A Hon, 1878. január (16. évfolyam, 1-29. szám)
1878-01-14 / 14. szám
ró közegek pontossága és erélyessége is kiemelendő. Ezen jelentést a bizottság megelégedéssel vette tudomásul. A gyámhatóság elnöke Kazenszky a havi pénztári forgalmat terjeszti elő, összes bevétel 187,170 frt, kiadás 113,108 frt, pénzintézeteknél 205,000 frt van elhelyezve, 30,000 frt kétes követelés. Azután a kir. ügyész, a tiszti főorvos, a tanfelügyelő és az államépítészeti hivatal főnöke terjesztik elő jelentéseiket , melyek különös figyelemre méltót nem tartalmaztak. A postaigazgatóság jelentéséből kiemeljük, hogy a budai oldalon is úgy, mint a pestin még e hó folyamában a postai berendezés és közlekedés be lesz rendezve. A tiszti főügyész jelenti, hogy 2236 ügydarab intéztetett el a múlt hóban. Patrubányi főorvos jelentése a közegészségi állapotot múlt hóról kedvezőtlennek mondja: nem fordul elő ugyan epidemikus beteg ég azonban az I., VII., VIII és IX. kerületben a kanyaró, a III. kerületben pedig a dyploteritis különösen elterjedt az egészségtelen pinczelakásokban. Élve született múlt hóban 1039, meghalt 1032, tehát a szaporodás csak 7 egyén. A szerecsenyhegyi iskola az I. kerületben bezáratott, mert, a kanyaró nagy mérvet öltött az iskolás gyermekek között. A bakácstéri (IX. kerület) kisdedóvó intézetben is kezdett mutatkozni a kanyaró, így tehát azonnal intézkedett hogy az intézet egy időre be legyen tiltva. Patrubányi tiszti főorvos egy indítványnyal fordul a bizottsághoz a kórházban ápolt toloncz s fegyenczek onnan elhelyezése tárgyában. A barak-kórház mindeddig, mint inquisit-kórház szerepel és annyira be van töltve, hogy egyéb kórházak is kényszeríttetnek ily betegek felvételére. Amint a kórház igazgatója jelenti, kénytelen e miatt egyéb jelentkező betegeket helyszűke miatt visszautasítani. Másrészt az egészségügyre is hátrányos, hogy nem betegség nemei szerint osztályoztatunk az ápolt tolonczok és fegyenczek. Indítványozza tehát, hogy a közigazgatási bizottság határozatilag írjon fel a belügyminiszterhez, hogy ez intézkedjék egy külön rendőri kórház felállításáról. Greróczy alpolgármester az indítványhoz hozzájárul, de a határozatot akkér ajánlja, elfogadásra, hogy az ügy ne terjesztessék fel előbb a minisztériumhoz, hanem a bizottság határozza el hogy a rendőri tolonczosztály a kórházban megbüntessék. Elnök az eredeti indítványt ajánl^8 elfogadásra, mert az ügy az állami rendőrség KzPrvP7,tíL vág és ennek költségvetését is ér^ TH a r is Gerlóczy indítványát indokolta. Ellenben Tóth Gerő királyi ügyészi helyettes az elnök véleményét teszi magáévá, mert a vádtság csak tarlácsolhat, de executív határozatot rem hozhat mit használ, ha kimondja a határozatot és nem lesz a kivét it‘if‘P**»»*«* «t vel tltervezni, és csak ezután a miniszterhez felterjesztést tenni mert az vom hitt öke. •168 rwk®d6S dkerülhetlen szükséges. Gerlóczygeis nem tért helyesnek, a főkapitány tagja a bizottságnak és a határorat Őt végrehajtja ; ha van ellene kifogása, felebbezési jogával élhet. Különben az elemzett kórházi kezelés olcsóbb is, mert a jeen viszonyok allatt 80 krt fizet (illetőleg ennyit •ff«* .óváros) az, egyes ápoltért; egyátalán az F_ v. szabálylyal is ellenkezik az ily eljárás. Kirányi Pál a főváros indítványában eredményt nem lát. Végre hosszas vita után Gerlószy indítványa lett elfogadva, mely határozat ellen a főpolgármester, — hivatkozva felebbezési jogára — felebbezést jelentett be, mivel a határozatot a törvénynyel meg nem egyezőnek tartja. A tiszti főügyész Csengey előterjesztő, hogy a fővárosi házipénztárnak követelései a csatornázás, kövezés, vízvezetés stb. tárgyában annak idején az igazságügyminiszterhez felterjesztett kérelemben a bizottság megkereste a minisztert, hogy mondja ki, miszerint az 1876: XV. törvényczikk 67-ik §-ában foglalt közteherre vonatkozó telekkönyvi elsőbbségi jog, a házipénztár ezen követeléseire is ki legyen terjesztve, mivel az elárverelt ingatlanok vételárából igen sok esetben a főváros ilynemű követelése ki nem kerül és így a házipénztár tetemes károsításnak van kitéve. Az igazságügy f. leiratilag a felterjesztett kérelemnek helyt nem adott, mivel a törvény magyarázatába nem bocsátkozhatik, úgy hogy a bíróságok hatáskörét utasítással szabályozza. Többen hozzászóltak a tárgyhoz, végre a főügyész indítványa határozatba ment és a bizottság az összes minisztériumhoz illetőleg a minisztertanács elé terjeszti azon kérelmét, miszerint a főváros házipénztárára háramló roppant kár mellőzhetése tekintetéből törvényhozásilag állapittassék meg a telekkönyvi elsőbbség ily költségekre nézve és ezek is köztartozásoknak tekintessenek. A felterjesztés szerkesztése Csengey indítványozó és Gerlóczy alpolgármesterre lett bizva. Végre tárgyalásra került még 25 adófelebbezési ügy, melyet az adófelügyelő előadott s ezzel az ülés utolsó tárgya is elintéztetett. Miletics perének végtárgyalása. — VI. nap. —• január 14. — Folytatás esti lapunkból. — A kir. ügyész szavai után fölkelt dr. Polit Mihály s hosszabb védbeszédet terjesztett elő, mely főbb vonásaiban a következőleg hangzik: Dr. Polit Mihály: Ritkán tárgyaltatott egy politikai pör oly fontos, oly világtörténelmi körülmények közt, mint Miletics pőre. Összeköttetésbe hozatik az a nagy keleti kérdéssel. De Miletics publicistikai működését, ha szava viszhangra talált is Belgrádban, Cettinyében és Magyarországban, bűntettnek qualifikálni nem lehet A magyarországi szerbek kik hazájuk iránti kötelességeiket teljesítik, megkívánhatják azt, hogy keleti fajrokonaik iránti rokonszenvük bűntettnek ne qualifikáltassék. A keleti események Magyarországban képzelt veszélyeket idéztek elő. Ha ezen áramlat mérvadó volna Miletics perére, alig lehetne annak jó kimenetelét jósolni. De a jogi államban a bíróság azon gránitszikla, melyen kell, hogy a politikai hullámok megtörjenek. A független bíróságban az állampolgár garanciát talál a változó politikai áramlatok, a pártok egymás elleni áskálódása ellen. Ami nyugaton a pártszenvedély, az keleten a fajszenvedély. Hol egy faj az állami hatalom birtokában van, ott sokszor a politikai hatalom az objectivitás korlátait csupa hazafiságból nem képes megtartani. Erre vezette a bíróságot, a correctivum. Mondatott, hogy Mileticst a birák, mint magyar hazafiak, el fogják ítélni. De a hazafiság legnagyobb foka a vizsgálat eredménye és a törvény alapján álló ítélet. Miletics pőre politikai per. Ebben egy egész situáció tükröződik vissza. Szemben a Magyarország szomszédságában folyó véres eseményekkel, a kormánynak joga és kötelessége volt a belbékét biztosítani. De e tekintetben meg kellett az objectivitás korlátait tartania, amint azt a cislajtani kormány megtartotta; Dalmátországban pedig olyanok történtek, melyeket összehasonlítani sem lehet azzal, ami Dél-Magyarországban történt. De az osztrák kormány a sympathiáknak és annak, ami ezzel összeköttetésben áll, Dalmátországban szabad folyást engedett és nagy actiót az ellen, felségsértési pörökkel nem intézett. Csakis egy nagy conspirátiónak állítólag történt felfedezése bírta rá a magyar képviselőházat, hogy Miletics immunitási jogának megsértését jóváhagyta. De Dél-Magyarországon sem conspiráció, sem semmi olyan nem történt, ami Magyarország integritása, belbékéje ellen irányozva lett volna és Miletics e tekintetben sem bűntettet, sem egyszerű tiltott cselekvényt nem követett el. Az államügyészség nem tényekkel vádolja Mileticset, hanem annak irányát látszik vádolni. Ez fontos beismerés arra nézve, hogy Miletics egész pőre irányper. Valóban minden mozzanat ezt tanúsítja. Miletics Belgrádon felségsértési beszédet tartott volna, öt hétig Magyarországon szabadon járt, és e beszédről senki egy árva szót sem tudott se Szerbiában, se Magyarországban. Ártatlan volt mindaddig, mig a szerb-török háború ki nem ütött. Elfogatása azon perezben történt, midőn Szerbia háborúba ment. Egy miniszteri távirat elrendelte elfogatását. Elfogatása után eltelt három hét, mig egy vizsgálati fogságban levő tanú arra emlékezett, hogy Miletics két hónappal azelőtt felségsértési beszédet tartott volna Belgrádon! Egy másik tanú pedig, az elsőnek rokona, egy szabólegény, egészen »véletlenül« eljött volna Belgrádból Becskerekre tanúskodni Miletics ellen. A tendenczia világos. Áttérvén a pernek jogi oldalára, a védő csodálkozik, hogy az államügyészség az 1715. évi VII. törvényczikket idézi, midőn valakit felségárulási büntettel vádol. Ezen törvényczikk nem materiális, hanem formális törvény : intézkedik, hogy felségsértésnél a »ezitáczió« nem szükséges. Érvényben lévő magyar törvény nem létezik, mely a felségsértési bűntettnek kritériumait meghatározná. Azért a tudományban levő kérdések: a bűnkísérletről,előkészületi cselekvényekről vonatkozólag a felségsértési büntetve, szemben az érvényben levő magyar törvényekkel controvers kérdések maradnak. A felségsértésnél, a bűnkisérlet lehet maga a bűntett, de csak, ha valódi bűnkisérletet, véghezviteli cselekményt, nem pedig előkészületi cselekményt foglal magában. Az új magyar bűntető törvényjavaslat eme szócskával : »közvetlenül« fejezi ezt ki. Az eddigi gyakorlat is, a felségsértési bűntettnél a »cselekvényt« kívánja, amint ezt a budapesti kir. törvényszék nem régen Popovics felségsértési perében világosan kimondotta. Ez elvektel szemben, Srankovits György vallomásában foglalt dolgok, a felségsértési bűntettnek tárgyi tény álladékát nem képezhetik. Ez a vallomás két részből áll, először az önkénytesek átmenete Szerbiába és másodszor Bácska, Bánság Szerém és Horvátország elszakítása. Az első felségsértési bűntettet nem képezhet, a második rész egyszerű felhívást foglalt magában. A felségsértési bűntettre való felhívás, ha bűnkísérletet nem foglal magában, büntető cselekményt nem képez, legalább ott, hol ez világosan a törvényben nincs kimondva. Az új magyar büntető törvényjavaslat a sikeretlen felhívást is büntetendő cselekménynek nyilvánítja, de nem mindenkor, hanem csak akkor, ha egyenes felhívás történt Bácska, Bánát és a többi magyar korona alatti országok elszakítása Rankovits vallomása szerint, csak akkor létettek kilátásba, ha Szerbia győzedelmeskedik, tehát ez nem egyenes, hanem feltételes felhívás. Már ez okból, tárgyi tényálladék hiányából kellett volna e pontot elejétől fogva elejteni, nem pedig egy képviselőt 18 havon át vizsgálati fogságban tartani. A bizonyításra áttérvén, Rankovics Györgyöt a védő qualificált, vagy legalább teljes hitelt érdemlő tanúnak nem nézheti. E tanúnak erkölcsi bizonyítványa legrosszabb, 6 havi börtönre jogérvényesen el volt ítélve; hamis váltó készítése miatt két évig vizsgálat alatt állott, mégpedig a feljelentést saját testvére és sógora tették ellene. Vallomása kezdetétől végig valótlanság, koholt história. Első valótlanság : Miletics tartózkodási ideje Belgrádon. Valótlanság, hogy az állítólag felségsértési beszéd a »Szerb király« vendéglőben, 9. számú szobában tartatott volna. Valótlanság, hogy Rankovics által nevezettek részt vettek volna ama lakomán, hol az állítólag felségsértési beszéd tartatott volna, azért a nevezettek erről semmit sem tudtak és, vagy átalában Belgrádban nem is voltak, vagy a nevezett vendéglőben semmi banketten részt nem vettek. Második tanú Timorcsevics Jován vallomását Belgrádon visszavonta, és e visszavonás oka a Becskereken reá gyakorolt pressió; igen valószínű, mert különben nem volna magyarázható, hogy egy szegény szabólegény külföldről »kéjutazást« tegyen azon czélra, hogy egy magyarországi törvényszéknél tanúságot tegyen valamiről, ami két hónappal azelőtt történt. Tehát e szerint mind a két tanú elesik. _ Áttérvén az alanyi tényálladékra védő azt mondja, hogy Miletics soha conspirator nem volt és soha conspirator nem lesz. Miletics nyílt jellemű ember, mindent nyíltan cselekszik. Az októberi diploma után a magyar alkotmánynak legnagyobb barátja volt: a schmerlingi reichsrath ellen működött. Későbben a magyar országgyűlésen az ellenzék sorába lépvén, csakis a törvények korlátai közt mozgott. Belgrádi utazása egészen igazolva van. Privátügyben és tájékozás végett mint szerb hírlapíró átment Belgrádba. A szerb fejedelemnél tett látogatás, barátai tanácsára, kik időközben üldözött hazafiakból miniszterek lettek, és kik azért azt tanácsolták neki, hogy Miletics magyarázza meg a fejedelemnek, miszerint addigi oppozitiója a »Zasztavá«-ban nem antidynasztikus, hanem elvi oppozitió volt. Egyébiránt Miletics tökéletesen igazolta, hogy Rankovics vallomása koholt história, mert Miletics »alibi« jét igazolta, t. i. hogy azon az estén, melyen Rankovics vallomása szerint a »Szerb király« vendéglőben bankettet és felségsértési beszédet tartott volna, ő akkorában a város egészen más részén, az »Orosz czár«hoz czimzett restauratióban egy pár barátjával csendesen vacsorált Az egyenes bionyitás tehát a kir. ügyészségnek nem sikerült. Folyamodik tehát a kir. ügyész az összetett bizonyításhoz, gyanuokok alapján. De a gyamuokok általi bizonyításnak feltétele, hogy a tárgyi tényálladékok már be legyenek bizonyítva. Gyanuokkal a tárgyi tényálladékot bizonyítani nem lehet. (Védő Paulert idézi.) A kir. ügyészség nagy súlyt fektet Joannovics Kornél körútjára. Mileticset felelőssé tenni nem lehet Joannovics Kornél tetteiért.. A látogató jegy, ha tartalmazna is valamit, nem bizonyít semmit, mert Joannovics Kornél vallomásán kívül, hogy ő azt a jegyet Mileticstől kapta volna, — ez állítás nincs bebizonyítva. De az, ami maga Joannovics Kornél tette, nem képez bűntettet Toborzás átalában nem történt. Önkénytesek átmentek Szerbiába nem képez bűntettet, még kevésbé a résztvétel a kilátásba tett szerb kölcsönben. De ez sincs bebizonyítva. Joannovics Kornél senkit sem beszélt rá, hogy menjen át Szerbiába. Szerb kötvények akkorában nem is léteztek, tehát azokat se Joannovics Kornél, se Miletics nem árulhatták volna. Egyébiránt se Miletics, se Joannovics nem tudhatták az illető miniszteri rendeletet, mely az önkéntesek átmenetét Szerbiába és a szerb kölcsönben való részvételt eltiltja. Önkénytesek által nem lehetett compromittálva Ausztria-Magyarország neutralitása, mert akkor mindazon államok neutralitása lett volna compromittálva, melyekből önkénytesek vettek részt a szerb-török háborúban. Az állam, mint állam nem támogathatja önkénytesek által az egyik vagy másik hadakozó félt; az egyes állampolgár ezt szabadon teheti elismert internationális jogelvek szerint. Magyar törvény csak arra nézve létezik, hogy a törököket nem szabad támogatni, még élelmezésekkel sem, mert ez hűtlenségi bűntettet képez. Tehát az az egész vádpont, mely az önkénytesekre és a szerb kölcsönre vonatkozik, tökéletesen elesik Joannovics Kornél ellen, Mileticscsel pedig semmi összeköttetésben nem áll. A »Zasztava« czikke a sajtóbíróság elé tartozik. Egyébiránt nincs bebizonyítva, hogy Miletics ezen czikket írta volna Tartalma pedig nem foglal magában valami bűntényt, inkább Miletics abban inti azokat, kiket az »eskü« kötelez, hogy ne menjenek át Szerbiába. Az önkénytesek átmenete Szerbiába pedig, és a szerb állam kölcsönében való részvétele, úgy az internationális jog, mint a magyar törvény ■ szerint tökéletesen szabad cselekvény, legalább szabad cselekvény volt mindaddig, míg az illető miniszteri rendelet nem jelent meg, ez pedig sokkal későbben jelent meg, mint a »Zasztava« czikke. Tehát ezen czikk, eltekintve attól, hogy sajtóbiróság competencziájához tartozik, már mint gyamok sem szerepelhet. Ami az érmeket illeti, védő meg nem foghatja, miképen szerepelhetnek ezek Miletics perében. Miletics ezeket se nem készítette se nem terjesztette, sőt midőn ezek készítője, Beslin, egy oly éremdarabot küldött neki, ezt visszautasította. Egyébiránt ezek az érmek nem valami új, hanem iparági dolgok. A múzeum igazgatóságának bizonyítványa szerint ezek már 1871. év óta vannak ott kiállítva. Az érmeken látható koszorú a szerb nép által lakott tartományokat foglalja magában, nem más mint ethnografphiai kifejezés, mert statisztikai tény, hogy nem csak Szerbiában, Boszniában stb. laknak szerbek, hanem Bácska és Bánátban is. Köztudomású dolog pedig, hogy játékbárczok az angol és más országok ] czimereivel léteznek, és hogy azokat senki a világon ] »corpus delic£i«-nak nem tekintette. Tehát ezen gya mok is elesik. Ami a leveleket illeti, formális szempontból nincs konstatálva, hogy ezen levelek Mileticsnél lefoglalva lettek volna, mert a házkutatási jegyzőkönyve azokat nem említi fel, különben a faláda, melybe a Mijleticsnél lefoglalt összes iratok tétettek , lepecsételve nem volt, senki azért felelős nem lehet, ami neki iratik, hanem azért, amit ő ir. Felségsértésnél csakis a kölcsönös levelezés képezhet gyanúokat. (Czitálja Dr. Rulfot) Egyébiránt a levelek tartalma vonatkozik nem Magyarországra, hanem Boszniára és Szerbiára. Ami utóljára az Omladinát illeti, védő azt tudja, hogy 1871. évig ezen név alatt fordult elő egy irodalmi egyesület vándorgyűlésekre, melynek a magyar kormány által engedélyezett statútumai voltak, és midőn ezen társulat 1871. évben Verseczen tartott gyűlésen szatonait megváltoztatni nem akarta, rendőrileg szétosztatott. Azóta Omladina nem létezik. De ha az Omladináról a kir. ügyészség talán mint titkos társaságról valamit tud, mondja meg, védő erre igen kiváncsi volna, vagy ha az Omladina alatt azt érti, hogy a magyarországi szerbek testvéreiknek Törökországban felszabadítását óhajtják, akkor persze az egész magyarországi szerbség omladinista. De oly óhajok nem tartoznak a fenyítő eljárás alá. És miután a Mileticsperben a felségsértési bűntettnek se tárgyi, se alanyi tényálladéka nincs, és miután a fenyitó eljárás alá tartozó gyamokok nem léteznek, csodálni lehet, hogy semmiből mikép lehetett felségsértési pert csinálni. Ezt nem is lehet másképen magyarázni, mint csak úgy, hogy egy politikai praeventiv intézkedést bírói auctoritással szándékoltak fedezni. De praeventiv okból bíráskodni annyi, mint a jogi államot tönkre tenni. Reményű és hiszi, hogy a magyar bírák minden politikai tekintet nélkül, a vizsgálat eredménye szerint és a törvény alapján fognak ítélni, és hogy ennélfogva a magyarországi szerbek fajrokonuk iránti rokonszenvét bűntettnek nem fogják qualifikálhatnii. A délutáni tárgyaláson a vádló és védő terjesztők elő viszonválaszaikat, és végül a vádlott tartott hosszú beszédet. Az államügyész mindenekelőtt a védő által a bűnjogi megállapítására vonatkozólag felállított theóriákkal foglalkozott. Törvényeink igen is intézkednek a felségsértés eseteiről, csakhogy együtt tárgyalják azon eseteket, melyek a felség személye és azokat, melyek az állam tétele ellen vannak intézve. A védő azt monda, hogy mivel törvényeink hiányosak, a felségsértés eseteit nem lehet megállapítani. Ezzel szemben az ügyész utal arra, hogy Angliában sincs codex, azért mégis, mint legutóbb a fénnek esete mutatja, a felségsértés megállapíttatott. Hivatkozik az ügyész is azon műre, mely a képviselőház tárgyalásain már keresztül ment, és a melynek 126. §-ban meg van állapítva a felségsértés bűnténye s mely szerint a vádlottra itt rábizonyult dolgok felségsértés bűntényét képezik. A védelem részéről azon állítás emeltetett, hogy a vád csak tendentiózus irányban indíttatott meg és hogy tendentiózus az egész per. Igaz, hogy Magyarország alsó része az államtól még el nem szakittatott, de a felségsértés ténye megtörtént már akkor, mikor ez elszakításra kísérlet, vagy buzdítás létetett. Tény, hogy csak bűnkísérlet forog fenn, de ez nem indokolja tv védő állításait, mert ha a szé, mely a vádlott előtt volt, eléretik, akkor minden eljárás késő volna már; ha az elszakítás tényleg már megtörtént volna, akkor magyarországi bíróság nem szólhatna többé bele a dologba. Ha való az, amit ő bebizonyított ténynek tekint, hogy t. i. Miletics ama toasztot elmondá, hogy elmondá ama szavakat, hogy Szerbiát segíteni kell a török elleni háborújában, azért, hogy Szerbia győzvén, fölszabadítsa a magyarországi szerbeket is ellenségeiktől, amongoloktól, a szerb falaktól,s ennél egyenesebb felhívást gondolni sem lehet. E ténynek megállapításánál az 1723. évi IX. tcz. veendő irányadóul, mely azt mondja, hogy a ki nyilván a szent korona állománya, a király személye és az összes államintézmények ellenámadást intéz, a felségsértés bűntényét követi el. Az ügyész ezután a védelem által egyes tények és tanúk ellen felhozott kifogásokat cáfolja meg. A védő eljárása emlékeztet azon játékszerre, melyben egyes kockákon levő rajzokból állítható öszsze az egész kép. A védő úgy osztotta szét a tényeket, hogy ezek összerakása nem lehet nehéz. Hogy Miletic Blgrádba utazott, ez persze, hogy nem bűntény, hogy ott egy vendéglőben volt, szintén igen ártatlan dolog, hogy toasztot mondott, ez még nem felségsértés, valamint az sem, hogy kihallgatáson volt a szerb fejedelemnél, Így megy végig a védő az összes tényeken, és csakugyan ez egyes tényekről nem mondhatni, hogy bűntényt képeznének. A pénzgyűjtés magában szintén nem bűntény, a »Zasztava« czikkének megírása vagy elolvasása szintén nem az, de összegezzük ezeket az egyes tényeket, rakjuk össze az egyes kockákat és megtaláljuk az egész képet. Felhozza az ügyész példakép Németországból Kullmann esetét. Mit tett ez a vádlott? sétált az utjczán, megnézte Bismarckot, ez még nem bűntény, pisztolyt hordani a zsebben, szintén ártatlan valami, hogy azzal a levegőbe lőtt és nem talált senkit, ez is lehet megengedett cselekmény és Kullmann mégis gyilkossági bűnkisérletben marasztaltatok el. A kihallgatott tanúk közül megtámadta a védelem mindenekfölött Rankovics Györgyöt. Tudta, hogy e tanú meg fog támadtatni. Felhozatott ellene, hogy Stratimirovics embere volt, hogy fogházban tett vallomást. Rankovics beismerte, hogy Stratimirovicsnak állt szolgálatában, de tudvalevő dolog, hogy ő azon párt embere volt, melyhez a vádlott tartozik, csak mint ilyen jöhetett be azon körbe, hogy az általa előadottakat tapasztalta. Hogy Stratimirovics Mileticsnek ellensége, az Rankovics vallomásánál nem jó tekintetbe, midőn ez a tényekkel megegyezik ; magának Stratimirovicsnak vallomása is számbaveendő volna ily esetben. Igaz, hogy Rankovics el volt ítélve súlyos testi sértés miatt, de ez ítélet nem bírhat befolyással a becsületre, különben is nem létezik olyan, hogy ily kihágásért elitélt ember vallomására ne lehetne súlyt fektetni, kivált midőn ez a tényekkel megegyezik. Rankovics igaz, hogy kereset alatt volt, váltóhamisítás miatt is, de e per beszüntettetek ellene és pedig nem csupán azért, mert rokonai, akik indították, elálltak a keresettől, a törvényszék elitélte volna Rankovicsot a bűntényért az illetőke lépése után is, ha azt az illető csakugyan elkövette volna ; a kereset tárgyi tényálladék hiánya miatt szüntettetek be Rankovics ellen, mivel alaptalanul vádoltatok váltóhamisítással. Timorcsevics János tanú vallomása szintén megtámadtatok, hogy Belgrádban visszavonta vallomását, melyet a nagybecskereki törvényszék előtt tett; ez azonban igen csekély befolyással van első vallomására. Hogy mi okból vonta vissza e tanú első vallomását, azt nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy Magyarországon a tvszékeknél pressió senkire sem gyakoroltatik, s Timorcsevicsnek, ha valóban vissza akarta vonni vallomását, ideje lett volna azt itthon, illetékes hatósága előtt tenni. Joannovics Kornél vallomásának alapossága ellen igen kevés hozatok fel a védelem részéről. Vallomását e tanú a végtárgyaláson megváltoztatta.Törvényeink értelmében csak a szóbeli vallomás használható fel, de nem tudhatói, ha e vallomás megváltoztatása nem vezethető e vissza olyan forrásra és indokokra, melyekből a Szabadkay tanúhoz intézett névtelen levél eredeti. E levél valódiságát is kétségbe vonta a védő. Tartalmánál fogva olyan e levél, hogy azt, ha csakugyan apokryph, más mint a túszék nem küldhette e tanúhoz; remélli, hogy a védő a törvényszék iránt tett tiszteletre mutató nyilatkozatai után ezt nem fogja arról föltenni. Tény gyanánt konstatáltatott a tárgyalás alatt, hogy önkénytesekül többen mentek át Szerbiába. A védelem nagy súlyt fektet arra, hogy ezek nem Joannovics közvetlen fölszólítására mentek át. Ez azonban nincs befolyással a vád súlyára. Nem szükség, hogy az izgató minden egyes emberrel beszéljen, az általa egyes vidékeken terjesztett eszmék és szellem teszik meg a közvetlen hatást az egyénekre. A Miletics és Joannovics közti összeköttetésre mutat Koszovácz levelében a bizalmas »Kornél« név használata, mit a védelem által fölhozott naiv kifogás nem gyöngíthet meg. A Mileticshez intézett levelekről, melyek lefoglaltattak, nem lehet azt állítani, hogy azok szerkesztőségi, közlésre szánt levelek lettek volna. Ilyen levélben nem fordul elő olyan passus, hogy »titkold összeköttetésünket«, mert különben az ügy veszélyeztetve lesz. Beszéde végén az ügyész még egyszer kiemeli, hogy egyes tények nem képeznek ugyan bűntényt, amint ezt a védő is állítja, de összeségekben e momumentumok egyenesen azt involválják, hogy a felség és az állam ellen támadás intéztetett. Kéri a törvényszéket, mondja ki a vádlottra ez elmarasztalást. Dr. Polit viszonválaszában egyenként igyekszik cáfolni az ügyész által felhozottakat. Főleg azt hangsúlyozza, hogy ő nem tagadta azt, hogy magyar törvény a felségsértés ellen ne volna, de e bűntény csak a fejedelem személye ellen követtethetik el; az a törvény, melyet az ügyész idézett, nem felségsértésről, hanem hűtlenségről szól. Sem sz. István, sem Kálmán királynak a felségsértésről szóló törvényeiben nincs szó a területről, vagy ennek integritásáról ; e szerint nem lehet büntetni olyan tényt, amely nem bűntett. De nem lehet megbüntetni azt sem, ami nem bűnkisérlet. Amit Rankovics tanú a vádlottról mondott, az nem bűnkisérlet, mert a puszta felhívás nem tekinthető annak, ha ezt világos és határozott törvény meg nem állapítja, ahol ilyen törvény nincs, ott csak véghezviteli cselekvény lehet bűnkísérlet.Ismételten hangsúlyozza, hogy nézete szerint nem bűntény az, ha önkénytes megy át más országba harczolni. Rankovicsra és Timarcsevicsre nézve megjegyzi, hogy az első vizsgálat alatt volt vallomástétele idején, azért a hitelre nem méltó qualificatióban tette e vallomást s esküdött meg arra. Timarcsevics belgrádi vallomása teljesen törvényes volt, mivel a budapesti törvényszék megkeresése folytán vétetett föl. Az ügyész egész válasza csak szóbeszéd, tény nincs benne semmi, a Miletics-per iránypör, nem jogi dolog, hanem politikai. Politikai kérdés miatt el lehetett záratni, vagy elítélni valakit, mikor még az európai államok nem voltak jogi álllamok. — Ő mint magyar állampolgár büszke arra, hogy a magyar állam jogi állam, hogy nem élünk ott keleten valamely barbár államban, hanem független bíróságok alatt, amint polgárisult államhoz illik. . .Elitélni könnyen lehet az embert, de itt nem ennek szabadsága, hanem Magyarország reputatiója forog szóban. Meg van győződve, hogy az ítélet ha kedvezőtlenül hangzik, nem Miletics elitéltetése lesz, hanem a magyar igazságszolgáltatásé. Ezután Miletics emelt szót s német nyelven hosszú beszédben vette igénybe a törvényszék türelmét. Védője beszédei után fölöslegesnek tartaná szólni, de az államügyész szavai után indíttatva érzi magát némi dolgok elmondására. Midőn a vádirat elleni fölebbezéstől elállt, főleg azon indokból tette azt, mert a nyilvánosság világit akarta ügyére deríteni. Az államügyész a vád és az egész eljárás kiindulási pontjául azt hozá föl, hogy évek óta folyik az izgatás, s lazítás az alvidéken s a szerbek által lakott területeken, és hogy mindeme dolgoknak végezélye azon beszédben jutott kifejeződésre, melyet ő Belgrádban állítólag tartott. Neve becsületének és párthívei reputátiójának megmentése végett kénytelen e dolgokkal bővebben foglalkozni. Az 1860-tól 1867-ig terjedő idő a megpróbáltatás ideje volt ránk nézve. Mindnyájunknak élénk emlékezetében van e korszak, akik azt átéltük. Az alkotmány helyreállítására irányzott törekvésekben e hazában lakó minden nemzetiség összetartott. Nem akarja állítani, hogy a nemzetiségek e maguk tartása döntő lett volna a végeredményre nézve, tudjuk, hogy a magyar nemzetet a magyar fajt illeti meg ebben a kiváló rész, mely mind számra, mind politikai érettségre jóval fölülmúlja az e hazában lakó többi nemzetiségeket. De egyrészt kétségtelennek tekinthetni, hogy a külesemények nélkül alig sikerült volna a magyar faj magatartásának is a győzelmet kivívni, másrészt megvan a felől győződve, hogy a nemzetiségek különösen a szerbeknek, akik közül az előbb kelők úgyis inkább Bécs, mintsem Budapest felé vonzódtak, közreműködése szintén befolyással volt e győzelem kivívására. Összeköttetés a szerbek és magyarok közt csekély volt, lefolyt arisztokratikus időkben a szerbek közt levő kevés főúr mellett, kiket katonai és papi összeköttetéseik Bécshez fűztek, a democrata elemek számításba nem jöhettek, érvényre nem juthattak. Mindamellett is az 1848-iki események daczára sikerült oly hangulatot teremteni a szerbek közt, mely a magyar alkotmány helyreállítására kedvező volt. De e hangulat előidézése nem a régi nagy urak műve, hanem új férfiaké, a demokratia embereié. És az nem volt könnyű feladat, mert megrögzött előítéletekkel kellett küzdeni. De az eredmény eléretett, s a szerb népet valakik megnyerték a magyar alkotmány helyreállítása eszméjének. Akkor ezek a valakik »jó hazafiak« voltak. De 1867 után ő, a mint addig minden törekvésével más hazafiakkal együtt az alkotmány helyreállításán munkált, s ama hangulatot nemzetiségébe beoltotta, törekvéseit nemzetiségének jogai megőrzésére fordítá. Akkor aztán vége lett a »jó hazafiságnak«, hazaáruló«, felségsértő« (Miletics e szavakat magyarul ejti) lett és a vádlottak padjára hurczoltatott. Nyolcz év múlt el az alkotmány helyreállítása óta. Senki felségsértést, hazaárulást jogosan a szemére nem vethetett. Még az országházban sem részesíttetett rendreutasításban, habár nem egyszer keltett beszéde ellentmondást. Sokat küzdött szóval, írásban elvei és meggyőződése mellett, minden nyilvános ügyben részt vett, de működésében árulásnak, gonoszságnak soha senki nyomát sem találhatta. Hogy ellene most ilyen tanúk segélyével ily eljárást indítottak, az szegénységi bizonyítvány az állami hatóságok részéről. Rankovics tanuságtételét Oates működésével hasonlítja össze az angol történetből , föl is olvassa Macaulayból az erre vonatkozó részt. Nem tudtak ellene fölhozni semmit, hanem előálltak eme Rankovicscsal, ki az ő működése czélját fölfedezte. Ezután áttér a dolog lényegére s hosszasan és igen részletesen fejtegeti a felségsértési bűn lényegét és az erre vonatkozó törvényeket. Majd a terhelő tanúk által fölhozott adatok cáfolásába bocsátkozik, megjegyezvén, hogy a,ki 18 hónapig elzárva volt a világtól, igényt tarthat arra, hogy mindent elmondhasson, ami a lelkén fekszik. Tagadása mellett minden körülményre nézve megmarad s végül kéri fölmentését. A törvényszék elnöke erre a tárgyalást befejezettnek nyilvánítja, és az ítélet kihirdetését f. januárbó 18-ára, pénteken reggeli 9 órára tűzi ki. KÜLÖNFÉLÉK. — A királyné és a trónörökös angolországi időztéről Írják Londonból: Ő felsége a magyar királyné, jelenleg Cottesbrookeban Northampton mellett lakik; az utóbbi napokban több rókavadászaton részt vett, melyek a vadásztársaság teljes megelégedésére ütöttek ki. A trónörökös tiszteletére az angol királyné Osborneban a múlt csütörtökön ebédet adott, melyen ő fenségén kívül jelen voltak Beatrix herczegnő, Connaught herczeg, Beast gr. és Strafford-Northcote államkincstárnok. — Személyi hírek. Tisza Kálmán miniszterelnök holnap Bécsbe utazik, hová b. Wenckheim Béla már ma reggel elutazott. Dr. Fiáth Ferencz veszprémi főispán tegnap este a fővárosba érkezett. — Az akadémia történeti bizottságának munkakörét a jelen évre nézve az akadémia mai ülésén jelentette be a titkár. E jelentés két részből áll. Az első elősorolja azon műveket, melyek legközelebb fognak megjelenni; ilyenek az Anjou-korra vonatkozó okmányokból az első, Mátyás korára vonatkozó diplomáciai okmányok gyűjteményéből a negyedik kötet; az országgyűlési emlékekből a 6-ik, az erdélyi országgyűlési emléktárból a 4-dik kötet. Bercsényi levelezéseiből a 3-dik kötet s végül Szörény megye története s ehhez tartozó oklevéltár Pesty Frigyestől. A jelentés második részében fejtegetve vannak azon elvek, melyek szerint a történelmi bizottság kiadványaiban ezután eljárni óhajt. Főbb pontjai a következők : 1. Az eddig elhanyagolt 18-ik századra több súly lesz fektetve s az országos levéltár ez irányban átkutattatik, sőt nyílt pályázat utján megbizatnak egyesek e század magyar történetéből egyes monographiák feldolgozására. 2. A szláv kutforrások felhasználásáról bővebben fognak intézkedni. 3. Különös súly lesz fektetve ezentúl hazánk régibb statisztikai s közgazdasági viszonyainak kikutatására s ismertetésére. 4. Az európai könyvtárak s levéltárak átkutatása a magyar történelem szempontjából ezután rendszeresen fog eszközöltetni. E nagyfontosságu határozatokat az osztály örvendetes tudomásul vette. Az előadásokról térhiány miatt csak holnap szólhatunk. — Br. Mamula táborszernagy 83 éves korában meghalt. Horvátország Gomerje községében 1795. máj. 22-én született s 1815-ben állt be a hadsereghez a mérnöki karba, a melyben ezredességig vitte. A magyar függetlenségi harcz alatt Nugent gr. táborkarának volt feje s Péterváradon sikeres csatát nyert honvédeink ellen, a miért a Mária Terézia rendjelt kapta kitüntetésül. — A cselédszerzők a legméltóbb panaszokra szolgáltatnak okot; volt több eset, hogy gyalázatos kezekbe játszották át a helykereső leányokat kaszinnó stb. czim alatt; még többen vannak, kik élőpénzt szednek föl s hónapokig bolonditják a cselédeket. A rendőrség hébe-hóba aztán rágondolja magát s egy-egy díszpéldányt a dutyiba visz. így került lépre ismét egy cselédszerző, ki a szegényebb néposztályt helyszerzés ürügye alatt »Schnitz,.■ és társa« ez ég alatt fosztogatta. A jó madarat Schnitzer Simonnak hívják, ki ellen körülbelül tizennyolcz helykereső egyén emelte azon panaszt, hogy őket 5—25 órtig terjedő összegekig oly módon csalta meg, hogy szolgálati hely szerzését ígérte nekik, de ezt még fél év letelte után is elmulasztotta teljesíteni. Schnitzer le le lett tartóztatva s átadják a fenyitőtörvényszéknek. — Haza-Kohn. A »Haza« életbiztosító banknak Kohn Gyula volt hivatalnoka elleni bűnügyében, melyben a szegedi kir. törvényszék vádlottat két évi börtönre ítélte, a kir. tábla ma tartott ülésében az első bírósági ítélet megváltoztatása mellett Kohn Gyulát tárgyi tényálladék hiányából fölmentette. — Keresztelt zsidók kongresszusa. Nemzetközi kongresszust hívott össze a »Newyork Herald« m. évi decz. 24. számában Rosenberg Dávid lelkész több társával egyetemben Baltimoreba febr. 18-ára. E napra — úgymond — gyűljenek össze, a világ keresztelt zsidói Baltimoreba és a keresztelt zsidók az a nemzedéke is, mely név szetvonása után még emlékeztet származására. A gyülekezés czélja : egy tömegben mondott imádságokkal elérni azt, hogy a még meg nem keresztelt zsidók e mulasztást mihamarább pótolják ki a világ kormányainál oda törekedni, hogy Palesztinát vásárolják meg, hogy a konok zsidók, kik semmiképen sem akarnak megkeresztelkedni, államaikból ide deportáltassanak. A magyar vasutak igazgatóinak mai napon tartott értekezletében, azon kiküldött bizottság jelentése, mely az életbeléptetendő kölcsönös biztosításra tűző szállításból a vasutaknál támadható károkra vonatkozik, felolvastatott és előtanácskozás tárgyává tétetett, anélkül, hogy részletes vitába bocsátkoztak, miután a kérdéses terjedelmes munkálat az ügy nagy horderejénél fogva minden egyes vasúti