A Hon, 1879. április (17. évfolyam, 79-105. szám)

1879-04-01 / 79. szám

gy majd jó ára lesz az életnek. Most eg­­­ fejlődtek az ország gazdasági viszo­hogy minél tartósabbak a rossz aratási évek, annál alacsonyabbak lesznek az árak is, és ez az az új jellemvonás, mely megfontolást igényel. Nem lehet kétség az iránt, hogy a nemzeti va­gyonnak 80 millió font sterlinggel csökkenése, mely egy osztályt ért, lassan kint érezhető lesz az egész ország által s nem csak a gazdaságban idéz­te elő pressiót, han­a a kereskedelem és üzlet terén is. De vannak más okok. Teljesen lehetetlen tagad­ni azt, hogy a külföldi verseny a mezőgaz­­dasági érdekekre igen károsan hatott. Az ország figyelmeztetve lett arra, hogy ha egyszerre meg­sz­önteti a védvámos rendszert, ilyen következmények­re el kell készülve lennie. Az idegen mezőgazdasági terményeknek immens behozatala nagyon túlhaladta a népesség növekedéséből eredt nagyobb keresletet (Hear, hear). Ez az oka, hogy hogy mért vannak a jelen árak. Össze­hasonlítva 1867-et és 68-at 1877 és 78-at azt látjuk, hogy 67- és 68-ban 8 millió quartert tett a gabnabehozatal, de 1878-ban 13.840,000 quarterre nőtt, holott pedig a lakosság időközben csak 3 millióval emelkedett. A behozatali növekedés pedig mégegyszer annyi lakos élelmezésére is elég­séges volna. Ezt a pontot kell vizsgálódásunk tárgyává ten­ni. De tovább menve önámitás azt hinni, hogy a de­­pressio sokkal inkább érezhető a mezőgazdaságban mint az iparban és kereskedésben. Ellenkezőleg áll a dolog. A mezőgazdaság kevesebbet termel most mint ennek előtte. Közel egy millió hold föld elvona­tott az eke alól, a külföldi gabna behozatal miatt. De máskép áll a dolog az iparban és a kereskedés­nél. Amikor kereskedelmünk terjedelme egyátalán nem csökkent. Valótlan az, hogy mi piac­ot vesztünk, vagy hogy külföldiek sikeresen versenyezhetnek velünk. Egyes ágakban a dolgok fejlődése szerint természet­szerűleg mások is versenyezhetnek ugyan velünk, de a termelés nagysága azért változatlan maradt. Keve­sebb lehetett a tiszta nyereség, különben nem volna de­pression de az ipar volumene ugyan az maradt, ugyan oly nagy mennyiségű árukat készítettünk, és nincse­nek piaczok melyekről kizártak volna. Statisztikai adatok bizonyítják ezt. Kivitelünk volt 1873-ban 250 millió sterling, 1877-ben 198 millió, látszólag 56 millió volna a különbség. De ha tekintetbe veszszük az árakat, azt fogjuk látni, hogy az utóbbi év adataira a döb­bent árakkal tán egy millió különbséget sem tesznek (Cheers). Világos tehát, hogy az üzleti depressio nem származik termelési képességünk csökkenéséből, hanem csak­is onnan van, hogy évről-évre alacsonyabb lett a javak ára. Ez is igen fontos körülmény, mely komoly meg­fontolást érdemel. A harmadik oka a mezőgazdasági hanyatlásnak az arany megdrágulása, mely a másik nemes fémértéket is megváltoztatta. E tekintetben utal a gabna vámok eltörlését követő időkre. Átalános tett az elégületlenség, midőn hirtelen fellendülés kö­vetkezett. A californiai aranybányák okozták ezt. Öt év alatt 150 millió font sterling arany özönlött Európába. Az eredmény áremelkedés és ezzel az egész világ üzleti fellendülése lett. Most ellenkezőleg áll a dolog. Németország átmenete az aranyértékre igen megdrágítá az aranyat, s minnél drágább az arany, annál alacsonyabb lesz a javak ára. Ez a harmadik ok melyet szem előtt kell tartani. Nincs ország a világon melyben a britt far­mernek párját lehetne találni. (Cheers) Meg vagyok győződve, hogy lordság­ok ismerik ezek életének minden árnyoldalát , tudom hogy az a rokonszenv melyet önök irántuk kifejeznek, őszinte, de hiba vol­na azt hinni, hogy midőn a szenvedések oka lánczo­­latos, némi adó változtatásokkal helyzetükön segít­hetünk. De ha az adó igazságtalan, a parlament ezt orvosolni fogja, mint a múltban is orvosolta. Országgyűlési tudósítás. A kápvineli ház ülése márczius 31. Déli 12 órakor. Elnök: Ghyczy Kálmán; jegyző: Horváth Gyu­la. A kormány r­észéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gy. gr., Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Kemény Gábor, b., Bedekovich K. A múlt ülés jegyzőkönyének hitelesítése után az elnök bemutatja Csongrád megye közönségének Csatár Zsigmond által beadott kérvényét, melyben a Tisza-szabályozási műveletek megvizsgálására orszá­gos küldöttség kiküldését s e tekintetben gyors in­tézkedést kér. Kiadatik a kérvényi bizottsághoz. Nyári Jenő­­, a főrendi ház jegyzője jelenti, hogy a főrendek a mezőtúr-szarvasi másod­rendű vas­út kiépítéséről, továbbá a honvédelmi minisztérium elhelyezésére Budapesten, a várban emelendő állam­­épületről és az erre megkívántató költségeknek fede­zéséről, végül a tengeri kereskedelmi hajók lajstro­mozásáról szóló törvényjavaslatokat elfogadták. Szentesítés alá fognak terjesztetni. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság elő­adója beterjeszti az állandó pénzügyi bizottság jelen­tését az 1879. évi államköltségvetésről szóló törvény­­javaslat tárgyában. A holnapi napirendre tűzetik ki. György Endre a közlekedési bizottság előadó­ja bemutatja a román fejedelemséggel, vasúti csatla­kozások iránt, 1874. évi május 31-én kötött egyez­mény némely határozatai megváltoztatásáról szóló törvényjavaslat tárgyában a közlekedési bizottság je­­tését a külön véleménynyel együtt. Az osztályok mellőzésével fog tárgyaltatni a budget törvényjavaslat után. Trefort Ágost miniszter , Csatár Zsigmond­­nak a németkéri állítólagos őserdők eladása és az illető terület ingyenes haszonbérbe adása tárgyában tett interpellác­iójára válaszol. Az interpelláczió első pontja így szól : »Van-e tudomása a miniszter úrnak, hogy az egyetemi ala­pok tulajdonát képező 500 kát. hold erdő Deutsch urnak 22.000 frtért lett eladva?« Erről van tudomása, mert ha nem volna, való­ban nem érdemelné, hogy csak 24 óráig is miniszter legyen. Ez üzlet azonban nem úgy történt, a­mint azt Csatár előadja, mert nem 500 kát. hold, hanem 371 kát. holdnak adatott el a fája s nem 22,000 frtért, hanem 25,650 frtért, már pedig 10,000 holdnál 129 hold nem tenne különbséget ép úgy mint nagy ösz­­szegnél nem tenne különbséget 3650 frt, de ezen te­rületnél és ezen összegnél ez lényeges különbség. Az első pontra azonban e válasz nem volna ki­elégítő s nem lenne megnyugtató, ha nem adná elő ezen egész üzlet menetét és lefolyását. A németkéri határban az egyetemi alapnak igen is van erdeje, de nem őserdeje. Szent István korában, vagy ha nem akarunk annyira visszamenni, Mátyás király korában lehetett ott őserdő, de arról az erdőről, a­mely ott most kiirtatik, senki sem mondhatja, hogy ilyen, any­­agiszor lett az már kivágva. Bizony silány erdő volt az, a­hol egyenes fa is alig létezett, és a­melyet erdei legelőnek használtak. Felmerülvén az a kérdés, mit kelljen az egyetemi alap érdekében ez ősnek mondott erdővel tenni, voltak szakértők, a­kik azt állították, hogy ki kell vágatni és új erdőt ültetni, de mások oda nyilatkoztak, hogy azt az erdőt ki kell irtani, és mivel azt hiszik, hogy talaja jó, gazdasági, földmive­­lési czélokra lehet használni. Ekkor a fa megbecsül­tetvén, a szakértők a fát 2736 ölre, pénzértékét pedig összesen 18.000 írtra becsülték. Ekkor bocsátották eladásra. De nem ám úgy, a­mint az interpelláló szavaiból következnék, t. i. suttyomban, titkon, pro­­tectió útján, hanem offertek útján. Az offertpályázat az erdő kiirtására kihirdete­tett akt kép, hogy a legnagyobb offert-tevőnek fog ki­adatni három évre úgy, hogy ő a fákat kiirtani, a talajt tökéletesen kitisztítani tartozik nemcsak a tüs­kéktől, hanem a bokroktól is, úgy hogy az erdő há­rom év múlva minden tekintetben szántófölddé ala­­kíttathassék át. Jött több ajánlat és ezek közt legma­gasabbik a 22,000 frt volt. Keveselte az összeget, és így nem fogadta el az offerttárgyalás eredményét, hanem újat íratott ki. Ez alkalommal, mint az eredeti jegyzőkönyv bizonyítja, több pályázó jelentkezett. Janicsáry Mihály 22,000 frtot, a németkéri község bírája 23.000 frtot, Beck András 23,500 frtot aján­lott. A legnagyobb összeget Deutsch Sándor aján­lotta, t. i. 25,650 frtot. Ily körülmények között nem­csak joga, de egyenesen kötelessége volt az üzletet neki adni át. Neki, ki letette az óvadékot és kit hi­telre érdemes és fizetésre képes embernek ismernek. Ugyan mit mondott volna a ház, különösen pedig a képviselő, ha az offerttárgyalásokból gúnyt űzött vol­na? Várjon, ha ezt teszi, az offerttárgyalás nem vesztette volna-e el hitelét. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) A minisztérium ezen üzletnél is a legna­gyobb óvatossággal és korrektséggel járt el, úgy, hogy aláveti magát bármely bíróságnak a világon és tisztában van az iránt, hogy e bíróság eljárását he­lyeselni fogja. (Helyeslés jobbfelől.) Nem azért, mert Csatár követeli, de azon tiszte­letnél fogva, a­melylyel a ház iránt viseltetik, a két szerződést és az offert tárgyalásokra vonatkozó jegy­zőkönyvet le fogja íratni, s a ház irodájában le­tenni. (Felkiáltások jobb felől: Nem szükséges !). Méltózta­­tik majd ebből meggyőződni, hogy mennyire alapta­lan és légből kapott adatai vannak Csatár úrnak. (Felkiáltások jobbról: Amúgy is tudjuk!). Fenyegetődzik Csatár, hogy szóba fog hozni egy botrányos haszonbörüzletet. Ugyan ne méltóztassék magát genirozni (Élénk derülltség jobb felől) és ne tessék várakozni, hanem méltóztassék csak ezen ügyet indítvány vagy inter­pellate alakjában előterjeszteni. Ha nem sajnálná az időt, és nem tudná, hogy van képviselő, a­ki az interpellate eminens jogával vissza­él, elkészítettné az alapítványi birtokok és haszonbérletek lisztáját s át­adná azt Csatár úrnak, hogy ám interpelláljon minden szerdán és minden szombaton, nem fogja geni­rozni. (Élénk derültség és tetszés) Ezután beszédét így végzi. Azt kérdi a t. képviselő úr: Midőn ilyen híre­ket hall a képviselő és azok miben léte fölött kérdést intéz, illő-e vele úgy bánni, miképen elbánt vele a mi­niszter úr, holott épen a t. miniszter úr érdekében szólalt fel.« Ugyan ne méltóztassék az én érdekeimet vé­deni. (Nagy derültség.) Ne méltóztassék az én repu­­tátiómról gondoskodni. (Élénk helyeslés jobbfelől) hanem tessék saját reputátiójával bíbelődni. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Erre tehát többet nem válaszolok, mert a képviselő úrnak e tárgyban tett első felszólalása és a mostani interpellációja e kérdésre választ már adott. A t. képviselő úr mindig szenteskedik az ő jó intenzióival. (Derültség.) Hisz a pokol előcsarnoka is jó intenziókkal van kikövezve. (Zajos derültség.) Azt kérdi továbbá: »Ha mindezeket tudja, mivel lehet e részbeni mulasztásait menteni?« Én te hát, nem látok mulasztást. (Felkiáltások jobbfelöl: Mi sem!) Az igazolásnak és mentegetődzés­­nek tehát absolute nincs tárgyal, (ügy van­­ jobb­­felől.) Ezt bizonyítják adataim, de bizonyítja azon tény is, hogy én üzletet kötöttem egy oly tárgyra, a­mely az előtt az egyetemi alapnak évenkint 1400 frtot hozott, most pedig 5 évre 28,950 frtot, vagyis évenkint 5,790 frtot hoz. (Élénk tetszés jobbfelől.) Itt tehát mentegetődzőknek nincs helye. (Helyeslés jobbfelől.) Bocsánatot kell kérnem, t. ház, de az interpel­­lácziónak egyik pontját előbb kifelejtettem, s ez az, midőn a t. képviselő úr kérdi, 6-szor. Van-e tudomása a miniszter úrnak, hogy az élelmes Deutsch úr az egyetemi alapok által fizetett erdészt használta az ölfavágáshoz felügyelő­nek. Ez adta el a fát. Ez osztotta ki a földet albér­letbe, ez szedte be a pénzt, s Deutsch úrnak csupán annyi dolga volt, hogy elfáradt a pénznek az át­vételére.« Nekem, t. hát, erről nincs tudomásom, de vizs­gálatot fogok elrendelni és ha kiderül, hogy az er­dész úgy tett, a­mint itt állíttatik, és hogy incorrecte járt el, felelősségre vonatom őt és meg fog büntet­­tetni. (Tetszés a jobboldalon.) Azt kérdi végre a t. képviselő úr, hogy 10-szer.­­Ha pedig nem tudja, hogy azon hivatalnokok, a­kik a miniszter úr híre, tudta nélkül ilyen hazaellenes eladást eszközölnek, el lesznek-e mozdítva hivatalaiktól ?« Én ezen esetet kivéve, a­mely még kétséges, mert a visgálatot még nem ejtettem meg, nem látok a hivatalnokok részéről semmi mulasztást és vissza­­élést.És én attól tartok,hogy azon hivatalnokok a képvi­selő urat majd számadásra fogják venni. (Élénk de­rültség), mert büntetlenül senkit sem szabad ám rá­galmazni. (Élénk helyeslés a jobboldalon). Én tisztelem minden képviselő úr jogát és igy tesznek a hivatalnokok is, de sok embernek még­is ké­telye lehet az iránt, hogy van-e képviselőnek privilegiu­­ma impune calumniandi per totum regnum Hungáriáé. (Allénk helyeslés és tetszés a jobb oldalon.) Csatár Zsigmond mindaddig ragaszkodik ál­lításaihoz, míg a miniszter azt nem mondja: küldjön ki a ház kebeléből egy pártatlan bizottságot. (Élénk fel­kiáltások a jobboldalon: Nem szükséges!) A választ tudomásul nem veszi. Trefort Ágoston miniszter kijelenti, hogy a szerződést s a tárgyalási jegyzőkönyvet le fogja ten­ni az irodába, hogy a ház meggyőződhessék, váljon kinek az adatai igazak. (Helyeslés jobbfelől.) A ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. A holnap 10 órakor kezdődő és délután 3 óráig tartó ülésben tárgyaltatni fog az 1879. évi állam­költségvetésről, továbbá a pénzügyi bizottság átalá­­nos jelentésében rendkívüli szükségletre vonatkozó­lag foglalt határozati javaslat, mely a költségvetési törvényjavaslat tárgyalásáig függőben hagyatott. Ülés vége délután 1 óra 10 perczkor. A Karácsonyi-pályázat. Az akadémia mai összes ülésében lett eldöntve az 1878—79-iki Karácsonyi-pályázat eredménye. Szász Károly az ülés kezdetén bejelentette, hogy a kihordó hibája folytán a meghívót meg nem kapván, nem volt jelen a bírálók utolsó ülésén s azért az el­döntésben és jelentésben nincs semmi része. Ezután Beöthy Zsolt olvassa fel jelentését a pályázatról. A 200 arany ez idén komoly drámára volt kitűzve. A tizennyolcz versenymű közt, melyek egy népszínműi kísérletet kivéve, valamennyien »tragédiák«, tizenöt nem érdemes arra se, hogy csak czimük említése ál­tal is foglalkozzék velük az akadémia. Ezek szerzői­nek fogalmuk sincs arról, mi a tragikum s csak ke­vésnek arról, hogy választott hősük kicsoda. Ártatlan szenvedőkről és alacsony gonosztevőkről írtak bőbe-­ szédű históriát, a komponálásról, jellemzésről hal- a­vány fogalommal se bírnak, sőt írni se tudnak ma­gyarul, a­minek bizonyítására a jelentés igen mulat­ságos szemelvényt állított össze. Idézett továbbá a történetekben szereplő alakok közül is egy párt an­nak kimutatására, hogy a »hívatlan tolakodók« ciy­­nizmusa mint és mennyiszer sérti erkölcsi érzésünket szavakkal, tettekkel és jelenetekkel,­­a­ki szenvedélyt fejteni nem tud, — mondja a jelentés — az bűnt se merjen festeni. Az ilyen bűnöket nevezi a hamburgi dramaturgia »üres fejek nyomoru menedékének;« a ki a természetest nem tudja elhitetni, ne fogjon kivé­telesbe ; a ki nem képes kiengesztelni, az ne merjen sérteni; a ki nem költő, az ne nyúljon erkölcsileg ké­nyes tárgyakhoz, mert csak boszantani fog. Az átalánosságok után a jelentés bemutatja azt a három tragédiát: »Z r i n­y i P é t­e­r«, »Boris ez úr« és »Catilina« czíműeket, melyeket a bí­ráló bizottság megemlítésre méltóknak talált. Ezek­ről így hangzik a jelentés. Zrínyi Péter kétségkívül tanult és tehetsé­ges író hibás munkája. A szorgalmas históriai buvár­­lat, melylyel a Wesselényi-liga katasztrófájának rész­leteit tanulmányozta, érdeme és hátránya. A mily kevéssé készen adja tragikus hősnek a história Zrí­nyit, és úgy mutatja be ő. Nevezetességét inkább halálának, mint életének köszöni. Az égés darabban mit se tesz azonkívül, hogy belemegy a halál torkába. Az eszme, mely vezeti, a czél, mely felé tör, ép oly határozatlan, mint egész jellemei mely se forradalmi, se loyális, 88 nagyravágyó, sem önmérséklő. Hiszékeny­ségének áldozata s egy cselszövénynek, melynek szá­lai csak látszólag szövődnek előttünk, valósággal pedig kivül futnak a darabon. Mert se Julia szerelme, se Forstallé, ki épen olyan jezsuitának, mint maga Zrinyi forradalmi vezérnek, legkisebb befolyással sincs a cselekvényre, noha minduntalan előkerül. A Panajotti szereplése ízléstelen és durva. Azonban ez alap­fogyatkozásai mellett vannak érdemei is, így egy-két jól írt jelenete, minő a női büszkeség kitö­rése Zrinyinében, midőn oly tévedést vesz magára, melyben nem volt része. Vitnyédi halála; Spankau bevonulása Csáktornyára s az apáczák borzalmas megjelenése a németújhelyi börtönben. Néha élén­kebben folyó, máskor ismét elbágyadó dialógjai föl­vetnek egy-egy költői vonást, fordulatot, képet, de nyelve épen nem tiszta. Borisz czárban nagyobb meseszövő, de cse­kélyebb írói képesség mut­akozik. Szerzője az orosz történetnek azt a szakaszát dolgozza föl, melyből Puskin Borisz Godunovnak és Schiller az Al-Dimetriu­s-nak tárgyát merítették. A moszk­vai trónbitorló története, ki a kegyetlen Iván czár kisebbik fiát, Dimitrit, Uglics várában vízbe fojtatja, a nagyobbikat meg, a hülye Fedor czárt, maga gyil­kolja meg, a főurak pártjait egymás által buktatja meg s számos erőszakoskodás és vérontás árán a trónra jut, melyre egy zárdából hivatja meg magát. E cselszövények foglalják el a három első fölvonást, lakolása a két utolsót. Az orosz és német költő tár­gya, az ál-Dimitri győzelmes harcra képezi ezt, mely összefüggésbe van hozva az előzményekkel. Dimitri itt az igazi czárfiu, ki helyett más fúlt a vízbe, maga pedig Lengyelországba menekült. A kapocs azonban, mely a darab két felét összetartja nagyon mester­kélt : egy gyermekszerelem. A mese bizonyos durva furfanggal van szőve. Mesterségesnek elég mesterséges, de indokolása nem mindig kielégítő, így Baszmanoffot, a fővezért, csu­pán az az ígéret lánczolja Borisz kalandos és veszé­lyes vállalkozásához, hogy kicsiny leányának kezét majd egykor neki fogja adni. Az ügyes és ravasz csel­szövő legfontosabb titkát, Dimitri megöletését, az első jöttmentre bízza. A jellemfestés is, hol igen vastagon színezett, hol elnagyolt, így Borisz gonoszsága feles­legesen sok, borzalmat­ borzalomra halmoz, majdnem enyhület nélkül tombol. Saját nővérét, Irént is, ki Fe­dor czár neje, de Lobanov Ivánt szereti, szerencsét­lenné teszi, ez Ivánt rendelve a czár testőrévé, hogy Irén ki ne kerülhesse bukását s Fedor meggyilkolá­sának gyanúja Ivánra essék, mint Nági herczegre a Dimitrié. A dikezió rendkívül túlterhelt és semmi köl­tői színe. Itt-ott nyilatkozik némi erő benne de soha­sem új, meglepő gondolatok. Nem épen száraz, de mintha már minden szava el lenne csépelve. A­hol érzelmes vagy elmés akar lenni, ott épen ügyefogyott. Egy rövid, szerelmes dialógban Iván és Irén között képekért minden kigondolható világító szerhez folya­modik : csillag, sugár, lámpa, máglyatűz, halotti fák­lya. Igazi költői lélek sehol sem mutatkozik benne. Catilina a római történetből vette tárgyát. Hősének pártja az éhes, rongyos csőcselék, s Sulla ve­teránjai korhely lovagok, kiknek segítségével konzullá szeretne lenni Cicero ellen, ki taval is megbuktatta. A szenátus mindent elkövet ellene s egyik párthive, Lentulus, hírül hozza hogy a választást elhalasztot­ták. Catilina felkeresi Cicerót s szemrehányást tesz neki, hogy alacsony származása létére az urakhoz szegődött. Kiegyenlítés nélkül válnak el s otthon fe­lesége, Orestilla feddezésekkel várja, hogy már nem szereti, mert éjjeleit távol tölti. Férjének egykori kedvese, Fulvia hetaera, rajtuk tör, Catilina szerel­méért esedezik; de ez, hogy Orestillát megnyugtassa, durván utasítja el. A boszutól libegve távozó leányt megpillantja Curius, ki hasztalan eped érte s szive gyanút fog Catilina ellen, melyet ennek intései, hogy hagyjon fel Fulviával, csak növelnek. A választá­son a nép­párt megbukik s a bősz Catilina egy tit­kos összejövetelen forradalom tervét készíti el. Man­lius Etruriából hadsereget hoz a városra, melyet felgyújtanak s Cicerót meggyilkolják. Aztán kez­dődik Catilina uralma. A terv azonban dugába dűl. A bosszúvágyó Fulvia kicsalja a szerelmes Curiusból s bírül viszi Cicerónak. De szerelme gyor­san fölébred benne s cselekedni kezd Catilina éle­téért ; majd a mámorából kijózanodott Curius jó, szégyenében leszúrja Fulviát, azután magát. A láza­dás nem sikerült s Cicero a tanácsban száműzeti Ca­­tilinát. Ez haddal akar visszatérni s csak jelre vár. De párthive, Lentulus, a maga kezére köt odabenn szövetséget az allobrog-gallokkal, kik árulói lesznek. Az összeesküdteket elfogják, kivégzik s Antonius haddal indul Catilina ellen. Nincs menekvése többé. Beszédet tart seregéhez s hős módjára harczolva esik el. — Mivelt ész, komoly tanulmány és nem ügyetlen h­ős kéz munkája. Méltán emelhetni ki benne sike­rült korfestő részleteket, minő a felforgató párt zagy­va elemeinek bemutatása az első felvonásban, s egy­két hatásosan kombinált jelenetet, minő Fulvia és Curius találkozása Cicerónál, s Catilina száműzetése a Jupiter Stator templomában. De igazi tragikai fel­fogásnak nem sok nyoma van benne. Mily halvány, szín és erő nélküli alak e Catilina, kinek csak fon­dorlatait ismerjük, rugóit és végczéljait soha ! Sose tudjuk, csupán Cicero elleni személyes gyűlölete, vagy egyéb is sarkalja, csak az-e a vágya, hogy a zavarosban halászhasson, vagy valami magasabb esz­me csalogatja. Catilina egyéniségének ép oly kevés realitása, tartalma, igazi súlya van, mint az eszmének, melyet állítólag képvisel. Pályája is, melyet megfut, nem a tragikus hősöké. Neki voltaképen soha sincs alkalma belekapni a sors kerekébe, mindig csak az akarásnál marad. Tettekre már nem jut ideje, csak a terveknél kénytelen megállapodni, melyeknek aztán egyike a másik után dugába dől, így egész élete nem egyéb a felsülések sorozatánál, mely egyátalában nem tesz tragikus hatást. Ez a darabnak a legfőbb baja, meg ezenkívül cselekvényének kétfelé szakadása. Az első mese Fulvia és Curius halálával s Catalina száműze­tésével véget ér; a második Lentulussal kezdődik. S még, szerencsétlenségre, az első sokkal jobb és érde­kesebb a másodiknál. Különben sok fölösleg is csú­szott be azon a réven, hogy a kor állapotait fesse , így Cicero családjának teljesen szükségtelen szerep­lése. Shak­pere-reminisczenczia is találkozik, mint Catilina és Orestilla első jelenete, azután a Mars-me­zei népjelenetek. A nép ingatagsága meg lenne, de Antonius beszéde nincs meg; a kettőnek pedig épen annyi köze van egymáshoz, a­mennyi különbség van Bestia tribün és Antonius között. Cataliná­ban minden tisztán van dolgozva, de lendület és költői erő híján. A diketió elég szabatos, nem áradozó, nem túlterhelt, nem világos, de e negatív előnyein túl kevés pozitív érdeme van. Mindezek alapján — minthogy a pályaművek valamennyien a konc­epczió tisztasága, az alkotás biztossága s az előadás költőisége tekintetében na­gyon fogyatékosak s drámai, színi és nyelvi tekintet­­ben becsesnek egyik se mondható — a bíráló bizott­ságnak a döntő ülésen jelen volt négy tagja egyhan­gúlag azt javasolja, hogy a kitűzött jutalom ez idén ne adassék ki. Ezután Gyulai Pál titkár bejelenti W­a­s­s Sámuel gróf akadémiai tag halálát. A budapesti ügyvédi kamra közgyűlése. — már ez. 31. A budapesti ügyvédi kamara ma tartotta köz­gyűlését H­ó­d­o­s­s­y Imre elnöklete alatt, a megye­ház üléstermében. A választmány jelentéséből fölem­lítjük, hogy a lefolyt évben 57 ügyvéd jelentkezett fölvételre a kamránál, hogy az megtagadtatok hat­nak, s végül hogy a lajstromból kitöröltetett rendes utón (önkéntes lemondás, kinevezés, halálozás és el­költözés folytán) 33, fegyelmi vétség miatt 4, büntető bírósági végzés alapján 1. Az ügyvédek létszáma 1878. végével 791-re rúgott (szaporodás 1877-hez képest.,13). Ügyvédjelölt 220 jelentkezett fölvételre ; a föl­vétel megtagadtatok 41 jelöltnek; kitöröltetek 91 (azok közül ügyvéddé felavatás folytán 44, 23-al ke­vesebb, mint 1877-ben.) Az ügyvédjelöltek létszáma 798, 93-al több, mint 1877-ben. Zugirászat miatt a kamara ügyésze kilencz egyén ellen emelt panaszt. 1878. év folyamán 1064 fegyelmi beadvány érkezek be; elintézetlenül maradt az év végén 20; fegyelmi panasz 108 ügyvéd ellen 143 adatott be ; rendreuta­­sittatott és megintetett 3, fegyelmi eljárás pedig 31 ügyvéd ellen rendeltetek el. A kamara számadása 10,172 forint bevételt, 11 308 frt kiadást s így 1135 frt hiányt tüntet ki, mely hiányt a tagdíjak fölemelésével (12 írtról 18 frtra) fognak fedezni. A jövő évi költség- és bevételi előirányzat 11,675 írtban állapíttatott meg. A napirend következő pontját egy indítvány képezte, mely szerint a kamara választmánya utasí­tandó, hogy egy ügyvédi segélyalap létesítése tárgyá­ban tanácskozásokat folytasson, s azok alapján ké­sőbb a közgyűlés elé pozitív javaslatokat terjeszszen. A gyűlés ez indítványt egyhangúlag elfogadta. A múlt évi közgyűlés ama határozatot hozta volt, hogy dolgozzon ki a kamra választmánya egy 30 tagú bizottság közreműködésével oly, az igazság­ügyminiszterhez terjesztendő emlékiratot, mely rész­letesen feltárva az ügyvédi kar sérelmeit s ez intéz­ményben mutatkozó lényeges hiányokat, azok orvos­lására alapos javaslatokat fejt ki. E memorandum képezte az ülés legérdekesebb s egyetsmind egyik legfontosabb tárgyát. A közgyűlés a felirat szövegét egyhangúlag elfogadta és Dell’Adami indítványára elhatá­rozta, hogy az ne csak az igazságügyminiszter, de a törvényhozás elé is terjesztessék, miután az előbb hozzájárulás végett a többi kamaráknak is megkül­detett. Végül tárgyalás alá vétetett a választmány ál­tal az igazságügyminiszter fölhívására kidolgozott tvjavaslat és ügyvédi rendtartás módosítása tárgyában, mely fővonásaiban az imént ismertetett emlékirat el­vein alapszik. A tárgyalás az ügyvédjelöltekről szóló fejezetig haladt ; a fölmerült vitákban résztvettek : Szivák, Dell’Adams, ifj. dr. Neumann Sándor, Schmidt Titusz és Darányi. Az ülést holnap folytatják. Az árvíz. A közlekedési minisztériumhoz ma a következő táviratok érkeztek a vízállásról: Karczag, 3 óra 25 perc­. Taskonyi gátszaka­dás 100 méter hosszú járművét, daczára 8 napig tartó viharok, hullámcsapások, eső és kedvezőtlen munkatérnek, márcz. 3- án, 10 nap alatt sikerrel be­fejeztük. Földet hozzá ezen czélból nyert gőzössel hatezer méter, faanyagot és szalmát 12 ezer mé­ter távolról kompok és csolnakokban szállítottunk. Kiömlött árvizek eddig már összesen 1,65 métert apadtak. Járműben hagyott 24 méter nyíláson, má­­sodperc­enkint még most is tíz köbméter víztömeget folyatunk vissza az apadó Tiszába. Ezen kifolyás megszűntével a zsirmit nyítása készletben tartott erő és anyaggal rögtön véglegesen el fog záratni. Szük­séges intézkedések megtétele és a művek társulati kezekbe átadása után jelenlétem feleslegessé válván, pár nap múlva innen elutazom. Mojsisovics fő­mérnök. Titel, d. e. 10 óra. A mai helyzet biztosítja teljes reményemet, hogy a titeli töltés fentartási egy­letnek összes töltései megmaradnak. Nikolics Svetizláv: B.­Gyula Vízállások márcz. 31-én. (Tiszavölgy.) M.-Sziget 0.89tiszta Sárospatak 3.40» Tokaj 4.82 borult Szolnok 5.56 felhős Szeged 7.07 ködös Szatmár 1.56 száraz Arad 0.41 száraz tegnap volt0.89 ‹ » 3.28‹ · 4.48 ‹ 5.60‹ · 7.15‹ » 1.50‹ » 1.37‹ » 1.22‹ · 0.50 KÜLÖNFÉLÉK. — A »Szegedi Hiradó«-ban olvassuk a következőket: Keméndy-Drucker Mária úrnőt, kinek városunkban jeles nőnevelő intézete és magán­tanító­­nő-képezdéje volt, nagy kár érte. Mert nemcsak háza, bútorainak nagy része veszett el az árvízveszélyben a többi szerencsétlen és nagyszámú polgárokéival egye­temben, hanem még értékes tanszerei s más a taní­táshoz nagy költséggel beszerzett eszközei is csak­nem mind megsemmisültek. Keméndyné úrnő — több vidéki szülő óhajtására — habár ideiglenesen is, nő­­nevelő-intézetét Kikindán meg fogja nyitni; nem akarván e szomorú helyzetében egy perczet is elmu­lasztani, hogy a hazai nőnevelésnek szolgálatot ne te­gyen. Intézete megnyitásának módozatairól a közön­séget értesiteni fogja. — Azon szeged illetőségű kato­nák, kik Boszniában tartózkodtak, a hadügyminiszté­rium által hazabocsáttattak­. — A népkonyhába­n Simigné, Adlerné, Ivánkáné s Magyarné 4010 adag levest s egyéb főzelékneműt osztottak ki két na­p alatt.­­ Az árviz apadásáról ugyanazon lap a következőket írja: Midőn a viz betört az alföldi vasút töltésén márczius 12-ének ama örökké nevezetes éjje­lén s befutott városunkba mindent pusztító hatalmá­val, akkor a töltés mellett levő víz magassága közel 27 láb volt. A várost betöltvén az áradat, a legma­gasabb ponton való megállapodásától számítva jegy­zék szerint azóta 2" és 10"-et apadt a víz a házak kö­zött. Ezen időtől számítva elmúlt már 18 nap, az összes apadás tehát rendkívül csekély. —L­iszt Ferencz a ma esti vonattal utazik Bécsbe, hol a fejedelmi pár ezüst-menyegzőjén elő­adandó »esztergomi miséjét« személyesen fogja igaz­gatni s esetleg zongorázni fog egy hangversenyben a szegedi árvízkárosultak javára. Liszt Bécsből ápril hó végén néhány napra még visszajön Budapestre s innen május elején Weimárba megy, hol rende­sen két tavaszi hónapot tölt már évtizedek óta. Weimárból Rómába utazik, hol rendesen a nyári hónapokat szokta tölteni a Hohenlohe villában, Tivoli környékén. — Mártonfalvy Izidor gyilkosa valószínű­leg Arad mellett levő Puszta-Póra utazott el s ezért Farkassányi tollnok személyesen lement Aradra. A rendőrséget nyomra Kárász Teréz, Friedmann izr. kántor szobaleánya vezette, ki ma reggel jelentke­zett a rendőrségnél és átadott két gyűrűt és egy női aranyórát. Madarásztól szombat este kapta ez éksze­reket, melyek szintén a meggyilkoltnak hagyatékából valók. Az első, ki a rendőrséget némi nyomra vezette, Lőrincz Erzsi, a gyilkosnak volt kedvese. Útba igazí­totta Rakovszky Géza inasához, ez viszont Bohus úrnő szakácsához. Ez aztán elvezette Farkassányi tollnokot Wimmer Terézhez, ki a Kerepesi úti 62. sz. a. lakásán állásnélküli cselédeknek szállást szokott adni. Wimmer Teréz, egy 70 éves asszony, nagyon megrémült a szokatlan látogatáson. Jó ideig semmi­féle vallomást sem akart tenni. De a szakács szeme közé mondta, hogy Madarász itt lakott, ő maga gyak­ran látogatta meg itt. Erre az asszony bevallotta, hogy a Jancsi csakugyan nála lakott, majd a szoba egyik zugában horkoló legényre mutatott. Ez — úgymond — majd elmond mindent, mert a múlt éjjel Jancsival mulatott. »én semmit sem tudok.« Az ál­mából fölzavart suhancz (neve Farkas Péter) beval­lotta, hogy szombat éjjel Madarászszal együtt mula­tott a Zrínyiben; többen voltak; azon kérdésre, hogy Jancsi hol szerezte a rengeteg pénzt, azon választ adta, hogy örökölt, és most ura után, ki Párisba uta­zott, Francziaországba megy, tán ott is marad. Far­kas a társaságot teljesen ittas állapotban éjfél utáni fél 3 órakor hagyta el, míg többi társai Madarászt kikísérték a vasúti pályaudvarra, mert Madarász azt mondta volt, hogy a reggeli vonattal el kell utaznia haza sürgős családi ügyben, előbb azonban a Do­­rottya-utczai markotányos pinczében fiestát tartottak Farkas a továbbiakra nézve két inashoz utasította a rendőröket. Ezek : Jávor János és Keszteics Gyula bevallották, hogy Madarászt reggel kikísérték a pá­lyaudvarra, sőt még azt is látták, a­mint a raktárnok felragasztotta M. két bőröndjére az »Új-Arad« czim­­szalagot. Ezek szerint úgy látszott, hogy a rablógyil­kos Új-Arad felé vette útját, hol atyja állítólag gaz­datiszt Biró Ákos pusztáján.­­ A párisi közkiállítási nemzetközi bíráló­bizottság által magyar kiállítóknak odaítélt érmek és elismerő­ oklevelek közül az aranyérmek a legközelebbi napokban fognak kiosztatni; az ezüst­érmek azonban csak néhány hó múlva, a broncz­ér­­mek és elismerőoklevelek pedig ez év végével fognak a franczia kiállítási bizottság­ által az illető kormányok­nak megküldetni.­­ A légszeszügyi nagybizottság ma délután tárgyalta az albizottság jelentését. Hosz­­szas s heves vita után elfogadták. Mivel azonban a társulat ezer köbláb légszesz után 3 frt 82 krt köve­tel , a nagybizottság által elfogadott javaslat csak 3 frt 68 krt ígér, a különbözet ügye eldöntés végett a közgyűlés elé terjesztendő. — Adóki­vető-biz­ott­ságok. Az adóki­­vető-bizottságok a III. osztályú kereseti adólajstrom tárgyalását április hó 1-én, kedden a következő régi telekkönyvi házszámok alatt összeírt felekre nézve folytatják: az I. és II. kerületi az országúti 199-től utolsó házszámig; a IV. kerületi a 669 —673; az V. kerületi a 223—229; a VI. kerületi az 1437—1438 ; a VII. kerületi a 648—650; végre a józsef-ferencz-város­ kőbányai a kőbányai 1071 — végéig. — A műegyetem építészeti osztá­lyának hallgatói Pfaff Ferencz tanáruk vezetése mellett megtekinték a népszínház épületét. Gerster Kálmán, a népszínház felügyelő műépítője legna­gyobb szívességgel magyarázta meg hallgatóinak az épület egyes részeit: a fűtést, szellőztetést, a színpad berendezését, a tető constructioját. Ezután saját épí­tészeti irodájában mutatá be nekik munkálatait, je­lesül a Deák mauzóleum terveit és részletrajzait magyarázatival kisérve. — Ellinger veterán dalművészünk a »Zsidó nő«-ben fog utoljára fellépni és elbúcsúzni a közönség­től Hogy mely napon fog az megtörténni, az Nagyné Benza Ida felgyulásától függ. Ellinger innen Olasz­országba megy vendégszerepelni: — S t e b n o Ferencz ama felolvasásokat, me­lyeket a szesztermelésről és a szeszadóról a pénzügyi és pénzügyőrségi körökben tartott, egy füzetben fog­lalva »A szesztermelés és szeszadó történetéből« czim alatt sajtó alá bocsátotta s a tiszta jövedelem fele részét a szegediek javára ajánlotta föl. Előfize­tési ára­t­ért, mely összeg ápril végéig a szerző la­kására (Budapest, XI. kerület, sóház-utcza 12. sz.) küldendő. A példányok 1. évi május elején díjmente­sen fognak az előfizetőknek szétküldetni. „ Jótékony czélú hangverseny. A budapesti I. ker. tabáni iskolaszék szombaton hangversenyt rendezett a népiskola rajztermében a szegény iskolás gyermekek felruházására. A termet Pejakovich Lázár díszítette fel ügyesen. Jelen volt az első és második kerület országos képviselője Pau­ler Tivadar igazságügyminiszter és Dr. Kerntler Fe­rencz , továbbá az­ iskolaszék tagjai és szép számú vendégkoszorú. A hangversenyben közreműködtek : Kajdácsy Matild, Nöthig Irma és Weninger Beatrix kisasszonyok, továbbá Schmidt Ferencz, Lohr János, Csutor Ferencz, Szautner Zsigmond, Böhm Antal, Kasztner Károly, Goll János és Wehner Gyula s mindannyian dicséretben és elismerésben részesültek. A sikerült hangverseny főérdeme Eisdorfer Gusztáv iskolaszéki alelnöke a ki a rendező bizottság elnö­ke volt. — A »budai körben« szombaton jól si­került hölgyestélyt rendezett Granater Lászlóné úr­­hölgy. Tárgyai voltak : Változatok »Capuletti és Montecchi« operából Bellinitől, két hegedűn és zon­gorán előadták : Popelka, Layer József, Sigmund Károly és Novák József. Ezután Preskott Henrik tartott fölolvasást »Az írás keletkezéséről.« Végül Conradi egyik kis operette­jét adták elő : Tipula Paula úrhölgy, Wöhler Erik és Graf Károly. — Hangverseny. A florenczi négyes tár­sulat ma második hangversenyét adta a zenekedven­lek egyesületének termében. Ismét gyönyörködtünk a bűvös-bájos hangokon, melyek a terem kis térmérté­kénél fogva, teljes erejükben hathattak. Előadásra

Next