A Hon, 1876. január (14. évfolyam, 1-24. szám)

1876-01-22 / 17. szám

alatt az igazgatóság nem értett egyebet, és nem gondolt egyébre, mint a bankszabada­lom megújítására. Most, miután a bank igaz­gatósága végre kezdi belátni azt, hogy Ma­gyarországnak joga van a szabadalmat el nem ismerni, sőt esetleg az osztrák nemzeti bank nélkül is tökéletesen önálló bankrendszert lé­tesíteni, az igazgatóság és a bankkormányzó sokkal diplomatikusabb hangon szólnak a közgyűléshez, és »a szabadalom megújítása« helyett, most már »a bankügy jövendő ala­kulását­­ról beszélnek. De a bankkormányzó jelentésében a sza­badalomnak hallgatag meghosszabbításáról 1877 végéig is szó van, még­pedig úgy, hogy a tényállás nincs helyesen feltüntetve. Mert abból, a­mi a jelentésben mondatik, azt lehet­ne következtetni, hogy a szabadalom az egész monarchiára nézve érvényes, holott tény­leg a meghosszabbítás csak Ausztriára nézve kötelező, hazánkra nézve nem az. És ha az előbbeni magyar kormányok a vöslaui egyezmény folytán némi tekintet­ben gonirozva voltak a szabadalom fennállása által, a jelen magyar kormány e szabadalom­mal szemben semmi tekintetben nem érezheti magát lekötelezve, s e monopóliumnak ha­zánkra nézve egyátalában nincs semmi jogi érvénye, és tényleges fennállása is csak má­ról holnapra terjedhet, és­pedig csakis addig, míg a magyar kormány, akár az osztrák kor­mánynyal egyetértőleg, akár önállólag, a cselekvésre nem határozza el magát, úgy, hogy a meghosszabított szabadalom kormá­nyunk elhatározási és cselekvési szabadságát semmiképen nem alterálja. A bankkormányzó jelentéséből továbbá a sorok között kiolvasható, hogy szeretné ugyan a pénzügy és bankügy egységének elvét követelmény gyanánt kimondani, de nem tartja ezt opportunusnak, és csak mesz­­sziről kerülgeti ezen kérdést, azt mondván, hogy »még nem döntetett el, de hamar eldől, váljon egységes leend-e a pénzjegyügy a mo­narchiában s azon feltételek szerint fog-e sza­­bályoztatni, melyek nélkül egységes nem le­het?« Aztán mindjárt utána teszi, hogy az osztrák pénzügyminiszter a birodalmi tanács­ban megdicsérte a bankot, hogy az ez ideig Lajthán innen és túl híven teljesítette köte­lességét. Ezzel tehát a bankkormányzó azt akarja mondani, hogy a mostani bankrend­szer jó s ezért azt fenn kell tartani Ausztriá­ban és Magyarországon, így gondolkozik a bankkormányzó, ha őszintén és nyíltan kimondja azt, a­mit dip­lomatikus frázisokba burkolt. De ezen felfo­gás alapjában véve téves, mivel a bank nem teljesítette és nem is teljesíthette kötelességét Magyarországon, mert két ország, két állam számára egy bank nem elegendő; mindenik országnak, mindenik államnak megvan a maga listikusnak kell lenni Ausztriában és Magyar­országon, és ily értelemben dualistikus lehet a pénzjegyek ügye is. Azt sem helyeselhetjük egészen, hogy a bankkormányzó a pénzügy kérdését a mon­archia érdekére való hivatkozással indokolja. A monarchia politikai fogalom, mely a két államnak, Ausztriának és Magyarországnak politikai vagy közjogi kapcsolatát fejezi ki. A pénzjegyek vagy bankjegyek ügyét pedig nem e szerint, hanem minden egyes államnak közgazdasági viszonyai szerint kell rendezni; csak igy lehet a bankrendszer egészséges és életre való,­mány fogja kieszközölni. A kamatfizetés az adó levo­násával történik. 5. §. A társulatnak alapszabályaiban kitűzött czélja ennek folytán 1868-ik XLV. törvényczikkében , az annak alapján kiadott engedélyokmányban nyert összes jogaival együtt megszűnvén, ugyanaz jelen szerződés érvénybelépte után felosztása iránt meg­felelő intézkedéseket teend. 6. §. A m. keleti vasút összes vonalainak keze­lését a kormány már 1876. évi február 1-től veendi át, s azt addig, míg a jelen szerződés érvényre emel­kednék, a társulat igazgatótanácsának ellenőrködése mellett folytatandja. Az esetre, ha a szerződést a társulat közgyűlése vagy a törvényhozás jóvá nem hagyná, a vonalak ke­zelését újból a társulat igazgató közegei veendik át azon állapotban, melyben azok a visszaadáskor létezni fognak, s az időközben felvállalt összes kötelezettsé­gekkel s nyert jogokkal együtt a nélkül, hogy a tár­sulat e czímen a kormány ellen bármely követelés­sel vagy kárpótlási igénynyel léphetne fel. 7. §: A kezelés átvétele napjától a szerződés érvényre emelkedéséig teendő kormányintézkedé­sekre nézve azonban a társulat igazgató tanácsának azon befolyás biztosíttatik, hogy ily intézkedések csak beleegyezésével lesznek életbeléptethetők. Az igazgató tanács különben a mai naptól kezdve a pá­lyát semmi néven nevezendő új kötelezettségekkel nem terhelheti és egyátalán oly intézkedéseket nem tehet, melyek a pályára új terheket rónának. 8. §: A kormány megtartván az összes személy­zetet a vasút szolgálatában, a társulatnak a személy­zet irányában fennálló jogait s kötelezettségeit át­veszi, nevezetesen biztosítja a személyzetnek szerző­désszerű vagy kinevezési okmányok, utasítások és a nyugdíjalapszabályokba gyökerező jogait. Az igaz­gatótanács mai naptól kezdve semmi új kinevezése­ket, sem pedig előléptetéseket nem határozhat, vagy a mennyiben azt tenné, ily határozata a kormányra nézve érvénynyel nem bizand. 9. §. Azon jogokat, melyeket eddig az igazgató tanács a társulati alkalmazottak javára alakított nyugdíj s más netán fennálló alapok kezelésére gya­korolt, 1876. évi február 1-től a kormány fogja gya­korolni. 10. §. Mennyiben a társulat netán más oly ala­pokat leírna, melyek a pálya tartozékát képezik, ezek az állam tulajdonába mennek át. 11. §. A társulat köteles azon felül összes köny­veit, számadásait, szerződéseit s egész d irattárát, vala­mit a vasút építésére vonatkozó összes terveket s a vonalainak kiegészítése czéljából tett összes előmun­kálatokat a kormánynak szintén külön kárpótlás nél­kül átszolgáltatni. 12. §. A társulat elismeri, hogy a jelen egyez­mény által a keleti vasút engedélyezéséből s építé­séből a kormány ellen netán támaszthatni vélt min­den néven nevezhető igényei teljes kielégítést nyer­tek, s hogy az ezen ügyletekből eredhetett — minden további kártalanítási igényekről végkép lemond. 13. §. Jelen szerződés a társulatra nézve azon­nal érvénybe lép, mihelyt azt a legközelebb megtar­tandó rendkívüli közgyűlés helybenhagyta, a kor­mányra pedig akkor,­ha az e részben még a jelen ülés­szakban benyújtandó törvényjavaslat törvényerőre emelkedett. Kölcsönösen megállapíttatik egyébiránt, hogy mennyiben a társulati közgyűlés vagy a törvényho­zás a szerződést meg nem erősitné, egyik fél sem lesz jogosítva a szerződéből valamely jog vagy követe­lés elismerésére következtetést vonni s egyátalán a szerződést követeléseinek alapjául venni. 14. §. Ezen szerződés két példánya, melyek egyike a kormány, másika a társulat kezeiben marad, bélyegmentes. Kálmán, m. 1. pénzügyminiszter, P­é­c­h­y Tamás m. kir. közmunka és közlekedési miniszter. A magyar keleti vasút igazgatótanácsa nevében. Báró V­a­y Miklós, Gróf Dziendicky Ede, Dr. Herz Vilmos. Azon szerződés, mely egy részről a m. kir. közmunka- és közlekedési és a pénzügyi miniszter, másrészről pedig a magy. keleti vasuttársulat igazgató-tanácsa közt köttetett, a »Pester Correspondent« szerint kö­vetkező : 1. §. A m. keleti vasuttársulat átbocsátja ösz­­szes vasútvonalait s az azok tartozékát képező ösz­­szes ingatlanokat a magyar állam kizárólagos tu­lajdonába teljes felszerelésükkel, s a társulatnak je­lenleg tulajdonában levő összes ingókkal, pénztári készletekkel s aktív követelésekkel, valamint a kor­­mánynál létező 1.200.000 frt névleges értékű biztosí­tékával együtt, egyszóval összes ingó­s ingatlan va­gyonát, s jogot ad a magy. királyi kormánynak, hogy ezen vasútvonalak és tartozékaiknak tulajdonára vo­natkozó jogot ezen szerződés alapján további meg­hallgatása nélkül telekkönyvileg a magyar államra átkebeleztethesse. 2. §. A magyar állam átveszi az említett összes vonalakat az első §-ban említett tartozékczikkel együtt, mindazon terhekkel, melyek azokon jelenleg léteznek, nevezetesen a társulat elsőbb (45 millió) és másod (30 millió) sorozatú elsőbbségi kölcsönével, to­vábbá a társulatnak még függő tartozásaival, s le­mond azon előlegek, s kamatjaik megtérítésére való igényeiről, melyeket akár állambiztosítás akár az építés folytathatása tekintetéből a társulatnak kiszol­gáltatott. 3. §. A tulajdonjog azon átruházása következtén köteles a magyar állam a keleti vasút összes részvé­nyeit állami kötvényekkel olykép beváltani, hogy minden 3 darab egyenként 200 írtról szóló részvény­ért 3 darab egyenként 100 forintról o. é. vagyis 200 német birodalmi arany márkáról szóló s 1876 évi január 1-től 5 °­0 -val az az 5 írttal o. é. vagyis 10 né­met birodalmi arany márkával kamatozó s a keleti vasút első sorozatú kötvényeinek kisorsolására s be­váltására kitűzött időben törlesztendő állami kölcsön­­kötvényt szolgáltat ki az illető részvények birtokosai­nak. A részvények elévülés terhe alatt beváltás végett 1877-dik év végéig bemutatandók. 4. §. A társulat részvényeinek ily módoni be­váltását 1877. évi jan. 1-től kezdve maga a kormány saját pénztárai, valamint az általa kijelölendő buda­pesti és bécsi intézetek által,­eszközlendi.­A részvények helyett adandó állami kötvények kamatjai ugyanazon pénztáraknál vagy a kormány által kijelölendő inté­zeteknél minden évben január és julius 1-én fizettet­nek. Az első kamatszelvény azonban az egész 1876. évre egyszerre 1877. évi január 1-én lesz esedékes. A kormány által adandó állami kötvényeknek a bu­dapesti és bécsi tőzsdéken leendő jegyzését a kor­ Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése ja­nuár 21-kén. Az esti lapunkban közlött tudósítás Cserná­­tony beszédének folyamán szakadt meg, e beszéd folyamából közöljük még a következőket: A nagyvá­rosok — bármily gyűlöletes is — többnyire nem sa­ját erejükből épültek, hanem a hatalom kényszere folytán. (Úgy van !) Budapest iránt az ország soha nem volt mostoha, de cliqnek érdekében kivételes helyzeteket nem teremthet. (Helyeslés a középen.) Ezután Svarcz ellen fordul, ki nagy fontosságot,­­ mondhatna egyedüli fontosságot tulajdonított an­nak,­­ hogy a törvényjavaslat elfogadása esetében sok collisió, vagy a­mint magát kifejezte, conflictus fog támadni, és kérdi, hogyan fogják ezt kikerülni, és azt mondja, hogy és ha lehetséges is az, hogy a kormány jövőre fog majd ,­egy oly törvényjavaslatot beterjeszteni, a­melyben meg fogja szabni, hogyan akarja azon illetékességi összeütközéseket megol­dani, de szemben ily törvényjavaslat ismeretlen el­veivel, nem czélszerűbb-e inkább felfüggeszteni a tör­vényjavaslat alapeszméjének megtestesítését a váro­sokra nézve.« Már most kérdi ő, miféle emberi intézményt ismert valaha, valahol, a­hol különféle elemek vannak együtt, a­hol conflictus, sok conflictus ne támadt volna. Látott-e valaha csak egy órát is, melyben néha conflictus ne legyen, és azt ne kell­jen az óraműveshez vinni ? conflictus volt és lesz és van minden emberi intézménynél. Igaz, a feladat az, hogy a­mennyire lehet, ne legyen conflictus; a másik feladat az, hogy ha a tapasztalás kimutatja, hogy hol lesznek és miért fordulnak elő a conflictusok, azok orvosoltassanak. De ha a tapasztalásból meggyőződünk, hogy miből erednek a confliktusok, akkor nem érti, miért köteleztetnénk arra, hogy a törvényjavaslat alapesz­méjének megtestesítését a városokra nézve felfüggesz­­szük addig, míg nem tudjuk meg, váljon a confliktu­­sok meglesznek-e, hol lesznek és következőleg miként lesznek orvosolhatók ? A­mi­­. képviselőtársunknak a decem­ens erély minden oldalát megvilágító defini­­tióját illeti, erre nézve figyelmébe ajánl valamit. Egy erre vonatkozó angol szöveget privatim átadott már neki; most egyet előad nem privatim. Ezt Cicero mondta a »Divinatió«-ról írt művében a hiányos de­­finitiókat illetőleg. Azt mondta, hogy vannak defini­­tiók, melyek rövidek és jók és vannak olyanok, me­lyek hosszak és homályosak. Például, ha valaki azt mondja: »teknős béka­« ezt rögtön megérti mindenki, hanem Pacuvius poéta ezt máskép fejtegeti, azt mondván : »egy lassan lép­delő, földön élő, alacsony termetű, rögös külsejű, négy lábú állat, rövid fővel, kígyó nyakkal, durczás tekintettel, vér nélkül, lélek nélkül, és mégis állati hanggal.« (Elénk derültség.) Ezt már senki sem fogja megérteni. (Derültség.) Azt tartja, s mindig azt tartotta, hogy a képviselő úr beszéde mindig na­gyon tartalmas, de úgy belebonyolítja magát a de­cem­ens erély fejtegetésébe, hogy nem érti meg senki, csak ő maga. (Elénk derültség.) Tovább a t. háznak türelmét fárasztani nem akarja. A törvényjavaslatra nézve kivételt sem a városokra egyltalában, sem Bu­dapestre nézve különösen tétetni nem akar és a tör­vényjavaslat szövegét elfogadja. (Helyeslés a kö­zépen.) Házmán Ferencz félremagyarázott szavait igazítja helyre. Tisza Kálmán miniszterelnök és belügymi­niszter : T. ház! Azok után, a­mik részint a bizott­ság előadója, részint mások által elmondottak, nem akarok igen sok ellenérve észrevételt tenni, és gon­dolom a t. háznak is tetszésével fogok találkozni leg­alább ebben, ha ezen — hogy úgy mondjam második átalános vitánál, igen rövidre szorítom beszédemet. (Halljuk!) Legelőször is egy dolognak igazságát, mely pe­dig egy szónok által, ki megtámadta javaslatomat ho­­zatot fel határozottan elismerem, elismerem, hogy a szempontból törvényjavaslatom valóban igazolással nem bír. Ugyanis egy t. képviselő úr azt mondotta, hogy javaslatom mellett sok érvet hallott, hogy vitatták sokan, hogy az jó; de azt, hogy jó-e valamely törvény, azt csak a gyakorlati élet mutatja meg. Tökéletesen igaz. Tökéletesen igazság az is, hogy a gyakorlati élet igazolásával tvjavaslatom nem bír, hanem kérdem a t. képviselő úrtól, ha minden törvényjavaslatot illető­leg a gyakorlati életnek kell igazolni, hogy jó-e, ak­kor ugyan hogyan lehet törvényeket alkotni ? (Tet­szés a középen.) Különben a vita alatt, különösen a mai napon — úgy látszik más viszonyokra reflectálva — szól­tak ellene a javaslat most tárgyalás alatt levő részé­nek vagyis kívánták, hogy ezen törvény a városokra ki ne terjesztessék. Ugyanis Molnár Antal képviselő úr legalább azzal condludálta beszédét, hogy miután ő úgy látja, hogy ezen törvényjavaslat maga után vonja a kisebb városi törvényhatóságoknak beolvasz­tását ; ő ezen törvényjavaslatot, mint a­mely indi­­recte oda vezet, nem fogadja el. Zichy Nándor gróf képviselő úr pedig azt mondotta, hogy csak azért, hogy ezen bizottság létesülhessen és eljárhasson, nem szabad­ a városokat falakká degredálni. Én te­hát indokolásomban felemlítém az igaz, hogy a­mi inconvenientia az ambulatióból — a­mint a képviselő úr magát kifejezte — ered, az meg fog szűnni akkor, ha egyátalában a kisebb törvényható­ságok iránt rendelkezett a törvényhozás; de hogy ezen törvényjavaslat volna az, a­mely felhozta volna a kisebb városok esetleges beolvasztásának eszméjét, ezt már határozottan és factumokra támaszkodva merem tagadni,­­ mert igen jól méltóztatnak tudni, hogy már törvényjavaslatok is voltak e tárgyban be­nyújtva, de nem elvetve, hanem nem kerültek tárgya­lás alá; valamint Zichy Nándor gróf képviselő urat még arra is vagyók bátor figyelmeztetni, hogy nem mindig követeltetett az ő elvrokonai által azon eljá­rás, a­melyet azon benyújtandó törvényjavaslattal szemben már most előre jelezni jónak látták, s a­mely abban áll, hogy a kisebb sz. kir. városokat is mind meg kell tartani. (Mozgás és ellenmondás a szélső jobbon.) A t. képviselő úr mai beszéde határozottan er­re látszott mutatni, s én nagyon fo­gok örülni, ha ak­kor, midőn azon törvényjavaslat a ház előtt lesz, a­mi nem­sokára meg fog történni, a t. képviselő úr be fogja bizonyítani, hogy félreértettem. (Tetszés a kö­zépen.) Azt mindenesetre határozottan merem állí­tani, hogy midőn ezelőtt már három évvel vagy leg­alább több mint két évvel ezen eszmét vitattuk szem­ben az ő elvrokonai eszméjével, én védtem azt az ál­láspontot, — és sokan vannak itt, a­kik akkor is je­len voltak a házban — hogy a szab. kir. városok be­olvasztásánál nem kell oly messze menni, mint a­mennyire némelyek menni akarnak. Ezt azért voltam bátor megjegyezni, mert utóljára is szükséges, hogy a­midőn a szavazatok beadatnak, az ily argumentu­moknak hordereje kimutathassék. (Helyeslés a közé­pen.) S ha ezen felszólalásommal még elértem azt is, a­mit a t. képviselő urak tiltakozásánál fogva most -----------K,a, íiggj­­. ------------­-------­mat támogatni fogják, kettős nyereségben részesül­tem. (Tetszés a középen.) Én te­hát még azt is hallottam ugyancsak Zi­chy Nándor gróf képviselő úrtól, hogy a városokra nézve nem fogadhatja el e törvényjavaslatot, mert — azt mondja — egységes alap kell a városokban, nem pedig kettő, nem kell tanács is, nem kell közigazga­tási bizottság is. Én azt gondolom, hogy a tanács és a közigatási ügyeknek végzésére, ezen közigazgatási bizottság pedig intézésére az állami ügyeknek, beosz­tása, irányzása a több közigazgatási ágak által együt­tesen vezetendő bárminő teendőknek, a közigazgatás­nak ellenőrzésére , egymás mellett tökéletesen helye­sen megállhatna. És megvallom, igen kíváncsi volnék megtudni, de ezt nem mondta meg­­. képviselőtársam, hogy ezt azt egységes alapot ő hogyan érti, mert ha úgy érti az egységes alapot, hogy a jelen formák kö­zött adassák át minden a tanácsnak, akkor nem bí­rom észrevenni az általuk annyira hangsúlyozott garantiákat, az államiság, az állami hatalom szem­pontjából. Ha úgy érzi, hogy mindennel, a községi teendőkkel is, egy állami vagy legalább egy olyan testület ruháztassék fel, a­melyben az állam orgánu­mai is részt vesznek, akkor nem látom azon nagy autonomistikus irányzatot, melyet most a városok irányában hangsúlyozni jónak tartanak. Én te­hát meg kívánom még jegyezni, mert szó­ba hozatott, hogy ha a domestica kérdése az, a­min némelyek fennakadnak, nem rajtam fog múlni, hogy ezen a legközelebbi időben segítve le­gyen. A­mi pedig a fővárosi rendőrség szervezésé­nek nehézségét illeti, bátor vagyok azt is megjegyez­ni, hogy én azt tartom, hogy egész más szabály alá esik és más nehézségekkel küzd a fővárosi rendőrség szervezése és egész mással a fővárosi különbeni szervezetének megigazítása. És­pedig azért, mert egy­felől a fővárosi rendőrség szervezhetésére szükséges egy átalában a rendőri törvény és a rendőri eljá­rásról szóló törvény, mert a nélkül, még az vagy el­fogadva, vagy legalább megállapítva nincs, most már a rendőrség állandó szervezéséhez nyúlni nem volna czélszerű. (Helyeslés.) De még van más nehéz­ség is szemben azzal, a­mi a főváros organizátiójá­­nak a t. képv. ur által szükségesül feltüntetett javítá­sát illeti. És ez az, hogy az én meggyőződésem sze­rint és úgy látom, hogy az övé szerint is, azon reor­­ganisatiónak egyik eredménye, kell, hogy az legyen és a kiindulásnál annak kell szem előtt tartatnia, hogy megszűnvén — a­mit a t. képv. ur mondottja — az ügyeknek kusz kézen való keresztül menetele, a közigazgatási apparátus kevesebbe kerüljön. Itt te­hát nem költségszaporulatról, de költségkevesbítés­­ről van szó. Azt pedig úgy hiszem, nem fogja senki kétségbe vonni, a­ki ez ügygyel foglalkozott, hogy a főv. rendőr­séget úgy szerveztni, a­mint szerveztetnie kell, okvet­lenül költségszaporulattal fog járni a­minek nehézsé­gét pedig a mai időben mindnyájan ismerjü­k.Én egyéb­iránt tehát, a­mi a városok plg. elemének fontosságáról, jelességéről, hivatásáról elmondatott, helyeslem és aláírom, egészen addig a határig, a­hol ennek feltün­tetése, — és ezt nem tették mindannyian, de tették néhányan, — a­hol annak feltüntetése az ország más polgárainak mintegy lerántásával hozatott kapcso­latba. Átlátom egyátalában a városoknak, átlátom első­sorban a fővárosnak országos fontosságát, de épen azért, mert fontosaknak tartom a városokat és mert fontosnak első­sorban magát a fővárost, azt hi­szem, az én­­ó barátom természetesnek fogja látni, hogy miután én ezen alakítandó bizottságok behoza­talától a közigazgatás javítását remélem, a­mennyi­vel nagyobb fontosságot helyezek a városokra és a fővárosra, annál inkább óhajtanom kell, hogy azok­ba és ebbe is e bizottság behozassák. (Helyeslés a középen). A t. képviselő azt mondta, hogy itt a főváros­ban erősebb kéz kell, mint a­minőt ezen bizottság ké­pez. Én azt remélem, és azon meggyőződésben va­gyok, hogy ezen bizottság helyesen összealkotva, a­miben természetesen egyik főteendő magát a fővárost illeti, és ezután helyesen vezetve, tökéletesen elég erős kéz lesz arra, hogy itt mint másutt az általa el­érni kívánt czélhoz vezessen. Ebből méltóztassék megítélni azt is, hogy midőn én azt mondom, hogy hiszem, hogy a fővárosban erősebb kéz lenne, mint a­mennyi erőt ez a bizottság tud adni,méltóztassék ebből megítélni, én vagyok-e az, ki a főváros viszonyait, ad­­ministratióját, igazságtalanul, méltatlanul és túlsá­gos rész­színben tüntetem föl. (Élénk tetszés a kö­zépen.) Mindezek után t. ház, mert hiszen minek tölt- tem tovább e t. ház idejét, még csak azt vagyok bá­tor nyilvánítani, hogy a Zsedényi képviselő úr és a Házmán képv. ur által beadott indítványok egyikét sem fogadhatom el, s igen kérem a t. házat, hogy ha már egyszer kegyes volt a közigazgatási bizottsá­gokról szóló törvényjavaslatot átalánosságban elfo­gadni, ne méltóztassék ahhoz járulni, hogy most már az ország különböző helyein lakó polgárai közt, min­den helyes ok nélkül az alapon különbség tétessék, s a t. ház által egyszer elfogadott törvényjavaslat így mellékesen egész érvényéből kivetkőztessék. (Élénk helyeslés a középen.) Svarcz Gyula szavait igazítja helyre. A ház ezután név szerinti szavazás útján 199 szóval 43 ellen elfogadja a javaslatot eredeti szerke­zetében , így a módosítványok elesnek. A 2., 3., 4. §§. változatlanul elfogadtatik. Következik az 5. §. Várady Gábor styláris módosítást jelent be, mely elfogadtatik. A 6—13. §§-ok változatlanul elfo­gadtatnak. A 13. §-nál felszólal Teleszky István. A kö­vetkező módosítást nyújtja be: »A 13. §. második bekezdése helyett következő szöveg tétessék: A törvényhatósági vagyonkezelésre nézve a közgyűlésnek, a városokban pedig a községi ügyekre nézve a közgyűlésnek, a tanácsnak és a pol­gármesternek eddigi törvényes hatásköre érintetlenül hagyassék.« Remete ellenzi e módosítást, Tisza Kálmán hozzájárul ahoz, s a ház el is fogadja azt. A 14—25. §§ ok elfogadtatnak. A 25. §-nál Paczolay a közmunkaügyben kér felvilágosítást. Tisza utal arra, hogy eziránt a közmunkatörvény intézkedene. A 25 — 27. §. változatlanul elfogadtatik. A 28. szintén, Schmausz egy styláris módosítóval. A 29—33. §§. szintén változatlanul elfogadtatnak. Elnök : Nem tudom, kivánja-e még a­­ ház a tárgyalást folytatni, miután már igen közel jár az idő 2 órához. (Nem ! Holnap!) A tárgyalás holnap fog folytattatni. Ezenkívül napirenden lesznek még a kérvények és az eshetőleg beadandó interpellációk. Az ülést bezárom. Ülés vége 1 óra 58 perc­. KÜLÖNFÉLÉK. — A fővárosi iparosok köre január hó 30-án d. e. 10 órakor rendes közgyűlését tartja. A ta­nácskozás tárgyai: A választmány évi jelentése, a számvizsgáló bizottság előterjesztése az évi zárszám­adások iránt; költségvetési előirányzat 1876-ik évre; elnök és 2 alelnök választása az alapszabályok 14. §-a értelmében; 19 választmányi tag és 5 tagú számvizs­gáló-bizottság megválasztása; netaláni indítványok — po. g. A) pontja ér­telmében.] — Sennyei Pál tegnap Bécsbe uta­zott, honnan Velenczébe készül egészsége helyreállí­tása miatt. — A magy. mérnök-és építész egye­sület holnap (szombat) szakülésén, melyben F­e­­kete Zsigmond a magyarországi vízi-építkezés történetét fogja előadni, egyúttal be fog mutattatni Colonel Sir Proby J. Cadley-nak a Ganges szabá­lyozására és csatornázására vonatkozó nagy műve, melyet Tisza Lajos képviselő hozott indiai utjából. — Az árvíz ellen. A vízállás tegnap óta 2 hüvelykkel emelkedett. A csatornazsilipeket hol­napra már mind elzárják s a kőparti házak pincze­­alagutait homokkal és fával tömik be. A dunagőzha­­józási társulat minden rakparti kisebb épületek és raktáraknál vaslánczokkal összekötött erős gerendák­ból védfalakat készíttet. A Kada polgármester által tegnap közzétett hirdetés folytán a pinczék minden­felé kiü­rittetnek, s a félelem némely helyen annyira megy, hogy még a fát is felhordják, előrelátás­ból, ha az árvíz netán sokáig tartana. Újvidékről azt hirlelik, hogy ott a Duna vízállása oly ala­csony, milyen régen nem volt. Az árvíz bizottság teg­napi ülésén mint említettü­k, V­é­g­h ó­budai elöljáró az Ó-Budán felül folyó úgynevezett Rádel-patakra hívta fel a bizottság figyelmét. Az ó­budaiak ugyanis attól tartanak, hogy a Duna vize emelkedése esetén, az ár a patak medrébe nyomulván, annak csekély partján keresztül könnyen elöntheti őket. A bizott­ság elnöke Kada alpolgármester,Haris és Márton mérnököket kiküldvén az ottani viszonyok tanulmá­nyozására, ezek azt ma reggel meg is tették. A vizs­gálatnál kitűnt, hogy Ó-Budát e patak miatt veszély nem fenyegeti, mivel annak esése sokkal nagyobb, hogy sem a Duna vize a patak medrén felnyomulhat­na. A patak fenékmagassága ugyanis a Dunába sza­kadásnál 6 m. 95 cm. (22 láb) a 0 felett; e miatt te­hát nincs ok a félelemre. Van azonban egy másik a Rádel-patakkal egyenkörűen futó árok, mely sokkal kevesebb fenékmagassággal bír, mint az előbbi, úgy hogy áradás esetén ennek medrén keresztül csak­­ugyan megkerülhetné a viz a Budát. A mérnöki hi­vatal szakértő közegei ennek megakadályozására ez árok partjait töltéssel kívánják ellátni, mely ha 9 méter magasságra emeltetik, a most fenyegetett te­rületet egészen biztosítja. Az árvíz-bizottság leg­közelebbi ülésén a kiküldött mérnökök ily értelem­ben fognak jelentést tenni. — A házszámozás ügyéhez. A köz­­építési bizottság múlt heti ülésén a házak számozá­sára egy tervezet fogadtatott el, melyet ma egy hete bőven ismertettünk. A múlt heti tárgyaláskor két pontot hagyott a bizottság függőben; azt t. i., hogy az új számtáblákon a folyó­számon kívül az utcza neve és a telekkönyvi szám is fel legyen e írva, to­vábbá, hogy az utczanévtáblák szaporíttassanak-e. Ez utóbbi kérdés az előbbenivel szoros összefüggés­ben áll, mivel ha az utczanév a számtáblákon fel lesz írva, akkor az utczanévtáblák szaporítása szükség­telen lesz. A bizottság ma hosszabb vita után a kö­vetkező határozatot hozza: A házszámtáblákról a te­lekkönyvi szám elvétetik, s e táblákra az utcza neve és a házszám iratik fel. In­­dítványoztatott, hogy a házszámtáblákon az ut­­czaneveken kívül a kerület száma is jelöltessék meg, a bizottság azonban ezt nem fogadta el. A telekkönyvi számok külön táblákra iratnak fel s be­lől a házban függesztetnek ki. Ez utóbbi táblák al­ban különböznek az elsőktől, hogy mig amazok ön­tött vasból készíttetnek s rajtok az utczanév és ház­szám kidomborodó betűkkel iratik fel, addig a telek­könyvi táblákra a szám úgy mázoltatik fel; ez utóbbi táblákra a szám fölé »T. K.« (telekkönyv) betűk fognak íratni. A táblák alakjára nézve a mérnöki hi­vatal terve szerint elfogadtatik, hogy a számok vilá­gos kék alapra fehérrel és az utczanév csupán ma­gyarul irassék fel. A táblák készítésére a Knopp és Veit elég darabonként 80 krral tett ajánlatot, mit a bizottság egyelőre tudomásul vesz. A táblák árát a háztulajdonosok fedezik, ennek behajtására nézve azt határozta, hogy azt a vállalkozó, ki a táblákat ké­szítteti, maga szedje be a háztulajdonosoktól. Üres telkeken a táblák megfelelő magasságú oszlopokon fognak kifüggesztetni. Az utczanévtáblák szaporítása ezek után a tervezett nagy mértékben elmarad. — Pest megyében az újonczozási felü­lvizsgáló bizottság Bénárd Lajos honvé­delmi miniszteri osztálytanácsos, mint polgári elnök vezetése alatt a jelen évben febr. 1-én, márcz. 1-jén, ápril 1. és 3-án, május 1., 2. és 3-án, június 1., 2. és 3-án, július 1. és 3-án , augusztus 1. és 3-án, szep­tember 1-én, október 6-án, 7., 20. és 21-én, november 2-án és decz. 1-én fog ülésezni. — Új biztonsági lámpával lát­­ták el Páris azon rendőreit s éri őreit, a­kikre oly műhelyek és tárházak felügyelete van bízva, melyek­ben könnyen gyuladó anyagok vannak felhalmozva. Egy köszörült üvegcsébe betesznek egy borsónyi da­rab phosphort, ezt leöntik forró olajjal annyira, hogy az üvegcse egy harmada ezzel megteljék; erre az üvegcsét legzárólag parafával bedugaszolják. Mihelyt az őr valamit meg akar világítani, a dugaszt egy pil­lanatra megnyitja és az üres tér az üvegcsében a be­ömlő levegő által világítani kezd. Mihelyt a világos­ság csökken, a dugaszt csak még egyszer kell meg­nyitni. Egy ily lámpa hat hónapon át folytonosan jó szolgálatot tett. — Gyorsabb ügykezelés. A főv.tanács az ügyek gyorsabb kezeltetése végett közrendeletileg utasíta az összes fővárosi hivatalokat, hogy az egy­más között rövid uton megszerezhető adatokat ezen­túl szóbeli értekezés és ne írásbeli határozat útján szerezzék meg. — Állatok megáldása. Múlt hétfőn, szent Antal neve ünnepén, megkezdték évszázados szokás szerint Rómában, az örök városban levő összes igásállatok megáldását; első napon —­ mert a meg­­áldás mindig hat napon át tart, jan. 17-től 23-áig , mint a római lapok jelentik, alig gyűlt össze az ünne­pélyre száz ló, szamár és öszvér. Meglehet, hogy csak a következő napokon jelentkeznek az elmara­dottak nagyobb számmal; tény különben az, hogy az első nap áldása a leghathatósabb és így már kevésb­­bé fog rajtuk ez áldás. Egy római lap így ír ez ün­nepnapról : szent Antal ünnepén az örök város lovait, szamarait s öszvéreit a Sant Antonio templom elé vezetik (régebben ez Diana-templom volt), melynek ajtai mai napon ki vannak zárva és nagyoltára ra­gyog a gyertyák fényétől. A főajtónál várja őket a pap kezében a hintezővel és meglocsolja vele az ösz­­sz­es jelenlevő állatokat, melyeket proczessióban ve­zetnek el előtte. Természetes, hogy e nap tiszteletére az állatok mind fel vannak ékesítve és némely szamár, ki évente egyszerű mezben jár, ma fel van szala­gozva. Különösen ékesek ez alkalomból a kanonokok lovai, kik gazdáik aranyos hintái elé fogva érkeznek meg a templom ajtaja előtt. — A kültelki utak, utczák és terek előállítására vonatkozólag a fővárosi közmunkata­nács egy tervezetet készített, mely a fővárosi középi­­tési bizottság által ma este tárgyaltatott. A közmun­katanács terve szerint bármily széles utak­­és utczák előállítására szükséges egész terület, továbbá a tere­ket szegélyező utak és utczák szélességének félterü­lete oly telektömböknél, melyek 10,000 négyszög­ölet meghaladnak, a tulajdonos által ingyen lenne áten­gedendő. Kivételt képeznek azonban a csekélyebb telektömbök, melyeknél a fent említett czélra, terüle­­tüknek csak bizonyos százaléka lesz a tulajdonos ál­tal ingyen átengedendő. Ugyanis 2000 négyszög­öl­ből a telek 10 százalékát, 4000 négyszög­ölből 11 százalékát, 6000 négyszög­ölből 12 százalékát, 8000 négyszög­ölből 131,­2 százalékát, 10,000 négyszög­öl­ből 15 százalékát kellene ingyen átengedni utczate­­rületre; a 10,000 négyszögölnél nagyobb területű telek tulajdonosa egészen ingyen tartoznék áten­gedni telkéből az új utcza számára szükséges területet. A középítési bizottságban a közmun­katanács e tervezete sok részben erős ellen­zésre talált. Az abban foglalt szabályok szerint ugyanis előfordulhatna olyan eset, hogy valaki tel­kének 60 % -át teljesen ingyen tartoznék a főváros­nak átengedni. A bizottság végre oda módosítá a tervezetet, hogy bármilyen nagy kiterjedésű telek tu­lajdonosa is, nem tartozik telkéből többet, mint annak területének 15°/0-át ingyen átengedni. A 10.000 □ °-nél kevesebb telkekre vonatkozó határozatok el­fogadtattak. Elfogadtatott a közmunkatanács terve­zetének azon pontja is, hogy ha az új utczanyitás csak egy telektulajdonos telkén történik, de úgy, hogy ez­által a szomszéd átellenes telek homlokzatot nyer, akkor ez, homlokzatának arányában köteles az előb­beknek kárát megtérítené. A közmunkatanács e ter­vezetének tárgyalását a bizottság jövő ülésén foly­tatni fogja.­­ A középítési bizottság tárgyalásai néha igen kevés számú bizottsági tag jelenlétében folynak le. E körülménynek oka állítólag az, hogy a főváros jobboldalán lakó bizottsági tagok a néha nyolc­ óráig is eltartó üléseken lakásuk távolfekvése miatt nem jelenhetnek meg. A bizottság mai ülésé­ben azon határozatot hozta, hogy üléseit ezentúl nem mint eddig 5 órakor, hanem 4 órakor fogja megkez­deni, hogy így azok legkésőbb 7 órára befejezhetők legyenek. Építésről lévén szó, felemlitjük, hogy hir szerint a váczi-utczai »Nádor« szállodát tavaszszal egészen lerombolják s helyébe egy monumentális épü­letet emelnek, melynek tervét Kéler Napóleon készíti s ő fogja felépíteni. — Az elzárt csatornák tartalmának ki­­szivattyúzására a főváros tudvalevőleg a mérnöki hi­vatal eszközlése mellett gőzgépeket alkalmaz. E gőz­gépek felállítására vonatkozólag Horváth János gépészmérnök levelet intézett az árvízbizottság el­nökéhez Kada alpolgármesterhez, melyben figyel­meztető ezt, hogy a gépek nem jól vannak felállítva, s kijelenté, hogy azokra vonatkozó észrevételeit kész előadni. Az árvízbizottság tegnapi ülésén a fővárosi főmérnök oda nyilatkozott, hogy Horváthnak ezen észrevételei valószínűleg csak »okoskodás« lesz. Mindamellett a bizottság Horváth véleményét m­eg­­hallgatandónak határozta. Horváth azonban nem kapván megkeresést , részben a bizottság elnökétől, a dologra vonatkozó véleményét lapunknak küldé be, melynek lényegét, a dolog közérdekű volta miatt a következőkben közöljük : »E napokban magánügyeim­ben Budapestre rándulván, a szakembert megillető kiváncsiságból tegnap délelőtt a Dunaparton felállí­tott központi gőzszivattyúkat és azok működését megnéztem s megdöbbenve tapasztaltam, hogy azok gőzgépei még felállítva is helytelenül vannak, a működésüket pedig az odaállított szakerők czélszerűen megindítani sem valának képesek. Az ily gépeknél foglalkozó emberek rendszerint nem szakértő napszámosa lévén, a hibás kezelés folytán beállható szeren­csétlenségeket nem foghatják fel; szerencsétlenség pedig az ily igen kis belüregű loco­­mobiloknál az esetleges vízhiányból a legkönnyebben következhetik s ezt a gép felállításával lehet meg­előzni. A gépet ugyanis úgy kell felállítani, hogy a gép eleje — vagyis a köményes része — mindig egy kissé alantabb feküdjék, mint a gép tűzszekrényes

Next