A Hon, 1878. szeptember (16. évfolyam, 212-236. szám)

1878-09-01 / 212. szám

vetkező viharától annyi okunk van sokat, s annyi hajlamunk mindent félteni, megnyug­tató hatással lehet a magyar állameszme hí­veire térfoglalásuk minden parányi jele. S ha azt látjuk, hogy ép ez időben hatol be ez ál­lamiság diadalmas zászlaja oly helyekre, hol eddig úgy szólva soha nem lengett, hol sem 1848 dicsőséges emlékei, sem 1867 nagy kül­ső fénye s momentán sikerei nem tudtak neki helyet biztositni: ebből nem tagadható poziti­­vitással következtethető az a tény, hogy a ta­gadhatatlan veszedelmek daczára, melyek ez állameszme ellen kívülről alakulnak, beltermi erősödésnek indult az, s így oly proc­essus­­nak, mely épületesen fölhasználva, gyámolít­­va, alkalmas leszen még a külső veszedelmek­kel való daczolásra is képesítni azt. És ez a belpolitika e legsajátabb kérdé­sét szoros összeköttetésbe hozza a nemzetközi élet nagy forrongásaival. Vájjon nem magya­rázza-e, nem indokolja-e e tény azok politi­káját, kik e pillanatban nem látták konszoli­dáltnak a magyar államiságot egy nagy kül­­háború megrázkódtatásának elviselésére, s kik egy új évtized erősbödő, erőgyűjtő, össze­forrasztó munkáját bevárandónak tartották ily vállalkozás előtt ? A­ki nem lelketlenül számol, azelőtt nem lehet közönyös ily n­agy válság megindítása előtt az alkatelemek mi­­neműsége ; s ki tagadhatná, hogy egy újabb időszak biztosítása belső szervezkedésünk szá­mára — egyenlő újabb erősödésünkkel kifelé. Azért nem óhajtanék most, ha a szászok közt egy második országos párt alakulna, ha mindjárt kormánybarát irányzattal is. Az állameszme erősödése nem tűr el ilyetén exclusív alakulásokat. A múlt azon marad­ványai, kiket mint a volt szász néppárt tag­jait ma még felküld az országgyűlésre vala­mely esetleg, tartozhatnak ily idejüket múlt csoportosulás hívei közé ; oly elemek azon­ban, melyek a jövő előtt számot akarnak ten­ni, kell hogy azon országos és állami érde­kek szerint találják meg elhelyezkedésükre a jogc­ímet, a­melyeknek megválasztatásukat köszönik, s a melyek minden hazafi előtt irányadók. A helyi érdekek harczát küzdhe­­tik mint szászok , de az országos érdekek te­­lezatén nem szabad többé e jelszó alatt meg­jelenniük. Magyar fiúk tudósítása Szerajevóból. A »M. H.« egyik ismerőse a harcztéren levő barátjától levelet kapott, melynek kedélyes tartalma következő: Boszna-Szeráj, aug. 22. »Három hete nem voltam födél alatt, mindig távol bármi néven nevezendő hajléktól lágeroztunk a szabadban. Ennyi strapaczióról nem is álmodtam. Másztunk hegyeket, pihenni akartunk a völgyekben, de a török-bosnyák számtalanszor háborgatott ben­nünket. Úgy aludtunk mint a nyúl, nyitott szemek­kel. Az izzadságot lemosta rólunk az eső, vagy hat­­szor áztunk át s száradtunk meg újra; ruhaszárítónak nevezhetem magamat. Aztán, ha lehetett volna ruhát váltani. A bakancsot se húzhattak le, már azt hit­tem ránőtt a lábamra. Oszt ez a szűk nadrág, a­ki ezt kitalálta, csak parádét próbált életében. Barátom, csoda, hogy itt vagyok. Egy istálóféle épületben végre pihenek a szalmán. Válogatós embernek rossz ágy, de nekem királyi pihenő, bár csak nem rég »hur­­czolkodtak ki« belőle a barmok. Hej, ti, kik a Sche­­lában s a Koronában elpolitizáljatok s csibakozzátok az időt, jertek ide s tanuljátok ki még a szenvedés iskoláját. Barátom, oly jeles hős költeményt lehetne írni ennek a bosnyák városnak a bevételéről, hogy gyönyör lenne olvasni. Nem szeretjük ám már a tö­rököt , mert az is csak elvágja a torkunkat ha lehet. Az elsők közt volt a mi századunk a bevonulásnál , hanem ilyen akadályversenyt se lehet mindennap látni. Ép úgy lődöztek ránk minden ablakból , mint a­hogy otthon a vi- ■ rágokat szórtuk .... nem mondom kiknek. Én egy ház ostromát vezettem, mikor betörtük az ajtót, az átkozott bosnyák csaknem egy lépésről sütötte el rám a revolverét, de félre ment a golyója. Olyat vág­tam rá hamarosan, hogy elterült. Jó rozs kenyeret találtunk a szobában. A kedvünk a tűzben jött meg, mint mikor gyermekkoromba lakodalmas háznál lát­tam öldösni a baromfiakat, úgy éreztem a város bevé­telénél is magamat. Csúnyául nézett ki minden utcza s hurczolták ide oda a ki jójszakát mondott a világ­nak. Mikor megint haptákba álltunk, 18-an nem vol­tak köztünk. Nem is sok egy századból. Az oláh meg a rácz jobban potyog mint a magyar, pedig jól oda­állítottak ám bennünket. (A levél magán érdekű dol­gokkal záródik be.)* A »Szegedi Híradó« pedig egy szegedi fiúnak, ki szintén a harcztéren van, következő tudósítását közli: II. Boszn­a-S­z e r á­j, aug. 20. Körülbelől hat hete, hogy hazulról eljöttem, s nem írhatom le, mily roszul hat reám, hogy mai napig egy sor írást nem kaptam tőletek. El nem képzelhetem, mi lehet az oka. Hej, pedig ellenséges országban, minduntalan kitéve a halált osztó golyók­nak, vajmi jól esik csak egy Borocska is hazulról, a mely szeretteink hogylétéről ad hírt­ Jaiczából küldött levelem óta, melyben az ott lefolyt csatát vázoltam, még két csatában vettünk részt, és pedig először Kiseljánál aug. 16-án; ez azonban inkább csatározás volt s komoly munkát nem igen adott, mivel az ellenség két órai ágyú- és puskatűz után, mindenét visszahagyta, futásnak eredt. E harcz után egy egész napon át kergettük őket, mint a nyulakat, a hegyeken keresztül. Aug. 18-án pihenőnk volt s a szabad ég alatt megültük ő felsége születés napját. Ezután jött föl nekünk a meleg nap. 19-én reggel 5 órakor két hadtestben — 2 vadász-zászlóalj, 1 század huszár, 24 hegyi és 12 nyolcz fontos tábori ágyúval — összesen tizenhatezer főnyi létszám­ban megindultunk Szer­aj­evó felé, a­mely csak négy óra járásnyira volt tő­lük. Menetünk körülbe­lül két óra hosszáig tartott, midőn az ellenséges ágyuk a hegyen lévő sánczokból dühösen megkezdték bömbölésüket, — mire mi azonnal csatarendbe áll­tunk és megkezdtük a támadást, a mely igen veszé­lyes volt reánk nézve, mivel a fölkelők a város körül levő hegyeken a legjobb állásokat foglalták el, mi pedig lenn a völgyben állottunk. Az ellenség száma körülbelül tizenhétezer, ágyukkal jól ellátva, de tekintetbe véve kitűnő védelmi pozíczióikat, a mienk­nél háromszorta nagyobb erővel fölértek. A csata reggel 7 órakor kezdődött. A harcz folyamában nagyszerű látványok tárultak szemeink elé s én a golyók fütyülése közt is gyönyörködve néz­tem vissza egy-egy elfoglalt magaslatról többi had­osztályainkra, a­mint az ágyúk védelme alatt a leg­szebb csatarendben vonultak föl a magaslatokra. Itt tapasztaltam először igazát, mily óriási változáson megy át az ember a csata szilaj hevében. Azelőtt azt hittem, hogy a golyók fütyülése valami idegrázó benyomást tesz az emberre; csalat­koztam ; az első pár perczben némi elfogultság vett rajtam erőt s az a gondolat villant föl bennem, hogy vájjon megmaradok-e; de a következő perczben már elvesztem minden ézékenységemet: az ember helyet ad az állatnak s bőszült tigrissé válik, mely csak ál­dozatát keresi. Ezután már csak annak tudtam örül­ni, ha minden lövésem talált, a rohamnál pedig, ha szúrásom jól sikerült. Mellettem, előttem hullottak bajtársaim, s én jóformán észre sem vettem. Az élet ösztöne azonban mindig megmarad, s nem egyszer a holtakat használtuk pajzsul a golyók ellen . . . A bástyák elfoglalása után kezdődött az u­t­­czai harcz, a­melyben legtöbben hal­tak és sebesültek meg. Nincs időm ez iszonyú har­­czot leírni, a­mely valóságos vérfürdő volt. Délután 2 óra táján már teljesen urai voltunk a helyzetnek. Az ellenség szét volt verve, tönkre téve s maradvá­nyai a legnagyobb rendetlenségben szerte futottak. — A harcz után mi táborba vonultunk, míg a másik hadtest a város őrségét képezi. A mi ezredünk sebesültjeinek száma 275, a holtak számát még nem tudjuk. A összes harcz­­képtelenek száma lehet pár ezer. A bosnyákoknak leg­alább fele elveszett­ gálni, de közelebbről megtekintve Oroszország jelen pénzügyi calamitását szembeötlő, hogy a felveendő pénz nagy része már el van költve s tehát a pénz más czélra fog fordittatni. Szt.-Pétervárról erre vonatkozólag a berlini tőzsdelapnak a következőket írják: Téves az a fel­tevés, mintha a háromszáz millió rubelnek csak egy része is a papírpénz bevonására volna szánva. A köl­csön czélját kifejezi annak czíme. Levonva a kamat­­veszteséget s a provisiókat és egyéb kibocsátási költségeket, ha a 300 millió teljesen alá lesz írva, be fog folyni a kincstárba, tényleg mintegy 270 millió rubel. Ebből mindenekelőtt 100 millió rubel kell a f. év márcz. 1-én és ápr. 4-ikén kibocsátott 4x/8 °/0-68 kincstári utalványok beváltására. A szept. 1-én ese­dékes első sorozat 50 millió rubel összegben már fel van véve, a másik hasonló összegre menő sorozat oct. 4-ikén jár le. A kölcsön aláírásánál e kincstári jegyek befizetés gyanánt el is fogadtatnak. Világos tehát, hogy a 300 millióból csak 170 millió rubel marad. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy az orosz hadsereg mozgósítása 1876-ban 90 millió ftot vett igénybe, mely ey­szeg 100 millió rubel 5°/0-os bank­jegyek kibocstása által szereztetett be, csaknem bizonyosnak látszhatik az, hogy a hadsereg de­­mobilizása, azaz a csapatoknak a harc­térről való hazaszállítása nem csekélyebb összeget fog el­nyelni. Ezen költségek levonása után tehát nem ma­rad több 80 millió rubelnél. Ez ez az összeg a h­á­­b­o­r­ú­b­a­n m­e­gs­é­r­ül­t vagy elfogyasztott hadiszerek pótlására, illetőleg új be­szerzésére fog fordíttatni. Kitűnik ebből, hogy a második keleti kölcsön voltaképen háborús kölcsön. Oroszország harczra kész akar maradni s ezért vesz fel most 300 millió rubel kölcsönt.A kölcsönt e szempontból felvéve egy­szerűen elitélné a külföld. Csakhogy Oroszoszágnak van egy hatalmas birodalmi bankja, mely igen sokat tehet a kölcsön sikeresítésére az által, hogy a bank előre kijelenté, hogy az új kölcsönkötvényekre 90 százalék erejéig előleget ad. Minthogy a kölcsön 90 százalék kibocsátási árfolyam mellett adatik el, azon ember, a­ki száz­ ru­­belt jegyez, csak kilencz rubelt fizet be saját pénzéből, 82 rubelt kölcsön kap a banktól. A befizetett 9 rubel pedig kilencz hónap alatt neki tisztán 1 rubel 2 ké­pek kamatot hoz, a­mi 14%-os kamatozásnak felel me­g. E hitelműveletnél tehát igen jó nyere­séget csinálhatnak az oroszországi nagy pénzintéze­tek, s valószínű hogy ezek élénk részt is vesznek az aláírásban. De a külföldre nézve is úgy lett az árfolyam s a lefizetés megállapítva, hogy a kölcsönre aláírni igen jó üzletnek látszhatik, például Németországra nézve, mely az orosz pénzműveletekbe leginkább be­vonni engedi magát. Németországon 100 papír rube­les kötvénynek az ára most 62—64 rubel aranyban. Ha azonban valaki az uj kötvényeket aranyban azon­nal befizeti, akkor csak 58 rubelt kell fizetnie. Az uj ötszázalékos kölcsön tehát 4—6 arany rubellel keve­sebbe kerül mint a régi kötvények. Ily feltételek alatt nem lehetetlen, hogy a kölcsön aláírásánál a német tőke erősen enyagírozni fogja magát, daczára annak, hogy e kölcsön a külföld részéről legkevésbé sem ér­demelne támogatást, mert, mint előbb mondva volt a kölcsön lényegét tekintve háborús kölcsön. téka I. ker. németvölgy 7803. Deutsch Manó — át­alakítások II. felső országút 12. Franz Nándor — pincze és fészer III. Vörösvári út 801. Fridrich Fe­­rencz — főváros őrház I. Zugliget 464. Trendl Péter — toldalék építés II. csalogány utcza 536. Schild­­hoffer József — toldalék építés II. 3 szív utcza 281. Lowenstein Ferencz — kertiház I. sashegy 3835/A. Plattner György — pótkazán kék festő gyárában, II. ker. 3—4. Hornyánszky Győző — I. em. ráépítés, I. Lógody utcza 419. I. vakmerő kisérlettevők közül. Azért hideg és mérsékelt égalj alatt rendesen nemcsak vízválasztók a hegylán­­czok , hanem a népek a határsorompói is s a rajtuk uralgó széljáratok miatt igen gyér vagy épen min­den növényzettől megfosztva szoktak disztelenkedni. A tropicus égalj alatt a magas hőmérsékleten kívül, gyakori sókivirágzások is hozzájárulnak a növényzet kiöléséhez; mindazonáltal a természet ez égalj nagy­szerű életvilágánál fogva, igen gyakran enged meg kivételeket s akárhányszor a népeket tájékoztató útmutatókká avatja azokat, s a magassági viszonyok­hoz képest mérsékelt légkör segélyével 1000, 2000 sőt 2500 méter magasban nevezhető függő kertekbe csoportosítja a növényzetet, édeni otthont teremtve azokban az ember számára. így emelkedik a magas Sudan egy természetes erőd módjára fél éjszak és dél homoksivatagjaiból menten a Vörös tengerpart vidékének pusztító homok­esőitől, s a Nílus tájékán uralgó lápok mialmán páráinak öldöklő befolyásától, hol egész Afrikában a legszabályosabb négerfaj fej­lődhetett ki. Ezért előzték meg az inkák és mexikói­­ak Amerika többi népfajait a mivelődés és államélet tekintetében oly annyira, hogy maguk a betolakvó spanyol szerencsevadászok el voltak ragadtatva. A fensikok szerepét tehát jobbadán a geo­­graphiai szélesség s a csapadékok mennyisége szabja meg. Ehhez képest találunk ott félnomád, vagy egé­­szen rablásból tengődő népeket, mint Közép-Ázsiában s majd meg az említett példákhoz hasonló culturára emelkedett fajokat, melyek az ipar és kereskedelem jótevő befolyása alatt már ezredek előtt megneme­sedtek. De nemcsak a magassági és klimatológiai vi­szonyok dönték el a hegységek mivelő szerepét; je­lentékeny factorok arra nézve az alkotó kőzetek, a völgyek kialakulása, iránya s a megvilágítás kisebb nagyobb fokát előidéző oldalhajlások ib. Kell-e erre meggyőzőbb példa, minőt Beclus épen most fordítás alatt álló remek­művében találunk, t. i. a közép Al­pokból Itália felé nyúló s a Dauphine-hegységből Francziaországba szolgáló völgyek nagyszerű ellenté­tei. Mig amazok a nap­sugártól megaranyozva, gaz­dag vizerek által öntözött tagjaikat a lombard-velen­­czei lapály felé kényelmesen kitárhatják s lakóiknak a legvirulóbb tenyészet panorámáját tárják fel, addig a Devoluy sivár völgyében nyomorgó hegylakót körös­körül öszszevissza rongált szirtek tömkelege zárja be s tekintete kietlen kőtörmelékek mellett csak itt­ott nyugodhatik meg némi silány, alig tengődő gabona vetésen. A tél legnagyobb részén át nem láthatják a napot, mely a déli sziklafalak mögött futja meg pá­lyáját s csupán a magas tetőkről dereng rájuk alá, minek következtében valódi istenség gyanánt üdvöz­­lik tavaszszal megjelenését. Ott busong Andrieux fa­lucska, honnan 100 napig zárják ki a hóboritotta tetők a sugarak fényét. A hegység alakzatában mutatkozó nagy vál­tozatosságnak megfelelőleg rendkívül nagy ellen­téteket találunk a lakosok testi szervezete, értelmi képessége közt is. Közönségesen tudva van, hogy a legszebb termetű emberek a Kaukázusban fordul­tak elő. Az Alpok lakóit hasonlóképen jel­lemzi a testi épség és tartós egészség. De ott fordulnak elő legszámosabban az idióták és gör­­vélyesek is, mint azt Svájcz a Pyrennek, sőt ha­zánk hegyvidékén sajnálattal észlelhetjük. Csak gya­­nítólag mondhatjuk, hogy a feltűnő jelenség okát a jód szegénysége s a hiányos világítás idézheti egyéb okok mellett elő. Annyi fel van derítve, hogy kopár hegyhátak között sokkal gyakoribb e baj, mint például verőfényes s a szelek előtt nyitva álló források vagy nagy folyók mellett elterülő sikhelyeken, emelkedé­seken. Bozel és Villard-Goutreux savoyai faluk lakói­nak egyharmada még nem oly rég siűtödött a creti­­nismusban és görvélykórban. Caldas adatai szerint hasonló baj lepte meg ama keskeny hegyhát lakóinak legalább tizedét, mely az erdős hegyhátak s a Mag­dolna csúcsa és ezek mellékvizei közt foglal helyet. De bármilyen nagy eltéréseket látunk is a hegylakók testi alkotásában s elmeképességében, any­­nyit átalános érvényű szabályul meg lehet állapítani, hogy bátorság és erély jellemzi őket. Tágasabb mell­kasukban tüdejük tágabb sejthalmaza tisztább és könnyebb levegőt szi be; szemük megerősödvén a völgyekbe letekintés s a vadak után leskelődés alatt, sokkal élesebb, ragyogóbb; vonásaik határozottak, fejük méltóságosan emelkedik a két termetes váll fölé; mozgásuk egyenletes nyugodt, valamint lépteik biz­tosak, erősek, hogy a szikláról­ sziklára szökellő zer­­gét is képesek követni. Létük folytonos küzdelmek lánczolata s lakóhelyük természete bátorságot és nyugott kitartást igényel. Sokszor a talaj egyenet­lensége miatt sajátkezüleg kénytelenek a járművet, eket vonni, majd vállaikon hordják vissza a meg­áradt patakok vagy lavinák által lesodort termő­talajt. A második keleti kölcsön. Oroszország, mint már jeleztük, egy háromszáz millió rubelre menő újabb nagy kölcsönt vesz fel. A kölcsönre az aláírás aug. 29-kén vette kezdetét, de ennek eredménye még nincs közzé téve. Átalában az orosz lapok jó eredményt jósoltak a kölcsönnek. Azonban e feltevés aligha fog megva­lósulni, mert az országban a társadalom beteges tü­netekre mutat s ilyenkor a tőke elrejtőzik. Ehhez já­rul, hogy a kölcsön czélja sem valami nagyon kecseg­tető. Szó volt ugyan arról, hogy a kölcsön a nagy­mérvben történt papírpénz bevonására s ez által az elértéktelenedett papír rubelek fedezésére fog szól­ A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, aug. 29-én. Az ülés báró Podmaniczky Frigyes alelnök által megnyittatván, a jegyzőkönyv hitelesítésével Kléh István és Pucher József tanácstagok bízat­tak meg. Az átalános szabályozási tervezet megállapí­tásánál a III. kerület részére egy új temető jelölte­tett ki. Minthogy azonban kitűnt, hogy azon terület az árvízveszélynek ki van téve, a főváros hatósága e czélra új területet hozott javaslatba. Végleges hatá­rozat hozatala előtt a magassági viszonyok megvizs­gálására­ Szumrák Pál, Varasdy Lipót és Hofhauser Lajos tanácstagokból álló bizottság küldetett ki a helyszínére. A pesti lövész-társulat az iránt folyamodott, hogy lövöldéjét a VII. kerület, kültelki 356. és 357. sz. a. fekvő Kotzó-féle telekre áthelyezhesse. A főv. közép. bizottság a kérelmet telj­esi­tendőnek vélte, azonban a főv. tanács által az elutasittatott.­­ Ezen elutasító határozat ellen a társaság a főv. közm. ta­nácsához felfolyamodott, mely azonban a tanácsi ha­tározatot másodfokúlag is helybenhagyta. Ezen ha­tározat hozatalánál nem volt figyelmen kívül hagy­ható, hogy az egész környék nyaraló területül jelöl­tetett ki a szabályozási tervezet megállapításánál, — a­mi folytán már számos és értékes nyaraló emelte­tett is, melyeknek egyedüli czélja a nyugalom és a csend élvezhetése, mi egy lövölde építése által töké­letesen megsemmisittetnék. A főv. tanács határozata, melylyel a katonai kincstárnak a szándékolt istállók épithetése megta­­gadtatott, mely határozat a közm. tanácsa által má­sodfokulag helybenhagyatott, a m. kir. belügyminisz­térium részéről is fentartatott, miről a katonai kincs­tár értesítendő. A Gellérthegy szabályozásának keresztülvihe­­tése és az ott lévő­­ és a főváros jellegével alig ösz­­szeegyeztethető épületek eltávolítása végett a főv. hatósága elhatározta ezen házaknak — adandó ked­vező alkalmakkori megvételét. — A főv. közmunkák tanácsa ezen határozathoz hozzájárult, melynek ér­telmében oly utczákbani házak, melyek a szabályo­zás által jelentékenyebben érintettek, esetről-esetre vagy árverés vagy egyezség utján az évek során meg fognak vétetni.­­ Midőn ily módon a telkek nagyobb része a főváros tulajdonába átmenend, az uj telekszabályozás és felosztás keresztül fog vi­tetni. A soroksári utcza úton burkolására vonatkozó tervek és költségvetések jóváhagyattak. Az I. ker. tabáni görög-keleti egyház­község­nek — egyháza közelében, — oly feltétel alatt en­gedtetett át ingyen a telek terjedők, miszerint a szán­dékolt építkezés ott 3 év alatt meg lesz kezdendő. A közraktárak építésére szükséglendő telekből 3626 □ öl oly terület, mely a dunaszabályozás foly­tán nyeretett és a mely a törvény értelmében a fővá­rosi alap tulajdonát képezi. — A főváros közmunka­­tanácsa, mint az alap képviselője, ezen telek­résznek — a kijelölt czélra való ingyen átenged­­tetését elhatározta, és ennek értelmében a magyar királyi pénzügyminisztériumnál megteszi a szük­séges lépéseket, hogy ezen telkek telekkönyvileg is a fővárosi hatóság tulajdonába átirattassanak. Carlo Caperta, a sugárúton a nyolc­szögtér közelében — a nagy körúti területen — egy ideigle­nes színi bódé fölállíthatása iránt folyamodott. A főv. közm. tanácsa a kért engedélyt annál kevésbé adhatta meg, mivel a sugárút vonaláról a lovarda és hypodrom is el lett távolitandó. Következő építési engedélyek adandók ki aka­dálytalanul : Wojnovits Eliz — átalakítások az I. ker. Gellért­hegy utczában 902/2. sz. a. Deutsch La­jos — főváros nyaraló, I. ker. zugligetben. Heszler József — földszt. ház és istálló — VII. ker. törökőr. Gregersen Guilbrand-raktár, csatorna és kerítés fal IX. ker. gyárában. Wertheim Manó — toldalék épí­tés — VII. k. Dob u. 68. Lederer Ignácz — lakház VII. ker. törökőr 440 a/3 Wenzl Erzsébet — mula­ KÜLÖNFÉLÉK. — Királyunk jószívűségét jellemző adat­­kép közli a »D. Ztg.« a következőt. Egy budapesti hölgynek, S. asszonyságnak két fia van a Boszniában levő csapatoknál. Ezek sorsáról nem tudott közelebbi értesítést nyerni, s nem tudta vájjon életben van­nak-e. Szive aggodalmában S­iasszonyság a magyar királyhoz fordult s egy folyamodványban értesítést kért. S­ime nehány nap múlván telegráfiai utón ő felsége katonai irodájából a király külön parancsára megkapta az óhajtott felvilágosítást, a mely azonfö­­lül még teljesen megnyugtató volt; mindkét fia él s meg sem sebesült. — József főherczeg, a magyar honvédek főparancsnoka, az occupálás befejeztéig ott marad a határőrvidéken honvédeinél. Mindaddig nem tér vissza tényleges szolgálatából, mig honvédcsapatain­kat is vissza nem vonják az ország belsejébe. Család­ja külföldi fürdőkön tölti a nyarat. — Érdekes régészeti lelet. Rómában a Tiberis gátjának építése alkalmával a Ponte Sisto körül többek között egy óriási szobor romjait talál­ták meg. E szobor igen finom s erősen aranyozott karinthiai bronzból van készítve s a császárság leg­szebb korszakára mutat. Egyes jelekből következtet­ve, nagyon valószínű, hogy ezen óriási szobor valamely császár (talán Domitian­­) tiszteletére emeltetett, kinek halála után a nép azon szobrot, mint a még most is észrevehető ütések s vágások nyomai tanúsít­ják, dühében összetördelte s a Tiberisba dobta. A gát építése alkalmából a folyó egy része elzáratván s kiszivattyúztatván, medre festői képet mutatott, telve tömérdek szobor s épülettöredékekkel, melyeknek egy részén még feliratok is láthatók. — Sebesült harczosaink részére Her­­tzeg Sándorné — Ferentzy Karolina hozzánk bekül­dött egy kilónyi lépést és egy csomag sebköteléket. Elküldtük a honvédmenedékház gyűjtő bizottságának. — Az országos magyar iparegye­sület által a Tabánban, vizivárosban, bel-,Lipót-, Te­réz,­József- és Ferenczvárosban fentartott ipar­iskolák 1878/79 iki tanfolyamára a beiratások szeptember 1-én veszik kezdetüket az illető igazgató­ságoknál. Mivel a törvény is utalja az iparosokat, hogy a tanonczaikat ipariskolába járassák, ezen ipar­iskolák annál inkább ajánlhatók figyelmükbe, mivel a tanítás ingyenes, fölvételi dij nincs, sőt az író és rajzszereket is dij nélkül adják, az előadások előké­szítők, fejlesztők és szakelőadások s a tanoncz eddigi ismereteihez képest vétetik egyik vagy másik osz­tályba. — Az elsöpör. A mozgósítás folytán be­rukkolt egy takarékos tartalékos is, a­ki pénzét az első pesti hazai takarékpénztárba rakta. Könyvecs­kéjére ráírták, hogy csak neki magának adható ki a pénz. Boszniában észrevette, hogy e tőkéjéhez is hozzá kell nyúlnia s fölhatalmazást küldött ügye vé­dőjének, dr. P.-nak. A takarékpénztár azonban e névaláírás hitelesítése nélkül leró felhatalmazványra nem adott ki egy krajczárt sem, ezért az ügyvéd a pénzintézet ellen pert indított a váltótörvényszéknél. Ez szélső pör, hol az első hazai takarékpénztár mint alperes szerepel.­­ A »H­a­z­a« életbiztosító és hitelbank csőd ügyében a hitelezők követeléseinek bejelentésé­re kitűzött határidő ma letelt. A hitelezők d. u. 4 órakor megjelentek a váltótörvényszéknél s Hege­dűs László bíró elnöklete alatt, mindenekelőtt meg­hallgatták az ideiglenes tömeggondnok Beck Hugó jelentését a vagyonról. A tetemes passivák el­lenében semmi aktív vagyon nincs, csak egy Wert­­heim-cassa, értéktelen részvényekkel, minek a csődbe jutott »Viktoria« s »Nemzeti biztosító társulatok« stb. papírjai. Az intézetnek 1 és fél millió forintos pere van a »Tiszá«-val, s ha ezt a »Haza« megnyeri, a hitelezőknek mégis szép összegecske jut. Erre a végleges tömeggondnok választása képezte a gyűlés tárgyát. Held Kálmán és Enyeczky ügyvédek kaptak szavazatokat. A többséggel bírót a törvény­szék fogja kinyilvánítani. A végleges csődválaszt­mány azonban egyhangúlag alakíttatott meg Stiller Mór, Nemes József, Lovrich Gusztáv rendes, Kán Béla, Röser Viktor póttag ügyvédekből. Erre szóba jött az ideigl. tömeggondnok díjazása. Nagy zaj közt heves vitát kezdett a m. e. nyolcz résztvevő. A javas­latba hozott összegek egymástól annyira különböz­nek, hogy a legkisebb a legnagyobbnak csak 10 szá­zalékát teszi ki. Tudniillik ajánlottak 15,000 forint, 12,000 frt, 8000 és 1500 forint díjazást. Négy havi munka s igen tetemes megterheltetés jutalmazása volt szóban. A gyűlés névszerinti szavazás után a 8000 irtot szavazta meg. Mikor egy indítványozó az­zal állt elő, hogy Beck urnak vagy 1500 irtot, vagy a behajtott pénz 5 százalékát adják, az id. tömeg­gondnok ingerülten szólt közbe, hogy azt el nem fogadja, inkább semmit. Most tűnik ki, hogy a »Ha­za« egészen tönkre ment s a részvényesek vagyona 1­0. A társulat átruházta vagyonát a »Tiszá«-ra, ha ez most kénytelen lesz kiadni az 1 és fél milliót, ak­kor a »Haza« ügye még további következményekkel is fog bírni, mely következmények hullámgyűrűi mesz­­szire kiterjedendnek. — Egy szökött őrült f. hó 29-én nagy izgalmat keltett Kassán. A »P. Ll.«-nak ezeket írják róla: »A városi kórházból egy Göbel nevű őrült ki­szökött s a padláson át kijutott a kétemeletes főépü­let tetejére, a honnan sem, kéréssel, sem fenyegeté­sekkel nem tudták lecsalni. Órákig ott ült az utcza fe­lől az ereszcsatornában csak egy ingben, gatyában. Az időközben odagyűlt nagyszámú embertömeg min­den pillanatban attól tartott, hogy a szerencsétlen lesik vagy leugrik, a­mihez kedvet is mutatott, mert egy ízben kezeivel a csatornába fogózva, mindenki rémületére ott lóbálódzott a levegőben, de ismét föl­­veté magát a csatornába. Végre a helyszínére érke­zett a tüzőrség, mely az ugróponyvát kifeszíté, a laj­torjákat a háznak támasztá, két ápoló pedig a padláslyukon kiférkőzött a tetőre s léczekkel rajt ütöttek a betegen, mialatt az utczáról a tüzőrség ha­talmas vízsugárral igyekezett őt a csatornából ki az ápolók felé űzni. Ezzel azonban nem mentek semmire, mert a vízzel az őrült nem törődött, sőt egy padlás­lyuk eléhajtását kitépve, azzal sikeresen védekezett a már most négyre szaporodott ápolók ellen. Végre akadt egy ötödik ember, a szomszéd fürdő szolgája, ki bátran ment a szerencsétlen felé. Erre ez futárnak eredt s most a háztetőn vad hajszolás kezdődött, melynek látása minden jelenlevőt borzadással töltött el, mert minden pillanatban vagy az egyik, vagy a másik vagy mindkettő is lebukhatott az utczára. Végül is a bátor férfi elérte a szökevényt, kiverte ügyes ütéssel kezéből a pléajtót, mely zörögve esett le az utcza kövezetére, megragadta őt, legyűrte s ad­dig viaskodott vele, mig az ápolók kötelekkel segít­ségére siettek s megkötözve lehozták a tetőről. A fürdőszolga tette annál inkább érdemel dicséretet, mivel önkényt vállalkozott rá s családatya.« — Miskolcz városát tegnap éjjel nagy szerencsétlenség érte. Egy borzasztó zivatar a város nagy részét tönkre tette. Mint a »P. Napló «-nak táv­­irrják, egy pár magasabb pont kivételével, minden viz alatt volt; az ár oly rohamosan és oly nagy erővel jött, hogy elsöpört mindent a­mit útjában talált. A megrongált házak száma legalább 1000, elvitte a víz legalább ezek felét. Halottat, kik menekülni nem tud­tak, már eddig száznál többet találtak. Az igy elve­szettek s meghaltak száma összesen 300—400 ember. A kár kiszámithatlan. Az ár elvitt minden hidat, meg­semmisítette vagy megrongálta a város legszebb utczáit. — A szegényebb sorsuak ínsége rendkívüli. A magyar kir. államvasutak igazgatóságától a kö­vetkező értesítést veszszük : Az árvíz folytán a tisza­­vidéki vasút m­i­s­k­o­l­c­z­i állomásán át­menő utasok a miskolczi rendező pályaudvar és miskolcz-tiszavi­­déki vasút állomása közt, valamint Füzes-Abony és Eger közt csak átszállítással továbbuttatnák. Továbbá Miskolcz M. A. V. állomás és Sajó-Szt-Péter, vala­mint Garam-Berzenczi és Sel­necz állomások közt a személyforgalom további intézkedésig teljesen be­szüntettetek. — A nemzeti színház tagjai hazafias kötelességeknek tartották, hogy a mozgósítottak szá­mára egy érdekes, rendkívüli előadást rendezzenek. A drámai tagok és operisták együtt vállalkoztak egy népszínműi előadásra, mely a jövő hó közepén a bu­dai várszínházban fog megtartatni a mozgósított har­­czosok hátrahagyott családai javára. Szigeti József­nek a »Vén bakancsos és fia a huszár« czímű darab­ját adják elő oly szerep kiosztással, milyennel Buda­pesten még sohasem látták e népszínművet; az egyes szerepeket következő tagok vállalták el: Szigeti a da­rab szerzője Veres csaplárt, Nádainé asszony Lidi énekes szerepét, Odry Lehel Sugár Laczit, Újházi Ede a vén bakancsost, Márkus Emilia kisasszony Ilonkát, Vízvári Friczit fogják ábrázolni. A karban egyes operisták is részt fognak venni. A működendő tagok nagy buzgósággal tanulják szerepeiket. — Ná­dainé és Odry egészen új népdalokat tanulnak be, a­mi szintén nem kis vonzerőt gyakorol. A zenekart Erkel Gyula igazgatja. — A jegyek árusítását elő­kelő főrangú hölgyek vállalták el, s így kétszeresen bizonyos a nagy jövedelem. A helyárak, mivel, hogy a színház nézőtere nem nagy, felebb fognak emeltetni. Rákosi Jenő népszínházi igazgató szívesen lemond ez estre a népszínművet megillető jogáról, mert egy igazi jótékony czélt mozdít vele elő. — Nekünk csak az a megjegyzésünk, hogy lehetne talán a budai vár­színháznál nagyobb előadási helyről is gondoskodni. Ha a nemzeti színházban az előadás lehetetlen, meg lehetne tán a gyapjúutczai színházban tartani. A jó­tékony czél semmi esetre sem vallaná kárát. — A nemzeti színház legközelebbi drámai újdonsága Cor­neille Péter híres »Cid«-je lesz. Szeptember közepén kerül színre. A próbák már folynak. — Az igazgató­ság lefordíttatja a »Les Danicheffs« czímű Dumas­­féle darabot is, melylyel szintén hatásos darabot nyer a repertoir. — Színházi játékrendek. A nemzeti színház műsora : szept. 1. »Nők az alkotmányban". Szept. 2. »A legyőzött Róma«. (3-szor.) Szeptember 2. »Aida«. (Nagyné Benz­a Ida és Perotti Gyula szabadságidejük után először.) Szept. 4. »A 47-ik czikk«. Szept. 5. »Ilka« (másodszor). Szept. 6. »A divathölgyek«. (Uj betanulással először.) Szept. 7. »Lohengrin«. Szept. 8. »Trónkereső«. szept. 9. »A divathölgyek«. (Új betanulással először.) Szept. 8. »Trónkereső«. Szept. 9. »A divathölgyek.« (3-szor.) — A népszínházban holnap, vasárnap a »Sár­ga csikó« kerül szinte Soldosnéval. A jövő hét mű­sora a következőleg van megállapítva : hétfőn »Ko­­ziki« Jenei Annával, kedden »Szökött katona« Sol­dosnéval, szerdán »Kornevilli harangok«, csütörtö­kön »Kósza Jutka«, pénteken »Kisasszony felesé­gem« Soldosnéval, szombaton ismét a »Kornevilli harangok«. — Egy előkelő család gyermeke, ki az Este-ezredhez tartozott s három nappal később jelent­kezett három huszonnégy órai kurta vasas fogság kiál­lása után indulhatott csak Boszniába. Figyelmeztetés ez mindenkinek. — Dallos Gyula, egyetemi magántanár hatóságilag engedélyezett nyelviskolájában a beiratások szeptember 1-jétől 15-ig történnek s az előadások a magyar, német, franczia és angol nyelv­ből szeptember 16-án kezdődnek. Az intézet helyisé­ge: Egyetem tér, 6 sz. 2. emelet. — Az »Üstökös« legközelebbi szá­ma a következő tartalommal jelent meg: Tallérosy Zebulon levele Mindenváró Ádámhoz.— A sorspont. (Vers Brúgóstól.) — Boszniai huszárkaland. (Egy huszárfőhadnagy naplójából. Kakas Mártontól. Kép­pel.) — Iskola­társaimhoz. (Vers Reviczkytől.) —A fővárosban a Helfy-kör megalakult. (Képpel.) — Ők nem! (Két képpel.) — Von Dünnbein német iró a magyarokról. (Képpel.) — Ama bizonyos csizmadia és felesége kérdései és feleletei. — Ó­kori lelet. (Kép­pel.) — Szarvas bogárságok. (Kertész Kaczor jegy­zeteiből.) — Bonkorcsolyák. — Az »Urs« eredeti okmánytára. — Szerk. Subrosa. — A beiratások az »Országos közneve­lési egyesület« nevelőintézetének főgymnáziumába már megkezdődtek s eddig elő szép számmal jelent­keztek. E nyilvánossági joggal fölruházott nevelőin­tézetre és középiskolára, fölhívjuk a fővárosi és vi­déki szülők figyelmét. A benlakó ifjak gondos neve­lésben és oktatásban részesülnek, a bejáró növendé­kek pedig egész nap el lévén az intézetben foglalva, nélkülözhetik a házi nevelőt. Az intézet bizonyítvá­nyai államérvényesek. A jól berendezett intézet he­lyisége váczi körút 54. sz. a. van, a­hol a behratások naponkint i. e. 9 órától 12-ig, délután pedig 3 — 6 óráig tartanak. — A lipótvárosi álla­mg­ymnasium­­b­a­n a parallel osztályok megszüntetése miatt igen nagy a baj. Ezen vidéken más gymnasium nem levél, a parallel osztályok újból megnyitása annál inkább óhajtandó volna, mivel az épületben elegendő kész helyiség van számukra. — Szemlér-Frecskay Józsa, leány­tan- és nevelő-intézetében, mely a közoktatási m. k. minisztériumtól érvényes bizonyítványok kiadására jo­­gosittatott, a 15-dik tanfolyam f. évi szeptember 9-én veszi kezdetét. Benlakó növendékek, valamint feltar­táson levők és bejáróknak beiratása naponta eszköz­­lendő. A nevelő­intézet 1 előkészítő, 4 közép- és 2 felsőbb­ osztályból áll, ugyanitt a magasabb irányú rajz és festészetben külön oktatás adatik. Bővebb felvilágosítással és programmal készséggel szolgál az intézet igazgatója. Budapesten, koronaher­­c­z­e­g-(ur­i)­u­t­c­a­a 17. sz., szerviták átjá­róházában, az uj posta mellett.­­ A kerepesi úti temető térképe melynek tervezetét a derék Vasvári Kovács Jó­zsef ritka szorgalommal készítette el, végre megjelent s közönséges kiadásban 30 krért, diszkiadásban (köt­ve 4 tájékozató táblával) 60 krért kapható Nágel Otto könyvkereskedésében (Nemzeti színház palotá­ja). A térkép azt mutatja, hogy ezen óriási s csak 1859 óta fennálló temető 56 táblájából ma már csak 4 üres s ezenkívül 4 félig telt van, úgy hogy pár év alatt az egész telve lesz. Vasvári természetesen csak a nevezetesebb halmok sirkantjait jelölte meg s azon­kívül egy párt jelzés gyanánt, de ez által is igen jö-

Next