A Hon, 1879. május (17. évfolyam, 106-132. szám)

1879-05-30 / 131. szám

131. szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. péntek, május 30. (Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra......................................... 2 frt 3 hónapra.........................................................6 » 6 hónapra.........................................................12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint......................................1 . Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás XVII. évi folyaméra. Előfizetési árak : Félévre . . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint.­­PST" Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, »Hon« ki­adó­ hivatalába (barátok­ tere, Athenaeum-épület) kül­dendő. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, május 29. Az ország házból. (Új csoda és más egyéb.) K­ülügyi interpelláló! Erre a »haza­áruló« kormányelnök felel, Helly válaszol — és mégis hallgatja mind­ezt —, mondd: öt ellenzéki képviselő és ezek közül is az egyik alszik. Mi ez? Nem mi álmodunk-e? A ma­gyar képviselőházban történhetik-e ilyesmi meg, ott, a­hol egy pár hó előtt majdnem mindennapos volt a »herz« a külügyi politika miatt és a leroskadó karzatok közönsége, az ellenzék viharos hullámcsapása majd elnyel­te­­ a kormányt és pártot, mely azt támogatá. Igen, a soraink elején vázolt csoda ma történt meg. Öt hétig mindennap dolgozott a képviselőház, még pedig annyit és oly gyor­san, hogy máskor esztendeig sem végzett ennyit,­­ és ez alatt a hosszú idő alatt, mint fehér holló jelent meg Helly egyetlen kül­ügyi interpellációja a novi-bazári conventió tárgyában, és a­mily csendben repült fel, és oly csendben lőtte le ma a miniszterelnök, úgy, hogy maga a szárnyra bocsátó sem igen sajnálkozott felette. Mert hát egész indokolá­sában és mai viszonválaszában elárulta Helly azt, hogy csak a régi ellenzéki külpolitikai hagyomány fentartása végett beszélt, de még ezt is igen rossz helyen alkalmazta. Mert az állott eddig abban, hogy az occupatio rosz­­szaltassék, a nemzetközi szerződések tárgya­lása követeltessék, Oroszország győzelme hir­­dettessék és a panszlavismus réme rajzoltas­sák. No már ezt a négy »a toute cas«-t a mostani helyzetre alkalmazni csakugyan nem lehet, vagy a­ki megkísérli, az úgy jár, mint ma Helly. Ő már úgy megszokta az occupa­­tió rosszalását, hogy a novi-bazári conven­­tióra is alkalmazza azt; pedig ez épen azon ellenzéki követelménynek felel meg, hogy a portával egyetértésben, vér- és pénzáldozat nélkül ellenőrizzük a délszláv mozgalmakat, és stratégiai szempontból annyira indokolva van e lépés, hogy a boszniai expeditió alatt folytonosan ezt sürgette­­ maga az ellen­zék. Nemzetközi szerződésnek venni és parla­menti tárgyalás alá vonni azért nem lehet e conventiót, mert csak a berlini szer­ződés (már törvénybe iktatott) pontjai egyikének spec­iális végrehajtására vonat­kozik , a­mivel szemben az alkotmányos ellenőrzés abban áll, hogy a hivatalosan ismertetett szöveg és annak végrehajtása megbíráltassék a berlini szerződés szempont­jából ; erre alkalmas ad­us az, hogy a minisz­terelnök nyilatkozata szerint a conventió meg­jelenik a hivatalos lapban; ha ez a berlini szerződés határait áthágja, vagy ha végrehaj­tásához pénz kell, ha továbbá az jogainkat, vagy a nemzetközi jogot sérti, akkor az ille­tékes törvényhozási tényezők­ vonják fele­lősségre az illető kormányt, de ennél több el­lenőrzést ez ügyben csakugyan kívánni nem lehet. A­mi pedig azt az orosz győzelmet és pánszláv hódítást illeti, hát erre nézve legjel­lemzőbb az, a­mit ma Helly tett — ő is meg­nyugvással vette tudomásul, hogy az oroszok mennek haza; sőt az ellenzéki lapok által kül­politikánk nagy fiaskójaképen hirdetett ha­ladékot, mely e tekintetben, május 3-ika óta beállott, ő sem tart­ »nagybajnak« ; mert hát bizonyára eszébe jutott az, hogy ő és ellen­zéki társai, parlamentben és hírlapokban­­ álló esztendeig egyebet sem hirdettek, mint­hogy az orosz bizony soha ki nem vonul a Balkán-félszigetről. A tények által való ilyen c­áfolattal szemben: nem csoda, ha megapadt a külügyi interpellácziók száma és a véletle­nül, honoris causa, felmerült egyetlen egyet pedig n agyon hallgatta maga az ellenzék , mert hát bizony nem kellemes dolog a nád­paripáról ilyen csúfosan leszállíttatni. Hanem az aztán nem szép Hellytől, hogy szorultságában megint egy kis rémhez folya­modott. Azt mondá ugyanis, hogy Sándor bolgár fejedelem a czár előtt kimondá a bol­gár deputácziónak, hogy a bolgár nemzet egygyé lesz; pedig ez nem áll; beszélt ar­ról, hogy a többi bolgár sorsa is javul, — de nem szólt a bolgárok egyesítésé­ről ; ez oly tény, mely mindenki sze­me előtt áll és ép oly könnyen ellenőriz­hető, mint kelet pacific­atiój­a és Oroszország haza­vonulása. Ne iparkodjék hát Helly a tényeket elferdítni, hanem hallgasson ő is, mint többi ellenzéki társai, a tények c­áfola­­ta előtt. Volt egyébiránt a mai ülésnek több más érdekes mozzanata is. A delegationális póthitelnél ép úgy, mint a beszállásolási tör­vényjavaslat 21. §-ánál, az 1867-iki törvényt, a szélsőbal ellen védte az egyesült ellenzék, és a támadás, a riposttal együtt oly érdeke­sen keserű volt, hogy mi csak összedugtuk a kezeinket és néztük, hogy gr. Apponyi, Szilágyi és Pulszky mint végzik el a mi dol­gunkat Helly­vel, Madarászszal és a neophyta Eötvössel, ki most támadja azt a törvényt, melyet védett eddig — és olvassa most visz­­szafelé, míg eddig olvasta balról jobbra. A vita pedig keletkezett abból, hogy a szélbal újra megtagadta a delegációk által megsza­vazott költségek törvényszerű felvételét; má­sodszor abból, hogy a közös hadügyminisz­­tert törvényeinkből kitöröltetni akarák a szélsők; ezt a két absurdumot az egyesült ellenzék egész legálisan visszautasítá. H­armadik érdekes mozzanat volt az, hogy a rendőrbíráskodásról szóló törvényt két jó­v­al bővítik ki. Egyik az, hogy min­den pap tartozzék, minden törvényes gyer­meket az anyakönyvbe törvényesnek beírni, mit néhol a fanatismus megtagadott. A má­sik az, hogy a részegeknek szeszesitalt mérő korcsmárosok büntettessenek. Mindkettő üd­vös, hasznos intézkedés! — Az országgyűlési szabadelvű párt f. bó 30-án d. u. 6­­órakor értekezletet tart. — Osztrák fenyegetés. A »Deutsche Ztg.« azon megjegyzés alkalmából, melyet Irányi Dá­niel a képviselőházban, a rendőri javaslat tárgyalása­kor a fekete-sárga lobogóra tett, egy neki vadult czik­­ket közöl, mely igy végződik : »Csak haladjanak tovább a magyarok fenhéjá­­zásukban! Tombolja ki magát a nemzeti paroxismus, de ne feledjék aztán, a bántalom, melylyel minket s a németséget illetik; a gyalázat, melyet mindenre szórnak, a mi osztrák, — nem fog feledésbe m­e­n­n­i. Mi az efféléket számukra külön kontóra írjuk fel, melyre a szászföld neve s más egyéb már fölirva van. Mi az osztrák történelemből »osztrák ér­zelmet« merítünk s ez »tiltakozik« a magyar elbiza­­kodás ellen, melyet egykoron — hihetőleg még a mostani generátió napjaiban (— tán korai lesz kissé!) illő korlátok közé fog utasitni. A k­o­n­t­ó óriás­ nagy­­ra nőtt már is s mi óhajtva várjuk a leszámolás napját.« E gyáva fenyegetésre csak az a megjegyzésünk, hogy a »Deutsche Ztg.« s a hozzá hasonló magyar­faló osztrák németek azt a »kontót« — a gazda nélkül csinálják. — A helyzet Keleten. Szentpétervár­ról írják a »D. Tel.«-nak, hogy a »Petersburg« nevű gőzös, mely az önkéntes hajórajhoz tartozik, most in­dult el Odessából, hogy az occupáló hadsereg bete­geit és sebesültjeit haza szállítsa. Azt is jelentik, hogy a hajó öt millió töltényt visz rakomány gyanánt magával Bourgasba. Ugyan mi czélra valók ezen töltények? Tán Kelet-Rumélia fegyveres bolgárai közt fognak ki­osztatni ? A kelet-ruméliai nemzetőr­ség újjászervezése képezi itt a napi kérdést. Miután az orosz terv megbukott, nagy lehangoltság van a­miatt, hogy a nagy gonddal szervezett ruméliai nem­zetőrség veszendőbe megy Oroszországra nézve. Mint­hogy a tartomány a szultán suzerainitása alá kerül, a parancsnokságot a hadseregnél nem tarthatják meg orosz alattvalók. A dolgon úgy szeretnének az oro­szok segíteni, hogy kimondatnék, miszerint a rumé­liai seregnél levő minden orosz tiszt I. Sándor bol­gár fejedelem alattvalója. Ez a terv méltó az orosz külügyi hivatalhoz. Jó lesz azzal szemben óvatosan eljárni. — A nihilisták elnyomására terve­zett szigorú rendszabályokat, melyeket Gurko Ibnok Szt.­Pétervárott közzé tett, most Moskvára és Varsóra is alkalmazásba vette, s az útlevél miatti és egyéb zaklatásnak ott is ki lesz téve a közönség. Todleben Ibnok szintén kiterjeszté a katonai rémuralmat Ekaterinoslav és Bess­­a­r­á­b­i­a kormányzóságokra. Az odessai lapoknak meg lett parancsolva, hogy a kormányzó minden ren­deletét közöljék, de tartózkodjanak azokra vonat­kozó megjegyzéseket tenni. A szentpétervári rendőr­séghez nagy számú katonatiszt lett beosztva. — Muszka számla. Bécsből a következő­ket írják: Az oroszok, mielőtt elbúcsúztak Kelet- Ruméliából, nem mulasztottak el a keletruméliaiak­­nak egy kis számlát benyújtani. Amaz élvezetért, hogy az utóbbi 12 hónap alatt 27,000 orosznak adott szállást és élelmet, Kelet-Ruméliának 23 millió fran­kot kell fizetni. A berlini szerződés XXII. czikke ugyan mondja, hogy az orosz okkupáczionális had­test a megszállt tartomány költségein tartandó fenn. Az oroszok, kik az ügyes értelmezésben tudvalevőleg bámulatos dolgokat mivelnek, e mondatot úgy látszik oda magyarázták, hogy csapataikat előbb a meg­szállt tartomány által eltartatták s azután még egy­szer felsorolják a tartománynak a költségeket. A követelés a 23 millió frank megtérítése iránt, ugy lát­szik, teljesen valónak bizonyul és a keletruméliai bi­zottságnál hir szerint formaszerűen emeltetett. Sze­rencsére e bizottságban oly emberek vannak, kik tudnak számolni. Drummond-Wo­­­f és K­K 1- 1 a­­ már nem egy tervezett orosz pénzügyi fogáson lógtak ki, s ezúttal, midőn ily roppant nagy összegről van szó, nem lesznek kevésbbé szigoruk, mint azelőtt. ■ Előbb meg fog kelleni vizsgálniok, honnan jön, hogy Kelet-Rumélia számára az egész okkupáczionális hadtest felénél több számíttatik fel, holott e tarto­mány tetemesen kisebb mint Bulgária. Ezután meg fogják vizsgálni, nem fizették-e ki az oroszok már magukat, vagy mire használták különben a tartomány ama bevételeit, melyeket eddig nem számoltak fel. Különben azt hiszik, hogy Oroszország meg fog en­gedni magával beszélni a szám magassága fölött. A­hogy a dolgok állanak, Kelet-Rumélia teljesen kép­telen 23 millió frank fizetését magára venni, főleg a kizsákmányolás és kiszívás időszaka után, a­milyet épen átélt. A keletruméliai bizottság a tapasztalatok alapján, melyeket tett, a tartomány bevételeit éven­­kénti 800,000 török fontra előirányozta. Három tized ebből a portának fizetendő. A saját közigazgatás is valószínűleg jelentékeny költségeket fog okozni. A tartomány pénzügyileg mélyen nyomatnék, ha mind­járt előre 23 millió frank adóssági terhet kellene el­vállalnia. Kalap-e avagy fez? A piros és fehér rózsák pártjainak tusája meg­újul most Kelet-Ruméliában a kalap és fez párthívei között. A »Times« csakugyan jól volt értesülve, mi­dőn jelző, hogy Al­e­k­o pasa »piros feze rossz vért szül a bolgárok közt el annnyira, hogy ha a pasa föl nem cseréli fezét a bolgár kalappal, vagy kalpaggal, za­vargásoktól lehet tartani. Ám ezeket jelentik újabban Aleko pasa fogadtatásáról Filippopolból. A Hermanliból jött tudósítás szerint Aleko pasa nem fezben, hanem bolgár kalpagban jelent meg. Az üdvözlő küldöttség visszavonult, a nélkül, hogy Alekohoz szólt volna, mig az elősietett néptömeg fü­­työlni és rivalgni kezdett s már-már ott állott, hogy Aleko és kísérete ellenében tettlegességre ve­temedjék. Az orosz községi elöljáróság és Vaszil­­jevszki zászlóaljparancsnok közbelépése, ki azt mon­dá, hogy a szultán parancsolta meg a fez viselését, hatástalan maradt, s a vérontás elkerülhetlennek látszott. E komoly pillanatban határozó el Aleko pasa, a fezt a kalpaggal föl­cserélni, mire áta­­lános lecsendesedés állt be s következtek a fogadta­­tási ünnepélyességek. Aleko pasa rendkívül le van verve,­ így kénytelen kezdeni kormányzását Kelet- Ruméliában Aleko pasa. — A szultán teljes joggal követelé azt Alekától, hogy kormányzói állásában a török fezt viselje, mert a berlini szerződés szerint is Kelet-Rumélia kormányzója nem bolgár tisztvise­lő, kit a bolgárok választanak, hanem a szultán, a török fenhatóság képviselője, kit ma­ga a török uralkodó nevez ki öt évre — hozzá még a hatalmak beleegyezése mellett. A minden valószínű­ség szerint titokban orosz részről fölbeczézett bolgá­roknak tehát absolute semmi joguk nem volt a ma­guk nemzeti jelvényét erőszakolni a kormányzóra s Aleko is bizonyára csak az erőszaknak engedve s at­tól tartva, nehogy épen zavargások felidézésével kell­jen megkezdeni új pályáját, tette le a török fenható­ság jelvényét, a fezt. Lesz-e még ez ügynek folytatása is: nem tudni, csak annyi bi­zonyos, hogy ha a bolgárok ezentúl is kalpagot akarnának a kormányzó fején, a mohame­dán elem meg okvetlenül a fezt követelné és sürget­né, miből viszályok támadhatnak. Hihetőleg azonban vége lesz a beeznek, mihelyt a muszkák teljesen ki­­kotródtak Ruméliából. A székesfehérvári országos kiállítás. (Saját levelezőnktől.) Székes-Fehérvár, május 28. A külön kiállítások közt nagyérdekű Buda­pest főváros terme is. A­ki a párisi világtár­laton volt, tulajdonkép semmi újat nem lát, mert itt ugyanaz a változatos és élénk kép tárul elénk az oly gyors fejlődésnek indult egyesített két városról, mely az amerikai nagy­városok módjára rendkívül roha­mosan épül ki és csinosodik. Az egymás mellé soro­zott számos térkép, rajz, terv, mely itt látható, nagy­részt már befejezett müvekké váltak s ezek közt sok a maradandó és emlékszerü, s az idegent meggyőzik arról, hogy fővárosunk hatósága s népe egyaránt a haladás barátai s ezt a müvek egész sorával bizonyi­­ták.Különösen érdekesek a közlekedés­ és város szépíté­sére vonatkozó művek. A kerepesi-út jövő képe, melyen nem éktelenkedik a szűrtelen Rókus-kórház, hanem a népszínház ékes épülete távlatszerűen hat: mindenki­nek figyelmét magára vonja. A város e része igazán megkapó szép lesz. Egészen a világvárosok jellegét viseli a Ferencz József-tér, a­mint azt a végleges rendezésre vonatkozó tervek feltüntetik. A park s a Lloyd- épület előtt álló Deák-szobor, az akadémia előtt emelkedő Széchenyi-emlék s középütt Ferencz József király leendő lovagszobra: oly gazdag díszítés lesz, a­milyennel a világvárosok kevés piacra dicse­kedhetik. Sokszor hallottuk, hogy e három szobor által túlterheltté válik a tér, de itt e nagy gonddal és tetszetősen készült látkép szemlélése alkalmával más nézetet nyerünk. Az »ördögárok«, s a főváros végleges csatornázásának terve Lechner Lajostól, szintén érdekesek. A nagy építkezési kedvet, melyet a fővárosi la­kosság az utolsó évtizedben tanúsított, nem itt, ha­nem a mérnök- és építészegyesület kiállításában lát­ható számos terv tünteti föl. De arról teljes fogalmat kapunk, mily nyilvános épületeket emeltetett maga a város. Ezek közt túlnyomók az iskolák. E tervek után ítélve, Budapest valóban sokat tett az oktatás­ügy emelése érdekében. Mind a tíz kerületben új is­kola épült s egyik-másikban több is : összesen 22 tanoda. A közraktárak pályanyertes terveit két lapon látjuk; ezeket Basch Gyula és Krajcsevics Lajos ké­szítették. Végül az üllői- és kerepesi­ úton épülendő két kórház pályaterveit Hausmann Alajos, Kolben­­beyer Ferencz, Kauser József, Helmer és Fellner épí­tészektől valók. A főváros területe földmérési műveinek gyűjteményében kiváló figyelmet kelt amaz óriási tér­kép, mely az összes bel- és külterület x/2500 méter­szerben készült s részletes átnézetet nyújt. E terület­abrosz külön szerkezetű s könnyen forgatható ten­gelyállványra van alkalmazva. Egy másik térkép a telek-nyilvántartás berendezését s vezetésének mód­ját tünteti föl. Ezt a fővárosi mérnöki hivatal szak­osztálya készíti. Azonkívül számos más terv, mint a kőbányai területen fekvő pinczékre vonatkozók, Halá­­csy Sándornak, a mérnöki hivatal földmérési szakosz­tálya vezetőjének érdeme.­­ A különféle vízművek tervei közül Zsigmondy Vilmos a városligeti artézi kút rajzát, Wein János pedig a fővárosi vízvezeték hálózatát mutatja be. Végül a tanügyi csoportban a negyedik és nyolc­adik kerület reáliskolájának nö­vendékeitől szabadkézi és mértani rajzokat látunk, melyek közül sok haladást tanúsít. A központi és várbeli rajziskola szintén érdekesen van képviselve. Figyelmet érdemelnek a görög építészet oszloprend­jét feltüntető gypsminták, melyek a szemléltető mód­szer igen előnyös segédeszközei. * A szövő-, fonó- és ruházati ipar osztálya oly gazdag, hogy a tárgyak egy része ki is szorult. Az »első osztrák juta-fonó és szövő-gyár«, mely nem versenyez s csak emlék-okmányra tarthat igényt, külön pavillont építtetett, mely a fő­épület udvarán áll. E helyen a neves gyár minden nemű készítményeivel a leggazdagabban van képvi­selve s maga az épület is igen tetszetős. A gyárnak Budapesten fiók­telepe is van, melynek élén Ziffer B. áll. A Magyarország,által fogyasztott készítmények nagyobbára zsákok. Évenkint átlag három millió da­rab kel el s ezek értéke egy millió forint. Látni való, hogy a gyár és kiállítása nem lehet ránk nézve ér­dektelen s azért a nyilvánosságra bocsátott kimuta­tásból néhány adatot megemlítünk. A társulatnak két nagy ipartelepe van: Sim­­meringban és Floridsdorfban. Munkaképességéről fo­galmat ad az, hogy hat­ezer orsó és háromszáz gép­­szerkezetű szövőszék áll rendelkezésére. A hajtó­erőt két gőzgép képviseli, mely hatszáz lóerőnek felel meg; a belső munkások száma ezer kétszáz, a bejá­róké hatszáz. Ez utóbbiak nagyobbára zsák­varrással foglalkoznak. E nagymérvű felszerelés által a két gyár oly jelentékeny, hogy a kontinensen alig van párja, Angliában azonban néhány fölül múlja. A ju­ta anyagát Triesten át nagy hajókon egyenesen Cal­cuttából hozzák s a gyár évenkint nyolczvan ezer vámmázsányi nyers­terméket dolgoz föl. Csupán munkadíj­ fejében évenként négyszáz­ezer forintot fizet a társulat, zsákok varrásáért pedig hatvan­ezer forintot. Mint a pavillonban kiállított tárgyak mutat­ják, a gyár a legdurvább »bagging«-tól a legfinomabb szövetig mindennemű árukat készít. A legnagyobb mennyiséget mindenesetre a zsákok képezik, ez áruk­ban az évi termelés öt millió darabra rúg. A durvább vászont csomagolásra, sátorokra, vitorlákra hasz­nálják. De különösen a finomabb kelmékből bő válasz­tékot mutat föl a pavilion. A bútorokra szánt szöve­tek közt több válfaj csinos nyomású és szövésű rajz­minták által tűnik ki. Ezek színhatása élénk, de so­hasem vakító, s ebben a gyár termékei előnyösen kü­lönböznek az oly készítményektől, melyek a keleti minták utánzása által gyakran túlságos naturaliszti­­kus jelleget viselnek. Az első osztrák juta-fonó és szövő-gyár közelségénél fogva is nem jelentéktelen befolyással van hazánkra, melynek gabnakereskedői és gazdái nagy mennyiségben hozatják abból úgy a a kész zsákokat, mint a szövetet, mig nálunk ez ipar­ág még nem emelkedett a kellő és szükséges fokra. Az osztrák gyárt 1870-ben alapították s azóta évről­­évre nagyobb fejlődésnek indult. Az összes termelés értéke két milió frt; ennek tehát a fele Magyaror­szágra esik. Prém József­­nak felfüggesztését, hogy a szegszárdi kir. tvszék egy őt illető ügyben végzést hozhasson. A bizottság meggyőződvén arról, hogy Geisz L. a fennebb említett ügy­ben nem mint vádlott, hanem mint panaszos fél és tanú van érdekelve, s miután a mentelmi jogot nem tekinti egyéni jognak, hanem mint a törvényhozó testület egyik sarkalatos közjo­gát s ennélfogva nem tartja magát illetékesnek arra, hogy ezen ügyben határozatot hozzon.­­ Mindhárom ügyre nézve Ugron Á. választatott előadóul. Végül Gyurgyik Gyula mentelmi ügye következett, kit az aranyos-maróthi kir. törvényszék okmánysikkasztás vádja miatt kiadatni kér. A bi­zottság, minthogy itt oly vádról van szó, melyben nevezett képviselő, mint vádlott szerepel és nem akar­ván útját állani a tényállás teljes felderíthetésének,­­ a mentelmi jogot ez esetben felfüggesztendőnek tartja. Ez utóbbi ügyre nézve M­a­t­u­s­k­a Péter vá­lasztatott előadóul. A képviselőh­áz zárszámadási bizottsága ma d. u. 6 órakor tartott ülésében, melyen Priv­­­e­s­z­k­y Tádé elnökölt, a jegyzőkönyvet Nagy Gábor vezette; a kormány részéről jelen volt B­u­­z­e­c­z­k­y Pál p. n. m. oszt. tanácsos; az állami számvevőszék részéről H­o­s­s­z­u József főszámtaná­csos és V­a­v­r­a Gyula főszámvizsgáló. Az utóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a pénzügyminisztérium képviselője kéri, hogy az 1868—1877. évi államháztartás ered­ményeit kitüntető kimutatások bővebb tanulmányo­zására, az állami számvevőszék által annak összeál­lításánál lefektetett elvek szerint való utánvizsgálá­­sára s a netaláni lehető észrevételeknek az állami számvevőszékkel még a házhoz beterjesztése előtt való kiegyenlítésére, hosszabb időhaladék engedtessék. A bizottság, minthogy a bővebb tanulmányozást a tagad­atlanul nagy figyelmet és gondos összeállí­­tás igénylő munkára nézve előnyösnek és magára néz­ve megnyugtatónak tartja, belenyugszik a miniszté­rium kívánságába, de annak kijelentésével, hogy e kimutatások a jövő évi költségvetés tárgyalása előtt a képviselőház elé terjeszthetők legyenek. E körülményről a bizottság jelentést terjeszt a ház elé. A képviselő úr mentelmi bizottsága ma d. u. 5 órakor tarott­ ülésében első­sorban R­o­­honczy Gedeon és Üchtritz Zsigmond mentelmi ügyeit vette tárgyalás alá, kiket a bpesti kir. törvényszék a Duka-féle párbaj miatt vád alá he­­lyezhetés végett kiadatni kér. Minthogy a bizottság a tényállást nem látja bebizonyítottnak, s minthogy a ház ily esetekben a képviselő mentelmi jogát eddig sem függesztette fel,­­ a bizottság nagy többsége nevezett képviselők mentelmi jogait nem tartja fel­­függesztendőknek. Csávolszky Lajos mentelmi ügye kerülvén ezután tárgyalás alá, kit a beregszászi kir. törvény­szék, mint panaszost és tanút, minthogy kétszeri megidézésre sem jelent meg, elővezettetés czéljából a mentelmi jog felfüggesztését kéri. A bizottság Csávolszky képviselőt kihall­gatván arról győződik meg, hogy az első megidézésre nem jelenhetvén ugyan meg, de a törvényszék által reá büntetéskép kirótt 30 irjot megfizette, továbbá, hogy másodszori meg nem jelentetését orvosi bizo­­nyítványnyal mentette ki; s miután nem mint vádlott, hanem mint panaszos fél van érdekelve az ügyben, mentelmi jogának felfüggesztését nem tartja meg­­adandónak. G­e­­­s­z László kérvénye vétetett fel ezután, melyben nevezett képviselő maga kéri mentelmi jogú­ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése május 29. Az elszállásolási törvényjavaslat­­folytatólagos tárgyalásában a 12. §-hoz Pulszky Ágost ad be módosítványt. A közigazgatósági hatóság helyébe té­tessék :»község.« Szende Béla és Tisza K. minisz­terek ellenzése után elvettetik. A 13. és 14. §-okat Mocsáry Lajos helyesebb szerkesztés végett a bizottsághoz kívánja visszautasí­tani. Szende B. miniszter az eredeti szöveg elfoga­dását kéri. A ház elfogadja. A 17. §. szól a kaszárnyabeli markotányosok­­ról. Juhász Mihály uj bekezdést ajánl e §-hoz, mely igy szól : »A katonai igazgatás felhívására a regale jog tulajdonosa köteles a katonaság által megszállott minden laktanyában és fiók-laktanyában markotá­­nyost tartani. A markotányos a laktanyai rend és fegyelem tekintetében a laktanyai parancsnokság alatt áll. Ha a regale jog tulajdonosa ezen kötelezett­ségének eleget nem tenne, a katonai igazgatásnak leend joga a katonaság által megszállott minden lak­tanyában és fióklaktanyában, de csakis a csapat kizá­­rólagos szükségletére markotányosokat tartani.« A ház Szende miniszter helyeslése után el­fogadja. A 20. §-nál Pulszky Ágost indítványt tesz : mondassék ki, hogy a beszállásolási ügy fölötti fel­ügyelet a szolgabírákat illeti, s hogy a felfolyamodá­sok a közigazgatási bizottsághoz intézendők. Baross Gábor ez intenziónak megfelelő követ­kező módosítványt ajánlja. A §. helyébe tétessék: A beszállásolás teendőit első­sorban az eddigi gyakorlat szerint eljárt helyhatósági közegek és pedig megyék­ben a járási szolgabíró felügyelete alatt végzik. A beszállásolási ügyek intézése, valamint panasz esetén az első fokú határozat hozatala, törvényhatóságok­ban az alispánt (polgármestert), második és végső fokban a honvédelmi minisztert illeti. A panasz, ille­tőleg felfolyamodás az intézkedés vagy határozat jogerejű közlésétől számított három nap alatt nyúj­tandó be. A felfolyamodás felfüggesztő h­atálylyal nem bír. Horvát- és Szlavónországokban, valamint a polgárosított határőrvidéken az eljárni hivatott kö­zegek iránt az ott fennálló törvény, illetőleg gyakor­lat figyelembe vételével a honvédelmi miniszter és pedig Horvát- és Szlavónországokra nézve a bán meghallgatása után rendeleti úton intézkedik. Szczitovszky János a bizottsághoz kívánja utasítani e módosítványt. Szende B. miniszter nem lát abban nehézséget, ha a ház a módosítványt elfo­gadja. — Szólnak még hozzá Molnár Aladár, Szi­lágyi Dezső s Tisza K. miniszterelnök. Szavazás­nál az eredeti szöveg fogadtatott el. A 21. §-ban az mondatik, hogy az álló hadse­reg békeelhelyezésének végrehajtását a közös had­ügyminiszterrel egyetértőleg eszközli. Thaly Kálmán úgy látja, e­z­ absolutistikus ter­mészetű rendeleteken alapul. Nem fogadja el, hanem helyette ajánlja e szöveget. Ez iránt külön törvény fog intézkedni. Az e fölötti vitában részt vettek Szilágyi D., M­a­d­a­r­á­s­z József, Pulszky A., E­ö­t­v­ö­s K. kik egymást közt a 67-ki törvény értelmezése iránt nem tudtak tisztába jönni. Markus előadó felszó­lalása után a ház a módosítványt elveti. Elnök: A ház határozata szerint a tárgyalás most berekesztetik. Hegedűs Sándor előadó beterjeszti a pénz­ügyi bizottság jelentését a kis­birtokosok földhitelin­tézetéről, mellékelve ahhoz a jogügyi bizottság véle­ményét, úgy­szintén Molnár György külön véle­ményét. A jelentés mellékleteivel együtt ki fog nyomat­ni s annak idején napirendre tűzetni. Irányi Dániel a következő interpellácziót in­tézi a közoktatásügyi miniszterhez, a magyar nyelv elsajátítása ügyében megnyitandó pótló tanfolyamok iránt: 1- szer. Nem tartja-e czélszerűnek, hogy a tótajkú tanítók számára Losonczon kívül még egy helyen nyittassék magyar nyelvtanfolyam ? — Továb­bá kérdem 2- szor. Szerzett-e magának a t. miniszter úr kellő meggyőződést arról, váljon a szepes megyei né­met, valamint a felső-magyarországi ruthén és román ajkú, nem különben a dunántúli német, vend és hor­vát, úgy­szintén az ország különböző részeiben lakó szerbajku tanítók mind bírják-e eléggé a magyar nyelvet, hogy ezek számára nem rendelt tanfolyamot s nem látná-e czélszerűnek, hogy ezek is hozzájuk közel eső városokban, a magyar nyelvben oktatást nyerjenek ? 3- szor. Tekintve a tanítók szegény voltát, nem tartja-e a t. miniszter úr szükségesnek, hogy azok a kitűzött tanítási helyre és onnan haza ne saját költségükön legyenek kénytelenek utazni? Trefort Ágoston miniszter teljesen egyetért az interpellác­ióval, hogy nem elégséges négy póttan­­folyamot felállítani, hogy számba kell venni a szer­­beket, a szepesi németeket is, de azon póttanfolya­mokat csakis próba gyanánt rendelte el, mivel az egész kérdés még csak probléma. E problémát meg fogjuk oldani, de előbb ki kell próbálni a helyes me­­thodust. Most csak négy tanfolyamot állítunk fel, de a jövő évre fel fogja állítani mindenütt, a­hol szüksé­ges és azt hiszi, hogy akkor kipróbálván a metho­­dust, biztosabb sikert várhatunk s addig mulasztást

Next