A Hon, 1876. szeptember (14. évfolyam, 210-235. szám)
1876-09-16 / 223. szám
»Presse« lármáz Magyarország ellen és nem restell ellenünk emelni három olyan vádat, melyeket teljes joggal és teljes mértékben átháríthatunk az osztrákokra. Azt mondja, hogy az alkudozásokat mi késleltetjük és ez tőlünk taktika arra, hogy valósuljon az ő második vádja: t. i. hogy Ausztriát » Zwanglage «-ba juttassuk és igy elfogadtasssunk vele mindent; pedig ez által — mondja ő — csak azt érjük el, hogy Ausztriában »Magyarország méltánytalan és lehetetlen követelései ellen intézett mozgalom még nagyobb mérveket fog ölteni és mélyebb gyökeret fog verni« — és azt állítja, hogy az ettől való félelemből ellenezzük mi az egy évi provizóriumot. Mind a három vád merő koholmány, mely távolról sem fog ingerelni arra, hogy méltó cáfolatot írjunk rá ; távolról sem hír arra, hogy elkeseredésünket egy hírlapi polémiával növeljük; annyival kevésbé, mert mintha sejtettük volna a »Presse« czikkét, mai számunkban foglalkoztunk e tárgygyal; de van a bécsi lap czikkében több oly állítás és oly alaptalan fenyegetődzés, melyet válasz nélkül meg sem hagyhatunk. Először is a leghatározottabban visszautasítjuk azt a vádat, hogy magyar részről bármikor, bármiben az alkudozások késleltettek vagy lassíttattak volna. Ellenkezőleg : osztrák részről követtek el mindent a húzásra, halasztásra. Aki csak némileg is beavatva volt a dolgok menetébe, az tudja, hogy betegség, időközben összehívott czéltalan enquette, elutazás és szabadságidőnek tisztességes ürügyein kívül, a tárgyalások lassítása sem volt magyar részről kitalálva. És ha azt mondja a »Presse«, hogy »Zwanglage«-t nem akar az osztrák parlament számára, valóban nem tudjuk, hogy komolyan beszél-e? Mert ha van kényszerhelyzet abban, hogy rövid idő alatt kell letárgyalni fontos törvényjavaslatokat, ez ép oly mértékben van meg a magyar országgyűlésre nézve, mint az osztrák parlamentre és egyikre nézve sem áll többé, vagy kevésbé, mint a másikra. Ha pedig abban áll a »Zwanglage«, hogy a két kormány egyezkedései által korlátolva, szorítva van (nem jogilag, de opportunitási szempontból) a parlamentek működése, úgy a határozatokban, mint a tárgyalások idejére nézve : ez sem kevésbé áll a magyar, mint az osztrák parlamentre. Tökéletesen éretlen beszéd tehát az, hogy a magyar kormány részéről taktika lenne a parlamenti tárgyalások rövid időre szorítása, mert ezzel egyformán van érintve mindkét kormány, mindkét parlament. Hogy ez a »Zwangiage« elveszi-e az osztrákoktól, mint a »Presse« állítja, »az ítélet és elhatározás szabadságát?« nem tudjuk ; de hogy ez a szabadság érvényesíthető két hét alatt és úgy, mint két hónap, vagy két év alatt, az bizonyos. A magyar kereskedelmi miniszter visszalépése nem fog semmiféle halasztásra ürügyet szolgáltatni, mint a »Presse« állítja, és ha eddig haladt a dolog, abban több része volt az osztrák miniszterek »Urlaub«-jának és a bank emberei »fürdő-saison«-jának, mint a magyar kormánynak , mit különben tőlük egyátalában rész néven nem veszünk, de belőle ellenünk vádat faragtatni sem engedhetünk. Nagyon ravasz a »Presse,«mikor a kérdést úgy veti fel, hogy ha mi a mostani állapotnak egy évre provizórium-képen való kiterjesztése ellen küzdünk, ezáltal azt áruljuk el, hogy a szövetségkérdést elkülönítve akarjuk tárgyaltatni, és ezáltal is külön előnyöket elérni. Ez az a dolog nem így van. Nincs itt semmiféle »taktika« a mi részünkről, a mi a bécsi alku három részének egyszerre való életbeléptetésére törekszünk ; ezt azon érdekből is teszszük, hogy a bank által elérhető előnyök némileg kompenzálják a fogyasztási adókban való veszteségünket ; és ha csak épen osztrák részről nem taktika az, hogy a bankkérdés késleltessék, hogy így maradjon a status quo , akkor akadály a mi részünkről nem lesz. Épen azért tartjuk mi, mint a közvélemény közegei, rosznak a provizóriumot, mert a bankmonopóliumot egy évre újra biztosítja a jelen alakjában. Ez nem taktika, ez oly érdek védelme, melyet nekünk a bécsi alku biztosított , melyet mi, mint az ő felsége elnöklete alatt szerkesztett jegyzőkönyv valósítását akarjuk. Ha a »Presse« is azzal fenyegetődzik, hogy Ausztria erélyes magatartása majd felnyitja szemeinket, erre csak azt mondhatjuk, hogy látunk és épen ezért haragszik a »Presse,« hogy nem lehet szemeinket befogni. És ha a »Presse« is lát, akkor bizonyára észrevette, hogy mi nálunk is vannak, mégpedig sokan, kik Ausztria provokácziójára kemény választ tudnak adni ! Jó lesz, nem provokálni azt kisérte ő felségét, ki a b. Wenckheimék parkján át délfelé lovagolt a gyakorlati térre. Itt felállítva volt 3 honvéd huszárezred, két honvéd gyalogezred és egy üteg tüzérség. A király először a két gyalogzászlóaljjal létetett egyenként és egymás után többféle gyakorlatot, tömegben, szétszórt csatározásban, lövésben stb. És annyira meg volt elégedve, hogy minden egyes zászlóalj tisztikarát maga elé hivatta és teljes elismerését fejezte ki előttük. Ezután következett a lovassági gyakorlat. Erre az intézkedés következő volt : Feltételkövetkező: Éjszaki rész. Egy Csabáig előre nyomult nagyobb hadtestnek B.Gyula mellett megérkezett elővéde tudomást vesz,hogy ellenséges harcterők Kis-Jenőről jőve, Nagy-Pil felé előnyomulásban vannak. Míg az elővéd zöme egyenest Nagy-Pil felé előnyomul, az elővédparancsnok az időközben 8 órakor reggel szintén B.Gyula mellett megérkezett és parancsnoksága alá rendelt lovas dandárnak azon feladatot adja, miszerint a Nagy-Pil felé szándékolt lökemet azzal támogassa, hogy az ellenséges baloldalt fenyegesse. Béli rész: Kis Jenő mellett táborozó elővédő egy Boros Jenőig előnyomult nagyobb hadtestnek 2 lovas ezredet, és V* üteget küld azon czélból Nagy-Pilen át B.Gyula felé, hogy a Nagy- Pil mellett levő csatornaátjárást a gyalogság megérkeztéig biztosítsa. Feladat: Lovag Henneberg Károly ezredes mint a m. 22 honvéd lovas dandár parancsnoka, utasíttatik dandárjával jobb oldalomban Farkashalom és a kispili dűlőn át előnyomulni, és egy Nagy-Pil ellen intézendő lökem által szintén azon helységre intézendő támadásomat támogatni. Kubinyi János alezredes urnak mint (a déli rész) parancsnokának feladata leend Nagy-Pil felé előnyomulni az ottani csatornaátjárást kellőleg biztosítani, csapatainak zömével pedig B.Gyula felé tovább előnyomulni. Ha netalán túlnyomó erővel megtámadtatnék, Nagy-Pil felé visszavonuland, mely helység lehetőleg tartandó. A harczrend következő : A m. k. 22. honvéd lovas dandár, dandárparancsnok lovag Henneberg Károly vezérkari tiszt, Pakor Vilmos százados, 2-ik honvéd lovas ezred 4-ik század, 3-ik lovas ezred 4-ik sz., 4-ik lovas ezred 4-ik sz. 8 centiméter számú lovas üteg a XIII.tüzérezredből egészségi osztag 2, 2 lovasjármű összesen 12 század, 4 löveg, 2 jármű, jelzett ellenség parancsnok Kubinyi János alezredes 2-ik lovas ezred 4 századai *^8 centiméter lovas üteg, összesen 8 lovas század 2 löveg , fe 1álitás körülbelől 3000 lépésnyire délkeletre a B.Gyulától Nagy-Pilre vezető úttól Nagy-Piltől éjszakkeletre. Lőszer karabélyonkint 10 darab gyakorlati töltény, lövegenkint 20 darab gyakorlati töltény. Gyakorlat kezdete 8 óra 30 perckor reggel. Midőn a fölállítás megtörtént és valaki végig nézett e gyönyörű katonaságon, örömmel telt el keble. A lovak szépek, a huszárok nyalkák. De e külsőség benső örömmé vált, midőn a nehéz föladat megoldását egész bravourral hajták végre huszáraink. A tér kedvezőtlen volt, mert 3 napi eső miatt csaknem tócsában volt az ataque. És véletlen is sok merült föl, így a roham alkalmával későn vették észre, hogy egy egész gulya van közre fogva , és a ki tudja, hogy ez mily akadályt képezhet a lovasnak, a ki látta, mint vágtatnak neki a huszárok, mint bonyolódik ki a tömeg — az bámulni fog, hogy egyetlen egy huszár lovának elcsúszásán kívül semmi egyéb nem történt, a manőver a legpontosabban végrehajtva volt. Pedig időközben még egyéb feladatuk is volt huszárainknak. Ő felsége szakaszonkint leszállita őket a lóról, a huszárárkászok sánczokat vetettek , némelyek csatár (plänkler) szolgálatot teljesítettek. És mindez, a nagy manőverrel együtt, oly fényesen volt kivéve, hogy az osztrák tisztek azt mondák : »a közös huszár és honvédhuszár közt nincs különbség.« Ő felsége pedig teljes elismerését fejezé ki József főherczegnek, Szende miniszternek és a tiszti karnak és szájról szájra járt az a momentuos elmondása, hogy »Ezt a világ egy nemzete sem teheti. Ezt csak mi tudjuk.« Hogy a magyar embernek mily jól esik ez a mi, azt mondanom sem kell , hogy a honvédségnek mit tesz ez elismerés, azt mindnyájan tudjuk. A hadgyakorlat reggeli 7 órától 11-ig tartott, melynek végeztével a király vasútra ült és Gödöllőre utazott. A király a legnagyobb kitartással és szívóssággal állta ki a strapácziát. Négy óra alatt mintegy 6—7 mértföldet járt be lóháton. Pedig II.Szebenből épen csak reggel érkezett s érkezése után lóra ült azonnal. jegyeznem, miszerint a megyei tanács tagjai radicálisok s a nép emberei.) Tizenegy órakor este néhány száz ifjú zászlókkal vonult az elnök ablakai alá, a » Marseillaise «-t s a hírhedt »gaira«-t énekelve. A rendőrség közbevetette magát, s egy részét a zavargóknak letartóztatta. A népség azonban ekkor sem oszlott szét s éjfél után egy óráig kiabált, lármázott a városháza előtt. A párisi radicális lapok hasábos czikkekben hevesen kikelnek ez állítólagos sértés ellen s elégtételt kívánnak érte. (Csak nem akaszthatják föl az illetőt, ki elfelejtette a megyei tanácsot ideje korán értesíteni a fogadás megkezdéséről ?) Cassagnac fölhasználja az alkalmat a köztársasági intézmény lealacsonyítására, egy szóval mindenki a maga módja s fölfogása szerint hozzá szól ez esethez, mely néhány nap óta az egyedüli napi kérdés. Tant de bruit pour une omletté. Föltűnt mindenkinek, hogy Mac Mahon vagy épen semmit, vagy pedig ennél nem sokkal többet szokott beszélni ; bezzeg szólanának a phrasisok, ha Thiers, Gambetta stb. tennék az elnöki utazást. Ad vocem Gambetta! Szegény igen sok támadásnak van kitéve ellenségei részéről, így a múlt napokban be akarták legalább bizonyítani, hogy ő voltakép nem is franczia, hanem olasz, hivatkozva arra, hogy ő fiatal korában a sorozás alól való kivonás végett hivatalosan olasznak declarálta magát. Gambetta sokkal csekélyebb jelentőségű támadásokra is szokott válaszolni, kiváncsiak lehetünk, mit fog ő erre mondani. Brüsselben ma egy érdekes nemzetközi kongressust tartanak, mely egyébiránt egészen magánjelleggel bir. E kongressust maga II. Leopold király hívta egybe s a meghívott tagok mind vendégei s az ő palotájában szálltak le. A király óhajt Afrikában az elitéltek számára egy telepet (hasonlólag a francziákéhoz) létesíteni s e terv tárgyalására meghitt magához több európai hirű tudóst, utazót s geographicust. Francziaország részéről Lesseps hivatott meg, ki tegnapelőtt el is utazott oda. Nem lehetetlen, hogy Kindt, a hírhedt 21 milliomos tolvaj kezdi meg e telep benépesítését. (br. d’A S.) A király a honvédhuszárok között. Gyula, szept. 14. Ma a honvédeknek és Gyulának szép napja volt. A király ő felsége egész környezetével és Wenckheim b. miniszter kíséretében ma reggel 7 órakor körünkbe érkezett, hogy a 22-ik honvéd lovasdandár gyakorlatát megtekintse. A rendkívüli vonat megérkeztekor csak József főherczeg, Szende miniszter és Beliczey főispán fogadták ő felségét , mert minden ünnepélyes fogadtatást megtiltott. Itt ő felsége és kísérete lóra ült, még csak b. Wenckheim László csatlakozott hozzájuk és léptetve végig vonult a király Gyula városán, mely diadalkapuval, (»Isten hozott«, »Éljen a király« felirattal) föllobogózva, szőnyegekkel, virágokkal ékítve , ünnepi szinben fogadta. A nép szűnni nem akaró »Éljen«-nel fogadta, Francziaországiból. (Saját levelezőnktől.) Pár is, szept. 13-án. Napok óta a helybeli lapok semmivel sem foglalkoznak annyira, mint Mac-Mahon utazásával, különösen pedig Lyonba való érkezésével s az ott tartózkodása alkalmával előfordult eseményekkel. Előre beszélték itt, hogy a monarchisták s bonapartisták demonstratióval akarják őt fogadni, mindebből azonban mi sem lett, anélkül, hogy valaki meghiúsította volna az ilyen kísérleteket, mert minden rendőri előintézkedések nélkül a rend fen lett tartva, tekintetbe nem véve azon jelentéktelen tüntetéseket, melyek egyesek által »vive l’amnestie !« stb. kiáltásokkal lettek viscensrozva, de kevés viszhangra találtak. Az egész fogadtatás, a nép magatartása, tisztelgések simán végbe mentek volna, ha egy valószínűleg tévedésből s nem roszakaratból származott kellemetlen eset okot nem szolgáltatott volna botrányokra, melyek átalános izgatottságot keltettek. Lyon városa ünnepélyesen fogadta a köztársaság elnökét, Francziaország legmagasabb hivatalnokát, ágyús harangszóval. Az indóház előtt s a merre haladt, temérdek népség lepte el a térséget. Ő először a munkások megyédébe ment, itt élénken üdvözölték »éljen a köztársaság! éljen az elnök!« kiáltásokkal, a gyéren hangzó »vive l’ammestie !« kevés viszhangra talált ; itt meglátogatott több gyárt, hol virágbokrétákat s egy helyen arany babérkoszorút nyújtottak neki. Útközben a városházáig temérdek folyamodványt dobtak kocsijába, ha némelyek földre estek, megállittatott s kézbesittette magának azokat, ezekben a kérelmezők kegyelemért esedeznek a communista mozgalmakban részt vett s elítélt rokonaikért. A városházán megkezdődtek a tisztelgések ; a megyei tanácsot illette volna a jog először tisztelegni a köztársasági elnöknél, de későn értesítették őket a fogadás megkezdéséről, e figyelmetlenségen annyira fölingerültek, hogy elhatározták nem tisztelegni az elnöknél s csakugyan testületileg eltávoztak a városházából, mindjárt rá egy protestátiót küldve az elnökhöz e sértés ellen. A megyei tanács elnöke, ki Mac Mallon által asztalához jön hiva, mentette magát egy írásban, hogy a megtisztelő meghívást el nem fogadhatja a történt sértés folytán. Az eset hire elterjedt rögtön az egész városban s nagy izgatottságot keltett. A népség tömegesen hullámzott a városháza felé, lármázással s egyéb illetlenségekkel adva kifejezést megbotránkozásának a történt sértés miatt. (Felesleges lesz talán itt meg A háború. ) A porta módosított békefeltételeiről ezeket jelentik újabban: Szerbia a porta terve szerint, jövőre ugyanazon állást foglalja el, mint Egyptom. E szerint a szultán fogja meghatározni a szerb hadsereg mennyiségét s ő fogja képviselni Szerbiát kifelé. A porta továbbá föltételül állítja, hogy Szerbia ezután nem vehet föl kölcsönt a szultán beleegyezése nélkül. — E föltételeket a legenyhébbeknek mondják, miket a porta elfogadhat. — Belgrádi hírek. Tegnap minisztertanács volt Belgrádban, mely a módosított békefeltételek fölött tanácskozott. Egyhangúlag elhatározták, hogy a megszállási jogot a portának nem adják meg. Inkább harczolnak az utolsó emberig, mintsem jogaikban és területi önállóságukban megcsonkítva végezzék be a háborút. Egy orosz egy egész kozák ezredet szervez Oroszországban , ezek fegyverei már Szerbiába vannak szállítva. Harmincz őrnagyot, hatvan ezredest és tizenkét tábornokot várnak legközelebb Oroszországból. Az »Isztok« tegnap azt írta, hogy nemsokára egy második Mencsikoff fog Konstantinápolyban megjelenni, ezen sötét kép valósággá váljék , él, és kell hogy éljen a magyar nemzet kebelében azon szent kötelezettségérzet, mely segélyére készteti sietni mindazon fiainak, kik a haza iránti kötelesség hit teljesítése mellett munka- és keresetképtelenné válva, az emberbaráti áldozatkészségre joggal számíthatnak. Nincs, nem hihető, hogy legyen oly polgára a magyar hazának, ki az 1848—49-ki rokkant és munkaképtelen honvédek felsegélyezése végett kinyújtott kérő kezet el tudná magától hidegen taszítani. E szent meggyőződéséből kiindulva, elutasíthatlan kötelességének tartja a honvéd-menedékház bizottsága a magyar haza polgárait a múlt években oly lelkesedéssel megkezdett és oly sikeres eredményre vezetett adakozásainak folytatására tisztelettel felkérni, legkivált pedig azon egyeseket és testületeket, kik a fentebb megnevezett bizottmány kezeinél lévő ajánlati leveleik szerint a honvéd-menedékház szükségletei fedezésére több évre terjedő összegeket nagy lelkűen ajánlottak, hogy az 1875-ik évre még hátralévő ezen tartozásaikat a f. évre eső részlettel együtt mielőbb megküldeni siessenek. Az 1848/49-ki rokkant honvédek menházi bizottmánya nevében : Földváry Albert, alezredes és bizottsági elnök. A honvéd-menedékház érdekében. Az 1873. év végével újonnan szervezett honvédmenház bizottsága feladatának megfelelendő, hogy a már készen átvett üres menházat lehetőleg benépesíthesse, s azon szerencsés ötletre jutott , hogy hazánk összes községeit, nyilvános pénz- és iparüzletintézeteit és tehetősebb polgárait egy bizonyos évek során át fizetendő s erejükhöz mért összeg megajánlására hívja fel. Ez életre való eszme csakhamar sikeres eredménynyel fizeté meg a bizottság fáradozásait, mert a több évre menő fölhívást a nagyközönség hazafias részvétre méltatván, 5, 10, 15 évre szóló ajánlataikat és az első részlet lefizetését a szent ügyhöz méltó áldozatkészséggel gyorsan és tömegesen megtették, ugyannyira, hogy a bizottságnak 1874. év végével ez adakozásokból már 20 ezer forintot meghaladó gyümölcsöző tőkéje és több évre biztosított 7—8 ezer forint adakozás utjáni bevételre volt kilátása. Ily kedvező körülmények között a bizottság hozzáfogván a menház belső és külső fölszereléséhez és fokonkénti benépesítéséhez, fölszólította az ország összes honvédegyesületeit, a nagyobb ajánlatokat tett községeket, hogy az 1848-49-iki honvédek közül leginkább segélyre szorult munkaképtelen nyomorékokat a menházba leendő fölvételére ajánljanak. Az ajánlottak és önkényt jelentkezők lelkiismeretes megválogatása folytán ma a menháznak 60 rendes tagja van, kik a bizottság fáradozása mellett a hazafias közönség áldozatkészsége folytán a lehetőleg kényelmes helyzetben békés és bajtársias egyetértésben gond nélkül élik irányt-vetett életük hátralévő napjait. De fájdalommal kell a bizottságnak kijelenteni, hogy e nagy gond és fáradsággal létrehozott, berendezett, benépesített egyedüli menhelye a dicső múltú honvédség rokkantjainak maholnap üres és puszta leend, mert a bizottság nem képes azt tovább föntartani, miután a nagyközönség már-már megfeledkezve nemzeti büszkeségeinkről, nem hogy azok nyomorékai ellátására újabb adakozásokkal sietne áldozni, de még a megajánlott évi részleteket sem küldi rendesen, úgy annyira, hogy 1. év ápril havától az ez oldalról bizton várt 4—5000 forint helyett alig annyi száz forint volt a bizottság bevétele, a rendes havi kiadás több ízben az 1000 forintot is meghaladván, a kiadások maholnap fölemésztik amúgy is csekély tőkéjét. És ha ez elfogy, és ha a nemzet jobbjai ez ügytől megvonván további áldozatkészségüket, veszni , pusztulni hagyják az intézetet ; veszni , pusztulni hagyják a nemzeti dicsőség világhírű bajnokainak azon néhány rokkantját, kiket a bizottság a nemzet örök szégyenére úgyszólván a szemétről szedett föl, és kivetkőztetve a nyomorból, őket ismét öntudatos emberekké tette, kibékéltette önsorsukkal, a hazával s a nemzettel, kiért egykor oly bámulatra méltólag küzdöttek, vérzettek s később annyit szenvedtek. E néhány nyomorultnak ismét kezébe adja a bizottság a koldusbotot, s kiűzi őt azon helyről, a melyről azt hitte, — hogy ott végezheti be békében úgyis nyomorult életét, — újra kiállítva őket az utczák szegletére élő tanújaként e nagylelkűnek állított nemzet hálátlanságának, — kínos szemrehányásaként az emberiségnek, melynek legszentebb ügyéért, szabadságáért lelkesedve küzdött. Veszni hagyjuk-e hát ezeket, és még azon számosokat, kik felvételükért naponként jelentkeznek, s kiket vérző szívvel bár, de a szükség nyomasztó kényszere alatt kénytelen a bizottság elküldeni ? — nem ! Isten nem engedheti, hogy a képzelet cháoszában megvillant KÜLÖNFÉLÉK. —A budapesti tornaegyesületben a tornagyakorlatok f. hó 1- től kezdve a téli helyiségben (II. kerületi reáltanoda) és pedig, mint eddig minden hétfőn, szerdán és pénteken este fognak tartatni. A tagfelvétel ugyanott történik. — Jótékonyság. Néhai Hofrichter József helyettesítési tömege feloszlatván, e tömegből a Rókuskórház, Josefinum s szegények házának egyenkint 2370 frt 75 krt hagyományozott. — Levasseur, a franczia akadémia tagja, tegnap Körösi statisztikai hivatali igazgató kíséretében megtekintette a városi reáliskolákat, államgymnáziumot s több polgári iskolát. Levasseur ki Párisban a kormány által az iskolák berendezésére vonatkozó terv elkészítésével bízatott meg, igen nagy megelégedéssel szemlélte meg az iskolákat, beosztásuk ellen semmi kifogása nem volt. Levasseur ma reggel utazott el fővárosunkból. — Népesedési mozgalom.Budapesten a lefolyt 1876. sept. 3-tól 1876. szept. 9-ig terjedő héten élve született 269 gyermek,elhalt 195 személy; a születések tehát 78 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élve szülöttek közt volt 196 törvényes, 73 törvénytelen; nemre nézve 138 fiú, 131 leány. Halva született 112 gyermek, köztük 7 törvényes, 5 törvénytelen. A halottak közt volt 109 férfi, 83 nő, egy éven aluli gyermek 69. Ez év 36 hetében élve született összesen 9725, elhalt 9023, a születések többlete 702-et tesz. Élveszülöttek vallás szerint így oszlanak meg: katholikus 195,ágostai 10, helvét 13, görög n. e. 3, zsidó 48. Nevezetesebb halálokok : Veleszületett gyengeség és alkathiba 19, heveny agyvízkór 1,agykérláb 2, rángások 9, croup 1, roncsoló torokláb 2, hökhurut 3, derme és állgörcs —, kanyaró 3, vörheny —, himlő 4, bélhurut 38, gyomorbélhurut 0, vérhas 1, cholera —, typhus 3,i genyláz 0, tüdő- és mellhártyalob 6, hashártyalob 1, vízkór 2, rák 1, tüdőgümő 43, gyermekágyi bajok 0, agyhüdös 1, aggkor 3. A halálozások kerületek szerint : I-ső kerületben 16; IL II; III. 11; IV. 7; V. 8; VI. 27; VII. 17 ; VIII. 34; IX. 15; X. 5; kórházakban 41. — A budapesti kir. izr. orsz. férfitanítóképezde tanuló ifjúsága önképzőköre f. hó 10. és 13-án tartotta évi alakuló közgyűlését, mely alkalommal megválasztottak : elnökül : Assinger Mór, alelnökül : Löwinger F., titkárnak : Engel J., másodtitkárnak : Kramer M., pénztárnoknak : XitoLimaim Ferencz, ellenőrnek: Grünwald B., könytárnoknak: Kramer M., másodkönyvtárnoknak : Kellner F. — Ellopott sorsjegyek. Most múlt éjjel — szeptember hó 14 ről 15-re — Alsó-Némedi községházából három pénzes ládát loptak el ismeretlen tettesek. E ládák egyikében a készpénzen kivül — 20 darab eredeti magyar államkötvény-sorsjegyek is őriztettek, melyek szintén ellopottak. E sorsjegyek számai a következők : 105 sorozat 3. szám ; 262 sor. 20. sz. ; 280 sor. 4 sz. ; 281 sor. 50 sz. ; 334 sor 2. sz. ; 441 sor. 20. sz. ; 451 sor. 1. sz. ; 563 sor. 13. sz.; 788 sor. 37. sz.; 1348 sor. 7. sz.; 1718 sor. 32. sz.; 1812 sor. 11. sz.; 1956 sor. 31. sz.; 2659 sor. 46 sz.; 2943 sor. 26. sz.; 3212 sor. 18. sz.; 4947 sor. 35 sz. ; 4962 sor. 12. sz. ; 5256 sor. 31. sz.; 5336 sor. 27. szám. — A fiumei magyar iskola. A Fiuméban állami költségen újon felállított 4 osztályu magyar elemi iskolában eddigelé 17 fiú és 13 leány van beírva. A kormányzó a napokban meglátogatván ez iskolát, igen dicsérőleg nyilatkozott arról, így írják ezt a »P. N.«-nak Fiuméból. A mi ez is iskola látogatottságát illeti, az nagyon csekély és nem áll arányban a fiumei lakosság magyar érzelmeivel. —Az uj mintázatú adókönyvecskék behozatala folytán az eddig használatban volt adókönyvecskékből úgy a községeknél, mint az adóhivataloknál és pénzügyigazgatósági gazdászati hivataloknál helyenkint nagy készlet marad fenn. Miután egyrészt ezen nagyobb értéket képviselő készlet elárusítás által nem értékesíthető, másrészt pedig megfelelő kiigazítás, illetőleg pótbeírás által ezen könyvecskék az egyes adózók részére még használhatóvá tehetők : a pénzügyminisztérium megengedte, hogy a még készletben levő ily régi adókönyvecskék azon adózók számára használtassanak fel, kiknek az 1875. év végével hátralékuk nem maradt, vagy a mely adózók számára az egyénenkinti leszámolás alkalmából az 1876. év előtti időszakra uj adókönyvecskék állitandók ki. Ez értelemben a községi elöljárók a kir. adófelügyelő által oly módon utasittattak, hogy a régibb minta szerinti könyvecskékbe a bennök nem foglalt adónemet a szükséghez képest pótlólag írják be, s a félnek teljesen kiigazítva adják át. Azon adózók, kik 1875. év végén adójukkal hátralékban maradtak, az 1876. január hó 29-én 1851. sz. alatt kelt rendelet értelmében kivétel nélkül uj mintázatú adókönyvecskékkel látandók el. — Tejes asszony, ki nem tejet, hanem váltót hamisít. Wágner Lukácsné szül. Purzs Teréz, soroksári tejárusnő, 21 éves fiatal menyecske, valószínűleg még nem egészen értvén a tejárulás mesterségét, folytonos deficitben vergődött, mit a nem épen gyöngédnek látszó férj előtt titkolni akarván, a deficiteket kölcsönszerzéssel vélte elsimítani. Egy »Kundsaft«-háznál, hova évekig hordta a tejet, névleg a Váraljay családhoz, kapott is váltóra 48 ° C mellett kölcsönt oly feltét mellett, hogy a váltót férje aláírja. Wágnerné el is hozta a váltót szépen kiállítva Váraljay Matild kisaszszonynak, ki vele rendesen érintkezett. Azonban a tejes asszonynak folyton kellett pénz, az első váltót prolongálta, olykor-olykor fizette a kamatokat, de azonközben új váltókra újból vett fel pénzeket. Váraljaiék, mint ismerősnek , adtak neki egy ideig pénzt, jóllehet már hat darab váltó volt kezükben. Azonban Wágnerné még 200 ftot akart kölcsön . Váraljai Matild k. a. csak azon feltétel alatt volt hajlandó neki pénzt adni, ha apja Purzl György kispesti lakos is aláírja a váltót. Azonban Wágnerné a kitűzött időre nem tudván fizetni, egy 820 frtról szóló kötvényt állított ki , — ekközben vette észre, Váraljai Matild, hogy a nála levő 7 darab váltó hamis , Wágnerné ellen panaszt emelt. A mai végtárgyaláson Wágnerné beismeri, hogy a panaszosnőnek tartozott, de a váltókra nézve azt állítja, hogy azokra férje csakugyan sajátkezűleg írta alá nevét, valamint apja Purzl György is a 7-ik, 200 frtos váltóra. Purzl György tagadja azt, s kijelenti, hogy ő sem írni, sem olvasni nem tudván, nem is írhatta a váltóra nevét, sem pedig a 200 írtból — miként leánya mondja — neki istállóépítésre pénzt, nem adott, mert ilyet nem is épített ; vádlottnő férje ugyanezt vallja, neki neje ezen manipulácziójáról a legkisebb tudomása sem volt, ő sem tud írni, olvasni, s neki soha egy krajczárt sem adott neje. Vádlottnő azon kérdésre, ki írta a váltókra férje és atyja nevét, azt mondá, hogy egy idegen szomszéd, ki azonban már azóta külföldre utazott családostul. A kir. ügyészség (Kossutányi G.) vádlottnőt váltóhamisítás, illetve csalás bűnténye miatt kéri elitéltetni. A kir. törvényszék Wágner Lukácsnét a váltóhamisítás vádja alól felmenti, ellenben a csalás bűntényében bűnösnek mondja ki, s ezért az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó négy havi börtönre ítélte, panaszosnő pedig követelésével a polg. peruira utasíttatik. A kir. ügyészség úgy a minősítés, mint a büntetés kimérése ellen is felebbez. — Azorthographia Berlinben, A berlini rendőrség hivatásának egy ideális, habár mellékes ágára szándékozik legközelebb figyelmét kiterjeszteni, nevezetesen az orthographiára, mely az »intelligentia városának« különböző boltjai bódéi és butikjainak czímtábláin díszeleg. Különösen az idegen szók azok, melyeken a berliniek leginkább ragyogtatják orthographicus találékonyságuk eredetiségét. — Ott van például ez a becsületes szó »parterre«. Berlinben szokásos a különféle boltok, üzletek, műhelyek stb. lépcső magasságait a házak falain megjelölni. Ott hol az orthographiát nem veszik épen pontosan, a fentebbi szónak következő alakjait részesítik különösen előnyben : »paterre«, »pater« perterr«, »pather,« »panther.« A pinczekocsmák Raphaelei, kik a legcsábítóbb sült csirkéket, virsliket és likőrös palackokat örökítik meg a művészetükre bízott cégeken, orthographiai tanulmányaikban különös figyelmet fordítanak a »bouillon« szóra; a kávémérések Guido Renies pedig a »chokoládé« szó iránt, tanúsítanak kiváló figyelmet. Az első szó leggyakoribb alakjában így írják : »bulljong«, »bulljon«, »bohljong«, »bolljong«, »bolljung« ; a chokoláde különös előszeretettel »schoklade«-nak iratik, azonban előjönnek a »schoklate«, »schokkelade« és »schokklade« dallamos szók is. — A berlini rendőrség most irtóháborút szándékozik indítani e hibák ellen, s rendre kijavíttatja azokat.— Várjon a budapesti rendőrségnél, mely birtokot szokott kitűzni a becsületes megtalálónak, ki az elvesztett pincsi-kutyákat létre hozza, jutott eszébe valakinek valaha ilyesmi ? ! — A tanév kezdete. A pápai helv. hitv. főiskolában a magán-, pót-, javitó- és érettségi vizsgálatok szeptember 27., 28. és 29-ik napjain, a tanulók beírása pedig szeptember 30-án és októberén tartatnak. Az e határidő után jelentkezők a gymnáziumba csak 5 napon, a bölcsészeti két osztályba, valamint a szakpályákra pedig csak 8 napon belül vétetnek föl. Az előadások október 2-án kezdődnek A jogi tanfolyamot illetőleg a f. t. egyházkerület úgy intézkedett, hogy ez évi október elején már a negyedik év is — a még hiányzott és üresedésben volt jogtanári állomásoknak legközelebb történt fölállításával és betöltésével — meg fog nyílni. Az alap- és államvizsgálatok határidejéül október 5—8-ig terjedő négy nap tűzetik ki. — A fogyasztási szövetkezés érdekében vasárnap az op. 17-én a főv. iparosok körében bizottsági ülés tartozik. — A vízivárosi polgári leányiskolánál (Buda, iskola utcza 650. sz.) az énektanítói állomás betöltendő. A heti tanórák száma tiz , a tíz havi tiszteletdij 500 frt. Pályázni óhajtók szíveskedjenek, a gyakorlati énektanítást igazoló okmányaikkal jövő hétfőn, d. e. alulírottnál jelentkezni. Dr. Bohus Rezső, igazgató. — A népszínházban holnap szombattól kezdve az előadás mindig 7 órakor kezdődik. — Megszökött végrehajtót keresnek. A neve Janovics Gyula, Miskolczról lábolt el nagyobb mennyiségű hivatalos pénz elsikkasztása után. Janovics előbb honvéd, közös hadseregbeli őrmester, majd pénzügyőr, telekkönyvi helyszínelő, azután kereskedő, végre a miskolczi törvényszéknél végrehajtó volt. Tarka életpályáján hét gyermeknek adott életet. Zsidó volt, de kitért a kath. vallásra. Őszülő barna zömök férfi, néhány évvel az ötvenen fölül. Különös ismertető jele, hogy homlokától kezdve a feje kopasz. Beszél magyarul tót kiejtéssel, németül, héberül, lengyelül, oláhul és tótul liptói kiejtéssel. — Pedáns eljárás. A honvédhadbizottság utasította az I. m. kir. honvédzászlóaljat, hogy az aug. hóban az őszi gyakorlatra bevonult legénység részére, a náluk 1869 óta használatban levő 220 tömött szalmazsákot a fegyvergyárba vitessék, s ezek helyett a maguk részére temessenek meg újakat. A parancsnak elég létetett. Folyó hó 11-én az őszi gyakorlatra bevonult legénység szabadságra menvén, ugyancsak a hadbizottság utasítá az I. m. kir. honvédzászlóaljat, hogy a fegyvergyárban létező 220 szalmazsákot helyezze el a raktárba, a benne levő szalmát pedig (körülbelül 1760 kéve) értékesítés tekintetéből a Ludovica akadémia előtt rakassa le és onnan hordassa át a m. kir. lovasosztályhoz ólomszalmának. Az I. honvédzászlóalj a szalmát a Ludovica akadémia előtt lerakván, kirendelt 60 legényt 60 lepedővel, hogy a szalmát hordják el a lovasosztályhoz, Haberhauer törzsőrmester jön a munka vezetésével és felügyeletével megbízva. Szept. 13-án d. u. egy órakor ment el Haberhauer őrmester 60 legényével a helyszínére, s ott minden ember megrakván lepedőjét, a Ludovica akadémia előtt végig menve, vive az első 60 lepedő szalmát a lovas osztályhoz. Máté főhadnagy fogadá a tömött lepedővel megérkező 60 katonát, ki, miután írásbeli rendelete nem volt a szalma átvételére, a 60 legényt lepedőstül, szalmástól visszarendelő. Ekközben John őrnagy a L. akadémia igazgatója az akadémiából lejővén, meghagyta Haberhauer törzsőrmesternek, hogy a L. akadémia előtt végig ne merje hordatni a szalmát, hanem kerültessen ki az üllői útra, az elszórt szalmát pedig szedesse föl szálanként. Ekkor ért vissza a 60 legény szalmával megrakva. Haberhauer beküldött egy altisztet a L. akadémiába az iránti kérdezősködés végett, hogy mit tevő legyen a szalmával. Egy törzsőrmester kijővén a L. akadémiából, azt mondá, hogy valószínűleg a lovasosztály írásbeli rendeletet nem kapott, ezért szóbelileg értesíteni kell, és a szalmát hordassa el azonnal. Ekkor Haberhauer őrmester a 60 legényt a szalmával tömött lepedővel 2-szor indítatta útnak, kikerültetve őket az üllői után végig ; a vámnál levő lovasosztályhoz megérkezve, Zoltán kapitány fogadá, ki , miután írásbeli rendelete nincs, a maga felelősségére nem vállalá el a szalmát, hanem a 60 legényt szalmástul visszaküldő. A 60 legény 2-szor ment vissza terhestül a Ludovica elé. Zoltán kapitány pedig kiküldé Stassiák hadnagyot még egy más hadnagygyal, hogy kérdezzék meg Haberhauert, mit akar a szalmával. Ez elmondá a rendeletet. Ezután jött vissza John őrnagy igazgató, ki