A Hon, 1879. május (17. évfolyam, 106-132. szám)

1879-05-28 / 129. szám

Szerkesztési Iroda, Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás, 129. szám, XVII. évfolyam. Budapest, 1879. szerda, május 28. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal! Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj­­ Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt­­ 1 hónapra................................. 2 frt 3 hónapra .......................................................6» 6 hónapra ....•••■«». 12» Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint . .........................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számítta­tik. Budapest, május 27. A magyar nyelv ügye. A román püspöki kar azt kérelmezte volt az uralkodótól, hogy vonja meg a ma­gyar nyelv kötelező oktatásáról szóló javas­lattól előzetes beleegyezését, hogy így az or­­szággyűléshez beterjeszthető se legyen; a szerb püspöki kar pedig — mint most utóbb köztudomásra jut — a koronához intézett felterjesztésében a törvényhozás két háza ál­tal helybenhagyott és elfogadott javaslattal a szentesítés megtagadását kérelmezte. Daczára a legmagasabb helyre direkt intézett e kérvényezéseknek, a javaslat ha­ladt a maga útján, törvénynyé lett, megkapta a szentesítést és kihirdettetek. Ezt korán sem valami diadalérzettel, vagy felfuvalkodással jegyezzük meg, mert igen természetesnek találjuk. Ennek igy kellett történnie és nem máskép; igy kell s meggyőződésünk szerint igy is fog történni minden hasonló esetben,­­ ha ugyan még találkoznának az épen ta­pasztaltak után olyanok, kik az által, hogy direkt a koronához apellálnak, meghiúsíthat­ni remélnek bármely olyan intézkedést, mit Magyarország kormánya és törvényhozása az állam érdekében keresztül vinni akar és czél­­szerűnek talál. E momentumot csupán azért emeljük ki, hogy levonhassák ebből maguk számára a tanulságot azok, kik extravagáns törekvé­seik, vagy vágyaik támogatását remélik leg­­magasabb helyen — szemben Magyarország, szemben az állam érdekeivel. A kifogásolt javaslat törvénynyé lett s most annak életbeléptetésére, végrehajtására került a sor. Trefort miniszter úr hozzá is kezdett már ehhez azon rendeletével, mely által a magyar nyelvet nem biró tanítók számára f. évi júl. 1-től aug. 25-ig terjedő póttanfo­lyamokat léptet életbe a magyar nyelv tanu­lása­ és tanítására a kolozsvári, sz.-kereszturi, aradi és losonczi tanítóképezdékben. A szóban forgó törvénynyel s különö­sen annak megkezdett végrehajtásával Tre­fort miniszter új érdemekkel tetézi a magyar kultúra s átalában a magyar nemzetiség ér­dekében a tanügy terén hét évi minisztersége alatt eddig is szerzett bokros érdemeit, me­lyek iránt a nemzet hálás elismeréssel tarto­zik. Azon nagy horderejű s hatásaiban mesz­­sze kiterjedő munkakörnek érdekében, melyet a közoktatási miniszter, különösen nálunk, a mi spec­iális ethnographiai és kultúrai viszo­nyaink között betölt, kiváló szerencsének mondhatjuk, hogy e ressort huzamosabb ideig, 1872-től kezdve háborítatlanul s nem érintve a párt és kormányválságok által e­gy­embe­r kezében maradhatott meg. A czéltu­­datos, összevágó és tervszerű működés nagy mértékben jön ez által előmozdítva;­­nem a tan és vizsgálati rendszereket, a különböző fokú tanintézeteknek egymáshoz való ilyen, vagy olyan szerves viszonyát, hanem a tan­ügynek nemzeti irányát értjük), s itt különö­sen erre volt szükség. A törvényt, melynek most végrehajtásá­ról van szó, az országos közvélemény sürgette éveken át. Tömérdek számú törvényhatóság, szaktestület és az összes magyar sajtó felira­tokban, vagy más módon adott kifejezést egy ily fajta törvény meghozatala iránti óhajtásá­nak s most Trefort miniszter úr van hivatva megvalósitni a nemzeti közvélemény sürgető kívánalmait. Alig hozatott újabb időben tör­vény, mely a nemzet akaratának s­óhajtásá­nak oly praegnans kifejezése lett volna, mint épen ez s a miniszterre bizonyára fölemelő tudat lehet, hogy ily fontos nemzeti és kul­túrás missiót teljesít. Eddigi működéséből ítélve, nincs kétsé­günk az iránt, hogy e törvény nem fog papí­ron mar­adni, hanem úgy lesz végrehajtva, hogy teljesen megfeleljen azon intenzióknak, melyeknek tételét köszöni. A­mi azonban a konkrét esetet illeti, ne­künk úgy tetszik, hogy az épen elrendelt pót­tanfolyamok (kettő az erdélyi részek s kettő Magyarország számára) igen csekély számú pontokra vannak concentrálva, mi mellett az ország nem egy oly vidéke esik nagyon mesz­­sze a kijelölt pontok egyikétől, vagy másiká­tól, melyek pedig figyelembe veendők. Nevezetesen az egész felvidéknek csak Losoncz, az egész alföldnek csak Arad, — kevés. Amott még M. Sziget és Unió-Vár­­alja, emitt Baja és a Dunántúl Csurgó kínálkozik ily póttanfolyamokra alkalmas pontul, nyugat felől pedig pl. Modor. Hiszszük is egyébiránt, hogy a kérdéses rendelet a törvény végrehajtása kezdetének csak az eleje s azt ez irányban újabbak fog­ják követni, ha tán nem is ez évben, de jövő­re mindenesetre. A siker és eredmény e té­ren sok tekintetben azon sikertől és ered­ménytől fog függni, melyet a kijelölt négy póttanfolyam majd felmutatni képes lesz. Ez az első próba. Ezért nagy és fontos feladat vár azon tanárokra, kik most e tanfolya­moknál alkalmaztatásra fognak kiszemel­­tetni. Ők lesznek az elsők, kik tény­leg és közvetlenül a törvény életbelépteté­sén dolgoznak. Tőlök igen sok függ. Ha szép sikert lesznek képesek felmutatni, ez másokat is hasonló sikerekre és eredményre fog ösz­tönözni. Mutassanak tehát jó példát s ezért kívánjuk, hogy hassa át őket fontos hivatá­suk érzete s pillanatra se hagyja el őket a buzgalom ! Sz. Gy. — Az országgyűlési szabadelvű párt szerdán, május 28-án tartandó értekezletén folytatja a beszállásolási törvényjavaslat részletes tárgyalását. — Az országgyűlési szabadelvű­­párt ma d. u. 6 órakor Vizsolyi Gusztáv elnök­lete alatt tartott értekezletén a katonabeszállásolás­ról szóló törvényjavaslatot tárgyalta s azt átalános­­ságban vita nélkül elfogadta. A részletes vitában Szende Béla miniszteren kívül részt vettek: Baross Gábor, Kerntler, Ferencz, Márkus István, Teleszky István, Zichy Ágost gr. Ráday Gedeon gr. ifj., Zsámbokréthi József, Dőry Dénes, Bacon József, Hosztinszky János, Tisza László, Végh Aurél és Schmauss Endre. A tárgyalás a 38. §-nál szakadt meg s a holnap d. u. 6 órakor tartandó értekezleten folytat­­tatni fog. — A függetlenségi párt mai értekez­letén abban történt megállapodás, hogy a párt a ka­­tonabeszállásolásról szóló törvényjavaslatot — bár ily törvény meghozatalát a beszállásolási te­hernek egyenlő megosztása érdekében igen szükséges­nek tartja,­­ még átalánosságban sem fogadja el. Nem fogadja el a beszállásolási teher arányos megosztása czéljából kivetendő megyei pótadóról szóló törvényjavaslatot sem, mert a párt nem megyei, ha­nem országos alapból kivonja a beszállásolás és ille­tőleg kaszárnyák építése által terhelt községeket kár­pótoltatni. — Az egyesült ellenzék mai értekezle­tén tárgyalta a katona beszállásolásról szó­ló törvényjavaslatot, s azt átalánoss­ágban részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Az értekezlet a házban való felszólalással P­u­­­s­z­k­y Ágostot bízta meg. — A földmivelés-, ipar- és kereske­delmi miniszter június második felében —mint hírlik — az összes határszéli vesztegintézeteket az illető központi referens kíséretében meglátogatja és megvizsgálja. — A zágrábi kereskedelmi kama­rának a bródi vaspályahíd tárgyában felutazott küldöttségét — mint a »Bad. Corr.t értesül —Bécs­­ben tegnapelőtt fogadta B­r­­­a­n­d­t gróf, közös had­ügyminiszter s megígérte, hogy a küldöttség kérelmét behatóan meg fogja vizsgálni s legközelebb a magyar közlekedési minisztériummal egyetértőleg e tárgy megvizsgálása végett vegyes bizottság fog ki­küldetni, s ekkor az érdekelt köröknek lesz alkalmuk kívánalmaikat minden részleteikben kifejezni. E bi­zottság hivatva lesz megállapítani, hogy a híd való­ban igen alacsonyra van-e fogva, s ha igen, mikép kell a bajon segíteni. A küldöttség a miniszternek köszönetét fejezte ki előzékenységéért s ama remé­nyét tolmácsolta előtte, hogy a híd pillérei maga­sabbra fognak építtetni.­­ A szerb főpapság is a magyar nyelv ellen agyazkodik. Az újvidéki »Z­ász­ta­va« Karlóczáról a legmegbízhatóbb forrásból értesül, hogy a szerb episkopátus emlékira­tot terjesztett föl a koronához a magyar nyelvnek az elemi szerb iskolákban való behozatala kérdésének ügyében. Az emlékiratban a szerb püspökök mente­­getődznek, hogy az érintett törvényjavaslat tárgya­lása alkalmával a főrendiházban nem voltak jelen, hozzátévén, hogy abból, a qui tacet, consentire vide­­tur mondáshoz képest nem következtethető, hogy ők azon törvényjavaslattal egyetértenek, miután az a szerb egyház-iskolai autonómiát aláássa s a szerb nyelvet háttérbe szorítja. Kéri ennélfogva a szerb episkopátus ő felségét, hogy az érintett törvényjavas­lattól vonja meg a legfelsőbb szentesí­tést. Az emlékiratot aláírták: Ivacskovics Prokop patriarcha és Sztojkovics Arzén budai püspök, a többi szerb püspökök nevében,akik távira­tilag jelentették ki, hogy az emlékiratot magukénak vallják. A »Zászl.« örömét fejezi ki a fölött, hogy a szerb főpapság az utolsó pillanatban megemlékezett és igyekezett az átalános várakozásnak s a nép sza­vának megfelelni és eleget tenni. — A Kiev­ben lefolyt nihilista perről a »P. Ll.«-ban a következző értesítést ol­vassuk : M F. évi február 20-án Kievben 14, nihiliz­­mussal vádolt személy fogatott el. Elfogatásuknál makacs elleenállást gyakoroltak. Egy rendőrtisztnek ez életébe került. Az elfogottak közt hat nő van, az egyik porosz alattvalónő s mindnyájan a legjobb csa­ládokból valók. Haditörvényszék elé állíttattak, mely f. hó 12-én kezdte meg az eljárást. Elővigyázatból min­den a törvényszékhez vezető út, s annak egész környéke teljesen el volt zárva. A vádlottak közt a legelőbb­kelő Leschern von Herzfeld Zsófia kiasszony, egy körülbelől 35 éves hölgy, ki már 1877-ben mint politikailag gyanús személy Samarába száműzetett s később anyjának kérésére megszabadittatott. Vádol­va van, hogy titkos társulatokban résztvett és egy rendőrt megölni kísérelt meg. Társaságában jelen­tek még meg Brandtner Lujza, a ki porosz alatt­való, Armfeld Natália, egy titkár leánya, Sa­­raudovich Katalin, egy törvényszéki bíró leánya, Potalitsine Alexandra, kapitány leánya, Kowalewski Mária, egy nemes leánya, stb. Az elfogott férfiak közt súlyto­sabban voltak vádolva : egy O s i n s k i Valér nevű nemes ember és Wysniakow Sándor. A vádlottak némelyike ellen nem lehetett mást felhozni, mint, hogy elmulasztották nevüket és hivatásukat a rendőrségnél bejelenteni; egy bizonyos Wassiliew Vera csak azért volt hónapokig bebörtönözve és a haditörvényszék elé állítva, mert állítólag tudta, ♦ A „HON“ TÁRCZÁJA. Oroszország belviszonyai. ív. Ha a földosztások időszakai sok nehézséggel és hátránynyal járnak, nem kevésbé áll ez a felosztások módjára nézve is. A kom­munisztikus elv azt kivánja, hogy minden muzsik a szomszédjáéhoz hasonló par­­czella földet kapjon s a község rendesen alkalmazko­dik is híven ez elvhez, melynek hogy minden tekintet­ben­ elég legyen téve, a föld először a minőségek sze­rint különböző kategóriákra osztatik; azután minden kategóriából a muzsiknak megfelelő számú parczellák hasittatnak ki; annyi parczellára osztatik föl a köz­ség földje, a­hány osztozó fél van. Hogy a művelés némileg meg legyen könnyítve, a jobbára több ezer lakossal biró községek rendesen a birtokok közepén vannak építve. A házak közt szé­les utczák vannak, hogy az esetleges tűzvész lehető­leg korlátozva legyen ; a faházaknak utczára néző ré­sze rendesen faczifrázatok és faragványokkal van dí­szítve. A muzsik zárt községekben lakik s Oroszor­szágban a tanyák (kkuteri) még ott is fölötte ritkák, hol az egyéni birtok honosult meg.­­ Gátolja pedig a tanyarendszert maga a kom­­munismus szerkezete, a mint eddig feltüntettük s az a körülmény, hogy minden muzsiknak van a háza mellett beltelke, mely nem képezi osztozkodás tár­gyát s ő ahoz ragaszkodik, azt el nem hagyja. Az ily zárt tömbökben levő népes falvak pedig rendkívül sokat szenvednek a tűzvészektől, melyek napjainkban is nagyon pusztítják Oroszországot. A széles utczák annál kevésbé használnak valamit, mert a házak egy­máshoz közel vannak építve. _ A mivelési módoknak megfelelőleg sok helyütt a föld három dűlőre osztatik föl s azon kívül a mi­nőség szerinti kategóriákra, és csak úgy következik aztán a férfi lakosság számának megfelelő parcellíro­­zás. Úgy, hogy némely vidékeken egy-egy muzsiknak hat, hét, nyolc­ helyen van egy-egy apró kis, keskeny parczellája, melyek rendesen kisorsolás útján jutnak a muzsik birtokába. A föld ily módon oly­annyira elmorzsolódik, elaprózódik, hogy a földmivelési viszo­nyok fölöt tartott enquét konstatálta, hogy némely tájakon az egyes parcellák szélessége nem nagyobb két méternél. Az emanczipáczió idején tett számítá­sok szerint átlag egy-egy jobbágynak használatára a földes­ur 3—4 hectár földet adott volt, — de ezt nem mindenütt váltották meg a jobbágyok, hanem ennek csak a törvény által megszabott minimumát, így az orosz mezőgazdasági kommunismus egyesíti magában úgy az individualismus hibáit, mely a föld túlságos elaprózását eredményezi magának a kommu­­nismusnak kinövéseivel, melyek csökkentik a ragasz­kodást a földhöz s a fokozott munkaszeretetet. Hogy a muzsik, kinek földrésze több apró-cseprő s egy­mástól nem egyszer mértföldnyi távolságra fekvő parcellákból áll, melyeket keskenységek mellett még boronálni sem lehet, sok időt veszteget az ide-oda utazással s hogy ily körülmények között okszerű gaz­dálkodást nem folytathat, kivált ha még hozzá vesz­­szük azt is, hogy mindegyre uj meg uj földosztások történnek — az igen természetes. A föld túlságos eldarabolása egyébiránt nem­csak ott mutatkozik, hol a mezőgazdasági kommunis­mus uralkodik, hanem ott is pl. Lythvániában, hol a személyi tulajdon és birtok dívik. Hasonló tünemé­nyek észlelhetők Jáva szigetén is, hol szintén kom­munismus uralkodik. Itt már — Lavelage szerint — még az oroszországinál is nagyobb a föld elmorzsoló­­dása, a­min a személyi tulajdon s az örökségi jog be­hozatala által vélnek segíthetni. Ehhez járulnak még a visszaélések is, melyek Oroszországban még nyomasztóbbá teszik a kommu­­nisztikus rendszert a mezőgazdaságban. A kis orosz autonóm demokrácziák két ellenkező csapásnak van­nak kitéve : a tömeg és az egyesek zsarnokságának. Majd a tömeg ootrogál a gazdagokra pótlék-földré­szeket, melyek súlyos adókkal vannak terhelve s igy ezeket a jómóduakkal fizetteti meg. Különösen dívik ez a kevésbé termékeny vidékeken, hol minden egyes­nek az érdeke, hogy megszorítsa s ne gyarapítsa a maga földrészét, így pl. északon, hol gyakran az ipar és kereskedelem képezi a paraszt fő jövedelmi kútfor­­rását, nem ritkán fordul elő az eset, hogy a községek az ügyesebb és vagyonosabb iparosra vagy kereskedőre két földet ootrogálnak, vagyis ezekre háritják a jöve­delmi adót. Majd ismét — és ez a gyakoribb eset — talál­koznak a’községekben vállalkozó szellemű, élelmes és gazdagabb egyének, kiket a muzsik a község he­réinek (mirsjedy) nevez s kik vesztegetés és megfé­lemlítés által magoknak a legjobb földeket osztat­ják ki, így van ez Kaluga és Szaratov kormány­zóságokban. Az ilyen község keréi rendesen a szerény muzsiknak adott kölcsönök által kerítik hatalmukba a népet, oly kölcsönök által, melyeket fölötte magas kamataik miatt az adós nem képes visszafizetni, így dívik és pusztít az orosz parasztok között az uzsora. Különösen a korcsmáros szokott ily módon rövid idő alatt nagy hatalomra vergődni. A föld közös tu­lajdon lévén, jelzálogképen nem köthető le s a kom­munismus a népre nézve lehetetlenné tévén a föld­hitelt, nincs más, mint a személyes hitel, melynek igénybe vétele az uzsorások körmei közé szolgáltat­ja a muzsikot, ki gyakran kénytelen földrészét, vagy annak gyümölcseit átengedni hitelezőjének. Szükség, betegség és kivált az iszákosság teszi a muzsikot uj kiadású rabszolgává. A közös földbirtok hatásairól az ez iránt össze­hívott enquet is oda nyilatkozott, hogy az a földmi­velés fejlődésének egy nagy akadálya, az egyéni sza­badság békéja, megbénítója minden vállalkozási szel­lemnek és jutalma a munkátlanságnak; s a közös bir­tok azon előnye is, melyet annak védelmezői felhozni szoktak, hogy meggátolja a proletáriátus kifejlődé­sét, mert minden embernek bizonyos földrészt juttat, a­miből megélhet, a valóságban nem létezik, mert ellenkezőleg ijesztő módon terjed a proletáriátus Oroszországban, így pl. Kosztroma kormányzóság­ban 98,000, Tambor korm.-ban 97,000, a kurszkiben 77,000 olyan paraszt van, kiknek nincs egy talpalat­nyi földjök sem. E baj okvetlenül nőni fog a népesség szaporodásával, melylyel mind ferdébb arányba fog jutni a kiosztandó földterület. Mindamellett két tábor, bár ellentétes indo­kokból támogatja az orosz közös birtokviszonyokat. Az egyik tábor a szlávophileké, kik abban kiválólag szláv és patriarchiális intézményt látnak, mely hivat­va van Oroszországot megóvni a nyugati felforgatá­soktól ; a másik tábor a radikális demokratáké, kik a községi kommunismusban látják álmaik jövendő megvalósulásának alapját. Ezekkel szemben egyre szaporodik az orosz kommunismus ellenségeinek száma is. A jobbágyság felszabadításáig minden gazdasági baj és csapásért a jobbágyság intézményét okolták, most meg ugyan­ezekért a collectiv birtokot okolják.­­ Az ezen in­tézményből származó nyomasztó bajok és visszássá­gokhoz járul az is, hogy úgyszólva az adó is közös, a­mennyiben a község solidárisan felelős a birtokában levő közös földre kivetett adóért; tehát minden mu­zsik felelős és solidarisan kötelezett a másiknak adó­jáért , vagyis igen gyakran a szorgalmas munkás és takarékos muzsik a henye, dologtalan és részeges muzsik adójáért. Ennek igen sok helyütt az a hatása lett, hogy a jobbmódú parasztok, hogy kivonhassák magukat e nyomasztó szolidaritás alól, lemondottak minden községi birtok iránti jogukról s pénzen vásá­rolják meg e jogot s engedélyt, hogy a községből és annak kötelékeiből kiszabadulhassanak, elköltözhes­senek. Másfelől ismét más okok behatása, nevezetesen a földet terhelő váltságösszegek súlya alatt sok vidé­ken a föld pusztán marad, nem vállalkozik senki mű­velni, mint pl. a novgorodi kormányzóságban a kor­mányközegek ingyen kínálták a földet művelésre, csak az adó megfizetésének kötelezettsége mellett, de nem találkozott pályázó. Ugyanezen oknak tulajdo­nítható az is, hogy a volt jobbágyság igen sok helyen a törvény által megváltani rendelt földnek csak épen a minimumát váltván meg, jelenleg kétszer-három­­s­zor kevesebb földet bizlal, mint jobbágy korában. Átalában az emanczipáczió sok zavart támasztott, s bár a váltságösszegek 49 évre lőnek felosztva, mégis súlyos teherkép nehezednek a muzsikra s az orosz községek s az alsó néposztály folytonos krízisben is fognak élni 1910-ig, mikor meg fogtak szabadulni’ a rendes adóterhet még tetéző váltságösszegek törlesz­tésétől. Igen sajátszerű tüneménye az orosz népélet megszokottságának, hogy daczára a mezőgazdasági kommunismusból származó hátrányoknak, melyeket már jeleztünk s daczára, hogy az orosz törvény nem­csak nem tiltja apodictice ez intézmény megbontását, de sőt permissive megrendeli, hogy ott, hol erre meg van a község lakosainak 2/3 többsége, hozzá lehet fogni a végleges felosztáshoz, az egyéni birtok megalapításához; még eddigelé csak elvétve volt e többség összehozható s igy csak igen-igen ritka eset­ben történt az átmenetei a közös birtokból az egyéni birtokra. Helyesen jegyzi meg Leroy-Beaulieu, hogy Francziaországban, hol közel öt millió hectart tesz ki a községi birtok, mely az egész franczia földterü­­let tizenegyed részét teszi, hasonló törvény mellett a községi birtok rövid idő alatt teljesen föloszlatnék a község tagjai között.­­ De elég, hogy a muzsik kezébe van letéve a lehetőség a kommunisztikus bir­tokról áttérni a magán, egyéni birtokra s az orosz nép erős konzervatív természete és a megszokotthoz való konok ragaszkodása mellett is minél nagyobb mérvben lesznek érezhetők a közösség hátrányai, an­nál inkább fog élni a törvényadta engedélylyel. A földmivelési enquét iratai szerint legtöbben azért ir­tóznak a végleges földosztástól és egyéni, örökletes birtoktól, mert attól tartanak, hogy silány föld fog hogy egyik barátnéja titkos társulathoz tartozik s ezt nem jelentette föl a rendőrségnél. Az ítélet e per­­ben f. hó 19-én mondatott ki. Leschern von Herzfeld Zsófia és Osinski golyó általi halál­ra és Wysniakow tíz évi bányamunkára ítélte­tett. Az elitélt Herzfeld kisasszonyról beszélik, hogy a legvakmerőbb módon agitált a kormány el­len. Nem riadt vissza attól se, hogy eszméinek vérta­núja legyen. Halála ugyanily gondolkozásu asszo­nyokat, kik Oroszországban egész hadsereget képez­nek, nem fog visszaijeszteni attól, hogy példáját kö­vessék.« — A horvát regnikoláris albizott­ság, mely Mrazovicsból, Miskátovicsból s dr. Voj­­novicsból áll, munkálatában igen előhaladott. Az al­bizottság nuncziuma közel áll a befejezéshez. A II-ik orsz. iparos gyűlés. Az 1872-ben tartott első iparos congressus megtartása óta több mint 7 év elmúlt, és azon remé­nyek, melyeket e congressus a hazai ipar felvirágoz­tatása iránt az iparos osztály kebelében keltett, csak kis mértékben valósultak meg, mert a kívánalmak­ból, melyeket e congressus kifejezett, a legnagyobb rész a mai napig is jámbor óhajtás maradt. De egy maradandó érdemet e congressustól elvitatni nem le­het, nagy mértékben elősegíti a magyar iparos osz­tály önérzetre ébredését s a hazai közvéleményben is rokonszenvet keltett a hazai iparos törekvések támo­gatása iránt. Az állandó bizottság, melyet ama congressus megválasztott, eleinte nagy buzgóságot fejtett ki, hogy országos iparos szövetséget létesítsen s az ipar számára egy országos hitelszervezetet készítsen. De a nagy tervek nem valósulhattak meg. A szövetség alapszabályait a kormány nem akarta megerősíteni, mikor meg már ezen irányban nem lett volna aka­dály, a létesítő bizottság mandátumát elenyészettnek tekintette. A szövetség helyett az ország különböző pontján csak egy pár iparos kör alakult, melyek kö­zött a fővárosi volt az első, s ez azóta a mai napig évről évre gyarapodik tekintélyben és a társas élet terén szerzett érdemekben. E kör örökölte úgy­szól­ván az első iparos congressus állandó bizottságának feladatait, s az ő kezdeményezésének lehet tulajdoní­tani azt, hogy a f. év máj. 31-ikén a fővárosban meg fog tartatni a második iparos gyűlés. Mint az első iparos congressusnak, úgy a má­sodiknak napirendjén is az ipartörvény módo­sítása és az iparszervezet áll első­sorban. Erre vonatkozólag Mudrony Soma és Bakay Nándor előadók fognak egy hosszabb határozati javaslatot előterjeszteni, melynek szövegét lapunkban már kö­zöltük, s e helyt csak azt jegyezzük meg, hogy az azon főbb irányelvek összfoglalatját képezi, melyek az orsz. m. iparegyesületben évek során át vitatott ipartörvény revisiója alkalmával ismételt és mond­hatni majdnem egyhangú kifejezést nyertek. A második kérdés az iparos szakokta­tás szervezése. Dr. Szabóki Adolf és Steinacker Ödön előadók erre vonatkozó határozati javaslata kimondatni kívánja, hogy az iparoktatás az állam leg­fontosabb és legsürgősebb feladata, hogy az iparisko­lák a közoktatási és iparügyi minisztériumnak s az alakítandó központi ipartanácsnak képviselőiből ala­kítandó külön közeg alá helyezendők; hogy minden iparos községben a létező tanerők felhasználásával ipari továbbképző iskolák, nagyobb iparos központo­kon ipari középtanodák (jó munka és gyárvezetők alapos kiképzésére), végre az iparművészeti múzeum­­i mai kapcsolatban egy műipariskola állíttassék fel. A III. pont az egyetemlegesség elvé­re fektetett önsegélyes szövetkezetek terjesztése. Gaal Jenő és Gelléri Mór előadók a kö­vetkező határozati javaslatot terjesztik a congressus elé: Mondja ki az országos iparos­gyűlés, hogy a ke­­reskedelmi törvény értelmében nálunk is alakítható közkereseti és termelő szövetkezetek közül főleg a következőket ajánlja elfogadás és terjesztés végett az ipartársulatok által a hazai iparosok figyelmébe: a) kölcsönpénztárakat (előleg- és hitelegyesületek); b) nyersanyag beszerzési­ szövetkezeteket, melyeknek közvetítésével az üzletükhöz szükséges jó minőségű nyersanyaghoz a nagybani beszerzés előnyeivel jut­hatnak ; c) közös raktározási szövetkezeteket (áru­­csarnokok), a tagok készítményeinek együttes áruba bocsáthatása czéljából; d) közös termelő szövetke­zeteket, melyek által a kis­iparosok a nagyobb ter­melés előnyeit — főleg a forgó tőke és új szerkezetű gépek használata tekintetében — közösen és kölcsö­nösen élvezhetik. A napirend negyedik pontja a budapesti országos kiállítás kérdése, melyre vonatko­zólag Posner Károly Lajos előadó határozati javas­lata így szól: mondja ki az országos iparos­gyűlés, hogy egy, 1882-ben a fővárosban megtartandó orszá­gos iparkiállítás eszméjét helyesli és pártolja, s an­nak megvalósítását, mint az ország iparostársulatai­ból alakult kongressus azzal kezdeményezi, hogy a képviselt iparosok erkölcsi támogatásáról biztosítja, hogy a kiállítás sikerének biztosítása érdekében szükségesnek tartja az erre hivatott összes testületek támogató közreműködését és e czélból óhajtja, hogy a törvényhozás, a kormány, a főváros, az ország ösz­­szes törvényhatóságai, az orsz.­g, iparegyesület, a kereskedelmi és iparkamrák á­ltalában az összes ha­zai ipartestületek támogassák ezen, a hazai ipar fej­lődését hathatósan előmozdítani és az ország díszére válni hivatott kiállítást. Az V. pont az állami szükségleteknek a hazai ipar által való fedezése. E tárgyban Csep­­reghy János előadó fog egy határozati javaslatot elő­terjeszteni, mely kívánatosnak mondj­a, hogy az állami építkezések, a vasutak szükségletei, a honvédség föl­szerelése teljesen s a közös hadseregfölszerelésnek 30 százaléka a hazai ipar által fedeztessenek, továbbá hogy a kereseti összegek lebonyolítására vonatkozó különösen az állami építkezések körül gyakorlatban levő rendszer minél előbb egyszerűsíttessék és gyor­sabb hivatalos eljárás lépjen életbe. Másrészt szüksé­ges, hogy az iparosok szövetkezés útján megfelelő na­gyobb közös szállítási üzleteket alakítsanak s minél kedvezőbb árak megállapítása s minél szolidabb czik­­kek készítése által törekedjenek a hazai vállalkozás versenyképességét emelni. A vásár­ügy rendezéséről a vidéki előadók még nem küldték be előterjesztéseiket. A napirendnek következő hetedik pontja az iparos ifjúsági egyletek támogatása, mire nézve Gelléri és Szilágyi előadók kimondatni kívánják, miszerint a congressus fölhívja az összes hazai ipartársulatokat, hogy az önképzés és önsegé­lyezés czéljából a szegedi iparos­ ifjúsági egylet min­tájára alakult hasonnemű egyleteket mindenekelőtt erkölcsi és lehetőleg anyagi támogatásban is része­sítsék ; hogy oly nagyobb városokban és helységek­ben, ahol ily egyletek még nem léteznek, ezek létesí­tése kezdemény­ezt­essék és elősegíttessék; hogy közös törekvéseik minél hatályosabb érvényesülése szem­pontjából ezen egyleteknek együttes működése az ipartársulatok részéről is előmozdíttassék, végül hogy a keletkező iparos-ifjúsági egyletek szervezésénél a két főczélon, t. i. továbbképzés és betegség esetén való segélyezés mellett a munka­közvetítő, utasfoga­dó, (szálló), és a többi közhasznú belintézkedések életbeléptetésére is kiváló gond fordíttassék. A napirendnek két utolsó pontja a házalás szabályozása és a fegyencz­ipar rendezése. Mind­két tárgyban terjedelmes javaslatot készítettek

Next