A Hon, 1879. október (17. évfolyam, 236-262. szám)

1879-10-01 / 236. szám

tás költsége is. Kissé komplikáltabb a helyzet az állami közegek belenyugvása mellett. De én azt hiszem, hogy az administratív jog se­hol sem ismer esetet, hol az ellenőrzés elmu­lasztása mellett végbevitt factum alapján kár­térítést követelhet maga a factum végbevivője — illetőleg jogutódja — az ellenőrzést nem teljesítő államtól. Emlékeztetne ez azon gyer­mekre, ki új ruhával sárba mászott és nyakig sárosan kiabálta: »Verje meg az Isten még azt is, a ki nem ügyel a pályára.« Ezen felül pedig az állam pénzügyi helyzete sem olyan, hogy politikai szempon­tokból igazolható lenne ily követelésekkel állani elő. A Tiszavölgy egyátalában nem panaszkodhatik arról, hogy mostoha gyer­meke lett volna az államnak. Közel 10 mil­lióra rúg már ez év végével az átvágásokra fizetett összeg, melynek egy része kétségkívül az érdekeltek javára befektetettnek jogosan tekinthető. Ezen felül a só felemelt árából kapott 1.341,646 és az inségi kölcsönből 1863-ban nyert 1.416,300 forinton kívül az 1869. évi direkt államsegély világosan mu­tatja a kormány állandó jó­indulatát a Ti­szavölgy érdekei iránt. Nem volna tanácsos tehát épen most, a midőn többi folyóinknál is megkezdődnek a szabályozás műveletei, oly praecedenst alkotni, a­mely jogosulat­lan igényeket támaszthatna, s a »quod um­ aequum, alteri justum« alapján vagy nagy terheket szabna a költségvetésre, vagy rossz vért keltene az elutasított érdekeltekben. Direkt államsegélyről ezek szerint szó sem lehetvén, az állam közreműködését a ti­­szavölgyi társulatok pénzügyi helyzetének javítására két úton vélem igénybe vehetőnek. Az egyik mód az, hogy a társulatok köz­pontosításával és technikai unificatiójával,­­ a­melynek elutasíthatlan szüksége többé egy oldalról sem vonatik kétségbe, párhuzamo­san legalább részleges gazdasági unificatio s ezzel együtt az ártérfejlesztés is keresztülvi­tetik. Vízszabályozási törvényeink jelen hely­zetében nincs sem a technikai, sem az admi­nistratív egység biztosítva. A mi törvényeink nem ismerik a franczia kényszerítő, felhatal­mazott és önkénytes társaságok közt levő distinctiót, s a törvény mai helyzetében Mindszent csodálatos helyzete legélénkebben igazolja a változtatás szükségét. Az 1830-iki vízmagasság alapul vétele nem tartható to­vább. Jogi scrupulusokat kelthet talán azon ellenvetés, hogy az ezen árvíz alapján szabá­lyozott Tisza mederszorulatai okozzák rész­ben tagadhatatlanul a duzzadást, de miután a jogi igazság legjobb esetben sem ad árvíz esetén kárpótlásra igényt, helytelennek vél­ném ilyen finom jogi distinctiók mellett elön­tetni engedni egy nagy termő vidéket. A bevonás pedig csak átalános törvény­nyel eszközölhető. Azt hiszem, hogy az igaz­ság legközelebb úgy érezik el, ha a legmaga­sabb (idei) árvíz niveauja egyelőre csak az új munkálatok vagy töltésemelések czéljából terjesztetik ki. Hogy e kiterjesztés mind jogi­lag helyesen, mind gyakorlatilag tapintato­san csakis a gazdasági unificatiónak a jelen­leginél előrehaladottabb stádiumában vihető keresztül, az nem szenved kétséget. Ezen szempontból az emlékirat oly sok tapintatot mutat, hogy teljes megnyugvással nézhetünk annak bekövetkezte elé. Csak ily módú egy­­ségesítés mellett volna nézetem szerint elér­hető az alsó és felső Tiszavölgy között levő érdekellentétnek kiegyenlítése, míg ugyan­akkor az ártér kiterjesztése új területeket is vonván be, a felmerülő új költségek fedezé­sére biztos alap kínálkoznék az államkincstár igénybevétele nélkül. A másik mód, a­hol az államsegély igénybe vehető, és nézetem szerint okvetle­nül meg is adandó, a pénzbeszerzés kérdése. Nem akarok szemet hunyni e tény előtt, hogy a bonifikáló társaságoknak minden ál­lam több előnyt ad, mint mi. Még az olasz 1873-as irrigationalis törvény is nyíltan ki­mondja azt, a­mit a mi törvényhozásunk olyan félénken kerülget — az állami biztosí­tást. Az egyéni kezdeményezés honában Sir Robert Peel 200 millió kölcsönt szavaztat meg alagcsövezési munkára ; az egymásután hozott törvények fényes sora, a Drainage Board, Commissioneres of Sewage, Inclosure Commissioners, mindenek felett pedig az 1864-ki Improvement of Land Act — az ál­lamférfim bölcseség­e ragyogó bizonyítéka, az állam pénzét adják a bonifikáló munkála­toknak . Francziaország 1856. július 17-kén szintén 100 milliót szavaz meg e czélra olcsó kölcsönök nyerése végett. Ez államok példáját utánoznunk nem lehet ma pénzügyi viszonyaink között, leg­alább nem oly mértékben, mint a milyen mértékben fönforog a szükség. De azt vé­lem, hogy a mint Poroszország ellátta 1843- ban az allsensteini kerület, 1849-ben az alsó­­oderai társaság papírjait állambiztositékkal, a mint fölállította Szászország a Landescultur­­rentenbankot állami kamatbiztosítékkal , ne­künk is kötelességünk végre valahára bátran kimondani természetes consequentiáját törvé­nyeink szellemének. E tekintetben igen becses kezdemény az emlékirat. Nem késem már ez alkalommal határozottan kijelenteni azon meggyőződése­met, hogy az ily kölcsönöknél a czimleteknek névlegesen is kijelentett állami biztosítékát tartom a megfelelő módozatnak. Mind régibb, mind újabb törvényeinkben biztosíttatik úgy is ez­t a czimleteken is kifejezni, az csak­­ ne­vén nevezni a gyermeket. Óhajtom továbbá, é­­s félek, hogy ezen óhajom is eltér a központi bizottságban ural­­­kodó felfogástól , hogy egy központi bank­­ bocsásson ki a szükséghez képest, megkiván- t tató mennyiségű czimletet. E központi bank­ra az állambiztosítás természeténél fogva az állam döntő befolyást gyakorolna, ép úgy, mint a szász intézetre, ép úgy, mint az állami pénzre Angliában a Public Works Commis­sioners. Óhajtom, hogy bank legyen és pedig azért, mert uj és uj különböző — ma tiszai, hol­nap rábai, holnapután öntözési stb. czimle­­tekkel egymásután helytelennek vélném ter­helni a pénzpiaczot, a mellett magát a szük­ségeltető összeget sem lehet megállapítani, hiszen maga a tiszavölgyi érdekeltség által ma igényelt összeg sem állapítható meg pon­tosan, a mellett — mint az emlékirat is he­lyesen jegyzi meg — előreláthatólag folyto­nos beruházásokra lesz itt is szükség, — ha pedig — mint remélnünk kell — az ország­ban a bonificationális munkák nagyobb mérv­ben indulnak meg, s ily kölcsönök szüksége mindennapi dolog lesz : folytonos, egy ter­mészetű appellálást a pénzpiac­hoz csakis egy bank egyminőségű papírjai bízhatnak meg. Ez okok döntők előttem ; különben is mind­ezen pénzművelet közös alappal bírna gazda­ságilag abban, hogy az általa eszközölt be­fektetés új értéket teremt, jogilag abban, hogy a törvény értelmében minden más ter­het megelőz, belsőleg abban, hogy az adók­kal haj­tazik be, külsőleg abban, hogy állami biztosítást élvez. E részletes kérdésekre valóban óhajtva várná a közvélemény az illetékes szakférfiak nézetét. Gróf Károlyi Sándor emlékirata kissé határozatlan ez irányban. Pedig azt hi­szem, ha adminisztratív és törvényhozási úton akarunk valamit tenni ez irányban , szükséges egészen, részleteiben is kész tervet nyújtanunk, hogy az, a­mit ma csinálunk, ne csak a tegnap szülötte legyen, hanem egy­szersmind előképe a holnapnak is, s midőn egyes részleteket állapítunk meg , azokat a háttérben — előttünk — lebegő nagy egész­hez is mérjük, hogy így nemcsak toldozás­­foldozás, hanem tervszerű mű legyen, a mi kikerül. S mert gr. Károlyi Sándor emlékirata kétségkívül ily szabású mű : szolgálat az a közügynek, melynek hatása kimaradhatlak. György Endre: Az arch­aeologiai társulat ülése. A régészeti társulat P­u­­­s­z­k­y Károly elnök­lete alatt ma tartotta szünet után első ülését. A tárgysorozatot Zsigmondy Gusztáv nyitotta meg a legutóbbi római leletekre vonatkozó értekezésével. A Grünwald és társa-féle ó­budai szeszgyár felépí­tése, illetve renoválása alkalmával többek között egy kőkoporsó találtatott, melyben közel 1500 év óta egy női csontváz nyugodott. A gyár déli részén római fürdőhelyiségek, északi részén római sírhelyek nyomaira s maradványaira akadtak.­­ A le­letek legérdekesebbike a római házhelyek maradvá­nyai, mert a falvakolat tanúsága szerint a rómaiak Aquincumban a falakat be szokták volt festeni. Hampel József szintén a szeszgyár tel­kén történt kutatások eredményeiről értekezik. Be­mutat egy igen érdekes római feliratot, mely a római kereskedő testület tiszteletére egy Lutius Valerius Italus nevű egyén által emelt emléken találtatott. A felirat így hangzik: » J. O. M. Junoni, Neptuno, Marti Latius Valerius Italus, optimo collegio negotiantiunt, donum dedit.« Ez egyszersmind a legelső biztos em­lék arra nézve, hogy Aquincumban kereskedő testü­let létezett. Hampel felolvassa továbbá Torma Károly levelét, mely egy majgrádi római feliratos emlékről értekezik. Ez emlék az ősszel találtatott 85 cm. ma­gas s 23 cm. széles s a dolichei Jupiter tiszteletére Kr. u. mintegy 93 évvel Daciumban emeltetett. P­u­­­s­z­k­y Ferencz Erdélyben tett régészeti kutatásairól tesz jelentést. Különösen a kolozsvári múzeum volt az, mely leginkább meglepte értekezőt ritka leleteivel. E múzeumban egy római fazekas mű­helyében talált oly formájú edények őriztetnek, me­lyek nálunk arentin edényeknek neveztetnek, s me­lyekről azt hittük, hogy azok nem itt készültek. E lelet azonban kétségkivülivé teszi, hogy a rómaiak ezen iparágat a provinciába is átvitték. Marosvásár­helyen Apor Károly b. gyűjteményében egy érdekes vadászserleget, Gátfalván egy rézbaltát talált. Sze­­benben, hol a hires erzsébetfalvi lelet őriztetik, igen sok réztárgyak fordultak elő, különösen rézkarpere­­czek oly díszítésben, a minőben csak a bronzkarpere­­czek fordulnak elő. — Van ott továbbá egy rézkard, mely nagyon különbözik a mi bronzkardjainktól, a mennyiben igen keskeny s a gerincze igen erősen domborodik ki. Segesvárit­a többek között egy lánd­zsahegyet talált, melynek tokja nem volt öntve, ha­nem kalapácsolva. Henszlmann és Pulszky Károly szin­tén az Erdélyben tett régészeti kutatásaikról adnak előleges jelentést. Henszlmann figyelmét különösen magára vonta a torony az u. n. Királyföldön. A tem­plomok tornya itt nagyon tömör, széles s oly tömör­ségű, hogy a torony a templom függelékének látszik. A tornyok itt nincsenek úgy emeletekre felosztva mint átalában a középkoriak, hanem csak keskeny párkányzatuk van az emeletek közt. Értekeztek továbbá dr. T h a 11 ó­c­z­y Lajos a bukaresti régiséggyüjteményekről. Hampel titkár az északnémet és skandináviai múzeumokról ad átte­kintést, végre Varázséji Gusztáv a szegedi öt­halmi ásatásról. Nehány folyó ügy elintézése után a gyűlés véget ért. KÜLÖNFÉLÉK. — Lukács György belügyminiszteri ta­nácsosnak ő felsége — a »Bud. Corr. értesülése sze­rint — a szegedi árveszély alkalmával tanúsított te­vékenységéért az Szent-István-rend lovagkeresztjét adományozta. — A fővárosi egylet mai értekezletét vá­lasztmányi ülés előzte meg, melyen Kiss Péter kér­dést intéz az iránt, nem volna-e lehetséges a közvágó­hídon behozni a kötelező sertésvágást ? Ez pénzügyi tekintetben még kivihetetlen. Légrády K. kérdi az elnöklő Kamermayer polgármestert, hogy van-e tu­domása azon botrányokról, melyeket az Erzsébet­­szegényház igazgatója Rácz Gyula — mint a lapok írják — elkövet a szegényházban ? A polgármester válaszában kijelenti, hogy mihelyt olvasta ezeket a dolgokat, azonnal szigorú vizsgálatot rendelt el neve­zett igazgató ellen. A választmány e választ meg­nyugtató tudomásul veszi. — Weisz B. F. panaszát fejezi ki a felett, hogy a szegényügy érdekében nem történik újabban semmi. A jelenlegi szegényházak elégtelenek a sok fővárosi szegényt befogadni. Fel­hozza, hogy a két­ elöljáróságok elutasítják a jelent­kezőket, holott a főváros kötelessége ellátni szegé­nyeit. Kamermayer erről nem tud, de csakugyan be­látja maga is, hogy intézkedni kell még legalább 300 szegény befogadására szükséges helyiség berendezése iránt. Jelenleg 8—900 szegényt lát el a város. — Ugyancsak Weisz B. F. kérdi, hogy mi történt azon alapítványnyal, melyet a főváros a királyi pár ezüst­menyegzője alkalmából tett. Ez alapítvány 100,000 frt. A polgármester kijelenti, hogy az ügy egy bizott­ságnál van, s majd eziránt tudakozódni fog az ügy állásáról. Az egyesület kebelében már régebben meg­pendítetett a hulla­égetés eszméje. Bizottság is lett kiküldve e tárgyban. Weisz B. F. tudni akarná, hogy mi lesz a dologból ? Meg lesz sürgetve a bizottság jelentését megtenni. A választmány értekezletté ala­kulván át, Tenczer a virilisták qualifikálása tárgyá­ban szólal föl. Királyi P. és Morfin felvilágosításai után Kamermayer jelentést tesz a Donau-Verein tagjainak az egyesület által történt fogadásáról, mely helyeslő tudomásul vétetett. Királyi Pál azt a figye­lemreméltó kérd­ést veti föl, hogy nem volna-e czél­­szerű a Miklós Ödönnel Amerikából hozzánk érkezett két híres vizimérnökkel megvizsgáltatni Dunaszabá­­lyozási munkálatainkat? Reményi annyival inkább helyesli ez eszmét, mert az amerikai mérnökök véle­ményére nagy súly fektet, mivel az amerikai folyók hasonlók a mi folyóinkhoz. Légrády K. is pártolja az indítványt. E végett Weisz B. F. érintkezésbe te­szi magát Miklós Ödönnel. Ezután a holnapi közgyű­lés tárgyait vitatta meg az értekezlet. — A muzeumból. A nemzeti muzeum régi­ségtára, — most miután díszesen berendeztetett, — az úgynevezett római termek uj szekrényeket kaptak s azokban a tárgyak a legújabb leletekig — korsze­rint — elhelyeztettek, október elejétől a rendes na­pokon a közönség számára megnyittatik. A látoga­tási napok, mint eddig is kedd és péntek, melyeken 9—1-ig a tárlat megszemlélhető. Az első nyitási nap péntek okt. 3-ika. Az utóbbi napokban a nemzeti múzeumnak igen érdekes vendégei voltak. Bécs város celebritásai: Hofstätter udv. tanácsos és a bécsi csász. természetrajzi muzeum főfelügyelője és Kanitz, az ismeretes Balkánutazó. Mindketten igen meg vol­tak lepetve a muzeum gazdagsága felett s különösen — minthogy már ezelőtt egyszer látták — az utóbbi 10 év alatti haladását bámulták. Földváry László földbirtokos Tót-Györkön (Pestmegye) igen érdekes leletdarabbal gazdagította a nemz. muzeum gyűjte­ményét, t. i. egy rendkívüli nagyságú őskori rézcsá­kányt ajándékozott, mely épség és nagyság tekinteté­ben ritkítja párját.— Régi pecsétet ajándékozott Varga Ignácz építőmester a múzeumnak. A pecsét­nyomó az 1693-ban újból megalakult budai ácsmes­terek czéhétől való. Ismeretes előttünk, hogy Buda­pest akkori mesteremberei ha nem is mind, de kevés kivétellel német származásúak voltak és igy nem fel­tűnő, hogy német feliratot alkalmaztak, s hogy nagy­ra tartották magukat, látszik a »Zimmerleite der kö­niglichen residens Stadt« feliratból. — A többi ér­dekes tárgyból még felemlítjük ritkaságánál fogva a római kémény-tornyot (cserépből), melyet az ado­mányozó nem rég Ó-Budán lelt egy építése alkal­mával. — Abudai dalárdának — mely jelenleg 12 tiszteletbeli, 66 működő és 154 pártoló tagból áll — szeptember 26-án tartott rendes közgyűlésén, a jövő egyleti évre következő tisztviselők választat­tak meg: Elnökül: Dr. Országh Sándor; Alelnöki Titl István; Jegyzők: Jáhl Nándor és Vuskits Jó­zsef ; karmester : Schweida Rezső ; pénztárnok: Fogarascher Károly; ellenőr: Hejduk Gyula; gazda: Turner Károly; levéltárnok : Haszmann János — A helyi gőzösök menetrendje f. é. oct. 1.-én változást szenved, a­mennyiben további rendelkezésig a vámháztól az ó-budai Dunaágon át Újpestre és onnan vissza az összes közben eső ál­lomások s a sziget felső kiszállóhely érintésével reg­gel 6 órától esti 6-ig történik a menet, — a félórára eső menetek a vámház és Ó-Buda közt, szintúgy a margitszigeti alsó kiszálló helyhez ugyanaz­nap meg­szűnnek.­­ A »Magyar athletikai klub« ma d. u. 4 órakor Thaisz E. alelnök elnöklete alatt ülést tartott. Elnök indítványozta, hogy az október 12-ére kitűzött közgyűlés Esterházy Miksa gr. egyesületi elnök betegsége miatt halasztassék október 2-ik fe­lére. A választmány a közgyűlést okt. 25-én este 6 órakor határozta megtartani. Lisznyay Tihamér je­lentette, hogy a kiküldött bizottmány a versenypá­lyát teljesen rendbe találta s azt a vállalkozótól át­vette. A versenybizottság utasíttatott az okt. 12-diki nyilvános viadal és az okt. 16-ki székesfehérvári gya­logverseny módozatainak kidolgozásával. A magyar athletikai klub rendszeres gyakorlatait id. Keresz­tesi József vívó-tanár október l-sején kezdi meg s tartja: hétfőn, szerdán és pénteken a kardvívásban, míg kedden, csütörtökön és szombaton az athleti­kai gyakorlatok folynak Zsingor művezető vezetése alatt. Beiratkozhatni a klub helyiségében a gyakor­latok alatt, vagy a titkárságnál (üllői­ út 4. sz.) na­ponkint 3—5 óra közt. Rendes tagok 20 frt, egyet, polgárok 12 frt évi dijat fizetnek. Beiratási díj nincs. Az egyet, polgárok fölkéretnek, hogy a beiratáshoz indexüket is elvigyék igazolásul.­­A garamvölgyi vasut tárgyában Bars megye törvényhatósági bizottságának legköze­lebbi rendes évnegyedes közgyűlésén az alispán kö­vetkező indítványt tett: »Tekintettel arra, hogy a szerbiai vasúti csatlakozás megállapítása a bevégzés stádiumában áll; tekintettel arra, hogy a zimony­­budapesti vasúti összeköttetést úgy az ország közvé­leménye, valamint a törvényhozás egyaránt óhajtja, s ugyanazt a kir. kormány számos nyilatkozataiban is minden kétségen kívül levőnek nyilatkoztatta, s te­kintettel arra, hogy az államvasút-társaság legújab­ban egy, Budapestről az esztergomi határt érintve, Új-Szőnyig vezetendő vaspálya kiépítését vette fo­ganatba, határozza el Bars megye törvényhatósági bizottsága, hogy az Esztergom-Nánától Málnáig, illetve Garam-Berzenczéig vezetendő garam-völgyi vasút kiépítése iránt — mint a mely vasút a megyei, orszá­gos és nemzetközi forgalmi érdekeknek teljes mérv­ben megfelelt s mint a mely vasút gróf Széchenyi István eredeti tervezetétől kezdve, az országos ma­gyar gazdasági egyesület, s 1876-ik év óta az egy­mást felváltó kormányok által is országos jellegű és érdekűnek nyilváníttatott — a kir. kormánynál s a törvényhozásnál szorgalmazni, e szorgalmazás tel­jesítését egy kiküldendő deputatióra bízni, s ezen ha­tározat pártolására a szomszédos és érdekelt hatósá­gokat atyafilágosan felkérni méltóztassék. Ez indít­ványt a törvényhatósági bizottság egyhangúlag és egész terjedelmében elfogadta, s tekintve, hogy ezen ügyet folyvást melegen ápolta és keresztülvitele foly­tonos gondoskodás tárgyát képezte; az indítvány ér­telmében a miniszterelnök és az illető szakministerhez egy indokolt felterjesztéssel járul s annak átadása végett a megye alispánjának elnöklete s az ország­gyűlési képviselők részvéte mellett bizottságot kül­dött ki. — Nemzeti színház. Operánk kitűnő vendége Wilt Mária asszony ma negyedszer lépett föl s eddigi nagy sikereit ismét jelentékenyen gyarapitá. Donizetti drámai mozzanatokban gazdag operája, »Borgia Lucretia« a repertoiie ritkább darabjai közé tartozik s ez is egyik oka an­nak , hogy a nézőtér ma zsúfolásig megtelt s a közönség szokatlan lelkesedéssel és érdekkel dicsérte az előadást, mely minden tekintetben sike­rült. Wilt Mária asszony mint Borgia Lucretia ép oly bevégzett, sőt az ének tiszta classicitására nézve majd­nem utolérhetlen alakítást nyújtott, mint előbbi fel­lépései alatt »Valentine« vagy »Norma« szerepében. Az első felvonásban, valamint később a férjével való küzdelem alatt s a haldoklás előtt riadó tap­sokra ragadta a közönséget s dicséretére mind­azt ismételnünk kellene, a­mit eddigi vendégsze­replése alatt irtunk róla. Mellette Perotti és O­d­r­y tűntek ki. Az előbbi hévvel énekelt s különö­sen a nagy hármas alatt hatást keltett. Odry Alfonzo herczege jobb szerepei közé tartozik. Végül ki kel emelnünk Saxlehner Emma asszonyt, ki a bor­dalt művészileg adta elő s a közönséget sürü tapsok­ra ragadta. Népszínház. Előadás helyett ma fő­próba volt S­u­p­p­é »Boccaccio« operettejéből. Az operette szövege Boccaccio, a hírneves olasz novel­lista életéből van merítve, még pedig azon időszak­ból, mikor Florenczbe ment novelláihoz tapasztala­tokat szerezni. Az egyes jelenetek aztán épen egy­­egy novellái Boccaccionak, természetesen csak főbb vonásaikban. Az egyes jeleneteket egységes mesébe Boccaccio üldöztetésének története olvasztja, ugyan­is a jókedvű novellista ellen a florenczi férjek fellá­­lázadnak s őt üldözőbe veszik, meg akarják verni, a városból kiutasíttatni. Boccaccio pedig ez alatt álöl­tözetekben szövetkezve pajkos diákokkal és Pietro, palermói herczeggel, nemcsak pusztán szemléleti, hanem gyakorlati tapasztalatokat is szerez novellái­hoz a hölgyek körében. — Ezek után mondanunk sem kell, hogy a szöveg meglehetősen hasonlít Boc­caccio novelláihoz. A zene kedves, pajkos, könnyű; egyes áriái kivétel nélkül dallamosak, a karok sűrűn fordulnak elő, de mindannyi mesterileg van összeál­lítva. Boccaccio első indulója, Fiametta dala a ró­zsáról, a tanulók kara, a levélzerzette s a híres ke­ringő különösen fognak hódítani a holnapi előadá­son, melyre a jegyek már jóformán mind elkeltek. A főbb szerepek Bl­a­h­á­n­é (Boccaccio) és Komá­romi Marosa (Fiametta) kezeiben vannak. Mellettök Szik­l­ay Emíliának, Kápolnainak, Komáromi Jenőnek, Solymossynak, Együdnek, Je­ne­y Annának és C­s­a­t­a­i Zsuzsinak vannak hálás szerepeik. — Gróf Károlyi Ede ravatala, ma d. e. fél tizenegyre készült el. A test kettős koporsó­ba tétetett, egy üveggel bélelt díszes renaissance stylben készült érczkoporsóba. A ravatal a muzeum­­utcza felé levő első földszinti szobában volt, mely a melette levő teremmel a lépcsőzettel együtt feketébe volt borítva. A halott fejénél félkörben 10—10 viasz­gyertya égett, melyek közt egy-egyik oldalon 20 karú csilláralakú nagy gyertyatartó volt. Ezen kívül még számos más gyertya s még más nagy candeláberek lobogtak a szobában. A ravatal el volt halmozva, a számos családtag, rokon, jó barátok és tisztelők ko­szorúival, úgy hogy ezek száma meghaladta a 40-et. A gyászoló családtagok mind együtt voltak, csak az agg István gróf nem jöhetett, lesújtva a csapástól, otthon, Fóthon várja fiát. Délután 3 órakor Kano­­v­i­t­s józsefvárosi plébános végezte fényes egyházi segédlettel a házi beszentelést, mely előtt kevéssel a koporsó elzáratott. A végső tiszteletre a fővárosban levő aristokraták majd teljes számmal — ezen kívü­l, a közös hadsereg és honvédségből törzstisztek, a kép­viselőházból számosan, papok s más előkelők, úgy hogy mindkét terem terve volt, ezenkivül számosan azs udvaron állottak. Az utczán is nagy néptömeg hullámzott, hol a rendet 50 lovas és 50 gyalog rend­őr tartotta fenn. A beszentelés után a közönség eloszlott. A holt tetem ma este 7 órakor fog a csa­ládtagok kíséretében Fóthra vitetni, hol holnap el­temetik. sj. Parisból. A »Figaro« beszéli a követke­zőket : R... úr nemrégiben egy fiatal, 16 éves leányt vett nőül. Már egy évig voltak boldog házasok, de az »ég áldása« csak nem mutatkozott a fiatal menyecs­kén. Csodálkozva kérdezte egy ízben R... úz ennek okát felesége jelenlétében a házi­orvostól. Az orvos nagy komolysággal kérdezi a férjtől: »Talán házas­sága előtt volt önnek gyermeke?« — »Nem volt.« — felelt őszintén a férj. — »S önnek, nagyságos asz­­szony?« — puhatolózott tovább az orvos. — Kék rák. A napokban az odessai piaczon óriási kék rák volt látható, melyet a halászok a li­­mani partok közelében fogtak, s nagy szertartással vitték Odessába. A halászok azt beszélték, hogy míg a kék rákot nem fogták, alig akadt egy pár rák a hálójukba, de a kék rák kifogása után alig győzték a rákokat a ladikokba szedni. A ritka rákot az odes­sai zoológiai egyetem múzeumában helyezték el. — Tűzvészek Muszkaországban. A »Pravitolysztvennyj Vjesztnik« hivatalos kimutatást közöl az augusztus hó folyamában előfordult tüz­esetekről, mely szerint 66 kormányzóságban előadó­dott tüzesetek száma 2923, az okozott kár pedig 20.777,212 rubelre, vagyis 33 millió 655 ezer 983 frt 44 krra rúg. — A térítgetések haszna. A keresz­­tyénségre áttérő izraeliták Budapesten az e czélra fennálló alapból 25—28 forintot szoktak kapni. Ezen aránylag csekély összeg sok zsidó fejét zavarja meg, a­nélkül, hogy hívővé tenné. A »Gyorsfutár« szerint most az izr. nagy ünnepek alkalmával is több ily »kikeresztelkedett« zsidó nagy buzgalommal végezte a synagógában az egyházi szertartásokat, hogy Je­­hovach haragját eltávolítsa magától. Vájjon mit ér az ily keresztyénség ? — A R­ó­ku­sz -kór­ház könyvtára. Azon könyvek jó része, a melyeket a főváros közön­sége a boszniai okkupáczió alkalmából a sebesül­tek unalma elűzésére összeadott, mind nem osztatott szét, mert nem volt rá szükség. A főváros hatósága legczélszerübbnek véli e könyveket a Rókus-kórház könyvtára alapjául áldozni s a feloszlott segélybizott­ság egyik tagja dr. Szabóky Adolf a könyvek rende­zésével már meg is bizatott. — Az 1880. évi főv. költségvetés ter­vezetét a tanács ma összeállította a számvevőség elő­terjesztése alapján. A folytatólagos tárgyalás a köz­­vágóhídi kiadásoknál kezdődött, több tétel törölte­tett. E törlések mellett azonban a városliget útjainak föntartására az utak jókarban tartása rovatánál 6000 írttal többet vett föl, s így körülbelül kiegyen­líti egymást a törlés és növelés. A követések költség­­vetése érintetlen hagyatott, mivel előbb szakbizottsági véleményt kér ki e kérdésben a tanács.­­ A magyar tisztviselők országos egyesülete tegnap f. hó 29-én dr. P­a­u­­­e­r Tiva­dar elnöklete alatt választmányi ülést tartott. A titkári jelentés kiemelte, hogy az egyesület az uj he­lyiségben teljesen el van helyez­ve s az ünnepélyes megnyitás legközelebb fog megtartatni. A pénztári jelentés szerint a pénztári maradvány a múlt hóban 1748 frt 92 krt tesz. A vigalmi bizottság jelentése folytán határozatba ment, hogy az egyesület a folyó évadban 5 házi estélyt és egy nagyobb vigalmat fog rendezni (ez utóbbit a vigadóban.) A gyapjú-utczai német színház igazgatóságának ajánlata, mely szerint az egyesületi tagok minden helyre tetemesen leszállt­ Napirend okt. 1-én. Múzeumban képtár 9—1-ig. Orsz. gaz­d. és tanszermúzeum­ok 12-ig és 2— 4-ig. Orsz. képtár Akadémiában 9—1-ig. A. 1­1 t k­e­r­t nyitva egész nap. Iparmúzeum 2—5-ig. Egyetemi könyvtár 3—6-ig. Angol társalgó kör első estéje este 8­rakor. Magyar király, Dorottya­ utcza 2. Főváros közgyű­lése 4 órakor. Telekkönyvvezetők közp. választmányának ülése 5 órakor. Orsz. nőiparegyle­t választmánya 4 órakor nagy-kereszt-utcza 2. sz. i napokon is érvény­esek — köszönettel fogadtatott. —­ Nap újdonságok. A G­­­e­r­g­l- K­r­e­s­z-féle botrányperben a sajtóügyi újabb tár­gyalás okt. 17-én lesz. — A jogászsegélyegy­­let választmánya, ma 24 joghallgatónak szavazott meg segélyt, összesen 200 forintot. — Az iparmú­­zeumban a kormány külön műrajzolót alkalmaz kiváló ipartárgyak lerajzolása végett. — Promo­n­­toron a gőzhajózási társulat díszes várótermet épít­tet a főállomásnál. — Rozsnyón egy 33 éves fia­tal pap, Podmaniczky, neveztetett ki kanonokká. —­ — Sándor bolgár fejedelem anyjának nővére Hanke Luiza, Varsólaw »Wieczory Rodzinne« (Csa­ládi esték) czimű lennel lapot indított meg — A szüret Promontorba is okt. 6-ára tűzetett ki. Petőfiről 8 urcairól érdekes irodalmi röp­­irat jelent meg irodalmuk nagy buzgalma ismerte­tőjétől, Kertbeny­i M.-tól, Lipcsében Friedrich Vilmos kiadásában. R­öpirat czime: »Petőfi’s Tod vor dreissig Jahren 189. Jókai’s Erinnerungen an Petőfi 1879. Historischiterarische Daten und Ent­hüllungen, bibliographie Nachweise. Zusammen gestellt von K. M. Kerseny. Mit einem Plan der Schlacht von Schässbau — A mű első része Petőfi halálának krülményeivel foglalkozik Elmondja azon kutatások, melyeket ezen ügyben Pákh Albert tett ismert* Lengyel nyilatkozatát, szól a Manassesféle dologi. Külön fejezetben közli azután nehány jegyzet kilétében Jókai Mór »Petőfi és ellenségei« czimü jegyzett, melyek tudvalevőleg ezen év jul. 31-én, Petőfi halának 30-ik évfordulója alkalmával jelentek meg.­­ Ismertetve ezután rövid Petőfi és Jókai, e szel­lemi dioskurok irodalmi küldését, kiemeli termé­kenységüket és statisztikailagi mutatja, hogy Goethe 334, Schiller 177, Platen­gr07, Heine Spleiben 498, Beranger 414, Lenau­esi 143 és Beck K 122 lyrai verset írtak hosszú életű alatt, Petőfi pedig csak 5 év alatt 775 lyrai és 1 epikai költeményt. Jókairól megemlíti önvallomás hogy 27 év alatt (1846-1873.) 652,100 példán munkát és rapirTt adott a magyar közönség kezébe; ezért neki a magyar olvasó közönség 1,523,60 frtot fizetett, mi­ből szerzőnek 246,200 frt jutott int honorárium — 1873-tól 1879-ig Jókai uj regénkben, lapokban és politikai iratokban legalább 200,16 példányt bocsá­tott forgalomba. Ily nagy kelendégre német példa nem is létezik s a külföldiek közt­g legfölebb D­i­­ckens, Dumas pére, George Sand, Bret Harte, Krassewsky és talá Turgenyew említhetők. Több honoráriumot sok külföl­dre kapott, de német — legfölebb Hackländer, Auerbach kivételével — aligha. Ezután ismerteti a Petőfi- és ókai-fordításo­­kat. Petőfi 12 nyelvre van fordítva; Jans vitéz maga németre, francziára, angolra és szerbi Jókait már 1850-ben kezdték németre fordítani.Első fordítói voltak : Dr. F­a­l­k, K­á­r­fy Titusz, dre­u­x Adolf, Chézy W., G­latz Ede, dr. Brody S. és Son­ne­n­s­e­l­s. Kertben­ 28 kötetet forditlt és mások 69 kötetet. Azonkívül fordítottták Jóait franczia, olasz, spayol, angol, hollandi, svéd, dorfinn, orosz, lengyel, cseh, román és szerb nyelvekre, összesen te­hát 14 nyelvre 151 kötetet s minden nagyobb­részt 1870. óta. A füzet ezután közli Jókainak a »La«-ban f. évi augusztus 10-én megjelent czikkét Peőfi hason­másáról s végül Petőfi nehány versét mutatja be több­féle fordításban. A füzethez a segesvári csaftér rajza van mellékelve. A „HON“ magántársürgönyei. PancsOVa, szept. 30. (Ered. sürg.) Id. Ráday Gedeon gróf három napi itt-tartózkodás után hagyta el Pancsovát, folytatván útját, mint a református egyház felügyelője, Orsovába. Mint e vá­lasztókerület képviselője, beszámoló beszéde megtar­tásakor a legszívesebb és legmegtisztelőbb ovácziók tárgya volt és működéséért teljes bizalom szavazta­tott neki. Az egykori határtartomány érdekében kit­­ön kéretett, hogy 1. jobb és egyenlő igazságszolgál­tatás keresztülvitelére törekedjék az anyaországnál ; 2. a végházközlekedési kérdés megoldását és szabá­­lozását pendítse meg; 3. a gyarmatosítási és vízte­­lenítési kérdést támogassa; 4. az itteni reáliskola átalakítását gimnáziummá a magyarosítás ér­dekében eszközölje ki, és végre 5. egy Pancsováig menő vasút kiépítését eszközölje ki.­­ A választók benső közlekedését képviselőjökkel a reáliskola igaz­gatójának tapintatlansága, sajnos, nagyon megza­varta, ki a bankettnél, melyen a legelőbbkelő polgá­rok, tisztviselők és hivatalnokok vettek részt, a reál­iskola magyarosítása iránti óhaj sophista elferdítése által egy pohárköszöntőben a képviselőt, úgyszintén a polgárságot megsértette. Bécs, szept. 30. (E r e d. s ü r g.) A felsőház elnökévé Trauttmansdorff eddigi alelnök­ök­ szerint már kineveztetett. Cattaro, szept. 30. (E r­e­d. s­ü r g.) A porta Antivariban követséget állít fel. A prizrendi liga fölkérte a portát, tudassa vele pontosan a területeket Epirusban, melyeket Görögországnak átengedni akar, hogy a liga haladéktalanul bocsáthassa el az e terü­letekből toborzott katonáit. Krakkó, szept. 30. (Ered. sür­g.) A Krassewsky-ünnepélyhez nagyszerű előkészüle­tek léteznek; számos küldöttség van bejelentve. Z­i­­mialkowsky miniszter személyesen fogja Tar­­tezewszkynek a Ferencz­ József rend nagy­keresztjét átadni. Pária, szept. 30. (Ered. sürg.) Tegnap csaknem 4000 személy vett részt az itt tartott roya­lista banketteken. A felirat mindenütt felolvastatott és aláíratott. Rövid beszédeket is mondottak, helylyel­­közzel verseket is szavaltak. A bankettek zárt ajtók mellett tartattak. Kívülről semmit se lehetett észre­venni. Chambordban körülbelül 2000 legitimista ün­nepelt. Midőn Blois-n vonultak keresztül, az ottani lakosság nem mozdult, de azelőtt való estén köztár­sasági tüntetést rendezett. A banker sátrak alatt volt a chambordi parkban. London, szept. 30. A »Reuter office« jelen­tése Simlából: Tegnap Dakká városát ellenállás nélkül szállották meg az angol csapatok. Kabul nyugodt. Roberts tábornok tegnapelőtt hosszabban értekezett J­a­k­u­b khán emirrel, ki készséggel fel­ajánlotta támogat­á­sát, nemkülönben élelmi készletet és szállítási eszközöket.

Next