A Hon, 1877. május (15. évfolyam, 106-135. szám)
1877-05-28 / 132. szám
132 szirm. XV. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1877. Hétfő, május 28. Kiadó-hivatal: Barátok tere. Athenaeum-épület földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.......................................... 6 frt — kr. 6 hónapra..........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda.: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhivás XV-dik évfolyamára. Előfizetési árak : (A »Hon« megjelen naponkint kétszer.) Junius Íróra ........................... 3 frt. Junius-Juniusra ... 4 » Junius—augustusra . . . » Junius—september . . . » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeumépület) küldendő. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, május 27. Monarchiánk és Oroszország közti megállapodásokról szárnyaltak a hírek néhány nap óta nagy átalánosságban. Berlinből most megerősítik e hírek. Ezen állítólagos megállapodások, vagy egyezség szerint a Morava folyó (Szerbiában) képezné az orosz támadási operációk határvonalát. Az egyezség — állítólag — három pontra vonatkozik : a terület változásokra a békekötés után, a dunai szabad hajózásra és a Duna-torkolat semlegesítésére, így olvassuk ezt egy berlini táviratában a »P. Ll.«-nak. A konstantinápolyi tüntetések eredményéről e sorok írásáig újabb hír nem érkezett. Ami a csatatért illeti, legfontosabb azon tudósítás, hogy az oroszok ostromolják már Karsot, de nagy veszteségekkel és Mukhtár pasa Ardahán visszafoglalására nyomul előre. Az Al-Dunán a törökök igen szerencsétlenek e monitorokkal. Már a második ágyúnaszádjuk repült a levegőbe. Ez mindenesetre érzékeny veszteség. Ha ez így megy, nem lesz mivel gátat vessenek az oroszok átkelésének, kik kényelemmel verhetnek aztán hidat a Dunán. Az érdekes Görögország is mozgolódik. A napokban a görög tanuló fiatalság Athénben ünnepélyt rendezett a »szabadságharczosok« ellenére. Az ünnepélyben tekintélyes képviselők is vettek részt, mint pl. Komondurosz. A népes menet »éljen a háború!« kiáltásokkal Deligeorgisz miniszterelnök lakása elébe vonult. A miniszterelnök erre meg is jelent az ablaknál s harczias kiáltozásokra azt felelé, hogy ő is osztja ezen kívánságokat s örül, hogy azokat akkor látja megfogamzani a fiatatalság szivében, mikor a nemzet tanácsadóit ugyanazon eszmék lelkesítik s arra törekednek, hogy Görögország becsületét megboszulják. Természetes, mondá Deligiorgisz, hogy akkor, midőn a kelet ügyeinek rendezése került napirendre, a hellenizmus is mozgásba jön, de a hazaszeretet az eszélyes eljárást követeli.« Bratianu román miniszterelnök Károly fejedelemhez annak uralkodása 11 évfordulója alkalmából egy beszédet intézett,melyben többi közt ezeket mondá : »Múltunk megnyugtathatott már minden garancziahatalmat azon czélok iránt, melyekre mi törekszünk. Cselekményeink a jelenben meg fogják győzni különösen hatalmas szomszédainkat, Oroszorzágot és Ausztriát arról, hogy politikánk csakis a fentartás politikája és ha mi ma végkép elszakadunk Törökországtól, ez csak azért történik, hogy ne szenvedjük többé convulsióinink visszahatását. Ha fegyvert ragadunk, ez csak azért történik, hogy a porta támadását viszonozzuk, ellenébe egy gátat állítsunk és megakadályozzuk a támadás ismétlődését. A hatalmak meg fognak győződni arról, hogy helyzetünkben, két nagy és hatalmas birodalom között fentartásunk érzete megtilt minden kalandoros igényt, mely fenállásunkat veszélyeztethetné. Mi tehát reméljük, hogy a mostani Románia határai között, mely tényleg és európai jog alapján, örökünk, kiérdemeljük a garancziahatalmak védelmét és gondoskodását, ha ma jogaink és függetlenségünk védelmére a végsőig is küzdünk. « Tehát előre fenség, isten nevében!« —Wirkner Lajos országyülési képviselő, mint a »K. N.« hallja, a jobboldali ellenzékhez csatlakozott. — A magyar királyi igazságügyminiszter a következő rendelet bocsátotta ki. 8 A Bécsben székelő német birodalmi nagykövetség a közös cs. és kir. külügyminisztériumot értesítette arról, miszerint kormánya intézkedett, h hogy a német kikötőkben az osztrák-magyar hajókon alkalmazott hajóskapitányokkal vagy legénységgel tartandó bírósági tárgyalásokhoz az osztrák-magyar conzulok meghivassanak, s az osztrák és a magyar kikötőkben ennek megfelelő viszonyos eljárás alkalmazását kérte. Ennek folytán tekintettel a német vámegyesülettel 1868 márczius 9. között kereskedelmi és vámszerződésünk (1869. VII. t. sz.) 20. czikkére, férfiBBA a Francziaországgal 1866. deczember 11-én, Portugáliával 1873. január 9-én (1874. XXXII. -cz) és Olaszországgal 1874. május 15-én (1875. Kill- t.-cz.) kötött consuli szerződéseinkre, rendelem, hogy a fiumei kikötőben a német hajókon alkalmazott hajóskapitánynyal vagy legénységgel tartandó bírósági tárgyalásokhoz az ottani német birodalmi conzul mindenkor hivatalból meghivassék. Kelt Budapesten, 1877. évi május hó 25-éd. — Perczel Béla, s. k. — Az osztrák képviselőház jövő kedden kezdi meg újra tárgyalásait. Ez alkalomból írja egy bécsi lap, hogy az osztrákok méltatlanul vádoltatnak azzal részünkről, mintha elhúzni - halasztani akarnák a kiegyezési művet. Az ellenkezőt bizonyították be Sturm és Dumba indítványának elvetésével. Képviselői körökben, a »Presse« szerint, remélik, hogy a kiegyezés a nyár folytán minden incidens nélkül létre fog jönni. Az orosz-török háboru. Az oroszok rohamos előnyomulása Ázsiába. A »Daily Telegr.« ma este érkezett száma igen szomorú hireket hoz az ázsiai harcztérről. E lap erzerumi harcztéri tudósítója a következő sürgönyöket küldi: Erzerum, máj. 23. reggel. Az oroszok előőrsei Oltiban vannak és nyilván e városba törekesznek. Előkészületek történnek az ellenség várt támadása ellen. Erzerum, máj. 23. éjjel. Az oroszok oly zavarba ejtő gyorsaságot fejtenek ki hadmozdulataikkal, hogy a tényleges helyzetet szintén lehetetlen figyelemmel követni vagy leírni. Nézetem szerint képtelenség volna most a hadi helyzetnek válságos jelentőséget túlozni. A törökök főhadiszállása most Erzioganban van, hol sánczokat vetnek a lehető gyorsasággal és más védelmi intézkedéseket tesznek. A távirdaösszeköttetés bizonytalanná válik, és meglehet, hogy mihamar meg fog szakadni vagy elvágatik. Erzerum, máj. 23. éjfél. Ahmed Mukhtar pasa nagy erővel Tzakirbabadaghra ment. Az orosz balszárny előőrsei hír szerint Tanhoz közelednek és némi csatározásaik voltak a török haderőkkel, melyek észak felé húzódtak. Ugyane lap még egy más nevezetes sürgönyt is közöl, melyet az ázsiai török hadseregnél levő angol katonai meghatalmazott útján Bécsen át kapott, s mely igy szól: Muktar pasa teljesen képtelen volt a Karstól Erzerum felé vezető hegyszorosokat megvédeni, miért is már tizennégy napja visszavonult, attól félve, hogy körülkerítik. A törökök csata nélkül vonultak vissza. Az oroszok gyors előhaladását a katonai megbízott annak tulajdonítja, hogy a törökök semminemű elővigyázati intézkedéseket nem tettek, s attól tart, hogy a törökök nem lesznek képesek Erzerumot megtartani hosszabb idáig. E város esteig-PT1 nagy csapás leend a törökökre. Ezen szomorú hírekről a »Daily Tel.« vezérczikkében ezt mondja : Az ottománokat Ázsiában nagy szerencsétlenség érte. A török főhadiszállást Erzerumból kilencven angol mértfölddel hátrább kelletett tenni Erzinganba. Ez a legnevezetesebb hír, ami idáig a harcztérről érkezett. Involválja azt, hogy valami rendkívüli véletlen, mely Ardabán elestével sokkal komolyabb következményű lehet a törökökre, adta elő magát. Tegnap azt írtuk, hogy az oroszok előőrsei Pennekig értek, és ma már azt kell közölnünk, hogy Oltihan vannak. Az ardaháni török menekülő sereg nyomában az oroszok Ardanudsig is mint üldözők előre nyomultak, mert nagyon kis erő elégséges egy megvert ellenséget mozgásba hozni, főkép ha annak nincs hova menekülni. E tényekhez járul, hogy az egész orosz haderő, mely az Arastól északra állott, egyenletes előhaladásban van, csakis egy ponton, Karsnál lévén megszakított vonalban feltartóztatva. Azonban e vártól nyugati irányban nincs akadály, mely a jobbra vagy balra közlekedést feltartóztassa s igy Erzerum és Kars közt az összeköttetés az oroszok által el van vágva. De még mindez magában véve sem látszik előttünk elegendő oknak arra, hogy miért kelljen az erzerumi főhadiszállást elhagyni. Hanem nagyon valószínű,hogy az oroszok a jobb szárnyon tömörítették hadseregeiket,s hogy Mukhtár észrevette, miszerint Soghanlu Daghnál északról támadhatják hatba és ezért vonult vissza, hogy közelebb legyen Erzerumhoz. De a tudósító még hozzá teszi, hogy lehetetlen a válságos helyzetet túlozni, mely frázis azt jelenti, hogy az tehát reménytelen. Amiből nyilván azt kell következtetni, hogy valami olyan szerencsétlenség érhette a török hadsereget, melyről még nem érkezett hír s ezt az orosz balszárnynál kereshetjük. Erről csak azt hallottuk, hogy az elfoglalta Bajazidot, aztán Djiadint aztán Karikalissát, s aztán, hogy mozdulatait Van felől fenyegették a kurdok. Most már azt is következtettetnünk kell, hogy a törökök délen vereséget szenvedtek. Vájjon Erzerumot feladják-e a törökök, azt még nem lehet tudni, de a főhadiszállás hátratétele minden nyilvánvaló ok nélkül arra enged következtetni, hogy mindez is lehetséges, s hogy tán az egész örményországi háború a törökökre nézve szerencsétlen véget ér. Ilyennek látszik a helyzet, azon néhány rövid szó után ítélve, melyet az erzerumi tudósító küldött , azonban részletesebb értesítést kell bevárnunk, hogy e megdöbbentő események fel legyenek derítve. A cserkesz fölkelés. A párisi lapokból a »Daily Teleg.« külön huzalán a következő híreket hozza: Tiflis, máj. 23. A törökök felégetnek minden várost a tengerparton. A háború barbár jelleget ölt mindkét fél részéről minét előbbeni háború alkalmával még soha nem tanúsított. A páti tiflisi vasút több ponton el van rombolva a felkelők által. Kra k ó, máj. 23. Krimiában a tatár lakoság közt nagy az izgalom. Minden pillanatban várják a törökök partra szállását. Asztrahanhoz közel elfogtak nehény török emissárust, kik a musulmán népességet felizgatták. Az orosz lázadásról szóló hírek túlzottak, de nem szenved kétséget, hogy a tatárok közt titkon terjed az izgatás s már több helyen komoly zavarok törtek ki. Az Aldunáról. Küsztendse,máj. 24.(A »Daily Tel.« sürg.) Tatár és cserkesz irregulárisok átkeltek tegnap Tresnevodánál a Dunán és hat foglyot s több marhát hoztak vissza magukkal. N i c o p o 1 i s, máj. 24. Az oroszok a Duna túlsó partján ütegeket állítanak és Turnán a védmüveket igen erélyesen erősitik. Konstantinápolyból, máj. 18-iki kelettel egy hosszabb levelet közöl a »Pol. Corr.«, melyben azt írja, hogy Ausztria-Németország és Olaszország képviselői azzal az utasítással érkeztek meg, miszerint fölhívják a porta figyelmét arra, hogy oktalanul cselekszik, ha az egyenlőtlen háborút Oroszországgal folytatni fogja. Azonban e hir valószínűleg csak arra vezetendő vissza, hogy nevezett hatalmak mint Anglia is a jelen komoly pillanatban képviseltetni akarják magukat a portánál. Aztán elmondja a levelező, hogy a batumi és suchumkalei siker jv gjoiokxuillasokba teve a toroküket. Batumnál a hivatalos jelentés szerint — úgymond — 4000 halott és ugyanannyi sebesült volt az oroszok vesztesége. S a cserkeszek fölkeléséről azt tartják, hogy ezzel sikerülni fog a Fekete- és Kaspitenger mellékén lakó összes mohamedán lakosságot föllázítani. Itt levő idegen katonák azonban — így folytatja — azt állítják, hogy Oroszország 50,000 katonával teljesen fékentarthatja az egész Kaukázust. Szerencsétlenségnek tartja, hogy a szultán két kegyencze Mahmud Damat és Redif pasák az idegeneket féltékenyen kizárni igyekeztek a török hadseregből. Ennek az a következése, hogy Abdul Kerim a Dunánál egyik nagy hibát a másik után követi el. (?) Krim déli részét nagyszámú orosz csapatok kezdik megszállni, mert attól tartanak, hogy kitör a lázadás a tatárok között. A tatárok eddigelé békésen tartják magukat, maguk szolgáltattak át a a muszkáknak több török proclamátió példányt, melyben a tatárok lázadásra hivatnak fel, mely esetben a törökök egy külön tatár khánság felállítását ígérik. Az oroszok attól is tartanak, hogy a török hajóhad egy része oda talál vetődni a krími partokra is. Főleg azóta kapott lábra e félelem, mióta a török flotta jó sikerrel működött az abehaziai partokon. Todilében tábornokot Szebasztopolba várják. A m. tud. akadémia 37-ik kezülése. Budapest, máj. 27-én. Az akadémia jelen közgyűlése szokatlanul kevéssé volt látogatva. A tagok számára elzárt helyiség ugyan teljesen megtelt, de a nagyterem, karzat fele részben üres volt. A termet Mikó Imre koszorúzott arczképe díszítette. Jelen voltak többek közt: Trefort és Szende miniszterek, Haynald érsek, Hollán Ernő honvédtábornoki díszruhában, Zsedényi Ede stb. Az ülést Lónyay gr. újonnan is választott elnök nyitotta meg. Beszédét egész terjedelmében kaffiljuk, a mint következik. Minden népnek, mely az előhaladott nemzetek versenyében jövőt kíván biztosítani magának, nélkülözhetlen feladata képezni a szellemi erőt, mivelni a tudományt és haladni a civilizációval. A munkásság, melyet a tudomány terén kifejt, az érdeklődés, melylyel a szellemi előhaladás iránt viseltetik, a jelen korban legvilágosabb tanújelei a fajok életképességének. A magyar nemzetnek is fokozni kell szellemi erejét, mert ez fenállhatásának legfőbb biztosítéka , s reméljük, hogy mindinkább élénkülni fog és átalános lesz a szellemi mivelődés utáni törekvés. A múltban is voltak jeles tudósaink, kik e munkának szentelték életüket; nem találkoztak ugyan mindig elismeréssel s a megérdemelt jutalommal és elszigetelt munkásságuk gyakran nem hozta meg a várt eredményt. A mai jobb korban a tudomány férfiai egyesült erővel képesek fokozni üdvös tevékenységüket. Az intézetek közt, melyeket a magyar nemzet a tudományoknak szentelt, b első az akadémia. A feltűnt tehetségeket igyekszik körében egyesíteni, az érdem talál elismerést. De azoknak, kiket az akadémia elismeréssel megtisztelt, midőn tagjai közé fogadt, nem a babérokon nyugodni feladatuk, hanem folyvást arra kell emlékezniök, hogy ezen nemzeti tudományos intézet a szellemi munkásság versenypályája. Szolgálni a hazának a tudomány terjesztésének s a szellemi erők fejlesztésének terén : e tudományos egyesület nemes czélja. Ezt várja tőle a magyar nemzet értelmisége, ezért kiséri meleg részvéttel s áldozatkész pártfogással működését, nyomról-nyomra, évről-évre megfigyeli tevékenységét, s a széles körben elterjedő részvétel mutatja, hogy akadémiánk megfelelni iparkodik feladatának, s a mivelt nagy közönség méltányolja igyekezetét. Három évre határozzák meg az akadémia szabályai az időszakot, melyben az akadémia és osztályainak elnökei új választás alá jönnek, tehát három év az akadémia életében egy korszakot képez. Miután az ép lefolyt három évben engem ért a szerencse az akadémia elnökségét viselhetni , érzem azon kötelezettséget, hogy a mai nap rövid vázlatban számot adjak, mily működést fejtett ki az akadémia az elmúlt cyclus alatt, s mily eredményekkel számolhat be az ország előtt. S minthogy az uj választás megtisztelő bizalmából, melyért társaimnak őszinte, hálás köszönetét mondani el nem mulaszthatom — ismét nekem jutott a szerencse, az akadémia ünnepélyes ülésén elnökölhetni, engedjék meg, hogy ezúttal a szónoklati modért kerülve, az akadémia osztályainak három évi tevékenységét, s az akadémia anyagi állapotában történt változásokat ismertessem. A magyar nyelv és irodalom körül oly nagy érdemeket szerzett nyelv- és széptudományi I. osztály az utóbbi három év alatt is lankadatlan munkásságot fejtett ki, úgy a szélesebb értelemben vett, mint a szorosabb magyar nyelvtudomány terén. — Hunfalvy Pál »Nyelvtudományi közleményei«, Budenz József »Magyar-ugor szótára«, a magyar összehasonlító nyelvészet nevezetes mozzanatai. A szorosabb értelemben vett magyar nyelvtudomány terén nyomós munkásságot látunk nem egy irányban. Történeti nyelvészetünk újabb lendületet vett, nem említve a »Nyelvemléktárt«, melyből már öt kötet jelent meg, a »Történeti szótár« előmunkálatai annyira haladtak, hogy az még ez év folytán be lesz fejezve. 1875—76-ban földolgoztattak a XVI., XVII. és részben a XVIII. század nyelvemlékeinek nagyobb része, és köztük a nagy terjedelmű bibliai fordítások ; a tekintélyesebb írók munkáiból összesen 185 nyomtatvány, 95 ezer legnagyobbrészt idézetes szóval. A codexek szótára már régebben kidolgoztatott, és az egész szótár szerkesztése a jövő évben megkezdhető, s legkésőbb 1880-ban nyomtatásban is megjelenhet. Az osztály üléseiben a magyar ethymologia és syntaxis nem egy kérdése fejtegettetett, és a régibb neologia s az orthologia tévedései éles bírálat alá vetettek s mindkét párt nézetei tisztulnak s a küzdelem végeredménye mind a nyelvtudomány, mind a prózánk fejlődésére csak hasznot fog árasztani. A magyar helyesírás revisióját is bevégezte a nyelvtudományi bizottság, és még ez évben az akadémia elé terjesztendő. A »magyar költők tárának« első kötete is megjelenőben van, s e több kötetre tervezett vállalat nem csekély befolyással lesz a nyelvészeti és irodalomtörténeti behatóbb tanulmányok elősegítésére. Megfelelt tehát az akadémia az utolsó három évben is azon romos feladatnak, melyet szamara alapítói kitűztek, mivelve a magyar nyelvet, kutatva és gyűjtve a múltból a magyar nyelv kincseit. Nevezetes tehát azon tevékenység is, melyet az akadémia az elmúlt három évben ama feladatnak szentelt, melyet magának főczélul kitűzött, u. i. a tudomány magyar nyelven mivelése és terjesztése, melylyel leginkább a II. és III. osztály foglalkozott. Ali. bölcsészeti, társadalmi és történettudományi osztály ülésein 53 értekezés olvastatott fel, — ezek közt a nem akadémiai tagok által, minthogy az akadémia mindenkor készséggel nyit tétt a körén kívül álló tudományos erőknek is. Legnagyobb volt ama tevékenység, melyet a »történelmi bizottság« kifejtett, — támogatva a törvényhozás által a hazai történeti kutforrások kiadására megszavazott jelentékeny összeggel. Kiadványai három év alatt 30 kötetet tesznek, kiterjedvén a hazai történelem minden korszakára. De hazai történetünk kutforrásainak kutatásánál és közzétételénél, az osztály különösen felkarolta a diplomatia összeköttetések és a jogtörténet eddig elhanyagolt téveit. Az Anjou- és Mátyás-kori diplomatiai emlékekből 6, a magyar és erdélyi országgyűlési emlékekből 5 kötet jelent meg. Az osztály rendelkezésére álló bővebb anyagi erő segélyével, és egyes tagjainak buzgósága folytán a bizottság Európa minden részében tagjai és megbízottai által, sikeres levéltári kutatásokat eszközölt, s nagy mennyiségű, hazánkat illető okmányokat és leveleket másolt le, melyek mindannyian új világot vetnek hazánk történetére. Okmányok, melyek eddig előttünk elrejtve voltak, hozattak napfényre, Spanyolországban a timancassai államlevéltárban, az egykori lengyel királyság varsói levéltárában, úgy szintén Olasz- és Németország számos városában. Nevezetes buzgalommal működik az akadémiának archaeologiai bizottsága is, hazánk műemlékeinek felkutatása és tudományos megismertetése körül, s »Archaeologiai értesítője« által a nagy közönség érdeklődését a nemzeti múlt emlékei iránt ébren tartani iparkodik. »Archaeologiai közlönye« és »Régészeti emlékei« díszesen és szakszerűen kiállított s műemlékekben gazdag kötetei a külföldi szakközönség elismerését is kivívták. A nemzetgazdasági bizottság kivált az utóbbi időben nevezetes tevékenységet igyekszik kifejteni, s újra megindítá a »Nemzetgazdasági szemlé«-nek kiadását, s fontosabb nemzetgazdasági és statisztikai kérdéseknek megvitatását. Csekély ugyan azon pénzerő, mely ezen bizottság rendelkezésére áll, s hazánkban még folyvást kevés az érdeklődés ezen tudomány iránt; mindamellett reménylen lehet, hogy a jövőben eredményteljes munkásságot lesz képes kifejteni azon tudományok terén, melyek terjesztése Magyarországban egyik legfontosabb feladat. A jogtudomány terén kitűzött és sikeresen megoldott pályakérdések által törekedett az eszmék tisztázására. Nem hagyhatom említés nélkül a nagy eredményt, melyet az akadémia könyvkiadó vállalata már eddig is elért. A tudomány magyar nyelven terjesztése és mivelése lévén főfeladata, ezen czélját fokozni vélte, midőn a nagy közönség igényeihez alkalmazott, de a mai tudomány magaslatán álló kitűnő külföldi munkákat magyar fordításban és hasonló eredeti munkákat is kiadni vállalkozott. A múlt három év alatt a könyvkiadó vállalat 22 kötet munkát adott ki; — köztük Macaulay, Carlyle, Curtius, Boissier, Göthe, Lewes, Momsen, Gneist, Todd világhírű munkáinak magyar fordítását; — »Magyarország ethnographiá«-ját Hunfalvy Páltól, a »Szerbek történetét Kállay Bénitől. Az akadémia áldozatkészsége lehetővé tette, hogy az egy évre ígért 60 ívnyi tagilletmény helyett közel 100 év adatott ki. A közönség részvéte igazolta az akadémia feltevését, hogy ily vállalat átalánosan érzett szükséget elégít ki, sőt felülmúlta várakozását; a pártoló tagok száma mindinkább szaporodván, több munkát újra kellett nyomatni. A III. mathematikai és természettudományi osztály igyekezett ezen három év alatt is a rendelkezésére álló erőkhöz képest e tudomány minden ágával foglalkozni. Munkásságának jellemzésül szolgáljon, hogy: A chemia terén Than Károly rendes tag oly kísérletek keresztülvitelével foglalkozik, melyek megoldása a jelenkor természetbúvárai által főczélul van kitűzve. Hosszas fáradozásainak eredményét »Vegytani vizsgálatok« czimen megkezdte közzé tenni. A növény- és állattan terén Magyarország flórája és faunája megírásához az akadémia engedélyezésével ezen három év alatt is nagy sikerrel folyt az adatgyűjtés, s e mellett az anyagok földolgozása is megkezdetett; befejeztetett és kiadatott azon gombászati munka, mely a külföld legszebb hasonló természetű kiadványai mellett, úgy tartalomra, mint díszre nézve méltó helyet foglal el. A geológia terén Szabó József a dunai trachyt-csoport földtani leírását fejezte be, melyben először van keresztülvive nagyobb területen a vulkáni kőzetek egyes képleteinek tárgyalása s ezen dolgozat kitűnő helyet foglal el a III. oszt. kiadványai közt. A terv maga is az akadémia kebelében fogamzott és érlelődött meg, s oly alapon nyugszik, mely a geológia ezen ágára üdvös befolyást helyez kilátásba. A physikai geographia körébe tartozó tanulmányok közül fölemlítem az isogonok rendhagyó menetéről szóló tanulmányt, mely Magyarország erdélyi részében graphikailag lett kitüntetve. De a hőelmélet kérdése körül is történtek nevezetes nyomozások. Csillagászati dolgozatok is megindultak, melyeknek tárgyát az üstökösök definitív pályaszámítása, csillagmozgások és csillagészlelések képezték. Egy magáncsillagdatulajdonos, Konkolyi, mint tagja az akadémiának, az astrophysika terén tett észleléseinek eredményét tette közzé. Megerenítendő az is, hogy a természettudományi társulatra nézve az akadémia segélyezése tette lehetővé az általa kiadott természettudományi munkák előfizetési árának leszállítását, ami e téren is az olvasóközönség számát gyarapította. Végre a tudományok terjesztése végett az akadémia három-négyszáz példányt oszt ki ingyen évenkint összes kiadásából. Ezek közt számos tanintézet foglaltatik. Nevezetes volt tehát azon tevékenység, melyet az akadémia a múlt három év alatt a tudomány és irodalom magyar nyelven mivelése és terjesztése körül kifejtett, — és gyakorlatinak bizonyult be a szakbizottságok rendszerének bővebb kifejtése, mert azok működése nevezetesen fokozta az akadémia tevékenységét. Áttérek az akadémia vagyoni állapotában a múlt három év alatt mutatkozott körülmények elősorolására. Az ezelőtt három évvel tartott ünnepélyes ülésen jelentettem, hogy 1874. január 1-én az akadémia vagyona 1.774.993 frt 21 kv volt. Ma az elszámolás iránt felállított elvek szerint a vagyoni állapot nem változott, tehát most is ugyanezen összegben van az akadémia vagyona kimutatva. E tény magyarázatára a következő közleményt kell felemlítenem: Az akadémia palotájának tetőzetén támadt tűz, mely annak egy részét elhamvasztotta, kimutatta elkerülhetlen szükségét annak, hogy a palota teteje égetlen tetőzettel láttassák el, különös tekintettel a nemzet tulajdonát képező képtárra. Elhatároztatott tehát a régi szerkezetű fatetőzet lebontása, és helyette vasszerkezetű égetlen tetőzet helyreállítása, továbbá az akadémia palotájában és a képtárban a vízfűtés behozatala. Minden alkalmazott takarékosság mellett is, az építkezés nevezetes kiadásokat igényelt, összesen u. i. 144,330 frt 31 krt. Ennek keresztülvitele után a vallás- és közoktatási miniszter 6000 írttal emelte a képtár elhelyezése czéljából birt helyiségek évi bérét. A palotába befektetett fentebbi összeggel emelkedett ugyan az akadémiának palotájában leírt értéke, de az igazgatótanács helyesebbnek látta az évenként mutatkozott eredményt, azaz a többletet, az építkezésre kiadott összegek törlesztésére, illetőleg leírására fordítani. Ezen eredmény a három év alatt összesen 76,213 frtkr volt, mely az imént említett építkezési összegből levonva leíratott, úgy hogy 1876. decz. 31-én 68,117 frt 30 kr áll fenn, mely összeg a jövő évek eredményéből lesz leírandó. Ha ezen építkezést tenni nem kellett volna, ma az akadémia vagyona az 1874. jan. 1-i állapotnál összesen 76,213 frt 1 krral nagyobb összegben lett volna kimutatható. A mostoha anyagi viszonyok, melyek hazánkra az utóbbi időkben súlyosodtak, hatással voltak az akadémia alapítványainak gyarapodására is; minek bizonyságául elég legyen idéznem, hogy az utolsó három évben az azt megelőző három évben tett alapítványokból összesen 65,082 frt 52 kr folyt be, melyek közt a 2000 frton felüliek voltak: dr. Bozsán József 40,000 frtos, Borbély Sámuel 4000 forintos, Hofrichter József 2473 frt 47 kros, Harkányi Fülöp 2000 forintos, és Schossberger S. V. 2000 frtos alapítványai. Az utolsó három évben tett alapítványokból következő, aránylag csekély összegek folytak be : gr. Csekonics Jánostól 5000 frt, Kőhalmi Németh Lajostól 2000 frt és Jakabffy István alapítványa 2000 frt. Ezeken kívül a három év alatt régibb alapítványok befizettettek 26.550 frt erejéig. Az értékpapírok elhelyezésénél lehető biztosságot igyekezett az igazgatótanács szem előtt tartani, mit bizonyít azon körülmény, hogy 471.723 frt 51 krt tevő értékpapírkészletből 1876. decz. 31-én 451.000 frt magyar földhitelintézeti záloglevelekben van elhelyezve. E három év alatt a magy. tud. akadémia feladatát képező czélokra a bevett saját jövedelmekből és államsegélyekből összesen 324,492 forint 59 krt fordított. Az akadémia vagyoni ereje szép összeg és némely általa végzett országos feladatokra, mint pl. a történeti források kiadására stb. az államtól is kap évi segélyt, mindamellett jövedelmei az akadémia mostani tudományos működésének ma már nem felelnek meg, minek tanúságául többek közt felemlítem, hogy az értekezések kiadására ez évre előirányozhatott összeg már ma, az évnek első felében, ki van meritve. Az akadémia azon szerencsés helyzetben van hogy bir munkára kész szellemi erővel, — mely erő hála istennek naponta növekedik; a munkatér, mely előttünk áll, még véghetetlen nagy, — de a nagyobb mérvű magasabb s fokozottabb előhaladásra hiányzik a szükséges anyagi erő, és munkásságunknak csakis az akadémia ezen anyagi erejének szerénysége szab korlátokat. Tehát minden, az akadémiának szánt hagyaték és adomány hazánk szellemi produktióját emeli,a tudományos irodalmát gyarapítja. ’ Ne lankadjon tehát e nemzetben a buzgalom és áldozatkészség a szellemi tevékenység terén a szellemi czélok előmozdítására. A buzgalom és áldozatkészség az, mi ezen akadémiát megteremtette és megalapította s csak ez lesz képes azt jövőre is fentartani s üdvös hatását tovább fejleszteni, úgy hiszem, hogy valamint a múltban, úgy a jövőben is meg fognak emlékezni a buzgó hazafiak ama nagy szolgálatukról, melyet az akadémia fenállása óta a magyar nyelv s a tudományok mivelésére nézve tett, s mi a jövőben is őszinte törekvése. Reményben, hogy az akadémia jövő évi nagygyűlését egy ünnepéllyel fogjuk berekesztni. A kegyelet emléke lesz ez a nemzetnek, s különösen akadémiánknak, a midőn az akadémia volt nagy érdemű elnöke, irodaimnak egyik legkitűnőbb bajnoka s hazánk egyik nevezetes államférfia, b. Eötvös József szobrát leleplezzük.