A Hon, 1876. november (14. évfolyam, 262-288. szám)

1876-11-01 / 262. szám

tisztasága min­d­en kétségen kívül álljon, mi­szerint, közhivatalt csak oly emberek nyerje­nek, kik tettleg bebizonyították, hogy a tör­vényeket tisztelik, hanem ezt egyenesen a polgárok érdeke is követeli, kiknek joguk van igényelni, hogy megbízható, jellemes fér­fiak intézzék el a közügyeket. Majdnem ugyan­­azonosok az indokok, melyek a politikai jogok i­deiglenes felfüggesztése mellett szólanak hogy pedig az, ki az ifjúság elcsábítása miatt megbüntetve volt, bizonyos ideig tanítói mi­nőségben ne működhessék, ez ellen senki sem fog felszólalni, kinek a jövő nemzedék erkölcsi sorsa szívén fekszik. Kitüntetéseket, czímeket, rendeket pedig csak oly polgár nyerhet, ki első­sorban a törvé­nyeket tiszteli. A­ki ezt nem teszi, az legalább addig jogosan ki van zárva a kitüntetésekből, míg törvényszegése után hosszabb időn át folytatott feddhetlen élet által teljes javulásá­nak bizonyítékát nem adta. De még mint büntetést tekintve is ezen ideiglenes jogmegvonás a legszigorúbb köve­telményeknek felel meg. Mindenekelőtt ha óvatosan alkalmaztatik, a legszorosabban fe­lelhet meg a bűntett sajátszervi természeté­nek, nem erkölcstelen, osztható, megbecsül­hető, a bűntett nagyságához képest súlyosít­ható, javító, példás, visszavonható és hatásai jóvá tehetők. Jelenleg is alkalmazásban van hazánk­ban e büntetés. Nevezetesen a bírói hivatal elnyeréséhez feddhetlen előélet igényeltetik, törvényhatósági tisztviselőségből, ügyvédség­ből, közjegyzőségből ki vannak zárva olya­nok, kik a törvényben meghatározott bűntet­tek miatt el voltak ítélve, a politikai jogok pedig a törvényben megnevezett bűntettek miatt veszendőbe mennek. Most az elítéltetés­nek hatálya a fölsorolt jogok elvesztésére nézve életfogytig tart. Akár megjavul később a bűnös, akár nem, hivatalképességét, politi­kai jogait, ha egy­szer elvesztette, vissza nem nyeri többé. Ezen súlyos igazságtalanságon segít a büntető törvényjavaslat az által, hogy a jogfölfüggesztéseket egyenként meghatá­rozza, de egyúttal kimondja, hogy a fölfüggesz­­tés csak meghatározott időre és élethosszig nem tarthat. Ez egy is elégséges indok arra, hogy a javaslat intézkedése közhelyesléssel fogadtassék. A törökök hangulata. A »Bassiret« nevű első rangú török lap leg­újabb számának Charri bey által írt vezérczikkét a helybeli dr. Deutsch Salamon úr által eszközlött for­dításban közöljük, mint mely kellő világot vet a tö­rökök hangulatára: »Hazafiak ! Ha békét akartok, készüljetek a háborúra ! miként szomszédaink készülődnek, nekünk is épen úgy kell készülődnünk, és pedig a­nélkül, hogy készülődéseinket a nagy harangra vernénk, az ellenségeskedések megkezdése előtt készülődjünk, mert míg nem a háború esetén való készülődé­seinkből mi kár sem háramolnék reánk, addig há­ború esetén készületlenségünket megbánni igenis nagy okunk volna. Tehát készülődjünk i­s tud­­j­á­t­o­k-e, mi czélra hazafiak? a czélra, hogy vagy vallásunkat és nemzeti­ségünket megvédjük vagy pedig legyőzetvén egy­ért együtt haljunk ! Ne aludjunk ! avagy aludjunk-e midőn ellenségeink ébren vannak ? s a­ki azt mon­daná : »mit tevők legyünk, hiszen van helyettünk in­tézkedő kormányunk, kinek kötelessége gondoskodni« az olyan igen tévesen gondolkodik ! Én ugyan ezzel távolról sem azt akarom mondani, hogy mi avatkoz­zunk a kormány ügyeibe ; a kormány csak végezze kötelességeit, de mi is egyenként saját fejünk üdvéért tegyünk meg minden kitelhetőt, hogy az ellenség or­szágunkat elkészülten találja*) egy nap huszonnégy *) A várt »ellenség« alatt itt csak a muszka értethet­vén, úgy tűnik fel, mintha a jelenlegi ellenségecskéket az »ellenség« szóra nem is méltatná a czikkíró. (A forditó.) Szára egyszerű fakereszttel legyen ellátva, megtör­ténhetik az, hogy azon sirkő, melyet Bokody az ada­kozások folytán Jablonszky Vinczénél megrendelt, több mint egy év óta készen heverjen a műte­remben ! ! De nem akarunk panaszkodni ma. A halottak napja egészen más érzéseket költ fel bennünk. Ma a jelen év nagy vesztesége jut eszünkbe. Deák Fe­­rencz, Mikó Imre, Toldy Ferencz, Székács József, Tóth Ede — hogy a másodrangú jeleseket ne is em­lítsük — mindannyian oly űrt hagytak maguk után, melyet betölteni alig lehet. A politika, közélet, tudo­mány s költészet egyaránt elsőrangú halottakat gyá­szolnak ma s alig lesz egy látogató ma azon száz­ezrek között, kik ide jönek, alig lesz egy, ki saját kedvesei mellett ezen elhunyt nagy férfiak sirjait ne látogatná meg. A halottak napja ez évben gyászünnepünk. Oszlop férfiak dűltek ki közülünk s a vészterhes na­pokban oly nehéz nélkülöznünk őket. S a munkás élet után nyugodni tért vezérek között oly fájó ott látnunk az »uj csillag «-ot, ki hirtelen feltüntével fénybe bori­­totta az eget, hogy oly hamar ismét itt hagyjon ben­nünket. De nem gyászünnep ez csupán, hanem lélekeme­lő ünnepély is. Ott nyugosznak ők egymás körül bal­ra a főúttól, közel a bejáráshoz. Tóth Ede csinos sír­­oszlopa középen már fönnáll. Körülötte még ideigle­nes faoszlopokkal ellátva vannak Székács József, Toldy Ferencz, Izsó Miklós és Réth­y Mihály sirhal­­mai ; ott vannak ők Mátray Gábor, Edvi Illés Pál, a két Lendvay s más jelesek társaságában. Néhány négyszeg Öl az egész s e kis területen egy erőteljes, életképes faj művelődés történelmének annyi nagy­nevű képviselői. Kinek jutna eszébe e sírok láttára egyedül könnyezni ? Lélekemelő látvány ez. A ma­gyar nemzet, melynek a legutóbbi időkben ennyi nagy fia volt — s ezen szám igen kis töredéket kép­visel — azon nemzet élni van hivatva. A halottak napja, az egyház által a föltámadás hitének megerősbitésére szentelt nap, az öröklét esz­méjét érleli bennünk. Egyesek elhalnak, tetemök visz­­szatér az elemek világába, művök örök s az uj nem­zedék sirjaiknál lelkesülve folytatja a munkát, mely­nek ők csak úttörő napszámosai voltak, de a mely az egész nemzet feladata. György Aladár­ óráiból huszonnégyet akként használjunk fel, hogy életünk többi napjait megmentsük! Köztudomású dolog, hogy midőn a múlt évben a herczegovinai ügy kezdetekor a magas porta úgy Szerbia, mint Montenegrótól a náluk tapasztalt hadikészülődések miatt felvilágosítást kért , ezek hű­ségük és ragaszkodásuk kijelentése mellett e készü­lődéseket csak a közbéke érdekében tenni declarál­­ták, midőn egyszerre álarczájukat levetve a lázadás zászlaját tűzték ki ! Hála az égnek, mi jó korán ke­resztül láttunk fondorkodásaikon s híven az ismert közmondáshoz : »A ki jönni fog, látni is fog.« (Geledzsekleri varasa göredzsekleri de var.) Ozmán oroszlánokat küldtünk elébük, kik soraikban nagy pusztítást hajtván végre, hadtesteiket megsem­misítették. De feltéve hogy, — isten mentsen — hazug­ságaikat kész­pénz gyanánt véve, előkékészületlenül találtattunk volna, mily nagy bajunkra vált volna ez, csak gondoljátok meg hazafiak ? Tanuljuk tehát meg ezen egy példán a harcz­­készség értékét megbecsülni s eh­ez képest ébredjünk fel, ha fegyvereinken hiányt tapasztalunk, hozassuk rendbe, ha lőanyagunk nincsen, rendeljük meg ezt, s pénzünket készen tartsuk azon perezre, midőn a kor­mány végső szorongattatásában a teendők fölött kér­né ki tanácsunkat ; midőn majdan itt hozandunk ba­jaira, pénzünkkel hárítván el a bajt, mely közösen a mi és a kormányfő fejére jöhetne. Herczegovina féle ügyről lévén szó, belőle szerb és montenegrói kérdés jön s ebből ismét — a mint látszik — orosz barátunk fog kibújni. S valóban vannak lapok, melyek a muszkák fegyverkezésének és oly közbékeérdeket tulajdoní­tanak, mint milyent akkoriban Szerbia és Monteneg­ro készülődéseinek tulajdonítotak. Ám legyen ! tegyük fel, hogy az orosz akár a közbéke helyreállítása czéljából, akár készületlen­ségünket felhasználva vészterhes felhőként borítja el országunkat, akkor a turkeszt­ani hitsorsosainkként akarj­átok-e elviselni az orosz bilincseket (ha e hit­rokonaink az oroszok által rájuk mért egyéb kínjai­kat előszámlálnám, az emberi szív meghasadásától kellene tartanom), midőn is az öngyilkos ág re­ményénél mi más remény sem maradna hátra, — avagy vállat vállhoz vetve most már akarjá­tok-e hazátok, vagyonotok biztonságát, feleségeitek becsületét és gyermekeitek éltét istennek aka­rata és prófétánk szent parancsa értelmében a harczra való szorgos készülődéstek által biztosíta­ni ?« Ilyen hangulat volt Törökországban a fegyver­­szünet előtt s ebből következtetve föl lehet tenni, hogy a török kormány és nemzet a fegyverszünet tar­tama alatt sem fogja összefont karokkal nézni a be­következhető eseményeket, mert annak biztos tuda­tával bírnak, honnan fenyegetheti veszély. A képviselőhöz pénzügyi bizottságából. Október 31. Az esti lapunkban közlöttek után az adóh­átr­a­­lékok tételénél Széll miniszter azzal indokolja az adóhátralékoknak 4 millióban történt felvételét, hogy az új adónemeket számba sem véve, 6 millióval szaporodott a bevétel az előző évvel szemben. Simonyi azt tartja, hogy az előirányzott összegnél többet behajtatni a miniszter nincs feljo­gosítva. Széli miniszter azt tartja, hogy a behajtásra nézve nem az előirányzat, de az adótörvények a mérv­adók. Hegedűs úgy vélekedik, hogy törvény értel­mében 40 millió hátralékot kellene behajtani s azt hiszi, hogy a 4 millió sem fog nagyobb végrehajtás nélkül behajtattatok Zsedényi nem tartja jogosultnak azok föl­­szólalását a szigorú behajtás ellen, kik a nagy költ­ségeket megszavazták. Kerkapoly Károly megjegyzi, hogy 1868/9- ben, midőn az adóképességet nem vonták kétségbe, az adók szintén a mostani arány szerint folytak be végrehajtás útján. Zichy gr. azt hiszi, hogy négy millió hátra­lékot nem lehet a költségvetésbe fölvenni, mert a birtokok már a kataszter által is két millióval ter­­heltetnek, s ezen kívül az összes adónemek által nagy teher háramlik az adózó polgárokra. Wahrmann az előirányzat fölvételénél szá­molni kíván a tényleges viszonyokkal. Úgy tudja, hogy az adókból várható eredménybe a hátralékok is beszámitottak s igy a bevételeknek jelentékeny ré­szét a behajtható hátralékok képezték. Reménye, hogy miután a hátralékok minden évben keresbed­­tek, az idén is sok jön be, de azért nem hiszi, hogy 1877-ben is 4 milliót lehessen bevenni. Ezek szerint csak 2 és fél milliót kíván fölvetetni, hogy az elő­irányzat már egyszer a zárszámadások kimutatásával megegyező legyen. H­e­­­f­y nem érti, miként lehet a hátralékok­ból 4 milliót fölvenni akkor, midőn a folyó adókból legszigorúbb behajtás mellett csak 60 százalék jön be, kimutatást kér a régi és a folyó hátralékok­ról s a hátralékosok névsorának közzétételét kívánja. Horváth L. a helyzetet különbözőnek tartja a tavalyinál. Az adókezelési törvény értelmében a hátralékok egy összegét okvetlen föl kell venni, de az mindaddig meg nem határozható, míg az adó­hátralékokat részletező bizottságok megalakítva nin­csenek. Azonban a törvény értelmében 4 milliónál ke­vesebbet még nem lehet e czímen fölvenni. Kerkápoly Károly nagyításnak találja azon összeget, mely végrehajtás czímén jött be, mi annak tulajdonítható, hogy minden adót, melyet va­lamely községben csupán a végrehajtó megjelenése után fizetnek be, végrehajtott adónak mondanak. Már hiába, az úgy van, hogy a nép addig nem fizet, míg a végrehajtó a községbe nem jő. A hátralékok arány­­lagosítása után az első év a legkedvezőbb eredményt fogja mutatni, miután a kisebb részletek az első év javára esnek. Az előirányzatot nem tekinti magas­nak, miután az az évi esedéknek csak felét teszi ki. Hegedűs csak azon feltétel mellett szavaz­za meg az előirányzatot, ha a hátralékokban kikül­­dendő bizottságok oly időben alakulnak meg, hogy a 4 millió befolyása biztosítva lesz. Felvilágosítást kér az iránt, hogy a községek hátralékai törlesztésére mi után kaphatnak kölcsönt. Széll mind a költségvetésnek reálisabbá té­tele érdekében 15 és 1/2 millióval szállita alá az elő­irányzatot, mely a 1875-ki zárszámadás eredményei­hez képest 17 millió különbséget mutat föl, s így a föntebb említett leszállítás folytán a jövő évre már csak 1 és 1/2 millióval több vétetett föl az 1875-ki eredménynél. A fedezet előirányzata szigoran a tényleges eredmények szerint s az 1877-ben várható haszonhajtó uj bevételek alapján vétetett föl s igy az teljesen alaposnak mondható. A 4 millió adóhátra­lék az adókezelési törvény rendelkezései értelmében vétetett fel. Nem tagadja, hogy a végrehajtás útján bejött adó 35 milliót tesz, de ezen összegnek legalább fele rendes uton folyhatott volna be, mert a végre­hajtást inkább indok­olja, mint kényszerűség okozta. Reménye, hogy az új közigazgatás ezen is segíteni fog. Nagy hiba, hogy a nagy kisebbség kivételével az emberek nehezen fizetik az adót. De az államnak élni kell és ennek következtében a szigort mellőzni nem lehet. A hátralékok felosztása ez év végén a jövő elején be lesz fejezve. A hátralékokból annyit fog behajthatni, a­mennyire az adókezelési törvény feljogosítja és kötelezi és a 4 milliót is a törvény ér­telmében irányozza elő. Végül előterjeszté az adato­kat, s belenyugvását jelenti ki az esetleges leszállí­tásba. "Wahrmannak nem a behajtási szigor ellen van kifogása, de azt keresi, hogy a szigor mellett mennyi lesz behajtható. Ha 1875-tel szemben 6 mil­­lióval több folyt be, abban mindenesetre nagy összeg van a jobb hátralékokból, tehát a roszabb részéből többet előirányozni nem lehet. Az adókezelési tör­vény nézete szerint, enyhíti a behajtást és az nem eredményezi a bevételek fokozását. Az indítványt azért téve, mert kisebb bajnak tartja, hogy ha az előirányzat alacsony, mintha a zárszámadás rész­eredményt mutat. A bizottság erre elfogadja az előirányzatot. Széll miniszter a dohány jövedék czím tárgyalását kéri fölvetetni, melynek kiadási részét a bizottság vita nélkül fogadja el. A bevételre nézve Széll miniszter előadja, hogy a tényleges eredmények alapján 2 millióval szál­litá alább az előirányzatot s igy az az 1875-ki ered­ménynek teljesen megfelel, csak abban különbözik, hogy a belföldi eladásnál 1­ 2 millióval több vétetett föl, melyet különben a folyó év eddigi emelkedése is igazol. A külföldre eladott dohány most igen gondo­san kezeltetik s kétségkívül befolyása lesz ennek az eladás emelkedésére. Lukács Béla az iránt intéz kérdést a mi­niszterhez, van-e befolyása az osztrák monopólium­nak a mi jövedékünk csökkenésére. Széll K. mind erre azt válaszolja, hogy az Ausztriával szomszédos vidékeken kétségkívül van hatása az osztrák dohány áthozatalának, de ez igen csekély, úgy hogy számokban alig lehet kifejezni. — Azon novelláris törvény, mely a múlt évben alkotta­tott, e dolgon segített és még szándékozik intézkedé­seket tenni az osztrák kormánynyal egyetértve, hogy lehetőleg gátoltassék úgy a sónak, mint a dohánynak egyik területről a másikra való bevitele. A dohány­­tőzsdékben azonban szigorú büntetés terhe alatt nem szabad osztrák gyártmányt árulni. Erre az előirányzat megszavaztatott, valamint a lottójövedékről is. Simonyi E. a sójöve­déknél felszólal az árak leszállítása mellett, a­mit, mint a dohánynál, úgy a sónál is a só közgazdasági politika megkíván. A só árát egyenlővé kell tenni az egész országban. Itt Magyarország érdeke egészen mást kíván, mint az örökös tartományoké. Széll mind­ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a sónál nincs csökkenés, sőt inkább emelkedés ; a só árának leszállítása által érzékenyen apasztalnék a bevétel. Egyszer már megtörtént a leszállítás, de tovább menni nem lenne tanácsos. Zsedényi azt kérdi, váljon nem az okozza-e a török tartományokba való kivitel apadását, hogy a kiviteli árak igen magasak. S­z . 11 K. min. nézete szerint itt csakugyan segíteni kell és a hitelbankkal e tekintetben fenálló szerződést meg kell változtatni, az árakat leszállí­tani, úgy hogy a mi sónk a rumániai sóval árra néz­ve is versenyezhessen s erre nézve annak idején elő­terjesztést fog tenni. Hegedűs Sándornak a sóhivatalok iránt tett kérdésére kijelenti, hogy a sóhivatalokat nem szüntetheti meg ott, a­hol a magánkereskedés nem képes kellően ellátni jóval a közönséget, sem pedig a határszéleken, a­hol a csempészetre kell fölüigyel­­ni ; a­hol azonban a megszüntetés kárt nem okoz, ott már megtörtént. Simonyi E. visszás dolognak tartja és nagy terhet lát abban a közönségre nézve, hogy a­mikor az államtól 11 kron lehet venni egy kiló sót, a fővá­rosban a kereskedők azért 16 krt fizettetnek. A pénzügyminiszter erre azt válaszol­ja, hogy ez a magánkereskedő ügye , a sóhivatalok­nál azonban a rendes állami áron lehet kapni a sót. Az előirányzat megszavaztatván, a fogyasztási adók vetettek föl;a szeszadónál a miniszter előadja, hogy a múlt évi eredményhez képest 300,000 írttal leszállította az előirányzatot. Zsedényi Ede a külföldi szeszkivitel iránt kér fölvilágosítást. Széll mint megjegyzi, hogy az olaszországi adóviszonyok miatt a kivitelünk oda megszűnt s ezen az uj szerződés segíthet. Wahrm­ann a porosz szesz olcsóságában ke­resi a baj okát. A szeszfőzdékre vonatkozólag a miniszter és M erf ert tanácsos azon felvilágosítást adják, hogy az utóbbi évben szaporodtak. A nagyobb szesz­főzdék is s a kiviteli vámvisszatérítés is növekedett. Erre az előirányzat megszavaztatott. A bor adó, Lukács azon megjegyzésére, hogy magas, és Széli miniszter felvilágosítása után, úgy­szintén adóséssör adó előirányzatai változatla­nul elfogadtattak. A c­z­u­k­o­r­adó előirányzata Széli miniszter ajánlatára és Z­i­c­h­y gr. felszólalása után 100.000 frt levonása mellett megszavaztatott. Ezzel az ülés véget ért­ indítvány ellen, mert igen bajos dolognak tartják an­nak megítélését, va­jon képes-e a gyermek a cselek­­vény bűnös voltát megismerni. Teleszky a javaslat fokozataira szavaz s a bizottság a szerkezetet változatlanul megtartja. A 85. §. kizárja a halálos ítéletet oly egyénre nézve, ki a bűntett elkövetésekor 20-dik évét nem ha­ladta meg. P­a­u­­­e­r előadó indítványára a bizottság a §-t azon megtoldással fogadja el, hogy ily egyének életfogytig tartó fogságra sem ítélhetők el. E­z­­után a 86-ik §-al felvétetett J­uh­ász indítványára az, hogy a 20 éven alul levő ifjak a töb­bi foglyoktól elkülönözve tartandók. Szilágyi egyszer­smind azt is kim­ondandó­­nak véli, hogy ha 12 éven alól levő gyermekek kö­vetnek el bűntettet, a cselekvény constatálása után azokat a gyámhatóság javítóházba küldhesse. C­h­o­r­i­n ez intézkedést elvileg helyesli, C­se­m­­e­g­h­y ellenben azt tartja, hogy ez nem ide, ha­nem rendőri vagy gyámhatósági törvénybe való. Horváth L. támogatja Szilágyi indítványát, a bizottság azonban mellőzi. A 86. §. a siketnémákról szól, kimondván, hogy belátás hiányában nem, de belátás esetén a 84. §. értelmében büntetendők. Paul­er előadó szerint a §. 2-dik része a si­ketnémáknál, kik rendszeres oktatásban részesülnek, nem alkalmazandó kedvezmény, Hodossy a §. első részét tartja felesleges­nek, mert a­ki belátással nem bír a bűnösség felis­merésére az átalában nem büntethető s ily értelmű átalános intézkedés felvételét kívánja. Szilágyi D. attól tart, hogy az átalános in­tézkedés sok önkényre nyithatna tért. A bizottság a §. 2-dik részét mellőzi. A 87. 88. §-ok változatlan hagyatván a 89-ik §-nál, mely a biró belátására bízza, hogy az enyhítő körülmények túlnyomósága esetén a biró a büntetés minimumáig szállhat le , s a halálbüntetés helyett élethosszig tartó fegyházra, az életfogytiglani fegy­­házat pedig 15 évre változtathatja át. Szilágyi a §. második részének elfogadása ellen szól, miután a rendes körülmények közt nem akarná a bírót azon joggal felruházni, hogy a bünte­tésnemek közt válogathasson. Ez a kegyelmezési jog körébe tartozik. Csemeghy államtitkár azzal indokolja a §-t, mert a kegyelmezési jogot csak a legritkábban kíván­ja igénybe venni. Teleszky hozzájárul a §. elfogadásához, mert abban a halál s életfogytiglani büntetés correc­­tivumát találja. A bizottság a §-t erre változatlanul megtartja. Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház igazságügyi bizottsá­gából. Október 31. A képviselőház igazságü­gyi bizottsága mai ülé­sében a büntető törvénykönyv VII. fejezetét vette fel, mely a beszámítást kizáró vagy enyhítő okokról intézkedik. A 76 §. elfogadtatván, a 77-ik vétetett fel, melyben azon »hozzátartozók« soroltatnak elő, kik­nek fenyegetése következtében elkövetett cselekmény nem számítható be. P­a­u­­­e­r előadó megtoldatni kívánja e­z­­t, azzal, hogy a jegyesek is felvétessenek a »hozzátar­tozók« közzé. C h o­r­i­n feleslegesnek tartja az egész intézke­dést ; nézete szerint a rokonszenv nem lehet codifi­­cátió tárgya. A barátság sokszor erősebb kapocs, mint p. a sógorságé. Szilágyi megtartatni kívánja a §-t ; Te­le­s­z­k­y még az oldalrokonokat is az unokatestvé­rekig s a házastársak testvéreit is bevetetni kívánja; mit a bizottság elfogadván a §. ily értelemben meg­­bővíttetik. A 78. §., mely a jogos védelem fogalmát adja, s megállapítja, hogy a cselekmény beszámítható vol­tát a jogos védelem kizárja, némi irályi módosítással elfogadtatott, nemkülönben a 79. §. is. A 80. §-ba fölvétetett az előadó javaslata foly­tán az, hogy a beszámítást nem zárja ki a büntető törvénynek nem tudása, hanem annak téves fölfo­gása is. A következő három , változatlanul hagyatván, a 84. § vétetett fel. Ebben az mondatik ki, hogy a 12 és 16 év közt levő ifjak bizonyos enyhébb bünte­tési fokozatok szerint büntetendők, ha képesek vol­tak a tett bűnösségét elismerni annak elkövetésekor. P­a­u­­­e­r előadó szigorúbban óhajtaná a foko­zatokat megállapítani s a maximum fölemelését in­dítványozza. Horváth L. ellenében, ki az indítványt pár­tolja Hodossy és Horánszky szólalnak fel az KÜLÖNFÉLÉK. — őfelsége a király, még csak néhány napig marad Bécsben, s onnét vagy a pardubiczi va­dászatokra megy, — még ez iránt nincs határozott megállapodás — vagy közvetlen Budapestre, illető­leg Gödöllőre jövend le. Az uralkodó akkor karácso­nyig a magyar fővárosban marad. A királylyal együtt Andrássy gróf is Budapestre jövend s itt marad az uralko­dónak Bécsbe visszatértéig. — Igen fontos vállalat. Hunfalvy János, mint értesitünk, a két legközelebb tartott nemzetközi congressuson fölmerült azon óhaj alkal­mából, vajha a magyar tudományosság emberei lehe­tővé tennék azt, hogy a tudományos kutatások, ered­mények stb. a külföld tudós tagjaira nézve is hozzá­férhetőkké váljanak, s egy nemzetközi fo-­­­y­ó­i­r­a­t közrebocsátását tervezi, a legelterjedtebb európai nyelvek egyikén. A folyóirat január elsejével indul meg, s negyedévenként, körülbelől 10 — 15 ivén jelen meg. Czélul tűzi ki a m. t. akadémia, a m. n. muzeum, a két m. kir. egyetem, a természettudomá­nyi társulat, a mérnök- és építész-egyesület, a geoló­giai és földrajzi társulat ügyeit, azok beléletében elő­forduló nevezetesebb ügyeket ismertetni. Sikert kí­vánunk a régen óhajtott és közszükségnek megfelelő vállalat számára, s reméljük, hogy tudományos tár­sulataink tőlük telhetőleg fogják azt támogatni. — Szabó Károly magyar bibliographiá­­ját, mely 1531—1711-ig megjelent minden magyar könyv jegyzékét tartalmazza, az akadémia már nyo­matja. Szabó Károly ezen művében azt is feltünteti, hol fordulnak elő kettős példányok. A tud. akadémia nyelvészeti értekezlete ezer forint honoráriumot sza­vazott meg e munkáért, mely összeg, nézetünk sze­rint, igen csekély. Ily­en elkészítése egy egész életre kiható feladat, melyet nem lehet, mint más művet, a tetszéstől függő egymásutánban összeállítani. De másrészről maga a mű is biztosítja a kiadást, mert azt úgy a bel- mint a külföldi­­könyvárusok nélkülöz­­hetlennek tarthatják. — A régi jóidők emberei. Érdekes tud­ni, hogy a képviselőház köztiszteletben álló elnöke, ki folyvást erélyesen tiltakozik az »excellentiás« czim ellen, mely csak tényleg működő minisztereket illet meg, legközelebbi körlevelében, mely által a képviselőket egybehívta, az elterjedt rosz szokás ellenére minden honatyát meg »tekintetes ur« azott. De még érdekesebb, hogy a valódi »excellentiás« Zsedényi még a jó öreg Ghyczyn is túl tett s örökös takarékossági elvéből kiindulva a pénzügyi bizott­sági ülés előtt keményen kikelt a »méltóságos« elnök ellen, hogy miért lithographicoztatott ily meghívó­kat, midőn a hírlapok utján úgy is értesül mindenki , ha már erre nem sajnálta a költséget, mi szükség volt a meghívókat kettős lapra nyomatni s igy 400 üres oldalt elpazarolni ! ! Várjon kik lépnek egykor e derék öreg urak nyomdokaiba az ifjúság közül ? — Derék polgár halt el ma reggel hat órakor a Terézvárosban, Kunstádter Mór mű­­faragó, s 48-ki honvéd halt el egy szerencsétlenség folytán bekövetkezett hosszas betegeskedés­­kö­­vetkeztében. Ritka becsületessége s a közügyekben tevékeny részvéte tágas körben ismertté tették nevét s holnap d. u. három órakor lakásáról (háromdob­­utcza 6. sz.) történő temetésén bizonnyal sokan fog­nak sietni részvétüket kifejezni. — Béke ham­vaira ! — Elhunyt jeleseink síremlékei­­nek a jelen napokban feldíszítésére az irók s művé­szek társasága által kiküldött bizottságnál eddig a következő adakozások történtek : Türr István 20 frt. — az irók s művészek körében eszközölt gyűjtés eredménye mintegy 20 frt, a népszínház tagjai ada­koztak Tihanyi Miklós gyűjtő ivén 26 frtot, a tudo­mányo­s műegyetemi olvasókör tagjai Imrik Péter elnök gyűjtő ivén 10 frt 50 krt. — Az irók­i művé­szek társasága által kiküldött bizottság ezen adako­zások következtében azon kedvező helyzetbe jutott, hogy a már közlötteken kívül még mintegy 15 neve­zetes férfiú (köztük Tóth Ede, Kisfaludy Károly, Garay János, Szerdahelyi Kálmán, Izsó Miklós, Bernáth Gáspár, Pákh Albert stb.) sírjaira is he­lyezhetett el egy-egy emlékkoszorut. Reményijük, hogy adakozások ezentúl is gyűlnek s a bizottság képesítve leend addig is, mig sírköveket állíthatna fel, néhány sirdombot újra hantoltatni s a már elmo­sódott betűket megnyittatni. — Arany János mellszobrát, a közoktatási miniszter Izsó Miklós hagyatékából meg­vásárolta, s a mű a múzeumban közszemlére kitéte­tett. A mű, Izsó M. jelesebb művei közé tartozik, mint átalában azok, melyeket élő alakok után készí­tett, így például Egressy, Pákh és Arany szobrai. Remélhető, hogy a közoktatásügyi miniszter rövid idő alatt megvásárolja Izsó Miklós azon agyag munkáit is, melyek a művész irányára nézve kiválóan jellem­zők s melyeknek évről évre növekedő történelmi becse folytán csak a múzeumban vagy mintarajztanodában van helyük. — József főbe rezeg és a czigány litteratura. József főherczeg tudvalevőleg nagy barátja a czigányoknak ismeri e nép életmódját, szokásait, nyelvöket kitűnően beszéli, sőt szavahihető czigányok állítása szerint több mint tíz dialectusát ismeri a barna legények ősi idiómájának jó mulatságokban, midőn a hegedű­s klarinét k­­a nótája vegyül a pohárcsengés közé, nem egy őszsza­­kállu bőgősnek vagy meggörnyedt hátú czimbalmos­­nak hullott már ki kezéből bámultában a szerszám, midőn ő fensége által vállon ragadtatva a nagy­idai hősök kiveszőlésben levő beszédét hallották leperegni annak ajkairól. — József főherczeg azon kevesek közé tartozik, kik irodalmilag is foglalkoznak e nyelvvel s nem egy félig elfeledett czigányéneket irt le már egy-egy vén czigány ajkairól. Ő­ fensége nagy népszerűségnek is örvend országszerte a barna fiuk közt, valódi patronusuknak tekintik, s ha valamelyik­nek valami nagy dolga van, rendesen ő hozzá folya­modik azzal ; legközelebb egy selmeczi 70 éves czigány Sági Balog Jancsi, c­z­i­g­á­n­y - m­a­gy­a­r s­zó­tárt készített s ezt ő fenségének ajánlotta. A munka kéziratban mintegy 138 lapra terjed s a köz­életben gyakrabban előforduló szókat és kifejezése­ket tartalmazza magyar és czigány nyelven. Mint Sági Balog Jancsi tudósítónknak mondá, ezenkívül még egy czigány nyelvtant is szándékozik írni. A szanszkrit nyelvvel foglalkozó tudósok figyelmét föl­hívjuk ez öreg­emberre, ki saját állítása szerint em­lékezetét meghaladó idő óta bírja a czigány nyelvet, s valószínüleg becses adalékokat szolgáltathatna szanszkritistáinknak. Sági Balog Jancsi Selme­­czen lakik, hol egy czigánybanda főnöke. 70 éves galambősz ember, s arról is nevezetes, hogy B­i­­h­a­r­i tanítványai közül ő az egyedüli életben levő. — Reformok a muzeum­kertben. A muzeum szép kertje fölötti felügyeletet, mint értesü­lünk, új évtől X­an­tus János, az ethnographiai osz­tály őre veszi át. Ez alkalomból, tekintve azt, hogy a muzeumkert a közönség egy kedvencz üdülési helye, Pulszky Ferencz intézkedést tett arra nézve, hogy az eddigi, körülbelül 40 pad is meghagyatván, szé­kek állíttassanak fel, melyeket 3 kvnyi bér mellett a közönség tisztességesebb része igénybe vehet. A kert vízvezetékére nézve pedig, úgy halljuk — az igazga­tóság megkeresést intézett a főv. tanácshoz, hogy miután ezen közintézet a vízvezetékért úgyis tekinté­lyes díjat fizet, a kert öntözésére nézve ne tegyen külön felszámítást, mert az a fővárosnak épen olyan nyílt és köztere, mint pl. az Erzsébet­ tér, mely a vi­zet szintén ingyen élvezi. Ideje volna egy kis refor­mot létesíteni abban is, hogy a múzeumkert látoga­tói közé zsebmetszők ne kerüljenek. — A külföld mi rólunk. A külföldi fo­lyóiratok egyre-másra hozzák azon jelentéseket, me­lyek az imént lefolyt két nemzetközi congressusra vonatkoznak. Első helyen kell felemlítnünk a Broc­­ca-féle revueben közzétett terjedelmes jelentést, to­vábbá a párisi archaeologiai revueben foglalt érteke­zést, a »Revue Scientifique et Littéraire« közölt ter­jedelmes czikksorozatot. Ezenkívül a »Lameuse« czímű lap Dognée, még ma is körünkben időző tudós tollából számos közleményt hoz, melyek amily tár­gyilagosak, épen olyan rokonszenvesek is. Német­nyelven két, franczia nyelven három, olasz nyelven két, lengyel nyelven egy, dán nyelven egy, és svéd nyelven is egy terjedelmes jelentés fog az őstörté­nelmi congressusról közrebocsáttatni. — M e t o r f kisasszony, ki szeretetrem­éltóságával átalános ro­­konszenvet keltett, külön kötetet bocsát közre, mely­ben a magyar fővárosban tapasztalt élményeit is köz­zé teendi. — Az őstörténelmi tudomány felka­rolása lendületet vesz. Mint értesülünk, P. Szath­­­máry Károly úr jelenleg egy világtörténelmen dolgo­­zik a Ludovika akadémia számára, melyben az őstör­­ténelemnek egy egészen külön fejezetet szentel. A Franklin társulat által kiadott ifjúsági könyvtár pe­dig egy egész kötettel toldatik meg, mely az őstörté­nelmi tudomány tárgyalásával fog foglalkozni.­­ Az angol királynő új czímének, »In­dia császárnője« kikiáltása Delhiben nagy ünnepé­lyességgel fog megtörténni. A »Times« calcuttai le­velezője szerint ezen ünnepélyességek költsége nem kevesebb mint 500 ezer fontban, azaz öt millió ezüst forintban van megállapítva. Az angol lapok élénken felszólalnak ezen pazarlás ellen s mél­tán is, mert ezen haszontalanul kidobott nagy össze­get India lakosainak szellemi s anyagi jólétére igen hasznosan lehetne fordítani, holott így csak nehány ezer ember s nehány fejedelem fog benne gyönyör­ködni. — A nemz. muzeum régiség-osztályában változás tör­tént. Ugyanis az első számú terem ezen­túl az őskori tárgyak számára van fentartva, az érem­­gyűjteményt pedig a fegyverterembe helyezték át. Ennek folytán az első teremben sok igen érdekes tárgy, melyek eddig elzárva voltak, láthatóvá lett , így a réztárgyak, az öntőminták, a bronz-övek, kar-s­védek, az érdekes edénysorozatok egész halmaza tölti meg a két, újon felállított üvegszekrényt. Itt helyez­tetett el továbbá az Ipolyi-féle gyűjtemény is, melyet a nemes keblű főpap a magy. n­ múzeumban letéte­­ményezett.­­ A budapesti korcsolyázó egye­sület a vigadó egyik termében tegnap este tartotta meg csekély részvét mellett évi rendes közgyűlését, Busbach Péter elnöklete alatt. Az évi jelentés ör­vendetesen adja tudtul a fővárosi jégsport körében korszakot alkotó eseményt: az állandó egyesületi csarnok felépülését a városligeti tó partjain. Ily nagy mérvű és csinos korcsolyacsarnok a continensen rit­kítja párját ; czélszerűség és kényelem tekintetében is alig hagy fenn kívánni valót. Vízfűtéssel és gázvi­­lágítással is el lesz látva. A hatóság pedig a csarnok­hoz vezető utakat helyreállíttató , azokon kellő szá­mú légszesz kandelábereket emeltet. A költségekből már 27445 frt 80 kr ki van fizetve, még hátrama­radt 15000 frt, mely három év alatt lesz letörlesz­­tendő. A lefolyt évad megnyittatott 1875. deczember 11-ikén és tartott február 19-ikéig. Volt pedig 58 korcsolyázási nap, 8 napon csak déli 1 óráig és csak 5 napon nem lehetett egyátalán korcsolyázni az idő­járás matt. Zeneelőadás 27 napon, febr. 13-án kettős zenekarral is rendeztetett. Különösen sikerült a jan. 16-iki nagy korcsolyaverseny. A csarnok építése folyt

Next