A Hon, 1877. október (15. évfolyam, 256-285. szám)
1877-10-09 / 263. szám
ismert erejétől senki sem várta azt. Tán azok sem, kik annak sorsát intézik. S ily hihetetlen nem várt eredményekben az ember önkénytelenül is az isten ujját véli fölfedezhetni. És igy ha valamikor, most igazán el lehet mondani, hogy a gondviselés magáévá tette és megvédte az igazságos ügyet, s meg fogja azt mindvégig védelmezni, ha Törökország fiai ezután is úgy viselik magukat a harcztéren, mint eddig. Meg van írva, hogy az elbizakodottak megaláztatnak s ez Oroszországra nézve tökéletesen beteljesült. Nem kevésbé fontos, mit a szultán a békekötés utáni teendőkről mond. Ő el van határozva a pénzügyeket rendezni, az államadósságokat fizetni és meggyökereztetni birodalmában az alkotmányos szabadságot és népei jólétét, mely legforróbb vágyát képezi. Ez lesz, e békés győzelem Törökország legszebb győzelme. Szebb, nagyobb és jelentősebb a harctéri győzelmeknél is. Ez lesz méltó koronája az ozmán fegyverek győzelmének. Abdul Hamid alkotmányos török uralkodó meggyőződéstől sugallt szavai biztosíték arra nézve, hogy Törökország a háború befejezése után komolyan hozzálát a béke munkájához. Szebb és nemesebb ígéretet nem tehetett Abdul Hamid. Ha csak a harcztéren veri meg Törökország a muszkia hatalmat, ez ugyan nagy és üdvös eredmény lesz Európa békéjére s az átalános czivilizátióra, de idővel Oroszország kiheveri a vereséget s a kezéből a harcztéren kicsavart fegyvert ismét megragadhatja. Hanem, ha a béke műveiben is megveri az ozmán a muszkát, kiragadta annak kezéből minden időre a sceptrumot. Az a tény, hogy egy alkotmányos, szabad és jólétnek örvendő Törökország van, a muszka birodalomban is oly átalakulásokat fog előidézni, melyek még kevésbé félelmessé fogják tenni a muszka hatalmat, mint a minő most. Sőt meglehet, hogy a végleges harctéri török győzelmek is megadandják a lökést ezen átalakulásokra. Hogy ez történhessék, kívánunk végleges győzelmet a török fegyvereknek. A többi aztán önkint jön. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése október 8. Az esti lapunkban közlöttekhez pótlólag adjuk Tisza azon beszédét, melylyel Simonyi Lajos K. támadását viszonozta. Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter : T. képviselőház! Csak egyszerűen helyre akarom állítani a dolgot, úgy amint az van. Simonyi Lajos képviselő úr jónak látta elferdíteni mindazt, amit én mondottam vagy jelentettem, mert én soha egy szóval sem mondtam, hogy nem volt helytelen vagy sajnos az, ami történt, sőt határozottan azt mondottam, hogy igen; de mondtam másfelől azt, hogy az tűnik ki a vizsgálatból, hogy a rendőrség közegei nem rendelték el ennek elkövetését. Már engedelmet kérek, de a mai napra nézve ebben van az, amit constatálni kell. Bizonyosan soha sem fogja egy kormány sem, és biztosíthatom a képviselő urat, én legkevésbé sem fogom helyeselni vagy védeni, ha bárkinek a házába illetéktelenül bemennének; de engedelmet kérek, azt mondani, hogy a kormány vagy rendőrség — amint tetszik — megsértette a képviselő immunitását vagy a képviselőház tekintélyét, mert nem akadályozta meg, hogy a hordárok oda bemenjenek, ez a dolognak minden tekintetben túlhajtása. (Felkiáltások a baloldalon: Simonyi képviselő nem is kívánta ezt!) Engedelmet kérek, Simonyi Lajos képviselő úrnak állítása épen ezt jelenti. Én hivatkozom jelentésemre s elvállalom annak minden pontjáért a felelősséget, de nem vállalom el azokért, amiket Simonyi Lajos képviselő úr rám fogott. Elismerem azt is, hogy utolsó sorban politikai felelősséggel mindig a miniszter tartozik, bár hogy utoljára, minden egyes hordár kihágásáért, még ha a rendőrség használja is, közvetlenül azon egy tényért a minisztert lehessen pelengére állítani, azt sehol a világon nem fogja találni a képviselő úr. (Helyeslés a középen.) Különben igaza van a képviselő úrnak, a t. ház fog határozni, és bizonynyal a magyar képviselőház soha sem fog hasonlítani ahhoz, akinek tyúkszemére lehet hágni bocsánatkérés nélkül, de másrészről azt hiszem, hogy a képviselőház mindig maga fogja megítélni, hágtak-e a tyúkszemére és nem fogja magát, mint a gyermek felizgatni engedni. (Helyeslés a középen. Nyugtalanság balfelől.) Adjuk ezután a miniszterelnök felolvasott jelentését, melyet az elnökhöz intézett, mely következőleg hangzik: Mélóságos elnök úr! A képviselőháznak f. hó 3-án tartott ülésében tett ígéretemhez képest, van szerencsém méltóságodat értesíteni a Helfy Ignácz képviselő úr házánál f. hó 2-án történtek iránt. Ide mellékelem ezen czélból •/. alatt Batiz Zsigmond főkapitányi segédnek ez idő szerint József Ferencz városi helyalkapitánynak a főkapitányhoz intézett jelentését, •//. alatt a szóban levő 4 hordár és Pittl János targonczás-egyesületi elnök kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvet, •///. alatt a Helfy Ignácz képviselő úr szolgálatában álló Schmidt Lőrincz kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvet, •////. alatt végre azon jegyzőkönyvet, mely Béres Istvánnal a Schmidt Lőrincz vallomásának egy pontját illetőleg utólagosan felvétetett. Ezen iratokban mutatkozik ugyan eltérés arra nézve, hogy Béres István részeg volt vagy nem, és arra nézve, hogy társával együtt ment-e be Helfy Ignácz képviselő úr házába, vagy az csak később jött utána, de teljesen kiviláglik azokból az, ami a fennforgó kérdésre nézve fontossággal bír. Kiviláglik ugyanis, hogy 1- szer. Arra utasítva, hogy Helfy Ignácz képviselő úr házába menjenek, semmiféle hatóság által nem voltak. 2- szor, hogy semmi hatósági rendeletet vagy jelvényt, amely által azt, hogy a hatóság által lennének odaküldve, igazolták volna, fel nem mutattak. 3- szor, hogy mindennek daczára Helfy képviselő úr ezen betolakodókat elutasítani mégsem kísérletté, sőt azokat leültetvén borral vendégelte. 4- szer, hogy Helfy képviselő úr szabad mozog a hatásában s bárhová mehetésében egy perczig is gátolva nem volt, mert hiszen akadálytalanul távozhatott hazulról, a nevezett betolakodók pedig a borozást bevégezve, házából eltávoztak. Azt hiszem, méltóságos elnök úr, hogy ezekből eléggé kiviláglik, hogy itt arról, hogy Helfy Ignácz képviselő úr személyes szabadságában s az általa képviselői mentelmi jog a hatóság által megsértetett vagy megsértetni csak szándékoltatott is volna, még csak szó sem lehet. Valóban sajnálandó, hogy Helfy Ignácz képviselő úr, ahelyett, hogy a magukat igazolni nem tudó betolakodókat elutasította, s ha menni nem akartak volna, hatóságilag elutasította volna, leültette és borral kínálta meg, azután pedig az igy megvendégeltek hibája miatt a hatóságot, mint az ő személyes szabadságának s személyében a mentelmi jognak megsértőjét tüntette fel, holott mint a fentebbiekből kitűnik, a mi történt, nemcsak nem hatósági rendeletre történt, de sőt abban, hogy az illetők még este 8 óra tájban — saját inasa vallomása szerint is eltávozván, arról, hogy lépteit akkor vagy másnap az országházba menetelekor kisérték volna, senki semmit sem tud. Távol legyen tőlem, hogy azon hibát, mely az által elkövettetett, hogy a 2 hordár a képviselő úr házába bement, menteni akarnám, sőt csakis sajnálhatom azt, hogy a képviselő úr ahelyett, hogy ellenükben házi jogait megvédte is, rendre utasította vagy utasíttatta volna, leültette, borral megvendégelte őket távol van tőlem az is, hogy a rendőrséget fel akarjam menteni azon hiba alól, amelyet elkövetett az által, hogy embereit nem jól választotta meg, mely hiba azonban részben mentségét találja abban, hogy fővárosi rendőrségünk nem rendelkezvén oly sokoldalú, kötelességei teljesítéséhez kellő számú erővel, igen sokszor kénytelen segítségül venni oly közegeket a minőket épen talál, de igenis kell védenem az igazság érdekében azon ellene emelt súlyos vád ellen mintha ily módon a személyes szabadságot és a képviselői mentelmi jogot sértette vagy sérteni akarta volna. Miután ezen vád alaptalanságát maguk a fölmutatott tények igazolják, csakis egy átalános megjegyzést kívánok tenni, kimutatására annak, hogy maga a föltevés tisztán rendőri szempontból is magán hordja a hihetetlenség jellegét. Tudva van az mindenki előtt, hogy a rendőrségnek kötelessége föladások eseteiben egyes embereket figyelemmel kisérni, hogy a komolyabb lépések — házmotozás vagy épen elfogatás előtt — melyek a kellő szabályok megtartása mellett hasonlat kötelességévé válhatnak — magának az iránt, van-e azokra kellő ok, meggyőződést szerezhessen. Ugyan lehetséges volna-e ezen kötelessége teljesítésében ezélt érnie, ha azon kezdené, hogy az illetőt oda küldött egyének által, — de kik sem motozást nem teljesítenek, sem szabad mozgását nem gátolják — figyelmeztetné, hogy a rendőrség felügyel rá ? Azon meggyőződésben zárom levelemet, hogy a fentebbiek meggyőzik méltóságodat arról, hogy az általam is — éspedig nemcsak kötelességszerűleg — a legnagyobb tiszteletben tartott mentelmi jognak bármi néven nevezett hatóság részéről s Helfy Ignácz képviselő úr személyes szabadságának veszélyeztetéséről szó sem volt, s hogy ezek alapján sikerülni fog méltóságodnak a m. t. képviselőházat arról, hogy a mentelmi jog a hatóság által meg nem sértetett, sőt megsértetni nem is szándékoltatott, meggyőzni s Helfy Ignácz képviselő urat az iránt, hogy személyes szabadsága a hatóság által megsértve, vagy csak veszélyeztetve is nem volt, megnyugtatni. Fogadja méltóságod tiszteletem nyilvánítását. Budapesten, 1877. okt. 7. Mocsáry, Kaas Ivor és Paczolay felszólalását ismertettük esti lapunkban. Pulszky Ágost a mentelmi bizottsághoz való utasítástól nem vár a képviselői immunitásra nézve, melyet sérteni senki nem akart, kedvező eredményt. Ezen ügy nem azért komoly, mert komolyak az elkövetett tények, és azoknak belső természete, hanem komoly legfölebb csak úgy lehet, ha nagy lárma üttetik oly tények alapján, melyek lényegükben nem komolyak. Tehát az ügynek komoly színezetet adni nem kíván, és ép azért, minthogy fél, hogy a magyar képviselőház tekintélye a külföld előtt compromittáltatik épen azon eljárás által, amelylyel az ellenzék ezen compromissumot kikerülni kívánja, anélkül, hogy ez ügyet a mentelmi bizottsághoz utasíttatni kívánná, a napirendretérést indítványozza. (Helyeslés a középen.) Simonyi Ernő: Az kétségtelen, hogy Helly személyes szabadsága ellen sérelem történt. Ahelyett hogy a miniszterelnök azért elégtételt szolgáltatna, kárhoztatja Hellyt, hogy a rendőr czím alatt bejött hordárokat nem küldte el. Szaló a miniszter e nyilatkozatát megjegyzi , ha alkalma jő rá, majd elküldi őket, ha kell a más világra és pedig a minszter mai nyilatkozatának felelősségére. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Nem lehetett Helfytől kívánni, hogy családos ember létére oly körülmények közt, mikor házába erőszakosan betörnek, egész higgadságát megőrizze. A miniszterelnök czélzásából az olaszországi fegyverlefoglalásokra azt olvassa ki, hogy Helfy ügyét az erdélyi fegyverlefoglalással akarják kapcsolatba hozni. Az erdélyi ügy nagyon fontos. Nincs oly törvényünk, mely a fegyverszállítást megtiltaná. Elnök utal arra , hogy ez nem tartozik a tárgyhoz. Simonyi Ernő utal arra, hogy maga a miniszterelnök hozta a kettőt összeköttetésbe. Különben utal arra, hogy a kormánynak a Helfyn elkövetett sérelemért mindenesetre elégtételt kellett volna szolgáltatni, nem pedig még Helfy ellen intézni szemrehányásokat. Jól mondja a miniszterelnök, hogy van kormányunk , de kívánni kell, bár ne lenne, oly önkényes az. Elégtelennek tartja a megejtett vizsgálatot s Apponyi indítványára szavaz. (Helyeslés balról.) Ezután Szlávy József beszéde következett, melyet esti lapunk egész terjedelmében közölt. Vidliczkay hajlandó elhinni, hogy a kormányt nem vezette rosz szándék, hanem itt nem szándékról, hanem tényekről van szó; a tények tekintetében pedig szükségesnek tartja az új vizsgálatot s azért a mentelmi bizottsághoz kívánja áttétetni az ügyet. Tisza Kálmán miniszterelnök, T. ház! Nem szándékozom hosszasabban érvelni, hanem igenis némely dolgokra nézve, hogy úgy fejezzem ki magamat, szavaim értelmét helyreigazítani kívánom! Arra nézve pedig, amit Szlávy J. képviselőtársam mondani méltóztatott, saját nézeteimet is, azt mondhatnám, ismételten és bővebben mint eddig tettem, mert eddig sem mondottam mást sohasem, kifejteni kívánom. Elsőben is az ügy tisztában léte érdekében, meg kell jegyeznem, hogy egy képviselő úr azt méltóztatott felhozni, hogy azáltal válik a rendőri főkapitány gyanússá, hogy nem sietett a képviselőt nem csak akkor, de másnap sem felvilágosítani. Ami az elsőt illeti: kitetszik a jelentésből, hogy a levelet azon este nem kapván meg, nem világosíthatta fel a képviselő urat. Arra nézve pedig magára Helfy képviselő úrra hivatkozom, — ez a jelentésben ugyan nincs — hogy másnap a főkapitány járt a képviselő úrnál, el is mondta a dolgokat, s azt hogy hiba történt, nem is tagadta, csakhogy a hiba nem általa, hanem az illetők által követtetett el. Ezen követelménynek tehát a főkapitány eleget tett, csakhogy már akkor az ügy ki volt véve azon természetes mederből, melyben a félreértés fölvilágosíttatván minden nagyobb per fölvetése nélkül az ügy elintéztethetett volna. A másik, ami felhozatott az, hogy a vizsgálat nem tökéletes, mert épen a legérdekeltebb fél, t. i. Helfy képviselő úr, nem volt kihallgatva. Ugyan kérem, mit méltóztattak volna mondani, ha a főkapitány Helfy képviselőt kihallgatás végett megidézte volna ? (Derültség.) Én azt hiszem, igen furcsa nyilatkozatokat hallottunk volna a főkapitány jogsértő eljárásáról. De nem is volt azon szempontból, melyről most szó van, szükség reá, és én úgy látom, hogy épen abban fekszik az itteni vitának oka, hogy különbözők a felfogások az iránt, hogy miről van a szó. Abban a jelentésben, mely beadatott, nincs szó azon kérdés vitatásáról — sőt ez nyíltan ki is van mondva a jelentés egyik passusában — hogy Helly képviselő úron, mint polgáron, sérelem nem történt. Itt csakis arról van szó, hogy történt-e ez a hatóság orgánumainak rendeletére, tehát a képviselői mentelmi jognak hatósági megsértésével. (Helyeslés a középen.) vagy történt egyes egyének hibája folytán. Ha már most ezen szempontot veszem, akkor azt hiszem, hogy a vizsgálatot lehetetlen kielégítőnek nem tartani, mert miután senki nem mondta, hogy szabad volt Helly úr házába bemenni, hogy hiba nem történt, hogyan áll a dolog ? Vagy hibás a két kordáz, aki megbízatás nélkül bement a házba, vagy hibás azon közeg, amely nekik az odamenetelt rendelte. No már, ha az maga kihallgattatik, ki az által, ha azt vallja, hogy nem rendeletre ment be, maga válik hibássá, azt hiszem, ennél teljesebb bizonyíték nem lehet. Hiszen, az ő érdeke épen az lett volna: az ellenkezőt vallani, és a hibát, amelyet elkövetett, a hatóságra tolni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez, azt hiszem, elég tiszta, és egyszerű, amelyen lehet nevetni, de amelyet tagadni valóban nem lehet. Arra nézve, amit Simonyi Ernő képviselő úr mondott, magam is elfogadom az elnök úr figyelmeztetését , csakis, amennyiben a képviselő úr az én szavaimat félremagyarázza, azok értelmének helyreállítása végett szólok. Hivatkozom a t. házra, hogy én Helfy képviselő úrnak személyét, vagy ezen ügyet az erdélyi dolgokkal egyátalán kapcsolatba nem hoztam, sőt midőn kezdtem beszélni, a kormányoknak bizonyos esetekbeni kötelességeiről, előre mondottam, igen jól emlékezem rá, hogy eltérve ezúttal és nem ügyelve a Helly úr esetére, a fölhozottakra átalánosságban elvileg felelek. Én tehát a kettőt egymással összeköttetésbe nem hoztam. Higgyék el a képviselő urak, hogy annak sokszor kárát vallottam, hogy ha egyszer valamit megígértem, azt meg is tartom, s most is kárát vallom, mert ha adott szó nem genirozna, tudnék oly dolgot mondani, amelynek folytán Helfy úr legjobb barátjai is azt mondanák: ezek után lehetetlen, hogy az erdélyi dolgokat Helfy úr nevével ily módon kapcsolatba hozzam. Kaas Ivor b. közbeszól: Ez gyanúsítás. Tisza Kálmán miniszterelnök: Ez először nem gyanúsítás; másodszor én nem szeretek és nem szoktam gyanúsítani, de harmadszor meg fogja nekem bocsátani a képviselő úr, aki felszólalt, hogy utoljára is nem volna épen megbocsáthatlan gyengeség attól, kit ők és mások annyit gyanúsítanak, ha egyszer maga is gyanúsítana. (Derültség.) Különben, tehát, én amint előrebocsátottam, elejétől fogva úgy értettem és úgy érzem most is, hogy ezen dolognak azon része, amely a mentelmi jogra vonatkozik, helyesen, alaposan befejezhető, s erre nézve a vizsgálat befejezettnek tekinthető. Ami az egyesek által a ház jogain elkövetett sérelmet illeti: ez iránt meg van az eljárásnak rendes módja, de ami — azt tartom — többé nem a ház kebelében, hanem a maga rendes útjára tartozik. (Helyeslés a középen.) Így értelmeztem én a dolgot elejétől fogva, igy értelmezem most is és ily értelemben kérem a t. házat, hogy jelentésemet tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a középen.) Kállay Béni ellentétben Szlávyval szeretné, ha rendőrségünk minél kitünőbb volna, mert akkor ily tapintatlanságoktól nem kellene tartani. Azokat illeti e tapintatlanságért a felelősség, kik a közegeket megfelelő utasítással ellátni elmulasztották. Meglehet, igaza van Szlávynak s itt nem forog fenn a mentelmi jog megsértése; de hát épen ezt kell kideríteni, mert a miniszterelnök és Helfy állításai közt eltérés van. Ne hagyja a többség a kisebbséget téves nézetében s engedje, hogy a mentelmi bizottság utján meggyőződjék arról, hogy itt az immunitási jog megsértéséről nincs szó. (Helyeslés balról és jobbról.) Szilágyi Dezső : Ellenmondások csak lényegtelen körülményekre vonatkozólag merültek föl, például arra, részegek voltak-e a hordárok vagy nem. E miatt csakugyan nem érdemes visszaküldeni az ügyet a bizottsághoz, mikor az iránt, ami a kérdés lényege, hogy t. i. a hordárok Helly házába hatósági utasítás folytán mentek-e be, senki a kormánynyal ellenkezőt nem állíthat, ha csak gyanúsítani nem akar. Tagadja különben, mintha a ház egy bizottságát egyszerű határozattal feljogosíthatná egy ily bűnügyi vizsgálat teljesítésére. Erre esetleg külön törvény lenne szükséges. Pulszky napirend melletti indítványára szavaz. Helfy Ignácz szavai helyreigazítására szólal fel s megjegyzi, hogy ő rendőröket nem tartja megbüntetendőknek, mert azok becsületes emberek, spiczliknek nem valók. (Helyeslés balról.) Sujanovics Sándor Szilágyi ellen megjegyzi, hogy Apponyi indítványa egyátalán nem céloz arra, hogy a mentelmi bizottság bűnügyi vizsgálatot intézzen ; csak egy kérdést kíván általa tisztáztatni: megsértetett-e a mentelmi jog? — Apponyi mellett szavaz. Szilágyi Dezső utal arra, hogy ő nem Apponyi, hanem Mocsáry javaslatát tartotta olyannak, amely törvényellenes dolgot kíván a mentelmi bizottságtól. Apponyi Albert gróf, szavait helyreigazítván kijelenti, hogy részéről hozzájárul Mocsáry indítványához. Tisza Kálmán miniszterelnök: Minthogy mindenki helyreigazítja szavait, legyen szabad nekem is helyreigazítanom szavaimat azon egy oknál fogva, mert oly módon magyaráztattak félre, hogy később talán a félreértett alakban fognak idéztetni. Ugyanis , azt állította rólam Simonyi képviselő úr, mintha azt mondtam volna, hogy nagy hiba volt a rendőri közegeket ki nem kergetni, ő ezentúl fogja tudni, mit tegyen, és az én felelősségemre ki fogja kergetni a rendőri közegeket. Ezt határozottan nem mondtam, hanem azt mondtam, hogy miután azok nem tudták igazolni, hogy ők rendőrök, vagy rendőri kiküldöttek, igen nagy kár volt őket el nem utasítni. Ez tehát, nem azt teszi, hogy a magát igazoló rendőrt el szabad utasí- ■ tani, hanem azt, hogy el szabad utasítani azt, aki, mint ilyen nem képes magát igazolni. Kötelességem- nek tartottam ezt megjegyezni. Föltétetvén a kérdés, a ház elfogadja Pulszky indítványát s napirendre tér. Legközelebbi ülés holnap 10 órakor. Tárgya : a bagatell ügyekről szóló javaslat. A. h. á. t.o x* ru Mehemed Ali, mint reggeli lapunk távirata I jelenté, a Montenegro ellen működő hadsereg vezérévé neveztetett ki. Vele együtt Akhmed Ejub is fölmentetett állomásától, s Fazli pasával helyettesíttetett. Mehemed Ali főbb tisztei mint Hasid pasa tüzérparancsnok, Brum pasa vezérkari főnök és Baker pasa a Lom melletti sereg tábori csendőrségének feje megtartják állomásaikat az új fővezér alatt is. Szulejmán hadteste Ozmán-Bazárnál s Kaczelevo és Kadiköj mellett kezdi meg a támadást. Még eddig azonban a Lom körül semmi sem adta elő magát. Az idő Bolgárországban esős és hideg. E r ze rum mellett Zevin városnál a törökök erős táborhelyet készítenek, hol a Kisázsia keleti részéből egybehívott nemzetőrségi csapatokból Mukhtár hadai számára tartalák hadtest fog képeztetni. Reuf pasa már átvette a balkáni sereg vezényletét. Legközelebb egy szállító hajó nagy menynyiségű csapatot vitt Konstantinápolyba a Libanonból. Ezeket azonnal útnak indították a Sipka-szoros felé. Az ázsiai nagy csata. A »Standard« az ázsiai nagy csatáról a következő sürgönyöket közli : Konstantinápoly, okt. 5. A ganilári csatáról érkezett első hírek teljes megerősítést nyernek. Szerdán a küzdelem tíz óráig tartott, az oroszok ez nap 4—5000 halottat és sebesültet vesztettek s az egész vonalon megveretve az Árpacsáj pártjáig űzettek. Csütörtökön a küzdelem megújult s a törökök folytatták az oroszok üldözését. Orosz részről 34 zászlóalj gyalogság és hat ezred lovasság volt a csatában. Hallom, hogy szept. 27-én Ismail pasa szintén erősen megverte Tergusovot. A ma közzétett további hivatalos adatok szerint az oroszok öt ízben intéztek rohamot Yanilár magaslatai ellen, melyeket elfoglaltak s megint elvesztettek. Az orosz haderő az említett 34 zászlóaljon kívül a jobb szárnyon is tetemes volt s az körül akarta keríteni Mukhtárt és közlekedését Karszszal elvágni. Mihály nagyherczeg részt vett a csatában. A távirdaösszeköttetés Mukhtár tábora és Karsz közt helyre van állítva. A seraskierátus intézkedéseket tett, hogy a csapatok számára gunyhókat építtessenek a téli hadjáratra. Konstantinápoly, okt. 5. este. Ghazy Ahmed Mukhtár pasa tegnapi dátum alatt ezt jelenti: Rachel pasa ma visszafoglalta Nagy-Yanilár magaslatát, melyet az oroszok éjnek idején kiürítettek. Csak néhány előőrssel találkoztak seregeink, kik csak gyenge ellenállást tanusítottak. Rachel és Krasim pasa hadtestei ezután előnyomultak és most megtámadták az ellenséget, mely Perked és Akcse-Kalén van központosítva a Karsz-Csáj partján a Kábák magaslataival szemben. Omar pasa lovassága, mely Subatanban táborozott és a Musza pasa alatti hadtest, mely Kizil-Tepen volt, előre küldetett, hogy elvágja az oroszok visszvonulási útját a karszi tá-botba. A küzdelem tovább tart, de teljes bizalmunk van a sikerben. Er zerum, okt. 4. A nagy csata, mely okt. 2-án kezdődött, éjszakán át is folyt s másnap estig tartott. Mukhtár ganilári pozitiója makacs küzdelem tárgyát képezte, a pozitió elveszett, de aztán ismét visszafoglaltatott. A veszteség mindkét oldalon nagy volt. Egy orosz tábornok megöletett, egy másik megsebesült, további részleteket várunk. Bayazid körül folyton tart a csatározás. A helyzet Plevnánál. Bukarest, péntek. (A »Standard« stbrg.) Egy, Plevnából tett kirohanást az oroszok és románok lovassága megtámadott és a városba visszaütött. Itt azt mondják, hogy Károly hg igen reményteljesen nyilatkozott a Plevna ellen intézendő újabb műveletekről. Az orosz ügynökség megcáfolja a hírt, mintha Kozebue tábornok helyettesítené Miklós néget. Plevna előtt, okt. 3. (A »Standard« sürgönye.) Az oroszok ruscsuki hadserege Mehemed Ali viszszavonulása után előre nyomult. A törökök átkelni készülnek a Dunán, az oroszok ellen készületeket tesznek. A Balkánban minden nyugodt. Okt. 2-kán kis csata volt a Sipkaszorosban, melyben Moiski tábornok elesett. Okt. 1-én egy török hadoszlop öt zászlóalj gyalogságból és négy század lovasságból, tüzérséggel együtt kirohanást tett Plevnából Doviz Metropol falu felé takarmányszerzés végett, de az orosz lovasság Csernazudov tb. alatt visszaverte őket. Az orosz tüzérség felgyújta Doviz falut s felrobbantott egy puskaporos szekeret, minek következtében a törökök sietve visszavonultak. Orosz részről két tiszt és negyven közkatona esett el. Okt. 2-kán a törökök erősen bombázták az orosz és román pozitiókat, mire az oroszok egész éjszakán át nagy ágyúzással feleltek s ekkor a török ágyúk elhallgattak. A fővárosi közigazgatási bizottság ülése. A fővárosi közigazgatási bizottság ma tarta meg havi ülését. A felolvasott havi jelentések közül a polgármesteréből kiemeljük a következőket : A múlt hó folytán előfordult a hatóság körében egy fegyelmi ügy; katonai ügyben jelentkezett összeen 3027 egyén,nyilvántartásban maradt 42.101. A fővárosi adópénztárakba e hóban 116.855 fttal kevesebb államadó folyt be mint a múlt év megfelelő havában.Az összes évi befizetés azonban eddig 144.053 fttal több a múlt év megfelelő szakában történt befizetéseknél, bár a kivetés az idén 681 írttal kevesebb volt. Árverés 504 esetben tartatott. Az ügymenetre vonatkozó adatok közül följegyzendő, hogy a múlt hóban előforduló 10,632 ügydarab közül 1635 maradt elintézetlenül. A főkapitány havi jelentése a következő adatokat tartalmazza : Letartóztattatott a múlt hóben 1389 egyén, ezek közül eltolonczoztatott 338, a többi részint az ügyészségnek adatott át, részint szabadon bocsáttatott. Az adófelügyelő jelentése szerint egyenes adóban befolyt összesen 242,326 frt 45 fr, fényűzési adóban 6600 frt, 24 esetben halasztás adatott. Az adó hiányos befolyását az adófelügyelő szerint egyebek közt az is okozza, hogy a hátralékok kimutatása későn küldetik meg a behajtási hivatalnak, hogy a behajtási személyzet hivatásától elvonatik, egyes felek egy és ugyanazon adó miatt többször is megzálogoltatnak, anélkül hogy az árverés kitüzetnék; az adófelügyelő ennélfogva indítványozza a tanácsot felszólítani, hogy e hiányokon 14 nap alatt segítsen, azonkívül szerinte a végrehajtók száma is szaporítandó volna. Kamermayer polgármester megjegyzi, hogy a házipénztárt illető illetékek behajtására 3 végrehajtó külön működik ugyan, de ezek e munkát rövid időn befejezik, s így nem szükséges az úgyis nagy költséggel járó adóbehajtási hivatal személyzetét szaporítani. Szitányi interpellálja az adófelügyelőt, miért kapott az adóhátralékot likuidáló bizottság a törvénynyel ellenkezőleg oly utasítást, hogy az a 10—20 év előtti állítólagos adótartozást is beszedje, az adózók 10—20 éven át nem őrzik meg adókönyvecskéiket s igy a liquidáló bizottság ellenében semmivel sem igazolhatják tartozásuk lerovását. Az adófelügyelő megjegyzi, hogy a liquidáló bizottság úgy is a közigazgatási bizottsághoz ad jelentést s akkor úgyis fog tenni törlesztési ajánlatokat. A gyűlés ezután elhatározza a tanácsot az adófelügyelő fölsorolta bajok orvoslására fölszólítani s a jövő gyűlésre ez iránt a jelentést elvárja. kedvező alkalmat nem ragadandja meg hatalma visszaszerzésére, valóságos mulasztás volt nem tenni meg az intézkedéseket a kivívott siker biztosítására. — Kendy Sándor, Báthory Boldizsár a legroszabb politikát, a félrendszabályok politikáját követték. Akartak valamit, elérték azt, s elmulasztották biztosítni. Csaknem egy évig tartották az ellenzéki szónoklatokat s mikor szónoklataik gyümölcse éretten hullott ölükbe, nem tudták megtartani. Ők képtelenséget akartak, forradalom nélkül fejedelemváltozást, s épen azért az első szónoklat, mely ellenük mondatott, végkép megbuktatta őket. Ha vigaszukra megmarad is, hogy nemesül harczoltak, azt nem lehet mondani, hogy politikai bölcseséggel harczoltak volna. A következő napon, hogy Kornis Kolozsvárra érkezett, tartott ülésen már úgy el volt készítve minden, hogy ellenállásra gondolni sem lehetett. Gerendi János felolvasta a fejedelemnek a rendekhez intézett leiratát: »nem volt neki szándéka tanácsurai megkérdezése nélkül, nagy hirtelenséggel elhagyni az országot. Nem akart a tordai gyűlésbe menni, azon reményben, hogy távollétében a tanácsurak és nemesség az ő véleményére fognak hajolni. De most látva, hogy e dologban nem haladtak előre, azon meggyőződésre jutott, hogy legjobb lesz neki visszatérni s megpróbálni ez eltérő nézetek kiegyenlítését. Kéri tehát a rendeket, hogy addig ne oszoljanak szét, míg ő körükbe vissza nem jő.« A rendelet felolvasására nagy zaj támadt, különösen a szászok és székelyek kiabáltak legjobban, hogy vissza kell hozni a fejedelmet, ők képesek érte véreket és éreket ontani s a Huet Albert által tett indítványra, melyhez a kolosvári bíró is azonnal hozzájárult, elhatározták, hogy fényes küldöttség menjen Zsigmondért Kővárba. Kendy Sándor is hozzájárult a határozathoz szavazatival; szokott humora még e végzetes perczben sem hagyta el, egy találó megjegyzést mormogván a trójai lóról. Meg is választék azonnal a visszahivő követséget. Báthori Boldizsárt, Iffju Jánost, tanácsurakat, Kendy Gábort, Süger Jánost, Bogáthy Boldizsárt, Tholdy Istvánt, Szegedi Gáspár kolozsvári bírót, Huet Albert szász grófot, kik azonnal el is indultak. Mielőtt azonban bementek volna Kővárba, megállapodtak Décsen, kérve a fejedelmet, hogy számukra menedéklevelet küldjön. Zsigmond mester volt a szintésben, soha arczárói czélzatait, törekvéseit, érzelmeit leolvasni nem lehetett. Midőn e menedéklevelet kérték tőle, könyekben tört ki: »oda jutottam már, hogy még rokonaim sem hisznek szavamnak levél nélkül«, de megadta azt és a hozzájötteket komolyan ugyan, de mégis szívélyesen fogadta. A követség kérte őt, hogy felejtse el a múltat, tegyen le távozási szándékáról, jöjjön vissza s vegye fel a kormány gyeplőjét. Zsigmond megnyugtatólag felelt: semmi oka, hogy valakin valamiért boszút álljon, minden sérelmét elfeledi, mert inkább akar mindnyájuknak atyja, mint szigorú bírája lenni. Azonnal készületeket tett az utazásra. Erős sereg volt már a környéken Bocskay, Kornis, Keresztury és Geszti vezetése alatt, s a mint Kővárban töltött három heti aggodalmas tartózkodása után, és vele a követség elindult, a sereg is nyomon követte. Szamosujvárt a rendek új követsége fogadta Kendy Sándor és Kovachóczy Farkas vezetése alatt, Szamosfalvára pedig a főurak és nemesség nagy része elébe ment. Aug. 8-án hétfőn tartó ünnepélyes bevonulását Kolosvárra, nagy lelkesedéssel fogadtatva a rendek és a nép által, úgy látszott, hogy ez a kiengesztelődés és a kibékülés napja volt, mert midőn némelyek gúnyiratokat szórtak szét a szövetkezettekről, a fejedelem nyílt parancsot ragasztatott ki a templom ajtajára , hogy fő és jószágbüntetés terhe alatt senki a múltakról említést tenni, azt fölhányni ne bátorkodjék. Ily előzmények után ki ne bízott volna a Zsigmond őszinteségében, kinek a lelkét foghatta volna el gyanú, hogy lelke mélyében mást rejteget ? A fejedelem Kolozsvárra érve, a tanácsurak által hirdetett országgyűlést bezárta, s ugyancsak Kolozsvárra aug. 17-re új országgyűlést hivott öszsze. Lakását pedig Kolos-Monostorra a jezsuiták társasházába tette át, hova Bocskay, Keresztury, Geszti, Kornis követték, ezekkel a Szamos partján levő díszes kertben főzve ki boszú tervét. Magyar tudományos akadémia. (III. osztály.) A mathematikai és nyelvtudományi osztály mai ülésén Sztoczek József elnökölt. Az ülés tárgyai a következők: Thanhoffer, Lajos a gyuladásról olvasott fel értekezést. Értekezése önálló vizsgálatok és kísérleteken alapul s 10 pontban terjeszti elő a szemen tapasztalható gyuladás tüneteit és azon szerveket, melyeken e betegség előfordul. Ezután Krenner József értekezett a verespataki aranylemezekről. Az erdélyi különösen, a verespataki arany gyakran gyönyörű damaz fényű lemezekben fordul elő, melyek néha papirosvékonyságúak. A lemezek csillogása apró háromszögű gula-segeczektől ered, melyek a lemezbe be vannak szőve. A gyűjteményekben látni ily vékony hatszögű táblákat, melyek szintén csillogó háromszögekkel vannak díszítve. E vékony hatszögeket eddig 3 köb és az oktaedron combinatiójának tartották, ennek azonban a gulajegeczek iránya ellenmondott. Krennernek sikerült kimutatni, hogy az ily hatszögű vékony lemez a kis gúlákkal együtt nem egyéb, mint deltoidikositetraedron, mely a trigonális tengely szerint rövidítve van. E tényből kiindulva sikerült sok, eddigelé érthetetlen finom erdélyi aranyszövet képződési törvényét kipuhatolni. Szily Kálmán r. tag előterjesztő Dr. Gruber Lajos és Kurländer Ignácz, a m. kir. központi meteorológiai intézet observatorai részéről »Az 1874-ik évi Borelli-féle üstökös definitiv pályaszámítása« czimü értekezést. Az üstökösökben gazdag 1874-ik év julius 25. Borelli Marseilleben egy üstököst fedezett föl, melyet 88 napig tartott láthatósága alatt s Hamburgban, Lipcsében, Kremsmünsterben, Strassburgban,, Bécsben, Kielben, Berlinben, Washingtonban és Marseillesben figyeltek. A pálya meghatározására összesen 111 megfigyelési adat állott rendelkezésre. A számítások alapjául a Grätzmacher által közzétett megközelítő pályaelemek vétettek fel, minthogy azonban ezek az elemek az utolsó időkből származó észleletekhez nem alkalmazkodnak eléggé: a pályameghatározásra a távolságok variatiójának módszere választatott. Az eredményeket illetőleg magára az értekezésre kell utalnunk, melyet a bemutató tag kiadásra ajánl. Végül Szabó József értekezett a moraviczai sugaras serpentinről, bemutatván ez új válfajnak szerkezetét és vegyi összetételét. Ezzel az ülés véget ért. A mához egy hétre tartandó ülésen a magyar helyesírás szabályai kerülnek tárgyalás alá.