A Hon, 1877. január (15. évfolyam, 1-29. szám)

1877-01-22 / 20. szám

­aint a közoktatási kormánynak e helyen képvise­lője benső örömmel üdvözlöm ez alkalommal az or­szágos kisdedóvó egyesületet azon fényes ered­ményért, melyet rövid három évi fenállása óta kivívott. Szívből üdvözlöm az egyesületnek buzgó és üd­vös törekvéseit, ritka áldozatkészségét, melylyel nem csak a szegény árva kisdedek számára e házban me­nedékhelyet állított, hanem a kisdednevelők kiképez­­tetésére gyermekkertésznő képezdét is hozott létre. Kétszeresen üdvözlöm, hogy ezen két nagy fontossá­gú intézet számára új, díszes és czélszerű házat is építtetett. Ezen eredmények által az egyesület a hazának s magának az államnak is igen hasznos szolgálatot tett, mert ha ezen gyermekkertésznő képezde nem jött volna létre, a kisdednevelés országos érdekei kö­vetelték volna, hogy a kormány állam­i költségen ál­lítson fenn ily képezdét. Miért is bátor vagyok azon reménynek adni kifejezést, hogy ezen egyesület közhasznú törekvéseit és áldozatkészségét a kormány ezentúl is gyámolíta­­ni és kitűzött czéljának eléréséhez segíteni minden­kor hajlandó lesz. Meg vagyok győződve, hogy az egyesület min­den tagja oda fog hatni, hogy a fölállított intézetek minél dusabb sikert eszközölnek és szentül hiszem, hogy azon rendkívüli szerencse, miszerint ő cs. kir. ap. felségeik legmagasb, legkegyelmesebb s a közne­velés minden barátját mély hálára kötelező, jelen­létükkel ezen mai ünnepélyt örök emlékűvé tenni méltóztattak, mondom, ezen rendkívüli szerencse az egyesület minden tagjának eddigi tevékenységét emelni és áldozatkészséget jelentékenyen fokozni fogja. Midőn ily biztos reményben és hitben a kormány és magam nevében ismételve üdvöz­löm az egyesületet, áhítattal kérem az egek urát, hogy ezen intézetre terjeszsze ki mennyei áldásait, hogy a kisdedek boldogítására, czélszerű képzésére, a főváros díszére, a haza közjavára ezen máris virágzó intézet folytonosan nö­vekvő virág­zásnak örvendhessen. Majd R­á­t­h Károly főpolgármester lépett az emelvényre, hogy a főváros nevében üdvözölje az egyesületet. Midőn — úgymond — az országos kisdedóvó egyesület, császári és apostoli királyi felség­ek leg­magasabb jelenlétében, ezen új épületének, s illető­leg minta-óvodával egybekötött képezdéjének, s ár­vaházának megnyitása s felavatása magasztos ünne­pét üli, mély tisztelettel engedelmet kérek arr­a , hogy ez örömnapon Budapest főváros törvényhatósága ré­széről is, melynek élén álla­mi szerencsém van, a leg­melegebb, a legszívesebb üdvözletét mondhassam az országos kisdedóvó egyesületnek és egyszersmind a mai ritka ünnepélyhez legőszintébb szerencsekivána­­timat nyilváníthassam, csak kedves kötelességet teljesítek ez által; — mert akkér vagyok meggyőződve, hogy egy részt felségteknek legmagasabb, s legkegyelmesebb megje­lenésük foytán, másrészt az uj intézetnek magasztos, s kettős főczéljánál fogva, — ezen mai ünnepély nem csak az egyesületre, és a fővárosra nézve kivételes jelentőséggel bir, hanem hogy az, úgy ez egyesület évkönyveiben, valamint a főváros történetében maj­dan arany betűkkel leend megörökítve. Örömünnep ez az egyesületre nézve, mert fel­ségtek legkegyelmesebb jelenlétének legmagasabb kitüntetésében részesülvén, — mig egy részt a mai nap az egyesület magasztos czéljairól, humanistikus törekvéséről, s áldozatkészségéről tesz legszebb tanú­ságot,­­ másrészt buzgalmának, a nemes tevékeny­ségének eredményét, a kitűzött czélt, eme díszes és gyönyörűen berendezett intézeti épület felállítása ál­tal örök időkre biztosítva látja. De örömnap ez a fővárosra, és a fővárosi tör­vényhatóságra nézve is, mert a főváros egy új, fel­ségtek legmagasabb figyelmére méltatott intézettel gazdagodott, és mert a főváros egy oly egyesületnek megszilárdulását és uj fokozottabb tevékenységre buz­­dulását látja, mely czéljaiban egy nagy társadalmi hézag, és átalánosan érzett országos szükség pótlását tűzte ki nemes feladatául; minélfogva nemcsak a fő­város törvényhatóságát, hanem az országot is elisme­résre, hálára kötelezte. Örömnap ez végül az egész társadalomra néz­ve, melynek kétségtelenül akkor teszszü­k a legjobb szolgálatot, midőn az erkölcs és munkálkodás mag­­vát — már a kisdedek szívébe oltjuk, hogy egykoron a társadalom hasznos tagjai legyenek. Ezen érzelmektől áthatva, szintén csak kedves kötelességet teljesítek, midőn egy ünnepélyes alka­lommal a törvényhatóság őszinte köszönetét, és elis­merését nyilvánítom mindazok irányában, kik az országos kisdedóvó egyesület élén állanak, s ügyei­ket vezérlik, — de különösen azok irányában, kik az egyesület ezen új házának, s mintaintézetének léte­sítéséhez, és a kivívott rendkívüli sikerhez tevékeny­ségükkel, kitartó buzgalmukkal, s áldozatkészségük­kel hozzájárultak. Hiszem, hogy a mai örömnap felejthetlen lesz különösen az egyesületi tagok előtt, és buzdításul szolgáland arra, hogy az egyesület minden tagja ezentúl is teljes erővel törekedjék a humanitás nemes, és magasztos kötelességét teljesíteni. Lelkem mélyéből kívánom, s kívánja velem a fő­város, hogy ezen, a felebaráti szeretet alapján működő derék egyesületnek évek hosszú során átkifejtett ered­ményteljes buzgalma és áldásteljes tevékenysége mindinkább fokozódjék, és hogy az egyesület­, mely­nek új intézete ez alkalommal ünnepélyesen felavat­­tatik, s mely ama új intézeti házában nemes törekvé­sének, s magasztos feladatának örökös emlékét nyerte, mindenkor abban keresse, s találja kitűzött czéljának fősulyát, hogy az emberiség érdekeit és a szegény kisdedek javát s boldogságát, teljes erővel, áldozatkészséggel és nemesszivüséggel előmozdítja. Adja a mindenható, hogy a társadalmi élet terén is, az egyetértés, a testvériség, s a humanitás szelleme szállja meg kebleinket, — mert csak igy lesz lehetséges azon szent kötelességeknek sikeresen megfelelni, melyek mindnyájunkat a trón, a haza, és embertársaink irányában megilletnek. Adja a mindenható, hogy ez úgy legyen, és engedtessék meg nekem, hogy a főváros képviseleté­ben ez alkalommal is még egy óhajtásnak adhassak kifejezést, oly óhajtásnak, melyet e hazának minden lelkes fia, és minden honleány kebelében táplál, és ez az , hogy a mindenható ő császári, és apostoli ki­rályi felségeiket hű népeinek örömére és boldogsá­gára, az emberiség javára, sokáig, az emberi kor legvégsőbb határáig éltesse! Éljen a király, éljen a királyné! Végül az intézet növendékei Kölesei hymnu­­szát énekelték el, mely méltó záradékát képezte a megható ünnepélynek. Ő felségeik ezután hosszabb ideig időztek az intézet helyiségeiben. Különös érdeklődéssel tudako­zódtak az árvák és az intézeti növendékek szorgalma, neveltetése és egészségi állapota felől. Az intézetben jelenleg 24 cholera-árva van, kik ha a hat évet be­töltik, a balaton­füredi szeretetházba fognak vitetni.­­ Ő felségeik a jelenvoltak közül többeket bemutat­tak maguknak, így P. Szathmáry Károlyt, kinek szép verséért különös elismerésüket fejezték ki, továbbá: Scherman Adolf intézeti orvost, K. Laulért Bélát, ■ Korányi Adolfot, Ráthnét, Bohusnét, Pucher Józse­fet, az épület építőjét s többeket. Az ünnepély d. u. 1 órakor ért véget. Erny György gyilkosainak bű­npere. Holnap kezdődik meg a budapesti fenyitő tör­vényszéknél, ama rejtélyes gyilkossági eset végtár­­­­gyalása, mely oly sokáig s oly nagy izgalomban tar­­­­totta a fővárosi közönséget, melynek kiderítése oly sok fejtörést és dolgot adott rendőrségünknek és a törvényszéknek, s mely ennek daczára is mindez ideig alig van teljesen tisztába hozva. A tárgyalásra meg­idézett 33 tanú vallomásai mindenesetre számos, eddig ismeretlen tényt deríthetnek föl, melyeknek a tényálladék tisztázására és a vád formulázára lénye­ges befolyásuk lesz. A gyilkosság gyanúja miatt tudvalevőleg két egyén van befogva: R­­del Ignácz és Korczinsz­­k­y László. A harmadik: R­y­d­e­l Gotthard Galacz­­ban az elfogatás után cyankalival megmérgezte ma­gát és meghalt. Az elfogott egyének ellen súlyos terhelő körülmények forognak fön. Rydel Gotthard öngyilkossága, a két elfogott egyén rovott előélete, a náluk talált eszközök, melyek a gyilkosságra enged­nek következtetni, azon körülmény, hogy a gyilkos­ságot követő napon Budapestről egyszerre eltűntek, s még számos más tény, mind igen súlyossá teszi az ellenük emelkedő gyanút. Erny György 72 éves roppant gazdag ember volt, több háznak tulajdonosa Budapesten, s a mel­lett uzsorás, fösvény, ki főleg ez utóbbi tulajdon­a miatt nem tartozott a népszerű egyéniségek közé. Erny saját maga szerezte vagyonának legnagyobb részét. Atyja jómódú kereskedő volt Pesten hajdaná­ban, fiainak azonban, ezek felnőttekor aránylag cse­kély pénzösszeget, (8000 forintot) adott s az­zal szárnyukra eresztette őket. Az Erny-fiuk azon­ban élelmes emberek voltak. Az egyik Bécsbe ment s ott nem rég meghalván, 80,000 frtot hagyott hátra, melyet a budapesti Erny György öröklött. Ez utób­binak még testvérénél is jobban kedvezett a szeren­cse. Atyjának üzletét, annak halála után átvevén, csakhamar mesés gazdagságot szerzett össze, úgy hogy azt beszélték róla, mikép házaiból és tőkepén­zéből naponként 500 frt jövedelme van. Erny az utóbbi időben fölhagyott üzletével, s csupán tőkéi kamatainak szedésével foglalkozott. Lakását a kigyó-utcza 3. sz. alatti házába tette át, hol a második emeleten egy 2 utczai, 2 udvari és 1 előszobából álló lakást foglalta el magána­k. Itt a legsajátságosabb életmódot folytatott. Mint kikiáltott tösvény nem tartott szolgát, a házmesterné takarított rá; étkezés végett a legolcsóbb vendéglőket kereste föl, s átalában néhány rokonán és az üzleti dolgok­ban hozzá fordult egyéneken kívül senkivel sem érint­kezett. A gyilkosság napján 1875. aug. 12 én reggel korán szintén ilyen látogatók jöttek Erny kigyó-ut­­czai lakására, kik az ajtót, daczára, hogy az öreg ember mindennap 5 órakor fel szokott kelni, elzárva találták. A körülmény gyanút ébresztett, azonban a házbeliek várakoztak 8 óráig, midőn az ajtó a han­gos zörgetés daczára és ekkor sem nyílt fel, sőt mi­dőn észrevették, hogy a kulcs belülről nincs bele­dugva a zárba, mint az rendesen lenni szokott, jelen­tést tettek a rendőrségnél, mely a lakást rögtön fel­nyittatta. Az előszobában s az ebből nyíló helyiségben semmi gyanúst nem találtak. A legbelső terem ajtaja fölnyittatván, itt borzasztó látvány tárult a belépők szeme elé. Az agg férfi itt feküdt a földön vérében, meggyilkolva. A meggyilkolt a kemencze mellett volt elterülve hanyatt, ruhái rajta voltak, körülötte aludt vértócsák, és egyik kezében egy gyöngyház nyelű kést tartott, melynek pengéje azonban nem volt vé­res. A holttest ekkor már egészen meg volt mere­vedve, s az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a gyilkosság az az előtti estén 6-7 óra közt követte­tek el; a vizsgálat constatálta továbbá, hogy a meg­gyilkolt fején öt seb, s a bal mellén hat szúrás van; az előbbiek valamely tompa ütő eszköztől, legvalószí­nűbben úgynevezett öklöző vasmaroktól, míg az utób­biak bottőrtől eredhettek. A szobában, hol a meggyilkolt találtatott, a a gyilkosok kétségtelen nyomait hagyták annak, hogy a tettet rablási szándékból követték el; az íróasztal és szekrények fiókjai részint feltörve, részint fesze­getve találtattak, s mint az Erny által pontosan ve­zetett számadások és a nála talált értékek összeha­sonlításából kiderült, a gyilkosok 3500 frtot és az első hazai takarékpénztárnak 55 500 frt értékű pénz­tárjegyét rabolták el. A gyilkosság fölfedezte után a rendőrség azonal erélyesen hozzá­látott a nyomozásokhoz. Erny­t meggyilkoltatása napján, aug. 11-én egy komájával látták kimenni, kitől azonban a kigyóutczában elvált és egyedül hazatért. Este egy köpönyeges embert lát­tak távozni tőle, ki a lépcsőn erősen törölgettte hom­­lokát, s kinek kilétét azóta nem sikerült fölfedezni. A gyanú kezdetben más-más személyekre, Erny adó­saira, barátaira, sőt rokonaira is esett. Ezek egyikére különösen terhelő volt az a körülmény, hogy nemrég azelőtt cyankalit keresett és akart vásárolni; kitűnt azonban, hogy az illetőnek egészen más czélból volt e méregre szüksége, s hogy a gyanú téves nyomon in­dult. Egy másik nagy lármát keltett befogatásra még emlékezhetnek olvasóink. Egy átalánosan ismert kártyajátékos és csa­vargó az Erny meggyilkoltatása előtti napokban egy nyilvános helyen hangosan szidalmazta ezt, s olyan nyilatkozatokat tett, mintha a gazdag fösvény ellen valamit forralna. Ez egyén befogatván, nála egy re­volver, sőt egy öklöző vasmarok is találtatott, a szo­rosabb vizsgálat azonban kideríti, hogy a nyom is­mét hibás volt. A biztos nyomot mindenesetre az elrablótt pénztári jegyek után lehetett remélni, melyet a gyil­kos remélhetőleg előbb-utóbb értékesíteni törekedett. 1875. aug. 22-én, tehát 10 nappal a gyilkosság után a magyar átalános hitelbank Halfen bukaresti bankháztól egy 5000 ftos pénztárjegyet kapott bevál­tás végett, mely jegy az Ernytől elrablott papírok egyike volt. Azon egyént azonban, ki a pénztárjegyet Bu­karestben az említett háznál benyújtotta, lehetetlen volt föltalálni. 1875. aug. 27-én jött napvilágra a má­­sik nyom, melyen a kutatás biztosabban haladhatott. Risler Kasziel szaniszlói (Lengyelország) bankárnál ugyanis e napon az elrablott papírok közül egy 1000 frtos pénztárjegyet mutattak be. E jegy bemutatójá­ban, ki magát Talenszky vasúti vállalkozónak nevez­te, Szamoritz János, szaniszlói vasúti hivatalnok Rydel Ignáczot ismerte föl, kivel a katonaságnál 1855-ben együtt szolgált, s ki 1875. aug. 23. és 25. közt nála időzött, s tőle állítólag Bukarestbe utazott. Az elrablott papírok közül eztán egy nagy cso­mót igen különös uton találtak meg. Egy Nieren­feld Golde nevű cseléd ugyanis szept. 5-én este 83/4 órakor Lembergben a krakói téren levő ház egyik kapubejárata alatt egy csomó papirost talált; e pa­pírok 40.000 fitnyi értékűek voltak s számaik az Ernytől elrabolt papírok számaival megegyeztek. A csomag csakhamar a rendőrség kezébe ke­rült, s a nyomozások kideríték, hogy Rydel Ignácz bátyja, Gotthárd a papírok fölfalása idején a neve­zett ház előtt járt. A Rydel testvérek ellen akkor rögtön nyomozó leveleket bocsátottak ki, s 1875. okt. 9-én Siegel g­a­­­a­c­z­i vendéglős azt táviratozta a budapesti rendőrségnek, hogy a keresettek Galaczban vannak. A galaczi osztrák-magyar ügynökség közbenlöttére a két jómadár rögtön elfogatott. Az ottani rendőrség tudatlansága következtében történt,hogy a két elfogott közös cellába záratott, s az egyik elfogott, Rydel Gotthárd, ott testvére szeme láttára megmérgezte ma­gát és meghalt. Rydel Ignáczot másnap az osztrák konzul kihallgatta, mely alkalommal ez azon vallo­mást tette, mikop a gyilkosságot Budapesten Kor­­czinszky László, lembergi ügyvéd követte el. Kor­­czinszky ekkor, mint Lembergből jelenték, Bukarest­ben időzött, hol azonnal elfogatott s Rydel Ignácz­­czal együtt Budapestre hozatott. Eddig terjed a tényállás, melyen a holnapi tár­­­­gyalás megtartatik. Az azóta történtekről a holnapi­­ nap lefolyta előtt e nyilvánosság előtt nem lehet szó­­lani, annyi azonban ismeretes, hogy mind a két vád­lott a legkonokabb tagadásban van. A holnapi tár­gyalás valószínüleg világosságot fog önteni ez ügyre, s lehetővé teszi ez oly szörnyű bűntett elkövetőinek megbüntetését. KÜLÖNFÉLÉK. Kitüntetés. Ő felsége Décsi Mórnak, a magy. földrajzi társulat titkárának, az 1875. évben Párisban tartott nemzetközi földrajzi congressus és az ezzel egybekötött geo­­graphiai kiállítás, valamint dr. Herich Károly osztály­tanácsosi czimmel felruházott miniszteri titkárnak az 1876. évben Budapesten tartott nemzetközi statisztikai congressus alkalmával tett jeles szolgálataik, úgyszintén M­a­r­s­ó Iván honvédelmi miniszteri titkárnak hosszas, hű s sikeres szolgá­latai elismeréséül a Ferencz-József-rend lovaskeresztjét, továb­bá Lerman József honv. miniszt. fogalmazónak a min. titkári czimet adományozta. Kineveztettek: járásbirákká: a galanthai járásbírósághoz Michney Jenő ottani albiró, a sellyei járásbí­rósághoz Husz János nagyszombati járásbirósági albiró, és a bolkácsi járásbírósághoz Örley Béla élesdi járásbirósági al­biró ; továbbá albirákká : a szatmár­németi járásbírósághoz Pórus József debreczeni törvényszéki jegyző, a nagy­károlyi járásbírósághoz Pálfy Gyula ottani járásbírósági telekkönyv­­vezető, az ó­radnai járásbírósághoz Solymosi Miklós deési tör­vényszéki aljegyző, a tapolczai­­bírósághoz Gidró L. pestvidéki tvényszéki segédtelekkönyvvezető, a nagy-szt.-miklósi jbiróság­­hoz Kiss L., aradi tvényszéki aljegyző ; a kassai járásbíróság­hoz Teleki László, ottani törvényszéki aljegyző ; végre al­­ügyészekké ; a kolozsvári ügyészséghez Hatfaludy István otta­ni jbirósági albiró, a deési ügyészséghez Lázár Aurél ottani törvényszéki jegyző, a szabadkai ügyészséghez Arnold Sándor nagykikindai járásbirósági albiró, az újvidéki ügyészséghez Both Gergely ottani járásbirósági albiró és a miskolczi ügyészséghez Pócs Endre kassai járásbirósági albiró , — a m­ kir. bánya-és jószágigazgatóságoknál és a két főerdőhivatal­­nál alkalmazott számvevőségi személyzet létszámában : Ma­­nuszy Péter, Hoffmann Károly, Cotelly Honorát, Nigring Já­nos, Boediger Ármin és Schreiner Mihály II-ed osztályú szám­tiszteket 1-fő osztályú ; továbbá: Ferschin Antal, Papp Já­nos, Petricsek Tivadar, Koch Jakab, Friebeisz Gyula, Schmu­tzer János, Mayr Károly és Fischer Béla III-ad osztályú szám­tisztek 2-ed osztályú számtisztekké ; — Boda Zsigmond adó­felügyelői számtiszt a m.-szigeti bányaigazgatóság számvevő osztályához, Nagy Sámuel rendelkezés alatti adóhivatali a m -szigeti k. adóf­lügyelő mellé 3-ad oszt. számtisztté ; — Sze­­kula János a zombori adófelügyelő mellé, Prokop Ödön a sze­gedi p. v. igazgatósághoz 3-ad oszt. számtisztté. Áthelyezések: Surdu Sándor bolkácsi járásbiró a székely-udvarhelyi kir. törvényszékhez bírói minőségben hi­vatalból, továbbá Juhász Vincze sellyei járásbiró saját kérel­mére a nyitrai, s Greavu Vazul alsó-járai járásbirósági albiró ugyancsak saját kérelmére a szerdahelyi kir. járásbiróságra á­thelyeztettek. Új egyesület. A csongrádi 48-as kör és a »Duna« budapesti hajósegyesület alapszabályait a belügyminisztérium megerősítette. — Az elfogadtatás az udvarnál. Ma az udvarnál estély volt. A főrendek és képviselők, a magas aristokratia és a fővárosi polgárság, a minisz­térium és a katonaság ép úgy, mint a főpapság nagy számmal voltak képviselve. A kocsik hosszú sora ro­bogott föl a várpalotába 8 órakor és midőn 8 óra 25 perczkor ő felsége a király és királyné megjelen­tek a palota főterme zsúfolva volt. Ő felségét a ki­­rálynét Majláth Györgyné palotahölgy és I. Nopcsa udvarmester; a királyt Hohenlohe herczeg kisérte. A királyné brilliant diadémet és vállkapcsokat hor­dott; fehér selyembe volt öltözve, melyen három sor prém vonult és ez szegélyezte a ruhát. A király hon­védtábornoki uniformist viselt. A királyné a nőkkel kezdett társalogni. Bemutattatta magának az aristo­­cratia több fiatal tagját, hosszasan társalgóit gr. Fes­­teticsnével, Tisza Kálmánnéval, gr. Károlyi lodomé­val, b. Fehérvárynéval, b. Augusz, Inkey és Benicz­­ky kisasszonyokkal, b. Kemény Kálmánnéval, báró Gyulay-Edelsheimnéval. Ezalatt a király ő felsége megszólítta a minisztereket, gróf Szapáry Gyulát és Gézát. Andrássy gróf (ki szintén honvédtábornoki ruhában volt) bemutatta a török konzult, kivel a király hosszasan társalgott , azután Ghyczyvel, Móricz Pállal, b. Sennyey Pállal, Perczel, Trefort miniszterekkel, Bittóval, dr. Bókay Jánossal, gróf Károlyi György­gyel, több képviselővel és katoná­val beszélt. Megszólíta Zsedényit és Thaisz főkapi­tányt is. A királyné a nők után azonnal a török kon­zulhoz fordult, hosszasan beszélt vele, azután a po­rosz konzul részesült e kitüntetésben . Andrássy be­mutatta az új olasz követet: Haymerlét és b. Hübner követségi titkárt is. Azután Móricz Pál, Gromon Dezső, b. Sennyey, b. Kemény Kálmán, Nagy György, Bittó, Jókai Mór és több más képviselő lön bemu­tatva, illetőleg megszólítva a királyné által, O felségeik 21/* órát időztek a teremben, hol folytonosan gondoskodva volt a frissítőkről; a mel­léktermekben pedig hideg ételek, tbea, pezsgő, sör volt szolgálva. A felségek távozta után a társaság is oszlani kezdett. — Királyi adomány. O felsége Tőke- Terebes község tűzkárosult lakosai részére — ma­gánpénztárából — 1000 frt segélyt adományozott. — Ü­gy­köd­é­stől felfüggesztett ügyvéd. A kecskeméti ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy B­e­k­e Gábor fülöpszállási lakos ügyvéd, hamis okmány készítése miatt emelt vád folytán, a legfőbb itélőszék 397/876. számú határozatával, az ügyködés gyakorlatától felfüggesztetett. — Szinházi játékrend. A nemzeti színházban 22-kén a »Caverletné,« 23-kán a »Té­vedt nő« N.-né Benza Ida asszonynyal, 24-kén »Rablógyilkos,« »Tücsök a hangyáknál« (először) , »Cox és Box,« 25-kén az »Arany kereszt« és b.illet, 26-kán először »IV. Béla« Szigligetitől, 27-én »Hu­genották« N.-né Benza Ida asszonynyal, 28 kán »Ca­­verletné,« (az e napra tervezett Verdi-féle requiem a külső énekkarok összehozhatlansága miatt maradt el.) 29-kén »IV. Béla.« — A várszínházban: 25-kén »Nemes és polgár,« 26-kán »Rablógyilkos,« »Tücsök a hangyáknál« s »Cox és Box,« 28-kán az »Arany kereszt.« — A rabsegélyző egyesület ma d. c. 111/2 órakor tartotta Zádor miniszteri tanácsos el­nöklete alatt választmányi gyűlését. Fehérváry titkár a múlt választmányi jegyzőkönyvet hitelesítteti, mely­ből kitűnik, hogy dr. Emmer Kornél ügyvéd az egye­sület javára 114 írtot ajándékozott. Elnök jelenti, hogy az alaptőke, mely 2700 írtból áll, a hazai ta­karékpénztárból kivétetett, mert ezen intézet a ka­matokat leszállította; ez összegen 85 frtos magyar földhitelintézeti részvények vásároltattak, melyek 6 •*/2 °/o ■ ot jövedelmeznek. Fel­olvastat­ott azoknak név­sora, kik deczember s január havában a fogházból szabadultak ki s az egyesület által segélyeztettek. A névsorozat felolvasásából kitűnt, hogy oly raboknak is utalványoztatott segély, kik visszaesésük következté­ben már több ízben lettek büntetve, s olyanok­nak is, kik jogerejüleg elitélve nincsenek, hanem máig is felebbezés alatt állanak, mi hosszabb vitára adott alkalmat, a mennyiben dr. Tomasek ezen eljá­rást nem helyesli, 8 indítványozza, hogy ezentúl az egyesület csakis olyan egyéneket támogasson, kik jogerejüleg elitélve — büntetésüket kiállották — s fogságuk ideje alatt a javulásnak jelét mutatták. Ez indítvány elfogadtatott. Felolvasásra került még az a jelentés is, mely a f. é. február 19-én megtartandó közgyűlés elé fog terjesztetni. A főmomentumok ki­emelik az egyesület működését a lefolyt évben s kö­rülírja a fennálló intézménynek humánus czélját, az egyesület vagyoni állásának kimutatásával. A jelen­tés tudomásul vétetett s annak szerkesztéséért a vá­lasztmány Fehérváry titkárnak köszönetet szavazott. — Vadász kaland. Herczeghoburg Ágos­ton e­ső 13-án Felső-Balogon levő vadas­kertjében vadászott, s egy óriási vadkant megsebzett. A meg­sebzett vad visszahúzódott vaczkába, de a vadászok csakhamar fölfedezték. Koburg herczeg sajátkezüleg akarta megadni a vadnak a halálos lövést is, s két vadásztól és Csaszkóczy Károly erdő­segédtől kisér­ve ment a támadásra. Lövése azonban, melyet e vaczkába húzódott vadkanra tett, most sem volt ha­lálos, s a vad neki bőszülten, nagy sebességgel rohant a herczegnek, ki éppen kilőtt puskája helyett másik fegyvert vett át egyik vadászától, de már nem volt ideje a dühös vad ellen fordítani. E pillanatban azonban Csaszkóczy egy szerencsés lövéssel leteri­­tette a vadkant, mely a herczeg lábai előtt ro­gyott össze.­­ A steinbrücki hegyomlás által oko­zott pusztításról a következő részleteket közüik: Az egész pályatestet a lemállott sziklák a Szarni folyó túlsó partjára lökték, úgy hogy a síntalpak, sínek szétroncsolva, vagy egészben is a túlsó parton látha­tók. Egy töltés kőfalat a hatalmas sziklatömegek mint a polyvát hordták el, deréknyi fatörzseket galy­­kint törtek ketté. Az omladék a Szann vizét megtor­­lasztó, a folyás meggátlásával az alsó folyómedret egy pillanat alatt vízbiján hagyta, a felsőben pedig a vizet annyira megdagasztó, hogy a közelebbi tájon fekvő épületeket, nevezeten egy olajgyárt és több zárt vízzel árasztott el. 3000 mázsa olajat elhordott a víz. Szerencsére egy emberélet sem esett áldozatul, kivéve azokét, kik a földdel elöntött házakba szorul­tak. A földhányással foglalkozott bányászok egyikét, kik az első földomlás takarításával foglalkoztak, a második omlás a Szann másik partjára röpite, anél­kül, hogy baja esett volna. Hidászok és napszámosok erőfeszítéssel munkálkodnak az ásások körül. Néme­lyek szerint egy ideiglenes töltésen már holnap lesz lehető a közlekedés, míg mások szerint beletelik egy hét. A déli vasút igazgatósága egy jelentésében azt mondja, hogy három nap múlva az utazók átkeresé­­sével talán már meg lehet nyitni e vonalon a közle­kedést. A folyónak dynamit-robbantásokkal nyitottak annyira­ mennyire utat az omláson át. Attól lehet tartani, így szól az utol­ó távirati értesítés, hogy újabb omlás következik be, minthogy ismét új ha­sadások mutatkoznak, egy forrás bugyant fel, mely­ből sok víz gyűl. A., ásási munkálatok alatt az őrök többször jeleztek csuszamlást. Az első omlás szeren­­csétleneinek nyomára nem akadtak; valószínűnek tartják, hogy vízbe lőhettek, mert egyes bútordara­bokat találtak a folyóban . Hangverseny. Hétfőn, jan. 22-én este 7­/2 órakor a vigadó kis termében Menter Zsófia kamara-zongorásznő és Popper D. a bécsi udvari opera első gordonkásza hangversenyt rendeznek e műsorral: 1. Carneval, Schumann. Menter Zsófia. — II. Gordonka-hangverseny (E-moll) Popper D. — III. a) Gique Bach, b) Nocturne (G) Chopin, c) Valse (Cis-moll) Chopin d) Valse (As-dur) Chopin, e) Ábránd Liszt. Menter Zsófia. — IV. a) Larghetto Mozart, b) Gavotte Tartini. c) Mazurka Popper D. — V. Haláltáncz Saint Saen. Zongorára átírta és Menter Menter Zsófinak ajánlva Liszt F. Menter Zsófia. — VI. a) Ária Pergolese. b) A szökőkutnál Davidoff. Popper D. — Erckmann és Chatrian, a két elszá­­szi ikern­ő, kiknek »Ami Fritz« czimű darabja egész háborút keltett a hírlapirodalomban, most egy új da­rabon dolgozik, melynek czime »Az árulók« lesz. A mű közel áll befejezéséhez s még a színházi évad alatt alkalmasint előadják. — Garibaldi fia mint teherhordó. Ricciotti, Garibaldi legifjabb fia, jó ideje, hogy Ausz­tráliába vándorolt ki nejével, hogy ott megteleped­jék. Mint most a »Gazetta de Villagio«-nak Melbour­­neból írják, e városba érkezte után nagy nyomorral kellett küzdenie, mivel kevés pénzzel érkezett s ne­vét, mely bizonynyal kisegítette volna, ez állapotában felfedezni nem akarta. Hogy megélhessenek, Ricciotti szenes zsákok hordására vállalkozott s beállt teher­hordónak, mig neje varrással igyekezett a napi meg­élhetéshez még hiányzót beszerezni. Alig kerestek ket­ten együtt egy nap két shillinget. Végül azonban mégis fölfedezték kilétét s az ottani alkotmány azon­nal titkári állással kínálta 200 font sterling fizetéssel.­­ A párizsi világkiállítás előmun­kálatai költségeire eddig begyült a kormányhoz 7.77.5 frt. A hivatalos lap ma közli a második kimu­tatást. Közöljük belőle azok névsorát, kik száz ftát és azonfelül adakoztak: 1000 ftot adott Greger Mik­sa Londonban; 300 frtot Eszterházy Pál Pápán; 200 ftot Lyky Döme Budapesten, Freystädter Antal lovag Kaposvárt; 100 frtot Solymossy László Esz­­terházán, Czvetics Gedeon apát Bezdin, Sigmond Elek Kolozsvárt, Tavaszy Antal Aradon, Neumann testvérek Aradon, Forster János Esztergomban és Bésán János dr. Puszta-Giczen.­­ A Rothschild-család egy pompás uj palotát építtetett Párisban az Avenue Marigny-n, szemben az Elyséevel. E napokban szedték le mellőle az állványokat. Ez új palotát fejedelmi fényűnek ír­ják le a lapok. Az ablakok művészi faragású szobor­­csoportokkal vannak diszitve s a ragyogó erkélyek derült külsőt kölcsönöznek az impozáns épületnek, melynek monumentális ékitményü főhomlokzatából két kijárás szolgál a kertre és a cour d’honneurre. A berendezés fénye felülmúl mindent, amit a művészet és ipar idáig e nemben teremtett. A termek plafond­­jai mind művészek gyönyörű festvényeivel vannak tele, a falak nagyobb része márványtáblákkal borít­va, a padló pedig mozaikkal van kirakva.­­ Báró Rothschild James özvegyének a rue Beaujonban levő palotája, mely nagyságra és fényre nézve alig áll hátrább az előbbinél, szintén elkészül rövid időn. A Poutolba kastélyt, melyet Rothschild Edmund vásá­rolt meg, szintén átalakítják, mielőtt új tulajdonosa bele költöznék. E háromhoz számítva az elhunyt Na­­thannak, továbbá Alfonsnak a rue St. Florentinién levő palotáit, a Rothschild-családnak Páris legelőbb­­kelőbb részében, a Faubourg St. Honorében öt palotá­ja van. Ezenkívül K. Rothschild Gusztávnak is van egy palotája s a családnak egy másik háza, mely közös, a rue Lafitteben. Ehhez járul a boulognei várkastély. Összesen tehát nyolcz nagyszerű palota csupán Pá­risban. Ha ehhez veszszük a család nagy szánú rop­pant földbirtokait, a frankfurti, nápolyi házakat, bé­csi Ferrières várát, Náthán báró angol uradalmait stb., némi megközelítő fogalmat nyerünk a család in­gatlan birtokainak tömegéről, melylyel a legtöbb eu­rópai államban bírnak. — A népszínházban ma a »Tündérbaj« czimü három felvonásos bohózatot adták, dalokkal és tánczokkal. Egy franczia darab után irta Tinódi Lajos. Az e név alatt dolgozó írói társaság eddig produkált műveivel nem igen állapította meg írói hírnevét s a mai kalikabál mellett talán ennek tu­lajdonítható, hogy a színház, daczára a vasárnapnak, nem birt ma oly közönséggel, mint máskor e napon. Nem ismervén a darabot, mely után a farsangi bohó­zat készült, nem tudjuk, mi esik a franczia szerző és mi a Tinódi rovására belőle. Alkalmi darabnak, mely iránt nagy igényeket támasztani nem szokás, meg­járja, s bohókás alakjaival és jeleneteivel nem csak mulattat, de meg is nevettet, a mit nem minden bo­hózatról mondhatni el, mely túlzásaival gyakran el­lenkezőjét éri el, mint a­mit akart. Ebben is sok a túlzás, mindazáltal a közönséget folyvást derültség­ben tartotta, a­mit talán annak is köszönhetünk, hogy Soldosnén és Tamásin kívül a népszínház majd minden kiválóbb tagjának meglehetős szerep jutott a darabban. Horváth Vincze az öreg Czirákban, kit aggkora nem tart vissza attól, hogy majombőrbe öl­tözzék, Együd Vakis professorban, Tihanyi Piócza uzsorásban, Pártényi Vizes korcsmárosban, mulat­ságos alakok voltak s kedélylyel játszottak, mig Solymosi a Czirák unokaöcscsében fő­ü’metszett ko­mikai alakítást nyújtott s a közönség még játék köz­ben is tapsolta. A fő női szerepeket Vidmar Erzsi, Sziklai Emilia és Szabó Karola adták elég ügyesen. A közönség jól mulatott, sokat nevetett és sokat tapsolt. — Carneval. A budai protestáns ele­mi iskola javára, mint rendesen, ez idén is, febr. br 8-án többen zártkörű bált rendeznek a vízivárosi »Fáczán« termeiben. A meghívók már szétküldöttek, különben kaphatók Szteblo Kornél ügyvéd irodájá­ban (kereskedelmi bank épület Budán.) — Mars tánczol. A pesti polgári lövöldé­ben február 1-én helyőrségi őrmesteri hár lészen, melynek tiszta jövedelme az országos honvédmene­­dékház és a nagy­szombati rokkantak házára fog for­­d­ttatni. Nyomatik a kiadó-tulajdonos Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat könyvnyomdájában, Budapest, Kabátok­ tere Athenaeum-épü­let. A „HON“ magántávsürgönyei. A magyar ifjúság küldöttsége Konstan­tinápolyban. Pora, jan. 21. (Ered. strig. — Fel­adatott d. u. 1 óra 20 p., megérkezett este 7 óra 15 p.) Ma délelőtt a galata-szerályban, hol a magyar ifjúság küldöttsége szállva van, a szofták, ulemn­ík és dervisek küldöttségei, továbbá a hivatalképző akadémia (makh­radzs akklam) tagjai jelentek meg a magyar ifjúság üdvözlésére. A szufták egy arany betűkkel itt üdvözlő iratot nyújtottak át, melyet Száva pasa tolmácsolt. Szűcs Gyula megindító hangon felelt a látogatóknak. Az ifjak ezután a katonai akadémiát látogatták meg, hol a növendékek díszfelállitásban fogadták őket. A vendégeket Szaid bej fogadta s bemutatta őket három császári herczegnek. A küldöttség ezután megszemlélte az akadémiát, mely va­lódi mintaszerű intézet. Az elköltött reggeli után katonai díszszemle volt, estére bál lesz és a hatóság ebédet ad. Konstantinápoly, jan. 21. I g n a t i e ff a conferentia utolsó ülésén a háború elhárí­tására ezélzó törekvéseiről beszélvén, ezeket m­ondá: Ha a porta most Szerbia vagy Mon­tenegró ellen actiót kezdene, vagy a keresz­tyének bántalmazást szenvednének, ezzel ak­kor egész Európa fog foglalkozni. Ignatieff azt is szükségesnek tarta konstatálni, hogy a macedóniai, thessáliai, epirusi, és krétai ke­resztyének kérvényei, melyben sorsuk m­egn­a­vitását kérik, beérkeztek, ezekkel azonban a conferentia, korlátolt mandátuma miatt nem foglalkozhatott. Konstantinápoly, jan. 20.*)A confe­rentia mai ülésén Szavjet pasa felolvasta a jegyzéket, mely kijelenti, hogy a porta bi­zonyos részletpontokra nézve megegyezhetik a hatalmakkal, a főkormányzók kinevezését azonban hallgatva mellőzi. A­mi a felállítan­dó bizottságot illeti, a jegyzék egy helyi bi­zottság választását javasolja, egy török tiszt­viselő elnöklete alatt. Szerbiára és Mon­te­g­r­ó­r­a vonatkozólag a vitás kérdések sza­bályozását későbbi elhatározásnak hagyja fel. A jegyzék felolvasása után Salisbury konstatálta, hogy miután a porta vonakodik elfogadni a reformok kivitelére a hatalmak által követelt két garantiát: a kormányzók kinevezését és a valóban független ellenőrző bizottság szervezését, a tárgyalásokra többé semmi közös alap nem látszik fennforogni. A conferenti ennélfogva bezártnak tekintendő. Ignatieff hasonló értelemben szólt, a porta javaslatait elfogadhatlanoknak jelente ki, hangsúlyozta a portára visszaeső felelős­séget s azon reményt fejezte ki, hogy a porta jövőre semmit sem fog kezdeni Szerbia és Montenegró ellen, s a keresztyének helyzetét tiszteletben fogja tartani. E nyilatkozat után a conferentia szét­­ment, mivel a munkálatok be voltak fejezve- Ignatieff és Salisbury hétfőn, a többi meghatalmazottak a jövő hét folytán utaz­nak el. Zágráb, jan. 21-én. (Ered. sürg. Feladatott déli 12 óra 40 perczkor.) A Kossuthhoz menő kül­döttséget a zágrábi indóháznál több polgár és két magyar pap kiváló rokonszenvvel fogadta, s több, történetesen jelen volt török kereskedő nyájasan üd­vözölte. Az egyenes vasúti vonalon előfordult akadá­lyok 12 órai késedelmet okoznak. Ennek következté­ben a küldöttség 22 én éjjelre Milanóban marad és 23-án Turinban meghal. Czéljához csak 24 én ér a küldöttség, ekkor megy Kossuthhoz. *) Reggeli kiadásunk csak egy részében jelent meg. Felelős szerkesztő : Jókai Mór.

Next