A Hon, 1878. január (16. évfolyam, 1-29. szám)

1878-01-14 / 14. szám

ró közegek pontossága és erélyessége is kiemelendő. Ezen jelentést a bizottság megelégedéssel vette tu­domásul. A gyámhatóság elnöke Kazenszky a havi pénz­tári forgalmat terjeszti elő, összes bevétel 187,170 frt, kiadás 113,108 frt, pénzintézeteknél 205,000 frt van elhelyezve, 30,000 frt kétes követelés. Azután a kir. ügyész, a tiszti főorvos, a tanfelügyelő és az ál­­lamépítészeti hivatal főnöke terjesztik elő jelentései­ket , melyek különös figyelemre méltót nem tar­talmaztak. A postaigazgatóság jelentéséből kiemeljük, hogy a budai oldalon is úgy, mint a pestin még e hó folyamában a postai berendezés és közlekedés be lesz rendezve. A tiszti főügyész jelenti, hogy 2236 ügydarab intéztetett el a múlt hóban. Patrubányi főorvos jelentése a közegészségi állapotot múlt hóról kedvezőtlennek mondja: nem fordul elő ugyan epidemikus beteg ég azonban az I., VII., VIII és IX. kerületben a kanyaró, a III. kerü­letben pedig a dyploteritis különösen elterjedt az egészségtelen pinczelakásokban. Élve született múlt hóban 1039, meghalt 1032, tehát a szaporodás csak 7 egyén. A szerecsenyhegyi iskola az I. kerületben bezáratott, mert, a kanyaró nagy mérvet öltött az iskolás gyermekek között. A bakácstéri (IX. kerület) kisdedóvó intézetben is kezdett mutatkozni a kanyaró, így tehát azonnal intézkedett hogy az intézet egy időre be legyen tiltva. Patrubányi tiszti főorvos egy indítványnyal for­dul a bizottsághoz a kórházban ápolt toloncz s fegyen­­czek onnan elhelyezése tárgyában. A barak-kór­ház mindeddig, mint inquisit-kórház szerepel és annyira be van töltve, hogy egyéb kórházak is kényszeríttet­­nek ily betegek felvételére. A­mint a kórház igazga­tója jelenti, kénytelen e miatt egyéb jelentkező bete­geket hely­szűke miatt vissza­utasítani. Másrészt az egészségügyre is hátrányos, hogy nem betegség ne­mei szerint osztályoztatunk az ápolt tolonczok és fe­­gyenczek. Indítványozza tehát, hogy a közigazgatási bizottság határozatilag írjon fel a belügyminiszter­hez, hogy ez intézkedjék egy külön rendőri kórház felállításáról. Gr­e­r­­­ó­c­z­y alpolgármester az indít­ványhoz hozzájárul, de a határozatot akkér ajánlja, elfogadásra, hogy az ügy ne terjesztessék fel előbb a minisztériumhoz, hanem a bizottság határo­zza el hogy a rendőri tolonczosztály a kórházban me­gbüntes­sék. Elnök az eredeti indítványt ajánl^8 elfoga­­dásra, mert az ügy az állami rendőrség KzPrvP7­,tíL vág és ennek költségvetését is ér^ TH a r i­s Gerlóczy indítványát indokolta. Ellenben Tóth Gerő királyi ügyészi helyettes az elnök vélemé­nyét teszi magáévá, mert a vádtság csak tarlácsol­­hat, de executív határozatot r­em hozhat mit hasz­­nál, ha kimondja a határoz­atot és nem lesz a ki­vé­t it‘if­­‘P**»»*«* «t vel tltervezni, és csa­k ezután a miniszterhez fel­terjesztést tenni mert az v­om h­itt öke. •168 rwk®d6S dker­ülhetlen szükséges. G­e­r­l­ó­c­z­y­­­g­e­­­i­s nem t­ért helyesnek, a főkapitány tagja a bizottságnak és a határorat Őt végrehajtja ; ha van ellene kifogása, felebbezé­si jogával élhet. Különben az e­lem­zett kórházi kezelés olcsóbb is, mert a je­­en viszonyok allatt 8­0 krt fizet (illetőleg ennyit •ff«* .óváros) az, egyes ápoltért; egyátalán a­z F_ v. szabálylyal is ellenkezik az ily eljárás. K­i­r­á­n­y­i Pál a főváros indítványában eredményt nem lát. Végre hosszas vita után Gerlószy indítvá­nya lett elfogadva, mely határozat ellen a főpolgár­mester, — hivatkozva felebbezési jogára — felebbe­­zést jelentett be, mivel a határozatot a törvénynyel meg nem egyezőnek tartja. A tiszti főügyész C­s­e­n­g­e­y előterjesztő, hogy a fővárosi házipénztárnak követelései a csatornázás, kövezés, vízvezetés stb. tárgyában annak idején az igazságügyminiszterhez felterjesztett kérelemben a bizottság megkereste a minisztert, hogy mondja ki, miszerint az 1876: XV. törvényczikk 67-ik §-ában foglalt közteherre vonatkozó telekkönyvi elsőbbségi jog, a házipénztár ezen követeléseire is ki legyen ter­jesztve, mivel az elárverelt ingatlanok vételárából igen sok esetben a főváros ilynemű követelése ki nem kerül és így a házipénztár tetemes károsításnak van kitéve. Az igazságügy f. leiratilag a felterjesztett ké­relemnek helyt nem adott, mivel a törvény magyará­zatába nem bocsátkozhatik, úgy hogy a bíróságok hatáskörét utasítással szabályozza. Többen hozzászó­ltak a tárgyhoz, végre a főügyész indítványa hatá­rozatba ment és a bizottság az összes minisztérium­­hoz illetőleg a minisztertanács elé terjeszti azon ké­relmét, miszerint a főváros házipénztárára háramló roppant kár mellőzhetése tekintetéből törvényhozási­­lag állapittassék meg a telekkönyvi elsőbbség ily költségekre nézve és ezek is köztartozásoknak tekin­tessenek. A felterjesztés szerkesztése Csengey indít­ványozó és Gerlóczy alpolgármesterre lett bizva. Végre tárgyalásra került még 25 adófelebbezési ügy, melyet az adófelügyelő előadott s ezzel az ülés utolsó tárgya is elintéztetett. Miletics perének végtárgyalása. — VI. nap. —• január 14. — Folytatás esti lapunkból. — A kir. ügyész szavai után fölkelt dr. P­o­l­i­t Mihály s hosszabb védbeszédet terjesztett elő, mely főbb vonásaiban a következőleg hangzik: Dr. Polit Mihály: Ritkán tárgyaltatott egy politikai pör oly fontos, oly világtörténelmi kö­rülmények közt, mint Miletics pőre. Összeköttetésbe hozatik az a nagy keleti kérdéssel. De Miletics pub­­licistikai működését, ha szava viszhangra talált is Belgrádban, Cettinyében és Magyarországban, bűn­tettnek qualifikálni nem lehet A magyarországi szer­­bek kik hazájuk iránti kötelességeiket teljesítik, megkívánhatják azt, hogy keleti fajrokonaik iránti rokonszenvük bűntettnek ne qualifikáltassék. A ke­leti események Magyarországban képzelt veszélyeket idéztek elő. Ha ezen áramlat mérvadó volna Miletics perére, alig lehetne annak jó kimenetelét jósolni. De a jogi államban a bíróság azon gránitszikla, melyen kell, hogy a politikai hullámok megtörjenek. A füg­getlen bíróságban az állampolgár garanciát talál a változó politikai áramlatok, a pártok egymás elleni áskálódása ellen. A­mi nyugaton a pártszenvedély, az keleten a fajszenvedély. Hol egy faj az állami hatalom birtokában van, ott sokszor a politikai hata­lom az objectivitás korlátait csupa hazafiságból nem képes megtartani. Erre vezette a bíróságot, a correcti­­vum. Mondatott, hogy Miletics­t a birák, mint ma­gyar hazafiak, el fogják ítélni. De a hazafiság legna­gyobb foka a vizsgálat eredménye és a törvény alap­ján álló ítélet. Miletics pőre politikai per. Ebben egy egész situáció tükröződik vissza. Szemben a Magyarország szomszédságában folyó véres eseményekkel, a kor­mánynak joga és kötelessége volt a belbékét biztosí­tani. De e tekintetben meg kellett az objectivitás korlátait tartania, a­mint azt a cislajtani kormány megtartotta; Dalmát­országban pedig olyanok tör­­téntek, melyeket összehasonlítani sem lehet azzal, a­mi Dél-Magyarországban történt. De az osztrák kor­mány a sympathiáknak és annak, a­mi ezzel összeköt­tetésben áll, Dalmátországban szabad folyást enge­dett és nagy actiót az ellen, felségsértési pörökkel nem intézett. Csakis egy nagy conspirátiónak állító­lag történt felfedezése bírta rá a magyar képviselő­házat, hogy Miletics immunitási jogának megsérté­sét jóváhagyta. De Dél-Magyarországon sem conspi­­ráció, sem semmi olyan nem történt, a­mi Magyaror­szág integritása, belbékéje ellen irányozva lett volna és Miletics e tekintetben sem bűntettet, sem egy­szerű tiltott cselekvényt nem követett el. Az állam­­ügyészség nem­ tényekkel vádolja Mileticset, hanem annak irányát látszik vádolni. Ez fontos beisme­rés arra nézve, hogy Miletics egész pőre irányper. Valóban minden mozzanat ezt tanúsítja. Miletics Belgrádon felségsértési beszédet tartott volna, öt hétig Magyarországon szabadon járt, és e beszédről senki egy árva szót sem tudott se Szerbiában, se Ma­gyarországban. Ártatlan volt mind­addig, mig a szerb-török háború ki nem ütött. Elfogatása azon perezben történt, midőn Szerbia háborúba ment. Egy miniszteri távirat elrendelte elfogatását. Elfogatása után eltelt három hét, mig egy vizsgálati fogságban levő tanú arra emlékezett, hogy Miletics két hónappal azelőtt felségsértési be­szédet tartott volna Belgrádon! Egy másik tanú pe­dig, az elsőnek rokona, egy szabólegény, egészen »vé­letlenül« eljött volna Belgrádból Becskerekre tanús­kodni Miletics ellen. A tendenczia világos. Áttérvén a pernek jogi oldalára, a védő cso­dálkozik, hogy az államügyészség az 1715. évi VII. törvényczikket idézi, midőn valakit felségárulási bün­tet­tel vádol. Ezen törvényczikk nem materiális, ha­nem formális törvény : intézkedik,­ hogy felségsértés­­nél a »ezitáczió« nem szükséges. Érvényben lévő ma­gyar törvény nem létezik, mely a felségsértési bűn­tettnek kritériumait meghatározná. Azért a tudo­mányban levő kérdések: a bűnkísérletről,előkészületi cselekvényekről vonatkozólag a felségsértési bün­tet­ve, szemben az érvényben levő magyar törvények­kel controvers kérdések maradnak. A felségsértésnél, a bűnkisérlet leh­et maga a bűntett, de csak, ha va­lódi bűnkisérlet­­et, véghezviteli cselekményt, nem pedig előkészület­­i cselekményt foglal magában. Az új magyar bűnte­­tő törvényjavaslat eme szócskával : »közvetlenül« fej­ezi ezt ki. Az eddigi gyakorlat is, a felségsértési bűn­tettnél a »cselekvényt« kívánja, a­mint ezt a budapesti kir. törvényszék nem régen Po­­povics felségsérté­­si perében világosan kimondotta. Ez elvek­­tel szemben, Srankovits György val­lomásában fogl­alt dolgok, a felségsértési bűntettnek tárgyi tény­ álladékát nem képezhetik. Ez a vallomás két r­észből áll, először az önkénytesek át­menete Szerbiába és másodszor Bácska, Bánság Sze­rém­ és Horvátország elszakítása. Az első felségsér­tési bűntettet nem képezhet, a második rész egyszerű felhívást fogl­alt magában. A felségsértési bűntettre való felhívás, ha bűnkísérletet nem foglal magában, büntető cselekményt nem képez, legalább ott, hol ez világosan a törvényben nincs kimondva. Az új ma­gyar büntető törvényjavaslat a sikeretlen felhívást is büntetendő cselekménynek nyilvánítja, de nem mindenkor, hanem csak akkor, ha egyenes felhí­vás történt­ Bácska, Bánát és a többi magyar korona alatti országok elszakítása Rankovits vallomása szerint, csak akkor létettek kilátásba, ha Szerbia győ­zedelmeskedik, tehát ez nem egyenes, hanem feltéte­les felhívás. Már ez okból, tárgyi tényálladék hiányából kellett volna e pontot elejétől fogva elejteni, nem pedig egy képviselőt 18 havon át vizs­gálati fogságban tartani. A bizonyításra áttérvén, Rankovics Györgyöt a védő qualificált, vagy legalább teljes hitelt érdemlő tanúnak nem nézheti. E tanúnak erkölcsi bizonyítvá­nya legrosszabb, 6 havi börtönre jogérvényesen el volt ítélve; hamis váltó készítése miatt két évig vizsgálat alatt állott, még­pedig a feljelentést saját testvére és sógora tették ellene. Vallomása kezdetétől végig va­lótlanság, koholt história. Első valótlanság : Miletics tartózkodási ideje Belgrádon. Valótlanság, hogy az állítólag felségsértési beszéd a »Szerb király« vendég­lőben, 9. számú szobában tartatott volna. Valótlan­ság, hogy Rankovics által nevezettek részt vettek volna ama lakomán, hol az állítólag felségsértési beszéd tartatott volna, azért a nevezettek erről semmit sem tudtak és, vagy átalában Belgrádban nem is voltak, vagy a nevezett vendéglőben semmi banketten részt nem­ vettek. Második tanú Timorcsevics Jován vallomását Belgrádon visszavonta, és e visszavonás oka a Becskereken reá gyakorolt pressió; igen való­színű, mert különben nem vol­na magyarázható, hogy egy szegény szabólegény külföldről »kéjutazást« te­gyen azon czélra, hogy egy magyarországi törvény­széknél tanúságot tegyen valamiről, a­mi két hónap­pal az­előtt történt. Tehát e szerint mind a két tanú elesik. _ Áttérvén az alanyi tényálladékra védő azt mondja, hogy Miletics soha conspirator nem volt és soha conspirator nem lesz. Miletics nyílt jellemű ember, mindent nyíltan cselekszik. Az októberi diplo­ma után a magyar alkotmánynak legnagyobb barátja volt: a schmerlingi reichsrath ellen működött. Későb­ben a magyar országgyűlésen az ellenzék sorába lép­vén, csakis a törvények korlátai közt mozgott. Bel­grádi utazása egészen igazolva van. Privátügyben és tájékozás végett mint szerb hírlapíró átment Bel­­grádba. A szerb fejedelemnél tett látogatás, barátai tanácsára, kik időközben üldözött hazafiakból mi­niszterek lettek, és kik azért azt tanácsolták neki, hogy Miletics magyarázza meg a fejedelemnek, mi­szerint addigi oppozitiója a »Zasztavá«-ban nem an­­tidynasztikus, hanem elvi oppozitió volt. Egyébiránt Miletics tökéletesen igazolta, hogy Rankovics vallo­mása koholt história, mert Miletics »alibi« jét iga­zolta, t. i. hogy azon az estén, melyen Rankovics vallomása szerint a »Szerb király« vendéglőben ban­kettet és felségsértési beszédet tartott volna, ő akko­rában a város egészen más részén, az »Orosz czár«­­hoz czimzett restauratióban egy pár barátjával csen­desen vacsorált Az egyenes bi­onyitás tehát a kir. ügyészségnek nem sikerült. Folyamodik tehát a kir. ügyész az összetett bizonyításhoz, gyanuokok alapján. De a gyamuokok általi bizonyításnak feltétele, hogy a tárgyi tényálladékok már be legyenek bizonyít­va. Gyanuokkal a tárgyi tényálladékot bizonyítani nem lehet. (Védő Paulert idézi.) A kir. ügyészség nagy súlyt fektet Joannovics Kornél körútjára. Mileticset­ felelőssé tenni nem lehet Joannovics Kornél tetteiért.. A látogató jegy, ha tar­talmazna is valamit, nem bizonyít semmit, mert Joan­­novics Kornél vallomásán kívül, hogy ő azt a jegyet Mileticstől kapta volna, — ez állítás nincs bebizo­nyítva. De az, a­mi maga Joannovics Kornél tette, nem képez bűntettet Toborzás átalában nem történt. Önkénytesek átmentek Szerbiába nem képez bűntettet, még kevésbé a résztvétel a kilátásba tett szerb köl­csönben. De ez sincs bebizonyítva. Joannovics Kornél senkit sem beszélt rá, hogy menjen át Szerbiába. Szerb kötvények akkorában nem is léteztek, tehát azokat se Joannovics Kornél, se Miletics nem árul­hatták volna. Egyébiránt se Miletics, se Joannovics nem tudhatták az illető miniszteri rendeletet, mely az önkéntesek átmenetét Szerbiába és a szerb kölcsönben való részvételt eltiltja. Önkénytesek által nem lehetett compromittálva Ausztria-Ma­­gyarország neutralitása, mert akkor mind­azon államok neutralitása lett volna compromittálva, melyekből önkénytesek vettek részt a szerb-török há­borúban. Az állam, mint állam nem támogathatja ön­kénytesek által az egyik vagy másik hadakozó félt; az egyes állampolgár ezt szabadon teheti elismert inter­­nationális jogelvek szerint. Magyar törvény csak arra nézve létezik, hogy a törököket nem szabad tá­mogatni, még élelmezésekkel sem, mert ez hűtlenségi bűntettet képez. Tehát az az egész vádpont, mely az önkénytesekre és a szerb kölcsönre vonatkozik, töké­letesen elesik Joannovics Kornél ellen, Mileticscsel pedig semmi összeköttetésben nem áll. A »Zasztava« czikke a sajtóbíróság elé tarto­zik. Egyébiránt nincs bebizonyítva, hogy Miletics ezen czikket írta volna Tartalma pedig nem foglal­­ magában valami bűntényt, inkább Miletics abban inti azokat, kiket az »eskü« kötelez, hogy ne menjenek át Szerbiába. Az önkénytesek átmenete Szerbiába pedig, és a szerb állam kölcsönében való részvétele, úgy az internationális jog, mint a magyar törvény ■ szerint tökéletesen szabad cselekvény, legalább sza­­­­bad cselekvény volt mindaddig, míg az illető minisz­­­­teri rendelet nem jelent meg, ez pedig sokkal későb­ben jelent meg, mint a »Zasztava« czikke. Tehát ezen czikk, eltekintve attól, hogy sajtóbiróság compe­­tencziájához tartozik, már mint gyam­ok sem sze­repelhet. A­mi az érmeket illeti, védő meg nem foghatja, miképen szerepelhetnek ezek Miletics perében. Mile­tics ezeket se nem készítette se nem terjesztette, sőt midőn ezek készítője, Beslin, egy oly éremdarabot küldött neki, ezt visszautasította. Egyébiránt ezek az érmek nem valami új, hanem iparági dolgok. A mú­zeum igazgatóságának bizonyítványa szerint ezek már 1871. év óta vannak ott kiállítva. Az érmeken látható koszorú a szerb nép által lakott tartományo­kat foglalja magában, nem más mint ethnogra­­fphiai kifejezés, mert statisztikai tény, hogy nem­­­ csak Szerbiában, Boszniában stb. laknak szerbek,­­ hanem Bácska és Bánátban is. Köztudomású dolog­­ pedig, hogy játékbárczok az angol és más országok ] czimereivel léteznek, és hogy azokat senki a világon ] »corpus delic£i«-nak nem tekintette. Tehát ezen gya­­­ m­ok is elesik. A­mi a leveleket illeti, formális szempontból­­ nincs konstatálva, hogy ezen levelek Mileticsnél lefog­­l­­alva lettek volna, mert a házkutatási jegyzőkönyv­e azokat nem említi fel, különben a faláda, melybe a Mi­­j­leticsnél lefoglalt összes iratok tétettek , lepecsételve nem volt, senki azért felelős nem lehet, a­mi neki iratik, hanem azért, a­mit ő ir. Felségsértésnél csakis a kölcsönös levelezés képezhet gyanú­­okat. (Czitálja Dr. Rulf­ot) Egyébiránt a levelek tar­talma vonatkozik nem­ Magyarországra, hanem Boszniára és Szerbiára. A­mi utóljára az Omladinát illeti, védő azt tudja, hogy 1871. évig ezen név alatt fordult elő egy irodalmi egyesület vándorgyűlésekre, melynek a magyar kormány által engedélyezett statútumai vol­tak, és midőn ezen társulat 1871. évben Verseczen tartott gyűlésen szatonait megváltoztatni nem akarta, rendőrileg szétosztatott. Azóta Omladina nem léte­zik. De ha az Omladináról a kir. ügyészség talán mint titkos társaságról valamit tud, mondja meg, védő erre igen kiváncsi volna, vagy ha az Omladina alatt azt érti, hogy a magyarországi szerbek testvéreik­nek Törökországban felszabadítását óhajtják, akkor persze az egész magyarországi szerbség omladinista. De oly óhajok nem tartoznak a fenyítő eljárás alá. És miután a Mileticsperben a felségsértési bűntettnek se tárgyi, se alanyi tényálladéka nincs, és miután a fenyitó eljárás alá tartozó gyam­okok nem léteznek, csodálni lehet, hogy semmiből mi­kép lehetett felségsértési pert csinálni. Ezt nem is lehet másképen magyarázni, mint csak úgy, hogy egy politikai praeventiv intézkedést bírói auctoritással szándékoltak fedezni. De praeventiv okból bírás­kodni annyi, mint a jogi államot tönkre tenni. Reményű és hiszi, hogy a magyar bírák minden politikai tekintet nélkül, a vizsgálat eredménye sze­rint és a törvény alapján fognak ítélni, és hogy en­nélfogva a magyarországi szerbek fajrokonuk iránti rokonszenvét bűntettnek nem fogják qualifikálhatnii. A délutáni tárgyaláson a vádló és védő terjesz­tők elő viszonválaszaikat, és végül a vádlott tartott hosszú beszédet. Az államügyész mindenekelőtt a védő ál­tal a bűnjogi megállapítására vonatkozólag felállí­tott theóriákkal foglalkozott. Törvényeink igen is intézkednek a felségsértés eseteiről, csakhogy együtt tárgyalják azon eseteket, melyek a felség személye és azokat, melyek az állam tétele ellen vannak in­tézve. A védő azt monda, hogy mivel törvényeink hiányosak, a felségsértés eseteit nem lehet megálla­pítani. Ezzel szemben az ügyész utal arra, hogy An­gliában sincs codex, azért mégis, mint legutóbb a fénnek esete mutatja, a felségsértés megállapíttatott. Hivatkozik az ügyész is azon műre, mely a képvise­lőház tárgyalásain már keresztül ment, és a melynek 126. §-ban meg van állapítva a felségsértés bűnténye s mely szerint a vádlottra itt rábizonyult dolgok fel­ségsértés bűntényét képezik. A védelem részéről azon állítás emeltetett, hogy a vád csak tendentiózus irányban indíttatott meg és hogy tendentiózus az egész per. Igaz, hogy Magyarország alsó része az államtól még el nem szakittatott, de a felségsértés ténye megtörtént már akkor, mikor ez elszakításra kísérlet, vagy buzdítás létetett. Tény, hogy csak bűnkísérlet forog fenn, de ez nem indokolja tv védő állításait, mert ha a szé­, mely a vádlott előtt volt, eléretik, akkor minden eljárás késő volna már; ha az elszakítás tényleg már meg­történt volna, akkor magyarországi bíróság nem szól­hatna többé bele a dologba. Ha való az, a­mit ő bebizonyított ténynek te­kint, hogy t. i. Miletics ama toasztot elmondá, hogy elmondá ama szavakat, hogy Szerbiát segíteni kell a török elleni háborújában, azért, hogy Szerbia győz­vén, fölszabadítsa a magyarországi szerbeket is ellen­ségeiktől, a­­mongoloktól, a szerb falaktól,s ennél egyenesebb felhívást gondolni sem lehet. E ténynek megállapításánál az 1723. évi IX. tcz. veendő irány­adóul, mely azt mondja, hogy a ki nyilván a szent korona állománya, a király személye és az összes államintézmények ellen­ámadást intéz, a felségsér­tés bűntényét követi el. Az ügyész ezután a védelem által egyes tények és tanúk ellen felhozott kifogásokat c­áfolja meg. A védő eljárása emlékeztet azon játékszerre, melyben egyes koc­kákon levő rajzokból állítható öszsze az egész kép. A védő úgy osztotta szét a tényeket, hogy ezek összerakása nem lehet nehéz. Hogy Mile­­tic­ Blgrádba utazott, ez persze, hogy nem bűntény, hogy ott egy vendéglőben volt, szintén igen ártatlan dolog, hogy toasztot mondott, ez még nem felségsér­tés, valamint az sem, hogy kihallgatáson volt a szerb fejedelemnél, Így megy végig a védő az összes ténye­ken, és csakugyan ez egy­es tényekről nem mondhatni, hogy bűntényt képeznének. A pénzgyűjtés magában szintén nem bűntény, a »Zasztava« czikkének meg­írása vagy elolvasása szintén nem az, de összegezzük ezeket az egyes tényeket, rakjuk össze az egyes koc­­­kákat és megtaláljuk az egész képet. Felhozza az ügyész példakép Németországból­­ Kullmann esetét. Mit tett ez a vádlott? sétált az ut­­j­czán, megnézte Bismarckot, ez még nem bűntény, pisztolyt hordani a zsebben, szintén ártatlan valami,­­ hogy azzal a levegőbe lőtt és nem talált senkit, ez is lehet megengedett cselekmény és Kullmann mégis gyilkossági bűnkisérletben marasztaltatok el. A kihallgatott tanúk közül megtámadta a vé­delem mindenekfölött Rankovics Györgyöt. Tudta, hogy e tanú meg fog támadtatni. Felhozatott ellene, hogy Stratimirovics embere volt, hogy fogházban tett vallomást. Rankovics beismerte, hogy Stratimirovics­­nak állt szolgálatában, de tudvalevő dolog, hogy ő azon párt embere volt, melyhez a vádlott tartozik, csak mint ilyen jöhetett be azon körbe, hogy az általa előadottakat tapasztalta. Hogy Stratimirovics Mileticsnek ellensége, az Rankovics vallomásánál nem jó tekintetbe, midőn ez a tényekkel megegyezik ; magának Stratimirovics­­nak vallomása is számbaveendő volna ily esetben. Igaz, hogy Rankovics el volt ítélve súlyos testi sér­tés miatt, de ez ítélet nem bírhat befolyással a be­csületre, különben is nem létezik oly­­an, hogy ily ki­hágásért elitélt ember vallomására ne lehetne súlyt fektetni, kivált midőn ez a tényekkel megegyezik. Rankovics igaz, hogy kereset alatt volt, váltóhamisí­tás miatt is, de e per beszüntettetek ellene és pedig nem csupán azért, mert rokonai, a­kik indították, el­álltak a keresettől, a törvényszék elitélte volna Ran­­kovicsot a bűntényért az illetők­e lépése után is, ha azt az illető csakugyan elkövette volna ; a kereset tárgyi tényálladék hiánya miatt szüntettetek be Rankovics ellen, mivel alaptalanul vádoltatok váltó­hamisítással. Timorcsevics János tanú vallomása szintén megtámadtatok, hogy Belgrádban visszavonta val­lomását, melyet a nagybecskereki törvényszék előtt tett; ez azonban igen csekély befolyással van első vallomására. Hogy mi okból vonta vissza e tanú első vallomását, azt nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy Magyarországon a tvszékeknél pressió senkire sem gyakoroltatik, s Timorcsevicsnek, ha valóban vissza akarta vonni vallomását, ideje lett volna azt itthon, illetékes hatósága előtt tenni. Joannovics Kornél vallomásának alapossága ellen igen kevés hozatok fel a védelem részéről. Val­lomását e tanú a végtárgyaláson megváltoztatta.Tör­­vényeink értelmében csak a szóbeli vallomás használ­ható fel, de nem tudhatói, ha e vallomás megváltoz­tatása nem vezethető e vissza olyan forrásra és in­dokokra, melyekből a Szabadkay tanúhoz intézett névtelen levél eredeti. E levél valódiságát is két­ségbe vonta a védő. Tartalmánál fogva olyan e levél, hogy azt, ha csakugyan apokryph, más mint a túszék nem küldhette e tanúhoz; remélli, hogy a védő a törvényszék iránt tett tiszteletre mutató nyilatkozatai után ezt nem fogja arról föltenni. Tény gyanánt konstatáltatott a tárgyalás alatt, hogy önkénytesekül többen mentek át Szerbiába. A vé­delem nagy súlyt fektet arra, hogy ezek nem Joanno­vics közvetlen fölszólítására mentek át. Ez azonban nincs befolyással a vád súlyára. Nem szükség, hogy az izgató minden egyes emberrel beszéljen, az általa egyes vidékeken terjesztett eszmék és szellem teszik meg a közvetlen hatást az egyénekre. A Miletics és Joannovics közti összeköttetésre mutat Koszovácz levelében a bizalmas »Kornél« név használata, mit a védelem által fölhozott naiv ki­fogás nem gyöngíthet meg. A Mileticshez intézett levelekről, melyek lefog­­laltattak, nem lehet azt állítani, hogy azok szerkesz­tőségi, közlésre szánt levelek lettek volna. Ilyen le­vélben nem fordul elő olyan passus, hogy »titkold összeköttetésünket«, mert különben az ügy veszélyez­tetve lesz. Beszéde végén az ügyész még egyszer kiemeli, hogy egyes tények nem képeznek ugyan bűntényt, a­mint ezt a védő is állítja, de összeségekben e mo­­mumentumok egyenesen azt involválják, hogy a fel­ség és az állam ellen támadás intéztetett. Kéri a tör­vényszéket, mondja ki a vádlottra ez elmarasztalást. Dr. Polit viszonválaszában egyenként igyek­szik c­áfolni az ügyész által felhozottakat. Főleg azt hangsúlyozza, hogy ő nem tagadta azt, hogy magyar törvény a felségsértés ellen ne volna, de e bűntény csak a fejedelem személye ellen követtethetik el; az a törvény, melyet az ügyész idézett, nem felségsér­tésr­ől, hanem hűtlenségről szól. Sem sz. István, sem Kálmán királynak a felségsértésről szóló törvényei­ben nincs szó a területről, vagy ennek integritásá­ról ; e szerint nem lehet büntetni olyan tényt, a­mely nem bűntett. De nem lehet megbüntetni azt sem, a­mi nem bűnkisérlet. A­mit Rankovics tanú a vád­lottról mondott, az nem bűnkisérlet, mert a puszta felhívás nem tekinthető annak, ha ezt világos és ha­tározott törvény meg nem állapítja, a­hol ilyen tör­vény nincs, ott csak véghezviteli cselekvény lehet bűnkísérlet.Ismételten hangsúlyozza, hogy nézete sze­rint nem bűntény az, ha önkénytes megy át más or­szágba harczolni. Rankovicsra és Timarcsevicsre nézve megjegy­zi, hogy az első vizsgálat alatt volt vallomástétele idején, azért a hitelre nem méltó qualificatióban tette e vallomást s esküdött meg arra. Timarcsevics bel­grádi vallomása teljesen törvényes volt, mivel a bu­dapesti törvényszék megkeresése folytán vétetett föl. Az ügyész egész válasza csak szóbeszéd, tény nincs benne semmi, a Miletics-per iránypör, nem jogi do­log, hanem politikai. Politikai kérdés miatt el lehe­tett záratni, vagy elítélni valakit, mikor még az európai államok nem voltak jogi álllamok. — Ő mint magyar állampolgár büszke arra, hogy a magyar állam jogi állam, hogy nem élünk ott keleten valamely barbár államban, hanem füg­getlen bíróságok alatt, a­mint polgárisult állam­hoz illik. . .Elitélni könnyen lehet az embert, de itt nem ennek szabadsága, hanem Magyarország repu­­tatiója forog szóban. Meg van győződve, hogy az íté­let ha kedvezőtlenül hangzik, nem Miletics elitélteté­se lesz, hanem a magyar igazságszolgáltatásé. Ezután Miletics emelt szót s német nyelven hosszú beszédben vette igénybe a törvényszék türel­mét. Védője beszédei után fölöslegesnek tartaná szól­ni, de az államügyész szavai után indíttatva érzi ma­gát némi dolgok elmondására. Midőn a vádirat elleni fölebbezéstől elállt, főleg azon indokból tette azt, mert a nyilvánosság világi­t akarta ügyére deríteni. Az államügyész a vád és az egész eljárás kiindulási pontjául azt hozá föl, hogy évek óta folyik az izgatás, s lazítás az alvidéken s a szerbek által lakott terü­leteken, és hogy mind­eme dolgoknak végezélye azon beszédben jutott kifejeződésre, melyet ő Belgrádban állítólag tartott. Neve becsületének és párthívei re­­putátiójának megmentése végett kénytelen e dolgok­kal bővebben foglalkozni. Az 1860-tól 1867-ig terjedő idő a megpróbál­tatás ideje volt ránk nézve. Mindnyájunknak élénk emlékezetében van e korszak, a­kik azt átéltük. Az alkotmány helyreállítására irányzott törekvésekben e hazában lakó minden nemzetiség összetartott. Nem akarja állítani, hogy a nemzetiségek e maguk tartása döntő lett volna a végeredményre nézve, tudjuk, hogy a magyar nemzetet a magyar fajt illeti meg ebben a kiváló rész, mely mind számra, mind politikai érettség­re jóval fölül­múlja az e hazában lakó többi nemzetiségeket. De egyrészt kétségtelennek tekinthetni, hogy a külesemények nélkül alig sikerült volna a magyar faj magatartásának is a győzelmet kivívni, másrészt megvan a felől győződve, hogy a nemzetiségek külö­nösen a szerbeknek, a­kik közül az előbb kelők úgyis inkább Bécs, mint­sem Budapest felé vonzódtak,­­ közreműködése szintén befolyással volt e győzelem kivívására. Összeköttetés a szerbek és magyarok közt csekély volt, lefolyt arisztokratikus időkben a szerbek közt levő kevés főúr mellett, kiket katonai és papi összeköttetéseik Bécshez fűztek, a democ­rata elemek számításba nem jöhettek, érvényre nem juthattak. Mindamellett is az 1848-iki események daczára sikerült oly hangulatot teremteni a szerbek közt, mely a magy­ar alkotmány helyreállítására kedvező volt. De e hangulat előidézése nem a régi nagy urak műve, hanem új férfiaké, a demokratia embereié. És az nem volt könnyű feladat, mert megrögzött elő­ítéletekkel kellett küzdeni. De az eredmény eléretett, s a szerb népet valakik megnyerték a magyar alkot­mány helyreállítása eszméjének. Akkor ezek a valakik »jó hazafiak« voltak. De 1867 után ő, a mint addig minden törekvésével más hazafiakkal együtt az al­kotmány helyreállításán munkált, s ama hangulatot nemzetiségébe beoltotta, törekvéseit nemzetiségének jogai megőrzésére fordítá. Akkor aztán vége lett a »jó hazafiságnak«, hazaáruló«, felségsértő« (Miletics e szavakat magyarul ejti) lett és a vádlottak padjára hurczoltatott. Nyolcz év múlt el az alkotmány helyreállítása óta. Senki felségsértést, hazaárulást jogosan a sze­mére nem vethetett. Még az országházban sem ré­­szesíttetett rendreutasításban, habár nem egyszer keltett beszéde ellentmondást. Sokat küzdött szóval, írásban elvei és meggyőződése mellett, minden nyil­vános ügyben részt vett, de működésében árulásnak, gonoszságnak soha senki nyomát sem találhatta. Hogy ellene most ilyen tanúk segélyével ily el­járást indítottak, az szegénységi bizonyítvány az ál­lami hatóságok részéről. Rankovics tanuságtételét Oates működésével hasonlítja össze az angol törté­netből , föl is olvassa Macaulayból az erre vonatkozó részt. Nem tudtak ellene fölhozni semmit, hanem előálltak eme Rankovicscsal, ki az ő működése czél­­ját fölfedezte. Ezután áttér a dolog lényegére s hosszasan és igen részletesen fejtegeti a felségsértési bűn lényegét és az erre vonatkozó törvényeket. Majd a terhelő ta­núk által fölhozott adatok c­áfolásába bocsátkozik,­­ megjegyezvén, hogy a,­ki 18 hónapig elzárva volt a világtól, igényt tarthat arra, hogy mindent elmond­hasson, a­mi a lelkén fekszik. Tagadása mellett min­den körülményre nézve megmarad s végül kéri föl­­mentését. A törvényszék elnöke erre a tárgyalást befeje­zettnek nyilvánítja, és az ítélet kihirdetését f. január­­bó 18-ára, pénteken reggeli 9 órára tűzi ki. KÜLÖNFÉLÉK. — A királyné és a trónörökös angol­­országi időztéről Írják Londonból: Ő felsége a ma­gyar királyné, jelenleg Cottesbrookeban Northampton mellett lakik; az utóbbi napokban több rókavadásza­­ton részt vett, melyek a vadásztársaság teljes megelé­gedésére ütöttek ki.­­ A trónörökös tiszteletére az angol királyné Osborneban a múlt csütörtökön ebé­det adott, melyen ő fenségén kívül jelen voltak Beatrix herczegnő, Connaught herczeg, Beast gr. és Strafford-Northcote államkincstárnok. — Személyi hírek. Tisza Kál­mán miniszterelnök holnap Bécsbe utazik, hová b. Wenckheim Béla már ma reggel elutazott. Dr. Fiáth Ferencz veszprémi főispán tegnap este a fővárosba érkezett. — Az akadémia történeti bizott­ságának munkakörét a jelen évre nézve az akadé­mia mai ülésén jelentette be a titkár. E jelentés két részből áll. Az első elősorolja azon műveket, me­lyek legközelebb fognak megjelenni; ilyenek az An­­jou-korra vonatkozó okmányokból az első, Mátyás korára vonatkozó diplomáciai okmányok gyűjtemé­nyéből a negyedik kötet; az országgyűlési emlékekből a 6-ik, az erdélyi országgyűlési emléktárból a 4-dik kötet. Bercsényi levelezéseiből a 3-dik kötet s végül Szörény megye története s ehhez tartozó oklevéltár Pesty Frigyestől. A jelentés második részében fejte­getve vannak azon elvek, melyek szerint a történelmi bizottság kiadványaiban ezután eljárni óhajt. Főbb pontjai a következők : 1. Az eddig elhanyagolt 18-ik századra több súly lesz fektetve s az országos levéltár ez irányban átkutattatik, sőt nyílt pályázat utján megbizatnak egyesek e század magyar történetéből egyes monographiák feldolgozására. 2. A szláv kut­­források felhasználásáról bővebben fognak intézkedni. 3. Különös súly lesz fektetve ezentúl hazánk régibb statisztikai s közgazdasági viszonyainak kikutatására s ismertetésére. 4. Az európai könyvtárak s levéltá­rak átkutatása a magyar történelem szempontjából ezután rendszeresen fog eszközöltetni. E nagyfon­­tosságu határozatokat az osztály örvendetes tudomá­sul vette. Az előadásokról térhiány miatt csak hol­nap szólhatunk. — Br. Mamula táborszernagy 83 éves korában meghalt. Horvátország Gomerje közsé­gében 1795. máj. 22-én született s 1815-ben állt be a hadsereghez a mérnöki karba, a melyben ezredes­­ségig vitte. A magyar függetlenségi harcz alatt Nu­gent gr. táborkarának volt feje s Péterváradon sike­res csatát nyert honvédeink ellen, a miért a Mária­ Terézia rendjelt kapta kitüntetésül. — A cselédszerzők a legméltóbb panaszokra szolgáltatnak okot; volt több eset, hogy gyalázatos kezekbe játszották át a helykereső leányo­kat kaszinnó stb. czim alatt; még többen vannak, kik élőpénzt szednek föl s hónapokig bolonditják a cselé­deket. A rendőrség hébe-hóba aztán rágondolja ma­gát s egy-egy díszpéldányt a dutyiba visz. így került lépre ismét egy cselédszerző, ki a szegényebb nép­osztályt helyszerzés ürügye alatt »Schnitz,.■ és tár­sa« ez ég alatt fosztogatta. A jó madarat Schnitzer Simonnak hívják, ki ellen körülbelül tizennyolcz helykereső egyén emelte azon panaszt, hogy őket 5—25 órtig terjedő összegekig oly módon csalta meg, hogy szolgálati hely szerzését ígérte nekik, de ezt még fél év letelte után is elmulasztotta teljesíte­ni. Schnitzer le le lett tartóztatva s átadják a fenyitő­­törvényszéknek. — Haza-Kohn. A »Haza« életbiztosító banknak Kohn Gyula volt hivatalnoka elleni bűn­ügyében, melyben a szegedi kir. törvényszék vádlottat két évi börtönre ítélte, a kir. tábla ma tartott ülésé­ben az első bírósági ítélet megváltoztatása mellett Kohn Gyulát tárgyi tényálladék hiányából föl­mentette. — Keresztelt zsidók kongresszusa. Nemzetközi kongresszust hívott össze a »Newyork Herald« m. évi decz. 24. számában Rosenberg Dávid lelkész több társával egyetemben Baltimoreba febr. 18-ára. E napra — úgymond — gyűljenek össze, a világ keresztelt zsidói Baltimoreba és a keresztelt zsidók az a nemzedéke is, mely név s­­zetvonása után még emlékeztet származására. A gyülekezés czélja : egy tömegben mondott imádságokkal elérni azt, hogy a még meg nem keresztelt zsidók e mulasztást miha­marább pótolják ki­ a világ kormányainál oda töre­kedni, hogy Palesztinát vásárolják meg, hogy a konok zsidók, kik semmiképen sem akarnak megkeresztel­­kedni, államaikból ide deportáltassanak.­­ A magyar vasutak igazgatóinak mai napon tartott értekezletében, azon kiküldött bi­zottság jelentése, mely az életbeléptetendő kölcsönös biztosításra tűz­ő szállításból a vasutaknál támadható károkra vonatkozik, felolvastatott és előtanácskozás tárgyává tétetett, a­nélkül, hogy részletes vitába bo­csátkoztak, miután a kérdéses terjedelmes munkálat az ügy nagy horderejénél fogva minden egyes vasúti

Next