban, mint az akarat mellett a szerencsének. A kor férfiai szerte a hazában hagyományosnak tekintették a kormány elleni harczot s ez folyt soká, soká, eredmény nélkül. A »Pesti Hírlap« adott irányt e mozgalmaknak, s megteremtvén azon magyar állam eszméjét, mely ma fennáll, ezért adott a szerte ágazó törekvéseknek, s megteremté azon hatalmas közvéleményt, mely a márcziusi napokban ülte diadalát. E mozgalmakban Szemerének jutott az oroszlánrész. Pedig Szemere nem szerette ifjú éveiben a politikát; az aesthetika és a költők voltak barátai. Az 1836-iki országgyűlésen ismerkedett meg a kor politikai tényező embereivel. Az szereplő egyéniségek Deákon és Kölcseyn kívül igen köznapiaknak tűntek fel előtte s ez volt az ok, a mi a politikához vezérelte, kicsinyelte az e téren működőket. E tanulmányokra adta tehát magát, bejárta a külföld nevezetesebb helyet, Német-, Olasz-, Franczia-, Angolországot s hazajövetele után megyéje Borsod az 1844-iki országgyűlésre küldötte képviselőnek, hol csakhamar vezérszerepre küzdötte fel magát. Ez országgyűlés azonban csakhamar eredmény nélkül oszlott szét. A hazatért követek heves kifakadással szóltak a kormányról, legélesebben Szemere, de beszédeiben már ekkor le volt téve a jövő programmja: a törvényhozás reformja, a municipális képviselet, a követeknek adni szokott utasítások eltörlése, a büntető törvénykönyv megalkotása, szabad sajtó, utak, csatornák, vasutak építése, szabad föld, szabad nép stb. Működése különösen egy irányban nyilatkozott, hogy a szervezett conservativ-tábor ellenében a szabadelvű párt is szervezkedjék. És ez meg is történt, de a szervezkedés szakadásokat idézett elő abban. Míg a passiv oppositió minden elemet magába fogadott, az activ cselekvés kijelölésekor is már igen elágaztak a nézetek. Vázolja ezután a szónok Szemere működését a forradalom alatt. Kormánybiztos volt a felvidéken, rendkívüli erélyes és szigorú, úgy hogy rémuralommal vádolták, de bár kiáltványaiban, melyek egyenkint egy-egy irodalmi remekek e nemben, ritkán hiányzott is a golyó és lőporral való fenyegetés, azt sohasem hajtotta végre. A forradalom alatt kárhoztatta az Ausztriától való elszakadást, de helyeselte azután a köztársaság proklamáltatását, mert nem ezzel, de az elsővel volt elvetve a kocka. Külföldre menekült, előbb egy jobb jövő zálogát akarván abban megőrizni, elvette a koronát. Ismerteti külföldi működését s végül irodalmi tevékenységére tér át. Már ifjú korában irt epigrammokat, verseket, drámát, egy értekezést a névtelen jegyző fölött, regényt stb. Úti naplója 1840-ben páratlan hatást keltett az országban s 5 év múlva második kiadást ért, 1840-ben pályaművet irt a halálbüntetés ellen, melyet az akadémia 200 aranynyal jutalmazott. Számüzetési naplója 1868-ban jelent meg, 1869-ben „Utazás Keleten a világosi napok után” czimű munkája 2 kötetben néprajzi tekintetben nagybecsű dolgozat. Horváth Boldizsár éljenekkel fogadott beszéde után Greguss Ágost olvasott fel egy ily czimű értekezést: »A szépnek erkölcsi alapjáról.« Az érzések kétfélék: kellemesek és kellemetlenek. Az első érzés, melyet az ember érez, mindenesetre kellemetlen, de az embernek, sőt egyátalán minden lénynek törekvése oda irányul, hogy a kellemetlen érzésből a kellemesbe tegye át magát. E törekvésből magyarázható ki minden jelensége az életnek, a tudomány legnemesebb vívmányai a kenyérkeresetre vihetők vissza. Minden lény magát igyekszik előtérbe tolni, s nemcsak az emberek és állatok, hanem a növények, sőt az élettelen anyagoknál is törvény ez. A hatalmasabb szolgájává teszi a gyengébbet, úgy, hogy két párt van a társadalomban, egyik, mely a hatalmat megtartani, másik, amely azt elnyerni törekszik. A czél a hatalom. S miként lehet azt elérni , úgy, ha az egyes erősebbnek bizonyítja magát a többinél, ha tehát erőt fejt ki, de az erőkifejtés munkával jár, tehát a munka juttathatja hatalomra az egyeseket. És lesz, hogy az erősebb uralkodik és a gyengébb szolgál. A szolga azonban dolgozik, s pedig annál többet, minél többet kíván a hatalmas élvezni. A munka azonban előre edz, s a folytonos élvezet elgyengít. Ennek a következménye lesz a lázadás, s igen gyakran szerepcsere úr és szolga közt, mely aztán ismétlődik újra. így például a magyar csak addig tarthatja fenn praepotentiáját ez országban, a míg erősebb, gazdagabb hatalmasabb, lesz a többieknél, kötelességünk tehát mindannyiunknak erre minden erőnkkel közreműködni, mert aki ezt elmulasztja, vagy ellenkezőt tesz, az részese a nemzeti öngyilkosságnak. Áttér ezután az értekező a jó és hasznosnak a széppel való rokonságára s azzal végzi fölolvasását, hogy csak az a valódi szép, a mi valódi jó is egyszersmind. Az utolsó felolvasást Lenhossék József tartotta »Koponya-isme, különös tekintettel hazánk lakóira.« Lenhossék értekezése az ásatag koponyák és a mai emberek koponyái terjedelmének egymáshoz való viszonyát, s mivel ezekközt térfogat tekintetében jóformán semmi eltérés nem létezik, ennélfogva a Darwin-féle fejlődéstan annyi mint semmi. Érdekesebb volt fejtegetésének azon része, mely a régi scythák koponyáira vonatkozott. Ausztriában ugyanis találtak két mesterségesen összenyomott koponyát, tudományos kifejezéssel mesterségesen makrokephalt, melyeket két német tudós Rhetius és Fitzinger avar koponyáknak állítottak, s most is mint ilyeneket mutogatják a bécsi anatómiai múzeumban. A két tudós állítását arra alapítja, hogy a koponyák lelhelyén, az avaroknak csatája volt, továbbá, hogy Herodot a scythákat makrokephalosoknak nevezi. Ez utóbbi érv azonban nem sokat ér, mert tudjuk, hogy Herodot tömérdek népet nevez skythának, melyek pedig nem voltak azok. Az első érv szintén elesik, ha meggondoljuk, hogy a számos hun és avar koponya közt, melyet hazánkban és egyebütt találtak, egyetlen egy sem volt mesterséges makrokephal, sőt a legtöbb ilyen koponya —ős-teuton sírokból került ki eddig. Na,hogy a mesterséges makrokephal koponya úgy támad, hogy az újszülött fejét, két homlokára és feje hátsó alsó részére tett deszka közt erősen összenyomják. Érdekes volt még a különböző népfajok koponyaalkatának összehasonlítása. Az értekezést, a már kevés számra olvadt közönség élénken megéljenezte. Ezután a gyűlés az elnök rövid berekesztő szavai után véget ért, rész a liberálisoknak jutott. Csak szembe kell nézni az egyes pártokkal s el kell olvasni a szavazást kommentáló hírlapi czikkeket, hogy lássuk, hol van a győzelem és hol a kudarcz. A szabadelvűek örülnek az előbb nevezett törvény győzelmének és az utóbbinak kudarczával anná könnyebben békülnek, hogy az előbb-utóbb még is csak győzni fog s aztán e miatt még nem esik ki sarkaiból a világ. A conservativek és ultramontánok tudják, hogy csak igen keveset értek el és azt is csak igen kevés időre, sokkal inkább szerették volna, ha sikerül megbuktatniuk a polgár lajstrom és házasságról szóló törvényt, de szerencsére ezt nem voltak képesek tenni, s ezért hosszú képet csinálnak. Mert a nép többsége által mi már szentesített törvényt nem lehet többbé felfogatni s bizonyára át fog menni az a nemzet életébe. A pápa daczára encyklikájának kénytelen Svájczban érvényben meghagyni a kötelező polgári házasságot, melyet még az igaz hivő Francziaországban sem mer bántani. Meglehet, külföldön tán némi aggályt fog kelteni az a csekély többség, melylyel a nevezett törvény keresztül ment. A szabadelvűek Svájczban ezen nem törik a fejüket. Tudni kell, hogy a szegény nép mennyire ki volt fárasztva szövetségi és cantonális választások és szavazások által, úgyhogy most, a tavalyi szavazáshoz képest, mely a szövetségi alkotmány fölött ejtetett meg, 140,000 ember tartotta magát távol a választási urnáktól. Ezek túlnyomó nagy részben a liberálisok táborához tartoznak, kik tehát szintén pártolják az elfogadott törvényt, mely e szerint erősen gyökerezik a nemzetben. A szabadelvű sereg az északi cantonokból toborzódott össze . Thurgau, Schaffhauser, Zürich és Basel képezték a főfészket, melyekéhez keleten Appensel, Ausserhoden és Klarus, nyugaton Neuenburg Genf cantonok járultak. A különben számos liberálisokat Bernben, Aargauban, Solothurmban, St. Gallen és Graubündtenben az ellenzék ellensúlyozta (conservativek és ultramontánok, meg protestáns orthodoxok.) Waadt cantonban, hol a nép hosszú években át megszokta vezéreitől és hangadóitól a túlságos foederalisztikus politikát, úgy látszik elvesztette az iránytűt és többségében az urnáktól való távol maradásban tündöklött. E szerint ismét egy fontos és hatalmas lépést tettünk a szövetségi életben s az 1874-ki alkotmány egyik legfontosabb következménye már be van tetőzve. Nem akarunk nagyra lenni ez eredménynyel, mert külső megjelenésében hatalmasabb és impozánsabb lehetett volna és ilyennek is kellett volna lenni; de mindenesetre örülünk neki, mert az elfogadott törvény eredménye ugyanaz lesz akár ezer, akár pedig százezernyi többséggel fogadtatott el. Örömmel sorozzuk 1875. május 23-át, 1874. ápri 19-ke mellé és bizalommal nézünk a már nemzetivé tett szövetségi élet jövője elébe.« KÜLFÖLD. A svájczi népszavazás május 23-án, Bernből május 25-diki kelettel ezeket írják a »Köln. Zig«-nak : »A polgári lajstrom- és polgári házasságról szóló törvény gyenge többséggel elfogadtatott, a Svájczban tartózkodók és letelepedettek szavazatjogáról szóló törvény pedig hasonló többséggel elvettetett. E szerint valamennyi párt és pártcsoport hasznot húzott a népszavazásból, de az oroszlány- KÜLÖNFÉLÉK. — Nyilatkozat. Most érkezvén vissza londoni utamból, látom e becses lap idei 118—119. számaiban, hogy Jókai Mór európai hírűs dicsőségű írónk, mint »unitárius«, igénytelen magam mint »költő és jogtudós« vagyunk említve, azon megjegyzés kíséretében, hogy az »Inquirer« czimű angol lapban, honnan e tudósítás egy része átvétetett, én és képviselőtársam dr. Gyergyai Árpád legtöbbnyire erdélyieknek neveztetünk. Ha mint magánosokra lenne rólunk szó, nem tartanám szükségesnek észrevételt tenni mindezekre , de mi küldöttei voltunk a magyar unitáriusok egyházi tanácsának, megbízó levéllel s határozott utasítással, melyeknek szabályozni kellett eljárásunkat, és tényleg szabályozták is. Ez kötelességemmé teszi magam és tőlem Párisban elvált képviselőtársam nevében kijelentem, hogy az elől említett téves értesítési részletek, csakis az angol lap reporteri elsietett, hibás értesülésen alapulhatnak, ami egyfelől oly nagy gyülekezetben, mint az idei május 19—21-ki londoni jubilaris meetingeken jelen volt, a világ különböző részeiből öszszegyűlt annyi új és ismeretlen ember s oly élénk közönség zajában, másfelől az egymással versenyző hírlapírók ismeretes mohó újságvágya s tudósításaik csaknem villanysebességgel készítése mellett, Angliában is mint épen nálunk, egészen természetes. De sem magántársalgásunkban, sem utasításunkon alapuló nyilvános beszédeinkben a jelölt téves értesítéseknek alapja nincs; amint az ki fog tűnni majd, mikor a június 20-án Kolozsvárit tartandó magyar unitáriusok egyházi főtanácsa előtt hivatalos jelentésünk tárgyalva, s a közönséget illető részletei kétségen kívül nyilvánosság elé hozva lesznek. E helyreigazító nyilatkozattal küldő egyházunk tekintélyének és önmagunknak egyiránt tartoztam. Budapest, május 20. 1875. Jakab Elek m. k. — A hivatalos lapból. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter a budapesti királyi zálogháznál megürült igazgatói állomásra Luksics Bódog volt orsz. képviselőt, az ellenőri állomásra pedig Koós Ottó zálogházi könyvelőt nevezte ki. A közmunka- és közlekedési miniszter Gallina Károly n. osztályú számtisztet I-ső, lovasi Menszár Lajos volt vasútépítészeti főfelügyelőségi anyagszerkezetet II-ad, és Farkas Endre dijnokot III-ad osztályú számtisztekké nevezte ki. Az erdélyi ref. theologiai intézetének Nagy-Enyedről Kolozsvárra áthelyezése végett egy év óta folytatott élénk harcz befejeztetett. A status quo marad, sőt egy bizottság neveztetett ki, melynek feladata leend az enyedi főiskolát már a jövő tanévre négy éves theologiai s 8 éves gymnasialis tanfolyam szerint berendezni. — Egyedlen lesz a jövő évi közgyűlés is. — A pesti nemzeti dalkör szombaton junius 5-én dal- és zeneünnepélyt tart a Klemenz-féle nyári helyiségben. — Jegyek elárusittatnak Kertész és Biszertnél Dorottya utcza, Szemek és Mayernél váczi utczában stb. — A jó öreg Réthy bácsi temetése ma d. u. 4 órakor igen nagy számú közönség jelenlétében folyt le. A Szőnyi-féle tanintézet növendékei, a nemzeti színház tagjai Szigligeti s Podmaniczky vezetése alatt testületileg jelentek meg, maguk a szinészek vitték a koporsó körül egész a temetőig a fáklyákat s utánuk gyalog s kocsin nagy tömeg hullámzott. Nem voltak rokonai, de azért sok könnyet láttunk folyni érette. A gyászbeszédek különben (Fejes ref. segédlelkésztől s Felekytől) egyátalán nem voltak kielégítők s az utóbbi egyes nyilatkozatai tapintatlanok is voltak. — A »Népnevelők pesti egyesülete« saját könyvtára javára f. é. junius 12-én a zugligeti »Disznófő «-hez czimzett helyiségekben tánczvigalommal egybekötött társas mulatságot rendez. Programm : Reggeli 6 órakor együttes elindulás a budai hidfőtől a Svábhegyre. 9-ig reggelizés és szórakozás az »Eötvös«-féle nyaradban, 9 órakor átvonulás a Normafához, hol dal-, torna- s futóverseny tartozik, melynél a győztesek értékes jutalmat nyernek. Ezek után bevonulás a »Disznófő«-hez. Itt pontban 2 órakor diszebéd. Ezután küönféle játékok, czéllövés, ballonozás, körjáték, labdázás, karikajáték, stb.) 5—11-ig táncz. 12-kor együttes hazamenet a zugligeti lovaspályán. Jegyárak : Egy egész napra szóló részvétjegy ára 2 frt, melyért diszebéd, zene, táncz s a vaspályán hazajövetel biztosittatik. Egy délutánra szóló jegy ára 1 frt, melyen tánczterembe való bemenet és vasúti szelvény van. Egy gyermekjegy ára 1 frt. Jegyek kaphatók: Mészner József r. b. elnöknél VI. kerület a teréz-téri népiskolában Schmidt Ferencz r. b. pénztárnoknál, IX. ker. Mátyás-utcza 3. sz. Tettei Nándor és társánál, váczi-utczában a »Vastuskóhoz« czimzett könyvkereskedésben, s a r. b. tagoknál. — Páris városának mulatóhelyeiről, nevezetesen a boulognei és vincennesi erdők, a Champs-Elisée, továbbá több parkok, boulevardok és mulatóhelyek leírását és felállításának történetét Alph and A., a párisi községi munkák igazgatója megírta »Les promenades de Paris« czímű könyvben, s az Rothschild I. kiadásában 1871-ben meg is jelent. A kiadó fölszólította Budapest fővárosát a mű megvételére. A könyvre akkor előfizettek s abból 54 szállítmány már eddig megjelent; a kiadó most újra felszólita a fővárost, ha a hátralevő 42 szállítmányt hajlandó-e meghozatni. A pénzügyi és gazdasági bizottmány ma egyhangúlag a megvétel mellett nyilatkozott, annyival is inkább, mert a műre a budapesti mérnöki hivatalnak szüksége van, s az aránylag, a kiállításhoz képest nagyon olcsó. A nagyfolió alakú könyv ugyanis 500 lapból áll, s van benne 80 aczélmetszet, 23 szinnyomat és 487 fametszet, s ára 500 frank. A hátralevő részért pedig már csak 100 frt kell. — A honvédegyesületek orsz. központi választmánya nevében Gáspár András elnök s Mikár Zsigmond jegyző felhívást intéztek az összes honvédekhez, hogy tekintve az uralkodó nemes példáját, eddigi apathiájukból emelkedjenek s működjenek. A felhívás végszavai a következők : »Felkérjük ennélfogva a tétlenség terére jutott egyesületek egyeseit rangkülönbség nélkül, miszerint azok legalább, ki az egyesület székhelyén laknak, üljenek rövid tanácskozásra össze, állítsanak fel a helyi viszonyokhoz képest pár tagból álló végrehajtó bizottmányokat és tegyék magukat a központi választmánynyal érintkezésbe. Felkérjük pedig a tisztelt bajtársakat oly formán, hogy újbóli alakulásukról f. évi június hó végéig tudomást nyújtsanak, mert amely egyesület azt elmulasztja, saját tagjainak ügyét fogja eldagolni, miután ha a vidékebeli rokkant honvédek a a menháznál figyelembe nem vétetnek, nem központi választmány, hanem az illető vidéken létezett és új életjelt nem adott egyesület lesz érette felelős. És felkérjük önöket, szeretet bajtársak! végül azért, hogy végrehajtó bizottmányaikat fölállítsák, mert a fentebb többször hivatott aradi országgyűlés kötelességévé tévén e központi választmánynak, miszerint erkölcsi elismertetésünk kieszközlése érdemében ismételve lépéseket tegyen, bármennyire is ezen választmány immár teljes reményeket tápláljon az iránt, hogy 1848/9-ben a törvény útján nyert jellegünk ünnepélyes elismerésének nyilvánítása el nem fog maradni, teljesen meg van győződve arról is, miként úgy a központi választmány eljárása, valamint maga az elismerésnek keresztülvitele csak akkor számíthat teljesen helyes eredményekre, ha a vidéki honvédegyesületek ezen nagy horderejű, magasztos kérdésnél méltóságteljes, kitartó, lelkiismeretes, egyetértő segédkezet nyújtanak.« — Furfangos tolvaj. Dr. T. orvoshoz ma egy tisztességes külsejű egyén ment s őt egy állítólagos beteghez hívta. Az ügyes tolvaj e rövid látogatás alatt az orvos egy névjegyét elcsente s ezzel az orvos távolléte alatt (jó messzire küldte) semmit sem gyanító nejétől egy látogatása alatt kikémlett eszköztárczát elkérvén, azzal nyom nélkül elpárolgott. — Egy pénzösszeg sorsa. Baumgarten Móricz örökösei még 1873-ban felajánlottak a fővárosnak egy 10,500 frtnyi pénzösszeget kölcsönképen. Baumgarten Móricz ugyanis végrendeletében világosan kijelentette, hogy az említett összeget a főváros házi pénztáránál kívánja elhelyeztetni. A kölcsönt azonban a főváros akkor nem fogadta el, s az örökösök máshol, nevezetesen Cziráky János grófnál akarták azt elhelyezni, de ez a végrendelet intenziójával ellenkezvén, a törvényszék ez elhelyezést nem engedte meg. Ekkor 1874-ben az örökösök újra folyamodtak a fővároshoz a kölcsön elfogadása végett, s e folyamodás ma 1875. május 31-ik napján került a fővárosi pénzügyi és gazdasági bizottság elé. A számvevő és a tiszti ügyész ajánlották a kölcsön elfogadását, s a gazdasági bizottság most szintén a mellett nyilatkozott, mivel a kölcsön után 5° 10-et kell csak fizetni s igy a fővárosnak 105 frt haszna lesz évenként az összegen. A lövegtalptárak ügyében kiküldött bizottság, mint már jelentettük, a katonai parancsnoksággal a tárak lebontására nézve nem juthatott megállapodásra. A katonai parancsnokság ugyanis a rozzant épületért 77,675 frtot követelt, holott az épület jóformán értéktelen, telke pedig nagyrészt utczavonalba esik. A bizottság elutasító válaszához a fővárosi pénzügyi és gazdasági bizottság a maga részéről ma szintén hozzájárult s erről a katonai kincstárt értesíteni fogja. — Tüntetés. A szászok Medgyesen máj. 11-én gyászünnepet ültek Róth Lajos sírjánál. — Róth szász pap volt, 1849. május 11-dikén bujtogatás, csapatok vezénylete s ezek által elkövetett rablások miatt Kolozsvárit főbelövetett. A medgyesiek minden évben keseregnek e napon. E hó 11-én is — mint a »Magyar Polgár« írja — a tanári kar vezetése alatt az ifjúság 16 lobogó alatt kivonult a Róth sírjához, ahol Róth hőstettei, s legyilkoltatása a magyarok által hirdettetett. Ezután dicséreket zengettek, mely ismét a magyarokra mint kegyetlen gyilkosokra mutat, akik a szász nemzetnek Rothban vértanút csináltak. És ezek mind a tanuló ifjúság előtt mondatnak el! Csodálkozzunk-e aztán, há a szászokban a magyar elleni gyűlölet folyton tart, ha ezt már gyermekkorában lelkébe csepegtetik a derék szász professor urak ? E hó 26-án majálisra vonult ki az ifjúság, természetesen a tanári kar jeenlétében. Első dolguk ismét az volt, hogy a magyarok ellen egy kis tüntetést rendeztek, ugyancsak a Róth sírjánál. Helyes-e ez ? Szabad-e a magyar állam területén ilyen dolgoknak megtörténni ? Megengedheti-e ezt Medgyes város hatósága, tűrheti-e a magyar oktatásügyi miniszter, hogy a szász tanuló ifjusággal a professor urak politikai színezetű demonstrációkat rendezzenek? Megjegyezzük még, hogy e tüntetések már hosszú évek során át tartanak és nem akarta észrevenni senki. — Az országos kisdedóvó egyesület vasárnap tartó rendes havi választmányi ülését, melynek tárgyaiból érdekesnek tartjuk a következőt kiemelni: A Ghyczy-féle alapítvány hálás köszönettel elfogadtatott, a képezde építésére nézve megállapíttatott, hogy az építkezési engedély és a kormány által kilátásba helyezett kölcsönsegély mielőbb eszközöltetvén, az épület — ha lehet — még ez évben fedél alá hozassák. Weisz Bernát indítványát a óvodai takarékpénztárakra nézve a választmány nem fogadta el, mivel a 3—6 éves gyermekeket nem tartja még reá alkalmasoknak. Szabó Endre kisdednevelési módszertanát a választmány a nevelési szakosztálynak adta ki bírálat végett. Egy óvodai törvényjavaslat készítésére bizottság küldetett ki. Végre az egyesület titkára P. Szathmáry Károly felolvassa jelentését azon körútjáról, melyet túl a Dunán Pécs, Kanizsa, Zala-Egerszeg, Szombathely.