A Hon, 1877. december (15. évfolyam, 316-344. szám)
1877-12-03 / 318. szám
318. szám, XV. évfolyam, Reggeli kiadás. Budapest, 1877. Hétfő, deczember 3. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum épület földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt — kr. 6 hónapra...........................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás A HON* XV-dik évfolyamára. (A »Hon« meg jelen naponkint kétszer.) Előfizetési árak: docellalt»©*“ Iter«. ...... £5 ti~t.. Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. |pjjr- Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok tere Athenaeum - épület) küldendő. A »Hon« szerk. a kiadó hivatala. Budapest, deczember 2. A harc 7 téren újra kezdik megemberelni magukat a törökök. Mehemed Alinak egy fölmentő hadsereg szervezésére irányzott fáradozásai kezdik meghozni a gyümölcsöt. Az első siker az, hogy a nevezett hadvezér visszafoglalá az oroszoktól Praveczet, mely Ordanietől keletre, Etropoltól pedig északra fekszik. A harertér e pontjairól jövő tudósítások szerint Mehemed Ali újonnan szervezett hadserege 50.000 főre megy. Ha ez igaz, akkor még jelentékeny hadi tetteket várhatunk Mehemed Alitól, kinek serege azonkívül egyre szaporodik. Két török szállító hajó hozza már Tunisból a 3600 katonát megfelelő ütegekkel. E csapatok is, melyeket a tunisi beja portának segítségül küld, hihetőleg Mehemed Ali seregéhez fognak beosztatni. Az oláhok már több pontot ejtettek hatalmukba a Duna jobb partján. Ők tartják megszállva Nikápolyt, Rahovát és a legközelebb elfoglalt Lom Palánkát. A béke kilátásáról ismét czirkálnak hírek. A berlini »Nordd. Alig. Ztg.« Pétervárról egy levelet közöl, mely azt konstatálja, hogy Karsz eleste és Oszmán pasának teljes bekerittetése következtében a portánál nagy hajlandóságot éreznek a béke megkötése iránt, szondírozzák is Oroszországot, de nagyon óvatosan és tartózkodólag. Ami Angliát illeti, sem a.'porta nem reméli, hogy tettleg a háborúba fog avatkozni, sem Oroszország nem tart ettől. »Anglia nem mozog azért, mert nincs megbízható hatalmas szövetségese, a maga szárazföldi haderejével pedig nem képes semmire menni.« A »Memorial Dipl.« pedig arról értesül, hogy Oroszország arra törekszik, miszerint a portával direkt béketárgyalásokba bocsátkozzék. Németország minden erejéből támogatja e törekvéseket, Anglia pedig nem igen bánja, akármi történik. Az osztrák kiegyezési bizottság, mint egy bécsi lap írja, holnap, hétfőn tartandó ülésében újra előveszi a kávéra tervezett vám kérdését és újra szavazni fog, mert az ismert szavazás eredménye nem elégíti ki a bizottság többségét s a parlamenti körökben is nagy feltűnést okozott. A kataszteri bizottság a megyeház kis termében ma délután előleges értekezést tartott. Szőnyegre került azon eset, hogy a járási bizottság a községi bizottság véleményét mellőzve, igen gyakran a kerületi bizottsághoz utasítja a felebbezéseket, anélkül hogy helyszíni szemle alapján határozatot hozna. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy indítványba teszi, miszerint a járási bizottság mint első fórum első fokú határozatot hozzon és csak a felebbezés a kerületi bizottságot illesse ezentúl. A szőllők és szántóföldek magasabb megadóztatása tárgyában megállapodás nem jött létre.Az új feltörések osztályozása a minőségre való tekintet nélkül, és rendesen az első osztályba való sorozása több panaszra adott okot; a holnapi gyűlésen e tárgyban indítvány fog tétetni. A föld változásoknál követett hibás eljárási cselek kerültek vitatás alá. Sok esetben a községi bizottság nem is tekinti változásnak azt, ha a legelőből szántóföld, vagy ebből szőllő alakíttatik ; a becslő biztos ezt nem reclamálván, mint változatlan soroztatik adó alá. Az értekezlet ezen kérdésben sem jutott megállapodásra és még egyéb lényegesekkel együtt a holnapi gyűlés elé hozandja. A közlekedési bizottságból. A képviselőház közlekedési bizottsága mai ülésében folytatta a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről s az eperjes-tarnovi vasút magyarországi részével való egyesítéséről szóló törvényjavaslatot. Bánó az állam szempontjából igen különösnek tartja, hogy akkor, midőn a vállalkozók az e vasút építéséből támadt nyereséggel be nem érik, az állam vegye magára a váltóadósság terhét. Szóló csodálja a pénzügyminiszter bátorságát, ki pénzügyeink állapotát legjobban ismerheti. De ha a kormány kijelenti, hogy ez ügyből több baj nem származik, s hogy a végleges megoldást a pályának az állam általi átvétele képezendő, nehezen bár, de belenyugszik a javaslat e részének elfogadásába. De a javaslatnak a két vasút fúziójára vonatkozó részét átalánosságban sem fogadhatja el, mind átalános vasúti politikai, mind magyar államisági szempontból, mind pénzügyi tekintetekben czélszerűbbnek tartván, hogy az állam vegye át a vasutakat s ezen álláspontjával nem tudván összeegyeztetni azt, hogy az állam épen ellenkezőleg kiadja kezéből az eperjes határszéli vonalat, ami úgy egy jobb vasúti politika mint védelmi szempontból csak hátrányos lehet. Részéről formailag is czélszerűbbnek tartaná, ha a két, úgy sem összefüggésben levő kérdés két külön javaslatba foglaltatnék. Péchy miniszter megjegyzi, hogy az eperjestarnovi vasút ma sem az állam és ügyeinek kezelése tulajdonképen ma is külön igazgatótanácsnak kezeiben van. Az államnak ma nincs módjában megvenni e vasutat s az, hogy a vasútra kellő befolyást gyakorolhasson, s a jövőre magának a szabad kezet megtartsa, épen a fusió által érhető el a legczélszerűbben. Lichtenstein ismétli azon meggyőződését, hogy a jelen javaslat elfogadása által még krántsem fognak rendeztetni e vasút ügyei, s hogy akkor, midőn az a legrosszabb vasutak egyikét, a dunadrávait átveszi, nem indokolt a javuló kassa-oderberginek át nem vétele. Nem fél a többek által perborreskált katasztrófától, s az hiszi, hogy az állam erélyes fellépését e vasút irányában a részvényesek is örömmel üdvözölnék. Ajánlja tegnap tett indítványát elfogadásra. Harkányi Frigyes nem osztja Bánó azon nézetét, hogy a vasúti politika akkor lesz jó, ha minden vasutat az állam kezel. Az igenis óhajtandó, hogy a fővasutak az állam kezeiben legyenek, de a mellékvonalaknak is átvétele, főleg a mi pénzügyi viszonyaink mellett, rossz üzlet s nagy luxus lenne. Nem lehet tagadni, hogy a kassa-oderbergi vasútnál nagy hibák történtek, de tagadhatlan, hogy az állam is rendelt el oly kiigazításokat, melyek fejében most a kiegyenlítés áldozat árán is indokolt. Lehet, hogy a vasút pénzügyei egészen nem lesznek ez által rendezve, de ami fenmarad, az már pusztán belügyét képezi e vasútnak, elfogadja a tvjavaslatot. Házmán nem tart attól, hogy a javaslat el nem fogadása esetén a vállalat csődbe jut, s azt hiszi, hogy annak lebegő adóssága jan. 1-én túl meg fog hosszabbíttatni addig, míg a kormány módját találja annak, hogy a vasutat az állam átvegye. Meg van arról győződve, hogy a megoldás más módon is sikerülni fog. A tvjavaslatot nem fogadja el, s a kormányt felhívandónak tartja, hogy e vasút átvétele iránt mielőbb tvjavaslatot terjeszszen be. Tisza Lajos megengedi, hogy a prolongátiót bizonyos feltételek alatt ki lehetne eszközölni, de az országnak nem áll érdekében, hogy ez ügy rendezése folytonosan késleltessék. Ismételve a javaslat elfogadása mellett nyilatkozik. Ráth K. szerint a méltányosság alapján sem vállalhat el az állam többet egy millió írtnál, s azon felfogás merőben tarthatlan, hogy a többi 3.600.000 írtra nézve is az államnak kell átvenni a váltótartozást. Az itt elvállalni javasolt 200.000 frt évi terhet reclamálja az ország azon productív kiadásaira, melyekben annyira fukarkodni vagyunk kénytelenek. Péchy miniszter ismételve hangsúlyozza, hogy a vasútépítés ügyeit nem lehet összevegyíteni az üzleti bajokkal, amaz szükségképen tisztázandó, az utóbbira nézve megjegyzi, hogyha a pálya ismét pénzügyi bajokba jutna, neki is határozott meggyőződése, hogy akkor az államnak rá kell tennie kezét a vasútra. A bizottság ezután átalánosságban elfogadta a tvjavaslatot, a jelentésben kifejezendőnek határozván, hogy kívánatosnak tartja, mikép a kormány egyöntetű vasúti politika életbeléptetésére tegye meg a szükséges lépéseket. Tárgyalás alá vétetvén a kassa oderbergi vasút függő ügyeinek rendezése iránti szerződés, az 1. §-nál Lichtenstein indítványozza, hogy a 346,618 frt külön biztosíték, mint az eredeti garantia, nem aranyban, hanem ezüstben adassék. Harkányi és Tisza L. e pénzügyi művelet megítélésére a pénzügyi bizottságot tartják hivatottnak, mely elé szintén utasítva van a javaslat. Péchy miniszter felszólalására a §. változatlan maradt. A szerződés többi pontjai érdemleges vita nélkül elfogadtattak, valamint a tvjavaslat s a két vasút egyesítése iránti szerződés is. Lichtenstein és Ráth K. a bizottság határozata ellenében különvéleményt jelentvén be, az ülés véget ért. Olasz vélemény az új vámtariffáról. A legégetőbb napi kérdést képezi ma mindenesetre az új vámtariffa javaslat, és hogyha bár ez, mint az előzményekből már is ítélhetni, nem igen fog számíthatni rokonszenves fogadtatásra a magyar képviselőház részéről, mindazonáltal szükségesnek tartjuk, miután az ez iránti osztrák és német vélemények már nyilvánosságra kerültek, megismertetni olvasóinkkal az e tariffa által leginkább fenyegetett szomszéd olaszok véleményét is. Közöljük tehát a félhivatalos Diritto nov. 28-iki számában. »Kereskedelmi viszonyok Italia s Ausztria-Magyarország közt« czím alatt megjelent következő fontos czikket: »Elolvasván az ausztriai kamaráknak benyújtott új vámtarifta-javaslatot, aggodalommal kérdjük önmagunktól, hogy ijesztegetés akar-e ez lenni, vagy ténynyé válható fenyegetés ? Annyi gonddal sértetnek meg itt legfőbb kereskedelmi érdekeink, hogy hiába keressük okát és czélját az ellenünk indított háborúnak.Kétséget nem szenved, hogy a monarchia pénzügyi szorultsága s az Ausztria Magyarország s Németország közt folyt kereskedelmi alkudozások meghiúsulása nagy befolyással volt az új tarifák szerkesztésére, de valószínű az is, hogy e javaslat ijesztő eszközül szolgál Itália ellen, hogy ez a fa-, sör-, szesz-, czukorfonat- és szövetvámokban engedékenységre bivassék. Mi mindig állítottuk, hogy az Ausztria-Magyarországgal való kereskedelmi szerződés megújítása a legnehezebb feladatok közé tartozik. Mert ha az ausztriai termesztők és gyárosok új kedvezményeket követelnek, nekünk számos oknál fogva jogunk van követelni azt, hogy az új szerződésben ne legyen része a zavart okozó politikai elemeknek, nagyobb áldozatokat igényelvén tőlünk, mint amennyit a kereskedelmi érdekek megkívánnának. »Az új tariffa telve van ellenünk irányzott fenyegetésekkel. Még a régi osztályozás helytelenségeinek enyhítésére ezélt uj elnevezések s osztályozásoknak is oly kriteriumok szolgálnak alapul, melyek gyakorlatban károsaknak fognak bebizonyulni terményeinkre nézve, mint például a gyapjúszöveteket megkülönböztető osztályozás. Legnagyobb kárral fenyeget bennünket azonban a fogyasztási adók rendkívüli fölemelése. A gyapot métermázsája 80 líráról 150 lírára, a gyapjúszövetek 200-ra, nyers czukor 38, finomított czukor 50 lírára jön fölrugtatva. Az olasz termények még nagyobb szigorral suttatnak. A faolaj, mely Ausztriában máris igen magas s a francziánál is magasabb beviteli vámot fizet, 10 lírával fog többet fizetni mázsánkint az uj tariffa szerint. Hasonlóan vagyunk a borxsal, mely tekintetben máris igazságtalanul bánnak velünk; boraink nem a szesztartalom, hanem az Ausztria s a különböző termelő tartományok közt régenten fönnállott szerződési feltételek szerint különböztetvén meg, így a piemonti borok 6 lírát, a nápolyi borok 91/* lirát s a többi olaszországi borok 20 lírát fizetnek hectoliterként. Az új tariffa minden különbség nélkül 30 lírára emeli a vámot, mi egyértelmű boraink tökéletes kizárásával, mert ily magas vám mellett az ausztriaiak — ha a magyar bor elégséges nem volna, a nemzeti sörnek fognak előnyt adni. »Nem több jót mondhatunk a gyümölcsről, s az e részbeni kárt csak az ítélheti meg, ki az ausztriai monarchiával e czikkben folytatott rendkívüli terjedelmű kereskedésünket ismeri. Narancs és czitromil líráról 20 lírára, a középár majd három negyedére, mandola 25 líráról 38 lírára, száraz füge 12 líráról 15 lirára van emelve. A rizs vámja majd négyszeresre van felrugtatva, tán azért, hogy az Indiából s Birmániából való behozatal által lendület adassák a tengeri kereskedésnek. »Még keményebben sujtatnak a kézmüvek. Már az 1866-ki szerződés számos zúgolódásra adott okot a szalmakalapgyárosok részéről, kik a felrugtatott vámok miatt Ausztriában egy jelentékeny piaczot vesztettek. És ime az új tarifta szerint minden szalmakalap 50 centime vámot fizet, amennyi nyereséget sem hajt készítőjének. A selyemszövetek is, melyek Comoból mázsánkénti 4 lírányi vám mellett nagy mennyiségben szállíttattak Ausztriába, most 50 ° C -al többet fizetendnek. Hason mértékben suttatnak a cserépneműek s a kész tészta stb. S ez nem mind. Ausztriában kényszerforgalom uralkodik a papírpénzre nézve, s a pénznemnek ezüstérték szolgál alapul. E helyett a vámok aranyban lesznek fizetendők, tehát 5—2O°0-nyi ugrótöbblettel. Ausztria-Magyarország látszólag félrevezettette magát az Egyesült Államok példája által. Ha nem jujtatnánk magunk is annyira általa, kiváncsiak volnánk látni e kereskedelmi elszigetelés kísérletét, Europa szivében, midőn Ausztria határai annyira alkalmasak a csempészetre, s midőn Dalmatia, Trieszt és Fiume oly kivételes szabadalmakkal ellátvák. Maga a dolgok természete kényszeríteni fogja Ausztriát elejteni az uj javaslatot. »Mit fog cselekedni az olasz kormány e fenyegetésekkel szemben, melyek annyi érdeket sértenek, s melyek némely helyütt valóságos kétségbeesést idéznének elő ? »Az olasz kormánynak kérdést kell intéznie az ausztria-magyar kormányhoz, szándékozik-e valamely szerződés által módosítani az új átalános vámtariffát. Ez esetben utalva a Francziaországgal kötött szerződésben behozott fa-, szesz és sörvámok emelésére, javaslatba hozandja Ausztriának ugyane czikkek vámleszállítását épen oly mérvben, aminő leszállítást Ausztria engedélyezend az olaj, bor, gyümölcs s más különleges olasz terményre nézve. E leszállításoknál az olasz kormánynak tökéletes kölcsönösséget kell igényelnie, valamint utalnia kell a károkra, melyek egy a végletekig vitt vámháborúból a két államra háromolhatnak. Midhát pasa levele. Midhát pasa Nápolyból egy török államférfihoz következő fontos levelet intézett: »Nápoly, nov. 19. Nagy figyelemmel olvastam utolsó levelét. Közleményei következtében az európai lapokban és sürgönyökben előforduló hírek teljesen világosak előttem. A mi panaszait illeti, kritikus helyzetünk és egymásra következő sorscsapásaink fölött, azokat sem megcáfolni, sem jogosultságukat kétségbe vonni nem tudom. Miután ön az ügyek intézésében részt vesz, azon teendőkön kívül, melyeket hivatala elébe szab, megteheti még azt is, mit patriotizmusa sugall, s ha tetteit nem fogná is az óhajtott siker koronázni, meglesz legalább azon megnyugtató tudata, hogy megtett mindent, amit tehetett.... A mi engem illet, én ily helyzetben vagyok, hogy meg vagyok fosztva e vigasztól s elképzelheti ön, hogy hazám sorscsapásai nekem kettős fájdalmat okoznak. Tudva van ön előtt, hogy mintegy négy hóval ezelőtt, mikor az oroszok átkeltek a Balkánon és az ellenségnek e váratlan sikere nagy levertséget okozott az országban, alkalmat vettem magamnak néhány oly államférfiúval érintkezésbe lépni, kik Törökország iránt kedvezően gondolkoznak. A moszkoviták előnyomulása által nyugtalanítva, nem fojthatom el hazafiúi érzelmeimet, a szultán ő felségéhez sürgönyt intéztem, melyben fölajánlottam neki szolgálatomat. E lépés nem vezetett semmi sikerre s nem is kaptam semminő választ. Midőn Plevnánál a török győzelmek egymást követték, Bécsből ismét Párisba utaztam. Később rheumatikus fájdalmaim arra kényszeritettek, hogy léget változtassak s megtelepedtem Nápolyban teljes visszavonultságban élve. Itt sokat gondolkoztam a szenvedésekről, melyeknek hazám és főleg Rumélia lakossága ki van téve. A legkegyetlenebb, legborzasztóbb és legvigasztalanabb szenvedéseknek, minőket a világ csak látott. Ha elgondolom ama hajlék és segély nélküli emberek roppant számát hazámban, kik csak kevéssel ezelőtt nagy fokú jóllétnek örvendettek s most ez igazságtalan háború által koldusbotra jutottak, a kik megúsztattak azon szülőföldtől, melyhez őket öt évszázad emléke és hagyománya fűzi; ha elgondolom keserves veszteségeinket, Kars elestét, a támadást Erzerum ellen s Plevna körülzároltatását, melyben 50—60,000 hős és vitéz katonánk küzd, a szivem majd megszakad s minden szót, mely ajkamra kel, könnyek fojtanak el. Helyzetünk ma nyilván rosszabb, mint négy hóval ezelőtt. De ezért ugyanazon magatartást kell-e követnem, mint akkoron? Nem gondolom. A császári kormány politikája a háború kezdete óta abban állott: Európától egészen eltekinteni, miből szükségképen foly, hogy mindez Konstantinápolytól függ. Ebből következik, hogy azok, kiktől a birodalom élete vagy halála függ, felelősek anyagi és erkölcsi érdekeink megóvására szükséges intézkedésekért. Reméljük, hogy meg fogják azokat ragadni. De ha hitelt adhatok az utóbbi napokban Konstantinápolyból hozzám érkezett híreknek, a nép annyira le van verve a csatatéren szenvedett vereségek következtében, hogy hajlandó a mindenáron való békére. Jaj nekünk, ha azok, kik minket kormányoznak, osztoznak e csüggedésben. Mindenesetre igaz az, hogy minden háborúnak békére kell vezetni; csakhogy a mostani háború abban különbözik az eddigiektől, hogy ellenségeink nyíltan bevallott czélja:megsemmisítni a török birodalmat és kiirtani falunkat. A háború kezdete óta több alkalom nyílt, a háborút tisztességes békével, azaz relatíve csekély áldozattal befejezni. De nem értettünk hozzá, kizsákmányolni az alkalmat! Most meg, mikor ellenségeink jobb helyzetben vannak, mint magunk, arra vállalkozzunk, hogy elidegenítve magunktól jó barátainkat direkt alkudozásokba bocsátkozzunk ellenségeinkkel! Egy ily béke oly örvénybe taszítna minket, melyből soha sem tudnánk megmenekülni, védtelenül ellenségeink kezébe szolgáltatna minket. Igaz ugyan, hogy a gondviselés kormányozza az eseményeket, de ebből nem következik, hogy le kelljen mondani arról, azt tenni, amit a lelkiismeret, kötelesség és hazafiság tőlünk követelnek s a fatalizmus egy nemének adjuk át magunkat. Olyan hiba lenne ez, melyet semmivel sem lehetne többé jóvátenni. E háború folytában mindenesetre sok okunk volt Európa iránt a panaszra. Mert rendkívül igazságtalanul viselkedett irányunkban. — Azon Európának, mely dicsekszik, hogy a földgömb legtávolibb tartományaiba is eljuttatja a czivilizátió fáklyáját, mely büszke humánus voltára, nem volt egy szava az oroszok utálatos támadását megbélyegezni.Engedő azoknak a számtalan kegyetlenkedést elkövetni s hallgatva néző nőink, gyermekeink, véneink legyilkoltatását. De ahelyett, hogy ebből azt a következtetést vonnék, hogy Európával immár szakítanunk kell, kormányunk nem tehet jobbat, mint megvizsgálni, mi okozta Európának e magatartását, mi volt oka e közönynek, s vájjon nem volna-e lehetséges annak helyén Európával egyezségbe helyezni magunkat ? Ha tekintjük a letelt év tényeit, azt találjuk, hogy a császári kormány három fényes győzelmet aratott. Az első azon conferentia megszüntetése, melynek tanácsai hibás alapon nyugodtak s arra czéloztak, hogy a török birodalom gyorsan s háború nélkül pusztuljon el. Kormányunk szilárdan állott, viszszautasított mindent, a conferentia eredmény nélkül oszlott fel. Akkor könnyű lett volna a méltóságunkat sértő kifejezéseket a jegyzőkönyvben enyhíteni, de kormányunk oly merészen vetette el az egészet, mint a leghatalmasabb kormány tehette. Igaz, hogy ezen okmány elfogadása nem egészen akadályozta volna meg Oroszországot, de mégis időt adott volna az alkotmány működésbe hozatalára s gyümölcsöztetésére, mely által Európa bizalmát megnyertük volna. A politikai tapintat hiánya miatt első győzelmünk határait kockára tettük. Második győzelmünk volt az alkotmány kihirdetése. A birodalom sajnálatra méltó állapotának fő oka kormányzatunk hibás skát rendszerében volt, melyet tovább fentartani lehetetlen lett volna. Európa követelései az egész rendszer megszüntetését involválták magukban. A sok tétovázással nagy időt vesztettek, különben is az, alkotmány kihirdetésekor oly sok ellenmondó mozgalmak merültek föl, hogy mindenki kétkedett annak fenmaradásában. A kamara által helybenhagyott törvények nem hajtottak végre, a nagy bűnösöket kímélték, míg ártatlanokat is elítéltek. Egy szóval semmi nem mulasztatott el arra, hogy jogos legyen azon vád, miszerint az alkotmány megsemmisíttetik, mi által azon nézet, mintha a törökök nem lennének reformképesek, mindinkább hitelre talált. Ehhez járult, hogy néhány oktalan férfi katonáink győzelmei által elkapatva nyíltan fellépett a karta ellen és viszályt idézett elő a keresztyének és mohamedánok között, kiknek összeolvadását pedig mindnyájunknak hőn kell óhajtanunk. Ezen állapottal szemben nem csoda, ha Európában velünk ellenséges s irányunkban közönyös, sőt bizalmatlan a közhangulat. Ekkér megsemmisíttetett második győzelmünk és a török alkotmány harmadszor holt betűje lett a sokat emlegetett hat humajumnak. A harmadik győzelem, melyről szóltam, az volt, melyet hős katonáink kiküzdöttek. Thiersnek tökéletes igaza volt, midőn azt mondá, hogy ha Törökország közigazgatása olyan jó volna, mint hadserege, akkor az ország helyzete nem lett volna olyan rettenetes. Csapataink hősiessége bámulatba ejti a világot, rettenthetlensége átalános csodálatot kelt és fényes bizonyságot képez arra nézve,hogy a török nemzet, melyet már haldoklónak mondtak, életre való. Millió ajk fejezi ki most tiszteletét, dicséretét ama fényes török ifjúság fölött, mely megtette kötelességét és oly nagy önfeláldozással onta vérét a hazáért. Méltán büszkék rá az oszmánlik, a jövendő kor emlékezetében tartandja az elenyésztethetlen diadalokat. Ez is egy oly győzelem volt, melyet a kormány aratott. De alig lett e győzelem aratva a nemzet hősisége által, és ime már újabb hibák tönkre tették ennyi áldozat gyümölcseit. Ezen hibák, ezen esztelenségek újabb szerencsétlenségeket idéztek elő, melyek hős katonáink diadalát nem semmisíték ugyan meg, de az országot mégis nagy veszedelembe döntők és első sikereinket kérdésessé tették. Más nemzetek története is bizonyítja azt, hogy hasonló hibák gyakran elkövettetnek, de épen ily pillanatban kell egy nemzetnek erényét kimutatni, amennyiben soha nem engedi magát megaláztatni s egy perezre sem ingadozva kész minden akadálylyal szembeszállni. Az emberi természetben van, hogy ily helyzetben elgyengül, s hogy siket oly tanácsok előtt, melyek nyugalmat ajánlanak. De ha szerencsétlensége egy nemzetnek ily tanácsokat követni, akkor oly mélységbe rohan alá, melyet megmérni nem lehet s melyből semmi által nem lehet menekülni. Minden nemzet, mely tönkre ment, vagy ily gyengeségnek, vagy benső viszályoknak esett áldozatul. Fontolják meg a muzulmánok és keresztények jós szavaimat, s vajha egyesülnének a haza üdvéért vívandó küzdelemben. Vannak eszközök, melyeket meg kell ragadni, — a józan ész diktálja ezeket, — s melyek meg fogják nekünk engedni, hogy a közös jólét ösvényén egyesülten haladjunk előre. Minden véleménykülönbség, a múlt tanainak feledése tönkre tehetne minket és oda juttathatna, hogy ellenségeink lába alatt eltiportatnánk. Midhát, Bukarest, nov. 27. (Saját levelezőnktől.) A szokott czeremóniával ma a román országgyűlés megkezdődött. Károly fejedelem honi nem létében Bratianu olvasta fel a trónbeszédet, aki miután egy negyedrészét a megnyitó beszédnek elolvasta volna, ahol fejtegette a román katonák hősiességét, akik, úgymond, megmutatták, hogy Romániának élni kell, de szabadon s megmutatták főleg Plevna mellett, hogy az Al-Dunán senki úgy mint a románok nem képesek uralkodni s a legnagyobb bátorsággal ontván véreket az ország és nemzet érdekéért — itt annyira pityeregni kezdett, a román hadsereget csatába vitt hős prezidens, hogy a mellette levő miniszter Kogalnicean urnak kelletett tovább folytatni s bevégezni. Az elnök ur azonnal távozott a teremből. Nem csoda, hisz minden harmadik szó »Plevna« volt. Az összes deputátusok közül mintegy 25 lehetett jelen a megnyitó beszéden. Ez körülbelől azt jelenti, hogy a mostani kormányt egy kissé meg fogják kolhászni. Oly nagy mennyiségben építtetnek a gyárak, amelyekben a kétszersült készíttetni fog az orosz katonaság számára, hogy ma még egyszerű munkás embert is találni majd a lehetetlenséggel határos. Itt 3 nagy ily gyár épült s mindenikben két és három ezer ember dolgozik éj és nap felváltva. A szénát már annyira elfogyasztották, hogy Bukaresttől Törökország felé nem is található. Annyi széna ma, mint a mennyi a nyáron 16 frank volt, 80—90 frank. Nem is csoda, mert a város végén, a mennyit kérnek, annyit fizetnek a muszkák s másnak még hozzá sem lehet szólani. Híre jár, hogy Oszmán Plevna mellett két muszka lovasezredet tönkre tett, amely közt románok is nagyon sokan voltak. A háború. Török foglyok Oroszországban. Az oroszok által eddig fogságba ejtett törökök száma a Karsznál elfogottakkal együtt egy orosz lap állítása szerint 39.000 ember. Ezek közt azonban igen sok szabad csapatbeli van: zerbek, cserkesz és basibozuk; ezeket a rendes katonáktól elválasztják s az oroszok büntetésnek akarják őket alávetni, a miért katonák nem lévén, hazájuk védelmére fegyvert fogtak. A rendes török katonákat kaszárnyában helyezték el s állítólag meleg ruhákat is adtak nekik. Az orosz belügyminiszter megengedte, hogy a török foglyok magán munkákra alkalmaztassanak; egy amerikai mérnök pétervári gyárában 30 kopek napszám mellett 300 foglyot dolgoztat. Jaroszlavban és Tulában két török tiszt megkeresztelkedett, hogy orosz nőkkel egybe kelhessenek. Mások az iránt folyamodtak, hogy vegyék föl őket az orosz alattvalói kötelékbe, hogy így családjukat is elhozathassák Törökországból. Mehemed Ali seregének alkatelemei. Török részről még mindig remélik, hogy Mehemed Ali Sofiából sikeresen fog működni. Hadserege nov. 20-kán állítólag a következő alkatelemekből állt. Gyalogsága 89 zászlóalj mintegy 48.000 ember, lovassága 15 század, 1200 ember, tüzérsége 22 tábori üteg és 4 hegyi üteg 2500 emberrel, műszaki osztálya 2 utászszázad 300 ember, ezenkívül van 1800 főnyi irreguláris csapata. Összes csapatainak létszáma 53,800 ember és 136 ágyú. Ezek közül mintegy 50 ezer a harczosok száma, és ha a helyőrségeket levonjuk, melyeket az erődökben szükségkép hátra kell hagyni, marad 44,000 főnyi aktív operatiókra alkalmas sereg. A Plevna körüli csatározás, Perából ezt sürgönyzik a »Del. Tel.«-nek. A törökök azt állítják, hogy Oszmán pasa egy nagy győzelmet nyert Plevnánál s elvett három erődöt az ellenségtől, azonkívül néhány ágyút s élelmi és lőszereket. Bizalmasan azt is beszélik itt, hogy Oszmán pasa jól el van látva mindennel s hogy készletei egyhamar nem fognak kimerülni. A környéken szintén több kisebb sikerről is érkeztek hírek. Ugyane lapnak írják, hogy az oroszok 160,000 embernek Romániában leendő kijelölésére nézve előkészületeket tesznek. A román conservativ párt és Ghikarg közt kiegyezés létesült. Az alsóház azonban sürgetni fogja, hogy a román hadsereg hozassék vissza Bulgáriából. A hadi közlekedés rettenetes állapotban van. Az orosz előőrsök Orbániétól 7 versztnyire vannak. Egy párisi esti lap e következő sürgönyt hozza: Konstantinápoly, nov. 27. Oszmán pasától Szófiába galambpostával az a hir érkezett, hogy 9000 a betegek és sebesültek létszáma. Azonkívül 50,000 harczosa van. Élelmiszerekkel bőven el vannak látva, de a téli ruházati czikkek elfogytak s orvosszerekben is hiányt szenved. Kéri Mehemed Alit, hogy ezekből tartson készen egy szállítmányt, s hogy hatoljon át a körülzáruló hadakon azzal, ha csak pár órára nyithatna is szabad utat. Sofia, nov. 29. Nagy esőzés megakasztja a csapatok gyors mozgását. A törökök megszállva tartják az Orhanje és Etropol szorosokat. Bosniából nagy számmal érkeznek csapatok. Mehemed Ali kitűnően helyezi el csapatait. Az oroszok felhagytak az offensivával, s a törökök most az ellenségnek délfelé való előnyomulását könnyen feltartóztathatják. Az ázsiai harártérről. Pera, nov. 30. Erzerumból jelentik, hogy a törökök folytonosan kapnak erősítést, nagy számmal érkeznek új hadcsapatok és Mukhtár pasa teljes bizodalommal van az iránt, hogy képes lesz Erzerumot megtartani. A Dervis pasa a következő sürgönyt