A Hon, 1877. november (15. évfolyam, 287-315. szám)
1877-11-01 / 287. szám
veszélyeztetésével most dúló háború legsajá- tabb s legközvetlenebb czéljaira? Hát hiszen a hidalkatrészek, a barakktanyákhoz való anyagszerek sem képeznek inthési contrebande-ot, de azokká lehetnek és lesznek a körülmények által s azért azokat lefoglaltatta az angol kormány s nem engedte kivitetni a harettérre a muszka táborba. Ugyanezt tette, és helye- i sen tette a magyar kormány az említett sínekkel. Anglia is semleges állam és semlegességét ünnepélyes formában, a királyné proclamációja által mondotta ki. Márpedig előttünk mindig több nyomatékkal bir, hogy mikép magyarázza és alkalmazza a szabad Anglia a semlegességet és nemzetközi jogot, mint a bécsi kosmopolita lap, mely sem osztrák, sem magyar, sem monarchiai, hanem muszka érdekek után indul. Még ha legszigorúbb értelmében veszszük is a nemzetközi jogot, melyre pedig Oroszország érdekében hivatkozni nem lehet, mert e hatalom eddigi tettei által a nemzetközi jog szempontjából »vogelsrei« — még akkor is teljesen igazolva van a sínek lefoglaltatása Magyarországon, mert a nemzetközi jog megengedi ugyan, hogy a semlegesek némi kedvezményt tegyenek a harezoló félnek, de csak úgy, ha ugyanazt teszik, vagy tehetik a másik harezoló fél javára is. E szabályt a jelen esetre alkalmazva, le kellett foglalni a muszkáknak szánt vasúti síneket már csak azért is, mert hasonló szolgálatot vasúti sínek szállításával nem tehetünk Törökországnak, miután ez tudvalevőleg nem épít hadi czélokra vasutat. Mi tehát kereken visszautasítjuk az osztrák lapok legszemtelenebbikének tanait és oktatásait a nemzetközi jogból, melynek, mint látszik, elementáris fogalmait sem ismeri. Az Orsován és Budapesten lefoglalt sínek visszaszállittattak Bécsbe s onnan az osztrák kormány engedelmével, monarchiánk semlegességének ellenére és csúfjára, Galiczián át rendeltetési helyekre szállíttattak. Nekünk e tényre, mint azt a tudósítások jelentették, nem lehet más szavunk, mint a leghatározottabb rosszulás. Ily szolgálatokat tenni Oroszországnak nem egyéb, mint muszka czinkosság és »félhivatalos hadviselés« Törökország ellen, melynek legalább is »jóakaró semlegességgel« tartozik e monarchia. Soha lap annyit nem compromittálta Andrássy politikáját az utolsó két év alatt, mint épen a »Fremdenblatt«. S most Andrássyval akarja rendreutasíttatni az »önkényes tettért« Tiszát, meg az orsovai szolgabirót. — Csak azt sajnáljuk, hogy el van törölve a botbüntetés és a »Fremdenblatt« emberei nincsenek közelebb az »orsovai szolgabiróhoz«. Sz. Gy. Országgyűlési tudósítás, Budapest, okt. 31. A bankvita mai folytatásában Simonyi Ernő volt az első szónok. Amit ő az ügy érdemére mondott: kevés cáfolást igényel. Tisza ismert nyilatkozatát lemondásának ismert indokolása felől tetszett egyoldalulag idéznie, s ez által egy igen kényelmes okoskodási alapot szerzett magának, mely azonban semmisnek fog tetszeni mindenki előtt, a ki ez ügyet ismeri s részleteire emlékezik. Kállay Béni egy magvas beszédben elmélkedett azon okokról, melyek folytán társadalmunk mindeddigelé azon állapotban van, hogy nélkülözni kénytelen egy önálló magyar bank jótéteményeit. Szerinte ez a fejletlenségből önkényt folyó bizalomhiány kifolyása, melyen nem segíthetne — legalább gyökeresen nem — ha egyszerre birtokába jutnánk is a szükséges tőkének. Ez okoskodás aligha téves föltevésen nem alapul. A mai fejlettebb európai viszonyok közt könnyen lehet azon álláspontra helyezkedni, melyből tekintve, egy helyes bankszervezet úgy tűnik föl, mint rendezett gazdászati, kereskedelmi és ipari élet következménye, de — hacsak nem akarunk a történeti fejlődéssel homlokegyenest ellenkezőt állítani — el kell ismernünk, hogy azon tényezők között, melyek a közéleti jólét előmozdítói voltak, világszerte elsősorban szerepelt egy egészséges bankrendszer. A hitel, bizalom nem cél, nem eredmény kizárólag, aminek Kállay vázolja, eszköz is az, sőt az első sorban, az állam- s magánéleti feladatok megvalósításában. S ha jogos is azok leghathatósb emeltyűjétől elvonatkozni, mikor annak megszerzése kétséges sikerű áldozatok árán s félszegül bizonyulható módozatok közt állhat csak előttünk: nem helyes és nem politikus a tényekben való azon fatalisztikus megnyugvást hirdetni, melylyel a képviselő úr beszédében találkozunk Orbán Balázs, az utána következő szónok az ellenkező hibába esett s rendkivül tulozta az önálló bank eshető jó következményeit. Ha az állana, mit ő mondott, bankba bíró államnak nem lenne szabad egy krajczá: államadóssággal is bírni. Pedig hát bir bizony azzal mindegyik. Prileszky jóakaratúlag védte a javaslatot, az ellenzék rosszakaratúlag hallgatta ; ebből aztán a hangulatok tömérdek félreértés keletkezett szólós ellenfelei közt, melyre képet talál az olvasó alant közlött tudósításunkban. A képviselőház ülése. Az esti lapunkban közlöttek után a bankjavaslat átalános tárgyalásának folytatása közben szólalt Kállay Béni. Nem kizárólag az Ausztriával való kapocs következésének tartja, hogy a jegyeket nálunk oly intézet adta ki, mely nálunk szabadalommal nem is birt. Viszonyaink hozzák magukkal, hogy jogosultságunk önálló bankszervezet iránt, mely jogosultság kétségbevonhatlan, s melynek létesítése sem tartozik a lehetetlenség közé, holt betű marad. Mert ha belefognánk e létesítésbe, a vele járó áldozatok túlhaladnák az előnyöket. Mert a bankok léte magában még nem oly előny, mint a különvélemények benyújtói hiszik. Még a valuta rendezése sem hatna oly kizárólag jótékonyan viszonyainkra, mint sokan vélik. Összes hitelviszonyaink a kényszerforgalom hatása alatt keletkeztek s az egyszerre való átmenetel oly megrázkódtatásokat okozna, hogy bízvást aggasztó mérvűeknek nevezhetnék azokat. Valutánk rendezését tehát nem is remélhetjük máskép, mint az egyedül helyes és czélszerű utón : t. i. a nemzet jólétének évek hosszú során át fokozatosan előhaladó emelkedése által ; és ép azért, mert valutánk rendezéséről még hosszú ideig le kell mondanunk, mert azt nem erőszakolhatjuk ; le kell mondanunk az oly önálló bank fölállításának lehetőségéről is, mely egyedül helyes alapon nyugodnék, t. i. az érczpénzzel való fizetésen. A valuta helyreállítása nélkül alapított magyar bank mindenesetre egészen sajátos helyzetben lenne; számolnia kellene nemcsak az államjegyekkel, hanem a túlsó fél önálló bankjának jegyeivel is, s hátrányosan különböznék minden egyéb, nem készfizető bank nélkül is a részben, hogy mig más bankok rendesen készfizetésen kezdik s attól csak külső okok hatása alatt állanak el, itt a fizetés megszüntetése lenne a létföltétel. Állhat a közmondás : a ki mer, az nyer; e kombináczió is sikerülhetne talán, de szóló e téren kevésbé tartja megengedhetőnek az experimentumot, mint bárhol másutt. (Helyeslés jobbról.) A hitelt szóló igen különös valaminek tartja, fejtegeti annak bizalmon alapuló voltát, ami még fokozódik a bankjegyek kibocsátásának terén. Tapogatózni, kísérleteket tenni e téren annyit tenne, mint közgazdasági jövőnket veszélyeztetni. Ha a valutát helyreállítanék először, és azután kísérnék meg a bank felállítását, még ekkor sem kerülhetnék ki a kezdet nehézségeit, és az azzal járó károsodást. De ekkor némileg megengedhetnők magunknak a károsodás fényűzését. Mert ha lassan kint a nemzetnek megtakarított feleslegéből sikerül rendezni a valutát, ez már maga oly vagyonosodást, oly jólétet tételez fel, hogy ezen esetben az ily károsodást kockáztathatják az önálló jegybank kedvéért. Azonban jelen viszonyaink közt, midőn minden pillanatban idegen hitelre szorulunk, gyenge hitelünknek még nagyobb ingadozását előidézni legalább is könnyelműség lenne. Némelyek épen az önálló jegybanktól várják nemcsak hitelviszonyainknak javulását, hanem a nagymérvű fejlődést, a nemzetgazdaság minden irányában. Nem osztozkodhatik ezen nézetben. A hitel nehézsége és drágasága csak egyik oka gazdasági háramaradottságunknak és fejletlenségünknek, sőt inkább okozat, mint ok. Ha a legkedvezőbb feltételek mellett nagy mennyiségű tőke bocsájtatnék rendelkezésünkre, meglehet, hogy ezen esetben rövid időre nagy mérvű lendület állana be, de ez tartós nem lehetne. Nem pedig azért, mert a közgazdaság terén épúgy, mint mindenütt fokozatos fejlődés az egyedüli egészséges fejlődés, mert a hitel csak akkor válik termékenyítővé , ha nemcsak bőkezűen megnyitatik, hanem czélszerűen fel is használtatik. Ezt a czélszerű felhasználást kell elsajátítani a nemzetnek s akkor eljutunk viszonyaink szükséges tisztázásához. Ezután áttérve magára a javaslatra, helyesli hogy az egyezmény az osztrák nemzeti bankkal köttetett meg, de ámbár a dotáczió csekélységét bebizonyítva nem látja, kifogásai vannak a részletek ellen, másrészt azonban abban, hogy az egységes vezetés előfeltételei a főtanácsnak megadatnak, garanciát lát a megrázkódtatások kerülésére s elfogadja a javaslatot. (Helyeslés jobbról.) Orbán Balázs sokkal fontosabbnak tartja a bankkérdést, semhogy a hozzászólást mellőzhetné. A jelen javaslat a pénzt túlkeresetté és igy drágává teszi, s igy népünk tönkrejutását eredményezendő. (Helyeslés a baloldalon.) A máris nyilatkozó elszegényedés okai a kormány kötelességmulasztásában rej-jenek. Az osztrák nemzeti bank, mint egyedüli hitelintézet, megbénította nemzeti hitelképességünk kifejlődhetését. (Helyeslés balról.) Hazánk földbirtoka mint zálogalap 1225 millió hitelképességgel bir; 200—300 milliót mindenesetre igénybe vehetne, de a nemzeti bank 1873-ban csak 612 millió záloglevél kölcsönben részesítette. E részben csak önálló bank felelhet meg az igényeknek, amelynek lenne még három másik nagy horderejű hivatása is, a. m. az állam bevételeinek emelése, hazánknak az adósságok örvényéből való kiszabadítása s az államjószágoknak a honpolgárok kezén való megtartása. Szerinte 300 millió forgalmi jegygyel bíró bank — az 5°0-en felüli nyereség megosztásából — az államnak 15 millió tiszta hasznot biztosítana ; amiből adósságaink törlesztését lehetne eszközölni; meg lehetne váltani a vasutakat, királyi kisebb haszonvételeket; a bank pedig olcsó kölcsönt nyújtván a népnek, lehetővé tenné, hogy ez kapja kezébe az államjavakat. Amit eddig az önálló bank ellen czieromázott beszédekben felhoztak, az helyén lehetne az osztrák reichsrathban. (Helyeslés a szélső balon.) de itt csak botrányt kelthet. (Elénk helyeslés balról.) Szerinte különben az egyezmény visszautasítása ép úgy kívánatos Ausztriára, mint ránk nézve, mert romlásunk romlás Ausztriára is, s azért nem hiszi, hogy a király ellene nyilatkozott volna az önálló bank felállításának, mert tönkrejutásunk veszélyeztethetné az ő trónját is. Elnök: Megengedi a t. képviselő úr, ha bátor vagyok figyelmeztetni, hogy azon kérdés, melyet a t. képviselő úr felhozott, a miniszterelnök egyszeri kijelentése folytán nem mondható, hogy észrevétel alá eshessék. De mindenesetre bátor vagyok a t. képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy monarchikus országokban a koronának parlamenti vitatkozásokba való belevonása az egész világon a parlamenti illemmel ellenkezőnek tartatik, annyival inkább pedig nyilván ellenkezik a parlamenti illemmel, a korona nézetét bírálni és gáncsolni akarni. (Helyeslés.) Igen kérem tehát a t. képviselő urat, hogy azon irányban, amelyben megindult, elmélkedését folytatni ne méltóztassék. (Helyeslés a középen.) Orbán Balázs kijelenti, hogy ő az uralkodót ■ védte a kormány ellen s Helfy különvéleményéhez csatlakozik. (Élénk éljenzés és helyeslés balfelől.) Prileszky Tádé elfogadja a javaslatot. (Balról: Tudjuk. Zaj.) Ő is tudja, hogy ez a túloldalod nem talál visszhangra. (Madarász: Odahaza se! Derültség.) Ahol szóló odahaza van, ott ez visszhangra talál; ez volt meggyőződése mindig, most is ez. (Helyeslés.) Ezután kifejti, hogy azok részéről, kik Magyarország önállása mellett küzdenek, érthető az ön-álló bank követelése s igazat is ad abban Simonyinak, hogy aki az önálló bankot jónak is, kivihetőnek " is tartja, reá kell szavaznia az önálló bankra; a független szabadelvűek álláspontját azonban lehet hogy egyéni gyengesége folytán (Balfelöl: lehet!)nem érti, mert ők csak azt bizonyítgatták, hogy az önálltóbank előnyös lenne, amiben mindenki egyetért (de őrültség), de azt, hogy kivihető, elfelejtették bebizonyítni. Igaz, hogy a kormánynak messzebb menő aspirácziói voltak, és az, hogy elállt tőlük, mutatja, hogy kivihetlenek voltak s azért, ha elfogadnék a független szabadelvűek javaslatát, ezen a kivihetetlenségen nem tettük volna még túl magunkat. Ráth Károly 1872-i beszédeket idézett, melyekben a mostani kormánypártiak többet akartak, mint ma akarnak. Ráth elfelejti, vagy nem akarja látni,hogy 1872. és 1877. között óriási különbség van. Méltóztatik ezt elvitatni akarni? Azt méltóztatik mondani, hogy Magyarország 1877-ben nem áll ott, ahol állott 1872-ben? (Közbeszólás balfelől: Rosszabbul!) Azt méltóztatik mondani, hogy politikai viszonyaink, külviszomaink talán kecsegtetőbbek az 1872-ieknél? (Balfelől: Nem bizony!) Vagy hogy a mi pénzviszonyaink rendezettebbek, mint akkor voltak, a mi hitelünk nagyobb mint akkor volt? (Derültség balfelől.) Ami 1872-ben lehetséges, abból nem következik, hogy a viszonyok változtával 1877-ben is lehetséges legyen. Szerinte a kérdés csak azon fordul meg, lehetséges-e a magyar bankot most felállítani. Szerinte nem. Ha fölteszi is, hogy pénz van, amennyi kell, hiányzik a hitel s a törvényhozás faktorainak e részbeli összhangzata. Ezután így szól: Törvényeket lehet hozni, mindent lehet törvénybe iktatni. (Derültség.) De kérdem : hol van az a leszámítoló és váltó bank, amely benn van a törvényben iktatva ? Decretálni lehet az önálló magyar bankot, azt önök is megtehetik, de biztosítom a képv. urakat, hogy ez nem lesz meg, mert nem lehet meg. (Derültség a balon.) Mindjárt megmondom az okát (Zaj, felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) is, hogy miért nem. Nincs ok nélkül semmi a világon. (Nagy derültség a baloldalon.) Egy újból felállítandó banknak hitele az ország hitelével, ha nem is közvetlenül, de közvetve szoros kapcsolatban van. Egy bank csak úgy nézhet a jövő elé, csak úgy nyerheti meg a bizalmát, hogy ha oly faktorokkal van környezve, melyek azon tételt, melyet ő a publikumnak ad, teljesen biztosítani képesek. Én képzelek magamnak önálló bankot felállíthatónak minden veszedelem nélkül rögtön ott, ahol minden rendben van, hol helyre van állítva az állam kiadásai és bevételei nélkül az egyensúly. (Egy hang a szélső baloldalon: Miért nincs helyreállítva?) Akármit méltóztassanak mondani, úgy van az, amint én mondom. (Derültség a balon.) Én nem képzelhetek magamnak önálló bankot ott, ahol annyi rendezendő viszonyok vannak, ahol az államnak hitele igen drága, ahol egyátalában az átalakulások korszakában élünk, ahol— még hozzá teszem ezt is, politikai létünk is — igen kérdéses. (Mozgás a középen.) Meglehet a jelen veszélyektől, amelyek ránk nézve már fenyegető alakot öltenek, kibontakozunk, meglehet, hogy nem. (Derültség a halon.) Tessék elhinni, én szívemből kivánom, hogy kibontakozzunk, hanem, hogy politikai állásunk nem olyan valami nagy reményekre (Hosszan tartó derültség a baloldalon) jogosít, melytől várni lehessen, hogy ezen intézet az egész világra bizalmat gerjeszszen, ezt egyátalában nem tartom lehetségesnek. Ezután kifejti, hogy csak takarékosság, helyes gazdálkodás vezethet az önálló bank felé, de erre 10—20 év nem elégséges. (Derültség balról.) A munka és törekvés ez után járni nehéz (Derültség), de még nehezebb azon járni, melyen a szélső bal jár. (Simonyi: Megpróbálta már ? Derültség.) Ily nagy: czélok kivitelére szükséges a népben az odaadás, a bizalom, a takarékosság, kereskedelmi mérlegünk s helyreállítása. (Balról: Önálló vámterület.) Az ön- 1álló vámterület csak annyi, hogy beteszszük a pénzt egyik zsebünkbe s kiadjuk a másikból. (Derültség.) Méltányolja a kormány erőfeszítését e kérdések körül, melyekkel kivívták ellenfeleik tiszteletét is. (Derültség balról.) _ _ _ És most önök ezen nevetnek? (Nagy derültség a baloldalon.) Hát azért tették azt azon urak, folytatja szóló, hogy minél többet engedhessenek és minél többet áldozzanak föl az ország jogaiból ? (Derültség a szélső baloldalon.) Hát azt hiszik a képviselő urak, hogy ha valaki a véres bársonyszéken ül, , nincs más teendője, mint az ország jogait feladni ? (Elénk derültség a szélsőbaloldalon.) Azt hiszik, hogy az ország haladhat akkor, midőn a kormányt minden lépten, nyomon gyanúsítják ? (Elénk derült ,ség a baloldalon. Azt hiszik, hogy a kormány, amely bátorsággal bír kimondani, hogy neki is volt magasabb ambitiója, melyről azt hitte, hogy kiviheti, de mert nem bírta kivinni, kénytelen arra hajlani, amiről azt gondolja, hogy elfogadtatok, az ország mégis jobb állapotban lesz, nem érdemli meg a tiszteletet ? (Nevetés a szélső baloldalon.) Ez nem nevetni való ! Ezen sírni lehet! (Nagy derültség.) Ha a miniszterek, az ország legfőbb tekintélyei, ily tisztelet-ben részesülnek a képviselőház színe előtt. (Derült-ség a baloldalon) akkor lehetetlen, hogy a parlamenten kívül is becsületben részesüljenek, főleg midőn a parlamentben folytonosan az állíttatok, hogy nem tudnak egyebet, mint az ország jogait feladni azért, hogy a kormányszékeken megmaradjanak. (Nagy derültség a baloldalon.) Ezután kikel az ellen, mintha ők és társai ámítanák a népet. Ők megmondták, hogy az önálló bank lehetetlen. Ámítják azok, kik azt mondják, hogy lehetséges s maguk sem hiszik. (Balról : Ki mondja ezt?) Ő mondja. (Nagy derültség.) Ezután szóló kijelenti, hogy elfogadja a kormány javaslatát. Elnök: Holnapután 10 órakor folytatjuk a tárgyalást. Ülés vége 2 óra 5 p. A főrendiház ülésén tudomásul vétetett a képviselőház üzenete a bagatell ügyben tett főrendi módosítások elfogadása iránt. Jegyzőkönyv hitelesítése után Radvánszky felszólalt az iránt, hogy a főrendek nagyobb számban jelenjenek meg a gyűléseken, mire Majáth elnök ígérte, hogy a most megindulandó tárgyalásokról a tagok idejekorán értesittetni fognak. Ülés vége 1 óra 15 perczkor. A háború részét láttam Adrinápolyban s azok kitűnőek voltak. Oszmán pasa az erődítési műveket is befejezte. Idáig a híd mentén volt gyenge a hadvonal, most az ezen oldalról is eléggé meg lett erősítve. A csapatok jó fedél alatt is vannak. Plevnán belől minden kielégítő. . „ A sublai kerületet illetőleg megjegyzendő, hogy Szulejmán pasa a porta közreműködésével oly helyzetbe hozta a hadsereget, hogy az nagy actióra képes. Ázsiában Muktár pasa folytonosan kap ágyút és segédcsapatokat, így a téli hadjárat elején a törökök kedvezőbb helyzetben vannak mint voltak a nyári hadjárat kezdetén. A »D. Tel.« második sürgönye Orsován adatott föl, szintén vasárnap s ez igy szól : Az oroszok sikere Dubnikban csak partiális volt, mert a második positiót, mely a sófiai utat uralja, nem voltak képesek megtartani és igen súlyos veszteségeket szenvedtek. A csatában csupa gárda katonák vettek részt, s közülük nem egy, ki magas állást foglal el az orosz társadalomban, esett el. Bármit mondjanak is az orosz közlönyök, Plevna nincsen teljesen körülzárolva , de ha a szökevény katonáknak hitelt lehet adni, Oszmán pasa hadseregének élelmiszerei fogyatékán vannak. Greighnek az orosz birodalom pénzügyminisztere fölkereste a czárt a főhadiszálláson speciális megbízással s elébe terjesztette a birodalom pénzügyi helyzetéről szóló kimutatást. A czár környezetében ellentétes nézetek uralkodnak a béke szükségességére nézve. Egyik fél minden áron békét akar , a másik csak azon feltétel alatt, ha az orosz hadsereg átkelt a Balkánon és Adrinápolyt megszállta. Mihály nagyherczegnek a czár a Szent György rend nagy rendjét küldte el egy külön küldött által. A Sipkaszorosban az orosz katonaságot, mely roppant nagy veszteséget szenvedett, most fel fogják váltani. A katonáknak nem voltak csizmáik és százankint lábfagyást szenvedtek. Radeczki hadseregét a 24-ik hadosztály váltja fel. A czár ma Poradimba ment, hogy a plevnai hadállásokat megvizsgálja. Sipka, szombat. Ma egész nap erős csata volt s szemmel láthatólag az oroszok húzták a rövidebbet. Szökevények kimondása szerint az orosz csapatok Gabrovában hiányt szenvednek élelmiszerekben. Az idő szép. A törökök fokozatosan, de biztosan tarthatlanná teszik az oroszok pozitióit. Oroszország ereje. Az ázsiai harcrtéren nyert nagy orosz győzelem felrázta az angol közönséget s most még a nem politikai szaklapok is arról elmélkednek, hogy mily roppant nagy lehet Oroszország hadereje, ha akkor, midőn a főhadsereg a bolgár harcrtéren van, midőn a Kaukázus egész mentén fölkelés van s ez nagy hadsereget tart lekötve, midőn Batum ellenében egy hadsereg foglalt figyelő állást, midőn egy más hadsereg az orosz területre nyomult török haderővel szemben állott s még egy más orosz haderő Ardahánban volt lekötve, képes volt egy 65 ezer főnyi oly haderőt 200 ágyúval Mukhtárral szembeállítani, mely tíz napi csaták után a török hadsereget bekerítette s azt legyőzve nagy részét elfogta, s ez által egy csapással kivívta mindazon előnyöket, melyeket a törökök öt havi győzedelmes csatái által elvesztett. Olyan időben történhetett ez meg, midőn az orosz haderők a hoszszas vereségek után demoralizálva voltak. Néhány hét előtt 10 ezer főnyi angol haderőnek Trebizondba partratétele végleg eldönthette volna az ázsiai hadjáratot a törökök előnyére. Most a londoni »Economist« már kétségbe vonja, hogy Anglia egykönnyen képes legyen az orosz fegyverek sikerét Ázsiában meghiúsítani. Plevna élelemmel való ellátásáról jelentik Konstantinápolyból, hogy Oszmán és Sefket pasák úgy egyeztek meg, hogy ez utóbbi havonkint kétszer szállítson Plevnába hadi és élelmiszert, de Sefket mindannyiszor egy-egy egész hónapra valót vitt magával Oszmán seregének. Miután pedig az utolsó élelmi szállítmány október 14-dikén érkezett Plevnába, Oszmán pasa legrosszabb esetben is beéri vele november közepéig. A helyzet Plevnánál. A »D. Tel.« két érdekes sürgönyt közöl a plevnai karettérrel. Az egyik Pérán okt. 28-án kelt s ezt mondja. Daczára az oroszok betörésének az Orhanie útra Oszmán pasa hadállását Plevnán bevehetetlennek lehet tekinteni. Két úrral találkoztam, kik és most jöttek meg Plevnából. Tőlük tudom, hogy élelmiszer és lőszer bőségben van Plevnán, s hogy újabb ütegek állíttattak föl mindazon pontokon, melyek idáig nem voltak eléggé védve. Biztos vagyok arról is, hogy mindazon hírekből, melyek arról szólnak, mintha az ottomán hadsereg nem volna kellőleg ellátva téli ruhákkal, alaptalanok. Mikor Plevnában voltam, minden katonának volt egy jó téli köpenye s jó csizmája, azóta pedig ezer meg ezer mindenféle téli ruházati czikkek vitettek a török hadsereg számára. — Az oda vitt czikkek nagy A Kisfaludy-társaság havi ülése. Budapest, okt. 31-én. A Kisfaludy-társaság mai ülésén úgy a tagok mint a közönség nagy számmal jelentek meg. Elnök Gyulay Pál, titkár Beöthy Zsolt volt. Az első előadás Imre Sándor kolozsvári egyetemi tanáré volt, ki az »olasz költészet hatása Magyarországon« czimű tanulmányt írt a Budapesti Szemlébe, melyből Szász Károly jelenleg a Kisfaludy Sándorra vonatkozó részt olvasta fel. Kisfaludy Sándor az értekezés szerint is csaknem egyedüli volt a magyar irodalomban, kire az olasz irodalom nagyobb hatással volt és általában az olasz irodalmat nálunk kevesen tanulmányozzák, de ezen befolyás mégis a mi költészetünkre döntő befolyást gyakorolt. — Értekező Petrarca hatását Kisfalusyra döntőnek tartja. Gyöngyösitől sokkal kevesebbet vett át, még az alakban is, daczára a látszólagos önálóságnak, nincs nagy különbség az eredetitől. Azonban sem fordítónak, sem utánzónak nem lehet őt mondani. Efimfy tárgya — mint később a költő leveleiből kitűnik — nem ideális szerelem volt későbbi neje iránt, hanem valódi szerelem külföldi »Szépek« irányában , így K. az olasz befolyás nélkül is énekelt volna. Petratta szerelme sokkal ideálisabb. Kedvese nem elszonozta szerelmét s kit eszményileg rajzol maga rlé, ki mellett ő maga elenyészőnek tűnik fel. Kisfaludy is kesergő, de nála a költő előtérbe lép, s kevésbé lévén tárgyias s változatos, nincs oly hatása. Kisfaludy különben, különösen a boldog szerelemben, sokkal őszintébb, habár mindkettő csapodár volt életében. Nagy különbség volt köztük annyiban is, hogy Petrarca tudós is volt, míg K. nem. Azonban ő is igen nagy népszerűségre tett szert a nemzet minden rétegeiben. Értekező azután egyes helyeket is felsorol, melyekben a két költő egymással többé kevésbé megegyezik; ezekből következtethető, hogy K. nem plagiator, hanem főleg a hatást vette át s azt dolgozta át. K. különben Imre nézete szerint az olasz költő nélkül nem lett volna lyrikus, mint azt későbbi művei mutatják. Petrarca Himfi által a későbbi költőkre is hatott. A csaknem egy óráig tartott előadás után Baksay Sándor olvasta föl az Ilias első énekét, melyet ő rimes alexandrinokban fordított le. Magyaros , szépen gördülő nyelvezetű versei átalános tetszést vívtak ki, s több egyénben azon meggyőződést keltöttek föl, hogy a klassikusokat csak ily átdolgozásban lehetne a nemzet közkincseivé tenni. A folyó ügyek között legelőször a titkár a könyvkiadó vállalat két első kötetét Kemény Zsigmond »Férj és nő« czimü regényét s Szász Károly »Salamon« czimü elbeszélését mutatta be. Puszky Ferencz, mint a Toldy-emlékbizottság elnöke, jelentést tesz a beérkezett tervekről. Öt terv közül négy sem aesthetikai szempontból, sem a költségre tekintettel nem felel meg a kivánalmaknak s a bizottság egyhangúlag Rauscher Lajos tervét ajánlja, mely homokkőből lesz, közepén Toldy márvány arczképével. A város által ajánlott kripta helye még nem jelöltetett ki, de legközelebb erről is lesz intézkedés. A társaság rövid eszmecsere után, melyet Pulszky egy pár életczel is fűszerezett azon tolvajokra vonatkozólag, kiktől a sirkő bronzzal fölépítése esetében tartani lehetne, Vadnai indítványára egyhangúlag elhatározta, hogy a kivitelt is egészen a bizottságra hagyja a begyűlt összeg erejéig, mely mintegy kétezer forintot tesz ki. Butler angol könyvtárnok teljesen correct magyar nyelven írt levél kíséretében beküldi lapunkban többször említett füzetét; köszönettel vétetik. Győry Vilmos benyújtja Shakespeare sonettjeinek fordítását; bírálatra Zichy Antal s Lévay József tagoknak adatik ki. Egy »Honora« czimü színmű megbirálására Rákossy és ,Szigligeti kérettek föl. Titkár jelenti, hogy az »Álmok álmodása« czimü színművet szerzője még bírálat előtt visszavette. Csengery Antal akadémiai másodelnök akadémiai fizetését a Kisfaludy-társaság könyvkiadó vállalata javára ajánlva fel, most 154 frt 50 kit küld át, köszönettel fogadtatik. A következő ülés tárgyaiul kitüzettek: Dux Adolf emlékbeszéde Steinacker elhunyt kültag fölött. Zichy Antal máról elmaradt előadása s Csalomjaitól Horácz Pisotának fordítása. — Ülés vége 7 óra után. A főváros háztartása. (A törvényhatósági bizottság közgyűléséből.) III. nap. — okt. 31. A mai folytatólagos közgyűlés a költségvetés részletetes tárgyalásával foglalkozott. A csatornák föntartására megszavazta a 30.000 frtot, az utczák s terek tisztántartására pedig 200.000 ftot szánt, elvetvén a pénzügyi bizottság javaslatát, mely ezen tételt 24.000 frttal emelni szerette volna. A házi szemét kihordása czíménél vita eredt meg; ahányszor a közgyűlésen ez a szemétkérdés kisértett, pedig sokszor kisértett, még mindig vita volt. Weisz B. F. dicsőítette az előbbi szokást, midőn a szeméthordást bérbe adták, akkor a város 14.000 frt bért kapott s ő 28 frtot fizetett, most meg a városnak kerül a dolog 70.000 írtjába s neki is 130 forintot kell fizetni. Scheich és Tavaszy a házikezelés és bérbeadás különbségéről szólván, az előbbi Weisz B. F. 28 írt diját onnan magyarázta, hogy a bérlők a bizottsági tagoknak kedveztek, mit azonban a főpolgármester visszautasított. A különbség onnan eredt, hogy a bérlők a díjat a lakók után szedték, most meg a házak után szedik. A közvágóhidi kezelési költségek címénél a közgyűlés Mátyus indítványára utasította a gazdasági hivatalt, hogy gondoskodjék a közvágóhídi fogatok olcsóbb előállításáról, mert e czélra 2 ló után naponta 4 frt sok. A tűzoltósági kiadásoknál Becker indítványozta, hogy e 92000 frtos tételt felére szállítsák le. Nézete szerint az összeg másik felét a biztosító társulatoknak kellene viselni. A közgyűlés a tételt meghagyta csak a tartalék lovakra előirányzott 20,400 forintot szállítottak 18650 írtra. A jótékony intézetek segélyezése czíménél laikus azt óhajtotta kimondani, hogy a főváros szavazzon meg a magyar iparegyesületnek 500 frt segélyt, vagy csak átalában hívja föl a segélybizottság figyelmét az egyesület kérvényére. A közgyűlés, miután ez nem tartozott a napirendhez, az indítványt mellőzte. Egyébiránt a fölvett 26000 frtot jótékony czélra megszavazta, mint a dologházi, betegápolási, s egyéb egészségügyi költségeket is. A vallásügyi kiadások rovatánál Becker elöljáró nem találta rendén levőnek, hogy a plébánosok mellett a káplánokat is fizeti a főváros, fizesse őket főnökük, hisz amely lelkészeknek káplánra van szükségük, jövedelmök is nagyobb, Havas Ignácz felelt meg neki. A reáliskolai kiadásoknál Vidéky azon eszmét pendítette meg, hogy a budai reáltanodát vegye át az állam s fizessen lakbért az államnak. De Scheich kimutatta, hogy ezen eszme kivihetetlen, mert a reáltanoda ügyét a város és állam között szerződés szabályozza. Kellemetlen incidens volt, midőn Vidéky a tandíjbevételekről szólva azt állította, hogy a legjobban tanuló szegény gyermekeket kénytelen a tanító kutasíttatni az iskolából, mert tandíját nem bírta megfizetni s tandíj elengedést bármi okból nem kapott. Havas Ignácz e vádat visszautasítván, a két városatya egymásról állította, hogy nem mond valót. Igen figyelemreméltó eszmecsere fejlődött ki polgári iskolák czíménél, erre a czélra 140.000 frt van előirányozva. Weisz B. F. azon kérdést tette: igaz-e, hogy némely polgári iskolai osztályban alig van 10 tanuló, mert ily csekély létszám mellett nem volna érdemes ennyi pénzt áldozni ez iskolákra. Békey maga is beismeri a csekély létszámot, de szerinte ez annak tulajdonítható, hogy a törvény értelmében az iskolákat ki kell egészíteni s felsőbb osztályokkal szaporítani. Tavaszi okulva azon kevés sikeren, amit a polgári fiúiskolák eddig felmutattak, azt hiszi, hogy a polgári fiúiskolákat nem érdemes tovább fentartani, hanem helyettük ipariskolákat volna jó fölállítani, amik a kitűzött célnak jobban megfelelnének, mert a növendékek hozzá szoknának az iparhoz. Indítványozta, hogy a közoktatási bizottság hivassák föl ezen eszme fölött gondolkodni s az ipariskolák tekintetében javaslatot nyújtani be. Ezen nézethez csatlakozott Rostaházy lelkész is, de a közgyűlés, a főpolgármester és Békey felszólalására abban állapodott meg, hogy Tavaszy indítványát csak azon esetre tárgyalja, ha előbb írásban nyújtja be. A polgári iskolák czéljára a 140.000 frtot megszavazta. Azon körülmény, hogy az elemi iskolák helyiségei sokszor bérházakban vannak elhelyezve, míg viszont a város saját épületeit magánosoknak adja ki, arra bírta Auspitz Róbertet, hogy kérje, miszerint a város az iskolákat lehetőleg saját épületeiben iparkodjék elhelyezni. Többen állították, hogy ez tényleg így is van, de ezen óhaj dicséretes lévén a közgyűlés elhatározta, hogy az indítványt pártolja. A kisajátítási alap jutaléka czímén felvett 30 ezer frtot törülni kívánta Mórin Imre, mert kisajátításokra a jövő évben úgy sincs kilátás, de az indítványt elvetették, ellenben a bel- és kültelki utak építése rovatában előbbi megállapodásokhoz képest az előirányzott 40.000 frtot 8800 írtra szállították le. Nagyobb vitát idézett elő az új kövezésekre fölvett 280,000 frtos tétel. Sok szónok nyilatkozott a kikövezésre szánt utczák egyike-másika felől, különösen az üllői-ut kikövezésének szükségét hangsúlyozták. Tavaszy e czélból a tételt 30,000 írtal emelni szerette volna, hogy ebből az üllői-ut számára követési alapot teremtsenek, de a közgyűlés elvetett az indítványt s az eredeti összeget fogadta el. Steiger indítványát is elfogadta, hogy a városház utczát ne asfaltirozzák s igy 2000 írttal csökkentette az előirányzatot. A csatornaépítésre fölvett 69.000 forint is elfogadtatott. A közgyűlés ezzel bezárult, a vita folytatása az ünnepek miatt szombat d. u. 4 órára lett halasztva. Szombaton a költségvetési vita befejeztetvén a fogyasztási adók ügye is szőnyegre kerül. A török sebesültek számára beküldött a »Hon«-hoz . Szemlélné budapesti nőképző intézetének néhány növendéke 7 írtot Sárvárról egy bál rendezősége 7 » A »Kis Pipa« perselyébe október 27-től október 31-éig begyült összeget ifj. Karikás Mihály 12 »Dobi Keresztes Izabella k. a. Incselen (Kolozsmegye) egy kézi munkájának kisorsolásából befolyt * A fennebbi adományokkal eddig befolyt a »Hon«-nál 3726 fit 52 kr. márk ló aranyban, 3 császári arany, egy magyar