A Hon, 1879. május (17. évfolyam, 106-132. szám)
1879-05-01 / 106. szám
got Bécsben csak valami ügynök képviseli s hogy ennélfogva szükséges minden fontos alkalommal egy jól kinőtt diplomatát a bécsi burgba vagy a budai királyi palotába küldeni. Pedig ez korántsem áll. A czárnak van Bécsben nagykövetje, még pedig milyen! A legjavából! Novikov Oroszország legkitűnőbb diplomatáinak egyike s legkiválóbb tulajdonaihoz tartozik, hogy Ausztria-Magyarország irányában őszinte hajlammal viseltetik. Még azon időben, midőn visszavonás uralkodott a bécsi s a pétervári udvar közt, Novikov minden tőle kitelhető erőből azon volt, hogy a két államot kibékítve, köztük a régi barátságos viszonyt helyreállítsa. A muszka diplomácziának alig van tagja, mely nagyobb ügyességgel tudná állama érdekeit képviselni, mint Novikov; de bizonyosan nincs, mely oly persona grata volna Bécsben, mint ő, úgy ismerné viszonyainkat, mint ő s úgy tudná az utat-módot, valamely eszmét érvényesíteni, mint ő. Mondhatni, hogy ha Novikov nem bir valamely muszka fölfogást a bécsi döntő körökkel megértetni, nem bírja azt senki és ha ezek az ő kedvére nem állnak rá valami pétervári gondolatra, akkor azt hasztalanul feszegetik többé Bécsben a muszka diplomaták. Tudják mindezt jól a Néva partjain, s mindamellett egyre-másra jöttek Bécsbe a rendkívüli muszka missiók. Legelőbb láttuk ott Sumarakovot. Akkor még azt hitték Pétervárott, hogy a czárnak egy sajátkezű levele elégséges, irányt adni monarchiánk politikájának, halomra dönteni a korona alkotmányos tanácsosainak véleményét. Tudjuk, hogy Sumarakov üres kézzel ment haza. Utána, midőn a keleti kérdés egyik nagyjelentőségű fordulópontját érte vala el, Ignatiev Oroszország erőszakos politikájának legravaszabb s legügyesebb képviselője, jelent meg Bécsben. Ignatiev nemcsak kosarat kapott, de reá nézve ennél sokkal rosszabbat: politikájának halálitéletét vitte haza. Azóta a török birodalom méregkeverője eltűnt a diplomáczia színpadjáról s utána bukott mesterműve, a san stefanói szerződés is. Egy harmadik rendkívüli muszka missiót Budán láttunk Suvalow személyében. Válságos perez volt akkor is, s midőn Suvalow városunkat elhagyta, Andrássy nyugodt lélekkel hirdethette, hogy a berlini szerződés keresztül fog vitetni. Most láttuk e negyedik rendkívüli muszka missiót Bécsben s mindezen sok rendkívüli erőlködései a muszka diplomácziának váljon csakugyan azon okból váltak szükségessé, mert Andrássy egy húron pendül Gorcsakov-val, mert birodalmunk politikája »nem valami nagy ellentétben áll a muszka politikával ?« Három rendkívüli muszka missió nem hatott babért külügyi minisztériumunkban, s azt tudjuk , a negyediknek mily sikere volt? A »N. Fr. Presse« azt irja, hogy Suvalov szomorú arczot mutat s maga vallja, hogy hiában járt Bécsben. Erősen hiszszük, hogy a »N. Fr. Presse« nem tud semmit, még pedig azon egyszerű okból, mert nem tudhat semmit. Suvalownak kétségtelenül nincs érdekében küldetésének felsülését hiresztelgetni, Andrássynak pedig az illem tiltja a muszka vendégnek hajótörését kürtölgetni. De époly erősen hiszszük, hogy a »N.Fr. Presse« kombinácziója eltalálta az igazat, ha igaz, hogy Suvalow oly eszmékben fáradozott, melyek a berlini szerződés czéljaival ellenkeznek. A Northcote tegnapelőt azt mondotta az angol alsóházban, hogy az alkudozások a kelet-ruméliai ügy felett még folyamatban vannak s hogy átalános az egyetértés az iránt, hogy a berlini szerződés illő keresztülvitelét kell követelni. E szavak kimerítőleg jellemzik a helyzetet, magyarázzák Suvalov missióját s kétségtelenné teszik ennek eredményét. Ezen alkudozások központja az utóbbi hetekben Sz.Pétervár volt.Suvalow ottlétének daczára nem fejeztetett be, nyilván azért, mert a muszka óhajoknak nem kedveztek. Hogy nem kedveztek, ennek oka az volt,hogy a londoni és bécsi kabinetek minden részletben együtt tartottak, egy és ugyanazt mondották. Mi sem természetes, tehát mint az, hogy rebus sic stantibus a muszka diplomáczia azon gondolatra jutott, vájjon e szövetségen nem lehetne-e egy kicsit tágítani, ha annak lázítását a bécsi oldalán megkisértgetik ? S ment Suvalow Bécsbe, hogy ott kezdje meg a kapacitácziót, melyet Londonban végeznie kell. De a muszka diplomata külügyminiszterünk kabinetjében, kétségkívül csak azt hallotta magyarán, bár francziául elmondani, mit Northcote mondott a parlamentben, magyarán bár angolul s minél kétségtelenebbnek tekinthetjük ezt, annál nyugodtabban várhatjuk be a részleteket. A berlini szerződésnek illő keresztülvitele követeltetik minden hatalom részéről — ezt nem magyar ember, hanem angol mondotta ; ebben tehát bátran megnyugodhatik még a magyar ellenzéki ember is. ő nemzetiségük elnyomására, de az ő nemzeti egyéniségük kifejtésére is nyújtunk nekik eszközt. Az egybetartó kapocs, mely a különböző ajkú népeket valamely államban ma összefűzi, az együtt lakó népeknek érdekközössége, a közéletben való közös részvéte, a közös históriai akczió, a közös históriai tevékenység, a közös történeti emlékezésekben való együtt élés és az ebből kifejlődő közös együttérzés egy bizonyos közös jelleme a gondolkozásnak, közös életnézeteknek, közös életismereteknek. Ez az, amit egy szóval közös műveltségnek, közműveltségnek nevezünk. Ez igenis lehet különböző ajkú népek között is egy országban egy ilyen közös karakterű műveltséget megállapítani és fejleszteni, amely azon ország különböző ajkú népeit érzésükben, gondolkozásukban, törekvéseikben együvé csatolja. Erre a czélra igenis a nevelésnek, az oktatásnak lehet hatnia ; erre a czélra az állam kezében egyik legjelentékenyebb eszköz a köznevelés, a közoktatás, ha föl tudja és föl akarja használni. S erre a czélra egyik, de csak egyik eszköz a közös államnyelvnek minden polgár által való megértése és ebben az értelemben, de csakis ebben óhajtja, hogy törvényes intézkedés jöjjön létre az iránt, hogy nemcsak a felsőbb iskolákban, hanem már a népiskolákban is tétessék a közös államnyelv mint a közös kultúrának és a közös állami együttélésnek egyik eszköze köteles tantárgygyá. (Tetszés.) Ez ellen azonban több oldalról támadások, gyanúsítások s mindenféle vádak emeltettek. Ezekre kíván néhány észrevételt tenni s mindenekelőtt Zay Adolfot leczkézteti gyanúsításáért, s arra kéri, hogy ne gyanúsítsák egymást a házban p. o. olyanokkal, hogy azok, akik — bár szüleik nem magyar nyelvűek voltak, mégis ragaszkodást éreznek — nemcsak a magyar haza, de egyszersmind a magyar nemzetiség iránt is, — ezt speculátióból teszik, hogy üzletet csinálnak azzal, hogy az uralkodó párthoz csatlakoznak s ez által vagyoni emelkedést, hivatalt, vagy szerepjátszást érjenek el. Az ily gyanusítás nagyon is kétélű fegyver, melyet megfordítani is lehet. (Élénk helyeslés.) Az ellenkező szempontból épen olyan joggal volna mondható, hogy valaki üzleti számításból beáll nemzetiségi képviselőnek (Élénk helyeslés), hogy magának ez által jelentőséget, bizonyos szerepet szerezzen (Élénk tetszés), ha talán az egyéniségében nincs meg a kellő súly arra, hogy dolgát felvigye, azon a jogcímen, hogy ő nemzetiségi képviselő, bíróságokhoz, más hivatalhoz, vagy az országházban való szerepléshez ezen alapon akarja magát felküzdeni. (Élénk tetszés jobbfelől.) Polyt okoskodása ellen fordulva, kimutatja, hogy az általa feltüntetett példa, hogy Belgiumban mily mértékben részesíttetik a flamand-elem figyelemben, mennyire rosszul választatott példa, mert tényleg a flamand népiskolák legnagyobb részében tanítják a franczia nyelvet, mindamellett, hogy a flamand lakosság Belgium összes lakosságának 58 százalékát képezi. Polyt azt kívánja, hogy ezer éves történetünk szerint járjunk el. Ez lehetetlen, egyszerűen azért, mert ezer esztendeje még nincs, hogy foglalkozunk közoktatással, de amióta az államhatalom foglalkozik vele, ilyen dolog, mint a szóban levő, nem forgott fenn. E végből idéz királyi rendeleteket a múlt század végéről, melyekben a német nyelv köteles tantárgygyá tétetik az ország több részében felállított iskolákban. És akkor még a szász atyafiak sem találták azt paedagógia-ellenesnek, sőt ők maguk is állítottak árvaházakat, hová elvitték az oláh és más ajkú katonaság gyermekeit is. A gonosz egykorú tollak még azt jegyezték föl, hogy azért, mert a szászok nem tudván szaporodni, más nemzetiségekből akartak maguknak nevelni. (Derültség.) Szóló nem keresi okaikat, méltányolja humanismusukat, csak annak bizonyítékául említi fel, hogy ők maguk sem találták mindig oly véteknek idegen nemzetiségűeket az ő nyelvükre tanítani. II. József után feladták azt az eszmét, hogy a monarchiából egységes német nyelvű államot csináljanak s az ezután következett országgyűléseink, az 1792-ki, az 1806-ki s nevezetesen ez utóbbi átalában kimondja, hogy Magyarország minden népiskolájában folytonosan gondoskodni kell arról, hogy az ország minden polgára a magyar nyelvet megtanulja, s amely iskolában tanítók képeztetnek, a magyar nyelv mindjárt kötelező tantárgygyá tétetik. Az tehát, mit a törvényjavaslat céloz, nem új dolog, és igen megérthető, ha elgondoljuk, hogy a népiskolákban nemcsak embert, hanem egyszersmind állampolgárt is akarunk nevelni. (Élénk helyeslés.) Polyt s Mocsáry azt mondják, hogy e törvényjavaslat tönkreteszi az egyházak iskolai autonómiáját, s a nemzetiségi törvényt. Ez utóbbi kimondja, hogy minden nemzetiség saját nyelvét szabadon művelheti s gyermekeit azon nevelheti. Ezzel ajavaslat semmi ellentétben nincs. (Igaz!) Ami az egyházak autonómiáját illeti, az sincs megsértve, mert a szerb s román egyházak iskolai statútumát ő felsége azzal a záradékkal látta el, hogy azok a törvényhozás későbbi intézkedéseit nem akadályozzák. Ugyanez áll a protestánsok autonómiájáról. Az 1868-ki népiskolai törvényben a felekezeti iskolákra nézve el vannak rendelve a kötelező tantárgyak. Ha már most a törvényhozás 1868-ban 5—6 köteles tantárgyat kijelölt, melyek a protestánsok iskoláiban kötelezettek s most egy újabb hetedik tantárgyat állapit meg, mely valamennyi felekezeti iskolában köteles leend, vájjon ez által sérti-e a protestánsok vagy más felekezet autonómiáját ? (Tetszés). Ugyanazon alapon, melyen 1868- ban a köteles tantárgyak megállapittattak, megállapíthat a tozás egy újabb tantárgyat is az autonómia sérelme nélkül. Szóló ezek után kijelenti, hogy bár a törvényjavaslatban foglalt eszmét helyesnek, üdvösnek, szükségesnek vallja, más hangon kell szólania, ha arról van szó, hogy a javaslat jól s helyesen iliéztáltatott-e? Kifogásolja, hogy ajavaslat nem a népiskolai törvény revisiójával insczráltatott, s kifogásolja, hogy az a rögtönzés bélyegét viseli magán. Míg a tanfelügyelet és a tanügyi administratív olyan lesz mint jelenleg, addig a magyar nyelv tanítása meg lesz részint a törvényben, részint a miniszter úr által előterjesztetni szokott vastag jelentésben, de a valóságban kevéssé. Ha azt akarják, hogy ez intézkedésnek eredménye legyen, akkor tessék az egész administratiót és tanügyi szervezetet ahhoz képest módosítani Valami reális haszna azonban a törvénynek mindenesetre lesz. Először az, hogy a tanítóképezdékből ezentúl kikerülendő tanítók, a magyar nyelvet kellőképen értik. Az is nagy nyereség, ha minden községben legalább a tanító tud magyarul. Másodszor az, hogy egyes helyeken, ahol vegyes lakosság van, (t. i. magyar, nem magyar), az ügy buzgó felkarolásával s a kellő eszközökkel a gyermekeknél is lehet eredményt felmutatni. A részletes tárgyalás alkalmával néhány módosítást teend, de természetesen az elérhető eredményekért is anyagilag is áldozatokat kell hozni, mert csupán parancscsal, áldozat és szükséges eszközök nélkül magyarul nem fogjuk a népet megtanítani. (Élénk helyeslés.) Ebben az értelemben elfogadja a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Végül a miniszter figyelmét felhívja egy fontos tárgyra. Ha a kormány annyira szívén viseli a magyar nyelv tanításának, terjesztésének ügyét, hogy a népiskolákban is mindenütt tanittatni kívánja, akkor tegyen ez érdekből mindenek előtt, ott, a hol nem is kell uj törvényt hozni, mert már meg van s csak végre kell hajtani. Az 1868. 44. t.-cz. 19. §. ugyanis világosan rendeli, hogy az egyetemen az előadási nyelv a magyar. Az egyetem facultásai tökéletesen egyenjogúak és egyenlő kötelezettségek alatt állanak, és mégis a budapesti egyetemnek kath. theologiai facultásábanmindmáig latinul adnak elő. Ha a katholiczismussal nem ellenkezik az, hogy pl. Francziaországban francziául, Németországban németül, Olaszországban olaszul adnak elő, a theologiai facultásokban s papnöveldékben, azt hiszi, Magyarországon sem ellenkezhetik ez a katholiczismussal, ha az egyetem theologiai facultásán magyarul adnak elő. A törvény világosan rendeli ezt, tehát tessék végrehajtani (Helyeslés.) Nagyon üdvös volna, hogy a tanító mellett minden községben lenne még egy, ki magyarul tud, t. i. a pap, a nép lelkipásztora, aki a magyar nyelven kívül ismerné az állam legnagyobb nemzetiségének irodalmát, szellemét s műveltségét. És ime azt látjuk, hogy az ország fővárosában a törvény rendeletének daczára az egyetem theologiai facultásán mégis tisztán latinul adnak elő. Még tovább megy és felkéri a minisztert, hogy eszközölje ki, hogy a püspöki semináriumok is úgy tanítsanak, hogy ne lépjenek ki évenkint százával oly lelkészjelöltek, kik magyarul nem tudnak. (Helyeslés balfelől.) Tisztelet ama néhány főpapnak, kiknek papnevelőjében az újabb időben magyarul is tanítanak, de a semináriumok egy jó részében nemcsak hogy nem magyarul adnak elő, de még magyar szellemet sem találunk. Nem képzeli, nem hiszi, hogy a magyarországi hazafias főpapság e tekintetben akadályokat gördítene a kormány elé, midőn az a magyar király legfőbb patronátusa alatt álló intézetekben magyar szellemű, s legalább részben magyar nyelvű oktatást kíván. A mondottak értelmében elfogadja a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és tetszésnyilvánítások.) Trefort Ágoston: Én csak köszönettel veszem azon szép és érdekes beszédet, amelyet Molnár Aladár t. képviselő úrtól a napirenden levő törvényjavaslat mellett elmondani hallottunk. Engedje meg azonban, hogy midőn ugyan ez alkalommal ellenem jónak látott egy kis támadást is intézni, néhány szóval sine ha ezen támadásra feleljek. (Halljuk!) Először is nagy hibának tekinti a t. képviselő úr azt, hogy én e törvényjavaslatot nem kötöttem össze a népoktatásról, szóló törvény revisiójával. Ha én ezt teszem, akkor bizonyára hajótörést szenvedett volna ezen törvényjavaslat, mert számos nagyon kényes természetű kérdés került volna akkor napirendre, amelyek talán az Országgyűlésnek egy revisióját vették volna igénybe és melyek képesek lettek volna, a kedélyeket felizgatni (Helyeslés jobbfelől), mert akkor napirendre jött volna a felekezeti iskolák, az egyházak autonómiájának kérdése és akkor ellenünk lehetett volna fordítani a most czélba vett intézkedést. Hogy ez a törvényjavaslat nem kimerítő, azt megengedem, de én nem is tartom helyesnek bizonyos tárgyakról kimerítő törvényeket alkotni, a főbb részletek megállapítása elegendő, az apró részletek felvétele ellenben mindig maga után vonja büntetését. Minthogy ugyanis az ily részletes intézkedések experimentális természetűek és nem állandóak és minthogy másrészt minden évben a törvényt revidiálni és novelláris törvényeket a létezőknek javítása czéljából alkotni nem lehet, kell hogy bizonyos részletek a kormánynak rendeleti úton való szabályozásra fentartassanak. (Helyeslés.) Végre érintenem kell azon általa felhozott vádat is, hogy az itteni theologiai facultáson a tudományok nem magyar nyelven adatnak elő. Ha valahol fektetnek súlyt a magyar nyelv tanítására és a magyar nemzetiségeknek érdekeire úgy ez kétségtelenül az összes katholikus seminariumokban történik, melyek közül e tekintetben egyet sem veszek ki, a magyar nyelv mindenütt műveltetik. De ha tekintjük a magyar katholika egyház jellegét, akkor meg fogunk arról győződni, hogy bizonyos tantárgyak latin nyelven való előadása okvetlenül szükséges, mert katholikus lelkész nem lehet a ki a latin nyelvet nem bírja. Helfy Ignácz: (közbeszól) Hát más országokban ! , Trefort Ágoston: Bocsánatot kérek, de más országokban is taníttatnak bizonyos tantárgyak latin nyelven. Emlékezzünk csak vissza mi idősebbek, akik mintegy 30 évvel ezelőtt jártunk gymnásiumba, mi is csak azért tudtuk elsajátítani a latin nyelvet, mert bizonyos tantárgyak latinul adattak elő. A latin nyelven való tanításnak kiküszöbölését én ennélfogva a katholica egyház érdekeivel összeegyeztethetőnek nem tartom, (Mozgás a szélső balon) hanem amennyiben hatáskörömhöz tartozik, mindig oda fogok törekedni, hogy minden semináriumban műveltessék ugyan a magyar nyelv, amint ez egyébiránt történik is, de kijelentem, hogy azon szerepre nem adom magam, hogy oly intézkedéseket tegyek, melyeknél fogva a seminariumokban és az itteni theologiai facultáson a latin nyelv gyakorlata elhanyagoltatnék. (Felkiáltások a szélsőbalon: Ezt senki sem akarja!) A latin nyelven való oktatást el nem törölhetem, mert ha bizonyos tantárgyak latin nyelven nem adatnak elő, a katholikus papok nem tanulják meg a latin nyelvet. Gebbel Károly szerint ajavaslat jogsérelmet foglal magában a lakosság többségére nézve, mit nem enyhít az, hogy a sérelem törvénybe lesz iktatva. A törvényjavaslatot mind czélszerűsége és szükségessége mind jogi, mind nemzetiségi és hitfelekezeti, mind paedagogiai szempontból kárhozatosnak, veszélyesnek, a nemzetiségek és autonóm egyházak féltékenységét és súlyos aggodalmait a legnagyobb mérvben felidézőnek, s ennél fogva sem administratív szükségességnek, sem az úgynevezett népsouverainitás folyományának nem, hanem az állam jól felfogott érdekei diametrális ellentétének, tehát az államhatalommal való visszaélésnek tartja, mert is annak elvetését kéri annál inkább is, mert ennek kútfeje rövidlátó, szűkkeblű Chauvinismus, háttere pedig s irányzata forradalmi színezetű. Ezzel az ülés 2 órakor eloszlott. Holnap a tárgyalást folytatják, lesz, hogy egy árvának a tartását fedezheti. (225 frt évente.) Gerlóczy alpolgármester indítványozza, hogy a tanács határozza meg minden egyes jótékony intézetben (városi intézetben) teendő alapítványi összeg minimumát. Egyúttal most járul a tanács javaslatához. A közgyűlés a tanács előterjesztését fogadta el. Horváth tanácsnok bejelenti a tanács előterjesztőit a községi Dunafürdők tárgyában. A közgyűlés határozata folytán a költségvetésbe ez ingyenes Dunafürdők költsége 17,000 írttal lett fölvéve s a mérnöki hivatal fölhivatott terveket készíteni. Ezek szerint a fürdők első évi költsége (a fölállítás) 17,483 frt 74 krra s az évenkinti kiadás 4763 írtra és 72 krra van téve. A jobbparti fürdő a Margithíd alatt, ott, hol a lépcsőzetes rakpart kezdődik — lenne fölállítandó, a balparti pedig ott, a vámpalota alatt, a rakpart végénél helyeztetnék el. A tanács javasolja, hogy e tervek szerint, készíttessék azon megjegyzéssel, hogy a budai oldalon a sárosfürdő alatt építtessék. Légrády ellene szól a fürdők ily drágán leendő kiépítésének. Ráth K. elnök kijelenti és szólót fölvilágosítja, hogy a költség már meg van szavazva, s itt csak az a kérdés, hogy a tervet elfogadja-e a közgyűlés vagy nem. Légrády köszöni a fölvilágosítást, ő azonban indítványozni akarja, hogy a közgyűlés utasítsa a bizottságot, kössön szerződést a fürdő tulajdonosokkal, nem volnának-e hajlandók mérsékelt díjak mellett naponkint egy pár ezer szegény embernek fürdőt adni ? Ez esetben ezt fedezni lehetne a tervezett évi 4763 írttal, s így el lehetne ejteni az építésre szükséglendő 17.000 frt kiadását. Ez azonban már meghaladott álláspont lévén, az előterjesztést elfogadták. Ugyancsak Horváth tanácsnok fölolvassa a belügyminiszternek leiratát a városligettel közlekedő társaskocsikra vonatkozó szabályrendelet tárgyában. — Tudomásul veszik, ho a főjegyző előterjeszti a közigazgatási bizottság 1878. évi julius 1-től deczember végéig terjedő félévi jelentését a közigazgatás összes ágainak állapotáról. Morlin Imre felszólal a jelentésnek azon pontja ellen, mely az 1876. XV. t. sz. olyképeni módosítását, illetve pótlását hozza javaslatba, hogy ingóságokra vezetett végrehajtásoknál, úgy mint az ingatlanokra vezetett végrehajtások eseteiben, sőt csődöknél az ingóságokra nézve is törvény szerint történik — az adó- és illetékkövetelések, magánosok követelései fölött elsőbbséget nyerjenek. Elnök kívánná, hogy a jelentés nyomattassék ki, s adassék ki a tanácsnak jelentéstétel végett. Csenger főügyész alapnélkülieknek látja az ez irányban táplált aggodalmakat. Az adóbehajtás annyi különböző ügy bajai között a jelentésben felhozott javaslatot csak méltányolni tudja, mert szerinte a bizottsági jelentés csak az előadásban téves, amennyiben a háziurak joga biztosítva van már eddig is és a javaslatban is biztosíttatik az ingatlanokra nézve. Hogy ez a jelentésből kimaradt, csak tévedésből, vagy a kivonat rövidsége miatt történhetett. Rupp tanácsnok beterjeszté a tanács jelentését a Zugligetbe vezető út locsolása tárgyában. Tudomásul vétetik. Dr. Nagy jegyző előadja a tanács előterjesztését a Ludovika Akadémia javára tett alapítványról kiállítandó alapítványi okirat tárgyában. Az ügy állása következő : Pest város tanácsa 1836-ban a Ludovika-alapra fölajánlott 13,333 frt 20 kj öszszeget. Pest város tanácsa 1856-ban ez összeget fölemelte 22,000 frtra, s ez alapítványt be is tábláztatta az üllői-uti laktanyai épületre. A főváros törvényhatósága azonban 1874. októberben kijelenté, hogy bár a pestvárosi községtanácsnak 1856-ban kelt határozatát törvénytelennek tartja, mindazáltal tekintve, hogy a Ludovika-Akadémia czélja nemzeti óhajtás, kész az egész 22,000 ft p. p. vagyis 23,100 forintnyi összeget felajánlani, ha az 56-ki törvényellenes oklevél visszaadatik és megengedtetik, hogy a laktanyára történt bekebelezés törültessék. Ez nem történt meg, sőt a honvédelmi miniszter kívánja, hogy ezen 56-ki alapítvány után az 1866. évig fizetendő 11,856 frt kamatot is fizesse ki a főváros, vagy csatolja a tőkéhez. Miután a főváros kijelenté, hogy az 56-iki okmányt törvénytelennek tartja és magára kötelezőnek nem ismeri el, önkényt következik, hogy a kamatokat sem köteles fizetni. Azt javasolja a tanács, hogy a közgyűlés írjon fel a honvédelmi miniszterhez, s jelentse ki, hogy a miniszter kívánságát törvénybe ütközőnek s így teljesíthetlennek tartja. A közgyűlés hozzájárul a javaslathoz azzal, hogy kiadatik előbb az ügy a jogügyi bizottságnak. Ezután Yo a főjegyző még beterjeszti a tanács előterjesztését, a Beck Lénárd felfolyamodványát kövezetvám-mentességért, végre Reich Jakab kérvényét az Erzsébet téren levő kioszk előtti térségen vasár- és ünnepnapokon zeneelőadások tarthatása iránt. A közgyűlés elfogadta az előterjesztéseket s ezután a közgyűlés véget ért.sanak, ezek tókat, sőt a két nagy folyó — Duna és Tisza — között egy kis beltengert képeznének. E nagy medenczék, melyekből kettő talán elegendő lenne a Tisza mindenik partján, magukba fogadnák a folyók felesleges vizét, s megakadályoznák a lápok s mocsárok képződését, de minden esetre nagyobb földterület mentetnék meg a földmivelés számára és pedig állandóan, mint minőt e medenczék elfoglalnának; könnyen szervezhető csatornázási és öntözési rendszer elhárítaná a száraz évek nyomorát s hathatósan emelné az Alföld jólétét, sőt arról is meg vagyok győződve, hogy az én magyar beltengerem az éghajlati viszonyokat és közegészségi állapotot is megjavítaná, állandóbbá s biztosabbá tevén a földmivelés viszonyát és eredményét. Én csak szerény szobamérnök vagyok s nem igénylem e kérdésekben magam számára az illetékességet , ezért tehát ne tekintse egyébnek az auteuil-i magánzó nézeteit, mint azon bő kívánság kifejezésének, hogy szép hazája boldog legyen. Sokszor hallottam honfitársaitól azon nézetnek előadását, hogy nem lehet a természeti erőkkel viaskodni , nagy hibának tartom az ily nézeteknek a nép között elterjedését, mert zsibbasztja az üdvös munkálkodást s koczkáztatja a fejlődést. A mai tudomány diadalt ül a legnagyobb nehézségek felett s megváltoztatja planétánk felületét. .......... Eddig Julia, azt hiszem, eléggé érdekes e levél arra, hogy a közönség tudomására hozassák s nekem úgy látszik, hogy az abban kifejtett eszméknek is meg van jogosultságuk; minden esetre e levél is bizonyítéka annak, mennyire érdeklődnek a miveit külföldön hazai alakulásunk s jólétünk ügyeiben s mennyire óhajtják, hogy hazánk s nemzetünk virágozzék. Dr. Csatári Grósz Lajos Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése ápr. 30-án. Az esti lapunkban közléttek után fölszólalt : Molnár Aladár, ki czél nélkül való problémának tartja ma iskolai oktatással valami nemzetiséget kiirtani s helyébe egy másikat alapítani. De ebből nem következik, hogy nem lenne czélszerű s szükséges az egységes államéletre, hogy az egy háztartásban, egy politikai közösségben élő különböző ajkú népek ne szerezzék meg a kölcsönös megélhetésnek eszközét. (Élénk helyeslés.) Ezzel nem az A fővárosi közgyűlés. — Ápr. 30-án. — Ráth Károly főpolgármester elnök megnyitván az ülést, mindenekelőtt felolvastatik a király leirata, melyet a főváros hódoló küldöttségéhez intézett. A közgyűlés fölállva hallgatta végig és éljenezte meg a legfelsőbb kéziratot. Nehány apróbb ügy elintézése után következik a napirend. A tanács beterjeszti jelentését a) a zugligeti 800°/-nyi szántónak, b) a kőbányai vízvezetéki telep 5. sz. pínezéjének, c) a várbeli 85. sz. városi ház 8. számú lakásának és d) az omnibus-telep emeletes épületében egy lakásnak bérbeadásáról. Tudomásul vette a közgyűlés. A két tanácsnok előterjeszti a tanács jelentését Varadián Baich Milosnak a királyi pár ezüstmenyegzőjének ünnepélye alkalmából az Erzsébet-leányárvaház javára 3000 írttal tett alapítványa tárgyában. A tanács javasolja, hogy a nemes adakozónak jegyzőkönyvi köszönet szavaztassák. — E tőke kamatai mindaddig tőkésittetnek, amig a tőke akkora Julia Alfréd nézetei a szegedi vészről és óvószereiről. Julia Alfred igazságügyminiszteri osztályfőnök Párisban, hazánk nemes szivü barátja és ismertetője pénzbeli adományt küldvén a szegedi árvízkárosultak számára, ez alkalommal a következő levelet intézte hozzám: »Kedves barátom! Hála a »Hon«-ban megjelent közleménynek, melyből szegedi barátaim megtudták aggodalmaimat,siettek engemet sajátkezű leveleik által megnyugtatni, mi nekem kimondhatlan örömöt okozott. Ön azt írja nekem, hogy Szeged fel fog támadni az ár habjaiból s hogy magas körtöltés fogja a jövőben biztosítani lételét. — Ennek keresztülvitele viszonylag könnyű. Egészben Magyarországnak csak Hollandia példáját kell követni s valóban különös lenne, ha az erőteljes magyar nemzet nem lenne képes egy folyónak rakonczátlanságait megzabolázni, midőn Hollandia lakói nyugodtan alusznak mindenütt a tenger színe alatt fekvő városaikban és falvaikban. Azonban a körtöltés biztosítani fogja Szegedet, de nem a körülre elterülő lapályt, melynek földmíveseitől el fogja ragadni az árvíz fáradságos munkájuk gyümölcseit. Igaz, hogy beszélnek a Tisza, Maros, Szamos és a három körös szabályozásáról, de rélményem szerint nincs eléggé megvilágítva, hogy várjon az eddigi munkálatok nem súlyosbították-e a helyzetet, ahelyett hogy javították volna s félek attól, hogy a jövőre nézve tervezett nagy munkálatok nem fognak a kívánt eredményre vezetni. A veszély nem csatt a Tisza csekély esése, hanem az összes magyarhoni folyók kifolyásának fölötte szűk nyílása által feltételeztetik, értem ez alatt: a vaskaput, itt tolatik vissza az oda özönlő folyamok vize és akadályoztatik a gyors lefolyás. Ily körülmények között, úgy látszik nekem csak egy biztos mód van a jövő veszélyeinek megelőzésére, mely abban áll, hogy a pusztának jól megválasztott helyein nagy vizfogó medenczék ásattas KÜLÖNFÉLÉK. — A Szeged védgátain történt összes szakadásoknak a vizelzárást czélzó munkálatai nagy részével — pilótázás és deszkázás — holnapra, elkészülnek, s e napon a famunkák befejezésének jeléül kitüzetik a zöld ág. A földezési munkálatok is, melyekhez a földet 96 hajó (25—25 emberrel) hordja, 4—5 nap alatt be lesznek fejezve. — A prot. zsinat ügyében a tiszáninneni egyházkerület közgyűlése Vay Miklós báró elnöklete alatt tegnap azon határozatot hozta, hogy az előmunkálatokat szükséges ugyan tovább is folytatni, de mindenekelőtt az öt prot. egyházkerület részéről generális konventet kellene egybehívni a benső ügyek rendezése végett. Megemlítjük egyúttal a »P. L.« után, hogy a gyűlést követő banquetten Vay Miklós kijelentvén, hogy aznap töltötte be 78-dik születésévét, visszavonul az egyházi ügyektől, melyek körében 56 éven át oly nagy buzgalommal működött. A nagyérdemű agg férfiúnak ezen nyilatkozata átalános levertséget okozott, habár reményük, hogy legalább a konventig, melynek ő az elnöke, sikerülni fog őt magukénak is mondhatni. — Pestmegyéből a tiszavidéki árvíz által károsultak javára ujabban 1806 frt 67 kr folyt be Földváry Mihály alispánhoz, s küldetett fel a belügyminiszterhez. Az eddigi gyűjtés eredménye 15,673 frt 69 kr és 4 db arany. — Fiume város emlékérme. Fiume város visszacsatolási ünnepélyét emlékérem vezetése által is meg akarta örökíteni. Az ennek emlékére vert érmekből egy a magyar nemzeti múzeumba is küldetett. Az érem 6 cím. átmérőjű. Az előlapon Mária Terézia királyné mellképe látszik, körirata : »Maria Theresia Hung. Rex Jus. Fluminensium Statuit. 1879.« A hátlapon Fiume város czimere egy paizson, e fölött a kétfejű sas (?) koronával. A paizst jobb- és baloldalt egy-egy angyal tartja kezében pálmával. Ezek alatt: »Indeficienter« olvasható. Körirata pedig ez: Laeta Civitas. Celebrat. Saeculum. 1879. E csinos kiállítású bronz érem szintén a többi emlékérmek közé fog helyeztetni a közönség számára. — A Kisfaludy-társaság mai ülésén Csiky Gergely értekezett Sophokles életéről. Forrás igen kevés maradt ránk; Arisztoxenos, Herostratos, Joni-Isos csak névleg említik Sophoklest s egyedüli forrás, melyből élettörténeti adatokat nyerhetni a névtelen Scoliens Sophokles születése helye, Athenae közelében a kies Kolonos volt; születési évét biztosan nem tudjuk, a névtelent a 71-ik olympiai második évébe, a Kr. előtti 495-ik évre teszi, Pilos archon alatt. Aeschilosnál 17 évvel ifjabbnak, Euripidesnél 24 évvel idősebbnek említik, mi azonban hibás adat s azt Lessing e számok fölcserélése által akarta kijavítani. Sophokles atyja kézműves, kovács vagy fegyvergyártó volt, de Plinius Sophoklest »principe loco genitum«-nak mondja s e mellett az a tény is bizonyít, hogy a gúnyversirók születését nem ostorozták. Bizonyos, hogy Sophokles jó nevelésben részesült. A zenében Lampros volt mestere, tánczban, lapdajátékban egyaránt mint ifjú ügyes volt. A tragédiában Aeschilos volt mestere vagy jobban mondva előde, kit nemsokára felül múlt. (?) Érdeme a tragédiában mind annak külsőségére, mind lényegére vonatkozik. A 3-dik személyt ő vitte a színpadra, a díszítést tökélesítette, a karszemélyzetet 12-ről 15-re emelte és megszüntette ama szokást, hogy a költő maga játszszék; végre elhagyta a trilógiák dolgozását, műveinek mindegyike önmagában egész. A lényegben tett tökéletesítés főérdemes mestere fölött. — Tragédiában az ember nem istennel harczol, hanem magához hasonló emberrel, mint maga mondá, úgy festi az embereket, a milyeneknek lenniök kell. — A tragédiát tulajdonkép ő alapította meg, midőn emberivé tette. — Munkáinak összes száma 123 vagy 130 volt, melyek közül 7 maradt ránk, soknak csak neve, néhányból töredék. — Antigone darabjáért Athenae ben hadvezérré választották, mely minőségében azonban nem tűnt ki,mint diplomata a chiosi és lesbosi szövetségesekkel szemben tanúsított ügyességet. A monda Aesculoppal hozta csodás összekötetésbe, s egy álmáról is beszél, melyben egy rejtett arany koronának jutott tudomására. Neje Mikostrate athéni nő volt, de voltak Teoristól is gyermekei. Öt fia volt : Vidas, Ariston, Soion, Stephanos és Meneklides, kik öreg napjait — nem hiteles forrás szerint — megkeserítették, tétlen vagy még ekkor is kicsapongó élete miatt törvény elé állítván őt. Mint író Archelaus és a sicilai tyrannus meghívásában részesült, ő azonban hű maradt hazájához s utolsó művében is Athént dicsőrte. Halálát a hagyomány szerint szőlőmag vagy egy pályamű megnyerése fölötti nagy öröm okozta, bizonyos, hogy magas életkort, a 90 évet meghaladva ért el. Temetése Lysandros spártai vezér engedelmével —a ki abban az időben Athén előtt állott seregével — történt meg. Az athéni nép őt a héroszok közé emelte, később őt mint a tragédia Homéroszát emlegetik. — E tetszéssel fogadott felolvasás után Ágai Adolf rajzot olvasott fel (Muki bácsi.) A folyó ügyek közül említendők, hogy Gruber József budapesti ügyvéd 100 frttal a társaság alapító tagja lett. A társaság őfelségeik ezüstlakodalma alkalmából díszes kiállítású feliratot intézett az uralkodópárhoz. Titkár jelenti, hogy az »Association litteraire« czímű nemzetközi társulat Londonban tartandja gyűlését s kívánatos lenne, ha ott a magyar irodalomnak is képviselője lenne. Határozatba megy, hogy a Londonba ez alkalommal utazni szándékon