A Hon, 1876. január (14. évfolyam, 1-24. szám)
1876-01-22 / 17. szám
alatt az igazgatóság nem értett egyebet, és nem gondolt egyébre, mint a bankszabadalom megújítására. Most, miután a bank igazgatósága végre kezdi belátni azt, hogy Magyarországnak joga van a szabadalmat el nem ismerni, sőt esetleg az osztrák nemzeti bank nélkül is tökéletesen önálló bankrendszert létesíteni, az igazgatóság és a bankkormányzó sokkal diplomatikusabb hangon szólnak a közgyűléshez, és »a szabadalom megújítása« helyett, most már »a bankügy jövendő alakulásátról beszélnek. De a bankkormányzó jelentésében a szabadalomnak hallgatag meghosszabbításáról 1877 végéig is szó van, mégpedig úgy, hogy a tényállás nincs helyesen feltüntetve. Mert abból, ami a jelentésben mondatik, azt lehetne következtetni, hogy a szabadalom az egész monarchiára nézve érvényes, holott tényleg a meghosszabbítás csak Ausztriára nézve kötelező, hazánkra nézve nem az. És ha az előbbeni magyar kormányok a vöslaui egyezmény folytán némi tekintetben gonirozva voltak a szabadalom fennállása által, a jelen magyar kormány e szabadalommal szemben semmi tekintetben nem érezheti magát lekötelezve, s e monopóliumnak hazánkra nézve egyátalában nincs semmi jogi érvénye, és tényleges fennállása is csak máról holnapra terjedhet, éspedig csakis addig, míg a magyar kormány, akár az osztrák kormánynyal egyetértőleg, akár önállólag, a cselekvésre nem határozza el magát, úgy, hogy a meghosszabított szabadalom kormányunk elhatározási és cselekvési szabadságát semmiképen nem alterálja. A bankkormányzó jelentéséből továbbá a sorok között kiolvasható, hogy szeretné ugyan a pénzügy és bankügy egységének elvét követelmény gyanánt kimondani, de nem tartja ezt opportunusnak, és csak meszsziről kerülgeti ezen kérdést, azt mondván, hogy »még nem döntetett el, de hamar eldől, váljon egységes leend-e a pénzjegyügy a monarchiában s azon feltételek szerint fog-e szabályoztatni, melyek nélkül egységes nem lehet?« Aztán mindjárt utána teszi, hogy az osztrák pénzügyminiszter a birodalmi tanácsban megdicsérte a bankot, hogy az ez ideig Lajthán innen és túl híven teljesítette kötelességét. Ezzel tehát a bankkormányzó azt akarja mondani, hogy a mostani bankrendszer jó s ezért azt fenn kell tartani Ausztriában és Magyarországon, így gondolkozik a bankkormányzó, ha őszintén és nyíltan kimondja azt, amit diplomatikus frázisokba burkolt. De ezen felfogás alapjában véve téves, mivel a bank nem teljesítette és nem is teljesíthette kötelességét Magyarországon, mert két ország, két állam számára egy bank nem elegendő; mindenik országnak, mindenik államnak megvan a maga listikusnak kell lenni Ausztriában és Magyarországon, és ily értelemben dualistikus lehet a pénzjegyek ügye is. Azt sem helyeselhetjük egészen, hogy a bankkormányzó a pénzügy kérdését a monarchia érdekére való hivatkozással indokolja. A monarchia politikai fogalom, mely a két államnak, Ausztriának és Magyarországnak politikai vagy közjogi kapcsolatát fejezi ki. A pénzjegyek vagy bankjegyek ügyét pedig nem e szerint, hanem minden egyes államnak közgazdasági viszonyai szerint kell rendezni; csak igy lehet a bankrendszer egészséges és életre való,mány fogja kieszközölni. A kamatfizetés az adó levonásával történik. 5. §. A társulatnak alapszabályaiban kitűzött czélja ennek folytán 1868-ik XLV. törvényczikkében , az annak alapján kiadott engedélyokmányban nyert összes jogaival együtt megszűnvén, ugyanaz jelen szerződés érvénybelépte után felosztása iránt megfelelő intézkedéseket teend. 6. §. A m. keleti vasút összes vonalainak kezelését a kormány már 1876. évi február 1-től veendi át, s azt addig, míg a jelen szerződés érvényre emelkednék, a társulat igazgatótanácsának ellenőrködése mellett folytatandja. Az esetre, ha a szerződést a társulat közgyűlése vagy a törvényhozás jóvá nem hagyná, a vonalak kezelését újból a társulat igazgató közegei veendik át azon állapotban, melyben azok a visszaadáskor létezni fognak, s az időközben felvállalt összes kötelezettségekkel s nyert jogokkal együtt a nélkül, hogy a társulat e czímen a kormány ellen bármely követeléssel vagy kárpótlási igénynyel léphetne fel. 7. §: A kezelés átvétele napjától a szerződés érvényre emelkedéséig teendő kormányintézkedésekre nézve azonban a társulat igazgató tanácsának azon befolyás biztosíttatik, hogy ily intézkedések csak beleegyezésével lesznek életbeléptethetők. Az igazgató tanács különben a mai naptól kezdve a pályát semmi néven nevezendő új kötelezettségekkel nem terhelheti és egyátalán oly intézkedéseket nem tehet, melyek a pályára új terheket rónának. 8. §: A kormány megtartván az összes személyzetet a vasút szolgálatában, a társulatnak a személyzet irányában fennálló jogait s kötelezettségeit átveszi, nevezetesen biztosítja a személyzetnek szerződésszerű vagy kinevezési okmányok, utasítások és a nyugdíjalapszabályokba gyökerező jogait. Az igazgatótanács mai naptól kezdve semmi új kinevezéseket, sem pedig előléptetéseket nem határozhat, vagy a mennyiben azt tenné, ily határozata a kormányra nézve érvénynyel nem bizand. 9. §. Azon jogokat, melyeket eddig az igazgató tanács a társulati alkalmazottak javára alakított nyugdíj s más netán fennálló alapok kezelésére gyakorolt, 1876. évi február 1-től a kormány fogja gyakorolni. 10. §. Mennyiben a társulat netán más oly alapokat leírna, melyek a pálya tartozékát képezik, ezek az állam tulajdonába mennek át. 11. §. A társulat köteles azon felül összes könyveit, számadásait, szerződéseit s egész d irattárát, valamit a vasút építésére vonatkozó összes terveket s a vonalainak kiegészítése czéljából tett összes előmunkálatokat a kormánynak szintén külön kárpótlás nélkül átszolgáltatni. 12. §. A társulat elismeri, hogy a jelen egyezmény által a keleti vasút engedélyezéséből s építéséből a kormány ellen netán támaszthatni vélt minden néven nevezhető igényei teljes kielégítést nyertek, s hogy az ezen ügyletekből eredhetett — minden további kártalanítási igényekről végkép lemond. 13. §. Jelen szerződés a társulatra nézve azonnal érvénybe lép, mihelyt azt a legközelebb megtartandó rendkívüli közgyűlés helybenhagyta, a kormányra pedig akkor,ha az e részben még a jelen ülésszakban benyújtandó törvényjavaslat törvényerőre emelkedett. Kölcsönösen megállapíttatik egyébiránt, hogy mennyiben a társulati közgyűlés vagy a törvényhozás a szerződést meg nem erősitné, egyik fél sem lesz jogosítva a szerződéből valamely jog vagy követelés elismerésére következtetést vonni s egyátalán a szerződést követeléseinek alapjául venni. 14. §. Ezen szerződés két példánya, melyek egyike a kormány, másika a társulat kezeiben marad, bélyegmentes. Kálmán, m. 1. pénzügyminiszter, Péchy Tamás m. kir. közmunka és közlekedési miniszter. A magyar keleti vasút igazgatótanácsa nevében. Báró Vay Miklós, Gróf Dziendicky Ede, Dr. Herz Vilmos. Azon szerződés, mely egy részről a m. kir. közmunka- és közlekedési és a pénzügyi miniszter, másrészről pedig a magy. keleti vasuttársulat igazgató-tanácsa közt köttetett, a »Pester Correspondent« szerint következő : 1. §. A m. keleti vasuttársulat átbocsátja öszszes vasútvonalait s az azok tartozékát képező öszszes ingatlanokat a magyar állam kizárólagos tulajdonába teljes felszerelésükkel, s a társulatnak jelenleg tulajdonában levő összes ingókkal, pénztári készletekkel s aktív követelésekkel, valamint a kormánynál létező 1.200.000 frt névleges értékű biztosítékával együtt, egyszóval összes ingós ingatlan vagyonát, s jogot ad a magy. királyi kormánynak, hogy ezen vasútvonalak és tartozékaiknak tulajdonára vonatkozó jogot ezen szerződés alapján további meghallgatása nélkül telekkönyvileg a magyar államra átkebeleztethesse. 2. §. A magyar állam átveszi az említett összes vonalakat az első §-ban említett tartozékczikkel együtt, mindazon terhekkel, melyek azokon jelenleg léteznek, nevezetesen a társulat elsőbb (45 millió) és másod (30 millió) sorozatú elsőbbségi kölcsönével, továbbá a társulatnak még függő tartozásaival, s lemond azon előlegek, s kamatjaik megtérítésére való igényeiről, melyeket akár állambiztosítás akár az építés folytathatása tekintetéből a társulatnak kiszolgáltatott. 3. §. A tulajdonjog azon átruházása következtén köteles a magyar állam a keleti vasút összes részvényeit állami kötvényekkel olykép beváltani, hogy minden 3 darab egyenként 200 írtról szóló részvényért 3 darab egyenként 100 forintról o. é. vagyis 200 német birodalmi arany márkáról szóló s 1876 évi január 1-től 5 °0 -val az az 5 írttal o. é. vagyis 10 német birodalmi arany márkával kamatozó s a keleti vasút első sorozatú kötvényeinek kisorsolására s beváltására kitűzött időben törlesztendő állami kölcsönkötvényt szolgáltat ki az illető részvények birtokosainak. A részvények elévülés terhe alatt beváltás végett 1877-dik év végéig bemutatandók. 4. §. A társulat részvényeinek ily módoni beváltását 1877. évi jan. 1-től kezdve maga a kormány saját pénztárai, valamint az általa kijelölendő budapesti és bécsi intézetek által,eszközlendi.A részvények helyett adandó állami kötvények kamatjai ugyanazon pénztáraknál vagy a kormány által kijelölendő intézeteknél minden évben január és julius 1-én fizettetnek. Az első kamatszelvény azonban az egész 1876. évre egyszerre 1877. évi január 1-én lesz esedékes. A kormány által adandó állami kötvényeknek a budapesti és bécsi tőzsdéken leendő jegyzését a kor Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése január 21-kén. Az esti lapunkban közlött tudósítás Csernátony beszédének folyamán szakadt meg, e beszéd folyamából közöljük még a következőket: A nagyvárosok — bármily gyűlöletes is — többnyire nem saját erejükből épültek, hanem a hatalom kényszere folytán. (Úgy van !) Budapest iránt az ország soha nem volt mostoha, de cliqnek érdekében kivételes helyzeteket nem teremthet. (Helyeslés a középen.) Ezután Svarcz ellen fordul, ki nagy fontosságot, mondhatna egyedüli fontosságot tulajdonított annak, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetében sok collisió, vagy amint magát kifejezte, conflictus fog támadni, és kérdi, hogyan fogják ezt kikerülni, és azt mondja, hogy és ha lehetséges is az, hogy a kormány jövőre fog majd ,egy oly törvényjavaslatot beterjeszteni, amelyben meg fogja szabni, hogyan akarja azon illetékességi összeütközéseket megoldani, de szemben ily törvényjavaslat ismeretlen elveivel, nem czélszerűbb-e inkább felfüggeszteni a törvényjavaslat alapeszméjének megtestesítését a városokra nézve.« Már most kérdi ő, miféle emberi intézményt ismert valaha, valahol, ahol különféle elemek vannak együtt, ahol conflictus, sok conflictus ne támadt volna. Látott-e valaha csak egy órát is, melyben néha conflictus ne legyen, és azt ne kelljen az óraműveshez vinni ? conflictus volt és lesz és van minden emberi intézménynél. Igaz, a feladat az, hogy amennyire lehet, ne legyen conflictus; a másik feladat az, hogy ha a tapasztalás kimutatja, hogy hol lesznek és miért fordulnak elő a conflictusok, azok orvosoltassanak. De ha a tapasztalásból meggyőződünk, hogy miből erednek a confliktusok, akkor nem érti, miért köteleztetnénk arra, hogy a törvényjavaslat alapeszméjének megtestesítését a városokra nézve felfüggeszszük addig, míg nem tudjuk meg, váljon a confliktusok meglesznek-e, hol lesznek és következőleg miként lesznek orvosolhatók ? Ami. képviselőtársunknak a decemens erély minden oldalát megvilágító definitióját illeti, erre nézve figyelmébe ajánl valamit. Egy erre vonatkozó angol szöveget privatim átadott már neki; most egyet előad nem privatim. Ezt Cicero mondta a »Divinatió«-ról írt művében a hiányos definitiókat illetőleg. Azt mondta, hogy vannak definitiók, melyek rövidek és jók és vannak olyanok, melyek hosszak és homályosak. Például, ha valaki azt mondja: »teknős béka« ezt rögtön megérti mindenki, hanem Pacuvius poéta ezt máskép fejtegeti, azt mondván : »egy lassan lépdelő, földön élő, alacsony termetű, rögös külsejű, négy lábú állat, rövid fővel, kígyó nyakkal, durczás tekintettel, vér nélkül, lélek nélkül, és mégis állati hanggal.« (Elénk derültség.) Ezt már senki sem fogja megérteni. (Derültség.) Azt tartja, s mindig azt tartotta, hogy a képviselő úr beszéde mindig nagyon tartalmas, de úgy belebonyolítja magát a decemens erély fejtegetésébe, hogy nem érti meg senki, csak ő maga. (Elénk derültség.) Tovább a t. háznak türelmét fárasztani nem akarja. A törvényjavaslatra nézve kivételt sem a városokra egyltalában, sem Budapestre nézve különösen tétetni nem akar és a törvényjavaslat szövegét elfogadja. (Helyeslés a középen.) Házmán Ferencz félremagyarázott szavait igazítja helyre. Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter : T. ház! Azok után, amik részint a bizottság előadója, részint mások által elmondottak, nem akarok igen sok ellenérve észrevételt tenni, és gondolom a t. háznak is tetszésével fogok találkozni legalább ebben, ha ezen — hogy úgy mondjam második átalános vitánál, igen rövidre szorítom beszédemet. (Halljuk!) Legelőször is egy dolognak igazságát, mely pedig egy szónok által, ki megtámadta javaslatomat hozatot fel határozottan elismerem, elismerem, hogy a szempontból törvényjavaslatom valóban igazolással nem bír. Ugyanis egy t. képviselő úr azt mondotta, hogy javaslatom mellett sok érvet hallott, hogy vitatták sokan, hogy az jó; de azt, hogy jó-e valamely törvény, azt csak a gyakorlati élet mutatja meg. Tökéletesen igaz. Tökéletesen igazság az is, hogy a gyakorlati élet igazolásával tvjavaslatom nem bír, hanem kérdem a t. képviselő úrtól, ha minden törvényjavaslatot illetőleg a gyakorlati életnek kell igazolni, hogy jó-e, akkor ugyan hogyan lehet törvényeket alkotni ? (Tetszés a középen.) Különben a vita alatt, különösen a mai napon — úgy látszik más viszonyokra reflectálva — szóltak ellene a javaslat most tárgyalás alatt levő részének vagyis kívánták, hogy ezen törvény a városokra ki ne terjesztessék. Ugyanis Molnár Antal képviselő úr legalább azzal condludálta beszédét, hogy miután ő úgy látja, hogy ezen törvényjavaslat maga után vonja a kisebb városi törvényhatóságoknak beolvasztását ; ő ezen törvényjavaslatot, mint amely indirecte oda vezet, nem fogadja el. Zichy Nándor gróf képviselő úr pedig azt mondotta, hogy csak azért, hogy ezen bizottság létesülhessen és eljárhasson, nem szabad a városokat falakká degredálni. Én tehát indokolásomban felemlítém az igaz, hogy ami inconvenientia az ambulatióból — amint a képviselő úr magát kifejezte — ered, az meg fog szűnni akkor, ha egyátalában a kisebb törvényhatóságok iránt rendelkezett a törvényhozás; de hogy ezen törvényjavaslat volna az, amely felhozta volna a kisebb városok esetleges beolvasztásának eszméjét, ezt már határozottan és factumokra támaszkodva merem tagadni, mert igen jól méltóztatnak tudni, hogy már törvényjavaslatok is voltak e tárgyban benyújtva, de nem elvetve, hanem nem kerültek tárgyalás alá; valamint Zichy Nándor gróf képviselő urat még arra is vagyók bátor figyelmeztetni, hogy nem mindig követeltetett az ő elvrokonai által azon eljárás, amelyet azon benyújtandó törvényjavaslattal szemben már most előre jelezni jónak látták, s amely abban áll, hogy a kisebb sz. kir. városokat is mind meg kell tartani. (Mozgás és ellenmondás a szélső jobbon.) A t. képviselő úr mai beszéde határozottan erre látszott mutatni, s én nagyon fogok örülni, ha akkor, midőn azon törvényjavaslat a ház előtt lesz, ami nemsokára meg fog történni, a t. képviselő úr be fogja bizonyítani, hogy félreértettem. (Tetszés a középen.) Azt mindenesetre határozottan merem állítani, hogy midőn ezelőtt már három évvel vagy legalább több mint két évvel ezen eszmét vitattuk szemben az ő elvrokonai eszméjével, én védtem azt az álláspontot, — és sokan vannak itt, akik akkor is jelen voltak a házban — hogy a szab. kir. városok beolvasztásánál nem kell oly messze menni, mint amennyire némelyek menni akarnak. Ezt azért voltam bátor megjegyezni, mert utóljára is szükséges, hogy amidőn a szavazatok beadatnak, az ily argumentumoknak hordereje kimutathassék. (Helyeslés a középen.) S ha ezen felszólalásommal még elértem azt is, amit a t. képviselő urak tiltakozásánál fogva most -----------K,a, íiggj. -------------------mat támogatni fogják, kettős nyereségben részesültem. (Tetszés a középen.) Én tehát még azt is hallottam ugyancsak Zichy Nándor gróf képviselő úrtól, hogy a városokra nézve nem fogadhatja el e törvényjavaslatot, mert — azt mondja — egységes alap kell a városokban, nem pedig kettő, nem kell tanács is, nem kell közigazgatási bizottság is. Én azt gondolom, hogy a tanács és a közigatási ügyeknek végzésére, ezen közigazgatási bizottság pedig intézésére az állami ügyeknek, beosztása, irányzása a több közigazgatási ágak által együttesen vezetendő bárminő teendőknek, a közigazgatásnak ellenőrzésére , egymás mellett tökéletesen helyesen megállhatna. És megvallom, igen kíváncsi volnék megtudni, de ezt nem mondta meg. képviselőtársam, hogy ezt azt egységes alapot ő hogyan érti, mert ha úgy érti az egységes alapot, hogy a jelen formák között adassák át minden a tanácsnak, akkor nem bírom észrevenni az általuk annyira hangsúlyozott garantiákat, az államiság, az állami hatalom szempontjából. Ha úgy érzi, hogy mindennel, a községi teendőkkel is, egy állami vagy legalább egy olyan testület ruháztassék fel, amelyben az állam orgánumai is részt vesznek, akkor nem látom azon nagy autonomistikus irányzatot, melyet most a városok irányában hangsúlyozni jónak tartanak. Én tehát meg kívánom még jegyezni, mert szóba hozatott, hogy ha a domestica kérdése az, amin némelyek fennakadnak, nem rajtam fog múlni, hogy ezen a legközelebbi időben segítve legyen. Ami pedig a fővárosi rendőrség szervezésének nehézségét illeti, bátor vagyok azt is megjegyezni, hogy én azt tartom, hogy egész más szabály alá esik és más nehézségekkel küzd a fővárosi rendőrség szervezése és egész mással a fővárosi különbeni szervezetének megigazítása. Éspedig azért, mert egyfelől a fővárosi rendőrség szervezhetésére szükséges egy átalában a rendőri törvény és a rendőri eljárásról szóló törvény, mert a nélkül, még az vagy elfogadva, vagy legalább megállapítva nincs, most már a rendőrség állandó szervezéséhez nyúlni nem volna czélszerű. (Helyeslés.) De még van más nehézség is szemben azzal, ami a főváros organizátiójának a t. képv. ur által szükségesül feltüntetett javítását illeti. És ez az, hogy az én meggyőződésem szerint és úgy látom, hogy az övé szerint is, azon reorganisatiónak egyik eredménye, kell, hogy az legyen és a kiindulásnál annak kell szem előtt tartatnia, hogy megszűnvén — amit a t. képv. ur mondottja — az ügyeknek kusz kézen való keresztül menetele, a közigazgatási apparátus kevesebbe kerüljön. Itt tehát nem költségszaporulatról, de költségkevesbítésről van szó. Azt pedig úgy hiszem, nem fogja senki kétségbe vonni, aki ez ügygyel foglalkozott, hogy a főv. rendőrséget úgy szerveztni, amint szerveztetnie kell, okvetlenül költségszaporulattal fog járni aminek nehézségét pedig a mai időben mindnyájan ismerjük.Én egyébiránt tehát, ami a városok plg. elemének fontosságáról, jelességéről, hivatásáról elmondatott, helyeslem és aláírom, egészen addig a határig, ahol ennek feltüntetése, — és ezt nem tették mindannyian, de tették néhányan, — ahol annak feltüntetése az ország más polgárainak mintegy lerántásával hozatott kapcsolatba. Átlátom egyátalában a városoknak, átlátom elsősorban a fővárosnak országos fontosságát, de épen azért, mert fontosaknak tartom a városokat és mert fontosnak elsősorban magát a fővárost, azt hiszem, az énó barátom természetesnek fogja látni, hogy miután én ezen alakítandó bizottságok behozatalától a közigazgatás javítását remélem, amennyivel nagyobb fontosságot helyezek a városokra és a fővárosra, annál inkább óhajtanom kell, hogy azokba és ebbe is e bizottság behozassák. (Helyeslés a középen). A t. képviselő azt mondta, hogy itt a fővárosban erősebb kéz kell, mint aminőt ezen bizottság képez. Én azt remélem, és azon meggyőződésben vagyok, hogy ezen bizottság helyesen összealkotva, amiben természetesen egyik főteendő magát a fővárost illeti, és ezután helyesen vezetve, tökéletesen elég erős kéz lesz arra, hogy itt mint másutt az általa elérni kívánt czélhoz vezessen. Ebből méltóztassék megítélni azt is, hogy midőn én azt mondom, hogy hiszem, hogy a fővárosban erősebb kéz lenne, mint amennyi erőt ez a bizottság tud adni,méltóztassék ebből megítélni, én vagyok-e az, ki a főváros viszonyait, administratióját, igazságtalanul, méltatlanul és túlságos részszínben tüntetem föl. (Élénk tetszés a középen.) Mindezek után t. ház, mert hiszen minek tölt- tem tovább e t. ház idejét, még csak azt vagyok bátor nyilvánítani, hogy a Zsedényi képviselő úr és a Házmán képv. ur által beadott indítványok egyikét sem fogadhatom el, s igen kérem a t. házat, hogy ha már egyszer kegyes volt a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslatot átalánosságban elfogadni, ne méltóztassék ahhoz járulni, hogy most már az ország különböző helyein lakó polgárai közt, minden helyes ok nélkül az alapon különbség tétessék, s a t. ház által egyszer elfogadott törvényjavaslat így mellékesen egész érvényéből kivetkőztessék. (Élénk helyeslés a középen.) Svarcz Gyula szavait igazítja helyre. A ház ezután név szerinti szavazás útján 199 szóval 43 ellen elfogadja a javaslatot eredeti szerkezetében , így a módosítványok elesnek. A 2., 3., 4. §§. változatlanul elfogadtatik. Következik az 5. §. Várady Gábor styláris módosítást jelent be, mely elfogadtatik. A 6—13. §§-ok változatlanul elfogadtatnak. A 13. §-nál felszólal Teleszky István. A következő módosítást nyújtja be: »A 13. §. második bekezdése helyett következő szöveg tétessék: A törvényhatósági vagyonkezelésre nézve a közgyűlésnek, a városokban pedig a községi ügyekre nézve a közgyűlésnek, a tanácsnak és a polgármesternek eddigi törvényes hatásköre érintetlenül hagyassék.« Remete ellenzi e módosítást, Tisza Kálmán hozzájárul ahoz, s a ház el is fogadja azt. A 14—25. §§ ok elfogadtatnak. A 25. §-nál Paczolay a közmunkaügyben kér felvilágosítást. Tisza utal arra, hogy eziránt a közmunkatörvény intézkedene. A 25 — 27. §. változatlanul elfogadtatik. A 28. szintén, Schmausz egy styláris módosítóval. A 29—33. §§. szintén változatlanul elfogadtatnak. Elnök : Nem tudom, kivánja-e még a ház a tárgyalást folytatni, miután már igen közel jár az idő 2 órához. (Nem ! Holnap!) A tárgyalás holnap fog folytattatni. Ezenkívül napirenden lesznek még a kérvények és az eshetőleg beadandó interpellációk. Az ülést bezárom. Ülés vége 1 óra 58 perc. KÜLÖNFÉLÉK. — A fővárosi iparosok köre január hó 30-án d. e. 10 órakor rendes közgyűlését tartja. A tanácskozás tárgyai: A választmány évi jelentése, a számvizsgáló bizottság előterjesztése az évi zárszámadások iránt; költségvetési előirányzat 1876-ik évre; elnök és 2 alelnök választása az alapszabályok 14. §-a értelmében; 19 választmányi tag és 5 tagú számvizsgáló-bizottság megválasztása; netaláni indítványok — po. g. A) pontja értelmében.] — Sennyei Pál tegnap Bécsbe utazott, honnan Velenczébe készül egészsége helyreállítása miatt. — A magy. mérnök-és építész egyesület holnap (szombat) szakülésén, melyben Fekete Zsigmond a magyarországi vízi-építkezés történetét fogja előadni, egyúttal be fog mutattatni Colonel Sir Proby J. Cadley-nak a Ganges szabályozására és csatornázására vonatkozó nagy műve, melyet Tisza Lajos képviselő hozott indiai utjából. — Az árvíz ellen. A vízállás tegnap óta 2 hüvelykkel emelkedett. A csatornazsilipeket holnapra már mind elzárják s a kőparti házak pinczealagutait homokkal és fával tömik be. A dunagőzhajózási társulat minden rakparti kisebb épületek és raktáraknál vaslánczokkal összekötött erős gerendákból védfalakat készíttet. A Kada polgármester által tegnap közzétett hirdetés folytán a pinczék mindenfelé kiürittetnek, s a félelem némely helyen annyira megy, hogy még a fát is felhordják, előrelátásból, ha az árvíz netán sokáig tartana. Újvidékről azt hirlelik, hogy ott a Duna vízállása oly alacsony, milyen régen nem volt. Az árvíz bizottság tegnapi ülésén mint említettük, Végh óbudai elöljáró az Ó-Budán felül folyó úgynevezett Rádel-patakra hívta fel a bizottság figyelmét. Az óbudaiak ugyanis attól tartanak, hogy a Duna vize emelkedése esetén, az ár a patak medrébe nyomulván, annak csekély partján keresztül könnyen elöntheti őket. A bizottság elnöke Kada alpolgármester,Haris és Márton mérnököket kiküldvén az ottani viszonyok tanulmányozására, ezek azt ma reggel meg is tették. A vizsgálatnál kitűnt, hogy Ó-Budát e patak miatt veszély nem fenyegeti, mivel annak esése sokkal nagyobb, hogy sem a Duna vize a patak medrén felnyomulhatna. A patak fenékmagassága ugyanis a Dunába szakadásnál 6 m. 95 cm. (22 láb) a 0 felett; e miatt tehát nincs ok a félelemre. Van azonban egy másik a Rádel-patakkal egyenkörűen futó árok, mely sokkal kevesebb fenékmagassággal bír, mint az előbbi, úgy hogy áradás esetén ennek medrén keresztül csakugyan megkerülhetné a viz a Budát. A mérnöki hivatal szakértő közegei ennek megakadályozására ez árok partjait töltéssel kívánják ellátni, mely ha 9 méter magasságra emeltetik, a most fenyegetett területet egészen biztosítja. Az árvíz-bizottság legközelebbi ülésén a kiküldött mérnökök ily értelemben fognak jelentést tenni. — A házszámozás ügyéhez. A középítési bizottság múlt heti ülésén a házak számozására egy tervezet fogadtatott el, melyet ma egy hete bőven ismertettünk. A múlt heti tárgyaláskor két pontot hagyott a bizottság függőben; azt t. i., hogy az új számtáblákon a folyószámon kívül az utcza neve és a telekkönyvi szám is fel legyen e írva, továbbá, hogy az utczanévtáblák szaporíttassanak-e. Ez utóbbi kérdés az előbbenivel szoros összefüggésben áll, mivel ha az utczanév a számtáblákon fel lesz írva, akkor az utczanévtáblák szaporítása szükségtelen lesz. A bizottság ma hosszabb vita után a következő határozatot hozza: A házszámtáblákról a telekkönyvi szám elvétetik, s e táblákra az utcza neve és a házszám iratik fel. Indítványoztatott, hogy a házszámtáblákon az utczaneveken kívül a kerület száma is jelöltessék meg, a bizottság azonban ezt nem fogadta el. A telekkönyvi számok külön táblákra iratnak fel s belől a házban függesztetnek ki. Ez utóbbi táblák alban különböznek az elsőktől, hogy mig amazok öntött vasból készíttetnek s rajtok az utczanév és házszám kidomborodó betűkkel iratik fel, addig a telekkönyvi táblákra a szám úgy mázoltatik fel; ez utóbbi táblákra a szám fölé »T. K.« (telekkönyv) betűk fognak íratni. A táblák alakjára nézve a mérnöki hivatal terve szerint elfogadtatik, hogy a számok világos kék alapra fehérrel és az utczanév csupán magyarul irassék fel. A táblák készítésére a Knopp és Veit elég darabonként 80 krral tett ajánlatot, mit a bizottság egyelőre tudomásul vesz. A táblák árát a háztulajdonosok fedezik, ennek behajtására nézve azt határozta, hogy azt a vállalkozó, ki a táblákat készítteti, maga szedje be a háztulajdonosoktól. Üres telkeken a táblák megfelelő magasságú oszlopokon fognak kifüggesztetni. Az utczanévtáblák szaporítása ezek után a tervezett nagy mértékben elmarad. — Pest megyében az újonczozási felülvizsgáló bizottság Bénárd Lajos honvédelmi miniszteri osztálytanácsos, mint polgári elnök vezetése alatt a jelen évben febr. 1-én, márcz. 1-jén, ápril 1. és 3-án, május 1., 2. és 3-án, június 1., 2. és 3-án, július 1. és 3-án , augusztus 1. és 3-án, szeptember 1-én, október 6-án, 7., 20. és 21-én, november 2-án és decz. 1-én fog ülésezni. — Új biztonsági lámpával látták el Páris azon rendőreit s éri őreit, akikre oly műhelyek és tárházak felügyelete van bízva, melyekben könnyen gyuladó anyagok vannak felhalmozva. Egy köszörült üvegcsébe betesznek egy borsónyi darab phosphort, ezt leöntik forró olajjal annyira, hogy az üvegcse egy harmada ezzel megteljék; erre az üvegcsét legzárólag parafával bedugaszolják. Mihelyt az őr valamit meg akar világítani, a dugaszt egy pillanatra megnyitja és az üres tér az üvegcsében a beömlő levegő által világítani kezd. Mihelyt a világosság csökken, a dugaszt csak még egyszer kell megnyitni. Egy ily lámpa hat hónapon át folytonosan jó szolgálatot tett. — Gyorsabb ügykezelés. A főv.tanács az ügyek gyorsabb kezeltetése végett közrendeletileg utasíta az összes fővárosi hivatalokat, hogy az egymás között rövid uton megszerezhető adatokat ezentúl szóbeli értekezés és ne írásbeli határozat útján szerezzék meg. — Állatok megáldása. Múlt hétfőn, szent Antal neve ünnepén, megkezdték évszázados szokás szerint Rómában, az örök városban levő összes igásállatok megáldását; első napon — mert a megáldás mindig hat napon át tart, jan. 17-től 23-áig , mint a római lapok jelentik, alig gyűlt össze az ünnepélyre száz ló, szamár és öszvér. Meglehet, hogy csak a következő napokon jelentkeznek az elmaradottak nagyobb számmal; tény különben az, hogy az első nap áldása a leghathatósabb és így már kevésbbé fog rajtuk ez áldás. Egy római lap így ír ez ünnepnapról : szent Antal ünnepén az örök város lovait, szamarait s öszvéreit a Sant Antonio templom elé vezetik (régebben ez Diana-templom volt), melynek ajtai mai napon ki vannak zárva és nagyoltára ragyog a gyertyák fényétől. A főajtónál várja őket a pap kezében a hintezővel és meglocsolja vele az öszszes jelenlevő állatokat, melyeket proczessióban vezetnek el előtte. Természetes, hogy e nap tiszteletére az állatok mind fel vannak ékesítve és némely szamár, ki évente egyszerű mezben jár, ma fel van szalagozva. Különösen ékesek ez alkalomból a kanonokok lovai, kik gazdáik aranyos hintái elé fogva érkeznek meg a templom ajtaja előtt. — A kültelki utak, utczák és terek előállítására vonatkozólag a fővárosi közmunkatanács egy tervezetet készített, mely a fővárosi középitési bizottság által ma este tárgyaltatott. A közmunkatanács terve szerint bármily széles utakés utczák előállítására szükséges egész terület, továbbá a tereket szegélyező utak és utczák szélességének félterülete oly telektömböknél, melyek 10,000 négyszögölet meghaladnak, a tulajdonos által ingyen lenne átengedendő. Kivételt képeznek azonban a csekélyebb telektömbök, melyeknél a fent említett czélra, területüknek csak bizonyos százaléka lesz a tulajdonos által ingyen átengedendő. Ugyanis 2000 négyszögölből a telek 10 százalékát, 4000 négyszögölből 11 százalékát, 6000 négyszögölből 12 százalékát, 8000 négyszögölből 131,2 százalékát, 10,000 négyszögölből 15 százalékát kellene ingyen átengedni utczaterületre; a 10,000 négyszögölnél nagyobb területű telek tulajdonosa egészen ingyen tartoznék átengedni telkéből az új utcza számára szükséges területet. A középítési bizottságban a közmunkatanács e tervezete sok részben erős ellenzésre talált. Az abban foglalt szabályok szerint ugyanis előfordulhatna olyan eset, hogy valaki telkének 60 % -át teljesen ingyen tartoznék a fővárosnak átengedni. A bizottság végre oda módosítá a tervezetet, hogy bármilyen nagy kiterjedésű telek tulajdonosa is, nem tartozik telkéből többet, mint annak területének 15°/0-át ingyen átengedni. A 10.000 □ °-nél kevesebb telkekre vonatkozó határozatok elfogadtattak. Elfogadtatott a közmunkatanács tervezetének azon pontja is, hogy ha az új utczanyitás csak egy telektulajdonos telkén történik, de úgy, hogy ezáltal a szomszéd átellenes telek homlokzatot nyer, akkor ez, homlokzatának arányában köteles az előbbeknek kárát megtérítené. A közmunkatanács e tervezetének tárgyalását a bizottság jövő ülésén folytatni fogja. A középítési bizottság tárgyalásai néha igen kevés számú bizottsági tag jelenlétében folynak le. E körülménynek oka állítólag az, hogy a főváros jobboldalán lakó bizottsági tagok a néha nyolc óráig is eltartó üléseken lakásuk távolfekvése miatt nem jelenhetnek meg. A bizottság mai ülésében azon határozatot hozta, hogy üléseit ezentúl nem mint eddig 5 órakor, hanem 4 órakor fogja megkezdeni, hogy így azok legkésőbb 7 órára befejezhetők legyenek. Építésről lévén szó, felemlitjük, hogy hir szerint a váczi-utczai »Nádor« szállodát tavaszszal egészen lerombolják s helyébe egy monumentális épületet emelnek, melynek tervét Kéler Napóleon készíti s ő fogja felépíteni. — Az elzárt csatornák tartalmának kiszivattyúzására a főváros tudvalevőleg a mérnöki hivatal eszközlése mellett gőzgépeket alkalmaz. E gőzgépek felállítására vonatkozólag Horváth János gépészmérnök levelet intézett az árvízbizottság elnökéhez Kada alpolgármesterhez, melyben figyelmeztető ezt, hogy a gépek nem jól vannak felállítva, s kijelenté, hogy azokra vonatkozó észrevételeit kész előadni. Az árvízbizottság tegnapi ülésén a fővárosi főmérnök oda nyilatkozott, hogy Horváthnak ezen észrevételei valószínűleg csak »okoskodás« lesz. Mindamellett a bizottság Horváth véleményét meghallgatandónak határozta. Horváth azonban nem kapván megkeresést , részben a bizottság elnökétől, a dologra vonatkozó véleményét lapunknak küldé be, melynek lényegét, a dolog közérdekű volta miatt a következőkben közöljük : »E napokban magánügyeimben Budapestre rándulván, a szakembert megillető kiváncsiságból tegnap délelőtt a Dunaparton felállított központi gőzszivattyúkat és azok működését megnéztem s megdöbbenve tapasztaltam, hogy azok gőzgépei még felállítva is helytelenül vannak, a működésüket pedig az odaállított szakerők czélszerűen megindítani sem valának képesek. Az ily gépeknél foglalkozó emberek rendszerint nem szakértő napszámosa lévén, a hibás kezelés folytán beállható szerencsétlenségeket nem foghatják fel; szerencsétlenség pedig az ily igen kis belüregű locomobiloknál az esetleges vízhiányból a legkönnyebben következhetik s ezt a gép felállításával lehet megelőzni. A gépet ugyanis úgy kell felállítani, hogy a gép eleje — vagyis a köményes része — mindig egy kissé alantabb feküdjék, mint a gép tűzszekrényes