A Hon, 1875. november (13. évfolyam, 250-274. szám)
1875-11-02 / 250. szám, esti kiadás
250. szám, XIII. évfolyam. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...............................................6 írta ki 6 hónapra..............................................» » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Esi kiadás: POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP kardcsörtető politikájának súlya alatt. Ily körülmények között alig tarthatná fenn magát Hussein egy pár hétig. Francziaországban egymást érik a képviselők nyilatkozatai. Legközelebb Berenger nyilatkozott republikánus szellemben, Roucher pedig ismét Bastiában tartott egy bonapartista szellemű beszédet, melyben kifejté, hogy nem hisz a köztársaság sikerében s minden jót Francziaországra nézve az alkotmány revisiójától vár. Az uj görög kormány elnöke Komondurosz octóber 30 dikán fejté ki a kormány programmját, és több törvényjavaslat beterjesztését tette kilátásba, mint: adóreform, a miniszteri felelősségről, választási törvény reformja stb. — A szabadelvű párt holnap nov 3-kán délután 6 órakor saját helyiségében értekezletet tart. Budapest, november 2. Budapest, nov. 2. Zágrábból írják nekünk, e hó 30-ról: A nemzeti párti klub mai (szombat) délutáni ülésében élénk szóváltás folyt. A költségvetés volt ugyan a napirenden, de az szóba sem jött, ahelyett a párt több tagjának magatartása a mai délelőtti ülésen, (lásd horvát tartománygyülési tudósításunkat) vonatott éles bírálat alá. Fölhozatott, hogy a kormány működése csak azon esetben lehet üdvös, ha az a párt osztatlan támogatására számíthat, és nincs kitéve azon eshetőségnek, hogy a túlzók oldaláról jövő támadások a párt egyes tagjainak szavazatai által még szentesítést is nyerjenek. Különösen Zsivkovics kelt ki élesen azok ellen, kik magukat nyiltan a párt tagjainak vallják ugyan, suttyomban pedig az ellenpárt hazafiatlan czéljait támogatják. Aki nem akar bennünket támogatni, — úgy mondá — menjen nyiltan az ellenpárti táborba, de ne alattomoskodjék itt, a mi pártunkban. Egyike azoknak kik délelőtt Zsivkovics válaszának tudomásul nem vétele mellett szavaztak, felhozta erre, hogy a kormánynak kötelessége minden interpellációra adandó választ előbb a clubban bejelenteni. Ez nem történvén, ő sem érezte magát kötelesnek, a pártfegyelem megtartására Zsivkovics erre azt válaszolt, hogy oly delicat kérdésekben, mint Makaneczé volt, a kormány mindig kötelességének fogja tartani nyomban válaszolni, már csak azért is, hogy a közönség egy perczig se maradjon a Makanecz vádjainak benyomása alatt. Ez becsületbeli kérdés . Ily értelemben folyt a vita, melynek vége az volt, hogy a kormánynak egyhangúlag bizalmat szavaztak, a képviselők pedig a pártfegyelem szoros megtartását fogadták. A délszláv zendülés ügyében Oroszország most erélyesebben és határozottabban hangoztatja szavát. Az orosz hivatalos lap ugyanis egy nyilatkozatot közöl, mely így hangzik: »A balkán félszigeti fontos események nem csak Oroszországot magát, hanem a vele szövetségben álló más két hatalmat is készen találták a béke fenntartására, minden politikai és egoista utógondolat és czélzatok nélkül. A béke fenntartását őszintén kívánó minden hatalomnak szabadságában áll ezen szövetséghez csatlakozni. Mindazáltal Oroszország nem hozta áldozatul a szövetségnek azon rokonszenvet, mellyel a szláv keresztények iránt viseltetett. Az áldozatok, melyeket az orosz nemzet Törökország elnyomott szláv népeinek hozott, oly nagyok, hogy Oroszországnak jogában áll a rokonszenveivel egész Európa előtt föllépni. Belátva a nagy veszélyt, mely Szerbiának és Montenegrónak a harczba vegyüléséből nem csak ezekre, de Törökországra magára is származik. Oroszország volt az első, mely fölemelte szavát a szerencsétlen herczegovinaiak védelmére, kik túlságos adóterhek és elnyomások által a végsőre ragadtattak. Oroszország, egyetértve Német-és Ausztria- Magyarországgal, hogy megelőzze a Törökország ügyeibe való esetleges intervenciót, felszólította Törökországot, hogy a felkelőkkel egyezzék ki. Franczia és Olaszország meg Anglia támogatták e törekvést. Törökország megígérte, hogy reformokat fog behozni a szláv keresztények számára. A sultán egy bádét adott ki, melyben könyebbségek és a keresztényeknek a muhamedánokkal való jogegyenlősége rendeltettek el. Miután pedig a sultán korábbi hasonló határozatai, melyeket a biztositó hatalmak kicsikartak, huzamosb időn át nem lettek megtartva s ezért az azok iránti bizalom elveszett, a kabineteknek kell oda hatni, hogy a bizalom megszilárdittassék, mely nélkül Törökország a komolyan akart reformokat nem képes keresztül vinni. Mindenesetre véget kell vetni Törökország keresztény lakosai ezen szomorú helyzetének.« Ezen hivatalos nyilatkozat ily maskírozott alakban arra mutat, hogy Oroszország most erélyesebb actiót szándékszik meginditni a portánál a rajok érdekében és sürgeti, sőt mintegy kötelességévé teszi a többi hatalmaknak is, hogy ez irányban működjenek. Ignatieff tábornok, konstantinápolyi nagykövet a napokban érkezett vissza Livadiából, hová az orosz cár parancsára utazott, valószinüleg instructiók végett további magatartása iránt és értekezni akart Mahmud nagyvezérrel, de ez rögtön megbetegedett. Mint a török fővárosból jelzik ez a betegség nem épen esetleg, hanem komoly dolog s ez nagyon zavarba hozhatja Törökország politikáját, ha Mahmud akár hosszas betegség,akár halál következtében nem állna tovább Törökország ügyeinek élén,mert a mostani nagyvezér leginkább alkalmasnak látszik arra, hogy a mostani válságos török viszonyok között szerepeljen, s igy, ha valósulni találna a legújabb hír, mely szerint ismét — a már kegyelemvesztett — Hussein Avni pasa neveztetnék ki nagyvezérnek, ez komoly bonyodalmakat okozhatna csökönyösségével és nyakasságával a portának. A kilátásba helyezett és elkerülhetleneknek látszó reformok aligha fognának életbe lépni Hussein Avni . A csődtörvény tárgyalására egybehívott bizottság által határozatainak szövegezésére kiküldött bizottság, mint értesülünk, legközelebb fogja működését megkezdeni. A bizottság tagjai közt Tóth Elek legfőbb itélőszéki bíró is van. — A pénzügyi bizottság novem 4-én d. e. 10 órakor ülést tart. — A debreczeni szabadelvű párt felirata Tisza Kálmánhoz mindennekelőtt hangsúlyozza, hogy a párt már eleitől fogva teljes bizalommal viseltetik a szabadelvű párti kormány iránt, az azóta történtek pedig e bizalmat csak emelték. Ezután így szól: Éppen ez okból ő felségének, kitünően alkotmányos királyunknak legújabban közzétett azon legmagasabb elhatározását, mely szerint nagyméltóságodat a hazafias kezdeményezése folytán létrejött uj helyzetből kiemelkedett kormány élére állíttatván, miniszterelnökké is kineveztetett, a legnagyobb örömmel fogadtuk és ezen újabb esemény alkalmából nem késünk a méltóságodat teljes bizalmunk s ha ragaszkodásunk kifejezése s támogatásunknak ünnepélyesen ismétlése, ígérése mellett üdvözölni. Tesszük ezt pedig ismételve azért, mert jól tudjuk, mily óriási teher s felelősség nehezedik nagyméltóságod vállaira; tudjuk, mily akadályokkal kell küzdeni a magyar kormánynak, hogy önfeláldozó munkálkodása folytán a magyar nemzetnek bár oly egyszerű s természetes kivánata elérethessék, tudniillik, hogy a magyar állam létére szilárd alapokon biztosittassék s az ország jólléte megállapittassék; tesszük azért, mert tudjuk, hogy a nemzet jogos kívánalmainak s az ország jóllétének teljesülését gátló bajok orvoslására egyeseknek forró hazaszeretete, lángelméje s önfeláldozó munkássága fájdalom nem elegendő, hanem a czél elérésére minden jó hazafinak közreműködése szükséges. De habár súlyosak is a bajok, melyeket orvosolni, nagyok a nehézségek, melyeket legyőzni kell, mégis erős a meggyőződésünk, hogy mindezek daczára a nemzet hivatott hű fiainak közreműködése mellett, az immár nagyméltóságok elnöklete alatt munkálkodó magyar kormánynak sikerülni fog a czél elérése. Biztosíték nekünk erre nézve nagyméltóságodnak tapintatos eljárása, kipróbált hazafisága és erélye, valamint mélyen tisztelt minisztertársainak az ország érdekébeni önfeláldozó munkássága. A feliratnak Dalmy Károly elnök s Nagy Ferencz jegyző írták alá. De nem csak az összes szabadelvű párt bizottsága, hanem a csapó péterfiai választókerület szabadelvű polgársága külön is üdvözölte ez alkalomból Tiszát, s a csütörtökön délután tartott üléséből üdvözlő feliratot küldött fel a miniszterelnökhöz, melyben a többek közt igy ir: Sokat hányatott s oly sok megpóbáltatáson keresztülment édes magyar hazánk sorsa, jövője nagy részben Nagyméltóságod kezeibe van letéve. Nehéz, de dicső, és magasztos a feladat, melynek megoldása Nagyméltóságodra bízatott. Mi a legszebb reményekkel s teljes bizalommal nézünk a jövő elé; mert ismerjük Nagyméltóságod lelki erejét, tudományos képzettségét, állambölcsességét, önfeláldozó tevékenységét és megtörhetlen hűnszerelmét s mindezek biztosítékot nyújtanak nekünk afelől, hogy Nagyméltóságod hazánk megmentésére, felvirágoztatására, önállósága biztosítására nézve, mindent megteend, mit emberi erő az alkotmány törvények keretei közt csak megtehet. Meg vagyunk szivünk mélyéből győződve, hogy Nagyméltóságod mély állambölcsesége uralkodó királyunk legkegyelmesebb helybenhagyásával, ki fogja találni a módot, mely szeretett hazánk megrongált hajóját biztos kikötőbe, — a nemzeti önállóság, az alkotmányos szabadság, az anyagi és szellemi felvirágzás boldog kikötőjébe vezetendő. Ez mindnyájunknak legfőbb óhajtása, ez Nagyméltóságod drága életének — meg vagyunk győződve — legfőbb törekvése! E feliratot Harsányi Sándor kerületi elnök s Nagy Ferencz jegyző írta alá. — A budapesti ügyvédi kamara utolsó bizottsági ülésében feliratot határozott intézni az igazságügyi miniszterhez, a budapesti törvényszék fenyitő osztályának Budavárába való áthelyezése ellen. Indokoltatik e felirat azzal,miszerint nem csak a legtöbb kerületbeli felekre nézve terhes sőt sokszor lehetetlen lesz a tárgyalások és kihalgatásokhoz pontosan megjelenni, hanem hogy az államkincstár is évenkint legalább 100.000 frtnyi tanudíi költséggel terheltetik, miután a budai várban fél napig marasztalt tanukat dijjazni kellene. Ezen indokokon kívül kiemeltetik a czélba vett áthelyezés ellen szóló azon érv is, miszerint a törvényszéki tárgyalásoknak nyilvánosságán érzékeny csorba ejtetik egy oly rendszabály által, mely a tárgyalásokat egy meszire fekvő és nem könnyen hozzáférhető helyre, mint a budai várba teszi. Különben is siet az idő, a budai várban kiszemelt helyiségeket előbb nagy költségekkel be kellene rendezni és kiépíteni, és végre talán több mint kérdéses lesz használhatóságuk. Nagyon tanácsos lesz tehát, hogy az igazságügyminiszter ebben a főváros érdekeit nagyon közel érintő kérdésben csak érett megfontolás után döntsön. Mi hasznunk lenne abból, bár ha a soroksári utczában lévő ideiglenes fenyítő törvényszéki helyiségek után egy második provizóriummal a budavári Fortunaházzal tennének drága kísérletet. Budapest, 1875. Kedd, november 2. Szerkesztési iroda , Barátok tere, AthenaeiííiápiÜet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. NBÍJ>ETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivataba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. horvát országgyűlés. (Saját tudósítónktól.) Zágráb, oct. 29. Az interpellálok, és igy Zsivkovics ur napja, azaz délutánja volt ma, mert a mai ülés csekély napirendjénél fogva és azon okból, hogy Zsivkovics úrnak többrendbeli interpellation adandó válasza a holnapi napirendet háttérbe ne szorítsa, délutáni négyre volt egybehíva. Az ülés igen látogatott is volt, a díszesen kivilágított terem vonzó látványa nem téveszti el hatását a közönségre. Válaszolt pedig Zsivkovics úr Kusevicsnek, Rubidonak, Febegovicsnak és Popovicsnek az utolsó, és Borovecskinek egy régibb ülésben tett interpellatiójára. A legérdekesebb választ a Popovics interpellatiójára adta, ki is azt kérdezi, mert íratott ki a római kerületben a képviselőválasztás oly későn, hogy a megválasztandó képviselő a tartománygyűlés folyó ülésein már nem vehet részt. Zsivkovics erre azt feleli, hogy a kormányt ez iránt nem lehet hibáztatni, mert a legsajátságosabb körülmények oly lánczolata működött itt közre, hogy bizonyára a képviselő úr is igazat fog neki adni. A kormánytól ugyanis annak idejében elment a központi bizottság elnökéhez a felhatalmazás a választás kiírására. Mert azonban az illető levélre a kiadóban csak azt a szót »hivatalos« írták volt rá, és nem, mint kellett volna kitenni, azt is, hogy mily ügyben »hivatalos,« t. i. »belkormányzati ügyben hivatalos«, a római postamester a központi bizottság elnökének a levelet csakis a postai vitelbér kétszeres összegének, azaz tiz krajczárnak lefizetése után akarta kiszolgáltatni. Ezt a tíz krajezárt a központi bizottság elnöke fizetni nem akarván, a levél ott hevert a postahivatalban, mígnem a kormány a dolog nyitjára ráakadt. Akkor azonban már a választást az első terminusra kiírni nem lehetett, hanem más határidőt kellett szabni. Ezek után szóló még csak arra kéri Popovics képviselő urat egész tisztelettel, óvakodnék jövőre oly imparlamentáris kifejezések használatától, mint aminők azok voltak, amelyekkel az utolsó ülésben élt. A horvát kormány felelős minden egyes képviselőnek, a felelősség terhe azonban nem involválja még azt a kötelességet, hogy valakinek az irányában illetlen kifejezésekkel való élést megengedje (Helyeslés.) Popovics a válasszal nem elégszik meg. Ő a kormány ilyetén eljárását nem jelemezheti külömb kifejezésekkel. — A ház a választ tudomásul veszi. — Zivkovicsnak a többi interpellációkra adott válaszai szintén tudomásul vétettek. Dr. Szubotics interpellálja a kormányt, hová fordíttatott a görög nem egyesült egyház imaházaira tavaly megszavazott 8000 írt? — Muhics osztályfőnök azt válaszolja, hogy a kormány nem lévén eléggé informálva a görög nem egyesült hitközségek vagyoni állapotáról, mindazon kérvényeket, amelyek anyagi támogatás iránt hozzá intéztettek, a szerb pátriárkához tette át véleményezés végett. A pátriárka azonban eddig egy ily kérvényt sem tett vissza a kormányhoz s igy ez nem tudja, érdemesek-e a kérvényezők támogatásra vagy nem. — Szubotics a válasszal megelégszik, a ház tudomásul veszi. — Végre még Dzsegovics Titusz interpellál az uj megyerendezés tárgyában; Zsivkovicsnak ebbeli válaszában megnyugszik. Ily sokszoros retorta után jött végre a napirend, melyen az igazoló bizottság jelentése állott Damjanics Sziszek kerület képviselőjének választása tárgyában. A bizottság kifogásolta volt a jegyzőkönyvet, mert az csak a közp. bizottság póttagjai által volt aláírva. Miután azonban a bizottság meggyőződött, hogy e formahiba az illetők hibája nélkül történt, a választást igazolandónak véli. A jelentés elfogadtatik és ezzel az ülés véget ér. A költségvetési bizottság jelentése ma kiosztatott. A költségvetési vita a kiosztás napjától csak harmadnapra kezdődhetvén, az tehát hétfőn — az ünnep daczára — meg fog kezdetni. — Makanecz ur már köszörüli nyelvét, s ennek fejében már ma nem is volt az ülésen. Úgy hallom hogy coonte Bura 11 s az uj ellenzéki vezér ez alkalommal tartja majd szüzbeszédét. — Állunk elébe! Zágráb, oct. 31. Az interpallátióknak nálunk se hossza, se vége. Minden áldott nap hoz egynéhányat, és az oly ülés, amelyben csodálatosan nem tétetik interpellate, érdemes reá, hogy a kalendáriumban meg vörös krétáztassék. Különben a tegnapi ülésben Makavecz által tett interpellate parlamenti életünkben nem fog nyom nélkül elveszni. Mint már táviratilag értesültek önök, a »Primorac« czimü ellenzéki lap censuráltatását illető interpellate után még azt is kérdi, mily viszonyban áll tulajdonképen a kormány a »Narodne Novine« czimü hivatalos és az »Agramer Zeitung« czimü félhivatalos laphoz, úgyszintén a »Narodne Novine nyomdája« czimü iparvállalathoz. Mert - úgymond, Makanecz — az illető vállatok, mint átalán mondják, a kormányéi; ha igen, miért nincsenek az évi költségvetésbe fölvéve ? Zsivkovics osztályfőnök következőkben felel: A kormánynak volt már alkalma egy régibb, hasontartalmú interpellates válaszolnia és azok, amiket a bán akkor elmondott, állanak ma is. A »Narodne Novine,« az »Agramer Zeitung és a »Narodne Novine nyomdája« czimü iparvállalat a maguk jövedelméből tartják fenn magukat; mint szükséglet tehát nem fordulhat elő e czimen a költségvetésben egy krajezár sem. De másrészt az illető vállallatok nem is jövedelmeznek egy krajezárt sem, ami ezeknek az országos könyvvivőség által felülvizsgált üzleti könyveikből kitűnik. Ameddig tehát a kormány sem nem kér valamit ezen vállalatok fenntartásához, sem azt nem jelentheti, hogy ennyit vagy ennyit jövedelmezett az egyik vagy másik vállalat, addig azoknak a költségvetésbe való fölvétele szükségtelen. — Makanecz e válasszal nincs megelégedve. Szavazásra kerülvén a dolog, Zsivkovics válasza 28 szavazattal 23 ellenében tudomásul vétetett. A tudomásvétel ellen az ellenzék öt emberén kívül tehát 18 kormánypárti, közöttük Kulmer,Tombor, Mihajlovics stb.-en szavaztak. Következett ezután a napirend, melynek tárgya az úrbéri viszony rendezéséről szóló törvényjavaslat volt. Előadó Mrazovics képviselő ; a kormányt Halper osztálytanácsos képviselő. Utódérdektelen előadásából binak szakavatott és nem idézzük a következőket : A mozgalmas és válságteljes 1848-iki évig nem csak e monarchiában, hanem csaknem egész közép- Európában két egymástól szorosan elvált osztály létezett: földesúr és jobbágy elnevezés alatt. Hagyománya volt ezen állapot a középkori feudális viszonyoknak, amelyek között csak szent borzadalommal gondoltak egyek és mások — de igen ritkán — az állampolgároknak minden tekintetbeni egyenjogúsítására. A csaknem minden nemzet történetében fényes emlékezetű 1848-iki év, mely a társadalmi rendben oly gyökeres változást idézett elő, e viszonyt sem hagyhatta érintetlenül. Daczára annak, hogy már József császárnak 1789 február 10-iki pátense a jobbágyok sanyarú sorsát jelentékenyen könnyebbé, a mennyiben annak a földesúr iránti kötelezettségeit körülírta, az úrbéri viszony rendezésére tehát már akkor történtek előmunkálatok — mégis Lipót császárnak 1790 május 9-iki pátense a régi állapotokat állította helyre, amelyek érvényben is maradtak aztán az újabb időkig. Az 1848-ban két ízben, September 7-én és deczember 2-án valamint az 1853. márczius 2-án kiadott idevágó pátensek hivatva voltak ugyan az úrbéri viszony teljes rendezését a földtehermentesítés által elősegíteni,mindezek által a háromegy királyság közjogi állásának szoros praecisírozása előtt, sok, a fent idézett pátensekben foglalt követelménynek eleget tenni nem lehetett. E közjogi viszonynak az utóbbi években történt végleges megállapítása folytán a tartománygyűlés több ízben folytatott tanácskozásokat az úrbéri viszony rendezésére czélzó törvényjavaslatok felett, és az ezen tanácskozásokban megállapított elvekre fektetnék azon,a kormány által jelenleg előterjesztett, az úrbéri viszonyok rendezéséről, és a királyi kisebb haszonbérek (regale-jogok) beváltásáról illetve rendezéséről szóló törvényjavaslatok. Szóban van tehát mindenekelőtt azon úrbéri viszonyok rendezése, amelyek az 1853. márczius 2-ki pátensben az akkori földesurak és jobbágyok közötti szabad egyezkedés tárgyaivá tétettek. A kormány által előterjesztett törvényjavaslat 1.§ a ezért is jelöli ki határozottan az 1853. márczius 2-ki pátenst mint jogalapot, 2. § ában pedig ama többször nevezett pátens második és ötödik szakaszában foglalt beneficiumokat, mint tárgyait ezen törvényjavaslatnak. Minthogy azonban a földesurnak positív joga volt, jobbágyától bizonyos beneficiumokat követelni, csak jogos, hogy a földesurak, kik e jogukat feláldozzák,kártalaníttassanak. Így értelmezendő tehát a törvényjavaslat azon szakasza, amely a következő beváltási szabályzatot tartalmazza : egy akó borért 3 frt, egy pulykáért 60 kr, egy kappan vagy egy pár csirkéért 30 kr, egy disznóért 2 frt, egy font kenderért 20 kr és egy tojásért 1 kr. Szóló áttér ezután beszédje statisztikai részére ; a beváltandó földek kiterjedését, azok értékét stb. adván elő, melyek a magyar olvasó közönséget csak kevéssé érdekelhetik. A vita hosszas és élénk volt, azonban mint előrelátható volt, a törvényjavaslatnak elfogadásával végződött. A részletes tárgyalás ugyancsak a tegnapi ülésben kezdőtett meg s a 3-ik §-ig ért. A mai (vasárnapi) délelőtti ülésben bezárólag a 9-ik §-ig, a délutáni ülésben pedig végig tárgyaltatott a törvényjavaslat részletességben. A részletes vitában nemigen volt élénkség, csak egyszer, mikor Makavecz az illető § nál azon indítványt téve, hagynák el azon passust, amelyben arról van szó, hogy a kibocsátandó értékpapírokért a magyar és horvát kormány egyetemlegesen vállalják el a kötelezettséget. Makavecz úrnak e passusra, illetve a magyar kormány jótállására nincs szüksége. — Egyszerűen kinevették. Holnap ünnep lévén, a ház nem tart ülést, hanem a klub, amely tegnap nem tárgyalhatta a költségvetést, így a legközelebbi ülés csak szerdán lehet, mert a klubnak legalább két nap kell a költségvetési vitára. A törvényjavaslat egészen letárgyaltatott, csak Jakics egy indítványa, mely szerint engedtessék meg a feleknek az úrbéri összeg folyósittatása, illetve annak bekebeleztetése előtt magán uton is egyezkedni, utasittatott, a földmivelési bizottsághoz tanulmányozás végett. ismerne róla. Kis makra pipája, melyet el nem hagy se hadgyakorlaton, se a könyv felett, se kertészkedés közben, — országos hírű. Azt is mindenki tudja, hogy a kecskeméti fuvaros megakadt szekerét hogyan segített kivonszolni a feneketlen habarékból tél idején, térdig habuczkolva a tapadó sárban. Székire beszélik, hogy a boldog emlékezetű Bach-időben egy átiratban azt üzente egyik tiszttartójának,hogy amúgy szép szerivel juttasson el hozzá egy kis szűz dohányt, mert ez a trafik kiállhatatlan rész szagú. A dunántúli részek ma is emlegetik azt az úri társaságot, mely fakószekéren , a férfiak borjúszálas ingben, panyókára vetett pitykés dolmányban, sarkantyús csizmában és pörge árvalányhajas kalappal, a nők bokorugró kurta szoknyában, piros sarkú, hegyes orrú kis czizmában, ingvállal s leeresztett hajukban piros szalaggal — bejárta a Balatonmelléki tájakat, letelepedett a puha mohára a fák alatt, lobogó tüzet rakott s annak lángjánál sütötte a jó paprikás szalonnát piritos kenyérre s úgy falatozott csillagos nyelű bicskával. Az a társaság József főherczeg környezete volt, közte a belga királyné, a főherczeg felséges nővére. Le is fényképeztették magokat abban a ruhában emlékül. S erről jut eszembe az a szomorú mondása, mely szinte az absolutismus idejéből maradt fenn, hogy a fényképész, kinél le akarta magát vétetni, vidámabb arczot kívánt tőle, mert — úgymond — igy nagyon szomorú arcza lesz. »Hagyja el, uram — mondá a főherczeg — elfelejtettem én a vidám erczot még 1849-ben. Az sem uj dolog, hogy mikor borosjenői uradalmát átvette, a tisztikar élén K. megyei cs. k. komisszárius német nyelven üdvözölte őt, hosszasan eldicsérvén a kegyesen atyáskodó Bach-kormányt. A főherczeg mélyen a szeme közzé nézett a szónoknak s magyarul kérdő: »Ugye ön Batthány Lajos grófnak titkára volt?« — »Igen« — válaszolt ez meglepetten. »Nos akkor kissé másként beszélt ön, ugye ?« — S azzal otthagyta a sóbálvánnyá ijedt komiszáriust. Hogyan vívta ki azt az istenitéssel határos szeretetet, melyben honvédéi részesítik, mindnyájan tudjuk. Az erőszakolatlan, természetes, szívélyes modor, az a melegség, mely bajtárssá forrasztja az együtt táborozókat s egyesíti a haza imádatában és a trón tiszteletében, nem téveszthette el hatását s olyan szellemet nevelt honvédeinkbe, aminőt más hadseregnél hiában is keresnénk. A táborozási, a hadgyakorlati életből százakra megy a róla célportált bonmot. Nem ismételjük őket, de itt feljegyzünk néhányat a legújabbakból, melyek tudtunkkal legalább, említve nem voltak még. A rátóti táborban történt az idén. Egy szürke köpenyes huszár telepedett a tűz mellé s egy darab fát mártogatva a vízzel telt lónyomba, belehengergette a hamuba s nagy buzgósággal tisztogatta a sarkantyúját, mely az éjjel esőzéstől rozsdát fogott. Oda mennek hozzá, hát — a főherczeg. »Mit csinál fenséged ? — kérdi Schol tábornok ijedten — nem bizhatja másra ? — »Másra ? — kérdi a főherczeg — hisz másnak is rozsdás a sarkantyúja, tisztits<x íszt. K Ugyan itt történt, hogy meg akarta tréfálni Koburg herczeget, »Aztán délre jó gulyás legyen, majd megválik, ki a magyar ember?« Készült is a gulyás s a főherczeg kedvteléssel nézte a jóféle szegedi paprikától piro3 lé forrását. Egyszerre aztán elküldte a szakács tisztét végző katonát a bogrács mellől s hirtelen még egy félfont paprikát szórt a gulyásba. No most már aztán jó lesz. Odadnak egy tányérral K. herczegnek. De alig vesz be egy kanállal, el kezd köhögni és prüszkölni tőle. »Hiszen a tűz nem étel — mondá mikor magához tért egy kissé.« Étel leiz az, komám, — felelt a főherczeg — csakhogy nem német gyomorba való.« Azzal nekilátott s megrepetálta azt a »tüzet,« anélkül, hogy egy arcz vonása megrándult volna. Ő volt az egyetlen, aki enni bírt belőle. Igaz, hogy két napig tejet kellett innia utána, de legalább megmutatta, hogy ki hát a magyar ember ? Egy este kiállhatatlan hideg kezdett lenni, a tüzelő fa meg elfogyott. »Ugye fáznak az urak ? mondá a főherczeg — noha csak tűz kell, csinálok én mindjárt.« Azzal eltávozott a K. herczeg sátorába s rövid idő múlva gyönyörű szép tűz lobogott a sátor előtt. »Jöhetnek az urak melegedni.« K. herczeg akkor látta csak, hogy miből támadt a tűz ? Hát a főherczeg kiszedte a sámfákat a K. herczeg csizmáiból s abból rakott tüzet.Hja, most háború van s ilyenkor a katona ne hordjon magával tizenkét pár csizmát sámfára ütve, mert nem veheti hasznát, ha csak igy nem, ni. »Fenséged ma a szállásán méltóztatik vacsoráim ? — kérdi a szolgálattevő tiszt. »Igen hát. Én nagyon szívesen elmulatnék a tiszt urakkal, de hát mit csináljak ? A múltkor is Vácznál alig, hogy egynéhányszor összeütöttem a sarkantyúmat, hát felhittak Bécsbe négy napra vizitálta.« A főherczeg legutóbb Gömörmegye gyönyörű, vadregényes vidékén mulatott, Koburg herczegnél M. hó 22-én megtekintette a pohorellai gyárat, hol a vasgyári és uradalmi tisztek ünnepélyesen fogadták. Vele jöttek fenséges neje, két tűzről pattant gyermeke, igazi atyja vére, August és Ferdinand herczegek, s Fülöp herczeg ifjú nejével, a belga király leányával. Este tűzijáték s nagyszerű fáklyászenét rendeztek tiszteletökre s ez alkalommal a hozzá intézett beszédre József főherczeg a pazarul kivilágított erkélyről lelkesen válaszolt, megköszönvén a megtiszteltetést s örömét fejezvén ki a ragaszkodás felett, melyet tapasztal. »Nem kétlem — úgymond — hogy e szeretet egyenlőn lángol a haza és trón iránt is.« Mint a honvédség főparancsnoka, biztositá tisztelőit, hogy mint eddig volt, ezentúl is az lesz törekvése, hogy az »én honvédeim,« amit békés időben tanulnak, — ha bekövetkeznék az idő, hogy kimutassák vitézségöket, érvényesíteni fogják azt is megszerzik hazánknak azt a dicsőséget, mely Kárpátoktól Adriáig, de még azon is túl fog hangzani. Leirhatlan lelkesedés követte a főherczeg szavait. A park erdőcskéje és a tó tükre, mint a R. H. írja, elragadó látványt nyújtott a korom sötét éjben lobogó háromszáz fáklyától s a tűzijátékok sokféle változatú fényétől. 25-én a herczegek és herczegnők a murányi várat látogatták meg. Ugyanez alkalomból érdekes részleteket közöl a »Rozsnyói Híradó« a főherczegről. Már ruhája is figyelmet érdemel, úgymond. Áll az szürke, pörge, tollas kalapból; rövid, sötétszínü, zöld posztóval szegélyezett tavaszi zubbonykából; fehér, gyapjas szövetű nadrágból (»noharki«, mint a minőket a felvidéki tót nép szokott hordani); vastagbőrü s rövid. Az ország legnépszerűbb embere Nem szükség sokáig gondolkozni felette, mindenki eltalálja azonnal, hogy József főherczeg az. Palotában és kunyhóban emlegetik nevét, szeretettel emlékeznek meg tetteiről és elejtett szavairól, népdal emeli szárnyaira hírét s példája tanít nagyot és kicsit, hogy a hazának lelkes, hű fia legyen. A hol egyszer megfordul, nem felejtik el többé soha. Az apa beszél róla gyermekeinek, kik bizonnyal tovább fogják azt adni utódaiknak. így válik majd emléke traditióvá, így foglal majd alakja előkelő helyet a magyar nemzet legendáiban. Mert ez a nemzet nagyon tud szeretni s bár nincs is pantheonja, aki őt szerette, oda helyezi kedves felejthetetlenei közzé. Hogy igyekezett ápolni a nemzeti szellemet akkor is, midőn ezt tenni másnak is nagy, de neki bizonynyal a legnagyobb veszedelem volt; miként hatott élő példával az elcsüggedt önbizalom felvillanyozására s táplálta a legnehezebb időkben a reményt a jobb jövő iránt; miként rakott meleg fészket, édes otthont magának közöttünk, mikor azt hittük, hogy minden elhagyott; mint igyekezett itthon tartani — daczolva a főuraink által megszokott áramlattal, — jövedelmét s visszaadni azt annak a földnek, a mely adta, hogyan teremtett paradicsomot a főváros közelében, a Margitszigeten, melybe büszke dicsekvéssel vihetjük az idegen látogatót; mit követett el, a tevékenység terére lépve, a magyar nemzet egyik legfőbb aspirálójának, a honvédség felállításának s olyatén kifejlesztésének valósítására, hogy azt a külföld is elismerje tekintélyes haderőnek s a fejedelmi szó a megelégedés hangján rezegjen láttára, azt megörökíteni az írott történelem feladata lesz. De hogy miként élte bele magát nemzeti szokásainkba, hogyan emelte kultusszá őseredeti magyar jellemvonásaink ápolását, hogy lett testünkből való test, vérünkből való vér, igaz magyar minden izében ,azt a megiratlan történet fogja megérteni, melynek könyve a nemzet közérzete, lapjai a magyarok szivei. Azokból a vonásokból, amik őt előttünk oly kedvessé tették, köteteket lehetne összeállítani. Kevés ember van, ki egy-két adomaszerű történetkét ne