A Hon, 1878. március (16. évfolyam, 54-80. szám)
1878-03-26 / 75. szám
75. szám. XVI. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1878. Hétfő, márczius 25. Kiadó-hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési rus: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt. — kr 6 hónapra...........................................12» — az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 s — Aj előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktér Aihenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívásA HOIT XYI-dik évfolyamára. AHoti megjelen naponkint kétszer.) Előfizetési árak: Évnegyedre........................................ 6 frt Félévre ........................................................12 * Egy hónapra ................................... 2 » Az esti kiadás postai kálön küldéséért felülfizetés év negyedenkint 1 forint. Sír?"' Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok tere Athenaeum - épület) küldendő. .. »Hon« szorít. ■ kiadóhivatala. Budapest, márczius 24 A congressus határidejének későbbre halasztását, mit az angol-orosz viszonyok legutóbbi alakulása előre sejtetett, tegnap a magyar delegatio előtt hivatalosan is bejelentette Andrássy gróf. A legközelebbi napoknak kell dönteni az angol s orosz vitás kérdésben és ezzel — jó formán — a congressus ügye fölött is. Bécsi hírek szerint ezt a helyzetet igen komoly jelleműnek tartják, s Angolország és Oroszország közt a háborút alig vélik többé elkerülhetőnek. A Gorcsakov által Loftus lordnak s Langenau bárónak tett közlemények állítólag igen különbözők. Langenaunak azt mondá, hogy Oroszország belenyugszik, hogy a hatalmak saját belátásuk szerint határozzák meg a pontokat, amelyek tárgyalását a congressuson kívánják. Loftussal egyszerűen közölték, hogy a békeszerződés kötöltetni fog a hatalmakkal, különben Gorcsakov pozitív kijelentette, hogy ő egyik hatalomnak sem vonja kétségbe abbeli jogát: bármelyik békepontozat fölött vita megindítását kezdeményezni, azonban határozottan fentartja magának, hogy némely pontozatokat nem vet alá a congressus határozatának. Angolország ingerültségét egy távirati hír annak tulajdonítja, hogy az Oroszország által közölt békefeltételek az egyezség teljes tartalmát nem merítik ki, hanem hogy egy külön egyezséget titokban tart, mely pedig őt a Keletnek teljesen urává tenné. Angolország tehát nemcsak magának a békére vonatkozó előterjesztésnek a congressus elé terjesztését követeli, hanem ezenfelül határozott sa porta által megerősítendő oly értelmű nyilatkozat adását is, hogy a már közlött békeegyezményen kívül semminő, bármi néven nevezendő szerződés nem létezik. Monarchiánk szerepe eddigelé a két hatalom e versenyzésével szemközt kizárólag a közvetítés. Külügyminiszterünk némi részben tulajdon eszméjét látja a congressusban s igy annak megtartására nagyobb súlyt helyez, mint tán különben tenné. De ettől eltekintve is, a határozott állásfoglalást nagyon nehezítheti az a kishitű hang, mely atalán az osztrák közvélemény, főleg pedig a sajtó részéről tapasztalható. Az angol-orosz háború nem lévén kizárva az eshetőségek közül, eztek a tisztelt alkotmánybű és nem alkotmánybű közlönyök majd kivétel nélkül oly Jeremiádokra fakadnak a monarchia esetleges enyagekozása ellen, a minőre önérzetes népek sajtója soha, de soha nem lehet képes. Aki annak a közvéleménynek akarna hódolni, melyet e sajtó befolyásol, az tisztán a bevégzett tények akceptálásának férfiatlan szerepére vállalkozhatnék ; az események irányzásában azonban kört nem kereshetne. Tény mégis, hogy e hang a lajtántúli körökben nem népszerűtlen, sőt egyezik az jelentős pártvezérek fölfogásával. Andrássy grófnak nehéz föladata a monarchia érdekeinek e fölfogás daczára való megotalmazása, s a congressus igy valóban látszhatik is alkalmatos eszköznek. Tényleg azonban aligha fog annak bizonyulni, még ha egy európai conflagratió előzetesen nem is teszi lehetetlenné, s tárgytalanná. — Az országgyűlési szabadelvű párt hétfőn, márczius 25-én délután 6 órakor értekezletet fog tartani. — Indiában a mohamedán lakosság közt a harczias hangulat folytonosan nő, az ottani lapok Anglia készülődéseit nagy lelkesedéssel kisérik és fejtegetik India haderejét, azon segélyt, melyet ez Anglia aktiójának adni képes lenne. így a »Madras Times« kereken kimondja, hogy Anglia hadüzenete ő reájuk nézve a szent háború lenne és csodálkozik, hogy az Oroszországot erről fenyegető veszélyre az angol parlamentben hivatkozás még nem történt. India nagy embertömeget képes egy háborúnak szolgáltatni, mert ott az emberélet olcsó és a háború népszerű lenne Indiában; hiába számítnak Anglia ellenei, csapatainak csekélységére, Anglia erejét Ázsiából növelheti és egy hátulról keletkező háború még veszélyesebb lehet. A »Times of India« ezt mondja : »Kételkedhetik-e valaki, aki csapatainkat ismeri, hogy a sithák, gorthák, pathanok, marattak és délindiaiak a czár fiainak kevésbé fognak ellenállani, mint a törökök Plevnánál vagy hosszasabban fognak a roham előtt tépelődni, mint a Sipkaszoros megtámadói ? A 40 millió mahomedánus százezer törzscsapatot állíthat, melyek főleg a hitsorsosok javára folytatandó háborúban nagy bátorságot és merészséget fejthetnének ki , sőt nem is szükséges a Korán hívőire szorítkoznunk, kormányzásunk és a 25 évi béke egyik árnyoldala, hogy a számos harczias osztály és nemzetiségnek nem ad elég alkalmat a foglalatosságra, ezek számára lefolyás szereztetnék egy háborúval. Az orosz hatalmaskodásnak Ázsiából távol tartására célzó háborúban, 240 millió indiánusra lehet számítani, ide értve a vazall államokat is. A vazallok 300,000 embere rendesen rosszul van ugyan fegyverkezve, rosszul fegyelmezve és még rosszabbul vezetve, de Maharadzsa, Scindia, Ewakorból, kinek nem rég adtak angol ezredesi rangot, rendelkezik 15 ezer főnyi bennszülött csapat fölött és angol fegyverek adása, angol főparancsnokság által, hasznos 50 ezer főnyi tartalék sereg lenne képezhető. Indiának császársággá tétele és fejedelmének múlt évi januárban Delhiben gyűlése nem üres ceremónia volt, hanem jelentőséggel birt, t. i., hogy a császárnő, császári család, India fejedelmei, népe, valamint Angliáé, egymás iránt kölcsönös kötelezettséggel vannak lekötve, hogy egyenlő dicsőségben és sorsban osztozkodnak.« A lap többi része is ily harczias. Másutt ki van mutatva, hogy Bombayban elég hadi és tengerészeti hajó van arra, hogy 4000 ember egyszerre hajóra szálljon. — Az angol-orosz viszályról a »Pester Lloyd« mai száma igy nyilatkozik : Módon gondolkoznak, melyen az európai határozást Angolország ellenzése daczára lehetővé tegyék s e mód a congressusnak Angolország nélkül való megtartása. Ezt mi halva született tervnek tartjuk. Kontrabassus nélkül való hangverseny lenne ez. Hogy Oroszország kívánatosnak tart-e ily csonka congressust, nem tudjuk , hogy azonban az európai hatalmak, melyek a diplomácziai megoldást komolyan óhajtják, meg tudnának-e barátkozni oly gyűléssel, amelyből Angolország hiányoznék, s hajlandók lennének oly működésre, mely mindenesetre csak félig sikerülhetne, mert az angol keleti érdekekre sem terjeszkedhetnék ki, az előttünk nagy mértékben kérdéses. . . Ha Oroszország valósággal Angolország elszigetelésére számított, rosszul számított; az angol-orosz háború minden körülmény közt európai háború lenne. S bennünket sem találhatna az, sem passzív, sem Angolországtól különválva. Ha megengednék történni, hogy Angolország elűzessék a Keletről, befolyása és hatalma megtöressék, elvesztenék az utolsó pontot, melyen horgonyunkat megvethetnék, s akarat nélkül való eszközzé válnánk a pánszlávizmus hullámai közt. Azért ismételjük : ahol Angolország lesz, ott leszen Ausztria-Magyarország is, mert ott kell lennie, a a politikai szükségesség erejénél fogva, a gravitáczió törvényeinél fogva. — Görögország és a keleti kérdés. Angol lapok sokat foglalkoznak most azon kérdéssel, hogy a keleten Görögország legyen a vezérállam. A »Spectator« ez indítványról ezt mondja : A keleti kérdésnek semminő megoldása sem volna oly üdvös minden érdekeltre, még Oroszországra nézve is, mint az, hogy az egész ottomán hatalom a görögök kezébe helyeztessék át, azaz a bizánczi birodalomnak felélesztése, mint azt Wellington kívánta vagy mint a görögök maguk kifejezik, egy nagy hellén szövetséges királyságnak a török birodalom romjain való fölállítása. A görög fajban meg van erre az intellectuális képesség, meg van nála a szabad kereskedelmi ösztön, a rendkívüli assimilálási képesség, melynél fogva egy századig tartó háborútlan görög uralom után Konstantinápolyban Európa egész délkeleti része és tán Nyugat-Ázsia göröggé lenne és büszke volna nemzetiségére. Azonban jelenleg nincs erre semm kilátás. Az orosz népnek ugyan ez ellen nem igen volna kifogása, mert hite görög katholikus, de az orosz kormány a halálig kész volna ezt ellenezni és vele tartanának a délszlávok és a török birodalom megmaradt mohamedán lakossága. A Kormanovok önkényuralmuk vallási alapját látnák megingatva egy Konstantinápolyban székelő görög patriarchia által, dühösek lennének a szláv barátok, és a hadsereg megsemmisítve látná diadalai eredményét, a délszlávok pedig jövőjüket látnák kockáztatva. Hogy így ily politikát keresztül lehessen vinni, erre Nagybrittániának oly nagy háborút kellene viselnie, aminőt Napóleon ellen viselt vagy a maga részére kellene megnyerni Németországot és Ausztriát. Az előbbekire Anglia megfogható indokokból nem hajlandó vállalkozni. Anglia, Németország és Ausztria együttesen létrehozhatnák a nagy görög királyságot. Németország tán szeretné e megoldást, de nem volna hajlandó áldozatot hozni azért, és Ausztria tán nem ellenezné azt, de előnyt sem látna benne Görögország felemelkedő fekeletén, tehát csak lassan, fokozatosan történhetik meg és más eszközzel mint a háború által. A török birodalomból újabb mozgalomnak hírét jelentik már napok óta. A háború eredménye a szultán országaiban átalános rázkódást idézett elő, mely az uralkodó Oszmán dynasztiára végzetesnek ígérkezik. Ázsiában az ottani török és arab lakosság közt a szultán tekintélye veszélyesen meg van ingatva. Damaskustól Bagdadig, Konehtől Aleppóig és Basszeráig mindenütt bizonyos forrongás észlelhető. A kezdet Koniekből indult ki, a szeldsuk-törökök hajdani főhelyéről. E városban lakik az Unkiar Malláh, a mohamedánok egyik legnagyobb tekintélyű vallási tekintélye, ki fiú ágon a régi szeldsuk-szultánoktól, leány ágon a prófétától származik. A szeldsuk-szultánok annak idején bizonyos föltételek mellett mondtak le az uralkodásról az Oszmán-család javára, mely föltételek közt az is megvan, hogy a szeldsuk uralkodók utódjai erősítik meg a szultánokat tisztekben. A konnehi Unktar Mollah a szertartást, az úgynevezett kardövezést, a mostani szultánon 1876-ban végre is hajtotta. Egy idő óta azonban a Mollah lázadó velleitásokat árult el. Azt mondják, hogy kijelente, mikép Abdul Hamid méltatlan az uraldásra, s a törökök és ázsiai mohamedánok fejévé magát proclamálta volna. E mozgalmat legnagyobb rokonszenvvel fogadja az ázsiai arabság, mivel ezeknek még az uralkodó konstantinápolyi körök ellen mindig panaszuk volt. Az arabok ugyanis azt vetik a törökök szemére, hogy minden főhivatalt a maguk részére foglalnak le, hogy még a falusi bírák is mind a törökök közül választatnak s az arabokra egyátalán semmi tekintet sincs. E mozgalom Konstantinápolyban nagy aggodalmakat kelt, mivel a szultán most már Ázsia földén sem érezheti magát biztonságban. Ennélfogva most a szultán gyakran érintkezik a török birodalomba legújabban bevándorolt cserkeszek fejeivel. Samil fia Ghazi Mehemet, továbbá Ibrahim s Musza pasák mindennaposok a szultán palotájában,s a cserkesz telepekhez Brusszába, Iszmidbe, Pandirmába naponkint mennek futárok Szambulból. Úgy látszik, ez a nép az, melyben a törökök szerencsétlen uralkodója legtöbb bizalmát veti. A montenegróiak nagyon meg vannak elégedve a háború eredményével. Az orosz főhadiszállásról márcz. 9-én tudatták a montenegrói fejedelemmel, hogy a területnagyobbodás, mely Montenegró számára biztosíttatik, 190 négyszög mértföldet tesz, annyi lakossal, mely a Fekete hegyek eddigi népességét kétszeresen is meghaladja. A háború elején Nikita tudvalevőleg csak 45 □ mértföldnyi területnagyobbodást kívánt s most e váratlan eredménynek annyival inkább örül. A »Pol. Corr.« cettingei levele szerint Petrovics montenegrói senátor bécsi küldetése sikeres volt Montenegróra, amennyiben meggyőződött, hogy a berlini congressuson Ausztria-Magyarország nem tesz kifogást az ellen, hogy Montenegrónak oly helyzet biztosíttassák, mely ez ország békés belső fejlődését lehetségessé teszi. Az új montenegrói határt orosz és török biztosok közbenjöttével mérik ki. — Bosnyákország és Herczegovina elfoglalását erősen sürgeti a »Fremdenblatt«. Megemlékezvén arról, hogy a békefeltételek jelentős területet engednek át e két tartományból Montenegrónak, így ir: Ha Bosnyákország és Herczegovina nolime tangere volt a két hadviselő előtt, annak kell maradnia a győző előtt is. Ausztria Magyarország elég soká tartózkodott minden beavatkozástól e szomszédos tartományok ügyeibe ; a további tétlen nézés az után, hogy a békeszerződés hogyan bánik el az osztrák-magyar érdekekkel, oly lemondás lenne, mely egész jövőnkre a legsajnálatosb következményekkel járna. Ami a szultánnak nem volt lehetséges addig, míg ura volt saját magának, nem fog neki sikerülni most sem, mikor a czár gyámsága alatt áll. Megérkezett a pillanat, mikor e határtartományokban a rendezett állapotok létesítését Ausztria- Magyarországnak kell kezébe venni. Nem várhatunk, míg a congressus létrejö. Miért is várnánk ? Csak nem akarjuk magunkat Európa által zsandárszolgálatokkal megbizatni. Bosnyákországban és Herczegovinában kell Ausztria Magyarországnak legelőbb bebizonyítani,hogy valóban nagy hatalom. A »Presse« szintén az annexiót sürgeti. — A szultán adiója. A »D. Tel.« perai tudósítója jelenti, hogy 12,000 ottomán katona van táborban a bujukderei után, hogy az orosz részről várható előnyomulásnak ellenszegüljenek. Az oroszok ennek következtében föl is hagytak előnyomulásukkal ezen irányban. Ezen elhatározás a szultán bátor magatartásának köszönhető, ki határozottan kijelenti, hogy az oroszok előnyomulásába semmi szin alatt nem egyezhet. San Stefanóban az indulásra már minden előkészület meg volt téve, és Bujuk terén az orosz tisztikar számára már lovak is voltak bérelve. Az előkészületek délig tartottak s ekkor jött a hir, hogy az oroszok a főhadiszállást még sem fogják oda áttenni. Egyidejűleg a torpedókat, szállító orosz podahajók is elindultak, az egyik a Feketetenger felé, a másik San Stefanóba ment, így a szultán bátorsága által egy nagy veszély jön elhárítva; ha ő beleegyezését adja, ki tudja, minő baj származhatott volna ebből Európára. — Derby nyilatkozata Anglia harczi készségéről. Az angol felsőházban Stratheden és Campbell fölszólalásai folytán érdekes vita támadt azon kérdés fölött, hogy minő előkészületeket kellene Angliának a conferentia előtt tenni , mire Derby élénk éljenzések közt előadta a kormány álláspontját s részben megismertette a tett intézkedéseket. »Annak legnagyobb része — igy szólt —, amiket a nemes lord szükségesnek mond, már megtörtént. A nemes lord azt hiszi, hogy a jelen kétes helyzetben a hadsereg egy részének az előkészületek azon stádiumában kellene lenni, hogy szükség esetén azt Európának bármely részében használni lehessen. Legyen szabad kijelentenem, hogy mi már azon katonai helyzetben vagyunk (in the military position), melyet a nemes lord e tekintetben kívánatosnak tart. Aztán beszélt arról, hogy Máltában a helyőrséget növelni kellene. Erre vonatkozólag kimondhatom, hogy már a múlt évben erősittetett ott a helyőrség s most ott annyi katonánk van, a mennyit csak kényelmesen ellehetett helyezni.« A hajórajnak a Fekete tengerbe küldéséről azt mondá Derby, hogy ennek oly nehézségek állnak útjában, melyekről most nem volna czélszerű szólni. Aztán kijelente, hogy az angol kormány Görögországnak a congressuson való képviseltetése tekintetében nem azt kérte, hogy a nagyhatalmakkal egyenlő joggal vegyen részt Görögország, hanem csak azt, hogy azon képviselve legyen. A congressusnak— mondá — Európa sanctióját kell adni a történendő változtatásokhoz s a kormány azt hiszi, hogy az egész esetnek előtte kell lenni, mielőtt a diskusszióba bocsátkoznék. Ő nem tudja, Oroszország minő választ fog erre adni, de azt hiszi, hogy ő lordságaik azon nézetben lesznek, miszerint azon föltétel teljesítése nélkül, melyet az angol kormány tett, a congressus egész összejövetelének igen csekély haszna volna. A magyar delegáczió XV. ülése. 1878. márcz. 23. d. u. 1 órakor. Elnök : Szlávy József. Jegyzők : Zichy F. Viktor, Nagy György. A közös kormány részéről jelen vannak : Andrássy Gyula gr., Bylandt-Rheidt, Hoffmann Lipót b. miniszterek: Orczy Béla b., Pökle altengernagy, Maywald k. tbk, Szentgyörgyi Gyula, Mérey Sándor és Gaál Jenő. A magyar kormány részéről Wenckheim Béla b. Elnök: Az ülést megnyitom. Az utóbbi ülés jegyzőkönyve hitelesítve van. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Zichy F. Viktor gr. jegyző urat kérem föl. Van szerencsém bemutatni a 1.országos bizottságnak a birodalmi tanács bizottságának hozzánk átküldött három rendbeli üzenetét, u. m. az 1878. II. negyedében fölmerülendő kiadások engedélyezése tárgyában, másodszor az előre nem látható kiadásokra kért 60 millió forintnyi rendkívüli hitel, és harmadszor a boszniai és herczegovinai menekülők segélyezésére, valamint a közös külügyminisztériumnak és a közös hadügyminisztériumnak az 1877. évi szükségletére kért póthitelek tárgyában. Méltóztassék fölolvasni. (Fölkiáltások: Fölolvasottaknak veszszük!) Ha fölolvasottaknak venni méltóztatnak, akkor van szerencsém jelenteni, hogy úgy a magyar országos bizottság, mint az osztrák bizottság részéről kiküldött hetes albizottságok mai napon az ülést megelőzőleg értekezletet tartottak. Ezen értekezlet tanácskozásainak eredményét a következőkben van szerencsém az országos bizottság tudomására hozni. Pulszky Ágost: Tán pontonkint méltóztatnék tárgyalni. Elnök: Én bátor leszek sor szerint előadni és méltóztassék a t.bizottság határozni. (Halljuk !) Először is az osztrák bizottság által kiküldött hetes albizottság az 1878-ik év II. negyedében fölmerülendő kiadások engedélyezése tárgyában helyesnek találta a kormány- előterjesztésben 4 pont alatt fölsorolt határozatokat kétfelé osztani. Mint a 1. országos bizottság előtt tudva van, már a mi határozatunk és lényeges megkülönböztetést tett a rendes szükséglet fedezésére kívánt összegek és a rendkívüli szükséglet összegei közt, amennyiben az egyik csak a folyó szükségletre kívántatik és átalánosságban megszavazandó, a másik pedig mint rendkívüli szükségletre kért összeg más tekintet alá jő. Ezen fölfogásnak az osztrák bizottság hetes albizottsága kifejezést adott az által is, hogy a határozatot kétfelé osztotta, azaz két határozatot vél hozandónak, egyiket a rendes, másikat a rendkívüli kiadásra vonatkozólag. A magyar hetes albizottság azt hitte, hogy ezen felfogáshoz hozzájárulhat, mert lényegileg nem különbözik, alakilag pedig helyes, ha két külön határozat hozatik. (Helyeslés.) Ha a 1. bizottság ehhez hozzájárulni méltóztatik, (Elfogadjuk) határozatul kimondom, hogy a két bizottság határozata közt — e pontban a formára nézve eltérés nincs. Ami az egyes tételeket illeti, ezekre nézve a következőkben történt megállapodás, nevezetesen a VI. czim alatt képzési czélokra való szükséglete hadapród-tanodák számára való tankellékekre 14.000 főt állíttatott be, az osztrák bizottság ezt megtoldotta ezen kifejezéssel: »egyszer mindenkorra,« ezzel kifejezést akarván adni azon nézetének, hogy ez nem tekinthető mintegy első részletben, továbbá kiadások fejében, hanem egyszer mindenkorra szavaztatott meg. (Helyeslés ) A magyar hetes albizottságnak az ellen nem volna kifogása , ha elfogadni méltóztatnak (Elfogadjuk) határozatul kimondom, hogy e pontra nézve sincs eltérés. A VIII. czím 9. tételénél a már meglevő épületek átalakítására a hadapródiskolák kifogástalan elhelyezése czéljából a magyar országos bizottság 70.000 frtot szavazott meg; ezen összeget az osztrák bizottság egészen törölte, az értekezleten azonban utólag hozzájárult az osztrák bizottság hetes albizottsága ezen összeg fentartásához, és ezzel feltéve, hogy az osztrák bizottság elfogadja a hetes albizottságnak nézetét s az eltérés kiegyenlíttetett. A XI. czim Harmadik építési részletek első tételénél egy lovassági ezred laktanyájának újjáépítésére Rév-Komáromban 150.000 frtot szavazott meg a 1. országos bizottság, ezen összeget pedig az osztrák bizottság közölte. A közös hadügyminiszter úrtól vett felvilágosítás következtében, melyszerint ezen törlés egyelőre lényeges hátránynyal nem jár, sőt reméli a hadügyminiszter úr, hogy ezen építkezést a jövő évben tán kevésbé költséges tervszerűst lehet eszközölnie, a hetes albizottság a törléshez hozzájárult. (Helyeslés) Ha méltóztatnak elfogadni, (Elfogadjuk!) határozatul kimondom, hogy e pontra nézve sincs eltérés a két bizottság határozatai közt. Az osztrák bizottság azon felfogásból indulva ki, hogy a rendkívüli szükséglet nem úgy szavaztatik meg, mint a rendes szükséglet, t. i. három havi felhatalmazással, azon czímeknél és tételeknél, melyekre a hadügyminiszter felhatalmazást kér, most végleg megszavazandónak vélte az egész összeget; ahol tehát a hadügyminiszter csak félévi részletet kér, az egész évi összeget szavazta meg, hogy a további tárgyalás szüksége fenn ne forogjon s az ügy finálisáltassék. E felfogáshoz a 1. bizottság hetes albizottsága hozzájárult, s ahol félévi részlet vétetett fel az egész évi szükségletet megszavazandónak véli. (Helyeslés.) Ezen felfogás következtében a XIII. czímnél az általunk felvett 210.000 írt helyett a hadügyminiszter által kért egész összeg szavazandó meg. (Helyeslés.) Ha méltóztatnak elfogadni (Elfogadjuk!) itt nincs eltérés. A XIV. czimnél számfelettiek illetményére az országos bizottság 188.000 frtot szavazott meg; az osztrák bizottság itt 77.157 forintot törölt, és ezen összeg törlésével 300.000 frtot szavazott meg. Ehez a magyar hetes albizottság hozzájárult. (Elfogadjuk!) E szerint ezt a t. bizottság szintén elfogadja. A haditengerészet rendkívüli szükségleténél szintén úgy áll a dolog, mint azt előbb említeni szerencsém volt, hogy t. i. az egész évi szükséglet szavaztott meg, a félévi részletek helyett, mert ez lényegileg a dologban különbséget nem tesz. (Helyeslés.) Ehhez úgy hiszem szintén hozzájárul a t. bizottság. (Helyeslés.) Ez vonatkozik az 1878-ik év II. negyedében felmerülendő kiadások engedélyezésére. Következik a póthitelekre vonatkozó előterjesztés, II. fejezet a hadügyminisztérium. Itt az 1877. éven át eszközölt határ őrzése az első országos bizottság egy összegben 1.085.000 forintot szavazott meg. Miután ezen összeg több tételre oszlik , melyek a rendes költségvetésben fordulnak elő, a ..rák bizottság ezen összeget az egyes tételek részletezte, nevezetesen a 7. czimnél 216,100 frt, a 10. czimhez 88.100 frtot vett föl s igy tovább, összesen 1.085.000 frtot állított be, a 7., 10., 11., 13., 16., 18., 21., 22., 23., 24., 25. és 26. czimekre felosztva. (Helyeslés ) Ha nincs kifogás, elfogadtatik, s itt sincs eltérés. A 25. czímnél Triest városa közönségének katonai elhelyezések fejében kért 37.467 frtot, melyet a t. országos bizottság megszavazott, az osztrák bizottság törölte, azt hiszem, nincs kifogása a t. országos bizottságnak az ellen, hogy a hetes albizottság e törléshez hozzájárult. (Helyeslés.) A nagyenyedi község kármentesítésére a leégett istállóért a 1. bizottság által megszavazott 1.275 frtot az osztrák bizottság törölte, fentartván ezen kérdés elvi eldöntése fölött határozathozatalát, a hetes albizottság e törléshez hozzájárult. (Helyeslés.) Ennélfogva a bizottság a kérdés elvi oldalának tisztába hozataláig a törléshez hozzájárul. A haditengerészet rendkívüli szükségleténél az V. czímnél intézetekre a magyar bizottság három összegben szavazta meg az 5180 frtot, ezt az osztrák bizottság egy összegbe vonta össze, minthogy úgyis egy intézetre, a csillagdára szükségeltetik. (Helyeslés.) Ha méltóztatik elfogadni, (Elfogadjuk!) erre nézve sincs különbség. Következik a boszniai menekülő segélyezése tárgyában hozott határozat. Itt az osztrák bizottság határozata, az intézetektől annyiban különbözik, hogy a mi határozatunkban e kért összegek t. i. 1876-ra 1.602,369 frt 99 ’/* kr., 1877-re 3.200,000 frt és 1878. év első négy havára 1.190,000 frt póthitelképen engedélyeztettek. Zichy F. Viktor jegyző (olvasssa). A birodalmi tanács bizottságának határozata az előre nem látható kiadásokra kért 60 millió forintnyi rendkivüli hitel engedélyezése tárgyában. (Kivonat az 1878. márczius 21-én tartott 7-dik ülés jegyzőkönyvéből.) A delegatió azt határozta : »Azon esetre, ha a keleti események további fejlődése, az osztrák-magyar monarchia lényeges érdekeinek megóvása czéljából, a haderő kifejtését elutasíthatlanul szükségessé tenné, a közös minisztérium felhatalmaztatik, a két államterület kormányával egyetértőleg az e czélra sürgetőleg szükséges kiadásokat hatvan millió forint erejéig megtenni. Az ezennel megszavazott hitel igénybevétele alkalmával a delegációknak haladéktalanul kimerítő jelentés teendő. Ezen összegek fedeztetése az illetékes képviselőtestületek közreműködése mellett eszközlendő. Szilágyi Dezső. Mindig azon felfogásban voltam hogy a határozati javaslatoknál nem annyira az egyes szavakban mint annak tartalmában fekszik a fősuly. Miután a t. külügyminiszter úrnak alkalma volt erre nézve a magy. delegáció felfogását megismerni, miután mindnyájunknak volt alkalma a követendő politikára nézve nyilatkozni, én azt hiszem, hogy azon szerkezeti különségek, melyek a magyar és az osztrák delegáció határozati javaslata közt vannak, nem képezhetnek akadályt ránk nézve, hogy az ő véleményükhöz hozzá ne járuljunk. (Helyeslés.) Azon véleményemnek támogatására csak azt hozom fel, hogy azon lényegesebbnek látszó változtatás, mely ezen szerkezet által a mienkkel szemben történik, abban áll, hogy a mi szerkezetünkbe felvett ezen mondat a haladék nélkül igénybe veendő az alkotmányos közegek törvényszabta működése, ki nem hagyva és helyettesítve van egy másikkal, mely azt mondja, hogy a delegatiónak, mihelyt igénybevétetik ezen hitel, azonnal jelentős teendő a külügyminiszter által. Én azon czért, hogy ezen hitel igénybevétele alkalmával a delegatió a követendő politikára nézve az ellenőrzést gyakorolhassa, azon formula által teljesen elérve látom. (Helyeslés.) A többi pedig, amit a formula jelent, hogy t. i. a további lépéseknek, és a a pénz- vagy egyéb, a politikára nézve szükséges, eszközhöz való nyúlásnak, az alkotmányos faktorok hozájárulásával kell történi, alkotmányunkban fekszik és így ezt a határozatba belefoglalni nem szükséges. (Élénk helyeslés.) Ezen értelemben én elfogadom azt a határozati javaslatot, melyet a 7-es bizottság arra nézve terjeszt elénk, hogy az osztrák delegátió által elfogadott szövegezéshez hozzájáruljunk. (Élénk helyeslés.) Elnök: Ha méltóztatnak elfogadni (Elfogadjuk !) akkor e tekintetben kimondhatom határozatképen, hogy az osztr. orsz. biz. által hozott határozat a magyar orsz. bizottság részéről elfogadtatik. (Helyeslés.) E szerint az egyetértés teljesen helyre lévén állítva, az üzenet a legközelebbi órákban fog az osztr. delegátióhoz átküldetni, mely délután 2/44 órakor ülést tart. Miután pedig én azt hiszem, hogy 7 órára az üzenet az osztr. delegátió részéről átérkezett, kérem a t. bizottsági tagokat, hogy az ezen órában ülésre egybegyűlni méltóztassanak. (Felkiáltások: 6 órakor !) Engedelmet kérek, 6 órakor nem lehet, mert 1/24 órakor lévén ott az ülés, az Üzenet szerkesztésére elegendő időt kell engedniük. Kérem tehát a t. bizottsági tagokat, hogy 7 órakor megjelenni méltóztassanak, mikor azt hiszem az egyetértés constatálható lesz. Wodianer Albert b. Van szerencsém a gazdasági bizottság nevében a delegáció saját költségvetésének előirányzatát azon kéréssel bemutatni, miszerint méltóztassanak azt elfogadni. (Helyeslés.) Zichy E. Victor jegyző (Olvassa a költségvetést.) Elnök: Alértóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Ennélfogva elfogadtatott. Csernátony Lajos : Bátor vagyok a t. külügyminiszter úrhoz egy pár kérdést intézni oly tényekre nézve, melyek épen most jutottak köztudomásra, s a melyekre nézve a delegátiónak, miután a napokban szétmegy, nézetem szerint mégis némi tudomással kell bírnia. Tudva van, hogy a békeszerződés Orosz- és Törökország közt kicseréltetett s ennek következtében a hatalmakkal, Angliával és Francziaországgal közöltetett , de azt még eddig legalább hivatalosan nem tudjuk , hogy közöltetett-e monarchiánk kormányával ? Első kérdésem tehát az : Vette-e már a külügy-