A Hon, 1876. október (14. évfolyam, 236-261. szám)

1876-10-25 / 256. szám

256. szám, XIV. évfolyam. , Kiadó-hivatalt Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt : 3 hónapra................................................... írt ki. 6 hónapra...........................................12 » » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az elizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. SilffiMSSKa Előfizetési felhívás: HOH XIV-dik évi folyamára. Félévre...................... HU njivi Negyedévre . . . UI IUVI Egy hóra .... Az esti kiadás postai különküldéséért felülezetés évnegyedenként...................................... 1 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre potai utalványokat kérünk használni,melyek bérmentesseve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krha kerülnek. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest,Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők A »Hon« kiadóhivatala. 12 frt 0 frt 2 frt Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, oct. 24. Az ifjúsági tüntetésről. Egy bécsi lap megrója Tisza Kálmánt azért, hogy a budapesti fiatalságnak a szándékolt törökbaráti tüntetés ellen csupán jó tanácsokkal lépett fel s nem mindjárt erélyes letiltással. Megvalljuk, hogy e betiltással épen a legzavarosabb helyzetet szerezte volna magának a magyar kormányelnök. Törvényeink erre nem hatalmazzák fel; amíg a tüntetők a törvény korlátai között maradnak, addig se bíróság, se rendőrség, dolgukba nem avatkozhatik. Ez az alkotmányosság első föltétele. Szabad volt Angliában országszerte atrocitási meetingeket tartani Törökország ellen, amik egyenesen az angol kormánypolitika ellen voltak intézve ; szabad saját hazánkban és az egész monarchiában, akinek tetszik, zenével , fáklyával, lépésgyűjtéssel (de nem toborzással), kifejezni rokonszenvét a szerbek és fellázadt tartományok mellett , — csak épen a török mellett, és épen csak a budapesti fiatalságnak ne lenne-e szabad egy rokonszenves nyilatkozatot hangosan kimondani? Hisz akkor a hírlapokra is cenzúrát kellene felállítani, hogy hasonló nyilatkozatot még messzebb földre el ne küldjenek. — De már a saját szabadságunkat, azért mert a szomszédunkban háború van, fel nem függeszthetjük. Más kérdés, hogy használ-e nekünk, vagy annak az ügynek, melyért élünk, ez a szándékolt tüntetés? S erre határozottan azt mondjuk, hogy nem használ. Hiszen roszabbá nem teszi az oroszok hangulatát irántunk, s miután hadszenet nem fogja követni, az országot veszedelembe nem dönti, de abban a kérdésben, amit meg akar világosítani, csak az idebenn létező ellentétes véleményeket fogja a napvilágra hozni. A budapesti tüntetőknek arra a felhívására, hogy más fővárosok fiatalsága is segítsen nekünk a Törökország iránti hálát kifejezni , nagyon természetesen, az lesz a bécsi viszhang, hogy »mi közünk nekünk a mi háladatosságtokhoz Törökország iránt, mely a Ti menekültekeknek a Mi ellenünk folytatott harcz után pártját fogta?És a zágrábi és más fővárosi viszhangok még azt a véleményt erősíthetik meg, hogy mi magunk sem értünk egyet itt az osztrák-magyar monarchiában s csak a magyarok háladatossága az, a mire politikánkat építjük. S ugyan megjárnánk, ha az osztrákok meg a muszkák iránti haladatosságról politizálnának. Van nekünk elég nagy közös alapeszménk, melynek jelszava alatt egyesülhetünk : ez monarchiánk létkérdése, jövendő felvirágzása és alkotmányos szabadsága. Ha e hármat, vagy ezek közül bármelyiket fogja veszélylyel fenyegetni a világnak bármelyik hatalma, akkor együtt fogja találni maga ellen a monarchia minden fiát, legyen az német, cseh, lengyel, román, szláv, vagy magyar s nem lesz szükségünk egymást hívogatni, hogy helyünket megtaláljuk, sem a monarchia alkotmányos kormányát tüntetésekkel unszolni, hogy közös kincsünk megvédése végett a tettek pályájára vigyen bennünket. Addig is azonban, ha a budapesti egyetemi fiatalság a Törökország iránti hála adóját le akarja róni, e kegyeletes szándékban őt senki meg nem gátolhatja, s ezzel ők senkinek kárt nem tesznek. Adja Isten, hogy mindig ilyen jó adófizetők legyenek. Jókai Mór. — A külpolitikai helyzethez. Ismét Ignatieff a nap hőse. Ő adja ismét a hangot Konstantinápolyban s az európai diplomatában. A hatalmak pedig visszhangozzák azt, mert még mindig abban a hiszemben vannak, hogy Ignatieff és az orosz diplomata békét akar. A béketörekvéseket pedig— s az orosz kormány mindig ilyenek köpenyébe burkolja terveit — támogatni kell. A »P. L.« Perából »föltétlenül megbízható forrásból« a következő értesítést veszi : »Ignatieff tábornok visszatérése óta különös nyugalommal és tartózkodással lép fel- Kijelentette kollegáinak, hogy nincs más instructiója (?) mint az, a portával szemben a hat havi fegyverszünet elvetését indokolni és annak megrövidítését hat hétre javasolni, mely idő azonban esetleg meghosszabbítható volna. Czélja továbbá a hatalmak képviselőivel a békefeltételek részletei és különösen a helyi és közigazgatási autonómia praecizírozása fölött tárgyalásokba bocsátkozni. Ultimátumról Ignatieff nem beszél. Ép oly kevéssé az executióról. Oroszország csak a berlini memorandumhoz nyúl ismét vissza, midőn azt követeli, hogy a reformok Bosniában, Herczegovinában és Bulgáriában egy európai bizottság felügyelete alá helyeztessenek. Anglia és Ausztria-Magyarország Ignatieff magatartásával szemben oda utasították képviselőiket, hogy a fegyverszünet esetleges megrövidítése ellen ne működjenek. Ezzel az angol és osztrák-magyar diplomácia újra engedékenységet tanúsít az orosz kormány irányában. Magáévá teszi az Oroszország által ajánlott rövidebb fegyverszünetet, jóllehet kevéssel előbb úgy Anglia,mint monarchiánk a hat havi fegyverszünet mellett nyilatkozott volt. Majd megválik, hogyan és mivel fogja viszonozni az orosz kormány más hatalmak diplomatiájának ez újabb előzékenységét. Komolyan végre valahára békét akar-e, avagy csak folytatja a régi játékot ? Majd megválik. Egyébiránt, hogy mi mennyire bízunk a békében, mutatja a bécsi hir, mely szerint 840 új ágyú küldetett szét a csapatokhoz. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében azonjavaslattal foglalkozott, mely a kimaradó képviselőkre vonatkozik, s melyet, mint már említek, Szilágyi Dezső terjesztett a bizottság elé. A bizottság a szövegen több módosítást tett, név szerint kiemeljük ezek közül mint leglényegesebbet azt, hogy módosíttatott az eredeti szerkezetnek azon pontja, mely szerint azon képviselő, aki megbízó levelét a ház elnökének fölhívására sem adja be, bírság s illetőleg fogságbüntetés alá esnék. Az új szöveg szerint, melyet a bizottság megállapított, az ilyen képviselő mandátumát elveszti s az országgyűlés tartama alatt sem azon kerületben,sem másutt többé meg nem választható. A korábbi megállapodás értelmében ajavaslat mint a választási törvény novellája fog a ház elé terjesztetni. Ezzel az ülés véget ért. A holnap tartandó ülésben a büntetőjavaslat tárgyalását folytatja a bizottság. — Osztrák képviselők a kiegyezésről. A volt osztrák kereskedelmi miniszter 22-én nyilatkozott b r a a választói előtt s a kiegyezésre vonatkozólag a következőket mondá : Eddigelé nem ismerjük sem a kiegyezést, sem az indokokat, melyek a kormányt arra késztik, hogy azt késznek tekintse. A mit a kiegyezésről tudunk, csak újságok vitáiból s a magyar miniszterelnök nyilatkozatából tudjuk. Midőn 1867-ben a kiegyezés Magyarországgal napirendre került — folytatja — a magyarok élén egyik legnagyobb emberük, Deák állt és a Deák javaslatai alapján jött létre a tíz évre megkötött egyezség. Mikor azonban ez idő lejártához közeledett, a Deák-párt emberei háttérbe szorultak s Ausztria azzal vádoltatok, hogy Magyarország rovására gazdagszik. »Inkább a perszonálunió«, hangoztatták , mikor azonban a lármát mi osztrákok meguntuk, akkor a bot másik vége a mi kezünkbe jutott s mi kiáltok : »vagy uj teher nélkül való kiegyezés vagy perszonál unió.« Akkor férfiúi szó volt ez, ma azonban, mikor a kiegyezési alkudozások befejezvék, mikor a magyarok ismét barátaink, ma nyugodt tekintettel kell tekintenünk, minő a helyzet, ő nem barátja a perszonáluniónak, mert azt a legnagyobb szerencsétlenségnek tartja. Lehetetlenségnek nyilvánítja, hogy a tényleg létező viszonyok határozatok által eltöröltessenek. A dualizmus fentartandó politikai okokból is, mert a két alkotmány legbensőbben egybefügg, de fentartandó nemzetgazdasági okokból is, nehogy a vám és kereskedelmi szövetség megsemmisüljön. A képviselőnek választói bizalmat szavaztak. Mizes Herman galicziai képviselő beszédében választóihoz a bank kiegyezés helyességét védte, de jól nyilatkozott a kiegyezés többi részeiről is. Nincs ok — így szól — túlterhelésről panaszkodni, mert Ausztria a 70°0-ot könnyebben előteremti, mint Magyarország a 30-at. Bea szavaz a kormány által megállapított mérsékelt védvámra, csak a gabnavámot ellenzi. Budapest, 1876. Szerda, oct. 25. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-építet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak visa?». , HIRDETÉSEK " * ’ szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Baritok» tere.. Atrietlaeum-épület) küldendők. Az osztrák »adóreformok.« Az osztrák pénzügyminiszter által tervezett »adóreformok«, igen kis mértékben érdemlik meg e nevet , mert ha a föld- és házadóból 10 százalék elengedtetik, de a föld-és házbirtokosok, a bérlőkkel együtt »a személyes jövedelmi« adóban jobban fognak adózni, ha a kereseti adó osztályai könnyebbülésben részesülnek a 9 millióra kontingentált és 3 évig változás alá nem eső adóval, de — az osztályozás megváltoztatása következtében sokan arányosabban, de egyszersmind fokozottabban fognak adózni , ha a ház osztályadó némely községekre könnyebbülést, de viszont a városokra újabb terhet hoz ; a részvénytársulatok pedig külön, de egyenlő teherrel fognak suttatni : mindez nem nagy reform. Ez nagyjában és átalában, az osztrák fölosztás és rendszer egyaránt, a mi 1875-iki törvényeinket követi. De három tekintetben mégis előnyben vannak az osztrákok fölöttünk : 1. adótételük kisebb, 2. némely adónemekben arányosabb, és 3. az alsóbb osztályokra nézve kevesebb teherrel járnak az új adók, úgy az eddigieknél, mint átalában a mi terhünkkel szemben. Ezt a patens adó megszüntetése, mely 185 milliótól fosztja meg az osztrák kincstárt, továbbá a ház- és földadónál elengedett 10 százalék, mi 687 millió könnyebbülést szerez és a személyes jövedelmi adónál 600 írtnak adómentessége is bizonyítja. Azonban ne gondoljuk, hogy e terhektől az osztrák adózók megmenekülnek , ellenkezőleg, a kereseti, személyes, jövedelmi, vállalati és házadó némely osztályai oly fokozásban részesülnek, hogy nemcsak az elengedett 25 millió, de még 7,8 millió jövedelmi fokozásnak is be kell, hogy jöjjön. Ebből 12 milliót a részvénytársulatok viselnek , a többi 20 milliónyi összeg adóemelés lesz Ausztria adózóinak egy részére. Igaz, hogy a vagyonosabb osztályoknak kell azt elviselniük, és a szegényebb osztályok könnyebbülésben részesülnek, de azért a teheremelkedés — az arányosabb felosztás kétségtelen érdeme dacára — elvitathatatlan. Ami már az új adók felosztását illeti : azt hosszasan magyaráznunk a magyar közönség előtt nem kell , mert a házosztály, házbér, kereseti, részvénytársulati, tőkekamat és »személyes jövedelmi (nálunk átalános jövedelmi pót-) adókat« ismerjük és viseljük is. Itt az osztrákokat »a reform«-ban egy évvel megelőztük — kényszerűségből. Ami nem vigasz, de bizonyítja azt, hogy nem igen lehet a rendszerek közt válogatni ott, hol deficiit van és sürgősen kell intézkedni — a fedezetről. Ezért a »reform« ok elvi fejtegetésébe sem igen lehet bocsátkozni : csak egy pár fontosabb változtatást akarunk kiemelni, melyek a mi törvényeinktől eltérnek. A földadó 24°/o-ban állapíttatik meg, de földtehermentesítést a »birodalmi« adó nem ismer. Ha így veszszük fel a mi adóinkat is, még a jövedelmi pótadóval is, a földadó : Magyar- és Horvátországban 23'66, Erdélyben 14'82°/o. Földtehermentesítéssel : 33 92, illetőleg: 25'08°/o. De az osztrákok is viselnek »személyes jövedelmi« adót, mint később fokozatát is megismerjük. Noha a földbirtok oly alacsony jövedelemmel van fölvéve, hogy a kataszterben 79 százalék a 200 forinton alól esik. Tehát azon 600 forinton alól, meddig a személyes jövedelmi adó nem alkalmaztatik , sem a föld-, sem a házbirtokosokra, sem átalában semmiféle jövedelemre. Ausztriában a házosztályadó kisebb, mint nálunk, mert az újabb fokozásban nem részesült.De a házbéradó 24%, nálunk (földtehermentesítés nélkül) 16‘56%, ezzel együtt 22’66 — ha a jövedelmi pótadót is hozzászámítjuk. A kereseti adót nehezebb összehasonlítni , mert nálunk egy része százalékadó, Ausztriában fix tételekben van megszabva. De konstatáljuk azt, hogy Ausztriában a skála helyek szerint is változik, még az új törvényben is, melynek csak a kontingentálás és három évi változatlanság érdeme, és, hogy minimális tételei magasabbak, de egyszersmind fokozatosabbak, arányosabbak, mint nálunk. Sőt az új javaslatban a réginél is a skála arányosabb, mert nem ugrik sokszor duplázva a tételt, mint a régi, hanem halad 3 forinttól 2400 forintig (a régi maximum 3150 forint volt) 5 százalékról 25 százalékos fokozásban, mégpedig a felsőbb tételekben is arányosan (pl. 6 írtról 8-ra, 1600 forintról 2400 írtra.) A személyes jövedelmi adó progressivadó, mégpedig a progressivitás alapja nem a százalék, hanem maga az adóalap. Vagyis a jövedelemből, bizonyos fokozatos arányban (mint Szászországban) adóegységek formáltatnak és ezekre vettetik ki a 10 százalékos adó. De ez adóban benn van nem csak a mi pótadónk (a 350 százalék) hanem a mi kereseti adónk második és harmadik osztálya is , vagyis minden jövedelem 600 forinton felül, mely külön (ház-, föld-, kereseti) adó alá nem esik , viseli ez adót ; természetesen, hogy minden ingó és ingatlan adósság és más adó abból levonatik. A progressio érdekes, 600 forinton felül 1000 forintig 100 főt vetetik 1 adóegységnek , 1000 —1500 forint között minden 100 forint 102 adóegységnek és így fokozódik az adóegység minden 500 forinttal, úgy, hogy 70 ezer forintnál minden 100 frt 48 adóegységet tesz ki és azon felül, minden száz forint , öt egységet. Ez elég lassú és elég arányos progressio, mely az adószázalékban hasonló kifejezést nyer. Ebből áll az osztrák »adóreform.« Kevés javítás és — nem kis teheremelkedés, de az eddiginél arányosabb mértékben, így jellemezhető az. Hegedűs Sándor. — A n.-szebeni »Telegraful Romanu« igen helyesen igy nyilatkozik : Mi az eseményeket — mint amelyek minket csak másod sorban érintenek — nyugodtan szemléljük. A legroszabb esetben harczolni fogunk — a nélkül, hogy legkissebb nyereségre kilátásunk lehetne, — a nélkül, hogy egyebet veszthetnénk, mint a béke áldásainak hasznát.“ Ha a sors úgy akarja, hogy Osztráák- Magyarország szükségkép háborúba keveredjék — mi románok, kik mindig büszkék voltunk a felséges uralkodónkhozi ragaszkodásra, ezúttal is : egész lelkesültséggel készek vagyunk feláldozni — embert ember után, az utólsó lehelletig — felséges uralkodóházának birodalmáért, melyhez minket múltúnk, vágyaink és jövőnk kötnek ! És ezért nem értjük a romániai kormány magatartását, mely— több felöl jött—hírek szerint az orosznak már le van kenyerezve. A román kormány nem képes átlátni, hogy a pánszlávizmus áramlata nem csak a törököt, hanem minden más nemszláv nemzetet s ezek közt elsősorban Romániát is fenyegeti. Hogyan fog majd román román ellen küzdeni, ahelyett, hogy a Kárpátokon inneni és tuli románok arra törekednének,hogy a kárpáti szorosokat egyesülten megvédjék? Nem értjük, mert románok vagyunk ! (Biz azt mi sem értjük !) A képviselőház pénzügyi bizottságából. Október 24. Az esti lapunkban közlöttek után a bizottság elfogadja az előirányzatot. A fiumei kikötő építésére 960,000 forint irányoztatik elő. Szapáry előadó a dock-ok tanulmányozására felvett 30,000 forintot ezen évről elhalaszthatónak tartja. Péchy T. mint a fiumei kereskedés érdekében szükségesnek tartja a dock építését. Zichy kérdésére Péchy miniszter válaszolja, hogy ha a város által kijelölt hely alkalmasnak találtatik, a dock építése igen megkönnyíttetik és sokba nem kerül. Simonyi E. felszólására Hieronimy államtitkár előadja, hogy oly dock szándékoltatok építtetni, melyben hajók javíttatnak. Hegedűs felszólalása után, ki a halasztás mellett van, a bizottság az előirányzatból 30.000 forintot töröl. A brassó-tömösi vasútnál Helfy kérdi 28 ’ A „HON“ TÁRCZÁJA. Sefleczky műve Deákról. Nedeczky István rég óta előre hirdetett műve »Deák, a képviseleti alkotmány megalapítása« végre megjelent Tettey Nándornál. Közel harmincz évnyi terjedelmű csinosan kiállított mű, melyet szerző a magyar és ausztriai képviselők házának ajánlott. Bevezetésében szerző Deák közjogi kiegyezésének nagyságát dicsőítvén, az által indokolja ajánlatát azok számára, kik e nagy munkában részt vettek. Szerző lényegileg életrajz iró, azonban életrajzával együtt igyekszik korrajzot is adni. Leginkább családi jellegű művének legelső része, melyben a család egyes tagjait rajzolja s Deák lakását írja le. Adjuk ebből a részből azon eddig ismeretlen adatot, mely szerint Deák nővére, Tarányiné egy alkalommal huszonötezer forintról szóló kötvényt égetett el s csak ezen körülmény folytán volt lehetséges Kehida eladásánál azon 600 arany vitalitiumot kikötni, melyet Széchenyi és Széchenyi örökösei Deáknak fizettek. Különös szerepet játszott életében a karosszéki szederfa, mely alatt Deák ülni szokott. Deák és testvére Antal közt teljes volt az egyetértés, mely az érzelmeken kívül, a vélemény árnyalataira is kiterjedt ; úgy értvén a »véleményt«, ahogy azt Deák Ferencz szokta volt érteni, t. i. mint a tudás és meggyőződés gyümölcsötök egymással soha sem vitatkoztak ; legalább nyilvánosan nem hallotta azt senki. Egyszer azonban mégis megtörtént, hogy épen a megye teremében, egy véleményen ne legyenek. Ebből kemény összetűzés keletkezett, de a mely az igazság érdekében el nem maradhatott. Zala vármegyének volt egy régi statútuma, mely szerint a pásztor embernek lovat tartani tiltva volt. E statútum idővel magában elmosódott s fel se tűnt, hogy egy-egy pásztor, házas lovat is tart ; a megye legalább nem látszott róla tudomást venni. Egyszer valami rablás alkalmával, egy pásztor is gyanúba keveredik, ki a rablás idején és tetthelyén, oly messze földre a maga tanyájától, csak lóháton kalandozhatott. Ezzel fel volt vetve a régi statútum kérdése: a pásztorok lótartási engedélye. Antal úr mint a megye alispánja, sürgette a statútum érvényre emelését. Ferencz ellenben, semmikép sem tartotta igazságos- s nak, hogy egy egész néposztályt büntessenek azért , mert közte egy-egy rész ember is akad. A fentartandó alispáni tekintély, meg annak szokatlansága, hogy Ferencz neki nyilvánosan ellent mond, nagy tűzbe hozta és heves vitába keverte Antalt. Ferencz viszont azt vette zokon, hogy a tekintély súlyával akarják az igazságot elnyomni. A hév, melylyel szólottak, mind a kettőjök ékesszólását emelte ; a megye közönsége elragadtatással hallgatta a remek okoskodást. Harsány »éljenek« követték Antal szavait; még harsányabbak a Ferenczéit. Minthogy azonban a régi statútum soha eltörölve nem volt , minthogy Antal alispán, Ferencz meg még fiatal ember , végre is az alispáni vélemény szerint dőlt el a kérdés, a pásztorokat eltiltották a lótartástól. Midőn az ülésnek vége volt s a teremből a megye közönsége oszolni kezdett, mindnyája szerencsét kívánt Ferencz urnak, s ékesszólását és logikáját magasztalta. Deák, kedvetlenül utasította el magától, a szerinte méltatlan dicséreteket, mert — úgymond — ha előadása igaz volt és helyes, miért nem pártolták indítványát , vagy ha indítványát nem pártolhatták, miért éljenezték, s most hiába miért magasztalják ? E jelenet után találjuk a két testvért a szederfa alatt. Ferencz urnak szokása vala, hogy bevégzett tényekre vissza nem tért. Most még is a fölött töprenkedett : hátha megsértette a testvéri egyetértő szeretetet; hát ha a követet bántotta meg; hátha logikája hagyta cserben, mert külömbséget kellett volna tennie pásztor és pásztor embert közt : más a csikós, más a kerülő , más a gulya, meg a nyáj ; nem mindenikhez való a paripa sat. »Nagyon elhagytam magamat ragadtatni, szólalt fel hosszas hallgatás után Antal, ki mosolyogva nézett öcscsére, hanem majd akadsz te még mesteredve, mert gondom lesz rá, hogy legyenek mestereid a vele utána a titkos örömnek látható jelével. Ferencz úr folyvást hallgatott , csak jobbjával morzsolta erősen a bőrös karszék karfáját , mi később is szokása vala — úgy, hogy a forradalom után egészen elkopott ennek a kedves székének jobb felől eső karfája. Ebben üldögélve fürt-faragott ; először agyagból, azután fataplóból, majd kemény fából, jobban-jobban sikerült faragványokat, melyekből nem egy szép példány maradt fenn barátai birtokában. A különbség csak az volt, hogy tajtékpipa helyett, a soha ki nem alvó kabanos volt most a szájában s olajszin kabátja alól letette a fehér mellényt. Ebben a karszékben ült akkor is, midőn Zalamegye rendei, az 1848-ki mozgalom megindulásakor küldöttségileg ajánlották föl neki a képviselőséget . »Ta vagy a mi Hunyady Jánosunk — mondák — a hazát csak te mentheted meg.« Jól van, jól — válaszolt a szónokot félbeszakítva — tudom mit akartok, elmegyek. Már a márcziusi napokban elküldte hozzá maga a diaeta a meghivót : »szükségünk van reád, bizton várjuk megjelenésedet.« S midőn ez alkalommal, némely nemzetőrök zavargását feddőleg, némi búskomorsággal, Pozsonyban először fölszólalt : »jobb visszatérnünk kertünk fáinak árnyéka alá« ez az ő kedves szederfája fordult meg elméjében, mely alatt vette, tizenkét évvel azelőtt a brit — midőn először tért vissza Pozsonyból Kehidára — hogy Zalamegye alapítványt tett nevére, melyből ma is szegénysorsú gyermekek neveltetnek. Sokszor pihent a kedves fa lombjain szelíd tekintete, bár hó és zúzmara lepte , mint akkor is, midőn Windischgraetz táborából, s a sikertelen békekövetségből megtérve, Kebidán mintegy internáltatott. Ennek a fának érzéketlen lombjai, azt susogták mindig érzékeny lelkébe : »majd akadsz te még mesteredre !« Mit értett a jeles bátya e lakonikus kifejezés alatt s mi nemes boszu sugalhatta azt szivébe , a történet följegyezte : »küldök én nektek — mondá Deák Antal, az 1832—6-dik pozsonyi diáktán — magam helyett egy fiatal embert, a kinek a kis ujjában több ész van, mint egészben véve magamban.« Ezen rövid családi rajz után szerző már áttér a politikára. Részletesen ismerteti Széchenyi s Nagy Pál vezéreszméinek különbségét úgy a jobbágyság, mint az alkotmány kérdésére nézve. Az 1832—36-dik országgyűlés rajzában nem tud semmi nevezetes új adatot felsorolni, habár azt elég részletességgel tárgyalja s Deák beszédeit bő tartalmában közli s több darabot idéz Kossuth lapjából, különösen azon történelmileg nevezetes részt, melyben Kölcsey lemondását ismerteti. “Wesselényi s Kossuth perbefogatásának ügyét, melyben Deák igen nagy szerepet játszik, szintén elég részletesen ismerteti s a függelékben külön közöl egy terjedelmes müvet e czim alatt : »Báró Wesselényi Miklós nótaperéből, a fővádirat kivonatos része, mint Deák Ferencz »közlései« és »észrevételei« után készült mű« Deák és Wesselényi benső barátságára vonatkozólag szintén több érdekes részletet közöl, különösen azt, hogy V. Ferdinándnál s Metternichnél megnyerő modora folytán ő eszközölte ki, hogy Wesselényi Graefenbergbe mehessen, s az amnestia hire is először ő hozzá jött. Az 1836—47-iki időket igen vázlatosan ismerteti s azután is Kossuth s Széchenyi vitáival foglalkozik. A büntető törvénykönyv keletkezéséről bővebben szól, de nem annyira Deák működéséről. A szabadságharczot közvetlenül megelőző mozgalmakban szerzőnk már csaknem egészen eltér Deák jellemzésétől s azon napok neva tisztán hazai, hanem nemzetközi vázlatát adja, Széchenyi és Kossuth érdemeit méltánylattal emeli ki. Erdély egyesülésében s a parlamentarizmus szövegezésében igyekszik Deák működését is jellemezni, azonban hőse még mindig háttérben marad. A szabadságharcz napjairól nem emlékszik meg. Kiemeli, hogy midőn a Batthyányi minisztérium megmaradt, Deák szemere megtartották helyeiket , azonban, hogy a szabadságharcz alatt miként működött, arról itt sem nyerünk bővebb tudósítást. Az 1861-ki események, melyek különben eléggé ismertek, nincsenek bővebben tárgyalva, a húsvéti czikk csak említve van, s a Lustkandl-féle mű csak vázlatosan tárgyalva. Bővebb kivonatot közöl szerző az 1866-iki második feliratból, mely szerinte »gyöngye Deák minden eddigi iratainak, nemcsak az azon elomló vallásos mély érzésnél fogva, de statusférfiui felfogás dolgában is.« Ezután ismét hoszszabb dicsérő, de nagyon kevéssé jellemző sorokat közöl Deák kiegyezési munkálatáról s azután áttér a » hattyúdal «-ra s közölvén annak tartalmát, kiemeli, hogy az csak alkalmi beszéd volt s csak a véletlen tette utolsó nagyobb beszéddé. Ezzel befejezte Deák működésének rajzát. Műve végén haláláról szól egyet-mást s végül Nagy Pál, Széchenyi, Kossuth, Wesselényi, s Deák néhány levelét közli 1838—1844-ből, melyek mind politikai tartalmúak s többé-kevésbbé fontosak, de a melyekről itt külön nem emlékezhetünk meg. Nedeczky műve tehát, mint ezen kis vázlatból látszik, nem annyira élet- s jellemrajz, mint inkább politikai mű, melyben szerző Deák Ferencz műve s politikai álláspontja mellett apológiát irt. Miként sikerült neki Deák eszméjét s álláspontját fölfogni s hogy nem tanúsít e fejtegetése bizonyos tekintetben egyoldalú álláspontot? Azt birálgatni nincs kedvünk és szándékunk. Megvalljuk őszintén, hogy mi a szerzőtől nem politikai művet vártunk s meg vagyunk győződve róla, hogy ha Deák életrajzára s magánéletének eseményeire nagyobb súlyt fektet s azon apróbb adatokat igyekezett volna összegyűjteni, melyeket a kegyelet oly érdekeltséggel keres mindenütt, az olvasók legnagyobb részénél sokkal szívesebb fogadtatásra találhatott volna. ”