A Hon, 1879. szeptember (17. évfolyam, 210-235. szám)
1879-09-27 / 233. szám
233 szám. XVII. évfolyam. Szerkesztési irodát Barátok tere, Athenaeum-épület., A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIUWETÍ1S51S szintúgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (jB&vát&k ■ tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívásA HÓIT XVII. évi folyamára. JW Az októberi évnegyed közeledtével figyelmeztetjük t. olvasóinkat, kiknek megrendelése lejár, az előfizetés minél előbbi megújítására. Előfizetési árak: Fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre . . . • 6 » Egy hónapra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadó hivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A >Hon< szerk. s kiadóhivatala. Reggeli kiadás: POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1879. szombat, szeptember 27. Kiadás-hivatal t Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési tarj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hurdm reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . ..................................................... írt 3 hónapra 3 6 hónapra .....................................................12» Az esti kiadás postai különküldéseért, t’kifizetés negyedévenkint........................... 1 » Az előfizetés az év román minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, szeptember 26. Jövőre. Nem sokat törődünk a más házi dolgaival, és így nem reflektálunk az ellenzék különböző árnyaltainak belviszonyaira, és arra az ékes veszekedésre, mely most a szélsőbal és mérsékelt ellenzék közt foly. Legfeljebb mind a két félnek igazat adnánk, — és mégis absolute nem mondanánk valótlanságot. Hanem hát az igazság érdekében konstatálnunk kell azt, hogy a kiábrándulás, hogy ne mondjuk: kijózanodás bizonyos jeleivel találkozunk az ellenzéki sajtóban, mire annyival is inkább van okunk súlyt fektetni, mert azt hisszük, hogy ez — ellentétben a nyári hecczel — a párt irányadó tagjainak nézeteivel valószínűleg megegyez, és így nem kedvezőtlen jel a jövő parlamenti campagnera nézve. Komolyan és elfogulatlanul akarunk beszélni, és így egyátalában tiltakozunk azon feltevés ellen, hogy az ellenzék megsemmisülését óhajtanók, akkor, mikor annak küzdelmét tárgyilagosabb és parlamentárisabb alakban szeretnők megújítva látni. Épen ezért e megjegyzésünkhöz hozzátesszük azt is, hogy minden elvi fejtegetést — vagy azt az iparkodást, mely most, az ellenzék egyes lapjaiban, programmalapítás iránt mutatkozik, — a legnagyobb örömmel fogjuk üdvözölni, és minden stádiumában tárgyilagosan bírálni. De azt az észrevételt mégis kénytelenek vagyunk megengedni magunknak, hogy ugyanazon lapok, melyek most a közjogi alapon álló ellenzéki árnyalatok fusióját és programai készítését sürgetik, — 1878. ápril 13-kán és azután még sokáig, azt mondták, hogy meg van az »egyesült ellenék «-ben mind a két követelmény és igen élesen támadtak meg bennünket, valahányszor kétségbe vontuk azt, hogy akár a kül-, akár a belpolitika terén programmjuk lenne , mert kiegyezés után beszéltek ugyan kiegyezési programoiról, a külügyekben pedig követeltek sok olyant, amiről most tökéletesen elhallgattak , hanem hát, hogy programmjuk nem volt, bizonyítja az, hogy most ott állanak, — a semmiség előtt. Természetes, hogy föltett jó szándékunk mellett maradva, nem fejtegetjük a boszniai megszállás és katonai kiadásokban történt capitulatiót és nem csinálunk prospectust arról a jelenetről, mikor Apponyi gróf a külpolitikában úgy csinálja a visszavonulást, hogy Kállay Benjáminnal, az új külügyi államtitkárral, szemben ne találja magát, mert hát ha nem ad okot és alkalmat a tisztelt gróf erre a jelenetre, akkor oly nevetségesek lennénk, mint az a sok ellenzéki jóslat, mely delegátióban, képviselőházban és hírlapokban, 3 éven át elhangzott, és a tények által megcáfoltatott ; ha pedig bekövetkezik ez a jelenet, lesz alkalmunk akkor is mulatni rajta. Tehát konstatáljuk a tényeket : mérsékelt ellenzék és szélsőbal létezik ; mi az existentiákat respektáljuk, további fejlődésüket köteles figyelemmel kisérjük , de belbajaiknak eligazítását rájuk bízzuk. Seprűnk a magunk háza előtt. Pártunk sokféle impressión ment át a nyáron. Az ellenzék lapjai által föltálalt izgató szerek, hamar veszték hatásukat, mert tudta a párt minden tagja, hogy az a sok néven nevezett corruptió és reactió, melyet 3 hónapig variáltak az ellenzéki verklisek, olyan távol áll a kormány jellemétől és szándékától, hogy neki józanon, egyesek üzelmei alapján sem szabad, mindebből legkisebb részt sem tulajdonítani. Másfelől: az események annyira igazolták e párt politikai magatartását, hogy ezek alapján, úgyszólván, hivatásszerű feladataira csaknem biztos zálogot tett le a múltban. Török tüntetés, maglaji szerencsétlenség, előfogat, Bosznia, czeglédi búcsú, corruptió és minden néven nevezendő váddal akarák a nemzet bizalmát kiölni iránta. Megmaradt , rendületlenül. Most : a lemondás és kitartás békés gyümölcseit — leszedheti a nemzet számára. Igen, e gyümölcsök, a reformok, melyek érlelését, élvezését, az ellenzéki népszerű harczkiadó daczára megmentett tartósabb békére való kilátás, a monarchiának e politika által biztosított tekintélye és befolyása, a megnyílt új cselekvési tér, a magyar kormány emelkedő befolyása és a magyar hitel megszilárdítása, lehetővé, de egyszersmind kötelességévé teszik. Sok van előkészítve, sok van készülőben. Az ezekre vonatkozó javaslatokban nyilvánul a kormány politikája és ezzel szemben való magatartásában, a többség programmja. A boszniai administratio, a vasúti csatlakozások, sőt csoportosítás kérdése, a kereskedelmi és vasúti szerződések, a vízszabályozás további fejlesztése, a büntetőjogi codificatio, a közmunkaügy reformja és több nagy feladat közt :az adó és illeték kezelési visszaélések kérlelhetlen megszüntetése, képezendő a legközelebbi feladatokat. Mindez: a nemzetnek erőt adó, üdvös munka. Most már megszabadultunk — az egy horvát kiegyezés kivételével, melyet, úgy hisszük, nem nagy erőfeszítéssel és elkeseredéssel fogunk elintézhetni — a meddő alkudozásoktól és a múltból fenmaradt függő vasúti kérdések terhes sorától , csak ezentúl fogja a kormány és párt valódi adóképességét bebizonyíthatni. E téren szívesen provokáljuk az ellenzéket! Nemzetgazdasági és nemzetközi versenyképességünk alapjait, tényezőit kell erősbítenünk, szaporítanunk , versenyezzünk a praktikus, üdvös kombinácziókban ; a nemzet annak adandja a pálmát, aki legtöbbet, legjobbat tud ajánlani, tenni. E téren a nemzetet megcsalni nem lehet! — A m. kir. pénzügyminiszter a következő körrendeletét intézte valamennyi magy. kir. pénzügyigazgatósághoz és a zágrábi kir. orsz. pénzügyigazgatósághoz . Egy felmerült eset alkalmából, egyetértve a cs. kir. pénzügyminisztériummal, figyelmeztettetik az igazgatóság, hogy az 1875. évi L. t.cz. 9. §-a értelmében a sóval való magánkereskedésben csakis az erre szánt, az idézett §-ban említett raktárakban a megszabott árakon vásárolt sónemekkel fizethetik szabad kereskedés. Ennélfogva az említett sónemeken kívül más sót, illetőleg a mondott raktárakból vásárolt sónemekből készített sóvegyítményeket, sótartalmú hulladékokat és idegen anyagokat bármi czélra, pl. : mint trágyasót, vagy gazdasági sót stb. külön engedély nélkül árulni tilos s ilyen czikkeknek árulása, mint jövedéki kihágás büntetendő ; a mennyiben pedig a cselekvény által egyszersmind az átalános bünfenyitő határozmányok szerint büntetendő cselekvény is követtetett el, az önként értetőleg ezen bünfenyitő határozmányok alkalmazásának is alá lesz vetve. — A magy. kir. állami és a biztosítást élvező vasutak 1880-iki üzletelőirányzatai a múlt hó folyamán tartott bizottsági tárgyalásokon már megállapittatván, azok eredményeit a »Vasúti és Közl. Közlöny« legutóbbi száma következőkben közli. Előirányoztatik 1880-ra: Üzleti 22309610 16186661 6122949 Ez előirányzat az előző 1879-ikivel szemben nem ugyan tetemes, de mégis sajnálatos hanyatlást mutat. Az 1880-ra előirányzott üzleti fölösleg ugyanis az 1879-ikivel szemben kevesebb a magy. kir. államvasutaknál 284,380 írttal, alföld-fiumeinél 4500 írttal, kassa-oderberginél 14867 írttal. Első erdélyinél 268,690 írttal, magyar-gácsországinál 25,450 írttal, duna-drávainál 8371 írttal, összesen 606,258 írttal, több ellenben az északkeletinél 27,180 írttal, magyar-nyugatinál 65,250 írttal, pécsbarsinál 19,515 írttal, arad-temesvárinál 12,790, összesen 124,735 írttal, minélfogva a mutatkozó hiány 481,523 írtra rúg. Az idézett szakközlöny ez adatokat azon megjegyzéssel kiséri, hogy a takarékos és rendes üzletkezelés a biztosítást élvező vasutaknál elérte immár a lehető tökély fokát s legfeljebb még csak az évek óta napirenden álló személyszervezési kérdés megoldása által lehetne a biztosítást élvező, valamint a m. kir. államvasutaknál is a kiadások némi további leszállítását biztosítani, feltéve természetesen, hogy vasutaink a mai csoportozatokban maradnának. Minthogy azonban a csoportosításnak napirenden álló kérdése minden más nagyobb szabású igazgatási reformot egyelőre háttérbe szorít, ismételve is azt kell hangsúlyoznunk: csoportosítás, jöjjön el a te országod!« — Berlinből azt írja a »P. Lt.« tudósítója, hogy a Bismarck bécsi útja alkalmából felmerült mindenféle szövetségi hírek közül idáig csak a kereskedelempolitikai dolgok nyertek határozott alakot. Nem legkedvezményezettebb szerződésről van szó, az előbbeni Napoleon Cobbeni minta szerint, hanem egészen más kereskedelmi-politikai configuratióról. Mondják, hogy már régidő óta kedvencz óhaja Bismarck herczegnek Németország és Magyarország között vám-és tariffauniót létesíteni, mely anélkül, hogy az újonnan elfogadott védvámrendszeren kifelé valamit változtatna, oly vám- és forgalmi könnyítések életbeléptetését venné czélba, amelyek csakis a két, szoros barátságban levő szomszéd államnak válnának előnyére. Tehát a vámegyesülésnek egy újabb módja szélesebb alapon volna czélba véve, a mely a kormánykörökben uralkodó nézet szerint a két birodalmat arra képesítené, hogy a magasabban kifejlett iparállamokkal sikeresen kiállhassák a versenyt. Látnivaló, hogy ezen felfogás mellett a tervnek egyátalán nincs szabadkereskedelmi kiindulási pontja, hanem az egészen jól megegyeztethető azon programmal, mely a nemzeti munka védelmét írta zászlajára. Figyelmeztetés a kisbirtokosok országos földhitelintézetének ügyeiben. Még be sem fejeztetett intézetünk alakulása; az elnökség, igazgatóság és felügyelő bizottság még majd csak az é. október 19-ére összehívott közgyűlésen fog megalakulni és máris találkoznak lelkiismeretlen ámítók, akik a nagyközönségnek jóhiszeműségét saját önző czéljaikra akarják felhasználni és kizsarolni. Biztos tudomásunkra esett, hogy a közgyűlési szavazatok és meghatalmazások összegyűjtésének czéljából különféle ügynökök utazzák be az országot, kik közül némelyek elég vakmerők magukat a létesítő bizottság megbízottjaihop mutatni be. Ennélfogva köztudomásra hozzuk, hogy a létesítő bizottság semmiféle ilyen ügynököket sem hatalmazott fel, és ha mégis ilyenek valahol jelentkeznének és magukat hatalmazványokkal igazolni kívánnák, úgy tudomásul venni kérjük, hogy ezeknek birtokába csak visszaélés által jutottak. A létesítő bizottság csak a legérdemesebb alapítók közül kért fel vidékenként helyből személyeket, hogy azoknak, akik tanácsért fordulnak hozzájuk, kellő tájékozást és felvilágosítást adni szíveskedjenek. Figyelmeztetjük tehát az. alapítókat, hogy afféle utazgató ügynökök iránt kellő óvatossággal viseltessenek, és ha valami felvilágosításra lenne szükségük, ez iránt közvetlen idő Budapestre, a létesítő bizottsághoz, vagy a vidékenkint felkért bizalmi férfiainkhoz fordulni méltóztassanak, akiknek útján fogják rendes körleveleinket is kapni. A visszaélések mérvére nézve ime egy rövid kivonat valami Berger Vilmos körleveléből, ki állítólag Budapesten váczi körút 68. sz. lakik. E körlevélben azt állítja, hogy ő ezen intézetnek kinevezett ügynöke s meg van hatalmazva parasztgazdáknál 88/400-os kölcsönöket szerezni, továbbá állítja, hogy mivel az igazgatóságnál és titkárságnál nagy pártfogásban részesül s mivel alapitó is (20 irtot befizetett) hár neki az utak a gyors sikerhez mindig nyitva állanak, minélfogva a hozzá beküldött folyamodványok úgy intéztetnek el, hogy a kért kölcsönpénz 8 nap alatt az illetőnek már kezében is van, mig a ki nem hozzá küldi folyamodványát, az 4—6 hónapig is is várhat s utoljára is elutasittatik. Hogy pedig a készpénzkészletek máshová ki ne kölcsönöztessenek, sietős jelentkezésre hívja fel a kisbirtokosokat. Minthogy pedig a létesítendő intézetnek igazgatósága még nincs, ennélfogva a még csak megalakulandó intézet kölcsönöket nem adhat, a majdan megválasztandó igazgatóság ügynöknek senkit sem állíthatott fel, pártfogásban senkit sem részesíthet, kamatot meg nem állapíthatott stb. Önként értetődik, hogy az illetőknek állításai képtelenséget tartalmaznak, de tekintve, hogy ezek a közönség tájékozatlanságára vannak számítva, tekintve az összefüggést és czélzatot, azok kézzelfogható csalási kísérletet képeznek, melyre a kir. ügyészségnek szives figyelmét felhívni kötelességünknek tartjuk. Az érintett körlevél egy lithografirozott példánya kezünkben van. Felhívjuk egyúttal a t. közönséget, hogy az ilyen Berger Vilmos-féle ámitóknak hitelt ne adjon, azokkal ne érintkezzék, hanem csalási kísérleteiket bejelenteni, körleveleiket törvényes elbánthatás végett a létesítő bizottsághoz beküldeni szíveskedjék. A kisbirtokosok országos földhitelintézetét létesítő bizottságnak irodavezető tagjai. — A magyar pénzügyekről igen örvendetes hírt közöl a »Bremdenblatt,« azt mondja, hogy a pénztári bevételek meglepően kedvezően folynak be, el annyira, hogy a pénzügyminiszter azzal a kellemes hírrel fog az országgyűlés elé léphetni, hogy azon tíz millió járadékot, melynek kibocsátására ez idén még fel volt hatalmazva, nem is lesz szükséges kibocsátani. Ez hát czáfolatát képezi mindazon híreknek, melyek az utóbbi időben történt 10 millió aranyjáradék elárusításáról szólnak. Szapáry gróf szinte zavarban van, hogy miképen helyezze el legjobban gyümölcsözőleg gazdag pénztári készleteit. A január havi szelvény fizetéséig bőségesen el van látva a kincstár , s remélik, hogy az akkori szükségletet is sokkal előnyösebb feltétel alatt fog lehetni beszerezni, mint hasonló beszerzések idáig történtek. Tiszaszabályozási előlegekre idáig csak két millió vétetett igénybe, s mielőtt a tervezetek végleg megállapítva nem lesznek, nagyobb kölcsön operáczió nem is lesz. — Bismarck hg politikájáról ezt , írja a »Daily Teleg.« : Megbízható forrásból tudom, hogy Bismarck hg nagyon rajta van azon, miszerint megértesse, hogy Németország nem szándékozik semmiféle, Francziaország ellen irányuló, támadó szövetséget létesiteni. A német kanczellárnak nagyon a szivén fekszik tudtára adni a franczia kormánynak, hogy a barátságos kötelékek, melyek Berlin és Bécs közt vannak, s melyeket látogatása Bécsben megszilárdítani czéloz, legkisebb mértékben sem ellenséges vagy aggressiv törekvésüek Francziaországgal szemben. Bismarck hg tökéletesen meg van elégedve Francziaország békés hajlamaival és teljes bizodalommal viseltetik Waddington iránt. Teisserence de Bort franczia nagykövetnél is látogatást tett s ily értelmű biztosítást adott neki. Másfelől azonban legkisebb titkot sem csinál abból, hogy Oroszország izgága politikája nem tetszik neki. Novikov orosz követ most nincs itt, s igy Bismarck látogatásának az ottomán követnél nincs az a jelentősége, a mivel az különben bírna. — Bismarckig, mint Berlinből jelentik, elégtétellel konstatálja bécsi utjának rendkívül kielégítő eredményeit és igen rokonszenvesen nyilatkozik Haymerle báróról, ki Andrássy nyomdokaiba lép. A német trónörökös okt. 5-én Bécsbe érkezik, állítólag Vilmos császár küldetésében. Okt. 6-án a trónörökös Römerbadba utazik nejéhez. A vasut megnevezése Bevétel Kiadás fölösleg o. é. frt o. é. frt o. é. frt M. kir. államvasutaknál 11157800 7951575 3206025 M. északkeleti vasútnál 2671000 2018870 652130 Alföld-fiumei vasutnál 1866008 1248160 617840 Kassa-oderbergi vasútnál (Eperjes-tarnówi vasúttal 227800 1495803 782397 együtt) M. nyugati vasútnál 1174000 1106360 167640 M. erdélyi vasútnál 1351800 1101760 250040 E. m. gácsországi vasútnál 349010 349010— Pécs-barcsi vasútnál 645000 335660 309340 Arad-temesvári vasútnál 267000 178280 88720 Duna-drávai vasútnál 450000 401183 48817 Összesen államvasutak nélkül 11152010 8235086 2916924 Összesen államvasutakkal A »zsidó-kérdés« Romániában. A sokat vitatott és szellőztetett zsidókérdés a román képviselőházban végre döntő stádiumba jutott. Ennek előzményeit már előadtuk és érthetővé tettük volt csütörtök reggeli lapunkban. Elvettetvén az u. n. »többségi javaslat«, mely jóformán a berlini szerződés ide vonatkozó rendeletének kijátszására volt számítva, s végül elvettetvén azon indítvány is, mely kimondatni óhajtotta volna, hogy a román alkotmány illető (VII.) czikke ne kerüljön revisió alá: most már hát maga a fuzionált kormány terjesztette elő alább következő javaslatát, melyet — miután Boerescu külügyminiszternek a berlini szerződést aláírt hatalmak kabineteinél tett látogatása után keletkezett — úgy kell és lehet tekintenünk, mint melyet maguk a szerződéses hatalmak is acceptálnak s úgy tekintenek, mint mellyel Románia eleget tesz a berlini szerződésben reá hárított kötelezettségnek. A Bratianu-Boerescu-kormány javaslata imigyen hangzik: A VII. czikk a következő módon fog revideáltatni: Ezentúl Romániában a vallás és felekezeti különbség nem fog többé akadályt képezni a politikai és polgári jogok megszerzésére nézve. 1. §. Az idegenek, bármily hitfelekezethez tartozzanak is, külön és egyéni törvények által szerezhetik meg honosításukat. Ez a jog azoknak adatik meg, kik, jóllehet nem román polgárok, mégis mint román alattvalók vannak Romániában. 2. §. Anélkül, hogy román polgár volna senki semmiféle czím alatt se szerezhet földbirtokot, szőlők, építési telkek és házak kivételével. Azok jogai, kik előrement törvények vagy a Románia és más államok közt már létező konvencziók erejénél fogva földbirtokosok, tiszteletben fognak tartatni. 3. §. Mindazon lakosok, kik Dobrudsa bekebelezésének idejekor, mely tartomány Románia kiegészitő részét képezi, ottomán polgárok voltak, minden jogot birni fognak és a román állampolgárok minden kötelességét fog kelleni teljesiteniök, egy külön törvényjavaslat szerint, mely a törvényhozó testületek által e tartomány számára el fog rendeltetni. 4. §. Azok, kik Romániában születtek és nagykorúságukig ott nevelkedtek és sosem élveztek idegen oltalmat, ipso jure fel vannak mentve a határidő alól, mihelyt honosítási kérvényük a törvényhozó testületek által szentesítve lesz. 5. §. Polgároknak most, és pedig egyszer s mindenkorra, valláskülönbség nélkül csak ama román alattvalók fognak nyilváníttatni, kik a román nemzettel assimilálódtak és kiknek neve és állása most a törvényhozó testületek által a mostani törvénnyel egyidejűleg szavaztatik meg és proklamáltatik. Ez osztályból azok, kik mostantól számítva egy év alatt az indigenátusi diplomát nem reklamálják, minden nekik most megadott jogot elveszítenek.« Ezt összehasonlítva az általunk már ismertetett »többségi javaslattal«, mely sze A „HON“ TÁRCZÁJA. Engesztelő ünnep. Az izraeliták naptára ép oly gazdag a vörös betűkkel jelzett ünnepnapokban, mint akármely más hitfelekezeté, de alig található egy vallás, — mely oly szent és minden tekintetben oly szigorú ünnepnapot mutathatna fel, mint épen az izraelitáknak mára eső engesztelő ünnepe! — A keresztyének nagypénteke valóságos farsang hozzá képest! E nagy, vagy helyesebben hosszú ünnep előestéjén még a nap leáldozása előtt veszik magukhoz a hívők az utolsó ételt és italt — mert nap lenyugta után nagy vétket követne el az, ki evés vagy ivás által megszegné a máris bekövetkezett böjtöt. E böjt oly szigorú — hogy nem csak tiltva van a reggelenkint szokásos szájkiöblítés, de még a nyál lenyelését is a tilalmas dolgok közé számítják. Nem szabad e napon sem czipőt húzni, sem fésülködni, ez utóbbit azért nem, nehogy véletlenül egy hajszál kiszakíttassék. A mosdás e napon csak az ujjhegyekre és a szemekre szirakozhatik, s a házbeliek a szoba kitakarítását is mellőzik. — Az öregebbek és vallásosabbak az egész éjjelt álmatlanul és nagyobbára ima és könyörgés között a templomban szokták tölteni; a fiatal generáció azonban kevésbé hódol e kényelmetlen szokásnak. A böjtölés a fenti értelemben megszakítás nélkül másnap késő estig tart, és az egész hosszú napot részint imádkozással, részint szertartásokkal töltik el. A talmud és kommentárjai szerint e napon lesz megpecsételve minden lénynek jövőre szóló sorsa, míg a múlt héten lefolyt »Ros-Hasanab« ünnepén — az erre vonatkozó legfelsőbb elhatározások csak egyszerűen concipiáltattak. — E fontos és a hivők jövőjére nagy befolyással biró két ünnep közt elterjedő időt — »a megbánás napjai«-nak nevezik — és mint a név is mutatja, arra való, hogy az ember magába térve, a nagy nap bekövetkeztéig tisztázhassa égbeli számláit. Nevét is innen kölcsönözte ez ünnep, mert a böjt és ima rendeltetése mintegy kiengesztelni a mennybeli legfőbb itélőszéki bírót, ki az egész éven keresztül elkövetett kihágások és vétkek által annyiszor megsértetett. Azonban az engesztelés nem szorítkozik csupán az Isten és ember közti viszonyra, hanem kiterjeszkedik egyszersmind magukra az emberekre, mint felebarátokra egymás között! Bevett szokás ugyanis, az engesztelő ünnep előestéjén megkövetni azt, kire évközben haragudtunk, kit gyűlöltünk vagy bármi okból megsértettünk. Különösen a gyermekeknél már kötelességgé nőtte ki magát ezen szép szokás, — szüleik irányában ! A szentirás kötelességévé teszi minden hívőnek — hogy életében bármit is fogadott légyen, vagy szent czélokra bármit is ígért volna — azt teljesíteni semmi áron el ne mulassza. Hogy tehát ily teljesítetlen ígérettel vagy fogadással meg ne jelenjék az engesztelő ünnep napján Jehova színe előtt, — törvényerőre emelkedett azon szokás — melynél fogva minden nagykorú férfi felkér egy három tagú collegiumot, — s ez ülve meghallgatja a megkérő gyónását. És midőn ez bevégezte előadását, a collegium egyhangúlag feloldja őt netalán teljesítetlenül hagyott esküi, ígéretei vagy fogsdalmai alól, azokat egyúttal semmiseknek nyilvánítván. Mindez az ünnepet megelőző nap délutáni óráiban a templomban történik. A hosszú nap könyörgései között kiváló figyelmet érdemel egy rövid de velős fejezet , melynek tárgya az ember halandósága, és az Örökkévaló dicsőítése. E fejezet kezdetén megnyílnak a szövetség láda ajtószárnyai és az egész ájtatos tömeg állva hallgatja azt végig. — Szerzőjéről a legenda a következő érdekes kis történetecskét hagyta fenn az utókor számára. A melczi herczegségben élt annak idején egy Amnon nevezetű dusgazdag, igen vallásos és alakjára nézve szép, deli férfiú, ki a herczegi udvarnál mindig szivesen látott vendég volt. A herczeg és tanácsosai folyton unszolták, térne át az ő hitökre és hagyná el vallását; Amnon azonban rendesen kitérőleg válaszolt. — Midőn egy alkalommal a zaklatások elől kibúvót már többé nem látott — uralkodójától három napi meggondolási időt kért ki magának — mely idő után határozott választ fogna adni. De csakhamar megbánta elhamarkodott ígéretét, mert leverten tért haza övéi körébe; megbocsájthatlan véteknek tartotta, hogy meggondolási időt kért oly kérdésben, mely nála minden kétségen felül kellett volna hogy álljon. A határidő letelt, de Amnon az udvarnál nem jelentkezett. Ekkor a herczeg egy előkelő tanácsnokát küldte érte, ennek azonban ő a megjelenést kereken megtagadta. Ezen engedelmetlenség miatt a herczeg olyannyira haragra lobbant, hogy Amnont erőszakkal maga elé vezettette. Itt azután kérdőre vonatván, ekkép védekezett: »Fenség! Vétettem, és ezért magam mondom ki magam fölött az ítéletet! Vágasd ki nyelvemet, mely ígéretet tett és nem teljesítette, és vágasd el lábaimat, melyek magas parancsodnak ellene szegültek!« A herczeg kissé szigorúnak találhatta az ítéletet, mert csak annak második felét hajtatta végre a szerencsétlenen. Levágatta Amnon alsó végtagjait — és a vérző végeket besózva oda rakatta a justifikált mellé — kit később egy ágyban házához szállíttatott. Amnon szivében mi sem volt erősebb a hitnél, — martyrrá lett vallásáért — s az égő kínokat és fájdalmakat önérzettel elviselte! „ Bekövetkezett nem sokára az engesztelő ünnep. Ágyastól elvitette magát a templomba, hol az imát végző kántor mellé helyezték. Itt átvéve utóbbinak szerepét, keserves sirás és zokogás között elkezdte fenhangon elmondani a fentebb említett és addig ismeretlen imádságot, melynek végeztével az ájtatos auditórium szeme láttára nyomtalanul eltűnt. A legenda szerint Isten magához vette. Később megjelent egy akkori nagy rabbi álmában, közölte vele imádsága szószerinti szövegét azon meghagyással, hogy ez imádság évenkint háromszor — újév és hosszú napkor — Jehova szent nevének dicsőítésére — minden izraelita templomban — a többi ima közé iktattassék. t És úgy is jön. Salamon temploma, idejében Jeruzsálemben még sokkal nagyobb pompával és áhítattal végezték ez ünnepen az istentiszteletet. A főpap, kinek áldozás közben másra nem volt szabad gondolnia, hétszer változtatta öltözékét , és csak egy bizonyos meghatározott öltönyben léphetett a legbelsőbb szentélybe, honnan ha szerencsésen és bántalom nélkül kijött — ünnepet csapott barátai és rokonai körében. Oly benső odaadással és menten minden idegen érzéstől kellett végeznie az istentiszteletet, hogy még akkor sem lett volna szabad otthagyni a sanctuáriumot, ha véletlenül épen akkor tulajdon édesatyját kisérték volna ki az örök nyugalom helyére. Mig a főpap benn a szentélyben az áldozás kényes szertartását végezte — azalatt az ájtatos tömeg odakünn hétszer borul a térdre, igy dicsőítve a világ hatalmas urát. És ezen szokás is átszármazott azon régmúlt időből az utókorra, mely azt most akkép gyakorolja, hogy az áldozatokra vonatkozó imádság közben először a hallgatóság, utána pedig az előimádkozó borul térdre, hétszer egymásután rövid időközökben, azonban e térdelő helyzetben alig egy perczig maradnak zajról.Záradékul még valamit az engesztelő áldozata az élő állatokkali áldozás ideje, a legrégibb múlté — en miniature — azonban még mai nap is gyakorolják a keleti eredetű szertartást. Ugyanis a nem megkülönböztetése mellett vannak hím és nő áldozatok, de ezek tárgyát csakis a szárnyas állatvilágból szedik és rendesen kakas és tyúk. A kakas a férfi- a tyúk pedig a nőnemnek szolgál áldozatul! A szertartás a következő: az ünnepet megelőző nap reggelén előveszi az illető áldozó a számára kitűzött kakast vagy tyúkot , megmosatja lábait, s azután egy rövid ima végeztével háromszor feje fölött megforgatja, a következőket mondván: »Ezen kakas vagy tyúk legyen engesztelő áldozatom és bűneim megváltása — legyen tehát a halálé — én pedig egy békés és boldog élet elé haladjak« ! Ez háromszor ismételtetik, miután az áldozat annak módja és rendje szerint le lesz vágva — és megfőzötten a Család tagjai által elfogyasztva; mindenki azonban oda törekszik, hogy saját áldozatából ebessék! Garami Káról’