A Hon, 1878. november (16. évfolyam, 265-291. szám)

1878-11-08 / 270. szám

270. szám XVI. évfolyam. K­iadóhivatal­­ Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra........................................................... frt. 8 hónapra...................................................6 - 6 hónapra . . • • ...............................» Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felül­fizetés negyedévenkint............................... 1 * Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. Reggeli kiadás. Budapest, 1878. Péntek, nov. 8. Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, november 7. Főrendet és szélbal. Azt hiszszük, hogy nagyobb­ kontraszt parlamentáris és alkotmányos fölfogás tekin­tetében, nincs mint a­milyen van egyfelől a főrendiház fölirati javaslata és vitája , és másfelől : a szélbal fölirati javaslata közt. Míg a főrendiházban még az ellenzéki Szécsen is, annak a meggyőződésnek ad kifejezést, hogy a nemzetközi diplomatiai szerződések vagy átalában a külügyi akc­ió csak utólago­san vihetők a törvényhozás elé és ekkor is csak a kormány iránti bizalom, vagy bizal­matlanság nyilvánítására szolgáltathatnak al­kalmat , addig a szélbal egyfelől : tényt­é­­pen hirdeti, hogy az országgyűléstől elvona­­tik a külügyek megvitatása ; épen akkor, midőn, külügyi vita van készülőben, midőn egy egy nagy horderejű kongressus határo­zatai terjesztetnek a magyar parlament elé ; másfelől : fölirata végén, elfelejti ebbeli állí­tását és tárgyalni kívánja a kongressus határozatait ; tehát körülbelül azt akarja, hogy e monarchia az európai konc­ertből tö­röltesse ki magát, kormányának semmi szava ne legyen addig, míg az egyes törvényhozá­soktól (meglehet ellentétes) utasításokat nem kap ; vagy ha hozzájárult egy európai kon­­gressushoz, azt a magyar törvényhozás nulli­­fikálja, módosítsa , arrogálván e tekintetben több hatalmat,mint az angol parlament, mert az szerényen beér e a kongressusi határoza­tok beterjesztésével, míg más törvényhozások ebben a szerencsében sem részesültek. A főrendiház nemcsak felirati javaslatá­ban, de mai vitájában is bebizonyító, hogy érzi, kifejezésre tudja juttatni a nemzet aggo­dalmait, a helyzet nehézségeit, de egyszers­mind ismeri a körülmények pressióját és azon parlamentáris korlátokat, melyeket a nemzetközi helyzet elébe szab. Szécsen is csak átalános észleletekre szorítkozott ; ellen­zéki velleitásának csak két pontban adott ki­fejezést; egyfelől: óhaját fejezé ki, hogy a dele­­gáczióban az ellenzék kedvezőbb arányban legyen képviselve, holott eddig az ellen­zék még ily arányban sem­­voltozott a delegáczióban, és a szélbal nem akar­ván ott képviselve lenni, ennek számát nem lehet­ az egyesült ellenzék javára írni; mint ez a harmad részben való képviselet követelésénél e tételt felállítá; mert csak nem fogja képviselni a szélbal nézeteit; másfelől: szörnyű diplomatikusan sajnálatát fejezi ki Szécsen a fölött, hogy Törökországgal com­­ventio nem köttetett, holott e monarchia biz­tosságának alapja a szerződéses jog tisztelet­ben tartása. Ebben csak az a különös, hogy Szécsen mondta ezt, ki öt perc­ múlva kész­nek nyilatkozik az annexióra, ha azt hatalmi érdekünk, határaink biztossága követeli, ha az erőnkhöz van mérve. Itt már, úgy látszik, elfeledé a szerződéses jog védelmét, a­mint előbbi állításában elfeledé azt, hogy nem mi, hanem — okmányok bizonyítják — Török­ország volt oka a conventio elmaradásának, még­pedig egyenesen orosz befolyás követ­keztében. No de legalább Szécsentől megtanulhat­ná a képviselőházi szélból, hogy a franczia convent ép úgy, mint bármely parlament, nemzetközi diplomatiai szerződésekbe bele nem elegyedett, és hogy e tekintetben a kor­mány eljárása egészen korrekt volt. Az egye­sült ellenzék pedig ne nehezteljen b. Pró­­nayra és b. Vécsey Józsefre, hogy ők nem tudtak ellenzéki irányt adni a vitának vagy a feliratnak; hiába­ a Pest megye termében vagy »Pesti Naplóban« hirdetett politika — a főrendiházban nevetség tárgya lenne, épen ezért ők is csak a kiegyezés iránti elismerést, meg a kormánynak az államháztartás körüli érdemeit szerették volna a feliratból kitöröl­ni , a­mely kicsinyes szempontokat nem érvé­nyesítették ugyan, de ezt mégis jobban tud­ták indokolni, mint azt az indítványt (mely­hez már Vécsey sem járult) indokoló Prónay báró, miszerint a kormány indokolatlanul mellőzte az okkupatió tárgyában a törvény­­hozás elől­eges megkérdezését, jól mondó gr. Cziráky, hogy ha külügyi actiókat aka­runk a törvényhozások előleges vita tárgyává tenni,­­ ez dissolutióra vezetne, mert nem csak a kormány actióját bénítná meg, hanem a két törvényhozás két-két házának külön­böző pártjai közti hullámzás játékává tenné a monarchia állását. Természetes, hogy ha ily kevés visz­­hangra talált még a legszelídebb ellenzéki velleitás is a főrendiházban; ennek magatar­tásával a legerősebb ellentétet a szél bal fel­irati javaslata képezi. Mit sem akar ez tudni a korona jogairól, a nemzetközi állás követel­ményeiről, durván beszél tartományok rablá­sáról és ezt­­egyedül az uralkodóház birto­kának területi és lélekszámbeli növelésének« tulajdonítja. De a mily vakmerően felállítja e tételt, és oly kevéssé bizonyítja azt. Azután a törvénysértés eszméjével vesződik, oly ke­véssé értvén meg még azon törvényeinket is, melyeket idéz, hogy a törökökkel önhatalmi­­lag hadakozó egyeseket büntető 1608. 2-dik törvénybe ütközőnek látja a törvényes király és kormány európai mandátumának végrehaj­tását , és a nemzetközi szerződések előterjesz­tését rendelő 1867. 12. törvényczikket még most is sértve látja, — a berlini szerződés előterjesztése után. És, miután a szélbali felirat a megbukott vádirat kivonatát így ismétli, visszatér a — delegáczió eltörléséhez , az önálló m­agyar hadsereg felállításához — takarékossági szem­pontból. Tehát a szélbal azt hiszi, hogy ha 30 százalék quóta helyett 100 százalékot fize­tünk, ez kevesebbe fog kerülni; vagy azt, hogy Európa közepén most elég — a mi­litia, mert ha ez alternatívát nem hiszi, akkor legalább is a takarékosság tekintetében illú­ziót táplál! — Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 8-án d. u. 6 órakor értekezletet tart. — A válaszfelirati bizottság holnap, pénteken, d. e. 10 órakor, az országház I. sz. termé­ben ülést tart. — A »Pesti Nap 16« azt írja, hogy a vá­laszfelirati bizottság tagjai a kormánynyal összezör­­rentek, és hogy panaszkodnak Tisza K. pressziójára. Ebből egy szó sem igaz, sem presszióról, sem össze­­veszésről senki semmit sem tud, sőt mind­ennek az el­lenkezője áll.­­ A képviselőház bizottságai kö­­zü­l ma ismét megalakultak:az összeférhet­le­n­s­é­g­i bizottság elnökévé Szeniczey Ödön, jegyzőjévé T­i­b­á­d Antal választattak meg. Ezen kívül a könyvtári bizottság ala­kult meg, melynek elnökévé T­a­r­a­y Andor, jegy­zőjévé S­i­m­o­n­y­i Iván választatott. A tanácskozó osztályok közül hátra volt még a Il-ik, mely szintén ma alakult, elnökévé Kemény Kálmán bárót, jegyzőjévé Zsíros Lajost választ­ván meg. — A |f Art ví ftornli fi t TT K i v 6 1 A­l\Á.» r* + +­­sága mai ülésében tárgyalás alá vette Nagy Gábor kézdivásárhelyi és A­r­c­z Albert uj­ egyházi képviselő választási ügyeit s rövid tanácskozás után mindkét képviselőt igazoltnak jelentette ki. Domahidy István n.­károlyi képviselő ellen be­adott kérvénynek tárgyalását nov. 13-án tartandó ülésére tűzte ki a bizottság. — A képviselőház IX. bíráló bi­zottsága ma d. u. tartott ülésében Móricz Pál szarvasi kerületi képviselő választási ügyét tárgyalta és hosszas beható tárgyalás után, a kér­vényt alaki hiba miatt mellőzendőnek s Móricz Pált igazolt képviselőnek jelentette ki. Indokul szolgált az, hogy a folyamodvány aláírói panaszlók és bizo­nyítók egy személyben nem lehetnek, mert ezt a ház­szabályok 79. §-ának d) pontja kizárja. A költségek kölcsönösen megszüntettettek, miután a kérvény ala­ki hiba miatt utasíttatott vissza, a­mi a kérvényezők jóhiszeműségét nem zárja ki. — Vasúti és kereskedelmi konven­­czió Szerbiával. A berlini békeszerződés mel­lett — írja a »N. fr. Pr.« — diplomácziánk Berlin­ben még más szerződést is kötött s ez ama konven­­czió, mely egyrészt Andrássy gróf közt birodalmunk nevében, más részt Kosztics külügyminiszter közt Szerbia részére Berlinben f. évi jul. 8-án a vasúti-, kereskedelmi-, vám- és hajózási viszonyokra vonatko­zólag köttetett. Bár a nevezett konvenczió zármon­datában a két kormány csak arra kötelezi magát, hogy »szükség esetében« országaik törvényhozó tes­tületeinek jóváhagyását is megadják neki, mégis semmi kétség, hogy e megegyezés természeténél fog­va a parlamenti kompetenczia tárgya, mit Szerbia legjobban ismert el, midőn a belgrádi kormány a konvencziót közvetlenül megkötése után a skupstina elé terjesztette s elfogadása után azt szabályszerűen közölte a hivatalos lapban. Ez okmányban az osz­trák-magyar birodalom a többi közt kötelezi magát, hogy vasúti hálózatát három év alatt Belgrádban Szerbia hálózatához fogja csatolni, míg Szerbiának a berlini kongresszus által előírt vasúti vonalakat Bel­­lován keresztül egyrészt és másrészt a Saloniki-Mi­­trovicza vonalon keresztül, az előbbi Alekszinácz melletti határ felé kell építeni, hozzácsatolni és for­­galomban tartani. E különböző vonalak építésének három év alatt el kell készülnie. Ausztria-Magyaror­­szág továbbá átveszi a szabályozó munkálatokat a Vaskapunál és Orsovánál a­nélkül hogy igényt tar­tana Szerbia segítségére. Nem volna csoda, jegyzi meg a »N. fr. Pr«., ha a birodalmi tanács megfeled­kezett volna ez államtényről, mivel azt se hivatalosan se más valami hivatalos módon nem közölték. — Oroszország és a Duna. Rustsuk­­ból írja a »N. fr. Pr.« egy levelezője, hogy Turn Se­verin és Rustsuk közt az osztrák kereskedelmi lo­bogó háttérbe szorult s az orosz egyre merészebben kezd feltünedezni. Widdinben, Nikopolisban és Rust­­sukban számos orosz kereskedelmi hajó látható s a bolgár kereskedés nagy része az osztrákok kezéből már az oroszok kezére ment. Az orosz kereskedelmi társulatok annyira leszállítják tariftáikat, hogy min­den konkurrencziát lehetetlenné tesznek. E mellett azonban egy még veszélyesebb lobogó is látható itt, az orosz harczi lobogó. Pánczélos monitorok és ágyu­hajók czirkálnak a Dunán mindenfelé. Widdin­ben és Ruszsukban a hajókat kijavítják s ellátják élelmiszerekkel. E kis hajóhad tisztjeit és legénysé­gét az orosz tengerészet legjobb erőiből ujonczozzák. Más hírek szerint Poljakov vasúti vállalkozó jelen­léte Bécsben egy orosz duna-gőzhajózási­ társulat alapításának tervével összefügg. — Az afgán-angol háború előesté­jé­n. A »D. Tel.« jelenti, hogy az angol alkirály ul­timátuma Afganistán fejedelméhez Ali Mudjed afgán határerőd parancsnokának nov. 2-ikán jön kéz­besítve. Ezen kívül az ultimatum másolata az emir posta szekrényébe Petsavurba is betétetett, melyre nézve a postaszolgálat még fennáll. Az alsó Indus­nál egy hadosztály alakíttatik, melynek csapatait a bombayi és madrasi hadseregekből gyűjtik. E had­­csapatok sietős parancsot kaptak előre nyomulni. Tizennégy napig tag, míg gír Ali válasza meg­érkezhet. Ekkorára minden készen lesz. Az előkészü­letek máris jóformán be vannak fejezve, és a csapa­tok az európaiak és benszülöttek egyaránt égnek a harczvágytól. A közvélemény Indiában azt tartja, hogy fölösleges is volt az emírnek még alkalmat ad­­ni, hogy hibáját jóvátehesse. Legkevésbé sem valószí­nű, hogy Sir Ali más hangon beszéljen Angliával, mint utolsó levelében. Az indiai kormány leginkább a Gurka törzsből akar toborzani katonákat, azon­ban nem bizonyos, megadják-e a hatóságok az enge­délyt erre. Az emír katonái a szorosban nagyon szöknek, egész zászlóaljak elhagyták helyüket Ali Musjednál, a­hova ki voltak rendelve. Azt mondják, hogy nem győzték bevárni az ellenségeskedések megkezdését, mások szerint meg félelemből szöknek meg, mivel ra­gályos betegség lépett föl köztük. Horvát küldöttség a királynál. Ma délután 2 órakor fogadta a király ő felsé­ge a budai várpalotában a horvát országgyűlés fel­iratát átnyújtó küldöttséget, mely Kresztics Miklós elnök és Vujcsics József első alelnök­­ből állt. Midőn az ez alkalommal váltott beszédeket kö­­zölnék, nem tehetjük, hogy hálás köszönetet ne mondjunk a királynak azon kitűnő válaszért, melyet a horvát rakonczátlankodásokra adott. A­ki vissza­emlékszik ama példátlan nagyzásra, mely a horvát országgyűlésen a felirati vita alatt nyilvánult s nem feledi, hogy a zágrábi gyűléske oly módon pertrak­­tálta egyikét a legfontosabb európai és nemzetközi kérdéseknek, hogy ahhoz képest az angol birodalom parlamentje elhomályosul, a­ki tekintetbe veszi hogy a horvátok minő vakmerő követeléseket formál­tak Bosznia s Herczegovina iránt és hogy mily ot­romba fenhéj­ázással beszéltek feliratukban a­kkor­­, , , ... et minden tekintemen­yő T-mgerxrgr*­­indokoltnak, helyesnek és bölcsnek fogja tartani azt a szelíd, de azért határozott és férfias leczkét, mely­­lyel a király ő felsége a horvát túlkapásokat méltán rendreutasította! A királyi válasz annyival fontosabb, mert a mellett, hogy a törvény és alkotmány által vont kor­látok közé utasítja a horvát fészkelődéseket, egyúttal a pancrpatismus bizonyos törekvéseire és aspiráczióira nézve is magában foglalja a sententiát. .........Kresztics elnök ez alkalommal következő beszédet mondott: »Felséges urunk ! A horvát-fót-dalmát király­ságok felségedhez mindenkor hű országgyűlése által azon kiválóan megtisztelő megbizással ruháztattunk fel, hogy annak legalázatosabb feliratát felséged ki­rályi székének lépcsőire jobbágyi hódolattal letegyük. Mi szerencséseknek érezzük magunkat e megbízatá­sunknak megfelelhetni s egyúttal kifejezést adhatni a hűség és ragaszkodás azon őszinte érzelmeinek, melyek a horvát-fót-dalmát királyságok felségedhez hű országgyűlését minden időben lelkesítették. Felség! Ezen legalázatosabb felirat hűséges visszhangja azon kegyteljes szavaknak, melyeket Felséged folyó évi szeptember 16-án kelt legfelsőbb leiratában a horvát-tót-dalmát királyságok legaláza­tosabb országgyűléséhez legkegyelmesebben intézni méltóztatott. Azonban jelen alkalommal sem mulaszthatta el a nevezett királyságok Felségedhez minden időben hű országgyűlése, óhajtásait a mondott királyságok­nak még mindeddig végre nem hajtott visszakeble­­zése tárgyában újból előadni s e mellett szívből fa­kadó, szavakkal ki sem mondható örömét nyilvání­tani Felséged vitéz hadseregének azon nagy győzel­mei fölött, melyek nemcsak újra fölébresztik a monar­chia legszebb s legdicsőbb emlékeit, hanem új tanú­bizonyságot is adtak a Felséged dicsőséges királyi pálotája alatt boldogan élő valamennyi népek példát­lan áldozatkészségéről és határtalan szeretetéről s ragaszkodásáról Felséged iránt. Isten tartsa, Isten utalmazza szentséges Felsé­gedet!« Erre a király ő felsége következőleg vá­laszolt : A lejalitás és hi ragaszkodás kifejezéseit, me­lyek ezen válaszfeliratban foglalvák, kegyesen foga­dom s felhatalmazom önöket: vigyék ezért küldőik­nek királyi köszönetemet. Fejedelmi kötelmeimhez számítván egyébiránt az állami illetékességek és törvényes intézmények megóvása iránti különös gondoskodásomat is, nem hagyhatom észrevétlenül, hogy a Hor­vát- és Szlavónországok országgyűlé­se oly kérdések fejtegetésével is fog­lalkozott, melyek, mint különösen a monarchia külügyei, törvényes hatás­körének korlátain kívül esnek. Elvárom ennélfogva, hogy a mon­dott országgyűlés jövőre ezen korlá­tokat szigorúan figyelembe veen­i s magyar koronám megjelölésére is ezen­­túl azon kifejezéseket f­o­g­j­a h­a­szn­á­l­­ni, melyek a fennálló törvényekkel ösz­­hangzásban vannak. Midőn végre elvárom, hogy a horvát-szlavén országgyűlés által a Magyarországgal kötendő pénz­ügyi egyezmény tárgyalására választott országos kül­döttség azon feladat teljesítésére fog szorítkozni, me­lyet a törvény számára kijelöl, s biztosítom önöket és küldőiket arról, hogy valamint monarchiám min­den országának, úgy Horvát- és Szlavónországaim hű és áldozatkész népességének javát is mindenkoron szívemen viselem. A közös költségvetés. A közös költségvetés, melyet esti la­punkban ismertetünk, azon költségeket tün­teti föl csak, melyeket a közös ügyek eddig normális viszonyok között igénybe vettek. A válságos idők, melyeket átéltünk s a rendkívüli kiadások, melyeket az okkupáczió tett szükségesekké, nem nyernek kifejezést a költségvetésben. Ezek külön előterje­stések tárgyát képezendik s csak ha ezek meg fog­nak tétetni, nyerjük világos képét a közös költségek s a hadi vállalat támasztotta pénz­ügyi helyzetnek. Ha ettől, az okkupáczionális költségtől eltekintünk, a közös budget nem nagy, el­­annyira, hogy az előbbi évek kiadásához ké­pest jelentékeny leszállításokat képez, neve­zetesen az 1877-kinél nyolcz millióval,az 1876- nál 9.970.000 írttal kisebb. E költség leszállítá­sok oroszlánrésze a hadügyi kiadásokra esik. Ugyanis a jövő évi hadügyi előirányzott tisz­ta kiadás (100,915.000 frt) kisebb a jelen évinél 361.000 írttal, az 1877-nél 8,600.000 írttal s az 1876 kinél tízmillió forinttal,­­ a­mi az Aclatius-ágyúk beszerzésének megtörténtéből magyarázható meg. Van egy tétele a közös kiadásnak, mely három év óta mint vörös fonal húzódik végig a budgeten. De ez évre végre valahára meg­szabadulunk tőle, s ez a boszniai és h­e­r­­czegovinai menekültek eltartásának költsége. Ha ez nincs, a közös budget kiadásai még alább szállottak volna. Költöttünk pedig a »menekültekre« : 1876- ban .... 2,122.097 irtot 1877- ben . . . , 3,200.000 » 1878. januártól júniusig 1,760 000 » Ey. á-­7 i n 1 i n a Kn x/A * A. 1 áe­czember végéig kér An­drássy még . . . 1,360 000 . Összesen: 8,442,097 ftot. Ez összegből esik Magyarországra 2 millió 745 ezer forint.Megelégedve veszszük tudomá­sul Andrássy előterjesztéséből, hogy a mene­kültek repatriálása már megkezdődött s a most kért póthitel lesz az utolsó kiadás, mely e czimen a monarchia népeitől igényel­­tetik. A fedezetnek (3,257.584 frt) s a vám­fö­­löslegeknek (melyek 11,841.000 frtra előirá­­nyoztatnak) levonása után marad fedezendő szükséglet 94,751,713 frt s ebből a magyar kincstár terhére eső 2°/o (1,895.034 frt) levonásával: 92,856,678 frt, mely utóbbi összeg aztán a járulékok (70—30%) által vise­lendő. A Magyarországra eső 30°/o tesz .... 27,857.003 frtot. Ehhez adva a 2°/o-ot 1,895.034 . Összesen: 29,752.037 frtot tesz Magyarország része az 1879-ki közös költségekben. A folyó 1878. évre tett Magyarország 30°/­ a . . . 28,715.999 frtot a 2 °/p . . . . 1,953.469 . Összesen: 30,669.468 frtot. Ez összegből levonva a fennebbit, kitű­nik, hogy Magyarország 1879-ben 917.431 frttal fog kevesebbet kiadni a közösügyi költségekre. Egyik legfigyelemreméltóbb momentu­ma a közös költségvetésnek az, hogy a v­á­m­­jövedelmek a jövő évre 11,841.000 írtra előirányoztatnak, holott a folyó évre csak 8 millió volt praeliminálva s igy 2,841.000 írttal nagyobb vámjövedelemre van kilátás, mint az idén. Vájjon csakugyan van-e ezen emelke­désre komoly kilátás s reális alapon mozog-e a költségvetés, midőn e jövedelemszaporula­tot teszi ? Erre nézve legjobb feleletet adnak a következő authentikus adatok: A folyó 1878. év nyolcz első havában (jan. indus, aug.) tettek a vámjövedelmek és mellékilletékek csak az osztrák határokon 10.951.270 frtot, mely összeg a megelőző év hasonló időszakához képest 1,133.641 frtnyi em­el­k­e­d­ést képez. Alaposan lehet tehát remélni, hogy az előirányzat nem fog alatta maradni a tényleges eredménynek. mályos nem volt — esti hat órára tíz híján mind megjelentek a delegátusok, legnagyobb részt elegáns szalonruhában. A korelnökség e testületben nem derogált Zse­­dényi Edének, ki úgy látszik azon az állásponton áll, hogy hatvan ember közül legidősbnek lenni nem oly kompromittáló, mint négyszázharmincz között, s ennél fogva kevéssel hat óra után ő lépett fel az emel­vényre s legszebb ifjú korára emlékeztető tetszetős Irakban szól­ta fel a bizottságot ügyrende szerint való alakulásra. Melléje körjegyzőnek a képviselőházban már a veteránok közt számító Baross Gábor jutott; az elnöki emelvénynek az ideiglenesség alatt több vendége nem volt; Zsedényi balján nem ült senki. Annál elfoglaltabbak voltak a kormány szá­mára fentartott karosszékek. A közös minisztérium egész háromságában beállított s Andrássy erősen jel­­legzett arczvonásai, Byland finom arczése s Hoffmann jó osztrák tekintete érdekes ensemblet képezett. Ott voltak azon fölül a miniszterek szakképviselői is, ka­tonák és bürokraták vegyest, a mennyiben voltak bürokrataképü katonák s katonaképü bürokraták. A ház az előkészítő teendőkön gyorsan esett át s fél óra alatt meg volt a konstituálás. A szavazás egyhangúsággal történt, csak maguk az érdekeltek éltek azzal az elővigyázattal, hogy a saját nevüket saját szavazólapjukról kitörölték, s így az eredmé­nyek mind az összes beadott szavazatok hián egygyel jöttek létre. A hangulaton azonban látszott, hogy a testület egészben való békés hajlamai mellett, nem mindig lesz ilyetén egyhangú. A formalitások elvégzése után az ideiglenes tisztikar eltávozott, és helyükbe az újak léptek: Szlávy, mint elnök; Baross Gábor, Fiáth Ferencz b. (közéletünk e régi s tisztelt alakja, kit irodalmilag is ismert jeles tolla kiválólag képesít a jegyzői tisztre), s Zichy Viktor gr. Az ülés lefolyásáról tudósításunkat követke­zőkben adjuk: A közös kormány részéről jelen vannak gróf Andrássy Gyula, Byland-Rheidt, b. Hoffmann, Pöckh altengernagy, Gaal, Maywald, Szentgyörgyi, Mérey. Zsedényi Ede a delegáczió ügyrendje szerint kora jogánál fogva elfoglalja az elnöki széket, s fel­szólítja Baross Gábort, mint a legfiatalabb­ tagot a jegyzői tiszt viselésére s felszólítja a házat az ügy-Az elnökre beadatott 50 OQ akTcval*.l­ t­t Szlávy József kapott 49-et s igy Szlávy a delegáczió elnöke gyanánt kijelentetik. Beadatnak a szavazatok az alelnökségre , 49 szavazattal Szögyény Marich László választatik meg. Ezután a jegyzők s háznagyra szavaz a bizott­ság. Háznagygyá­rr, Szapáry Antal, jegyzőkké : Ba­ross, Fiáth Ferencz é­­s Zichy Ferraris Viktor vá­lasztatnak meg. Erre a megválasztottak elfoglalják helyeiket. Szlávy József, T. országos bizottság! Má­sodszor ér azon megtiszteltetés, hogy a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság akarata ezen díszes hely elfoglalására szólít. Minthogy a t. országos bizottság tagjának na­gyobb része tapasztalásból ismeri hanyatló erőm fo­gyatkozásait , (Fölkiáltások: Nem ismer­jük!) legyen szabad ismételt megválasztatásomból azon következtetést vonnom, hogy hajlandók azokat kegyesen elnézni, elnöki tis­ztem teljesítésében pedig jóakaró támogatásukban észesíteni. E hitben bizalommal foglalom el az elnöki széket. Az évenként ismétlődő rendes költségvetési tár­gyalásokon kívül egyéb nagy fontosságú kérdések megoldása fogja ez alkalommal a 1. országos bizott­ság bölcseségét igénybe venni. Hivatva lesz a közös ügyek tárgyalására kiküldött utolsó országos bizott­ságnak ez­előtt 5 hónappal történt berekesztése óta bekövetkezett események felett nézetet nyilvánítani, az ezen események folytán előállott helyzetből felme­rülő kérdések felett, a­mennyiben a delegációknak törvényben megszabott hatáskörét érintik, határozni. Nincs jogom és nem is lehet feladatom —­ meg­előzve a t. országos bizottságnak nyilvánulandó né­zeteit és hozandó határozatait, — ezen nagy hordere­jű kérdések felett e helyről bármily irányban véle­ményt koc­káztatni. És azért úgy hiszem a t. országos bizottság helyeslésével találkozom, ha megnyitó beszédemet ez­úttal a szokottnál is rövidebbre szabom, szorítkozva egyedül arra, hogy megválasztatásunkért a magam s elnöktársaim, a háznagy és a jegyzők nevében a t. országos bizottságnak az alakulásnál tanúsított ta­pintatos eljárásért, fáradozásért, a 1. országos bizott­ság nevében volt korelnökünknek köszönetet mondjak. Ezek után a közös ügyek tárgyalására ő felsége által 1878 nov. 7-ére Budapestre összehívott ország­­os küldöttséget a törvény és ügyrend értelmében alakultnak nyilvánítom. (Éljenzés). De mielőbb tanácskozásainkat megkezdenők engedjék meg, hogy kifejezést adjak a mindnyájunk keblében élő, soha meg nem ingatható érzelemnek, mely e két szóban nyilatkozik: (Elnök és a bi­zottság tagjai felállanak) Éljen a király! (Lelkes éljenzés.) Andrássy Gyula gróf benyújtja a delegáczió elé a budgetre s a zárszámadásra vonatkozó előter­jesztéseket s jelenti, hogy ő felsége vasárnap egy óra­kor fogadja a magyar delegácziót. Elnök. Az előterjesztések az albizottságokhoz lesznek utasitandók. Hogy ez minél előbb megtör­ténhessék, felszólítja a bizottság tagjait az albizott­ságok azonnal való megválasztására, hogy azok még ma megalakulhassanak, s a megalakulás még a mai ülésen bejelentethessék. A bizottsági tagok beadják szavazataikat az albizottságokra. A jegyzők összeszámolván a beadott szavaza­tokat, kihirdettetik az eredmény, mely szerint meg­­választottak azok, kiket mint jelölteket tegnap esti lapunkban közöltünk. A magyar delegáczió ülése. A magyar delegáczió tagjai nagy számmal je­lentek meg a mai alakuló ülésen. A főrendiház ter­mében — a magyar delegáczió rendszerint való ülé­sezési helyén — mely ez alkalomra ékes gyertyavi­lággal volt fényesre illuminálva, mindenütt, hol ho-

Next