A Hon, 1876. július (14. évfolyam, 149-177. szám)
1876-07-01 / 149. szám
• 1002 közüaett a váltó-tárcza lett 78 előleg 78 millió és a zálog-, lejön 20 és fél millió. Ez nem átlás, ez egészséges irányú emelkedés. Vegyük ehhez még azt, hogy 1873 május elsején volt 49 népbank, 144 szövetkezet, tehát néphitelintézet 193 ; 1874 végén 192 ilyen intézet, melyek közül 134 kimutatott 11.808,273 forint betétet és csaknem ennyi kölcsönt ; míg a múlt év végén volt 51 népbank 40 millió betéttel, 92 szövetkezet kimutatott 7.814,368 forint törzsbetétet és 2.939,460 takarékbetétet, (60 elmulasztó a kimutatást), mindezekből kitűnik, hogy az ország hitelintézetei átalakuláson mennek át, itt szaporodnak, amott apadnak ; a tőke vándorol, de a hitelforrás nem apad ; a betétek szaporodnak. Igaz, hogy az iparos társulatok sorsa szomorú képet nyújt, mert 1873. májusban volt 177 iparos részvénytársulat 103.482.000 frt befizetett tőkével . 1875 végén volt 123 ipartársulat, de hogy ezek tőkéje mit ér, nehéz megmondani, mert többnyire ingatlanokba van befektetve. De hogy most sokkal kevesebbet ér, mint amennyi befizetve volt, azt nem csak az intézetek apadásából, de rosz üzletviszonyokból is következtethetjük. Azonban annál örvendetesebb az ország által megtakarított összegek növekedése. Az egész ország összes hitelintézeteinél 1873 május elsején betét volt 196.061,177 frt 1874 végén » 196.425,185 frt 1875 » , 209.306,003 frt A takarékosságot, a »krach« nem vonta meg, csak növelé. Igaz, hogy a betét részben vállalatból vonatott ki, de épen ezért van megmentve a jövőnek — a bukástól. Hegedűs Sándor, Apróságok. Az országgyűlés összehívásáról volt szó több lapban legközelebb. Nekünk úgy tetszik, hogy az e részben küzlött értesülések inkább az illetők vágyaira, mint meglevő szándékokra vihető vissza. A »Pester Lloyd« 28-ki esti lapja legalább dementálja, ami e hírekben tényleges gyanánt mondatott. Mi a nélkül, hogy e részben a kormány nézeteiről értesülve lennénk, azon hitben vagyunk, hogy a kérdés fölött, vájjon a keleti zavarok miatt az országgyűlés összehívására készen kell-e lennünk, döntenie kellett a kormánynak az országgyűlés elnapolása előtt. S ha a kormány nem felelt volna Irányi interpellációjára, abban a válaszban békés szándékainak nem adott volna eklatánsan kötelező kifejezést ; meggyőződésünk, hogy az országgyűlés nem napoltatott volna el úgy, hogy akár a kormány, akár az elnökség, akár 20 képviselő kezdeményezésére összehívható ne legyen. Az elnapolás ünnepélyes formája az összehívás formáit nehezíti ugyan, de ép ezért a dolog természete hozza magával, hogy arra csak akkor lehet szükség, ha a külpolitika, melyet Tisza ismert válaszában jelzett, s mely a ház előtt osztatlan tetszésre talált, irányában változást szenved. Az a politika, mint említek, a béke politikája volt. Reméljük, hogy ily változás árán az országgyűlés összehívását még azok a laptársaink sem szeretnék, akik ma legjobban sürögnek a mellett. Nekünk különben szörnyű különösnek tetszik, mikor háborús dolgokat parlamentárisan akarnak elintéztetni. Nem emlékszik-e még az a tisztelt laptársunk, mely nagyon bosszankodik ez összehívás elmaradása fölött, hogy a 48-iki események idején mit mondott Batthyányi, mikor ép a szerbek ellen követendő eljárásra nézve az akkori — a mainál egy csöppet sem roszabb — ellenzék kisajtolt belőle, egy kormánytitkot. — Most hát megtudták az urak, de egyúttal megtudta az ellenség is. Különben a sajtó, mely nagyon haragszik, hogy a kormány intézkedései dobra nem vezetnek, parlament nélkül is ugyanezt a »hadviselési módot« akarja a szerbek ellen követni.* Nagyon szeretnők tudni, váljon hol készült az a távirat, mely a »Pesti Napló« egyik számában a fölött jajgatott, hogy a mohácsi szolgabirói hivatalban nem tudnak mit csinálni a sok lefoglalt fegyverrel. »Épithet magának a miniszter úr Mohácson arzenált,« mondja nagy bölcsen az a távirat. Egészen ellenzéki laptársaink siettek aztán a dolgot kiegészíteni azzal, hogy ebből a kormány tehetetlenségére vontak következtetést. Ha az a mohácsi táviratozó úr tényleg azon ijedt meg oly nagyon, hogy mily sok fegyvert foglaltak ott le. Ha az mind elsül, talán még föl is veti Mohács városát. Tisztelt laptársaink pedig azért haragusznak oly nagyon a kormányra, amiért az a szállítmány lefoglalását elrendelte. Miért nem hagyta tovább menni, egész Szerbországig. Akkor nem kellene a miniszter úrnak »Mohácson építeni arzenált.« Minthogy ez ama tisztelt laptársainknak bizonyára nagyon ínyére lenne, nem is bántjuk őket tovább. Hanem annak a mohácsi úrnak egyet vagyunk bátrak figyelmébe ajánlani. Bizonyára ismeri a magyar nótát, melynek reframja az, hogy : »no de sebaj, több is veszett Mohácsnál.« Nos hát, most az egyszer mi is ezen a véleményen vagyunk. Bárhogyan meg legyenek is akadva azzal a sok fura gyilkos szerrel Mohácson , bármenynyire nem tudják is, hogy mit tegyenek vele, az arzenálra várakoztakban — mi akár elégetik, akár a Duna fenekére dobják, azzal fogjuk vigasztalni magunkat, hogy »több is veszett Mohácsnál.« * Legszebb azonban az, hogy mi a háborúnak ezen az élő évadján mily békés foglalkozásokon törjük a a fejünket. Egy hadköteles barátom augusztus közepére a szegedi iparkiállításra készül, a másik — szabadságolt állománybeli hadnagy — Marmarosban természetet szándékozik vizsgálni, a harmadik — ez már honvédkapitány — az őslénytani kongresszuson akar szerepelni , az ötödik a statisztikai gyűlésre készíti adatait. S mikor aztán erről kibeszélte magát valamennyi, akkor áttérünk a politikára. (Ilyesmit is csak szakemberekkel lehet tenni. Más azon kezdené !) — Mit gondolsz, lesz-e a nyáron háborúnk ? Esküszik rá valamennyi, hogy lesz, de véres. Hejh akkor jó barátom, ne készülj te a szegedi iparkiállításra, majd készítenek neked szebb kiállítást ott, ahol iparnak nyoma sincs ; a természetet is alaposabban vizsgálhatod másfelé, arról nem is szólván, hogy az őslénytannak mennyivel közvetlenebb szolgálatot tehetsz, ha arra igazán rá kerül a sor, amitől, hirdetjük, hogy félünk, de amire oly nehezen tudunk számítani. Háborúra még nem sorakozunk. Sőt még egy más sorakozás is meghiúsult, mely a sándorutczai országház-palotában volt tervben. A független szabadelvű párt elemeit ugyanis bántotta az, hogy, ha szónokoltak, aki személyesen nem ismerte őket, egyltalán nem tudta melyik párthoz tartoznak. Gulbert kormánypártinak, Bánhidyt a Németh Bérczi kollégájának, Paczolayt Sennyeyszának, Svarcz Gyulát szásznak nézték rendesen. Kértek hát maguknak az elnökségtől külön helyet. Az elnökség kijelenté, hogy ő neutrális hatalom s a területért és székhelyért versenygő képviselő urak vitáiba nem avatkozik be most sem, mint nem avatkozott be az imént, mikor más területről, s más székhelyekről volt szó. Intézzék el a képviselő urak egymás között. Meg is kisértették. De a megye sem ragaszkodik jobban székhelyéhez, mint a képviselő a székhez a melyet — ki tiz év alatt, ki tiz hó alatt — kiült magának. A disszenterek szék helyett kosarat kaptak. Szerencséjük, hogy a házban is nem maradtak, (mint pártállásuk tekintetében), két szék közt a pad alatt, hanem megmaradván régi helyükön, megmarad régi bajuk is s bár Ivort továbbra is összetévesztik Kállay Bénivel, Ragályi Aladárt Ürményi Miksával s Svarcz Gyulát — Steinacker Ödönnel. A miért kölcsönösen haragusznak egymásra valamennyien, a haza azonban e miatt majd csak ellesz valahogy. Y. I. A háború* A keleti helyzet egészen martialis arczulatot öltött. Még a mindig jót remélő Derby is kijelenté az angol felsőház tegnapi ülésében, hogy »kevés reményt lehet táplálni háború elkerülésére.« Két-három nap alatt a harcz kezdetét veszi s most a kezdet elején mindenki aggódva kérdezi, mi lesz annak a vége. A helyzet feltüntetésére a következő tudósításokat közöljük. Belgrádból írják jun. 28-ki kelettel : »Végre holnap már minden bizonynyal ránk virrad a »nagy nap«, melyen a fejedelem, törzskarának még itt lévő részével a hadsereghez utazik. Városunk már ma fel van lobogózva, és »zsirnóktól« visszhangzik a »nagy Milos«-nak, ki 1815-ben, 427 évi elnyomatás után megkezdte a harczot, »nagy unokájára«. A hevesvérű patrióták Milánt máris az egekbe emelik, daczára annak, hogy csak a kétségbeejtő szükségből csinált erényt. A nemzet ittas a háború mámorától, valóságos »delirium militareban« szenved. Julius első napjai előtt ne várjanak hírt nagyobb összeütközésről. Milán csak jul. 1-én fogja egy napiparancscsal az egész sereg fővezérletét átvenni. Ezt fogja a fejedelmi kiáltvány s a hadszenet követni. Csernajeff erős támadást akar Nis ellen intézni. Lehet, hogy véleménye győzni fog a hadi tanácsban, mely esetben 4-kén Nis mellett már nagyobb ütközet lehet. Egy igen komoly hír szárnyal itt jól értesült körökben. Szerinte Oroszországa Pruth mentén hadsereget von öszsze. Bratiano Gortschakoff parancsára minden Oláhországban internált bolgárt szabadon bocsátott, kik most Kladowo mellett vanak. Karawelow, a bolgár titkos kormány elnöklő tagja is megérkezett Kladowoba. Bratiano meghajlott a »felsőbb hatalom« parancsszava előtt, de ez még nem elégítette ki Oroszországot, mely egyenesen Románia részvételét kívánja a szlávok harczában. A Bratiano-kabinet ezáltal válságos helyzetbe jutott. Könnyen meglehet, miszerint az oroszok Pruth mellett tett maneuverei Károly fejedelmet rákényszerítik, hogy Milán példáját kövesse. Különben — s ezt teljesen megbízható forrásból írhatom önnek. — Berlinben is szeretnék ha Románia a harczba avatkoznék. Ily módon a helyzet keleten napról-napra bonyolultabbá lesz. Az itteni idegen diplomaták körében mind erősbé lesz a hit egy európai konflagráció iránt. Egy Oroszország protektorsága alatt álló délszláv foederátió végre is oly dolog, melyet több nagyhatalom nem nézhet zsebretett kezekkel, és ez most cél Szerbiában úgy, mint Oroszországban. Tartok tőle, hogy önök Budapesten és Bécsben ismét illuziókba ringatják magukat. Oroszország önkényteseket ígért. Tény, hogy a trónörökös Alexandrovics Sándor, nem titkolja, hogy örül a porta elleni harcznak, melyet nem is ki más néven, mint »szerva« dög.« Bécs, jun. 30. A »Deutsche Ztg.«-nak távirják Belgrádból, hogy az első ágyulövésnél melyet a fejedelem tiszteletére a belgrádi citadelláról elsütöttek, ünnepélyesen s a nézők örömrivalgása közt kivágták azon oszlopot, melyre a souveraenitás jeléül külön alkalmakkor a török zászlót fel szokták húzni. — Stratimirovics kiutasítását visszavonták, a tábornok a vezérkarban fog alkalmaztatni. Ragusa, jun. 30. a belügyminisztérium elrendelte, hogy a menekülteket ezután is lássák el az állampénztárból pénzsegélylyel, s őket se közvetlen se közvetve ne kényszerítsék a hazamenetelre. Az a hír, hogy Nikita semleges akar maradni, alaptalan. Nikita Milánnal egyidejűleg megy a háborúba. A szövetségi szerződés egyik félnek sem engedi meg a visszavonulást sem a portával való egyoldalú egyezkedést. * A szerb haditerv a következő : A nisi török fősereggel szembeszáll a Csernajev által vezényelt szerb főserereg ; a widdini török hadtestet a Timok-sereg tartja sakkban ; a Morava keleti völgyében csak akkor kerül eldöntésre a dolog, ha nem sikerül a törököt Nisből kiszorítani. A Timok- és a Drina-vonalat egyelőre egyegy dandár fogja szemmel tartani. De a Drinahadosztály (18.000 ember) Srebenicánál mielőbb átkel a folyamon, betör Boszniába, Serajevo felé megy és a mostar-forcai vonalban kezet fog a montenegróiakkal. Ezen hadosztályra aztán nem számíthatunk többé, de viszont 6—8000 montenegrói fedezni fogja balszárnyát, vagy támadást intéz Novi Bazar felé úgy, hogy a törökök kénytelenek lesznek jelentékeny csapatokat kiküldeni és így a központi sereget gyengíteni. A boszniai felkelés erősítésére szánt ezen Drina-hadosztályban van 100 tiszt és 250 altiszt az állandó hadseregből. Magával visz 30,000 hátultöltő fegyvert. E keret feladata szervezni a boszniai felkelést, vezényelni ennek, eddig vezetés nélkül állott kisebb bandáit és ellátni őket fegyverekkel. Egész Szerbia dobogó szívvel várja az ágyúk első szavát és bízik a győzelemben. * Az újvidéki »Szrbszki Národ« a mai mozgalmas időkben egy hazafias czikkben felszólítja a szerb papságot s a szerb néptanítói kart,különösen a határőrvidékit, világosítanák fel az elámított, de különben hazájához, kormányához s felebb való hatóságaihoz egész hűséggel és odaadással ragaszkodó népet, hogy a haza s a monarchia úgy erkölcsi, mint anyagi erőnk felhasználását kivánja az átalános jóllét érdekében. Fájdalommal emlékezik meg a nevezett lap további soraiban azon nagy befolyásról, melyet a »Zásztava« pártja különösen 1874 évtől fogva, a mióta t. i. többséggel rendelkezik az egyházi és iskolai ügyekben, az illető hatóságoknál, s az egyházi és iskolai vagyon kezelésénél, — a népre magára gyakorol. Tettre szólítja fel a tetterős lelkeket, ragadják ki a papságot s a tanítói kart, melynek mindezideig a legnagyobb befolyása van a népre, — a »felforgató párt» körmei közül,s akkor nem kell attól tartani,hogy a kormánynak nem lesznek tényezői melyekkel a népre erkölcsileg hathat. A múltra szomorúan emlékezik meg a »Szrbsz. Nár.« s abból a jövőre nem akar következtetést venni. Egyének, kik a veszélyes áramlatot a szerb nép között nyíltan és titkon támogatták, magas állami hivatalokkal, rendjelekkel, czimekkel és rangokkal tüntettek ki és ajándékoztatak meg , mig oly egyének, kik az állam érdekében működtek becsülettel, hűséggel és odaadással s magukat az állam érdekében exponálták — alig birják családjaikkal együtt — a mindennapi kenyeret, s a mi a legfájdalmasabb ! az állam s az egyház ellenségeinek kegyétől függnek. E borús visszaemlékezés után azonban derült szivvel, s legjobbat remélve jövőre, hívja föl a szerbséget : bizonyítsák be, hogy Ausztria-Magyarországban hű alattvalói Ferencz József király ő felségének, hü állampolgárai Magyarországnak, kik tisztelik az ország törvényeit s tudják állampolgári kötelességeiket! Az újvidéki »Z á s z ta Va« visszapillantást vet az 1389-diki koszovói (rigómezői) ütközetre, melyen a törökök I. Murat alatt a szerbeket tönkre tették, mely időben a magyarok ép oly ellenszenvvel viseltettek a szerbek iránt, mint ma, midőn a szerbek közel ötszáz év múlva V. Murattal készülnek élethalálharczot vívni, de nem oly eredménynyel mint akkor. Ma is ellene vannak a magyarok a keleti keresztények felszabadításának, ezek azonban nem igen törődnek a magyarok (s a velük szövetkezett zsidók) kívonataival. A magyarok különben az ötszáz év előtt tanúsított ellenszenvükért lakoltak : a dicső Koszovót a szégyenteljes Mohács követte, s fölszabadulva bár, a némethez lettek kötve. A mai hadviselés a szerbekre nézve a legjobb auspiciumok alatt veszi kezdetét. Az európai népek sympáthiája (?) (az osztrák-magyarokét kivéve) a szerbek s a többi keleti keresztény népek részén áll. A hivatalos Európa paralizálódik egyrészről Oroszországgal, más részről Angliával az élén. Egy, Szerbia és Montenegróra nézve szerencsétlen körülménynek bekövetkeztével Oroszországnak ezeket támogatnia kell és fogja is támogatni, Porosz- Németország pedig Oroszország háta mögé vonul. Bécsből tegnapi kelettel írják a következőket : »Az Angol- és Oroszország közt folyt alkudozások meghiusultaknak tekintendők. Most más kísérlethez folyamodik Angolország. Tegnap Londonból a párisi szerződést alájegyzett valamennyi hatalomhoz az a felszólítás intéztetett, hogy collectív lépést tegyenek Belgrádban és Konstantinápolyban, és közvetítő értekezletet ajánljanak. Az angol kormány e lépésének igen csekély kilátása van a sikerre.« Azt a nagyfontosságú hírt közli a »Fremden b 1a 11,« hogy Bécsbe Nikicza montenegrói fejedelemtől egy sürgöny érkezett, mely a legszorosabb semlegesség ünnepélyes ígéretét tartalmazza. Nikicza kijelenti, hogy ha Szerbia meg is kezdi a háborút a törökök ellen, Montenegró nem fogja a példát követni, hanem tovább is neutrális marad, sőt — hogy jószándékairól minden kételyt elhárítson — az önkénteseket el is bocsátja.« (Ezt a Ragusából fennebb közlött távirat teljesen megcáfolja.) * A »Correspondence Hongrois« a reichstadti találkozásról a következőkben mondja el nézeteit : »Oroszország és Austria-Magyarország a diplomatiai actió első fejezeténél állanak, mely mindenek előtt mérséklő actió. Ha Szerbia győzelmesen tér vissza a háborúból, a continentális hatalmak fogják tudni mérsékelni a szerbeket, olyan egyezkedést ajánlván,mely Szerbia akaratának érvényesítését kiegyeztesse a fenálló szerződésekkel.Ha ellenben a portának sikerülene Szerbiát megtörni, Oroszország és Ausztria-Magyarország egyetértve azon lesznek hogy a győzőt mérsékeljék, s megakadályozzanak minden túlságos elnyomást, mivel sem Szerbiának,sem Törökországnak nincs hatalmában a status quot a signatarius hatalmak beleegyezése nélkül módosítani. Az utóbbi napok eseményei még szorosabbá (?) tették a három császár szövetségét s erősíték azon jótékony befolyást, melyet ez az átalános béke fentartására s a keleti háború lokalizálására gyakorol, ezt el fogják ismerni ennek ellenei is. Bármi legyen is a háború eredménye Szerbia és a fényes kapu közt, az osztrák-magyar kormány nem tűrheti, hogy a mozgalom határáig elhasson; továbbá Oroszországgal egyetértőleg előbb-utóbb elfogadtat a hadviselő felekkel egy compromissumot, mely a portát fellázadt tartományaival kibékítse. A reichstadti találkozás biztos jele annak, hogy elismerik olyan eszközök létezését, melyek garantiát nyújtanak a continentális hatalmaknak, hogy a béke helyreállítására vonatkozó határozataikat respectálni fogja a porta is, a felkelők is.* Igen érdekes vallomást tesz a »St. Petersb. Widemost« nevű orosz lap egyik újabb száma, melyben Ignatieff, Orlov és Suvalov áthelyezését kilátásba helyező hírekről ir. Nem akarjuk — úgymond — vizsgálni itt, mennyiben alaposak ezen hírek vagy alaptalanok, de kötelességünknek ismerjük egy körülményre utalni s egy állítás ellen tiltakozni. Tiltakozásunk azon párhuzam ellen irányul, melyet egy részről Gorcsakoff herczeg és Ignatieff tábornok, más részről pedig Bismarck és Arnim gróf között vontak. A külföldi lapok állítják, hogy Ignatieff Konstantinápolyban épen úgy, mint Arnim Párisban, saját személyes és kormányának politikájától teljesen eltérő politikát követett. Ezen feltevés épen oly helytelen, mint azon állítás, hogy Oroszország két ellenséges pártra száradt, amelyeknek egyike Törökországgal, és ha cell egész Európa ellen háborút kíván, másika pedig minden áron legyen bár Oroszország érdekeinek és méltóságának hátrányára, a béke fenntartását óhajtja. Ezen állítás merő hazugság. Nálunk nincsenek ilyen »a tout prix« béke- vagy harezpártok. Oroszország a békeszeretet politikáját követi s ezen tekintetben a nemzet tökéletesen egyetért a kormánynyal , de ha a körülmények követelnék, Oroszország a háborútól sem riad vissza s az orosz nemzet tettekkel megmutatja jeentőségét. Törökország ügyeiről írva, ezen lap újólag perforteskálja az »ollót, a revolvert és a handzsárt« s nem hiszi, hogy az ottomán birodalomban az alkotmányos korszak meghonosulhatna. Azon padisah, ki a korán tételeit a keresztények és mohamedánok egyenjogúsítása által megsértené, már »eo ipso« jogot adna ez utóbbiaknak, hogy ötét, mint ezt letegyék a trónról. A szerb önkénytesz számára a szerb kormány egy 21 §-ból felló rendeletet adott ki, melyben minden előfordulható vétkekről s azokra kiszabott büntetésekről említés létezik. A bűnök közt főhelyet foglal el az engedetlenség, szökés, árulás, fosztogatás, gyávaság stb. A rendelet 12-ik §-a igy szól : »aki erőszakot követ el, habár csak felnőtt személyen is, halállal büntettetik.« Minden megbecstelenítő coitus a legsúlyosabb börtönbüntetéssel fenyittetik s a tettes fegyvereinek elvételével, a hadseregből kitaszittatik. — 15. §. A ki parancs ellen a csatán kivül idegen vagyont felgyújt, halállal büntettetik. 17. §. Minden parancsnok vagy helyettes 15 napi börtön fegyelmi büntetéssel büntethető. A csapatparancsnokok embereiket 30 napi börtönnel fenyíthetik. Az e büntetéseken felül eső vételt kegyelem nélkül halállal büntettetik. A büntetések a 20. §. szerint mindig azonnal végrehajtatnak. Aláírva a fejedelem és minden miniszter. Budapest főváros rendes közgyűlése. Jún. 30-án. A mai folytatólagos közgyűlés egyedüli fontosabb tárgya a főváros balparti részének szűrt vízzel való ellátásáról beadott középítési bizottsági és tanácsi előterjesztés volt. Sajnálattal jegyezzük meg, hogy mikor a fontos kérdés eldőlt, alig volt 35—40 tag a teremben. A bizottsági tárgyalásokból ismerjük, hogy Wein János igazgató tervet nyújtott be Budapest balparti részén a hajóhivatali téren felállítandó vízszintes kút iránt, melybe a vizet a talajvíz szolgáltatná, a kavics rétegű talaj képezvén a természetes szűrőt. Ezzel az egész balparti város tiszta és egészséges ivóvízzel láttatnék el. A talaj s az ott nyerendő vízkutatás által, vegyileg megvizsgáltatott, a vizsgálatot 4 szakértő végezte. Az eredmény igen kedvező, a víz egészségesnek mutatkozott s kivált, ha a környékét fertőtlenítik, 20—30 évig naponta 600,000 körláb vizet lehet ott nyerni. Hosszú beszéde végén kiemeli, hogy azért nem járulhat a tervhez, mert csak Pestről gondoskodik, hogy Budán sokkal szükségesebb egy vizmű, azonkívül egy új ideiglenesség teremtéséről van szó benne ; fenntartja a jogot magának, külön szavazatot beadni ; indítványozza, hogy a terv utasíttassék el. Ráth főpolgármester kértére az előadó tanácsnok felolvassa a szakértői véleményt. Ennélfogva a tervet teljes nyugalommal el lehetne fogadni, annál inkább, mert a vizsgálatot végző vegyészek tekintélyek a tudományban. E terv a középítési bizottság és a tanács pártoló javaslatával került a közgyűlés elé. A mű kivitele 940 ezer írtba kerülne, ebből 500,000 frt esnék a csőhálózatra, mely nem ideiglenes, hanem végleges, körülbelül 240.000 forint a gépek beszerzésére ; körülbelül 200.000 frt a vízszintes vízműre, mely ugyan ideiglenes, de mégis 20 — 30 évig tenne szolgálatot a fővárosnak. A tervezet fölötti vitában első szónok Busbach Péter volt. Szóló fél, hogy a kút nem fog megfelelni feladatának. Meglepte a szakértő véleményekben foglalt kifejezés, »ha a talaj fertőtleníttetik« s a sok többi »ha « nyugodtan tehát nem járulhat hozzá. Kiemeli továbbá, hogy ha a rakparti kőfalak által el lesz zárva a Duna, a kút nem fogja oly gazdagon szolgáltatni a vizet , s van ott egy csatorna, melytől tartani lehet, hogy a talajvizét elrontja. Steiger szintén nem fogadhatja el a javaslott vízművet. Kiemeli, hogy midőn a vízvezeték felállíttatott akkor is minden jót ígértek, s csak később vették észre, hogy a víz rosz és büdös. Később javasolták a vizmű megnagyobbítását s az ideiglenesnek kibővítését. Jelenleg is új ideiglenesség felállításáról van szó , a fővárosnak pedig nem ideiglenes, hanem végleges vízmű felállítása kell , tehát semmi módon nem járulhat hozzá. Nincs meggyőződve arról sem hogy a nyerendő víz jó lesz. Hivatkozik a szakértőkre, kik azt mondják : a talaj fertőtlenítésére nagyon ügyelni kell, mit ő kivihetetlennek gondol. Tagadja, hogy e vízmű felállítására szükség volna. Ő csak végleges vízművet akar, mit az újpesti szigeten kellene felállítani. Busbach indítványát azon pótindítványnyal fogadja el, hogy utasíttassék a tanács , hogy tegyen előterjesztést, minő lépéseket kellene tenni a végleges vízmű felállítása iránt. Wein vízvezetéki igazgató beszédéből kiemeljük a következőket : A szakértők megegyeznek abban, hogy ott, hol a városokat tiszta talajvízzel lehet ellátni, mindig óhajtandó ennek fölhasználása, inkább, mint a szűrt folyamvizé. A hajóhivatali víz több év óta ismert , egyforma az a Haggenmacher és hengermalom, állatkert s államvasúti kutak vizével. Ezeket évek óta minden évszakban vegyileg megvizsgálták s minden szerves rész nélkül találták ; a szüretien Duna viz, mely most szolgáltattatik, néha olyan zavaros, mintha csokoládé volna. Busbach állítása, hogy a rakpart kiépítése árt a kutak vizgazdagságának, a tapasztalat szerint alaptalan ; az ottani csatorna pedig nem vezet ürüléket, csak a gőzmalmok condensált vizét. Lelkiismeretes meggyőződéssel ajánlja a közgyűlésnek a terv elfogadását. A terv ellen szól még Dr. Poór és Dr. Scheerman; mellette Márkus és Kiss Péter ; az utóbbi igen melegen támogatja s kiemeli, hogy pénzügyi viszonyaink most nem engednek 5—6 millió forintos végleges vízművet emelni , holott ez 20—30 évre megfelel a szükségletnek. Kivitelét annál is inkább ajánlja, mert ez csak 5°/0-át tenné a végleges vízmű költségeinek. A tárgyalás alatt a csekélyszámú tagok közt élénk eszmecsere s kölcsönös kapacitáczió fejlett ki, minek eredménye az lett, hogy a szavazásnál a többség elvetette a javaslatot s elfogadta Steiger pótindítványát. A közmunkatanács átirata a dunabalparti vízvezetéki csőhálózat kiterjesztése tárgyában, tudomásul vétetett, mint szintén a pénzügyminiszter leirata a 24 milliós kölcsönből épített rakpartok jövedelmének megállapítása iránt. A miniszter beleegyezik a 18.000 frt bér fizetésébe, de fentartja a jogot a szerződés letelte után az illetékeket ismét saját közegei által szedetni. A tanügyminiszter is beleegyezik, hogy a lipótvárosi reáltanoda czéljára adományozott telken, az építést 1880-ban megkezdett és be is végzi. Élénkebb eszmecserére adott okot, végül a csavargőzös átkelési vállalat folyamodványa a ráczfürdői állomásra kért partátengedés tárgyában. A közgyűlés magáévá tette a tanács elutasító határozatát s e gazdasági kérdésben ítélni magát conpetensnek nyilvánította. Utasította azonban a tanácsot, hogy szigorúan felügyeljen, hogy a vállalat állomáshelyeit — mint már történt — önkényüleg ne változtathassa meg. Erre a közgyűlés több nyugdíjazási kérvény elintézése után esti 1/2 8-kor eloszlott. Budapest főváros július 8 órakor tartandó rendkiv. közgyűlésének tárgysorosa 1. Az üresedésbe jött első alügyészi állomás kezdése ; 2. p. ü. gazdasági és középítési bizottságokban öt tag választása ; 3. az ügykezelés egyszerűsítésére kiküldött kilenczes szervező bizottmány javaslatának tárgyalása. — Szabadságharczunk emlékei. _ Tersztránszky Lipót biztosítási hivatalnok Debreczenben, Szinnyei József egyetemi könyvtárőr gyűjteményét a következő fölötte érdekes és becses nyomtatványokkal gyarapitá : 1. Judenverfolgung in Pressburg am 23. und 24. April 1848. Ivrét féliv. — 2. Hazafiak ! Budapest, május 19. 1848. A magyar miniszterek aláirásával. »Éppen most vettük futár által azon tudósítást, hogy felséges királyunk Bécs városát váratlanul elhagyta s útját Innsbruck felé vette« Kezdettel. Ivrét féliv. — 3. Auch dieses soll ein Jeder wissen !! Was ist die Staatsschuld und wer soll sie bezahlen ? A. A. alájegyzéssel. Pesten nyomatott Müller Adolfnál, 4 edrét féliv. — 4. Zweites Blatt. Ein Jeder muss es wissen!! Wer kann, wer wird jetzt 11 ungarn retten ? A. A. alájegyzéssel. Nyom. Lukács és társánál 4-rét féliven. — 5. Pestváros választó közönségéhez a tanács. 1848. jun. 20. Rottenbiller és a tanácsosok aláirásával ellátva. Nyom. Länderer és Heckenastnál 1848. 8-rét féliv. — 6. Die Geheimnisse der Camarilla, .... Back H. L. alájegyzéssel. Nyom. Lukács és társánál. Falragaszalakú egy ivén. Ára 3 kr. — 7. Die Helden der Camarilla ! Kranklachende Scene von Michel Schreilaut. »Német« alájegyzéssel. Nyom. Eisenfels Rudolfnál. Pesten falragasz alakú ivén. — 8. Egy német kiáltvány. Kelt 1848. szept. 16. Nyom. Lukács és társnál Ivrét féliven, melynek felső fele hiányzik., »Zum Kampfe, zum Kampfe, sonst geht unser armes Vaterland zu Grunde.« végzettel. — 9. Tod und Verderben allen Feinden der Magyaren!! S.. . alájegyzéssel. Nyom. Eisenfels Rudolfnál, ivrét féliven. — 10. Offener Brief aus dem ungar. Lager an der Drau an den Ministerpräsidenten. K. P. im Namen seiner Brüder. Nyom. Eisenfels Rudolfnál. Falragasz alakú iv. — 11. István nádor kiáltványa, gróf Batthyány Lajos ellenjegyzésével. Budapest szept. 12. 1848. Ivrét féliv. — 12. Éljenek a Magyarok ! Im Namen der Compagnie Ernest Breszlein Ritter von Sternau. Nyom. Eisenfels Rudolfnál ivrét féliven. (Az első bécsi önkénytes-század német kiáltványa a magyar nemzethez.) — 13. Ferdinánd király és Ferencz Károly főherczeg lemondásukról szóló kiáltvány. Kelt Olmützben deczember 2. 1848. Ivrét féliv. — 14. Kossuth Szózata Gödöllőről. April 7. 1849. Nyomatott Lukács és társnál, falragasz alakú ivén. — 15. Komárom várának megadása és feltételei. Puszta-Harkály 1849. sept. 27. Falragasz alakú ivén magyar és német szöveggel. — 16. Öreg ÁBC vén emberek számára. Vas Gerebentől. Nyom. Győrött 1848. 1. száma 4 rét ivén. (Három száma jelent meg.) — 17. Közügyvéd. Emberbaráti egyletalakitó jótékony czélu néplap. Szerk. Jósa Ferencz, kiadó Müller Á. Nyom. Trattner Károlyinál. 4. sz. (Pest, máj. 12. 1848.) 4 rét egy iv. — 18. Reform. Szerk. Nádaskai és Zerffi ; kiadótulajdonos Emich Gusztáv. 12. szám. (nyárhó 14. 1848.) 4 rét egy iv. — 19. Die Opposition. Szerk. Chownitz Julián, később Schuller D. 1848-ból a 30, 52, 55, 57, 58, 73, 166, 181 és 216 4-rét fél ives számok. ■— 20. Der Patriot. Budapester Abendblatt. Szerk. Wyscher Lajos , kiadó Müller Adolf, nyom. Lukács Lászlónál. 1848. jun. 26. a 20. szám 4-rét fél ivén. — 21. Der Ungar 1848. jun. 29. 151. sz. 4 rét fél ivén. — 22. Charivari (Dongó.) szerk. Lauka Gusztáv. Nyom. Lukács Lászlónál. 2. szám jul. 5. 1848.4 rét fél ivén, kőnyomatos képpel. — 23. Forradalom. Politikai röpirat. Erdélyi Arthurtól. Pest, jul. 10. 1849. 4 rét félivén. — 24. Nemzetőr. Kiadja és szerkeszti Vakot Imre 5. szám jul. 30. 1848. 4 rét ivén. — 25. Köztársasági Lapok. Szerk. Birányi Ákos. Pest 1848. oct. (6. szám.) 4 rét féliv. — 26. Der wahre Ungar. Szerk. Saphir Zsigmond Pesten, 1848. oct. 14. 12. szám 4 rét féliv. — 27. Jövő. Szerk. Ábrányi Emil. 1. száma, Pest dec. 1. 1848. Ivrét egy ivén. — 28. Szabadság, egyenlőség, testvériség. Szerk. és kiadó Kocsiss Imre. 1. száma Pest, 1849. apr. 4 rét fél iven. — 29. Esti Lapok Szerk. Ludasi Mór, kiadja Jókai Mór. 2. száma Pest, 1849. máj. 1. 4 rét féliven. — 30. Márczius Tizenötödike 1848. évfolyamból a 164. szám ; 1849. pesti kiadásból a 4, 5, 12, 16—20, 23, 27, 31, 32, 33, 36, 38, 39, 41, 44, 50, 52, 53 és 55. számok. — 31. Magyarország térképe a Bach-korszakból »Ungarn nach den neuen Eintheilung in 5 Districte 45 Comitate 265 Stuhlverwaltungs Bezirke. Lith. b. Steimle in Pest 4 rét lapon. — Eljegyzés: Pasteiner Gyula egyetemi magántanár eljegyezte Glosz Janka kisasszonyt,Glosz János háztulajdonos bájos leányát. — A magyarországi nagy szabadkőmives páholy holnap közgyűlést tart, a Nagy-Orion pedig augusztus hóban ünnepélyesen fogja az uj páholyt megnyitni, mely ünnepélyre külföldről is sok vendég hivatalos. A budapesti izr. férfi tanítóképezdében június 26-án tartott zárvizsgálatok alkalmával Blau Soma, Kramer Simon, Ráth Mór, Beifeld Sándor Illad éves ; Engl Jakab, Bosinger Márton, Kramer Miksa, Weisz Pinkász Il-ad éves ; Kellner Ferencz, Hirsch Soma, Deutsch Soma és Ungár Vilmos I-fő éves képző intézeti növendékek szorgalomdíjakat nyertek. A magyar tisztviselők országos egyesülete f. hó 4-én a svábhegyi »Eötvös«-féle nyaralóban zártkörű tánczvrgalmat tart. Jegyek a meghívó előmutatása mellett kaphatók július hó 1-től kezdve az egyesület helyiségében (Hungária szálloda) 5 és 7 órák közt és a bizottsági tagoknál. Jegyek ára : Az egyesület férfi tagjai részére személyenkint 1 frt. Férfi vendég részére 1 frt 50 kr.Nők részére kivétel nélkül 60 kr. Ezen jegy árában a budai közúti- és svábhegyi fogaskerekű pálya szállítási díja (az oda- és visszamenetelre) benfoglaltatik és érvényes minden ezen napon közlekedő rendes, valamint az éjjeli rendkívüli vonatra. A tudomány- és műegyetemi olvasókör negyedik évkönyve megjelent. Az elnöki s titkári jelentés nemcsak arról tesz bizonyságot, hogy a kör soknemű kedvezményben részesült, de arról is, hogy a tagok nagy része a kedvezményt igen czélszerűen használta fel. A pénztárnoki jelentés szerint az évi bevétel 3607, a kiadás 2633 frt volt. A tagok összes száma 931 volt, köztök Deák Ferencz, Jókai Mór tiszteletbeli tagok. Az év folyama alatt azonban közel 400 tagot (leginkább jogászt) kellett kizárni a tagdíj nem fizetése miatt. A körbe összesen 206 lap járt 241 példányban, ezek közül előfizetés folytán 99, ingyen 142. Nyelvre nézve 147 magyar, 46 német, 4 franczia, 2 olasz, 3 angol, 2 szerb, 1 oláh, 1 tót lap. Felolvasás is tartatott 19 s ezen kivül Toldy emlékezetére ünnepet is ültek. A könyvtár vétel utján 58, adományozás utján 194 művel szaporodott s igy jelenleg közel négy ezer kötetet tesz ki. Az orsz. magyar iparegyenes kiállítási szakosztálya szombaton f. hó 1- i napján délután 5 órakor az egyesület helyiségéből(országút 10. sz. 1. emelet) ülést tart, melyen a zagony-fság is ; a bizottság budai tagjai az I. nál, a balparti városrészbeli tagok pen házánál gyűlnek össze d. e. */210 órakor. KÜLÖNFÉLÉK. — Néhai V. Ferdinánd királyért július 4-ikén d. e. 10 órakor a budavári plébániatemplomban ünnepélyes gyászmise tartatván, ezen a főú. hatóság is részt veend és pedig nem csak a polgármesterek és tanács, hanem a thatósági bizott-