A Hon, 1878. december (16. évfolyam, 292-317. szám)

1878-12-03 / 294. szám

A tengerészeti létszám megállapítására vonat­kozó javaslat elfogadtatik. Az 1—5. czim változatlanul elfogadtatik. A 6. czim a) b) tételei változatlanul maradnak A c) tételben foglaltatik : első részlet egy új ci­­tartella-hajó építésére 300.000 frt. Az albizottság ajánlja a megszavazást. Ernuszt Kelemen: A mostoha anyagi viszo­nyokra való tekintettel, a kedvezőtlen hangulat da­czára, kénytelen a megszavazás ellen felszólalni. A bizottság fenn akarja tartani a havi létszámot, a­mely­re nézve az a megjegyzése, hogy az 1869-ks létszám bőven fennáll ma is. Különben itt van a létszám tör­vényes megállapításának ideje s ott van a mód e kér­dés megállapítására. A hadi költségek úgy is nagy terheket háritnak reánk, hisz a fegyverek átalakítá­sára úgy is 8 millió kéretik, a­mi Magyarországra is vagy 2 millió új terhet fog hárítni. Ő érti, hogy a monarchia nagyhatalmi állását az illető miniszterek lehető fényesen akarják képviselni, de ő, mint kép­viselő, köteles benső életére is tekintettel lenni a monarchiának, s romlott pénzügyi viszonyaink közt, melyeket a nemzet akarata ellen követett külügyi politika megront, ily kiadásokra nem szavazhat meg semmit. Az összeg törlését kéri. Karácsonyi Guidó gr.: Nem kizárólag pénzügyi tekintetekből kell ily kérdések megvilágí­tásánál kiindulni , mert itt valósággal a tengerészet létkérdése forog fönn. Ha akarunk tengerészetet, gondoskodni kell számára kellő számú harczképes hajókról, s ha ezeket meg nem adjuk, inkább szün­tessük meg az egész intézményt, mert így csupa fény­űzés az. Hogy pedig a tengerészetre szükségünk van, azt hiszi, a múlt tanúsága s hősies emlékei után alig lehet kétségbevonni. Olaszország, Németország hoz­zánk képest mesés összegeket költ e czélra. Ajánlja az összeg megszavazását. Pulszky Ágost mindenekelőtt a bizottsági je­lentés azon tételei ellen kel ki, mely szerint a magyar bizottság tavaly csak azért ejtette volna el e citadel­la-hajó költségeit, mert az egyetértés csak ezáltal volt az osztrák delegáczióval elérhető. Szóló szerint ez a delegáczionális intézmény frivol felfogása, me­lyet vissza kell utasítnia. Ezután gr. Karácsonyi el­len fordul s emlékezteti, hogy évek óta törli a bi­zottság e tételt, tengerészetünk mégis fokozódik, fej­lődik. Különben pedig kérdés, várjon most, mikor Dalmácziát szárazföldről is védhetőnek tartják, egy­­átalán nem czéltévesztett­e a fejlesztés Nem kiván az országgyűlés intézkedésének praejudikálni s azért ellene szavaz a tengerészeti bizottság javaslatának. (Helyeslések.) Dr. Zichy Viktor : Az ország pénzügyi hely­zetét nem akarja figyelmen kívül hagyni senki. De vannak az államéletnek követelményei, melyeken túl­­tenni magát senkinek sem lehet. A­mi Pulszky meg­jegyzését illeti, az előadói jelentésben foglaltak csak a tényeket tartalmazzák, azokban semmi frivol nincs tehát. Hogy különben Pulszky Ágost ur azon nézet­változás után, melyen átment, s mely — nyolcz évi leg­buzgóbb mindent megszavazó eljárás után egyszerre a mindent ellenzés terére vitte, — ellenzi ezt is, azon nem csodálkozik, kéri a megszavazást, mert bármi cse­kély létszámot akarunk is fentartani, erre a hajóra szükségünk van. (Helyeslés.) Pulszky Ágost arra utal, hogy ő mindig el­lenezte e citadellhajó kiépítését s azért nézetváltozás­ról nem lehet szó. Ivánka Imre szintén nem szavazza meg e tételt, de nem azon indokokból, melyekre Pulszky utalt. Ő hadseregünket fejlesztetni akarja , a rész­ben még halasztást sem tart megengedhetőnek. De azt hiszi,hogy,ha válsS^tönne^ki^z^ oly „hatalmas­­ban való gyengeségünket pótolni lennének képesek. Azért ellene szavaz e tételnek. Gaál Jenő sorhajókapitány, a közös hadügy­minisztérium képviselője, legelőször is arra utal, hogy Tegetthoff, midőn 1868-ban a tengerészeti létszám kérdése legelőször szóba jött, egy szakértő bizottsá­got kívánt kiküldetni, melynek czélja volt volna az alkotmányos közegek szakszerű tájékozása az iránt, megéri-e a monarchia tengerészeti védelme e költsé­geket. A magyar delegáczió elfogadta az ez­enque­­tere szükséges kiadásokat, de az osztrák mellezte s így ez is elmaradt. De azt hiszi, hogy ha csak meg­közelítőleg, nem fejleszteni, hanem csak fentartani akarják a tengerészetet, e hajó megszavazására okve­­tetlenül szükség van. (Helyeslés). A kérdés szavazás alá bocsáttatván, a többség (33 szó) elfogadja az előirányzatot. (Az ellenzéki ta­gokon kívül: Csengery Antal, Horváth Boldizsár, Horvát Lajos, Ernuszt Kelemen, Ivánka Imre, Mar­kus István, Marsovszky Jenő, Szőgyén László sza­vaznak az előirányzat ellen.) Gr Széchen Antal azon kivonatának ad ki­fejezést, hogy az említet szak­enquete létesíttessék. Gr. Zichy Viktor arra utal, hogy e költség fel volt véve a harmadévi budgetbe is, de törölte az osztrák delegáczió. Fölveendőnek tartja Széchen fel­szólalását a jegyzőkönyvbe. Pulszky ellenzi ezt, mert ez előleges szentesí­tése lenne a kiadásnak. Széchen írásban is beadja indítványát. A tengerészeti budget többi tétele vita nélkül elfogadtatik. Ezután Széchen Antal írásban benyújtja in­dítványát a tengerészeti védelmi rendszer szakszerű megállapítása tárgyában enquette létesítése, illetőleg a hadügyi kormányzat felszólalása iránt. A bizottság a benyújtott indítványt elfogadja. Holnap a ma elfogadott tételek harmadszor fognak megszavaztatni. Az ülés, melyben a 7-es albizottság is megvá­­lasztatik, 11 órakor fog kezdődni. Az osztrák delegáczió pénzügyi bi­zottságából. Budapest, decz. 2. Az osztrák delegáczió pénzügyi bizottságának mai ülésében Andrássy az utolsó ülés jegyzőkönyvére megjegyezte, hogy az előadó jelentésében kiemelte, hogy a kormányjavaslatokban már többször monda­tott, hogy a póthitel utolsó esetben követeltetik. Szaló azt mondta, hogy csodálkozik, mikor mondatott vol­na ez a kormányjavaslatokban. Erre az előadó­­t válaszolta, hogy e kifejezés szóról-szóra előfordul. A miniszter erre az illető jelentést is felolvassa, mely­ből kiemeli, hogy az »utolsó esetben« szavak nem használtattak, ő ennek konstatálásra súlyt fektet, mivel különben a téves nézet nem igazíttatnék helyre. Neuwirth interpellál a »Lloydban« jött levél miatt, mely szerint Bródból jelentik, hogy a hazaho­­nosítás még alig kezdődött meg. Hogy áll a dolog a kormány tegnapi nyilatkozataival szemben ? Hofmann kijelenti, hogy e hírek minden ala­pot nélkülöznek és csakis a vízáradások következté­iben lett a hazahonosítás félbeszakítva. Ezután a napirendre vagyis az 1879-iki okku­­paczionális kölcsönre térnek át. Czartoryski her­­czeg elnököt, Her­b­s­t­referál és indítványát azzal indokolja, hogy kiemeli, hogy az előterjesztés szövege által az állás már adva van s az egyik s a másik elő­terjesztés közt teljes analógia létezik. Az előterjesz­tés indokolása csak 17 sorból áll; az első 10 sor csak öszszegeket tartalmaz, tehát ép oly hiányos mint az előbbi. A­mi tartalmát illeti, csakis egy kölcsönről van szó az okkupáczió részére. Ugyanazon okokból, melyek a belebocsátkoz­ást az első előterjesztésbe megtiltották, ebbe az előterjesztésbe se lehet­­be­lebocsátkozni. A pénzügyi bizottságnak nem sza­bad ama tényt figyelmen kívül hagyni, hogy a véd­erő egy része Boszniában és Herczegovinában van. Bármily különbözők is a nézetek az indokok, czélok sat. fölött, mégis kétségtelen, hogy a csapatok vitéz­ségének elismerése átalános. (Bravo!) A csapatok zsoldjainak kisebbítése általi megtakarítások bizonyá­ra nincsenek a bizottság intencziói közt. (Kiáltások: Igen helyes!) A csapatok most is vigasztalan helyzet­ben vannak. Meg kell gondolni, hogy nagyobbára tartalékosok. Az a kérdés keletkezik tehát, hogyan lehet az alkotmányos álláspontnak, egyúttal azonban a csapatok iránti tekintetnek is eleget tenni. Ez csak úgy történhetik meg, hogy egyelőre egy átlagos összeg engedélyeztessék beszámolásra , de ennek nem volna szabad igen magasnak lennie. Azt indítványozza, hogy a delegáczió határozza el: a Boszniában és Herczegovinában levő csapatok szükségleteinek fö­­dözésére mint rendkívüli hadi szükséglet 1879 re egyelőre 15 millió forint engedélyeztetik, netáni többlet iránt az alkotmányszerű jóváhagyást annak idején kell megnyerni. Bylandt hadügyminiszter: Mindenekelőtt kö­telességemnek tartom, azon csodáló elismerésért, melylyel a tisztelt előttem szóló a hadsereg köteles­ség tudásának áldozott, s mely a bizottság tetszés­nyilatkozata által átalános hozzájárulásban részesült, a hadsereg nevében köszönetemet fejezni ki. Hozzá­tehetem még azt is, hogy a kötelességtudás, melyet a hadseregben a táborszernagytól kezdve az utolsó tar­talékosig mindenki tanúsított, egész Európában tisz­teletet ébresztett, s az a monarchiára nézve politikai tekintetben is a legnagyobb fontossággal bír. Midőn az előttem szóló némely megjegyzésére válaszolok, mindenekelőtt azt hangsúlyozom, hogy ez előterjesz­tés hézagossága abból származott, mert az előirány­zat részletes kimutatása feltárta volna, hogy ho­gyan vannak Bosnyákországban és Herczegovinában az egyes csapatok elhelyezve. Katonai okokból azon­ban a csapatok elhelyezésének s erejének ily tudo­másra hozatala egyátalán nem lenne helyén. A­mi továbbá azt illeti, mi szolgálhat a szük­séglet évnegyedről évnegyedre való lejebb szállításá­­nak alapjául, ki kell emelnem, hogy a leszállítás na­gyobbrészt az állomány kevesbítése, nem pedig az illeték csökkentése által történt, úgy­hogy részletes megvilágításból kiderülne, hogy a három első ne­gyedben a teljes etappe-ellátás a hadi illetményekkel cseréltetett föl. Azt is említette előttem szóló, hogy Bosnyákországban még sok tartalékos van. E tekin­tetben megjegyzem, hogy a bosnyákországi és hercze­­govinai helyőrségben már csak nagyon csekély számú tartalékos van, s az újonczállítás folytán most alka­lom lesz ezek legnagyobb részének visszahívására is. A­mi ő exczellentiája indítványát illeti, tekintettel arra, hogy sok törvényhozási munka van függőben s a delegátus uraknak nincs módjában e javaslatok részletes tárgyalásába belebocsátkozni, a magam ré­széről kész vagyok átalányösszegnek — természete­sen részletes elszámolás kötelezettsége mellett való — elfogadására is, az összeget azonban úgy katonai, mint politikai okokból némileg csekélynek kell ta­lálnom. Ez összeg csekélységéből ugyanis némelyek tán azt a következtetést vonhatnák, hogy az okkupá­czió abbanhagyása szándékoltatik. E gondolat pedig a hadseregben ugyan rossz benyomást keltene, de sőt a bosnyákországi nép közt is lehangoltságot szülne, a­mi a paczifikáczió örvendetes haladását koc­káztat­!»&*■ na ^ ár "Áaffi­gyimnisZk­11 'mTm ^ren^elk­eziü^a­­zonyos hatalommal messzebb menő előnyös szerződé­sek kikötésére, nincs módjában a hadsereg élelmezé­sének a szállítások pontos eszközlésének szakadatlan folytatásáról, kellemetlenségektől való megkímélésé­­ről gondoskodni. Ceschi: Miután a kormány az átlagos összeg­be beleegyez, én azt megszavazom. De miután a tech­nikai adminisztratív hadi tekintetek irányadók, 20 milliót ajánlok átlag gyanánt egyelőre megszavaz­tatni. Dr. Demel sokalja a 20 milliót s a Herbst áil­­tal javasolt 15 milliót elegendőnek tartja, annyival is inkább, mert a határozati javaslat kimondja, hogy az összeg a legszükségesebb nélkülözhetlen kiadásokra fordíttassék, s hogy ha rendkívüli szükséglet merülne fel, a kormány ideje korán forduljon az alkotmányos testületekhez. Ez esetben a törvényhozás illetékessé­ge meg lesz óva önkénytes túlkiadások ellen. A Herbst-féle előirányzatban több van, mint a­mennyit a kormány 1879. első negyedére kivánt, s a kormány csak az esetben tehetne a 15 millió ellen kifogást, ha saját előirányzatát nem tekintette volna komolynak. Andrássy gróf : Dr. Herbst ő excja oly nyi­latkozatot tett, melyet szívemből elfogadok, kiemel­vén a különbséget a két előterjesztés közt s hangsú­lyozva, hogy legalább ezen előterjesztést vonjuk tár­gyalás alá. A dolog érdemleges részét tekintve töké­letesen magamévá teszem a közös hadügyminiszter előadását és azt hisem, hogy az elfoglalt területen könnyen az a félelem támadhatna, vájjon ott fog­nak-e maradni csapataink, minek következtében az a kérdés, vájjon ott fognak-e maradni csapataink, va­lamely határozattól függővé tettnek látszhatnék. Ezen benyomást minden körülmény közt kerülni kellene. Ez alkalommal ő excra az előkészületekről és azok módozatáról is szólott. Ezekre vonatkozólag tegnapi beszédemben megtettem észrevételemet. Re­mélem, hogy előadásom sokakat meggyőzött, ha nem is mindenkit. Csak röviden restimmálom, hogy a kor­mány elegendőnek véli, hogy az occupátiót, midőn ez szükségessé vált, egész Európa beleegyezésével elvál­lalhatta és azt politikailag oly alakba hozta, melyen külellenség nem talált gáncsolni valót s hogy csapa­tainknak egy állam sem, még az sem szegült ellent, kinek tartományai occupáltattak. Áttérek most előttem szóló beszédének másik részére és teljes köszönettel és egész bensőmből csat­lakozom azon hazafias szavakhoz, a­miket a hadse­regről mondott. Azonban itt tán nincs különbség az ő és az én felfogásom közt, hanem csak azon benyo­más közt, melyet én csapataink sikeréről nyertem és azon impressió közt, melyet sokakra tettek. Mi Ausztriában egy régi bajban, a pessimismusban szen­vedünk. Oly sokat és oly gyakran hallottuk kérdé­sessé tenni védtörvényünk jóságát, a hadszervezet helyességét — mely akkor még nem volt kipróbálva — hogy diadalmi menetre volt szükség s csak igy le­hetett bebizonyítani, miszerint az Aclatius-ügyak, melyek nem a külföldtől kölcsönzött, hanem eredeti osztrák eszmét képeznek, valóban jók lehetnek. — Ugyanezen pessimismus nyilatkozott az okkupáczióra vonatkozólag is. Hallottam hangokat, hogy az actió terén nem mehetünk előbbre, hogy tétovázunk, mert tudva van, hogy a hadsereg mindenben fogyatko­zást szenved, hogy az csak papiroson van meg s igy tovább. Most hálistennek mind­ez rektifikálva van, és egész más világításban tűnik föl. Én azonban mond­hatom, hogy mindig e nézeten voltam. Nekem előre vak bizodalmam volt hadi akc­iónk eredménye tekin­tetében. Mert meg voltam győződve, hogy elég had­seregünknek csak egy zászlóalját munkában látni, azon szorgalmat, kitartást, odaadást szemlélni, mell­­yel mindenki, nemcsak a táborszernagy — mint kollegám említé — hanem lefelé menve messzire, hivatásának él, hogy meg lehessen érteni, mikép ve­zetett ezen munka ezen példa oda, hogy azt lehet mondani, miszerint nincs az egész monarchiában rang, mely az összes anyagi előnyöknek és számítá­­lásoknak oly teljes félretételével élne, mint nálunk a hadsereg. Rám nézve tehát nem állott fönn semmi kétség aziránt, hogy a siker olyan leend, a­minő volt. Azt hiszem a politikai helyzetnek egyik és pedig nem a legrosszabb oldala abban fekszik, hogy ma ezen meggyőződés befelé átalános lett, s hogy ki­felé is barát és ellenség egyaránt tudja, hogy minő erőre számíthat Ausztria-Magyarország, ha valaha abba a helyzetbe jutna, hogy fegyverét a döntés mérlegébe dobja. Dr. Russ csatlakozik Herbst indítványához, mint a­mely minden követelménynek, de kivált az alkotmányosság követelményeinek leginkább megfe­lel. A 15 milliót elegendőnek tartja , magasabb át­lagösszeget csak az esetben szavazhatna meg, ha a miniszter vagy K. Ceschi részletes indokolást adna s nemcsak katonai adminisztratív tekintetekre hivat­koznék. Andrássy : A t. előttem szólott egy kis ki­rándulást tett a sajtó terére, melyre magamnak né­hány megjegyzést kell megengednem. Őszintén be­vallva, minden ellenvetésre el voltam készülve, csak amaz ellenvetésre nem, hogy a napi sajtóra túlságos befolyást gyakoroltam. Ha ezt bizonyára nem vethetik szememre, bizonyára semmi kormány felől se tételezhető föl, hogy híveinek és barátainak a napi sajtó terén megtiltja a kormány ellen intézett támadásokra felelni. Ha ide átlövetik, a meglőtteknek kell, hogy szabad legyen visszalőni. Demel megjegyzi, hogy Ausztriában nem léte­zett pessimismus, de oly események és viszonyok álltak be és lettek teremtve, melyek az egészen más irányban uralkodó pessimismust aggasztó módon nö­velték. Russ: Én nem tettem felelőssé a kormányt bizonyos orgánumokért s csak olyanokról beszéltem, melyek félhivatalosoknak tekintetnek. Különben rá­galmazások sohasem érvek. Liechtenstein herczeg támogatja Ceschi in­dítványát s azon ellenvetés ellen, hogy az előterjesz­tés nagyon átalánosan van tartva, megjegyzi, hogy most pontosan nem lehet megállapítani a szükségle­tet, az csak később lesz lehetséges. Még a csapatok Boszniába menetelét véve irányadóul, az hat hónap­nál előbb nem eszközölhető, erre nézve a 20 milliót megfelelő összegnek tekinti. Dr.Bereuther nem kételkedik,hogy az okkupá­czió­s annexió lényegileg ugyanaz, átlátja, hogy a kor­mány jobban szereti az okkupáczió szót használni, mert könnyebben felelhet a kellemetlen kérdésekre, mint volt Giskráé is. A­mit Andrássy felett az is mu­tatja, hogy annexióról van szó, mert szerinte addig fog tartani az okkupáczió, míg a törökök nem gyűlö­lik a keresztyéneket s megfordítva; ezt fiaink sem ér­hetik el. Jogosultnak tartja a kérdést, mennyiben gon­dol eleget tenni a közös kormány az illetékességi okoknak? Vajjon igaz-e, hogy a törvényhozó testüle­tekben a kormány előterjesztéseket akar tenni, hogy a delegáczió hatásköre az okkupárt tartományok ad­­ministrátiójára nézve szabályoztassék ? Andrássy: Teljesen osztom azon többször hangsúlyozott nézetet, hogy szemben azon fontos okokkal, melyek a delegátió tisztelt tagjait Bécsbe hívják vissza, illő lesz, hogy oly fontos kérdések, mint az occupált tartományok polgári kormányzatának rendezése, részleteikben ne tárgyaltassanak. Ennél fogva azon kérdés, vájjon s mennyiben szükséges a r­'aftri közreazíratás az iak­uujaujch»w­.. még tovább is függőben hagyatik, bővebb beható meg­beszélés végett. Különben sincs a kormány jelenleg azon helyzetben, hogy e kérdésről már ma positív nyilatkozatot tehessen. Dumba: Már régebben fel akartam szólalni azon indokolás ellen, mintha nem lenne időnk e ja­vaslat alapos megbírálásába belebocsátkozni, mert fontos dolgok Bécsbe a reichszájbba hívnak bennün­­ket.Erre hivatkozva szólt a hadügyminiszter s most a külügyminiszter egyenesen kijelenté,hogy a kormány­nak csak erre való tekintettel nincs kifogása a Herbst­­féle javaslat ellen.Kötelességemnek érzem kijelenteni, hogy ez az indok egyátalán nem áll, mert nekünk bő­ven lenne időnk e kormányjavaslat legalapobb tárgya­­­lására is. Nem bocsátkozunk azonban tárgyalásába ugyanaz okokból, melyekből fogva az 1878-ai póthi­telről szóló előterjesztést nem fogadtuk el; meg akar­juk védni, meg kell védenünk a reichstálb számára a maga jogkörét; ha átalányösszeget megszavazunk, azért teszszük, mert tekintettel vagyunk vitéz hadse­regünkre. Arról gondoskodni oly nagy kötelességnek tartjuk, hogy még alkotmányos aggodalmakat is mel­lőzünk miattuk. Neuwirth előtt tegnap óta tisztán áll, hogy a miniszter politikája az annexióra c­éloz. Erre pedig szóló mit sem szavazna meg. Derék hadseregünk számára azonban megadandónak véli a Herbst által megajánlt összeget, melyből az ki fog jöhetni mind­addig, míg letelik a berlini szerződés ratifikácziójá­­tól számított kilenc­ hó, a­melynek elmúltával Orosz­ország kénytelen lesz, ha a berlini szerződést respek­tálni akarja, Bolgárországból kimenni; ennek bekö­vetkeztével a mi csapataink is haza hívhatók lesznek. Attól tart különben, hogy a Herbst-féle javaslat vég­ső passzusát a kormány felhatalmazásnak találja venni az előirányzat áthágására. Andrássy gr. külügyér: Az előttem szóló meg­említette, hogy a berlini szerződés szerint az orosz csapatoknak május 1-ig el kell távozniuk Bolgáror­szágból. Ez a kormány álláspontja is, s ő felségének a delegácziókhoz intézett beszédéből meggyőződhe­tett bárki, hogy a kormány a berlini határozatok be­csületes végrehajtásához szorosan ragaszkodni fog. Ez azonban csak egygyel több ok a kivánt összeg megszavazására. Az állás, melyet csapataink ott, a­hol vannak, elfoglalva tartanak, ránk nézve szerfölött előnyös. Nem értem különben, hogy hozható az a kiürítési kérdéssel összeköttetésbe. Nem ismerek kormányt, melynek szándékában lenne kötelezettsé­geinek meg nem tartása. És ma vettem a hírt, hogy nemsokára várható az orosz követ s a porta közi egyezmény létesítése a török terület kiürítése iránt. A berlini szerződés keresztülvitele tehát folyamatban van. A kormány határozottan jelezte álláspontját a berlini szerződésre nézve s nem hiszem, hogy abból ellene lehetne érvet kovácsolni. Sturm jogosnak tartaná, hogy az összes okku­­pativ költségeit megtagadják, mert nem történt al­kotmányos után s csakugyan nagy önmegtagadás kell hozzá, hogy azt mégis megszavazzák. A kormány tartoznék ezt elismerni, miután most 15 millió átlagot kap s talán azontúl még többet is. Ezért idejekorán kellene a törvényhozó testületekhez fordulnia. Widmann azt hiszi, hogy új évkor sok szállí­tási szerződés leend s a 15 millió nem lesz elégséges. Herbsttel egyetért abban, hogy a 79-ki előterjesztés­sel teljesen analóg a 78-ki póthitel s örvend, hogy ő exczellentiása e tekintetben egészen megtért. Dr. Herbst erre, kié a zárszó, először is Wid­­mann ama megjegyzése ellen fordul, hogy ő (Wid­­mann) más nézetre tért. Az ajánlat annak a szoros keresztülviteléről tanúskodik, a­mi az 1878-ki köl­­csönelőterjesztésben is megjegyeztetett. Ezután visz­­szatér Andársy grófnak a sajtóra tett megjegyzé­seire. Azt mondja, hogyha a kormányhoz közel álló sajtó magatartásáról panaszkodnak, mindig hiányzik, a­ki azért a felelősséget magára venné. Tehát nehéz megismerni, melyik minisztérium, melyik rendelke­zési alap támogat ily támadásokat. Különben a do­lognak nem tulajdonít további fontosságot. Szóló ezután a hadügyminiszterhez fordul s megemlíti, hogy ha ez az idő rövidségét, mely a delegáczió tagjait a birodalmi tanács egybehívásától elválasztja, érvül hozta fel, ez argumentum javaslatá­nak indokolásában egy szóval se lett idézve. A ja­vaslat maga elvben mindenütt helyesléssel találkozott, tehát, csak amennyiről lehet szó. Itt a kormány előterjesztését csak megközelítőleg vehetni alapul s alig lehet a felén túlmenni. A delegácziók jókori igénybevétele netáni további kölcsönök számára hét­szeresen szükségesnek mutatkozik, Andrássy gróf ama nyilatkozatával szemben, mely szerint a kormány a czivil-kormányzatra nézve Boszniában még nem foglalt el állást. Ha még nem is foglalt állást 1867- iki törvényeink, melyek Ausztriában és Magyaror­szágban egyaránt érvényesek, rég foglaltak el állást, és a közös ügyeket pontosan meghatározták. E közös ügyekhez azonban Bosznia c­ivil­ kor­­mányzata határozottan nem tartozik. A magyar fel­irat is kijelenti, hogy a törvényhozó testületek illeté­kességét e kérdésben nem szabad ellenőrizni. Állításait egybefoglalván, csak oda nyilatkoz­­hatik, hogy amaz indítvány ellen, az előterjesztésbe bele nem bocsátkozns, nem történt ellenvetés, hogy annak a szükségességét átalánosan elismerik, hogy a csapatok eltartásáról az átlagos összegek útján kell gondoskodni, de nézete szerint az összegnek nem szabad túlságos nagynak lennie. Andrássy : Dr. Herbst ő excellentiája, az indítványtevő, ez alkalommal, mint maga megjegyez­te, per tangentem a rendelkezési alap kérdését is érin­tette. Ha ez irányban néhány megjegyzést engedek meg magamnak, ez nem közönséges álláspontról tör­ténik, ez nem személyes kérdés, hanem fontos kérdés minden kormányra nézve, mely sürgősen követeli, hogy közelebbről megvilágosíttassék. Nálunk Ausztria-Magyarországban az alkotmá­nyos elv, ha az egész kontingenst is veszszük szem­ügyre, a legszélesebb értelemben jutott valódi alkal­mazásra. Ez elv azonban abban áll, hogy a kormány a többség kifolyása legyen. Ha ama nézet érvényre jutna, hogy mindenki, ki a sajtó terén valamely kér­désben a kormány oldala mellett áll, már magában véve összefüggésbe akar hozatni a rendelkezési alap­pal, akkor oly kormány, melynek mint minden más félnek a napi sajtó terén támogatást kell keresnie és találnia, abszolút lehetetlenség volna s ez már előre minden ellenzékre nézve nyereség volna. Különben bizonyára senki, a t. indítványozó sem fogja akarni félreismerni, hogy Ausztria-Ma­­gyarország egész állása kifelé és szomszédos terüle­teivel szemben, égető szükséggé teszi, hogy a rendelke­zési alap hovafordítását sokkal fontosabb államczé­­lokra kell feltartani. Bylandt-Rheidt gróf hadügyminiszter telje­sen egyetért ama nézettel, hogy egy átlagos összeg esetleges engedélyezése csak utólagos beszámítás mellett történjék meg. Abban a nézetben is teljesen megegyezik, hogy az átlagos összeg a felén belül vagy talán felén alul számozható de arra kell utalnia, hogy az első hét negyed részére a kormány részéről egészben több mint 21 milliónyi összeg vétetett igénybe, hogy tehát az indítványozott 30 milliónyi összeg is a felén alul van. Ajánlja tehát Ceschi indít­ványának elfogadását. Herbst indítványa erre egy­hangúlag elfogadtatik; ezután következett Ceschi báró indítványa fölötti szavazás. Ez indítvány 7 szó­­által vivovautaoiztatik s azután Herbsté 15 millió engedélyezésére nagy többséggel fogadtatik el. Ezután a napirend legközelebbi tárgyára tér­tek át, vagyis Schaup delegátus jelentésének átalá­nos szövegéhez a külügyminisztérium budgetjéről. A terjedelmes jelentés fölolvasásához hosszas vita fű­ződött, melyben Andrássy is részt vett. Schaup visszautasítja ama vádat, hogy e je­lentés szerkesztésével átlépte föladatát, mint jelen­téstevő. Természetes, hogy az egész jelentés vagy egyes részeinek elfogadása vagy el nem fogadása a bizottság dolga. Andrássy: Felfogása szerint a jelentéstevő feladata a tanácskozás eseményeit összefűzni és híven visszaadni. E felolvasott jelentéssel szemben azonban határozottan tagadnia kell, hogy az a tanácskozások eredményeit egybefoglalja. Ez nemcsak sok, de sőt a legtöbb pontban íté­letet tartalmaz oly kérdések fölött, melyeket a bi­zottság soha nem is érintett; igy­z, a 60 milliós hitel hovafordítása fölötti nyilatkozat, s itt spec­iáli­­san az a kérdés támad, lejális-e, a kormány egy egész előterjesztéséből egyes szavakat és mondato­kat tetszés szerint kiszedni, és azokból c­élza­­tos következtetéseket vonni, holott, ha a dolog a bizottságban szóba jött volna, a kormánynak lett volna alkalma más részekből, úgyszintén elő­terjesztésének összefüggéséből bebizonyítani, hogy a kölcsön nem fordu­tatot rendeltetése elleni czélra, hogy a parlamenti testületeket meg nem csalta és ha az ügyet discussió elé hozzák, a miniszter nagyon örült volna, megtalálni végre a kedvező alkalmat, hogy formulázott vádakra feleljen. Azt azonban nem képzelhette, hogy ily vádak, a­nélkül, hogy megfon­­toltatnának és megvitattatnának egy kollektív elfoga­dás tárgyai lehetnének. Ez azoban a felfogás dolga. Szóló ezután egyes mondatokat idéz a 60 mil­liónyi kölcsönről szóló előterjesztésből, melyek a je­lentéstevő végkövetkeztetése ellen szólnak, így p. azt a mondatot, hogy a kormány el van tökélve az európai jogokat Európával egyesülten, a mieinket azonban saját hatalmával védeni meg s azután foly­tatja, hogy csak találomra vette ki ezt az egy pontot mivel a jelentés egyszeri felolvasása után annak min­den pontját nem tarthatja meg emlékezetében. Resumálja azonban felfogását abban a kérdés­ben : Kifogástalan végkövetkeztetésekkel kiszakított mondatokból oly dolgok fölött határozni, melyek a bizottságban szóba sem jöttek s várjon legális mó­don oda tehető-e az eddigi diskusszió eredményekép ? Ez azonban nem a fődolog. Egészen a bizottság ha­táskörében van indokolás nélkül is e jelentés értel­mében határozni és mondani. Ezek a mi nézeteink, ez a bizottság fölfogása. Csak azt az egyet kell kon­statálnom, ez az okirat formája és tartalma szerint vád és nem jelentés. Vád­irat és bizalmatlansági sza­vazat s én a művet e tekintetben teljes szívemből­­tel­jesnek mondom. Talán hamis helyzetben lettem volna, ha magam akartam volna ily szavazatot mesterségesen előidézni. íme, most az teljes formában itt fekszik, dől­jön hát el, egyetértenek-e és ki ért egyet e szöveggel, jól lehet, a­hogy én fölteszem, önök előtt oly kevéssé lehet ismeretes, mint előttem, mert hogy ismerjék, mégis valami módon tárgyalni kellett volna s ez nem volna egészen rendjén, mivel kifogástalan eljárás­­mellett a minisztert is hozzá kellett volna vonni egy ily tárgyaláshoz. Kijelentem, hogy egyszerű bizal­matlansági szavazatnak tekintem és alkotmányos ér­zületemet, melyet táplálni büszke vagyok, ezzel szem­ben kimutatni szándékozom. Giskra. Védelmezi Schaup álláspontjának kor­rektségét, s indítványozza, hogy először szavazzanak Schaup. Tiltakozik Andrássy állítása ellen, hogy a tárgygyal ezélzatosan bánt el s tagadja, hogy a 60 milliónyi kölcsönről szóló jelentésből néhány mondatot kiszakított s kijelenti, hogy álláspontjáról a jelentés szabályonként f elbánásának egyátalán nem szegül ellent. Andrássy: Részletes tanácskozás csak uj dis­­kussziókat fog előidézni s neki a maga részéről a je­lentés elfogadása ellen nincs kifogása. Igazán kár volna e munkából valamit kitörölni. Herbst hangsúlyozza, hogy nem lehet a fölött kétség, hogy, ha a többség a jelentés elfogadását ha­tározza el, a bizottság egy új határozatával állnak szemközt. Neuwirth a jelentés szakaszonkénti tárgya­lása mellett van. Sturm megjegyzi, hogy a kérdést tárgyilago­san kell tárgyalni s nem ily ingerült módon. A vitát ezután is folytatják tekintettel az ügy­rend megállapitására s végül a szavazáshoz fog­nak. Ennél először is a szakaszonkénti tárgyalás 8 ellen 10 szavazattal visszautasittatik. A felsőház tagjai a szakaszonkénti tárgyalás mellett szavaztak. Ezután a jelentés elfogadása fö­lötti szavazás ment végbe, melynél Czartoryski, Khevenhüller, Widmann, Ceschi, La­tour és Lichtenstein nemmel, Bareu­­ther, Dehne, Demel, Dumba, Giskra, Ku­ra­n­d­a, Neuwirth, Ritter, Russ, Schaup, Sturm és Walterskirchen igennel sza­vaztak. A jelentés tehát 6 ellen 12 szavazattal el van fogadva. Az ülés ezután bezáratott. A m. t. akadémia ülése. Budapest, decz. 2-án. Elnök : Pulszky Ferencz. Tagok s hallgatók csekély számmal. Az első előadást, mely egyúttal székfoglaló is volt, Keleti Gusztáv tartotta Deák Ferencz em­lékszobráról. Mindjárt értekezése kezdetén kiemeli, hogy a gyűjtés anyagi sikere magában véve nem biz­tosítja a szoboremlék művészi sikerét. A szoborbi­zottság a pályázat hirdetésében nem terjeszkedhetett külön kívánalmainak széptani fejtegetésére, melyek a feladat sikerét föltétezik. Részletező irányzást külön­ben a hazai művész inkább nélkülözhet, szerző a fej­lettebb külföldi művészet részvételében nem látja föl­­tétlen biztosítékát a sikernek. Aesthetikai s nemzeti aspiratiók szempontjából e kérdést, akarva nem akar­va, a régi remekkor szobrászati elveiből kiindulva kell fejtegetni. Mai szoborművészetünk is a régin sar­­kallik. A főkülönbség közöttök az, hogy ott a Symbo­lismus föltétlenül uralkodik, míg itt az egyéni voná­sok kerekednek felül. Amott tiszta egyéniség, az alak ideális tökélye, itt az individualismus fanyarabb történelmi mellékízzel. A régi szoborművészetnek nem fő czélja a lelki élet kifejezése, az újkorinak e részben nagyobb tere nyílik. Ennek szyltörvényei azonban még fejletlenek, aesthetikájának szabatosabb m­ódszere a távolabb jövőnek van fentartva. Deák Ferencz szoboremléke kiválóan szép fel­adat, de sok nehézséggel kapcsolatos. Sikeres megol­dásának külső föltételei kedvezőtlenek. Deák alakja termete ugyanis nem volt plastikai, annál kedvezőb­bek azonban a belső föltételek; nagyszabású valóban antik jellemének plastikai nyugalma, méltósága ál­tal. (A nemzet passiv ellenállására emlékeztetve.) Első kellék a történelmi momentum helyes megválasztása, szobrászati műnyelven: a testállás és mozdulat (atti­tude) minősége, melyben a lelkűlét méltó kifejezést nyerten. Ez próbára teszi a művésznek úgy műszaki képzettségét, mint szellemi magaslatát. Deák Fe­rencz, mint az önmérséklés és lelki egyensúly élő symboluma, az állam feje a­nélkül, hogy a kormá­nyon ült volna, a nemzet önzetlen, bölcs tanácsadója legczélszerűbben ülő alakban volna az emlékművön megörökítendő. E felfogást ajánlja alakilag is néhány a remekkorból fenmaradt s több újkori szép szobor­mű példája. A szükséges eszményítés szempontjából helyeselhető a pályázathirdetés ama kívánalma, hogy Deák Ferencz alakja úgy legyen ábrázolva, a­milyen a 60-as években volt, mielőtt a kor és beteg­ség súlyos nyomai rajta észrevehetők voltak. Mind­­a mellett óvakodni kell a művésznek az élethűség túl­zásától, melyet Quintilian elitél e szavakban: millius in veritate. Az eszményítés csak a legszigorúbb stylszerűség által érhető el. A szoboralak ruházatának kérdése vitára ma már alig adhat alkalmat. Nincs, a­ki Deák Ferenczet római tógában vagy az antik remekkor ideális mezében akarná állítani a talapzatra. Legfö­­lebb arról lehet szó, vájjon nemzeti díszruhában vagy egyszerű polgári öltönyben ábrázoljuk-e? Mindkét nemű ruházat a szobrászati kívánalmak szempontjá­ból egyaránt kedvezőtlen. Szerző, Deák egyszerűsé­get kereső jellemének lélektani indokaiból fejtegetve a kérdést, a polgári öltöny mellett nyilatkozik, mely az ülő alakhoz jobban is illik. A szobor ércéből ön­tessék, mert ez, eltekintve, hogy az idők viszontagsá­gaival jobban daczol, alkalmasabb is újabbkori nagy férfiak emlékének megörökítésére. A szobormű talap­zatának önálló jelentősége nincs. Rendeltetése, hogy a szobrot a köznapi forgalom érintésétől elszigetelve, magasra kiemelkedőnek mutassa. Kívánatos, hogy a fenforgó esetben a rendelkezhető összeg arányában, a legnemesebb kőanyagból, szerény s nem kidombo­rodott renaissance stylben készüljön, mely korunkhoz közelebb álló s a szoboremlék építészeti környezeté­hez s a főalak polgári öltözetéhez is jobban illenék. Szerző mindezen kérdésekben csupán az irány­elveket kívánta foglalni, melyek a Deák szobor föl­állításakor tekintetbe jönnek. A beküldött pályamű­vek bírálatába bocsátkozni ezúttal nem szándékozik. A közönség azt úgy is ismeri már a megjelent szak­avatott bírálatokból, de maga a szerző is tagja lévén a bírálati bizottságnak, csak félreértésekre adna alkalmat, ha egyéni ítéletét ily tekintélyes helyen már előre kimondaná. Remélhetőnek is tartja, hogy a szép feladat megoldása magyar művésznek sike­rüljön. (Éljenzés). A fődolog azonban — hogy sike­rüljön. Az éljenzéssel fogadott s élénken írt előadás után G­r­e­g­u­­­s Ágost olvasott fel egyes részleteket »Shakespeare jellemzése módjáról.« Shakespearenél átalában többet nyom az egyén, mint a viszony. Az alak ismét typus lesz, mely azonban mindig egyéni vonásokkal is bír. Othelló p. nemcsak a féltékenység eszméjének képviselője, hanem élő egyén is. Az Idea­lismus egyesül a realismussal. A szinmű-írónál szű­­kebb terjedelme folytán a jellemzés nagyobb voná­sokban történik, mint a regényírónál, mégis a Sha­kespeare színműveiben előforduló 920 alak közül legalább fele teljesen élethű. Ehhez képest Shakespea­re szerkesztése, melyet sokszor megróvtak lazasága miatt, tulajdonkép benső. A lélektani fonal vezeti az olvasót a mese tekervényes utain át. A hangulat tán­­cza nála soha sem szakad el s ez idézi elő a hatást. A cselekvény a katastróphában érvén el tetőpontját s érdeklődésünk központját s erre fordít Sh. főgon­­dot. Hősei közül csak egy, Coriolan, fordul meg út­jában, de az is készen. Művészi érzéke szereti hőseit. Kisebb jelentőségű párokkal összeállítva, párhuza­mos helyzeteket tüntet fel, kettős vagy épen hármas mesét csomósít (Antonio­s Scylok.) A párhuzamosságok nála ritkán fordulnak elő s akkor is inkább ellentétek, valószínűleg azon okból, hogy a főcselekvény kiemelkedjék. Ezen ok vezeti abban is, hogy még a clownok sem lesznek önállóak

Next