A Hon, 1875. július (13. évfolyam, 147-173. szám)
1875-07-01 / 147. szám
a szónokokat, de figyelmük a házon kívüli események fejlődésére volt irányozva, mert mindenki tudta, hogy a beszédek ideje lejárt és a gyors cselekvés ideje állott be. Mindenki tudta, hogy Tisza Kálmán szónoklata a közelebb lefolyt nyolcz évi tárgyalások zárbeszéde volt, most már csak a szavazás következett a kérdés felett: kell-e a nemzetnek a fúzió, igen vagy nem? És a fúzió létrejött. A két párt nem annyira egyesült, mint inkább egybeolvadt, összeforrott. Egybeolvasztotta a nagy eszme, a haza súlyos bajainak gyökeres orvoslása. Az ekkép egygyéforrt párt kebeléből emelkedett ki a kormány, amely márczius 2-kán foglalta el a képviselőházban a miniszteri székeket s bemutatta az időhöz és körülményekhez mért programmját, melybe fölvette a magyar, független bank felállítását, vám- és kereskedelmi ügyeink rendezését, az adóknak igazságosabb és helyesebb alapokra fektetését,közigazgatásunk és törvénykezésünk egyszerűsítését, átalában pedig államháztartásunknak a takarékossági elv alkalmazása mellett kellő egyensúlyba hozatalát. Hogy minő csodatevő hatással volt a dolgok gyors és sikeres menetére az új pártalakulás megtörténte s az új kormány fellépése, azt eléggé igazolják az országgyűlés alig 12 heti működése alatt létrejött üdvös, szükséges törvények, amelyek közül elégséges a kereskedelmi törvényt kiemelnem, mely több száz szakaszból álló nagyfontosságú munkálat, alig néhány napi tárgyalás után, igen csekély változtatással jön elfogadva. A nyugdíjkérdés szabályozva jön. A különböző vasúti társulatok részéről 90 millió forint erejéig támasztott követelések az állam rendkívüli előnyére tett megtakarításokkal, részint kiegyenlíttettek, részint azok eszközlésére a kormánynak itt nyittatott. Mindezek komoly figyelembe vétele után, nyugodtan és teljes meggyőződéssel mondhatom ki, mikép helyesen és jól történt a fúzió létrejötte, mert általa a hazát fenyegetett komoly veszélyek tovább harapódzása jön meggátolva, s hiszem, hogy a végleges elhárítás is be fog következni. Ellenben a fúzió meghiúsulása esetén most már beláthatlan zavarok közepette állanánk s magasra tornyosult hullámok közül aggódva keresnék a súlyosan megrongált hajó fedélzetéről a révpartot, amelynél kiköthessünk és keresnék a kormányzást, ki az államhajót odavezethesse. Istennek hála,most már nincs mit aggódnunk, s ezért jogosítva vagyunk reménynyel, sőt kiszámításra fektetett bizalommal tekinteni a jövőbe, mely kedvezőbb kilátással kecsegtet, mert hisz dolgaink máris jobbra fordultak. Nem fognak ugyan rövid idő alatt csodák történni, mert annyi évi tévedés és vérmes számításra fektetett részgazdálkodás nem tehető jóvá egy varázsütésre. A súlyos baj fokozatosan, rendszeresen és csak idővel orvosolható. Munkásság, kitartás kell minden irányban. Szükséges, hogy ne a szerencsétől várjunk, hanem saját szorgalmunktól. Ne úgy járjunk el, mint a ki csekély keresményét, a meggazdagodás reményében mind a lotteriába teszi, hanem mint eljárt az apa, a ki fiainak egy földet hagyván örökségül, egyszersmind tudtul adta nekik, hogy a földben nagy kincs van elrejtve. A fiúk felásták a földet mindenütt; kincset ugyan nem találtak, de a jól megművelt föld gazdag termést adott. Ha a haza polgárai vállvetve fognak a hangyaszorgalmú munkássághoz, bizonynyal virágzásba jövendnek magán- és közállapotaink. A jelen helyzet teljesen feljogosít bennünket az eziránti reményre, mert bírunk egy erős, hatalmas kormánynyal, mely a nemzet nagy zömének szilárd bizalma árt támogattatok, mely a kormány tiszteletet tud szerezni a törvénynek, a társadalmi rendet, a tulajdonjog szentségét biztosítani , a felekezetek s osztályok közötti egyetértést fenntartani s erősíteni törekszik s ezen öntudatos törekvésében még eddig minden lépését kedvező s a korábbi eredményeket hasonlíthatlanul fölülmúló fényes siker koronázza. Ily helyzetben nem alap nélkül reméletjük, miszerint az országos szabadelvű párt, ha nem is nagyobb, de bizonynyal lesz oly nagy számban képviselve az augusztus 28-dik napjára egybehívott országgyűlésen, mint amilyenben találta azt a közelebbi országgyűlés feloszlatása. — De ha számra nem lesz is nagyobb az újonan választandó képviselőkből alakuló szabadelvű párt, mint volt a közelebbi, bizonynyal sokkal erősebb lesz erkölcsi és szellemi erőben, mert az új választások alkalmával azt hiszem nagy részint kiválandóak a heterogén elemek s a megtisztult nézetek nyomán egy tömör, homogén párt lépen a sorompóba, a szabadelvű kormány, szabadelvű törekvéseinek támogatására. Ily meggyőződéssel, ily remények között voltam igénytelen napszámosa a fúzió munkájának s ezen meggyőződéssel és reményben lettem az egyesülés következtében tagja a szabadelvű pártnak és híve a kormánynak, amelyet mig a kijelölt után következetesen halad, mig programmjához hű leend, mig az általunk vallott és hirdetett elveknek megfelelően fog a reformkérdések megoldása körül fáradozni, következetesen, szerényen, de edzett harczoshoz illő kitartással, tőlem telhetőleg támogatni fogok. És én úgy vagyok meggyőződve, hogy ez után teljesítem legjobban hazám iránti kötelességemet s ezzel váltom be leghelyesebben a múlt választás alkalmával önök előtt tett kijelentésemet, mikép vagyok az, aki voltam, és leszek az, aki vagyok. Ennyiből állott ígéretem a múltban, most sem tehetek egyebet, minthogy ezt ismételjem. És most engedjék meg, hogy azon két pártról emlékezzem meg, amelyekkel a közelgő választások küszöbén megmérkőznünk kellettk. Értem a 48-asok, függetlennek pártját, tehát a szélsőbaloldalt egyrészről s a conservativek pártját, tehát a szélsőjobboldalt, másrészről. Én mindkét párt létjogát, sőt hazánk viszonyai között, mindkettőnek szükségét is elismerem , mert az úgynevezett conservativ párt a szabadelvű párttal szemben természetes kiegészítő része a parlamentnek, míg a baloldali ellenzéket nálunk azon körülmény is szükségessé teszi, hogy a kormány szabadelvű reformtörekvéseiben könnyebb előhaladásra számíthat, ha vannak, kik a reformokat, ha talán túlzottan is, de mindenesetre radicálisabb irányban és szellemben akarják létesíteni. Csak nagyon óhajtandó volna ezen baloldali ellenzékre nézve az, hogy fölhagyva egyeseik minden rajongással, elérhetlen vágyaiknak, mint könnyen elérhetőknek táplálgatásával, a jól értelmezett democratiának meggyökeresitése helyett, imitt-amott a demagógiának terjesztésével s átalában fölhagyva mindazon kődrágyolképekkel, amelyek után kapkodás gyakorlati értékkel nem bir, de annál inkább veszélybe döntheti hazánkat: lépjenek az ellenzékiség azon gyakorlati terére, melyen az adott tényezőkkel, históriai fejleményekkel szemben, hazánk államiságának, anyagi és szellemi előhaladása minél nagyobb biztosításainak megszerzése körül részükről is tevényen és gyakorlati eredménynyel közreműködhesők. Az úgynevezett konzervatív, tehát szélsőjobbal kissé korán jött ugyan létre, mert midőn kell építeni, és sokat átalakítani, midőn a reform majd minden ágában annyi munka és kötelesség vár reánk, akkor nem igen nehéz feladattal találkoznak a konzervatívok. De másrészről attól is lehet tartaniuk, hogy pártjuk nem lesz életképes, mert korunk és nemzetünk szabadelvű követelményeivel szemben nem igen fognak egészen őszinte programmal felléphetni, ha pedig ezt teszik, nagyon kevés termékeny talajt találandnak számára hazánkban. Azonban elismerem e párt létjogát, életének szükségét és épen ezért kívánom, hogy öregedjék, idővel növekedjék is e pártszámban és erőben ; sőt nem tartózkodom kimondani, mikép óhajtom e pártnak többségét is, de csak akkor, amidőn annyi üdvöset alkottunk a szabadelvű reformok terén, hogy a konzervatívok joggal kiálthatják nekünk vagy utódainknak a »megállj «-t; szóval, a midőn a haza államiságának, függetlenségének nagyobb biztosítéka érdekéből, leend mit konzerválniok. Isten adja, hogy mielőbb beköszöntsön hazánkra e boldog idő! Ennyi az, mennyit önöknek pártunk életéből s az országgyűlési többi pártok jellegéről, a képviselőház és kormány működéséről elmondani szükségesnek láttam. E szűk keretben be van foglalva az én csekély működésem is, ítéljenek önök a fúzió, a szabadelvű párt fölött, és akkor ítéltek fölöttem is. Én ez ítéletnek, nyugodtan, lelkiismerettel s a legjobb meggyőződésem szerint teljesített kötelesség tudatában vetem alá magamat. De bármikép szóljon is az ítélet, fogadják hálás köszönetemet a nagybecsű bizodalomért, amelylyel engem megajándékozva, alkalmat nyújtottak nekem legalább egy homokszemmel járulhatni a lefolyt országgyűlés munkájához. Éljen a haza, éljen felséges királyunk, éljen felséges királyasszonyunk ! Isten tartsa meg önöket mindnyájukat ! A főváros bizottságának közgyűlése ■*“ --------——yuBHifr 34). A folyó hó 26-án történt szerencsétlenség ma került szőnyegre a főváros bizottságának közgyűlésében. Ráth Károly főpolgármester d. u. 4 órakor megnyitván a gyűlést, mindenek előtt két elhunyt bizottsági tag Grabovszky György és Aldássy Antal halálát jelenti be, mit a közgyűlés sajnálattal vesz tudomásul s részvétét jegyzőkönyvileg fogja kifejezni s ezt az elhunytak családjával is tudatni. A napirend legfontosabb tárgya előtt még Végh János ujonan megválasztott III. kerületi elöljáró eskettetik fel. A főpolgármester ezután rövid szavakban előadja, hogy a főváros balparton fekvő részét a múlt szombaton éjjel egy megrendítő elemi csapás sújtotta); számos polgártársunk vesztette el életét és vagyonát ez éjjel. E tárgyban a hatóság a maga részéről a legsürgősebb intézkedéseket megtette, melyek a polgárok vagyon- és életbiztosítására szükségesek. Felhívja a polgármestert, hogy e tárgyban a tanács indítványait terjeszsze elő. Kammermayer polgármester erre előterjeszti a tanács jelentését. Szomorú kötelességet teljesít, úgymond, midőn a közgyűlést oly dologról értesíti, mely a főváros történetében eddig példátlanul áll. F. hó 26-án egy zápor ömlött a fővárosra, mely megmérhetetlen pusztításokat okozott s több mint két mértföldnyi kiterjedésben árasztott romlást és pusztulást a Laszlovszkytól a Rudas fürdőig, s kiterjedt Ó-Budára és Újlakra is. Felemlíti a polgármester a vész alatt kiütött tűzveszélyt is, melynél a fővárosi tűzoltók a legmegfeszítettebb működés mellett is igen kevés eredményt érhettek el. Midőn e gyászhír a fővárosi hatóságnak tudomására jutott, 26-án este fél 8 órakor a tűzoltók minden eszközökkel a helyszínére siettek, megjelentek a kerületi elöljáróság esküdtei, a budai rendőrség, s minden felszólítás nélkül a katonaság, s a közönség hozzájárulásával sikerült megmenteniük a megmenthetőt; de a vihar ez éjen át minden oldalon oly hirtelen s oly erővel lépett föl, hogy az ellen minden emberi erő csekélynek mutatkozott, s csak másnap reggel lehetett megítélni a pusztítást és borzalmat, mely a jobbparton történt. Sajnosan kell megemlítenie, úgymond, hogy e gyászesetről sem a kerületi elöljáróság, sem a rendőrség részéről a kellő időben nem értesíttetett,s csak midőn magán utón jutott az eset tudomására, akkor tehette meg a nagyobb mérvű intézkedéseket. Folyamodott a katonai parancsnoksághoz, s a legnagyobb elismeréssel említheti fel gróf Szapáry Antal tábornagy nevét, ki a kivánt számban bocsátotta rendelkezése alá az utászokat, mérnökkari és gyalog csapatokat. Mindez a 26—27-ik közti éjjel történt. A helyszínen talált kerületi elöljáróságnak és esküdteknek s a tekintélyesebb polgároknak ugyanazon hatalmat adta, a mivel a a polgármester bir, mivel ő személyesen nem lehetett mindig egy helyen. A mérnöki hivatalnak a szükséges pénzt és katonaságot rendelkezése alá bocsátotta. Másnap, vasárnap reggel a helyszínen megjelenvén látta csak teljességében a pusztulás iszonyatosságát. Nem hagyhatja itt említetlenül az egyes polgárok áldozatkészségét s különös dicsérettel említi fel a Holzpach testvéreket, kiknek erélye által nem csak nagy mennyiségű vagyon de számos emberélet is mentetett meg. — Előadja ezután a hatóságnak általunk már ismertetett működését. Vasárnap a pénzügyi és gazdasági bizottság, hétfőn délelőtt a tanács tartott ülést e tárgyban, s kiküldött egy állandó bizottságot ugyanazon hatalommal ruházván fel azt, mivel a tanács bír, hogy a helyszínen működjék. E bizottság azonnal megkezdte működését, s a műszaki munkálatok a mérnöki hivatal részéről is azonnal megkezdettek. Megemlíti itt azon, a polgárság erkölcsi érzületére nem a legszebb világot vető körülményt, hogy bár a pusztulás minden szemlélőre a legborzasztóbb benyomást tette, mégis csak azonnal való fizetés mellett lehetett munkásokat kapni. A mérnöki hivatal ekkor még 400 katonát kért a parancsnokságtól az ördögárok kitisztítására, melyet sürgősen kellett eszközölni, mivel az ott rohanó víz miatt újabb szerencsétlenségtől lehetett tartani. A Rácz- és Krisztinavárosban a munkálatok már eredménynyel folynak, nem különben Ó Budán és Újlakon is, úgy hogy a közlekedés e helyeken néhány nap múlva teljesen helyre lesz állítva. Előterjeszti ezután a tanács javaslatát a segélyezést illetőleg. A fővárosra váró kötelesség teljesítésére 100.000 frt sem volna elég. A fővárosi hatóság van hivatva, hogy e tekintetben jó példával járjon elő. A tanács a szükséges intézkedések megtételére teljes felhatalmazást s azonkívül 10.000 irtot kíván kiutalványoztatni, s ezzel egyszersmind a főváros részéről az adakozásokat megkezdi. E jó példa által a főváros közönsége bizonyára buzdíttatni fog s a kivánt anyagi eszközök rövid idő alatt együtt lesznek, s a szerencsétlenek nyomora némi részben enyhíttetni fog. Nem mellőzheti itt azon körülményt, hogy mily fájdalmasan érintette a főváros tisztviselőit azon mendemonda, hogy akkor midőn ők minden lehetőt elkövettek, a közönség részéről oly vádakkal és gyanúsításokkal illettétnek, hogy ha azok igazak volnának, kötelessége lenne minden tisztviselőnek hivataláról leköszönni. Nem akarja, magát dicsérni, de akkor, midőn a haza veszélyben volt, életét tette koczkára annak javáért s akkor is megtenné azt, ha polgártársainak java forogna veszélyben, a reeriminatiók nem fognak a szerencsétlenekben segíteni, de igen alkalmasak arra, hogy a hatóság tekintélye általuk tönkre tétessék. Most nem arról lehet szó,hogy ki tudott meg előbb valamit, ki nem; most midőn a borzasztó pusztulást látjuk, nem beszélni, de tenni kell. Midőn ezeket előterjeszti, közrebocsátja azt is, hogy a belügyminiszternek egy rendelete folytán felhivatott arra, hogy minél előbb becslő bizottságokat küldjön ki, melyek az eddig okozott károkat felbecsüljék. Ma reggel e becslő bizottságok minden kerületben megalakittattak s működésüket megkezdették, egyszersmind a károsultak összeírása is megkezdetett. A főpolgármester bejelenti ezután azon adakozásokat, melyek eddig a károsultak részére befolytak. Király ő felsége 1500 frtot utalványoztatok ki magánpénztárából, a miniszterelnök a kormány tagjai közt 1000 frtot gyűjtött e czélra, a »Pester Lloyd« 2065 frtot, az egyesült fővárosi takarékpénztár 1000 frtot, az általános hitelbank 1000 frtot, a »Hon« 260 frtot, a »Kelet Népe« 700 frtot gyűjtöttek eddig e czélra. Ezeken kívül a magánadakozásokból is tekintélyes összeg gyűlt be. A teendő intézkedésekre Országh Sándor és Lipthay Béla báró indítványokat terjesztettek a közgyűlés elé. Ez indítványok tartalma kevés különbséggel az, hogy küldessék ki egy tágabb körű bizottság, melynek feladata legyen a szerencsétlenek kinyomozása s azok segélyezése, a budai hegyeket egy szakbizottság vizsgálja át, s kellő csatorna tervek készítésével a szerencsétlenség ismétlődése ellen javaslatot dolgozzon ki, adakozások gyüttessenek a főváros közönségétől , a károsultaknak kölcsönök eszközöltessenek, a károk felvétele és megbecslésére szakbizottság küldessék ki, azon fővárosi alapokból melyeknek tőkét kölcsönökre szoktak kiadatni, a károsultak a már eddig előjegyzetteknél előnyben részesüljenek. Lipthay báró mind ezemzőket bővebben körülírja indítványában s azoknak eszközlését egy 25 tagú bizottságra kívánja ruházni. " ■pb és József bizottsági tag előre egy interpellációt jelentett be, most azonban a polgármester jelentését őszinte megnyugvással veszi tudomásul, s meg van győződve, hogy azon hírek, melyeket a fővárosi sajtónak egy része a szerencsétlenség után, a tisztviselők hanyagságáról terjesztett, teljesen alaptalanok. Teljesen megnyugszik abban is, hogy a polgármester már másnap megjelent a helyszínen, s ott a főváros hatóságától várható intézkedéseket azonnal megtette, hogy a budai rendőrség (a pestiről hallgat a krónika) szintén azonnal ott termett, tűzoltók megjelentek, s a sajtónak a hanyagságot emlegető vádját a saját nevében határozottan visszautasítja. Ország és Lipthay szólnak ezután indítványaik mellett. Ez utóbbi kijelenti, hogy nincs azon véleményben a sajtó vádjairól, mint Dobos és hogy őt a polgármester előterjesztése épen nem nyugtatta meg. A polgármester úr beismeri, hogy csak másnap jelent meg a helyszínen, ő e mulasztás okairól felvilágosítást követel magának a hatóságnak érdekében. Ő meg van győződve a polgármester úr önfeláldozó készségéről, de tudni akarja, hogy mi akadályozta őt ez áldozatkészségnek azonnal való alkalmazásában ? Kammermayer e határozott kérdésre a következőkben terjeszti elő válaszát: aznap este midőn a vész Budát érte, családjában halott volt. Ő a Ganz-féle házba ment estefelé, s a városházánál meghagyta, hogy ha valami baj történik, őt arról azonnal tudósítsák. Míg a Ganz házban időzött- nem jött a városházáról semmi tudósítás. Innét a Margitszigetre ment, ahol lakik. A Margitszigetre nem csak nappal gőzhajón, de diel nappal be lehet jutni a folyton közlekedő csolnakokon, s mégis midőn a szerencsétlenség megtörtént, őt egy lélek sem tudósította arról. Ez a kerületi elöljáróság, de kiváltképen a rendőrség (nagy zaj) kötelessége lett volna, mely első sorban van hivatva a főváros közbiztonsága fölött őrködni, s gondoskodni arról, hogy aki a közigazgatás élén áll, idejekorán tudósítva legyen minden bekövetkező bajról. Ő másnap reggel értesült csak a budai eseményekről és akkor is csak magán uton, s ezért jelent meg a pusztulás színhelyén is csak másnap. Hivatkozik eddigi hivatalos működésére , a ki ismeri őt bizonyára tudnia kell hogy többször található hivatalában, mint lakásán s ismét kimondja bátran, hogy ha idejében értesül a történtekről, élete veszélyeztetésével is azonnal megjelent volna a vész színhelyén. és Lipthay hangsúlyozza, hogy a polgármester személyes működésében ő mindig teljesen megnyugodott, de tudni kívánta az okot, miért a polgármester a kellő időben nem lett értesítve. Most tudja, hogy ez ok a rendőrség volt. (Zaj.) Sőt e tekintetben ő tovább megy, mint a közgyűlés, s bámulatát fejezi ki azon, hogy a polgármester a miniszteri leiratra adott válaszában nem adta tudtul a belügyminiszternek, hogy épen az ő közege, a rendőrség volt az okozója a nagyobb szencsétlenségeknek. Ő nem bírt volna ily nagylelkűséggel, s reméli, hogy a közgyűlés sem fog ilyennel bírni, s tudtára adandja a miniszternek, hogy igenis a mi közegeink megtették kötelességüket, de nem tették meg azok, kik arra leginkább hivatva lettek volna, s indítványozza, hogy terjesztessék egy felirat a belügyminiszterhez, melyben a polgármester nyilatkozata alapján adassék elő, hogy azon rendőrség, mely a kormánynak közege, nem teljesíti kötelességét s ezáltal közvetlenül bár, a károk előidézésében részes, és hogy e tekintetben intézkedjék a miniszter, hogy hasonló esetekben, hasonló dolog elő ne forduljon. Kammermayer erre kinyilatkoztatja, hogy ő igenis figyelmeztette a belügyminisztert a rendőrség hanyagságára, azért e tekintetben nagylelkűség nem tulajdonítható neki. Mátyus Arisztid szól ezután. Ő a tanács eddigi intézkedéseit igen helyeseknek találja, olyanoknak, hogy azok, a további teendőknél vezérfonalul szolgálhatnak. Ő ezt a tényekből s saját tapasztalatai s nem kósza hírek nyomán mondhatja. Elismerését fejezi ki a katonai hatóság működése iránt. A két indítványban előterjesztett javaslatokat, amenynyiben azok az eddigi intézkedésekkel egybe vágnak pártolja. Ami némely lapok híreit és megjegyzéseit illeti, ő teljesen osztja Dobos nézetét, de kijelenti, hogy nem tartja szó nélkül hagyandóknak azon támadásokat, melyek a hatóságot illették. A sajtónak biztos adatokon alapuló ítélete előtt tartozunk meghajolni, de midőn kósza hírek nyomán oda viszik a dolgot, hogy csaknem fellázítják a népet a hatóság ellen, akkor az ilyen ítélet előtt nem hajolhat meg. Indítványozza, hogy a polgármester jelentését a közgyűlés vegye tudomásul, s ezáltal adjon annak igazat a rágalmak ellenében. Jókai Mór feleslegesnek találja, hogy a közgyűlés vittatkozzék azon kérdés fölött, hogy e szerencsétlenségben mennyiben volt részük az embereknek, vagy hogy a károk meggátlásában mennyiben követett el mulasztást valaki. Higgye meg, úgymond, az előttem szóló, hogy a sajtó keserű kifakadása nem részakaratról tanúskodik, hanem visszaadja azon benyomást, melyet én még ma is alig tudok magamtól elutasítani, és én részemről biztosítom a hatóságot, hogy én adatokat temettem el, melyekkel nem használunk sem a fővárosnak,sem azon nyomorultaknak, kiknek segélyünkre szükségük van. A szóló szívesen veszi tudomásul azon előterjesztést, melyet a polgármester tett, de kéri a közgyűlést, ne hozza ezt kapcsolatba más közegek ellen való nyilatkozattal. Az előterjesztett indítványokat helyesli, a foganatba vett intézkedéseket azonban nem tartja elégnek arra, hogy ily veszedelemnek eleje vétessék. E baj mi ránk nézve permanens; a budai hegyek folytonosan fenyegetik a várost, s a mostani eset minden felhőszakadásnál bekövetkezik. Ő 25 év óta lakik a svábhegyen, s ez idő alatt mindig jegyezte az időjárást s 25 év alatt 15 évben jegyezett fel tetemes károkat minden felhőszakadáskor. Azon mélységek, melyek a vizet a hegyekről levezetik (3 ilyen van) 30 év előtt járható utak voltak. Kettő ezek közül már olyan, hogy tornyokat lehetne beléjük rakni, egy még útt volt ekkorig, de most már az sincs, egy agyagtöltésen járnak a svábhegyre, melyet a legközelebbi felhőszakadás el fog sodorni. Az 50-es években az akkori városi hatóság megcsináltatta ez utakat, nekünk azonban kisebb gondunk is nagyobb volt annál, úgy hogy olyanok vagyunk, mint az egyszeri paraszt, ki csak akkor hiszi el, hogy rosz itt, ha a szolgabiró előbb 25-öt vezet rá. Mi a 25-öt már egyenként megkaptuk, s azért elhihetjük, hogy bizony roszak ott az utak. A víz levezetésére legczélszerűbbnek tartaná a vízfogók alkalmazását. Ezek nem a vizet fognák fel, hanem a viz által képzelhetetlen erővel hömpölygetett köveket, melyek útközben a rombolási eszközük A viz maga lecsurog s ezzel már könnyebben bírhatunk. A lefolyó viz számára egy nagy csatorna épitése szükséges, mely azt közvetlenül a Dunába vezesse, erre minden áldozatot meg kell tennünk, mert különben az egész jobb párt jövője veszélyeztetve van. Az Országh által kiküldetni indítványozott szakbizottságnak azt is feladatául kívánja tenni, hogy erre nézve tegyen előterjesztést. Szebenics János azt hiszi, hogy a sajtó által pedzett hírekben mégis van valami. Elismeri, hogy a hatóság megtett minden szükségest, de a rendőrséget érheti a vád s azért azt keményen megrója. A közgyűlés további folyamában Bródy felolvasni kívánja azon leiratot, melyet a belügyminiszter e tárgyban a polgármesterhez intézett. Ráth főpolgármester megtagadja ezt, mivel a leirat nem a közgyűléshez, de a polgármesterhez intéztetett. Később Dobos szólani kíván e tárgyhoz, a főpolgármester azonban elvonja tőle a szót, mivel az ügy már ekkor el volt intézve. Ezek után a főpolgármester felteszi a közgyűlés elé terjesztett indítványokat. A polgármester jelentése tudomásul vétetik, a katonai hatóságnak köszönet és elismerés szavaztatik, a belügyminiszterhez a rendőrség hanyagságát jelentő felirat elfogadtatik. B. Lipthay és Ország továbbá a tanács indítványainak megegyező részei : a 10.000 frt megszavazása, gyűjtések eszközlése, egy szélesebb körű bizottság kiküldése elfogadtatnak. A közgyűlés nagy szótöbbséggel kimondja, hogy a némely lapok által terjesztett hírek ellen sajtópert nem indít. Az említett bizottság tagjaiul a következők választatnak : Andorffy Károly, Fuchs Rudolf, Fromm Elek, Házmán József, Högl József, Hoffmann Pál, Janczen Ignácz, Iványi Mihály, Jókai Mór, Klein Antal, Kämetter Antal, Kerntler Ferencz, Kochmeister Frigyes, Laumann Jakab, Mátyus Arisztid, Országh Sándor, Scheich Károly, Széher Mihály, Zehetner Mihály, Holzspach Jakab, Weiskirchner Károly, Magyarevics Jeremiás, Szuper László, Holzpach András, b. Liptay Béla Sztupa György, Haris J., Osztoits M., Csengery A., Vecsey J., Lampl G. A gyűlés alatt kihirdetik, hogy I. oszt. tanácsjegyzőnek Csendíts Gyula választatott meg. A közgyűlés 7 óra előtt véget ér. A vihar által károsultaknak : Második gyűjtésünkre adakoztak Rosemberszky Aranka ivén: Rosemberszky Aranka 2 frt, R. Ödön 1 frt, R. Árpád 1 frt, R. Anna 1 frt, R. Antal 1 frt, Kühnel Ignáczné 1 frt, Kühnel Maria 1 frt, Balassovits nővérek 2 Ádám 1 frt, Sp. J. 1 frt, Gr. L. 1 frt, Winter Emma 1 ft, N. N. 5 frt, ifj. Kubinyi Zsigmond 3 frt, Pogler 2 forint, Cemeter Agnes 2 frt, Mácsay Lukács 1 frt, Löwy Ignácz 1 frt, Sessler Samu 3 frt 31 ft Ifj. Karikás Mihály gyűjtése a »Kis pipa« vendéglőben: Karikás Mihály családja 10 frt, Hercz Ferencz 2 Luka János 5 frt, Kopp János 1 frt, Mischner József 1 frt, Tóth László 50 kr, Kapussy Károly 2 frt, Richner Sándor 5 frt, N. N. 1 frt, Tremmel 1 frt, Rubleszky 1 frt, Miskolczy Atilla 1 frt, N. N. 1 frt, Petrovics Gyula 5 frt, Szomjas Pista 1 frt, Besenyey L 2 frt, Tetschacher Nándor 50 kr, Sárközy Sámuel 50 kr, Csák Imre 20 kr, V. I. 1 frt.............................41 ft 70 Ernyey Ferencz 3 ft — Rainitz Adolf 5 » — Rimely Rohanovszky Etel 5 » — R. S. 2 » — Neuwerth Ferenczné 50 » — kr. kr. » » » » összesen 137 ft 70 kr. A második gyűjtésünkből tegnap kimutatott összeg volt....................ill ft 40 kr. Második gyűjtésünk eredménye e szerint ............................................. 249 ft 10 kr. Adományokat szerkesztőségünk tovább is elfogad. Új /1 KÜLÖNFÉLÉK — A budai károsultak javára a Magyar Földhitelintézet igazgatósága mai ülésén 1 forintot szavazott meg, mely összeg rögtön el is jietett a polgármesteri hivatalba. Ugyanezen intéhivatnokai körében is megindult a gyűjtés, 380 eredménynyel. A gyűjtő ivén Lukács Antal 100 tál, Csengery Antal és Korizmics László 50—50 tál szerepelnek. — Az esztergomi prímás a fár vizkárosultak részére 1000 frtot adományot, mely összeg az e czélra alakult bizottság elnönek adatott át. — Magyar tudományos akadémia, gr. Nádasdy-jutalomra postai reclamatió után csak fius 12-én érkezett következő czimü pályamunkát: i1. sz.) A kuruczok XX énekben. Jeigelost már végre boldogabban éli a hon napjait.« Azcadémia mai összes ülésében pályázatra bocsátotta, után a névtelen szerző annak még május 28-án pos■a tett feladását,a postai revény beküldésével igazol-Ellenben a múltkor jeligés levél nem léte miatt öszautasított H. sz. pályaművet, bár szerző utólag íius 2-án küldött is jeligés levelet, (mely azonban is jeligét visel, mint a pályamunka homlokán levő) Pályázati szabályok szerint most sem fogadhatta , azt tehát szerzője visszaveheti. Budapesten a m. Akadémiának 1875. junius 28-án tartott összes ülésél. Arany János, főtitkár. — A tudomány-és műegyetemi o 1 ,sókör tegnap tartott közgyűlésében egyhangús meggválasztá Deák Ferenczet és Jókai Mórt a kör tiszteletbeli tagjának. Deák F. olajfestményút arczképe már korábi idő óta disziti a köztársalgó termét, mert Deáknak a képr.házban történt felszólalásának köszönhető, hogy a kör az állam által segélyben részesittetik. — A kör tagjainak száma mintegy 900, kik közt majdnem kivétel nélkül valamennyi egyetemi tanár is van. Faulwetter katonai karmester megkereste Kammermayer polgármestert, hogy a budai szerencsétlenek javára f. hó július 2-án este tartandó hangversenyre az erzsébettéri kioszk engedtessék át. Ezt a polgármester legnagyobb készséggel meg is engedte, mely alkalomnál a bemenet csak 30 kr. belépti dij mellett engedtetik meg. — Jégpusztitás. Duna-Bogdányból Írják nekünk 27-iki kelettel: A tegnapi nap esti 8—9 órája között egy óriási területű vészes felleg, borzasztó erővel galambtojásnyi jegeket szórt alá határunkra s egy negyed óra alatt a szó szoros értelmében mindent elpusztított a vihar. Az eddigi időjárás kedvező volta mindent a legnagyobb áldás várhatásával kecsegtetett, s ime egy pár rövid perez egész esztendei élelmétől fosztotta meg népünket. Megméretve némely darab háromnegyed fontos is volt, a legközönségesebb pedig egy negyed fontos , s oly sűrűn hullott, hogy öt lépésre látni nem lehetett semmit, megszűnte után az aláomló zápor roppant patakokban zuhogva alá, sepert el mindent a mit talált. Egy órajárásnyiról 10—20 mázsás szikladarabokat tépve le, ragadta magával a Dunába, felszínén mindenféle gyümölcs, alma, körtve, szőlő, vetemény, kiszakgatott fák törzsei stb. által borítva. Ily pusztulás, látva e mai nap már, a kétségbeeséssel határos. A szőlőnek csupán tőkéje maradt, még vesszőit is összerombolta az áradat, a veteményt leseperte, a kukoriczát tőből vagdalta ki. Gyümölcsnek egy ötödrésze talán megmaradt, valamint a gabonának is valamely része. E csapás Budától Esztergomig terjedő vonalon dúlt. Közelebbről elvágta Tóthfalu, Vörösvár, Pomáz, Kaláz, Kovácsi, Bogdány, Visegrád, Verőcze, Maros, és Kisoroszi határait; némelyiket teljesen, némelyiket részben. A visegrádi országútra dűlő sziklabérczet félóra járásnyira szakgatta le, úgy hogy a közlekedés a régi Mátyás-féle — hegyek között vezető — országúton történik ma, amaz betemetve lévén. Nem maradt nálunk se vetemény, se szőlő, se kukoricza semmi ; valami kevés krumpli, gyümölcs, s gabona. Népünk legnagyobb részének esztendei élelmét, keresetét tette tönkre egészen a vihar , s soknak a koldusbotot nyujtó kezébe. Én most hallom, a váczi vásárról hazatérőktől, hogy ott meg ma d. u. 6 óra tájt tyúktojásnyi jégvihar rombolt össze mindent, Váczon s a Cserháton. Még erdeinket is tönkre tette, fákat tépett ki, rombolt össze s hasogatott össze vagy ágait tördelte le. Ily rombolásra a legvénebb emberek sem emlékeznek s a legszilajabb képzelet sem képes nagyságát csak megközelítőleg is előtüntetni s nincs toll leírni, és csak elmondani azt. — Felhívás a nemes lelkű közönséghez. Az országos nőiparegyesület elnöksége tudatja a nagyérdemű közönséggel, hogy a jun. harminczadikára kitűzött margitszigeti zártkörű bálját felerészben a vihar által szerencsétlenné lett budapesti polgárok javára rendezi. Kérjük azért a nagy közönséget, hogy e nemes czélu törekvésünkben támogatónk legyen. — Kérjük a hölgyeket, hogy öltözetükre szánt forintjaikat tegyék a szerencsétlenség oltárára. Jelenjenek meg házi ruháikban s ne szégyeneljék, hogy a legegyszerűbbek legyenek ott, hol a feleslegessel nyomort enyhíthetnek. — Belépti dij személyjegy 2 frt, családjegy 3 személyre 5 frt, 4 személyre 7 frt. Jegyek csakis a meghívó előmutatása mellett adatnak ki Kühnel Ignáczné egyi. elnök lakásán, Sándor utcza 10. sz. alatt, földszint. — Pecháta Lajosné urhölgynél, országul 12. sz. a. 1. emalet, este a pénztárnál. — A hajó hazafelé indul éjfél után 2 órakor. A bál kezdete 8 órakor. — Pe r z a n a Qualtieri Hyacinthadirectrice olasz drámai társulata, — mely a napokban érkezik meg a fővárosba — első előadását jótékony czélra fogja szentelni; az est tiszta jövedelmét a budai vízkárosultaknak adományozza, a mi kotáivül szép kezdet. \ /f — A nemzeti színházban ma ese hirdetett előadás elmaradt V. Ferdinand haláig. miatt. — A nemzeti színház személyzete ma délelőtt tisztelgett Podmaniczky Frigyes dr. újonnan kinevetezett intendánsnál, hol a színházi személyzet ragasz- lkodását Nádai Ferencz tolmácsolta. Podmaniczky azt válaszolta, hogy nem fogadta volna el ezen rendkívüli nehéz feladatokkal járó tisztet, ha a színházi személyzet tehetségeiben, buzgalmában és rokonszenvében biztosítékot nem lát az iránt, hogy ezen főfontosságú nemzeti intézet rendeltetésének az ő vezetése alatt is megfelelhessen. ”2.' •g't-frs-z'r-’g-e-t'r 'Ir-i'd'H' “íri Vezető feljárók építésére s a feljáró lejtők összes munkálataira — hirdetett pályázatra beérkezett ajánlatok a következők : Arnoldi Gyula olasz társaság minden perczentleengedés nélkül, Arányi M. és Deutsch fiai 4%, Kehler Napoleon 7*|. %, Diescher Lajos 5'/o, Erle E. 2'|,„ °|o leengedéssel, Carry és Wagner perczentelengedés nélkül. A két parton létesítendő rakpartok áthidalására a következő ajánlatok tétettek : Hermann A. 26 V/0, Arányi M. és Deutsch fiai 23 '|, •/„, Kehler Napoleon 22 V* »/„, Klein Lipót 15'|, és Diescher Lajos 18 V2 % elengedéssel, Schwartz er Basch 5.67 »|, felülfizetéssel és Carry et Wagner perczentelengedés nélkül. A hídnak s ezen összes munkálatoknak f. é. deczember havában késznek kell lenniök. A vállalkozó 20 ezer frtot fog kapni remunera,tióképen, ha a müvet a kitűzött időre elkészitendi. A feljárók s lejtők munkálataira 264.984 frt 98 kr., a két parton létesítendő rakpartok áthidalására 196 ezer 95 frt 20 kr. költség van megszavazva. — Halálozás: Áldásy Antal, Budasz kir. főváros volt főbírója és helyettes polgármestere, a budai kir. törvényszék volt alelnöke, a fővárosi bizottság tagja stb. június hó 29-én esti 11 órakor, munkás életének 42-ik évében meghalt. — Rendőri hírek: Vereb Samu 16 éves izraelita csavargó fiú tegnap d. u. 7 órakor a váczi út és nagymezőutcza szegletén a 331. sz. egy fogatú bérkocsi által elgázoltatott, fején s bal lábán megsérülve kórházba szállíttatott. A kocsis feleletre vonatott. — L. A. helybeli iparost névtelen levelek által figyelmeztették, hogy neje a női hűséget nem igen szigorúan tartja szem előtt. L. tehát nejét figyelemmel kisérvén értesült, hogy a titkos imádó f. hó 26—27. közti éjjel nejénél fog lenni. Az imádót csakugyan ott is találta, ki a férj jöttére az ablakon keresztül akart elmenekülni, a férj azonban testvérével együtt az imádót készen várta. A három férfi között elkeseredett harcz fejlődött ki, s mind a hárman megsebesültek; az állítólagos imádó, ki legsúlyosabban sérült meg, kórházba szállíttatott. Végül kiderült, hogy a nő azért nem is töltötte hon, hanem saját testvérét és V. G. hivatalnokát kérte fel — lakására felügyelni — s ez utóbbi lett a szerelemféltés által felizgatott férj áldozata. Az egész eset a fenyítő törvényszéknek fog átadatni. — Pratból Róbert péksegéd (K. József utcza 46. sz.) tegnap este 9 órakor a kerepesi út és jégszesz utcza szegletén lévő gyümölcsáru állványokat kocsijával feldöntötte, s vigyázatlan hajtásával Samu Borbála és Samu Zsófia 12—3 éves lányokat is elgázolta,kik súlyosan megsebesülve vitettek el lakásukra. Az ügyetlen kocsis feleletre vonatott.