A Hon, 1876. július (14. évfolyam, 149-177. szám)

1876-07-01 / 149. szám

•­ 1002 köz­üa­ett a váltó-tárcza lett 78 előleg 78 millió és a zálog-, lejön 20 és fél millió. Ez nem átlás, ez egészséges irányú emelkedés. Vegyük ehhez még azt, hogy 1873 má­jus elsején volt 49 népbank, 144 szövetke­zet, tehát nép­hitelintézet 193 ; 1874 végén 192 ilyen intézet, melyek közül 134 kimuta­tott 11.808,273 forint betétet és csaknem ennyi kölcsönt ; míg a múlt év végén volt 51 népbank 40 millió betéttel, 92 szövetkezet kimutatott 7.814,368 forint törzsbetétet és 2.939,460 takarékbetétet, (60 elmulasztó a kimutatást), mindezekből kitűnik, hogy az ország hitelintézetei átalakuláson mennek át, itt szaporodnak, amott apadnak ; a tőke ván­dorol, de a hitelforrás nem apad ; a betétek szaporodnak. Igaz, hogy az iparos társulatok sorsa szomorú­ képet nyújt, mert 1873. májusban volt 177 iparos részvénytársulat 103.482.000 frt befizetett tőkével . 1875 végén volt 123 ipartársulat, de hogy ezek tőkéje mit ér, nehéz megmondani, mert többnyire ingatlanokba van befektetve. De hogy most sokkal ke­vesebbet ér, mint a­mennyi befizetve volt, azt nem csak az intézetek apadásából, de rosz üzletviszonyokból is következtethetjük. Azonban annál örvendetesebb az ország által megtakarított összegek növekedése. Az egész ország összes hitelintézeteinél 1873 május elsején betét volt 196.061,177 frt 1874 végén » 196.425,185 frt 1875 » , 209.306,003 frt A takarékosságot, a »krach« nem vonta meg, csak növelé. Igaz, hogy a betét rész­ben vállalatból vonatott ki, de épen ezért van megmentve a jövőnek — a bukástól. Hegedűs Sándor, Apróságok. Az országgyűlés összehívásáról volt szó több lapban legközelebb. Nekünk úgy tet­szik, hogy az e részben küzlött értesülések inkább az illetők vágyaira, mint meglevő szándékokra vihető vissza. A »Pester Lloyd« 28-ki esti lapja legalább dementálja, a­mi e hírekben tényleges gyanánt mon­datott. Mi a nélkül, hogy e részben a kormány néze­teiről értesülve lennénk, azon hitben vagyunk, hogy a kérdés fölött, vájjon a keleti zavarok miatt az or­szággyűlés összehívására készen kell-e lennünk, dön­tenie kellett a kormánynak az országgyűlés elnapo­lása előtt. S ha a kormány nem felelt volna Irá­nyi interpellác­iójára, abban a válaszban békés szándékainak nem adott volna eklatánsan kötelező kifejezést ; meggyőződésünk, hogy az országgyűlés nem napoltatott volna el úgy, hogy akár a kormány, akár az elnökség, akár 20 képviselő kezdeményezé­sére összehívható ne legyen. Az elnapolás ünnepé­­lyes­ formája az összehívás formáit nehezíti ugyan, de ép ezért a dolog természete hozza magával, hogy arra csak akkor lehet szükség, ha a külpolitika, me­lyet Tisza ismert válaszában jelzett, s mely a ház előtt osztatlan tetszésre talált, irányában vál­tozást szenved. Az a politika, mint említek, a béke politikája volt. Reméljük, hogy ily változás árán az országgyűlés összehívását még azok a laptár­saink sem szeretnék, a­kik ma legjobban sürögnek a mellett.­­ Nekünk különben szörnyű különösnek tetszik, mikor háborús dolgokat parlamentárisan akarnak el­­intéztetni. Nem emlékszik-e még az a tisztelt laptár­sunk, mely nagyon bosszankodik ez összehívás elma­radása fölött, hogy a 48-iki események idején mit mon­dott Batthyányi, mikor ép a szerbek ellen követendő eljárásra nézve az akkori — a mainál egy csöppet sem roszabb — ellenzék kisajtolt belőle, egy kor­mánytitkot. —­ Most hát megtudták az urak, de egyúttal megtudta az ellenség is. Különben a sajtó, mely nagyon haragszik, hogy a kormány intézkedései dobra nem vezetnek, parla­ment nélkül is ugyanezt a »hadviselési módot« akar­ja a szerbek ellen követni.* Nagyon szeretnők tudni, váljon hol készült az a távirat, mely a »Pesti Napló« egyik számában a fölött jajgatott, hogy a mohácsi szolgabirói hivatal­ban nem tudnak mit csinálni a sok lefoglalt fegyver­rel. »Épithet magának a miniszter úr Mohácson ar­zenált,« mondja nagy bölcsen az a távirat. Egészen el­lenzéki laptársaink siettek aztán a dolgot kiegészí­teni azzal, hogy ebből a kormány tehetetlenségére vontak következtetést. Ha az a mohácsi táviratozó úr tényleg azon ijedt meg oly nagyon, hogy mily sok fegyvert fog­laltak ott le. Ha az mind elsül, talán még föl is veti Mohács városát. Tisztelt laptársaink pedig azért haragusznak oly nagyon a kormányra, a­miért az a szállítmány lefoglalását elrendelte. Miért nem hagyta tovább menni, egész Szerbországig. Akkor nem kel­lene a miniszter úrnak »Mohácson építeni arzenált.« Minthogy ez ama tisztelt laptársainknak bizo­nyára nagyon ínyére lenne, nem is bántjuk őket to­vább. Hanem annak a mohácsi úrnak egyet vagyunk bátrak figyelmébe ajánlani. Bizonyára ismeri a ma­gyar nótát, melynek refram­ja az, hogy : »no de sebaj, több is veszett Mohácsnál.« Nos hát, most az egyszer mi is ezen a vélemé­nyen vagyunk. Bárhogyan meg legyenek is akadva azzal a sok fura gyilkos szerrel Mohácson , bármeny­nyire nem tudják is, hogy mit tegyenek vele, az arze­nálra várakoztakban — mi akár elégetik, akár a Duna fenekére dobják, azzal fogjuk vigasztalni ma­gunkat, hogy »több is veszett Mohácsnál.« * Legszebb azonban az, hogy mi a háború­nak ezen az élő évadján mily békés foglalkozáso­kon törjük a a fejünket. Egy hadköteles barátom augusztus közepére a szegedi iparkiállításra készül, a másik — szabadságolt állománybeli hadnagy — Marmarosban természetet szándékozik vizsgálni, a harmadik — ez már honvédkapitány — az őslénytani kongresszuson akar szerepelni , az ötödik a statiszti­kai gyűlésre készíti adatait. S mikor aztán erről kibeszélte magát valamen­nyi, akkor áttérünk a politikára. (Ilyesmit is csak szakemberekkel lehet tenni. Más azon kezdené !) — Mit gondolsz, lesz-e a nyáron háborúnk ? Esküszik rá valamennyi, hogy lesz, de véres. Hejh akkor jó barátom, ne készülj te a szegedi iparkiállításra, majd készítenek neked szebb kiállí­tást ott, a­hol iparnak nyoma sincs ; a természetet is alaposabban vizsgálhatod másfelé, arról nem is szól­ván, hogy az őslénytannak mennyivel köz­vetlenebb szolgálatot tehetsz, ha arra igazán rá ke­rül a sor, a­mitől, hirdetjük, hogy félünk, de a­mire oly nehezen tudunk számítani. Háborúra még nem sorakozunk. Sőt még egy más sorakozás is meghiúsult, mely a sándorutczai országház-palotában volt tervben. A független sza­badelvű párt elemeit ugyanis bántotta az, hogy, ha szónokoltak, a­ki személyesen nem ismerte őket, egy­ltalán nem tudta melyik párthoz tartoznak. Gulb­ert kormánypártinak, Bánhidyt a Németh Bérczi kollé­gájának, Paczolayt Sennyeyszának, Svarcz Gyulát szásznak nézték rendesen. Kértek hát maguknak az elnökségtől külön helyet. Az elnökség kijelenté, hogy ő neutrális hatalom s a területért és székhelyért ver­senygő képviselő urak vitáiba nem avatkozik be most sem, mint nem avatkozott be az imént, mikor más területről, s más székhelyekről volt szó. Intézzék el a képviselő urak egymás között. Meg is kisértet­ték. De a megye sem ragaszkodik jobban székhelyé­­hez, mint a képviselő a székhez a melyet — ki tiz év alatt, ki tiz hó alatt — kiült magának. A disszente­­rek szék helyett kosarat kaptak. Szerencséjük, hogy a házban is nem maradtak, (mint pártállásuk tekin­tetében), két szék közt a pad alatt, hanem megma­radván régi helyükön, megmarad régi bajuk is s bár Ivort továbbra is összetévesztik Kállay Bénivel, Ra­gályi Aladárt Ürményi Miksával s Svarcz Gyulát — Steinacker Ödönnel. A miér­t kölcsönösen hara­gusznak egymásra valamennyien, a haza azonban e miatt majd csak ellesz valahogy. Y. I. A háború* A keleti helyzet egészen martialis arczu­­latot öltött. Még a mindig jót remélő Derby is kijelenté az angol felsőház tegnapi ülésében, hogy »kevés reményt lehet táplálni háború elkerülésére.« K­ét-három nap alatt a harcz kezdetét veszi s most a kezdet elején mindenki aggódva kérdezi, mi lesz annak a vége. A helyzet feltüntetésére a következő tudósításokat közöljük. Belgrádból írják jun. 28-ki kelettel : »Végre holnap már minden bizonynyal ránk virrad a »nagy nap«, melyen a fejedelem, törzskará­­nak még itt lévő részével a hadsereghez utazik. Vá­rosunk már ma fel van lobogózva, és »zsirnóktól« visszhangzik a »nagy Milos«-nak, ki 1815-ben, 427 évi elnyomatás után megkezdte a harczot, »nagy unokájára«. A hevesvérű patrióták Milánt máris az egekbe emelik, daczára annak, hogy csak a kétségbe­ejtő szükségből csinált erényt. A nemzet ittas a há­ború mámorától, valóságos »delirium militareban« szenved. Julius első napjai előtt ne várjanak hírt na­gyobb összeütközésről. Milán csak jul. 1-én fogja egy napiparancscsal az egész sereg fővezérletét át­venni. Ezt fogja a fejedelmi kiáltvány s a hadszenet követni. Csernajeff erős támadást akar Nis ellen intézni. Lehet, hogy véleménye győzni fog a hadi tanácsban, mely esetben 4-kén Nis mellett már nagyobb ütkö­zet lehet. Egy igen komoly hír szárnyal itt jól értesült körökben. Szerinte Or­osz­országa Pruth mentén hadsereget von öszsze. Bra­­tiano Gortschakoff parancsára minden Oláhország­ban internált bolgárt szabadon bocsátott, kik most K­l­a­d­o­w­o mellett vanak. Karawelow, a bolgár titkos kormány elnöklő tagja is megérkezett Klado­­woba. Bratiano meghajlott a »felsőbb hatalom« pa­rancsszava előtt, de ez még nem elégítette ki Orosz­országot, mely egyenesen Romá­­nia részvételét kívánja a szlávok harczában. A Bratiano-kabinet ezáltal válságos helyzetbe jutott. Könnyen meglehet, miszerint az oroszok Pruth mellett tett maneuverei Károly fejedelmet rákény­szerítik, hogy Milán példáját kövesse. Különben — s ezt teljesen megbízható forrásból írhatom önnek. — Berlinben is szeretnék ha Ro­mánia a harczba avatkoznék. Ily módon a helyzet keleten napról-napra bo­nyolultabbá lesz. Az itteni idegen diplomaták köré­ben mind erősbé lesz a hit egy európai konflagráció iránt. Egy Oroszország protektorsága alatt álló dél­szláv foederátió végre is oly dolog, melyet több nagy­hatalom nem nézhet zsebretett kezekkel, és ez most c­él Szerbiában úgy, mint Oroszországban. Tartok tőle, hogy önök Budapesten és Bécsben ismét illu­­ziókba ringatják magukat. Oroszország önkényteseket ígért. Tény, hogy a trónörökös Alexandrovics Sándor, nem titkolja, hogy örül a porta elleni harcznak, melyet nem is ki más néven, mint »szerva«­­ dög.« Bécs, jun. 30. A »Deutsche Ztg.«-nak távir­­ják Belgrádból, hogy az első ágyulövésnél melyet a fe­jedelem tiszteletére a belgrádi citadelláról elsütöt­tek, ünnepélyesen s a nézők örömrivalgása közt k­i­­vágták azon oszlopot, melyre a sou­­veraenitás jeléü­l külön alkalmakkor a török zászlót fel szokták hú­zni. — Stra­­timirovics kiutasítását visszavonták, a tábornok a vezérkarban fog alkalmaz­­tatni. Ragusa, jun. 30. a belügyminisztérium elren­delte, hogy a menekülteket ezután is lássák el az ál­lampénztárból pénzsegélylyel, s őket se közvetlen se közvetve ne kényszerítsék a hazamenetelre.­­ Az a hír, hogy Nikita semleges akar marad­ni, alaptalan. Nikita Milánnal egy­idejűleg megy a háborúba. A szövetségi szerződés egyik félnek sem engedi meg a visszavonulást sem a portával való egy­oldalú egyezkedést. * A szerb haditerv a követke­ző : A nisi török fősereggel szembeszáll a Cserna­­jev által vezényelt szerb főser­er­eg ; a widdini török hadtestet a Timok-sereg tartja sakkban ; a Morava keleti völgyében csak akkor kerül el­döntésre a dolog, ha nem sikerül a törököt Nisből kiszorítani. A Timok- és a Drina-vonalat egyelőre egy­­egy dandár fogja szemmel tartani. De a Drina­­hadosztály (18.000 ember) Srebenicánál mielőbb át­kel a folyamon, betör Boszniába, Serajevo felé megy és a mostar-forcai vonalban kezet fog a monteneg­­róiakkal. Ezen hadosztályra aztán nem számíthatunk többé, de viszont 6—8000 montenegrói fedezni fogja balszárnyát, vagy támadást intéz Novi­ Bazar felé úgy, hogy a törökök kénytelenek lesznek jelentékeny csapatokat kiküldeni és így a központi sereget gyen­gíteni. A boszniai felkelés erősítésére szánt ezen Drina-hadosztályban van 100 tiszt és 250 altiszt az állandó hadseregből. Magával visz 30,000 há­tultöltő fegyvert. E keret feladata szervezni a boszniai felkelést, vezényelni ennek, eddig veze­tés nélkül állott kisebb bandáit és ellátni őket fegy­verekkel. Egész Szerbia dobogó szívvel várja az ágyúk első szavát és bízik a győzelemben. * Az újvidéki »Szrbszki Národ« a mai mozgalmas időkben egy hazafias czikkben felszólítja a szerb papságot s a szerb néptanítói kart,különösen a határőrvidékit, világosíta­nák fel az elámított, de különben hazájához, kormá­nyához s felebb való hatóságaihoz egész hűséggel és odaadással ragaszkodó népet, hogy a haza s a mo­narchia úgy erkölcsi, mint anyagi erőnk felhasználá­sát kivánja az átalános jóllét érdekében. Fájdalom­mal emlékezik meg a nevezett lap további soraiban azon nagy befolyásról, melyet a »Zásztava« pártja különösen 1874 évtől fogva, a mióta t. i. többséggel rendelkezik az egyházi és iskolai ügyekben, az illető hatóságoknál, s az egyházi és iskolai vagyon kezelé­sénél, — a népre magára gyakorol. Tettre szólítja fel a tetterős lelkeket, ragadják ki a papságot s a tanítói kart, melynek mindezideig a legnagyobb be­folyása van a népre, — a »felforgató párt» körmei közül,s akkor nem kell attól tartani,hogy a kormány­nak nem lesznek tényezői melyekkel a népre erkölcsi­leg hathat. A múltra szomorúan emlé­kezik meg a »Szrbsz. Nár.« s abból a jövő­­re nem akar következtetést venni. Egyé­nek, kik a veszélyes áramlatot a szerb nép között nyíltan és titkon támogatták, magas állami hivata­lokkal, rendjelekkel, czimekkel és rangokkal tüntet­tek ki és ajándékoztatak meg , mig oly egyének, kik az állam érdekében működtek becsülettel, hűséggel és odaadással s magukat az állam érdekében expo­nálták — alig birják családjaikkal együtt — a min­dennapi kenyeret, s a mi a legfájdalmasabb ! az ál­lam s az egyház ellenségeinek kegyétől függnek. E borús visszaemlékezés után azonban derült szivvel, s legjobbat remélve jövőre, hívja föl a szerbséget : bizonyítsák be, hogy Ausztria-Magyar­országban hű alattvalói Ferencz Jó­zsef király ő felségének, hü állampol­gárai Magyarországnak, kik tisztelik az ország törvényeit s tudják állampol­gári kötelességeiket! Az újvidéki »Z á s z t­a V­a« visszapillan­tást vet az 1389-diki koszovói (rigómezői) üt­közetre, melyen a törökök I. Murat alatt a szerbe­ket tönkre tették, mely időben a magyarok ép oly el­lenszenvvel viseltettek a szerbek iránt, mint ma, midőn a szerbek közel ötszáz év múlva V. Murat­­tal készülnek élethalálharczot vívni, de nem oly ered­ménynyel mint akkor. Ma is ellene vannak a magya­rok a keleti keresztények felszabadításának, ezek azonban nem igen törődnek a magyarok (s a velük szövetkezett zsidók) kívonataival. A magyarok kü­lönben az ötszáz év előtt tanúsított ellenszenvükért lakoltak : a dicső Koszovót a szégyenteljes Mohács követte, s fölszabadulva bár, a némethez lettek kötve. A mai hadviselés a szerbekre nézve a legjobb auspi­­ciumok alatt veszi kezdetét. Az európai népek sym­­páthiája (?) (az osztrák-magyarokét kivéve) a szer­­bek s a többi keleti keresztény népek részén áll. A hivatalos Európa paralizálódik egyrészről Oroszor­szággal, más részről Angliával az élén. Egy, Szerbia és Montenegróra nézve szerencsétlen körülménynek bekövetkeztével Oroszországnak ezeket támo­gatnia kell és fogja is támogatni, Porosz- Németország pedig Oroszország háta mögé vonul. B­é­c­s­b­ő­l tegnapi kelettel írják a követ­kezőket : »Az Angol- és Oroszország közt folyt alkudozások meghiusultaknak tekintendők. Most más kísérlethez folyamodik Angolország. Tegnap Londonból a pá­risi szerződést alájegyzett valamennyi hatalomhoz az a felszólítás intéztetett, hogy collectív lépést tegye­nek Belgrádban és Konstantinápolyban, és közvetítő értekezletet ajánljanak. Az angol kormány e lépésé­nek igen csekély kilátása van a sikerre.« Azt a nagyfontosságú hírt közli a »F­r­e­m­­d­e­n b 1­a 11,« hogy Bécsbe Nikicza montenegrói fejedelemtől egy sürgöny érkezett, mely a legszoro­sabb semlegesség ünnepélyes ígéretét tartalmazza. Nikicza kijelenti, hogy ha Szerbia meg is kezdi a há­borút a törökök ellen, Montenegró nem fogja a pél­dát követni, hanem tovább is neutrális marad, sőt — hogy jószándékairól minden kételyt elhárítson — az önkénteseket el is bocsátja.« (Ezt a Ragusából fen­­nebb közlött távirat teljesen megc­áfolja.) * A »Correspondence Hongrois« a reichstadti ta­lálkozásról a következőkben mondja el nézeteit : »Oroszország és Austria-Ma­gyar­ország a diplomatiai actió első fejezeté­nél állanak, mely mindenek előtt mérséklő actió. Ha Szerbia győzelmesen tér vissza a háborúból, a continentális hatalmak fogják tudni mérsékelni a szer­­beket, olyan egyezkedést aj­ánlván,mely Szerbia akara­tának érvényesítését kiegyeztesse a fenálló szerződé­sekkel.Ha ellenben a portának sikerülene Szerbiát megtörni, Oroszország és Ausztria-Magyarország egyetértve azon lesznek hogy a győzőt mérsékeljék, s megakadályozzanak minden túlságos elnyomást, mivel sem Szerbiának,sem Törökországnak nincs hatalmá­ban a status quot a signatarius hatalmak beleegyezése nélkül módosítani. Az utóbbi napok eseményei még szorosabbá (?) tették a három császár szövetségét s erősíték azon jótékony befolyást, melyet ez az átalá­nos béke fentartására s a keleti háború lokalizálá­sára gyakorol, ezt el fogják ismerni ennek ellenei is. Bármi legyen is a háború eredménye Szerbia és a fényes kapu közt, az osztrák-magyar kormány nem tűrheti, hogy a mozgalom határáig elhasson; továbbá O­ros­z­­országgal egyetértőleg előbb-utóbb elfogad­tat a hadviselő felekkel egy compromissumot, mely a portát fellázadt tartományaival kibékítse. A reich­stadti találkozás biztos jele annak, hogy elismerik olyan eszközök létezését, melyek garantiát nyújtanak a continentális hatalmaknak, hogy a béke helyreállí­tására vonatkozó határozataikat respectálni fogja a porta is, a felkelők is.* Igen érdekes vallomást tesz a »St. Petersb. Widemost« nevű orosz lap egyik újabb száma, mely­ben Ignatieff, Or­lov és Suvalov át­helyezését kilátásba helyező hírekről ir. Nem akar­juk — úgymond — vizsgálni itt, mennyiben alaposak ezen hírek vagy alaptalanok, de kötelességünknek ismerjük egy körülményre utalni s egy állítás ellen tiltakozni. Tiltakozásunk azon párhuzam ellen irá­nyul, melyet egy részről Gorcsakoff her­­czeg és Ignatieff tábornok, más rész­ről pedig Bismarck és Arnim gróf között vontak. A külföldi lapok állítják, hogy Ignatieff Konstantiná­polyban épen úgy, mint Arnim Párisban, saját sze­mélyes és kormányának politikájától teljesen eltérő politikát követett. Ezen feltevés épen oly helytelen, mint azon állítás, hogy Oroszország két ellenséges pártra szá­radt, a­melyeknek egyike Törökországgal, és ha cell egész Európa ellen háborút kíván, másika pedig minden áron legyen bár Oroszország érdekeinek és méltóságának hátrányára, a béke fenntartását óhajt­ja. Ezen állítás merő hazugság. Nálunk nincsenek ilyen »a tout prix« béke- vagy harezpár­­tok. Oroszország a békeszeretet politikáját követi s ezen tekintetben a nemzet tökéletesen egyetért a kor­mánynyal , de ha a körülmények követelnék, Orosz­ország a háborútól sem riad vissza s az orosz nemzet tettekkel m­egmutatj­a j­e­­entőségét. Törökország ügyeiről írva, ezen lap újólag per­­forteskálja az »ollót, a revolvert és a handzsárt« s nem hiszi, hogy az ottomán birodalomban az alkot­mányos korszak meghonosulhatna. Azon padisah, ki a korán tételeit a keresztények és mohamedánok egyenjogúsítása által megsértené, már »eo ipso« jo­got adna ez utóbbiaknak, hogy ötét, mint ezt­ letegyék a trónról. A szerb önkénytesz­­ számára a szerb kormány egy 21 §-ból felló rendeletet adott ki, melyben min­den előfordulható vétkekről s azokra kiszabott bün­tetésekről említés létezik. A bűnök közt főhelyet foglal el az engedetlenség, szökés, árulás, fosztogatás, gyávaság stb. A rendelet 12-ik §-a igy szól : »a­ki erőszakot követ el, habár csak felnőtt személyen is, halállal büntettetik.« Minden megbecstelenítő coitus a legsúlyosabb börtönbüntetéssel fenyittetik s a tettes fegyvereinek elvételével, a hadseregből kitaszittatik. — 15. §. A ki parancs ellen a csatán kivül idegen vagyont fel­gyújt, halállal büntettetik. 17. §. Minden parancsnok vagy helyettes 15 napi börtön fegyelmi büntetéssel büntethető. A csapatparancsnokok embereiket 30 napi börtönnel fenyíthetik. Az e büntetéseken felül eső vételt kegyelem nélkül halállal büntettetik. A bünte­tések a 20. §. szerint mindig azonnal végrehajtatnak. Aláírva a fejedelem és minden miniszter. Budapest főváros rendes közgyűlése. Jún. 30-án. A mai folytatólagos közgyűlés egyedüli fonto­sabb tárgya a főváros balparti részének szűrt vízzel való ellátásáról beadott középítési bizottsági és ta­nácsi előterjesztés volt. Sajnálattal jegyezzük meg, hogy mikor a fontos kérdés eldőlt, alig volt 35—40 tag a teremben. A bizottsági tárgyalásokból ismerjük, hogy Wein János igazgató tervet nyújtott be Budapest balparti részén a hajóhivatali téren felállítandó víz­­szintes kút iránt, melybe a vizet a talajvíz szolgáltat­ná, a kavics rétegű talaj képezvén a természetes szű­rőt. Ezzel az egész balparti város tiszta és egészsé­ges ivóvízzel láttatnék el. A talaj s az ott nyerendő vízkutatás által, vegyileg megvizsgáltatott, a vizsgá­latot 4 szakértő végezte. Az eredmény igen kedvező, a víz egészségesnek mutatkozott s kivált, ha a kör­nyékét fertőtlenítik, 20—30 évig naponta 600,000 körláb vizet lehet ott nyerni. Hosszú beszéde végén kiemeli, hogy azért nem járulhat a tervhez, mert csak Pestről gondoskodik, hogy Budán sokkal szükségesebb egy vizmű, azonkí­vül egy új ideiglenesség teremtéséről van szó benne ; fenntartja a jogot magának, külön szavazatot bead­ni ; indítványozza, hogy a terv utasíttassék el. Ráth főpolgármester kértére az előadó ta­nácsnok felolvassa a szakértői véleményt. Ennélfogva a tervet teljes nyugalommal el le­hetne fogadni, annál inkább, mert a vizsgálatot végző vegyészek tekintélyek a tudományban. E terv a kö­zépítési bizottság és a tanács pártoló javaslatával került a közgyűlés elé. A mű kivitele 940 ezer írtba kerülne, ebből 500,000 frt esnék a csőhálózatra, mely nem ideiglenes, hanem végleges, körülbelül 240.000 forint a gépek beszerzésére ; körülbelül 200.000 frt a vízszintes vízműre, mely ugyan ideigle­nes, de mégis 20 — 30 évig tenne szolgálatot a fővá­rosnak. A tervezet fölötti vitában első szónok Bus­­b­a­c­h Péter volt. Szóló fél, hogy a kút nem fog megfelelni feladatának. Meglepte a szakértő vélemé­nyekben foglalt kifejezés, »ha a talaj fertőtleníttetik« s a sok többi »ha « nyugodtan tehát nem járul­hat hozzá. Kiemeli továbbá, hogy ha a rakparti kőfalak által el lesz zár­va a Duna, a kút nem fogja oly gazdagon szolgáltatni a vizet , s van ott egy csatorna, melytől tartani lehet, hogy a talaj­vizét el­rontja. Steiger szintén nem fogadhatja el a javas­­lott vízművet. Kiemeli, hogy midőn a vízvezeték fel­­állíttatott akkor is minden jót ígértek, s csak később vették észre, hogy a víz rosz és büdös. Később java­solták a vizmű megnagyobbítását s az ideiglenesnek kibővítését. Jelenleg is új ideiglenesség felállításáról van szó , a fővárosnak pedig nem ideiglenes, hanem végleges vízmű felállítása kell , tehát semmi mó­don nem járulhat hozzá. Nincs meggyőződve arról sem hogy a nyerendő víz jó lesz. Hivatkozik a szak­értőkre, kik azt mondják : a talaj fertőtlenítésére na­gyon ügyelni kell, mit ő kivihetetlennek gondol. Ta­gadja, hogy e vízmű felállítására­­ szükség volna. Ő csak végleges vízművet akar, mit az új­pesti szi­geten kellene felállítani. Busbach indítványát azon pótindítványnyal fogadja el, hogy utasíttassék a ta­nács , hogy tegyen előterjesztést, minő lépéseket kellene tenni a végleges vízmű felállítása iránt. W­e­i­n vízvezetéki igazgató beszédéből ki­emeljük a következőket : A szakértők megegyeznek abban, hogy ott, hol a városokat tiszta talajvízzel le­het ellátni, mindig óhajtandó ennek fölhasználása, inkább, mint a szűrt folyamvizé. A haj­óhivat­ali víz több év óta ismert , egyforma az a Haggenmacher és hengermalom, állatkert s államvasúti kutak vizével. Ezeket évek óta minden évszakban vegyileg megvizs­gálták s minden szerves rész nélkül találták ; a szü­retien Duna viz, mely most szolgáltattatik, néha olyan zavaros, mintha csokoládé volna. Busbach állítása, hogy a rakpart kiépítése árt a kutak vizgazdagságá­­nak, a tapasztalat szerint alaptalan ; az ottani csa­torna pedig nem vezet ürüléket, csak a gőzmalmok condensált vizét. Lelkiismeretes meggyőződéssel ajánlja a közgyűlésnek a terv elfogadását. A terv ellen szól még Dr. P­o­ó­r és Dr. Scheerman; mellette Márkus és Kiss Péter ; az utóbbi igen melegen támogatja s kiemeli, hogy pénzügyi viszonyaink most nem engednek 5—6 millió forintos végleges vízművet emelni , holott ez 20—30 évre megfelel a szükségletnek. Kivitelét an­nál is inkább ajánlja, mert ez csak 5°/0-át tenné a végleges vízmű költségeinek. A tárgyalás alatt a csekélyszámú tagok közt élénk eszmecsere s kölcsönös kapac­itáczió fejlett ki, minek eredménye az lett, hogy a szavazásnál a több­ség elvetette a javaslatot s elfogadta Steiger pótindítványát. A közmunkatanács átirata a dunabalparti víz­vezetéki csőhálózat kiterjesztése tárgyában, tudomá­sul vétetett, mint szintén a pénzügyminiszter leirata a 24 milliós kölcsönből épített rakpartok jövedelmé­nek megállapítása iránt. A miniszter beleegyezik a 18.000 frt bér fizetésébe, de fentartja a jogot a szer­ződés letelte után az illetékeket ismét saját közegei által szedetni. A tanügyminiszter is beleegyezik, hogy a lipótvárosi reáltanoda czéljára adományozott telken, az építést 1880-ban megkezdett és be is végzi. Élénkebb eszmecserére adott okot, végül a csa­vargőzös átkelési vállalat folyamodványa a ráczfür­­dői állomásra kért partátengedés tárgyában. A köz­gyűlés magáévá tette a tanács elutasító határozatát s e gazdasági kérdésben ítélni magát conpetensnek nyilvánította. Utasította azonban a tanácsot, hogy szigorúan felügyeljen, hogy a vállalat állomáshelyeit — mint már történt — önkényüleg ne változtathas­sa meg. Erre a közgyűlés több nyugdíjazási kérvény el­intézése után esti 1/2 8-kor eloszlott. Budapest főváros július 8 órakor tartandó rendkiv. közgyűlésének tárgysoro­sa 1. Az üresedésbe jött első alügyészi állomás kez­dése ; 2. p. ü. gazdasági és középítési bizottságokban öt tag választása ; 3. az ügykezelés egyszerűsítésére kiküldött kilenczes szervező bizottmány javaslatának tárgyalása. — Szabadságharczunk emlékei. _ Tersztránszky Lipót biztosítási hivatalnok Debre­­czenben, Szinnyei József egyetemi könyvtárőr gyűjte­ményét a következő fölötte érdekes és becses nyom­tatványokkal gyarapitá : 1. Judenverfolgung in Press­­burg am 23. und 24. April 1848. Ivrét féliv. — 2. Hazafiak ! Budapest, május 19. 1848. A magyar mi­niszterek aláirásával. »Éppen most vettük futár által azon tudósítást, hogy felséges királyunk Bécs váro­sát váratlanul elhagyta s útját Innsbruck felé vette­« Kezdettel. Ivrét féliv. — 3. Auch dieses soll ein Je­der wissen !! Was ist die Staatsschuld und wer soll sie bezahlen ? A. A. alájegyzéssel. Pesten nyomatott Müller Adolfnál, 4­ edrét féliv. — 4. Zweites Blatt. Ein Jeder muss es wissen!! Wer kann, wer wird jetzt 11 ungarn retten ? A. A. alájegyzéssel. Nyom. Lukács és társánál 4-rét féliven. — 5. Pestváros vá­lasztó közönségéhez a tanács. 1848. jun. 20. Rotten­­biller és a tanácsosok aláirásával ellátva. Nyom. Länderer és Heckenastnál 1848. 8-rét féliv. — 6. Die Geheimnisse der Camarilla, .... Back H. L. alájegyzéssel. Nyom. Lukács és társánál. Falragasz­­alakú egy ivén. Ára 3 kr. — 7. Die Helden der Ca­marilla ! Kranklachende Scene von Michel Schrei­laut. »Német« alájegyzéssel. Nyom. Eisenfels Ru­dolfnál. Pesten falragasz alakú ivén. — 8. Egy né­met kiáltvány. Kelt 1848. szept. 16. Nyom. Lukács és társnál Ivrét féliven, melynek felső fele hiányzik., »Zum Kampfe, zum Kampfe, sonst geht unser armes Vaterland zu Grunde.« végzettel. — 9. Tod und Verderben allen Feinden der Magyaren!! S.. . alájegyzéssel. Nyom. Eisenfels Rudolfnál, ivrét féliven. — 10. Offener Brief aus dem ungar. Lager an der Drau an den Ministerpräsidenten. K. P. im Namen seiner Brüder. Nyom. Eisenfels Ru­dolfnál. Falragasz alakú iv. — 11. István nádor ki­áltványa, gróf Batthyány Lajos ellenjegyzésével. Bu­dapest szept. 12. 1848. Ivrét féliv. — 12. Éljenek a Magyarok ! Im Namen der Compagnie Ernest Bresz­­lein Ritter von Sternau. Nyom. Eisenfels Rudolfnál ivrét féliven. (Az első bécsi önkénytes-század német kiáltványa a magyar nemzethez.) — 13. Ferdinánd király és Ferencz­ Károly főherczeg lemondásukról szóló kiáltvány. Kelt Olmützben deczember 2. 1848. Ivrét féliv. — 14. Kossuth Szózata Gödöl­lőről. April 7. 1849. Nyomatott Lukács és társ­nál, falragasz alakú ivén. — 15. Komárom várá­nak megadása és feltételei. Puszta-Harkály 1849. sept. 27. Falragasz alakú ivén magyar és német szö­veggel. — 16. Öreg ÁBC vén emberek számára. Vas Gerebentől. Nyom. Győrött 1848. 1. száma 4 rét ivén. (Három száma jelent meg.) — 17. Közügyvéd. Emberbaráti egyletalakitó jótékony czélu néplap. Szerk. Jósa Ferencz, kiadó Müller Á. Nyom. Tratt­­ner­ Károlyinál. 4. sz. (Pest, máj. 12. 1848.) 4 rét egy iv. — 18. Reform. Szerk. Nádaskai és Zerffi ; kiadó­­tulajdonos Emich­ Gusztáv. 12. szám. (nyárhó 14. 1848.) 4 rét egy iv. — 19. Die Opposition. Szerk. Chownitz Julián, később Schuller D. 1848-ból a 30, 52, 55, 57, 58, 73, 166, 181 és 216 4-rét fél ives szá­mok. ■— 20. Der Patriot. Budapester Abendblatt. Szerk. Wyscher Lajos , k­iadó Müller Adolf, nyom. Lukács Lászlónál. 1848. jun. 26. a 20. szám 4-rét fél ivén. — 21. Der Ungar 1848. jun. 29. 151. sz. 4 rét fél ivén. — 22. Charivari (Dongó.) szerk. Lauka Gusztáv. Nyom. Lukács Lászlónál. 2. szám jul. 5. 1848.4 rét fél ivén, kőnyomatos képpel. — 23. Forra­dalom. Politikai röpirat. Erdélyi Arthurtól. Pest, jul. 10. 1849. 4 rét félivén. — 24. Nemzetőr. Kiadja és szerkeszti Vakot Imre 5. szám jul. 30. 1848. 4 rét ivén. — 25. Köztársasági Lapok. Szerk. Birányi Ákos. Pest 1848. oct. (6. szám.) 4 rét féliv. — 26. Der wahre Ungar. Szerk. Saphir Zsigmond Pesten, 1848. oct. 14. 12. szám 4 rét fél­iv. — 27. Jövő. Szerk. Ábrányi Emil. 1. száma, Pest dec. 1. 1848. Ivrét egy ivén. — 28. Szabadság, egyenlőség, testvé­riség. Szerk. és kiadó Kocsiss Imre. 1. száma Pest, 1849. apr. 4 rét fél iven. — 29. Esti Lapok Szerk. Ludasi Mór, kiadja Jókai Mór. 2. száma Pest, 1849. máj. 1. 4 rét féliven. — 30. Márczius Tizenötödike 1848. évfolyamból a 164. szám ; 1849. pesti kiadásból a 4, 5, 12, 16—20, 23, 27, 31, 32, 33, 36, 38, 39, 41, 44, 50, 52, 53 és 55. számok. — 31. Magyarország térképe a Bach-korszakból »Ungarn nach den neuen Eintheilung in 5 Districte 45 Comitate 265 Stuhl­­verwaltungs Bezirke. Lith. b. Steimle in Pest 4 rét lapon. — Eljegyzés: Pasteiner Gyula egyetemi magántanár eljegyezte Glosz Janka kisasszonyt,Glosz János háztulajdonos bájos leányát. — A magyarországi nagy sza­­badkőmives páholy holnap közgyűlést tart, a Nagy-Orion pedig augusztus hóban ünnepé­lyesen fogja az uj páholyt megnyitni, mely ünnepélyre külföldről is sok vendég hivatalos.­­ A budapesti izr. fér­fi tanítóké­­pezdében június 26-án tartott zárvizsgálatok al­kalmával Blau Soma, Kramer Simon, Ráth Mór, Beifeld Sándor Ill­ad éves ; Engl Jakab, Bosinger Márton, Kramer Miksa, Weisz Pinkász Il-ad éves ; Kellner Ferencz, Hirsch Soma, Deutsch Soma és Ungár Vilmos I-fő éves képző intézeti növendékek szorgalomdíjakat nyertek.­­ A magyar tisztviselők országos egyesülete f. hó 4-én a svábhegyi »Eötvös«-féle nyaralóban zártkörű tánczvrgalmat tart. Jegyek a meghívó előmutatása mellett kaphatók július hó 1-től kezdve az egyesület helyiségében (Hungária szállo­da) 5 és 7 órák közt és a bizottsági tagoknál. Jegyek ára : Az egyesület férfi tagjai részére személyenkint 1 frt. Férfi vendég részére 1 frt 50 kr.­­Nők részére ki­vétel nélkül 60 kr. Ezen jegy árában a budai közúti- és svábhegyi fogaskerekű pálya szállítási díja (az oda- és visszamenetelre) benfoglaltatik és érvényes minden ezen napon közlekedő rendes, valamint az éj­jeli rendkívüli vonatra.­­ A tudomány- és műegyetemi olva­sókör negyedik évkönyve megjelent. Az elnöki s titkári jelentés nemcsak arról tesz bizonyságot, hogy a kör soknemű kedvezményben részesült, de arról is, hogy a tagok nagy része a kedvezményt igen czél­­szerűen használta fel. A pénztárnoki jelentés szerint az évi bevétel 3607, a kiadás 2633 frt volt. A tagok összes száma 931 volt, köztök Deák Ferencz, Jókai Mór tiszteletbeli tagok. Az év folyama alatt azonban közel 400 tagot (leginkább jogászt) kellett kizárni a tagdíj nem fizetése miatt. A körbe összesen 206 lap járt 241 példányban, ezek közül előfizetés folytán 99, ingyen 142. Nyelvre nézve 147 magyar, 46 német, 4 franczia, 2 olasz, 3 angol, 2 szerb, 1 oláh, 1 tót lap. Felolvasás is tartatott 19 s ezen kivül Toldy emlékezetére ünnepet is ültek. A könyvtár vétel ut­ján 58, adományozás utján 194 mű­vel szaporodott s igy jelenleg közel négy ezer kötetet tesz ki.­­ Az orsz. magyar iparegy­e­­n­­­e­s kiállítási szakosztálya szombaton f. hó 1- i napján délután 5 órakor az egyesület helyiségéből­­(országút 10. sz. 1. emelet) ülést tart, melyen a zagony-­fság is ; a bizottság budai tagjai az I. nál, a balparti városrészbeli tagok pen házánál gyűlnek össze d. e. */210 órakor. KÜLÖNFÉLÉK. — Néhai V. Ferdinánd király­ért július 4-ikén d. e. 10 órakor a budavári plébá­niatemplomban ünnepélyes gyászmise tartatván, ezen a főú. hatóság is részt veend és pedig nem csak a polgármesterek és tanács, hanem a thatósági bizott-

Next