A Hon, 1879. november (17. évfolyam, 263-288. szám)
1879-11-08 / 269. szám
269 szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. szombat, november 8. Szerkesztési Irodai Barátok-tora, Athenaeum-épirat. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivattal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...•••••••• 2 írt 3 hónapra......................................................6 * * 6 hónapra ...................................................... Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként....................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, november 7. Mintha nem is férfiak, komoly, gondolkozó emberek, hanem eszeveszett bolondok és éretlen gyermekek állnának a török állam élén. Nem kormányoznak, hanem kormányozást játszanak. Nyakukon a veszedelem s ahelyett, hogy azt magukról s Törökországról elhárítni igyekeznének, új és új kalandokra adják fel őket. A reformok komoly munkája helyett, mely egyedül biztosíthat még fennállást Törökország számára, czimborálnak a muszkával s azon vannak, hogy mikép lehetne legkönnyebben kitérni a komoly reformok utjából, mikép lehetne azokat kipróbált török furfanggal legjobban kijátszani. A rettenetes nagy leczke sem használt , az sem rázta föl a lethargiából az enervált szultánt és rothadt környezetét. Ahelyett, hogy minden még rendelkezésre álló erőt és eszközt a nyugat-európai államok és nemzetek rokonszenvének, becsülésének és támogatásának megnyerésére használnának föl, ellenkezőleg keresve keresik az eszközt mindezeknek eljátszására. Törökországnak halálos és természetszerű ellensége: Muszkaország s a szultán és romlott tanácsosai Törökország ellenségének karjaiba vetik magukat s eltaszitják a barátot : Angliát s vele még másokat is, kik a szerencsétlen ozmán állam javát őszintén akarják és óhajtják. Mihelyt Layard angol erélylyel és tekintélylyel fellépett, a yildiz kioszk pályái és satnyái megrökönyödtek, füt-fát ígértek, kilátásba helyezték a reformok életbeléptetését sat. S hogy a világ előtt elpalástolják e kudarcot, a budapesti török konzul által híreszteltetik, hogy egy szó sem igaz abból, mintha Layard kényszerítve érezte volna magát kormánya nevében a legvégső eszközökkel fenyegetni azt a portát, mely Törökország minden szerencsétlenségének tulajdonképeni forrása ; híreszteltetik azt, hogy a porta és Anglia között a viszonyok ma is oly barátságosak, mint azelőtt sat. no, ez. lg«*., ugyan mién nem letette a török kormány ezen communiquét közzé londoni követe által, — mert onnan jött az angol-török conflictus híre ? és miért csak egy kevéssé jelentős állású s az ügy természeténél fogva ebben kevésbé kompetens török diplomatiai tisztviselő által. Az efféle mondvacsinált communiquék azonban nem teszik meg nem történtekké a történteket. Ez is jellemzi a Stambulban uralkodó rendszert. Hanem jobban teszik a portán, ha a tizenkettedik órában felhagynak e nyomorúságos fogásokkal s komolyan számot vetve a helyzettel : lássanak neki a reformoknak. így aztán nem lesz szükség egyik-másik konzul közleményei által, melyeknek különben sem ad hitelt mindenki, tudatni a világot arról, hogy a porta minő jó viszonyban áll ezzel, vagy azzal a hatalommal. A porta és Törökország nyomorúságán úgy sincs segítve, ha történetesen valaki el is hiszi az ilyen közleményeket, de ha azok a valóságnak nem felelnek meg, mint például a jelen esetben. A budapesti török konzul tegnapi communiquejére csakhamar megjött a válasz Londonból, honnan a táviró aTimes-nak következő közleményét jelzi: »Musurus pasa török nagykövet biztosította Salisbury marquist,hogy Törökország külügyi politikája változatlan maradt. A szultán óhajtja az angol kormánynak ígért reformok mielőbbi foganatosítását, egyúttal kész kinevezni Baker pasát Örményország rendőrségének parancsnokává. Végül ama reményének ad kifejezést, hogy szükségtelennek fog tekintetni a hajóraj elindulása. Erre az angol külügyér így válaszolt : Az angol kormány nem tűrhet újólag elodázásba jelenlegi indolens kormányzat alatt a birodalomnak darabokra kell szétesnie. Az angol kormány tehát tetteket vár s nem üres szavakat, de tekintettel a török nagykövet által adott biztosításokra — egyelőre még hajlandó várakozni.« Ebből is világosan látszik, hogy Layard csakugyan fenyegetődzött a portán az angol flottával s hiábavaló dolog ezt török részről tagadni. Megérdemelt fenyegetés volt s ha a török kormány újabb ígéretét nem követik tettek, megérdemelt lesz a fenyegetésnek teljesítése is. Az a hang is, amelyen Salisbury Musurus pasával beszélt, olyan, hogy abban nem minden kormánynyal és követtel lehet beszélni, de a portával szemben már csak így lehet és kell. Salisbury hangja igen emlékeztet Layard »nyelvezetére«, melyet a »fényes portán« kifejtett. Mihelyt így kezdenek beszélni a portával, mindjárt van valammi látszatja , s óhajtandó úgy Törökország, mint más európai tekintetek érdekében, hogy Anglia a legszigorúbb »kordában« tartsa a szambuli urakat. Elismerjük azt, hogy e speciális esetben, midőn a kis-ázsiai reformok végrehajtásáról van szó, elsősorban és mindenekelőtt Anglia van érdekelve, tehát neki kell megtenni elsősorban minden lehetőt e érdekben. De mánfplul szírka Jypanok !-rtunk,orit Ja, hogy a nyugati hatalmak is diplomatiai után befolyásukkal támogassák Angliát, mert a szultán és környezete ma Angliával tesz úgy, holnap pedig más hatalommal. Ezért jó lesz, ha látják Szambulban az európai solidaritást — a török és muszka cselszövények ellenében . . . — Az országgyűlési szabadelvű párt , f. hó 8-án, d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgy: a boszniai közigazgatásról szóló törvényjavaslat. — A »Pester Loyd«-ban Levin tanár azt kérdi tőlünk: a földtehermentesítési és szőlődézsmaváltság tőkéjére nézve hol vétette el a számítást ? Felelünk : Ott, hol a tőkét 2-ik czikke 3-ik tabellájában »Convent. M.«-ben fejezi ki, holott az »osztrák érték« ezután számít 5 °0-ot, mint annyitást, holott kell 4.650/0, illetőleg (földtehermentesítésnél) 4.63 kamatról és törlesztési hányadról külön beszélni. A pénzügyminisztérium ismételve tette azon kellemetlen tapasztalatot, hogy az adóhivatalok az államadóssági kötvények, különösen pedig a 6 ° C-os magyar aranyjáradék kötvényszelvényeinek beváltásánál, úgy a vasúti kölcsöneinél is, igen gyakran a fennálló szabályokba ütköző eljárást követnek. A pénzügyminiszter tehát folyó évi 59324. számú körrendeletében az adóhivataloknak különbeni pénzbírság terhe alatt szigorúan szívekre kötvén a fennálló utasításokhoz ragaszkodást, az eljárás tüzetes megismertetése végett elrendelte, hogy a magyar aranyjáradék és a magyar vasúti kölcsönkötvények lejárt szelvényei felek részére csakis az erre különösen felhatalmazott adóhivatalok által válthatók be, a többi adóhivatalok ezen papírok közül csupán a kötményezett és letétben őrzöttek kamatbeváltásra jogosultak. A fizetés aranyban történik , de ha a fél kívánja, a 20 frankos arany budapesti tőzsdei agiójával papírban is kiadható a kamat. Ha azonban teljesíttetik a fizetés, csakis 20 és 10 frankos aranyok használhatók, minden más aranypénz kizárásával, 4 írton aluli összegek o. é. ezüstpénzben folyósítandók. A kiadott aranyok, bár a felek irányában csak 8 , illetve 4 írtjával vétetnek föl, — a beváltási naplóba, pénztári értékek (8.10 és 4.05) szerint jegyzendők be. Megjegyzendő, hogy egy drb szelvény, vagy ugyanazon jegyzékben foglalt akárhány szelvény részben aranynyal, részben papírban nem váltható be. Az egy éven túl lejárt szelvények kifizetés végett mindenkor a közp. állampénztárhoz utalandók, kifizetés végett. — A képviselőházi véderő-bizo 118 ág ma d. u. ülésében elfogadta az ujonczok megajánlásáról és a véderő létszám megállapításáról szóló törvényjavaslatokat. — A »Köln. Ztg.« Bécsből, nov. 5-ről fontos táviratot hoz, melyből a következőket közöljük: »Oroszország mostani kormánya természetesen megakadályozni iparkodik a török uralom megerősödését s ezért Lobanov által kedvez a mostani kabinetnek Anglia ellenében. A mostani orosz kormánykörök állhatatlansága természetesen nagy veszélyt rejt magában magára Oroszországra nézve, és Sándor császárt végre még kényszeríteni fogja, hogy a most elbocsátott Suwalow grófhoz, ki az orosz viszonyok fejlődésével s a most követett politikával nagyon elégedetlen és Londonból előreláthatólag nem fog Oroszországba visszatérni, hanem a telet külföldön fogja tölteni, visszatérjen. S u wdo w Berlinben és Bécsben rendkívül kedvezően fogadtatnék, mert tőle nem alkotmányos kísérleteket, hanem igenis szigorúan konzervatív, békés politikát lehetne várni, hogy e tekintetben komoly nyomást gyakoroljanak Oroszországra, kü’síltövon Sanior robozikra. Továbbá, tekintettel a veszélyre, hogy a franczia köztársaság még tovább hajtva mint balra, a forradalmi mozgalom Olaszországban is olajfoltkép terjedne a mostani nagyon is gyönge kormány alatt, következett be a német-osztrák-magyar szövetség egy szilárd békeidő egyengetésére Európában, figyelmeztetésül a Németországot és Ausztria-Magyarországot kivéve minden európai államban kísértő ingadozó elemeknek. Oly forrásokra támaszkodva, melyek minden kétséget kizárnak, állíthatom, hogy minden mérvadó és döntő kör, a konzervatív, sőt feudádális érzületnek is. Ausztriában e szövetséget mostani szilárdságban nem a gasteini értekezletek eredményéül hanem változhatatlan történelmi szükségességnek tekintik, mely Bismarck bécsi tartózkodása következtében nyerte el amaz alakot, mely önnek innen jelentetett. Rövid idő múlva e szövetségre vonatkozólag, előreláthatólag további közlemények fognak bekövetkezni. A német-osztrák-magyar szövetséget e szerint kiválólag békés értelemben kell felfogni, de úgy is, hogy mindkét hatalom szükség esetében parancsolhatja a békét, mert más nagyhatalmak belső viszonyai — fájdalom — nem nyújtanak garancziákat a világrész lecsillapítása iránt, az utolsó nehéz válságok után. Még megemlítendő, hogy az Ausztria-Magyarország és Olaszország közti viszony az itteni külügyi hivatalban történt miniszterváltozás óta egyre kedvezőbbé alakult s hogy nevezetesen Haymerle ezredes röpirata úgy látszik, jó befolyást gyakorolt olasz kormánykörökben. A tegnap egy magyar lap által jelentett hírek osztrák erődítésekről Dél-Tirolban, teljesen hamisak A bejelentett rendkívüli hitelek nagyobb nagyobb követelései nem fognak megtörténni A dél-tiroli erődítések kiadásai néhány ezer forintot nem fognak túlhaladni. Ezzel nem az mondatik, hogy Ausztria- Magyarország nem követi figyelemmel a dolgok fejlődését Olaszországban és elmulasztja a római kormányt barátságosan inteni forradalmi törekvések elől. A bizonytalanság mellett Francziaországban, melynek jövendő alakulása és fejlődése mindig jelentékeny és látható befolyást gyakorol Olaszországra, Ausztria-Magyarországnak kétszeresen szilárdabb támaszt kellett keresnie Németországban, mint ennek a pánszláv törekvésekkel szemben Ausztria-Magyarországban.« Az»Agence Russe« communiquéja az osztrák-magyar-német egyetértésről, mely már táviratilag jelezve volt, igy hangzik: »Ama hangból melyen jelenleg a látszólag leginkább hiteles külföldi lapok szólnak, gyanítani lehet, hogy az egész zaj, mely nemrég a bécsi találkozás s annak következményei körül támadt, távol volt attól, hogy az igazi tényállásnak megfeleljen. Viszszavezetve igazi arányaira, t. i. a békés terrénuméra, mely mindenki számára nyitva áll, a berlini szerződés legális végrehajtásának czéljára, az osztrák-magyar-német egyetértés többé egy hatalomra nézve se tartalmazna nyugtalanítót, mely a békét őszintén óhajtja. E javulás a helyzet külső szimptómáiban másrészt meg van erősítve az ugyanazon lapok által hozott hírek által, a vezérkabinetek által elért egyetértésről a különböző, e pillanatban vizsgálatuk alá eső kérdések körül, a többi közt az Arabtábla kérdés körül. Mi részünkről örömest hinnénk e javulásban és óhajtjuk, hogy az tartassék fönn. A képviselőház igazságügyi bizottsága mai ülésében tárgyalás alá vette a közjegyzői díjakról szólójavaslatot, melyre nézve az átalános vita már az előbbi ülésben befejeztetett. A részletes vita megkezdése előtt Teleszky István utal azon bajokra, melyek a közjegyzői intézménynek a fennállását veszélyeztetik és jelzi, hogy a részletes vita befejezése után egy indítványt fog előterjeszteni, mely szerint a ház a kormányt utasítaná, hogy »a gyámsági és gondnoksági« ügyek rendezéséről szóló 1877. XX. t. sz. 244. és 245. §§-nak oly értelemben leendő módosítása iránt terjeszszen elő törvényjavaslatot, hogy a) a hagyatéki ügyeknek vagy legalább azok fontos Ebjainak tárgyalása kötelezőleg a kir. közjegyzőkre bízandó; b) hogy azon rendelkezés, mely szerint a hagyatéktárgyalás minden esetben a »helyszínére« tűzendő ki, mellőztessék. Emmer előadó kijelenti, hogy ezenjavaslat tanulmányozása alkalmából általa elolvasott kamarai véleményekből s egyes közjegyzőknek, valamint a sajtó terén, úgy magánlevelek útján tett felszólalásaiból, de a gyakorlatból is eléggé ismeri a jelenlegi közjegyzői intézmény gyengéit, s ez irányban maga is felszólalni óhajtván, szívesen támogatja Teleszky indítványát. Pauer miniszter szintén elismeri, hogy ez irányban sok jogosult kívánság létezik, s megjegyzi, hogy a belügyminisztert már fölkérte oly irányban, hogy az árvaszékeket a közjegyzők igénybevételére utasítsa. A részletes vitára menvén át a bizottság, a törvényjavaslat címe, 1. és 2. §-a stiláris módosításokkal előadó szövegezése szerint elfogadtattak. A 3. és 4. §. együttesen tárgyaltatván, elhatároztatott, hogy a 3-dik §-ban a jogügyleteknek elvi megállapítása — a 4. §-ban azok részletes felsorolása vetessék fel, s a szövegezés az előadóra bízatott. Ezzel a részletes vita folytatása, a legközelebbi ülésre elhalasztatott. Az utakról szóló törvényjavaslat értelmében,a fővárosra háramló rendkívüli megterheltetés által indíttatva, Kamermayer polgármester délutánra a fővárosi országgyűlési képviselőket értekezletre hívta össze, melyen Falk Miksa indítványozza, hogy a főváros a törvényjavaslat iránt táplált aggályait illetőleg, konkrét javaslatokat terjeszszen az értekezlet elé, a kormány pedig keressék meg, hogy mindaddig, míg a fővárosnak alkalma lesz ez ügyben nyilatkozni, ajavaslat tárgyalását függeszsze föl. Az értekezlet hosszabb vita után Fálk Miksa indítványát fogadja el, mihez képest az értekezlet a polgármester által előterjesztendő konkrét javaslatok feletti tanácskozás végett, a legközelebbi napokban ismét össze fog ülni. — Választási mozgalmak. A VI. kerület választóinak mai közgyűlésén a kijelölő bizottság referált a közvetlenül megválasztandó városi képviselők iránt. Hosszas tanácskozás után a névsor egyhangúlag megállapíttatott a bizottságban s az a következő : Tolnay Lajos, dr. Weisz Jakab, Mihók Sándor, Stern Adolf, Szászy László, Grosz Mór, Sponer Imre, dr. Fülöp Károly és Palay Antal. Az ajánlatba hozott lajstrom a közgyűlés által egyhangúlag elfogadtatott. A ferenczvárosi választók a(Thaly-párt) következőket jelölte ki értékképviselőkül: rendes tagok : dr. Apáthy István, Pordán Imre, Künsl Pál, Hirsch Mihály, Nágel János, Reichl Gyula, Szinghoffer Ágoston. Póttagok: Heigl Ferencz és Wass Endre. A „HON“ TÁRCZÁJA: Lanka Gusztáv. Dehogy is lesz úgy ! De ne is legyen még jó sokáig úgy, mint ahogy Guszti bácsi (mert hiszen Guszti bátyja ő mindnyájunknak, fiatalabb íróknak) a »Fővárosi Lapok« mai számában szép érzelmes versben elmondja magáról: »Hosszú út! A nap, lementén Nem is tarthat már sokáig, Érezem, hogy testem lelkem Csendes nyugalomra vágyik. Hisz a rezgő félhomályból A melyben magam találom, Ködös völgyén életemnek Útam végét is belátom.» Higyye a ki akarja! Nem lát még odáig Guszti bácsi pápaszemmel sem, kivált mikor még most is elég legényesen viselkedik: a szemüveget csak úgy parádéból csipteti néha orrára, s ha valaki az elmúlást emlegeti, Guszti bácsi csak igy tesz a kézivel m is egyet mosolyog. Nem tudom, csak sejtem, mit ért alatta. »Nem halunk meg sohasem.« Nem bizony. Aki annyi jó kedvet szerzett az embereknek, az megérdemli, hogy örökké éljen, s akit úgy szeretnek az emberek, mint Guszti bácsit, az biztos is lehet felőle, hogy örökké fog élni. * * * Holnap ünnepli meg az írók és művészek társasága Lauka Gusztávnak negyvenéves írói jubilaeumát. Az hát már konstatálva lenne, hogy negyven esztendő óta ír és munkálkodik. Én ebben is tamáskodtam ez ideig, mert nagyon jól emlékszem rá, hogy siheder koromban már, mint valami mesés régi íróról beszéltek róla. De hát ő maga vall be negyvenéves írói működést és Szana Tamás ezt dokumentálja is ; erre nézve hát meglehetünk nyugodva : ha ő maga nagy szerénységből vagy feledékenységből lejebb apasztotta volna is munkálkodásának éveit, Szana irigyen, de hitelesen megállapítja, hogy csak negyvenéves író Huszti bátyánk. Csak! Mikor lehetne több is. * * * Már csak elmondom, hogy miért gyanakodom rá. Világért sem külseje után ítélek. Hiszen most is olyan fiatal legény még, hogy mikor tavaly az írók és művészek bált rendeztek, kimondhatatlan sajnáltam, hogy ő nem akart abban részt venni. Proponálni akartam, hogy a cotillion-t ő vele aranyíroztassuk. Biztos vagyok benne, hogy sokkal fürgébb lett volna e tisztében, mint akármelyik új sütetű forrenczer. Más okaim vannak. Először: sikerült nekem egy könyvet felfedeznem, melynek rövid, de eleget mondó czíme ez: »Juhászat.« Ritka könyv. Nem hiszem, hogy könyvárusi utón meg lehetne szerezni. A juhtenyésztésről szól s amint emlékszem, nagyon okosan. Hát engem minduntalan az a gondolat kísért, hogy ezt a könyvet anno domini----------- nagyon régen nyomtatták. Az ortográfiája is olyan emberemlékezetet meghaladó korból való. Ezt a könyvet Lanka Gusztáv írta. Másodszor: mikor Pákh Albert 1853-ban az »Ujabbkori ismeretek tárát« szerkesztette, már akkor Lanka Gusztávot is bevette a »közhasznú« ismeretek közzé, ami még nem sokat bizonyítana az én gyanúm mellett, de igenis a következő legenda: Lauka épen akkor jegyben járt későbbi nejével, mikor Pákh Albert felkérte őt, hogy életrajzi adatait közölje vele. Lauka úgy hitte, hogy ha ő most nyomtatásban kiadatja magáról, milyen korú , akkor a jegyese majd vénnek fogja őt találni. Ez eléggé alapos és életbe vágó indokból néhány évvel közelebb diktálta be születési évét. Ki tudja már most, hány éves a mi Guszti bátyánk s ha több, mint a mennyinek a krónikások tartják, nem következtik-e, hogy olyan szellemes, tevékeny ember, mint ő, már régebben kezdte meg írói működését, mint ahogy azt Szana Tamás megállapította — nagy irigyen ? * * * De hát mindez lehet mendemonda. Akit szeretünk, arról sokat beszélünk. A tréfa után jó lesz néhány teljesen authentikus adatot is közölni érdemes veteránunkról. Lauka első szépirodalmi dolgozatait negyven év előtt a »Rajzolatok« hozták. Atyja, ki gr. Károlyi Lajos uradalmi főmérnöke volt, minden áron le akarta őt terelni az írói pályáról, s ennek az eredménye lett az aztán, hogy a fiatal Lauka gazdasági írnokká lett. De mint »Emlékiratai«-ban elmondja, Pesten sokkal jobban tele szítta magát a poézis miazmáival, hogysem Erdődön a láz újból ki ne tört volna belőle. »Terseket írtam — írja többi közt — minden formában és minden irányban. Megénekeltem a várat, egyházat! Petriásról, az öngyilkos asztalosról balladát készítettem, a falubika felügyelőjének leányáról, a kit a malom morzsolt össze, románczot, szerelmi verseket írtam a biró leányához, az uradalmi ügyvéd szolgálójához, később neki bátorodva, a vadasi ispánnéhoz és egy ismeretlenhez, a kit azonban nagyon jól ismertem. 1840-ben megint Pestre jött, s Kovacsóczy Mihály szerkesztőnél kapott alkalmazást, 7 pengő forint havi gázsival. Élhetett hát újra az irodalomnak. De persze csak annak, mert abból élni tudjuk jól — ma is alig lehet. Ő azonban ezzel nem gondolt s itt — tömérdeket. Munkái következők: Versek, 1846. II. Károly. — Karrikaturák, 1847. Pest. — Martiáliák, 1847. Pozsony. — Falusi éjszakák Pozsony. — A XIX. század élvei, 1848. Geibel kiadása. (Elkoboztatott.) Dongó. (Petrichevich Horváth Lázár ellen), Pest 1848. (Elkoboztatott.) Comedia és tragoedia. Pest, 1857. — Vidék, 1857. N.-Várad. Megtörténtek és megtörténhetők. N.-Várad, 1858. — Szellemi szikrák. Pest, 1863. — Régi jó világ. Pest, 1863. — Költemények. Pest, 1864. Münchhausen versekben és rajzokban. Pest, 1864. — Újabb novellák Pest, 1874. — A múltról a jelennek. (Emlékjegyzetek, 1878.) * * * E munkái tele vannak jóizű humorral. Jókedve oly ritka adománya volt Laukának, hogy munkáinak nagy összegét tekintve s azok mindnyájában tapasztalva az ő pezsgő,, kedélyét, kiapadhatatlannak kell azt neveznünk. Ötletei sokszor bizarrak, de soha sem ízetlenek, kacagtatók, de nem köznapiak. * ^ * . * De szinte látom, hogy már nem érzi jól magát Guszti bácsi, mikor ilyen komolykodó hangon beszélek róla. Kiállhatatlan előtte a fontoskodó arca. Pedig hát ő maga is szokott ám igen komolyan foglalkozni: hivatalában és — a régiségek gyűjtésében. Ez utóbbi különös szenvedélye. Nincs két, hogy valami értékes tárgyat ne tudjon ismerőseinek mutatni. Láttam nála Rákóczy tajték pipáját, Zrínyi Hana gyűrűjét, Mátyás király séta-palctáját , Herschel színházi látcsővé stb. stb. Hogy hol tudja azokat összeszedni ? — Hát hiszen régi ember, sok összeköttetése lehet. Pedig egész bátran a kezedbe is adja az ódon objektumokat tessék megnézni, mind »edit« az! És csakugyan — a lehető legjobb firmáktól való mind, teszem: a pipa Adlertől, a séta-palcta Kertésztől, a látcső Calderoni és társától, a gyűrű valamelyik váczi-utczai aranyművestől. Talán megcsalták azokkal a régiségekkel? Nem. Csak neki különös kedve telik benne, ha sikerül valakivel elhitetni, hogy azok a régiségek régiek, hogy aztán jószót nevethessen. Hanem van ám egy igazán becses régisége, a Lauka Gusztáv pipája. Még ha olyan rossz tajtékból volna is. * * * Van még egy szintén komoly professziója. Az állat-szelidités. Van egy pókja, mely ha ujjaival csattint, előbuvik zugából s elveszi tenyeréről a legyet, van egy fekete rigója, mely nyáron a szőlőhegyeken csatangol, télre pedig haza vándorol, van egy mátyása, mely az ő spanyol románczait szavalgatja, és — fájdalom! — csak volt egy tyúkja, mely az ő fütyülésére csárdást tánczolt. Ennek azonban vége. Társainál magasabb műveltségre tevén szert, bele ütött a divatos világfájdalom s egy borongós délután beleölte magát a tyuk-ketrecz előtt levő vizeskádba. E miatt olyan bús most az a gólya, mely ott álldogál a Guszti bácsi lakása előtt. * A spanyol románczokról jut eszembe, hogy Guszti bácsi legény korában tökéletes spanyol grand volt. Spanyolul öltözködött, spanyolul beszélt és spanyolul írt. Humoros spanyol románczai meg is érdemelnék, hogy lefordítsák — eredetire. * * * Ez is legénykorából való. Nagy hidegben, késő este ment egyszer szállására. A kapus nagy dörmögéssel csoszogott a kapuhoz. Lauka nagyon fázott, siettette a kapust, mégpedig nem a legszelídebben. Az méltóságában megsértve érezvén magát, nagy kegyesen azt felelte, hogy most már egy huszas kapu pénzen alul azért sem bocsátja be. — Jól van, megkapja! — szól Lauka a cerberusnak. — Majd csak előbb dugja be a húszast a kapu alatt — erősködék amaz. Lauka nem tehetett egyebet, mint hogy bedugta a kapu alatt a húszast. De mikor erre a kapus bebocsátotta, ő állt feljebb : galléron kapta a kapust, kilökte a hidegre, rázárta belőlről a kaput és ő diktálta annak, hogy most addig onnan be nem szabadul, míg a húszast a kapu alatt vissza nem dugja. S úgy jön. Ez a doma sokfelé ismeretes, de csak kevesen tudják, hogy az Laukával történt. * * * Gazdasági írnoki pályája gyászos katasztrófával végződött : száz birkát agyonra oltott. Kérdezték egyszer tőle, hogy eshetett meg rajta ez a malheur, holott ő oly alapos birkatenyésztő volt, hogy arról monográfiát is készített. — Tudod barátom — felelt ő — öröktől fogva halálos ellensége voltam a birkáknak és szamaraknak. A fedezet. Tíz napja, hogy a pénzügyminiszter előterjeszté exposéját. És azóta, a kritika oly szelíden bánt el vele, hogy talán még egyetlen expozé sem volt oly kevéssé megtámadva. A szokásos frázisok: »az adók túlságos emelése«, »a deficit nagysága, állandósága« , »a bevételek túl vérmes előirányzata« — előfordulnak ugyan, de ezen állítások bizonyítása rendesen elmarad, csak a földtehermentesítési és szőlődézsmaváltság törlesztésének tervezett elhalasztása jön élesebben, alaposabban bírálva. Márpedig ha csak 2.800.000 forintnyi fedezeti (vagy jobban mondva: megtakarított) összeg esik alaposabb kifogás alá, akkor a költségvetés a helyzetnek felel meg, és a pénzügyminiszteri expozénak őszintesége kétségen felül áll. Pedig ez épen nem tünteti fel kedvezőtlen színben pénzügyeink állását, mert felére redukálta az idei deficitet és oly jövedelmi forrásokat mutatott ki, melyek igen kis részben nehezednek az egyenes adófizetőkre. Nem akarunk most újólag az előirányzattal vagy a tervezett adókkal részletesen foglalkozni, de kiemeljük azt, hogy a védelmi adóból tervezett 2x/a milliónyi bevétel, absolute megtámadva sem volt; a nyereményadó 200.000 forintnyi bevétele sem talált ellenzésre. A fogyasztási adóvisszatérítések, a kiegyezés megtámadhatlan erős oldalát képezik, és ezek tiszta eredményét már jövő évre 3.751.938 forinttal lehet fölvenni (ebből 1,9 millió a fokozódás.), ha ehhez veszszük, hogy a fogyasztási adók előirányzatát épen nem a tételek , tehát nem a teher, ha-