A Hon, 1877. január (15. évfolyam, 1-29. szám)
1877-01-22 / 20. szám
aint a közoktatási kormánynak e helyen képviselője benső örömmel üdvözlöm ez alkalommal az országos kisdedóvó egyesületet azon fényes eredményért, melyet rövid három évi fenállása óta kivívott. Szívből üdvözlöm az egyesületnek buzgó és üdvös törekvéseit, ritka áldozatkészségét, melylyel nem csak a szegény árva kisdedek számára e házban menedékhelyet állított, hanem a kisdednevelők kiképeztetésére gyermekkertésznő képezdét is hozott létre. Kétszeresen üdvözlöm, hogy ezen két nagy fontosságú intézet számára új, díszes és czélszerű házat is építtetett. Ezen eredmények által az egyesület a hazának s magának az államnak is igen hasznos szolgálatot tett, mert ha ezen gyermekkertésznő képezde nem jött volna létre, a kisdednevelés országos érdekei követelték volna, hogy a kormány állami költségen állítson fenn ily képezdét. Miért is bátor vagyok azon reménynek adni kifejezést, hogy ezen egyesület közhasznú törekvéseit és áldozatkészségét a kormány ezentúl is gyámolítani és kitűzött czéljának eléréséhez segíteni mindenkor hajlandó lesz. Meg vagyok győződve, hogy az egyesület minden tagja oda fog hatni, hogy a fölállított intézetek minél dusabb sikert eszközölnek és szentül hiszem, hogy azon rendkívüli szerencse, miszerint ő cs. kir. ap. felségeik legmagasb, legkegyelmesebb s a köznevelés minden barátját mély hálára kötelező, jelenlétükkel ezen mai ünnepélyt örök emlékűvé tenni méltóztattak, mondom, ezen rendkívüli szerencse az egyesület minden tagjának eddigi tevékenységét emelni és áldozatkészséget jelentékenyen fokozni fogja. Midőn ily biztos reményben és hitben a kormány és magam nevében ismételve üdvözlöm az egyesületet, áhítattal kérem az egek urát, hogy ezen intézetre terjeszsze ki mennyei áldásait, hogy a kisdedek boldogítására, czélszerű képzésére, a főváros díszére, a haza közjavára ezen máris virágzó intézet folytonosan növekvő virágzásnak örvendhessen. Majd Ráth Károly főpolgármester lépett az emelvényre, hogy a főváros nevében üdvözölje az egyesületet. Midőn — úgymond — az országos kisdedóvó egyesület, császári és apostoli királyi felségek legmagasabb jelenlétében, ezen új épületének, s illetőleg minta-óvodával egybekötött képezdéjének, s árvaházának megnyitása s felavatása magasztos ünnepét üli, mély tisztelettel engedelmet kérek arra , hogy ez örömnapon Budapest főváros törvényhatósága részéről is, melynek élén állami szerencsém van, a legmelegebb, a legszívesebb üdvözletét mondhassam az országos kisdedóvó egyesületnek és egyszersmind a mai ritka ünnepélyhez legőszintébb szerencsekivánatimat nyilváníthassam, csak kedves kötelességet teljesítek ez által; — mert akkér vagyok meggyőződve, hogy egy részt felségteknek legmagasabb, s legkegyelmesebb megjelenésük foytán, másrészt az uj intézetnek magasztos, s kettős főczéljánál fogva, — ezen mai ünnepély nem csak az egyesületre, és a fővárosra nézve kivételes jelentőséggel bir, hanem hogy az, úgy ez egyesület évkönyveiben, valamint a főváros történetében majdan arany betűkkel leend megörökítve. Örömünnep ez az egyesületre nézve, mert felségtek legkegyelmesebb jelenlétének legmagasabb kitüntetésében részesülvén, — mig egy részt a mai nap az egyesület magasztos czéljairól, humanistikus törekvéséről, s áldozatkészségéről tesz legszebb tanúságot, másrészt buzgalmának, a nemes tevékenységének eredményét, a kitűzött czélt, eme díszes és gyönyörűen berendezett intézeti épület felállítása által örök időkre biztosítva látja. De örömnap ez a fővárosra, és a fővárosi törvényhatóságra nézve is, mert a főváros egy új, felségtek legmagasabb figyelmére méltatott intézettel gazdagodott, és mert a főváros egy oly egyesületnek megszilárdulását és uj fokozottabb tevékenységre buzdulását látja, mely czéljaiban egy nagy társadalmi hézag, és átalánosan érzett országos szükség pótlását tűzte ki nemes feladatául; minélfogva nemcsak a főváros törvényhatóságát, hanem az országot is elismerésre, hálára kötelezte. Örömnap ez végül az egész társadalomra nézve, melynek kétségtelenül akkor teszszük a legjobb szolgálatot, midőn az erkölcs és munkálkodás magvát — már a kisdedek szívébe oltjuk, hogy egykoron a társadalom hasznos tagjai legyenek. Ezen érzelmektől áthatva, szintén csak kedves kötelességet teljesítek, midőn egy ünnepélyes alkalommal a törvényhatóság őszinte köszönetét, és elismerését nyilvánítom mindazok irányában, kik az országos kisdedóvó egyesület élén állanak, s ügyeiket vezérlik, — de különösen azok irányában, kik az egyesület ezen új házának, s mintaintézetének létesítéséhez, és a kivívott rendkívüli sikerhez tevékenységükkel, kitartó buzgalmukkal, s áldozatkészségükkel hozzájárultak. Hiszem, hogy a mai örömnap felejthetlen lesz különösen az egyesületi tagok előtt, és buzdításul szolgáland arra, hogy az egyesület minden tagja ezentúl is teljes erővel törekedjék a humanitás nemes, és magasztos kötelességét teljesíteni. Lelkem mélyéből kívánom, s kívánja velem a főváros, hogy ezen, a felebaráti szeretet alapján működő derék egyesületnek évek hosszú során átkifejtett eredményteljes buzgalma és áldásteljes tevékenysége mindinkább fokozódjék, és hogy az egyesület, melynek új intézete ez alkalommal ünnepélyesen felavattatik, s mely ama új intézeti házában nemes törekvésének, s magasztos feladatának örökös emlékét nyerte, mindenkor abban keresse, s találja kitűzött czéljának fősulyát, hogy az emberiség érdekeit és a szegény kisdedek javát s boldogságát, teljes erővel, áldozatkészséggel és nemesszivüséggel előmozdítja. Adja a mindenható, hogy a társadalmi élet terén is, az egyetértés, a testvériség, s a humanitás szelleme szállja meg kebleinket, — mert csak igy lesz lehetséges azon szent kötelességeknek sikeresen megfelelni, melyek mindnyájunkat a trón, a haza, és embertársaink irányában megilletnek. Adja a mindenható, hogy ez úgy legyen, és engedtessék meg nekem, hogy a főváros képviseletében ez alkalommal is még egy óhajtásnak adhassak kifejezést, oly óhajtásnak, melyet e hazának minden lelkes fia, és minden honleány kebelében táplál, és ez az , hogy a mindenható ő császári, és apostoli királyi felségeiket hű népeinek örömére és boldogságára, az emberiség javára, sokáig, az emberi kor legvégsőbb határáig éltesse! Éljen a király, éljen a királyné! Végül az intézet növendékei Kölesei hymnuszát énekelték el, mely méltó záradékát képezte a megható ünnepélynek. Ő felségeik ezután hosszabb ideig időztek az intézet helyiségeiben. Különös érdeklődéssel tudakozódtak az árvák és az intézeti növendékek szorgalma, neveltetése és egészségi állapota felől. Az intézetben jelenleg 24 cholera-árva van, kik ha a hat évet betöltik, a balatonfüredi szeretetházba fognak vitetni. Ő felségeik a jelenvoltak közül többeket bemutattak maguknak, így P. Szathmáry Károlyt, kinek szép verséért különös elismerésüket fejezték ki, továbbá: Scherman Adolf intézeti orvost, K. Laulért Bélát, ■ Korányi Adolfot, Ráthnét, Bohusnét, Pucher Józsefet, az épület építőjét s többeket. Az ünnepély d. u. 1 órakor ért véget. Erny György gyilkosainak bűnpere. Holnap kezdődik meg a budapesti fenyitő törvényszéknél, ama rejtélyes gyilkossági eset végtárgyalása, mely oly sokáig s oly nagy izgalomban tartotta a fővárosi közönséget, melynek kiderítése oly sok fejtörést és dolgot adott rendőrségünknek és a törvényszéknek, s mely ennek daczára is mindez ideig alig van teljesen tisztába hozva. A tárgyalásra megidézett 33 tanú vallomásai mindenesetre számos, eddig ismeretlen tényt deríthetnek föl, melyeknek a tényálladék tisztázására és a vád formulázára lényeges befolyásuk lesz. A gyilkosság gyanúja miatt tudvalevőleg két egyén van befogva: Rdel Ignácz és Korczinszky László. A harmadik: Rydel Gotthard Galaczban az elfogatás után cyankalival megmérgezte magát és meghalt. Az elfogott egyének ellen súlyos terhelő körülmények forognak fön. Rydel Gotthard öngyilkossága, a két elfogott egyén rovott előélete, a náluk talált eszközök, melyek a gyilkosságra engednek következtetni, azon körülmény, hogy a gyilkosságot követő napon Budapestről egyszerre eltűntek, s még számos más tény, mind igen súlyossá teszi az ellenük emelkedő gyanút. Erny György 72 éves roppant gazdag ember volt, több háznak tulajdonosa Budapesten, s a mellett uzsorás, fösvény, ki főleg ez utóbbi tulajdona miatt nem tartozott a népszerű egyéniségek közé. Erny saját maga szerezte vagyonának legnagyobb részét. Atyja jómódú kereskedő volt Pesten hajdanában, fiainak azonban, ezek felnőttekor aránylag csekély pénzösszeget, (8000 forintot) adott s azzal szárnyukra eresztette őket. Az Erny-fiuk azonban élelmes emberek voltak. Az egyik Bécsbe ment s ott nem rég meghalván, 80,000 frtot hagyott hátra, melyet a budapesti Erny György öröklött. Ez utóbbinak még testvérénél is jobban kedvezett a szerencse. Atyjának üzletét, annak halála után átvevén, csakhamar mesés gazdagságot szerzett össze, úgy hogy azt beszélték róla, mikép házaiból és tőkepénzéből naponként 500 frt jövedelme van. Erny az utóbbi időben fölhagyott üzletével, s csupán tőkéi kamatainak szedésével foglalkozott. Lakását a kigyó-utcza 3. sz. alatti házába tette át, hol a második emeleten egy 2 utczai, 2 udvari és 1 előszobából álló lakást foglalta el magának. Itt a legsajátságosabb életmódot folytatott. Mint kikiáltott tösvény nem tartott szolgát, a házmesterné takarított rá; étkezés végett a legolcsóbb vendéglőket kereste föl, s átalában néhány rokonán és az üzleti dolgokban hozzá fordult egyéneken kívül senkivel sem érintkezett. A gyilkosság napján 1875. aug. 12 én reggel korán szintén ilyen látogatók jöttek Erny kigyó-utczai lakására, kik az ajtót, daczára, hogy az öreg ember mindennap 5 órakor fel szokott kelni, elzárva találták. A körülmény gyanút ébresztett, azonban a házbeliek várakoztak 8 óráig, midőn az ajtó a hangos zörgetés daczára és ekkor sem nyílt fel, sőt midőn észrevették, hogy a kulcs belülről nincs beledugva a zárba, mint az rendesen lenni szokott, jelentést tettek a rendőrségnél, mely a lakást rögtön felnyittatta. Az előszobában s az ebből nyíló helyiségben semmi gyanúst nem találtak. A legbelső terem ajtaja fölnyittatván, itt borzasztó látvány tárult a belépők szeme elé. Az agg férfi itt feküdt a földön vérében, meggyilkolva. A meggyilkolt a kemencze mellett volt elterülve hanyatt, ruhái rajta voltak, körülötte aludt vértócsák, és egyik kezében egy gyöngyház nyelű kést tartott, melynek pengéje azonban nem volt véres. A holttest ekkor már egészen meg volt merevedve, s az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a gyilkosság az az előtti estén 6-7 óra közt követtetek el; a vizsgálat constatálta továbbá, hogy a meggyilkolt fején öt seb, s a bal mellén hat szúrás van; az előbbiek valamely tompa ütő eszköztől, legvalószínűbben úgynevezett öklöző vasmaroktól, míg az utóbbiak bottőrtől eredhettek. A szobában, hol a meggyilkolt találtatott, a a gyilkosok kétségtelen nyomait hagyták annak, hogy a tettet rablási szándékból követték el; az íróasztal és szekrények fiókjai részint feltörve, részint feszegetve találtattak, s mint az Erny által pontosan vezetett számadások és a nála talált értékek összehasonlításából kiderült, a gyilkosok 3500 frtot és az első hazai takarékpénztárnak 55 500 frt értékű pénztárjegyét rabolták el. A gyilkosság fölfedezte után a rendőrség azonal erélyesen hozzálátott a nyomozásokhoz. Ernyt meggyilkoltatása napján, aug. 11-én egy komájával látták kimenni, kitől azonban a kigyóutczában elvált és egyedül hazatért. Este egy köpönyeges embert láttak távozni tőle, ki a lépcsőn erősen törölgettte homlokát, s kinek kilétét azóta nem sikerült fölfedezni. A gyanú kezdetben más-más személyekre, Erny adósaira, barátaira, sőt rokonaira is esett. Ezek egyikére különösen terhelő volt az a körülmény, hogy nemrég azelőtt cyankalit keresett és akart vásárolni; kitűnt azonban, hogy az illetőnek egészen más czélból volt e méregre szüksége, s hogy a gyanú téves nyomon indult. Egy másik nagy lármát keltett befogatásra még emlékezhetnek olvasóink. Egy átalánosan ismert kártyajátékos és csavargó az Erny meggyilkoltatása előtti napokban egy nyilvános helyen hangosan szidalmazta ezt, s olyan nyilatkozatokat tett, mintha a gazdag fösvény ellen valamit forralna. Ez egyén befogatván, nála egy revolver, sőt egy öklöző vasmarok is találtatott, a szorosabb vizsgálat azonban kideríti, hogy a nyom ismét hibás volt. A biztos nyomot mindenesetre az elrablótt pénztári jegyek után lehetett remélni, melyet a gyilkos remélhetőleg előbb-utóbb értékesíteni törekedett. 1875. aug. 22-én, tehát 10 nappal a gyilkosság után a magyar átalános hitelbank Halfen bukaresti bankháztól egy 5000 ftos pénztárjegyet kapott beváltás végett, mely jegy az Ernytől elrablott papírok egyike volt. Azon egyént azonban, ki a pénztárjegyet Bukarestben az említett háznál benyújtotta, lehetetlen volt föltalálni. 1875. aug. 27-én jött napvilágra a másik nyom, melyen a kutatás biztosabban haladhatott. Risler Kasziel szaniszlói (Lengyelország) bankárnál ugyanis e napon az elrablott papírok közül egy 1000 frtos pénztárjegyet mutattak be. E jegy bemutatójában, ki magát Talenszky vasúti vállalkozónak nevezte, Szamoritz János, szaniszlói vasúti hivatalnok Rydel Ignáczot ismerte föl, kivel a katonaságnál 1855-ben együtt szolgált, s ki 1875. aug. 23. és 25. közt nála időzött, s tőle állítólag Bukarestbe utazott. Az elrablott papírok közül eztán egy nagy csomót igen különös uton találtak meg. Egy Nierenfeld Golde nevű cseléd ugyanis szept. 5-én este 83/4 órakor Lembergben a krakói téren levő ház egyik kapubejárata alatt egy csomó papirost talált; e papírok 40.000 fitnyi értékűek voltak s számaik az Ernytől elrabolt papírok számaival megegyeztek. A csomag csakhamar a rendőrség kezébe került, s a nyomozások kideríték, hogy Rydel Ignácz bátyja, Gotthárd a papírok fölfalása idején a nevezett ház előtt járt. A Rydel testvérek ellen akkor rögtön nyomozó leveleket bocsátottak ki, s 1875. okt. 9-én Siegel gaaczi vendéglős azt táviratozta a budapesti rendőrségnek, hogy a keresettek Galaczban vannak. A galaczi osztrák-magyar ügynökség közbenlöttére a két jómadár rögtön elfogatott. Az ottani rendőrség tudatlansága következtében történt,hogy a két elfogott közös cellába záratott, s az egyik elfogott, Rydel Gotthárd, ott testvére szeme láttára megmérgezte magát és meghalt. Rydel Ignáczot másnap az osztrák konzul kihallgatta, mely alkalommal ez azon vallomást tette, mikop a gyilkosságot Budapesten Korczinszky László, lembergi ügyvéd követte el. Korczinszky ekkor, mint Lembergből jelenték, Bukarestben időzött, hol azonnal elfogatott s Rydel Ignáczczal együtt Budapestre hozatott. Eddig terjed a tényállás, melyen a holnapi tárgyalás megtartatik. Az azóta történtekről a holnapi nap lefolyta előtt e nyilvánosság előtt nem lehet szólani, annyi azonban ismeretes, hogy mind a két vádlott a legkonokabb tagadásban van. A holnapi tárgyalás valószínüleg világosságot fog önteni ez ügyre, s lehetővé teszi ez oly szörnyű bűntett elkövetőinek megbüntetését. KÜLÖNFÉLÉK. Kitüntetés. Ő felsége Décsi Mórnak, a magy. földrajzi társulat titkárának, az 1875. évben Párisban tartott nemzetközi földrajzi congressus és az ezzel egybekötött geographiai kiállítás, valamint dr. Herich Károly osztálytanácsosi czimmel felruházott miniszteri titkárnak az 1876. évben Budapesten tartott nemzetközi statisztikai congressus alkalmával tett jeles szolgálataik, úgyszintén Marsó Iván honvédelmi miniszteri titkárnak hosszas, hű s sikeres szolgálatai elismeréséül a Ferencz-József-rend lovaskeresztjét, továbbá Lerman József honv. miniszt. fogalmazónak a min. titkári czimet adományozta. Kineveztettek: járásbirákká: a galanthai járásbírósághoz Michney Jenő ottani albiró, a sellyei járásbírósághoz Husz János nagyszombati járásbirósági albiró, és a bolkácsi járásbírósághoz Örley Béla élesdi járásbirósági albiró ; továbbá albirákká : a szatmárnémeti járásbírósághoz Pórus József debreczeni törvényszéki jegyző, a nagykárolyi járásbírósághoz Pálfy Gyula ottani járásbírósági telekkönyvvezető, az óradnai járásbírósághoz Solymosi Miklós deési törvényszéki aljegyző, a tapolczaibírósághoz Gidró L. pestvidéki tvényszéki segédtelekkönyvvezető, a nagy-szt.-miklósi jbirósághoz Kiss L., aradi tvényszéki aljegyző ; a kassai járásbírósághoz Teleki László, ottani törvényszéki aljegyző ; végre alügyészekké ; a kolozsvári ügyészséghez Hatfaludy István ottani jbirósági albiró, a deési ügyészséghez Lázár Aurél ottani törvényszéki jegyző, a szabadkai ügyészséghez Arnold Sándor nagykikindai járásbirósági albiró, az újvidéki ügyészséghez Both Gergely ottani járásbirósági albiró és a miskolczi ügyészséghez Pócs Endre kassai járásbirósági albiró , — a m kir. bánya-és jószágigazgatóságoknál és a két főerdőhivatalnál alkalmazott számvevőségi személyzet létszámában : Manuszy Péter, Hoffmann Károly, Cotelly Honorát, Nigring János, Boediger Ármin és Schreiner Mihály II-ed osztályú számtiszteket 1-fő osztályú ; továbbá: Ferschin Antal, Papp János, Petricsek Tivadar, Koch Jakab, Friebeisz Gyula, Schmutzer János, Mayr Károly és Fischer Béla III-ad osztályú számtisztek 2-ed osztályú számtisztekké ; — Boda Zsigmond adófelügyelői számtiszt a m.-szigeti bányaigazgatóság számvevő osztályához, Nagy Sámuel rendelkezés alatti adóhivatali a m -szigeti k. adóflügyelő mellé 3-ad oszt. számtisztté ; — Szekula János a zombori adófelügyelő mellé, Prokop Ödön a szegedi p. v. igazgatósághoz 3-ad oszt. számtisztté. Áthelyezések: Surdu Sándor bolkácsi járásbiró a székely-udvarhelyi kir. törvényszékhez bírói minőségben hivatalból, továbbá Juhász Vincze sellyei járásbiró saját kérelmére a nyitrai, s Greavu Vazul alsó-járai járásbirósági albiró ugyancsak saját kérelmére a szerdahelyi kir. járásbiróságra áthelyeztettek. Új egyesület. A csongrádi 48-as kör és a »Duna« budapesti hajósegyesület alapszabályait a belügyminisztérium megerősítette. — Az elfogadtatás az udvarnál. Ma az udvarnál estély volt. A főrendek és képviselők, a magas aristokratia és a fővárosi polgárság, a minisztérium és a katonaság ép úgy, mint a főpapság nagy számmal voltak képviselve. A kocsik hosszú sora robogott föl a várpalotába 8 órakor és midőn 8 óra 25 perczkor ő felsége a király és királyné megjelentek a palota főterme zsúfolva volt. Ő felségét a királynét Majláth Györgyné palotahölgy és I. Nopcsa udvarmester; a királyt Hohenlohe herczeg kisérte. A királyné brilliant diadémet és vállkapcsokat hordott; fehér selyembe volt öltözve, melyen három sor prém vonult és ez szegélyezte a ruhát. A király honvédtábornoki uniformist viselt. A királyné a nőkkel kezdett társalogni. Bemutattatta magának az aristocratia több fiatal tagját, hosszasan társalgóit gr. Festeticsnével, Tisza Kálmánnéval, gr. Károlyi lodoméval, b. Fehérvárynéval, b. Augusz, Inkey és Beniczky kisasszonyokkal, b. Kemény Kálmánnéval, báró Gyulay-Edelsheimnéval. Ezalatt a király ő felsége megszólítta a minisztereket, gróf Szapáry Gyulát és Gézát. Andrássy gróf (ki szintén honvédtábornoki ruhában volt) bemutatta a török konzult, kivel a király hosszasan társalgott , azután Ghyczyvel, Móricz Pállal, b. Sennyey Pállal, Perczel, Trefort miniszterekkel, Bittóval, dr. Bókay Jánossal, gróf Károlyi Györgygyel, több képviselővel és katonával beszélt. Megszólíta Zsedényit és Thaisz főkapitányt is. A királyné a nők után azonnal a török konzulhoz fordult, hosszasan beszélt vele, azután a porosz konzul részesült e kitüntetésben . Andrássy bemutatta az új olasz követet: Haymerlét és b. Hübner követségi titkárt is. Azután Móricz Pál, Gromon Dezső, b. Sennyey, b. Kemény Kálmán, Nagy György, Bittó, Jókai Mór és több más képviselő lön bemutatva, illetőleg megszólítva a királyné által, O felségeik 21/* órát időztek a teremben, hol folytonosan gondoskodva volt a frissítőkről; a melléktermekben pedig hideg ételek, tbea, pezsgő, sör volt szolgálva. A felségek távozta után a társaság is oszlani kezdett. — Királyi adomány. O felsége Tőke- Terebes község tűzkárosult lakosai részére — magánpénztárából — 1000 frt segélyt adományozott. — Ügyködéstől felfüggesztett ügyvéd. A kecskeméti ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Beke Gábor fülöpszállási lakos ügyvéd, hamis okmány készítése miatt emelt vád folytán, a legfőbb itélőszék 397/876. számú határozatával, az ügyködés gyakorlatától felfüggesztetett. — Szinházi játékrend. A nemzeti színházban 22-kén a »Caverletné,« 23-kán a »Tévedt nő« N.-né Benza Ida asszonynyal, 24-kén »Rablógyilkos,« »Tücsök a hangyáknál« (először) , »Cox és Box,« 25-kén az »Arany kereszt« és b.illet, 26-kán először »IV. Béla« Szigligetitől, 27-én »Hugenották« N.-né Benza Ida asszonynyal, 28 kán »Caverletné,« (az e napra tervezett Verdi-féle requiem a külső énekkarok összehozhatlansága miatt maradt el.) 29-kén »IV. Béla.« — A várszínházban: 25-kén »Nemes és polgár,« 26-kán »Rablógyilkos,« »Tücsök a hangyáknál« s »Cox és Box,« 28-kán az »Arany kereszt.« — A rabsegélyző egyesület ma d. c. 111/2 órakor tartotta Zádor miniszteri tanácsos elnöklete alatt választmányi gyűlését. Fehérváry titkár a múlt választmányi jegyzőkönyvet hitelesítteti, melyből kitűnik, hogy dr. Emmer Kornél ügyvéd az egyesület javára 114 írtot ajándékozott. Elnök jelenti, hogy az alaptőke, mely 2700 írtból áll, a hazai takarékpénztárból kivétetett, mert ezen intézet a kamatokat leszállította; ez összegen 85 frtos magyar földhitelintézeti részvények vásároltattak, melyek 6 •*/2 °/o ■ ot jövedelmeznek. Felolvastatott azoknak névsora, kik deczember s január havában a fogházból szabadultak ki s az egyesület által segélyeztettek. A névsorozat felolvasásából kitűnt, hogy oly raboknak is utalványoztatott segély, kik visszaesésük következtében már több ízben lettek büntetve, s olyanoknak is, kik jogerejüleg elitélve nincsenek, hanem máig is felebbezés alatt állanak, mi hosszabb vitára adott alkalmat, a mennyiben dr. Tomasek ezen eljárást nem helyesli, 8 indítványozza, hogy ezentúl az egyesület csakis olyan egyéneket támogasson, kik jogerejüleg elitélve — büntetésüket kiállották — s fogságuk ideje alatt a javulásnak jelét mutatták. Ez indítvány elfogadtatott. Felolvasásra került még az a jelentés is, mely a f. é. február 19-én megtartandó közgyűlés elé fog terjesztetni. A főmomentumok kiemelik az egyesület működését a lefolyt évben s körülírja a fennálló intézménynek humánus czélját, az egyesület vagyoni állásának kimutatásával. A jelentés tudomásul vétetett s annak szerkesztéséért a választmány Fehérváry titkárnak köszönetet szavazott. — Vadász kaland. Herczeghoburg Ágoston eső 13-án Felső-Balogon levő vadaskertjében vadászott, s egy óriási vadkant megsebzett. A megsebzett vad visszahúzódott vaczkába, de a vadászok csakhamar fölfedezték. Koburg herczeg sajátkezüleg akarta megadni a vadnak a halálos lövést is, s két vadásztól és Csaszkóczy Károly erdősegédtől kisérve ment a támadásra. Lövése azonban, melyet e vaczkába húzódott vadkanra tett, most sem volt halálos, s a vad neki bőszülten, nagy sebességgel rohant a herczegnek, ki éppen kilőtt puskája helyett másik fegyvert vett át egyik vadászától, de már nem volt ideje a dühös vad ellen fordítani. E pillanatban azonban Csaszkóczy egy szerencsés lövéssel leteritette a vadkant, mely a herczeg lábai előtt rogyott össze. A steinbrücki hegyomlás által okozott pusztításról a következő részleteket közüik: Az egész pályatestet a lemállott sziklák a Szarni folyó túlsó partjára lökték, úgy hogy a síntalpak, sínek szétroncsolva, vagy egészben is a túlsó parton láthatók. Egy töltés kőfalat a hatalmas sziklatömegek mint a polyvát hordták el, deréknyi fatörzseket galykint törtek ketté. Az omladék a Szann vizét megtorlasztó, a folyás meggátlásával az alsó folyómedret egy pillanat alatt vízbiján hagyta, a felsőben pedig a vizet annyira megdagasztó, hogy a közelebbi tájon fekvő épületeket, nevezeten egy olajgyárt és több zárt vízzel árasztott el. 3000 mázsa olajat elhordott a víz. Szerencsére egy emberélet sem esett áldozatul, kivéve azokét, kik a földdel elöntött házakba szorultak. A földhányással foglalkozott bányászok egyikét, kik az első földomlás takarításával foglalkoztak, a második omlás a Szann másik partjára röpite, anélkül, hogy baja esett volna. Hidászok és napszámosok erőfeszítéssel munkálkodnak az ásások körül. Némelyek szerint egy ideiglenes töltésen már holnap lesz lehető a közlekedés, míg mások szerint beletelik egy hét. A déli vasút igazgatósága egy jelentésében azt mondja, hogy három nap múlva az utazók átkeresésével talán már meg lehet nyitni e vonalon a közlekedést. A folyónak dynamit-robbantásokkal nyitottak annyira mennyire utat az omláson át. Attól lehet tartani, így szól az utoló távirati értesítés, hogy újabb omlás következik be, minthogy ismét új hasadások mutatkoznak, egy forrás bugyant fel, melyből sok víz gyűl. A., ásási munkálatok alatt az őrök többször jeleztek csuszamlást. Az első omlás szerencsétleneinek nyomára nem akadtak; valószínűnek tartják, hogy vízbe lőhettek, mert egyes bútordarabokat találtak a folyóban . Hangverseny. Hétfőn, jan. 22-én este 7/2 órakor a vigadó kis termében Menter Zsófia kamara-zongorásznő és Popper D. a bécsi udvari opera első gordonkásza hangversenyt rendeznek e műsorral: 1. Carneval, Schumann. Menter Zsófia. — II. Gordonka-hangverseny (E-moll) Popper D. — III. a) Gique Bach, b) Nocturne (G) Chopin, c) Valse (Cis-moll) Chopin d) Valse (As-dur) Chopin, e) Ábránd Liszt. Menter Zsófia. — IV. a) Larghetto Mozart, b) Gavotte Tartini. c) Mazurka Popper D. — V. Haláltáncz Saint Saen. Zongorára átírta és Menter Menter Zsófinak ajánlva Liszt F. Menter Zsófia. — VI. a) Ária Pergolese. b) A szökőkutnál Davidoff. Popper D. — Erckmann és Chatrian, a két elszászi ikernő, kiknek »Ami Fritz« czimű darabja egész háborút keltett a hírlapirodalomban, most egy új darabon dolgozik, melynek czime »Az árulók« lesz. A mű közel áll befejezéséhez s még a színházi évad alatt alkalmasint előadják. — Garibaldi fia mint teherhordó. Ricciotti, Garibaldi legifjabb fia, jó ideje, hogy Ausztráliába vándorolt ki nejével, hogy ott megtelepedjék. Mint most a »Gazetta de Villagio«-nak Melbourneból írják, e városba érkezte után nagy nyomorral kellett küzdenie, mivel kevés pénzzel érkezett s nevét, mely bizonynyal kisegítette volna, ez állapotában felfedezni nem akarta. Hogy megélhessenek, Ricciotti szenes zsákok hordására vállalkozott s beállt teherhordónak, mig neje varrással igyekezett a napi megélhetéshez még hiányzót beszerezni. Alig kerestek ketten együtt egy nap két shillinget. Végül azonban mégis fölfedezték kilétét s az ottani alkotmány azonnal titkári állással kínálta 200 font sterling fizetéssel. A párizsi világkiállítás előmunkálatai költségeire eddig begyült a kormányhoz 7.77.5 frt. A hivatalos lap ma közli a második kimutatást. Közöljük belőle azok névsorát, kik száz ftát és azonfelül adakoztak: 1000 ftot adott Greger Miksa Londonban; 300 frtot Eszterházy Pál Pápán; 200 ftot Lyky Döme Budapesten, Freystädter Antal lovag Kaposvárt; 100 frtot Solymossy László Eszterházán, Czvetics Gedeon apát Bezdin, Sigmond Elek Kolozsvárt, Tavaszy Antal Aradon, Neumann testvérek Aradon, Forster János Esztergomban és Bésán János dr. Puszta-Giczen. A Rothschild-család egy pompás uj palotát építtetett Párisban az Avenue Marigny-n, szemben az Elyséevel. E napokban szedték le mellőle az állványokat. Ez új palotát fejedelmi fényűnek írják le a lapok. Az ablakok művészi faragású szoborcsoportokkal vannak diszitve s a ragyogó erkélyek derült külsőt kölcsönöznek az impozáns épületnek, melynek monumentális ékitményü főhomlokzatából két kijárás szolgál a kertre és a cour d’honneurre. A berendezés fénye felülmúl mindent, amit a művészet és ipar idáig e nemben teremtett. A termek plafondjai mind művészek gyönyörű festvényeivel vannak tele, a falak nagyobb része márványtáblákkal borítva, a padló pedig mozaikkal van kirakva. Báró Rothschild James özvegyének a rue Beaujonban levő palotája, mely nagyságra és fényre nézve alig áll hátrább az előbbinél, szintén elkészül rövid időn. A Poutolba kastélyt, melyet Rothschild Edmund vásárolt meg, szintén átalakítják, mielőtt új tulajdonosa bele költöznék. E háromhoz számítva az elhunyt Nathannak, továbbá Alfonsnak a rue St. Florentinién levő palotáit, a Rothschild-családnak Páris legelőbbkelőbb részében, a Faubourg St. Honorében öt palotája van. Ezenkívül K. Rothschild Gusztávnak is van egy palotája s a családnak egy másik háza, mely közös, a rue Lafitteben. Ehhez járul a boulognei várkastély. Összesen tehát nyolcz nagyszerű palota csupán Párisban. Ha ehhez veszszük a család nagy szánú roppant földbirtokait, a frankfurti, nápolyi házakat, bécsi Ferrières várát, Náthán báró angol uradalmait stb., némi megközelítő fogalmat nyerünk a család ingatlan birtokainak tömegéről, melylyel a legtöbb európai államban bírnak. — A népszínházban ma a »Tündérbaj« czimü három felvonásos bohózatot adták, dalokkal és tánczokkal. Egy franczia darab után irta Tinódi Lajos. Az e név alatt dolgozó írói társaság eddig produkált műveivel nem igen állapította meg írói hírnevét s a mai kalikabál mellett talán ennek tulajdonítható, hogy a színház, daczára a vasárnapnak, nem birt ma oly közönséggel, mint máskor e napon. Nem ismervén a darabot, mely után a farsangi bohózat készült, nem tudjuk, mi esik a franczia szerző és mi a Tinódi rovására belőle. Alkalmi darabnak, mely iránt nagy igényeket támasztani nem szokás, megjárja, s bohókás alakjaival és jeleneteivel nem csak mulattat, de meg is nevettet, a mit nem minden bohózatról mondhatni el, mely túlzásaival gyakran ellenkezőjét éri el, mint amit akart. Ebben is sok a túlzás, mindazáltal a közönséget folyvást derültségben tartotta, amit talán annak is köszönhetünk, hogy Soldosnén és Tamásin kívül a népszínház majd minden kiválóbb tagjának meglehetős szerep jutott a darabban. Horváth Vincze az öreg Czirákban, kit aggkora nem tart vissza attól, hogy majombőrbe öltözzék, Együd Vakis professorban, Tihanyi Piócza uzsorásban, Pártényi Vizes korcsmárosban, mulatságos alakok voltak s kedélylyel játszottak, mig Solymosi a Czirák unokaöcscsében főü’metszett komikai alakítást nyújtott s a közönség még játék közben is tapsolta. A fő női szerepeket Vidmar Erzsi, Sziklai Emilia és Szabó Karola adták elég ügyesen. A közönség jól mulatott, sokat nevetett és sokat tapsolt. — Carneval. A budai protestáns elemi iskola javára, mint rendesen, ez idén is, febr. br 8-án többen zártkörű bált rendeznek a vízivárosi »Fáczán« termeiben. A meghívók már szétküldöttek, különben kaphatók Szteblo Kornél ügyvéd irodájában (kereskedelmi bank épület Budán.) — Mars tánczol. A pesti polgári lövöldében február 1-én helyőrségi őrmesteri hár lészen, melynek tiszta jövedelme az országos honvédmenedékház és a nagyszombati rokkantak házára fog fordttatni. Nyomatik a kiadó-tulajdonos Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat könyvnyomdájában, Budapest, Kabátok tere Athenaeum-épület. A „HON“ magántávsürgönyei. A magyar ifjúság küldöttsége Konstantinápolyban. Pora, jan. 21. (Ered. strig. — Feladatott d. u. 1 óra 20 p., megérkezett este 7 óra 15 p.) Ma délelőtt a galata-szerályban, hol a magyar ifjúság küldöttsége szállva van, a szofták, ulemník és dervisek küldöttségei, továbbá a hivatalképző akadémia (makhradzs akklam) tagjai jelentek meg a magyar ifjúság üdvözlésére. A szufták egy arany betűkkel itt üdvözlő iratot nyújtottak át, melyet Száva pasa tolmácsolt. Szűcs Gyula megindító hangon felelt a látogatóknak. Az ifjak ezután a katonai akadémiát látogatták meg, hol a növendékek díszfelállitásban fogadták őket. A vendégeket Szaid bej fogadta s bemutatta őket három császári herczegnek. A küldöttség ezután megszemlélte az akadémiát, mely valódi mintaszerű intézet. Az elköltött reggeli után katonai díszszemle volt, estére bál lesz és a hatóság ebédet ad. Konstantinápoly, jan. 21. I g n a t i e ff a conferentia utolsó ülésén a háború elhárítására ezélzó törekvéseiről beszélvén, ezeket mondá: Ha a porta most Szerbia vagy Montenegró ellen actiót kezdene, vagy a keresztyének bántalmazást szenvednének, ezzel akkor egész Európa fog foglalkozni. Ignatieff azt is szükségesnek tarta konstatálni, hogy a macedóniai, thessáliai, epirusi, és krétai keresztyének kérvényei, melyben sorsuk megnavitását kérik, beérkeztek, ezekkel azonban a conferentia, korlátolt mandátuma miatt nem foglalkozhatott. Konstantinápoly, jan. 20.*)A conferentia mai ülésén Szavjet pasa felolvasta a jegyzéket, mely kijelenti, hogy a porta bizonyos részletpontokra nézve megegyezhetik a hatalmakkal, a főkormányzók kinevezését azonban hallgatva mellőzi. Ami a felállítandó bizottságot illeti, a jegyzék egy helyi bizottság választását javasolja, egy török tisztviselő elnöklete alatt. Szerbiára és Montegróra vonatkozólag a vitás kérdések szabályozását későbbi elhatározásnak hagyja fel. A jegyzék felolvasása után Salisbury konstatálta, hogy miután a porta vonakodik elfogadni a reformok kivitelére a hatalmak által követelt két garantiát: a kormányzók kinevezését és a valóban független ellenőrző bizottság szervezését, a tárgyalásokra többé semmi közös alap nem látszik fennforogni. A conferenti ennélfogva bezártnak tekintendő. Ignatieff hasonló értelemben szólt, a porta javaslatait elfogadhatlanoknak jelente ki, hangsúlyozta a portára visszaeső felelősséget s azon reményt fejezte ki, hogy a porta jövőre semmit sem fog kezdeni Szerbia és Montenegró ellen, s a keresztyének helyzetét tiszteletben fogja tartani. E nyilatkozat után a conferentia szétment, mivel a munkálatok be voltak fejezve- Ignatieff és Salisbury hétfőn, a többi meghatalmazottak a jövő hét folytán utaznak el. Zágráb, jan. 21-én. (Ered. sürg. Feladatott déli 12 óra 40 perczkor.) A Kossuthhoz menő küldöttséget a zágrábi indóháznál több polgár és két magyar pap kiváló rokonszenvvel fogadta, s több, történetesen jelen volt török kereskedő nyájasan üdvözölte. Az egyenes vasúti vonalon előfordult akadályok 12 órai késedelmet okoznak. Ennek következtében a küldöttség 22 én éjjelre Milanóban marad és 23-án Turinban meghal. Czéljához csak 24 én ér a küldöttség, ekkor megy Kossuthhoz. *) Reggeli kiadásunk csak egy részében jelent meg. Felelős szerkesztő : Jókai Mór.