A Hon, 1876. szeptember (14. évfolyam, 210-235. szám)

1876-09-01 / 210. szám

és gyenge államokra nézve azért bir e rend­szer előnynyel, mert ezekben az állami rend biztonságának veszélyes a szerves képviselet, sőt maga a nép valamint a törvényes állami közegekre nézve több kárt mint hasznot idéz elő.­­ A népképviselet szer­ves eszköze a törvényhozótest, a bíróságok, az egyének és községek kérvényezési joga és más biztosíté­­kok, oly hatálylyal bírnak, miszerint a ve­szélyes tüntetések semmiesetre sem látsza­nak szükségeseknek. A másik, Angliában és Amerikában már régóta gyakorolt, legújabb időben pedig az európai continensen is uralkodóvá lett rend­szer — melyet nagy és erős államok aggály­talanul használhatnak — a népgyűlések tar­tásának szabadsága, a­mely rendszerben a szabályt a gyülekezési szabadság, a kivételt pedig a kormányi tilalom képezi. Ezen rendszerben sem korlátlan a nép­gyűlések tartásának szabadsága, hanem — mint látni fogjuk — a különböző államok vi­szonyai, népei műveltsége, és vérmérsékle­téhez képest törvények által korlátolt. Mivel hazánkban ép e napokban gya­­­­korlatba vétetett a népgyűlések tartásának joga, mivel ez iránt társadalmunk műveltebb rétegeiben is téves nézetek uralkodnak ; mi­vel hazánkban ezen ügy törvényileg még nem szabályoztatott , azt hiszem, hasznos dolgot cselekszem, ha a különböző polgári­sált államok ide vonatkozó rendelkezéseit a magyar olvasóval megismertetni törekvendem. A béke actió. Egy hete már, hogy a hatalmak elfo­gadták Milán kérésére a békeközvetítés sze­repét, de mindeddig nemcsak semmi siker­rel, de fölötte csekély kilátással az ered­ményre. Esti lapunkban emlitettük a nehéz­ségeket, melyek a béke­actió elébe gördül­tek legújabban s melyek között főszerepet játszik Gorcsakoff herczeg követelése, hogy a kötendő fegyverszünet kiterjesztessék a bosnyák és herczegovinai fölkelőkre is, a­mi ezeknek a hatalmak által hadakozó fe­lekül való elismertetését involválná, mire pe­dig a hatalmak nem akarnak ráállani. Nagy baj, hogy a hatalmak még mind nem tudtak egyetértésre jutni a békeföltéte­lek iránt. Az erre vonatkozó eszmecserék és sürgönyváltások neléé­ vezettek eddig semmi sikerre. A helyzetet a bécsi »Militär Ztg.« any­­nyira komolynak látja, hogy valószínűnek tartja, miszerint ezen »álháborút valódi háború követendi, habár nem is a legkö­zelebbi tavasz előtt s épen ezért hang­súlyozza, hogy a közös hadseregnek nem­sokára lesz alkalma bebizonyíta­ni harci képességét.« . Nem kevésbé desperatusnak tünteti föl a helyzetet a »P. Lt.« mai bécsi levele, mely következőleg hangzik: »Belgrádban ma sem tudnak többet, mint azt, hogy a hatalmak készek eleget tenni a fejedelem közbenjáráskérésének, s Konstantinápolyban nem többet, mint azt, hogy örömmel üdvözölnék erre vo­natkozó lépéseik sikerét s nagyon lehet­ at­tól tartani, hogy a tulaj­donképeni békemű nem fog oly simán végbe menni, mint vérmes kedélyek jó­solni szeretik. Ha el is tekintünk attól, hogy a­ kormánylapok úgy Belgrádban, mint Cetinjében épen most, a béke­r­ac­ió kezdetén tele torokkal beszélnek a háboruról az utolsó emberig s az utolsó (tudvalevőleg idegen) ga­rasig s mig az összes testvérek föl nem szabadittat­­nak ; ily frázisok más körülmények között sem sokat elentenek, a mostaniak között meg épen semmi je­lentőségök sincs ; de egy békeád­ió sem számíthat sikerre, ha a békeközvetitőknek nem sikerült­ egyetérteni a békeföltételek maximu­ma és minimuma fölött s láthólag nem is ál­lapodtak még meg s nem is fognak megállapod­ni, mig oly követel­ések hozatnak szóba, melyeket egyedül a párisi szerződéssel nem lehet megoldani. Ha csak arról volna szó, hogy a vérző keleti seb ne begyógyitassék, ha­nem csak bekötöztessék, akkor persze könnyen le­hetne segítni a dolgon. Egy rothadt békét, oly békét, melyet senki sem képes fentartani, könnyen lehet létrehozni ; ily békét közvetíteni vagy diktálni pedig nem felelne meg az egyesült Európa méltóságának, sem érdekének.« A bécsi »Tagespresse« ellenben a leg­jobban értesült forrásból a következőket írja: »Mindaz, a mi itteni és külföldi lapokban a harczias szándoklatok fellobogásáról Belgrádban és Cettinjében, vagy pedig a nehézségekről, melyek a mediatió elébe görditettek Konstantinápolyban, avagy Montenegróban, — olvasható volt, többé kevésbé merész conbinatión alapszik és nem érdemel figyel­met (?) A fennforgó nehézségek jobbára formai ter­mészetűek. Eleinte a béke actiónak a Montenegró és Szerbia között levő szövetségi szerződés képezte aka­dályát. Habár Milán fejedelem egy pillanatot alkal­masnak talált arra, hogy a hatalmakra apelláljon és ezt szövetségese nevében is téve, mind az által­a szerb fejedelem nyilatkozatából nem lehetett elég világosan kivenni, hogy birtokában van-e egy telje­sen megtámadhatlan felhatalmazásnak szövetségese részéről. Egyelőre tehát ezen pont fölött kellett tisz­tába jönni. Az első kérdésre, melyet a belgrádi consulok a mediativ kérésre a felhatalmazást illetőleg intéz­tek, nemmel felelt Milán kormánya. Azt mondák : Nikita testvér jól ismeri Szerbia békés c­élzatait, de még eddig nem adott semmi kötelező felhatalmazást. Mielőtt tehát további lépést tettek volna, constatálni kellett azt, ha várjon Cetinjében reflectálnak-e a ha­talmak »jó szolgálataira.« Nikita positív nyi­latkozata, hogy a maga személyére néz­­ve is igénybe veszi a hatalmak közben­járását, tegnap (aug. 29.) érkezett ide. (Bécsbe.) Miután már most a hatalmak időközben bizo­­­nyosságot szereztek maguknak a tekintetben is, hogy a porta szintén elfogadja a hatalmak közbenjárását, a második és még nehezebb kérdés előtt álltak : h­o­­gyan és minő formában gyakorolják a hatal­mak a jó szolgálatokat ? Egyik oldalról javaslatba hozták, hogy a kö­vetek Konstantinápolyban értekezle­tet tartsanak, melyen megállapítsák a béke praeli­­minárékat. De egészen delicát természetű tekintetek megbuktaták ezen javaslatot. Ugyanis teljes alapos­sággal rámutattak a körülményre, hogy egyik nagy­hatalom követe, mely hatalom a fönforgó conflictus­­ban igen közelről érdekelve van, úgy alanyilag, mint tárgyilag kevés hajlandóságot bír arra nézve, hogy actív részt vegyen a követek conferentiáján. Teljes alapossággal vonták kétségbe azt, hogy ama diplo­mata (I g n a t i e f f),­­ elég elfogulatlansággal kö­zeledjék ama zöld asztalhoz, mely körül a szultán és szláv alattvalói közötti ügyek volnának tárgyalan­dók ; valamint, hogy kéts­égbe vonatott az is, hogy a porta objectiv máltánylásban részesítsen egy oly conferentiát, melyben ama diplomata is részt fogott volna venni. A »visszataszitó« követ elmozdítása épen e pillanatban nem biztat semmi kilátással s a hatalmak épen nem eszközölhetnek egy ily fontos személyvál­tozást. Ép oly kevéssé vezetne czélhoz, ha az illető nagykövet rábh­atnék, hogy szabadság idejét, melyet Stambultól távol élvez, meghosszabitsa és helyettesét küldje a követek értekezletére. Ennél fogva a követ-conferentia elejtetett s most arról van szó, hogy egy újabb modul találtassák, de ez épen nem oly könnyű dolog. — Nem javaslat, ha­nem egy »eszme« alakjában indítványozta Oroszor­szág, hogy a miniszterek conferentiára üljenek össze. De kitűnt, hogy a congressusi eszme elleni régibb agályok egész súlyukkal most is érvényesül­tek. Attól tartanak, hogy ha egyszer a diplomatiai menü feltálalva lesz, mindenféle váratlan »a tárgy­tól eltérő« kérdések fognak felszolgáltatni. A vezér­­miniszterek conferentiájának is tehát édes kevés ki­látása van a megvalósulásra s meglehet, e pillanat­ban már tó haladott álláspontot képez. Tehát még mindig azon kérdés előtt állnak, hogy hol kezdjék? e kérdés megoldást fog talál­ni meg pedig rövid idő alatt, afölött nem lehet két­ség. Andrássy gróf ma (aug. 30.) egy hosszabb értekezletet tartott az angol és orosz nagykövetekkel és nem indokolatlan a várakozás, hogy e conferen­­tiában megtaláltatott a pont, melyen aztán az actió megindulhat teljes erővel.« A hábwu. ’ átalában nem vágyakozott arra, hogy arcza márvány hidegsége a gyorsmozgás következtében fölh­evüljön. A hajnalpk­ épen most kezdett mutatkozni kelet felől , de gyenge világa még igen csekély ellen­szer volt az ég egy nagy s többezer kicsiny lámpái­val szemben. Eszter kissé elszunyadt , könyöktől el­ázott arcza s kibomlott haja kitárt karjain nyugo­dott. Hirtelen kopogtatás hallatszott ajtaján s a leány megrettenve ébredt fel. Vájjon St. John jön e visz­­sza? vagy valaki más jön, hogy meggyilkolja őt? Egy pillanat alatt ezer lehetőség futott át megrémült agyán. Az a ki kopogtatott feleletre nem várt s belé­pett; nem St. John volt s nem is gyilkos — csak egy félig levetkezett szolgáló, kit bizonyosan most zavartak fel éji álmából s ki nem ért reá sietségében hogy zilált haját kendővel bekösse. »Távirat jött kegyed számára kisasszony !« mondá a leány s előre lővén egyik kezében egy kék levél borítékot tartott s a másikban egy nagy faggyú gyertyát, mely épeiv olyan álmos volt mint ő. Távirati tudósítás ! Oh a gyűlöletes távirat a legkegyetlenebb minden uj találmány között ! Ez a rósz újdonságok gyorsabbá tevője, melyek már ma­gukban­­is mindig oly gyorsak ! Ez az mely annyi szivet tesz beteggé, annyi arczot halványít el ! Eszter felbontotta a táviratot mig szivén ret­tenetes hideg borzongás futott át s a rósz lobogó gyertya fényénél a következő rideg, hivatalos rövid­séggel irt szavakat olvasó : »Brandon Robert Craven Eszternek. Jöjjön haza rögtön: Jakab igen rosszul van.« Mily kevés szó elegendő, hogy halálhirnök lehessen ! egy per­­czig egyenesen tartotta magát, minden lélekzet vagy mozdulat nélkül, mint egy holt tündér kisasszony,ki­nek lelke egy órával ezelőtt hagyta el szép testét ; a táviratot azonban nem bocsátá el, sőt görcsösen tartá kezében. Midőn öntudata visszatért, azonnal nagy metsző, gyilkoló fájdalmat érzett; de majd ezen fáj­dalom is elmúlt az emésztő vágyban, hogy bár csak keresztül ugorhatná az időt s tért s együtt volna vele most, e pillanatban, nem a halott, de a haldokló Ja­kabnál. »Beszélhetnék Sir Thomassal ?« kérdő magá­hoz térve rekedt, mély hangon. »Hazulról rosz újsá­got kaptam , testvérem nagy beteg.« »Valóban, ne mondja!« válaszolá a szolgáló teljesen fölébred­ve azon kellemes eset folytán, hogy valakivel szerencsétlenség történt s azt ő tudja meg legelőször. »Beszélnem kell Sir Thomassal,« mondá Esz­ter kétségbeesve takarva be fejét kezével s azután felugorva gyorsan az ajtó felé ment. »Beszélni Sir Thomassal,« ismétlé a leány s széles arczán a legnagyobb csodálkozás tükröződött vissza, »most ! Valóban nagyság nagyon beteg, hogy ilyesmire gondol! Hiszen mindnyájunkat elcsapna, ha egyszer a szokott idő előtt háborgatnánk őt.« Eszter megfordult s kezeit tördelte, mig sze­mei kétségbeesését fejezték ki. »Mondom, hogy test­vérem haldoklik« monda szenvedélyesen »tudom, hogy úgy van ! e perczben oda kell mennem, az isten szerelmére, segítsen nekem, hogy elmehessek a vasúti állomásig !« »Valóban, kisasszony, szomorkodom, hogy ily bajban látom kegyedet, igazán szomorú vagyok« fe­lesé társnője, meghatva azon rettenetes, leverő te­kintet által úrnője ifjú arczán melynek csodás szép­ségét a többi szolgálókkal együtt oly gyakran meg­bámulták a vasárnap esti házi istentisztelet alkal­mával »de, lássa kérem, a férfiak még mind alusz­nak s Simpson előbb hagyná levágatni fejét, mint­sem, hogy befogna egy lovat Sir Thomas rendelete nélkül.« A sárgás faggyú gyertya köztök világított ; fé­nye az egyik nő összetört szépségéről a másik kövér buta arczára sütött. Eszter sóhajtott s kezeit tör­delte. »Nincs itt oly kocsi, melyet megkaphatnék ?« kérdé türelmetlenül, »nincs valami szekér ? vagy bár­mi más? Én oda adnám, mindazt, a­mim csak van, ha egyet kaphatnék. Oh Istenem ! mennyi időt kell hiába elpazarolnom ?« A szolgáló letette a gyertyatartót az asztalra s megdörzsölte homlokát durva kezével, hogy segít­sen gondolatainak. »Azt a szekeret, melyen a cselédség szokott járni a templomba, meg lehetne kapni« mondá hir­telen, de kissé habozva »én felköltöm az embereket, talán lehetséges!« »Ugyan, kérem, költse fel őket rögtön!« ki­­áltá Eszter szenvedélyesen — most, ezen pillanatban. Menjen, az isten szerelmére !« Ily szólva csaknem kitaszította a leányt a szo­bából s maga is utána ment. Hosszú folyosókon s előszobákon át, melyek teljesen sötétek voltak — oly teljesen sötétek, hogy csak itt-ott tűnt fel a magas keleti ablakokról jövő halvány fény, mely kétes vilá­got vetett a képkeretekre a soha be nem hunyodó szemekre, melyek a büszke, merev családi arczképek­ről letekintettek — ezen folyosókon keresztül men­tek le az alsóbb helyekre, hol a tágas konyha helyi­ség volt s ebből ismét különböző folyosók nyiltak. Eszter reszkető testtel s a hidegtől s idegen izgatott­ s­­ágtól vaczogó fogakkal állott meg egyik ilyen folyo­sóban, mig társnője erősen s hoszasan döngetett egy ajtón, s hangosan kiabált Simpsonnak, hogy keljen fel. A kézimunkával foglalkozó emberek azonban igen mélyen szoktak aludni s igy sok idő telt el, mig a kocsis elvégre rá volt vehető, hogy elhagyja alvó helyét. Midőn végre felkelt s kijött hozzájok ásítva s megzavart álma mámorában, még azután is igen sok idő telt el, mig reá lehetett beszélni, hogy bármelyik szekeret átengedje Eszter rendelkezésére , mert igen nagy volt a félelem, melyet Sir Thomas szigora a szolgákban felköltött. A kocsis ígérete nem történt meg Eszter azon viszontigérete nélkül, hogy neki adja minden meg­maradt pénzét azonkívül, mely szükséges volt arra, hogy a vasúti jegyet megvásárolja — nem a­nélkül, hogy meg ne mutatta volna neki a szegény Jakab nagy fáradsággal megtakarított ötforintnyi jegyét. Végre kinyerte azon ígéretet, hogy megkapja azon parasztszekeret,a­melyen a szolgák szoktak templom­ba járni. Teljes háromnegyed óra telt el még ezután, mig egyiket a kocsisoknak fel lehetett költeni, ez felöltözködött, kivezette a legöregebb s legroszabb lovat az istállóból s sok mormogás után befogta azt szekérbe. A szegény Eszter elment ezen ember s lámpája után az istállóba is azon hitben, hogy jelen­léte meg fogja gyorsítani mozgásait. Esen háromne­gyed óra legnagyobb része alatt gyorsan fel s alá járkált a kemény köveken, melyekkel az istálló ki volt rakva s aggódó szemmel kisérte ezen moz­gás legkisebb részletét is ; mig kezét mereven össze­fogta, mint oly halottak, kik valamely véres, erősza­kos halálnemben haltak meg s oly fájdalmat érzett, mintha két éles kést szúrnának keresztül szivén. Még mielőtt befogva lett volna a ló, már is felszállt a sze­kérre s elfoglalta helyét. »A pakk még nincs itt, kisasszony«, jegyzé meg a kocsis tiszteletteljesen. »Oh! ne gondoljon vele!« kiáltá Eszter izga­tottan. »Nincs szükségem reá! Nincs szükségem semmire ! készen vagyok ! Menjünk, kérem, rögtön e perczben !« (Folytatása következik.) — A porta tegnap jelente ki a »Tagbt.« szerint, hivatalosan, beleegyezését a fegy­verszünetbe. Most tehát azon vannak a nagy­hatalmak, hogy a békekötés alapjául szolgáló pre­­liminárékat megállapítsák és a portával tudassák. — Konstantinápolyból távírják . Mint itteni diplomatiai körökben állítják, a porta elvben hajlandó Szerbiával békét kötni, Abdul Kerim pasa és Ah­med Ejub pasa azonban a béke ellen nyilat­koznak, azzal az indokolással, hogy a béke Szerbiá­val csak úgy lehet biztosítva, ha a törökök egy szerb határvárat megszállva fognak tartani, s a tribüt fize­tése iránt is csak az szolgálhat biztosítékot, ha a tö­rökök kezében lesz egy szerb vár. — Románián keresztül folyton tart az orosz katonai­ népvándorlás. Galaczból írják aug. 28-á­ról : »Ma napkeltekor ért ide a dunai gőzhajó­társulat »Metternich« nevű hajója Odessából, körül­belül 140 orosz katonát hozva ide, kik a vasúton folytatták útjukat Szerbia felé. Az oroszok polgár­­öltönyben voltak, föregök azonban az ismeretes orosz katona-sipka.­­ Egy orosz gyáros a legutóbbi 14 nap alatt jelentékeny mennyiségű gyapjút vásárolt oláh - Bessarábiában, és Tulcsában hova nem rég egy orosz hajó jött uszálylyal, hogy a szállítmányt fölvegye. A járművek nagy fenéksúlylyal voltak el­látva; beavatottak azonban határozottan állítják, hogy a hajó fegyvereket és hadiszert rakott ki.«­­—­ Alexináczból- »Daily News«, mely tudvalevőleg nagy szerbbarát és első sorban szítja Angolországban a szlavophil propagandát — több érdekes sürgönyt közöl : A 23-áról keltezett sürgöny így kezdődik : Mily borzasztó éjszaka ! Ágyúk dö­rögnek a sötétségben, gránátok sustorogva repülnek szerteszét és robajjal szakadnak a helység házaiba ; sebesültekkel megrakott kocsik döczögnek az utczá­­kon , a szegény ördögök, kiket a golyók, a gránátok szétzúztak, kínosan nyöszörögnek ! Az éjjel legna­gyobb részét a kórházban töltötték. Borzasztó látvány ez. A kórház és a szomszéd épületek zsúfolva voltak haldokló emberekkel. Az orosz és az angol ambulan­ce önfeláldozással tette meg kötelességét, néhány szerb sebész szintén komolyan fogott a munkához, míg többi társaik semmit se tesznek. Ma, aug. 23-án a törökök a Morava jobb part­ján aránylag nyugodtak voltak, csak héke-korba ve­tettek át pár gránátot. De keleten és délkeleten és a magaslatokon levő sánczok homlokzatánál virradó óta heves harcz foly. A törökök nagy elszántsággal rohanták meg a hom­lokzatot, míg a szerb ágyúk a várfokon szakadatlanul tüzeltek. Prugováczban, mely keletre esik a sánczok­­tól, vad gyalogsági harcz dühöngött. A szerb­ek, kik egy válogatott gyalogsági dandárból állottak és ki­ket a sánczok puskatüze is támogatott, elszántan ál­lották meg helyüket, noha borzasztó veszteségeket szenvedtek. A török gyalogság háromszor intézett roha­­mot az alexináczi sánczok ellen. Láttam okot kö­zeledni, bámulatosan voltak vezetve, de b­i­z­o­­nyára nem török vezérek vezették. Merész vállalat volt, de vitézül folytatták. A csatarend fel­állítása után a törökök előnyomultak. A szerb ágyúk skraprelekkel fogadták őket ; egy Gatlang-féle mi­trailleuse golyózáport intézett rájuk , mikor 500 yardnyira voltak a törökök, a szerb gyalogság a mell­véd mögül támadást kezdett. A törökök addig, míg élükön járt a vitéz hadvezér, nem törődtek a szörnyű ágyutűzzel, de midőn 100—200 lépésre voltak a sán­czoktól, vezérük elesett ; erre aztán futásnak eredtek. A törökök, ha vitéz ember vezeti őket, daemonon tudnak lenni, de mihelyt nincs vezérük, elvesztik ön­bizalmukat. Este a szerb gyalogság a sánczos ágyúk fedezete alatt kirohanást intézett és az egész vona­lon visszaverték a törököket. Egy másik támadás által a szerbek elfoglalták a magaslatokat a bal­parton. A 24-ről kelt sürgöny azt jelenti : öt napon át tartós csata dühöngött itt a szerbek és a törökök közt. A törökök mindkét oldalon benyomultak a Morava-völgybe és Csernajeff az alexináczi szerb se­­reggel beléjük állott. Előbb a törökök voltak előnyben, a Morava balpartján a szerbeket a völgy mögött elhúzódó he­gyekre űzték és jobbfelől is közeledtek az alexináczi sánczokhoz. 22-én a harcz az egész vonalon változó szeren­csével folyt. A törökök rendszeresen pusztították a völgyet, felgyújtottak minden falut. Tegnap gyalogsággal és tüzérséggel támadták meg az alexináczi pos­ttót, a balparton is vívtak csa­tát. A támadások egész nap tartottak, de a törökök nem bírtak a sánczokban rést ütni. Este a szerbek kirohantak és a törököket az egész vonalon visszaverték. Egy másik támadással elfoglalták a balparti magaslatokat. Ma a törö­kök az egész vonalon visszahúzódnak és a szerb hadoszlopok szorítják is őket. Úgy látszik, a nagy török támadás a Moravavölgy mentében balul ütött ki. A folyó hó 25-ről kelt sürgöny ezeket mond­ja: A törö­kök beismerték vereségüket, visszavonul­tak saját határaik mögé. A szerb győzelem teljes és jelentékeny. A törökök hátrahagyták sebesültjei­­i­ket, a szerbek ápolják ezeket és a török halotta­kat is eltemetik. Nagy lelkesedés uralkodik az egész szerb seregben és a katonák nagyon óhajtják az of­­fensivát. Csernajeff egy egész hadtest fris katonasággal rendelkezik, mely nem vett részt a legutóbbi harcz­­ban. Az alexináczi lakosság ismét hazatér ; a bolto­kat nyitják , jön a vásáros nép is, mindenki biztosnak érzi magát. — Berlinből távírják a »N. W. Tyblat­t«-nak, hogy a porta elejte azon követelést, miszerint Milán fejedelemnek egy direct lépést kell tennie. Ignatieff egyelőre nem megy Konstantiná­­polyba, hanem Krimiában fogja a czárt bevárni. — Angol ítélet a török hadá­szatról. Az augsburgi »Alig. Ztg.« folytatja szemléjét, melyet egy Törökországban élő angol tiszt tollából a török hadászati viszonyokról közölni meg­kezdett. Ma érkezett számában a török katonák ma­gatartását ismerteti a knyazseváczi és jagorhegyi harczokban. Knyazsevácznál körülbelül 20,000 em­berre ment a szerb seregek száma, kik rendkívül előnyös positiókban álltak szemben Ejub pasa mu­­sim­ak mintegy 22—24,000 emberével; ez utóbbi még 6—7,000 cserkesz és basibozuk fölött is rendel­kezett. A mellett a szerbeknek fedett állásaikban ágyúik is voltak, míg a törökök a keskeny, ho­mokos után alig pár hegyi üteget voltak képesek a harczba vinni. Míg a szerb lövészek fedett helyeken a sánczok mögött voltak, addig sok kárt tettek a tö­rököknek, kik főként sok tisztet vesztettek el. A szu­ronytámadást azonban a szerb miliczia nem állta, s a­mint a török gyalogság 30—40 lépésnyire közeledett a sánczokhoz, rémülve futott el fedett állásaiból, zsákmányul esvén az üldöző cserkeszeknek, kik sze­kér számra szedték össze az elhunyt fegyvereket. A szerbek vesztesége Knyazsevácznál 4—5 ezer embert tett, de a törökök is elvesztettek legalább 3000-et s ezek közt feltűnően sok tisztet. Az angol tiszt constatálja, hogy Zajcsárt, az abból kivonuló szerbek maguk gyújtották fel, így tesznek a szerbek minden olyan helységgel, melyet meg nem tarthatnak. Azon kívül elpusztítják a veté­seket, tengeri földeket, hullákat hánynak a kutakba, hogy az utánuk nyomuló török sereg semmiféle élel­miszert, fedelet ne találjon. Ez az oka a török hadsereg lassú mozdulatai­nak. Az európai viszonyok közt élőnek fogalma nem lehet azon borzasztó nehézségekről, melyekkel e tar­tományokban a hadviselés jár. Élelmiszereket szűk hegyi utakon, öszvéreken kell a sereg után szállítani. A szeraszkir Abdul Ke­rim a legóvatosabb stratégák egyike. Egy lépést sem tesz addig előre, mig a sereg új positiója s visszavo­nulása biztosítva nincs. Ezért az elfoglalt Knyazse­­váczot és Zajcsárt most megerősítik s élelmiszerek­kel látják el, hogy minden körülmények közt bizto­sítva legyen a török seregek állása Szerbiában. Azon­kívül Viddinben, Ruscsukban, Sophiában, Niksicsben tömérdek élelmiszer van fölhalmozva, úgy hogy ha nemcsak orosz tisztek, de orosz hadseregek harczol­­nak is a szerbek közt, aligha fogják e rendkívül meg­erősített helyeket egy könnyen bevehetni. Hogy a török rendetlen csapatok vadul folytat­ják a háborút, azt e katonai tekintély is elismeri, de megfoghatatlannak találja, hogy Európa csak ezen­ botránkozik meg s a szerbek, herczegovinaiak és a­­montenegróiak hadviselése fölött nem, holott pedig ez utóbbiak e tekintetben semmit sem vethetnek a törökök szemére. Czikkiró saját szemeivel lá­tott Biolgárországban 10—14 török holttestet, kik­nek szemei ki voltak szúrva, orraik és füleik lemetszve s lábaiknál fogva felakasztva ; sa­ját szemeivel látott 40 — 50 török katonát, k­i­k­­nek fejeit a szerbek simára le­metszették. Nikita katonái 400 török foglyot, kiket lesből rohantak meg, a leghidegebb vérrel lemészároltak. A montenegrói tisztek fogadásokat tettek arra, hogy egy bizonyos időközben ki tud több török foglyot a handzsárral lemészárolni, s arra, hogy melyik a fej­levágásnak a legjobb módja. A délszláv a vadságban sokkal inkább előbbre van, mint a legműveletlenebb cserkesz, vagy basibozuk.­­ Az Alexinácz előtti török főha­diszállásról tegnap a következő távirat érke­zett: »A szerbek mindenütt sánczaik mögé vonul­tak vissza. Csapatmozgósítás és a halottak elteme­tése miatt, mely czélra Nisből 150 bolgár rendelte­tett a csatatérre, tegnap szünetelt az adtió. A törö­kök teljes erélylyel készülnek az újabb támadásra, és­pedig a Morava balpartjáról, hova tegnap a török főhaderő is dirigáltatott.­­ A szultán egészségi álla­pota újból roszabbra fordult, úgy hogy Safvet pasa az összes követségek előtt közvetlen közelálló­nak mondá a török trónváltozást. A trónválság, egy konstantinápolyi távirat szerint, valószínűleg a legkö­zelebbi csütörtökön történik meg. A szultánnak teg­nap olyan roham­a volt, hogy a Bosporusba akart ugrani. A nagyvezért úgy üdvözölte, mintha az Ab­dul Aziz volna. Tegnap a nagyvezér, Mijhád pasa és a seik-ül-izlam a letételi­ fetva fölött tanácskoztak. Ignatieff szeptember közepén megy újra Konstanti­­nápolyba. A statisztikai kongressus. Az esti lapunkban közlöttek kiegészítéséül meg­említünk még a mai ülés által elintézett néhány ügyet. Nessmann a kivándorlások statisztikáját mutatta be, melyhez táblázatot is készített, mi a mű használatát megkönnyíti. Becker a népesedési mozgalmakról referál, reméli, hogy munkáját rövid idő alatt bevégezheti ; panaszkodik, hogy nem létezik megállapított for­­mulára, mely minden ország által el volna fogadva. Picker ígéri, hogy rövid idő alatt elkészíti Ausztria-Magyarország ethnografiai statisztikáját. K­­­a e­z egységes rendszer elfogadását ajánlja a hajózás nyelvére vonatkozólag. Köszönettel fo­­gadtatik. Ricke emlékiratot nyújt be a pénzügyek nemzetközi statisztikájáról, annak czéljairól és hatá­rairól. Köszönettel fogadtatik. A napirend ki lévén merítve, az elnök felhívja a tagokat, hogy netaláni indítványaikat terjesz­­szék elő. Pencovicz constatálja, hogy Románia taka­rékpénztárai mellőzve vannak Bodio munkájában. Bodio megjegyzi, hogy Romániának nem lévén csu­pán együtt­működő társulatai, nem jelenhetett meg könyvében. Engel utalva a részvénytársulatok visszaélé­seire különösen, Németországon, szükségesnek tartja az ezekről, továbbá a börzékről szóló törvény megvál­toztatását. Levasseur előadja, hogy mily államok­ban van földmivelési statisztika. Semenoff az oroszországi bányák és hutákról tesz jelentést. Quack jelenti, hogy a halászat, Falbe-Han­sen a posta- és távirdaügy, Bodio a jótékony és hitelintézetek statisztikájával foglalkoznak. Porto-Seguro a gyarmat­áruk statis­ztiká­­ját hozza javaslatba, s a nemzetközi statisztikának ez új ága el is fogadtatik. P­o­r­t­u­g­ál­­­i­a képviselője beleegyezik, hogy állama, főleg a földbirtok statisztikájával foglal­­kozand. Végül a gyűlés a graphikai kiállításra nevezi ki az ítélő jury tagjait, ezek : Semeron, Mayr, Levasseur, T­icker és Keleti. Az elnök in­dítványára elhatároztatott még, hogy az állandó bi­zottság a hivatalos küldöttek névsorát beterjesztendi a kongressusnak. Ezzel az ülés bezáratott. * A congressus tagjainak nagy része még csak ma érkezett a fővárosba ; ezek közt néhány angol és több oroszországi hivatalos küldött. Gneist és Stein Lőrincz tanárok szintén ma érkeztek ide. Holnapra ismét több tagot várnak. A kartographiai kiállítás holnap nyittatik meg az akadémia palotájának III. emeletén. * A főváros estélye szépen sikerült. A külföldi vendégek nagy része megjelent, néhányan nejeiket és leányaikat is elhozák. Ott láttuk Steint, Barrt nejével és bájos leányával, Mayrt nejével, Gneistot, Levasseurt, Yvernest, Blockot, Monaque küldöttét és az olaszokat kivétel nélkül. Többnyire érdemrendekkel voltak diszítve. A kormányt Wenck­­heim b., Trefort és Szende képviselték. A főpolgár­mester, a polgármester, Sztupa, Havas biz. tagok vezették a vendégeket a tánczterembe és úgy, mint az étterembe A katonaság is szépen volt képviselve. Jelen volt, b. Edelsheim-Gyulay is. A főpapságot Haynald képviselte. A katonai zenekar 11 óráig ját­szott,, azután rákezdte Rácz Pali a csárdást és az »in­teressant« nemzeti tánczot nézték a külföldiek, nézhették is eleget, mert szépen és soká tánczolták. Azután jött keringő és mindenféle vegyes. Az ide­gen és fővárosi nők csak úgy vetélkedtek a tánczban. A redoute egészen megtelt. Csak a hőség volt nagy és a szolgálat hiányos. Egyébként jó hangulatban oszlott szét a társaság. KÜLÖNFÉLÉK. — Pest megye iskolatanácsa utolsó közgyűlését, a szept. 4-én tartandó rendkívüli megyei közgyűlés alkalmából ugyanaz­nap délután 4 órakor a megyeház nagy termében tartja meg.­­ A nemzeti zenede szept. 5-én kedden délután 5 órakor saját helyiségében (egyetemtér 5. sz. a. III. em.) rendkívüli közgyűlést tart. Tárgyai a.) titkár választás, b.) az alapszabályok mó­dosítása. A növendékek beiratása, illetőleg felvétele szept. 9-ikétől egész 15-ikéig az intézeti helyiségben d. u. 3—5 óráig történik. — Az állatkert legutóbb a követ­kező ajándékokat kapta : József főherczegtől 2 rókát ; br. Gerliczy Vinczénétől, Budán 2 lángbag­lyot ; Suhayné úrnőtől 1 mezei nyulat ; Nagy Teréztől Budapesten 1 kalandja varjut .­­ Czigler Franczis­­kától Budapest 1 vércsét ; Péch Ferencztől Szerencs 2 rókát; Sellner Gyulától Budán 3 lángbaglyot; Deutsch Mórtól Budapest 1 köz­­gólyát ; Ruzsinszky Ferencztől Budapest 1 rókát ; Krausz Károlytól Bu­dapest bibiczet ; Csorba Ákos alispántól Mehádia 1 barna keselyűt ; Nyáry Béla Szeremle 2 fekete gó­lyát; Somhegyi József plébánostól Fóth, 1 nádi gémet ; Kriesen János tanártól Budapest 1 vizi tek­­nőczöt ; des Echetolles Kruspér Sándortól Saáp két farkast ; Besztery Lászlótól Újpesti nádi gémet; Jancsovits Pál alispán B.­Gyula 2 túzokot; Pelikán cs. kir. alezredestől Budapest 3 sólymot ; Kis Gézá­tól Geszt 3 kék gémet ; Pokornyi Sándor polgármes­tertől Losoncz 2 vidrát ; Uléssy Sándor polgármes­tertől Kisújszálláson 2 pelikánt, és 5 vadkacsát. — Ártézi kutjaink. A mérnökegyesü­leti közlöny utolsó számában hazánk legnevezetesb ártézi kútjairól a következő adatokat találjuk össze­állítva : Összesen van öt ilyen kutunk, ezek : a har­kányi (Baranya megyében), a margitszigeti, a lippiki (Pozsega megyében), az alcsuthi (Fehér megyében), a ránki (Abaúj megyében). A harkányi ártézi kút mélysége 19 öl 5 láb 6 hüvelyk, 24 óra alatt felszálló vizének mennyisége 40.000 akó, szökő magassága 10 láb, hőfoka 50 R., gyógyvíz ; a margitszigeti­nek mélysége 63 öl, 24 óra alatt felszálló vize 279,018 akó, szökő magassága 38 láb, hőfoka 35 R. gyógyvíz ; a lippi kinek mélysége 123 öl, 4 láb, 9 hav., 24 óra alatt felszálló vize 9 láb, hőfoka 51 R., gyógyvíz;az alcsuthinak mélysége 97 öl, 24 óra alatt felszálló vize 12 láb, hőfoka 12 R., ivóviz ; a ránk­inak mélysége 213 öl, 24 óra alatt fel­szálló vize 120.000 akó, szökő magassága 120 láb, hőfoka 14 R., gyógyvíz. Megemlítjük itt egyúttal, hogy a városligetben 1868 november 15-ke óta fúrás­ban levő kút m. é. nov. 20-áig 394 öl mélységre volt kifúrva és a belőle felhozott iszap hőfoka 70 R. volt. Azóta a fúrás — mint tudjuk — csövek híján, csak keveset haladt előre, de már most is meghaladja a Páris külvárosában, Passyban, furt kutat, mely csak 308 ölnyi mély. A legmélyebb ártézi kút Európában, a rocheforti Francziaországban, a­mely 451 öl mély­ségű. Ez 5 év és 5 hó alatt készült. Ha a városligeti sikerül, vetekedni fog a rochefortival. — A városligeti skating-rink. Mar­­quis N. P. S. Albavilla meghatalmazott képviselője

Next