A Hon, 1877. március (15. évfolyam, 53-79. szám)
1877-03-01 / 53. szám
kék által vezetett s monarchiaellenes nemzet vagyunk feltüntetve; tény az, hogy az 1872. agyonbeszélési vita — ezt elismerjük, pedig egy kis részünk volt benne — a külföldön megrovást vont reánk és nekünk sem használt; tény az, hogy mindez hitelünknek a monarchián kívül és tekintélyünknek a monarchiában csak ártott — ha tehát mindezek daczára turkophil és magyar érzelmeinket senki kedvéért fel nem áldozhatjuk, kábelügyekben meggyőződésünket és érdekeinket követjük, bármit mond is a világ, de legalább az ország féltett hitel-, és nemzeti, alkotmányi és külügyi érdekeinknek feláldozhatjuk szenvedélyeinket. Márpedig az utczai tüntetések vagy azok bevitele a parlamentbe épen ezeket veszélyezteti. Aztán gondoljuk el, hogy lehet-e komoly, higgadt tárgyalás — pedig bizony komoly, nagy dolgok következnek most — ott, hol a kezdet olyan, amilyen a tegnapi és mai ülés volt. Hiszen kérem, hosszú, nagy tárgyalások közepette, vagy a kimerülő vita végén sem volt nálunk annyi és oly éles kifakadás,mennyi és amilyen tegnap és ma előfordult. Helly Ghyczyt vádolja servilizmussal, Simonyi Lajos Tiszának mondja azt, hogy csak kompediát játszik: a királylyal és parlamenttel, Simonyi Ernő — még a leghiggadtabban — a kormány magánalkudozásaiból kovácsol hazaárulási vádat, Helly pláne »diploma -vesztett zugprókátorok«-nak nevezi őket el, Németh Bérezi ma »csúszómászó, kotnyeleskedőt és más ilyen imparlamentáris kifejezésekkel sért egy államtisztviselőt, azt sem tudva, hogy miért? És ehhez járul a chorus. Igen , a chorus, mert a szélbal közbekiáltásai és fennhangon tett magánmegjegyzései közt az »akasztófára« és »kötélre« való sem hiányzik, variálva sokszor, sok alakban. Minderről meggyőződhetik bárki, ki a ház tárgyalásait figyelemmel kíséri, az egész szótárral nem akarunk szolgálni. Mindezt jó eleve hoztuk fel, hogy meggondoljuk : kívánatos, hasznos-e, hogy így fogjunk a tárgyalásokhoz? Kívánatos, hasznos-e az országra és parlamentre nézve, hogy hasonló jelenetek ismételtessenek ? Azt hiszszük, hogy nem. Éspedig annál kevésbé, mert szerfölött izgalmas időket élünk, amikor a belügyi és külügyi helyzet, a nép és külföld, a parlament és kormány hangulata egyaránt szerfölött izgatott. Ilyenkor a kedélyek gyúlékonyak és az égő vagy égető szónak sokkal roszabb hatása van, mint máskor. Gondoljuk meg és ne játszunk a tűzzel! — Azon hazánkfiaira nézve, kik netán szolgálatot akartak vállalni a török hadseregben, igen fontos az a levél, melyet a török hadügyér Klapkához intézett s melynek szövege következő : »Konstantinápoly, febr. 20. 1877. Tábornok ur! Nagy örömmel s mély elégtétellel volt szerencsém venni excellentiádnak ehó 15-én kelt levelét, mely tudatja velem, hogy nagy számú volt magyar tiszt és katona kivánja fölajánlani szolgálatát a császári ottomán hadseregnek. Eltelve az öröm s elégtétel érzetével a nemes magyar nemzet sympathiájának ez újabb nyilatkozása fölött, kérem excziádat, adja át ez uraknak a legbensőbb köszönet kifejezését, úgy a magam, mint a császári ottomán hadsereg nevében, mely ennek emlékét örökké meg fogja őrizni. Sajnálattal jelentem azonban excziádnak, hogy az én osztályom jelenleg nem veheti igénybe e tiszt urak szolgálatkészségét s nem oszthatja be a császári hadsereg ezredeibe és zászlóaljaiba, miután kereteink teljesen ki vannak egészítve s a török nyelvben való járatlanság úgy mi ránk, mint ez urakra nézve akadályul szolgálhatna. Fölösleges biztositnom excziádat, hogy azonnal, mihelyest a császári kormány idegen légió alakítására határozza, el magát, a magyar tisztek elsősorban fognak tekintetbe jönni. Fogadja tábornok úr legmélyebb tiszteletem ismételt kifejezését. R e d i f. — A zágrábi »U b z o r« szerint a horvátok a mai kiegyezésben azért nem vettek élénkebb részt, mivel az önálló vámterület s az önálló magyar bank eszméje már rég elejtetvén, melyeknek megalapítása Horvátországra nézve a legnagyobb hátránynyal lett Aristoteles és Plinius után, a legnagyobb. Ezek után jött volt a középkor, mikor nincs kérdés a természetről, az megvetett, bezárt ívás volt. Belon,ki igen érdekes tanulmányokat irt a halakról, madarakról és fákról, az első, ki természettörténettel foglalkozik. Megöletett a boulognei erdőben. Bernard Palissy, ki szintén foglalkozott azzal, nyomorban pusztult el. A természettörténet csak Fontenelle-el és Buffonnal lép ki a theologia köréből. Buffonnak kortársai még életében emeltek emlékoszlopot. De a dicsőítésnek ép úgy ellen tud állani, mint a bántalmaknak. Mikor Nagy Frigyes porosz királytól dicséretet kap, átírja azt Becker aszony számára ; mikor Katalin orosz czárnő, arczképét küldi neki, gyémánttal körülvéve, ezt írja: »elfogadom az ajándékot, ha souveraintől, souverainhez van küldve, de ha génjétől géniéhez, nem, mert tudom, hogy ön égi szellem.« Ez már túlságos dicséret arra a zsarnokra, ki férje és szeretői vérével volt bemocskolva . Buffon méltónak találja őt, hogy északtól délig uralkodjék és invázióját óhajtja e romlott földre. Fájdalomvágya teljesült. 30 év múlva a muszkák Francziaországban voltak. Buffon szobrának talapzatára irák: »Genieje egyenlő a természet fenségével« ; azelőtt ez volt: »Ő felöleli az egész természetet«, de egy gonosz azt írta alája: »Ki sokat ölel, keveset fog.« E szobrot különben mintegy kárpótlásul adták azért, hogy utódának kinevezéséről cselszövények következtében, már életében intézkedtek. — Buffonnak volt egy vetélytársa, ez Linné , és egy kritikusa, ez Voltaire. De ez alkalommal nem Voltaire mellett voltak a nevetők, mert az a szerencsétlen eszméje jött, hogy megtámadta Buffon földtani vizsgálatait, és a hegyeken lévő kagylókat Jeruzsálembe zarándokolóknak tulajdonítá.Buffon megróva Voltaire ez ostobaságát, de később kibékültek és ez Buffont első Archimedesnek nevezé, viszont Buffon azt mondá Voltaireről, hogy soha sem lesz egy második. D'Alembert nem szerette Buffont, s nagy farizeusnak nevezé, tudta utánozni stylusát, de a bírálat nem zavarta, azt mondta, hogy van annyi önzésem, hogy közönyös maradjak. De ez tévedés, az írónak védeni kell tételét, mint Rousseau védte azt, midőn Beaumont érseknek felelt. Egy másik bölcsész, Hume az mondá Buffonról: »Az lep meg, hogy kitalálja a tudományt, a bizonyossághoz közel álló valószínűséggel, ez az emberi szellem hatalmának egyik legnagyobb példája.« Buffon nem fogadta el Linné rendszerét. Linné egy svéd pap fia volt, ki kertészkedett és mondják, hogy már kis korában, ez impressiók alatt, oly hatással volt rá a természet, hogy ha sírt, csak virágot tettek a kezébe és elhallgatott. Buffon tagadta a nemek szerint való osztályozást és a jardin des plantesban a cédulák hátlapjára jegyezte fel csak Linné elnevezéseit. Buffon levelezése ellentétben áll stílusával. — Kétféle levelezési mód van : az egyik a kidolgozott, a másik a rögtönzött levél. Voltaire fecseg leveleiben, Rousseau alaposan kidolgozza azokat, Beranger modora a kettő között áll. Buffon nagyon fesztelenül, olykor vastagon ír. Leveleket ir Bouillethoz, de Brosséihoz, Necker és Daubenton asszonyokhoz. Már 70 éves volt és mégis Necker asszony iránt kiváló érzelmet tanúsított. Kérdi tőle : »Mikor jő az égi, az isteni barátnőm?« Ez egy kissé nevetséges, de mentségére szolgáljon az, hogy ő soha sem vén. Fiához írt levelében nagyon kedvező világításban tűnik ki. Menye botrányra szolgáltat okot, Buffon úgy ír, mint egy feudális családfő »Hadd el ezrededet, ezt atyád parancsolja ; ezt a magatartást kell követned, ez a szakítás nem fog ártani előhaladásodnak.« Mindent egybevéve : Buffon a tudomány népszerűsítője és szemlélő volt. Ő befejezi a 18-dik század művét. Montesquieu felszabadítá a törvényeket, Voltaire a vallást, Rousseau a politikát és Buffon tett első kísérletet a természet tudományos megmagyarázására volna, a megkötött egyezség Horvátországot csak annyiban illeti, hogy két kis fiókot kapjon, ami által Horvátország nemzetgazdasági érdekei meg lesznek mentve. Az új kiegyezés által a németek s a magyarok közötti barátság meg lévén ingatva, s a Tisza és Lasser- kabinet állása is megnehezittetvén : ez elég politikai profit Horvátországra s a monarchia többi szláv tartományaira nézve ; s ha még hozzá veszszük, hogy a hit a jelenlegi rendszerben is megingattatott, oly előny a birodalom szláv országaira s Horvátországre nézve, mely utóbbinak minden jelentékenyebb szereplése nélkül vivatott ki.« — Biztosithatjuk az »Obzort« és azokat kik netán vele egyformán gondolkoznak, hogy abból a »profitból« vajmi kevés profitja lesz a horvátoknak. — Konstantinápolyból írják a »P. Ll.«-nak: A dolma-bagdsei pénztárakban az annyira dicsőített ellenőrzés daczára nagy apály állott be s nem lehet csodálkozni, ha az orosz pénz már a legközelebbi időkben meglepő átalakulást fog létrehozni. Oroszország kitűnő üzletre számít e mellett. A Törökország elleni háború elnyelne egy milliárdot, míg ez összegnek huszadrészével vérontás nélkül is el lehet érni ugyanazt az eredményt. Magától érthető, hogy Anglia ellene dolgozik e moszkovita üzelmeknek, de ha sikert akar, ezt csak úgy érheti el, ha többet igér. Adakozás a dévai m. kir. reáliskolai segélyzőegyesület javára. A budapesti 4-ed éves technikusok között eszközlött gyűjtés eredményeként Gyárfás Győző és Dorner Mihály urak átadtak szerkesztőségünkben 10 frt — kr Ehhez számítva a már kimutatott 621 frt 55 kr és két ezüst forintost, beküldetett eddig szerkesztőségünkhöz, e valóban nemzeti és hazafias czélra összesen 631 frt 55 kr és két ezüst forintos. Fogadják a nemeslelkű adakozók őszinte köszönetünket hazafias áldozatkészségükért. — Vajha e nemes példa minél számosabb utánzókra találna az egyetemek s akadémiák fiatalságának soraiban. A hunyadmegyei eloláhosodott magyarok ügye bizony megérdemelné a felkarolást! A béke meg van! Szerbia és a porta között létre jött a békeszerződés. A hivatalos táviró jelenti, hogy a szerb szkupstina is elfogadta azt. Sok váratlan és nem sejtett fordulat hírét vettük már keletről, mióta a bonyodalmak kitörtek s a szerb szkupstina ezen eljárása is ezek közé tartozik. A utóbbi napok hírei épen nem engedtek ily eredményre következtetni. Az omladina minden követ megmozgatott, hogy a béke létrejövetelét meggátolja. Azok az elemek, melyeket épen a Risztics-kormány a fékről szabadon bocsátott, már már ott állottak, hogy magukat fölébe helyezik magának a szintén omladinista szerb kormánynak. Ezért kellett Riszticsnek beleharapni a keserű almába, hogy tömegesen elfogassa azokat, kiket addig párthívei gyanánt tisztelt. Már arról is volt szó, hogy az omladina ágensei felforgatják a szerb trónt s tán Montenegró urát fogják arra helyezni. Miletics lapja, az újvidéki »Zasztava« előre hazaárulóknak jelentette ki azokat, kik a portával békét kötnek. És ime a »hazaárulók« egy békekötéssel megmentették Szerbiát a további nyomorúságtól, melyben már nyakig úszott. Milán személyes megjelenése a szkupstinában daczára minden üzelmeknek a béke javára billentette a serpenyőt. Már hónapok óta ez a legörvendetesebb tény, melyet a keleti események tárházából registrálhatunk. Szerbia múlt év június havában indult háborúba Törökország ellen. Feláldozta jólétét, hozott az omladina ábrándjainak nagy áldozatokat pénzben és emberéletben; a török hadsereg szétverte az egyesült szerbmuszka ármádiát, elfoglalta és elpusztította Szerbia déli, legtermékenyebb vidékeit. Még ezeknél is nagyobb csapás érhette volna Szerbiát, ha közbe nem lép vala Oroszország az ultimátummal. De így is Törökország volt a győztes, Szerbia pedig a megvert fél. De ennek daczára a porta olyannyira méltányos békét kötött Szerbiával, hogy ez még sem vesztett semmit, mindamellett, hogy maga volt a vesztes fél a csatatéren. A békefeltételek közt szó sincs pl. a hadi kárpótlásról s a határvárak lerombolásáról. Marad a status quo ante bellum. Zvornikot sem kapja Szerbia. De másfelől nem is ad semmit a törököknek. Hát lesz ezért az eredményért kár volt egy dühöngő háború által tönkre tenni az országot. Nem jobb lett volna e megmaradni a status quo mellett háború nélkül, s mind azon áldozatok nélkül, melyekkel a háború karöltve járt. A mennyire méltányos és engesztelékeny jellegű e békekötés a porta részéről, és oly tanulságot foglal magában másfelől a szerbekre s különösen az omladinára nézve, mert azt mondja, hogy Szerbia még orosz segítséggel sem képes semmire menni Törökország ellen. Ez a tény, mely a békeegyezményben dokumentálva van, igen jótékonyan s kiábránditólag kell, hogy hasson a foglalási, terjeszkedési omladinista álmodozásokra. Jobb, ha ezután békén, veszteg marad Szerbia s nem kockáztatja háborúval még azt is, a mije van. Montenegróval 20 napra meg kellett hosszabbitni a fegyverszünetet. Nem baj. Már a szerb-török békekötés is elég nagy előny az átalános béke szempontjából. Ez megkönnyíti a porta feladatát, hogy Oroszországgal esetleg megbirkózhassék. A hatalmak most már felelhetnek Gol’csakoff interpelláló jegyzékére s rámutathatnak a létrejött békét, melyet a czivilizáció elleni bűn volna újra fölzavarni. Rámutathatnak arra, hogy a portában meg van a komoly akarat a méltányosság legszélsőbb határáig elmenve is pacifikálni és eleget tenni Európa követelményeinek. Sőt maga az orosz kormány is haszonnal hivatkozhatik harczias elemei előtt a létrejött békére. »Lám, Szerbia, az egyik hadakozó fél, a szláv ügy egyik harczosa is békét kötött s irtózik a háborútól.« Most már jó alkalmuk van a hatalmaknak rávenni Oroszországot, hogy engedjen a portának legalább egy évi respikumot a reformok keresztülvitelére; s ha ez idő alatt lesz a portánál államfél fiúi belátás, józanság és eszélyesség , rehabilitálhatja magát Európa előtt s Oroszországtól is elveszi az ürügyet a háborúra. — A béke meg van, — már most szenjen Oroszország hadat — a háborunak. De ne ringassuk magunkat álmukban. Montemgró tudvalevőleg sokkal inkább áll orosz befolyás alatt, mint Szerbia, sokkal kedveltebb Pétervárott, mint emez. Nikita fejedelem egyenesen a czáfról húz évdíjat. És Montenegró még nem kötött békét a portával! A Pruthnál pedig még mindig ott áll 350,000 muszka harczos. — A béke meg van ugyan kötve. — de a háború csak elodázva van. Nápolyiból. Február 24-én. (Politikai fordulat Olaszországban. — Midhát pasa Nápolyban. — Fogadtatása a városházán. — Állítólagos nyilatkozatai. — IX. Pius kézratgyüjteménye. — Simeoni bibornok emlékirata.) Az olaszok, kik csak kevés hó előtt is oly zajosan nyilvánítók a keleti szlávok iránti rokonszenvüket, úgy látszik már teljesen kijózanodtak panszlavistikus ábrándjaikból, és ugyanazon lapszerkesztő barátaim, kik múlt őszszel bizonyos elszörnyüdéssel utasíták vissza a keleti dolgokról írt czikkeimet, melyeket a félrevezetett olasz közönség fölvilágosítása czéljából hozzájuk beküldöttem, ma szinte szégyenelve vallják be tévedésüket, azzal mentegetőzvén , hogy ők voltaképen csak az elnyomott keleti szlávok mellett keltek síkra, de azért a muszka zsarnokságot ép úgy perkorrestálják, mint a törököt; sőt teljes belátására jutottak annak, miszerint az orosz felsőbbség a keleten nemcsak Itália adriai kereskedelmének, de szabadságának is hátrányára válhatnék; míg a török uralom részéről sem az egyik, sem a másik nem leendne soha veszélyeztetve. Az olasz politikában beállott ez üdvös fordulatnak köszönheti Midhát pasa is itteni rokonszenves fogadtatását. A társadalom minden osztálya a legnagyobb érdeklődéssel viseltetik a nagy török államférfiú iránt, kinek lakása előtt tömegesen jelentkeznek naponkint képviselők, tudósok, írók s művészek, s boldognak tartja magát, ki e nyájas öreg úrral néhány szót válthatott. A nápolyi sindaco-polgármester látogatását tegnap viszonozta Midhát a municipium palotájában. San Donato herczeg, polgármester, ki, mellesleg mondva, mint szélsőpárti garibaldianus csak kevéssel ezelőtt a legdühösebb törökfalók közé tartozott, egész ünnepélyességgel fogadta nagy vendégét, bemutatván neki a városháza terjedelmes helyiségeit s a városi administrátió egész gépezetét, mi iránt Midhát a legélénkebb érdeklődését tanúsította, különös figyelmet fordítván a kitűnően rendezett választási és számvevőségi osztályokra. Midhát köszönetét fejezé ki San Donato herczegnek franczia nyelven a nyájas fogadtatásért, mit titkárja olasz nyelven tolmácsolt az egybegyült tisztikarnak. Mindaz, mit a lapok Midhát állítólagos nyilatkozatairól írtak, nem egyéb költeménynél. Midhát pasa igen keveset beszél s a Konstantinápolyból való eltávolittatása iránt hozzá intézett szerénytelen kérdésekre ügyes kitérésekkel válaszol. Midhát sokkal inkább diplomata, hogysem a közzétett nyilatkozatokat neki tulajdoníthatnék. Az olasz lapok sokat foglalkoznak IX. Pius pápa fontos kéziratgyűjteményével, mely Olivieri által rendeztetve, száz és néhány kötetet képez. E gyűjtemény állítólag nagyfontosságú okmányokat foglal magában, melyek kedvező fényt derítenének IX. Pius pápasága minden fázisára s nem várt leleplezéseket tartalmaznának különösen a katholikus kormányok magaviseletét illetőleg, mint amelyek erőszakos befolyásánál fogva oly politikát kényszerült volna követni IX. Pius, mely személyes hajlamai s aspiratióival homlokegyenest ellenkezett. Simeoni bibornok e kéziratgyüjtemény alapján egy terjedelmes emlékiratot készít, mely — mint mondják, — sajtó útján fogna közzététetni. Ez emlékiratban ki fogna fejtetni minden egyes kérdés, mely a szent széket IX. Pius pápasága alatt foglalkoztató s be fogna bizonyittatni az, hogy IX. Pius, elhagyatva a katholikus kormányok által, egyedül volt kénytelen harczolni a vallást s a társadalmat (?) fenyegető forradalmi elemek ellen, s hogy ha hibát követett el az eszközök megválasztásában, azt sem rész szándékból tette. Mondják, hogy ez emlékirat még IX. Pius életében fogna napvilágra hozatni. Óváry Lipót: A Kisfaludy-társaság havi ülése. Budapest, febr. 28-án. A Kisfaludytársaság mai ülése — főkép Szécsen gr. székfoglalója miatt — szokatlanul népes volt. A tagok elrekesztett helyén a nagyszámmal megjelent tagokon kívül b. Sennyey Pál, gr. Apponyi Albert, Majláth György, b. Eötvös Dénes, gr. Zichy Ferencz nagykövet, gr. Zichy Ágost, gr. Cziráky s mások foglaltak helyet. Gr. Szécsen Antalt, ki Gregussal s Gyulaival jelent meg, a tagok némán, de felállva fogadták. Elnök üdvözölvén az uj tagot, felhívja őt székfoglaló értekezésének felolvasására. Gr. Szécsen Antal (erőteljes idősb férfiú) megköszönve taggá választását, s előrebocsátván, hogy műve a »Hunyadi-album« számára van szentelve, megkezdte előadását Wellington herczegről. Előre bocsátva azt, hogy az emberi tevékenység minden korszakában létezik bizonyos idő, midőn egyesek működését elfeledik vagy kevésbé méltányolják, Wellington iránt is kevés érdekkel viseltetnek jelenleg, habár Angliában a nemzeti jelleg pontos s hű kifejezőjét tisztelték benne. 1846-ban többekkel, köztök Majláth Györgygyel, találkozott Wellingtonnal, kit a nép egyedül »herczeg«-nek nevezteti. Wellington élete Anglia életének félszázados történetével összeesik s ő nem is kisérli meg rajzolni. De volt ezen életben egy átalános jellemvonás, mely összes működését kifejezi. Részletesen írja le hadi pályáját, mely a waterloi ütközetben végződött s kiemeli W. folytonos igazságszeretetét s határozottságát, mely annyira ment, hogy még a kudarczot is határozottan bevallja s minden mástól eltekintve, azt egyenesen magának tulajdonítja. W. nyugodt erélye, kitartása, mely az angol sereget a poroszok megérkezéséig fenn tudta tartani, idézte elő főkép a győzelmet. 1815 óta W. magánéletbe vonult össze, de e mellet politikával is foglalkozott. Tősgyökeres conzervativ ember volt s ezért működése kezdetben viszszatetszéssel is találkozott, de lassan kint mindinkább kibékültek s élte végén átalános tiszteletben részesült. Azon időben, midőn gyűlölték s gúnyolták, önzetlen jelleme még inkább előtérbe lépett. Nagy hatalmáról, mely csaknem egyenlő volt a királyéval, önkényt lépett le, a kormány vezetését, melylyel megkínálták, visszautasította, érezvén, hogy a tett emberének nem lehet a parlamentben is jól működni. Valódi parlamenti férfiú nem volt. De a katholikusok emancipatiója, a gabnatörvény életbeléptetése főkép az ő működésének tulajdonítható. Jelleme tisztaságának fényes bizonyítéka, hogy nézeteinek és pedig főelveinek megváltoztatása sem szavai tekintélyét, sem személyének tiszteletét nem csorbította. A meggyőződés őszintesége Angliában tiszteletet tud parancsolni. Szécsen rajza vége felé mindinkább élénkült. Jellemrajza kidomborul. »Oly ember volt ő, ki mindent tett, hogy a népszerűséget megérdemelje, semmit, hogy azt kinyerje.« Szóló emlékszik egy jelenetre, midőn a nép a corn-bill elfogadásakor megéljenezte s ő ezt felelé : »Köszönöm, köszönöm jó emberek, de meg ne ijeszszétek lovamat!« Mindenki szerette őt, a nép apraja nagyja személyesen kereste fel, adomáit székére beszélték. Majdnem 80 éves korában is szerepet játszott, a chartisták ellen óvta meg a rendet. Mint hazája legnagyobb polgára s legelső katonája méltóan lépett le a harcztérről. Temetése nagy fénynyel történt. Nem mindenki lehet nagy hadvezér és államférfi, de mindenkinek tanúságául szolgálhat az élet, melyet híven fejeznek ki a vasherczeg jelszavai : »Kötelességérzet és önzéstelenség!« A lelkes előadást több helyütt éljenezték meg s végül zárszavait élénk éljenzés követte. Elnök kijelenti ezután, hogy az előrehaladt idő miatt (az előadás közel másfél óráig tartott) a többi bejelentett előadások a következő ülésen fognak fölolvastatni. Titkár jelenti, miszerint a legközelebbi közgyűlés alkalmával megválasztott három tag elfogadván megválasztatását,dr. Szécsen Antal az irodalmi tanulmányok, dr. Ágay Adolf a tárcza, Kazár Emil a beszély s műbírálat terén ígérték meg további működésüket. Gr. Szécsen Antal egyúttal 100 írttal a társulat alapitó tagjai közé lépett. Végül jelenti, miszerint Butler E. D. londoni könyvtárnok egy kis füzetet küldött a társaság könyvtára számára, melyben magyarból angolra s viszont angolból magyarra fordított darabok vannak. A nyilvános ülésnek ezzel 3/1 7-kor vége lett s ezután zárt ülés következett. KÜLÖNFÉLÉK. — Orosz izgatás.Miskolczról írják a »Pester II.«-nak, hogy ott több ügynöknek jöttek nyomára, kik ott az orosz ügynek propagandát csináltak. Az elfogottaknál nagy mennyiségű kompromittáló papírt és levelezést találtak. A vizsgálat vezetésére Jekelfalussy kormánybiztost várják Miskolczra. Legszebb a dologban az, hogy a miskolczi hatóság csak a belügyminisztérium által értesíttetett Budapestről az orosz ügynökök dolgairól s ezek neveit és lakását is innét tudatták a miskolcziakkal. — Nem rég utasítás érkezett a borsodmegyei főispán és főmérnökhöz, hogy a Galicziába vezető utakat és hidakat jó karban tartsák, hogy egy 30.000 főnyi hadsereg akadálytalannul elexpediáltathassék. (!) — A népnevelők pesti egyesületének választmánya márczius 1-én esti 6 órakor a czukor-utczai iskolaépületben ülést tart, melyre a választmányi tagok ezennel meghivatnak. Az elnökség. — Wieniawski H. második hangversenye. Pénteken, márczius hó 2-án este 71/2 órakor a vigadó kis termében Wieniawki H. ismét hangversenyt rendez e műsorozattal. Vieuxtemps H. Hegedű-verseny (5. sz. A-moll), a hangversenyző ábrándja »Faust« dalmű fölött. Beethoven Románcza és Bach Preludium Vivace, magán-hegedűre. Orosz dalok. — Tanfolyam a török nyelv megtanulására. Erődi Béla ma kezdte meg török nyelvtani előadásait az országos köznevelési egyesület helyiségében (nemzeti színház-épület). Az első előadást igen nagyszámú közönség hallgatta végig: egyetemi tanulók, fiatal tanárok, írók, színészek (köztük Ereki Miklós, Karikás stb.) Erődi ez első órában is már kiváló érdeklődést tudott kelteni tárgya iránt a hallgatóságban. A magyarázatai közben felhozott példákul ügyes tapintattal oly szókat választott, melyek a magyar és török nyelvben egyformán hangzanak, s egyébként is élesen kiemelte a két nyelv szerkezeti hasonlóságát a hangvonzatban, birtokragozásban stb. A török társalgási nyelvet lévén czélja a magyar közönséggel megismertetni, Erődi mellőzi előadásaiban az arab írásjegyeket , egyszerűen latin betűket használ a török szók jelölésére. Előadásainak vezérfonalául egy török nyelvtant készített, mely a napokban jelen meg, s melyből egyes ívek Tetteynél már holnap kaphatók lesznek. Az előadások hetenkint 3 órán 3 hónapig tartanak, mely idő elégséges a török nyelv elsajátítására. A heti 3 óra hétfőn, szerdán és pénteken délután mindig 5—6 óra közt tartotik. A tűzoltó főparancsnokság előterjesztést tett a tanácsnak: utasítaná a gőzmalmok igazgatóságait, hogy malmaikat villamos hírverővel hozzák összeköttetésbe. A tanács a kér elöljáróságokat utasíotta, hogy ily értelemben keressék meg a gőzmalmok igazgatóságait. — Dóczi Lajos »Csók« czímű vígjátékát tegnap adták elő német fordításban a bécsi várszínházban. A közönség tetszéssel fogadta és az ottani lapok is kedvezően írnak róla. A »Presse« azt mondja : Arra,ha kinek számot kell adnia a darab által rá gyakorolt benyomásról, a darab csodaszerün, sőt majdnem zavarólag hat. A régi forma és új merészség különös módon egyesülnek benne. . . Bajos meghatározni, mi keltett tetszést, mi keltett idegenkedést bennünk. — A »Neue Freue Presse« agyonhallgatja, hogy a darab magyar és csak fordításban került hozzájuk, sőt német, illetőleg osztrák színmű irót üdvözöl szerzőjében, azt mondván : várjon Dócziban drámai költőt írunk-e, megmutatja majd az idő. Magáról a darabról ezeket írja: A kötött beszédben írt négy felvonásos vígjáték rendkívül szíves fogadtatásban részesült. A tetszés különösen az első felvonások után nyilvánult, de vége felé némileg csökkent. Ez természetes is. A csinos költemény drámai béltartalma sokkal kisebb, hogy sem négy felvonást táplálhatna vele. Története valóban olyannyira sekély és egyszerű, hogy nem ad alkalmat hosszabb drámai cselekmény kifejtésére. Az egyhangúságérzet végül nem is küzdhető le. Másrészt azonban csudálatos, mily szellemesen, mily művészien tudja a fiatal költő fölhasznált anyagának gyógyulatlan szerves hibáját elrejteni , elsimítani. Tagadhatlan ügyességgel tud a szóval elbánni; itt-ott igazi költői szikrák csapnak föl; szeszély, humor és a hol kell némi érzelgés minden pillanatban rendelkezésére állatnak; szellemes marad elejétől végig és az irodalmi érdeket a legteljesebb mértékben tudja lebilincselni. — Dóczit minden felvonás után többször hívták, de csak az utolsó felvonás után jelent meg. . — Éjszaksarki gyarmat. Az Egyesült Államok congressusa elé legközelebb oly tárgyú bili terjesztetett, melynek czélja 50,000 dollárt szavaztatni meg az uj szerész vállalat részére s ez nem más, mint gyarmatalapítás az éjszaki sarkból 400 mértföldnyire azzal a feladattal, hogy végrehajtsa a jó alkalmat, kilesve azt, ami a különböző éjszaksarki expeditiók legénységének nem sikerült. A tervezetnek szerzője H. W. Howgate, a tudományok alapos ismerője s mivelője, kit ,vállalatában az Unió összes tudományos testületét támogatnak. Hongate kapitány terve az éjszaki sark elérésében abban áll, hogy bizonyos számú edzett, elhatározott és tapasztalt férfi a sarki tengerhez közel levő parton megtelepíttessék. E telep állna legkevesebb ötven emberből, kik élelmiszerekkel és a szükséges készletekkel három évre láttatnának el. Egy erős, tartós épülettel, aminőt hajóval könnyű szerivel lehet oda szállítani, az expeditió kényelmesen és biztosan volna védve az időjárás veszedelmei ellen, amint meg van védve a Pike Peak és Washington Mount ormain állomásozó legénység, vagy a Hudson Bay Company tisztjei Fortyorkban, ahol az 50 fok hőmérséklet nem rendkívüli. A főtárház a Lady Franklin bayban a 81 és 82-ik szélességi fok közt Howgate szerint könnyen el volna érhető, amiért is telepednének ott meg. Hajóra csak annyiban lesz szükség, hogy a legénységet és készleteit a helyszínére szállítsa, aztán bátran visszatérhet. A gyarmatot évenként el lehetne látni élelmiszerekkel és a külvilág újságaival. Eszkimókkal és kutyákkal szintén elláttatnék a gyarmat. Kétszáz mértföldnyi hosszú rézhuzallal is fölszereltetnék az expeditió és a kellő számú telegráfvillámtelepekkel, hogy a gyarmatot a Lady Franklinbayből a Cap Union tárházzal és innen, amennyire éjszakra lehet állomást állomással összeköthessenek. Ez állandó gyarmatnak fő feladata lenne a nyilvánuló kedvező alkalmat felhasználva, csónakokkal és szánokkal a sarkig felirútni. — A »Purim napok« igen vígan folynak a fővárosban, különösen a Terézvárosban, hol múlt éjszakán is a mulatozók folyton csoportosan jártak az utczákon. A jó kedv ugyan néhol néhol, korcsmákban és kávéházakban kissé túlcsapott a határon, mint pl. az »ismeretes« Napóleon kávéházban, hol éjfél után két óra tájban némelyek botrányt idéztek elő. A legvigabb hangulatban énekelték a maguk módja szerint a divatos nótákat (Babot vittem a malomba . . .) midőn a kávés közbeléptére zajt csináltak, tettlegességre vetemedtek, mig egy őrjárat az uracsokat be nem kisérte. — Betörés. Az utóbbi időben több vakmerő betörési tolvajság fordult elő a fővárosban, — mely merényletnél a tettesek nehéz aczélfeszítő rudakat használtak s ezenkívül mindenféle betörő eszközökkel ellátva voltak. Legközelebb múlt szombaton éjjel Fuchs T. pénzváltóüzletét is (országut 39. sz. a.) épen oly módon törték föl, mint néhány héttel ezelőtt Deutsch Hermannak az evang. épületben levő üzletét, most azonban a tettesek egyikét tetten kapták s kétségbeesett védelem után el is fogták. A letartóztatott tolvaj olasz származású, eleinte magát Le Gerande Giacomonak nevezte. A rendőrség által eszközlött nyomozásból azonban csakhamar kisült, hogy a letartóztatott egyén valódi neve Fri Santo Antonio, olaszországi, maigói születésű, 49 éves, róm. kath., nőtlen, olasz munkás, ki az utóbbi időben az összekötő vasúti hid építésénél foglalkozott s a vasrudak is a hidépitéshez tartoztak, honnan a tolvajok azt a lakótárból lopták el. Frisanto Antonio, alacsony zömök termetű, őszbe vegyült hajú, telt képű egyén, ki a volt mantuai cs. kir. hadi törvényszék által 1808 ban rablógyilkosságért már halálra volt ítélve, mely büntetést Radeczky tábornagy 20 évi súlyos várfogságra változtatta, melyet Frisanto a mantuai, velenczei, utóbb pedig a dapo di istriai börtönökben ki is töltött. Ezen érdekes olasz ellen a rendőri nyomozások még folyamatban vannak. Megjegyzendő még különben, hogy ezen betörések a kísérletnél maradtak csak, mert a tetteseknek egy alkalommal sem maradt idejük a pénzt tartalmazó vasszekrényeket feltörni. A Fuchs T.-féle üzletben is, ha a pénztárt feltörhették volna, 10.000 frtnyi összeg került volna készpénzben kezeik közé. — Eltűnt gyermek.Jenovácz Jócza csanádmegyei batonyai lakosnak Mirkó nevű tíz éves fia még a multévi őszkor a battonyai úgynevezett gályajárási pusztára eltávozván, onnan — hallamos szerint — egy az országúton elhaladó hintó hátuljára felkapaszkodott és azon tovább vitetett; eltávozása óta pedig vissza nem tért többé atyjához. Most országszerte körözik. — Az aszfalt gyalog és kocsiút, faburkolat és követések után az érdekelt háztulajdonosok által viselendő járulékokról szóló kivetések számvevőileg utánvizsgáltatván, az egyes utczákra vonatkozólag következőkép állapíttatott meg: A hatvani utcára vonatkozó 9381 frt 71 krral, a váczi utczára 4175 frt 8 krral, a Mária-Valéria-utczára 2918 frt 28 krral, a fürdő-utczára 3523 frt 40 krral, a kerepesi útra 10,927 frt 37 krral, a kis hídutczára 1030 frt 15 krral, a Dorottya-utcza és Gizella-térre 5140 frt 3 krral, s végre az aldunasorra 610 frt 84 krral.