A Hon, 1876. szeptember (14. évfolyam, 210-235. szám)
1876-09-01 / 210. szám
és gyenge államokra nézve azért bir e rendszer előnynyel, mert ezekben az állami rend biztonságának veszélyes a szerves képviselet, sőt maga a nép valamint a törvényes állami közegekre nézve több kárt mint hasznot idéz elő. A népképviselet szerves eszköze a törvényhozótest, a bíróságok, az egyének és községek kérvényezési joga és más biztosítékok, oly hatálylyal bírnak, miszerint a veszélyes tüntetések semmiesetre sem látszanak szükségeseknek. A másik, Angliában és Amerikában már régóta gyakorolt, legújabb időben pedig az európai continensen is uralkodóvá lett rendszer — melyet nagy és erős államok aggálytalanul használhatnak — a népgyűlések tartásának szabadsága, amely rendszerben a szabályt a gyülekezési szabadság, a kivételt pedig a kormányi tilalom képezi. Ezen rendszerben sem korlátlan a népgyűlések tartásának szabadsága, hanem — mint látni fogjuk — a különböző államok viszonyai, népei műveltsége, és vérmérsékletéhez képest törvények által korlátolt. Mivel hazánkban ép e napokban gyakorlatba vétetett a népgyűlések tartásának joga, mivel ez iránt társadalmunk műveltebb rétegeiben is téves nézetek uralkodnak ; mivel hazánkban ezen ügy törvényileg még nem szabályoztatott , azt hiszem, hasznos dolgot cselekszem, ha a különböző polgárisált államok ide vonatkozó rendelkezéseit a magyar olvasóval megismertetni törekvendem. A béke actió. Egy hete már, hogy a hatalmak elfogadták Milán kérésére a békeközvetítés szerepét, de mindeddig nemcsak semmi sikerrel, de fölötte csekély kilátással az eredményre. Esti lapunkban emlitettük a nehézségeket, melyek a békeactió elébe gördültek legújabban s melyek között főszerepet játszik Gorcsakoff herczeg követelése, hogy a kötendő fegyverszünet kiterjesztessék a bosnyák és herczegovinai fölkelőkre is, ami ezeknek a hatalmak által hadakozó felekül való elismertetését involválná, mire pedig a hatalmak nem akarnak ráállani. Nagy baj, hogy a hatalmak még mind nem tudtak egyetértésre jutni a békeföltételek iránt. Az erre vonatkozó eszmecserék és sürgönyváltások neléé vezettek eddig semmi sikerre. A helyzetet a bécsi »Militär Ztg.« anynyira komolynak látja, hogy valószínűnek tartja, miszerint ezen »álháborút valódi háború követendi, habár nem is a legközelebbi tavasz előtt s épen ezért hangsúlyozza, hogy a közös hadseregnek nemsokára lesz alkalma bebizonyítani harci képességét.« . Nem kevésbé desperatusnak tünteti föl a helyzetet a »P. Lt.« mai bécsi levele, mely következőleg hangzik: »Belgrádban ma sem tudnak többet, mint azt, hogy a hatalmak készek eleget tenni a fejedelem közbenjáráskérésének, s Konstantinápolyban nem többet, mint azt, hogy örömmel üdvözölnék erre vonatkozó lépéseik sikerét s nagyon lehet attól tartani, hogy a tulajdonképeni békemű nem fog oly simán végbe menni, mint vérmes kedélyek jósolni szeretik. Ha el is tekintünk attól, hogy a kormánylapok úgy Belgrádban, mint Cetinjében épen most, a békeració kezdetén tele torokkal beszélnek a háboruról az utolsó emberig s az utolsó (tudvalevőleg idegen) garasig s mig az összes testvérek föl nem szabadittatnak ; ily frázisok más körülmények között sem sokat elentenek, a mostaniak között meg épen semmi jelentőségök sincs ; de egy békeádió sem számíthat sikerre, ha a békeközvetitőknek nem sikerült egyetérteni a békeföltételek maximuma és minimuma fölött s láthólag nem is állapodtak még meg s nem is fognak megállapodni, mig oly követelések hozatnak szóba, melyeket egyedül a párisi szerződéssel nem lehet megoldani. Ha csak arról volna szó, hogy a vérző keleti seb ne begyógyitassék, hanem csak bekötöztessék, akkor persze könnyen lehetne segítni a dolgon. Egy rothadt békét, oly békét, melyet senki sem képes fentartani, könnyen lehet létrehozni ; ily békét közvetíteni vagy diktálni pedig nem felelne meg az egyesült Európa méltóságának, sem érdekének.« A bécsi »Tagespresse« ellenben a legjobban értesült forrásból a következőket írja: »Mindaz, a mi itteni és külföldi lapokban a harczias szándoklatok fellobogásáról Belgrádban és Cettinjében, vagy pedig a nehézségekről, melyek a mediatió elébe görditettek Konstantinápolyban, avagy Montenegróban, — olvasható volt, többé kevésbé merész conbinatión alapszik és nem érdemel figyelmet (?) A fennforgó nehézségek jobbára formai természetűek. Eleinte a béke actiónak a Montenegró és Szerbia között levő szövetségi szerződés képezte akadályát. Habár Milán fejedelem egy pillanatot alkalmasnak talált arra, hogy a hatalmakra apelláljon és ezt szövetségese nevében is téve, mind az általa szerb fejedelem nyilatkozatából nem lehetett elég világosan kivenni, hogy birtokában van-e egy teljesen megtámadhatlan felhatalmazásnak szövetségese részéről. Egyelőre tehát ezen pont fölött kellett tisztába jönni. Az első kérdésre, melyet a belgrádi consulok a mediativ kérésre a felhatalmazást illetőleg intéztek, nemmel felelt Milán kormánya. Azt mondák : Nikita testvér jól ismeri Szerbia békés célzatait, de még eddig nem adott semmi kötelező felhatalmazást. Mielőtt tehát további lépést tettek volna, constatálni kellett azt, ha várjon Cetinjében reflectálnak-e a hatalmak »jó szolgálataira.« Nikita positív nyilatkozata, hogy a maga személyére nézve is igénybe veszi a hatalmak közbenjárását, tegnap (aug. 29.) érkezett ide. (Bécsbe.) Miután már most a hatalmak időközben bizonyosságot szereztek maguknak a tekintetben is, hogy a porta szintén elfogadja a hatalmak közbenjárását, a második és még nehezebb kérdés előtt álltak : hogyan és minő formában gyakorolják a hatalmak a jó szolgálatokat ? Egyik oldalról javaslatba hozták, hogy a követek Konstantinápolyban értekezletet tartsanak, melyen megállapítsák a béke praeliminárékat. De egészen delicát természetű tekintetek megbuktaták ezen javaslatot. Ugyanis teljes alapossággal rámutattak a körülményre, hogy egyik nagyhatalom követe, mely hatalom a fönforgó conflictusban igen közelről érdekelve van, úgy alanyilag, mint tárgyilag kevés hajlandóságot bír arra nézve, hogy actív részt vegyen a követek conferentiáján. Teljes alapossággal vonták kétségbe azt, hogy ama diplomata (I g n a t i e f f), elég elfogulatlansággal közeledjék ama zöld asztalhoz, mely körül a szultán és szláv alattvalói közötti ügyek volnának tárgyalandók ; valamint, hogy kétségbe vonatott az is, hogy a porta objectiv máltánylásban részesítsen egy oly conferentiát, melyben ama diplomata is részt fogott volna venni. A »visszataszitó« követ elmozdítása épen e pillanatban nem biztat semmi kilátással s a hatalmak épen nem eszközölhetnek egy ily fontos személyváltozást. Ép oly kevéssé vezetne czélhoz, ha az illető nagykövet rábhatnék, hogy szabadság idejét, melyet Stambultól távol élvez, meghosszabitsa és helyettesét küldje a követek értekezletére. Ennél fogva a követ-conferentia elejtetett s most arról van szó, hogy egy újabb modul találtassák, de ez épen nem oly könnyű dolog. — Nem javaslat, hanem egy »eszme« alakjában indítványozta Oroszország, hogy a miniszterek conferentiára üljenek össze. De kitűnt, hogy a congressusi eszme elleni régibb agályok egész súlyukkal most is érvényesültek. Attól tartanak, hogy ha egyszer a diplomatiai menü feltálalva lesz, mindenféle váratlan »a tárgytól eltérő« kérdések fognak felszolgáltatni. A vezérminiszterek conferentiájának is tehát édes kevés kilátása van a megvalósulásra s meglehet, e pillanatban már tó haladott álláspontot képez. Tehát még mindig azon kérdés előtt állnak, hogy hol kezdjék? e kérdés megoldást fog találni meg pedig rövid idő alatt, afölött nem lehet kétség. Andrássy gróf ma (aug. 30.) egy hosszabb értekezletet tartott az angol és orosz nagykövetekkel és nem indokolatlan a várakozás, hogy e conferentiában megtaláltatott a pont, melyen aztán az actió megindulhat teljes erővel.« A hábwu. ’ átalában nem vágyakozott arra, hogy arcza márvány hidegsége a gyorsmozgás következtében fölhevüljön. A hajnalpk épen most kezdett mutatkozni kelet felől , de gyenge világa még igen csekély ellenszer volt az ég egy nagy s többezer kicsiny lámpáival szemben. Eszter kissé elszunyadt , könyöktől elázott arcza s kibomlott haja kitárt karjain nyugodott. Hirtelen kopogtatás hallatszott ajtaján s a leány megrettenve ébredt fel. Vájjon St. John jön e viszsza? vagy valaki más jön, hogy meggyilkolja őt? Egy pillanat alatt ezer lehetőség futott át megrémült agyán. Az a ki kopogtatott feleletre nem várt s belépett; nem St. John volt s nem is gyilkos — csak egy félig levetkezett szolgáló, kit bizonyosan most zavartak fel éji álmából s ki nem ért reá sietségében hogy zilált haját kendővel bekösse. »Távirat jött kegyed számára kisasszony !« mondá a leány s előre lővén egyik kezében egy kék levél borítékot tartott s a másikban egy nagy faggyú gyertyát, mely épeiv olyan álmos volt mint ő. Távirati tudósítás ! Oh a gyűlöletes távirat a legkegyetlenebb minden uj találmány között ! Ez a rósz újdonságok gyorsabbá tevője, melyek már magukbanis mindig oly gyorsak ! Ez az mely annyi szivet tesz beteggé, annyi arczot halványít el ! Eszter felbontotta a táviratot mig szivén rettenetes hideg borzongás futott át s a rósz lobogó gyertya fényénél a következő rideg, hivatalos rövidséggel irt szavakat olvasó : »Brandon Robert Craven Eszternek. Jöjjön haza rögtön: Jakab igen rosszul van.« Mily kevés szó elegendő, hogy halálhirnök lehessen ! egy perczig egyenesen tartotta magát, minden lélekzet vagy mozdulat nélkül, mint egy holt tündér kisasszony,kinek lelke egy órával ezelőtt hagyta el szép testét ; a táviratot azonban nem bocsátá el, sőt görcsösen tartá kezében. Midőn öntudata visszatért, azonnal nagy metsző, gyilkoló fájdalmat érzett; de majd ezen fájdalom is elmúlt az emésztő vágyban, hogy bár csak keresztül ugorhatná az időt s tért s együtt volna vele most, e pillanatban, nem a halott, de a haldokló Jakabnál. »Beszélhetnék Sir Thomassal ?« kérdő magához térve rekedt, mély hangon. »Hazulról rosz újságot kaptam , testvérem nagy beteg.« »Valóban, ne mondja!« válaszolá a szolgáló teljesen fölébredve azon kellemes eset folytán, hogy valakivel szerencsétlenség történt s azt ő tudja meg legelőször. »Beszélnem kell Sir Thomassal,« mondá Eszter kétségbeesve takarva be fejét kezével s azután felugorva gyorsan az ajtó felé ment. »Beszélni Sir Thomassal,« ismétlé a leány s széles arczán a legnagyobb csodálkozás tükröződött vissza, »most ! Valóban nagyság nagyon beteg, hogy ilyesmire gondol! Hiszen mindnyájunkat elcsapna, ha egyszer a szokott idő előtt háborgatnánk őt.« Eszter megfordult s kezeit tördelte, mig szemei kétségbeesését fejezték ki. »Mondom, hogy testvérem haldoklik« monda szenvedélyesen »tudom, hogy úgy van ! e perczben oda kell mennem, az isten szerelmére, segítsen nekem, hogy elmehessek a vasúti állomásig !« »Valóban, kisasszony, szomorkodom, hogy ily bajban látom kegyedet, igazán szomorú vagyok« felesé társnője, meghatva azon rettenetes, leverő tekintet által úrnője ifjú arczán melynek csodás szépségét a többi szolgálókkal együtt oly gyakran megbámulták a vasárnap esti házi istentisztelet alkalmával »de, lássa kérem, a férfiak még mind alusznak s Simpson előbb hagyná levágatni fejét, mintsem, hogy befogna egy lovat Sir Thomas rendelete nélkül.« A sárgás faggyú gyertya köztök világított ; fénye az egyik nő összetört szépségéről a másik kövér buta arczára sütött. Eszter sóhajtott s kezeit tördelte. »Nincs itt oly kocsi, melyet megkaphatnék ?« kérdé türelmetlenül, »nincs valami szekér ? vagy bármi más? Én oda adnám, mindazt, amim csak van, ha egyet kaphatnék. Oh Istenem ! mennyi időt kell hiába elpazarolnom ?« A szolgáló letette a gyertyatartót az asztalra s megdörzsölte homlokát durva kezével, hogy segítsen gondolatainak. »Azt a szekeret, melyen a cselédség szokott járni a templomba, meg lehetne kapni« mondá hirtelen, de kissé habozva »én felköltöm az embereket, talán lehetséges!« »Ugyan, kérem, költse fel őket rögtön!« kiáltá Eszter szenvedélyesen — most, ezen pillanatban. Menjen, az isten szerelmére !« Ily szólva csaknem kitaszította a leányt a szobából s maga is utána ment. Hosszú folyosókon s előszobákon át, melyek teljesen sötétek voltak — oly teljesen sötétek, hogy csak itt-ott tűnt fel a magas keleti ablakokról jövő halvány fény, mely kétes világot vetett a képkeretekre a soha be nem hunyodó szemekre, melyek a büszke, merev családi arczképekről letekintettek — ezen folyosókon keresztül mentek le az alsóbb helyekre, hol a tágas konyha helyiség volt s ebből ismét különböző folyosók nyiltak. Eszter reszkető testtel s a hidegtől s idegen izgatott ságtól vaczogó fogakkal állott meg egyik ilyen folyosóban, mig társnője erősen s hoszasan döngetett egy ajtón, s hangosan kiabált Simpsonnak, hogy keljen fel. A kézimunkával foglalkozó emberek azonban igen mélyen szoktak aludni s igy sok idő telt el, mig a kocsis elvégre rá volt vehető, hogy elhagyja alvó helyét. Midőn végre felkelt s kijött hozzájok ásítva s megzavart álma mámorában, még azután is igen sok idő telt el, mig reá lehetett beszélni, hogy bármelyik szekeret átengedje Eszter rendelkezésére , mert igen nagy volt a félelem, melyet Sir Thomas szigora a szolgákban felköltött. A kocsis ígérete nem történt meg Eszter azon viszontigérete nélkül, hogy neki adja minden megmaradt pénzét azonkívül, mely szükséges volt arra, hogy a vasúti jegyet megvásárolja — nem anélkül, hogy meg ne mutatta volna neki a szegény Jakab nagy fáradsággal megtakarított ötforintnyi jegyét. Végre kinyerte azon ígéretet, hogy megkapja azon parasztszekeret,amelyen a szolgák szoktak templomba járni. Teljes háromnegyed óra telt el még ezután, mig egyiket a kocsisoknak fel lehetett költeni, ez felöltözködött, kivezette a legöregebb s legroszabb lovat az istállóból s sok mormogás után befogta azt szekérbe. A szegény Eszter elment ezen ember s lámpája után az istállóba is azon hitben, hogy jelenléte meg fogja gyorsítani mozgásait. Esen háromnegyed óra legnagyobb része alatt gyorsan fel s alá járkált a kemény köveken, melyekkel az istálló ki volt rakva s aggódó szemmel kisérte ezen mozgás legkisebb részletét is ; mig kezét mereven összefogta, mint oly halottak, kik valamely véres, erőszakos halálnemben haltak meg s oly fájdalmat érzett, mintha két éles kést szúrnának keresztül szivén. Még mielőtt befogva lett volna a ló, már is felszállt a szekérre s elfoglalta helyét. »A pakk még nincs itt, kisasszony«, jegyzé meg a kocsis tiszteletteljesen. »Oh! ne gondoljon vele!« kiáltá Eszter izgatottan. »Nincs szükségem reá! Nincs szükségem semmire ! készen vagyok ! Menjünk, kérem, rögtön e perczben !« (Folytatása következik.) — A porta tegnap jelente ki a »Tagbt.« szerint, hivatalosan, beleegyezését a fegyverszünetbe. Most tehát azon vannak a nagyhatalmak, hogy a békekötés alapjául szolgáló preliminárékat megállapítsák és a portával tudassák. — Konstantinápolyból távírják . Mint itteni diplomatiai körökben állítják, a porta elvben hajlandó Szerbiával békét kötni, Abdul Kerim pasa és Ahmed Ejub pasa azonban a béke ellen nyilatkoznak, azzal az indokolással, hogy a béke Szerbiával csak úgy lehet biztosítva, ha a törökök egy szerb határvárat megszállva fognak tartani, s a tribüt fizetése iránt is csak az szolgálhat biztosítékot, ha a törökök kezében lesz egy szerb vár. — Románián keresztül folyton tart az orosz katonai népvándorlás. Galaczból írják aug. 28-áról : »Ma napkeltekor ért ide a dunai gőzhajótársulat »Metternich« nevű hajója Odessából, körülbelül 140 orosz katonát hozva ide, kik a vasúton folytatták útjukat Szerbia felé. Az oroszok polgáröltönyben voltak, föregök azonban az ismeretes orosz katona-sipka. Egy orosz gyáros a legutóbbi 14 nap alatt jelentékeny mennyiségű gyapjút vásárolt oláh - Bessarábiában, és Tulcsában hova nem rég egy orosz hajó jött uszálylyal, hogy a szállítmányt fölvegye. A járművek nagy fenéksúlylyal voltak ellátva; beavatottak azonban határozottan állítják, hogy a hajó fegyvereket és hadiszert rakott ki.«— Alexináczból- »Daily News«, mely tudvalevőleg nagy szerbbarát és első sorban szítja Angolországban a szlavophil propagandát — több érdekes sürgönyt közöl : A 23-áról keltezett sürgöny így kezdődik : Mily borzasztó éjszaka ! Ágyúk dörögnek a sötétségben, gránátok sustorogva repülnek szerteszét és robajjal szakadnak a helység házaiba ; sebesültekkel megrakott kocsik döczögnek az utczákon , a szegény ördögök, kiket a golyók, a gránátok szétzúztak, kínosan nyöszörögnek ! Az éjjel legnagyobb részét a kórházban töltötték. Borzasztó látvány ez. A kórház és a szomszéd épületek zsúfolva voltak haldokló emberekkel. Az orosz és az angol ambulance önfeláldozással tette meg kötelességét, néhány szerb sebész szintén komolyan fogott a munkához, míg többi társaik semmit se tesznek. Ma, aug. 23-án a törökök a Morava jobb partján aránylag nyugodtak voltak, csak héke-korba vetettek át pár gránátot. De keleten és délkeleten és a magaslatokon levő sánczok homlokzatánál virradó óta heves harcz foly. A törökök nagy elszántsággal rohanták meg a homlokzatot, míg a szerb ágyúk a várfokon szakadatlanul tüzeltek. Prugováczban, mely keletre esik a sánczoktól, vad gyalogsági harcz dühöngött. A szerbek, kik egy válogatott gyalogsági dandárból állottak és kiket a sánczok puskatüze is támogatott, elszántan állották meg helyüket, noha borzasztó veszteségeket szenvedtek. A török gyalogság háromszor intézett rohamot az alexináczi sánczok ellen. Láttam okot közeledni, bámulatosan voltak vezetve, de bizonyára nem török vezérek vezették. Merész vállalat volt, de vitézül folytatták. A csatarend felállítása után a törökök előnyomultak. A szerb ágyúk skraprelekkel fogadták őket ; egy Gatlang-féle mitrailleuse golyózáport intézett rájuk , mikor 500 yardnyira voltak a törökök, a szerb gyalogság a mellvéd mögül támadást kezdett. A törökök addig, míg élükön járt a vitéz hadvezér, nem törődtek a szörnyű ágyutűzzel, de midőn 100—200 lépésre voltak a sánczoktól, vezérük elesett ; erre aztán futásnak eredtek. A törökök, ha vitéz ember vezeti őket, daemonon tudnak lenni, de mihelyt nincs vezérük, elvesztik önbizalmukat. Este a szerb gyalogság a sánczos ágyúk fedezete alatt kirohanást intézett és az egész vonalon visszaverték a törököket. Egy másik támadás által a szerbek elfoglalták a magaslatokat a balparton. A 24-ről kelt sürgöny azt jelenti : öt napon át tartós csata dühöngött itt a szerbek és a törökök közt. A törökök mindkét oldalon benyomultak a Morava-völgybe és Csernajeff az alexináczi szerb sereggel beléjük állott. Előbb a törökök voltak előnyben, a Morava balpartján a szerbeket a völgy mögött elhúzódó hegyekre űzték és jobbfelől is közeledtek az alexináczi sánczokhoz. 22-én a harcz az egész vonalon változó szerencsével folyt. A törökök rendszeresen pusztították a völgyet, felgyújtottak minden falut. Tegnap gyalogsággal és tüzérséggel támadták meg az alexináczi posttót, a balparton is vívtak csatát. A támadások egész nap tartottak, de a törökök nem bírtak a sánczokban rést ütni. Este a szerbek kirohantak és a törököket az egész vonalon visszaverték. Egy másik támadással elfoglalták a balparti magaslatokat. Ma a törökök az egész vonalon visszahúzódnak és a szerb hadoszlopok szorítják is őket. Úgy látszik, a nagy török támadás a Moravavölgy mentében balul ütött ki. A folyó hó 25-ről kelt sürgöny ezeket mondja: A törökök beismerték vereségüket, visszavonultak saját határaik mögé. A szerb győzelem teljes és jelentékeny. A törökök hátrahagyták sebesültjeiiket, a szerbek ápolják ezeket és a török halottakat is eltemetik. Nagy lelkesedés uralkodik az egész szerb seregben és a katonák nagyon óhajtják az offensivát. Csernajeff egy egész hadtest fris katonasággal rendelkezik, mely nem vett részt a legutóbbi harczban. Az alexináczi lakosság ismét hazatér ; a boltokat nyitják , jön a vásáros nép is, mindenki biztosnak érzi magát. — Berlinből távírják a »N. W. Tyblatt«-nak, hogy a porta elejte azon követelést, miszerint Milán fejedelemnek egy direct lépést kell tennie. Ignatieff egyelőre nem megy Konstantinápolyba, hanem Krimiában fogja a czárt bevárni. — Angol ítélet a török hadászatról. Az augsburgi »Alig. Ztg.« folytatja szemléjét, melyet egy Törökországban élő angol tiszt tollából a török hadászati viszonyokról közölni megkezdett. Ma érkezett számában a török katonák magatartását ismerteti a knyazseváczi és jagorhegyi harczokban. Knyazsevácznál körülbelül 20,000 emberre ment a szerb seregek száma, kik rendkívül előnyös positiókban álltak szemben Ejub pasa musimak mintegy 22—24,000 emberével; ez utóbbi még 6—7,000 cserkesz és basibozuk fölött is rendelkezett. A mellett a szerbeknek fedett állásaikban ágyúik is voltak, míg a törökök a keskeny, homokos után alig pár hegyi üteget voltak képesek a harczba vinni. Míg a szerb lövészek fedett helyeken a sánczok mögött voltak, addig sok kárt tettek a törököknek, kik főként sok tisztet vesztettek el. A szuronytámadást azonban a szerb miliczia nem állta, s amint a török gyalogság 30—40 lépésnyire közeledett a sánczokhoz, rémülve futott el fedett állásaiból, zsákmányul esvén az üldöző cserkeszeknek, kik szekér számra szedték össze az elhunyt fegyvereket. A szerbek vesztesége Knyazsevácznál 4—5 ezer embert tett, de a törökök is elvesztettek legalább 3000-et s ezek közt feltűnően sok tisztet. Az angol tiszt constatálja, hogy Zajcsárt, az abból kivonuló szerbek maguk gyújtották fel, így tesznek a szerbek minden olyan helységgel, melyet meg nem tarthatnak. Azon kívül elpusztítják a vetéseket, tengeri földeket, hullákat hánynak a kutakba, hogy az utánuk nyomuló török sereg semmiféle élelmiszert, fedelet ne találjon. Ez az oka a török hadsereg lassú mozdulatainak. Az európai viszonyok közt élőnek fogalma nem lehet azon borzasztó nehézségekről, melyekkel e tartományokban a hadviselés jár. Élelmiszereket szűk hegyi utakon, öszvéreken kell a sereg után szállítani. A szeraszkir Abdul Kerim a legóvatosabb stratégák egyike. Egy lépést sem tesz addig előre, mig a sereg új positiója s visszavonulása biztosítva nincs. Ezért az elfoglalt Knyazseváczot és Zajcsárt most megerősítik s élelmiszerekkel látják el, hogy minden körülmények közt biztosítva legyen a török seregek állása Szerbiában. Azonkívül Viddinben, Ruscsukban, Sophiában, Niksicsben tömérdek élelmiszer van fölhalmozva, úgy hogy ha nemcsak orosz tisztek, de orosz hadseregek harczolnak is a szerbek közt, aligha fogják e rendkívül megerősített helyeket egy könnyen bevehetni. Hogy a török rendetlen csapatok vadul folytatják a háborút, azt e katonai tekintély is elismeri, de megfoghatatlannak találja, hogy Európa csak ezen botránkozik meg s a szerbek, herczegovinaiak és amontenegróiak hadviselése fölött nem, holott pedig ez utóbbiak e tekintetben semmit sem vethetnek a törökök szemére. Czikkiró saját szemeivel látott Biolgárországban 10—14 török holttestet, kiknek szemei ki voltak szúrva, orraik és füleik lemetszve s lábaiknál fogva felakasztva ; saját szemeivel látott 40 — 50 török katonát, kiknek fejeit a szerbek simára lemetszették. Nikita katonái 400 török foglyot, kiket lesből rohantak meg, a leghidegebb vérrel lemészároltak. A montenegrói tisztek fogadásokat tettek arra, hogy egy bizonyos időközben ki tud több török foglyot a handzsárral lemészárolni, s arra, hogy melyik a fejlevágásnak a legjobb módja. A délszláv a vadságban sokkal inkább előbbre van, mint a legműveletlenebb cserkesz, vagy basibozuk. Az Alexinácz előtti török főhadiszállásról tegnap a következő távirat érkezett: »A szerbek mindenütt sánczaik mögé vonultak vissza. Csapatmozgósítás és a halottak eltemetése miatt, mely czélra Nisből 150 bolgár rendeltetett a csatatérre, tegnap szünetelt az adtió. A törökök teljes erélylyel készülnek az újabb támadásra, éspedig a Morava balpartjáról, hova tegnap a török főhaderő is dirigáltatott. A szultán egészségi állapota újból roszabbra fordult, úgy hogy Safvet pasa az összes követségek előtt közvetlen közelállónak mondá a török trónváltozást. A trónválság, egy konstantinápolyi távirat szerint, valószínűleg a legközelebbi csütörtökön történik meg. A szultánnak tegnap olyan rohama volt, hogy a Bosporusba akart ugrani. A nagyvezért úgy üdvözölte, mintha az Abdul Aziz volna. Tegnap a nagyvezér, Mijhád pasa és a seik-ül-izlam a letételi fetva fölött tanácskoztak. Ignatieff szeptember közepén megy újra Konstantinápolyba. A statisztikai kongressus. Az esti lapunkban közlöttek kiegészítéséül megemlítünk még a mai ülés által elintézett néhány ügyet. Nessmann a kivándorlások statisztikáját mutatta be, melyhez táblázatot is készített, mi a mű használatát megkönnyíti. Becker a népesedési mozgalmakról referál, reméli, hogy munkáját rövid idő alatt bevégezheti ; panaszkodik, hogy nem létezik megállapított formulára, mely minden ország által el volna fogadva. Picker ígéri, hogy rövid idő alatt elkészíti Ausztria-Magyarország ethnografiai statisztikáját. Ka ez egységes rendszer elfogadását ajánlja a hajózás nyelvére vonatkozólag. Köszönettel fogadtatik. Ricke emlékiratot nyújt be a pénzügyek nemzetközi statisztikájáról, annak czéljairól és határairól. Köszönettel fogadtatik. A napirend ki lévén merítve, az elnök felhívja a tagokat, hogy netaláni indítványaikat terjeszszék elő. Pencovicz constatálja, hogy Románia takarékpénztárai mellőzve vannak Bodio munkájában. Bodio megjegyzi, hogy Romániának nem lévén csupán együttműködő társulatai, nem jelenhetett meg könyvében. Engel utalva a részvénytársulatok visszaéléseire különösen, Németországon, szükségesnek tartja az ezekről, továbbá a börzékről szóló törvény megváltoztatását. Levasseur előadja, hogy mily államokban van földmivelési statisztika. Semenoff az oroszországi bányák és hutákról tesz jelentést. Quack jelenti, hogy a halászat, Falbe-Hansen a posta- és távirdaügy, Bodio a jótékony és hitelintézetek statisztikájával foglalkoznak. Porto-Seguro a gyarmatáruk statisztikáját hozza javaslatba, s a nemzetközi statisztikának ez új ága el is fogadtatik. Portugália képviselője beleegyezik, hogy állama, főleg a földbirtok statisztikájával foglalkozand. Végül a gyűlés a graphikai kiállításra nevezi ki az ítélő jury tagjait, ezek : Semeron, Mayr, Levasseur, Ticker és Keleti. Az elnök indítványára elhatároztatott még, hogy az állandó bizottság a hivatalos küldöttek névsorát beterjesztendi a kongressusnak. Ezzel az ülés bezáratott. * A congressus tagjainak nagy része még csak ma érkezett a fővárosba ; ezek közt néhány angol és több oroszországi hivatalos küldött. Gneist és Stein Lőrincz tanárok szintén ma érkeztek ide. Holnapra ismét több tagot várnak. A kartographiai kiállítás holnap nyittatik meg az akadémia palotájának III. emeletén. * A főváros estélye szépen sikerült. A külföldi vendégek nagy része megjelent, néhányan nejeiket és leányaikat is elhozák. Ott láttuk Steint, Barrt nejével és bájos leányával, Mayrt nejével, Gneistot, Levasseurt, Yvernest, Blockot, Monaque küldöttét és az olaszokat kivétel nélkül. Többnyire érdemrendekkel voltak diszítve. A kormányt Wenckheim b., Trefort és Szende képviselték. A főpolgármester, a polgármester, Sztupa, Havas biz. tagok vezették a vendégeket a tánczterembe és úgy, mint az étterembe A katonaság is szépen volt képviselve. Jelen volt, b. Edelsheim-Gyulay is. A főpapságot Haynald képviselte. A katonai zenekar 11 óráig játszott,, azután rákezdte Rácz Pali a csárdást és az »interessant« nemzeti tánczot nézték a külföldiek, nézhették is eleget, mert szépen és soká tánczolták. Azután jött keringő és mindenféle vegyes. Az idegen és fővárosi nők csak úgy vetélkedtek a tánczban. A redoute egészen megtelt. Csak a hőség volt nagy és a szolgálat hiányos. Egyébként jó hangulatban oszlott szét a társaság. KÜLÖNFÉLÉK. — Pest megye iskolatanácsa utolsó közgyűlését, a szept. 4-én tartandó rendkívüli megyei közgyűlés alkalmából ugyanaznap délután 4 órakor a megyeház nagy termében tartja meg. A nemzeti zenede szept. 5-én kedden délután 5 órakor saját helyiségében (egyetemtér 5. sz. a. III. em.) rendkívüli közgyűlést tart. Tárgyai a.) titkár választás, b.) az alapszabályok módosítása. A növendékek beiratása, illetőleg felvétele szept. 9-ikétől egész 15-ikéig az intézeti helyiségben d. u. 3—5 óráig történik. — Az állatkert legutóbb a következő ajándékokat kapta : József főherczegtől 2 rókát ; br. Gerliczy Vinczénétől, Budán 2 lángbaglyot ; Suhayné úrnőtől 1 mezei nyulat ; Nagy Teréztől Budapesten 1 kalandja varjut . Czigler Francziskától Budapest 1 vércsét ; Péch Ferencztől Szerencs 2 rókát; Sellner Gyulától Budán 3 lángbaglyot; Deutsch Mórtól Budapest 1 közgólyát ; Ruzsinszky Ferencztől Budapest 1 rókát ; Krausz Károlytól Budapest bibiczet ; Csorba Ákos alispántól Mehádia 1 barna keselyűt ; Nyáry Béla Szeremle 2 fekete gólyát; Somhegyi József plébánostól Fóth, 1 nádi gémet ; Kriesen János tanártól Budapest 1 vizi teknőczöt ; des Echetolles Kruspér Sándortól Saáp két farkast ; Besztery Lászlótól Újpesti nádi gémet; Jancsovits Pál alispán B.Gyula 2 túzokot; Pelikán cs. kir. alezredestől Budapest 3 sólymot ; Kis Gézától Geszt 3 kék gémet ; Pokornyi Sándor polgármestertől Losoncz 2 vidrát ; Uléssy Sándor polgármestertől Kisújszálláson 2 pelikánt, és 5 vadkacsát. — Ártézi kutjaink. A mérnökegyesületi közlöny utolsó számában hazánk legnevezetesb ártézi kútjairól a következő adatokat találjuk összeállítva : Összesen van öt ilyen kutunk, ezek : a harkányi (Baranya megyében), a margitszigeti, a lippiki (Pozsega megyében), az alcsuthi (Fehér megyében), a ránki (Abaúj megyében). A harkányi ártézi kút mélysége 19 öl 5 láb 6 hüvelyk, 24 óra alatt felszálló vizének mennyisége 40.000 akó, szökő magassága 10 láb, hőfoka 50 R., gyógyvíz ; a margitszigetinek mélysége 63 öl, 24 óra alatt felszálló vize 279,018 akó, szökő magassága 38 láb, hőfoka 35 R. gyógyvíz ; a lippi kinek mélysége 123 öl, 4 láb, 9 hav., 24 óra alatt felszálló vize 9 láb, hőfoka 51 R., gyógyvíz;az alcsuthinak mélysége 97 öl, 24 óra alatt felszálló vize 12 láb, hőfoka 12 R., ivóviz ; a ránkinak mélysége 213 öl, 24 óra alatt felszálló vize 120.000 akó, szökő magassága 120 láb, hőfoka 14 R., gyógyvíz. Megemlítjük itt egyúttal, hogy a városligetben 1868 november 15-ke óta fúrásban levő kút m. é. nov. 20-áig 394 öl mélységre volt kifúrva és a belőle felhozott iszap hőfoka 70 R. volt. Azóta a fúrás — mint tudjuk — csövek híján, csak keveset haladt előre, de már most is meghaladja a Páris külvárosában, Passyban, furt kutat, mely csak 308 ölnyi mély. A legmélyebb ártézi kút Európában, a rocheforti Francziaországban, amely 451 öl mélységű. Ez 5 év és 5 hó alatt készült. Ha a városligeti sikerül, vetekedni fog a rochefortival. — A városligeti skating-rink. Marquis N. P. S. Albavilla meghatalmazott képviselője