A Hon, 1876. december (14. évfolyam, 289-317. szám)

1876-12-01 / 289. szám

K. rft. ifi­kl i ' k­ ­ * a, s a kongressusnak eredmény nélküli szétoszlása va­lószínű. Oroszország azonban, mint a levelező érte­sül, enged e követelésekből s Törökország kiterjedt átalános reformokkal fogja azt mellőzni. Az orosz tervezet vázlata a nevezett lap szerint a következő : Bolgárország autonóm tartományát képezendi az ottomán birodalomnak, s a dunai vilajetből, és Szó­fiából, a filippopolyi Szandzsákságból, Szlivnóból és Macedonia bolgár kerületeiből álland.A közigazgatási rendszer 5—10 ezer lélekből álló megyék (roudyrlik) rendszerére fektettetik. A fenálló beosztás lehetőleg fentartandó, de uj beosztások is történhetnek,ha a mu­dyrlikek kicsinyek, mely alkalommal azonban tekin­tettel kell lenni a törökök és keresztyéneknek külön megyékbe osztására.­­ A megyék kiterjedt önkor­mányzattal bírjanak, mely czélból a lakosok vallás­különbség nélkül választás útján megyei tanácsot alakítanak, mely a községek képviselőiből álland. E megyék és a tanács élén egy muhir áll, kit a főkormányzó nevez ki a megyei tanács által kije­lölt két férfiú közül. A megyék szandzsákságokba egyesittetnek, melyeknek főnökei a muteszarifok, ki­ket a porta nevez ki a hatalmak beleegyezése mel­lett, a hivatalnokok keresztyének és törökök a né­pességek többsége szerint. A muteszarifok mellé egy iroda és egy 4 tagú tanács adatik. A rendőrség ben­­szülöttektől alakittatik s vallását a megyebeli törö­kök és keresztyének aránya határozza meg. Bolgárország élén végre egy keresztyén főkor­mányzó álland, ki az ország nyelvét ismeri s öt évre neveztetik ki a porta és a garantia-hatalmak közt megállapított egyezség szerint. Ez lesz a legfőbb ha­talom képviselője, s közvetítő a tartomány és a köz­ponti kormányzat közt, s joga lesz a katonai erőt a rend fentartására fordítani. A főkormányzó mellé egy gyűlés adatik, melyet a megyék küldöttei ké­peznek. f® E gyűlés minden évben egy hónapig ülést tart, s pedig azon városban, mely a főkormányzó székhe­lyéül választatik, mindazon kérdésekkel foglalkozand melyekben a tartomány érdekelve van ; lesz egy állan­dó választmánya, mely a különböző felekezetek elöl­járóival igazgatótanácsul szolgáland a főkormány­zónak. Az igazságügyet egyelőre a mudir és tanácso­sai kezelik. A különböző vallások belső viszályai az egyházi törvényszékekre bizatik ; a többi ügy azon­ban a községi törvényszékekre bizatik, melyeknek birái (keresztyének és mohamedánok — a »code ot­tomán« szerint fognak eljárni. Polgári és államjogi első folyamodásu törvényszékek minden főbb helyen állítandók fel. A bírák felét a főkormányzó nevezi ki a megyék által javaslatba hozott egyénekből, má­sik felét a közgyűlés választja a főkormányzó által fölállított jelöltekből. A bírók hivatala 1 évig tart, de 3 évre is meghosszabítható. A felebbezési törvény­székek elnökeit és tagjait a porta nevezi ki a hatal­mak beleegyeztével. A tartomány hivatalos nyelve a b­o­l­g­á­r. Vegyes megyékben mindkét nyelvnek (a bolgár és töröknek) egyenlő jogaik vannak. A templomok, me­csetek, iskolák, kórházak stb. mostani tulajdonosaik birtokában maradnak. A vallás- és közoktatási sza­badság alapfeltétel. A török kormánynak átadandó jövedelem ötéves időszakokban az utolsó 10 év átla­gos jövedelme szerint fog megállapíttatni. E jövedel­mek az ottomán bankba folynak be, s az államadós­ságok törlesztésére fordíttatnak. Török csapatokat csak a várakban s bizonyos, a hatalmak által meg­határozandó városokban lehet tartani. A közrendet a két lakosságból alakított nemzetőrség tartja fenn, melynek főparancsnoka maga a főkormányzó. E tervezetet az orosz kormány csak katonai erő közbejöttével hiszi életbe léptethetőnek, s azok ellenőrzését egy nemzetközi bizottságra kívánja bízni, melynek tagjai a választásokat, a közigazgatást, és igazságszolgáltatást egy évben legalább egy hónapig közelebbről szemügyre veszik.­ ­ Az új bankstatuu­ma és a liquidatis kérdése. Az a legújabb hír, hogy az osztrák nemzeti bank igazgatósága egy új bankstatutumot dolgoz ki, melyet a két kormánynak elfogadásra fog ajánlani. Képzeljük, hogy minő alapelvek szerint kívánja a bank az új bankszervezetet felállítani; a »Tressor« már megmondta: az egységes központi igazgatás alapján, hogy a bank megtarthassa mindazon ked­vezményeket s centrális hatalmat, melyet a régi pri­vilégium alapján idáig élvezett. E kedvezményeket, e hatalmat az absolut kormány adta, mely nem a két ország hiteligényeinek kielégítésére, nem a nemzeti jólét erősbítésére teremté a bankot, hanem azért, hogy ha szövetségese legyen neki s czéljai előmozdí­tásában támogassa. Innen magyarázható ki az, hogy az osztrák nemzeti banknak egészen igaztalan előjo­gok adattak, s hogy a bank oly mértékfeletti kedvez­ményekben részesült, melyeket csak az ellensúlyozha­tott, hogy viszont az állami hatalom is időről időre egy- egy nagy áldozatot (mint az államjegyek elfoga­dása) kívánt a banktól. Magyarország az osztrák nemzeti bank mono­póliumát s előjogait soha nem ismerte el jogilag fennállóknak, tényleg respectálta azokat, máról hol­napra, mert mindig azon hitben volt a kormány s az országgyűlés többsége, hogy sikerülni fog rövid idő alatt a bankkérdést az ország érdekeinek megfelelő­­leg rendezni. De miniszterek mentek, miniszterek jöttek, s a bankkérdés megoldatlan maradt. Míg végre az ő felsége elnöklete alatt tartott együttes minisztertanács megállapítá a megoldás módozatait, s e szerint elkészült az új bankstatutum , de az nem tetszik a bank főbb embereinek. Visszautasíták , a visszautasítás okát terjedelmesen indokolták. Néze­tünk szerint az igazi okot elhallgatták, hogy miért nem kell nekik a felajánlott szabadalom. A valódi ok, a­melyért a bank főbb emberei s velük együtt az osztrák képviselő urak is ellene van­nak a dualistikus bankrendszernek, abban áll, hogy ők továbbra is az osztr. nemzeti bank kezébe adva kívánják látni az absolut hatalmat a mo­narchia egész területén a pénzpiacz fölött. Hogy miben állott e hatalom, azt csak ered­ményei után ítélhette meg a nagy­közönség. Hatal­mában állott a banknak egyeseket, bizonyos köröket, csoportokat, felemelni vagy lesújtani. Sőt még a meg­nyirbált alkotmányos magyar állami hatalommal szemben is oly túlerőben volt a bank, hogy azt úgy­szólván tetszése szerint kényszeríthette, miszerint az ő érdekeinek szolgáljon és neki adózzék. (Példa rá a Morva-Oláh­országgal való vasúti csatlakozás enge­délyének kicsikarása s valamennyi nagyobb pénzügyi műveletnél követett eljárás). Azonban így átalánosságban szólva, tán nem világlik ki tisztán, hogy mit jelentett az osztrák nem­zeti bank absolut hatalma a magyarországi pénzpi­ac­ terén. Megkísértjük tehát ezt részletesen számok­kal is kimagyarázni. Az osztrák nemzeti banknak van tényleg tar­talékalapján fölül 90 millió frt alaptőkéje. Ezen ösz­­szegből 80 millió frtot az absolut kormánynak adott­­kölcsön, ez tehát most egy úgynevezett festgerante Schuld, vagy függő követelés, melyet a bank nem egy könnyen és nem egyhamar valósíthat. Nagyon jó és biztos követelés lehet az a maga nemében, mint jók­nak és biztosoknak tekintetnek más pénzintézetek függő követelései, de denique az még­sem képez kéz­ben levő készpénzt. Marad tehát a banknak alaptő­kéjéből e követelésen felül 10 millió írtja. Már most lássuk, hogy minő szerepet játszott, minő hatalmat gyakorolt a bank ezen tíz millió írt­tal ? Mindenek előtt joga volt kétszáz millió bank­jegyet nyomatni és forgalomba hozni, nem érez pénz­­re, hanem egyszerűn bankszerű fedezetre, vagyis váltókra és értékpapírokra, melyeket a bank az álta­la megállapított kamatlábon leszámított, mondjuk átlag öt perc menten. A banknak tehát van 10 millió frt saját éretpénze, és ezt úgy kamatoztatja, hogy 200 millió frt papíros pénznek húzhatja az 5°/0-ás kamatját, a­mi éppenséggel azt eredményezi, hogy a tőke maga magát hozza meg kamat gyanánt, 10 mil­lió frt 10 millió frtot. Ezen felül a banknak joga volt, minden birto­kában levő arany vagy ezüst frt erejéig bankjegyeket nyomni és a forgalomba helyezni. Fentebbi 10 millió maradék alaptőkéje ezüst, arany, tehát bankjegyek alakjában ezt is kamatoztathatja 4’/2—5°/v-al. Vé­gül, hogy a kevésbé nevezetes hatalmi tényezőket szó nélkül hagyjuk, joga volt a banknak bankjegyei­ért mindenkor ezüstöt aranyat venni és ennek alapján bankjegyeket nyomni és a forgalomba helyezni. Így történt azután, hogy most 136,5 millió frtnyi arany, ezüst van a bank birtokában, s jegyforgalma 304,4 millió forintot tesz, s ezenkívül 32 millió forint tar­taléka van, így aztán könnyű nagy pénzhatalomnak lenni.. . És miután sem Ausztriában, sem Magyaror­szágon nincs más jegybank, harminc­öt millió lakos egyenesen az osztrák nemzeti bankra van utalva. A bank tehát biztosítva van minden körülmények kö­zött az iránt, hogy összes kibocsátott jegyeit elég magas kamatra és biztosan elhelyezheti. Elképzelhető már most, hogy mily rengeteg hatalom rejlik e monopóliumban. A bank tetszése szerint megszavazhatott hiteleket s ezáltal felemel­hette és gazdaggá tehette azokat, a­kiket akart. De tetszése szerint el is vonhatta a hitelt, s ha ezt nehéz körülmények között tette, az illetők bukását okoz­hatta. E hatalmat az új statútum illő korlátok közé szorítja, és ez egyik fő oka annak, hogy miért nem akarja a bank azt elfogadni. Van azonban egy másik fő ok is, és ez az, hogy a bank, úgy látszik, előre sejti azt, hogy tíz év múlva monopóliuma nem fog megújittatni, mely esetben a monopólium adta nagy gazdagságnak vége lesz, vagy­is a maga valódiságára fog reducáltatni. Csak üres fenyegetés, ha az osztrák nemzeti bank igazgatósága köréből olyan nyilatkozatok hang­zanak fel, hogy a bank készebb liquidálni, hogy sem az új statútumot elfogadja. Mert már a fentebbi ada­tokból kitűnik, hogy a banktársulat az esetben egy­szerre eltörpülve mint pénzhatalom, sőt mondhajuk kimenne semmire. A banknak ugyanis ez esetben be kellene váltani a forgalomban levő jegyeit, és akkor a birtokában levő 136 millió frtnyi érczkészlet alig volna elegendő kötelezettsége teljesítésére. Mert föl­téve, hogy összes escompte és lombard követelése, a­mely együtt 168 millió frtot az utolsó frtig hiány nélkül be­folyna, s ezért tehát nem tartoznék a mos­tani 13°/6-os agióval megszerezhető ezüstöt adni, de ezen összegen a 304 millió frtra menő összes jegyfor­galomból levonva, még mindig 136 millió frt bank­jegy maradna forgalomban, melyet a bank köteles vo­lna bevallani ; mint hogy pedig érczkészlete épen 136 milliót tesz, nem maradna fenn egyéb könnyen realisálható értéke azon ezüst váltóknál, melyek ösz­­szege körülbelül az alaptőkéből maradt 10 millió valóságos pénznek felel meg, s azon kívül az említett 80 milliós követelés, amit az osztrák államon perelhet­ne, no meg a banképületek, felszerelések és más fun­­dus instructus, (a­melyeknek értéke egyrészt a tarta­­léktőke rovására esik), és a­mely a mai körülmé­nyek között csak nehezen s nem teljes értékben volna realisálható, így hát a részvényesek befizetett alap­tőkéjüknek csak mintegy kilenczed részét kapnák vissza, s a többire várakozhatnának míg a 80 milliós függő követelés kérdése el­dől és vissza­fizettetik. Meg vagyunk tehát győződve, hogy az osztrák nemzeti bank igazgatósága semmitől sem fél annyira mint attól, hogy liquidátióra szoríttatik. S nézetünk szerint az új bankstatutumnak is főleg azért van el­lene a bank választmánya, mivel az valószínűnek tünteti föl azt, hogy 10 év múlva a bank esetleg liqui­dátióra kényszeríttethetik. Bányakapitányságoknál, előirányzat 62.000 forint. Szontagh Pál gömöri a bányatörvényjavas­lat mentül előbb való benyújtását és tárgyalását sürgeti. Paczolay János a bányaerdők rendezé­sét kéri. Trefort Ágost jelenti, hogy az illető javaslat nem sokára a ház elé kerül. Az előirányzat mlegszavaztatik. Földtani inté­zetre megszavaztatik 26.300 frt, a statisztikai hiva­tal költségeire 40.000 frt. A posta kiadásai 4.672.260 frttal irányoztat­­nak elő. Ráth Károly kifejezést adván a kereskedőosz­tály azon óhajának, vajha a kereskedelmi tárc­a mi­nél előbb betöltetnék, azt kérdi, miben áll a posta és távirda tervezett egyesítésének ügye. Trefort Ágoston : Az egyesítés egészben sem maradt el, csak elhalasztatott , egyes helyeken pedig már mégis történt s ott legjobb az eredménye. Orbán Balázs egy erdélyi postajárat rendet­lenségére hívja fel a min. figyelmét. Simonyi azt vitatja, hogy a posta és távirda­­ügy egyesítése adminisztratív uton nem hajtható végre. Trefort kijelenti, hogy mielőtt az egyesítés megtörténnék, előterjesztés fog létetni a házhoz. Megszavaztatik ezután kiadásokra 4.672.260 forint, bevételek czimén fölvétetik 5.480.000 frt. A távírdára előirányoztatik kiadás : 1.954.000 ft. Kollár János itt azt sürgeti, hogy Szarvas, Szen­tes és Csongrád is részesüljenek a távirda jótétemé­nyében. Trefort ígéri, hogy e városok igényeire is te­kintettel lesz. Erre a kiadások s bevételek (1.610,400 frt) rovata megszavaztatik. A tengeri hajózás és révügy czime holnapra marad. Elnök : A holnapi napon tartandó ülésben folytattatni fog a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium költségvetésének tárgyalása és ha az idő engedi ,tárgyaltatni fognak a vallás és közokta­tásügyi minisztérium költségvetése, mely alkalommal Helfy Ignácz képviselő úr indítványa is az alapít­ványok kezelése tárgyában indokolás végett fel fog vétetni. Ülés vége 2 órakor. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése nov. 30-ikán. Az esti lapunkban közlött tudósítás után, a ló­­tenyészintézetek­­cziménél felszólal Trefort Ágoston s annak tulajdonítja a mult évi előirányzat és tényleges eredmény közti különb­séget, hogy rosz esztendő volt s mindenki csalódott számításában, nemcsak az állam. Mocsáry Lajos a kezelésben látja a nagy de­­ficzit okát. A katonai kezelés okozza a hiányt, mert még egyrészt drágább is a polgárinál, másrészt a tisztek nem is törődnek hazánk financziáival. Tisza László a nagy defic­itet nem írja kizá­rólag a lótenyésztés rovására, mert azon birtokoknál lótenyésztés nélkül is deficzit lett volna. Helyesli, hogy a kezelés a gazdaságokban polgáriasíttassék , de a lovak közül a kezelés kizárólag katonai lehet csak. E katonák egyenesen a minisztériumtól függ­nek s mindenben úgy járnak el, a­hogy a kormány kívánja. (Úgy van !) A méntelepek drága voltát okoz­zák a községek is, melyek méneket a legdrágább számla szerint hajlandók csak átvállalni, holott első­sorban javukra válik az, mint Tolna és Somogy pél­dája bizonyítja. Pártolja a bizottsági előirányzatot. Kozma Ferencz miniszteri tanácsos a minisz­ter képviselője úgy látja, hogy a lótenyésztés fontos­ságát senki nem vonja kétségbe. A kezelésre nézve csatlakozik Tisza László nézetéhez, a­mely szerint koc­káztatva lenne a lótenyésztési ügyek kezelése a katonák kezéről ; e katonák a minisztériumtól függe­nek s megkisértve is csak igen kevés volt ezen köteles­ség lazítása, s a mint meg volt meg is toroltatott (Tetszés.) s hosszú kilencz éven keresztül 2—3 eset nem mutatkozott, a melyben közbekellett szólni a mi­niszter úrnak, de ha közbeszólt, mindenesetre tekin­télyét helyre is tudta állítani. (Tetszés.) Legyenek tehát meggyőződve a t. képviselő urak, hogy itt ellen­szegülésről, rendeletek nem teljesítéséről vagy a mi­nisztérium akaratának, óhajának, c­élzatának kiját­szásáról szó nincs, s ha talán egyik vagy másik ezt megpróbálná, ő bánná meg, nem pedig az ügy. (Tet­szés.) Kéri az előirányzat megszavazását. (Helyeslés.) A ház ezután megszavaz­­ótenyészintézeti köz­ponti igazgatás csimén 16.869 frtot, ménesbirtokgaz­­daságokra 688.708 frtot, ménesekre 60.000 frtot, méntelepekre 952,226 frtot, lóversenyekre 25,000 frtot, lótenyészjutalmakra 15,617 frtot, tenyészanyag vásárlására 15,500 frtot. A fedezetnél a ménes bir­tokgazdaságoknál 1.165,373 forintot, a méneseknél 356,720 frt, a méntelepeknél 214,160 frt vetetik föl. Megszavaztatik vesztegintézetekre 53,700 frt, a marhavész stb. elfojtására 39,000 frt (bevétel 4000 frt). A budapesti állatorvosi tanintézet költségei­t előadó és Hegedűs Sándor kérelmére függőben hagyatnak, míg a pénzügyi bizottság jelentést tesz ez intézet tanárainak fizetésemelési kérvénye felől. Emberbarát­ és közművelődési intéze­teinkről A közoktatásügyi miniszter legutolsó jelenté­sében a negyedik szakasz az emberbaráti és közmű­velődési intézekről szól. Ezen rovat alá foglaltat­nak : a siketnémák váczi kir. intézete, a vakok orszá­gos intézete Budapesten, a balatonfüredi szeretetház, országos zeneakadémia és színi tanoda, orsz. minta­­rajztanoda és rajztanárképezde, nemzeti múzeum s végül a képzőművészetekről szóló tudósítás. A siketnémák váczi intézetében az utóbbi időben igen nevezetes változások történ­tek. Az iskola négy osztálya a népoktatási törvény követelményeinek megfelőleg kiegészíttetett hat osz­tályúvá, az ajakmozgás módszere következetesen ke­resztülvitetett, az intézet taneszközei s különösen a rajzminták igen megszaporodtak s a tanárok száma is növekedett. Az 1870/6-ik tanév végével az intézeti növendékek létszáma a tanórákra bejárókkal együtt 92 volt, 59 fiú és 33 leány. Iparüzlettel foglalatosko­dik : 7 betűszedő, 5 könyvkötő, 3 kőfaragó, 2 aszta­los, 15 szabó, 14 varga. Ezen intézetben jelenleg 47 országos és 15 magánalapítványi hely létezik. Mi­után azonban a kiképzésre alkalmas siketnémák szá­ma 1500-ra rúg s azon növendékek száma, kik az in­tézetbe felvételüket kérik, évenként meghaladja a 200-at, a kormány az intézet tőkéjének terhére a he­lyiséget megnagyobbította, úgy hogy most a növen­dékek száma 10—15-el szaporítható. Az intézet alap­­vagyonának gyarapítására 1874-ben 2024, 1875-ben 4433 frt adomány folyt be. A vakok országos intézete, Buda­pesten az ország kezelése alá kerülvén, annak tan­­terve egészen átalakult s a mult évben zongorahan­golás tanítása is behozatott. Az intézet növendékei száma 1874/5. tanévben 75-re szaporodott; ily népes ezen intézet eddigelé sohasem volt. A jelen év június havában kilépett az intézetből a növendék, kik közül 5 fiú mint zenész kezdte meg életpályáját. A tansze­rek az utóbbi években kiegészíttettek s az épület több tekintetben átalakíttatott. Az egész helyiség szűk volta azonban nem engedte meg a kötélverés tanításának megkezdését. Az intézet javára újabban is jelenté­keny adományok folytak be s ezen kivül Luger Ka­talin temesvári lakos Luga Gyula nevére 4637 ft 75 krajczárnyi alapítványt tett s néhai Bésán József 6000 frtot hagyományozott záloglevelekben. A b­a­l­a­t­o­n­f­ü­r­e­d­i szeretetház 1875- ki bevétele volt 12,725 frt 7 kr, mely összegből ál­lamsegély s adakozások utján 8625 frt 98 kr folyt be. A kiadások nagysága következtében az alap­tőke egy részét is el kellett költeni ; jelenleg az inté­zet vagyona értékpapírokban 17,053 frt 3 krból áll. Ez intézetben eddig összesen 62 növendék nyert el­látást és oktatást, e növendékek életkorukra nézve 6—16 éves kor közt állók voltak. A tanítói személy­zet állott egy igazgatóból és öt családnevelőből, kik a növendékeket hat osztályú népiskolai tanfolyam­ban oktatták. A szini tanodáról szóló jelentés először van fölvéve a miniszteri jelentésekbe. E tanoda 1864- ben alakult s kezdetben szoros összeköttetésbe hoza­tott a nemzeti színházzal, később a zeneakadémia kebelébe olvadása s így a közoktatásügyi miniszter hatósága alá jutása jött szóba, de ez nem vitetett ke­resztül, egyedül a drámai tanfolyam négy évre, az operai öt évre bővíttetett ki a jelen tanévben. Ezen szini tanodában az 1875 — 76-ik tanév végén a drá­mai szakmában volt 9 férfi, 15 leány, összesen 24; az operai szakmában 8 férfi, 21 leány, összesen 29 ; együttesen mindkét szakmabeli növendék 53. A nö­vendékek a nemzeti színházban gyakorolták magukat s pedig oly nagy mérvben, hogy 1875 szept. 1-től 1876 máj. 31-ig 272 előadásban 2316 közreműkö­dőt (468 szerepjátszót) szolgáltatott a tanoda a nemzeti szinháznak, és pedig 540 női s 1776 férfi szerepben, ezen kívül a tanoda új helyiségében nagyságra sok vidékivel versenyző szinpad van föl­állítva. Koburg herczeg a szini tanoda növendékei részére évenkint 300 frt ösztöndijat alapított. A je­lentés elfeledi összegezni, hány növendék került ki az intézetből s azok közül hány működik tényleg Bu­dapesten és a vidéken ? A zeneakadémia tudvalevőleg 1875. no­vember havában nyittatott meg. Az intézet szabály­zatai s tanterve a jelentésben részletesen közöltéinek. A mult tanévben az intézet késő megnyílta daczára 38 növendék volt jelen. Végül a jelentés az intézet költ­ségvetése emelésének szükségességét magyarázza. Az egész átalában hírlapi czikk alakjában van írva. Az orsz. mintarajztanoda és rajz­tanár képezde részletesen van ezen jelentésben ismertetve. Az intézetnek négy feladata van : 1. Alapos előkészültséget nyújtani a képzőművészetek több ágá­ra. E tekintetben baj az, hogy az ifjak, kerülve az in­tézet szigorú tanrendjét, inkább ösztöndíj után töre­­kesznek, hogy mielőbb külföldre mehessenek. 2. Fel­adata a jó ízlésre utasított magasabb műipar megho­nosítását fejleszteni. E tekintetben nem történt sem­mi. »Jól fizető, életképes iparunk kevés, — mondja a jelentés —­­ arra hatni, vele a gyakorlati érintke­zést megkötni, külön egyes tanműhelyek berendezése , az alkalmat felhasználni tudó értelmes, fiatal mű­­iparosok találkozása nélkül majdnem lehetetlen. 3. A rajztanárok képzése. E tekintetben 16 ösztöndíj áll rendelkezésre s a legnagyobb eredmény e téren mutatható fel. 4. A rajzbeli tovább­képzés. E czélnak a mindennapi esti tanfolyam felelne meg, de hiányo­san, mert a felnőttek nagyrészt készületlenül s ko­moly munkakedv nélkül szoktak ide jönni. Az intézet tehát négyféle feladatának nem képes teljesen meg­felelni. Az intézetet 1875—6-ban 119 növendék láto­gatta ; ezek közt volt 57 rajztanárjelölt, 20 művész­­növendék, 7 műkedvelő, 16 iparos, 6 más intézeti nö­vendék, 4 műszaki s egyéb hivatalnok, 9 határozat­lan czélú. Az év végén két növendék középtanodai,­­ egy polgári iskolai tanképesítést nyert. Nők nagy számmal jelentkeznek folyvást, de a legnagyobb ré­szüket nem lehet elfogadni. Ösztöndij 16 növendék­­n­ek adatik s azonkívül az év végén 300 fo­rint jutalomdij szokott kiosztatni. Az intézetben 8 tanár működik. Az intézet tanszergyüjteménye, különösen a gyorsmintakészletek gyarapodása s né­hány adomány folytán gyarapodott. A tanévek végén kiállítások is szoktak tartatni ; a legutóbbi alkalom­mal Gyárfás Jenő és Tomasek Emma tűntek ki. A rajztanárképesítési vizsgák 1874. júl. havá­ban tartattak meg először, a­mely alkalommal öten állottak elő, de csak egy tette le a vizsgát sikerrel. 1874.5-ben az intézet növendékei közül 16 an, kívül­ről pedig 7-en jelentkeztek vizsgákra. Összesen képe­­sittetett 10. Az 1875/6-ban jelentkeztek 24-en, képe­­sittetett intézeti növendék hat, a vidéki rajztanárok és tanítók közül öt. A vizsgálatokból kitűnt, hogy értelmes s paedagogiailag is képzett rajztanár vidé­ken kevés van. A magyar nemzeti múzeumról a je­lentés az egyes osztályok szerint szól A könyv­tárról megemlíti, hogy szakszerű rendezése 1874. julius végén befejeztetett s ekkor kezdődött meg a többes példányoknak kiválasztása, megállapí­tása, rendezése és összeírása, mely 1875. november­ben fejeztetett be. Most az újabb nyereményeket s a régi magyar nyomtatványokat (1531—1711) állítják egybe, az utóbbiakból külön sorozat is készül. A töb­bes példányok összesen 13,450 munkát tesznek 18,414 kötetben. A kéziratgyüjteményt folyvást rendezik. A könyvtár és kéziratgyüjtemény harmadfél év alatt 18,638 nyomtatványnyal, 596 kézirattal s 18,214 ok­levéllel szaporodott, melyből a múzeum költségén 6440 nyomtatvány, 434 kézirat s 10,717 oklevél sze­reztetett. A nevezeteseb nyomtatványok és kéziratok a folyosón közszemlére lesznek kitéve. Az érem­­szekrénytár növekedése két év alatt 8774 dara­bot tesz. A lajstromozás megkezdődött okszerű soro­zat szerint. Az állattár­ 1874-ben 16,040 példány­nyal, 1875-ben 6,940 tárgygyal és egy 975 üvegben helyezett pókgyüjteménynyel szaporodott. Ezek nagy része a múzeum kiküldöttei által gyüjtetett. A kézi­könyvtár 163 szakmunkával gyarapodott. Az á­s­­vány­tár 8 termében 26,006 tárgy határoztatott meg s állíttatott ki. A gyűjtemény 369 ásványnyal és 533 kövülettel, 1875 ben 229 ásványnyal, 575 kövü­lettel és 32 kőzettel szaporodott. A kézikönyvtár je­lenleg 1964 műből, 2630 kötetben, 120 térképből s 10 szakfolyóiratból áll. A képtár 1875 ben tudva­­levőlevőleg egészen újjá rendeztetett, jelenleg 636 darabból áll s új katalógusa is elkészült. A n­é­p i­s­­mét osztály Duka Tivadar és Kállay Béni aján­dékaiból kelet-indiai és szerb tárgyakkal gazdago­dott, de ezek még nem állíttattak ki. A múzeumban a tisztviselők fizetésének emelése s az épület restau­rálása szükségesek. A jelentés ezután a vidéki múzeumo­kat sorolja fel, u. m. erdélyi múzeum-egyesület, er­délyi honismertető egyesület, Bruckenthal-múzeum, vasmegyei régiség-egyesület, felsőmagyarországi mu­­zeumegyesület, délmagyarországi történelmi­­ régiség társulat, békésmegyei régiség és művelődés történel­mi egyesület, a biharmegyei régiségi és történelmi társulat, máramosmegyei muzeumegyesület (tévedés­ből van fölsorolva — mert még nem létezik. Szerk.) a felsőfehér megye-erzsébetvárosi múzeumegyesület, a jászberényi múzeumegyesület, a pozsony-vármegyei régiségi egyesület, a csongrádmegyei múzeumi egye­sület, a gödöllővidéki történelmi s régiségi egyesület, a középszolnok zilahi múzeumegyesület (még nem alakult meg. — Szerk. ), a sopronvárosi történelmi és művészeti egyesület (a szabolcsi ki van feledve. — Szerk.), végre a pozsonyi, halasi, nagykállói, győri és debreczeni múzeumok. A jelentés utolsó részei a műemlékekről s kép­zőművészetekről szólanak. A műemlékek fel­kutatására, megismertetésére s restaurálására a tör­vényhozás csak húszezer forintot ad, úgy hogy ezt a vallásalapokból kellett pótolni. 1872 ben műemlékek bizottsága neveztetett ki, melyet vidéki szakférfiak nagyban támogattak. A hazai műemlékek teljes le­­irása megkezdetett. Országos költségen csakis a vi­segrádi vár fentartására vonatkozó munkálatok esz­közöltettek ; a vallásalap segítségével restauráltatott a lébenyi templom, a szepesolaszii, jánosii templom, a kassai dóm, a budapestvári plébánia templom s a pozsonyi dóm. E tekintetben az ország püspökei nagy tevékenységet fejtenek ki s ezenkívül az esztergomi szent István kápolna, s Bakács-kápolna, valamint a pannonhalmi főmonostori székesegyház helyreállítása az ő művük. Sajnáljuk, hogy ezen dolgokat térhiány miatt nem lehet részleteznünk, valamint a képző­művészetekről szóló fejezetet sem, melyből megemlítjük, hogy a ferenczvárosi templom, lipótvá­rosi bazilika, egyetemi könyvtár, sebészeti kóroda, budai királyi gymnasium, lipótvárosi kir. gymnasium, művészház s mintarajztanoda ezen időben épült. A szobrászat Izsó Miklós halálával nagy veszteséget szenvedett. Három év alatt 34 szobrásznak s festő­nek 9800, zenészeknek pedig 2850 frt jön utalvá­nyozva. A festők közül megrendeléseket kaptak : Thalin Mór, Hahn Antal, Székely Bertalan, Benczúr, Ligeti, Broczky, Orlay, Lotz, továbbá Kratzmann Ede üvegfestő s Doby Jenő rézmetsző. A monumen­tális festészetet a sugárúti rajziskola, a lipótvárosi gymnasium s a múzeum lépcsőházán készült rajzcso­­portozatok képviselik. Ez a jelentés utolsó s sok tekintetben legérde­kesebb része. Ha helyünk leend, idővel még visszaté­rünk reá,­jeszkedjék ki e munka különösen, a termékek és gyártmányok jelen állapotának, termelési helyeinek és az egyes czikkekbeli termelő és kiviteli képesség­nek feltüntetésére, s tegyen részletes javaslatokat az iránt is, hogy mely czikkeknél és mily intézkedések által lehetséges a termelő és kivitelű képességet a székelyföld és közös hazánk javára sikeresen fokoz­ni. E munka legalább 20—25 nyomtatott 8. 1. ivre terjedjen. A világos, könnyen érthető irály a mü elő­nyére fog szolgálni. P á l y a d i j u 1 1000 o. é. forint tűzetik ki, mely összeg a jutalomra méltónak talált mű szerzőjének a pályázati eredmény közhírré tétele után azonnal egyszerre adatik ki. A jutalmazott mű az egyesület tulajdona lesz s ez gondoskodik kinyo­­matásáról. Szerző azonban a kinyomatott mű 50 példányára ingyen tarthat számot. A pályadij csak átalános becscsel biró, minden tekintetben irodalmi színvonalon álló műnek adatik ki. Pályázati határidő 1878. évi május hó 1-ső napja bezárólag. A biráló bizottság később fog kijelöltetni. A pályázat módjára s feltételeire nézve a Magy. Tud. Akadémia pályáza­ti szabályai érvényesek. A pályaművek az egyesület elnökéhez küldendők be. Kelt Budapesten, nov. hó 18-án. Hajós János s. k. az egyesület elnöke. Buzo­gány Áron s. k. az egyesület titkára. — A paedagogiai könyvkiadó vál­lalat érdekében ma tartott értekezlet P. Szathmá­­ry Károly elnöklete alatt élénk vita után elhatároz­ta, hogy a könyvkiadó vállalat megindítása végett egy komoly irányú paedagogiai társulatot alakít, mely, eltekintve a napi kérdésektől, a paedagogiát tudományosan művelni s azt népszerűsíteni töreked­nék s könyvkiadó vállalatában főkép a népnevelési intézetre fektetne súlyt a kisdedóvodáktól föl a taní­tóképző intézetekig. A tervezet előkészítésére P. Sza­hmáry Károly, Gyulay Béla, György Aladár, dr. Kármán Mór, dr. Kiss Áron és Péterffy Sándor ta­gokból álló bizottságot küldött ki. Az értekezleten a fővárosból mintegy 25 paedegogiai író jelent meg, kik minden árnyalatot képviseltek, s ezen kívül töb­­ben levélben fejezték ki csatlakozásukat. — Az Andrássyak hitbizomá­­n­y­a. A »Budapesti Közlöny« hivatalos hirdetmé­nyei között most közli, hogy ő felsége a király .1874. évi junius 13-án kelt elhatározásával megerősítette, azon első­szülöttségi hitbizományokat, melyeket a külügyminiszter és közös minisztériumi elnöknek, gr. Andrássy Gyulának elhunyt anyja, gróf Andrássy Károlyné Szapáry Etelka grófnő fiai Manó és Gyula grófok számára 1874. évi május 28-án alapított. A hitbizományokat nagy terjedelmű, számos telekjegy­­zőkönyvben fölvett ingatlan birtokok képezik. — Borzalmas családi dráma játszó­dott le tegnap Bécsben. Báró La Roche-Starkenfels Alfréd pillanatra beállt elmeh­áborodottságban előbb két lövéssel végett vetett harmadféléves lánykája éle­tének, majd még önmagát is szívén lőtte. A bécsi la­pok ezeket írják róla : La Roche manheimi születésű és régi nemesi családból származott. Régebben osz­trák tiszt volt, a hetvenes évek elején kilépett a had­seregből és polgári állás után látott. 1872 ben a vi­lágkiállítási iroda igazgatója volt. Mindenki szívesen érintkezett vele, mert nyájas modorával mindenki­nek igyekezett segítségére lenni. Később a világki­állítási épületeket megvett s azok lerombolására ala­kult társaságnál nyert hivatalt, melyet most is viselt. Nejével, ki magyar nő, szül. Ghyczy, mindig a legszebb egyetértésben élt, és két gyermeket, a 11 éves Elvirát, és a 21­2 éves Valériát kimondhatatla­­nul szerette. A legkisebb baj is, mely családjának tagjait érte, La Rochénak álmatlan éveket szerzett. Tegnap délután Elvira a polgári iskolába ment, mi­alatt anyjának szintén valami dologban el kel­lett hagynia a házat és a báró a kis Valériával és cselédjével magára maradt. La Roche ját­szadozott a kis Valériával egy ideig, és aztán el­küldte a cselédet egy levéllel hivatalába, mely azon­ban nem igen tartalmazott valam­i különös dolgot. Még mielőtt a cseléd visszatért, hazajött volt a bá­rónő. A­mint belépett, roppant ijedelmére férjét vér­ben találta a földön, ki még hörgött. Egy többcsövű revolver, mely ott a vérben feküdt, borzalmas dolgot sejtetett vele. »Adj egy pohár vizet innom,« e szavakat bírta még rebegni, mire meghalt. Az anyának csak most jutott eszébe a kis Valeria és gyertyát gyújtva, ott találta a szoba egyik zugában megdermedve. A szegénykének két sebe még vérzett. Közel az őrült­séghez kirohant a folyosóra és segítségért kiáltott. La Roche, mint a rendőri orvos konstatálta, hat csövű revolverből két lövést intézett gyermeke mel­lének, és egyet maga ellen. A gyilkos és öngyilkos 42 éves volt, néhány hete mélabába esett, és tettét elmeháborodottságnak tudják be. Egyéb indok nem forog fen. Az anya, és a később hazaérkezett Elvira fájdalma végtelen volt. Kedveseik tetemeire borultak és csak erőszakkal bírták onnan eltávolítani.­­A népnevelők pesti egyesülete ma tartott választmányi ülésén bizottságot küldött ki, hogy a tervezett magyar nyelv ingyenes előadásokat a fővárosban még a jelen év folya­ma alatt megindítsák s e czélra saját pénztárából egyelőre 50 frtot utalványozott. Az egyesület vasár­nap d. e. 10 órakor saját helyiségében közgyűlést tart, mely alkalommal Kerékgyártó Elek s Péterfy Sándor tartanak előadásokat s a »Népnevelők lapja« szerkesztője fog megválasztatni. Kétségtelen, hogy a megválasztott szerkesztő újólag a derék Lakits Ven­del leend s a választás jelenleg csak az alapszabá­lyok értelmében követelt formalitás. Az egyesület tisztviselői decz. 31-én választatnak meg. A pénztár állása nemcsak deficzitet nem mutat föl, sőt száz fo­rintnyi többletet. — Népesedési mozgalom.Budapesten a lefolyt 1876. nov. 19-től 1876. nov. 25-ig terjedő héten élve született 253 gyermek,elhalt 222 személy; a születések tehát 31 esettel múlják felül a halálozá­sokat. Az élve szülöttek közt volt 174 törvényes, 79 törvénytelen; nemre nézve 118 fiú, 135 leány. Halva született 14 gyermek, köztük 10 törvényes, 4 tör­vénytelen.­­ A halottak közt volt 114 férfi, 108 nő, egy éven aluli gyermek 63. Ez év 47 hetében élve született összesen 12453, elhalt 11121, a születések többlete 1332-őt tesz. Élve szülöttek vallás szerint így oszlanak meg: katholikus 177, ágostai 12, helvét 8, görög n. e. —, zsidó 56. — Nevezetesebb halálokok: Veleszületett gyengeség és alkathiba 11, heveny agy­­vízkór —, agykérláb 6, rángások 22, croup 2, roncsoló toroklob 5, kökhurut 4, derme és állgörcs —, ka­nyaró 4, vörheny 2 , himlő 4, bélhurut 8, gyomor­­béllob—, vérhas 1, cholera 6, typhus 18, genylóz 1, tüdő- és mellhártyalob 11, hashártyalob 0, vizkór 1, rák 5, tüdőgümő 32, gyermekágyi bajok 0, agyhüdös 7, aggkor 7. A halálozások kerületek szerint : I-ső kerületben 21; II. 11; III. 19; IV. 4; V. 7; VI. 31; VII. 20; VIII. 35; IX. 19; X. 5; kórházakban 50. — A magyar mérnök- és építész­­egyesület mű- és középítészeti szakosztálya decz. 1- én, pénteken esti 6 órakor ülést tart; tárgyai: A Wolf Lipót-féle találmány megbirálására kiküldött bizottság műszaki jelentése. Több egyesületi tag in­dítványa , egy az építészet gyakorlati érdekeit képvi­selő magyar heti­lap kiadására vonatkozólag. Decz. 2- án (szombaton) esti 6 órakor pedig egyetemes szakülés lesz, melyen Schwarczel Sándor értekezik a vasúti vas­felszerkezetekről, saját rendszere bemuta­tásával.­­ A kis lutri utolsó brünni húzásánál a kihúzott számok közül egy tévesen lett táviratozva Budapestre. A Brünnből jövő távirat kérdéses száma KÜLÖNFÉLÉK. — A »Székely mivelődési és köz­­gazdasági egyesület« f. évi augusztus 30-án Sepsi-Szentgyörgyön tartott közgyűlésének határo­zata alapján az egyesület központi választmánya p­á­­lyázatot hirdet »a székelyföld mivelődési és gaz­dasági állapotának s viszonyainak leírására.» E mun­kának ki kell terjeszkednie a székelyföld és székely nép miveltségi állapotára, tan- és pénzügyére, huma­­nistikus intézeteire , háztartási , mezőgazdasági, állattenyésztési, erdőkezelési, bányászati, ipar és ke­reskedelmi, továbbá közlekedési, építkezési népessé­gi és birtokviszonyaira, — mindent a legújabb sta­tisztikai adatok alapján, körülményesen adván elő, az előnyök és hiányok világos feltüntetésével, — ki­emelvén az előnyök kiaknázására s a hiányok pótlá­sára szolgáló módokat és eszközöket átalában. Ter­

Next