A Hon, 1877. május (15. évfolyam, 106-135. szám)

1877-05-28 / 132. szám

132 szirm. XV. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1877. Hétfő, május 28. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere. Athenaeum-épület földszint Előfizetési d­ij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.......................................... 6 frt — kr. 6 hónapra..........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda.: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhivás XV-dik­ évfolyamára. Előfizetési árak : (A »Hon« megjelen naponkint kétszer.) Junius Íróra ........................... 3 frt. Junius-Juniusra ... 4 » Junius—augustusra . . . » Junius—september . . . » Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok­ tere 7. szám Athenaeum­­épület) küldendő. A »Hon« szerk. s kiadó­hivatala. Budapest, május 27. Monarchiánk és Oroszország közti megállapodásokról szárnyal­tak a hírek néhány nap óta n­agy átalános­­ságban. Berlinből most megerősítik e hí­rek. Ezen állítólagos megállapodások, vagy egyezség szerint a Morava folyó (Szerbiában) képezné az orosz támadási operác­iók határ­vonalát. Az egyezség — állítólag — három pontra vonatkozik : a terület változásokra a békekötés után, a dunai szabad hajózásra és a Duna-torkolat semlegesítésére, így olvas­suk ezt egy berlini táviratában a »P. Ll.«-nak. A konstantinápolyi tünteté­sek eredményéről e sorok írásáig újabb hír nem érkezett.­­ A­mi a csatatért illeti, leg­fontosabb azon tudósítás, hogy az oroszok os­tromolják már Karsot, de nagy veszteségek­­kel és Mukhtár pasa Ardahán visszafogla­lására nyomul előre. Az Al-Dunán a törö­kök igen szerencsétlenek e monitorokkal. Már a második ágyúnaszádjuk repült a levegőbe. Ez mindenesetre érzékeny veszteség. Ha ez így megy, nem lesz mivel gátat vessenek az oroszok átkelésének, kik kényelemmel ver­hetnek aztán hidat a Dunán. Az érdekes Görögország is mozgo­lódik. A napokban a görög tanuló fiatalság Athénben ünnepélyt rendezett a »szabadság­­harczosok« e­ll­enére. Az ünnepélyben tekin­télyes képviselők is vettek részt, mint pl. Ko­­mondurosz. A népes menet »éljen a hábo­rú!« kiáltásokkal Deligeorgisz minisz­terelnök lakása elébe vonult. A miniszterelnök erre meg is jelent az ablaknál s harczias ki­áltozásokra azt felelé, hogy ő is osztja ezen kívánságokat s örül, hogy azo­kat akkor látja megfogamzani a fiatatalság szivében, mikor a nem­zet tanácsadóit ugyanazon eszmék lelkesítik s arra törekednek, hogy Görögország becsületét megboszul­­ják. Természetes, mondá Deligiorgisz, hogy akkor, midőn a kelet ügyeinek rendezése ke­rült napirendre, a hellenizmus is mozgásba jön,­­ de a hazaszeretet az eszélyes eljárást követeli.« Bratianu román miniszterel­nök Károly fejedelemhez annak uralkodása 11 évfordulója alkalmából egy beszédet inté­zett,­­melyben többi közt ezeket mondá : »Múltunk megnyugtathatott már minden ga­­rancziahatalmat azon czélok iránt, melyekre mi tö­rekszünk. Cselekményeink a jelenben meg fogják győzni különösen hatalmas szomszédain­kat, Oroszorzágot és Ausztriát arról, hogy politikánk csakis a fentartás politikája és ha mi ma végkép elszakadunk Törökországtól, ez csak azért történik, hogy ne szenvedjük többé convulsiói­­nink visszahatását. Ha fegyvert ragadunk, ez csak azért történik, hogy a porta támadását viszonozzuk, ellenébe egy gátat állítsunk és megakadályozzuk a támadás ismétlődését. A hatalmak meg fognak győződni arról, hogy helyzetünkben, két nagy és hatalmas birodalom között fentartásunk érzete megtilt minden kalandoros igényt, mely fenállásunkat veszélyez­tethetné. Mi tehát reméljük, hogy a mostani Romá­nia határai között, mely tényleg és európai jog alapján, örökünk, kiérdemeljük a garancziaha­­talmak védelmét és gondoskodását, ha ma jogaink és függetlenségünk védelmére a végsőig is küzdünk. « Tehát előre fenség, isten nevében!« —­Wirkner Lajos országyülé­­si képviselő, mint a »K. N.« hallja, a jobb­oldali ellenzékhez csatlakozott. — A magyar királyi igazság­­ügyminiszter a következő rendelet bocsátotta ki. 8 A Bécsben székelő német birodalmi nagykö­vetség a közös cs. és kir. külügyminisztériumot ér­tesítette arról, miszerint kormánya intézkedett, h hogy a német kikötőkben az osztrák-magyar ha­jókon alkalmazott hajóskapitányokkal vagy le­génységgel tartandó bírósági tárgyalásokhoz az osztrák-magyar conzulok meghivassanak, s az osz­trák és a magyar kikötőkben ennek megfelelő vi­szonyos eljárás alkalmazását kérte. Ennek folytán tekintettel a német vámegyesület­tel 1868 márczius 9. között kereskedelmi és vám­szerződésünk (1869. VII. t. sz.) 20. czikkére, fé­­rfiBBA a Francziaországgal 1866. deczember 11-én, Portugáliával 1873. január 9-én (1874. XXXII. -cz) és Olaszországgal 1874. május 15-én (1875. Kill- t.-cz.) kötött consuli szerződéseinkre, rendelem, hogy a fiumei kikötőben a német hajókon alkalma­zott hajóskapitánynyal vagy legénységgel tartandó bírósági tárgyalásokhoz az ottani német birodalmi conzul mindenkor hivatalból meghivassék. Kelt Budapesten, 1877. évi május hó 25-éd. — Perczel Béla, s. k. — Az osztrák képviselőház jövő ked­den kezdi meg újra tárgyalásait. Ez alkalomból írja egy bécsi lap, hogy az osztrákok méltatlanul vádol­­tatnak azzal részünkről, mintha elhúzni - halasztani akarnák a kiegyezési művet. Az ellenkezőt bizonyí­tották be Sturm és Dumba indítványának elvetésé­vel. Képviselői körökben, a »Presse« szerint, remélik, hogy a kiegyezés a nyár folytán minden incidens nélkül létre fog jönni. Az orosz-török h­áboru. Az oroszok rohamos előnyomulása Ázsiába. A »Daily Telegr.« ma este érkezett száma igen szomorú hireket hoz az ázsiai harcztérről. E lap erzerumi harcztéri tudósítója a következő sürgönyö­ket küldi: Erzerum, máj. 23. reggel. Az oroszok elő­őrsei Oltiban vannak és nyilván e városba törekesz­­nek. Előkészületek történnek az ellenség várt táma­dása ellen. Erzerum, máj. 23. éjjel. Az oroszok oly za­varba ejtő gyorsaságot fejtenek ki hadmozdulataik­kal, hogy a tényleges helyzetet szintén lehetetlen figyelemmel követni vagy leírni. Nézetem szerint képtelenség volna most a hadi helyzetnek válságos jelentőséget túlozni. A törökök főhadi­szállása most Erzioganban van, hol sánczokat vetnek a lehető gyorsasággal és más védelmi intézkedéseket tesznek. A távirdaösszeköttetés bizonytalanná válik, és meg­lehet, hogy mihamar meg fog szakadni vagy elvá­­gatik. Erzerum, máj. 23. éjfél. Ahmed Mukhtar pasa nagy erővel Tzakirbabadaghra ment. Az orosz balszárny előőrsei hír szerint Tanhoz közelednek és némi csatározásaik voltak a török haderőkkel, me­­lyek észak felé húzódtak. Ugyane lap még egy más nevezetes sürgönyt is közöl, melyet az ázsiai török hadsereg­nél levő angol katonai meghatalma­zott útján Bécsen át kapott, s mely igy szól: Muk­­tar pasa teljesen képtelen volt a Karstól Erzerum felé vezető hegyszorosokat megvédeni, miért is már tizennégy napja visszavonult, attól félve, hogy körül­kerítik. A törökök csata nélkül vonultak vissza. Az oroszok gyors előhaladását a katonai meg­bízott annak tulajdonítja, hogy a törökök semmine­mű elővigyázati intézkedéseket nem tettek, s attól tart, hogy a törökök nem lesznek képesek Erzeru­­mot megtartani hosszabb idáig. E vár­os este­ig-PT1 nagy csapás leend a törökökre. Ezen szomorú hírekről a »Daily Tel.« vezér­­czikkében ezt mondja : Az ottománokat Ázsiában nagy szerencsétlenség érte. A török főhadiszállást Erzerumból kilenc­ven angol mértfölddel hátrább kelletett tenni Erzinganba. Ez a legnevezetesebb hír, a­mi idáig a harcztérről érkezett. Involválja azt, hogy valami rendkívüli véletlen, mely Ardabán elestével sokkal komolyabb következményű lehet a törökökre, adta elő magát. Tegnap azt írtuk, hogy az oro­szok előőrsei Pennekig értek, és ma már azt kell közölnünk, hogy Oltihan vannak. Az ar­­daháni török menekülő sereg nyomában az oroszok Ardanudsig is mint üldözők előre nyomultak, mert nagyon kis erő elégséges egy megvert ellenséget mozgásba hozni, főkép ha annak nincs hova mene­külni. E tényekhez járul, hogy az egész orosz haderő, mely az Arastól északra állott, egyenle­tes előhaladásban van, csakis egy ponton, Kars­­nál lévén megszakított vonalban feltartóztatva. Azonban e vártól nyugati irányban nincs akadály, mely a jobbra vagy balra közlekedést feltartóztassa s igy Erzerum és Kars közt az összeköttetés az oro­szok által el van vágva. De még mindez magában vé­ve sem látszik előttünk elegendő oknak arra, hogy miért kelljen az erzerumi főhadiszállást elhagyni. Ha­nem nagyon valószínű,hogy az oroszok a jobb szárnyon tömörítették hadseregeiket,s hogy Mukhtár észrevette, miszerint Soghanlu Daghnál északról támadhatják hatba és ezért vonult vissza, hogy közelebb legyen Erzerumhoz. De a tudósító még hozzá teszi, hogy lehetetlen a válságos helyzetet túlozni, mely frázis azt jelenti, hogy az tehát reménytelen. A­miből nyilván azt kell következtetni, hogy valami olyan szerencsétlenség érhette a török hadsereget, mely­ről még nem érkezett hír s ezt az orosz balszárny­­nál kereshetjük. Erről csak azt hallottuk, hogy az elfoglalta Bajazidot, aztán Djiadint aztán Karika­­lissát, s aztán, hogy mozdulatait Van felől fenyeget­ték a kurdok. Most már azt is következtettetnünk kell, hogy a törökök délen vereséget szenvedtek. Vájjon Erzerumot feladják-e a törökök, azt még nem lehet tudni, de a főhadiszállás hátratétele minden nyilván­való ok nélkül arra enged következtetni, hogy mindez is lehetséges, s hogy tán az egész ör­ményországi háború a törökökre nézve szerencsétlen véget ér. Ilyennek látszik a helyzet, azon néhány rö­vid szó után ítélve, melyet az erzerumi tudósító kül­dött , azonban részletesebb értesítést kell bevárnunk, hogy e megdöbbentő események fel legyenek derítve. A cserkesz fölkelés. A párisi lapokból a »Daily Teleg.« külön hu­zalán a következő híreket hozza: Tiflis, máj. 23. A törökök felégetnek minden várost a tengerparton. A háború barbár jelleget ölt mindkét fél részéről mi­nét előbbeni háború alkalmával még soha nem tanú­sított. A páti tiflisi vasút több ponton el van rom­bolva a felkelők által. K­r­a k ó, máj. 23. Krimiában a tatár lakoság közt nagy az izgalom. Minden pillanatban várják a törökök partra szállását. Asztrahanhoz közel elfog­tak nehény török emissárust, kik a musulmán népe­s­­séget felizgatták. Az orosz lázadásról szóló hírek túlzottak, de nem szenved kétséget, hogy a tatárok közt titkon terjed az izgatás s már több helyen komoly zavarok törtek ki. Az Aldunáról. Küsztendse,máj. 24.(A »Daily Tel.« sürg.) Tatár és cserkesz irregul­árisok átkeltek tegnap Tres­­nevodánál a Dunán és hat foglyot s több marhát hoztak vissza magukkal. N i c o p o 1 i s, máj. 24. Az oroszok a Duna túlsó partján ütegeket állítanak és Turnán a védmüveket igen erélyesen erősitik. Konstantinápolyból, máj. 18-iki kelet­tel egy hosszabb levelet közöl a »Pol. Corr.«, mely­ben azt írja, hogy Ausztria-Németország és Olaszor­szág képviselői azzal az utasítással érkeztek meg, miszerint fölhívják a porta figyelmét arra, hogy ok­talanul cselekszik, ha az egyenlőtlen háborút Orosz­országgal folytatni fogja. Azonban e hir valószínű­leg csak arra vezetendő vissza, hogy nevezett hatal­mak mint Anglia is a jelen komoly pillanatban kép­viseltetni akarják magukat a portánál. Aztán elmond­ja a levelező, hogy a batumi és suchumkalei siker j­v gjoiok­xuillasokba teve a toroküket. Ba­­tumnál a hivatalos jelentés szerint — úgymond — 4000 halott és ugyanannyi sebesült volt az oroszok vesztesége. S a cserkeszek fölkeléséről azt tartják, hogy ezzel sikerülni fog a Fekete- és Kaspitenger mellékén lakó összes mohamedán lakosságot föllází­­tani. Itt levő idegen katonák azonban — így folytat­ja — azt állítják, hogy Oroszország 50,000 katoná­val teljesen fékentarthatja az egész Kaukázust. Sze­rencsétlenségnek tartja, hogy a szultán két kegyen­­cze Mahmud Damat és Redif pasák az idegeneket féltékenyen kizárni igyekeztek a török hadseregből. Ennek az a következése, hogy Abdul Kerim a Du­nánál egyik nagy hibát a másik után követi el. (?) Krim déli részét nagyszámú orosz csapatok kezdik megszállni, mert attól tartanak, hogy kitör a lázadás a tatárok között. A tatárok eddigelé békésen tartják magukat, maguk szolgáltattak át a a muszkáknak több török proclamátió­ példányt, mely­ben a tatárok lázadásra hivatnak fel, mely esetben a törökök egy külön tatár khánság felállítását ígérik. Az oroszok attól is tartanak, hogy a török hajóhad egy része oda talál vetődni a krími partokra is. Főleg azóta kapott lábra e félelem, mióta a török flotta jó sikerrel működött az abehaziai partokon. Todilében tábornokot Szebasztopolba várják. A m. tud. akadémia 37-ik kezülése. Budapest, máj. 27-én. Az akadémia jelen közgyűlése szokatlanul ke­véssé volt látogatva. A tagok számára elzárt helyiség ugyan teljesen megtelt, de a nagyterem, karzat fele részben üres volt. A termet Mikó Imre koszorúzott arczképe díszítette. Jelen voltak többek közt: Trefort és Szende miniszterek, Haynald érsek, Hollán Ernő honvédtábornoki díszruhában, Zsedényi Ede stb. Az ülést Lónyay gr. újonnan is választott elnök nyitotta meg. Beszédét egész terjedelmében kaffilju­k, a mint következik. Minden népnek, mely az előhaladott nemzetek versenyében jövőt kíván biztosítani magának, nélkü­­lözhetlen feladata képezni a szellemi erőt, mivelni a tudományt és haladni a civilizációval. A munkásság, melyet a tudomány terén kifejt, az érdeklődés, mely­­lyel a szellemi előhaladás iránt viseltetik, a jelen korban legvilágosabb tanújelei a fajok életképessé­gének. A magyar nemzetnek is fokozni kell szellemi erejét, mert ez fenállhatásának legfőbb biztosítéka , s reméljük, hogy mindinkább élénkülni fog és átalá­­nos lesz a szellemi mivelődés utáni törekvés. A múlt­ban is voltak jeles tudósaink, kik e munkának szen­telték életüket; nem találkoztak ugyan mindig elis­meréssel s a megérdemelt jutalommal és elszigetelt munkásságuk gyakran nem hozta meg a várt ered­ményt. A mai jobb korban a tudomány férfiai egye­sült erővel képesek fokozni üdvös tevékenységüket. Az intézetek közt, melyeket a magyar nemzet a tudományoknak szentelt, b első az akadémia. A feltűnt tehetségeket igyekszik körében egyesíteni,­­ az érdem talál elismerést. De azoknak, kiket az aka­démia elismeréssel megtisztelt, midőn tagjai közé fogadt, nem a babérokon nyugodni feladatuk, hanem folyvást arra kell emlékezniök, hogy ezen nemzeti tudományos intézet a szellemi munkásság verseny­­pályája. Szolgálni a hazának a tudomány terjesztésének s a szellemi erők fejlesztésének terén : e tudományos egyesület nemes czélja. Ezt várja tőle a magyar nem­zet értelmisége,­­ ezért kiséri meleg részvéttel s ál­dozatkész pártfogással működését, nyomról-nyomra, évről-évre megfigyeli tevékenységét, s a széles körben elterjedő részvétel mutatja, hogy akadémiánk meg­felelni iparkodik feladatának, s a mivelt nagy közön­ség méltányolja igyekezetét. Három évre határozzák meg az akadémia sza­bályai az időszakot, melyben az akadémia és osztá­lyainak elnökei új választás alá jönnek,­­ tehát három év az akadémia életében egy korszakot képez. Miután az ép lefolyt három évben engem ért a sze­rencse az akadémia elnökségét viselhetni , érzem azon kötelezettséget, hogy a mai nap rövid vázlatban számot adjak, mily működést fejtett ki az akadémia az elmúlt cyclus alatt, s mily eredményekkel számol­hat be az ország előtt. S minthogy az uj választás megtisztelő bizalmából, melyért társaimnak őszinte, hálás köszönetét mondani el nem mulaszthatom — ismét nekem jutott a szerencse, az akadémia ünnepé­lyes ülésén elnökölhetni, engedjék meg, hogy ezúttal a szónoklati modért kerülve, az akadémia osztályai­nak három évi tevékenységét, s az akadémia anyagi állapotában történt változásokat ismertessem. A magyar nyelv és irodalom körül oly nagy érdemeket szerzett nyelv- és széptudományi I. osztály az utóbbi három év alatt is lankadat­lan munkásságot fejtett ki, úgy a szélesebb értelem­ben vett, mint a szorosabb magyar nyelvtudomány terén. — Hunfalvy Pál »Nyelvtudományi közlemé­nyei«, Budenz József »Magyar-ugor szótára«, a ma­gyar összehasonlító nyelvészet nevezetes mozzanatai. A szorosabb értelemben vett magyar nyelvtu­domány terén nyomós munkásságot látunk nem egy irányban. Történeti nyelvészetünk újabb lendületet vett, nem említve a »Nyelvemléktárt«, melyből már öt kötet jelent meg, a »Történeti szótár« előmunká­latai annyira haladtak, hogy az még ez év folytán be lesz fejezve. 1875—76-ban földolgoztattak a XVI., XVII. és részben a XVIII. század nyelvemlékeinek nagyobb része, és köztük a nagy terjedelmű bibliai fordítások ; a tekintélyesebb írók munkáiból össze­sen 185 nyomtatvány, 95 ezer legnagyobbrészt idé­­zetes szóval. A codexek szótára már régebben kidol­goztatott, és az egész szótár szerkesztése a jövő év­ben megkezdhető, s legkésőbb 1880-ban nyomtatás­ban is megjelenhet. Az osztály üléseiben a magyar ethymologia és syntaxis nem egy kérdése fejtegettetett, és a régibb neologia s az orthologia tévedései éles bírálat alá ve­tettek s mindkét párt nézetei tisztulnak s a küzdelem végeredménye mind a nyelvtudomány, mind a pró­zánk fejlődésére csak hasznot fog árasztani. A ma­gyar helyesírás revisióját is bevégezte a nyelvtudo­mányi bizottság, és még ez évben az akadémia elé terjesztendő. A »magyar költők tárának« első kötete is megjelenőben van, s e több kötetre tervezett válla­lat nem csekély befolyással lesz a nyelvészeti és iro­dalom­történeti behatóbb tanulmányok elősegítésére. Megfelelt tehát az akadémia az utolsó három évben is azon romos feladatnak, melyet szamara alapí­tói kitűztek,­­ mivelve a magyar nyelvet, ku­tatva és gyűjtve a múltból a magyar nyelv kincseit. Nevezetes tehát azon tevékenység is, melyet az akadémia az elmúlt három évben ama feladatnak szentelt, melyet magának főczélul kitűzött, u. i. a tudomány magyar nyelven mivelése és terjesztése, melylyel leginkább a II. és III. osztály foglalkozott. Ali. bölcsészeti, társadalmi és tör­ténet­tudományi osztály ülésein 53 érteke­zés olvastatott fel, — ezek közt a nem akadémiai tagok által, minthogy az akadémia mindenkor kész­séggel nyit tétt a körén kívül álló tudományos erők­nek is. Legnagyobb volt ama tevékenység, melyet a »történelmi bizottság« kifejtett, — támo­gatva a törvényhozás által a hazai történeti kutfor­­rások kiadására megszavazott jelentékeny összeggel. Kiadványai három év alatt 30 kötetet tesznek, ki­terjedvén a hazai történelem minden korszakára. De hazai történetünk kutforrásainak kutatásánál és közzétételénél, az osztály különösen felkarolta a dip­­lomatia összeköttetések és a jogtörténet eddig elha­nyagolt téveit. Az Anjou- és Mátyás-kori diplomatiai emlékekből 6, a magyar és erdélyi országgyűlési em­lékekből 5 kötet jelent meg. Az osztály rendelkezésére álló bővebb anyagi erő segélyével, és egyes tagjainak buzgósága folytán a bizottság Európa minden részében tagjai és meg­bízottai által, sikeres levéltári kutatásokat eszközölt, s nagy mennyiségű, hazánkat illető okmányokat és leveleket másolt le, melyek mindannyian új világot vetnek hazánk történetére. Okmányok, melyek eddig előttünk elrejtve voltak, hozattak napfényre, Spa­nyolországban a timancassai államlevéltárban, az egykori lengyel királyság varsói levéltárában, úgy szintén Olasz- és Németország számos városában. Nevezetes buzgalommal működik az akadémiá­nak archaeologiai bizottsága is, hazánk műemlékeinek felkutatása és tudományos megismer­tetése körül, s »Archaeologiai értesítője« által a nagy közönség érdeklődését a nemzeti múlt emlékei iránt ébren tartani iparkodik. »Archaeologiai közlö­nye« és »Régészeti emlékei« díszesen és szakszerűen kiállított s műemlékekben gazdag kötetei a külföldi szakközönség elismerését is kivívták. A nemzetgazdasági bizottság kivált az utóbbi időben nevezetes tevékenységet igyekszik kifejteni, s újra megindítá a »Nemzetgaz­dasági szemlé«-nek kiadását, s fontosabb nemzetgaz­dasági és statisztikai kérdéseknek megvitatását. Cse­kély ugyan azon pénzerő, mely ezen bizottság ren­delkezésére áll, s hazánkban még folyvást kevés az érdeklődés ezen tudomány iránt; mindamellett re­ménylen­ lehet, hogy a jövőben eredményteljes mun­kásságot lesz képes kifejteni azon tudományok terén, melyek terjesztése Magyarországban egyik legfon­tosabb feladat. A jogtudomány terén kitűzött és sikere­sen megoldott pályakérdések által törekedett az esz­mék tisztázására. Nem hagyhatom említés nélkül a nagy ered­ményt, melyet az akadémia könyvkiadó vállalata már eddig is elért. A tudomány magyar nyelven terjesztése és mivelése lévén főfeladata, ezen czélját fokozni vélte, midőn a nagy közönség igényeihez alkalmazott, de a mai tudomány magaslatán álló kitűnő külföldi mun­kákat magyar fordításban és hasonló eredeti munká­kat is kiadni vállalkozott. A múlt három év alatt a könyvkiadó vállalat 22 kötet munkát adott ki; — köztük Macaulay, Car­lyle, Curtius, Boissier, Göthe, Lewes, Momsen, Gneist, Todd világhírű munkáinak magyar fordítását; — »Magyarország ethnographiá«-ját Hunfalvy Páltól, a »Szerbek történet­­ét Kállay Bénitől. Az akadémia áldozatkészsége lehetővé tette, hogy az egy évre ígért 60 ívnyi tagilletmény helyett közel 100 év adatott ki. A közönség részvéte igazolta az akadémia felte­vését, hogy ily vállalat átalánosan érzett szükséget elégít ki,­­ sőt felülmúlta várakozását; a pártoló tagok száma mindinkább szaporodván, több munkát újra kellett nyomatni. A III. mathematikai és természet­­tudományi o­s­z­t­á­l­y igyekezett ezen három év alatt is a rendelkezésére álló erőkhöz képest e tudo­mány minden ágával foglalkozni. Munkásságának jellemzésül szolgáljon, hogy: A c­h­e­m­i­a terén Than Károly rendes tag oly kísérletek keresztülvitelével foglalkozik, melyek megoldása a jelenkor természetbúvárai által főczélul van kitűzve. Hosszas fáradozásainak eredményét »Vegytani vizsgálatok« czimen megkezdte közzé tenni. A növény- és állattan terén Magyar­­ország flórája és faunája megírásához az akadémia engedélyezésével ezen három év alatt is nagy siker­rel folyt az adatgyűjtés, s e mellett az anyagok föl­dolgozása is megkezdetett; befejeztetett és kiadatott azon gombászati munka, mely a külföld legszebb ha­sonló természetű kiadványai mellett, úgy tartalomra, mint díszre nézve méltó helyet foglal el. A geológia terén Szabó József a dunai trachyt-csoport földtani leírását fejezte be, melyben először van keresztülvive nagyobb területen a vul­káni kőzetek egyes képleteinek tárgyalása s ezen dolgozat kitűnő helyet foglal el a III. oszt. kiadvá­nyai közt. A terv maga is az akadémia kebelében fogamzott és érlelődött meg, s oly alapon nyugszik, mely a geológia ezen ágára üdvös befolyást helyez kilátásba. A physikai geograph­ia körébe tarto­zó tanulmányok közül fölemlítem az isogonok rend­hagyó menetéről szóló tanulmányt, mely Magyaror­szág erdélyi részében graphikailag lett kitüntetve. De a hő­elmélet kérdése körül is történtek nevezetes nyomozások. Csillagászati dolgozatok is megin­dultak, melyeknek tárgyát az üstökösök definitív pá­lyaszámítása, csillagmozgások és csillagészlelések képezték. Egy magáncsillagdatulajdonos, Konkolyi, mint tagja az akadémiának, az astr­o­physika terén tett észleléseinek eredményét tette közzé. Megere­ní­­tendő az is, hogy a természettudományi társulatra nézve az akadémia segélyezése tette lehetővé az ál­tala kiadott természettudományi munkák előfizetési árának leszállítását, a­mi e téren is az olvasó­közön­ség számát gyarapította. Végre a tudományok terjesztése végett az aka­démia három-négyszáz példányt oszt ki ingyen éven­­kint összes kiadásából. Ezek közt számos tanintézet foglaltatik. N­evezetes volt tehát azon tevé­kenység, melyet az akadémia a múlt há­rom év alatt a tudomány és irodalom magyar nyelven mivelése és terjeszté­se körül kifejtett, — és gyakorlatinak bizo­nyult be a szakbizottságok rendszerének bővebb ki­fejtése,­­ mert azok működése nevezetesen fokozta az akadémia tevékenységét. Áttérek az akadémia vagyoni álla­potában a múlt három év alatt mutatkozott kö­rülmények elősorolására. Az ezelőtt három évvel tartott ünnepélyes ülé­sen jelentettem, hogy 1874. január 1-én az akadé­mia vagyona 1.774.993 frt 21 kv volt. Ma az elszá­molás iránt felállított elvek szerint a vagyoni állapot nem változott, tehát most is ugyanezen összegben van az akadémia vagyona kimutatva. E tény magyaráza­tára a következő közleményt kell felemlítenem: Az akadémia palotájának tetőzetén támadt tűz, mely annak egy részét elhamvasztotta, kimutatta elkerülhetlen szükségét annak, hogy a palota teteje ég­etlen tetőzettel láttassák el, különös tekintettel a nemzet tulajdonát képező képtárra. Elhatároztatott tehát a régi szerkezetű fatetőzet lebontása, és he­lyette vasszerkezetű ég­etlen tetőzet helyreállítása,­­ továbbá az akadémia palotájában és a képtárban a vízfűtés behozatala. Minden alkalmazott takarékosság mellett is, az építkezés nevezetes kiadásokat igényelt, összesen u. i. 144,330 frt 31 krt. Ennek keresztülvitele után a val­lás- és közoktatási miniszter 6000 írttal emelte a kép­tár elhelyezése czéljából birt helyiségek évi bérét. A palotába befektetett fentebbi összeggel emelkedett ugyan az akadémiának palotájában leírt értéke, de az igazgatótanács helyesebbnek látta az évenként mutatkozott eredményt, azaz a többletet, az építke­zésre kiadott összegek törlesztésére, illetőleg leírá­sára fordítani. Ezen eredmény a három év alatt összesen 76,213 frt­­­kr volt, mely az imént említett épít­kezési összegből levonva leíratott, úgy hogy 1876. decz. 31-én 68,117 frt 30 kr áll fenn, mely összeg a jövő évek eredményéből lesz leírandó. Ha ezen épít­kezést tenni nem kellett volna, ma az akadémia vagyona az 1874. jan. 1-i állapotnál összesen 76,213 frt 1 krral nagyobb összegben lett volna kimutat­ható. A mostoha anyagi viszonyok, melyek hazánkra az utóbbi időkben súlyosodtak, hatással voltak az akadémia alapítványainak gyarapodására is; minek bizonyságául elég legyen idéznem, hogy az utolsó három évben az azt megelőző három évben tett ala­pítványokból összesen 65,082 frt 52 kr folyt be, me­lyek közt a 2000 frton felüliek voltak: dr. Bozsán József 40,000 frtos, Borbély Sámuel 4000 forintos, Hofrichter József 2473 frt 47 kros, Harkányi Fü­­löp 2000 forintos, és Schossberger S. V. 2000 frtos alapítványai. Az utolsó három évben tett alapítványokból következő, aránylag csekély összegek folytak be : gr. Csekonics Jánostól 5000 frt, Kőhalmi Németh La­jostól 2000 frt és Jakabffy István alapítványa 2000 frt. Ezeken kívül a három év alatt régibb alapítvá­nyok befizettettek 26.550 frt erejéig. Az értékpapírok elhelyezésénél lehető biztossá­got igyekezett az igazgatótanács szem előtt tartani, mit bizonyít azon körülmény, hogy 471.723 frt 51 krt tevő értékpapírkészletből 1876. decz. 31-én 451.000 frt magyar földhitelintézeti záloglevelekben van elhelyezve. E három év alatt a magy. tud. akadémia fel­adatát képező czélokra a bevett saját jövedelmekből és államsegélyekből összesen 324,492 forint 59 krt fordított. Az akadémia vagyoni ereje szép összeg és né­mely általa végzett országos feladatokra, mint pl. a történeti források kiadására stb. az államtól is kap évi segélyt, mindamellett jövedelmei az akadémia mostani tudományos működésének ma már nem fe­lelnek meg, minek tanúságául többek közt felemlí­tem, hogy az értekezések kiadására ez évre előirá­nyozhatott összeg már ma, az évnek első felében, ki van meritve. Az akadémia azon szerencsés helyzetben van hogy bir munkára kész szellemi erővel, — mely erő hála istennek naponta növekedik; a munkatér, mely előttünk áll, még véghetetlen nagy, — de a nagyobb mérvű magasabb s fokozottabb előhaladásra hiányzik a szükséges anyagi erő, é­s munkásságunk­nak csakis az akadémia ezen anyagi erejének szerény­sége szab korlátokat. Tehát minden, az aka­démiának szánt hagyaték és adomány hazánk szellemi p­rodu­ktiój­át eme­l­i,­a tudományos irodalmát gyarapítja. ’ Ne lankadjon tehát e nemzetben a buzgalom és áldozatkészség a szellemi tevékenység terén a szellemi czélok előmozdítására. A buzgalom és áldo­zatkészség az, mi ezen akadémiát megteremtette és megalapította s csak ez lesz képes azt jövőre is fen­­tartani s üdvös hatását tovább fejleszteni, úgy hi­szem, hogy valamint a múltban, úgy a jövőben is meg fognak emlékezni a buzgó hazafiak ama nagy szolgálatukról, melyet az akadémia fenállása óta a magyar nyelv s a tudományok mivelésére nézve tett, s mi a jövőben is őszinte törekvése. Reményben, hogy az akadémia jövő évi nagy­gyűlését egy ünnepéllyel fogjuk berekesztni. A ke­gyelet emléke lesz ez a nemzetnek, s különösen aka­démiánknak, a midőn az akadémia volt nagy érdemű elnöke, irodaimnak egyik legkitűnőbb bajnoka s ha­zánk egyik nevezetes államférfia, b. Eötvös Jó­zsef szobrát leleplezzük.

Next