A Hon, 1878. december (16. évfolyam, 292-317. szám)
1878-12-03 / 294. szám
A tengerészeti létszám megállapítására vonatkozó javaslat elfogadtatik. Az 1—5. czim változatlanul elfogadtatik. A 6. czim a) b) tételei változatlanul maradnak A c) tételben foglaltatik : első részlet egy új citartella-hajó építésére 300.000 frt. Az albizottság ajánlja a megszavazást. Ernuszt Kelemen: A mostoha anyagi viszonyokra való tekintettel, a kedvezőtlen hangulat daczára, kénytelen a megszavazás ellen felszólalni. A bizottság fenn akarja tartani a havi létszámot, amelyre nézve az a megjegyzése, hogy az 1869-ks létszám bőven fennáll ma is. Különben itt van a létszám törvényes megállapításának ideje s ott van a mód e kérdés megállapítására. A hadi költségek úgy is nagy terheket háritnak reánk, hisz a fegyverek átalakítására úgy is 8 millió kéretik, ami Magyarországra is vagy 2 millió új terhet fog hárítni. Ő érti, hogy a monarchia nagyhatalmi állását az illető miniszterek lehető fényesen akarják képviselni, de ő, mint képviselő, köteles benső életére is tekintettel lenni a monarchiának, s romlott pénzügyi viszonyaink közt, melyeket a nemzet akarata ellen követett külügyi politika megront, ily kiadásokra nem szavazhat meg semmit. Az összeg törlését kéri. Karácsonyi Guidó gr.: Nem kizárólag pénzügyi tekintetekből kell ily kérdések megvilágításánál kiindulni , mert itt valósággal a tengerészet létkérdése forog fönn. Ha akarunk tengerészetet, gondoskodni kell számára kellő számú harczképes hajókról, s ha ezeket meg nem adjuk, inkább szüntessük meg az egész intézményt, mert így csupa fényűzés az. Hogy pedig a tengerészetre szükségünk van, azt hiszi, a múlt tanúsága s hősies emlékei után alig lehet kétségbevonni. Olaszország, Németország hozzánk képest mesés összegeket költ e czélra. Ajánlja az összeg megszavazását. Pulszky Ágost mindenekelőtt a bizottsági jelentés azon tételei ellen kel ki, mely szerint a magyar bizottság tavaly csak azért ejtette volna el e citadella-hajó költségeit, mert az egyetértés csak ezáltal volt az osztrák delegáczióval elérhető. Szóló szerint ez a delegáczionális intézmény frivol felfogása, melyet vissza kell utasítnia. Ezután gr. Karácsonyi ellen fordul s emlékezteti, hogy évek óta törli a bizottság e tételt, tengerészetünk mégis fokozódik, fejlődik. Különben pedig kérdés, várjon most, mikor Dalmácziát szárazföldről is védhetőnek tartják, egyátalán nem czéltévesztette a fejlesztés Nem kiván az országgyűlés intézkedésének praejudikálni s azért ellene szavaz a tengerészeti bizottság javaslatának. (Helyeslések.) Dr. Zichy Viktor : Az ország pénzügyi helyzetét nem akarja figyelmen kívül hagyni senki. De vannak az államéletnek követelményei, melyeken túltenni magát senkinek sem lehet. Ami Pulszky megjegyzését illeti, az előadói jelentésben foglaltak csak a tényeket tartalmazzák, azokban semmi frivol nincs tehát. Hogy különben Pulszky Ágost ur azon nézetváltozás után, melyen átment, s mely — nyolcz évi legbuzgóbb mindent megszavazó eljárás után egyszerre a mindent ellenzés terére vitte, — ellenzi ezt is, azon nem csodálkozik, kéri a megszavazást, mert bármi csekély létszámot akarunk is fentartani, erre a hajóra szükségünk van. (Helyeslés.) Pulszky Ágost arra utal, hogy ő mindig ellenezte e citadellhajó kiépítését s azért nézetváltozásról nem lehet szó. Ivánka Imre szintén nem szavazza meg e tételt, de nem azon indokokból, melyekre Pulszky utalt. Ő hadseregünket fejlesztetni akarja , a részben még halasztást sem tart megengedhetőnek. De azt hiszi,hogy,ha válsS^tönne^ki^z^ oly „hatalmasban való gyengeségünket pótolni lennének képesek. Azért ellene szavaz e tételnek. Gaál Jenő sorhajókapitány, a közös hadügyminisztérium képviselője, legelőször is arra utal, hogy Tegetthoff, midőn 1868-ban a tengerészeti létszám kérdése legelőször szóba jött, egy szakértő bizottságot kívánt kiküldetni, melynek czélja volt volna az alkotmányos közegek szakszerű tájékozása az iránt, megéri-e a monarchia tengerészeti védelme e költségeket. A magyar delegáczió elfogadta az ezenquetere szükséges kiadásokat, de az osztrák mellezte s így ez is elmaradt. De azt hiszi, hogy ha csak megközelítőleg, nem fejleszteni, hanem csak fentartani akarják a tengerészetet, e hajó megszavazására okvetetlenül szükség van. (Helyeslés). A kérdés szavazás alá bocsáttatván, a többség (33 szó) elfogadja az előirányzatot. (Az ellenzéki tagokon kívül: Csengery Antal, Horváth Boldizsár, Horvát Lajos, Ernuszt Kelemen, Ivánka Imre, Markus István, Marsovszky Jenő, Szőgyén László szavaznak az előirányzat ellen.) Gr Széchen Antal azon kivonatának ad kifejezést, hogy az említet szakenquete létesíttessék. Gr. Zichy Viktor arra utal, hogy e költség fel volt véve a harmadévi budgetbe is, de törölte az osztrák delegáczió. Fölveendőnek tartja Széchen felszólalását a jegyzőkönyvbe. Pulszky ellenzi ezt, mert ez előleges szentesítése lenne a kiadásnak. Széchen írásban is beadja indítványát. A tengerészeti budget többi tétele vita nélkül elfogadtatik. Ezután Széchen Antal írásban benyújtja indítványát a tengerészeti védelmi rendszer szakszerű megállapítása tárgyában enquette létesítése, illetőleg a hadügyi kormányzat felszólalása iránt. A bizottság a benyújtott indítványt elfogadja. Holnap a ma elfogadott tételek harmadszor fognak megszavaztatni. Az ülés, melyben a 7-es albizottság is megválasztatik, 11 órakor fog kezdődni. Az osztrák delegáczió pénzügyi bizottságából. Budapest, decz. 2. Az osztrák delegáczió pénzügyi bizottságának mai ülésében Andrássy az utolsó ülés jegyzőkönyvére megjegyezte, hogy az előadó jelentésében kiemelte, hogy a kormányjavaslatokban már többször mondatott, hogy a póthitel utolsó esetben követeltetik. Szaló azt mondta, hogy csodálkozik, mikor mondatott volna ez a kormányjavaslatokban. Erre az előadót válaszolta, hogy e kifejezés szóról-szóra előfordul. A miniszter erre az illető jelentést is felolvassa, melyből kiemeli, hogy az »utolsó esetben« szavak nem használtattak, ő ennek konstatálásra súlyt fektet, mivel különben a téves nézet nem igazíttatnék helyre. Neuwirth interpellál a »Lloydban« jött levél miatt, mely szerint Bródból jelentik, hogy a hazahonosítás még alig kezdődött meg. Hogy áll a dolog a kormány tegnapi nyilatkozataival szemben ? Hofmann kijelenti, hogy e hírek minden alapot nélkülöznek és csakis a vízáradások következtéiben lett a hazahonosítás félbeszakítva. Ezután a napirendre vagyis az 1879-iki okkupaczionális kölcsönre térnek át. Czartoryski herczeg elnököt, Herbstreferál és indítványát azzal indokolja, hogy kiemeli, hogy az előterjesztés szövege által az állás már adva van s az egyik s a másik előterjesztés közt teljes analógia létezik. Az előterjesztés indokolása csak 17 sorból áll; az első 10 sor csak öszszegeket tartalmaz, tehát ép oly hiányos mint az előbbi. Ami tartalmát illeti, csakis egy kölcsönről van szó az okkupáczió részére. Ugyanazon okokból, melyek a belebocsátkozást az első előterjesztésbe megtiltották, ebbe az előterjesztésbe se lehetbelebocsátkozni. A pénzügyi bizottságnak nem szabad ama tényt figyelmen kívül hagyni, hogy a véderő egy része Boszniában és Herczegovinában van. Bármily különbözők is a nézetek az indokok, czélok sat. fölött, mégis kétségtelen, hogy a csapatok vitézségének elismerése átalános. (Bravo!) A csapatok zsoldjainak kisebbítése általi megtakarítások bizonyára nincsenek a bizottság intencziói közt. (Kiáltások: Igen helyes!) A csapatok most is vigasztalan helyzetben vannak. Meg kell gondolni, hogy nagyobbára tartalékosok. Az a kérdés keletkezik tehát, hogyan lehet az alkotmányos álláspontnak, egyúttal azonban a csapatok iránti tekintetnek is eleget tenni. Ez csak úgy történhetik meg, hogy egyelőre egy átlagos összeg engedélyeztessék beszámolásra , de ennek nem volna szabad igen magasnak lennie. Azt indítványozza, hogy a delegáczió határozza el: a Boszniában és Herczegovinában levő csapatok szükségleteinek födözésére mint rendkívüli hadi szükséglet 1879 re egyelőre 15 millió forint engedélyeztetik, netáni többlet iránt az alkotmányszerű jóváhagyást annak idején kell megnyerni. Bylandt hadügyminiszter: Mindenekelőtt kötelességemnek tartom, azon csodáló elismerésért, melylyel a tisztelt előttem szóló a hadsereg kötelesség tudásának áldozott, s mely a bizottság tetszésnyilatkozata által átalános hozzájárulásban részesült, a hadsereg nevében köszönetemet fejezni ki. Hozzátehetem még azt is, hogy a kötelességtudás, melyet a hadseregben a táborszernagytól kezdve az utolsó tartalékosig mindenki tanúsított, egész Európában tiszteletet ébresztett, s az a monarchiára nézve politikai tekintetben is a legnagyobb fontossággal bír. Midőn az előttem szóló némely megjegyzésére válaszolok, mindenekelőtt azt hangsúlyozom, hogy ez előterjesztés hézagossága abból származott, mert az előirányzat részletes kimutatása feltárta volna, hogy hogyan vannak Bosnyákországban és Herczegovinában az egyes csapatok elhelyezve. Katonai okokból azonban a csapatok elhelyezésének s erejének ily tudomásra hozatala egyátalán nem lenne helyén. Ami továbbá azt illeti, mi szolgálhat a szükséglet évnegyedről évnegyedre való lejebb szállításának alapjául, ki kell emelnem, hogy a leszállítás nagyobbrészt az állomány kevesbítése, nem pedig az illeték csökkentése által történt, úgyhogy részletes megvilágításból kiderülne, hogy a három első negyedben a teljes etappe-ellátás a hadi illetményekkel cseréltetett föl. Azt is említette előttem szóló, hogy Bosnyákországban még sok tartalékos van. E tekintetben megjegyzem, hogy a bosnyákországi és herczegovinai helyőrségben már csak nagyon csekély számú tartalékos van, s az újonczállítás folytán most alkalom lesz ezek legnagyobb részének visszahívására is. Ami ő exczellentiája indítványát illeti, tekintettel arra, hogy sok törvényhozási munka van függőben s a delegátus uraknak nincs módjában e javaslatok részletes tárgyalásába belebocsátkozni, a magam részéről kész vagyok átalányösszegnek — természetesen részletes elszámolás kötelezettsége mellett való — elfogadására is, az összeget azonban úgy katonai, mint politikai okokból némileg csekélynek kell találnom. Ez összeg csekélységéből ugyanis némelyek tán azt a következtetést vonhatnák, hogy az okkupáczió abbanhagyása szándékoltatik. E gondolat pedig a hadseregben ugyan rossz benyomást keltene, de sőt a bosnyákországi nép közt is lehangoltságot szülne, ami a paczifikáczió örvendetes haladását kockáztat!»&*■ na ^ ár "ÁaffigyimnisZk11 'mTm ^ren^elkeziü^azonyos hatalommal messzebb menő előnyös szerződések kikötésére, nincs módjában a hadsereg élelmezésének a szállítások pontos eszközlésének szakadatlan folytatásáról, kellemetlenségektől való megkíméléséről gondoskodni. Ceschi: Miután a kormány az átlagos összegbe beleegyez, én azt megszavazom. De miután a technikai adminisztratív hadi tekintetek irányadók, 20 milliót ajánlok átlag gyanánt egyelőre megszavaztatni. Dr. Demel sokalja a 20 milliót s a Herbst áiltal javasolt 15 milliót elegendőnek tartja, annyival is inkább, mert a határozati javaslat kimondja, hogy az összeg a legszükségesebb nélkülözhetlen kiadásokra fordíttassék, s hogy ha rendkívüli szükséglet merülne fel, a kormány ideje korán forduljon az alkotmányos testületekhez. Ez esetben a törvényhozás illetékessége meg lesz óva önkénytes túlkiadások ellen. A Herbst-féle előirányzatban több van, mint amennyit a kormány 1879. első negyedére kivánt, s a kormány csak az esetben tehetne a 15 millió ellen kifogást, ha saját előirányzatát nem tekintette volna komolynak. Andrássy gróf : Dr. Herbst ő excja oly nyilatkozatot tett, melyet szívemből elfogadok, kiemelvén a különbséget a két előterjesztés közt s hangsúlyozva, hogy legalább ezen előterjesztést vonjuk tárgyalás alá. A dolog érdemleges részét tekintve tökéletesen magamévá teszem a közös hadügyminiszter előadását és azt hisem, hogy az elfoglalt területen könnyen az a félelem támadhatna, vájjon ott fognak-e maradni csapataink, minek következtében az a kérdés, vájjon ott fognak-e maradni csapataink, valamely határozattól függővé tettnek látszhatnék. Ezen benyomást minden körülmény közt kerülni kellene. Ez alkalommal ő excra az előkészületekről és azok módozatáról is szólott. Ezekre vonatkozólag tegnapi beszédemben megtettem észrevételemet. Remélem, hogy előadásom sokakat meggyőzött, ha nem is mindenkit. Csak röviden restimmálom, hogy a kormány elegendőnek véli, hogy az occupátiót, midőn ez szükségessé vált, egész Európa beleegyezésével elvállalhatta és azt politikailag oly alakba hozta, melyen külellenség nem talált gáncsolni valót s hogy csapatainknak egy állam sem, még az sem szegült ellent, kinek tartományai occupáltattak. Áttérek most előttem szóló beszédének másik részére és teljes köszönettel és egész bensőmből csatlakozom azon hazafias szavakhoz, amiket a hadseregről mondott. Azonban itt tán nincs különbség az ő és az én felfogásom közt, hanem csak azon benyomás közt, melyet én csapataink sikeréről nyertem és azon impressió közt, melyet sokakra tettek. Mi Ausztriában egy régi bajban, a pessimismusban szenvedünk. Oly sokat és oly gyakran hallottuk kérdésessé tenni védtörvényünk jóságát, a hadszervezet helyességét — mely akkor még nem volt kipróbálva — hogy diadalmi menetre volt szükség s csak igy lehetett bebizonyítani, miszerint az Aclatius-ügyak, melyek nem a külföldtől kölcsönzött, hanem eredeti osztrák eszmét képeznek, valóban jók lehetnek. — Ugyanezen pessimismus nyilatkozott az okkupáczióra vonatkozólag is. Hallottam hangokat, hogy az actió terén nem mehetünk előbbre, hogy tétovázunk, mert tudva van, hogy a hadsereg mindenben fogyatkozást szenved, hogy az csak papiroson van meg s igy tovább. Most hálistennek mindez rektifikálva van, és egész más világításban tűnik föl. Én azonban mondhatom, hogy mindig e nézeten voltam. Nekem előre vak bizodalmam volt hadi akciónk eredménye tekintetében. Mert meg voltam győződve, hogy elég hadseregünknek csak egy zászlóalját munkában látni, azon szorgalmat, kitartást, odaadást szemlélni, mellyel mindenki, nemcsak a táborszernagy — mint kollegám említé — hanem lefelé menve messzire, hivatásának él, hogy meg lehessen érteni, mikép vezetett ezen munka ezen példa oda, hogy azt lehet mondani, miszerint nincs az egész monarchiában rang, mely az összes anyagi előnyöknek és számítálásoknak oly teljes félretételével élne, mint nálunk a hadsereg. Rám nézve tehát nem állott fönn semmi kétség aziránt, hogy a siker olyan leend, aminő volt. Azt hiszem a politikai helyzetnek egyik és pedig nem a legrosszabb oldala abban fekszik, hogy ma ezen meggyőződés befelé átalános lett, s hogy kifelé is barát és ellenség egyaránt tudja, hogy minő erőre számíthat Ausztria-Magyarország, ha valaha abba a helyzetbe jutna, hogy fegyverét a döntés mérlegébe dobja. Dr. Russ csatlakozik Herbst indítványához, mint amely minden követelménynek, de kivált az alkotmányosság követelményeinek leginkább megfelel. A 15 milliót elegendőnek tartja , magasabb átlagösszeget csak az esetben szavazhatna meg, ha a miniszter vagy K. Ceschi részletes indokolást adna s nemcsak katonai adminisztratív tekintetekre hivatkoznék. Andrássy : A t. előttem szólott egy kis kirándulást tett a sajtó terére, melyre magamnak néhány megjegyzést kell megengednem. Őszintén bevallva, minden ellenvetésre el voltam készülve, csak amaz ellenvetésre nem, hogy a napi sajtóra túlságos befolyást gyakoroltam. Ha ezt bizonyára nem vethetik szememre, bizonyára semmi kormány felől se tételezhető föl, hogy híveinek és barátainak a napi sajtó terén megtiltja a kormány ellen intézett támadásokra felelni. Ha ide átlövetik, a meglőtteknek kell, hogy szabad legyen visszalőni. Demel megjegyzi, hogy Ausztriában nem létezett pessimismus, de oly események és viszonyok álltak be és lettek teremtve, melyek az egészen más irányban uralkodó pessimismust aggasztó módon növelték. Russ: Én nem tettem felelőssé a kormányt bizonyos orgánumokért s csak olyanokról beszéltem, melyek félhivatalosoknak tekintetnek. Különben rágalmazások sohasem érvek. Liechtenstein herczeg támogatja Ceschi indítványát s azon ellenvetés ellen, hogy az előterjesztés nagyon átalánosan van tartva, megjegyzi, hogy most pontosan nem lehet megállapítani a szükségletet, az csak később lesz lehetséges. Még a csapatok Boszniába menetelét véve irányadóul, az hat hónapnál előbb nem eszközölhető, erre nézve a 20 milliót megfelelő összegnek tekinti. Dr.Bereuther nem kételkedik,hogy az okkupácziós annexió lényegileg ugyanaz, átlátja, hogy a kormány jobban szereti az okkupáczió szót használni, mert könnyebben felelhet a kellemetlen kérdésekre, mint volt Giskráé is. Amit Andrássy felett az is mutatja, hogy annexióról van szó, mert szerinte addig fog tartani az okkupáczió, míg a törökök nem gyűlölik a keresztyéneket s megfordítva; ezt fiaink sem érhetik el. Jogosultnak tartja a kérdést, mennyiben gondol eleget tenni a közös kormány az illetékességi okoknak? Vajjon igaz-e, hogy a törvényhozó testületekben a kormány előterjesztéseket akar tenni, hogy a delegáczió hatásköre az okkupárt tartományok administrátiójára nézve szabályoztassék ? Andrássy: Teljesen osztom azon többször hangsúlyozott nézetet, hogy szemben azon fontos okokkal, melyek a delegátió tisztelt tagjait Bécsbe hívják vissza, illő lesz, hogy oly fontos kérdések, mint az occupált tartományok polgári kormányzatának rendezése, részleteikben ne tárgyaltassanak. Ennél fogva azon kérdés, vájjon s mennyiben szükséges a r'aftri közreazíratás az iakuujaujch»w.. még tovább is függőben hagyatik, bővebb beható megbeszélés végett. Különben sincs a kormány jelenleg azon helyzetben, hogy e kérdésről már ma positív nyilatkozatot tehessen. Dumba: Már régebben fel akartam szólalni azon indokolás ellen, mintha nem lenne időnk e javaslat alapos megbírálásába belebocsátkozni, mert fontos dolgok Bécsbe a reichszájbba hívnak bennünket.Erre hivatkozva szólt a hadügyminiszter s most a külügyminiszter egyenesen kijelenté,hogy a kormánynak csak erre való tekintettel nincs kifogása a Herbstféle javaslat ellen.Kötelességemnek érzem kijelenteni, hogy ez az indok egyátalán nem áll, mert nekünk bőven lenne időnk e kormányjavaslat legalapobb tárgyalására is. Nem bocsátkozunk azonban tárgyalásába ugyanaz okokból, melyekből fogva az 1878-ai póthitelről szóló előterjesztést nem fogadtuk el; meg akarjuk védni, meg kell védenünk a reichstálb számára a maga jogkörét; ha átalányösszeget megszavazunk, azért teszszük, mert tekintettel vagyunk vitéz hadseregünkre. Arról gondoskodni oly nagy kötelességnek tartjuk, hogy még alkotmányos aggodalmakat is mellőzünk miattuk. Neuwirth előtt tegnap óta tisztán áll, hogy a miniszter politikája az annexióra céloz. Erre pedig szóló mit sem szavazna meg. Derék hadseregünk számára azonban megadandónak véli a Herbst által megajánlt összeget, melyből az ki fog jöhetni mindaddig, míg letelik a berlini szerződés ratifikácziójától számított kilenc hó, amelynek elmúltával Oroszország kénytelen lesz, ha a berlini szerződést respektálni akarja, Bolgárországból kimenni; ennek bekövetkeztével a mi csapataink is haza hívhatók lesznek. Attól tart különben, hogy a Herbst-féle javaslat végső passzusát a kormány felhatalmazásnak találja venni az előirányzat áthágására. Andrássy gr. külügyér: Az előttem szóló megemlítette, hogy a berlini szerződés szerint az orosz csapatoknak május 1-ig el kell távozniuk Bolgárországból. Ez a kormány álláspontja is, s ő felségének a delegácziókhoz intézett beszédéből meggyőződhetett bárki, hogy a kormány a berlini határozatok becsületes végrehajtásához szorosan ragaszkodni fog. Ez azonban csak egygyel több ok a kivánt összeg megszavazására. Az állás, melyet csapataink ott, ahol vannak, elfoglalva tartanak, ránk nézve szerfölött előnyös. Nem értem különben, hogy hozható az a kiürítési kérdéssel összeköttetésbe. Nem ismerek kormányt, melynek szándékában lenne kötelezettségeinek meg nem tartása. És ma vettem a hírt, hogy nemsokára várható az orosz követ s a porta közi egyezmény létesítése a török terület kiürítése iránt. A berlini szerződés keresztülvitele tehát folyamatban van. A kormány határozottan jelezte álláspontját a berlini szerződésre nézve s nem hiszem, hogy abból ellene lehetne érvet kovácsolni. Sturm jogosnak tartaná, hogy az összes okkupativ költségeit megtagadják, mert nem történt alkotmányos után s csakugyan nagy önmegtagadás kell hozzá, hogy azt mégis megszavazzák. A kormány tartoznék ezt elismerni, miután most 15 millió átlagot kap s talán azontúl még többet is. Ezért idejekorán kellene a törvényhozó testületekhez fordulnia. Widmann azt hiszi, hogy új évkor sok szállítási szerződés leend s a 15 millió nem lesz elégséges. Herbsttel egyetért abban, hogy a 79-ki előterjesztéssel teljesen analóg a 78-ki póthitel s örvend, hogy ő exczellentiása e tekintetben egészen megtért. Dr. Herbst erre, kié a zárszó, először is Widmann ama megjegyzése ellen fordul, hogy ő (Widmann) más nézetre tért. Az ajánlat annak a szoros keresztülviteléről tanúskodik, ami az 1878-ki kölcsönelőterjesztésben is megjegyeztetett. Ezután viszszatér Andársy grófnak a sajtóra tett megjegyzéseire. Azt mondja, hogyha a kormányhoz közel álló sajtó magatartásáról panaszkodnak, mindig hiányzik, aki azért a felelősséget magára venné. Tehát nehéz megismerni, melyik minisztérium, melyik rendelkezési alap támogat ily támadásokat. Különben a dolognak nem tulajdonít további fontosságot. Szóló ezután a hadügyminiszterhez fordul s megemlíti, hogy ha ez az idő rövidségét, mely a delegáczió tagjait a birodalmi tanács egybehívásától elválasztja, érvül hozta fel, ez argumentum javaslatának indokolásában egy szóval se lett idézve. A javaslat maga elvben mindenütt helyesléssel találkozott, tehát, csak amennyiről lehet szó. Itt a kormány előterjesztését csak megközelítőleg vehetni alapul s alig lehet a felén túlmenni. A delegácziók jókori igénybevétele netáni további kölcsönök számára hétszeresen szükségesnek mutatkozik, Andrássy gróf ama nyilatkozatával szemben, mely szerint a kormány a czivil-kormányzatra nézve Boszniában még nem foglalt el állást. Ha még nem is foglalt állást 1867- iki törvényeink, melyek Ausztriában és Magyarországban egyaránt érvényesek, rég foglaltak el állást, és a közös ügyeket pontosan meghatározták. E közös ügyekhez azonban Bosznia civil kormányzata határozottan nem tartozik. A magyar felirat is kijelenti, hogy a törvényhozó testületek illetékességét e kérdésben nem szabad ellenőrizni. Állításait egybefoglalván, csak oda nyilatkozhatik, hogy amaz indítvány ellen, az előterjesztésbe bele nem bocsátkozns, nem történt ellenvetés, hogy annak a szükségességét átalánosan elismerik, hogy a csapatok eltartásáról az átlagos összegek útján kell gondoskodni, de nézete szerint az összegnek nem szabad túlságos nagynak lennie. Andrássy : Dr. Herbst ő excellentiája, az indítványtevő, ez alkalommal, mint maga megjegyezte, per tangentem a rendelkezési alap kérdését is érintette. Ha ez irányban néhány megjegyzést engedek meg magamnak, ez nem közönséges álláspontról történik, ez nem személyes kérdés, hanem fontos kérdés minden kormányra nézve, mely sürgősen követeli, hogy közelebbről megvilágosíttassék. Nálunk Ausztria-Magyarországban az alkotmányos elv, ha az egész kontingenst is veszszük szemügyre, a legszélesebb értelemben jutott valódi alkalmazásra. Ez elv azonban abban áll, hogy a kormány a többség kifolyása legyen. Ha ama nézet érvényre jutna, hogy mindenki, ki a sajtó terén valamely kérdésben a kormány oldala mellett áll, már magában véve összefüggésbe akar hozatni a rendelkezési alappal, akkor oly kormány, melynek mint minden más félnek a napi sajtó terén támogatást kell keresnie és találnia, abszolút lehetetlenség volna s ez már előre minden ellenzékre nézve nyereség volna. Különben bizonyára senki, a t. indítványozó sem fogja akarni félreismerni, hogy Ausztria-Magyarország egész állása kifelé és szomszédos területeivel szemben, égető szükséggé teszi, hogy a rendelkezési alap hovafordítását sokkal fontosabb államczélokra kell feltartani. Bylandt-Rheidt gróf hadügyminiszter teljesen egyetért ama nézettel, hogy egy átlagos összeg esetleges engedélyezése csak utólagos beszámítás mellett történjék meg. Abban a nézetben is teljesen megegyezik, hogy az átlagos összeg a felén belül vagy talán felén alul számozható de arra kell utalnia, hogy az első hét negyed részére a kormány részéről egészben több mint 21 milliónyi összeg vétetett igénybe, hogy tehát az indítványozott 30 milliónyi összeg is a felén alul van. Ajánlja tehát Ceschi indítványának elfogadását. Herbst indítványa erre egyhangúlag elfogadtatik; ezután következett Ceschi báró indítványa fölötti szavazás. Ez indítvány 7 szóáltal vivovautaoiztatik s azután Herbsté 15 millió engedélyezésére nagy többséggel fogadtatik el. Ezután a napirend legközelebbi tárgyára tértek át, vagyis Schaup delegátus jelentésének átalános szövegéhez a külügyminisztérium budgetjéről. A terjedelmes jelentés fölolvasásához hosszas vita fűződött, melyben Andrássy is részt vett. Schaup visszautasítja ama vádat, hogy e jelentés szerkesztésével átlépte föladatát, mint jelentéstevő. Természetes, hogy az egész jelentés vagy egyes részeinek elfogadása vagy el nem fogadása a bizottság dolga. Andrássy: Felfogása szerint a jelentéstevő feladata a tanácskozás eseményeit összefűzni és híven visszaadni. E felolvasott jelentéssel szemben azonban határozottan tagadnia kell, hogy az a tanácskozások eredményeit egybefoglalja. Ez nemcsak sok, de sőt a legtöbb pontban ítéletet tartalmaz oly kérdések fölött, melyeket a bizottság soha nem is érintett; igyz, a 60 milliós hitel hovafordítása fölötti nyilatkozat, s itt speciálisan az a kérdés támad, lejális-e, a kormány egy egész előterjesztéséből egyes szavakat és mondatokat tetszés szerint kiszedni, és azokból célzatos következtetéseket vonni, holott, ha a dolog a bizottságban szóba jött volna, a kormánynak lett volna alkalma más részekből, úgyszintén előterjesztésének összefüggéséből bebizonyítani, hogy a kölcsön nem fordutatot rendeltetése elleni czélra, hogy a parlamenti testületeket meg nem csalta és ha az ügyet discussió elé hozzák, a miniszter nagyon örült volna, megtalálni végre a kedvező alkalmat, hogy formulázott vádakra feleljen. Azt azonban nem képzelhette, hogy ily vádak, anélkül, hogy megfontoltatnának és megvitattatnának egy kollektív elfogadás tárgyai lehetnének. Ez azoban a felfogás dolga. Szóló ezután egyes mondatokat idéz a 60 milliónyi kölcsönről szóló előterjesztésből, melyek a jelentéstevő végkövetkeztetése ellen szólnak, így p. azt a mondatot, hogy a kormány el van tökélve az európai jogokat Európával egyesülten, a mieinket azonban saját hatalmával védeni meg s azután folytatja, hogy csak találomra vette ki ezt az egy pontot mivel a jelentés egyszeri felolvasása után annak minden pontját nem tarthatja meg emlékezetében. Resumálja azonban felfogását abban a kérdésben : Kifogástalan végkövetkeztetésekkel kiszakított mondatokból oly dolgok fölött határozni, melyek a bizottságban szóba sem jöttek s várjon legális módon oda tehető-e az eddigi diskusszió eredményekép ? Ez azonban nem a fődolog. Egészen a bizottság hatáskörében van indokolás nélkül is e jelentés értelmében határozni és mondani. Ezek a mi nézeteink, ez a bizottság fölfogása. Csak azt az egyet kell konstatálnom, ez az okirat formája és tartalma szerint vád és nem jelentés. Vádirat és bizalmatlansági szavazat s én a művet e tekintetben teljes szívembőlteljesnek mondom. Talán hamis helyzetben lettem volna, ha magam akartam volna ily szavazatot mesterségesen előidézni. íme, most az teljes formában itt fekszik, dőljön hát el, egyetértenek-e és ki ért egyet e szöveggel, jól lehet, ahogy én fölteszem, önök előtt oly kevéssé lehet ismeretes, mint előttem, mert hogy ismerjék, mégis valami módon tárgyalni kellett volna s ez nem volna egészen rendjén, mivel kifogástalan eljárásmellett a minisztert is hozzá kellett volna vonni egy ily tárgyaláshoz. Kijelentem, hogy egyszerű bizalmatlansági szavazatnak tekintem és alkotmányos érzületemet, melyet táplálni büszke vagyok, ezzel szemben kimutatni szándékozom. Giskra. Védelmezi Schaup álláspontjának korrektségét, s indítványozza, hogy először szavazzanak Schaup. Tiltakozik Andrássy állítása ellen, hogy a tárgygyal ezélzatosan bánt el s tagadja, hogy a 60 milliónyi kölcsönről szóló jelentésből néhány mondatot kiszakított s kijelenti, hogy álláspontjáról a jelentés szabályonként f elbánásának egyátalán nem szegül ellent. Andrássy: Részletes tanácskozás csak uj diskussziókat fog előidézni s neki a maga részéről a jelentés elfogadása ellen nincs kifogása. Igazán kár volna e munkából valamit kitörölni. Herbst hangsúlyozza, hogy nem lehet a fölött kétség, hogy, ha a többség a jelentés elfogadását határozza el, a bizottság egy új határozatával állnak szemközt. Neuwirth a jelentés szakaszonkénti tárgyalása mellett van. Sturm megjegyzi, hogy a kérdést tárgyilagosan kell tárgyalni s nem ily ingerült módon. A vitát ezután is folytatják tekintettel az ügyrend megállapitására s végül a szavazáshoz fognak. Ennél először is a szakaszonkénti tárgyalás 8 ellen 10 szavazattal visszautasittatik. A felsőház tagjai a szakaszonkénti tárgyalás mellett szavaztak. Ezután a jelentés elfogadása fölötti szavazás ment végbe, melynél Czartoryski, Khevenhüller, Widmann, Ceschi, Latour és Lichtenstein nemmel, Bareuther, Dehne, Demel, Dumba, Giskra, Kuranda, Neuwirth, Ritter, Russ, Schaup, Sturm és Walterskirchen igennel szavaztak. A jelentés tehát 6 ellen 12 szavazattal el van fogadva. Az ülés ezután bezáratott. A m. t. akadémia ülése. Budapest, decz. 2-án. Elnök : Pulszky Ferencz. Tagok s hallgatók csekély számmal. Az első előadást, mely egyúttal székfoglaló is volt, Keleti Gusztáv tartotta Deák Ferencz emlékszobráról. Mindjárt értekezése kezdetén kiemeli, hogy a gyűjtés anyagi sikere magában véve nem biztosítja a szoboremlék művészi sikerét. A szoborbizottság a pályázat hirdetésében nem terjeszkedhetett külön kívánalmainak széptani fejtegetésére, melyek a feladat sikerét föltétezik. Részletező irányzást különben a hazai művész inkább nélkülözhet, szerző a fejlettebb külföldi művészet részvételében nem látja föltétlen biztosítékát a sikernek. Aesthetikai s nemzeti aspiratiók szempontjából e kérdést, akarva nem akarva, a régi remekkor szobrászati elveiből kiindulva kell fejtegetni. Mai szoborművészetünk is a régin sarkallik. A főkülönbség közöttök az, hogy ott a Symbolismus föltétlenül uralkodik, míg itt az egyéni vonások kerekednek felül. Amott tiszta egyéniség, az alak ideális tökélye, itt az individualismus fanyarabb történelmi mellékízzel. A régi szoborművészetnek nem fő czélja a lelki élet kifejezése, az újkorinak e részben nagyobb tere nyílik. Ennek szyltörvényei azonban még fejletlenek, aesthetikájának szabatosabb módszere a távolabb jövőnek van fentartva. Deák Ferencz szoboremléke kiválóan szép feladat, de sok nehézséggel kapcsolatos. Sikeres megoldásának külső föltételei kedvezőtlenek. Deák alakja termete ugyanis nem volt plastikai, annál kedvezőbbek azonban a belső föltételek; nagyszabású valóban antik jellemének plastikai nyugalma, méltósága által. (A nemzet passiv ellenállására emlékeztetve.) Első kellék a történelmi momentum helyes megválasztása, szobrászati műnyelven: a testállás és mozdulat (attitude) minősége, melyben a lelkűlét méltó kifejezést nyerten. Ez próbára teszi a művésznek úgy műszaki képzettségét, mint szellemi magaslatát. Deák Ferencz, mint az önmérséklés és lelki egyensúly élő symboluma, az állam feje anélkül, hogy a kormányon ült volna, a nemzet önzetlen, bölcs tanácsadója legczélszerűbben ülő alakban volna az emlékművön megörökítendő. E felfogást ajánlja alakilag is néhány a remekkorból fenmaradt s több újkori szép szobormű példája. A szükséges eszményítés szempontjából helyeselhető a pályázathirdetés ama kívánalma, hogy Deák Ferencz alakja úgy legyen ábrázolva, amilyen a 60-as években volt, mielőtt a kor és betegség súlyos nyomai rajta észrevehetők voltak. Minda mellett óvakodni kell a művésznek az élethűség túlzásától, melyet Quintilian elitél e szavakban: millius in veritate. Az eszményítés csak a legszigorúbb stylszerűség által érhető el. A szoboralak ruházatának kérdése vitára ma már alig adhat alkalmat. Nincs, aki Deák Ferenczet római tógában vagy az antik remekkor ideális mezében akarná állítani a talapzatra. Legfölebb arról lehet szó, vájjon nemzeti díszruhában vagy egyszerű polgári öltönyben ábrázoljuk-e? Mindkét nemű ruházat a szobrászati kívánalmak szempontjából egyaránt kedvezőtlen. Szerző, Deák egyszerűséget kereső jellemének lélektani indokaiból fejtegetve a kérdést, a polgári öltöny mellett nyilatkozik, mely az ülő alakhoz jobban is illik. A szobor ércéből öntessék, mert ez, eltekintve, hogy az idők viszontagságaival jobban daczol, alkalmasabb is újabbkori nagy férfiak emlékének megörökítésére. A szobormű talapzatának önálló jelentősége nincs. Rendeltetése, hogy a szobrot a köznapi forgalom érintésétől elszigetelve, magasra kiemelkedőnek mutassa. Kívánatos, hogy a fenforgó esetben a rendelkezhető összeg arányában, a legnemesebb kőanyagból, szerény s nem kidomborodott renaissance stylben készüljön, mely korunkhoz közelebb álló s a szoboremlék építészeti környezetéhez s a főalak polgári öltözetéhez is jobban illenék. Szerző mindezen kérdésekben csupán az irányelveket kívánta foglalni, melyek a Deák szobor fölállításakor tekintetbe jönnek. A beküldött pályaművek bírálatába bocsátkozni ezúttal nem szándékozik. A közönség azt úgy is ismeri már a megjelent szakavatott bírálatokból, de maga a szerző is tagja lévén a bírálati bizottságnak, csak félreértésekre adna alkalmat, ha egyéni ítéletét ily tekintélyes helyen már előre kimondaná. Remélhetőnek is tartja, hogy a szép feladat megoldása magyar művésznek sikerüljön. (Éljenzés). A fődolog azonban — hogy sikerüljön. Az éljenzéssel fogadott s élénken írt előadás után Gregus Ágost olvasott fel egyes részleteket »Shakespeare jellemzése módjáról.« Shakespearenél átalában többet nyom az egyén, mint a viszony. Az alak ismét typus lesz, mely azonban mindig egyéni vonásokkal is bír. Othelló p. nemcsak a féltékenység eszméjének képviselője, hanem élő egyén is. Az Idealismus egyesül a realismussal. A szinmű-írónál szűkebb terjedelme folytán a jellemzés nagyobb vonásokban történik, mint a regényírónál, mégis a Shakespeare színműveiben előforduló 920 alak közül legalább fele teljesen élethű. Ehhez képest Shakespeare szerkesztése, melyet sokszor megróvtak lazasága miatt, tulajdonkép benső. A lélektani fonal vezeti az olvasót a mese tekervényes utain át. A hangulat táncza nála soha sem szakad el s ez idézi elő a hatást. A cselekvény a katastróphában érvén el tetőpontját s érdeklődésünk központját s erre fordít Sh. főgondot. Hősei közül csak egy, Coriolan, fordul meg útjában, de az is készen. Művészi érzéke szereti hőseit. Kisebb jelentőségű párokkal összeállítva, párhuzamos helyzeteket tüntet fel, kettős vagy épen hármas mesét csomósít (Antonios Scylok.) A párhuzamosságok nála ritkán fordulnak elő s akkor is inkább ellentétek, valószínűleg azon okból, hogy a főcselekvény kiemelkedjék. Ezen ok vezeti abban is, hogy még a clownok sem lesznek önállóak