A Hon, 1876. november (14. évfolyam, 262-288. szám)
1876-11-01 / 262. szám
tisztasága minden kétségen kívül álljon, miszerint, közhivatalt csak oly emberek nyerjenek, kik tettleg bebizonyították, hogy a törvényeket tisztelik, hanem ezt egyenesen a polgárok érdeke is követeli, kiknek joguk van igényelni, hogy megbízható, jellemes férfiak intézzék el a közügyeket. Majdnem ugyanazonosok az indokok, melyek a politikai jogok ideiglenes felfüggesztése mellett szólanak hogy pedig az, ki az ifjúság elcsábítása miatt megbüntetve volt, bizonyos ideig tanítói minőségben ne működhessék, ez ellen senki sem fog felszólalni, kinek a jövő nemzedék erkölcsi sorsa szívén fekszik. Kitüntetéseket, czímeket, rendeket pedig csak oly polgár nyerhet, ki elsősorban a törvényeket tiszteli. Aki ezt nem teszi, az legalább addig jogosan ki van zárva a kitüntetésekből, míg törvényszegése után hosszabb időn át folytatott feddhetlen élet által teljes javulásának bizonyítékát nem adta. De még mint büntetést tekintve is ezen ideiglenes jogmegvonás a legszigorúbb követelményeknek felel meg. Mindenekelőtt ha óvatosan alkalmaztatik, a legszorosabban felelhet meg a bűntett sajátszervi természetének, nem erkölcstelen, osztható, megbecsülhető, a bűntett nagyságához képest súlyosítható, javító, példás, visszavonható és hatásai jóvá tehetők. Jelenleg is alkalmazásban van hazánkban e büntetés. Nevezetesen a bírói hivatal elnyeréséhez feddhetlen előélet igényeltetik, törvényhatósági tisztviselőségből, ügyvédségből, közjegyzőségből ki vannak zárva olyanok, kik a törvényben meghatározott bűntettek miatt el voltak ítélve, a politikai jogok pedig a törvényben megnevezett bűntettek miatt veszendőbe mennek. Most az elítéltetésnek hatálya a fölsorolt jogok elvesztésére nézve életfogytig tart. Akár megjavul később a bűnös, akár nem, hivatalképességét, politikai jogait, ha egyszer elvesztette, vissza nem nyeri többé. Ezen súlyos igazságtalanságon segít a büntető törvényjavaslat az által, hogy a jogfölfüggesztéseket egyenként meghatározza, de egyúttal kimondja, hogy a fölfüggesztés csak meghatározott időre és élethosszig nem tarthat. Ez egy is elégséges indok arra, hogy a javaslat intézkedése közhelyesléssel fogadtassék. A törökök hangulata. A »Bassiret« nevű első rangú török lap legújabb számának Charri bey által írt vezérczikkét a helybeli dr. Deutsch Salamon úr által eszközlött fordításban közöljük, mint mely kellő világot vet a törökök hangulatára: »Hazafiak ! Ha békét akartok, készüljetek a háborúra ! miként szomszédaink készülődnek, nekünk is épen úgy kell készülődnünk, és pedig anélkül, hogy készülődéseinket a nagy harangra vernénk, az ellenségeskedések megkezdése előtt készülődjünk, mert míg nem a háború esetén való készülődéseinkből mi kár sem háramolnék reánk, addig háború esetén készületlenségünket megbánni igenis nagy okunk volna. Tehát készülődjünk is tudjátok-e, mi czélra hazafiak? a czélra, hogy vagy vallásunkat és nemzetiségünket megvédjük vagy pedig legyőzetvén egyért együtt haljunk ! Ne aludjunk ! avagy aludjunk-e midőn ellenségeink ébren vannak ? s aki azt mondaná : »mit tevők legyünk, hiszen van helyettünk intézkedő kormányunk, kinek kötelessége gondoskodni« az olyan igen tévesen gondolkodik ! Én ugyan ezzel távolról sem azt akarom mondani, hogy mi avatkozzunk a kormány ügyeibe ; a kormány csak végezze kötelességeit, de mi is egyenként saját fejünk üdvéért tegyünk meg minden kitelhetőt, hogy az ellenség országunkat elkészülten találja*) egy nap huszonnégy *) A várt »ellenség« alatt itt csak a muszka értethetvén, úgy tűnik fel, mintha a jelenlegi ellenségecskéket az »ellenség« szóra nem is méltatná a czikkíró. (A forditó.) Szára egyszerű fakereszttel legyen ellátva, megtörténhetik az, hogy azon sirkő, melyet Bokody az adakozások folytán Jablonszky Vinczénél megrendelt, több mint egy év óta készen heverjen a műteremben ! ! De nem akarunk panaszkodni ma. A halottak napja egészen más érzéseket költ fel bennünk. Ma a jelen év nagy vesztesége jut eszünkbe. Deák Ferencz, Mikó Imre, Toldy Ferencz, Székács József, Tóth Ede — hogy a másodrangú jeleseket ne is említsük — mindannyian oly űrt hagytak maguk után, melyet betölteni alig lehet. A politika, közélet, tudomány s költészet egyaránt elsőrangú halottakat gyászolnak ma s alig lesz egy látogató ma azon százezrek között, kik ide jönek, alig lesz egy, ki saját kedvesei mellett ezen elhunyt nagy férfiak sirjait ne látogatná meg. A halottak napja ez évben gyászünnepünk. Oszlop férfiak dűltek ki közülünk s a vészterhes napokban oly nehéz nélkülöznünk őket. S a munkás élet után nyugodni tért vezérek között oly fájó ott látnunk az »uj csillag «-ot, ki hirtelen feltüntével fénybe boritotta az eget, hogy oly hamar ismét itt hagyjon bennünket. De nem gyászünnep ez csupán, hanem lélekemelő ünnepély is. Ott nyugosznak ők egymás körül balra a főúttól, közel a bejáráshoz. Tóth Ede csinos síroszlopa középen már fönnáll. Körülötte még ideiglenes faoszlopokkal ellátva vannak Székács József, Toldy Ferencz, Izsó Miklós és Réthy Mihály sirhalmai ; ott vannak ők Mátray Gábor, Edvi Illés Pál, a két Lendvay s más jelesek társaságában. Néhány négyszeg Öl az egész s e kis területen egy erőteljes, életképes faj művelődés történelmének annyi nagynevű képviselői. Kinek jutna eszébe e sírok láttára egyedül könnyezni ? Lélekemelő látvány ez. A magyar nemzet, melynek a legutóbbi időkben ennyi nagy fia volt — s ezen szám igen kis töredéket képvisel — azon nemzet élni van hivatva. A halottak napja, az egyház által a föltámadás hitének megerősbitésére szentelt nap, az öröklét eszméjét érleli bennünk. Egyesek elhalnak, tetemök viszszatér az elemek világába, művök örök s az uj nemzedék sirjaiknál lelkesülve folytatja a munkát, melynek ők csak úttörő napszámosai voltak, de a mely az egész nemzet feladata. György Aladár óráiból huszonnégyet akként használjunk fel, hogy életünk többi napjait megmentsük! Köztudomású dolog, hogy midőn a múlt évben a herczegovinai ügy kezdetekor a magas porta úgy Szerbia, mint Montenegrótól a náluk tapasztalt hadikészülődések miatt felvilágosítást kért , ezek hűségük és ragaszkodásuk kijelentése mellett e készülődéseket csak a közbéke érdekében tenni declarálták, midőn egyszerre álarczájukat levetve a lázadás zászlaját tűzték ki ! Hála az égnek, mi jó korán keresztül láttunk fondorkodásaikon s híven az ismert közmondáshoz : »A ki jönni fog, látni is fog.« (Geledzsekleri varasa göredzsekleri de var.) Ozmán oroszlánokat küldtünk elébük, kik soraikban nagy pusztítást hajtván végre, hadtesteiket megsemmisítették. De feltéve hogy, — isten mentsen — hazugságaikat készpénz gyanánt véve, előkékészületlenül találtattunk volna, mily nagy bajunkra vált volna ez, csak gondoljátok meg hazafiak ? Tanuljuk tehát meg ezen egy példán a harczkészség értékét megbecsülni s ehez képest ébredjünk fel, ha fegyvereinken hiányt tapasztalunk, hozassuk rendbe, ha lőanyagunk nincsen, rendeljük meg ezt, s pénzünket készen tartsuk azon perezre, midőn a kormány végső szorongattatásában a teendők fölött kérné ki tanácsunkat ; midőn majdan itt hozandunk bajaira, pénzünkkel hárítván el a bajt, mely közösen a mi és a kormányfő fejére jöhetne. Herczegovina féle ügyről lévén szó, belőle szerb és montenegrói kérdés jön s ebből ismét — a mint látszik — orosz barátunk fog kibújni. S valóban vannak lapok, melyek a muszkák fegyverkezésének és oly közbékeérdeket tulajdonítanak, mint milyent akkoriban Szerbia és Montenegro készülődéseinek tulajdonítotak. Ám legyen ! tegyük fel, hogy az orosz akár a közbéke helyreállítása czéljából, akár készületlenségünket felhasználva vészterhes felhőként borítja el országunkat, akkor a turkesztani hitsorsosainkként akarjátok-e elviselni az orosz bilincseket (ha e hitrokonaink az oroszok által rájuk mért egyéb kínjaikat előszámlálnám, az emberi szív meghasadásától kellene tartanom), midőn is az öngyilkos ág reményénél mi más remény sem maradna hátra, — avagy vállat vállhoz vetve most már akarjátok-e hazátok, vagyonotok biztonságát, feleségeitek becsületét és gyermekeitek éltét istennek akarata és prófétánk szent parancsa értelmében a harczra való szorgos készülődéstek által biztosítani ?« Ilyen hangulat volt Törökországban a fegyverszünet előtt s ebből következtetve föl lehet tenni, hogy a török kormány és nemzet a fegyverszünet tartama alatt sem fogja összefont karokkal nézni a bekövetkezhető eseményeket, mert annak biztos tudatával bírnak, honnan fenyegetheti veszély. A képviselőhöz pénzügyi bizottságából. Október 31. Az esti lapunkban közlöttek után az adóhátralékok tételénél Széll miniszter azzal indokolja az adóhátralékoknak 4 millióban történt felvételét, hogy az új adónemeket számba sem véve, 6 millióval szaporodott a bevétel az előző évvel szemben. Simonyi azt tartja, hogy az előirányzott összegnél többet behajtatni a miniszter nincs feljogosítva. Széli miniszter azt tartja, hogy a behajtásra nézve nem az előirányzat, de az adótörvények a mérvadók. Hegedűs úgy vélekedik, hogy törvény értelmében 40 millió hátralékot kellene behajtani s azt hiszi, hogy a 4 millió sem fog nagyobb végrehajtás nélkül behajtattatok Zsedényi nem tartja jogosultnak azok fölszólalását a szigorú behajtás ellen, kik a nagy költségeket megszavazták. Kerkapoly Károly megjegyzi, hogy 1868/9- ben, midőn az adóképességet nem vonták kétségbe, az adók szintén a mostani arány szerint folytak be végrehajtás útján. Zichy gr. azt hiszi, hogy négy millió hátralékot nem lehet a költségvetésbe fölvenni, mert a birtokok már a kataszter által is két millióval terheltetnek, s ezen kívül az összes adónemek által nagy teher háramlik az adózó polgárokra. Wahrmann az előirányzat fölvételénél számolni kíván a tényleges viszonyokkal. Úgy tudja, hogy az adókból várható eredménybe a hátralékok is beszámitottak s igy a bevételeknek jelentékeny részét a behajtható hátralékok képezték. Reménye, hogy miután a hátralékok minden évben keresbedtek, az idén is sok jön be, de azért nem hiszi, hogy 1877-ben is 4 milliót lehessen bevenni. Ezek szerint csak 2 és fél milliót kíván fölvetetni, hogy az előirányzat már egyszer a zárszámadások kimutatásával megegyező legyen. Hefy nem érti, miként lehet a hátralékokból 4 milliót fölvenni akkor, midőn a folyó adókból legszigorúbb behajtás mellett csak 60 százalék jön be, kimutatást kér a régi és a folyó hátralékokról s a hátralékosok névsorának közzétételét kívánja. Horváth L. a helyzetet különbözőnek tartja a tavalyinál. Az adókezelési törvény értelmében a hátralékok egy összegét okvetlen föl kell venni, de az mindaddig meg nem határozható, míg az adóhátralékokat részletező bizottságok megalakítva nincsenek. Azonban a törvény értelmében 4 milliónál kevesebbet még nem lehet e czímen fölvenni. Kerkápoly Károly nagyításnak találja azon összeget, mely végrehajtás czímén jött be, mi annak tulajdonítható, hogy minden adót, melyet valamely községben csupán a végrehajtó megjelenése után fizetnek be, végrehajtott adónak mondanak. Már hiába, az úgy van, hogy a nép addig nem fizet, míg a végrehajtó a községbe nem jő. A hátralékok aránylagosítása után az első év a legkedvezőbb eredményt fogja mutatni, miután a kisebb részletek az első év javára esnek. Az előirányzatot nem tekinti magasnak, miután az az évi esedéknek csak felét teszi ki. Hegedűs csak azon feltétel mellett szavazza meg az előirányzatot, ha a hátralékokban kiküldendő bizottságok oly időben alakulnak meg, hogy a 4 millió befolyása biztosítva lesz. Felvilágosítást kér az iránt, hogy a községek hátralékai törlesztésére mi után kaphatnak kölcsönt. Széll mind a költségvetésnek reálisabbá tétele érdekében 15 és 1/2 millióval szállita alá az előirányzatot, mely a 1875-ki zárszámadás eredményeihez képest 17 millió különbséget mutat föl, s így a föntebb említett leszállítás folytán a jövő évre már csak 1 és 1/2 millióval több vétetett föl az 1875-ki eredménynél. A fedezet előirányzata szigoran a tényleges eredmények szerint s az 1877-ben várható haszonhajtó uj bevételek alapján vétetett föl s igy az teljesen alaposnak mondható. A 4 millió adóhátralék az adókezelési törvény rendelkezései értelmében vétetett fel. Nem tagadja, hogy a végrehajtás útján bejött adó 35 milliót tesz, de ezen összegnek legalább fele rendes uton folyhatott volna be, mert a végrehajtást inkább indokolja, mint kényszerűség okozta. Reménye, hogy az új közigazgatás ezen is segíteni fog. Nagy hiba, hogy a nagy kisebbség kivételével az emberek nehezen fizetik az adót. De az államnak élni kell és ennek következtében a szigort mellőzni nem lehet. A hátralékok felosztása ez év végén a jövő elején be lesz fejezve. A hátralékokból annyit fog behajthatni, amennyire az adókezelési törvény feljogosítja és kötelezi és a 4 milliót is a törvény értelmében irányozza elő. Végül előterjeszté az adatokat, s belenyugvását jelenti ki az esetleges leszállításba. "Wahrmannak nem a behajtási szigor ellen van kifogása, de azt keresi, hogy a szigor mellett mennyi lesz behajtható. Ha 1875-tel szemben 6 millióval több folyt be, abban mindenesetre nagy összeg van a jobb hátralékokból, tehát a roszabb részéből többet előirányozni nem lehet. Az adókezelési törvény nézete szerint, enyhíti a behajtást és az nem eredményezi a bevételek fokozását. Az indítványt azért téve, mert kisebb bajnak tartja, hogy ha az előirányzat alacsony, mintha a zárszámadás részeredményt mutat. A bizottság erre elfogadja az előirányzatot. Széll miniszter a dohány jövedék czím tárgyalását kéri fölvetetni, melynek kiadási részét a bizottság vita nélkül fogadja el. A bevételre nézve Széll miniszter előadja, hogy a tényleges eredmények alapján 2 millióval szállitá alább az előirányzatot s igy az az 1875-ki eredménynek teljesen megfelel, csak abban különbözik, hogy a belföldi eladásnál 1 2 millióval több vétetett föl, melyet különben a folyó év eddigi emelkedése is igazol. A külföldre eladott dohány most igen gondosan kezeltetik s kétségkívül befolyása lesz ennek az eladás emelkedésére. Lukács Béla az iránt intéz kérdést a miniszterhez, van-e befolyása az osztrák monopóliumnak a mi jövedékünk csökkenésére. Széll K. mind erre azt válaszolja, hogy az Ausztriával szomszédos vidékeken kétségkívül van hatása az osztrák dohány áthozatalának, de ez igen csekély, úgy hogy számokban alig lehet kifejezni. — Azon novelláris törvény, mely a múlt évben alkottatott, e dolgon segített és még szándékozik intézkedéseket tenni az osztrák kormánynyal egyetértve, hogy lehetőleg gátoltassék úgy a sónak, mint a dohánynak egyik területről a másikra való bevitele. A dohánytőzsdékben azonban szigorú büntetés terhe alatt nem szabad osztrák gyártmányt árulni. Erre az előirányzat megszavaztatott, valamint a lottójövedékről is. Simonyi E. a sójövedéknél felszólal az árak leszállítása mellett, amit, mint a dohánynál, úgy a sónál is a só közgazdasági politika megkíván. A só árát egyenlővé kell tenni az egész országban. Itt Magyarország érdeke egészen mást kíván, mint az örökös tartományoké. Széll mindezzel szemben arra hivatkozik, hogy a sónál nincs csökkenés, sőt inkább emelkedés ; a só árának leszállítása által érzékenyen apasztalnék a bevétel. Egyszer már megtörtént a leszállítás, de tovább menni nem lenne tanácsos. Zsedényi azt kérdi, váljon nem az okozza-e a török tartományokba való kivitel apadását, hogy a kiviteli árak igen magasak. Sz . 11 K. min. nézete szerint itt csakugyan segíteni kell és a hitelbankkal e tekintetben fenálló szerződést meg kell változtatni, az árakat leszállítani, úgy hogy a mi sónk a rumániai sóval árra nézve is versenyezhessen s erre nézve annak idején előterjesztést fog tenni. Hegedűs Sándornak a sóhivatalok iránt tett kérdésére kijelenti, hogy a sóhivatalokat nem szüntetheti meg ott, ahol a magánkereskedés nem képes kellően ellátni jóval a közönséget, sem pedig a határszéleken, ahol a csempészetre kell fölüigyelni ; ahol azonban a megszüntetés kárt nem okoz, ott már megtörtént. Simonyi E. visszás dolognak tartja és nagy terhet lát abban a közönségre nézve, hogy amikor az államtól 11 kron lehet venni egy kiló sót, a fővárosban a kereskedők azért 16 krt fizettetnek. A pénzügyminiszter erre azt válaszolja, hogy ez a magánkereskedő ügye , a sóhivataloknál azonban a rendes állami áron lehet kapni a sót. Az előirányzat megszavaztatván, a fogyasztási adók vetettek föl;a szeszadónál a miniszter előadja, hogy a múlt évi eredményhez képest 300,000 írttal leszállította az előirányzatot. Zsedényi Ede a külföldi szeszkivitel iránt kér fölvilágosítást. Széll mint megjegyzi, hogy az olaszországi adóviszonyok miatt a kivitelünk oda megszűnt s ezen az uj szerződés segíthet. Wahrmann a porosz szesz olcsóságában keresi a baj okát. A szeszfőzdékre vonatkozólag a miniszter és M erf ert tanácsos azon felvilágosítást adják, hogy az utóbbi évben szaporodtak. A nagyobb szeszfőzdék is s a kiviteli vámvisszatérítés is növekedett. Erre az előirányzat megszavaztatott. A bor adó, Lukács azon megjegyzésére, hogy magas, és Széli miniszter felvilágosítása után, úgyszintén adóséssör adó előirányzatai változatlanul elfogadtattak. A czukoradó előirányzata Széli miniszter ajánlatára és Zichy gr. felszólalása után 100.000 frt levonása mellett megszavaztatott. Ezzel az ülés véget ért indítvány ellen, mert igen bajos dolognak tartják annak megítélését, vajon képes-e a gyermek a cselekvény bűnös voltát megismerni. Teleszky a javaslat fokozataira szavaz s a bizottság a szerkezetet változatlanul megtartja. A 85. §. kizárja a halálos ítéletet oly egyénre nézve, ki a bűntett elkövetésekor 20-dik évét nem haladta meg. Pauer előadó indítványára a bizottság a §-t azon megtoldással fogadja el, hogy ily egyének életfogytig tartó fogságra sem ítélhetők el. Ezután a 86-ik §-al felvétetett Juhász indítványára az, hogy a 20 éven alul levő ifjak a többi foglyoktól elkülönözve tartandók. Szilágyi egyszersmind azt is kimondandónak véli, hogy ha 12 éven alól levő gyermekek követnek el bűntettet, a cselekvény constatálása után azokat a gyámhatóság javítóházba küldhesse. Chorin ez intézkedést elvileg helyesli, Csemeghy ellenben azt tartja, hogy ez nem ide, hanem rendőri vagy gyámhatósági törvénybe való. Horváth L. támogatja Szilágyi indítványát, a bizottság azonban mellőzi. A 86. §. a siketnémákról szól, kimondván, hogy belátás hiányában nem, de belátás esetén a 84. §. értelmében büntetendők. Pauler előadó szerint a §. 2-dik része a siketnémáknál, kik rendszeres oktatásban részesülnek, nem alkalmazandó kedvezmény, Hodossy a §. első részét tartja feleslegesnek, mert aki belátással nem bír a bűnösség felismerésére az átalában nem büntethető s ily értelmű átalános intézkedés felvételét kívánja. Szilágyi D. attól tart, hogy az átalános intézkedés sok önkényre nyithatna tért. A bizottság a §. 2-dik részét mellőzi. A 87. 88. §-ok változatlan hagyatván a 89-ik §-nál, mely a biró belátására bízza, hogy az enyhítő körülmények túlnyomósága esetén a biró a büntetés minimumáig szállhat le , s a halálbüntetés helyett élethosszig tartó fegyházra, az életfogytiglani fegyházat pedig 15 évre változtathatja át. Szilágyi a §. második részének elfogadása ellen szól, miután a rendes körülmények közt nem akarná a bírót azon joggal felruházni, hogy a büntetésnemek közt válogathasson. Ez a kegyelmezési jog körébe tartozik. Csemeghy államtitkár azzal indokolja a §-t, mert a kegyelmezési jogot csak a legritkábban kívánja igénybe venni. Teleszky hozzájárul a §. elfogadásához, mert abban a halál s életfogytiglani büntetés correctivumát találja. A bizottság a §-t erre változatlanul megtartja. Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház igazságügyi bizottságából. Október 31. A képviselőház igazságügyi bizottsága mai ülésében a büntető törvénykönyv VII. fejezetét vette fel, mely a beszámítást kizáró vagy enyhítő okokról intézkedik. A 76 §. elfogadtatván, a 77-ik vétetett fel, melyben azon »hozzátartozók« soroltatnak elő, kiknek fenyegetése következtében elkövetett cselekmény nem számítható be. Pauer előadó megtoldatni kívánja ezt, azzal, hogy a jegyesek is felvétessenek a »hozzátartozók« közzé. C h orin feleslegesnek tartja az egész intézkedést ; nézete szerint a rokonszenv nem lehet codificátió tárgya. A barátság sokszor erősebb kapocs, mint p. a sógorságé. Szilágyi megtartatni kívánja a §-t ; Teleszky még az oldalrokonokat is az unokatestvérekig s a házastársak testvéreit is bevetetni kívánja; mit a bizottság elfogadván a §. ily értelemben megbővíttetik. A 78. §., mely a jogos védelem fogalmát adja, s megállapítja, hogy a cselekmény beszámítható voltát a jogos védelem kizárja, némi irályi módosítással elfogadtatott, nemkülönben a 79. §. is. A 80. §-ba fölvétetett az előadó javaslata folytán az, hogy a beszámítást nem zárja ki a büntető törvénynek nem tudása, hanem annak téves fölfogása is. A következő három , változatlanul hagyatván, a 84. § vétetett fel. Ebben az mondatik ki, hogy a 12 és 16 év közt levő ifjak bizonyos enyhébb büntetési fokozatok szerint büntetendők, ha képesek voltak a tett bűnösségét elismerni annak elkövetésekor. Pauer előadó szigorúbban óhajtaná a fokozatokat megállapítani s a maximum fölemelését indítványozza. Horváth L. ellenében, ki az indítványt pártolja Hodossy és Horánszky szólalnak fel az KÜLÖNFÉLÉK. — őfelsége a király, még csak néhány napig marad Bécsben, s onnét vagy a pardubiczi vadászatokra megy, — még ez iránt nincs határozott megállapodás — vagy közvetlen Budapestre, illetőleg Gödöllőre jövend le. Az uralkodó akkor karácsonyig a magyar fővárosban marad. A királylyal együtt Andrássy gróf is Budapestre jövend s itt marad az uralkodónak Bécsbe visszatértéig. — Igen fontos vállalat. Hunfalvy János, mint értesitünk, a két legközelebb tartott nemzetközi congressuson fölmerült azon óhaj alkalmából, vajha a magyar tudományosság emberei lehetővé tennék azt, hogy a tudományos kutatások, eredmények stb. a külföld tudós tagjaira nézve is hozzáférhetőkké váljanak, s egy nemzetközi fo-yóirat közrebocsátását tervezi, a legelterjedtebb európai nyelvek egyikén. A folyóirat január elsejével indul meg, s negyedévenként, körülbelől 10 — 15 ivén jelen meg. Czélul tűzi ki a m. t. akadémia, a m. n. muzeum, a két m. kir. egyetem, a természettudományi társulat, a mérnök- és építész-egyesület, a geológiai és földrajzi társulat ügyeit, azok beléletében előforduló nevezetesebb ügyeket ismertetni. Sikert kívánunk a régen óhajtott és közszükségnek megfelelő vállalat számára, s reméljük, hogy tudományos társulataink tőlük telhetőleg fogják azt támogatni. — Szabó Károly magyar bibliographiáját, mely 1531—1711-ig megjelent minden magyar könyv jegyzékét tartalmazza, az akadémia már nyomatja. Szabó Károly ezen művében azt is feltünteti, hol fordulnak elő kettős példányok. A tud. akadémia nyelvészeti értekezlete ezer forint honoráriumot szavazott meg e munkáért, mely összeg, nézetünk szerint, igen csekély. Ilyen elkészítése egy egész életre kiható feladat, melyet nem lehet, mint más művet, a tetszéstől függő egymásutánban összeállítani. De másrészről maga a mű is biztosítja a kiadást, mert azt úgy a bel- mint a külföldikönyvárusok nélkülözhetlennek tarthatják. — A régi jóidők emberei. Érdekes tudni, hogy a képviselőház köztiszteletben álló elnöke, ki folyvást erélyesen tiltakozik az »excellentiás« czim ellen, mely csak tényleg működő minisztereket illet meg, legközelebbi körlevelében, mely által a képviselőket egybehívta, az elterjedt rosz szokás ellenére minden honatyát meg »tekintetes ur« azott. De még érdekesebb, hogy a valódi »excellentiás« Zsedényi még a jó öreg Ghyczyn is túl tett s örökös takarékossági elvéből kiindulva a pénzügyi bizottsági ülés előtt keményen kikelt a »méltóságos« elnök ellen, hogy miért lithographicoztatott ily meghívókat, midőn a hírlapok utján úgy is értesül mindenki , ha már erre nem sajnálta a költséget, mi szükség volt a meghívókat kettős lapra nyomatni s igy 400 üres oldalt elpazarolni ! ! Várjon kik lépnek egykor e derék öreg urak nyomdokaiba az ifjúság közül ? — Derék polgár halt el ma reggel hat órakor a Terézvárosban, Kunstádter Mór műfaragó, s 48-ki honvéd halt el egy szerencsétlenség folytán bekövetkezett hosszas betegeskedéskövetkeztében. Ritka becsületessége s a közügyekben tevékeny részvéte tágas körben ismertté tették nevét s holnap d. u. három órakor lakásáról (háromdobutcza 6. sz.) történő temetésén bizonnyal sokan fognak sietni részvétüket kifejezni. — Béke hamvaira ! — Elhunyt jeleseink síremlékeinek a jelen napokban feldíszítésére az irók s művészek társasága által kiküldött bizottságnál eddig a következő adakozások történtek : Türr István 20 frt. — az irók s művészek körében eszközölt gyűjtés eredménye mintegy 20 frt, a népszínház tagjai adakoztak Tihanyi Miklós gyűjtő ivén 26 frtot, a tudományos műegyetemi olvasókör tagjai Imrik Péter elnök gyűjtő ivén 10 frt 50 krt. — Az iróki művészek társasága által kiküldött bizottság ezen adakozások következtében azon kedvező helyzetbe jutott, hogy a már közlötteken kívül még mintegy 15 nevezetes férfiú (köztük Tóth Ede, Kisfaludy Károly, Garay János, Szerdahelyi Kálmán, Izsó Miklós, Bernáth Gáspár, Pákh Albert stb.) sírjaira is helyezhetett el egy-egy emlékkoszorut. Reményijük, hogy adakozások ezentúl is gyűlnek s a bizottság képesítve leend addig is, mig sírköveket állíthatna fel, néhány sirdombot újra hantoltatni s a már elmosódott betűket megnyittatni. — Arany János mellszobrát, a közoktatási miniszter Izsó Miklós hagyatékából megvásárolta, s a mű a múzeumban közszemlére kitétetett. A mű, Izsó M. jelesebb művei közé tartozik, mint átalában azok, melyeket élő alakok után készített, így például Egressy, Pákh és Arany szobrai. Remélhető, hogy a közoktatásügyi miniszter rövid idő alatt megvásárolja Izsó Miklós azon agyag munkáit is, melyek a művész irányára nézve kiválóan jellemzők s melyeknek évről évre növekedő történelmi becse folytán csak a múzeumban vagy mintarajztanodában van helyük. — József főbe rezeg és a czigány litteratura. József főherczeg tudvalevőleg nagy barátja a czigányoknak ismeri e nép életmódját, szokásait, nyelvöket kitűnően beszéli, sőt szavahihető czigányok állítása szerint több mint tíz dialectusát ismeri a barna legények ősi idiómájának jó mulatságokban, midőn a hegedűs klarinét ka nótája vegyül a pohárcsengés közé, nem egy őszszakállu bőgősnek vagy meggörnyedt hátú czimbalmosnak hullott már ki kezéből bámultában a szerszám, midőn ő fensége által vállon ragadtatva a nagyidai hősök kiveszőlésben levő beszédét hallották leperegni annak ajkairól. — József főherczeg azon kevesek közé tartozik, kik irodalmilag is foglalkoznak e nyelvvel s nem egy félig elfeledett czigányéneket irt le már egy-egy vén czigány ajkairól. Ő fensége nagy népszerűségnek is örvend országszerte a barna fiuk közt, valódi patronusuknak tekintik, s ha valamelyiknek valami nagy dolga van, rendesen ő hozzá folyamodik azzal ; legközelebb egy selmeczi 70 éves czigány Sági Balog Jancsi, czigány - magyar szótárt készített s ezt ő fenségének ajánlotta. A munka kéziratban mintegy 138 lapra terjed s a közéletben gyakrabban előforduló szókat és kifejezéseket tartalmazza magyar és czigány nyelven. Mint Sági Balog Jancsi tudósítónknak mondá, ezenkívül még egy czigány nyelvtant is szándékozik írni. A szanszkrit nyelvvel foglalkozó tudósok figyelmét fölhívjuk ez öregemberre, ki saját állítása szerint emlékezetét meghaladó idő óta bírja a czigány nyelvet, s valószínüleg becses adalékokat szolgáltathatna szanszkritistáinknak. Sági Balog Jancsi Selmeczen lakik, hol egy czigánybanda főnöke. 70 éves galambősz ember, s arról is nevezetes, hogy Bihari tanítványai közül ő az egyedüli életben levő. — Reformok a muzeumkertben. A muzeum szép kertje fölötti felügyeletet, mint értesülünk, új évtől Xantus János, az ethnographiai osztály őre veszi át. Ez alkalomból, tekintve azt, hogy a muzeumkert a közönség egy kedvencz üdülési helye, Pulszky Ferencz intézkedést tett arra nézve, hogy az eddigi, körülbelül 40 pad is meghagyatván, székek állíttassanak fel, melyeket 3 kvnyi bér mellett a közönség tisztességesebb része igénybe vehet. A kert vízvezetékére nézve pedig, úgy halljuk — az igazgatóság megkeresést intézett a főv. tanácshoz, hogy miután ezen közintézet a vízvezetékért úgyis tekintélyes díjat fizet, a kert öntözésére nézve ne tegyen külön felszámítást, mert az a fővárosnak épen olyan nyílt és köztere, mint pl. az Erzsébet tér, mely a vizet szintén ingyen élvezi. Ideje volna egy kis reformot létesíteni abban is, hogy a múzeumkert látogatói közé zsebmetszők ne kerüljenek. — A külföld mi rólunk. A külföldi folyóiratok egyre-másra hozzák azon jelentéseket, melyek az imént lefolyt két nemzetközi congressusra vonatkoznak. Első helyen kell felemlítnünk a Brocca-féle revueben közzétett terjedelmes jelentést, továbbá a párisi archaeologiai revueben foglalt értekezést, a »Revue Scientifique et Littéraire« közölt terjedelmes czikksorozatot. Ezenkívül a »Lameuse« czímű lap Dognée, még ma is körünkben időző tudós tollából számos közleményt hoz, melyek amily tárgyilagosak, épen olyan rokonszenvesek is. Németnyelven két, franczia nyelven három, olasz nyelven két, lengyel nyelven egy, dán nyelven egy, és svéd nyelven is egy terjedelmes jelentés fog az őstörténelmi congressusról közrebocsáttatni. — M e t o r f kisasszony, ki szeretetreméltóságával átalános rokonszenvet keltett, külön kötetet bocsát közre, melyben a magyar fővárosban tapasztalt élményeit is közzé teendi. — Az őstörténelmi tudomány felkarolása lendületet vesz. Mint értesülünk, P. Szathmáry Károly úr jelenleg egy világtörténelmen dolgozik a Ludovika akadémia számára, melyben az őstörténelemnek egy egészen külön fejezetet szentel. A Franklin társulat által kiadott ifjúsági könyvtár pedig egy egész kötettel toldatik meg, mely az őstörténelmi tudomány tárgyalásával fog foglalkozni. Az angol királynő új czímének, »India császárnője« kikiáltása Delhiben nagy ünnepélyességgel fog megtörténni. A »Times« calcuttai levelezője szerint ezen ünnepélyességek költsége nem kevesebb mint 500 ezer fontban, azaz öt millió ezüst forintban van megállapítva. Az angol lapok élénken felszólalnak ezen pazarlás ellen s méltán is, mert ezen haszontalanul kidobott nagy összeget India lakosainak szellemi s anyagi jólétére igen hasznosan lehetne fordítani, holott így csak nehány ezer ember s nehány fejedelem fog benne gyönyörködni. — A nemz. muzeum régiség-osztályában változás történt. Ugyanis az első számú terem ezentúl az őskori tárgyak számára van fentartva, az éremgyűjteményt pedig a fegyverterembe helyezték át. Ennek folytán az első teremben sok igen érdekes tárgy, melyek eddig elzárva voltak, láthatóvá lett , így a réztárgyak, az öntőminták, a bronz-övek, kar-svédek, az érdekes edénysorozatok egész halmaza tölti meg a két, újon felállított üvegszekrényt. Itt helyeztetett el továbbá az Ipolyi-féle gyűjtemény is, melyet a nemes keblű főpap a magy. n múzeumban letéteményezett. A budapesti korcsolyázó egyesület a vigadó egyik termében tegnap este tartotta meg csekély részvét mellett évi rendes közgyűlését, Busbach Péter elnöklete alatt. Az évi jelentés örvendetesen adja tudtul a fővárosi jégsport körében korszakot alkotó eseményt: az állandó egyesületi csarnok felépülését a városligeti tó partjain. Ily nagy mérvű és csinos korcsolyacsarnok a continensen ritkítja párját ; czélszerűség és kényelem tekintetében is alig hagy fenn kívánni valót. Vízfűtéssel és gázvilágítással is el lesz látva. A hatóság pedig a csarnokhoz vezető utakat helyreállíttató , azokon kellő számú légszesz kandelábereket emeltet. A költségekből már 27445 frt 80 kr ki van fizetve, még hátramaradt 15000 frt, mely három év alatt lesz letörlesztendő. A lefolyt évad megnyittatott 1875. deczember 11-ikén és tartott február 19-ikéig. Volt pedig 58 korcsolyázási nap, 8 napon csak déli 1 óráig és csak 5 napon nem lehetett egyátalán korcsolyázni az időjárás matt. Zeneelőadás 27 napon, febr. 13-án kettős zenekarral is rendeztetett. Különösen sikerült a jan. 16-iki nagy korcsolyaverseny. A csarnok építése folyt