A Hon, 1875. november (13. évfolyam, 250-274. szám)
1875-11-25 / 270. szám
Budapest, nov. 24. sz Az igazságügyminisztérium által az apróbb polgári peres ügyekben követendő eljárás tárgyában egybehívott tanácskozás folyamából kétségtelenül kitűnik az, hogy ez ügyek ellátása körül hiányok és bajok merültek fel, melyeken segíteni kell. A bajok oka a bírósági szervezés alkalmával elkövetett azon hibában rejlik, hogy az apró, számszerűleg az összes polgári perek felét túlhaladó, ügyekre nézve ugyanazon eljárást, ugyanazon fórumot állapították meg, mint a nagyobb ügyek egy részére nézve. Most pedig ezen a tárgy csekélységéhez képest nagyon nehézkes és úgy az államra mint a perlekedőkre nézve szerfelett költséges eljárás rész következményei már tűrhetlenekké váltak. Egyrészt a bíróságok túl vannak munkával terhelve, másrészt a felek a drága és lassú jogszolgáltatás ellen panaszkodnak. A baj fennforgása tehát kétségtelen, csak az a kérdés, mi módon lehet rajta segíteni. Az igazságügyminisztérium ezt azáltal akarja tenni, hogy az apróbb polgári peres ügyeket a járásbíróságok competentiája alól elveszi, és más hatóság ellátására bízza. Hogy ez a kellő üt és mód, azt az említett értekezlet minden tagja elismerte. Csak aziránt nem voltak tisztában, ki legyen az, kire majd a bíráskodási tisztet ezen ügyekben át kell ruházni. Mielőtt azonban ezen kérdésre felelnénk előre is megjegyezzük, hogy a bagatellügyek elvételét a járásbíróságoktól csak akkor tartjuk czélszerű és gyakorlati előnyökkel egybekapcsolt lépésnek, ha az elvétel olykép történik, hogy ezen ügyek ne is kezdethessenek ezentúl a járásbíróságok előtt s csak kivételesen juthassanak annak fóruma elé. A bagatellügyekre nézve bíráskodási hatalommal felruházott személy ne legyen puszta egyeztető, hanem ha az egyezség nem sikerül, oly bíró kinek ítélete alá kötelesek a felek magukat vetni. Hogy csak így lesz az elvételnek gyakorlati haszna, könnyen belátható, emlékszünk arra, hogy a községi bíróságoknak ezen puszta egyeztetési joguk most is megvan s mégis minden bagatellügy a járásbíróság elé kerül. A bagatellügyek elintézésénél fő figyelmet érdemel az, hogy az eljárás egyszerű, gyors legyen és hogy a felek költségei minmumra apadjanak. Ezen ügyek sajátszerű természete más oldalról megkívánja azt is, hogy a biró ismerje a helyi viszonyokat, — ki hír szerint arra működik, hogy az osztrák ipar követelményének magyar részről elégtétessék —, mely indítvány szerint a kívánt hányad helyett a magyar birodalmi rész évi £ x átlagösszeget kapna a fogyasztási adókból, mely összeg nagysága későbbi tárgyalásoknak tartatnék fenn. A magyar kormány e közvetítő indítvánnyal szemben még nem foglalt állást, hanem követeli, hogy mindenekelőtt a hányad elvileg megajánltassék. Csak e feltétel alatt akarja a magyar kormány beleegyezését adni az angol kereskedelmi szerződés és a pótconvenczió, valamint átalában a vám- és kereskedelmi szerződések fölbontására. Ha e föltételnek nem fog elég tétni, akkor a Tisza-kabinet azzal fenyegetőzik, hogy egészen önállóan fog eljárni. Beavatott körökben azonban azt hiszik, hogy e fenyegetést nem kell komolyan venni, minthogy a magyar kormány végül is szívesen fog egyezkedni Andrássy közvetítő indítványa alapján. A külfölddel kötendő kereskedelmi és vámszerződések közül csak a német birodalommal kötendőt tárgyalták behatóbban és a két kormány közt e tekintetben már egyértelműség jött létre, amennyiben megállapodtak, hogy a külföldi szerződéseknek alapjául ne használtassák autonóm minimális tariffa. A bankkérdésre nézve a kormánykörökhöz közel álló körökben az a hír jár, hogy utóbbi időben Széll miniszter élénk tárgyalásokat folytatott egy franczia consortium képviselőjével egy önálló magyar nemzeti bank fölállítása iránt, hogy azonban ez alkudozások teljesen meghiúsultak.« Mindebből egy szó sem igaz, mit bizonyít az a tény is, hogy a tudósítást előbb kelle megírni, mint ahogy a tanácskozások történtek. A magyar kormány a fogyasztási adókból soha quotát Ausztriától nem kért, hanem elvi megoldást; így tehát Andrássy közvetítő javaslata nem létezett soha. A bank kéntés hol és miként tárgyalása a tanácskozások tárgyát nem képezi. A lótenyésztés eredményei Magyarországban 1867—74 években. 1867-ben a közös hadsereg számára vásárolt lovak száma volt 903 db. 186 frt átlagos árban összesen 168,675 frt; a külföldre kivitt lovak száma 7,907 db, 200 frt átlagos árban összesen 1.581,400 frt, az összes eladott lovak száma 8,810 drbra rúgott, 198 frt átlagos ár szerint befolyt összesen: 1.750,075 frt. 1868- ban a közös hadsereg számára eladatott 1776 drb. 204 frt átlag szerint, összesen 362.335 frt; a külföldre kivitetett 3526 drb. 210 frt átlag szerint, összesen 740,460 frt; összesen eladatott 5302 drb. 208 frt átlag szerint, összesen 1.102,795 frttal. 1869- ben a közös hadsereg számára eladatott 2041 drb. 202 frt átlag szerint, összesen 413,150 frt; a magy. honvédség számára 901 drb. 171 frt átlag szerint, össz. 154,810 frt; a külföldre kivitetett 5744 drb. 210 frt átlag szerint, összesen 1.206,240 frt; összesen eladatott 8686 drb. 204 frt átlag szerint 1.774,200 frttal. 1870- ben a közös hadsereg számára eladatott 16,550 drb. 223 frt átlag szerint, összesen 3.696,740 frt; a magy. honvédség számára 3982 drb. 162 frt átlag szerint, összesen 648,315 frt; a külföldre kivitetett 7766 drb. 230 frt átlag szerint, összesen, 1. 786,180 frt, eladatott összesen 28,298 drb. 216 frt, átlag szerint, összesen 6.131,235 frttal. 1871- ben a közös hadsereg számára eladatott 2833 drb. 258 frt átlag szerint, összesen 733,541 frt; a magy. honvédség számára 845 drb. 182 frt átlag szerint, összesen 155,934 frt; a külföldre kivitetett 7294 drb. 300 frt átlag szerint, összesen 2.188,900 frt; eladatott összesen 10,972 drb. 280 frt átlag szerint Összesen 3.077,675 frttal. 1872- ben a közös hadsereg számára eladatott 3055 darab 252 frt átlag szerint 771.195 frttal, a magyar honvédség számára 1829 darab 202 frt átlag szerint 370.533 frttal; a külföldre kivittetett 8375 darab 280 frt átlag szerint 2.345.000 frttal; összesen eladatott 13,259 db 263 frt átlag szerint összesen 3.486.728 frttal 1873- ban a közös hadsereg számára eladatott 3959 darab 254 frt átlag szerint 1.005.871 frttal; a m. honvédség számára 540 db 195 frt átlag szerint, összesen 105.300 forint; külföldre kivitetett 15.500 darab 300 forint átlag szerint 4.650.000 frttal; összesen eladatott 19.999 db 288 frt átlag szerint összesen 5.761,171 frttal. 1874- ben a közös hadsereg számára eladatott 3 ezer darab 254 frt átlag szerint 762 ezer frttal, a külföldre kivitetett 19 ezer darab 300 frt átlag szerint 5.700,000 frttal; összesen eladat ott 21 ezer db. 307 3/4 írttal átlag szerint összesen 6.462,000 írttal. E szerint Magyarországon 8 év alatt eladatott összesen 116,326 darab ló, melyért 29.545,879 forint folyt be; ebből esik a külföldi kivitelre 75.112 darab, 24.197,480 forintnyi bevéeellel. hogy a per lehető legrövidebb idő alatt, azonnal a viszály kitörése után, midőn még az ügy szálai tisztán kivehetők, elintézhessék. Ehhez a rendes bíró, kinek szabad mozoghatását az alakszerűségek kötik, nem igen alkalmas. Keresni kell tehát oly egyént, kinek ép ítélő tehetsége van. Nagyon jó, de nem okvetlenül szükséges, ha jogi, szakképzettsége is van, ki a helyi viszonyokat ismeri, s ki egyúttal gyakori érintkezésben van a köznéppel, kinek ugye baja a bagatellügyek legnagyobb részét szolgáltatja. Ezen egyéniséget kell a bagatellügyek elintézésével megbízni. Kétségtelen, hogy a felsorolt kellékeknek leginkább megfelelne a szolgabiró. Helyeseljük tehát az eszmét a szolgabíróikra a bagatellügyekben való bíráskodást bízni. Hisszük, hogy a kormány a módját is meg fogja találni, melyen az átruházás megtörténhetnék anélkül, hogy a szolgabirókra túlságos terhet róni kellene. Épen most, mint tudva van, foglalkozik a kormány a közigazgatás átalakításával s midőn a közigazgatás szervezetét a maga egészében reformálja, jobban mint bármely előzője, van azon helyzetben, minden egyes mozzanatot s igy a szolgabirók ezen jövendőbeli teendőjét is kellőleg méltányolni és a sokféle teendőket akkép elhelyezni, egyensúlyba hozni, hogy egyik a másiknak útjában ne legyen. Nem csak nálunk képezik különben a bagatellügyek a polgári perek legnagyobb részét, bábelin minden más európai államban is s ígyem csoda, ha külföldön is a bagatellügyekben követendő eljárás beható tanulmány tárgyát képezte. Mindenütt felismerték azt, hogy a bagatellügyek nem tűrik meg a formaszerű tárgyalást. Az is ma már túlhaladt álláspont, hogy a jogvédelmét nem szabad a legcsekélyebb ügytől sem megvonni. A jogállam feladata nem lehet az ismeretes mondat: fiat justitia aut pereat mundus megvalósítása. Neki törekednie kell a jogállapotot lehetőleg gyorsan helyreállítani s a jogegyenlőségről való elméleti phrázis kedvéért nem szabad megengedni, hogy a jogszolgáltatás sok biztosítéka miatt a vagyoni érdek elvesszen. A vagyoni érdek ez az, mely minden magánjog alapját képezi és ennek fenntartásában keressük a jogállami egyik czélját. Igaz, hogy kissé realistikus felfogás, de annyira megfelel a valóságnak, hogy mindenki kénytelen igazságát elismerni. A concret esetre nézve pedig úgy formulázandó ezen elv, hogy a perköltségnek soha sem szabad a per tárgyának értékét meghaladni. Ez az egész világon elismert igazság. Bagatel ügyünkben mindenütt külön kivételes olcsóságra és gyorsaságra számított eljárás dívik s mindenütt ezen tekintetekre , nem pedig alakszerű biztosítékokra helyezik a fősulyt. Olaszországban egészen elvették ezen ügyeket a rendes bíróságoktól s az olasz községi bírák minden évben közel egy millió pert fellebbezés kizárásával intéznek el oly sikerrel, hogy az olasz parlament egyik tagja közhelyeslés mellett kimondta, miszerint a bagatellügyekben való bíráskodás elvételét a községi bíróságoktól csapásnak tekintené az igazságügyre nézve. Würtembergben a községi bíróságok az összes ügyforgalom kétharmad részét képező bagatellügyeket intézik el. Badenben pedig az úgynevezett »Bürgermeistersachen« 12—20 főig való perértékkel a közigazgatási hatóságok által bíráltatnak el. De ennyi is elég példának arra, hogy a bagatellügyek elvétele a rendes bíróságoktól sikerrel keresztül vihető. El kell a bagatellügyeket járásbíróságainktól még az esetben is venni, ha a szolgabirákhoz azok tulterheltetése miatt át nem utalhatók. Ekkor a községi biróságokhoz kell azokat utasítani. A magyar törvényhozás már az 1836-ki törvényekben bölcs előrelátással kijelölte az utat, melyen haladnunk kellett volna. Községeinkben van elég oly éles és józan felfogása»a bíró gazda, hogy egész nyugalommal a bagatellügyben való bíráskodást rá lehet bízni- igaz, hogy ritkán tanult emberek. De eléggé meg nem becsülhető előny náluk az, hogy a jogkereső közönség közvetlen rendelkezése alatt vannak, hogy ismerik többnyire a pert és az egész viszonyokat közvetlen szemlélet alapján, hogy továbbá a községi szervezet keretében megtaláljuk a szükséges segédszemélyzetet is, melynek felállítása minden más esetben költséget okoz. Meglehet, hogy lesz egy-két nem helyes ítélet, de az előfordul most a járásbíróságoknál is. Az apró perek rengeteg száma azonban ily rendszabály folytán annyira eloszlik, hogy az eddig fennlevő munkaerők a községekben minden megerőltetés és új költség nélkül — az egyes községre eső — elintézhetik. Részünkről hisszük, ha a bagatell ügyek a járásbíróságoktól elvétetnek és ezzel együtt a felek képviseltetési joga is korlátoltatik, a képviselet csak igazolt megjelenési elhárítlatlan akadály esetén engedtetvén meg, ha továbbá az eljárás egyszerüsíttetik, és a fellebbvitel nagyon szűk korlátok közé szoríttatik, hogy ily intézkedés úgy a jogkereső, mint a jogszolgáltató közönség előnyére fog válni. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése november 24. Az esti lapunkban közlöttek után a pénzügyminiszter költségvetésének általános tárgyalása alkalmából felszólal dr. Zichy Nándor. Csak azért szólal fel, mert ezen költségvetést a legfontosabbnak tartja. A baj fő okát abban látja, hogy adóemelés által akarják orvosolni azt, mit csak költségleszállítás által lehet. Az egyenes adók alkotmányunk fennállása óta 40—5000 -el emelkedett s a pénzügyminiszter most is 3 millió adóemelést tervez, holott a birodalmi tanácsban képviselt országokban azóta jelentésen adócsökkenés állott be. Nálunk, hol az ország főkép nyers termeléssel foglalkozik, résztermés után adóemelést indítványozni gyakorlatilag kivihetetlen politika. (Igaz a jobboldalon) A pénzügyminiszter pedig úgy látszik politikának egyik sarkkövéül tekinti az egyenes adók emelését. Különösen igazságtalan a földadó emelése, melynek kivetési módja helytelen. Szükséges volna a catasterti munkákat mielőbb bevégezni. A jelen politika az adóhátralékok szaporodását fogja előidézni. (Helyeslés a jobboldalon) Széll Kálmán tagadja, hogy helyesek volnának azon összegek, melyekből előtte szóló kiindult. Nem áll az, hogy 1868-ban 38 millió folyt volna be, az sem áll, hogy 76 millió van előirányozva 1876-ra s az sem áll, hogy a kettő közti különbség 50 %, mert az 100 °/o. Az ő számai szerint 1868-ben befolyt 59 millió frt s ebből 5 millió volt hátralék. S igy az egyenes adó 59-ről emelkedett 76 millióra, de ebben is 4 millió hátralék van. Tehát az adóemelés nem oly nagy. Ausztriával a mi viszonyainkat nem lehet összehasonlítani, miután ők sok tekintetben szerencsésebb helyzetben vannak. A katasteri törvény meg van hozva s ma az ellen felszólalni már nem lehet, ő ezen törvény szerint a katastert ki fogja igazítani s innen 2—3 milliót vár, habár csak egy milliót, irányzott elő, mely eljárását nem támadhatják meg azok, kik lépten-nyomon a fedezetet támadják meg. (Helyeslés a középen ) Helfy Ignácz: Az átalános vitát a pénzügyminiszteri budgetnél elkerülhetlennek tartja, miután az egész budget tulajdonkép a pénzügyminiszteré. Sajátságosnak tartja a miniszter eljárását, hogy míg az ellenzék 8 napon át támad, ő az utolsó perczben hoz fel vádakat s tiltakozik az ellen, hogy erre feleljenek. Bírálja ezután a pénzügyminiszter egykori előadói működését s kiemeli Ghyczy felszólalását, ki a régibb expozé őszinteségét megtagadta s Széll Kálmán ez ellen is felszólalt A megtakarítások legnagyobb része az ő nézete szerint is olyan, hogy a kiadások megszüntettek s azért a pénzügyminiszter azon állítását, hogy 8 és fél milliót takarított meg, ő sem tartja őszintének. Szól azután azon eszméről, hogy az adóhivatalokat a postahivatalokkal kell egyesíteni. Nem csodálkozik rajta, hogy a pénzügyminiszte ezen nevet, más országokban is akadtak emberek, kik nevettek azon, hogy a postahivatalokkal a takarékpénztárakat s biztositó társulatokat egyeztetni lehet. Ezen kettő sikerült s sikerülni fog az ő eszméje is. Elismeri, hogy 73 ban nagyobb apparátussal dolgoztak, de jelenleg ezt alkalmazni nem lehet. Különben még ha nem volna is bebizonyítva, hogy a kormány nem ment el a megtakarításban a legszélsőbb határig, az kétségtelen tény, hogy a megtakarítás nem reális, mert felét sem teszi azon összegeknek, melyet a miniszter ismételve felhozott. A miniszter politikájában egyedül reális az adóemelés, melyet követni nem lehet. Ezért ajánlja a különvéleményt. Az átalános vita befejeztetvén, következett a központi igazgató. Személyes járandóságra előirányozva Van 741 ezer 385 frt, Simonyi Ernő a különvélemény módosításait ajánlja elfogadásra s bővebben fejtegeti, hogy a törültetés után megmaradt tisztviselőkkel is ki lehet jönni. Széll Kálmán pénzügyminiszter: T. ház! Végre szerencsésen eljutva tárczám költségvetésének első czíméhez, megvallom, kíváncsisággal néztem az elébe, amit Simonyi Ernő képvár megígért átalános felszólalása alkalmával, hogy t. i. majd a részleteknél fogja a különvéleményt indokolni. Ha a t. képv. úr azt, amit az imént előadott, és amit én feszült figyelemmel hallgattam, indokolásnak nevezi, akkor én nem tudom, hogy a világon mit lehet indokolásnak nevezni ? A t. képviselő úr hosszabb szavakkal hosszú lében feleresztve ugyanazt adta elő csak, ami a különvéleményben, három szóval van megmondva, hogy a mostani személyzet helyett legyen kevesebb, a 27 tanácsos helyett legyen csak 16. Megmondta, hogy mennyit akar törölni, egyik-másik catagóriából, hány hivatalnokból lesz hány, ezt megmagyarázta, de hogy ezen tisztviselőkkel, hogy lehessen ellátni az ügyeket, arról egy szót sem szólott, pedig azt hiszem, hogy annak bebizonyítása lett volna fődolog , hogy azt a munkát, melyet a pénzügyminisztérium ma végez, el lehessen végezni annyival leszállított költséggel, mint azt a képviselő úr javaslatba hozta. Méltóztassék figyelembe venni, hogy ezen központi igazgatás egyike azoknak, melyek a múlt esztendőben lényegesen apasztattak. 1874-ben még 964.000 irtot tett ki, ma kitesz 441,385 irtot, tehát 200.000 frttal kevesebbet, pedig a nyomtatási költségek azóta emelkedtek, melyekre nézve meg kell jegyeznem, hogy ezek nemcsak a pénzügyminisztériumnak, hanem az összes pénzügyi szolgálat sokoldalú nyomtatványainak költségeit képezik, minthogy a külső hatóságok nyomtatványai is itten nyomatnak nagyobb részt; 200,000 frt tehát az,amivel kevesebb a költségvetés, abból 100,000 frt esik a decentralizált számvevőségekre és így marad 100,000 frt tiszta megtakarításképen. Méltóztatnak látni a költségvetésből azt is, hogy redukáltam egy tanácsost, fogalmazót, főerdőtanácsost, segédigazgatót stb., összesen 9 személyt redukáltam, azonfelül 24 fogalmazósegédet. További megtakarításokat a központnál nem tartok lehetőknek, mert méltóztassanak elhinni, hogy az ügyek szapordnak napról-napra, évről-évre, ma a 70,000-et megközelítik és még csak november havában vagyunk. Pedig egy-egy ügydarab ha többször jelenik meg, mindig csak egy számot kap ; ha irok egy ügyben valamennyi pénzügyigazgató eognak, az megint csak egyetlen egy számot kap. Mindemellett annyi az ügydarab, hogy a tisztviselőknek csak a legnagyobb erőfeszítéssel és a legnagyobb szorgalommal lehet ezen munkát, melyre szabadidejüket is felhasználják ellátni, s méltóztassanak elhinni, hogy ha szabadságolások, betegségek fordulnak elő, nem vagyok képes az illető osztályt kellőleg munkaerővel ellátni. Ha az adótörvények meghozatnak, valamit képes leszek még megtakarítani , mert a teendők egy részét kiteszem innen és ez által egy kétezer forint meg lesz még gazdálkodható. Nagy összegekről azonban nem lehet szó. Ha a t. képviselő úr azt hiszi, hogy mindezen ügyeket 16 osztályban meg lehet győzni, akkor nagyon csalódik, mert ez teljes lehetetlenség. Méltóztassék meggyőződni, a minisztériumban mit tesz az a központi igazgatást vezetni ? Elő fogom sorolni azon ügyeket melyek a pénzügyminisztérium közp. igazgatásában foglatatnak. Itt vannak az elnöki ügyek, ott vannak a személyes kérdések és kinevezési ügyek úgy a központra nézve, mint az összes igazgatóságokra nézve; ott van a pénzügyőri szolgálat, az összes számvitel, az államadósság, ott vannak a vasutak ; pénzügyi szempontból; az összes egyenes adók; a kivetés, kezelés és behajtás; a cataster; a dohányjövedék; a dohánytermelés, gyártás; a dohánybeváltás és a dohányeladás; ott van a sómonopólium; ott van a fogyasztási adók ügye, a pénzügyészségek ügyei; ott van a határvám; ott van a horvát ügyosztály ; ott van az egész bányászat, ott van az erdészet, ott vannak az ügyészségek és jogügyi kérdések. Ezen csoportok maguk kitesznek 27 csoportot, és nem homogén, hanem épen heterogén természetűek, melyekből tehát 2—3-at egy tanácsosra bízni nem lehet. Az teljes lehetetlen, hogy én mindezen ügyeket 16 tanácsossal és 16 titkárral ellássam. A t. képviselő úr szerint az összes személyzet lenne: miniszter, államtitkár, 16 osztálytanácsos és 16 titkár. Méltóztassék elhinni, az Úristen olyan rendszert még nem talált fel, nem gondolt ki és ezen a világon nem is lehet feltalálni, hogy ezen teendőknek kezelését azzal a személyzettel el lehessen látni, amit a t. képviselő úr javaslatában nem indokol, nem bizonyít, hanem egyszerűen csak oda vet. Azt mondja a t. képviselő úr előbbi beszédében, hogy legyenek egyformák a hivatalok, egyformák a kerületek, ne osszunk be az egyikbe többet, a másikba kevesebbet. De hogyan lehet ezt a dolgot gyakorlatilag keresztül vinni, azt a magam részéről nem vagyok képes átlátni. Ha a t. képviselő úr egyforma kerületeket, egyforma teendőkkel ellátott, és hivatalos osztályokat kíván, erre csak egy példát hozok fel. A soroksári adóhivatal meg a budapesti adóhivatal közt óriási különbség van minden tekintetben. Csak nem képzeli a t. képviselő úr, hogy Budapesten csak annyi embert foglalkoztat a hivatal mint Soroksáron ? így van ez a minisztériumban is. Vannak egyes osztályok, ahol egy osztálytanácsos, egy titkár nem elég, teljes lehetetlenség, hogy ezek a teendőket ellássák. Méltóztassék elhinni, mielőtt ezen költségvetést felvettem, minden garast megnéztem abban személyesen , de csak úgy odavetve, hozzávetőleg, így gondolomr azt mondani, hogy 24 tanácsos helyett legyen 16, az nem indokolás. Azt méltóztatott volna bebizonyítani, hogy 16 tanácsos és annyit tud elvégezni, mint 24 tanácsos, hogy ha ez vagy az a reform életbe léptettetik. Felveszem a vitát e téren is és be fogom bizonyítani, hogy ezen képzelt reformoknak nem lehet eredménye. De egyszerűen csak állítani és nem bizonyítani, ez absolute tarthatatlan álláspont. (Élénk helyeslés a középen.) Helfy Ignácz ragaszkodik ahhoz, hogy az ügyeket kisebb személyzettel is el lehet intézni. A hivatalnokok egy átalában igen keveset dolgoznak. Ö tapasztalásból tudja, mily hanyagok p. a bírák a határidő megtartásában, mely körülmény nagy befolyással van arra, hogy a nép nem tiszteli annyira a törvényt. Ajánlja a miniszternek, hogy mindenek előtt intézkedjék arról, hogy a hivatalnokok a rendes órákban pontosan megjelenjenek. Ezekhez véve a rendszerváltoztatást Magyarországon igen könnyen lehetne sokkal csekélyebb hivatalnoki személyzettel is jól adminisztrálni. Ordódy Pál a pénzügyi bizottság nevében ellene szól a külön véleménynek, mely szavazás utján elejtetik. Dologi kiadások czimén 180,354 frt szavaztatott meg, Központi állampénztárra előirányoztatott 60 ezer 626 frt. Simonyi Ernő itt is némi megtakarításokat javai a különvélemény szerint. Hogy jobban nem indokol, annak oka az, hogy a hivatalos schematismust a minisztériumok a pénzügyi bizottság sürgetése daczára sem adták ki. Végül így szól: Ami az indokait illeti, igen nehéz eltalálni a miniszter úr kedvét, kívánságát, itt van pl. a múlt évben a pénzügyminiszter úr által fogalmazott indokolás: egy helyen a bizottság ezt mondja,hogy azon megtakarításokon túl nem mehet, melyek az előirányzatban téteztek, újabb megtakarításokat azért nem hoz javaslatba,mert állítja, hogy az új adótörvények végrehajtása és más a pénzügyi kormány körében várható reformok és nagyfontosságú intézkedések keresztülvitele ez időszerint nagyobb munkaerőt igényel a központban. Ez indok, elismerem, hogy ez helyesen van indokolva. De lássuk mit mond az idén? Azt mondja, hogy ezen reformok fogják meghozni a megtakarításokat, holott amott a reformok miatt kell megtartani a hivatalnokok nagyobb számát! Ez t. ház , ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. (Derültség a baloldalon.) Ajánlom a különvéleményt s az abban ajánlott 112,220 megtakarítást a háznak (Helyeslés a baloldalon.) Széll Kálmán pénzügyminiszter: Higyje meg a t. ház, nem tiszteletlenség a t. ház türelme iránt vezet engem akkor, midőn ismételve felszólalok, de méltóztassék megengedni, oly kifogások ellenében, milyeneket Simonyi képv. úrtól az imént hallottunk, méltóztassék elhinni, a legnagyobb önmegtagadással sem lehet hallgatni. (Halljuk!) A képviselő úr azt mondja — nem feleselés az, midőn válaszolni akarok, de nem csak jogom, de kötelességem megtenni — hogy én a múlt évben egyrészt azzal indokoltam, hogy nem lehet megtakarítást tenni, mert az új adótörvények behozatala több erőt igényel a központban, most pedig azt mondom, hogy ha az adótörvények életbe lépnek, akkor majd lehetséges lesz a megtakarítás. Ez tehát — úgymond — ellenmondás akkor még ezért nem lehet. (Simonyi Ernő közbeszól: Adóreformok!) Ez olyan két különböző dolog, t. ház, mint ég és a föld. Hogy lehet itt alaposan ellenmondást keresni kedvvel. Taval azt mondtam, hogy az adótörvények sok munkát adnak, most is azt mondom, hogy nem lehet sok megtakarítást tenni, mielőtt nem decentraizálunk némely teendőket, ezt mondom most is, csak más szavakkal. Egyébiránt a képv.ár állításai nem azok, amik ellen ki akar kelni, hanem állításainak lényege ellen, azok ellen, amiket indokolása helyett ekkép ad elő. Például volna két osztály egy igazgató vagy osztályvezetővel, egy ellenőr, két pénzkezelő, 10 pénztári tiszt, két gyakornok, egy pénztári és egy hivatalszolgával stb. E szerint e czímen törlendő ennyi meg ennyi. Ez-e az indokolás ? Ez-e helyes alapra fektetett különvélemény egy motivált budgettel szemben ? Midőn mi kötelességünknek ismerjük a házban a budget minden tételét körülményesen, részletesen indokolni, vajjon nevezhető-e ez komoly indokolásnak ? Áttér azután arra, hogy e központi állampénztárnak mennyi dolga van. Nov. 23-áig ez évben volt 43,542 ügydarab, a pénzforgalom kitett 587,515,000 frtot, értékkezelés 507,600,000 frt, ebből őriztetik £ 5,546,000, melyből évenkint levágandó 197,436 coupon. A pénz és értékek elszámolására vezettetik elszámolási tétellel 101,478. Ezenkívül kiállított nyugta és ellennyugta 33,456, földtehermentesitési és szőlőváltsági kötvények 16,664 ; felváltásra felküldetett 109,000,000 fit. És pedig részint egyenkint, forintonkint elszedett és ismét egymás mellé sorairozott bankjegyekben. Ezenkívül 5.698,000 frt értékben arany és ezüstpénz. Ezért ajánlja az összeg megszavazását. Madarász József a pénzügyminiszter egy szava ellenében megjegyzést téve, a pénzügyi bizottság javaslata a többség által elfogadtatik. Ezzel a tárgyalások befejeztettek. Holnap a pénzügyminisztériumi költségvetés folytatása leend. Ülés vége 2 óra 15 perczkor. gasztos gondolatok jellemzik e szakot, mely éles ellentétben áll a következő rész bizarr hatásával. A költő beszélteti az egyes szellemeket. Napóleon, Nero, Kleopatra, Messalina, Zápolya János, a Mohácsnál elesett hősök, II. Lajos magyar király, Judák stb. vezettetnek szemünk elé. Ízelítőül e részből közöljük Kleopatra és Messalina dialógját, természetesen nem az eredeti szöveget, hanem csak emlékezet után: — Kleopatra: Egyptom virágait siratja, hol bársony füvön, illatos virágon, susogó lombok alatt szítja a Nílus völgyének tiszta legét. Messalina megszólítván az ábrándozót, azt mondja neki, hogy nem azok hiányoznak neki itt, hanem a legények. Kleopatra lázasan kiáltja : »igen csak az fáj, hogy testem nincs.« A mű a hallgatóságban roppant érdekeltséget keltett, s annyi kétségtelen, hogy meszire kimagaslik a Kisfaludy-társaságban felolvastatni szokott középszerűségek fölött. Egyszeri hallás után bajos Ítéletet mondani oly mű fölött mely mint egész hatást nem is igényel, hanem mesterileg kidolgozott részletekkel igyekszik lebilincselni figyelmünket. A fiatal költő bizonyára nagyobb lépést tett e művével a Parnassus csúcsa felé, mint összes eddigi dolgozataival. Azután Greguss Ágost olvasott fel Barna Ignácz csinos fordításában egy Juvenalis-satyrát s egyszersmind jelenti, hogy Barna lefordította Juvenalist egészen, s hogy a fordítás legközelebb már ki is kerül a sajtó alól. Székács József görögből fordított 9 epigrammot mutat be; egyszersmind tanácsot kér a társulattól, hogy minek fordítsa a görög t e 11 i x szót. Ez ugyanis tücsök, sáska, szöcske, jelentéssel fordul elő, de e szóval a görögök oly állatot jelöltek, mely czirpelő hangját a fülemiléével hasonlították össze s átalában igen nagyra becsülték. Ha már most e szó tücsöknek, vagy sáskának vagy szöcskének fordíttatik, a fordításban csaknem nevetségessé válik az ez állat hangjára halmozott dicséret. Latinul cicadanak nevezték ez állatot, s a németek e szóval fordítják le a tettixet nyelvükre. Székács szintén evvel kívánja fordítani, mit a társulat jóvá is hagy. A gyűlés ezután folyó ügyeket tárgyalt.Szabó István, ki 50 éves írói jubilaeumát ez évben ülte meg, s kinek a társaság üdvözlő iratot küldött, megköszönve a megemlékezést, Euripides egy vigjátékának fordítását küldi be. Megbiráltatás után ki fog adatni az évkönyben. Reviczkyné Vay Hona asszony 100 írttal a társaság alapítói közé lép. Tudomásul vétetik. Sebestyén Jenő tanár P. Terentius egyik vigjátékának magyar fordítását küldi be. Zichy Antal és Fábián tagoknak adatik ki bírálatra. Egy történeti elbeszélés küldetett be a társulatnak. »A török-magyar világ zavaros korából;« ha jól emlékszünk ugyanaz, mely egy akadémiai pályázatról formahiány miatt visszautasittatott. Lévaynak adatott ki bírálatra. Ivanovics István »Rózsák« czimü verskötetét a magyar fordító Paulovics Jenő beküldte a társaságnak. Köszönettel tudomásul vétetik. Ülés vége 7 órakor. A Kisfaludy-társaság ülése — november 24. A Kisfaludy-társaságnak ma este igen érdekes ülése volt. A közönség szokatlan nagy számmal jelent meg az ülésen, melyen Toldy Ferencz elnökölt. A első felolvasást Henszlman Imre tartotta »Egyptom legrégibb művészetéről.« A felolvasó a most 4 éve talált leleteket ismerteti, melyek közül egy pár domborműnek fényképét be is mutatja; minthogy azonban a felolvasást az alakok szemlélete nélkül megtartani nem lehet, azért felkéri a társulat tagjait, hogy a folytatás meghallgatására menjenek el egyszer a múzeumba, hol a leletek másolatai megvannak. Az egyik bemutatott fényképre Ipolyi Arnold püspök azt jegyzi meg, hogy ő kétségesnek tartja, miképp dombormű egyptomi eredetű legyen, miután a görög művészet több jelét viseli magán. Henszlmann előadja, hogy a darabot nem csak ő, hanem az egész világ egyptomi eredetűnek tartja s pedig jogosan, mert az oly sírboltból került ki, mely 400 év óta felnyitva nem volt. Pulszky kifejti, hogy azon korban, melyből a bemutatott fénykép eredetije származik, a görögöknek még nem is volt művészetök. Különben a tudomány mai állásán már kétségtelenül ki van mutatva az, hogy a görögöknek az egyptomi művészetre befolyásuk épen nem volt, sőt ellenkezőleg ami a két nép művészetében közös jelleg, az előbb volt meg Egyptonban, mint a görögöknél. Második tárgyul Szász Károly olvasott fel gróf Zichy Gézától egy hosszabb költői művet »Az utolsó ember« czim alatt. A műben az utolsó ember kimúlása és az utolsó ítélet van drámailag feldolgozva. Az első rész, mely az utolsó ember utolsó és a föld szétrombolását, óráját tárgyalja, tárgyának sajátszerűsége mellett is kevés meglepőt tartalmaz. Annál többet a következő rész. A költő ebben azt a jelenetet idézi képzelmünk elé, midőn a föld összeomolta után az angyalok kara az ember végpusztulását siratja. Majd jön egy szeráf a harsonával, hogy felidézze a megholtak szellemeit a végítéletre. A szeráf eltelve tettének végzetes jelentőségétől, habozik a kürtszót hangoztatni s kínálja a harsonát az angyaloknak: »fújjátok meg ti, én — nem merem.« A harmadik részben a »lelkek« jönnek az Ítéletre. Elől Krisztus, utána az első ember Ádám és az utolsó, mögöttük végtelen sereg, külön csoportban a jók, külön a gonoszok; az előbbiek örömdalt énekelnek, ez utóbbiak bűneiket átkozzák. A műnek ez a része mondható legszebbnek, a következővel a kis ’ gyermekek korával együtt. Emelkedett nyelv, ma A VIDÉK. Hunyadmegyében a tanférfiak közt fennállott viszály némileg enyhülni kezd. Különösen örvendetes jel e tekintetben, hogy a tanfelügyelő felhívását a hivatalos tantestület alakítására, mely felhívás több tekintetben visszatetszést okozott, visszavonta s most a hunyad-zarándmegye-szászvárosszéki tanító egyesület helyettes elnöke Téglás Gáborral egyetértőleg az utóbbi következő felhívást bocsátott ki: A hunyad-zarándmegye-szászvárosszéki tanító egyesület választmánya ez évi közgyűlését Réthy L. tanfelügyelő úrral egyetértve f. hó 20-ára d. u. 3 órakor tűzte ki. Miután az itt időben tanfelügyelő ur a szintén ekkorra összehívott községi és állami népiskolai tanárokat üdvözli, a dévai fitanító képezde helyiségében következő tárgyszorozattal veszi kezdetét a tanítóegyesület közgyűlése: 1. A képezdéi dalárda alkalmi éneklése. 2. Elnöki megnyitó. 3. A választmány által tantestületté átalakulás iránt beterjesztendő véleményes javaslat és alapszabálytervezet megvitatása. 4. Az iskolai takarékpénztárakról. Előadja Adorján Miklós gyakorló iskolatanító. 5. A népiskolai rajztanitás mutatványokkal fejtegeti Végh Ferencz képrajztanár. Az időhöz képest megtekintetnek a képezde, reáliskola és evangelicus református fiúiskola tanszergyüjteményei, bútorai is. Este az összes jelentkezők részére ismerkedési estély rendeztetik, melyre a gyűlés folyama alatt lehet jelentkezni. A tagok elszállásolásáról lehetőleg gondoskodva lesz. Elszállásolási jegyekért forduljanak az egyesület tagjai s a most először jelentkező községi és áll. népiskolai tanítótársak egyaránt Adorján Miklós gyak. isk. tanítóhoz a képezde helyiségében. Akik tagdíjaikkal hátralékban vannak, szíveskedjenek a közgyűlés idejéig, vagy az alkalommal kötelezetségüknek eleget tenni. — Óhajtjuk, hogy az egyetértés ezentúl ne legyen megzavarva magán ambiciók miatt. Kisebb vidéki hírek. Dobos Gábor bűnügyének tárgyalása Debreczenben decz. 14 ik napján fog megkezdődni. Közvádló Kémery Károly alügyész leend. — Zilahon műkedvelő társaság alakítását tervelik. — A nagyváradi tornászok jövő nyáron szintén fel akarnak menni Budapestre vizen s e czélra Daday külön csolnakot készített. — "A berettyó-ujfalusi háziipar-kiállitáson 51 kiállitó vett részt mintegy 250 tárggyal. — A »Mármaros« felelős szerkesztését Viski Krussely Bálint vette át, miután eddigi szerkesztője Szilágyi István az orvosok s természetvizsgálók gyűlésével van elfoglalva. — A miskolczi ref. felgymnasium ifjúsága f. hó 15-én ünnepelte meg Solymosy Sámuel 30 éves tanárságának emlékét, mely alkalommal hála s tisztelet jeleül ezüst billikomot is adott át neki. KÜLÖNFÉLÉK. — Az országos magyar gazdasági egyesület igazgató választmányi ülését november 30-án délutáni 4 órakor fogja a Köztelken megtartani. Tárgyai: a borkiállítás, Istvántételek és a téli tanácskozás tárgyai. — Az ipartörvény módosítása tárgyában az országos m. iparegyesület összes szakosztályai pénteken november hó 26-ik napján délután 5 órakor az egyesület helyiségében (országút, 10 ik szám I. emelet) együttes ülést tartanak, melyre a tagok ezennel azon megjegyzéssel hivatnak meg, hogy a tárgy rendkívüli fontosságánál fogva lehetőleg nagy számmal jelenjenek meg. — A székely egyesület választmányainak tagjait, mint szintén a székelyföldi választókerületek országos képviselőit a folyó hó 27-én délután 4 órakor az országház (Sándor utcza) társalgó termében tartandó választmányi gyűlésre — melynek a székely egyesület közelebbről bekövetkező megalakulását illetőleg igen fontos tárgyai lesznek — megjelenni tisztelettel felkértem. Budapest nov. 24-én Hajós János vál. elnök. — Jozeffi Rafael, ki kitűnő zongorajátékával elragadta szerdai hangversenye kis közönségét, még egy másodikat rendez pénteken este 71/2