A Hon, 1877. október (15. évfolyam, 256-285. szám)
1877-10-01 / 256. szám
256. szám, XV. évfolyam. Budapest, 1877. Hétfő, ok.. Esti kiadás. Kiadó-Hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épilet földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: S hónapra......................................6 frt —kr. 8 hónapra......................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 11 — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. *1’. Szerkesztési iroda ”—„ Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden köztemény 6 szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, Október 1. A szerb hadi aciót mind valószínűbbnek tüntetik föl a keletről jövő tudósítás elért, egyik verzió szerint a szerbek már kik az ürügyet, mely alatt a portának taglálják szenni a háborút. Az ürügye az volna, mely alatt tavaly a háborúig- utak. Követelik ugyanis a portától, let’ávolítsa el a szerb határok mellől a törf csapatokat, mit ha tenni vonakodnék, amilyen természetes és bizonyos: Milán ismét laencsét fog próbálni. A porta bk szerint azzal fog válaszolni terb hadüzenetre, hogy elcsapja Milánt a fáról és Karagyorgyevicsot ülteti be fejedelemnek Szerbiába. Bosnyákországban folynak már a csatározások a felkelők és a török csapatok között. Kalendrovácz és Dolnjiczilok faluknál szétverettek az insurgensek s Rade Csurcsiga fölkelő vezér is elesett. Más kerületekben meg tűzhelyeikhez térnek vissza a lázadók. A bosnaszerályi török hivatalos lap egy fölhívást tesz közzé, melyben figyelmezteti a keresztyéneket, hogy ne hajtsanak Oroszország izgatásaira, mert az orosz hatalom mindig cserben hagyta és elárulta a fölkelt rájákat. Mohamedánok és keresztyének immár egyenjogúak s a török birodalomban elég hely van, hogy minden nép, vallás és nemzetiség különbség nélkül, egymás mellett békésen megférhessen. Pétervárról írják a »Nordd. Alig. Ztg.«-nak: A Plevna körüli véres harczok s egyátalában a sikertelen keleti háború nagy mértékben felizgatják itt a kedélyeket. Azok, kik a viszonyok pontos ismerete nélkül a háborút sürgették, lassan kint igen elcsöndesedtek. A közvélemény leginkább őket okolja a hozott nagy áldozatokért. Elsősorban Ignatieff tábornoknak tesznek szemrehányást, hogy Törökország ellenállási képességét nem méltatta eléggé, s könnyelmű tanácsokat osztogatott. A moszkvai izgatók: Akszakoff, Ilovaiszky stb., kik igen merészen jósolgatták, hogy Miklós nagyherczeg szeptemberben a császári sast a Galata kapujára fogja felfűzni, nagyon elveszték népszerűségüket, s most már egészen elnémultak. Hogy azonban kormányellenes tüntetések történnének, azt a muszka levelező tagadja. Megcáfolni igyekszik azt az állítást is, hogy Oroszország pénzügyi viszonyai rész lábon állanak. Készpénz egyátalán nem hiányzik , a kamatfizetésekről a pénzügyminiszter már előre gondoskodott. Minden héten egy millió újonnan vert ezüst rubel megy a dunai hadsereghez, hol a fizetések a legnagyobb pontossággal teljesíttetnek. Az oszággyűlési szabadelvű párt folyó évi október hó 2 dikán délután 6 órakor értekezletet tart. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. e. 10 órakor tartott ülésében a bagatell törvényjavaslat átdolgozásával megbízott albizottság benyújtotta munkálatát s a bizottság azt azonnal tárgyalás alá vévén, a három első §-t változatlanul elfogadta. A tárgyalást a délután tartandó ülésben folytatja. — A pápaválasztásra vonatkozólag írja a »Lloyd«, hogy minden valószínűség szerint Ausztria-Magyarország részéről is megtétettek a szükséges intézkedések, hogy a pápaválasztás ne legyen egyszerű vitatárgy a jezsuiták s túlbuzgók között. Az előkészületek megtörténtek, hogy a pápa halála esetére a conclave 48 óra alatt elkészüljön. A külföldi bíbornokok táviratilag értesíttettek a beteg pápa állapotáról, hogy még halála órája előtt Rómába jöhessenek. — Pius utódjául előbb Bécsben s Párisban a nápolyi érseket, Riario Sforza bíbornokot mint mérsékelt érzületű egyént pártolták, de épen ezen pártolás következtében a főpap ma már elvesztette reményét e helyre. A jezsuiták megengedik, hogy a pápa olasz nemzetiségű legyen, de érzület tekintetében nem akarnak engedményt tenni. Panebianco túlzó ultramontán bíbornoknak van még mindeddig a legtöbb reménye. A magyar aranyjáradék kibocsátásáról ezt írja a berlini tőzsdelap. Számos, ma vett értesülésből azt látjuk, hogy bízvást lehet következtetni, miszerint a magyar aranyjáradék kibocsátása igen közel van. Azon tőzsdék dispozitiójából, melyeknek közreműködésére számítás történik, azt tanúsítják, hogy az időpont igen kedvezőleg lett megválasztva, úgy, hogy fel lehet tenni, miszerint ezen pénzügyi művelet iránt mindenütt nagy érdeklődést fognak tanúsítani. __A „HON“ TÁRCZÁJA. RÉZSIHA. Történet a véres forradalomból, irta Hellville White. XIII. Fejezet. Bál az operában. (20. Folytatás.) Leonie hirtelen tekintetet vetett rá, mely azt látszott kifejezni, hogy az ily szokatlan udvariasság az ő részéről is valamely viszonzást feltételez, melynek természetét már aggódva látszott sejteni. Azonban még a legszilárdabb női elmékben is a ruha elsőrendű tekintetbe vételt érdemel s Leonie elég természetesen ezt kérdé: — Fehér atlasz az ? — Fehér atlasz habos gyöngygyel. Bizony nem kis fáradságot vettem magamnak e miatt, azt mondhatom, s én értek az ilyesféle dolgokhoz, mint bárki más. Az ausztriai nő épen a párját fogja viselni, Wolverine, érti kegyed. — Még nem. — A dolog igen egyszerű. Böhmert ide fogja kölcsönözni a nála elzálogosított Montarcasz-gyémántokat: egy tiarát, nyakéket és fülbevalókat. Kegyed fogja azokat viselni. A királynénak fogják kegyedet tartani. Leonie a kezével tapsolt, mint egy iskolás leányka. — Milyen udvariasság Bőhmerttől. Milyen derék ember ő az ékszerészek közt, úgy leszek felékesítve egészen mint maga a királyné, mondja ön ? Hát aztán! — Figyelni fog az én intésemre. Azt fogja tenni, amit én mondok, Leonie. Nem a kegyed kivánsága-e engem a lajtorja tetején látni? Tudja e azt, hogy három-négy fokkal felsegíthet egyszerre ? — És ön természetesen félre fogja lökni a lajtorját, ha azon felment. Se baj ne ! Csak mondja, hogy segítsem fel s megteszem, ami tőlem telik. — Minden fentartás nélkül ? Gondolja meg, Leonie, hogy mi nem csinálunk gyermekjátékot. — Minden fentartás nélkül! Habár az eltiporná is önbecslésemet és szívemen sértene, Arnold, nem gondolja-e ön, hogy én magát szeretem. — Egy kicsit. — És ön, szeret-e engem? — Egy kicsit. — Éltem tanulmány tárgya leend, hogy e kicsiből sokat csináljak. Ehhez ostobaság. Elég, komoly ügyeink vannak, legyünk komolyak. — Ellenkezőleg, legyünk vígak s menjünk a bálba ! El fogok menni a kegyed szobájába, s megnézem, hogy lesz fölöltözve. Akkor már készen lesznek útitársaim, s aztán majd találkozunk az operaházban. Éjfél tájban. Ne nagyon korán. Vigyázzon, nehogy megmutassa magát a királyné megérkezte után. És a Wolverine készséggel beleegyezett. Valóban csekély rábeszélésre is volt szükség, hogy elmenjen a bálba a férfival, akit szeret, gyémántokba és fehér atlaszba öltözve, hogy úgy nézzen ki, mint Franklion királynéja. Semmire nem oly nehéz számítani, mint a közvélemény a pályára és dagályára, ha az a társadalom söpredékét áthatja. Akit ma bálványoznak, holnap sárral dobálhatnak. S ha e héten a gúny és megvetés tárgya egy nyilvános egyéniség, ez nem akadály, hogy a következőben virágfüzérekkel ne övezzék. Mária Antoinette, a mint udvari kocsiján az operaházhoz hajtatott, oly tüntetésben részesült az utczai csőcselék részéről, mely a régi derült napokra emlékeztető, midőn semmi sem látszott túlságosan becsesnek, hogy azt a nép örömest föl nem ajánlotta volna Francziaország Dauphinjének. A kenyér egy sorval esett, s a nép különczködési igazságérzete őfelsége jó szavának tulajdonítá az ár csökkenését, melyet voltaképen az üzérek taktikája idézett elő, kik a nép éhségén gazdagodtak. A tömeg körülrajongta kocsiját, áldást mondott szép arczára, az emberek tánczoltak, ordítottak, csókot hintettek feléje és végre olyan erővel nyomultak a kocsihoz, hogy egyik tengely engedett, megálltak a lovak, a jármű, a csatlósok, a gyalog futárok, a kiséret, az udvari hölgyek s minden. A királnyé mosolyogva kinézett az ablakon s édes csengő hangján mondá: Küldjenek egy bérkocsiért barátim. Az elsőért, amit találnak. Én is ép oly jól elmehetek az operába fiákeren, mint bárki más. A lakosság hangos örömriadásától megzörrentek a főváros házainak ablakai, s az ő felsége kíséretében levő kapitány tiltakozását senki nem hallhatta. De a királyné mégis készen volt feleletével. — Bocsássa el őket, — mondá fehér kezével intve, Párisban nincs szükségem testőrségre. Népem között vagyok itt, és saját otthonomban. Egy óriási termetű meztelen karú mészáros a válláig feltárt véres ingujjal, könyökre fakadt. S mialatt a nép sorfalat képezett a királyné előtt a bérkocsiig, selyemczipős lábaival akár az előtte a leboruló nép nyakán át lépdelhetett volna, ha akarta volna. Azonban ezen esetet is később bizonyítékul használták a királyné ellen azon gyalázatos rágalmak megerősítésére, melyeket legelkeseredettebb ellenei egyike, egy buszivadékot számláló franczia főúr ráfogott.A szokáshoz képest álarczot tett fel, midőn belépett az operaházba, melynek nézőtere egészen bedeszkázva, egy tágas táncztermet képezett, míg a páholyok tánczosokkal és nézőkkel voltak megrakva. A bőség miatt csakhamar levette álarczát, ámbár kisérő hölgye, de Polignac asszonyság, ki maga is valami kis cselszövésben vett részt, nem akarta példáját követni. Nem volt tehát senki a bálban, akinek tudomása nem lett volna ő felsége jelenlétéről, s bizton feltehetjük, hogy a nők álarczukon át is megjegyezték maguknak a királyné ruhájának minden redőjét s minden gyémántot a hajában. A férfiak kevésbé kritikusak, megelégedtek azzal, hogy a királynét jól mulatni és felhevülten látták, s remélték, hogy észre fogja őket venni, annyival inkább, mert egyikük sem viselt álarczot. A zene megszólalt, a tánczosok ki-s besurrantak vagy ide-odaröpkedtek, mint a tűzbogárkák a tropikus éjben. A tömeg pillanatról pillanatra növekedett ide odahullámozva tarkán egybe vegyülve, mint egy kártyacsomag, melyet összekevernek. Azok, akik párosával jöttek, megfogadva, hogy nem válnak el egymástól, máris szétszakadtak. A beszélgetés és zene bábeli zűrzavarában s a ruhák forgatagában még a komoly elmék is szédülni kezdtek, a társalgás csípős és kevésbé udvarias kezdett lenni, a tartózkodás affectátiónak látszott, az illemérzet képtelenségnek s a vigság őrült féktelenséggé nőtt. Az élvezetek egyik hive azonban hidegen tartá fejét s elménetségét saját gaz czéljára álnokul fel tudta használni. Montarbas Arnold grófot, ki tönkrement vagyoni helyzete daczára oly fényesen volt öltözve, hogy méltán feltűnhetett. A bálterem egy zugában lehetett látni, komoly beszélgetésbe merülve egy álarczos hölgygyel, ki annyira hasonlított a királynéhoz, hogy a körülte állók hozzá közel mentek abban a reményben, hogy egyes elejtett szavakból másnapra lesz mit pletykázniok. Minél jobban nézték e hölgyet, annál inkább megbizonyodtak az iránt, hogy ez a méltóságos kecses alak csak Mária Antoinette lehet. A fó és nyak fejedelmi tartása ugyanaz, mint ő felségéé, finom metszésű füle, karcsú termete és kidomborodó alakja is ugyanaz, kedvencz babos gyöngy fehér atlasz ruháját viseli; sőt még bajában a gyémántok is oly nagyságúak és fényüek, miknek párját csak az a hires nyakék képezheti, melyről annyit lehetett hallani, melyet annyian csodáltak, melynek valódi történetét senki sem ismerte s mely Rohan bibornokot kegyvesztéssel bélyegző. Igen a királynénak kell lennie, nem lehet senki más! És ki lehet a csinos arszlán, a ki ekkér monopolizálni tudja a királyné figyelmét ? Hát ki más, mint Montarbas gróf ? Az az ember, kinek neve minden ajkon van, egy játékos, tékozló, párbajozó ! Micsoda! Ő csak Versaillesban, meg lett sértve az egész udvar előtt; és másnap az az ember, aki kiállott elébe, halott gyanánt szedetett föl a boulognei erdőben, kétségkívül ezen gyilkos által lesből elejtve, ő meg még mindig nagy szerepet játszik. Mire való akkor hát a Bastille ? Igen magas helyen kellett kegyben állnia és hatalmas kéz által védelmeztetnie, de most a titok napfényre jött. Azok, kik közelről nézték, észrevehették az alázatosságot a férfi modorában s a leereszkedő nyájasságot a nő részéről és a zavart mindkettőjükön. A legsűrűbb tömegben váltak el egymástól, újra találkoztak a folyosón, végre egyedül egy magánpáholyba léptek a második emeleten. Öt perc múlva száz ember beszélte egymásnak a színházban,a királyné megint valami új ármányt sző. Mit gondolnak, ki annak a tárgya. El nem találnák soha. Hát az a hírhedt Montarbas gróf, aki a fáró-bankot adta és mindenkit megcsalt Versaillesban. Lehetetlen. Kétségkívül, de azért nem kevésbé igaz. Ők a 7. számú páholyban vannak e pillanatban. Itt fullasztó bőség van. Menjünk ki a folyosóra, s látni fogjuk, amit látni fogunk.« Ki mondhatná meg, hogy hány szem jegyezte meg magának a nagy sugár alakot, babos gyöngy fehér atlasz ruhájában, amint kilépett a páholy ajtaján, melyet belülről félig nyitva tartott valaki, vagy hogy minő megelégedéssel látták leesni álarczát, melyet reszkető kézzel és zavartan tett fel sietve, de még sem oly sebesen, hogy idő ne lett volna megismerni a kissé fasorrt, a sugár szemöldöt, a finom tiszta metszésü arczot és a sötét szürke ausztriai szempárt. — De ez már mégis kissé sok! — jegyző meg egy ötven hódítás hősnője utolsó foglyához. — Bár láttam a dolgot, Vicomte, nem hihetem! szemeim csalhattak meg! — Megcsaltak azok sok mást, miért ne kegyedet is ? — felelé a fiatal vicomte a hölgy kezét szorongatva. A hölgy legyezőjével megveregette az ifjú keze fejét, amint tovább haladtak. Leonie tökéletesen tudva leczkéjét, visszasietett a tánczosok közé, elveszett a tömegben, észrevétlenül az ajtóhoz ért és eltűnt azon éjszakára. Montarbas ellenben ott ólálkodott, ahol a királyné állott, beszédbe bocsátkozott a kísérő udvari hölgygyel, s mindenképen feltűnővé igyekezett magát tenni a királyné körül, egyre rajta legeltette szemét és egész az ajtóig szolgálatkészen elkísérte, midőn ő felsége eltávozott. Hogy a királyné kimutatott viszszatetszéssel elfordult tőle, midőn Montarbas előre tolakodott, hogy mélyen meghajtsa magát, ez csak előmozdítá czélját. Mert ő csak beszéltetni akart magáról s ez elég volt neki. Amit száz szem látott, az megteendi a többit. S maga a királyné oly egyszerűn, oly önkény, télen a kezére játszott neki. Természettől vidám és őszinte lévén, nagyon kedvesen vette a nép fogadását, olyan jó hangulatban volt, hogy meg nem tudta állni, hogy el ne mondja, minő kalandja volt s mi lett annak a következése. — Mit gondolnak, hogy jöttem ide ? El nem találnák soha, ha százszor is találgatnák. Elhiszik-e ? Bérkocsin jöttem! A gyakorlott udvaron ezek meglepetést színleltek s azt kérték magukban, vajon a királyné indiscretióját vagy szemérmetlenségét kelljen-e inkább csodálni ? (Folytatása következik.) A »székely-török légió« ról. Ezen ügyről, mely napok óta tartja magát a sajtóban s minden valószinüség szerint, legalább ami a dolog lényegét illeti, már befejezettnek, illetőleg meghiúsultnak tekinthető, a kolozsvári lapok is hoznak egy és más részletet, így a »Magyar Polgár«-ban ezeket olvassuk: »A tényállás az eddigi hiteles adatok szerint a következőkben foglalható össze. A brassói pénzügyőri közegek szept. 26-án az indóháznál reájöttek, hogy egy ládában fegyverszállítmány van. A nyomozat még más 14 ládára, tehát összesen 15 láda Martiniféle fegyverre bukkant,mely Bécsből szállíttatott. Erre jelentés létetett azonnal s felsőbb helyről szigorú parancs érkezett, hogy a nyomozót minden vasúti állomáson a legszigorúbb ellenőrzés mellett hajtassék végre. A további kutatásnak az lett az eredménye, hogy másnap Homoródon a vasúti állomásnál még hat ládában fegyvert, lőport és tölténytáskákat kaptak, Földvárt pedig ugyancsak az indóháznál 200 darab lőfegyvert és 37.000 darab töltényt foglaltak le. Szentiványi Gyula főispán táviratilag felkereste Sebestyén Mihály főügyészt, hogy azonnal induljon Brassóba. E sürgöny Sebestyént — ki épen Maros-Vásárhelyre volt utazandó — Kolozsvárit kapta, ő tehát 26-án, az éjjeli vonattal Brassóba s esetleg Szepsi- Szentgyörgyre utazott el, a nyomozatot megindítani. Ugyancsak egyidejűleg ezzel Budapesten a vámháznál 1000 darab robbanó golyót foglaltak le, melyek mint gépalkatrészek küldettek »Jean Vednes« név alatt. E szállítmányok mind Bécsből érkeztek, s ennek nyomán a keleti vasút igazgatósága szigorú rendeletet kapott, hogy az egész vonalon mindazon szállítmányok, melyek Bécsből érkeznek, bárkinek legyenek czimezve, mindaddig ki nem adhatók, míg meg nem vizsgáltattak. A vasúti állomásoknál tehát mindenütt ez utasítások szerint járnak el, s itt Kolozsvárit is a kereskedők és magánosok szállítmányai vizsgálat alá vétették. A főkérdés az: mi czélja volt e szállítmányoknak? Erre nézve a legkalandosabb hírek hozattak forgalomba, s e tekintetben a »Kelet« sietett e kalandos híreket tökéletes absurdumokká fújni fel. Ma reggel a következő tudósítást közli Budapestről 29-ről keltezve (éjjel 2 óra.) »Az országban, különösen a Székelyföldön titkos mozgalom létezik egy török-magyar légió alakítása érdekében. Kézdi-Vásárhelyet, Homoródon és más erdélyi helységekben 6000 hátultöltőt, tömérdek hadiszert, a budapesti vámháznál több ezer Shrapnelt lefoglaltak. A mozgalom állítólag angol izgatás műve. A kormány mindenről tudomással bíró intézkedést tesz komolyabb dolog meggátlására.« E bir ebben az alakban absurdum és túlzott. Arról szó sincs, hogy »tömérdek hadiszer« »6000 hátultöltőt« foglaltatott volna le az erdélyi részekben. Minden valószínűséggel e szállítmány Oláhországba volt szánva. Homoród, Földvár, Előpatak, Arapatak, Hidvég s Brassóban és környékén vannak azon oláh fuvarosok, kik egész éven át szakadatlanul közlekednek Oláhországgal, különösen Plojestig. E szállítmányokat tehát a kisebb indóházaknál akarták elosztani az oláh fuvarosok között, hogy feltűnést ne keltsenek. Kevesebb valószínűsége van már azon feltevésnek, hogy e fegyverek az erdélyi románok részére csempésztettek be, de az már épen absurdum, hogy a székelyföldön a magyarság között titkos mozgalom léteznék egy török-magyar légió érdekében. Mi lehetne ennek a czélja ? Hova akarna a felfegyverzett magyar légió menni ? Talán Oláhországon az orosz és román hadseregeken keresztül akarja magát törni ? az a 2—3000 ember ? vagy végig sétál Magyarországon a Dunáig vagy pláne Triesztnek kerül? Ezeken az utakon kívül nincsen más lehetőség a török hadsereggel egyesülni. Akármelyik út, felfegyverkezve indulni meg —egyenesen kimondjuk, olyan kalandos vállalat volna, melyet minden komoly török-barát kinevetne és elitélne. A »Kelet« vasárnapi számának vezérczikkében a következő adatokat találjuk: »Egy vámügyi hivatalnok, mint miniszteri biztos, ma öt napja érkezett Budapestről a nagyváradbrassói vasúti vonalra s a keleti végtáji állomásokon, már kezében levő adatok alapján, kutatást vitt végbe az árutárakban s Homorodtól kezdve Brassóig több szállítmányt foglalt le, melyek »géprészletek« czég alatt a vasúti végtájak különböző pontjaira : Sepsi- Szentgyörgyre, Kézdi-Vásárhelyre stb. voltak irányozva. A legnagyobb teher — két egész vagyon szállítmány — hátultöltőkkel és lőkészletekkel a brassói indóházban foglaltatott le, hol különben a raktáraknak, melyek felettébb túl vannak halmozva, átvizsgálása még mindig foly. Megjegyezhetjük, hogy hasonló jelzetű szállítmányok már korábban is indíttattak a brassói indóházból, valószínűleg a bodzai és ojtozi szoros irányában útnak s állítólag egy fuvaros az után egy ládát elvesztett, mely a brassói hatósághoz beszállíttatva és fölbontva, török fezekkel volt tele. A m.-vásárhelyi főügyészséghez már napokkal ezelőtt érkezett Budapestről rendelet, a helyszínére való kiszállás iránt s a főügyész szabadságidejét élvezvén, Draveczki alügyész szept. 27-ikére Sepsi- Szentgyörgyre utazott, Sebestyén főügyészi helyettes pedig Kolozsvárról távirati utasítás következtében 27-én az esti vonattal távozott Brassóba.« Megjegyzi még a »Kelet«, hogy az egész »titkos mozgalom« ban egy oláh-muszka csempészetet hajlandó látni, ami annál valószínűbb, mert már ezelőtt is sikerült hadisugárut a mostani címzetek alatt átcsempészni a keleti vasúton Oláhországba, s így örvend a nevezett lap, hogy a kormánynak korai és alapos információk alapján sikerült a vállalatot meghiusítni. Helybeli lapok közül a »Pester Lloyd« Bécsből szept. 30-ki kelettel a következő sürgönyt közli: »Az itteni északi, állam- és északkeleti vasút indóházaiban számos, hadisugáruval telt ládát konfiskáltak, melyek mint »gép- és alkatrészek« Brassóba irányoztattak. Volt azokban egy milliónál több töltény, több ezer fegyver, 100,000 írtnál nagyobb értékben. A fegyverek gyárosainak, szállítóinak és megrendelőinek nevei nagyobb részben már ki vannak nyomozva. Klapka részvétele kétségtelen. (Ezzel ellenkezőleg Klapka tábornok egy helybeli laphoz Párisból intézett sürgönyében kijelenti, hogy az egész dologról nincs tudomása s rászal minden ilyes vállalatot, mely csak árthat Magyarországnak, a nélkül, hogy Törökországnak használna.«) Több ismert lengyel szintén compromittálva van. Tisza ittléte szept. 22-én ezen ügygyel összefüggésben állott.« Végül a »Kelet« még a következő sürgönyt közli Brassóból szept 29-ről: »Brassóban 20 láda Venczel-féle fegyvert, nagy mennyiségű félholddal ellátott tölténytáskát és fezt foglaltak le. Több más állomásokon szintén történtek lefoglalások. A főügyész és két miniszteri biztos itt van. Hallomás szerint befogatások is történtek. Az izgatottság nagy. Senki semmi bizonyosat sem tud a szállítmányok küldőjéről, melyek Bécsből érkeztek. Tegnapelőtt Kézdi-Vásárhelyre, az éjjel Sepsi-Szent-Györgyre 5 század katonaság küldetett.« A háború. Orbanieból a »Standard«-nak azt írják, hogy egy újabb Plevnába szánt szállítmány gabinával és takarmánynyal albán csapatok kísérlete mellett útban van. Ez Orbaniet szept. 24-én hagyta el. A szállítmány megérkezésének fő akadályát az esős időjárás képezi, mert az utat átmetsző számos kis patak az esőtől feldagadva, nagy folyammá nőtt. Az eső egyidejűleg a töltést is annyira feláztatta, hogy azon a szekerek alig járhatnak. Az oroszoktól ellenben csak ellenállástól tartanak, mert az első szállítmány kísérete a Plevna-Orbanie közti utat az oroszoktól és románoktól úgyszólván egészen megtisztította. Az orosz hivatalos sürgöny maga is beismeri, hogy a körülzárolási vonal áttöretett a török felmentő csapat által. Pedig tény, hogy a szállítmányról az orosz Plevna előtti főhadiszállás már 20-án biztos hírt vett a portyázó lovasságtól. De ezen jelentés daczára sem küldhették az ostromlók a szállítmány elé gyalogságot, hanem csak az előbb Skobeleff vezénylete alatt volt lovasságot. Ez azt bizonyítja, hogy az ostromló hadsereg igen gyengének érzi magát, s ha még a felmentő sereg elé sem volt képes gyalogságot küldeni, akkor csakugyan csehül állhat az ostromló hadsereg. Hogy az orosz-román hadsereg egyelőre elvesztő erejét a támadásra, ezt az orosz hadseregnél volt függetlenharcatéri tudósítók már jelentették is. De egyszersmind hozzátették, hogy az oroszok és románok magukat erősen körülsánczolták, így akarván reménytelenné tenni Ozmán pasának minden kirohanási kísérletét. Szintúgy tudva van az, hogy az oroszok Plevna előtt 12,000 főnyi erősítést kaptak szeptember 18-ig. A hadsereg állapota tehát végkép kétségbeejtő lehetett, ha a megérkezett segélyhadak és a sereg körülsánczolása daczára 10,000 főnyi haderőt nem volt képes az orosz fővezénylet nélkülözni. De még az orosz lovasság sem növelte ám a történtek által hírnevét. Mert tudni kell, hogy a szállítmány többnyire ökrös szerekből állt s az egész vonat két mérföldnél hosszabb volt, kísérete pedig csak 10,000 emberből állott, mindössze egy ezred lovassággal és két üteggel. És az orosz lovasság mégsem tudta a szállítmányt feltartóztatni. Hol van tehát az a 40,000 orosz lovas, mely állítólag átkelt a Dunán? Nem csoda ezek szerint, ha Oroszország legjobb barátai is már csak gúnyosan beszélnek a hatalmas orosz hadseregről, s a »Daily News« azt meri jósolgatni, hogy a rosz idő beálltával az orosz katonák fele szolgálatképtelenné lesz. Szent-Pétervár, szept. 23. A harcztérről aggódva várják a híreket. A borzasztó veszteségek gyászt hoztak ezer meg ezer családra és felizgatják a népet. Hír szerint igen rövid idő múlva nagy változások fognak történni a hadseregnél. Gróf Kotzebuet, egy tapasztalt és alapos készültségű óvatos tábornokot, ki minden török háborúban részt vett, hivták meg az orosz főhadiszállásra. Totleben tábornok pedig parancsot kapott, hogy szintén menjen a harcztérre s gondoskodjék arról, hogy a dunai hidak megerősíttessenek, feladatává tétetett egyszersmind, hogy ő jelölje ki azon helyeket, melyeken a csapatok kitelelnének. Intézkedés történt, hogy erős pléhlemezekkel készített oly pontonhíd építtessék, mely a dunai jégzajlást is képes legyen kiállni. Téli ruhákat és csizmákat nem csak Oroszországban, hanem a külföldön is rendeltek a hadsereg számára. Az újonczzászlóaljakat szorgalmasan gyakorolják, úgy hogy százezer embert (?) tavaszkor a hadsereghez küldhetnek. Ezekhez tartozik elsősorban azon 52 zászlóalj, mely az orosz várak őrségeiből alakíttatik. Az első osztályú önkénytesek nagyobbára visszatartatnak, hogy előbb tiszta vizsgát tegyenek. A hadintézetekben is megrövidíttetik a tanfolyam, hogy a tanonczok még e téren a hadsereghez mehessenek. Az egészségügyi vonatok nagy tevékenységet fejtenek ki. Három vonat, mely most érkezett meg újra, be lett rendezve kettős ablakokkal, téli takarókkal, kályhákkal. Ezek rögtön visszaküldetnek, hogy betegeket és sebesülteket hozzanak a harcztérről. Különösen a Jussupov herczeg által kiállított egészségügyi vonatot magasztalják. Ez 17 vagyonból áll. Most érkezett meg Rigába 49 beteggel és sebesülttel. Az orosz vasúttársulatok némelyike nem nagyon hazafiasan viseli magát. A nagy calamitást arra használják fel, hogy meggazdagodjanak. A kiewbresti pálya az egészségügyi vonatokat formálisan kizsákmányolni igyekszik. Ez arra mutat, hogy Oroszországnak is érdekében áll a vasúttársulatokat az állam kezében központosítani. A vasúttársulatok sehol a világon nem járnak el oly önkénynyel a közönség irányában, mint Oroszországon. Pétervárott most egy bizottság van alakulóban, melynek feladatává tétetett arról gondoskodni, hogy a bolgárok Oroszországban mint bérlők magánjószágokon lelepíttessenek. Tiflisben több ezer örmény keres munkát, ezen szorgalmas népet az orosz kormány a Kaukázusban szándékozik letelepíteni. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése október 1. Elnök : Ghyczy, jegyzők: Gullner, Molnár Orbán. A miniszterek közül jelen vannak : Tisza, Trefort, Péchy, Széll, Perczel. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: T. ház! A folyó évi június 28 án tartott ülésben jelentettem a t. háznak, hogy Timku Abrahám Szászvárosszék második választókerületében képviselőnek megválasztatván, megbízó levelét a kiszabott időben nem adta be. Ennek folytán a törvény rendelete szerint Timku Abrahám urat felszólítottam megbízólevelének 15 nap alatt való beadására. — Timku Abrahám úr ezen 15 nap lefolyása előtt megbízó levelét beküldte hozzám egy román levél kíséretében. Nem szenved kétséget, hogy a képviselőnek joga van megbízó levelét az elnökhöz intézett levél kíséretében benyújtani, de nézetem szerint az ily levél országgyűlési irat lévén, a t. háznak is bemutatandó, és miután az 1868. 44. tcz. határozottan kimondja, hogy az országgyűlésnek nem csak tanácskozási, hanem ügykezelési nyelve is egyedül a magyar, én az említett levelet elfogadhatónak nem véltem (Élénk helyeslés.) és Timkó Ábrahám urnák