A Hon, 1877. január (15. évfolyam, 1-29. szám)
1877-01-13 / 11. szám
ha egyúttal a legnagyobb politikai események felől is kellene jelentést tenni, ez a jelentés már csak a második helyre szorul. A »Y. Z.« e tekintetben visszatükrözi a berliniek érzületét, amelyben szintén van valami a »frontié« szelleméből, de vele együtt ama lutheránus vallásos ragaszkodásból is az állam és uralkodó iránt. Mindenesetre a legradikálisabb royalisták ezek széles e világon, mégpedig ép oly radikális rendületlen royalismusuk , mint radikalizmusukban. Ellenzékük a fajta ellenzék, amilyet Németország 1848- ban fejtett ki és senki sem áll előttük oly nagy tiszteletben, mint az, aki ama dicsőségteljes évre hivatkozhatik. Azon politikai haladásról, mely 1848 utánra esik, mintha tudomásuk se lenne. El nem felejtenének egyet sem azon deklarátiók közül, melyeket a demokrata és haladópárt egykori vezérei 1848 ban s azután világgá bocsátottak. Hiszen úgy van az mindig, hogy oly országban a mely folytonos politikai fejlődéssel bir, a nép könnyen felejt. A napi események sokkal inkább igénybe veszik a nép politikai gondolkodását és érzületét, semhogy kelleténél gyakrabban ráérne a múlt emlékeibe merülni. Oly népnél azonban, amelynél a politikai tevékenység csak időről-időre nyilatkozhatik, vagy valamely hirtelen katasztropha által hosszú megszakítást szenved, a népszellem minduntalan visszatér azon pontra, amely utolsó politikai emlékét képezi. Így történt, hogy egy egész sora az angol államférfiaknak a kormányra jutván, azon törvényeket vagy reformokat vitte keresztül, melyek ellen mint oppositió kikelt és küzdött. Senki sem vetette ezt e férfiak szemére, mert a nép és annak elitéje sokkal inkább el voltak foglalva a jelennel, minthogy ráértek volna, fölötte sokat törődni a múlttal. Hiszen nálunk is jó időn át elég volt a 48 as évre hivatkozni, hogy az embert »nemzeti« politikusnak tekintsék ; hasonlóan áll a dolog még ma is a német nép számos és intelligens osztályainál, melyek előtt soha sem marad hatás és eredmény nélkül, ha politikusai ama dicső évre hivatkoznak. A »Vossische Zeitung« ban, mint igazi 1848 as újságban meg van mindaz a lelkesedés, önzéstelenség, őszinteség és gyámoltalanság, amely amaz év német demokratáit oly kirívón jellemzi. A konfliktus időszakában és azon küzdelem alatt, mely Ausztria és Poroszország között folyt, mindig a két állam közti szövetség mellett szólt és eme politikai irányát nem tagadta meg mai napig sem, úgy hogy az egész német sajtóban nincs egyetlen lap sem, amely annyi méltósággal és oly erélyesen küzdött volna kezdettől fogva a Német- és Oroszország közötti szégyenteljes szövetség ellen, melyet némely, berlini lapok annyira fölkaptak. Eme legrégibb német lapnak legjavát és azon rész képezi, a mely Oroszország ellen van intézve. Csak a minapában irta e jelentékeny szavakat : »A német császár nem lehet az omladina szövetségese.« Ami a belpolitikát illeti, a »Vossische Zeitung« a centrum legszélsőbb balszárnyát képezi a német sajtóban; más szóval: olyan lap, amely, anélkül, hogy socialista lenne, a legradikálisabb haladás híve. Tárczairója Pietsch Lajos által, a ki különösen a német korona herczeg kegyencze, a »Vossische Zeitung« összeköttetésben áll az udvari körökkel. Pietsch Lajos körülbelől a porosz udvar Balzac-ja. A mily odaadó szeretettel, lelki gyönyörrel és soha nem fáradó lelkiismeretes fontossággal ő a legutolsó udvarhölgy toilette-jét lefesti; a mily tisztelettel nyilatkozik a diadémról, a mely a koronaherczegné legfönségesebb fejét disziti; ahogy egy-egy »cercle« alkalmával a falak feldiszitését, a vendégek elhelyezését, esetleges megszólitatásuk sorát, rendjét, módját, továbbá a legmagasabb uraságok arczjátékát e szóváltások alatt leírja, még pedig párját ritkító elegáns német nyelven, itt-ott loyális életeket is kockáztatva, de mindig a legnagyobb ügyességgel: azt a legroyalistább royalista szív sem képzelhetné vagy kívánhatná másképen, ha pedig találkoznék az öreg »Vossische« olvasói között valami republikánus Mephisto, hát bizony , az is lelheti gyönyörét ugyanezen levelekben! A lap élén Kletke úr áll, aki azonban nem igen foglalkozik politikával. Kletke néhány igen szép gyermekdalt irt, melyek a német irodalomban a legszebbek közé tartoznak; más politikus dolgozatai is igen keresettek és kedveltek, valamint személyisége a legtiszteltebbek közé tartozik Berlinben. Ő inkább csak kifelé képviseli a »Vossische Zeitungot« és igen gyakran képviselője az egész berlini sajtónak, mely igen szívesen képviselteti magát ezen nagy műveltségű és szeretetre méltó modorú férfiú által. Amint Pietsch Lajos a berlini udvari körök kedvencze, úgy dr. Kletkét meg a berlini polgári hölgyek köreiben tisztelik nagyon. E lap jelentékeny azon szolgálatoknál fogva is, melyeket a berlini közlekedés érdekében teljesít. Ha Berlinben valakinek bármi jelenteni valója van, okvetlenül a »Vossische Zeitung«-hoz fordul. Ha meghalt valaki, házasodott valaki, született valaki , mindez a »Vossische Zeitung« által jut a világ tudomására. Majdnem minden számban 10—12 melléklet van ilyen apró családi hírekkel, s a kiskereskedői világ dib-dált jelentéseivel megtöltve. Ha a berlini polgár olyan helyzetbe jut, hogy szükségét érzi annak, hogy valamit másokkal közöljön, lehetetlen, hogy ilyenkor mindenek előtt a »Yossiche Zeitung«ra ne gondoljon. Ha bérbeadandó szobája van, vagy házára kölcsönt szándékozik fölvenni, ha megházasodott vagy házasodni készül; ha nevelőt keres fia számára, vagy fiát keresi a ki a házból kirúgott és kinek tartózkodása helyét nem tudja, egyszóval: érje bármi néven nevezendő esemény, mindenkor meg-megkockáztat egy »annonce« ot a »Vossiche Zeitung«-ban. E hirdetések nem is lehetnek épen eredménytelenek, mert innen-onnan már száz esztendeje, hogy a berliniek eme jó szokása szakadatlanul tart, úgy hogy a »Vossische Zeitung« időjártával oda fejlődött, hogy ma inkább valami institutió mint újság. E lap egyébiránt oly átalános tiszteletnek örvend Berlinben, mely párját ritkítja. A nemzeti szabadelvű párt tulajdonképeni közlönye a »National Zeitung.« E lapot még 1848-ban alapította egy részvénytársaság, melynek — mint mondják — a királyi ház néhány tagja is részvényese volt. De ha ez nem állana is, annyi bizonyos, hogy ezen lap az egész konfliktus-időszak alatt oly szabad és fékezetten nyelven mert írni amit semmi más újságnál meg nem tűrtek sőt szigorúan büntettek. Gyakran megesett az a mulatságos história, hogy holmi vidéki porosz lapokat üldöztek és megbüntettek oly czikkek »átvételéért«, melyek a »National Zeitung«-ban magában Berlinben minden zaklatás és büntetés nélkül jelenhettek meg. E lap lassacskán nem csupán a berlini, hanem az egész poroszországi kereskedő, iparos és magasabb finansz köröket maga köré bírta csoportosítani. A lap pénzügyi része hosszú időn át oly nagy tekintélynek örvendett, hogy egyes nyilatkozataira úgy hivatkoztak, mint megdönthetően tekintélyre. A lap vezetésének élén Dernburg képviselő áll aki ez utóbbi állásra különösen Lasker befolyása által jutott. Azóta Dernburg úr jókorát kanyarított köpenyegén, úgy hogy ő, aki lapjával eredetileg a nemzeti szabadelvű párt legszélsőbb bal szárnyán foglalt helyet, ott ahol Lasker dominál, szépecskén átkanyarodott ugyanazon párt legszélsőbb jobb szárnyára, melyet már csak egy hajszál választ el a szabad conservativektől. A lap politikai munkatársai közül megemlíthetjük Wackerragel, Liefland és Wanderbrüggen urat; ez utóbbi adta a lapnak azon orosz színezetet, melyet helytelenül azonosítanak Bismarck herczeg polita nézeteivel. Legutóbbi időben a »National Zeitung« annyira bálványozott mindent a mi orosz, hogy különösen a dél-német sajtó részéről nem egy igen kemény leczkét kellett e miatt eltűrnie. Jelenleg, mint mondják sokkal gyakrabban használják e lapot félhivatalos hírek közlésére, mint magát a »Norddeutsche Alig. Zeitungot.« Különös tekintélynek örvendenek e lap külföldi levelezései. A párizsi leveleket Beckmann úr írja, aki az Arnim-perben is szerepelt, noha szerepe nem vált épen dicséretére. Valóban catilinarius egyéniségnek nevezhetnék ez urat, ki a különféle porosz és nem porosz kormányokat hűségesen végig szolgálta kivétel nélkül, mit kevéssé ment ki az, hogy szolgálatát kétségbevonhatlan tehetséggel teljesítette. A bécsi levelezések, mint mondják a bécsi külügyministériumban iratnak. A lap tárczáját a német írók egyik legkitűnőbbike Frenzel Károly szerkeszti ; e körülménynek tulajdonítandó, hogy a német irodalom némely oly előkelő tagjai is, akik különben ritkán írnak újságokba, a »National Zeitungot« időről időre fölkeresik közleményeikkel. Ezen lap tárczájában jelentek meg Reuleau tanár nagy föltűnést keltett levelei a philadelphiai világkiállításokról. Ezen levelek, melyeknek elseje kereken kimondta, hogy a kiállítás minden osztályában van valami tanulni való, csak a németben nincs, leirhatlan vihart keltettek az egész német sajtóban. Egész Reuleau irodalom termett s a »National Zeitung« philadelphiai levelei mellett és ellen oly heves harcz folyt, mintha csak valami gazdasági új evangéliumot foglaltak volna magukban. E leveleknek különös értéket kölcsönözött az, hogy szerzőjük a berlini iparkadémia élén áll és hogy a philadelphiai német kiállítási bizottság elnökévé a német kormány által neveztetett ki. Ha a dolgokat részletesebben elemezzük, a »National Zeitung« eme philadelphiai leveleinek lehet tulajdonítani,hogy Németország a párizsi világkiállításon nem fog részt venni. A konstantinápolyi conferencia csütörtöki üléséről távírják Pérából a »Köl. Ztg.«-nak. Az ülésen a törökök ismét eredménytelen követelésekkel léptek föl, melyek azzal kezdődtek, hogy a conferentia programmjának az angol javaslatoktól eltérő voltát hangsúlyozták. Egyszersmind kijelenték, hogy sem a berlini memorandumot, sem Andrássy jegyzékét nem olvasták. A garantiakérdésben, egy ottománokból álló ellenőrző bizottság fölállítását javasolták, s midőn ez elvettetett, egy consuli bizottságot ajánlottak az alkotmány életbeléptetésére, mely azonban szintén elvettetett. A tervezet vitatásába nem akartak belebocsátkozni. Miután Ignatieff és Elliot közt vita támadt, mivel ez utóbbi elmulasztás a törököknek Bolgárország fogalmának jelentését megmagyarázni. A törökök ugyanis Bolgárországot a Balkántól északra helyezik. A török minisztertanács e lap értesülése szerint a hatalmak javaslatainak elutasítását határozta el. Mindamellett is azonban a török hivatalos körökben jó reményben vannak a béke iránt. Szovjet pasa nemrégiben oda nyilatkozott, hogy a törökök csak akkor fognak fegyverhez nyúlni, ha bőrük megvédelmezéséről lesz a szó. Mi teljes szivünkből óhajtjuk a békét s annak reményéről nem mondunk le. Szeretjük remélni, hogy a hatalmak nem fognak bennünket oly helyzetbe kényszeríteni akarni, melyet nem fogadhatunk el, hanem magasra csigázott követeléseiket valamivel lejebb hangolandják. A hatalmak ultimátumáról szóló hírt e lap is megcáfolja. A Deák-siremlék ügye. A Deák-siremlék tárgyában kiküldött országos bizottság ma d. e. 11 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette az albizottságnak az építendő síremlékre vonatkozó javaslatát. Mindenekelőtt felolvastattak az albizottságnak ide vonatkozó üléseiről szóló jegyzőkönyvet, továbbá az általa felkért szakértőkből álló bizottság, s végre az ezen utóbbi bizottság kebeléből kiküldött bíráló bizottság véleményei. Mindezekben a már ismeretes eredmények foglaltatnak, melyek szerint a beérkezett 43, illetőleg 44 pályamű közül, (az utolsó elkésve érkezett) három találtatott a jutalmazásra méltónak. A dijak kiosztása után következett a kivitel megbirálása. Erre nézve úgy a szak mint a biráló bizottság egyenlő megállapodása és ítélete szerint elsősorban az első dijat nyert »1867« jellegével ellátott Gerster Kálmán budapesti műépítész által készített tervet megfelelő módosításokkal, másodsorban a harmadik díjat nyert »Ex tumulo vita« jeligével s ifj. Kauser István budapesti műépítész által készített tervet ajánlotta. Komolyan csak e két terv jött szóba. Az albizottság ezen vélemények alapján Gerster terve mellett nyilatkozott, azon feltétel mellett, hogy az építési költségek a meghatározott 100.000 forintnyi összeget semmiesetre sem haladhatják túl. Eredetileg ezen terv ugyanis 145.000 forintra volt téve, de a teendő módosítások által a szakértők véleménye s az építész ígérete folytán meghatározott összeget nem fogja túlhaladni. Mielőtt a kérdés tárgyalás alá vézetett volna, a bizottság tagjai a meghallgatott vélemények után, megszemlélték a terveket és a főszöntvény- mintázatokat. Ezután megkezdetvén a tanácskozás, elnök: Ghyczy Kálmán a bizottságot véleménynyilvánításra hívja fel. Gorove István, mint az albizottság elnöke, hivatkozva a szakértők imént felolvasott véleményére, indokolja az albizottság határozatát és ajánlja javaslatának elfogadását. Szapáry István gróf, Pest-Kiskun megye főispánja, ízlésének Kauser terve felelvén meg, azt ajánlja elfogadni. Bánó József felveti azon kérdést, vájjon a bizottság hivatva van-e dönteni ez ügyben, s nem a tervhozásnak tartandó-e fel ezen jog. Elnök Ghyczy Kálmán, felvilágosításul előadja, hogy a ház, illetőleg az országgyűlés ezen czélból küldte ki a jelen bizottságot, és magának csak a költségek megszavazását tarta fönn. Ráth Károly főpolgármester, a tervek fölötti végeldöntést elhalasztatni kívánja, mert azt hiszi, hogy részletes költségvetés nélkül a megkötött költségekre való tekintettel határozni nem lehet. Gorove István felhozza, hogy részletes költségvetést a részletes tervek nélkül elkészíteni lehetetlen , e tervek pedig csak akkor készülhetnek el, ha az illető építész a kivitellel bizatik meg, mert különben minden terv külön költségbe kerül. Az albizottság kimondta és tudatta az építészekkel, hogy 100,000 frt költséghez határozottan ragaszkodik s igy nem lehet attól tartani, hogy ezen összeg túllépessék. Bittó István úgy tudja, hogy egy nemzetközi tarifta szerint a tervek költségei 50o °/o-ra rúgnak, ezeket minden esetre viselni kell, Ráth indítványának elfogadása esetén azt kétszeresen kellene viselni. A kivitelre nézve különben ajánlja az albizottság javaslatának elfogadását. Baross Gábor jegyző előadja, hogy az albizottságban a Ráthéhoz hasonló nézet merült fel, de ott is költségkimélésből mellőztetett. Az albizottság a szakértők véleménye szerint a módosítások után Gerster tervét találta legolcsóbbnak. Kauser tervét maga 108.000 írtra tette, a szakbizottmány azonban 115 ezerre számította. Szögyény-Marich László mindig úgy volt meggyőződve, hogy ily dolgokban egy nagyobb számú bizottság igen nehezen dönthet, mert az ízlés nagyon megoszlik. A bizottság e tekintetnél fogva küldte az albizottságot, az legjobb belátása szerint döntött, ajánlja javaslatának elfogadását. Horváth Gyula inkább bízik Kauser tervében a költségeket illetőleg, mert az csak 108 ezer írtra rúg, holott a Gersteré eredetileg 145 ezer írtban irányoztatik elő. Tart tőle, hogy a terveit módosítások az emlék kárára fognak történni, Kauser tervét fogadja el Ízlés tekintetéből is. Baross Gábor elősorolja a Gerster-féle terven keresztülviendő módosításokat és a síremlék tér és űrméreteit. Ezek szerint a nagy kiterjedésű lépcsőzetes terasse helyett egy kisebb térínéretű és alantabb fekvésű terasse veszi körül az emléket; a négy sarkon emelkedő obeliszkek helyébe lámpatartók helyeztetnek el, továbbá a belsejébe tervezett két szobor, melyek egyike Ausztriát, másika Magyarországot ábrázolták volna, mellőztetnek. A szakértők véleménye szerint részleteiben a következők : Az emlék főrészének építési költségei 83078 frt, a terasse építése 2200 frt, a kupoláé 8000 frt, földmunkálatok 1100 frtra,egyéb költségek 4059 frtra rúgnak; előre nem látható költségekre 4300 forint vetetett föl. Mindezen költségek a 100.000 forintot nem haladják túl. Somssch Pál elfogadja az albizottság javaslatát. Mocsáry Lajos Kauser tervét fogadja el, mert itt tartható meg leginkább a költségek aránya. A nézőre sokkal szebb és jobb benyomást tesz, mint az albizottság által ajánlott terv. A részletekbe nézete szerint csak akkor lehet belebocsátkozni, ha az országgyűlés a 100.000 forintnyi költséget elfogadja. Elnök Ghyczy Kálmán, összefoglalván a mondottakat, a kérdést két részre osztja, t. i. Ráth indítványa értelmében az elhalasztást bocsátja szavazás alá, azonban az indítványt Ráth visszavonván, a főkérdés került szavazás alá, tudniillik, hogy a két, szóban levő terv közül, melyik fogadtatik el a kivitelre. A bizottság tagjai közül az elnökön kívül 20 an jelentek meg, egy időközben eltávozván, ezek közül 9 en Gerster, 9-en Kauser terve mellett szavaztak, egy tagja a bizottságnak (Wahrmann) tartózkodott a szavazástól, elnök szavazatával dőlt el a kérdés, mely szerint Gerster Kálmán terve fogadtatott el a kivitelre oly feltétel mellett, hogy a bizottság szabad kezet tart fon magának arra nézve, hogy a 100.000 frt költségek túl nem haladhatók, s továbbá, hogy ha az emlék a módosítások folytán a kivitelre alkalmasnak nem látszanék, azt visszautasíthatja s más tervet választhat. Ily értelemben bizatik meg az illető műépítész a részletes tervek és költségvetés elkészítésével, mely feltételek a házhoz benyújtandó jelentésben is fel fognak említetni, melynek kapcsán a 100.000 forintnyi költségek megszavazását fogja a bizottság kérni. Ezzel az ülés d. u. 2 óra után véget ért. KÜLÖNFÉLÉK. — A Petőfi-társaság vasárnap f. hó 14-én d. e. 10 órakor tartja első, nyilvános, rendes ülését az »írók és művészek társaságának« helyiségében (nemzeti színház palotája, I. em.). Ezen ülésen, melyre bárki jegy nélkül megjelenhet, a következő előadások fognak tartatni : 1. A költői igazságszolgáltatás. Széptani értekezés Torkos Lászlótól. 2. A nyomor tragoediája. Költemény ifj. Ábrányfi Kornéltól. 3. Tyrtaeus, költemény Tóth Endrétől. — Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Toszt Gyula volt képviselőt saját minisztériumában osztálytanácsossá nevezte ki. A kinevezés legközelebb fog a hivatalos lapban megjelenni. — A hunyadmegyei eloláhosodott magyarság ügyében ismét a következő sorokat vettük: »Harmadik közlemény a dévai m. kir. áll. reáliskola igazgatóságához a segélyzőegyesület javára érkezett adományokról. T. szerkesztő úr! Úgy látszik a magyar orvosi kar a becses lapjában jelzett nemzeti seb orvoslásánál is elismert készségével mindjárt az elsők közt kíván jelentkezni, mert az utóbbi két nap küldeménye e díszes kar két igen érdemes tagjától érkezett segélyzőegyesületünkhöz. Dr. Orbay Antal jász-nagy-kun-szolnok megyei főorvos úr Jászberényből egy szépen írt levélben óhajtását fejezvén ki, hogy minden igaz honfi hozza meg adományát segélyző egyesületünk javára, szives volt 10 ftot küldeni. —Nagy-Szebenből dr. Szabó István ur 3 irtot küldött s egyidejűleg kijelentette, hogy egész életében minden évben 3 írttal járul az egyesület alaptőkéjéhez. Ez utóbbi összeg (13 frt) az előbbiekkel együtt annak idején a »Hon« gyűjtéséhez csatoltatik, addig pedig a tanodai igazgató vette gondjai alá. — Fogadják a nagylelkű adakozók hálás köszönetünket s ne vonják meg továbbra se jó akaratukat iskolánk szegénysorsú tanulóitól, hanem ismerőseik, barátaik figyelmét szíveskedjenek e jótékony és nemzeti czélra irányozni. Déván, 1877. január 10. Téglás Gábor jegyző.« — Uj női középtanodák. A trencséni s máramarosszigeti nőneveldék ügyében, melyeknek állami jellegű felsőbb leánytanodává átalakítását az országygyülés megszavazta, a közoktatásügyi miniszter már megkezdte a tárgyalásokat, Buzogány Áront miniszteri biztos gyanánt küldvén ki a helyszínére. A budapesti összekötő vasút, amelynek egyetlen objektuma: a híd van készen, maholnap teljesen elkészül. A m. kir. államvasutak igazgatósága ugyanis pályázatot hirdet az ezen vasút vonalán létesítendő kavicsolási, felépítményi és nyílt tárgyain levő ácsmunkák létesítésére. Ezen összes építési munkák 197,671 frt 4 krra vannak előirányozva. Az ajánlatok 5000 frt bánatpénzzel együtt 1. évi február 27-dikének déli 12 órájáig a kir. államvaspályák igazgatóságához nyújtandók be. A tervek s a pályázat részletes feltételei megtekinthetők az említett igazgatóság F. II. ügyosztályában naponkint d. e. 8 órától d. u. 2 óráig. A vasút kiépítésének késedelme csakugyan alig magyarázható, már stratégiai szempontokból is szembeszökő egy oly vonal fontossága, mely az egyedüli kapocs két nagy terjedelmű vasúti hálózat között. — Népszerű előadások cyclusát kezdi meg a budapesti népoktatási kör a farsang bevégeztével. Az e czélra kiküldött bizottság több kiváló egyént szólít fel e czélra, de szívesen veszi, ha egyesek a bizottság elnökénél Baja Gergely tanfelügyelőnél (lövész-utcza 9. sz.) jelentkeznek is. Ezen előadások rendszeresítve lesznek s a bizottság felkéri a természettudományi, történelmi, földrajzi, nemzetgazdasági társulatot s a népnevelők pesti egyesületét, hogy erre nézve tervezetet készítsen. Idővel, ha a kör anyagi ereje engedi s a közrészvét felébred, állandó köznevelési csarnokot is szándékoznak felállítani, hol naponkint lennének ily előadások, a mellett társas mulatságok, népkönyvtár, olvasóterem s szaktanitások lenénnek vele egybekapcsolva. — A csehek felsülése. A prágai tömeg, mely tegnap Csernajeff üdvözlése végett vonult ki a vasúthoz, tévedésből Suppé zeneszerzőt éljenezte meg, ki »Fatinitza« czimű operájának előadása végett jött a cseh fővárosba. Csernajeff ez alatt egyedül volt a váróteremben s csak később ismertetve fel, ragadta magával a nép a djunisi »hőst« diadal ujjongások között. — A m. tud. ak . dómiái, az egyetemi s múzeumi könyvtárakról a kiadók, különösen a vidéki lapok kiadói közül a legtöbben megfelejtkeznek s kiadványaikat nem küldik be az említett könyvtáraknak. Hogy a könyvtárak minél több anyagot halmozhassanak össze, fölkéretnek az illetők, ne felejtkezzenek meg e könyvtárakról. — Oroszok a fővárosban. Ma reggel a báziási vonattal 60 orosz érkezett ide Szerbiából, nagyobbrészt sebesültek voltak s Oderberg felé utaztak tovább. A magyar tisztviselők orsz. egyesülete saját tagjai számára, folyó évben a Hungária szállodában a következő estélyeket rendezendi: a szálloda dísztermében február és márczius 3-án zártkörű tánczvigalmat. Az egyesület saját bőv.helyiségeiben : január 13-án, február 17. és márczius 17-én felolvasással egybekötött társas estélyt. A díszteremben rendezendő tánczvigalmakra belépti jegyek az estélyt megelőző 8 napon át az egyesületi helyiségben váltandók: személyj gy 80 krért, családjegy (3 személyre) 1 fit 50 krért. Az egyesület saját helyiségeiben rendezendő társas estélyekre csak a tagsági jegy szolgál igazolásul. Vendégjegyek (korlátolt számban) a zártkörű tánczvigalmakra, a bizottság által szétküldendő meghívó előmutatása mellett, ugyancsak az egyesület helyiségében: férfiak részére személyenkint 1 frt 50 kfral, család (3 személy) részére 3 frtért fognak kiszolgáltatni. Vendégjegyek a pénztárnál nem válthatók. Az estélyek kezdete este 8, a tánczvigalmaké 9 órakor. — A magyar mérnök- és építészegyesület f. hó 13-án (szombaton) esti 6 órakor az egyesület helyiségeiben (régi Lloyd-épület, Duna felöli oldal 1IV emelet) egyetemes szakülést tart Tárgya : Pilch Ágoston: a gőzgépek megvizsgálásánál használt újabb műszereket ismerteti. A szakülést választmányi ülés követi, melynek tárgyai: I. A Szolnokon épitendő megyeház pályatervei megbirálására kiküldendő két tag választása. 2. Folyó ügyek. — A já r da ra k a tá s i munkák iránt több vállalkozóval fönállott szerződések 1876. év végével lejárván — s miután az 1877. évi költségelőirányzatban járdárakatásra kőanyaggal együtt 25.000 frt van felvéve, ezt tehát felhasználni kell — a fővárosi tanács utasította a II. ügyosztályt, hogy e czélból árlejtést hirdessen, és tartsa meg, az eredményről mielőbb jelentést tegyen. — Vízvezetéki ügy. Seaton híres londoni mérnök tudvalevőleg már régebben ajánlatot nyújtott be a fővárosnak a vízvezeték kiépítése iránt. A főváros legújabb megállapodásához képest a balparti vízmű kiterjesztéséről s a jobbparti kiépítéséről magánvállalkozás mellőztével fog intézkedni, sőt e tekintetben az előmunkálatok is megtétettek; az ajánlattevő ő felsége személye körüli miniszter útján értesíttetett, hogy ajánlata figyelembe nem vétethetett. Seaton ajánlata szerint a főváros mintegy 5000 font sterlinget fizetett volna Seatonnak vagy az általa képviselt társaságnak 30 éven át. — Berukkolunk, ha kell. Egy régi honvéd Tóth György, ki szabadságharczunk után Törökországban talált menedéket, Laskodról nyílt levelet tesz közzé a »Politikai Ujdonságok«-ban, Krivácsy József ezredeshez intézve sorait. A levélben reményét fejezi ki, hogy ha a török nemzetet épen azon hatalom támadja meg, mely a magyar szabadságharctot is elnyomni sietett, akkor minden becsületes magyar ember a jogaiban megtámadott nemes török nemzet védelmére vonja ki kardját. »Tehát kijelentem, — folytatja — miként azon esetre, vagy ha kedves hazám érdeke azt kívánná, ezredes úr első hivó szavára, ez idő szerint nem egyedül, mint 48-ban, hanem hatod magammal (5 fiam van), vagyok készen berukkolni. Kérem a méltóságos ezredes urat, jelen nyilatkozatomat törvényes erővel biró kötelezettség gyanánt venni!« — »A budapesti tornaegyesület« arany- és ezüst sorsjátékának húzása f. hó 28-án fog megejtetni. Ennélfogva fölkéretnek mindazok, kik sorsjegyeket eladásra átvettek, hogy a nevezett napig annál bizonyosabban számoljanak be, mivel a húzás napján túl visszatartott sorsjegyek eladottaknak fognak tekintetni. Sorsjegyek a húzás napjáig a lottógyűjtődékben és dohánytőzsdékben kaphatók. — A természettudományi estén, melyen nagy közönség jelent meg, Hermann Ottó fáradhatatlan tudósunk kezdette meg előadási ciklusát, »az állatélet mint munka« czimü gyönyörű előadásával, melyet a közönség valóságos élvezettel hallgatott végig. Az állatélet jelentéséről hallgatóit a tengerre vezeti ama sarkára, melyen a háló a tenger mélyéből a protoplasmát felszínre hozza. Az élet lényegét a protoplasma mozgásától felkíséri a legmagasabbig az ember életéig. Az ember törekvése saját lényegének kutatására a tények felderítésével nyugalmat ad az ember lelkének. Előadásának tárgya: »az állatélet mint munka« nem oly munkára vonatkozik, mely eszközökkel, úttal és idővel van kapcsolatban. Az állatélet a mozgáshoz van kötve. A kitűzött probléma megoldására a madarakat választja annyival is inkább, minthogy az erőműtan tételei ezeknél nyernek legerélyesebb kifejezést. Erre bocsátja, hogy adni fogja a tényeket úgy, mint azokat észlelte, s még úgy is, a mint kedélyére hatottak. A tavasz, nyár, ősz lombja elfödi a madarak munkás raját, de a tél lombtalan erdeje feltárja őket. Bemutatja saját készítette nagy táblákon az erdő munkásainak sorát, feltüntetvén az alkat és szervezet különféleségét a különféle czélokhoz képest. Kiemeli az életmód nevezetes mozzanatait. Majd a madarak szervezetének mechanikai működését tárgyalja oly szellemdúsan, hogy a hallgatóság a mély csendben a legfeszültebb figyelemmel hallgatta, nehogy egy szó kikerülje figyelmét, a szoros lánczolat, az eszmék gyönyörű összetűzése megszakadjon. Előadását a két következő pénteken folytatni fogja. — A fővárosi középítési bizottságnak ma újjáalakuló ülése volt. Meglepőn szép számmal jelentek meg a tagok, kikhez Geróczy alpolgármester, mint elnök, emelkedett beszédet intézett, üdvözölvén őket e bizottságban, melyre annyi fontos ügy fölött való véleményadás van bízva. Részéről szerencsének tartja, hogy a testület tanácskozásait vezetheti s kikérvén a tagok buzgó közrendiködését, s a bizottságot élénk éljenzés között megalakultak nyilatkoztatja ki. Ezután előadja, hogy az 1870. X. tcz. értelmében a magán építési ügyek elintézésére a bizottság magából egy 7-es albizottságot küldött ki most három éve, azonkívül egy szabályozási, kövezési, világítási, sétányügyelő és vízvezetéki bizottság is alakíttatott. A közmunkatanácsba tanácskozási joggal négy tag küldetett, kikre nézve, ha úgy tetszik, az újraválasztás esete szintén föntoroghat. A nevezett albizottságokat, melyek a kisorsolás folytán csonkákká váltak, vagy egészen, vagy csak részben újjáalakítandók, amennyiben t. i. a ki nem sorsolt eddigi tagok egyszerűen meghagyatnának. Némi vita után határosatba megy, hogy az albizottságok egészen újjá alakíttassanak. A középítési albizottságra nézve kimondatik, hogy az 7 rendes és 7 póttagból álljon, kiknek a 1. tagok távolléte esetén szintén van szervezési joguk. (Eddig csak 4 póttag volt) A 7 es albizottság erre titkos szavazás útján következőleg alakul meg : Weber Antal, Bobula János, Höffler György, Lohr Antal, Vogier József, Varasdy Lipót, Feszi Frigyes . A póttagokat megválasztottak : Ybl Miklós, Unger Henrik, Hofhauser Lajos, Pucher József, Bognár Antal és Wimmer József. Összesen tizennégyen. — Ezen hetes bizottság a szabályrendelet értelmében küldetett ki; a többi albizottság kiküldése a bizottságnak csak házi ügye lévén, kimondatott, hogy 2. u. m. a parkokra és sétányokra ügyelő bizottság — mert a tanács időközben minden sétányra külön bizottságot alakított és a szabályozási albizottság, — mert a főváros szabályozási műve befejeztetett — megszüntetendő. A vízvezetéki, világítási és kövezési — csatornázási bizottságok pedig a jövő ízlésben fognak megalakítatni és pedig az első 15, a második 10, a harmadik ismét 15 taggal. A közmunkatanács négy tagja nem fog új választás alá bocsáttatni. Ezután a folyó ügyekre tért át a bizottság. Wagner és Hagenfeld erdősori, Weisinger J. szőllőhegyutczai, Kovács Mihály holdvilág utczai telkének szabályozási ügyei elintéztetvén, felolvastatott Fuchs Ignácz főlövészmesternek a pesti lövésztársulat nevében benyújtott kérelme hogy a főváros a régi lövölde telekből újraszabályozási czélra érő 200 □ ös területet haladéktalanul, barátságos uton váltott be, mert a régi lövöldében hatósági tilalomnál fogva lövöldözni már nem szabad, új telek vásárlására meg a társulatnak nincs pénze, így legalább tőkéhez jutna.— A bizottság némi vita után határozta, hogy a kisajátítási albizottság lépjen a társulattal érintkezésbe s ha sikerül méltányos árt megállapítani, a beváltás megtörténhetik. A régi városligetet az új városligettel összekötő korzó, utat a közmunkatanács a városi alap terhére 15700 foktal kinyitni sürgeti. Az albizottságok ajánlatára a kiépítés ellen nincs észrevétel, s a mérnöki hivatal bemutatott tervei elfogadtatnak. Szintén elhatároztatik a városligeti Erzsébet-uttól jobbra eső amerikai ut makadamirozása 240 öl hosszúságban 4700 frt költséggel s a külső Wesselényi és Atillautczák csatornázása. Ez utóbbi kerül 3500 frtba. — Ezzel a tárgysorozat kimerittetvén, az ülés véget ért. — Carneval. Az athleta bál ma 13-án tartatik a vigadóban, mely ez alkalomra fényesen föl lesz diszitve. Az előjelek után ítélve a bál szépen fog sikerülni. Az előkelő családok is — mint értesülünk — nagy számmal lesznek készviselve. A főúri családok közül azok, kik gyászolnak, a páholyokból fogják nézni a bált. Az udvari környezetből is már többen váltottak jegyet. — Az orvosbál bizottsága vasárnap, e hó 14-én is tart hivatalos órát saját helyiségében (hatvani és újvilág-utcza sarkán) i. e. 10— 1-ig és délután 3—5 óráig, a midőn mind belépti jegyek mind pedig meghívók kaphatók. A „HON“ magántársürgönyei. A magyar ifjak megérkezése Konstantinápolyiba. Péra, jan. 12. (Ered. sürg.) A budapesti egyetemi ifjúság küldöttsége ma reggel napfölkeltekor érkezett meg Konstantinápolyba. A fogadtatás, melyben bennünket részesítettek a lehető legnagyobbszerű volt. A Marmara-tengeren tündéri zene hangjai közt egy gőzös jött elénk, fedélzete a szorongásig megtelve a polgári és katonai hatóságok küldöttségeivel, továbbá tudósok, ulemák és szófiákkal. A hajón számos zöld turbán volt látható, mely a törököknél a legmagasabb méltóság jelvénye. A török hajóról a küldöttséget riadó »Éljen« és »Jasaszini madzsarlar!« (Éljenek a magyarok!) kiáltásokkal fogadták. Később a a Bosporuson más gőzös is csatlakozott hozzánk. A hajón egy török küldöttség keresett föl bennünket, melynek vezetője a török kormány képviselője , Száva pasa legfőbb közoktatásügyi felügyelő volt. E küldöttséggel jött hajónkra gróf Széchenyi Ödön és Szkender bej, ez utóbbi, mint Abdul Kerim küldötte. A kajütben Száva pasa lelkesült beszédben üdvözölte a magyar ifjúság képviselőit, kiknek nevében Szűcs Gyula, Lukáts Gyula, ifjabb Szemere Miklós és Soós Gyula válaszoltak; tolmácsul Szilágyi Dániel Konstantinápolyban lakó hazánkfia működött. Száva pasa beszédében különösen kiemelte, hogy az ó-török világ megsemmisült, s az út a szabadelvű eszméké, tehát az övék. — Ezután átmentünk a török küldöttség hajójára, hol újra lelkesült beszédek tartottak. A kölcsönös bemutatások után a hajó körmenetet tett a Bosporuson. A gyönyörű tavaszias időjárás mellett Konstantinápoly elragadó látképe feledhetetlen benyomást hagyott lelkünkben. A hajók a szultán új palotája előtt haladtak el. Az egész menet »P disahimesek jasa» (A padisah sokáig éljen) kiállásban tört ki. A szultán megjelent az ablaknál s örömtől ragyogó arczczal üdvözölte a magyar ifjúság küldötteit. Asztambuli kikötőnél beláthatatlan néptömeg fogadott bennünket. A leírhatatlan lelkesedés daczára a legszebb rend uralkodott mindenütt ; a kiszállásnál a tömeg éljenzése véget nem ért. Ragyogó fogatokon szállítottak bennünken Perába, a Galata szerályba, mely katonaitanintézetül használtatik. Az intézet növendékei sorban felállítva üdvözöltek bennünket, török és franczia beszédek tartottak. A két testvér nemzet ifjainak találkozása ünnepélyes, megindító jelenet