A Hon, 1876. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1876-05-23 / 119. szám
119. szám. XIV. évfolyam. Kiadó-hivatal s Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.............................................. írta ki. 6 hónapra........................................... » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. *9 Előfizetési felhívás SA- HOU imtm XIV-dik évi folyamára. ■ IT . Félévre.......... 12 frt Iltim RTR K Nemzedévre • • • 6 m NUU1 UHUI . Egy havi .... 2 frt Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni, melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerülnek. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »HON« kiadóhivatala. Reggeli kiadás. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1876. Kedd, május 23. Szerkesztési iroda.: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, május 22. A pronunciamentek. A fagy által okozott károk mértékét meghatározni még nem lehet, bizonyára nagy lesz az és keservesen fogja az ország ez újabb csapást is érezni. De azt még sem hittük volna, hogy Schwarz Gyula képviselő oly hamar kiszámítsa annak kárait és argumentumát használja föl — a bécsi alku ellen. E leleményességét még azzal is tetézte, hogy megtagadta a kormánytól az alkudozás vitelében úgy a jó akaratot, mint a szakértelmet és fényes frázisokban mutatta be választóinak programmjához való hűségét, midőn a nemmel szavazók positív táborába lépett, kikérte és megnyerte ezen fontos lépésére választói helyeslését, Radocza, az elégületlen terézvárosi exképviselő,fogalmazásában. És a kormányt még nagyobb csapás is érte. Borsod megye szabadelvű pártjának egy része, Ragályi képviselő indítványára elhatározta, hogy a »törvény és alkotmány jogkörén belül« álló eszközökkel küzdeni fog a bécsi közgazdasági és pénzügyi kiegyezés ellen« és e küzdelemre fölszólítja az ország többi szabadelvű párkörét is. E mellett az unicumnak tekinthető, mert még egyetlen (úgy, ahogy) létező szélbali lap a »becsületszó« érdekében hadjáratot indított azon képviselők ellen, kik a kormány javaslatának alapelveit elfogadták, idézvén fejökre a választások alkalmával mondott programmjukat, iparkodván azokból kimagyarázni, hogy következetlenségbe estek, midőn a kormány mellett szavaztak és igy akarja az illetőket lemondásra birni, a kerületeket uj választásra izgatni. Óhajtván a zavarosban halászni. A chacun selon son gout. Az izgatás meg van, és egyik-másik részről van is értelme. Mert, hogy a szélsőbali agitátoroknak igen érdekükben áll az ország minden részét, mindenféle czím alatt fölizgatni, az természetes dolog, miután ők meg vannak győződve, hogy izgatással csinálják a politikát, azzal lehet nemcsak kerületeket hódítani, de a legnehezebb kérdéseket megoldani is. És csakugyan semmi okunk titkolni azt, hogy nekik hálás terük van most erre, mert a bécsi alku nem mutat föl oly eredményt, milyent az ország várt és mindenféle pénzügyi, reorganisationális és közgazdasági bajaink, sérelmeink annyira megszaporodtak, hogy csak egy perczig kell a józan észt és a tények positív alapját elveszíteni, hogy az ember tárt karokkal rohanjon a szenvedélyek hullámaiba. Mert, hogy bajunk, csalódásunk van elég, az bizonyos és, hogy ezek miatt a kormányt igen könnyen lehet okolni és korholni — az kétségtelen. Sőt még azokat is értjük,kik bármely okból a Tisza-kormány bukását akarják, még pedig minden áron akarják. Ilyen elkeseredett, vagy ha úgy tetszik, elégületlen (mert némelyik ki nem elégített) hazafi is van. És nem csoda. Hisz ez a kormány rettenetes egy kormány. Elveszi a törvényszéket, városi törvényhatóságot, megyei székhelyet, eldarabolja a megyét, és még csak hivatalokat és vasutakat sem osztogat. Bizonyára különös passiói vagy titkos czéljai vannak. Mert, hogy nem gazdagszik, az bizonyos. Ezért sokan haragusznak rá. Mások meg ezt mondják: »Hanem hát mégis megfoghatlan, hogy, miként lehet valakinek kedve annyi kellemetlen dolgot keresztül vinni, mikor semmit sem kellene egyebet tennie, mint megtagadni Bécstől a szerződés aláírását, meghagyni a törvényszéket és megyét — és lenne mindenik miniszter egy félisten, bálványozva, felhozva. És mégsem teszik ezt.« Ha ezek többet gondolkodnának, rájönének, hogy a haza érdekében mélyen érzett kényszerűség és kötelességérzet szegzi őket székeikhez és hajtatja végre általuk ezt a sok népszerűtlen dolgot. Inkább elviselik a vádak töviskoszorúját, mint sem, hogy a népszerűség rózsavánkosán aludják — a negatív álmait. De azok, kik a szigorú rendszabályok miatt haragusznak rá, igen jól teszik, ha megbuktatására törekesznek, mert reájuk nézve még a chaos is jobb ennél a kormánynál. Azonban nem értjük azon tisztelt honfiakat, akik nem csak nem tudnak, de nem is hisznek, ez idő szerint, Magyarországon jobb kormányt a Tiszakabinetnél lehetségesnek — és mégis megbuktatására törekesznek. Mert aki a bécsi alkut elveti, az elveti a Tisza-kormányt. Ez azzal esik. Tehát aki választóival beszél vagy pártgyűlési határozatot indítványoz, ne úgy fogalmazza, mint Schwarz Gula vagy a borsodiak, mert ha csak azt mondják, hogy lesz a bécsi alku, akkor egyetértünk, de ha azt is hozzáteszik, hogy el nem fogadjuk, akkor hozzá kell tenni azt is, hogy »és a Tiszakormány «-t megbuktatjuk, sőt jó lenne még tovább is menni (és ezt épen az agitatió sikere érdekében kívánjuk) és kimondani, hogy ennek bukása után ki megy a »független« szabadelvűekhez, ki Sennyeyhez, Iványihoz és hogy az uj pártnak mily alapja van a kiegyezésre; mert az elégületlenek vegyes elemei miatt ezt szükséges tudni, és ha erről, valamint az uj bécsi alku lehető vívmányairól biztositnak, akkor bizony mi is meggondoljuk magunkat és ott hagyjuk jelenlegi pártállásunkat. Különben Schwarzon még sem csodálkozunk mert ő a jóakaratot és szakértelmet is megtagadta a kormánytól. No az természetes, hogyogy Schwarz nem fog gonosz és szamár embereket támogatni — ő, akinek (mellesleg legyen mondva) a realitás iránt annyi érzéke van, hogy ha azt mondják neki, hogy ő Magyarország »minden volt, létező és leendő« nagy emberei közül a legnagyobb, azt el is hiszi és megfelelő positurába vágja magát. De azért ő »programmhü,« mert 1867. óta most csak az ötödik párton van. Egyébiránt sokkal több figyelmet érdemel Schwarz úrnál a borsodi határozat. Mi az intenziókat tiszteljük és a hazafiui aggodalmakat osztjuk, de komolyan figyelmeztetjük az illetőket, ne csak a kezdetre, hanem a kimenetelre is nézzenek, és, ha meggondoltak mindent, ha nyertek biztosítékot a jövő fejleményei iránt, akkor dobják el a bécsi alkut és vele együtt a Tisza kabinetet is; — de előbb ne. — Anglia és a hatalmak keleti actiója. Legújabb táviratok meghozták a hírt, hogy Anglia nem járul hozzá a hatalmaknak Berlinben megindított actiójához, egyébiránt Anglia az Andrássy által készített jegyzéknek sem volt valami túlbuzgó pártfogója. Annak elfogadásával is késlekedett, s miután elfogadta, egyszerűen arra szorítkozott, hogy angol egykedvűséggel ajánlotta azt a porta figyelmébe, visszatartva magát minden egyéb actiótól. Gortsakoff jegyzékének még ennyit sem akar áldozni, nem ismeri el annak tartalmát összeférhetőnek és öszhangzónak saját felfogásával. Érdekes tudni, miként vélekedik a kérdésről az angol sajtó most, mikor egy újabb és az eddiginél nagyobb mérvű keleti akió van ismét megindulóban. Az angol hetilapok igen kedvezőtlenül ítélik meg a berlini javaslatokat, mert csak időleges fegyverszünetet czéloznak, végleges megoldásra nem törekednek, a törököktől túlságost kívánnak, kedveznek a felkelőknek és előmozdítják Oroszország terveit. A »Times,« »Daily Telegr.,« »Daily News« és a »Pall Mall Gazette« helyeslik, hogy Derby lord nem csatlakozott a berlini megállapodásokhoz. Legóvatosabban is a »Times,« de helyesli Anglia tartózkodását azon berlini javaslatokkal szemben,»melyek messze túlhaladják Andrássy gróf javaslatainak határát,« a portát akadáyozzák a lázadás leverésében és külföldi jurisdiktiőt akarnak reá erőszakolni. Egyébiránt tiltakozik az utóbb nevezett világlap azon felfogása ellen, mintha Anglia felbátorítná a szultánt ellenállásában s a porta sorsa fölötti további döntéseket összefont karokkal nézné. A »Daily News« nagy aggodalmat fejez ki Oroszország titkos tervei iránt és tart a török ellenállás lehetőségétől a berlini javaslatokkal szemben. A »Daily Telegr.« a legmelegebben pártolja Anglia izolálását, mint erőteljes önérzetének kifejezését s kimondja abbeli meggyőződését, hogy Németország és Ausztria Magyarország az elhatározó pillanatban saját érdekükben is meg fogják gátolni Oroszország előnyomulását az Al-Dunánál. A conzervativ »Standard« már épen keserűen fakad ki a berlini javaslatok ellen, melyekben a török haderők szándékos megbénítását látja, mert ennél nem is egyéb egy két havi fegyverszünet oly időszakban,a mikor a törökök legjobban, legelőnyösebben harczolhatnának. Továbbá — írja a conservativ angol lap — ama javaslatokban Törökország szándékos megaláztatása foglaltatik s ezért szemrehányásokat tesz Franczia- és Olaszországnak, hogy oly sietve hozzájárultak Gortsakoff javaslataihoz. »A szultán valószinüleg engedni fog ezen nyomásnak de Anglia távol tartandja magát ezen szégyenletes dologtól.j Andrássy jegyzékéhez is csak a porta határozott kívánságára csatlakozott Anglia, de most már nem fog szegődni a Berlinben megállapított végzetes politika szövetségeseihez. Megelégszik azzal, ha áldozatok utján is megmenti a keresztények életét és vagyonát.« így fogja fel az angol sajtó a helyzetet és igy ad kifejezést Anglia közhangulatának, melynek legerősebb motívuma: határozott bizalmatlanság és ellenszenv Oroszország politikája iránt. A magyar delegáczió pénzügyi bizottsága, vasárnap délelőtt ülést tartott. Központi vezetésre megszavaztatott 107,300 frt ; a központi pénztárra 37,459 frt. A külügyminisztérium hivatalnokainak nyugdíjánál a bizottság nem kapta meg a rendelkezési állapotba helyezett hivatalnokok névsorát, amire a kellő ellenőrzés végett mindig szükség van, s a mi most utólag küldetik meg. Egészben e fejezet 299,000 frttal szavaztatott meg, amelyből a külügyminisztérium központi közegeinek nyugdíja 97,553 frtot, a diplomacziai hivatalnokoké 104,873 frtot, tesz. Az 1860. óta nyugalomba helyezett katonai számvevőségi hivatalnokok, s azok özvevegyei és árváinak nyugdija és kegypénze 1,211,220 frtra van előirányozva ; ebből 361,133 frt kegypénz. Föltűnvén a bizottságnak, hogy e kiadás évről-évre nő, a pénzügyminiszter fölhivatott, hogy kegypénzeket csak oly mérvben engedélyezzen, a mint azt a kegydijasok más részt való elhalálozása megengedi. — A helyettesitési alap, mely 17,946.960 frt konvencziós értékben, és 10,351.750 frt osztrák értékben, melynek kamatai 1.307,205 írttal altisztek újra toborzására fordittatik, hosszabb vitára adott alkalmat, a mely után a bizottság azon nézetben egyezett meg, hogy az a szokás, a mely a delegáczió első éveiben gyakoroltatott ugyan, hogy t. i. némely rendk. közös kiadás, közös aktívával fedeztetett, azon törvény pozitív rendeletébe ütközik, mellyel a delegáczió teremtetett s a mely elrendeli, hogy a delegácziók által megszavazott közös kiadások fedezéséről kizárólag a két ország törvényhozásának kell gondoskodnia ; ezért a közös aktívákról is csak a két törvényhozás intézkedhetik s azért a helyettesítési alap netáni felhasználását is ez rendelheti el. — A költségvetési javaslat további részleteiben 2200 frt töröltetett, egy 6000 frttal fölvett uj állás helyébe egy 3800 frtnyi kisebb állás vétetvén föl. Ezzel az ülés véget ért. — A képviselőház zárszámadási bizottsága ma d. u. tartott ülésében a pest fiumei hajógyárnak az állam pénztárából kiszolgáltatott kölcsön ügyben Kerkápolyi Károly volt pénzügyminiszter hallgattatott meg, ki hoszabb beszédben tüntette elő az ügy mibenlétét minisztersége alatt. A meghallgatás végeztével a bizottság határozathozatal végett hosszú ideig (éjfélig) tanácskozott, mely után 5 szavazattal 4 ellenében Lónyay Menyhért gróf volt pénzügyminiszternek ez ügyben a felmentést megtagadta. Hosszabb vitatkozás tárgyát képezte ezután még az is, hogy miután a szavazatok nem egyenlő számban ütöttek ki, az elnök dönthet-e ily esetben ; néhány tagja a bizottságnak a határozathozatalt ezen okból elhalasztani kívánta, a többség azonban a fentebbi értelemben határozott. Az elnökön kívül jelenlevő 9 bizottsági tag közül a felmentés mellett szavaztak: Dániel Ernő, Fröhlich Gusztáv, Zalay István, Tarnóczy Gusztáv ; ellene: Csávolszky Lajos, Károlyi Tibor gr. Kovácsi Gyula, Nagy György és Tomcsányi László. A bizottság elnöke Prileszky Tádé, mint bizottsági tag külön véleményt jelentett be a bizottság határozat ellenében. A »dissenterekhez« kérdést intéztek a napokban, hogy a képviselőház üléstermében egymás mellett, egy padsorban kivánnak-e ülni, hogy így is elkülönítsék magukat a szabadelvű párt tagjaitól. Mint a »B. C.« értesül, a függetlenek kijelentették, hogy eddigi ülőhelyeiket továbbra is meg fogják tartani, mivelhogy ők nem léptek ki a szabadelvű pártból. A területi rendezéshez. *) Kétségen kivül áll, hogy olyan területi rendezés, mely kivétel nélkül mindenkit s minden egyes helyi érdeket teljesen kielégít vagy csak elnémítani is képes lenne: ember alkotni, egybeállítani s ellentmondás nélkül életbeléptetni nem fog soha. Ehhez nem kell magyarázat, ez egyszer természetes dolog. Előttünk fekszik a törvényjavaslat, mely nagy részben közhelyesléssel fogadtatott, s mely a közérdek minden kívánalmát megközelíti. De mert perfect ilynemű munkát csak képzelni lehet, alkotni alig, azért van e tervezetnek is több lényeges tévedésen alapult hibája, melynek kijavítása, — egyrészt a közigazgatási bizottáágban, másrészt magában a képviselőházban lehet és kellene is bekövetkeznie s mely javítások és változások keresztül vitelét nézetünk szerint maga a tervező belügyér sem fogja akadályozni, mihelyt a változás czélszerűségéről meggyőződik. Miután ez határozott nézetünk, s kormányelnökünkről nem szabad, nem lehet mást mint azt feltennünk, hogy ez esetben ő is szívesen hozzájárul a változáshoz ha az által czélzataival ellenkező intézkedés nem követeltetik, ha a czélszerüség nemcsak állittatik, de bizonyittatik is. E hit, e tudat bátorit minket is arra, hogy a rendezési ügynek egyik kérdéséhez — melyet részleteiben ismerünk — a létesülés utolsó órájában még hozzászóljunk s megkísértsük meggyőzni úgy a belügyért mint a bizottság és képviselőház t. tagjait arról, hogy az érdeklett változtatás a rendezés kívánalmának jobban de sokkal jobban meg fog felelni mint a tervezet ezen tétele maga. E kérdés a törvényjavaslat 18-ik pontjában foglaltatik, mely azon területet rendezi, melyből most Heves és Külső- Szolnok t. e. megye továbbá a Jász és Kun kerületek megyéje áll, rendezi pedig a czélszerűségnek nézetünk szerint meg nem felelőleg, miután egy nagy erős és egy túl gyönge kis megyét alkot e két területből, melyből pedig természetes határaik szerint minden tekintetben czélszerűbben lehet két majdnem egészen egyenlő megyét alakítani anélkül, hogy a két új megye alakja is ne czélszerűbben változnék akár a mostan tarthatatlan akár a törvényjavaslatban foglalt felosztás ellenében. Ez alakulás úgy lenne a belügyér helyes intenzióinak megfelelő ha ezen egész terület természetes határa a Tisza lesz, mely úgy osztaná ketté az egészet, hogy az egyik megyét, a Tisza balparti része, a másikat Hevesnek Tisza jobbparti része s ugyan ezen jobb parton fekvő Jászkerületké .) Az ügy érdekében közlünk a miénktől eltérő véleményeket írt, ha ily tárgyilagosan vann irva, mint a jelen czikk is, melylyel hasonlóan nemtünk egyet. A „HON“ TÁRCZÁJA. Az aranyozott kor. Amerikai regény. írták Twain Márk «‘a Warner Károly Dudley. (64 Folytatás.) XLY. FEJEZET. »Nakila cu ch’y cu yao chike, chi ka togobah ou y vach, x-e u chaxcut ? — Utz, chi ka ya puvak chyve, x-e chacu ri amag.« — Popul Vuh. A ház karzatai a zsúfolásig megteltek a momentuosus napon, nem mintha egy jelentékeny bili feletti bizottsági jelentés izgalmat kelthetne, ha a bili ezután a rendes ügymenetben marad ; olyan forma volna ez, mintha az emberek izgatottságba jönnének a vizsgáló jury kiküldésekor valamely gyilkossági esetnél, ahelyett hogy izgatottságukat a vádlott akasztásának nagyobbszerű alkalmára tartogassák, két évvel későbbre, miután a törvény minden unalmas formalitásainak elégtétetett. De föltéve, önök azt hallják, hogy ez a vizsgáló surű leplezett őrködő bizottságnak bizonyul, mely egy óráig tanúkat hallgat ki, és aztán a gyilkost nyomban felakasztatja ? Ez más színben tünteti fel a dolgot. Íme, suttogni kezdték, hogy a ház megszokott ügyrendszabályai, melyek a javaslatot napokig, hetekig függőben tartják, mielőtt az véglegesen eldöntetnék, fel fognak függesztetni ebben az egy esetben, és a javaslat kérdése hamarosan el fog intéztetni, és hogy az, ami csak puszta vizsgálat gyanánt kezdődött, egészen más valamire változhatik át. A napirenden levő tárgyak folyamán végre elérkezett a ház a »bizottsági jelentések«-hez, és midőn a fáradt hallgatóság ezt az örvendetes nyilatkozatot halla az elnök ajkairól, megszűnt a bosszankodás a fárasztó késedelem felett, s az emberek figyelme egyszerre felbuzdult. A közhasznú vállalatok bizottságának előadója felkelt, és előadó jelentését. És ugyanakkor egy kék egyenruhás és sárga gombos kis apród egy levélkét tett az ő kezébe, Disworthy senatornal volt az, ki egy pillanatra maga is megjelent a házban, s aztán ismét elsurrant: »Mindenki várja a teljes erővel intézett nagy támadást, kétségkívül ön is meg lesz arról győződve, mint én magam, hogy most van itt az idő erre, mi erősek vagyunk, és mindenki csatakész. Trollop csatlakozása a mi ügyünkhöz végtelen sokat használt nekünk, s erőben folyton gyarapodunk. Az ellenzék közül tíz tagot kiszáliítottak a városból délben, (de — mondják — csak egy napra.) Hat más tag beteg, de egy barátom azt mondja, h 0t nap vagy a legközelebbi ülésen már talpon állnak. Érdemes lesz egy merész rohamot megkísérleni. Indítványozza a szabályok felfüggesztését! Meg fogja látni, kihozzuk a kétharmad szavazatot — ez iránt tökéletesen meg vagyok nyugodva. Az igazság ura diadalmaskodni fog. »Disworthy.« Buckstone úr a bizottság javaslatai felett egymásután előterjeszté a jelentéseket, utoljára hagyván a bilit. Mikor a ház minden jelentés elfogadása vagy visszavetése felett szavazott, e bilit kivéve, és a sor most már arra került, hogy mi történjék e javaslattal . Buckstone úr felhívta a ház figyelmét pár észrevételre, amelyeket tenni óhajtott. A bizottság utasításba adta neki, hogy ajánlja a bilit elfogadásra; ki akarja magyarázni az intézmény természetét, s ez által igazolni a bizottság megállapodását; a sajtó által támasztott ellenségeskedés el fog ekkor tűnni, és a bili igazi nemes jellemében fog ragyogni. Határozatai — úgymond — egyszerűk. Beczikkelyezi a műegyetemet kelet Tennessee csúcsain, kinyilatkoztatja, hogy az nyitva leend mindenki számára, nemre, színre, vagy vallásra való különbség nélkül, és állandó gondnokok testületére bízza annak igazgatását, azon hatalommal, hogy a kebelükben beállott üresedést maguk betölthessék. Előrelátás van téve benne bizonyos építkezésekről, az egyetem számára; éjjeli termek, felolvasási csarnokok, múzeumok, könyvtárak laboratóriumok, műhelyek, kohók, malmok számára. Előre látás van téve benne továbbá hatvanötezer hold (részletesen leírt) föld megvétele iránt az egyetem czéljai számára Kelet Tennessee csúcsain. És megszavaz (üresen hagyva) dollárt a föld megvásárlására, mely a nemzet bizalmi férfiainak tulajdonát fogja képezni, azon feltétel alatt, hogy azt az említett czélokra fogják fordítani. Minden erőfeszítés megtétetett, hogy a Hawkins örökösök tulajdonában levő egész földbirtok, mintegy hetvenöt ezer hold föld megváltassék, mondá Buckstone. De Hawkins Washington (az örökösök egyike) ellene volt. Ő valóban nem nagyon hajlandó a földnek bármely részét bárminő összegért eladni, és valóban ezen vonakodás indokolva is van, ha tekintetbe vesszük, hogy milyen folytonosan és milyen nagy mértékben emelkedik ezen földbirtok értéke. A Délnek, folytatá Buckstone, ügyes munkásokra van szüksége. Ezek nélkül képtelen kifejteni bányáit, kiépíteni utait, előnyösen és nagy munkapazarlás nélkül földet megművelni, gyárakat felállítani és virágzó ipart teremteni. Köznépe, úgyszólván, egészen ügyesség nélküli. Változtassuk őket át intelligens gyakorlott munkásokká, és azonnal megkétszereződik a tőke s megnyílnak az egész Délnek segédforrásai,a melyek eddigelé ismeretlen jólétre fognak vezetni. Öt év múlva a locális gazdagságnak növekedése nemcsak kárpótolni fogja a kormányt ezen beruházásért, hanem kimondhatlan jövedelmet is fog a kincstárba árasztani. Ez az anyagi szempont, mely csak a legkicstag jelentőségű a képviselő urak nézete szerint. (Itt Disworthy senator néhány jegyzetére hivatkozott, aztán folytatá.) Isten a kezünkbe adá a színes faj milliói feletti gondoskodást. Minő számadást adhatnánk Neki a mi sáfárkodásunkról. Mi szabadokká tettük őket. Tudatlanságban hagyjuk-e most . Saját segédforrásaikra utaltak. És most eszközök nélkül hagyjuk-e őket ? Nem mondhatjuk meg, hogy mi lehet a gondviselés szándéka ezen különös népre vonatkozólag, de kötelességünk tisztán állott előttünk. Az ipar-műegyetem Tennessee csúcsain az újkori tudománynak és gyakorlatnak nagyszerű iskolája leend, méltó egy nagy nemzethez. Egyesíteni fogja magában Zürich, Freyburg, Creuzot és Sheffield tudományos intézeteinek előnyeit. A gondviselés nyilván e czélra tartá fenn és tartogatá Kelet Tennessee csúcsait. Mi egyébre való is lehetne az? Nem csodálatos-e, hogy harmincz évnél hosszabb ideig, egy egész emberélten át azoknak legszebb része egy családnál maradt, érintetlenül, mintha valamely nagy czélra lenne szentelve ? Azt kérdhetné valaki, hogy mért vegye meg a kormány e földet, midőn millió holdszámra vannak birtokai, több mint amennyit a vasúttársulatok kívánhatnak, melyeket e czélra fordíthat ? Erre csak azt feleli, hogy a kormánynak nincs egy olyan darab földje, nincs semmije, amit azzal össze lehetne hasonlítani az egyetem rendeltetését tekintve. Ez egy iskola leendő bányászat, mérnökség, fémipar, vegytan, állattan, növénytan, kézmüvet, földmivelés — • egy szóval mindazon complicált iparágak számára, melyek egy államot naggyá tesznek. Egy ilyen tanintézet elhelyezésére nincs Kelet-Tennessee csúcsaihoz fogható hely. A hegyekben bőségben vannak mindenféle érczek, vas minden összetételeiben, réz, bizmuth, arany és ezüst kis mennyiségben, platina, azt hiszi, ón, aluminium; borítva van erdőségekkel és ritka fajta növényekkel, az erdőkben találni mosómedvét, fiabhordót, rókát, szarvast és számos más állatokat, melyek a természetrajz országában ólálkodva járnak; kőszén rengeteg mennyiségben van ott, és kőolaj is, kétség kívül; olyan hely ez a gyakorlati földmivelési kisérletek számára, hogy minden tanuló, aki sikeresen végzi ott a tanfolyamot, az országnak bármely más részében játszva boldogulhat. Nincs több olyan hely kísérletek számára bányászatban, kohászatban, mérnökségben. Reményű, meg fogja érni azt az időt, midőn a Dél ifjúsága özönleni fog ez intézet bányáiba, műhelyeibe, a laboratóriumokba, kohókba és valamennyi nagy iparágak számára felállított gyárakba. Zajos, elmérgesedett vita következett most, és óráról-órára húzódott. A bili barátainak utasításba volt adva a vezérektől, hogy ne tegyenek semminő erőfeszítést ennek megakadályozására, bölcsebb hadi tervnek látszott kifárasztani az ellenzéket, el volt határozva, hogy leszavaznak minden elnapolási indítványt és így folytatni fogják az ülést egész éjszakán át, az ellenzék tagjai ekkor elmehetnek egyenkint, és soraik megritkulhatnak, mert nem voltak személyesen érdekelve a bili által. Eljött az alkony és a küzdelem még egyre tartott, meggyújtották a légszeszt, a tömeg a karzatokon ritkulni kezdett, de a harcz tovább folyt; a tömeg visszatért lassankint, éhségét és szomját lecsillapitván, s boszanta a kiéhezett és szomjas házat az által, hogy meglátszott rajta, miszerint ki van elégítve és kényelmesen érzi magát, de a tusakodás még mindig mit sem vesztett hevességéből. Az ellenzék részéről több ízben szünetet indítványoztak, de az egyetemi hadsereg által következetesen leszavaztattak. Éjfélkor a háznak olyan kinézése volt, mely az idegent nagyon érdekelhette. A nagy karzatok még mindig zsúfolva voltak — ámbár csak férfiakkal most már : az élénk színek, melyek olyannak tüntették fel, mintha függő kertek volnának, eltűntek a hölgyekkel együtt. A tudósítók karzatát »a penna-hajtószegnek« csak néhány éber őre foglalá el, a testület zöme mit sem törődött az oly vitával, mely csak unalmas szónokok gőzölgésévé s olykor-olykor az ügyrend feletti rövid vitává törpült. De a hírlapírók szokatlan nagy számmal voltak a tudósítók várótermében, fecsegve, dohányozva s a congressusi vulkán nagy kitörését várva, melynek be kell következni, mihelyt az idő rá megért. Disworthy senator és Fülöp a diplomaták karzatán voltak, Washington a közkarzaton ült és Sellers colonel tőle nem mesze. A colonel egész este a folyosókon futkosott és gomblyukon fogta a képviselőket, és azt Ilive, hogy egy egész világ nagybecsű szolgálatot teljesített. De a fáradság most erőt vett rajta, nyugodt és szótlan volt — egyszer valahára. Lenn néhány senator terpeszkedett a kereseteken, melyek látogatók számára voltak fenntartva, és el nem foglalt congressusi tagokkal fecsegtek. Egy unalmas szónok beszélt, az elnök szundikált, itt-ott a padsorok közt egy-egy csomó tag álldogált, együtt sugdosva, mások az egész házban össze-vissza ültek mindenféle testtartással, mely fáradságot fejez ki némelyek hátra dűlve egy vagy több lábat raktak a padra maguk elé, némelyek unalomból rajzont hegyezgettek, némelyek czéltalanul firkálgattak, némelyek ásitottak és nyújtózkodtak, igen sokan lehajoltak maguk elé a padra, édesen elaludván és csendesen hortyogván. A légszesz világossága áradt le a műgazdag tetőről a nyugalmas szintérre. Alig egyegy hang zavará meg a csendet, kivévén a szólásra felállott ur egyhangú ékesszólását. Olykor-olykor az ellenzéknek egy-egy harczosa dőlt ki a nyomás alatt, engedett és hazament. Buckstone úr azt kezdé hinni, hogy most már biztonságban »az üzlethez lehet fogni.« Értekezett Trolloppal, s egy-két más képviselővel. Dilworthy senator leszállt a ház aljára és eléje ment, hogy vele találkozzék, a jegyzékek rövid kicserélése után a congressusi tagok helyükre mentek, és a szolgák által üzenetet küldtek barátaiknak a házban köröskörül. Ez utóbbiak azonnal összeszedték magukat, egyet ásítottak és éberen tekintettek körül. Azon pillanatban, midőn nem szólott senki, felállott Buckstone, mintha sértve érezné magát, s azt mondá: kézzelfogható, hogy a bili ellenségei csak azért beszélnek, hogy az időt eltöltsék, ezen illetlen módon remélvén a javaslat barátait kifárasztani és így legyőzni,