A Hon, 1876. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1876-05-30 / 124. szám
124. szám. XIV. évfolyam. Kiadó-hivatal s Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra......................................® frt 6 hónapra........................•••*“* * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás H ÓIT“ XIV-dik évi folyamára. Félévre........... 12 frt Negyedévre ... 6 frt Egy havi .... 2 frt BSF* Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni, melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerülnek. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A HON< kiadóhivatala. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, május 29. Az országháziból. »Az önkormányzat javítása, a házi pénztár létesithetése, a közigazgatás egyszerűsítése és olcsóbbá tétele, a magyar állam politikai érdekeinek megóvása, sőt érvényesítése , a területi kontinuitás és a történelmi fejlődés tekintetbe vétele« — ezt a hét vagy nyolcz czélt követelik a megyei kikerekítéstől és elismerjük, hogy mindenikre törekedni kell; sőt ezekhez járul még a központok helyes megválasztása is, mit viszont a forgalmi, kultúrai, törvénykezési, nemzeti és történelmi érdekek összeesésével lehet teljesen elérni, és, hogy, hasonlóan, mindezekre együttesen törekedni kell, azt is készségesen elismerjük. De másfelől az is kétségtelen, hogy mindez érdekeket egyszerre és egyenlő mértékben elérni lehetetlen , mert mindenütt bizonyos mértékben ellentétben állanak egymással azok, sőt minthogy mindeniket szem előtt kell tartani, természetes, hogy teljes mértékben egyiket sem lehet mindenütt valósítni, hanem bizonyos fokig kompenzálni kelle egyiket a másikkal és igy azok, kik a rendszert egy elv következetes keresztülvitelében keresik, igen könnyen fognak hibát találni nemcsak e kormány, hanem minden más kormány racionabilis kikerekítési terveiben is, mert amely terv egy elvre van fektetve, az a legnagyobb abnormitásokra vezetne, és amely terv a fentebbi elvek kiegyeztetésére törekszik , azt bizonyára hibásnak fogják találni akármely elv szempontjából, mert egyiket sem fogja következetesen kielégítni. Márpedig mindazok, kik ma a kormány javaslatát bírálták, e hibába estek. B. Bánhidy — ki egy éles, úgyszólván sarkasztikus, de szabatos, velős beszédet tartott a »független szabadelvűek« nevében — ép úgy, mint Mocsáry, Földváry, Hegyessy, Orbán B. — Bánhidy (és vele egyetértenek sokan) három főhibát látott abban: 1. hogy nem valósítja a házipénztárt is ; 2. hogy nagyon egyenlőtlen (28 —136 négyszög mértföldnyi) nagyságú megyéket teremt; 3. hogy nem az egész országra terjed ki és így most az országnak érintetlenül hagyott részével szavaztatja meg, a másik rész feldarabolását. Azért említjük csak e három kifogását kombinatíve, mert a Debreczenre tett nem igen jóakarata czélzását tárgytalanná tette Tisza, mikor megmondó, hogy e megye eszméje nem az övé, az előde javaslatában is meg volt; valamint azon túlzására sem kell reflektálnuk, hogy abból, miszerint a minisztérium az új megyék határszéli községeinek, az érdekelt felek meghallgatásával való beosztására, ez évre felhatalmazást nyer, azt a merész következtetést vonta le, hogy az ország összes lakói nem fogják tudni, hogy meddig és hova dobatnak a minisztérium által, mert e discrectionális hatalom sokkal szűkebb korlátokra van szorítva, úgy a térre mint az időre és az érdekeltekre nézve, hogysem ilyen rettenetes következtetéseket lehetne abból levonni. És ennyire szükség van, mert jól mondoma Tisza nagyhatású és nagyszabású beszédében: míg a törvényhozás meg nem szavaza a keretet, addig nem lehet a szélbeli községek beosztásáról gondoskodni. Ami a házipénztár kérdését illeti, ez behozandó és behozhatását a kormány szem előtt is tartá a javaslat készítésénél, mit bizonyít az, hogy kimutatásaiban is felmutatá e tekintetben kombináczióit. Ha egyszerre be nem hozta, ennek egyszerű magyarázata az, hogy amaz még nem kész és a magukban önálló, de egymással összefüggő javaslatokat egyszerre sem elkészíteni, sem tárgyalni nem lehet. E tekintetben csak az a kötelessége a kormánynak, hogy czélját megmondja és hogy egyik javaslatával ne rontsa a másikat, és ezt megtevé. Igaz, hogy azt mondják, hisz egyik megye fog 6, másik 16 °/o pótadóval kijőni, miért nincs úgy a kikerekítés, hogy ez az aránytalanság elenyésszék ? Azért, mert lehetetlen és soha semmiféle országban lehetséges nem volt és nem is lesz. Hogy a polgárok túlságosan ne terheltessenek, azt a házipénztártól is megvárjuk. És ha Tolna, Turócz vagy Fogaras ebbe a hibába esnek, megszüntetésüket fogjuk kivárni, amennyiben ezt a területi viszonyok megengedik. De azért, hogy ez a javaslatban nincs, elítélni azt nem lehet, mert csak részleges hiány és nem alaphiba; ha más javaslatban lesz pótolva, és úgy el lesz érve a czél, mint ezzel. Ebben a területi kikerekítés áldozatául esett néhány megye; ha a domestika miatt is meghal egy pár, az is csak logikai folyomány lesz. De össze nem esik, mert a czél nem a megyehalál, hanem egyikben kikerekítés, másikban domestika. És ezt tulságba vinni nem lehet, és ha a javaslat 6—16% közé szorítja a pótadót, mi a mostani állapot szerint néhol lenne 40 — 71% is, — már nagy haladást jelez. Mert egyenlőséget ne kívánjon senki; ez nem csak területileg kivihetetlen és folytonosan változó esély, de nemzetgazdaságilag is absurdum , mert minden megye topographiai, szellemi és forgalmi előnyeit élvezi még a házi költségek arányaiban is. És ha Angliában megtörténik az, hogy Huntingdonban az önkormányzati költségekből 27 shilling 8% denár esik egy főre, mig Derbyben csak 10 sh. és 3% dénár; ha Sureyben 24 sb. 8% d. esik egy főre, mig Westmorelandban 10 sb. 2 V» d.: ekkor a mi aránytalanságaink sem fognak oly nagynak feltűnni. Épen igy meg lehet magyarázni, hogy miért egyenlőtlen a terület. Még azok is, kik roszalják e fölosztást, csak Fogaras 28 és Hajdu megye 36 □ mértföldjét keveslik, vagy Hunyad 136 mértföldjét sokalják; ha e három kivételt rosznak is tartanók, még akkor sem tudnók érteni, hogy ezek miatt hogyan lehet egy oly javaslatot elvetni, melytől meg van követelve még a történelmi múlt, a magyar nemzeti érdek és a területi kontinuitás tekintetbevétele is, mert e három érdekkel nemcsak hogy igen sok helyen nagyobb kikerekítést kiegyeztetni nem lehetett volna, de még a fentebb említett állítólagos három hibából is kettőt védeni lehet. Igaz, azt mondják, miért nem alkalmazzák egyszerre a kikerekítést az egész országra ? Ezt fogásnak tartják a többség biztosítására. Tegyük fel, hogy ez okoskodás helyes, ez is csak azt bizonyítná, hogy szükség van ilyen eljárásra, mert különben többség nincs semmiféle kikerekítésre, mely okvetlenül sok érdeket megtámad, pedig az érdekeket e téren kiegyeztetni nem lehet. És épen ez cáfolja Bánhidy azon föltevését, hogy a partikularizmus le lenne győzve nálunk, hisz hallhatta ma is, hogy Mocsáry még azt is hibának tartja, hogy a hazaszeretetet hirdetjük a megyeszeretet helyett és az eddig tett hasonló kísérletek megbukása is bizonyítja ezt. De mi e föltevést nem osztjuk, mi kívánatosnak tartottuk volna a rendezés egyszerre való keresztülvitelét, de minthogy a többi rész a házi pénztárral, és nem a területi kontinuitással függ össze; megmagyarázhatónak tartjuk, fogás nélkül is, a kormány eljárását A logika és fokozatos haladás rendszere az. Még csak Mocsáry egy eredeti ötletére reflektálunk. (Mert a fentebbiekben meg van a többi szórak cáfolata). És ez az, hogy bízzuk a törvényhatóságokra a székhely választását, ők illetékesek erre. Csalékony kép. De czéltalan, mert a leszavazott fél magát meg nem adná, hanem a belügyminisztériumnál keresne orvoslást és ha nem találna, ép ott lennénk, ahol most, csak a kölcsönös harag és társadalmi harcz lenne meg a városok közt, így az ki van kerülve. — Az országgyűlési szabadelvű pártkör május hó 31-ikén szerdán délután 6 órakor értekezletet tart. Tárgy: a megyék kikerekítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. — Az egy éves önkénytesek ellen legújabban azon rendszabályt adták ki, hogy a ki közülök fél év alatt legalább a káplári ranghoz szükséges qualificatiót meg nem szerzi, a többi katonával egyenlő bánásmódban részesül s minden, a leglealázóbb szolgálatra is fog alkalmaztatni. — A »Pester Journal« e legújabb rendeletre a következő megjegyzéseket teszi: »Mi azon nézetben vagyunk, hogy az egyéves önkéntes, az egyetem, polytechnicum, vagy egyéb intézet növendéke bír azon intelligentiával, melynek fél évre sincs szüksége, hogy a káplári ranghoz való qualificatiót magáévá tegye, sőt azt hisszük, hogy az egyéves önkéntes equalificatiót néhány heti gyakorlat után is megszerezheti. S ha mindemellett is nem léptetik elő, ennek oka egyedül azon körülményben keresendő, hogy elöljáró tisztjei, kik a közlegénységen kezdték a szolgálatot, s kiknek szemében szálka az e részben előnynyel biró egyéves Budapest, 1876. Kedd, május 30. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épitet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. önkénytes, az előléptetést minden áron megakadályozni igyekeznek s ezt annál nagyobb buzgalommal teszik, midőn látják, hogy működésük felülről is támogattatik s nekik az intelligensebb csapatok vexatiójára szabad kéz nyujtatik. Mig az elöljáró tisztek az eddiginél szabadabbelvü szellemtől nem lesznek lelkesítve, az egyéves önkényteseknek a káplársághoz való qualificatió oly magasra lesz állítva, hogy a ki szolgálatba lép, el lehet készülve mindenféle lealázó munkákra, mint krumplihámozás, favágás, vizhordás, szeméttisztitás stb.« — A szabadelvű kör május 28 -i értekezletéből közlött azon tudósítás, »hogy a tervezett Jászkunmegyének székhelye« nyilt kérdésül hagyatott« tévedésen alapul. A párt határozata által ugyanis székhelynek Szolnok jelöltetett ki. — A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében mindenekelőtt az igazságügyminiszter által legközelebb beterjesztett uzsoratörvényjavaslat előadásával Stausz Endre bízatott meg. Az igazságügyminiszter indítványa folytán az elnök felhatalmaztatott, hogy ezen törvényjavaslat leendő tárgyalására pénzügyi szakférfiakat hívjon meg s ezekkel a kamatláb meghatározása végett a törvényjavaslatot előzetesen közölje. Ezután folytattatott a békebíróságról szóló tvjavaslat részletes tárgyalása. 3. §. 1. pont. Állami, törvényhatósági és községi tisztviselők és hivatalnokok stb., kivéve Horváth J. indítványa folytán módosíttatott. A 4. pont egyszerűen kihagyatik. A 4. szakasznál Hammersberg a békebírákat a törvényhatóság által kivánja választatni s a miniszter által való megerősítését feleslegesnek tartja. Teleszky a főispán általi kiszemelést és felhívást tartja feleslegesnek, de a választást és megerősítést szükségesnek véli, mert a képzettség törvényben nem lévén megszabható, azt csak ezen két mód megtartása által véli biztosíthatni. Perczel miniszter megjegyzi, hogy az előleges felszólítást okvetlen szükségesnek tartja. Marsovszky a szöveget pártolja nem csak azért, mert a békebíróság bírói jog gyakorlásával jár és így kell, hogy ezen intézményre s annak szervezésére befolyással bírjon az igazságügyi miniszter, annál is inkább, mert értelmi képzettség tekintetében a békebírói tiszt qualificatióhoz kötve nincsen, hanem azért is, mert ha valahol,ezen intézménynél szükségesek politikai garantiák is arra nézve, hogy békebirák — épen azon befolyásnál fogva, melyet nekik a nép körében e tisztek mintegy biztosit — csak megbízható férfiak, már pedig e garantiát a közgyűlések választásaiban egyedül keresni fájdalom nem mindig lehet. Horváth Lajos nem bízik a választásban ott, hol a qualificátió nincs megszabva s azért a miniszteri megerősítést tartja szükségesnek. Horánszky a szöveget, Komjáthy a megerősítésben nem talál garanciát, Hammersberg indítványát pártolja. Pau 1er szeretné, ha a választás kihagyatnék a javaslatból, a békebírót a miniszter nevezné ki. A többség elveti Hammersberg indítványát s a szöveget fogadja el. Az 5., 6 és 7. §-ok helyett Teleszky uj szöveget ajánl, mely szerint a választás azok közöl történnék, kik maguk jelentkeznek a főispánnál qualificátiójukat igazoló okmányokkal. Horváth Lajos óhajtja, hogy a főispán vagy alispán hívja föl az alkalmas egyéneket a békebírói tiszt elvállalására, mert nézete szerint önként jelentkezni senki sem fog. A választást a közigazgatási bizottság s nem a közgyűlés által akarja eszközöltetni, mert ez utóbbi tagjai nem is érdeklődnének egy fizetés nélküli tiszt betöltése iránt. Horánszky szintén új szöveget kíván az 5., 6. és 7. szakaszok helyett, mert ezek sok felesleget tartalmaznak. A felszólítás a végrehajtás körébe tartozik, nem a törvénybe kívánja.A 200 frt bírságot mint czéltalant kihagyatni A választást a közigazgatási bizottságra kivánja bízni. Csemeghi: a három szakasz három külön cselekményt tartalmaz, azért van három §-ba foglalva, lehet azonban 1 § ba is összefoglalni. Nincs kifogása az ellen, hogy a közigazgatási bizottság válasszon, mikor a tvjavaslat készült, még nem volt közigazgatási bizottság. A felszólítást és a bíróságot a nem választókra erős rugónak tarja a vállalkozásra. Komjáthy helyesli Teleszky törekvését, hogy egyszerűsítsük s rövidebbre vonjuk a javaslatot. A felszólítást szükségesnek tartja, de akként, hogy az alispán a felszólítandók névjegyzékét elkészítve, azt a közgyűlés elől terjessze, s a közgyűlés utján történjék a felhívás. A választást a közgyűlés által akarja teljesítetni, mert a kormány befolyása túlnyomó a közigazgatási bizottságban. A bíróságot kihagyandónak tartja, tartja.Schmausz a felszólítást szükségesnek A választást a közig. bizottságra bízza. Hammersberg a felszólítást bár a praxisban elkerülhetlen lesz, nem tartja constitutiv elemnek s ezért a törvényből kihagyandónak tartja. A választást a közgyűlés által akarja gyakoroltatni, mert a közigazgatási bizottság nem választó testület, s nem akará ennek hatáskörét ezen irányban tágítani. Perczel a közigazgatási bizottság általi választást pártolja, mert a közgyűlés csak kétszer jön össze évenkint. Marsovszky a választást a közigazgatási bizottságra bízza, mert a qualificatiót jobban látja biztosítsa. A többség az elnök szavazatával a békebíró választását a közigazgatási bizottságra bízza. Szintén az elnök szavazatával elhatározza a többség, hogy csak azok közül választhat a bizottság, kiket a főispán vagy elnök előterjeszt. 8. §. rövidebben szövegeztetik. gyatik.9. §. az uj czikkben találván kifejezést, kihaA 10. §. egészen kihagyatik. 11. §. Teleszky indítványára megtoldatik azzal, hogy akik már viselnek békebirói tisztet, továbbra is vállalkozókut tekintetnek, ha csak az ellenkezőt nem nyilatkoztatják. 12. és 13. §§. megtartatnak. 14. §. 3. pontja kihagyatik. 15. §. második bekezdését Komjáthy kihagyandónak véli. A többség meghagyja. A 16. §-nál elfogadtatik Komjáthy azon indítványa, hogy a szolgálati idő eltelte után a főispán 30 nap alatt tartozik a felmentést megadni. A 17. § nál Pau 1er kérdi, hogy az eskü helyett a fogadalom szándékosan tétetett-e ? Hammersberg szintén kérdi, hogy az alattvalói esküt békebírói functió teszi-e szükségessé, mert ez nézete szerint nem csak békebírónak, de minden állampolgárnak kötelessége. A többség megtartja a szöveget azon változtatással, hogy a »fogadom« szó helyett »esküszöm« (fogadom) tétetett. A bizottság holnap d. u. 5 órakor folytatja tárgyalását. — A keleti kérdéshez: B. Kartzow cs. orosz konzul Ragusában, tegnap onnét Budapestre érkezett s este innen Bécsbe utazott. — B.Alvens 1ebed, a német követség tagja, tegnap ide érkezett s holnap a gyorshajóval Ruscsukig s innét Bukarestbe megy. E két ur s a jelenleg Budapesten tartózkodó német és orosz nagykövetek tegnap gróf Andrássy elnöklete alatt két nagy s fontos értekezletet tartottak, s ugyanaz nap Berlin és Szent-Pétervárral sürü sürgönyváltás történt. Ma szintén nagy értekezlet volt gr. Andrássynál s fontos okmányok küldettek Berlin és Szent-Pétervárba. A „HON“ TÁRCZÁJA. Nemzeti színház. »Antigone.« Sophokles tragoediája. Fordította Csiky Gergely. Először adatott a nemzeti színházban máj. 28-án. Kétezred év előtti idők egy üde frissítő lehelete fuvalt bele mai irodalmunk sok részben tespedő, sok részben ellapult, álmos, tikkadt légkörébe ; éreztük a hajdan klassikus korának melegítő tündöklését arczunkon, két rövid órára elfeledtük a czivilizáltnak nevezett jelent az ő kettős könyvvitelével, netto és brutto budgetjeivel és deficitjével s átvarázsolva képzelhettük magunkat abba az időbe, a mikor nymphák fürödtek az erdő patakjaiban, a szentelt kerek istenek alakjaival és a földi világ hősökkel volt tele. »Antigone«-t adták első ízben a nemzeti színpadon,— Hellas legnagyobb tragoedia-írójának, Sophoklesnek e reánk maradt egyik remekét, mely megragad, csodálatra kelt és elbűvöl most is annyi idő múltán s fogalmat nyújt a gondolkozónak az elviselhetetlen, az örökké szépről. Mert valóban, amin közel huszonnégy évszázad vasfoga nem tudott hagyni nyomot, az hivatva van az örökéletre s bár a más korszak ízléséhez, fejletlenebb technikájához alkalmazott keretből a nagy idő folytán a mai kor szemében itt-ott letöredezik is valami s nem azt a hatást kelti ma, mint mikor még uj volt, azért a mi benne átalánosan emberi, az most is olyan, mintha ma szülte volna meg a költő agya, változatlan épügy, valamint a piramisok aránylag vajmi keveset vesztettek eredeti alakjukból és nagyságukból azért, hogy egész városokat építettek a róluk elhordott kövekből. Sophokles tragoediájában ma is meghalljuk Castalia kristálytiszta forrásának ezüst csörgését, s ha figyelmesen vizsgáljuk, meglátjuk, hogyan merítettek abból a későbbi idők költői s nyomról nyomra ki lehetne mutatni, melyik költői szépségéből fejlett ki a decadenczia, az elsatnyulás folytán a frázis, a bombasz, a dagály, — melyik sora szolgált mintaképül a rhetorikai"dictiónak, melyet annyian zavartak helytelenül össze a költői lendülettel s használtak poétai forma gyanánt, — hogy az alak tökélye, mely Sophoklesnél a kifejezett gondolatnak kényelmes és díszes öltönye, hogyan ficzamitá ki a későbbi korok költőinél a gondolat tagjait, — hogy ez egyszerűségben jelentkező nemes ízlés, mely e tragoediában nyilatkozik, mint vált az utánzóknál selejtességgé, szárazsággá, egy szóval ujjmutatást találunk e műben, hogy a mi az irodalmakban aberratió, minő volt, mikor még nem volt abberatió, hanem azzá vált a vállalkozás nagysága és a vállalkozó ereje közti aránytalanság folytán. A classikus irodalmnak nálunk aránylag több ismerője és mivelője van, mint bármely más országnak. S valamint régebben, úgy most is nagy azoknak száma, kik a hellén és római költőket eredetiben olvassák. Annál szomorúbb, hogy e foglalkozásukat az önzésnek bizonyos vonása jellemzi s vajmi kevesen törődnek azzal, hogy a hajdankor e kincses bányáit másoknak, a nagy közönségnek is megnyissák. Alig van görög vagy latin nevezetesebb iró és költő, kinek művei a nyugati népek valamennyi nyelvére ne lennének lefordítva, némelyik hat-tíz fordításban is. Nálunk még Sophoklessel is csak Horváth és Finkey tettek eddigelé vajmi gyarló kísérletet s egy újabb tehetség véletlen feltűnésére kellett várnunk, hogy az ókor e legnagyobb tragicusát az eredetihez méltó átültetésben ismerhessük. Csiky Gergely, ki a »Jóslat« czimű művével tűnt fel először irodalmunkban, elismerésre méltó buzgalommal adta magát Sophokles fordítására s még tudomást se vehetett »Antigone«ja sikeréről, midőn ime második műve is megjelent a »Trachisi nők«, oly fordításban, mely az eredetihez való hűség tekintetében még »Antigone«-t is meghaladja, pedig a fordító ennél is igen kényesnek mutatkozott a fordítási szabadság alkalmazásában. A szorgalmas író bizonyára még sok alkalmat fog nyújtani az irodalomnak, hogy műfordításaival foglalkozzék, azért ez alkalommal mi is mellőzzükj ezt s szorítkozunk csupán arra, ami a tegnapi előadás megismertetéséhez okvetlenül szükséges. A tragoedia a Dyonisios tiszteletére rendezett játékoknál divó karénekekből, dithyrambusokból fejlett ki. Therpis hoza először divatba, hogy a karénekek mellett egy színész a szinpadon magánbeszédben valamely mythost adjon elő. Ő tehát még csak a monológnál maradt, míg Aeschyloä mér behozta a dialogot, két színészt alkalmazván, míg Sophokles már ennyivel sem érte be, hanem hármat hozott színre. Ha hozzávessszük ehhez, hogy mily szorosan ragaszkodtak a görögök az idő és hely egységéhez, elképzelhetjük, mily nehézségekkel kellett küzdeniök. De hát »in der Beschränkung zeigt sich erst der Meister« mondja Göthe s látjuk is, hogy most, midőn a költői alkotást ily korlátozások nem feszélyezik, mennyi a kontár. Sophoklesről nem bizonyos, vay Athénben született-e, vagy Kolonokben. Születés éve 405 Krisztus előtt. Mint ifjú részt vett a salamisi győzelem ünnepében. Athén virágkorában Perikles mellett arcban volt, s papi hivatalt is viselt. Kilenczvenöt éves korában halt meg, némelyik szerint szőlőmag miatt, mások szerint egy művével kivívott diadala fölötti örömében. Elődjét és mesterét Aeschylost műversenyben legyőzte. Húsz ízben nyrt első, többször második jutalmat, utolsót soha. Több fejedelem édesgető udvarához. De ö hazája iránti hűségét nem cserélte föl a fejedelmi kegy hulladékaiért. Összesen százharmincz drámát irt, de azokból csak hét maradt az utókorra. Midőn meghalt, sírjára Bacchus szobrát helyezték. Antigone egy trilógiának képezi utolsó részét, de önmagában is egész. Az »Oedipus király« és »Aedipus Kolonosban« a trilógia két megelőző része s azért ezek meséjét, valamint a görög hagyománynak ezzel összefüggő részeit rövidre foglalva előadjuk. Lajosnak, Théba királyának és Jokaszténak fia született, kiről a jósda azt jövendölte, hogy ha hazájába visszatér, atyját megöli, anyját pedig nőül veszi. Hogy a sors e borzalmas végzését kikerüljék, a gyermeket kitették a sziklára, miután lábait előbb átfúrták. Egy korinthoszi pásztor azonban megtalálta a gyermeket s a korinthoszi királynénak adta át, ki fölnevelte. Ifjúvá lévén, a görögök szokása szerint ő is meglátogatta a jósdát, hol az előbbi borzalmas jóslat tudomására esett. Ő Korynthost vélte hazájának, nem tért tehát oda vissza, hanem Thébába ment, hol az utczán összeszólalkozván Lajos király szolgájával, azt is, a királyt is megöli. A jóslat első része tehát teljesült, de teljesült a második is. Théba városát egy nőarczu szörnyetek pusztitá az időben a sphynx a s végzet úgy akará, hogy a pusztítás eltartson mindaddig, mig akad valaki, aki a sphynx által feladott rejtvényt megfejti. Oedipus megfejté, hogy »az az állat, mely reggel négy, délben két, este három lábon jár, nem más, mint az ember s a reggel, dél és estve az ember gyermek-, férfi-és aggkora. « A sphynx pusztítása ezzel megszűnt s a város megszabadítója jutalmul megnyerte az özvegy királyné, Jokaszté kezét. Oediposz csakugyan férje lesz tulajdon anyjának s gyermekeket nemz vele. Eteokles és Polynikes a fiuikrek s Antigone és Imene a házasság gyümölcsei. »Oediposz király« ott kezdődik, amint Oediposz megismeri életének titkát. Jokaszte kivégezi magát, Oediposz pedig kiássa két szemét s fiait is megátkozva, bujdoklásba indul, Antigoné vezetése mellett, ki itt a gyermeki ragaszkodás megható eszményképe. A második műben Oediposz nyugalmat keresve, az eumenidák berkébe jut, bőr villámlás és menydörgés közt meghal. Ekkor üt ki K. e. 1230—1210 közt, a thébai hadjárat, melyre Oediposz egyenetlenségre kárhoztatott két fiának viszálya ad alkalmat. Eteoklesz, hogy egyedül uralkodhasson, elűzte Polynikeszt s ez haddal támadt fivére ellen, hét fejedelem által támogattatva. A két szövetséges közül hat elesik s a két fivér egymás keze alatt vérzik el. Kreon, Jokaszte fivére Eteoklészt eltemetteti, de Polynikeszt temettetően hagyja, hogy testét az orvmadarak falják fel, árnya pedig ne találjon utat a Tartaruszba. Ez előzményekre történik hivatkozás »Antigoné«-ben, ki elhatározza, hogy dacolva a király haragjával, engedelmeskedik az istenek parancsának s fivérét eltemeti. Meg is teszi azt, mire a feldühödt Kreon, a ki a holtat temettetlen hagyja, őt az élőt sírboltba temetteti. Hiába van a különben aljasan hízelgő chorus gyenge ellenzése, hiába fiának, Antigone vőlegényének előbb tiszteletteljes, majd merész, végre fenyegető tiltakozása, hiába a főpap isteni tekintélyre támaszkodó föllépése, — a király szive kemény, a testvéri szeretet áldozatát halálra hurczolják. De az istenek nem akarják, hogy a bűn büntetlen maradjon. Antigone sirboltjában fátyolára felakasztja magát, de vőlegénye Haemon, a Kreon fia is utána hal, oldalába merítvén kardját. A király önmagát vádolva gyermeke gyilkosául, fájdalmában megtörik s fia tetemére borul. De a szenvedés helybe ezzel még nincs telve, akkor jelentik, hogy gyermeke balvégzetét hallva, a királyné is kivégezte magát, miután megátkozta kegyetlen férjét. A király fájdalmától elnyomatva, holtan roskad össze. Aki Sophokles »Antigone«-ját szépészetiig méltatni akarná, könyvet kellene írnia. Az egész egy szobormű, melyben bámulatos az összhang, az arány, minden részeiben.Ahhoz az egyszerű, rövid, méltóságteljes tiszta nyelvhez, melyen az egész írva van, hiába keresnénk az újabb kor termékei közül csak távolról is hasonlót. A verselést ritka tökély és formaérzék jellemzik. Az egészen az erkölcsi bájnak oly meglepő lehellete ömlik végig, mely ma, a keresztyénség eszméitől megszelídült korban és gondolkozás mellett is megragad. A jellemek domborításában valódi görög plasztikát találunk, minden egyes alak egy külön szobor, mely él, mozog, hússal és vérrel bír, méltóságos minden izében és egy pillanatra se válik közönségessé. A korok énekeinél semmiféle irodalom drámai-lantos költészete sem mutathat fel különbeket. Tagadhatatlan, hogy abban, hogy az idegenszerű, szokatlan gondolkozás, szokások és eszmék előállításában kétezer év múlva sem talált megmosolyogni valót, komikusát a közönség, nagy része van az előadóknak is.»Antigone« czimszerepeért Kassainé asszonyt minden igazságosan ítélő szemében elismerés illeti meg. Beleélte magát szerepe helyzetébe s játékán meglátszott, hogy gondolkozott szerepéről, mielőtt a nehéz vállalkozásba fogott volna. Helyesen árnyalt s utolsó jelenetében megindította a közönséget. Ha a gonddal, melyet szerepére fordított, nagyobb erőt párosít, Antigone legjobb alakítása lesz vala. Nagy Imre Kreonjában volt erő, tán több is a kellőnél, de nem volt elég árnyalat. Mindazáltal jellemzetesnek kell elismernünk játékát, kivált haragra lobbanásában és midőn fájdalma alatt megtörik. A többi szereplők, Kőrösmezei Haemonban, Helvey k. a. Ismeneben, Komáromy Tiresiosban, Szigeti I. az őr, Bercsényi a hírnök szerepében és Paulaine Eurydikében szépen játszottak s kiérdemelték az elismerést, melyben a kar vezetőitől Pintértől és Neytől is mhéltán osztoznak, kivált az utóbbi igen szép, tömör hangon előadott énekéért. A karok jól betanulták Mendelsohn classikus énekeit. A mű egy huzamban (fölvonások nélkül) előadva kilencz órára véget ért. Antigone mielőbbi ismétlése kívánatos, s hisszük, hogy a fővárosi közönség nem fogja elkerülni az alkalmat, hogy nemesebb ízlésének tanúságát adja az által, hogy ez előadást tömeges látogatásban részesíti.