A Hon, 1879. október (17. évfolyam, 236-262. szám)
1879-10-09 / 243. szám
■■■ 243. szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. csütörtök, október 9. Kiadó-hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési *Ifj. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt 3 hónapra ’ 6 hónapra ....••■••■• 12 * Az esti kiadás postai külömküldéséért felülfizetés negyedévenkint................................... 12 A.* előfizetés az év folytén minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Szerkesztő« iroda« Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illeti, minden közleménye a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza, szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, október 8. Üzenet a honátoknak. A magyar regnikoláris bizottság elkészíté és átküldé válaszát a horvát üzenetben kifejezett követelményekre. Alapos, tárgyilagos mű ez, mely becsületére válik a bizottságnak és az előadónak , Márkus Istvánnak. Nem foglalkozik ez politikával, hanem egyszerűen leszállítja a horvátokat erről a magas paripáról és figyelmezteti őket, hogymég csak pénzügyi megtakarítások ürügye alatt sem követelhetik, ez alkalommal, a határőrvidék bekebelezését vagy nagyobb pénzügyi és közlekedési önállást ; most a pénzügyi kiegyezés megújításáról van szó — és nem politikai alkuról, ezt nem kötöttük időhöz és nem fogjuk mindegyre alterálni. Hanem beszél az üzenet tüzetesen a horvátok pénzügyi követeléseiről. Különösen három főtételre szorítja cáfolatát. A horvátok szeretnék kitörülni a törvénykönyvből azt az 1868 : 30-ik törvénybe iktatott elvet, hogy a közös kiadásokhoz, ők is adóerejük arányában tartoznak járulni. Kiülső és legalaptalanabb követelésüket valóban gyermekes indokolással védik, azt mondják, hogy nem természetes, hogy okot szolgáltat azon vádra, hogy Magyarország tartja Horvátországot, hogy az 1873-as bizottság már elállott ez elvtől. Pedig hát ez nem áll, mert annyira természetes ez elv, hogy nem is tudjuk, hogy e nélkül hogy lehessen állami összetartozandóságról és állami kapcsolatról beszélni. Hisz a horvátok tiltakoznak az ellen, hogy ők »gyarmat« lennének ; ők követelik, hogy egyenjogúak — de ezt csak úgy érik el, azt csak úgy teszik lehetetlenné, ha minden tartozásukat, a monarchia és az állami kapcsolat iránt teljesítik ; annyira természetes ez elv, hogy ha az 1861-ki horvát programm valósult volna, akkor is tartoztak volna adóerejük arányában a monarchia terheit viselni. Épen az bizonyítja Magyarországgal való szorosabb kapcsolatuk előnyét, hogy ez e természetes teher egy részét leveszi vállukról és csak az elvet tartja fönn, hogy állami 'l----t ülj KCOODD ClvCnjCiall" hesse. Ha ez elvnek a horvátok meg nem tudnak felelni, bizony részben Magyarország viseli terhüket , de azért még nem őket tartja, csak helyettük is tartja a monarchiát és a magyar államot. De a horvátok a kedvezményből evet csinálnak. Kimondják másodszor azt, hogy természetes csak az, hogy nekik kijusson a jövedelem 45 százaléka, pedig ez most már 3.200.000 forint, holott az első kiegyezésnél (melyet szintén természetesen fogadtak el) csak 2.200.000 forint fix összeg volt nekik kijuttatva belszükségeikre. És e jövedelmi fokozódás következtében, ők a kulturális, beligazgatási és igazságügyi kiadásokra aránylag sokkal többet fordíthattak, mint az anyaország, mely helyettük is fizeti a közös terheket, mert ennek jövedelmeiből csak 17 százalék marad e czélokra. Be is rendezték a horvátok: administratiósokat és börtönügyeket európaiasan; még dicsekszenek, sőt gúnyt szórnak reánk e körülmény miatt; pedig hát ha ők egészen adózási arányukban járulnának a közös terhekhez, akkor évenként átlag csaknem 2 milliót takaríthatnánk meg mi is kulturális ózdijainkra. Jól mondja a magyar üzenet, szükséges, hogy »az autonóm administratió igényei egy időre megállapodjanak, vagy legalább is az eddigi arányokban ne fejlődjenek.« És ha még e szerény követelésre is azt mondják a horvát lapok, hogy nem lesz párt Horvátországban, mely ilyesmire ráálljon ; hát sajnáljuk , de nem tehetünk róla. Enynyi méltányosságot a »testvér«-től megvárhatunk , e nélkül nem alkuszunk. Pedig a horvát üzenet szeretné, nemcsak a közös ügyek iránti tartozás alapelvét megsemmisítni; nemcsak a jövedelmek 45 százalékát Horvátországnak feltétlenül biztositni és így a mi deficites háztartásunk mellett; a legközelebbi évekre egy pár százezer plusz biztositni Horvátországnak; de egyszersmind (és ez harmadik fő követelése) a jövedelmeket is máskép számítani. A határőrvidék indirekt jövedelmeit szeretné horvát jövedelemnek számítani, és ezen kívül még a forgalmi adóból, a postai feherlevelek bélyegilletékéből és a biztosító társulatok ügynökségeinél bevett bélyegilletékekből mintegy 180.000 forintnyi jövedelemre szert tenni, holott ez adók annyira állami, úgy szólva birodalmi adók és oly kizárólag a közös tehernek vett forgalmi vállalatok kamatgaranciájának némi kárpótlásául szolgálnak, hogy mint az üzenet ki is emeli, még az adók behozatalánál, a törvényjavaslat is ezzel volt (a forgalmi adókra nézve) indokolva. Különösen alaposan fejti ki az Üzenet a horvátoknak, egy a határőrvidéki indirekt jövedelmek téves elszámolására, e tekintetben fektetett követelésének alaptalanságát. Fejekre olvassa a horvátoknak saját (1873-ks) üzenetüket, melyben maguk külön említik Horvátország és a határőrvidék jövedelmeit; kifejti azt, hogy az elszámolás hibája az absolutistikus korszakból átvett azon szokásból ered, hogy a határőrvidéki indirekt jövedelmeket a zágrábi pénzügyigazgatóság számolta el. Ez csak nem nyújt,— j.got-És miután igy a főbb tételeket, melyekre a horvátok követelései fektetve vannak, megcáfolta a magyar üzenet; miután figyelmeztető őket, hogy magas politikát nem csinálunk, azt mondja: ne irkáljanak többé, hanem beszéljenek négy szemközt — komolyan. Azt hiszszük, jobb is lesz ez útra térni. Szemtől szemben könnyebb az embereket szavuknál fogni, megmondani nekik, hogy nem a publikumnak beszélnek; legyenek őszinték és szerények; ismerjék el a közjogi kapocs folyományát; a teherviselés egyenlő alapú, arányos követelményét, és azután beszéljenek a pénzügyekben is szerényebben, így aztán meg fogjuk érteni egymást. És legyenek meggyőződve a horvátok: nem akkor szolgálják igazán hazájuk érdekeit, mikor nagy követeléseket formálnak Magyarország ellen, hanem mikor ezzel minél előbb kibékülnek és az otthonlevőket is kibékítik! Ezt üzenjük a horvátoknak. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 9-én d. u. 6 órakor értekezletet tart. — A képviselőház mai ülésén három érdekes mozzanat volt. Egyik az, hogy a kormány egy halmazmunkát adott a háznak. Persze Szilágyi Dezsőnek ez nem elég; ő készületlenségnek nevezi azt, ha előbb bizottságokat kell választani és ezekben letárgyalni a javaslatokat; készületlenségnek, ha a közös költségvetést bevárják és az összes pénzügyi javaslatokat, költségvetéssel együtt, még e hóban beterjeszteni ígérik. Nekünk nem az. De Gustibus (Pulszky) non est disputandum. A második érdekes mozzanat volt: a szegedi adakozásról szóló kimutatás. Dagadt keblünk, repesett szívünk annak hallatára, hogy a világ legtávolabbi zege-zuga is sietett adományával, a magyar város fölsegélésére. Úgy látszik, hogy nevünknek, hírünknek nem ártott — a politika. Ezerszeres hála érte a világ kegyes adakozóit. A harmadik mozzanat volt: a vetőmag dolga. A kormány, felhívás nélkül intézkedett. De mert meg akarja tudni, mi a szükség, mert ez iránt gyors (48 órai) tudósítást követelt — ezért elégületlen a szélbal. Mocsáry és Verhovay dikczióztak is , mert a »török,« »pestis« és »maglaji« heczcz elmúlván — most következik az »ínség heczcz.« A szélbal »akcziót« akar. Meglátjuk, mire viszi. A kormány csak cselekedjék. Többet ér ez, mint a frázis. — A képviselőház bizottságai. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délben nyilvános ülés után megalakult, elnökévé Ordódy Pált, jegyzőjévé Máriássy Sándort választotta. A mai ülésen a pénzügyminisztérium részéről benyújtott két törvényjavaslat tárgyalása a bizottság legközelebbi ülésének napirendjére tűzetett ki, ezek előadásával a jegyző bízatott meg. Végül Szapáry dr. pénzügyminiszter kijelenti, hogy a költségvetést remélhetőleg még e hó folytán benyújthatja és azt a rövid szünet után újra összeülő ház azonnali tárgyalás alá fogja vehetni. — A Horvátországgal fenforgó ügyekben kiküldött országos bizottság ma az országos ülés után együttes ülést tartott, s elnökévé Cziráky János grófot választotta. Ezután átadatott a bizottság magyarországi fele részéről az üzenet, melyre a horvát rész szóbeli vagy esetleg írásbeli feleletét a közelebbi napokban fogja megadni. — A képviselőház mentelmi bizottsága ma délben az országos ülés után megalakult, elnökévé Szathmáry Miklóst, jegyzőjévé Szlávy Olivért választván. — A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délben megalakult, elnöke Horváth Lajos,jegyzője Teleszky István. — A képviselőház zárszámadási bizottsága ma délben megalakulván, elnökévé Prileszky Tádét, jegyzőjévé Nagy Gábort választotta. — A véderő bizottság ma nem alakulhatván meg, alakulását péntekre tűzte ki. — A képviselőház gazdasági bizottsága, melyben rendesen a ház elnöke elnököl, jegyzőjévé Kazy Jánost választotta. — A kisbirtokosok orsz. földhitelintézetét létesítő bizottság f. hó 6-án kezdte meg a szavazati jegyek kiadatását és ezt f. hó 16-áig bezárólag folytatandja, azután szavazójegy ki nem adható. Eddig jegyekért igen kevesen jelentkeznek, aminek természetszerűen csak két következménye lehet, az, t. i. hogy az utolsó napokon torlódások fognak bekövetkezni, amelyek az igazolási eljárásra igen károsan hathatnak vissza, vagy pedig az, hogy a jogosult alapítók csak csekély számban fogják magukat képviseltetni a 19-ei közgyűlésen. Minthogy pedig mindezen két eshetőség igen káros lehetne az intézetre , ennélfogva ismételve kérjük az igen tisztelt alapítókat, különösen pedig a vidékieket, hogy ha már meghozták az áldozatot és pénzüket ezen szent czélra ajánlották fel, ne sajnálják azon aránylag csekély áldozatot, mely az ide utazásban vagy a hatalmazvány beküldésében áll, mert attól, hogy az intézet milyen kezekre fog bízatni, függ az alapítványra áldozott pénzünknek és az intézetnek sorsa, sőt minthogy ez intézet országos jelleggel és rendkívüli kiváltságokkal lett felruházva, némileg az országnak hírneve is. Ne rösteljünk egy kis fáradságot ezen szent szél kedvéért, mert ha most ismét oly eredménytelen lenne a közgyűlés, mint a múltkor, úgy az intézet iránti bizalom nagyon megingattatnék. Egyúttal bátorkodunk arra is figyelmeztetni a tisztelt alapítókat, hogy ezen létesítendő országos földhitelintézetet a régi »Kisbirtokosok földhitelintézete« czímét viselő részvénytársasággal összetéveszteni ne méltóztassék. Leveleiken az »Országos« jelleg kitüntetendő, nehogy a beküldendő pénzek és hatalmazványok illetéktelen kezekbe kerüljenek. — A csehek óvása! A reichsrath megnyitása előtt Rieger és Clam-Martinitz — mint prágai lapoknak jelentik — ő felségéhez mentek és jogfentartást nyújtottak át a cseheknek a reichsrathba való belépése alkalmából. O. felsége azt válaszolta, hogy érti, ha a csehek a reichsrathba jogi álláspontok megőrzése mellett lépnek, de szükséges, hogy mérsékeljék magukat. Rieger ő felségétől a cseh nemzet védelmét kérte s ő felsége a küldöttséget biztosította a cseh nemzet iránti jó hajlamáról. A csehek óvása igy hangzik: . »Abban a pillanatban, melyben a birodalmi tanácsba belépünk, kötelezetteknek tartjuk magunkat kijelenteni, hogy e lépéssel és következményeivel jogi álláspontunkat egyátalán nem adjuk fel, se nem en-gedhetjük szűkebbé tenni, hogy ezzel nem lehetünk és nem akarunk kárára lenni a cseh királyság és cseh korona államjogi állásának, mely különféle állami aktus által biztosítva és elismerve van. Sőt jogunknak és kötelességünknek tekintjük, mint azelőtt ragaszkodni ios'”,véli'-'r' es követeléseinkhez, melyeken mia„ujjogi állásunk alapszik. E jogi meggyőződésünk állás*. htjáról azt tartjuk, hogy a monarchia alkotmányos renasí-vok természetes alapja és elengedhetetlen föltétele abban áll, hogy minden királyság és tartomány minden jogi követelése egyenlően megvédessék úgy, hogy organikus, osztatlan és felbontatlan egyesülése is kifejezést és biztosítékot nyerjen és hogy a birodalomnak csak ily módon adhatók a hatalom és egység állandó biztosítékai. E magasztos czélra közreműködni minden királyság és tartomány képviselője legmagasabb feladatának tekintjük és a békéhez és kiegyezéshez való hozzájárulásban a jog minden oldalon való és kölcsönös megőrzése mellett, az egyetlen utat látjuk, mely e czélhoz vezet. Ez után és e czélra, álláspontunkat megőrizve, mindig készek volnánk közreműködni, e készséget ma is újra fogjuk nyilvánítani, kivált e pillanatban, midőn a nemzetek szava békét és kiegyezést kér és midőn a birodalom helyzete megköveteli, császárunk és királyunk felhívása következtében a parlamenti intézmények tényleges terére lépést, melyre ez őszinte nyilatkozattal állunk, kezünket nyújtjuk a kiegyezés üdvös munkájához. — Az osztrák baloldal az előtti klubjának 48 tagja — mint már jelentve volt — tegnap este a kereskedelmi akadémia termében egy új klub alakítása fölött tanácskozott. Dr. Elvert elnökölt. Öt órai vita után határozatba ment, hogy »A szabadelvűek klubja« név alatt egy klub alakíttassák a következő programmal: »A klub tagjai , kik magukat föltétlenül alárendelik az összes párt határozatának, kezeskedjenek azért, hogy az alkotmány minden föderata és visszalépő alakulása elháríttassék és az alkotmányban, úgyszintén az ehhez tartozó törvényekben letett szabadságok fentartassanak. Egyes nemzetiségek óhajai csak annyiban veendők tekintetbe, amennyiben nem ellenkeznek más nemzetiségek jogaival és a birodalom összérdekeivel. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítására egyrészt inproduktív kiadások kerülése, másrészt az adóreform megkezdése által fognak törekedni. A védkérdés megoldásánál a birodalom belső és külső politikai helyzete, másrészt a pénzügyi helyzetre való tekintetek által fogják magukat vezéreltetni, különösen a békeállomány terheinek tetemes leszállítása mellett lesznek. A nép óhaját közgazdasági tekintetben a klub tagjai kezdeményező indítványok gyors beterjesztése által fogják előmozdítani.« A ferenczvárosi és kőbányai választópolgárok tegnap este értekezletet tartottak Thay Kálmán elnöklete alatt, a liliom utczai Sturm-féle vendéglő helyiségében. Az értekezlet 5 tagú bizottságot küldött ki (Hazay Lajos, Vass Sándor, Grinzl (Kőbánya), Tichy Ferencz és Lorencz János) a kijelölő bizottság névsorának megállapítása végett. A százas bizottság jövő csütörtökön, 16-kán tartja meg gyűlését, melyen megválasztja a kijelölő bizottságot. Az osztrák trónbeszéd. Megnyílt tehát az osztrák parlament, az első teljes parlament az osztrák alkotmányosság óta. A csehek megjelenése tette azt teljessé , de mintha érezték és tudták volna a csehek, hogy puszta megjelenésük által nem sokat, vagy semmit sem fognak változtatni a fennálló rendszeren s hogy"e lépésekkel még igen távol vannak attól,hogy elmondhassák: jöttünk, láttunk, győztünk, már a bir. tanács megnyitása előtt az uralkodónak egy óvást nyújtottak át, melyben kijelentik, hogy ragaszkodnak eddigi álláspontok és jogaikhoz s belépésüket a birodalmi tanácsba olybá kívánják tekinteni, hogy az semmiben sem praejudikáljon a cseh követeléseknek. Ők megtartják, belépve is, különállásukat s a trónbeszéd viszont, bár üdvözli a belépetteket, semmi olyast nem mond, amiből Haymerle báró. Báró Haymerle Henrikma tette le ő felsége a király előtt az esküt. Mi már a minap jeleztük azon álláspontot, melyet az új külügyérrel szemben elfoglalunk. Ez álláspont a bizalom azon álláspontja, melyet oly férfiú, kit gr. Andrássy Gyula maga melegen ajánlott utódjául, joggal igényelhet. Nem szükséges mondanunk, hogy a változást a külügyi tárcza vezetésében fájlaljuk, de tudjuk, hogy ezen személyváltozás ez alkalommal nem rendszerváltozás, tudjuk, hogy Andrássy állását nem külső befolyások folytán hagyta el, hogy egyedül a nyugalom szüksége bírta terhes hivatala elhagyására és ezt jól esik tudnunk, mert elviselhetőbbé teszi a veszteséget. Jól esik tudnunk, hogy gr. Andrássy fényes politikai sikereinek conserválását, egyik régi bizalmas munkatársának kezeire bízza, oly munkatársára, kinek ismeretei és tehetségei őt ezen sikerek kivívásában támogatták, ki oldala mellett Berlinben részt ! Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése október 8. A miniszterek előterjesztései után Tisza Kálmán miniszterelnök előadta előre jelzett szóbeli jelentését a következőkben: T. ház! A tegnapi napon méltóztatott megengedni azt is, hogy mint akkor is jelezni szerencsém volt, csak szóbeli előzett s tájékoztató jelentést tehessék a szegedi ügyeket illetőleg. (Halljuk!) Mindenekelőtt azt kívánom megjegyezni, ami a hírlapok útján is már köztudomású dolog, de talán nem felesleges a t. ház előtt is bejelenteni, hogy a királyi biztosság által a becslések legnagyobb részt befejeztettek, az újraépítés tervezete elkészült s tanácskozás alatt van. Ami pedig tekintettel a közelgő évszakra talán mindennél nevezetesebb: a Szeged városát hasonló katastrópháktól megmenteni hivatott körtöltés egész erővel munkába van véve és a rossz idő beállta előtt befejezve lesz. Oly tárgyak ezek, melyekre nézve az eddig történteket illetőleg, valamint reconstructió szempontjából a jövőt illetőleg, a kormánynak formaszerű jelentéssel és hitelkéréssel is fog kelleni a t. házhoz járulnia. Ma csak magát a factumot kívántam felemlíteni. Felszólalásomnak fő czélja különben az volt, amennyiben legalább azt hiszem, hogy a t. ház tagjai ez iránt érdekkel viseltetnek (Halljuk! Halljuk!) hogy a Szeged városát és Szeged vidékét illetőleg begyűlt adományok iránt, azoknak eddig mikép kezelése és hova fordítása iránt, valamint az iránt is tegyek előzetes jelentést, hogy azon összegek, amelyek nagyobbaknak nevezhetők, a legnagyobb részben honnan, mely országokból lettek beküldve. Megjegyzem, hogy itt természetesen csak azon összegekről lehet szó, amelyek a belügyminisztériumhoz küldöttek, amelyeken kívül Szeged városához egyenesen beküldött, meglehetősen nagy összegek is vannak, sőt vannak oly összegek is, amelyeket egyesek gyűjtvén, addig, míg a felhasználás ideje eljön, ők maguk kezelik takarékpénztárilag, fentartván maguknak az időpont meghatározását, melyben azokat átszolgáltatják. Ami az adományokat illeti, — természetesen kerek számokat fogok mondani — tisztán Szeged városa javára a belügyminisztériumnál 1.905,800 frt, Szeged városa és környéke javára 639,500 frt, a Tisza vidéke javára Szeged kizárásával 41,100 frt, megnevezett egyes vízkárosult községek és meghatározott speciális czélok javára 36,300 frt, vagyis folyó évi szeptember havának utolsó napjáig — mert erről szól a kimutatás és egyes apróbb adományok még most is érkeznek — 2.622,700 frt gyűlt be. Ezeknek az összegeknek eredetét,illetőleg: A királyi ház fenséges tagjaitól 72, 800 frt, a közös hadseregtől kevés díjával 5000 frt, Magyarországtól, illetőleg Szent István birodalmából,tehát Horvátországot is beleértve és az egyes honvédségi tiszti karoktól érkezett ajándékokat is: 872,800 frt, a monarchia másik államából 529,900 frt, Boszniából és Herczegovinából 675 frt, Angolországból 144,600 frt, Belgiumból 31,800 frt, Dániából 700 frt, Francziaországból 270,700 frt, Görögországból 1700 frt, Helvétiából 36,800 frt, Németalföldről 29,100 frt, Németországból 396,100 frt, Oroszországból 30,500 frt, Olaszországból 50,300 frt, Portugálliából 1300 frt, Romániából 37,000 frt, Szerbiából 564 frt, Spanyolországból 1300 frt,Svéd-Norvégországból 2300 frt, Törökországból 14,400 frt, Kelet-Indiából 3100 frt, Chinából 4200 frt, Persiából 440 frt, Egyiptomból 15, 400 frt, Tunisból 1200 frt, az északamerikai Egyesült államokból 63,100 frt, Mexikóból 350 frt, Cuba szigetéről 1000 frt, Haiti szigetről 229 frt, Columbia egyesült államokból 600 frt, az argentínai köztársaságból 1000 frt, Nikaragua köztársaságából 230 frt, Uruguay köztársaságából 426 frt. Ezekből méltóztatik látni tehát, hogy valóban el lehet mondani, hogy a világ minden részében fölébredt az érdeklődés a szegedi katasztrófa iránt és a csehek alapos reményt meríthetnének követeléseik teljesülésére; sőt amennyiben a trónbeszéd elasztikus kifejezéseit és óvatosságát, a csehek iránti minden előzékenysége és figyelembevétele mellett, magyarázni lehet; azt lehet mondani, hogy a trónbeszéd is — a lényegben — oly visszautasító a csehek irányában, mint a minők ezek a fennálló alkotmányos rendszer ellenében. Mert minden lehetőt mond és fölemlít a trónbeszéd, fölsorolja az elintézendő és tárgyalandó fontos kérdések egész halmazát, de mélyen hallgat a közigazgatási kérdésről, épen arról, ami a cseheknek legfőbb kérdését és érdekét képezi. Amit pedig ez irányban mond a trónbeszéd, az vagy sravis modorú átalánosság, vagy pedig oly megjegyzés, mely nem épen a csehek szája íze szerinti. Mert midőn azt mondja a trónbeszéd, hogy a csehek belépése az osztrák parlamentbe csak »egy fontos lépés az átalános kibékülés és egyetértésre« ; hogy »az alkotmányt minden népnek örömest elismerniök kell« s hogy »Ausztria mindig menedékhelye lesz népei és országai jogainak, ezek elválhatlan, egységes kötelékében«, — inkább cseh-ellenes álláspontra látjuk helyezkedni, mint a Riegerék által benyújtott óváséra. Egy szóval, a trónbeszéd egy passusából sem lehet azt következtetni, hogy Bécs döntő köreiben lényeges, vagy lényegtelen alkotmányi változtatásokra gondolnának. Egyelőre menni fog minden az eddigi kerékvágásban s megkísérlik, tán a parlamenti életben sikerül valamennyire összesimulniok az alkotmányhíveknek és cseheknek. A párisi »Temps« tegnap ide érkezett száma, mint látszik, jól értesült forrásból egy bécsi levelet közölt, mely szerint a Taaffe-kormány semmi változtatást az alkotmányban s közjogi szervezetben létrehozni nem akar ; ily szándék magasabb helyen sincs ; s ha mégis lesz tán változás, az csak később lehet : most nincs egyéb czélba véve, mint megkísérlése, Ausztria népei kibékítésének, amire a monarchia hatalmi állása érdekében csakugyan szükség volt és szükség van. Megkísértik pedig e kibékítést minden radikális, vagy kevésbé radikális változtatások nélkül a közjogi viszonyokban , egyelőre így. A trónbeszéd, mint látjuk, nagy mértékben igazat ad a bécsi levelezőnek. A Taaffe-kormány sem foederalista, mint a trónbeszéd mutatja; sem ultramontán, mint a felsőházi kinevezések mutatják, melyek protestánst és zsidót is juttattak az osztrák urak házába. E kormány sok jó intenziótól áthatott, sok irányba alkalmazkodni tudó, kibékítő, átmeneti kormány. És ez visszatükröződik a trónbeszédben is. De vannak passusai a trónbeszédnek, melyek minket is közelebbről érdekelnek. Ilyen a megtakarítás a hadibudgetben, a kereskedelmi viszonyok javítása, nevezetesen Németországgal. Mindkét irányban leírtunk már eddig is megnyugtató értesüléseket s most annál inkább örvendünk, hogy e nagy fontosságú ügyeket oly mérvadó helyen látjuk fölemlítve, mint a minő egy trónbeszéd s hozzá fölemlítve úgy, a mint eddig tudtuk és óhajtottuk magunk is, ez utóbbit különösen mióta Bismarck Bécsben járt. Nem csekély jelentőségű a trónbeszédben annak hangsúlyozása is, hogy a novibazári okkupáczió a portával való barátságos egyetértésben ment végbe, s hogy már most a gazdasági érdekek ápolására került a sor Keleten. Az alap ehhez a két rendbeli okkupáczió által meg van vetve s Magyarország is nemsokára hasznát fogja látni ennek. A Taaffe-kormány akkora s oly jelentős munkaprogrammot állított fel a trónbeszédben, hogy bár annak csak felét is sikerül keresztül vinni, sokat teendett Ausztria érdekében. Mi sikert kívánunk ehhez neki s kíváncsian és figyelemmel várjuk a dolgok további fejleményeit Ausztriában vett a békének azon művében, mely befejezése óta Andrássy politikájának alapkövét képezte és kell, hogy ezután is alapkövét képezze monarchiánk keleti politikájának. • Ezen tudatban, miután a változásnak meg kellett történnie, meg lehetünk elégedve Haymerle báró választásával. Megmondtuk már, hogy mi nem fogunk osztrák szomszédunk mintájára ellenszenvvel viseltetni a »Fremdling« iránt, és bár jobban szerettük volna, ha magyar ember áll a külügyek élén, oly férfiú, ki a dualisztikus szervezet keretében tiszteletben fogja tartani jogainkat és érdekeinket, mindig tiszteletre számíthat nálunkis. Érdekeinket amenynyire a külügyek által befolyásoltatnak, ezentúl leginkább a békés munkásság, a kivívott sikerek anyagi azaz nemzetgazdászati kiaknázásában kell keresnünk és e részben megnyugtatásunkra szolgál, hogy Haymerle hír szerint alaposan érti a nemzetgazdászati kérdéseket és különösen méltányolja azoknak fontosságát. Andrássy bizonyosan Haymerle eddigi diplomatikai pályáját tartotta szem előtt, midőn utódjául ajánlotta. Haymerle életpályájának általunk már közlött rajza a mellett tanúskodik, hogy állását leginkább tehetségeinek és a mellett azon gazdag ismereteknek köszöni, melyeket szerezni dús alkalma volt. Eltekintve attól, hogy Haymerle mind a keleti, mind az olaszországi viszonyokat, ottani működésénél fogva, saját tapasztalatai nyomán ismeri. Andrássy utódjának ajánlásánál valószínűleg azon körülménynyel is számított, hogy Haymerle 1866-ban megoldotta azon kényes feladatot, mely akkoriban monarchiánknak Poroszországhoz való viszonyának helyreállításában állott. Összevetvén e körülménynyel azt, hogy Haymerle részt vett a berlini kongresszusban is, azt következtetjük, hogy ő azon barátságos viszonyt, melyet Andrássy Németország és monarchiánk közt az őszinte érdekközösség alapján teremtett és szilárdított, melyet mi az európai béke egyik főgaranciájának tekintünk, folytatni és ápolni fogja, és ezen reményben rokonszenvvel akarjuk kísérni az új külügyminiszter működését.