A Hon, 1875. november (13. évfolyam, 250-274. szám)
1875-11-21 / 267. szám
telte magát Görögország. Egy clique kezébe kerítette a hatalmat s a nyáron a Bulgariskormány alatt oda fejlődtek a dolgok, hogy az oszágot ostrom állapotba kellett helyezni. Athénben s az ország főbb helyein csapatösszpontositások lettek szükségesekké, hogy a vérig ingerelt nép visszatartassék a forradalomtól. Az államépület, legmélyebb alapkövéig megrendülve látszott s a trónt oly veszélyek fenyegették, hogy már készen állottak rendelkezésére a hajók a pyraeusi kikötőben elviendék őt a kevésbé roskatag Dániába. A cirque hatalmába kerítette a királyt is — és ennek palástjával igyekezett takarni a legerőszakosabb visszaéléseket, melyeket volt már alkalmunk tüzetesebben ismertetni. A Bulgaris-kormány, legkiáltóbb törvénytelenségekkel hajtotta végre a választásokat a corruptió megjegyzett emberei jutottak a parlamentbe; az ellenzék — ami kevés maradt — tiltakozását a királyhoz benyújtva, elhagyta a törvényhozás termét, minek következtében a koncz emberei nem maradtak határozatképes számban, de ez őket legkevésbé sem szeszélyezte. Hozzáláttak a törvényalkotáshoz s vitték ezt mindaddig, amig azt látták, hogy az ország a forradalom előestéjén van. A veszedelemből más szabadulás nem volt, mint feloszlatni a törvénytelenül fungáló kamarát és uj választásokat rendelni el. Ez megtörtént. Az uj kormány élére Trikupis állíttatott, ki szigorú becsületességgel hajtotta azokat végre: az ország ismét magához tért, pacifikálva lett A pártok már nem is szorosan vett politikai elvek szerint sorakoztak, hanem feloszlottak a becsületes és nem becsületes emberek pártjára. Végre győzött a becsületes emberek pártja — és ez szerencse Görögországra nézve. Trikupis a választások correct megejtése és az uj kamara összeülésével befejezettnek tekintvén missióját, visszalépett s helyére Komondurosz neveztetett ki, ki tömör, erős és nagy többséggel rendelkezik. Az uj kormány és törvényhozás azt a czélt tűzte maga elébe, hogy megsemmisíti az előbbi kamara által alkotmányellenesen hozott törvényeket és visszahelyezi jogaiba a politikai becsületességet, melyet elődei száműztek volt a görög félszigetről. Mi az első feladatot illeti, már megoldotta azt, mert a király szentesítette azon törvényt, mely hatályon kívül helyezi az alkotmányellenes módon alkotott mintegy 30 törvényt. Ezt elintézve utána kezdett nézni a cirque kormány tetteinek s kitűnt, hogy Nikolopulosz és Valassopulos miniszterek a legnagyobb mérvű visszaéléseket követték el négy érsekség betöltésénél. A cultus és igazságügyérnek egy ágense volt, ki az érsekségekre pályázókkal alkudozott. Egy-egy állomásra többen concurráltak, persze csak úgy kéz alatt, de csak az lett érsekké, aki a legnagyobb összeget volt képes lefizetni a miniszterek kezébe. A mely érsek-aspiránsnak nem volt elég pénze, de mindenesetre szeretett volna beleülni az érseki székbe; méregdrága uzsorás kölcsönökhöz folyamodott, hogy megkenhesse velők a miniszterek kezeit s hogy megfizesse azt a tentát és azt a tollat, mely a kinevezést meg- és aláírja. A miniszterek s az ágens testvériesen megosztoztak a zsákmányon. Hogy az ily után megkeresett pénzzel hozzáfogtak e palotaépítéshez, erről nem szól a krónika, csak azt mondja, hogy a simoniás miniszter urak vád alá fognak helyeztetni, a kamara már el is fogadta az igazságügyi bizottság erre vonatkozó javaslatát s igy kilátás van arra, hogy a fentisztelt exminiszterek mihamarabb egy oly palotába — vagy mibe — fognak az őket megillető kísérettel bevezettetni, melyet nem maguk építettek, így licitált a cirque mindent Görögországban. Ki ad többet értté? Volt az átalános jelszó, s ha a király nem bírt volna annyi erővel, hogy kiszabaditsa magát veszedelmes tanácsadóinak körmei közül, mielőbb az ország s maga a király adta volna meg leginkább az árát ama jelszó átalános uralmának. A vesztegetés, nyerészkedés, corruptió ütött volt tanyát a legmagasabb helyeken,képzelhetni, hogyan hatott az üdvös példa felülről lefelé Hanem hát a »bűn büntetlenül nem marad,« nem is szabad, hogy maradjon. Ez legalább is kellemetlen dolog lehet a miniszteri excellentiáikra, de hogy az argosi, el’si, patrasi és cephaloniai érsek urak sem érezhetik magukat valami különös jól, oly nagy áldozatok árán megvásárolt magas állomásaikon, igen hihető. Még megeshetik rajtuk az a fátum, hogy 10—15 — 20,000 drachma és tömérdek más ajándék, ékszer stb. melyekkel mindenikök külön külön igyekezett megnyerni a miniszteri kegyet és ezzel az érseki széket, kárba fog veszni, és akkor se pénz , se érseki kalap. Ez nagyon beszántó lesz,mert tán még elég idejük sem volt arra, hogy beszerezzék a vámon, amit kiadtak a réven. De ez még nem minden. Egy mai táviratunk szerint a mostani görög hadügyér (Karaiskakis) a kamara tegnapi ülésében részleteket közlött, melyek azt mutatják, hogy igen tisztelt hivatalbeli előde (Grivas) kegyetlen pusztításokat és kisajátításokat vitt végbe a hadi kincstárban. És erős a gyanúnk hogy még ezzel sem lesz vége e politikai »cronique scandaleuse«-nek. Még fognak jönni leleplezések. De látva, hogy a Komondarosz-kormány mily erélyesen és szigorral fogott censori feladatához, hihetőleg sikerülni fog neki helyesebb és tisztességesebb irányba terelni a különben dicséretes görög kereskedelmi és üzérszellemet. Sz. Gy. teremntés készen tartotta a fiókjában a dispensatiót. Azért vannak az embernek püspök jó barátjai. Oly bizonyos volt a dolga felől. Pedig Alienor még tegnap Etelváry Rafaela herczegnővel járt jegyben.— Ehez hát gratulálhatunk egymásnak. — Hanem most azután kezdődik a jó mulatság. — Ez a futó bolond, az én kedves fiam,most nem megy Ehrenbreitsteinba, ott nem tudja meg, hogy mi elintézni való van Dél-Németországban, nem viszi el a hadjárati tervet Hannoverbe, nem hagy nekem időt a bankárokkal negotiálni, a helyett szalad egyenesen Párisba, ott fellármázza a világot, meggyújtja a tűzaknákat, akkor aztán mehet ön neki egy világháborúnak a mi jó pénzügyminiszterünk Salmenscheinjaival s a háromszázharmincz nyugalmazott tábornokkal. — Most már elmondhatja vezérőrnagy úr, hogy »most jövök én!« — Hanem én meg elmegyek. —Hej Yeudelin! Készítsd el a fegyvereimet; megyünk medvevadászni Marmarosba. Falkenhein látta, hogy itt semmi dolga sincsen többé: vette a kardját és eltávozott. Octavián pedig dehogy készült vadászatra menni ; levágta magát a karszékébe nagy busán s az öklére támasztotta fejét. Vendelin a vett parancshoz híven előhordott puskát, vadásztarisznyát, kürtöt, háromlábú lesőszéket, kulacsot, ötszeres kosarat, bundát és lábzsákot; mintha semmi sejtelemmel sem bírna az itt végbementtek felől; s rakott mindent sorba, mig egyszer aztán Octavián olyat ütött az asztalra, hogy minden edény tánczra kerekedett rajta. — Ne boszants a készületeiddel, rosba ?— Hát nem megyünk medvét lőni Márma— Nincs a mármarosi hegyekben olyan nagy medve, mint én vagyok, én pedig már meg vagyok lőve ! Rendelin aztán megint mindent elrakott szépen. Mikor aztán eltakarította az asztalt, azt mondá Octavián fejedelemnek: — Magasság! Nem jobb lett volna ahoz a parasztgyerekhez, a kit princz Alienor tartott keresztvízre, Pompeia baronesset hivatni keresztanyának ? (Folytatása következik.) A bankügy. — írta Gr. Lónyay Menyhért. — A bankügyről lapunkban megjent két előbbeni közleményünk kiegészítéséül közöljük itt a mű két utolsó fejezetének rövid kivonatát. A tizennyolczadik fejezet : A többbankrendszer behozatala monarchiánkba. Szerző nemcsak elméletileg, hanem gyakorlati szempontból is a többbankrendszert tartja legelőnyösebbnek. Lajtán túl azt tartják, hogy Magyarország bankügyi függetlensége ellentétben áll Ausztria érdekeivel. Ezen felfogást helyteleníti , mert nézete szerint Ausztriának is érdekében áll, hogy ott is a többbankrendszer lépjen életbe, mégpedig közös egyetértéssel s mindkét törvény által egyenlő elvek szerint hozandó intézkedések által, melyek a részletekben az adott viszonyok szerint elérezhetnének ugyan, de az eljárás főbb momentumaiban egyformák lennének. »Ha nem egyedül Bécs és a bankkörök, hanem a monarchia másik fele nagyobb részének jól felfogott érdekét tekintem, úgy azt hiszem, hogy a birodalmi tanácsban képviselt országok érdekei, nemcsak nem állanak ellentétben Magyarország érdekeivel, de azzal ugyan azonosak. A monarchia kormányának kívánni kell, hogy a monarchia népei anyagilag erősödjenek s a közgazdasági erők fokozódjanak. Ezen czélt a többbankrendszer mellett inkább el lehet érni; oly kereskedési központoknak, minők Prága, Brünn, Triest, Grácz, Lemberg stb. a bankadó lejártával rendszerváltozást kell kivánniok s be kell látniok, hogy e czél elérésére most kínálkozik a kedvező alkalom, midőn Magyarország bizonyosan élni fog jogával. Nekik nem rászalniok kellene Magyarország önálló bankrendszer utáni törekvését, hanem azt saját jól felfogott érdekükből minden erejükkel oly módon kellene támogatniuk, hogy azt, mit Magyarország elérni kíván maguk számára is biztosítsák. Cáfolja a bankszabadság ellen felhozott érveket, mintha a bankszabadság a gyakorlati életben kivihetetlen volna, melyre a népet előbb nevelni kell. Ily ellenvetéseket nem ismer alaposaknak mert a kezdet botlásai nem tartóztathatnak vissza. Az sem áll mintha az érczpénz behozatala előtt idő előtti volna a bankszabadságot életbe léptetni mert Amerikában is több bankrendszer van papir valuta mellett, csak az átmeneteinél kell óvatosan eljárni. A bankrendszer reformjánál szem előttt tartandó czélok: a) hogy a bankjegy egysége megóvassék, és oda kell törekedni hogy a magyar és osztrák bankjegy között árkülönbség elő ne állhasson, b) hogy a kibocsátás előnyében osztozzék minden tekintélyesebb vidéki központ, c) a bankrendszer ; deczentralizatiója akként állapíttassák meg, és az ellenőrzés olyképen gyakoroltassák, hogy a káros hatás, mely a korlátlan bankszabadság mellett előállhatna, mellőztessék, d) mig a valuta helyre nem állíttatik a biztonság azon mérvét nyújtsák a bankjegyek belértékükre nézve, hogy minden aggodalom kizárassék; e) a jegykibocsátás feltételei szabatosan megállapitandók s a megszegés ellen szigorú rendszabályok alkalmazandók s az államfelügyeleti jog legyen sikeres; f) a bankrendszer adja meg a banknak a kellő jogkört, de az államnak is legyen abból lehetőleg nagy haszna; g) legyen mód, hogy rendkívüli válságok esetében a hitelnek megadassák azon támogatás, melyet a központosított nagy bankok sikerrel alkalmaznak; h) végre legyen arra főtekintet, hogy adott viszonyaink között ezen módozatot bármely eshetőségek közepette alkalmazni lehessen. Tehát oly rendszert óhajt, mely minden eshetőségek közt sikeresen és az ország érdekében működhessék.Létesíthető legyen e rendszer az esetben, ha a monarchia másik felének törvényhozása a valuta helyreállítása előtt hasonló alapon kívánná a hitelintézményt rendezni. De egyenlően kivihető legyen ez még akkor is, ha a monarchia másik fele a központosított bankrendszer mellett maradna. Életképes legyen az esetre, ha a valuta helyreállítása a monarchia két fele közt egyetértőleg elhatároztatik, de az esetre is ha az későbbi időre halasztatik, vagy ha a valuta rendezése nem közösen lenne megállapítandó. Végre biztos sikere legyen még az esetre is, ha a monarchia másik felének törvényhozása és kormányával egyenlő megállapodásokra jutni nem lehetne sem a bankrendszer sem azon intézkedések iránt, melyek a két területen levő jegyeknek egyenlő mérvét megállapítják. A bankügyben nem újat kell javasolni, hanem az a feladat, azt mit másutt czélszerűnek és üdvös hatásúnak , tapasztaltunk adott viszonyainkhoz alkalmazni. És Lónyay legczélszerűbbnek látná, ha azon elvek, melyek újabban az amerikai nemzeti bankok felállításánál irányadók voltak, alkalmaztatnának hazánk adott viszonyai a. A törvény tatalmának fő érveit Wirth könyvének 484. lapjáról idézi. És ezután következik a tizenkilenczedik fejezetben A több bankrendszer alkalmazása Magyarországon. A törvény alapelve legyen : szabadság mindenki számára bankot állítani a törvény korlátai között. De minthogy a bankoknak korlátlan és nagy számban való felállítása bizonyos tekintetben károsnak bizonyult be Amerikában, nálunk is káros lehetne az. Azonban szerző azt tartja, hogy a több bankrendszerre az elemek meg vannak hazánkban (főleg a kifejtettt szilárd takarékpénztárakat értvén ezalatt.) A fedezet kérdését illetőleg nem lehet egyszerűn lemásolni az amerikai törvényt. Kívánja, hogy a bankjegyek külalakja legyen egységes, azokat az állam által megbízott hatóság készítésse s adja át a központon és a vidéken alakult nemzeti bankoknak azon módon és arányban, mint azt a hozandó törvény elrendelte. Minden bankjegy csak teljes fedezet mellett adassék ki. Ha valamely bankjegybeváltási kötelezettségeinek eleget nem tenne, azt az állami bukhatóság váltsa be a letétek értékesítése folytán. Azon kérdés, hogy miből álljon a bankok által adandó fedezet, szerző szerint a legfontosabb és ezen sarkallik az egész rendszer. Az amerikai példát, az államkötvényekkel való fedezést sem tartja elegendőnek, mert a magyar állampapíroknak még nincs megállapodott szilárd hitelük, hanem azt kívánja, hogy meg kell adni mindazon feltételeket, melyeket a monarchia másik felében levő bankok bírnak. — Azoknak van és lesz jövőben is érczfedezetük, hasonló arányban álló érczfedezet beszerzését s azon helyen, honnét a bankjegyeket a bankok kapni fogják, letételét tartja nélkülözhetlennek. Ezenkívül a fedezetet képezhetik érczváltók és oly kötvények, melyeket érczpénzen könnyen lehet értékesíteni. Az érczfedezet legyen a kibocsátásnak egyharmada. — Előnye az ily fedezetnek, hogy a mellett bankjaink rövid idő múlva megkezdhetik az érczpénzzel való fizetést. A bankok megadóztatása legyen olyan, hogy az 1/3 évetfedezet után kibocsátott jegyek adómentesek,azonfelül történt kibocsátásért fizessenek a bankok a bank disconteu alatti mérsékelt kamatot, a mostani kamatláb mellett például 4 százalékot. Míg a valuta helyreállítva nincs, a bankok kötelezhessenek jegyeiket állami jegyekkel beváltani, miáltal a magyar bankjegyek és a közös jótállás alá helyezett államjegyek között különbség nem támadhat. Legyen-e a bankjegyeknek kényszerértékük, ez attól függ, váljon sikerül-e a monarchia másik felével egyirányú és egyetértő intézkedésekben megállapodni, ha nem sikerül, akkor meg kell adni a jegyeknek a magánforgalomban a kényszerfolyamot. A jegyforgalom maximumát az egész monarchiára 700 millióra vévén fel szerző, az államjegyek levonása után maradna 388 millió, mely quotaszerű arányban feloszlatván, Magyaroszágra jutna 120 millió ; ennélfogva a kibocsátható jegyek maximuma tenne 120 millió frtot s a bankjegyadó jövedelmezne évenkint 2.6 frtot. Felemlíti a mű, hogy az első hazai takarékpénztár és a pesti kereskedelmi bank oly két pénzintézet, mely a legkönnyebben átalakulhatna ily jegybankká. A rendszer keresztülvitele által azonnal megszűnnék azon aránytalanság, mely most az osztrák bankkal szemben fennáll, hogy sokkal kevesebb összeggel szolgálja a magyar hitelt, mint amennyit neki a magyar nagyközönség kamat nélkül hitelez. A művet egy lapra terjedő Befejezés zárja be, melyben Lónyay a bankügy megoldásának esélyeit vizsgálja, továbbá szól a m. minisztérium helyzetével szemben a feladattal; elmondja, hogy a monarchiában mily egyetértő megoldás képzelhető ; kiemeli, hogy a földmivelési érdekek különösen előmozdutlatnának a szabad bankrendszer által, mert az ily bankoknak módjukban van a gazdáknak és a bérlőknek hitelezni. S végül a közönségre apellál. »Agitatio — úgymond — ez irányban helytelen lenne, minthogy a kormány nyilatkozata szerint a törvényhozás bizonyára azt fogja akarni, mit az ország valódi nemzetgazdasági érdekei parancsolnak. De hogy a cselekvésre hivatott tényezők a nemzet érdekeit kellőleg felismerjék, hogy e kérdéssel tekintetbe vétessék a közvélemény óhajtása, azt hiszem bekövetkezett az ideje, hogy minden jogosult tényező e kérdést békés vitatás és tanulmány tárgyává tegye. Munkámnak ez volt a czélja, mint az előbbiben s ennek oka leginkább az iskolai épületekre fordított nagyobb kiadás. A nyolczadik táblázat szól az iskolák évi jövedelméről Ezen jövedelem 7.369,893 fitot tett, a gyarapodás biztosan nem mutatható ki. Ezen összegből készpénzszerű volt. 5.585,245, ingatlan vagyon értéke 5.165.929 frt, segélyekből bejött 5.843,716 frt. Az iskolák évi kiadása tesz 7 millió 369,893 frt, ebből ment a tanítók fizetésére 5 664,014 frt, az előbbi évihez képest 1.264,092 frt. Egy tanitóra esik 289 frt 59 kr. Tanszerekre csak 74 939 frt adatott ki. A következő rész a tanitóképezdékről szól, aránylag igen röviden. Összesen 57 tanitóképezde van felsorolva (köztük 10, tanítónők számára s 19 állami) E képezdékben volt 154 osztály, s 2471 növendék. Egy osztályra esik 1604 növendék. A tanítóképezdei tanárok száma 510, de ezek egy nagy része nem csak itt működik. Egy év alatt szaporodott a növendékek száma 410-el Ezzel kapcsolatosan megemlékezik a miniszter a felnőttek oktatásáról, a póttanfolyamról s a »Néptanítók lapjáról,« mely most kizárólag magyar nyelven adatik ki tízezer példányban. A második szakasz a középtanodák ügyét tárgyalja. A miniszter bőven szól mindenekelőtt az új tantervről s a tanárképezdékről. A budapesti tanárképezdében 1873-ban 74 növendék volt, s csak a franczia nyelv tanulása volt némileg elhanyagolva. A kolozsvári tanárképezdében volt 72 tag s 15 tanár. A miniszter külföldre 27 tanárt s tanárjelöltet küldött ki s e czélra 22,865 frtot fordított, ezenkívül módszertani értekezletek tartását rendelte el. A taneszközök beszerzésére a kormány 16.574 frtot adott ki. Új gymnasium jött létre államköltségen Fehérteplomon, kiegészíttettek Zomborban és Újvidéken. Új épületek készültek Budán, Pesten, Sopronban s Székesfehérvári. Közli továbbá a miniszter az országos közoktatási tanács számára kiadott szabályrendeletet s a reáltanodák ismert uj tantervét, úgyszintén a reáltanodák érettségi vizsgájára vonatkozó szabályzatot. A reáltanodák taneszközeinek fenntartására s újak beszerzésére 16,260 frt 96 kr. fordittatott. Uj reáliskola nyílt Aradon. Az állami reáltanodák legnagyobb részének azonban még nincs alkalmas helyisége. Gymnasiumi és reáliskolai tanulók számára államilag adatott 57,992 frt s j 225 darab arany. A gymnasiumokban működött 1681 tanár, a tanulók száma 27,220 s ezek közt — e körülmény rendkivül érdekes— 20,133 magyar ajkú. Érettségi vizsgát tett a beküldött hiányos jelentések szerint 1860 növendék, 1872-höz mérve a tanulók száma csak 85 elszaporodott. A reáltanodákban volt 337 tanár, 7310 tanuló, köztök 5238 magyar, 2529 német. A tanulók növekvése 1604. A harmadik szakas szól a felső tanintézetekről. 1. Hittani intézetek összes száma 40. A tanárok száma 212, a növendékeké 1296, az összes apadás 210, legfeltűnőbb az apadás Debreczenben, Kalocsán,Szamosujvárit, Ungvárit, Sárospatakon stb. 2. Jogakadémiák. A miniszter részletesen szól ezen ügyben tett intézkedéseiről , egész terjedelmében közli szabályrendeletét a jogtanodák át szervezéséről, elmondván ennek eredményeit. Az intézetek száma 39, a tanároké 89, a tanulóké 1744, köztök 1582 magyar. Az előbbeni évhez képest a tanulók száma 181-el szaporodott. 3. Tudomány egyetemek. Az 1873-ki év különösen a szigorlatok szervezéséről nevezetes s a miniszteri jelentés egész terjedelmében közli a jog, s államtudományi, úgyszintén az orvosi karoknál tartandó tudori szigorlatokra vonatkozó terjedelmes szabályrendeleteit. Nevezetesek még a budapesti egyetemnél tett építkezések p. a könyvtár, élettani intézet s kórház. A budapesti egyetem hallgatói az 1874/5 tanévben a kincstári alapból 56170 frt ösztöndijt élveztek. A kolozsvári egyetemnél a földrajzi, mennyiségtani a természettudományi s bőrkórtani tanszékek szerveztettek s a volt levéltár helyére az egyetemi könyvtár tétetett. A kolozsvári egyetem hallgatói a kincstárból 17490 frt ösztöndijt nyertek A budapesti egyetemen az 1872/3-ik tanévben volt 147 tanár s 2466 hallgató, ezek közt szigorlatot tett 504, államvizsgát 725. Egyes tanszakok szerint volt 54 theologus, 1469 jogász, 249 bölcsész, 78 gyógyszerész s 616 orvosnövendék. A kolozsvári egyetemen az 1872/3-ik tanévben volt a második félévben 41 tanár, 278 növendék s ezek közt szigorlatot tett 51, államvizsgát 60; jogász volt 158, bölcsész 16, tanárjelölt 31, orvostanhallgató 28, sebész 8, bába 37. 4. Királyi József műegyetem. Ezen tanintézet körül felmerült panaszok megvizsgálása végett a miniszter bizottságot küldött ki, melynek alapján s a tanári kar meghallgatásával uj intézkedések tétettek. Ezek közül egész terjedelmében van közölve a mérnöki és gépészmérnöki szigorlatok ügyrende. Különben ezen intézetben működött 51 tanár, a tanulók összes száma 606, köztök 561 magyar. Az egyes szakok nincsenek kellően elkülönítve. Ösztöndíjakra a műegyetemi hallgatók számára fordittatott 12,779 frt 86 kr. Megemlítendő a Werder-féle szilárdságmérő gép megszerzése. A negyedik szakasz az emberbaráti és közművelődési intézetekről szól. 1. Váczi siketnéma intézet. Ezen intézet 1873-ki állapota már az 1872-ki jelentésben bennfoglaltatik. Kiemeli a miniszter az ajakmozgás módszerének teljes megszüntetését s az intézet hatáskörének tervezett nagyítását. 2. Budapesti országos vakintézet. Ezen intézet 1873-ban teljesen államivá tétetett s gyökeresen átalakíttatott, azonban nagyobb alapítvány nem tétetett s az intézet czélszerübb helyiségbe áttételét el kellett jobb időre halasztani. 3. Nemzeti muzeum. E téren igen sok nevezetes gyarapodás történt, melyek nagyrészt az országos bizottság javaslatára foganatositattak. A régiségtár leltára megkezdetett s 1873. végéig 53.539 leltároztatok. A muzeum ezen osztályának tekintélyes gyarapodását mutatja többek közt, hogy 1873. 39.123 egyén látogattja s a »Képes kalauz«-ból 2 év alatt háromezer példány kelt el. 4. Képzőművészetek. Erről az előbbi jelentésben is sok volt, a miniszter itt a bécsi világkiállítás hatásáról emlékszik meg s a történelmi festészetet s szobrászatot emeli ki, melyek nagyobb pártolást igényelnek. 5. Országos mintarajztanoda s tanárképezde. Erről is szó volt az 1872-ki jelentésből. Felemlíti a miniszter, hogy a bécsi világkiállítás alkalmával elismerési érmet nyertek s fejtegeti, hogy ezen intézet számára külön épület szükséges. 6. Országos zene-és szavalati akadémia 1873-ban még nem volt fölállítható, s igy a miniszter csak fontosságát hangsúlyozta. 7. Műemlékek. Az 1872-ki terjedelmes jelentés kiegészítéséül felemlítve van, hogy a dobokamegyei hármas templom helyreállítására 3000 frtot utalványozott. A hazai műemlékek lajstromának elkészülése nagyban halad előre. Ennyi a jelentés száraz kivonata. Ezen önmagukban nagyrészt örvendetes adatokról — a múlt évi jelentésekkel összehasonlítva még később is fogunk szólani. A Terézvárosból. Az lánka-párt alakuló közgyűlése ma este 6 órakor tartatott a király utczai Valeró-házban. Ideiglenes elnökké Reinitz József választatván, előadja a kerületben eddig történteket. Hivatalosan tudtára hozza a pártnak a terézvárosi szabadelvű párt választmányának határozatát, hogy t. i. a párt Ivánka jelöltségét fenntartja. A határozatot lelkes éljenzéssel fogadta a közgyűlés. Felhívja ezután az elnök a pártot megalakulásra. Ez megtörténik; a tegnapi gyűlésből elnökül ajánltatnak Gödi Károly, Sebestyén Géza, Török József, Reinitz József, Rémi Antal, Jánics Kálmán, Wolfner Gyula. A közgyűlés ezeket közfelkiáltással megválasztja. Megválasztatnak továbbá alelnökökül: Gradi I., F. Heidelberg Mór, Beliczay Béla, Weisz Jakab, Batizfalvy Samu, id. Zarzeczky József, Berecz Antal, Bodnár Zsigmond, Mandelló Károly, Bobula János, Kánitz Gábor. Pénztárnoknak megválasztatik: Herzl Miksa; ellenőröknek : Batizfalvy István és Weil Simon; jegyzőknek: Bakonyi, Landauer Alajos, Deutsch Antal, Maszák Hugó, Wahrmann Simon, Fut1aky Gyula, Jung Antal. Ezután egy küldöttség indul Szilvássy László vezérlete alatt a képviselőjelöltért. Mig ez oda járt, az egybegyűlt választókhoz többen tartottak beszédet. Bakonyi hivatkozik Ivánka érdemeire, ki életét tette koczkára 1848-ban a haza szabadságáért, s az újabb időben a közgazdaság terén tüntette ki magát, s mint ilyen kiválóan alkalmas az ország legnagyobb kereskedő és iparos kerületének képviselésére. Tenczer Pál az ellenpártnak ma reggeli lapunkban előadott machinatióit ismerteti. Batizfalvy az ellenjelölt múltkori beszédére tesz megjegyzéseket , kiemeli különösen, hogy a népnevelés, amiben Schwarcz szakembernek mondatik, csak akkor nyughatik biztos alapokon, ha elég iskolával rendelkezünk, ez pedig csak úgy lehetséges, ha van ez iskolákat min felállítani. Fő szempont tehát a közgazdasági szempont, s épen azért szükséges az e téren kivált férfiaknak megválasztása. Eközben megérkezik Ivánka Imre. A perczekig tartó éljenek lecsillapulta után Mérő János üdvözli a jelöltet. Ivánka ezután beszélni kezdett. A nagy tetszéssel fogadott beszédből közöljük a következőket : Mindenekelőtt arra utal, hogy elvbarátai különös sürgetésére áll csak el azon szándékától, hogy többé képviselő nem lesz s ezután így szól :Állásom e kerületben nehéz, mivel önök külön szaktudománnyal bíró egyént kívánnak képviselőjökül választani, ez annál nehezebb, mert elődöm, bold. Horn Ede barátom oly fényes tulajdonságokkal,és e téren oly európai hirü képzettséggel birt, hogy merészség tőlem, az ő nyomdokaiba lépni. Mindamellett azon elvrokonságnál fogva, mely Horn Ede és közöttem folyton létezett; azon körülménynél fogva, hogy mindketten inkább a realistikus, mint az idealistikus irányt tartottuk annak, melynek ápolásától és fejlesztésétől hazánk jövője függ; miután mindketten együttműködtünk annak idejében a balközép pártban, és együtt léptünk Ghyczy Kálmánhoz, a középpárt megalkotására, s ez után együtt szolgáltunk a bekövetkezett események előkészítésére,azt vélem, hogy önök tanácsa által támogatva, mint budapesti lakos önökkel folytonos érintkezésben maradva, képesítve leszek megérteni e választókerület érdekeit.. ígérem, hogy tehetségem szerint előmozdítani fogom. Meggyőződésem, hogy a nyomasztó helyzetből csakis minden pártoskodás mellőzésével menthetjük ki az országot. A főcélt:»az államháztartásnak rendezését« kell elérnünk, s e végett csoportosuljunk a kormány körül. Mellékes kérdésekben külön véleményeket nyilvánítgatni és támadásokat intézni a kormány ellen saját pártjabeli embernek, csak a kormány és párt tekintélyének árt, és így káros. Tekintsünk 15—20, 25—30 évre hátra, nem fogja tagadhatni a haladást senki sem,minden tekintetben.De hogy a jövőre is biztosítsuk előmenetelünket, nemzetünk érdekeinek védelmében egoistának kell lenni; a példabeszéddé vált generalitást tartsuk fel saját hazánknak. Nagy kérdések megoldásának küszöbén állunk. Itt van a bank, a quota magasságának meghatározása, a vám- és kereskedelmi szerződés revíziója, az indirect adók kérdése, a hadsereg létszámának újból meghatározása, stb. — Senki sem fog nálamnál jobban örvendeni, ha sikerülend mindezeket Magyarország és Ausztria között egyetértéssel megoldani, de a tusa előtti félelem ne zsibassza akaratunkat. P. o. nekünk magyar nemzeti bank kell, minden kellékeivel. Jó akarattal minden oldalról e kérdés megoldása lehetséges, vitális érdekek megsértése nélkül, mert a pénz cosmopolita.De azon pénzintézetnek, amely az ország belhitel-viszonyainak regulátora, kell, hogy a mi kereskedelmi és ipar érdekeinket vegye figyelembe, kell, hogy a mi törvényeink alatt, nem pedig más kormány befolyása alatt álljon, — kell, hogy vagyona itt legyen, kell, hogy az ő érdekei a mi érdekeinkkel össze legyenek forrasztva, — kell,hogy épen úgy érdekében álljon a magyar állam felvirágzása, mint önmagunknak. A vám és kereskedelmi szerződésre nézve első pillanatra úgy tűnik fel, mintha mezei gazdaságunk érdeke az ipar érdekével ellentétben állana; mintha a mezei gazdaság a szabad kereskedést, iparunk az erős vámvédelmet követelné ; ezen érdekeket meg kell egymással egyeztetni a mérsékelt védvám-rendszer fenntartásával annál inkább, mert ha nálunk a mezei gazdának nincs jó bevétele, az ipar is pangásnak indul. Van-e erre kilátás ? Azon mozgalom, amely Ausztriában különösen annak törvényhozó testületében is e tekintetben megindíttatott, erre kevés kilátást nyújt, ha csak az újabban szintén ott keletkezett ellenmozgalom az irányunkban elfoglalt aggressiv eljárást nem enyhítendi. Ha nem sikerül az érdekek kiegyeztetése, a közbenső vámot kénytelenek leszünk ismét felállítani, s ekkor figyelmet érdemel annak megfontolása: nem volna-e czélszerű a magyar birodalom országain és Ausztriának hason viszonyokban élő keleti tartományain együttes vámterületet, az industriában már sokkal előbbre haladott nyugati területein Ausztriáénak pedig a másik vámterületet felállítani. Most határozott nyilatkozatot tenni ez ügyben idő előttinek tartom; annyi kétségtelen, hogy iparunk és termelésünk érdekében a vasutak építésén kívül igen kevés történt, pedig országos intézkedésre sürgető szükség van, s ezeket várom a kormánytól, de iparosainknak és mezei gazdáinknak szintén mozogni kell. Mezei gazdáinknak szemben a mindinkább jelentkező orosz és aldunai concurrentiával oda kell törekedni, hogy minden évben ők jelenjenek meg »mint elsők« gabonájukkal nyugati Europa gabnavásárán, amire nézve minden kellék megvan, és hogy qualitásra csak kitűnőt produkájanak, ez a gabnatermelésnek szűkebb területre való szorításával szintén lehetséges, s ez úton legelőnek és takarmánytermelésre használván gyengébb minőségű vagy nem elegendő erővel művelhető földjeiket, ismét az is lehetséges lesz, hogy a hús és gyapjú termelést újból emelhessük, mégpedig nem elsatnyult, hanem válogatott fajokkal. Azon előnyt, hogy Moldva-Oláhország első összeköttetése Európa észak-nyugati országaival a térségben elvonuló galicziai vasutaknak jutott, nem közoktatásügyünk 1873-ban. A közoktatásügyi miniszter most osztatta szét 1873-ról szóló hivatalos jelentését, mely ha nem oly tökéletes is, mint óhajtanok, az 1872-ik évit jelentékeyen felülmúlja s egyes táblázatai is sokkal czélszerűbbek. A népiskolák rovatánál az első tábla az iskolák és a tanköteles gyermekek számáról szól. Ezen táblázat száma 11.542 községben 13.445,030 lakos mellett volt 1.536,080 6 —12 év között álló és 583,340 13—15 éves iskolaköteles gyermek.Ezek számára volt 15.445 iskola, 1.542 községi és 13.903 felekezeti jellegű. A népiskolák száma egy év alatt 199- el szaporodott s ezek közt van mintegy 50 felső nép- és polgári iskola. A zugiskolák itt-ott ki vannak téve. A második s következő táblázatok szólnak az iskolába járó gyermekek számáról. Ezek száma összesen 1.443,266 s így iskolába nem járt 678,154. Az iskolába járók tehát a tankötelesek számához mérten annak 68,03 százalékát teszik s így azok száma a múlt évhez képest 3,66 százalékkal szaporodott, kevesebbel, mint a múlt évben, de ez nem csak a dolog természetéből folyik, hanem a múlt évi résszámadás következménye is. Ezen iskolába járók közt volt 704.856 magyar s ezek 40.728 gyermekkel szaporodtak. Apadás csak a román (7748) és szerb (392) iskolába járó gyermekeknél tapasztalható. Télen nyáron feljárt iskolába 948.660. Csupán télen járt 494.606. Az iskolába járók közül 200.558-nak nem volt tankönyve. Jól tudott olvasni 97.095 gyermek, olvasni s írni 281.316. A tantermek összes száma 19,652, melyek közt 8404 tanteremben tanítanak magyar nyelven.Az ötödik táblázat szól a tanítókról. Ezek összes száma 19,598, s így az előbbi évnél 1052-vel több, vagy helyesebb számítás szerint 301-el. A kimutatott tanítók közül képesítve volt 15,419, nem volt 4179. E szerint a tanítók 78,67 százalékának már volt oklevele. Ezen tanítók közül 30 éven felül 2291 szolgált, míg 1,5 éve 6309 van alkalmazva. A hatodik tábla szól az iskola épületéről s felszereléséről. Tulajdonépületben volt 13,516, béreltben 1827 iskola. Összesen 15,445. Ezekben volt 19,652 tanterem s igy 1872-höz képest 1113-al szaporodott. A tanítói lakok száma 15,432. Faiskola helyiség volt 6033 s igy csak 571-el több. A taneszközök következők voltak: Fekete faliirótábla 20,331, fali olvasó tábla 15.315, fali térképek 21,944, földgömbök 9774, természetrajzi eszközökből 9343, természettaniból 3669 gyűjtemény, iskolai könyvtár 1508, testgyakorló eszközök száma 1157. 1873 ban kiosztatott községi iskolákra 636,705 frt 24*/2 kr s 467 tanító között 19,796 frt 451/2 kr államsegély. A tanítók segélyezésére ezen évben kevesebb fordittatott,