A Hon, 1879. szeptember (17. évfolyam, 210-235. szám)

1879-09-16 / 223. szám

223. szám. XVII. évfolyam. Szerk­e­s·tési fs*® cVsj. 3 Barátok­ tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét ül*ttö minden kfizleni&u a szerkesztőséghez intézendő. Bórmentetlen levelek es«k ismert kezektől fo­&ii„ tatnak el. — Kéziratok­ nem adatnak vi^ís&a,. HIRDETÉSF.R szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Ath­enaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. *­­ Budapest, 1879. kedd, szeptember 16. Kiadó-l­ivs­­í-ftí : garátok-tere, Athenaein-spület földszinb K­l ** j fi 7, ** í­í'H­i­ba­áj 5 Postán kil­<Í­tt, v­líg Budapesten házhoz hordva reggeli és ti.sli ki.­idán ege­det: 2 hónapra ...«*«.........................2 íri 3 hónapra .*••••••»•• b * fi hónapra. ..#•••»*•-? j 2 * Az esti kiadás postai külön küldéséért fog ül­fizetés negyedévent»int......................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, szeptember 15. Az ifjú csehek nyilatkozata. Az osztrák kormányról keveset hallani, a »kiegyezési Campagne« egyes stádiumait, lassú léptekkel éri el ; igy találkozott most az »ifju csehek« pártnyilatkozatával, mely egészen természetes és vita alá sem vonható föl­tételnek tekinti, a birodalmi tanácsba lépést — a további actióra nézve, melynek irányt akar adni, a csehek e töredéke is, pártnyilat­kozatával. Különösen három dolgot kell ab­ból kiemelnünk , mint a­mely a kormányra és a további fejleményekre nézve is kihatás­sal lehet. Az egyik, mint már érintők, az, hogy a birodalmi tanácsba lépést föltétlenül mondják ki — és a cseh államjogot egyátalá­­ban nem emlegetik, bár : az »autonómia ki­tágítása«, Csehország »önkormányzata«, a nemzetiségi »egyenjogúság tényleges érvé­ny­esítésec e kiáltványban is követelményké­pen van kimondva , sőt az utóbbinak eléré­sére — az átalános szavazatjog van eszközül ajánlva! Ezekre a követelésekre zsugorodott össze a »cseh államjog«, az új csehek kezé­ben ! És ha már egyszer a birodalmi tanács­ba, ezek előleges érvényesítése nélkül, lép­nek be: nem lesz nehéz a kormánynak csak annyit adni meg ezekből, a­mennyi teljesen megfér a dualizmussal, sőt az osztrák alkot­mán­nyal is, annyival is inkább, mert pl a radikálisabb dolgokban, milyen az átalános szavazatjog, az ifjú cseheknek már csak azért sem lesz az uj birodalmi tanácsban, sőt való­színűleg a tartománygyülésen sem, többsé­gük mert még az a csehek és nagybirto­kosok sem fognak velük tartani. Tehát e tekintetben, ha a kormánynak egy átalában praktikabilis programmja van, ha tudja, hogy törvényhozási és közigazga­tási úton mit fog a csehek kibékítésére tenni,­­ nem lesz nehéz játéka. De az feltétle­nül szükséges, hogy eziránt tisztában legyen magával, mert a parlament rövid időn ös­­­szeül, a trónbeszédben és a bosszúnak ígér­kező felirati vitában a Taaffe-kormánynak határozottságával, öntudatosságával kell do­minálnia, a magukkal egyetértésben nem levő, ellentétes elemek felett. Ha ezzel nem bír, sem többséget nem teremt, sem kormányát fentar­­tani képes nem lesz. Az ifjú csehek nyilatkozatában másik figyelemreméltó hely az, hol minden kleriká­lis és reactionárius áramlat ellen tiltakoz­nak. Ez kedvező világításba helyezi az osz­trák parlamenti esélyeket, mert az osztrák alkotmánybíveknek, ha mérsékletet, tapinta­tot tudnak tanusitni, itt fogantyút adnak a cse­hek kezükbe, melynek segedelmével, ha n­e­­talán a parlament többi elemeiben és a kormányban is, ily velleitások mutat­­koznának, azokat teljesen meghiúsíthatják. I Ep igy tartalmaz ez intést3 a Taaffe-kormány­­ra nézve. Mert klerikális és reactionárius ele­mek vannak ugyan, nagy mennyiségben azon többségben, mely a választási chacsból kike­rült, de melynek alakjáról és követelményei­ről talán magának a kormánynak sincs fo­galma; hanem az bizonyos, hogy nádvessző­nek fog ez elem bizonyulni, mihelyt egy rea­ctionárius intézkedéssel vagy tervvel, magá­val szemben a kormány összehozza az ellen­tétes elemeket, melyeknek ugyancsak nyílt, határozott feltétel alatt ajánlanak szövetséget az ifjú csehek — az ó­ csehek és a Clam Mar­­tinitzok, Lobkowiczok ellenében. Már ebben a körülményben is van oly biztosítékunk, melyre biztosan számíthatunk a végből, hogy vagy nem fogják akarni, vagy­­ nem tudják keresztül vinni azt a »reactiót« a Lajthán túl, mel­lyel egy ideig a most el­hallgató magyar ellenzéki lapok fenyegettek, és­ a bécsi »alkotmányhivek« most is fenye­getnek. A harmadik figyelemreméltó passus, az ifju csehek nyilatkozatában, az — mely az okkupáczióra, és ezzel kapcsolatban a külpo­litikára vonatkozik. Ebben szeliden és talán csak »ad captandam benevolentiam«, a szláv törzsek szolidaritását és »a szlávság fejlődé­sének« útjában álló törekvések vagy intézke­dések elleni szolidáris küzdelmet hangsúlyoz­zák. Meglátjuk, hogy a cseheknek hol és hányszor lesz alkalmuk, a szláv szolidaritást érvényesítni vagy a szlávság fejlesztésére hatni. Erejük, számuk, intelligeniiájuk és az alkotmányban való helyzetük biztosít minket arról, hogy a delegatióban nem;­­ az osztrá­kok dolga, hogy az osztrák birodalmi ta­nácsban se találjanak gyakorlati tért erre. Ahhoz pedig hozzá vagyunk szokva, hogy mindenik szláv faj e monarchiában, va­lami 37 év óta, ékes dythirambusokban min­dig hangsúlyozza az effélét, de gyakorlati té­ren — a szerb a horváttal, a cseh a tóttal nem egyszer volt összeütközésben, így állunk a »cseh kiegyezés» legújabb stádiumával. Bevárjuk nyugodtan a többit is! — Trefort miniszter a protes­táns iskolai kérdésről. A lutheránus egyetemes gyűlés tegnap délben — mint a »P. N.« irja — tanácskozásait befejezvén, az evang. gyáminté­zet uj elnöke, Ivánka Imre a konvent tagjait ban­kettre hivta meg, melyben Trefort kultuszmi­niszter, Karsay és Czékus szuperintendensek, Prónay Dezső báró, Podmaniczky Fri­gyes báró, Szontagh felügyelők és számos más egyházi és világi férfiak vettek részt. A házi ur Ivánka Imre felköszöntése után a királyra, a ki­rálynéra és koronaherczegre, felkelt Trefort Ágost miniszter s nagy figyelem közt a következő nyilatko­­zatszerű beszédet mondta: »Nem voltam tisztában magammal, elfogadha­tom e a t. háziúrnak meghívását e mai barátságos ebédre vagy sem; magamhoz intéztem a kérdést, he­lyes-e vígan ülni a fehér asztalnál azon urakkal, kik engemet a zöld asztalnál kíméletlenül elítéltek sérel­mek miatt, melyeket állítólag a protestáns egyház ellen elkövettem volna ? Annak daczára megjelentem e tisztelt társaságban, jól tudván, hogy mivelt férfi­akkal fogok találkozni, kik vádjaikban is csak jó in­­tencziók által vezéreltetnek; kik azonban mint más halandók is, némelykor szellemi felindulásba esnek, midőn aztán a legokosabb emberek is elfogultsággal ítélnek Előadom tehát röviden a történteket. Miután a középtanodákról szóló törvényjavas­lat még boldogult elődöm Eötvös József báró ál­tal beterjesztetett, és sokféle okoknál fogva mostanáig törvén­nyé nem vált, és ebből többféle bajok, nem­csak a protestáns iskolákban, hanem a katholikus iskolákban is, és mindazon tanintézetekben, melyek a kormány vezetése alatt nem állanak, keletkeztek, azt hittük, hogy itt egy spec­iális törvény által se­gíteni kell. Mi módon járjunk el, ennek megbeszélésére több tisztelt urat most télen hívtam össze, kik közül a mostani főfelügyelő úr, báró Radvánszky Antal ő nagyméltósága felszólított, hogy ez értekezletben megbeszélt kérdéseket alaposabb tárgyalás végett formuláztassam és akkor egy új értekezletet hívjak össze. Szász Károly tanácsos úr, nem bármi javaslatot, de egyszerűen a megbeszé­­l­e­n­d­ő tárgyakat összeállítván, azokat az ismeretes pontozatok czíme alatt közölt­em, és egy uj tanácskozmányt hívtam össze, melynek lefolyása nagyságfok előtt ismeretes. Ez az egész merénylet, melyet én elkövettem a protestáns egyház autonó­miája ellen. De bármi történt, biztosíthatom az urakat, hogy én az egyházakat tisztelem és szeretem, mert társadalom vallás nélkül, vallás egyház nélkül, fel­fogásom szerint nem létezhetik. (Tetszés.) s mert a katholikus és a református egyházak egy talajból, az occidentalis czivilizáczióból fejlődtek. (Helyeslés.) s mert a dohánymonopolium kivételével, én a monopó­liumok barátja nem vagyok. És ha Magyarországon az államnak mono­póliuma volna az oktatás terén, én volnék az első, ki megszüntetését sürgetném, mert a konkurrenczia az iskolákban és a szellemi életben épen oly üdvös, mint az anyagi működés terén. (Éljenzés.) Tudván, hogy a t. házigazda és a t. vendégek mind oly férfiak, kik nem a félreértéseket nevelni, hanem azokat eloszlatni készek, a t. házi ur és a t. vendégek egész­ségére ürítem poharamat, éljenek!« A miniszter e szavai osztatlan és nagy tet­széssel fogadtattak. Nos ide redukálódik a nagy hűhó a »merénylet«ről, melyet a kormány állítólag inté­zett volna a protestáns autonómia ellen. — Az ifju csehek pártértekezletén 500 képviselő vett részt. Trojan elnökök­, Kra­­tochvill és Kodym tiszteletbeli elnökök voltak. A tárgyalások reggeli 9 órától d. u. 3 óráig tartottak. Az esti lapunkban ismertetett határozati javas­lat még az utolsó órában megmásíttatott az által, hogy a birodalmi tanácsba leendő belépés világosan hangsúlyoztatott és a hadsereg leszállításáról szóló passzus elhagyatott, azonkívül »az átalános szava­zatjog alapján« szavak vétettek föl a határozati ja­vaslatba. A tárgyalások megnyitása után G­r­e­g­l Gyula, a párt eddigi működéséről tett jelentést. Az ifjú cse­hek érdeme, hogy a passzív ellenzék megtöretett; a németekkel való kiegyezés kísérlete, tekintetből a szabadelvű érdekekre, szintén az ifjú csehek pártjá­nak kebeléből indult ki. Erre a határozati javaslathoz szóltak. Spind­­l­e­r a határozati javaslat első passzusát védi. A reichsratbba való belépés lengő zászlókkal ment végbe, melyeken a jelszó: Nemzet, haza, szabadság. Szónok a niemesség, papság és a németek ellen menny­dörög. Dr. Kutscher a a határozati javaslat második pontját védi. »Szabadelvűek vagyunk«, ennek most tén­nyé fog kelleni válnia. A csehek fő hibái a reichs­­ratb és tartománygyűlés elhagyása a feudálisok su­­galmazásaiból eredtek. A harmadik ponthoz Gregr Ede szól hozzá. A cseheken megboszulná magát, ha az okkupáczió kérdésében a szláv állásponttal felhagynának. Orosz­ország a szlávokat rendkívüli áldozatokkal szabadí­totta fel egyesegyedül humánus eszmék szolgálatában. Németország Schleswig-Holsteint felszabadította és magának konfiskálta, Elszászt szintén. Ausztria el­vette Boszniát a­nélkül, hogy valaki által mint sza­badító hivatott volna. A szabadság, a szlávság és Ausztria álláspontjáról a cseh képviselőknek a biro­dalmi tanácsban ez ellen tiltakozniok kellene. A magyarok, kik ép most törvényt bocsá­tottak ki, hogy a szláv nyelv töröltes­sék el, e politikát azért hozták be, hogy a délszlávok lánczolata közé ők ve­zessék. A határozati javaslat illető passzusa fölállás utján fogadtatik el. Trojan elnök megjegyzi: »Ily egyhangúság által nézetünket nyilvánítottuk még mielőtt a birodalmi tanácsba belépünk.« Az utolsó ponthoz Forst szerkesztő szólt hozzá s ezután az egész határozati javaslat egyhan­gúlag elfogadtatott. Ezután következett a bizalmi férfiak választatása ; a 15 ifjú cseh tartománygyűlési képviselőn kívül, kik közt volt 6 reichsrathi képvi­selő, még 45 tag választatott a tartomány különböző vidékeiről. Elnökké , Sladkowsky, helyettes el­nökké Tróján választatott. — Afganistánból a következő híreket közli a »D. Tel.« Úgy látszik, hogy csakugyan van némi alapja azon hírnek, miszerint Jakub khánt fel­lázadt csapatai rákényszerítették, hogy szakítsa meg az összeköttetést a britt kormán­nyal. E szerint az emír, mindaddig, míg a britt csapatok Kabulba meg­érkeznek, kénytelen lesz azt tenni, a­mit a fanatiku­sok, kik a britt követséget megtámadták, tőle köve­telni fognak. Követe az angol előőrsökhöz nem vitt írott levelet, hanem csak szóbeli üzenetet, mely úgy látszik, átalános és ki nem elégítő magyarázatból állt. Sokan kétségtennek tartják, hogy az emír elide­genedett. A törzsek mindenfelé izgalomban vannak, a Mondumok magatartását barátságtalannak is mondják. A kormány ennek folytán minden eshető­ségre készületeket tesz s a khyberi haderő összpon­tosítását elrendelte. A Roberts parancsnoksága alatt Kabulba in­duló hadtest állni fog három tüzérségi ütegből, egy század britt lovasságból, két ezred benszülött lovas­ságból, három ezred britt gyalogságból s egy utász századból, mindössze 6500 emberből, három dandárra osztva, melyek egyikét, a lovassági dandárt, Massy tbnok, s a más két gyalogsági dandárt Macpher­­son és Baker tábornokok fogják vezényelni. Sbuturgardanból Thullig a vi­déket két üteg tüzérség, két benszülött lovassági s egy britt gyalogsági ezred, vagyis mindössze 4000 ember Gordon tábornok parancsnoksága alatt fogja megszállva tartani. G­o­u­g­h H. tbnoknak feladata lesz az utak biztossága felett őrködni. A Klyder hadvonalon, öt üteg tüzérség 1 */« ezred britt lovasság, 4 ezred benszülött lovasság, két század utász, együtt 6600 ember fog működni, azon haderőn kívül, mely a Khyber-szorost Lundikotalig megszáll­va tartja. Ez a haderő Pasavurtól Gundamuckig fogja a helyőrséget képezni, s egy repülő osztaggal Jagdalaktól Kabulig fog az utak biztossága felett őrködni. Végül Pesavurban 5000 főnyi tartalék lesz Bright tonok alatt. A csapatok már előnyomulnak D­a­g­li­á­t elfoglalni. A „HÓNA TÁRCZÁJA. Anglia és Amerika alkotmánya. Irta: Gladstone William Ewart. (6. Folytatása és vége.) 49. Szabály szerint a miniszterelnök lelépése, elveszi a kabinet összetartását, s annak feloszlását eredményezi. Kézzel foghatólag ki lett tüntetve ez 1846-ban Sir Robert Peel által, a­mikor is az admi­nistrate feloszlása s a galena-törvény elvetése nem annyira egységes tárgyalás és határozatnak, mint inkább az ő initiativájának volt tulajdonítható. Más miniszter leköszönése csak üresedést okoz. Bizonyos körülmények között az erők egyensúlya oly gyenge és érzékeny lehet, hogy egyetlen resignatió megdönt­heti a kormányt. De a­mi szabály egy esetben, az rit­ka kivétel a másiknál. A miniszterelnöknek nincs joga társai közül bármelyiket a maga departement­­jében agyon­hajszolni. A mennyiben felettük uralko­dik ha csak cselhez nem folyamodik, a­mit nem lehet feltételezni, csak befolyásával uralkodik felettük. De egészben véve sehol a kerek világon nem vet oly nagy tárgy oly kis árnyékot; sehol nincs férfi, kinek oly nagy hatalma volna oly kevés mutatnivalóval a czimek és előjogok tekintetében. 50. E vázlatosan előadott jegyzetek csak hal­vány eszmét adhatnak az egységes alkotásról. És azt hiszem, még­is többet mondtam el ezzel, mint a­mennyit, a britt praxis iskoláját kivéve, másutt ta­nulni lehet az oly finom egyensúlyban tartott gépe­zetről, miszerint úgy látszik, mintha valami nem ke­vésbé finom és csekély tárgy által tartatnék moz­gásban, mint a minő az óra rugója. Nem emberi gon­dolat hozta azt létre. A kabinet s az alkotmányos erők jelen viszonya egymáshoz ez országban, jelen ki­terjedésükbe s jelen helyzetükbe nem bölcselet ered­ménye gyanánt jöttek, hogy egy abstract elvnek kifejezői legyenek , hanem az alkotás az erők csen­des, láthatlan és észrevehetlen működése által jött fel az egész világ szeme elé. Az talán a legszembeöt­lőbb tárgy a széles politikai láthatáron, de úgy emel­kedett az fel, zaj nélkül, mint a Jeruzsálem templo­ma, melyről a költő mondja: »No workman steel, no ponderons hammers rung ; Like some tall palm the stately fabric sprung.« 51. Midőn az emberek ismétlik a példabeszé­det, hogy »a házasság az égben köttetik,« azt értik ez alatt, hogy a legalaposabb társadalmi műveletnél, a család alapításánál, az egybekelési szerződés kime­netele az emberi gondolat határán túl esik s a gondvi­selés láthatlan erői gyarlóságainkat jóvátehetik. — Szintén az a látszata, hogy ugyan­ez áll a versengő befolyásnak s hatalmaknak ama sajátságos szövevé­nyéről, mely a britt alkotmány egyensúlyát képezi. Be kell vallani, hogy inkább nyílt ajtót hagy ez, mint bármi más a sötétbe vezető ösvénynek, mert föltéte­lezi, sokkal merészebben, mint más, jó érzékét s tapintatát azoknak, kik azt művelik. Ha, szerencsét­lenségre, ezen személyek a nemzeti vagyon nagy po­rondján összetalálkoznak, mint a jockeyk egy futta­táson, hogy mindenik a végletekig kihasználja a má­sik ellenében az állat erejét, a­melyen lovagol, vagy mint az ügyvédek a tárgyalási teremben, hogy mind­egyik a saját védenczének biztosítsa a győzelmet, minden más érdekre vagy jogra való tekintet nélkül, akkor ez a mi híres alkotmányunk sem több, sem kevesebb, mint képtelenségek halmaza. Mindeniknek kétségbe nem vont illetősége a többinek ellensúlyo­zásáig, sőt romlásáig ér. Az alsóháznak joga van minden shilling költséget megtagadni. Ugyan e ház és a lordok háza is megtagadhatja hozzájárulását minden bilitől, melyet eléje terjesztenek. A koroná­nak joga van ezer peert kinevezni ma s ugyanannyit holnap ; feloszlathat minden parlamentet, mielőtt ez az ügyvitelbe kezdhetne, megbocsáthatja a leggono­szabb bűnt, háborút üzenhet az egész világnak, szer­ződéseket köthet, melyek határtalan felelősséggel,­­ sőt rengeteg költséggel járnak, s teheti ezt a parla­ment hozzájárulása, sőt tudta nélkül, nemcsak a már ismert és a nemzet által sanctionált politika támoga­tására vagy fejlesztésére, hanem azzal egyenes ellentét­ben is. De a föltevés az, hogy a hatalom depositariusai mindannyian tiszteletben tartandják egymást, lelkiis­meretes tanúságot teendnek, hogy közös érdekben s közös czélra dolgoznak, hogy az eszélyességnek bő mértékével s a közérdek és jog iránti kellő méltány­­lattal fognak eljárni. Ha ezen okszerű várakozás el­esnék, akkor meg kell adni, veszélyben forogna a britt alkotmány. 52. Eltekintve ezen csak esztelenségből vagy bűnből származható esélyektől, az alkotmány finom változásnak nagyon ki van téve. Nem csak hosszú időn át, mint az ember megváltozik az ifjú és férfi korban, de mint az emberi test a mindennapi életben majd jobban majd kevésbé jól érzi magát. A régi elemek naponta elenyésznek s helyet engednek újak­nak. S reményünk csak az marad, hogy a bajok fel­ismerhetők lesznek, mielőtt eltürhetlenné váltak volna. 53. Az iránt például alig lehet kétség gondos megfigyelők előtt, hogy a szabadság nagy fentartója előbbeni időkben, azaz az erszény hatalmának az alsó kamrában összpontosítása; utóbbi években saj­nálatra méltó módon gyengítve lett hatályában, gyen­­gítve az alsóházban, gyengítve az alsóház által. S va­lóban azt lehetne vitatni, hogy korunkban az alsóház sokkal többet tesz a közterhek növelésére, mint azok apasztására. Sőt kérdés vájjon a közönség látna e valami hasznot abból, ha e ház évenkint felruháztat­­nék az initiativa nagy részével, úgy hogy tényleg fe­lelős volna a népnek az elköltött pénzért, vagy ellen­kezőleg a kiadásokra való befolyása megszüntettet­­nek s a végrehajtó hatalom felruháztatnék azzal a joggal, hogy bizonyos összeget felhasználhat, de azon túl költeni törvényesen nincs joga. Mi bizon itt e szigeten nem vagyunk nagy po­litikai bölcselők, s egész komoly hévvel küzdünk ma­gokban véve csekély jelentőségű változtatásokért, minő az átalános szavazatjog kiterjesztése, vagy a par­lamenti székek új megosztása, egészen figyelmen kí­vül hagyva a változás más folyamait, melyek a felszín alatt sötétben mennek végbe, de a nagy organikus eredmények tekintetében még termékenyebbek. A modern angol jellem visszatükrözi az angol alkot­mányt abban, hogy ellenmondásokban bővelkedik; hogy minden ereje meg­van,­de azt gyengeséggel pá­rosulva bírja; hogy az átlagos humanitás színvonalán majd felül emelkedni, majd alá­hanyatlani látszik; hogy nincs a dicséretnek vagy gyalázásnak olyan összetétele, melyet sok oldalú formatiója s más te­kintetben meg ne érdemelne, s hogy ezen egyesült királyság népe csak sok hiba és áthágás közepette alapitá meg vagy fogja meg­alapítani ezután jogát arra, hogy egy fejedelmi faj első szülött gyermekeinek tekintessék, 55. Ezen tökéletlen áttekintésben gondosan ke­rültem minden vonatkozást a napi politikai tárgyak­ra, melyek nagy változáson mehetnek át az alatt is, míg soraim az óczeán másik oldalán nyomtatásban megjelennek.1) Az ily vonatkozások minden ellen­súlyozó előny nélkül, csökkentették volna ezen észre­vételek értékét, és egy lényegében részrehajlatlan és átalános nyilatkozatot sajnos vonatkozással kompli­káltak volna. 56. Azon még nyomosabb tekintetből, hogy nem éreztem magam illetékesnek, kerültem minden *) Gladstone ezen tanulmányt a »Nineteenth Cen­tury« czimű amerikai folyóirat számára írta, olyat is, mely mostanában nagy érdekkel bír Ame­rikában, s nem is érintem azon nagy tárgyat, a va­lódi pénzügyi hitvallást (mint mondhatnék), a nemzet megkisértésére előterjesztett ezüst bilit. De nem akarom bezárni e lapot a­nélkül, hogy ki ne fejezzem meggyőződésemet, hogy a nagy tények s a nagy meg­bocsátás, melyek közvetlenül a polgárháború befeje­zését követték, egy oly sarkpontot képeznek, mely a részrehajlatlan történésznek politikai visszatekintésé­­sében nemes tárgyát fogja képezni; és hogy miután szabad elhatározásból s a nép meggyőződéséből szár­maztak azok, mig egyfelől becsületére válnak az Egyesült Államoknak, egyszersmind fényes szolgála­tot tettek a nép kormánya ügyének az egész világon. Bismarck látogatása Bécsben. Azt fejtegeti ma komoly képpel egy megháborodott ha­­rék lap, hogy Bismarck e hó 20-án nem Andrássy kedvéért s nem azért látogat el Bécsbe, hogy Andrássyval értekez­zék. Mert szinte vártuk az ismeretes habarék szerénységtől annak fejtegetését is, hogy a német kanczellár okvetlenül azért fárad Bécs­be, hogy ott rendez-voust adva valamely ha­barék celebritásnak, pl. Pulszky Gusztinak, ennek tanácsait kérje ki az európai politika vezetésére nézve. Annyira érzik a habarékok vereségüket az egész vonalon és minden ponton, hogy ide­gességüket és szánalmasan tehetetlen inge­rültségüket Andrássy gróf iránt egy alkalom­mal sem képesek elfojtani. Hagyjuk hát te­hetetlenül ingerlődni a t. lapot a fölött, hogy Bismarck Bécsbe jön. Elég, hogy jön , hogy helyesnek és szükségesnek tartja ily módon is manifestálni a nagy horderejű tényt, hogy Németország meghitt baráti viszonyba lépett, vagy óhajt lépni monarchiánkkal. Indokai és alapjai e látogatásnak Gas­­teinben beszéltettek meg s a vaskanczellár e látogatása , megpecsétel­ése a Gasteinban meg­beszélt és megállapított irányeszméknek és czéloknak. Még Gasteinban jön megegyen­getve Bismarck bécsi útja, aki tehette volna, hogy Alexandrovóba menjen uralkodójának kíséretében, de jobbnak látja Bécset keresni föl. Hogy ez nem csupa üres vissza­adás, az­iránt mindenki tisztában lehet, ki a látogatót eddigi pályájáról ismeri. Mik forogtak Gasteinban szőnyegen s mi lesz az eszmecserék tárgya Bécsben, azt a közvetlenül érdekelteken kívül más nem tud­hatja ugyan, de a gondolkozó közvélemény ösztönszerüleg fölérzi a jelekből s következ­teti a fenforgó körülményekből, hogy itt miről van szó. A német, az angol, az osztrák és a ma­gyar, meg a török sajtó félreismerhetlen egy­hangúsággal oda nyilatkozik, hogy két közép­­európai nagyhatalmasság közeledéséről, vagy épen szövetkezéséről van szó, melyet örömmel üdvözöl Anglia, úgy, mint Törökország. Különös symptomák közt teszi meg Bis­marck a bécsi utat: Németország gyorsí­tott munkával dolgozik keleti tartományai­ és vádpontjainak nagyobb mérvű megerősíté­sén és Moltke útra kel inspiciálni ez erődít­­vényi munkálatokat; másfelől az olasz hadügyminiszter a veronai erődítvényekre fordítja figyelmét, melyekre külön hitelt szán­dékszik kérni a törvényhozástól. Nem valami biztató és örvendetes előjelek a jövő fejle­ményekre nézve. Annál biztatóbb és örven­­detesebb Bismarck bécsi látogatásának ténye s bármit mondjon a kabarék, Andrássy érde­me, hogy lelépésekor oly módon kívánja a monarchiát biztosítni a jövő esélyei ellen, a mint azt annak leghelyesebben felfogott érde­kében csak tenni lehet. Egy magyar találmány diadalai. (Saját levelezőnktől.) P­á­r­i­s, szept. 13. (B.) Kunstadter József hazánkfiától teg­napelőtt meghívást kaptam egy kiránduláshoz, me­lyen a franczia tengerész-miniszterium képviselői és egyéb notabilitások jelenlétében, egy általa feltalált uj szerkezetű haj­ócsavart volt próbára teendő. Tegnap 11 órakor, midőn a kitűzött légyot­ton megjelentem, a meghívottak egy része már jelen volt s nyomban hajóra szálltunk. A kis yacht, mely négy lóerejü gőzgéppel van ellátva a »Pont Royal« közelében lévő fregatté előtt állomásozott s fél órá­val később innen történt az elindulás. A folyás h­á­­trányában lefelé haladtunk a »Pont d’Auteuil«-ig, mi­közben Kunstadter ur találmányáról némi ma­gyarázatot adott a jelenlevőknek. Az említett hídon túl megkezdődtek a kísérletek. Ez az uj csavar — jobban mondva uj kormányszerkezet, az által különbözik az előbbiektől, hogy a hajtó csavar, mely az eddigi hajókon a kormány és a hajófar között volt s mindig a központi tengely irányában egy és ugyanazon körben forgott, a Kunstadter szerke­zeténél a csavar egy forgatható karral, mely a kormány lapján keresztül hatol, annak végébe van áthelyezve. Ilyen formán, a szerint, a mint a kormányt mozgatják, azzal a hajócsavar is mozog s minthogy ugyanazon időben a gép teljes erővel tovább működ­hetik, a csavar nem a hajó, hanem a kor­mány irányában fejti ki erejét s ezál­tal a jármű a legrövidebb idő alatt megfordul. A kísérletek nemcsak, hogy minden várakozást meghaladtak, de a szó betű szerinti értelmében bámu­latra ragadták a j­el­en voltakat. A hajó teljes gyorsasággal haladt a mederben s 45 másod­­percz alatt 360 foknyi szöget irt le, anélkül, hogy központja az egyenes vonal irányát elhagyta volna. A fordulatok egyforma könnyűséggel sikerültek jobbra és balra, időnkint hirtelen az ellenkező irány­ba kormányoztak, s a hajó ugyanoly biztossággal for­dult, mialatt a gép megszakítás nélkül teljes erővel működött. E szerkezettel, a­mint a tegnapi kísérletek mutatták, a hajó pillanat alatt eltéríthető irányából, a jármű a kormányos játékszerévé lett s ennélfogva arra, a közlekedés biztossá tétele körül nagyszerű hi­vatás vár. De egyéb előnyöket is nyújt, így például a kormány sokkal csekélyebb lehet, s a hullámcsapá­sok nem veszélyeztetik annyira ; másfelől a csavar áthelyezése által az erő fokoztatik, illetve­­ hasonló erő alkalmazása mellett tetemesen nagyobb gyorsa­ság van elérve. A találmány titka és lényege természetesen a transductioban van. A hajtó tengely a vele kap­csolatos karral szöget képez s mégis együtt forog vele. A strandructió ezen új módja bámulatos egy­szerűségénél fogva mindennemű gépeknél alkalmaz­ható s remélhetőleg mielőbb alkalmaztatni fog. A mai délelőttön meglátogattam Kunstadter urat s ő szives volt a szerkezetet, melyet angolul »Univer­sal j­o­i­nt«-nek nevez, egy kisebb s egy nagyobb mintában megmutatni és megmagyarázni; mutatott ezenkívül egy kis hajómintát, melyen az működésé­ben megszemlélhető. Megfelelő technikai kifejezések hiányában azonban kénytelen vagyok isa^készülék köze­lebbi megismertetéséről lemondani. Kunstadter úr budapesti, a­hol másfél évtized­del ezelőtt gépgyára volt. A szerencse azonban ott nem igen kedvezett neki, 14 év előtt Angliába ván­dorolt s mint gépészmérnök működött. Találmányá­val már foglalkozott ez időtájt, de évek sorára volt szüksége még annyira tökélyesn­é, hogy alkalmazható lett. Türelemmel és kitartással leküzdötte a kivitel nehézségeit, s egy év óta találmányával Angliában nagyszerű kísérleteket tett. Előttem van a »Times«, a »Graphic«, az »Iron« a »Nautical Magazine« és még egy egész halom angol lap jelentése, melyekben elragadtatással szólnak a kísérletek sikeréről. Kunstadter szerkezete Európa minden államá­ban patentirozva van s az egyes kormányok felkere­sik ajánlataikkal — de ő mindnenek előtt hazájában, kívánja alkalmazni. Terveit benyújtotta az osztrák­­magyar hadügyminisztérium tengerészügyi osztályá­nak s az rendelkezésére bocsátott egy hajót és a szükséges költségeket. Kunstadter ennélfogva néhány nap után Pólába utazik.

Next