A Hon, 1877. szeptember (15. évfolyam, 226-255. szám)

1877-09-01 / 226. szám

22­5. szám, XV. évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1877. Szombat, szept. 1. Kiadó-hivatal: Sarátok-tere, Athenaeum-épület földszint lís­fiz­etési «111. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 5 hónapra...........................................6 frt — kr. 6 hónapra...........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlenn levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. IllítIVETÉSF.Is szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeuoa-épület) küldendők. Budapest, szeptember 1. A mai nappal a szünetelt belpolitikai életben is megkezdődött a munkálkodás a vámügyi bizottság ülésével, melyről a tudó­sítást alább találják olvasóink. Itt csak annak kiemelésére szorítkozunk, hogy Tisza kormányelnök nyilatkozatai oly szellemben voltak tartva, melyek az osztrák­­magyar-német vámtarifa elkészültét közel ki­látásba helyezték, s a mai lapokba egy meg­­bíz­hatlan bécsi lap hirén­y becsúszott hiteket, a kiegyezési ügyek ismételt megfeneklését illetőleg megc­áfolták. Trefort miniszter részletes­ felvilágosí­tásokat is adott a vámtárgyalások felől, így tudatta, hogy a mi legtöbb bajra és eltérésre adott okot, az appretur eljárás t. i., már ma teljes megegyezés alapján el van intézve. A­mi eltérés még fenforog, jó­formán a vissza­élések megakadályozására vonatkozó rend­szabályokra vonatkozik s teljes remény van, hogy e téren is létrejö a megegyezés. A czukoradó kérdésében, mint halljuk, újabb terv merült föl, mely az eddigieknél előnyösb helyzetet biztosít az adózóknak s a magyar kormány eredeti terveinek is jobban megfelel. E fölött tanácskozik Bécsben legkö­zelebb együtt a két pénzügyminiszter , Széll Kálmán t. i. legközelebb fölmegy oda. A pénzügyi bizottság tanácskozásai tár­gyát első­sorban a szeszadó kérdése fogja képezni. A quótabizottság egyelőre nem tesz je­lentést a háznak , remélik azonban, hogy a quóta ügye s a kiegyezés többi részei is még oly időben a h­áz elé lesznek hozhatók, hogy nem fog fenforogni annak szükségessége, hogy a budgetet a kiegyezési ügyeket megelőzőleg tárgyalja a ház. A delegáczió összehívása iránt még nem történt határozott megállapodás. A törökök támadó fellépése uralja a helyzetet. A mai sürgönyökből bizonyos, hogy ez akc­ió csütörtökön a legfényesebben megkezdődött s az egész kom vonalon az orosz hadvonal hátra szorításával végződött. Ez, természetesen, a nagy küzdelemnek csak előjátéka, s az előnyök, melyeket a török csapatok kivívtak, végérvényűekké csak ak­kor válnak, ha az offenzíva folytatva, s más oldalról is támogatva lesz. Az esélyek, me­lyek közt a támadás megindult, mindenesetre legjobbak. A »Pol. Corr « orosz rokonszen­ves harc­téri levelezője egy alant közlött helyzetrajzában az orosz tábornokok hibája gyanánt emlegeti, hogy a törökök mindenütt túlnyomó számban állnak szembe az oroszok­kal, ez azonban a mostani helyzetben egy­­átalán nem róható fel már az orosz táborkar hibájául; ez kényszerűség, mely abból a régi szabályból foly, hogy a hol nincs, ott ne ke­ress. A Bolgárországba hozott orosz erő elég­telen, a töröknél kevesebb s ezen nem segít a tábornokok szidalmazása. Az orosz sereg fenyegetett helyzetén még egy idejekorán való összpontosító visz­­szavonulás annyira­ mennyire segíthetett vol­na , vagy legalább is lehetővé tette volna számára, hogy védő helyzetben magát provo­­káltatni nem engedve, észak Bolgárország­ban bevárja ominózus lassan érkező segítsé­gei megjöttét ; mostani elterpeszkedésében azonban, kivált mióta a Sipka megkerülése folytán hadtesteinek két jelentős része védel­mi mozdulatlanságra van kárhoztatva, ezt a visszavonulást sem teljesítheti az egyes ré­szek teljes elszakításának és megsemmisítésé­nek veszedelme nélkül. A főmérkőzés most is valószínűleg Plev­na előtt lesz. Hire jár, hogy Ozmán pasa nem várja be az oroszok tervezett támadását s egy sürgöny már jelenté is, hogy sikeres támadó mozdulatot tett Bulghareni irányában egész Trstenikig ; másfelől azonban azt jelentik, hogy itt az orosz vezénylet készül erős offen­­zivára. A távolság a Lom vonal s a plevnai hadállások közt nem oly nagy, hogy a két küzdelem összeköttetésbe hozható ne lenne s ha mind a két operáczió a törökökre nézve sikerülni talál , az orosz hadsereg helyzete kétségbeesett lesz. Mehemed Ali jobb szárnyának, a Jenikievnél diadalt ara­tott seregnek egy diversiója erős csapást mérhetne a ruscsuk-bjela-plevna sofiai főköz­lekedési vonal ellen, s tökéletesen elvághatná a visszavonulási utat az inkább délre fekvő hadállásokban szorongatott orosz hadak elől, míg másrészt Mehemed Ali balszárnya Tir­­nova környékén nyújthatna kezet a már Gabrovához közeledő Szulejmán derékhada előcsapatainak s ezzel az év az orosz hadse­reg körül teljes s jóformán mindenfelől áttör­­hetlenné válnék. A legközelebbi napoknak meg kell hozniok mind­erre nézve a döntést.­­ A képviselőház vámügyi bizott­sága ma ,r. e. 10 órakor tartotta meg első ülését a szünetek után P­é­c­h­­y Manó gróf elnöklete alatt. T­i­s­z­a Kálmán miniszterelnök az ülés meg­nyitása után előadja, hogy a kormány törekvését oda irányozta, hogy Németországgal a szerződés megkö­tése minél előbb létrejöjjön, s bár az alkudozások kedvezően folynak, a tárgyalások még nem értek vé­get ; ennélfogva a kormány nem tartotta helyesnek az egyezség megkötése előtt előterjeszteni az autonóm taristát. A kormánynak nincs kifogása az ellen, hogy a tárgyalások czélszerűségi szempontból az egyezség megkötéséig elhalasztassanak. Trefort miniszter jelenti, hogy a Németor­szággal folyamatban levő alkudozások az utóbbi na­pokban igen kedvező sikerrel folytattattak s kilátás­ban van közeli befejezésük. S­i­m­o­n­y­i Lajos b. kijelenti, hogy a minisz­terelnök előterjesztése nyomán hozzájárul a tárgya­lás elhalasztásához. Elnök kimondja a bizottság azon egyhangú határozatát, hogy a Németországgal folyamatban le­vő tárgyalások közelebbi időre várt befejezése remé­nyében, a szerződés előterjesztéséig tárgyalását fel­függeszti. Ezzel az ülés véget ért.­­ A polgári peres eljárás módo­sítása tárgyában az igazságügyminisztériumban jelenleg tartott értekezlet már két hét óta foglalkozik a miniszter által előterjesztett javaslattal. A tárgya­lás, mint értesülünk, igen alaposan történik, mi más­részt azon hátránynyal jár, hogy nagyon lassan folyik, s eddig a javaslatnak alig a fele lett megvi­tatva. — A török kormány felelete Zichy grófnak a genfi konvenczió mellett tett felszólalására, mint minket értesítenek, állítja, hogy az állítólag orosz sebesültek és foglyok ellen elkövetett kegyet­lenségekről semmi tudomása sincs. Azokat legföljebb cserkeszek vagy nem rendes csapatok követhették el. A kormány maga részéről tökéletesen osztozik az ily eljárás kárhoztatásában és parancsot adott vezé­reinek, hogy jövőre minden ilyest megakadályozzanak. — Athénből, aug. 30-ról távírják »P. Corr.«-nek. A legutóbbi thesszáliai zavarok alkal­mából az athéni kabinet az angol kormány részéről nem vett semminő megjegyzést. Arról sem értesült hivatalosan a kormány, hogy a porta e tárgyban a St. Jamesi kabinetnél lépéseket tett volna. Ennyit a legújabban szárnyalt ellentétes hírek helyreigazítá­sára. A porta egy Photiades beyhez intézett jegyzék­ben direkt fordult a thesszáliai zavarok miatt az athéni kormányhoz. A török jegyzékre Trikupis görög külügyminiszter haladéktalanul felelt, vissza­utasítván az abban Görögország ellen emelt váda­kat s arra utalván, hogy a Thesszáliában kitört za­varok csakis ama terhek nagyságának róhatók föl, melyeket az ottani népre a török helyi hatóságok halmoznak. A görög válaszjegyzék tiltakozva utasítja vissza a gyanúsítást, mintha a török határtarto­mányokban levő megbízhatlan állapotokban lenne neki is.­ ­ A helyzet Bolgárországban, Galatzból, 28-ról írják a »Politische Corres­­pondenz«-nek . A Sipka körül tegnap óta folyó több napi harczokról részletek jutnak tudomásra, melyek szerint ezen török támadás és a Plevna ellen végrehaj­tott nagy orosz roham közt rendkívüli hasonlatosság van. Úgy látszik, mintha mindkét hadviselő fél szem­ben támadott volna meg majdnem bevehetetlen had­állásokat. Szulejmán pasa több rohamban s egymás­után 30,000 embert vezetett a tűzbe. Az oroszoknak a segély érkezése előtt állásuk védelmezésére alig volt 12,000 emberük. A törökök a támadást bátran s hévvel eszközölték. A tisztek több ízben ismételve vezényelték tűzbe hátráló csapataikat. Szulejmán pasa megkísértette megkerülni az orosz hadállást, s egyes hadosztályokat az Ozan-Dagon át előre kül­dött ; ezeknek fáradságos menet után sikerült Selen­­dersvonál oldalállást foglalni el s egy fél üteget az oroszok állását uraló magaslaton állítani föl. Az a kísérlet azonban, hogy Baskiejt elérjék s igy az oro­szokat hátulról támadják meg, úgy, hogy a Jan­­travölgyben debasirozzanak, nem sikerült. A hadosz­tályokat nagy veszteségekkel visszaverték s a fölállí­tott ágyúkat a nehéz kaliberű orosz ágyuk túlnyomó tüze elhallgatatta. A homloktámadás Karanlából (a szoros alján levő faluból) történt. Innét az út meglehetős kényel­mes emelkedés mellett sűrű erdőkön vezet keresztül. Ez erdőket használták fel a török csapatok minden oldalon, s védelmük alatt nyomultak előre. Sikerült is nekik erős tüzeléssel az előretolt orosz hadosztá­lyokat visszanyomni s 3800 lábnyi magasra hatolni magában a tulajdonképeni szorosban. Ott azonban a Sveti-Sokol nevű magányos zárdánál s ama magas­latról, mely Marco-Kralski-Grad nevet visel, pusz­tító tüzeléssel fogadtattak. Az előrehatolás lehetet­­ t——raam—MBaanaaMMas A hftboru. A török katonáknak, a bolgárok iránti csodálatra méltó türelméről a »K. Z.« egy levelezője többek közt a következőket írja: Este 10 órakor agyonra fáradt tagokkal érkeztünk meg Eszki Dsu­­mába. Útközben egy csapat katonával találkoztunk, kik Ozmán-Bazárból jövet tetőtől talpig átázva szin­tén éjjeli szállást kerestek. Egy bolgár házban talál­tunk nagy nehezen szállást, hova a katonák is be akartak jönni, hogy holtra fáradt tagjaikat kipihen­tessék. A bolgár azonban nem bocsátotta be őket, s a szegény katonák a­nélkül, hogy egy szót szóltak volna, fejekre vonták csuklyájukat, s a falhoz támasz­kodva bár egész nap egy falatot sem ettek, nyugod­tan törték az éjt a sáros utczán. A török katonák lemondása és nélkülözése valóban nagyszerű, a leg­kisebb panaszhang nem hallik ajkaikról, s a velük született s természetökbe oltott férfiúi méltóság egy pillanatra sem hagyja el őket, csendesen és komolyan fogadják, a­mit adnak nekik. A porta felszólíta az osztrák kormányt, en­gedné meg, hogy a Lloyd-gőzhaj­ótársaság hajókat kölcsönözzön a cserkesz me­nekült családok elszállítására Szuchum- Kaléhból Trebizondba. E kérés azonban — mint a »Daily Telegr.« írja — a semleges államok nemzet­közi szabályaival összeegyezőnek nem találtatván, visszautasíttatott. Hasonló kéréssel fogja a porta An­gliát megkeresni. Ugyanez a levelező azt is jelenti, hogy Ausztria megmarad előbbi elhatározása mellett az oroszoknak a Duna fejedelemségeken való átkelését illetőleg. Andrássy abban a nézetben van, hogy Ausztriának nem lehet a feladata beavatkozni Szerbiának a por­tához való viszonyaiba, de mindezeket tekintetbe vé­ve, nem engedheti meg azt, és nem fogja megengedni, hogy orosz hadsereg bevonuljon Szerbiába. Belgrád­­ban a hadüzenet elhatározását egy döntő csatáig el­halasztják. Ebből tehát világosan kitűnik, hogy a szerbek nem az oroszlán, hanem a hiéna szerepére akarnak vállalkozni, be akarván várni, hogy ellensé­gük elessék, mielőtt azt megtámadnák. Az új szerb­török háború valószínű eredményeinek megítélésénél nem kell feledni, hogy Belgrád még mindig főhadi­szállása a szláv komitéknak. Ámbár ezek háttérbe vonultak a háború kitörésekor, de azért befolyásuk a keleti népekre nem szűnt meg. Tény, hogy gyak­ran emlékezetünkbe hozatott, miszerint a békét Mosk­­vából akarják diktálni, és hogy a czárnak és tanács­adóinak csak gyenge szava lesz ez ügyben. A szláv bizottságok befolyásának kell betudni azt, hogy az ellenségeskedések kezdete óta a háború kitöréséig minden közvetítési erőfeszítés megbukott. A pánszláv főnökök diplomatiai befolyása erősebbnek bizonyult Ausztria és Anglia kormányának egyesített törekvé­sénél. És most is ugyanez a hatalom dolgozik azon, hogy a háború Szerbiára is kiterjesztessék. Belgrádban közelebb egy bosnyák küldöttség járt, melynek élén Karam pópa állott, hogy Gruics­­csal, a hadügyminiszterrel alkudozásba bocsátkozzék, egy szerb hadtest megalakítása iránt, mely a bosnyá­­kokkal egyetértőleg fog működni. A Belgrádból jött hírek igen nyugtalanítják a portát. A törökökre igen roszkor volna az, ha most 30—40 ezer főnyi sereget el kellene vonni a működő hadseregtől, hogy azt a szerbek ellen küldjék. Beszélik, hogy Szulejmán pasa ellene volt an­nak, hogy a Sipka-szorost ostromolja, de a szultán hadi tanácsa az oroszok újabb betörésétől s az által okozandó pániktól tartva, utasítá Szulejmant, hogy a Sipka-szorost minden áron vegye be. A r&sgrad-dzsumit harczott. A tegnapelőtt megindított támadó török moz­dulatokról mai lapokban, a reggeli sürgönyeinket kiegészítőleg, következő adatokat találjuk : Bécs, aug. 31. A­z N. fr. Pressédnek jelentik Sumlából. A felső Lom ellen a tegnapi támadás há­rom oszlopban történt. Az egyik hadosztály, Ras­­gradból jőve, Karabazankoin át, a második Haida­­kovn át, a harmadik Jazlarnál ment keresztül a Lo­mon, ellenállás nélkül. A folyón való átkelés után véres harcz keletkezett mely az oroszok rendetlen visszavonulásával végződött; az oroszok 4000 embert egy ágyút, 2000 fegyvert, 2000 töltény táskát, 4 föl­szerelési s 30 élelmezési szekeret vesztettek. Mehe­med Ali személyesen vezényelt. A támadást foly­tatják. Bécs, aug. 31. A »N. fr. Pr.« jelenti Perából. Mehemed Ali a törökök diadaláról tesz jelentést Je­nikői mellett, Rasgrad közelében; 4000 orosz lett harczképtelen, sok fegyver s élelem zsákmányoltatott. Bécs, aug. 31. A »Tagblatt«-nak 31 ke reg­geléről, a jenikői-török főhadiszállásról táviratilag jelentik. A tegnapi támadás Mehemed Ali személyes vezénylete mellett történt. Az oroszok a Lomon való átkelést csak gyengén védelmezték, annál véresebb volt azonban az azután következő küzdelem az orosz trónörökös balszárnya ellen. Az oroszok eleintén rendben hátráltak, később azonban visszavonulásuk rendetlen futássá fajult. Az orosz gyalogságot tulaj­don tüzérségük és lovasságuk tiporta össze. A nap az oroszok teljes vereségével végződött. A törökök legerélyesben üldözik az ellent. Az oroszok 4000 ha­lottat és sebesültet, egy ágyút s számos foglyot hagy­tak hátra. Ma a Janira ellen nyomulunk. Sumla, aug. 31. Ma a törökök az egész vona­­talon megkezdték a támadást. Eski-Djumából egy hadoszlop a Lom ellen nyomult, Jazlarnál átkelt azon s este az oroszokat visszaverte. Nedgib pasa, Basgrádból Túriakra nyomulván, az oroszokat szintén megverte s két ágyujokat elvette. — Szulej­mán jelenti a Sipkából, hogy előcsapatai Grabovától délre Jezus-Agácsot megszállták. Plevna mellől nin­csenek hirek. Gorni-Studen, aug. 31. A tegnap tartott ha­ditanács meghallgatta Nepokolsitzky jelentését a Sipka körül levő helyzetről. Majdnem egyhangúlag elhatározták, hogy ha a törököknek sikerülne erődí­téseiket a balszárnyon befejezni, kiürítik a szorost. Ma Zaroff utasításokat kapott a Plevna elleni táma­dásra vonatkozólag. A nagyherczeg fog parancsno­kolni ; a császár megelőzőleg szemlét tart a csapatok fölött. — Zimmermann erősítéseket kap. -1 lengyelek a bolgárokhoz. A londoni lengyel történelmi társulat a bolgá­rokhoz következő levelet intézte : Keresztény és szláv testvérek: Bolgárország történetében nagy válság állott be. A moszkvai pán­szláv bizottság ügynökeitől régóta értesültetek, hogy az orosz czár mély érdekkel viseltetik jólétetek iránt. Végre valahára behozza országotokba fegyvereit és kijelenti, hogy azért teszi, hogy megszabadítson ti­teket az elnyomástól. Természetes, hogy hálával fogadjátok a szabaditót. Többet tesztek, látván a roppant áldozatokat, miket a császár értetek hoz, készültök életet, vagyont és jövőtöket a czár rendelkezése alá bocsátani. Bolgárok! Méltatlanok volnátok nevetekhez, ha hálásak nem volnátok azok iránt, kik ragaszko­dást tanúsítanak irántatok. De vannak köztetek bölcs és óvatos emberek, kik a puszta szavaknak nem hisz­nek feltétlenül, hanem tetteket is várnak. Bolgárok! A lengyelek is szlávok, és Oroszor­­ország bement Lengyelországba, úgy mint Bulgá­riába. Állitá, hogy a vallásszabadság barátja és nem követ önző czélokat. Sok lengyel hallgatott rá és ép oly örömmel fogadta segélyüket, mint ti. Most kérdezzétek: Mit hozott Lengyelország­nak az orosz barátság? Vallási szabadságot? Ön­kormányzatot? Nemzeti intézményeket és jólétet? Nevelést? Nyelv- és irodalom­művelést? Bolgárok: Ez áldozatoknak ép az ellenkezője volt az orosz barátság eredménye. Lengyelország szabad alkotmányt birt, mikor Oroszország beavat­kozott ügyeibe. Most semmiféle alkotmánya sincs. A lengyelek mit se tudtak az ujonczozásról, mikor Oroszország velük megbarátkozott. Most elhurczolják fiait, h­ogy segítsenek kiterjeszteni Oroszország ural­mát Ázsia független népei fölött. Nyelvünk, melynek gazdag irodalma van, száműzetett még a törvény­székekből is. A lengyel gyermekeket csak oroszul kell tanítani, ahol egyátalán tanítják, orosz gyer­mekek közé teszik, hogy eloreszítsák őket. Oroszor­szágban csak az orosz egyház biztos, mely Szt.-Pé­­tervárról kormányoztatik. Bolgárok! hallgassatok a férfiakra, kik Orosz­országot és ennek ígéreteit szörnyű tapasztalatokból ismerik. Oroszország hadat üzent Törökországnak nem a ti kedvetekért — amint nehányan közületek képzelik — hanem saját nagyravágyó czéljaiért. An­­nektálni igyekszik majd Bolgárországot, vagy en­nek nagy részét, úgy mint Bessarábiával tette, pár hó múlva orosz tartományt csinál Bolgárországból. Mondják, hogy eltörölte a hadkötelezettségi mentes­ségért járó adót. Viszont majd 15 évi katonai szolgálatra kény­szeríti fiaitokat Szibériában, a Kaukázusban, Közép- Ázsiában és China határain. Gyermekeitek csak orosz nyelven fognak oktattatni. A bolgár nyelv száműzve lesz a törvényszékekből, mert a bírák, ki­ket Oroszország majd hozzátok küld, nem értik. Oroszország elkövet mindent, hogy titeket el­­oroszositson. Ősi egyháztok nem bolgár exarcha, hanem orosz püspök alá fog helyeztetni, kit Szent- Pétervárról ellenőriznek. A szultántól autonómiát kaphattatok volna és önkormányzási jogot. A czár alatt nem lesz semmi politikai szabadal­matok, a­mint hogy nincs ilyene semmi orosz, len­gyel, német vagy finn tartománynak, mert Oroszor­szág a merő, szelídítetten despotismus, melyben min­den ember élete és vagyona tisztán a czártól függ. Ezért, a­mig késő nem lesz, tartózkodjatok se­gíteni Oroszországnak, mely, ha győzni talál, sem­mivé teszi nemzetiségieket, adókkal és ujonczozások­­kal nyom le és oly állapotba juttat, minőben az ő nyomorult pórnépe van; de ha — a mi valószínű — kiűzetik Bolgárországból, cserben hagy titeket, a mint azt Eski­ Zágrával tette. Végül még néhány szót egy kínos ügyről. Mond­ják, hogy uj szövetségeseitek fegyvereket adtak ke­zeitekbe és ti ezeket fegyvertelen ártatlan mohame­dánok ellen fordítottátok. Bolgárok! Nem szeretjük ezt elhinni. De ha ez igaz, akkor örökre el fogjátok játszani a rokon­­szenveket, melyeket múlt évi szenvedéseitek előidéz­tek. Kérve kérünk titeket saját érdeketekben és vallástok nevében, mely nem engedi a roszat roszszul viszonozni, ejtsétek el a boszu gondolatát, mutassá­tok meg, hogy nemcsak névleg, de szívben is keresz­tyének vagytok. A lengyel történelmi társulat nevében: Szül­és­e v s k y elnök, Lach Szyrma titkár. A helyzet Szerbországban, Belgrádból, aug. 28-ról. Írják a »Pol. Corr.«­­nek: »Szerbország eddigi semlegessége, melyet Gor­­csakoff herczeg tanácsai szerint az orosz-török hábo­rúval szemben eddig oly szigorúan megtartott, az egész országban a szerb miliczia átalános mozgósí­tása iránt elrendelt intézkedésekből ítélve, véget érni látszik. A legközelebbi hetekben a háborúba való be­avatkozása által Szerbország alighanem újból ma­gára vonja Európa figyelmét. A sietve folytatott ké­szülődéseket most már kormánykörökben sem tagad­ják. Ellenkezőleg ezek is hangoztatják, hogy Szerb­ország folytatja készülődését, s hogy a seregnek pár hét alatt útra készen kell állnia, mert mig Bosnyák­­országban és Herczegovinában a fölkelés még tart s a Montenegró és Oroszország a Törökország ellen való háborúban föláldozza pénzét és vérét s nyugati Bolgárországban a harertér a szerb határhoz mind inkább közeledik, Szerbország sem nézheti tovább összetett kezekkel a háborút, hanem kényszerítve van, minden eshetőségre mozgósítani, nehogy az esemé­nyek által meglepessék. Szerbországnak, mely a mostani harczot a szer­bek és a bolgároknak a török iga alól való felszabadítá­sára provokálta, újra a harezmezőre kell küdeni fiait, nehogy a kelet dolgainak esetleges újjá alakultakor ignoráltassék a mellőztessék. Egészen eltekintve eme politikai indokoktól, határait is védelmezni kell Szerbországnak, mert különben török basibozukok támadásai ellen ugyan meg nem védi őt senki. A mi­nisztertanács egy határozata következtében az összes kerületi főnökök megbizatták, hogy értesítsék az ösz­­szeírt miliczeket mind, hogy a határra való vonulás czéljából lássák el magukat a szükséges tábori sze­rekkel. Az egész tábori hadsereg ordre de bataille-ja, hogy melyet a hadügyminisztériumban a főtáborkar dol­gozott ki, a minisztertanács tárgyalásainak majd ki­zárólagos tárgyát képezi. A csapatparancsnokokat mind ide hívták, s ezek a hadügyminiszterrel minden nap értekeznek. 60 millió zászlóalj, s 24 rendes had­seregbeli zászlóalj mozgósittatik, úgy hogy az egész működő hadsereg 67.200 főre fog rúgni. E zászlóalj­jak számára Szerbországnak elég legújabb szerkezetű fegyvere van. A szállító, az egészségügyi testületbe s az in­­tendaturába kereskedők, gazdák, orvosok és hivatal­nokok osztatnak be s utasíttatnak, hogy legyenek készen s adott pillanatban induljanak rendeltetésük helyére. A hadügyminisztériumban négy nap óta ön­kény­­eseket toborzanak. Minthogy azonban a múlt évi önkénytesek elbocsáttatásuk után igen szomorú tapasztalatoknak voltak kitéve, csak kevesen jelent­keznek. A hadsereg mozgósítására Gruics Száva hadügyminiszter 2 millió aranyat kér, mert semminő requizitió sem történhetik, mindent készpénzzel kell kifizetni. Máig nem adatott ki mozgósításra a parancs, noha az indulás előkészítésére minden lépés megtör­tént. A szerb-orosz katonai egyezség végleges megkö­tése előtt, melynek előzetes feltételeit az orosz tábor­ban a felhatalmazottak most tervezik, egyetlen egy zászlóalj sem mozgósíttatik. A pénzt, mely Szerbor­szágnak készülődései és működő hadserege fentar­­tása czéljából szüksége van, az orosz kormány ga­­rancziája mellett kötendő kölcsönnel fogják be­szerezni.É­len volt. Az oroszok néhány gyilkos sortűz után szu­ronynyal rohantak a fáradt török katonákra, s nagy veszteséggel visszavetették azokat. Néhány óra múlva a törökök megújították a támadást, s így tartott a harcz négy napon át. 25-én délben érkeztek meg Gabrovából és Tirnovából az első erősbítések. Va­dászok voltak kozáklovakon, 25-én este érkeztek meg 60 kilométernyi mars után Radetzkij tábornok előcsapatai, végre aztán megérkezett a derékhad is. Ideje volt. A csapatok négy nap óta nem ettek meleg ételt. Mint látszik, Szulejman pasa nagy súlyt helye­zett a szoros megvívására, mert máskép nem lehetne megérteni, miért vezette csapatait a Sipka faluból, mely 1760 láb magasan fekszik egész a Marko- Kratski-Gradig (mely 4956 láb a tenger színe fölött) tehát 2000 lábnyi magasra 15 kilométernyi távol­ban, folyton küzdve, s az orosz ágyuk tüzének ki­téve, s több nap egymásután Montenegrón való véres, de haszontalan átvonulása látszott előtte le­begni. Az eredmény természetesen nem lehetett más, noha még eddig a Sipkaszoros birtokáért folyt harcz nincs eldöntve. 25 én az oroszok nagyon féltek, hogy a török hadosztályoknak mégis sikerülni talál mel­lékutakon az orosz hadállás hátába kerülni, s bizto­san lehet állítani, hogy a Sipkaszorosból való kita­­karodásra az orosz hadvezetés már komolyan gon­dolt. Hogy az e roszbeli intézkedésekben történt-e azóta változás, e perc­ig nem konstatálható. Ha azonban az oroszok még ma is gondolnának a Sip­kaszoros feladására, a­mi lehetséges, sőt nem is va­­lótlan szinű, akkor az által az egész gabrova-tirnova­­elenai hadállás feláldoztatnék ugyan, de legalább eléretnék az az előny, hogy biztos műveleti alap nye­­retnék a nikápoly-pirgos-bielai háromszögben, s nem lennének rá­kényszerítve az eddigi elforgácsolásra, melyet a nagyon hosszú védelmi vonal megvédésére szükséges erőkifejtés eddig szükségessé tett. Önkényt érthetőleg egyetlen megnyert csata megváltoztathatja az egész helyzetet; úgy látszik azonban, hogy e csata koc­káztathatása czéljából, az összpontosulás mégis múlhatlanul szükséges. Ez összpontosulást a kizilált s ajazsári harczok még szükségesebbé tették, mert az oroszok előtt nincs más alternatíva, mint vagy bevárni a túlnyomó erőt számukra biztosító segítség megérkezését, a­mi még legalább két hetet vesz igénybe, vagy pedig föl­adni minden előre tolt állást, hogy konc­entrálva tá­madhassanak. Az ajazlari ütközet újabban bebizonyí­totta, hogy az oroszok még nem elég erősek arra, hogy támadólag léphessenek föl. E harczoknak nincs ugyan jelentőségük, mert czéljuk csak az volt, hogy Mehemed Ali jobb szárnyát fenyegessék, s ez­által Tirnovára való előnyomulásában föltartóztassák. S e czélt az orosz hadoszlop Szultánkőibe való visszavo­nulása daczára is elérték. Az bizonyos, hogy a török haderő e harcrokban kétszeresen fölülmúlta az oroszt. Salih pasa, ki a megtámadott török hadosztálynak idejekorán segítségére jött, 18,000 emberrel rendel­kezett, úgy hogy a török haderő, mely a harczban részt vett, legalább 28.000 főre tehető, mig az oro­szok a 13-ik hadtest 1. hadosztályát s néhány csapat lovast (dzsidást és kozákot) vittek a csatába. Tagadhatlan s az orosz hadvezényletre kevéssé előnyös fényt vető tény, hogy eddigelé­g háborúban az oroszok majd minden összeütközés alkalmával ki­sebb számmal voltak, úgy hogy a számi túlnyomó­­ságnak engedni voltak kénytelenek. A kizijári ütkö­zetben a 35-ik gyalog hadosztály legfölebb 25 kilo­méternyire volt a csatatértől, ennek daczára azon­ban csak a második napon avatkozott be s akkor is gyenge csapatokkal (egy ezred lovasság és két üteg.) Baranoff tábornok, ki e csapatokat vezette, arra szo­rítkozott, hogy az ajatsári hadállást megtartsa, a­he­lyett hogy idejekorán eszközölt, nem túlságos hosszú siető mar sokkal hatályosan beavatkozott volna s a csatát az oroszok részére döntötte volna el. Plevna előtt a csapatösszpontositás annyira fej­lett, hogy támadást már a legközelebbi napokra várni lehet. Különösen tüzérségben erősittetett meg az orosz sereg rengetegül. Az Ozmán pasa hadállása ellen való támadással hozható összeköttetésbe a ro­mánok korábiai átkelése is. Most már 25.000 román csapat áll Bolgárországban. A magyar történelmi társulat pozsonyi kirándulásának zárülése. Aug. 30. (Eredeti tudósítás.) A magyar történelem gyarapodott. Nem egyes kis epizódok hozattak tisztába : egész korszakok tűn­nek föl új világításban. Ez a pozsonyi kirándulás eredménye. Aug. 30-án gyűltek össze a társulat bizottságai számot adandók működésökről. Fényes közönség fog­lalta el a pozsonyi városház nagytermét. Ipolyi tá­vollétében Thaly Kálmán foglalta el az elnöki széket. Emelkedett beszédben fejtegette a társulati kirándulások czélját s a magyar történettudomány átalános irányzatait. Thaly után Szilágyi Sándor olvasta föl je­lentését a köpcsényi levéltárról, hazai történelmünk ezen újabb kincsesbányájáról. Bocskay, Illésházy, Bethlen korszaka nem re­mélt, s az eddigi felfogást gyökerében megváltoztató adatok kerültek felszínre. Szilágyi egy igen érdekes képben állíta össze az anyag általános korrajzát. Ezután O­r­­­v­a­y Tivadar számolt be a káp­talani és városi levéltárról. A pozsonyvárosi levéltár­ban találhatók levelezések 1512 óta, királyi rendele­tek és parancsok legnagyobb számban Zsigmond ki­rály idejétől fogva; Bethlen, Bocskay és Rá­kó­c­z­y korabeli hadiratok. A város jegyzőkönyvei a XV. századtól napjainkig terjednek. A­ város régi telekkönyve 1436-ból való. A Váralja (Zuckermandl) község iratai között Messerschmidt híres szobrász­nak több eredeti leveleit találták, melyeket Dux Adolf dolgozott föl. Megvannak az 1848. 49 és 50. év összes proklamácziói, falragaszai és rendeletei; a számkönyvek 1434-től napjainkig; az Ítélet könyvek »Urgericht puech« a XV. századtól. A levéltár érde­kes adatokat foglal magában a vallási villongásokra, főleg pedig a zsidók állására nézve. Érdekesek az adóügyre és subsidiumokra vonatkozó adatok. Hu­­nyady János országos kormányzó eredeti levelei, Kontra, Kitonichra, Karaffára, Dras­­kovich Györgyre, Jánosra és Kálmán győri püspökökre vonatkozó életrajzi adatok. Az adó-

Next