A Hon, 1879. május (17. évfolyam, 106-132. szám)
1879-05-28 / 129. szám
Szerkesztési Iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás, 129. szám, XVII. évfolyam. Budapest, 1879. szerda, május 28. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal! Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt 1 hónapra................................. 2 frt 3 hónapra .......................................................6» 6 hónapra ....•••■«». 12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . .........................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, május 27. A magyar nyelv ügye. A román püspöki kar azt kérelmezte volt az uralkodótól, hogy vonja meg a magyar nyelv kötelező oktatásáról szóló javaslattól előzetes beleegyezését, hogy így az országgyűléshez beterjeszthető se legyen; a szerb püspöki kar pedig — mint most utóbb köztudomásra jut — a koronához intézett felterjesztésében a törvényhozás két háza által helybenhagyott és elfogadott javaslattal a szentesítés megtagadását kérelmezte. Daczára a legmagasabb helyre direkt intézett e kérvényezéseknek, a javaslat haladt a maga útján, törvénynyé lett, megkapta a szentesítést és kihirdettetek. Ezt korán sem valami diadalérzettel, vagy felfuvalkodással jegyezzük meg, mert igen természetesnek találjuk. Ennek igy kellett történnie és nem máskép; igy kell s meggyőződésünk szerint igy is fog történni minden hasonló esetben, ha ugyan még találkoznának az épen tapasztaltak után olyanok, kik az által, hogy direkt a koronához apellálnak, meghiúsíthatni remélnek bármely olyan intézkedést, mit Magyarország kormánya és törvényhozása az állam érdekében keresztül vinni akar és czélszerűnek talál. E momentumot csupán azért emeljük ki, hogy levonhassák ebből maguk számára a tanulságot azok, kik extravagáns törekvéseik, vagy vágyaik támogatását remélik legmagasabb helyen — szemben Magyarország, szemben az állam érdekeivel. A kifogásolt javaslat törvénynyé lett s most annak életbeléptetésére, végrehajtására került a sor. Trefort miniszter úr hozzá is kezdett már ehhez azon rendeletével, mely által a magyar nyelvet nem biró tanítók számára f. évi júl. 1-től aug. 25-ig terjedő póttanfolyamokat léptet életbe a magyar nyelv tanulása és tanítására a kolozsvári, sz.-kereszturi, aradi és losonczi tanítóképezdékben. A szóban forgó törvénynyel s különösen annak megkezdett végrehajtásával Trefort miniszter új érdemekkel tetézi a magyar kultúra s átalában a magyar nemzetiség érdekében a tanügy terén hét évi minisztersége alatt eddig is szerzett bokros érdemeit, melyek iránt a nemzet hálás elismeréssel tartozik. Azon nagy horderejű s hatásaiban meszsze kiterjedő munkakörnek érdekében, melyet a közoktatási miniszter, különösen nálunk, a mi speciális ethnographiai és kultúrai viszonyaink között betölt, kiváló szerencsének mondhatjuk, hogy e ressort huzamosabb ideig, 1872-től kezdve háborítatlanul s nem érintve a párt és kormányválságok által egyember kezében maradhatott meg. A czéltudatos, összevágó és tervszerű működés nagy mértékben jön ez által előmozdítva;nem a tan és vizsgálati rendszereket, a különböző fokú tanintézeteknek egymáshoz való ilyen, vagy olyan szerves viszonyát, hanem a tanügynek nemzeti irányát értjük), s itt különösen erre volt szükség. A törvényt, melynek most végrehajtásáról van szó, az országos közvélemény sürgette éveken át. Tömérdek számú törvényhatóság, szaktestület és az összes magyar sajtó feliratokban, vagy más módon adott kifejezést egy ily fajta törvény meghozatala iránti óhajtásának s most Trefort miniszter úr van hivatva megvalósitni a nemzeti közvélemény sürgető kívánalmait. Alig hozatott újabb időben törvény, mely a nemzet akaratának sóhajtásának oly praegnans kifejezése lett volna, mint épen ez s a miniszterre bizonyára fölemelő tudat lehet, hogy ily fontos nemzeti és kultúrás missiót teljesít. Eddigi működéséből ítélve, nincs kétségünk az iránt, hogy e törvény nem fog papíron maradni, hanem úgy lesz végrehajtva, hogy teljesen megfeleljen azon intenzióknak, melyeknek tételét köszöni. Ami azonban a konkrét esetet illeti, nekünk úgy tetszik, hogy az épen elrendelt póttanfolyamok (kettő az erdélyi részek s kettő Magyarország számára) igen csekély számú pontokra vannak concentrálva, mi mellett az ország nem egy oly vidéke esik nagyon meszsze a kijelölt pontok egyikétől, vagy másikától, melyek pedig figyelembe veendők. Nevezetesen az egész felvidéknek csak Losoncz, az egész alföldnek csak Arad, — kevés. Amott még M. Sziget és Unió-Váralja, emitt Baja és a Dunántúl Csurgó kínálkozik ily póttanfolyamokra alkalmas pontul, nyugat felől pedig pl. Modor. Hiszszük is egyébiránt, hogy a kérdéses rendelet a törvény végrehajtása kezdetének csak az eleje s azt ez irányban újabbak fogják követni, ha tán nem is ez évben, de jövőre mindenesetre. A siker és eredmény e téren sok tekintetben azon sikertől és eredménytől fog függni, melyet a kijelölt négy póttanfolyam majd felmutatni képes lesz. Ez az első próba. Ezért nagy és fontos feladat vár azon tanárokra, kik most e tanfolyamoknál alkalmaztatásra fognak kiszemeltetni. Ők lesznek az elsők, kik tényleg és közvetlenül a törvény életbeléptetésén dolgoznak. Tőlök igen sok függ. Ha szép sikert lesznek képesek felmutatni, ez másokat is hasonló sikerekre és eredményre fog ösztönözni. Mutassanak tehát jó példát s ezért kívánjuk, hogy hassa át őket fontos hivatásuk érzete s pillanatra se hagyja el őket a buzgalom ! Sz. Gy. — Az országgyűlési szabadelvű párt szerdán, május 28-án tartandó értekezletén folytatja a beszállásolási törvényjavaslat részletes tárgyalását. — Az országgyűlési szabadelvűpárt ma d. u. 6 órakor Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén a katonabeszállásolásról szóló törvényjavaslatot tárgyalta s azt átalánosságban vita nélkül elfogadta. A részletes vitában Szende Béla miniszteren kívül részt vettek: Baross Gábor, Kerntler, Ferencz, Márkus István, Teleszky István, Zichy Ágost gr. Ráday Gedeon gr. ifj., Zsámbokréthi József, Dőry Dénes, Bacon József, Hosztinszky János, Tisza László, Végh Aurél és Schmauss Endre. A tárgyalás a 38. §-nál szakadt meg s a holnap d. u. 6 órakor tartandó értekezleten folytattatni fog. — A függetlenségi párt mai értekezletén abban történt megállapodás, hogy a párt a katonabeszállásolásról szóló törvényjavaslatot — bár ily törvény meghozatalát a beszállásolási tehernek egyenlő megosztása érdekében igen szükségesnek tartja, még átalánosságban sem fogadja el. Nem fogadja el a beszállásolási teher arányos megosztása czéljából kivetendő megyei pótadóról szóló törvényjavaslatot sem, mert a párt nem megyei, hanem országos alapból kivonja a beszállásolás és illetőleg kaszárnyák építése által terhelt községeket kárpótoltatni. — Az egyesült ellenzék mai értekezletén tárgyalta a katona beszállásolásról szóló törvényjavaslatot, s azt átalánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Az értekezlet a házban való felszólalással Puszky Ágostot bízta meg. — A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter június második felében —mint hírlik — az összes határszéli vesztegintézeteket az illető központi referens kíséretében meglátogatja és megvizsgálja. — A zágrábi kereskedelmi kamarának a bródi vaspályahíd tárgyában felutazott küldöttségét — mint a »Bad. Corr.t értesül —Bécsben tegnapelőtt fogadta Brandt gróf, közös hadügyminiszter s megígérte, hogy a küldöttség kérelmét behatóan meg fogja vizsgálni s legközelebb a magyar közlekedési minisztériummal egyetértőleg e tárgy megvizsgálása végett vegyes bizottság fog kiküldetni, s ekkor az érdekelt köröknek lesz alkalmuk kívánalmaikat minden részleteikben kifejezni. E bizottság hivatva lesz megállapítani, hogy a híd valóban igen alacsonyra van-e fogva, s ha igen, mikép kell a bajon segíteni. A küldöttség a miniszternek köszönetét fejezte ki előzékenységéért s ama reményét tolmácsolta előtte, hogy a híd pillérei magasabbra fognak építtetni. A szerb főpapság is a magyar nyelv ellen agyazkodik. Az újvidéki »Zásztava« Karlóczáról a legmegbízhatóbb forrásból értesül, hogy a szerb episkopátus emlékiratot terjesztett föl a koronához a magyar nyelvnek az elemi szerb iskolákban való behozatala kérdésének ügyében. Az emlékiratban a szerb püspökök mentegetődznek, hogy az érintett törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a főrendiházban nem voltak jelen, hozzátévén, hogy abból, a qui tacet, consentire videtur mondáshoz képest nem következtethető, hogy ők azon törvényjavaslattal egyetértenek, miután az a szerb egyház-iskolai autonómiát aláássa s a szerb nyelvet háttérbe szorítja. Kéri ennélfogva a szerb episkopátus ő felségét, hogy az érintett törvényjavaslattól vonja meg a legfelsőbb szentesítést. Az emlékiratot aláírták: Ivacskovics Prokop patriarcha és Sztojkovics Arzén budai püspök, a többi szerb püspökök nevében,akik táviratilag jelentették ki, hogy az emlékiratot magukénak vallják. A »Zászl.« örömét fejezi ki a fölött, hogy a szerb főpapság az utolsó pillanatban megemlékezett és igyekezett az átalános várakozásnak s a nép szavának megfelelni és eleget tenni. — A Kievben lefolyt nihilista perről a »P. Ll.«-ban a következző értesítést olvassuk : M F. évi február 20-án Kievben 14, nihilizmussal vádolt személy fogatott el. Elfogatásuknál makacs elleenállást gyakoroltak. Egy rendőrtisztnek ez életébe került. Az elfogottak közt hat nő van, az egyik porosz alattvalónő s mindnyájan a legjobb családokból valók. Haditörvényszék elé állíttattak, mely f. hó 12-én kezdte meg az eljárást. Elővigyázatból minden a törvényszékhez vezető út, s annak egész környéke teljesen el volt zárva. A vádlottak közt a legelőbbkelő Leschern von Herzfeld Zsófia kiasszony, egy körülbelől 35 éves hölgy, ki már 1877-ben mint politikailag gyanús személy Samarába száműzetett s később anyjának kérésére megszabadittatott. Vádolva van, hogy titkos társulatokban résztvett és egy rendőrt megölni kísérelt meg. Társaságában jelentek még meg Brandtner Lujza, a ki porosz alattvaló, Armfeld Natália, egy titkár leánya, Saraudovich Katalin, egy törvényszéki bíró leánya, Potalitsine Alexandra, kapitány leánya, Kowalewski Mária, egy nemes leánya, stb. Az elfogott férfiak közt súlytosabban voltak vádolva : egy O s i n s k i Valér nevű nemes ember és Wysniakow Sándor. A vádlottak némelyike ellen nem lehetett mást felhozni, mint, hogy elmulasztották nevüket és hivatásukat a rendőrségnél bejelenteni; egy bizonyos Wassiliew Vera csak azért volt hónapokig bebörtönözve és a haditörvényszék elé állítva, mert állítólag tudta, ♦ A „HON“ TÁRCZÁJA. Oroszország belviszonyai. ív. Ha a földosztások időszakai sok nehézséggel és hátránynyal járnak, nem kevésbé áll ez a felosztások módjára nézve is. A kommunisztikus elv azt kivánja, hogy minden muzsik a szomszédjáéhoz hasonló parczella földet kapjon s a község rendesen alkalmazkodik is híven ez elvhez, melynek hogy minden tekintetben elég legyen téve, a föld először a minőségek szerint különböző kategóriákra osztatik; azután minden kategóriából a muzsiknak megfelelő számú parczellák hasittatnak ki; annyi parczellára osztatik föl a község földje, ahány osztozó fél van. Hogy a művelés némileg meg legyen könnyítve, a jobbára több ezer lakossal biró községek rendesen a birtokok közepén vannak építve. A házak közt széles utczák vannak, hogy az esetleges tűzvész lehetőleg korlátozva legyen ; a faházaknak utczára néző része rendesen faczifrázatok és faragványokkal van díszítve. A muzsik zárt községekben lakik s Oroszországban a tanyák (kkuteri) még ott is fölötte ritkák, hol az egyéni birtok honosult meg. Gátolja pedig a tanyarendszert maga a kommunismus szerkezete, a mint eddig feltüntettük s az a körülmény, hogy minden muzsiknak van a háza mellett beltelke, mely nem képezi osztozkodás tárgyát s ő ahoz ragaszkodik, azt el nem hagyja. Az ily zárt tömbökben levő népes falvak pedig rendkívül sokat szenvednek a tűzvészektől, melyek napjainkban is nagyon pusztítják Oroszországot. A széles utczák annál kevésbé használnak valamit, mert a házak egymáshoz közel vannak építve. _ A mivelési módoknak megfelelőleg sok helyütt a föld három dűlőre osztatik föl s azon kívül a minőség szerinti kategóriákra, és csak úgy következik aztán a férfi lakosság számának megfelelő parcellírozás. Úgy, hogy némely vidékeken egy-egy muzsiknak hat, hét, nyolc helyen van egy-egy apró kis, keskeny parczellája, melyek rendesen kisorsolás útján jutnak a muzsik birtokába. A föld ily módon olyannyira elmorzsolódik, elaprózódik, hogy a földmivelési viszonyok fölöt tartott enquét konstatálta, hogy némely tájakon az egyes parcellák szélessége nem nagyobb két méternél. Az emanczipáczió idején tett számítások szerint átlag egy-egy jobbágynak használatára a földesur 3—4 hectár földet adott volt, — de ezt nem mindenütt váltották meg a jobbágyok, hanem ennek csak a törvény által megszabott minimumát, így az orosz mezőgazdasági kommunismus egyesíti magában úgy az individualismus hibáit, mely a föld túlságos elaprózását eredményezi magának a kommunismusnak kinövéseivel, melyek csökkentik a ragaszkodást a földhöz s a fokozott munkaszeretetet. Hogy a muzsik, kinek földrésze több apró-cseprő s egymástól nem egyszer mértföldnyi távolságra fekvő parcellákból áll, melyeket keskenységek mellett még boronálni sem lehet, sok időt veszteget az ide-oda utazással s hogy ily körülmények között okszerű gazdálkodást nem folytathat, kivált ha még hozzá veszszük azt is, hogy mindegyre uj meg uj földosztások történnek — az igen természetes. A föld túlságos eldarabolása egyébiránt nemcsak ott mutatkozik, hol a mezőgazdasági kommunismus uralkodik, hanem ott is pl. Lythvániában, hol a személyi tulajdon és birtok dívik. Hasonló tünemények észlelhetők Jáva szigetén is, hol szintén kommunismus uralkodik. Itt már — Lavelage szerint — még az oroszországinál is nagyobb a föld elmorzsolódása, amin a személyi tulajdon s az örökségi jog behozatala által vélnek segíthetni. Ehhez járulnak még a visszaélések is, melyek Oroszországban még nyomasztóbbá teszik a kommunisztikus rendszert a mezőgazdaságban. A kis orosz autonóm demokrácziák két ellenkező csapásnak vannak kitéve : a tömeg és az egyesek zsarnokságának. Majd a tömeg ootrogál a gazdagokra pótlék-földrészeket, melyek súlyos adókkal vannak terhelve s igy ezeket a jómóduakkal fizetteti meg. Különösen dívik ez a kevésbé termékeny vidékeken, hol minden egyesnek az érdeke, hogy megszorítsa s ne gyarapítsa a maga földrészét, így pl. északon, hol gyakran az ipar és kereskedelem képezi a paraszt fő jövedelmi kútforrását, nem ritkán fordul elő az eset, hogy a községek az ügyesebb és vagyonosabb iparosra vagy kereskedőre két földet ootrogálnak, vagyis ezekre háritják a jövedelmi adót. Majd ismét — és ez a gyakoribb eset — találkoznak a’községekben vállalkozó szellemű, élelmes és gazdagabb egyének, kiket a muzsik a község heréinek (mirsjedy) nevez s kik vesztegetés és megfélemlítés által magoknak a legjobb földeket osztatják ki, így van ez Kaluga és Szaratov kormányzóságokban. Az ilyen község keréi rendesen a szerény muzsiknak adott kölcsönök által kerítik hatalmukba a népet, oly kölcsönök által, melyeket fölötte magas kamataik miatt az adós nem képes visszafizetni, így dívik és pusztít az orosz parasztok között az uzsora. Különösen a korcsmáros szokott ily módon rövid idő alatt nagy hatalomra vergődni. A föld közös tulajdon lévén, jelzálogképen nem köthető le s a kommunismus a népre nézve lehetetlenné tévén a földhitelt, nincs más, mint a személyes hitel, melynek igénybe vétele az uzsorások körmei közé szolgáltatja a muzsikot, ki gyakran kénytelen földrészét, vagy annak gyümölcseit átengedni hitelezőjének. Szükség, betegség és kivált az iszákosság teszi a muzsikot uj kiadású rabszolgává. A közös földbirtok hatásairól az ez iránt összehívott enquet is oda nyilatkozott, hogy az a földmivelés fejlődésének egy nagy akadálya, az egyéni szabadság békéja, megbénítója minden vállalkozási szellemnek és jutalma a munkátlanságnak; s a közös birtok azon előnye is, melyet annak védelmezői felhozni szoktak, hogy meggátolja a proletáriátus kifejlődését, mert minden embernek bizonyos földrészt juttat, amiből megélhet, a valóságban nem létezik, mert ellenkezőleg ijesztő módon terjed a proletáriátus Oroszországban, így pl. Kosztroma kormányzóságban 98,000, Tambor korm.-ban 97,000, a kurszkiben 77,000 olyan paraszt van, kiknek nincs egy talpalatnyi földjök sem. E baj okvetlenül nőni fog a népesség szaporodásával, melylyel mind ferdébb arányba fog jutni a kiosztandó földterület. Mindamellett két tábor, bár ellentétes indokokból támogatja az orosz közös birtokviszonyokat. Az egyik tábor a szlávophileké, kik abban kiválólag szláv és patriarchiális intézményt látnak, mely hivatva van Oroszországot megóvni a nyugati felforgatásoktól ; a másik tábor a radikális demokratáké, kik a községi kommunismusban látják álmaik jövendő megvalósulásának alapját. Ezekkel szemben egyre szaporodik az orosz kommunismus ellenségeinek száma is. A jobbágyság felszabadításáig minden gazdasági baj és csapásért a jobbágyság intézményét okolták, most meg ugyanezekért a collectiv birtokot okolják. Az ezen intézményből származó nyomasztó bajok és visszásságokhoz járul az is, hogy úgyszólva az adó is közös, amennyiben a község solidárisan felelős a birtokában levő közös földre kivetett adóért; tehát minden muzsik felelős és solidarisan kötelezett a másiknak adójáért , vagyis igen gyakran a szorgalmas munkás és takarékos muzsik a henye, dologtalan és részeges muzsik adójáért. Ennek igen sok helyütt az a hatása lett, hogy a jobbmódú parasztok, hogy kivonhassák magukat e nyomasztó szolidaritás alól, lemondottak minden községi birtok iránti jogukról s pénzen vásárolják meg e jogot s engedélyt, hogy a községből és annak kötelékeiből kiszabadulhassanak, elköltözhessenek. Másfelől ismét más okok behatása, nevezetesen a földet terhelő váltságösszegek súlya alatt sok vidéken a föld pusztán marad, nem vállalkozik senki művelni, mint pl. a novgorodi kormányzóságban a kormányközegek ingyen kínálták a földet művelésre, csak az adó megfizetésének kötelezettsége mellett, de nem találkozott pályázó. Ugyanezen oknak tulajdonítható az is, hogy a volt jobbágyság igen sok helyen a törvény által megváltani rendelt földnek csak épen a minimumát váltván meg, jelenleg kétszer-háromszor kevesebb földet bizlal, mint jobbágy korában. Átalában az emanczipáczió sok zavart támasztott, s bár a váltságösszegek 49 évre lőnek felosztva, mégis súlyos teherkép nehezednek a muzsikra s az orosz községek s az alsó néposztály folytonos krízisben is fognak élni 1910-ig, mikor meg fogtak szabadulni’ a rendes adóterhet még tetéző váltságösszegek törlesztésétől. Igen sajátszerű tüneménye az orosz népélet megszokottságának, hogy daczára a mezőgazdasági kommunismusból származó hátrányoknak, melyeket már jeleztünk s daczára, hogy az orosz törvény nemcsak nem tiltja apodictice ez intézmény megbontását, de sőt permissive megrendeli, hogy ott, hol erre meg van a község lakosainak 2/3 többsége, hozzá lehet fogni a végleges felosztáshoz, az egyéni birtok megalapításához; még eddigelé csak elvétve volt e többség összehozható s igy csak igen-igen ritka esetben történt az átmenetei a közös birtokból az egyéni birtokra. Helyesen jegyzi meg Leroy-Beaulieu, hogy Francziaországban, hol közel öt millió hectart tesz ki a községi birtok, mely az egész franczia földterület tizenegyed részét teszi, hasonló törvény mellett a községi birtok rövid idő alatt teljesen föloszlatnék a község tagjai között. De elég, hogy a muzsik kezébe van letéve a lehetőség a kommunisztikus birtokról áttérni a magán, egyéni birtokra s az orosz nép erős konzervatív természete és a megszokotthoz való konok ragaszkodása mellett is minél nagyobb mérvben lesznek érezhetők a közösség hátrányai, annál inkább fog élni a törvényadta engedélylyel. A földmivelési enquét iratai szerint legtöbben azért irtóznak a végleges földosztástól és egyéni, örökletes birtoktól, mert attól tartanak, hogy silány föld fog hogy egyik barátnéja titkos társulathoz tartozik s ezt nem jelentette föl a rendőrségnél. Az ítélet e perben f. hó 19-én mondatott ki. Leschern von Herzfeld Zsófia és Osinski golyó általi halálra és Wysniakow tíz évi bányamunkára ítéltetett. Az elitélt Herzfeld kisasszonyról beszélik, hogy a legvakmerőbb módon agitált a kormány ellen. Nem riadt vissza attól se, hogy eszméinek vértanúja legyen. Halála ugyanily gondolkozásu asszonyokat, kik Oroszországban egész hadsereget képeznek, nem fog visszaijeszteni attól, hogy példáját kövessék.« — A horvát regnikoláris albizottság, mely Mrazovicsból, Miskátovicsból s dr. Vojnovicsból áll, munkálatában igen előhaladott. Az albizottság nuncziuma közel áll a befejezéshez. A II-ik orsz. iparos gyűlés. Az 1872-ben tartott első iparos congressus megtartása óta több mint 7 év elmúlt, és azon remények, melyeket e congressus a hazai ipar felvirágoztatása iránt az iparos osztály kebelében keltett, csak kis mértékben valósultak meg, mert a kívánalmakból, melyeket e congressus kifejezett, a legnagyobb rész a mai napig is jámbor óhajtás maradt. De egy maradandó érdemet e congressustól elvitatni nem lehet, nagy mértékben elősegíti a magyar iparos osztály önérzetre ébredését s a hazai közvéleményben is rokonszenvet keltett a hazai iparos törekvések támogatása iránt. Az állandó bizottság, melyet ama congressus megválasztott, eleinte nagy buzgóságot fejtett ki, hogy országos iparos szövetséget létesítsen s az ipar számára egy országos hitelszervezetet készítsen. De a nagy tervek nem valósulhattak meg. A szövetség alapszabályait a kormány nem akarta megerősíteni, mikor meg már ezen irányban nem lett volna akadály, a létesítő bizottság mandátumát elenyészettnek tekintette. A szövetség helyett az ország különböző pontján csak egy pár iparos kör alakult, melyek között a fővárosi volt az első, s ez azóta a mai napig évről évre gyarapodik tekintélyben és a társas élet terén szerzett érdemekben. E kör örökölte úgyszólván az első iparos congressus állandó bizottságának feladatait, s az ő kezdeményezésének lehet tulajdonítani azt, hogy a f. év máj. 31-ikén a fővárosban meg fog tartatni a második iparos gyűlés. Mint az első iparos congressusnak, úgy a másodiknak napirendjén is az ipartörvény módosítása és az iparszervezet áll elsősorban. Erre vonatkozólag Mudrony Soma és Bakay Nándor előadók fognak egy hosszabb határozati javaslatot előterjeszteni, melynek szövegét lapunkban már közöltük, s e helyt csak azt jegyezzük meg, hogy az azon főbb irányelvek összfoglalatját képezi, melyek az orsz. m. iparegyesületben évek során át vitatott ipartörvény revisiója alkalmával ismételt és mondhatni majdnem egyhangú kifejezést nyertek. A második kérdés az iparos szakoktatás szervezése. Dr. Szabóki Adolf és Steinacker Ödön előadók erre vonatkozó határozati javaslata kimondatni kívánja, hogy az iparoktatás az állam legfontosabb és legsürgősebb feladata, hogy az ipariskolák a közoktatási és iparügyi minisztériumnak s az alakítandó központi ipartanácsnak képviselőiből alakítandó külön közeg alá helyezendők; hogy minden iparos községben a létező tanerők felhasználásával ipari továbbképző iskolák, nagyobb iparos központokon ipari középtanodák (jó munka és gyárvezetők alapos kiképzésére), végre az iparművészeti múzeumi mai kapcsolatban egy műipariskola állíttassék fel. A III. pont az egyetemlegesség elvére fektetett önsegélyes szövetkezetek terjesztése. Gaal Jenő és Gelléri Mór előadók a következő határozati javaslatot terjesztik a congressus elé: Mondja ki az országos iparosgyűlés, hogy a kereskedelmi törvény értelmében nálunk is alakítható közkereseti és termelő szövetkezetek közül főleg a következőket ajánlja elfogadás és terjesztés végett az ipartársulatok által a hazai iparosok figyelmébe: a) kölcsönpénztárakat (előleg- és hitelegyesületek); b) nyersanyag beszerzési szövetkezeteket, melyeknek közvetítésével az üzletükhöz szükséges jó minőségű nyersanyaghoz a nagybani beszerzés előnyeivel juthatnak ; c) közös raktározási szövetkezeteket (árucsarnokok), a tagok készítményeinek együttes áruba bocsáthatása czéljából; d) közös termelő szövetkezeteket, melyek által a kisiparosok a nagyobb termelés előnyeit — főleg a forgó tőke és új szerkezetű gépek használata tekintetében — közösen és kölcsönösen élvezhetik. A napirend negyedik pontja a budapesti országos kiállítás kérdése, melyre vonatkozólag Posner Károly Lajos előadó határozati javaslata így szól: mondja ki az országos iparosgyűlés, hogy egy, 1882-ben a fővárosban megtartandó országos iparkiállítás eszméjét helyesli és pártolja, s annak megvalósítását, mint az ország iparostársulataiból alakult kongressus azzal kezdeményezi, hogy a képviselt iparosok erkölcsi támogatásáról biztosítja, hogy a kiállítás sikerének biztosítása érdekében szükségesnek tartja az erre hivatott összes testületek támogató közreműködését és e czélból óhajtja, hogy a törvényhozás, a kormány, a főváros, az ország öszszes törvényhatóságai, az orsz.g, iparegyesület, a kereskedelmi és iparkamrák általában az összes hazai ipartestületek támogassák ezen, a hazai ipar fejlődését hathatósan előmozdítani és az ország díszére válni hivatott kiállítást. Az V. pont az állami szükségleteknek a hazai ipar által való fedezése. E tárgyban Csepreghy János előadó fog egy határozati javaslatot előterjeszteni, mely kívánatosnak mondja, hogy az állami építkezések, a vasutak szükségletei, a honvédség fölszerelése teljesen s a közös hadseregfölszerelésnek 30 százaléka a hazai ipar által fedeztessenek, továbbá hogy a kereseti összegek lebonyolítására vonatkozó különösen az állami építkezések körül gyakorlatban levő rendszer minél előbb egyszerűsíttessék és gyorsabb hivatalos eljárás lépjen életbe. Másrészt szükséges, hogy az iparosok szövetkezés útján megfelelő nagyobb közös szállítási üzleteket alakítsanak s minél kedvezőbb árak megállapítása s minél szolidabb czikkek készítése által törekedjenek a hazai vállalkozás versenyképességét emelni. A vásárügy rendezéséről a vidéki előadók még nem küldték be előterjesztéseiket. A napirendnek következő hetedik pontja az iparos ifjúsági egyletek támogatása, mire nézve Gelléri és Szilágyi előadók kimondatni kívánják, miszerint a congressus fölhívja az összes hazai ipartársulatokat, hogy az önképzés és önsegélyezés czéljából a szegedi iparos ifjúsági egylet mintájára alakult hasonnemű egyleteket mindenekelőtt erkölcsi és lehetőleg anyagi támogatásban is részesítsék ; hogy oly nagyobb városokban és helységekben, ahol ily egyletek még nem léteznek, ezek létesítése kezdeményeztessék és elősegíttessék; hogy közös törekvéseik minél hatályosabb érvényesülése szempontjából ezen egyleteknek együttes működése az ipartársulatok részéről is előmozdíttassék, végül hogy a keletkező iparos-ifjúsági egyletek szervezésénél a két főczélon, t. i. továbbképzés és betegség esetén való segélyezés mellett a munkaközvetítő, utasfogadó, (szálló), és a többi közhasznú belintézkedések életbeléptetésére is kiváló gond fordíttassék. A napirendnek két utolsó pontja a házalás szabályozása és a fegyenczipar rendezése. Mindkét tárgyban terjedelmes javaslatot készítettek