A Hon, 1879. december (17. évfolyam, 288-313. szám)
1879-12-03 / 290. szám
290. szám. XVE évfolyam. Szerkesastessi is-oda* Barátok-tere, Athenaeum-épittet. A lap szellőim részét illető minden Maleir.fcy h szerkesztőséghez intézendő. Bár mentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok* tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás a ko 1sz XVII. évi folyamára. Előfizetési árak : fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre , . . . 6 » Egy hónapra .... 2 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. mi az előfizetés postai utalvánnyal Budapestre, a »Hon« kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A >Hon« szerk. kiadóhivatala. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Az első előadás. (Eredeti tudósítás.) Páris, november 28. B. Kilencz évig tartó száműzetés után nem közönséges, nem mindennapi megtérést képzel az ember — és főképen az olyan számüzöttnél, — kinek megkegyelmeztetéseért egy világváros könyörgött, — Budapest, 1879. Szerda, deczember 3. Hinald-Gratal t Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........................................................... írt 3 hónapra . « ............................... 6» 6 hónapra .....................................................12* Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Budapest, deczember 2. Francziaország ismét magára vonja a világ figyelmét s lesz, mint eddig is, a politikai érdeklődés központja. Mihelyt Keleten a béke és rend, úgy ahogy, helyreállt, a közfigyelem ismét nyugatra, Francziaország felé fordul, ahonnan eddig is legtöbb táplálékban részesült. Páris, az egy évtizeden át a viszonyok által dekapitalizált Páris, újra visszanyerte jogait s visszahelyeztetett előbbi méltóságába ; megkapta újra ama kiváltságok, attribútumok egyikét, melyet mint főváros hosszú időn át nélkülöznie kellett: nov. 27-én ültek össze ismét, az új államforma és kormányzati rendszer szellemének megfelelőleg átalakított törvényhozó kamarák Párisban s a francziák e napot méltán nevezik »politikai és nemzeti tekintetben igen fontos dátumnak.« És Páris magaviselete, eddig legalább, igazolni látszik azok föltevését, kik azt mondták, hogy e főváros jobb a hírénél. Páris nyugodt s a kamarák szokott rendben és módon folytatják tanácskozásaikat. Rochefort és Hubert zavartak ugyan egy kis vizet a publikumban, de ennek épen semmi visszahatása nem volt Páris lakosságára, legalább nem azon értelemben, hogy most az oda összeült törvényhozás is megérezhetné. A kamarákon kívül tehát csend és rend honol s Francziaország tekintélye és súlya is nő a külpolitikában , pl. Angliával szövetkezve, az egiptomi kérdésekben legfőbb tekintélyt képez; a görög-török kérdés megoldására pedig kiválóan Francziaország fordít figyelmet s azt a maga szempontjai és Görögország iránti természetes szimpáthiái szerint előbb-utóbb sikerülene is megoldásra vezetni. Ami pedig most különös figyelmet érdemel , az a pártszervezkedés a franczia képviselőház különböző — republikánus — pártárnyalatai között, lehetőleg egyöntetű és közös programja alapján. A konzervatív balközép, a köztársasági baloldal, a köztársasági unió s a szélsőbal már napok óta tettek kísérleteket erre nézve, meggyőződvén a múlt eseményeiből és tanulságaiból, hogy ez a szakadozottság nem válik javára a köztársaságnak. A fontolva haladó balközép, látva a divergáló nézeteket s különösen a szélső bal messze menő, inopportunus követeléseit, minden áron való kormánybuktatási szándékát, nem nagyon sietett belevegyülni e pártmozgalomba s egyelőre tartózkodó állást foglalt el. A balközép még Thiers korából őrzött meg kellemetlen emlékeket a szélsőbali túlzások elleni küzdelmeiből, melyek majd hogy végzetessé nőtték ki magukat a respublikára nézve. A Waddington-kormány látva e pártmozgolódásokat s az azok közben hangoztatott törekvéseket, egy utóbb tartott tanácskozmányban szükségét látta kimondani annak, hogy a kamara valamelyik legközelebbi ülésében szőnyegre fogja vetni a bizalmi kérdést. És e bizalmi szavazat, mint az eddigi pártmozgalmak eredményéből következtetni lehet, nem is fog elmaradni s így, hihetőleg, Francziaország meg lesz kímérve attól, hogy kormányában radikálisabb, sokat koczkáztató, túl merész emberek foglaljanak helyet. Ugyanis az említett republikánus pártcsoportok megbízottainak sikerült közös programai alapjául a következő pontozatokban megállapodni: Az egyesületi és gyülésezési szabadság, a nem engedélyezett egyesületek kivételével; a sajtószabadság, a kötelező és ingyen oktatás. De eldöntetlen maradt még egy nagy kérdés, mely Francziaországban sok viszálynak a magvát foglalja magában s ez az amnestia kérdése. A delegáltak saját csoportjaikkal értekezni fognak e kérdés fölött, mely valószínűleg pénteken a baloldal pártjának gyűlésén ismét tárgyalás alá fog vétetni, így hát ily előzmények után nem lehet attól tartani, hogy a franczia még tovább tolatik bal és szélsőbal felé, koczkáztatva az eddigi küzdelmes vívmányokat ; s az u. n. hivatalnoki epuratió is kellő mérséklettel s megfontolással fog végbe mehetni. — A főrendiház folyó évi deczember hó 3-án, d. e. 11 órakor ülést tart. — Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén tárgyaltatván, elfogadtattak a kőolajvámról és a védelmi adóról szóló törvényjavaslatok. Ezt megelőzőleg felvétetett a pénzügyi bizottságnak a nyereményadóról szóló törvényjavaslaton tett azon módosítása, mely szerint a 2. §-ban a kis lottónyereményekre 10 ° C helyett 15% adó vettessék. Az értekezlet a módosításhoz hozzájárult. Máriássy Sándor kérdést intéz a közlekedési miniszterhez az eperjes-tarnovi vasút tariffája tárgyában, mire Péchy közlekedési miniszter megnyugtató választ adott. Jókainak a borhamisításra vonatkozó kérdésére úgy a miniszterelnök, mint a kereskedelmi miniszter kijelentették, hogy e fontos kérdésben minden szükséges intézkedést megtesz a kormány a magyar bor hitelének megóvására, s a jövő visszaélések kitelhető megakadályozására. A Svájczban talált hamisított borok ügyében a kereskedelmi miniszter érintkezésbe tette magát a svájczi konzulokkal, s egyszersmind kijelenti a miniszter, hogy a borgyártásról szóló törvényjavaslatot januárban a ház elé terjeszti. Az értekezlet a miniszter nyilatkozatát helyeslő tudomásul vévén, a tanácskozás véget ért. — Kelet-Rumélia pénzügyei. A philippopoli »Maricza« közli a Schmidt kelet-ruméliai pénzügyi igazgatónak A1ekopasához felterjesztett bevételekről és kiadásokról szóló kimutatást, mely szerint az összes bevételek 57.065.000 grost (egy gros 12 kr.) tesznek ki és pedig a rendes bevételek 33.965.000 grost. A rendes kiadások 13.829.803 gros; ezekből esik a központi igazgatásra 894.167, a belügyekre 4.196.160; az igazságügyre 3.796.650; a pénzügyre 6.509.900; a földadó és a nyilvános épületekre 2.949.657 ; a közoktatásra 1.522.196; a milicziára 17.035.178 gros. A rendkívüli kiadások 7.006.752 és a kivételes módon tőkésített kiadások 6.02.8445 grost tesznek ki. — Czedik osztrák képviselő a véderőtörvényjavaslat feletti vitában tett indítványa indokolásában azt mondta, hogy midőn e törvényt 1868- ban tárgyalták, 211—212.000 ember volt a békeállomány, az utolsó delegáczióban pedig hallották, hogy a mostani békeállomány 252.000 embert tesz ki. Jóllehet világos, hogy e nagyobb terhet a hadierő hozta, a bizottságban egy hang se keletkezett a hadierő leszállítása érdekében, senki se hitte, hogy ma elérkezett a hadierő leszállításának időpontja, a mai szervezetre nézve föltétlenül szükségesnek mondják a stabilitást. De milyen e stabilitás biztossági hányadosa ? A három év, mely Poroszországban létezett vagy a két év, mely most a német birodalomban létezik ? vagy az a tíz év, mely eddig nálunk létezett s ezentúl is létezzék? Nem tudja, előny-e a hadi szerkezetre nézve, ha bizonyos időtartamra van megállapítva. De azt mondják, hogy a kormányjavaslat elfogadása szükséges politikai viszonyoknál fogva. Szövetségekre utalnak, azt mondják, hogy a Németországgal kötött szövetség követeli ezt. Ez ellenében utal ama szerencsétlen kooperáczióra, mely ellen a múlt évtizedben a baloldal a legélénkebben harczolt s mely az osztrák történelemben a legszomorubb események szerencsétlen előbbrnöke volt. Szónok ezután kifejti, hogy a honvédelmi miniszter a békelétszám megállapítása ellen a tanácskozásoknál elvileg nem tett kifogást, de igen a számtét ellen; az előbbi 252,000 embernyi állomány ellenében 22,000 emberrel való leszállítás inditványoztatik ; e 22,000 ember 3.036,000 frt megtakarítást eszközöl, mely szám 22,000 ember munkaerejének értéke által még növekszik. Ezután szónok megczáfolja ama vádat, hogy, ha egyes csapategységek, századok és zászlóaljak leszállíttatnak, a politikai hatóságok zavarba jöhetnének csapatösszpontosításoknál pl. egészségügyi okokból, és tagadja, hogy indítványa a legénység oktatásának kárára lesz. Végül kéri a kormányt, állítsa szeme elé, mennyire mások a mai viszonyok, mint voltak 1868-ban. Az akkor és ma közti nagy különbség pedig abban áll, hogy a képviselőház akkor tudta, mire szavaz, ma pedig nem tudja. A kormány csak azt mondta, hogy változtatásokat fog tenni, de nem mondta, mily természetűek lesznek e változtatások. A hadsereg kérdését ő és elvtársai is a monarchia becsületkérdésének jelentik ki; távol állnak attól, hogy azt pártkérdéssé tegyék, nagyon jól tudják, hogy a hadseregnek sértetlennek kell maradnia, takarékoskodni akarnak; de egyszersmind az a meggyőződésük, hogy ez által a hadsereg védereje semmi módon se kisebbítetik. Kéri a kormányt, nézze át a kis különbséget, mely a többség és a kisebbség indítványa közt létezik és az egyezség érdekében egész Európa előtt fogadja el az indítványt. — Biztos forrásból értesül a »M—H«, hogy egy hatalmas külfölföldi pénzcsoport a Dunának Bécstől Galaczig leendő szabályozását tervezi. Elvül állította fel e pénzcsoport, hogy a szabályozás tervezetét saját közegeivel dolgoztatja ki és hajtatja végre; továbbá, hogy a szükséges költséget egészben maga fedezi. Összeköttetése s a rég érzett szükségnél fogva biztosan számít arra, hogy a párti államok a berlini kongresszuson hozott e részbeni határozat foganatosításának útjába nem fognak komoly akadályokat gördíteni. Bánk magyarokra nézve legérdekesebb az, hogy e nagyszabású terv és költségvetésének elkészítése végett a vállalkozó külföldi pénzcsoport egyik hazánkfiához, Mihalik Sándorhoz fordult, kit európában a vízépítészeti téren első rangú, a Dunára és mellékfolyóira nézve pedig egyedüli tekintélynek tartanak. Mihalik a kitüntető megkeresést elfogadta és a szabályozási alaptervezetet hozzávető költségvetéssel együtt már elkészítés a pénzcsoport megbízottjának átnyújtá. A talajjavítási és vízhasznosítási munkálatok terjedése érdekében tett intézkedéseiről a földmivelési miniszter egy emlékiratot nyújtott be azon bizottságnak, mely az uj vizi utak építése és a vízhasznosítások tárgyában a közlekedési-, pénzügyi- és földmivelési minisztériumok küldötteiből alakíttatott. Az emlékirat fölemlíti, hogy a minisztérium a kultúrmérnöki intézményt állami közeg gyanánt kívánja szervezni és hatáskörét a törvényhozás által olyképen megállapítani, hogy a kultúrmérnök a maga kerületében ugyanazt a befolyást gyakorolhatná a nem hajózható, tehát elsősorban gazdasági vizeken, mint a kir. folyammérnöki hivatalok a nagyobb folyókon. A kultúrmérnöki intézmény lényeges kiegészítő részét képezik a rétmesterek, előmunkások, felügyelők, kik a mérnök tervének foganatosításánál felügyelnek, ezért a minisztérium elhatározta külön rétmesteri iskola felállítását, mely 1. évi deczember hóban nyílik meg első ízben Kassán. A harmadik és legalsóbb közeget az ügyes munkáscsoportok képezik, melyek úgyszólván ezen foglalatosságuk után keressék kenyerüket egész éven át. Miért is a kultúrmérnökök legközelebbi feladatát fogja képezni úgy az árokásásra, valamint az alagcsövezésre és öntözésre oly munkáscsoportokat szervezni az ország különböző részein, melyek az ilynemű munkálatokat szakmányban elvállalják. Hogy azonban e téren tetemes lendületet mutathassunk föl, arra nézve tagadhatatlan, hogy a gazdaközönség nyomott pénz- és hitelviszonyai közepette olcsó kölcsönökre is reászorul, miért is a közgazdasági alapból már eddig is adott a minisztérium egyes községeknek csekélyebb összegeket, nemkülönben alapcsős ajtókat, eszközöket stb. Mindez azonban elenyészőleg csekély ahhoz képest, amire szükség volna, miért is a törvényhozás feladatai közé fog tartozni, oly talajjavítási alapot teremteni, mely az ebbeli szükségleteknek legalább némileg megfelel. Az úgynevezett talajjavító járadékbankok felállítása jelenlegi viszonyaink között még nem ajánlható, mert még konszolidált pénzintézeteink papírjai is nagy áringadozásnak vannak alávetve és bizonyosnak tekinthető, hogy új papirosok a pénzpiaczon nem volnának képesek oly árfolyamra vergődni, mi mellett a gazda azokat előnnyel vehetné igénybe. Amitől végül igen sokat remélhetni a vízhasznosítások gyors elterjedésére — ez a vizi kódex megalkotása, melynek hiánya már jelenleg is sajnosan érezhető. Ennek kilátásba helyezett tárgyalásánál szándékozik a minisztérium mindazokat az elveket és eljárásokat érvényesíteni, miket az eddigi tapasztalatok alapján hazai viszonyaink között szükségesnek lát. — A fővárosi Dunaszabályozás tárgyában a közlekedési miniszter által mára összehívott vegyes bizottság a főváros’ A~ ~ uiunhabititat/ o/iituiv/cj humutiG, valamint a JÓZSGI műegyetem két tagjának és a kormány illető tisztviselőinek részvétele mellett Péchy miniszter elnöklete alatt ma megtartotta első tanácskozását. Rövid megnyitás után a miniszter a külföldi szakértők munkálatát jelzi, mint ezen tárgyalások kiindulását és a feladatokat két részre osztja, mindenekelőtt ugyanis a netalán imminens veszély elhárítására kellene törekedni — és aztán volnának mindazon tárgyak egész kiterjedésben felkarolandók, melyek a szabályozás befejezésére és igy a főváros megnyugtatására ezen munkálatban felemlittetnek. Erre Gerlóczy polgármester a főváros aggályait azon módon előadván, mint az a legutóbbi közgyűlés határozatában kifejezést nyert és mint az a kormányelnöknek holnap részletesen elő fog adatni, egyúttal hangsúlyozva, hogy a fővárosi küldöttek ama határozathoz szorosan ragaszkodni kénytelenek, mihez képest ők a kormányt ezúttal is arra kérik, hogy tessék :a) a szakértők munkálatának érvény szerezb) hogy az e részbeni tárgyalások nyilvánosan történjenek; c) A kormány ezen fontos munkálatokba az eddigieknél más műszaki tanácsadók által ingeráljon. Biztatja egyúttal a minisztert, hogy ez esetben a kormányt további intézkedéseiben a főváros feltétlenül támogatni kész. B. Podmaniczky: A főváros czélzatait támogatván, az említett közgyűlési határozat keretén belül is üdvös sikert igér e tanácskozásokból. Mire elnöklő miniszter a legközelebbi teendőkre nézve egy mozgékonyabb, szűkebb körű, műszaki albizottság megválasztását hozza szóba, melynek konkrét javaslata jelen bizottság által majdan tárgyaltatnék. Hunfalvy helyesli ugyan e modus procedendit, de az albizottságnak mégis azon elv fölött kér döntvényt kiadni, hogy mivel a promontori ág a nagy víz levezetésére nem elegendő, ennélfogva a soroksári ág az árvíz és jégzajlás idejére megfelelő mérvben megnyittassék. A miniszter ezt újból is az albizottságra biztatónak véli, de mégis discussió tárgyává teszi azon kérdést: vajon az értekezlet már most felismeri-e a soroksári ág megnyitásának szükségét ? Az e fölött megindult eszmecsere alapján, melyben Egeri, Khendl, Zsigmondy, Hunfalvy és báró Podmaniczky urak vettek részt, végre abban történt egyértelmű megállapodás, hogy a megnyitásnak esetleges szüksége kizárva nem lévén, ennek megfigyelésével s a megfelelő intézkedések időszerű javaslatba hozatalával az albizottság bizatik meg. Ebbe megválasztatott a kormány részéről: Boros Frigyes kir. tanácsos és orsz. középitészeti felügyelő és Zsák Hugó kir. főmérnök. A főváros részéről Zsigmondy és Heuffel urak. A fővárosi közmunkák tanácsa részéről Wohlfart, és a műegyetem részéről Klimm tanár. És mivel a megye dunamenti részei szintén nagy mérvben érdekelték, ezen albizottságban, szükség esetén, a budapesti államépitészeti hivatal főnöke is részt veene. Végül határozatba ment, hogy a bizottságokban a sajtó folytonos és helyes tudósítása czéljából a lapok néhány közös képviselője is jelen lehessen, hosszú ideig híjába, — végre sikerrel — igen, de milyen küzdelem után! S nem kell-e önkénytelenül a megkegyelmezett száműzöttre gondolnunk, — midőn először látjuk megtenni a Bourbon-palota padsorait közel egy évtized óta.-------• Az ily reflexiók után, megvallom, kissé mindennapinak, közönségesnek találtam, jobban mondva, nem találtam eléggé ünnepélyesnek ezt az első jelenetet, melytől pedig a gondos rendezést, sőt a külsőségek tekintetében nem épen republikánus modort sem lehet megtagadni. De talán épen ez az oka annak, hogy az első ülés többé-kevésbé színpadi benyomást hagyott, melyet Gambetta emelkedett megnyitó beszéde is csak alig-alig volt képes megmásítani — s mint ilyen — egy újra megkezdett czyklus első előadásának tetszhetik. Ez az első ülés egyébiránt minden zaj, minden zavar nélkül folyt le, aminek hírét bizonyára megvitte a távíró. Fél kettőkor, tehát egy félórával az ülés kezdete előtt, még egyátalában nem változott meg a Bourbon-palota előtti tér hangulata, — mely az élénkség híjával kissé elhagyottnak tetszik Páris más pontjaihoz képest — s hidegen hagy, mint a St. Germain városrész szalonjai, melyeknek közepén van. Kevéssel két óra előtt az előrobogó fogatok oda csábítottak néhány kiváncsi embert, kiknek száma, mint az minden nagy városban történni szokott, mindegyre újabb kiváncsiakkal szaporodott — s igy, mire a félköralaku teremben megszólalt az elnöki csengő, — mintegy másfél ezer ember várt, nézett s nem látott és didergett a lépcsőzet vasrostélya előtt. De ez a tömeg, melyben a párisi zsebmetszők is kellő számmal képviselve lehettek,olyan nyugodt volt,mintha nem is tudná, hogy az ott túl a hídon a »Concorde«-tér, melyen a »nép« alig egy század előtt nagyszerű tragédiát játszott-------: a forradalmat. A terem belseje éppen ily csendes és nyugodt. A képviselők nagy többsége kinn van a folyosókon. Csak midőn az elnök áthaladt a tisztelgő katonaőrség kettős sorai között, — összecsapott Makkjával s egy leereszkedő fejbólintással köszöntve az őrség két parancsnokát, — sietnek elő az ajtók függönyei mögül. Az ülés folyamában alig érdemel említést Haentjeus interpellácziója a földmivelési krízis tárgyában, melyre Tirard kereskedelmi miniszter nyomban megfelelt. Annál nagyobb fontosságú a Gambetta megnyitó beszéde, (melynek teljes szövegét már közöltük. — Szerk.) gáltat, de annak gyártását a fennálló szeszadó intézkedései lehetetlenné teszik, ezen ‘iparág meghonosítása czéljából a szükséges kedvezmény egy törvényszakasz által lenne megadandó. 13. Az alsóbb rendű néposztálynál a túlságos mérvben elterjedt, — testi és szellemi kifejlődésre akadályozólag ható pálinkaivás korlátozása czéljából a pálinkának mint italnak nagyobb adó alá vételével, a bornak kelendőség biztosítandó. Az emberi test szervezetére káros hatással lévő, az országban nagymérvben elterjedt forgács-eczet gyártás, mely olcsó előállítása miatt legfölőbb akadálya a boreczet fogyasztásának, törvényhozás útján, végleg beszüntetendő, vagy magasabb adó alá vétel által korlátozandó. A műbornak elterjedése, valamint a világhírű finomabb borainknak, vegyszerek (szesz, glycerin, mazsolaszőlő, fügekivonat, czukor) és egyéb alkatrészek által eszközölt utánzása, mely a jóhiszemű vevőt tévútra vezeti, és a vidék termelőit tetemesen károsítja, a törvényhozás utján beszüntetendő. Az ez irányban eddig alkotott törvényjavaslatok közül a földm.-, ipar- és kereskedelmi minisztériumnak, 1878. évben a törvényhozáshoz benyújtott, közigazgatási elbánás alapjára fektetett törvényjavaslat mutatkozik legczélszerübbnek. 16. Amennyiben pedig, a munkás szorgalom csak úgy alapíthatja meg az anyagi jólétet, ha az a szándékos kártételek ellen védelemben részesül, kívánatos, hogy az ország minden szőlővidékeinek viszonyait és igényeit magában felölelő »Hegyrendőri törvény« alkottassák és ennek ellenőrzése, a kártételek megakadályozása czéljából, a hegykerülőségek jelenlegi primitív állása helyett egy valóságos, rendőrileg fegyelmezett őrség fölállításával szabályoztassék és a fölött a hegyvidéki kerületek, illetőleg kapitányságok őrködnének. A kártékony phylloxera tovább terjedésének megakadályozása szempontjából, az 1877-ik év aug. havában Lausanneban tartott nemzetközi kongresszus által megalkotott óvintézkedések mielőbb törvényhozás útján lennének érvényre emelendők. 18. Amennyiben az egyes szőlőbirtokosok anyagi megrontása nélkül ezen pusztító rovar terjedésének megakadályozására szükséges kiadások viselését meg nem bírják, czélszerünek mutatkoznék egy phylloxera-alapnak létesítése. II. A bortermelők és kereskedőknek feladatai: Támogatni, az országos pincze-egyesület mielőbbi felállítását nemkülönben a vidéki pinczeegyesületek alakítását eszközölni. Szüretelési szövetkezetekké alakulni és az ily képen termelt borokat egyes pinczemesterek közvetítésével kezeltetni. A kísérleti vegyészi állomás által a talaj minősége és szőlő fekvéséhez a legalkalmasabbnak bizonyult fajok mivelésére gondot fordítani, szőlő iskolákat alakítani és kiváló terjesztésben körvonalazott szüretelés, borkezelés rendszeresen foganatositandók. A sepsisztgyörgyi „ázsiai állapotok.“ *) A budapesti lapok, azok között a »Pester Lloyd«, a »Magyarország« és »Egyetértés« a fenntebbi czimen közleményeket hoztak S.Szentgyörgyről, melyeken, mig egyfelől a tájékozatlansággal párosult ferdítés látszik meg, másfelől nagyon is magukon hordják azok az ellenzékies (politikai) szellemet. Minthogy ez ügyet, mely sokkal csekélyebb jelentőségű volna különben, politikai szósszal tálalták fel a megnevezett lapok, hogy félreértésekre ne adjon alkalmat hallgatásom, elmondom a tényállást azok számára, kiket az ügy érdekel a maga egyszerű valósá Nézetek borászatunk érdekében. Miklós Gyula kormánybiztos most tette közzé borászatunk érdekében tett kutatásai eredményét egy terjedelmes emlékiratban, melynek velejét a következő pontokba foglalta össze: 1. A törvényhozás és kormány feladatai : A m--------niszterium költségvetésében a szőlészet és borászat fejlesztésére szükséges költség fedezésére évenkint 150,900 frt e tárcza rendelkezésére bocsátandó. 2. Közoktatási törvényeinknek megfelelve, valamennyi népiskolában a közgazdászat elemei gyakorlati előadások által volnának ismertetendők, felébresztvén a nemzedékben ez által a hiányzó érzést a gyümölcsfa és szőlőtenyésztés és művelés iránt, hogy ez által többé-kevésbé értelmes munkásokat nyerhessünk. 3. Lehetőleg minden borvidék számára az eddig már létező alsórendü földmives iskolák felállításával, a földmivelés, gyümölcstenyésztés és szőlőművelés ágazatainak gyakorlati vezetése és kezelésében hiányt szenvedő birtokos osztály támogatására, gazdákat, illetőleg vinczelléreket neveltetni, — és oda hatni, hogy a kézimunkára ép és alkalmas egyénekkel az iskolák el legyenek látva. 4. Egy országos vegyészeti kísérleti állomás felállításával, megadni a módot a termelőnek, hogy a tudomány vívmányai alapján kezelhesse szőlészetét. 5. A szeszes italok részére felállítandó tőzsde által élénkíteni a kereskedést és rövid uton elintéztetni mindazon kötésekből származott kereskedelmi kérdéseket, melyeknek lebonyolítása eddig oly hosszú időt igényelt. 6. A kormány kebelében egy szőlészeti és borászati szakosztály, melynek feladata lenne, minden a bortermelés érdekében teendő intézkedések kezdeményezése és végrehajtása — felállítandó a szükséges személyzettel, — addig míg az egész szervezet keresztül nem vitetik egy mozgó kormánybiztossal az élén, kinek fő teendője volna az összes hazai hatóságokkal, egyletekkel és a bortermelőkkel folyton érintkezésben lenni, a borvidékeken megjelenve, czélszerű tanácsai által az illetőket támogatni, a külkereskedés élénkítésére közrehatni. A vegyészeti kísérleti állomással, a tőzsdével, az országos és vidéki pincze-egyletekkel hivatalos érintkezésben lenni, az intézeteket megtekinteni, az észlelt tényekről a miniszternek jelentést tenni, a tapasztalt hiányokat eltávolítani, illetőleg czélszerű intézkedésekkel pótolni. Az országos pincze-egyesület kellő ellenőrzése czéljából, az igazgatótanács és felügyelő bizottságban biztosítandó a kormány befolyása, így lehetvén ezen intézmény működését a kormánynak ellenőrizni. 7. A kormány részéről bizonyos számú vándortanárok, valamint vidéki pinczemesterek lennének alkalmazandók. 8. Az országos pinczeegyesület költségeinek fedezésére feljogosítandó a kormány évenkint egy bizonyos összeg utalványozására. A külvámok lehető leszállítása és a szállítási díjak megkönnyítésére a törvényhozás és kormány együttes intézkedésén kívül kívánatos. 9. A borvidékeknek hegyvidéki kerületekre, kapitányságokra leendő beosztása. Ezen kerületi hivatalok lévén hivatva a szőlészet, borászat helyi érdekeinek megfigyelése mellett, a rendőri bíráskodás, a hegyrendőrségek fölötti őrködés és egyéb közgazdasági ügyek kezelése és vezetésénél, a kormánybiztossal, illetőleg a minisztérium megfelelő szakosztályával folytonos érintkezésben lenni. 10. Az országos pincze-egylet részére Budapestre szállítandó borok transitó kedvezményben lennének részesitendők. 11. A bormérés és kereskedésnek nagy hátrányára szolgáló regale a törvényhozás utján szabályozandó. 12. Miután a magyar borok túlnyomó része a cognac-gyártásra igen alkalmas anyagot szolgáltat.* Bauer Károly, egy budapesti posztó-árus a »Két sas« utczából f. hó 8-án S.-Szentgyörgyre érkezett, mivel Jancsó Albert helybeli csődöt jelentett szabómesterrel üzleti összeköttetésben állott. Bauer, a ki a csődtömegből le akarta a tejfölt szedni, K.Á. ügyvéd-segéddel Jancsóhoz ment s egész napi fáradságát arra irányozta, hogy valami úton-módon léphessen egyezségre Jancsóval. Ígérvén neki fűt-fát, a többek közt 75 százalékot is el akart fogadni tőle, kijelentvén, hogy majd a többi hitelezőket ő rá fogja bírni 20 százalékos kiegyezésre. Természetesen akkor maga is 20 százalékkal szerepelt volna nyilvánosan. Jancsó Albert nem akart ilyen áron békességet kötni, egyiket a másikért megröviditni. Mi volt tehát természetesebb, mint hogy Bauer úr e miatt dühbe jött s délután a czukrászatban nyilvánosan fenyegetődzött és menyre-földre esküdözött, hogy Kézdi- Vásárhelyről lehozza a kir. ügyészt és Jancsót elzáratja. Hangos hahota kisérte Bauer kifakadásait, mert nem hitte senki, hogy a törvény védelme alatt álló szabad honpolgárt, mielőtt a csődügyben a vizsgálat lejárna, le lehessen tartóztatni. Csakhogy »tudja Pál, mit kaszál«, és K. A. ügyvédsegéddel addig tanácskoztak, mig végre a legjobb módot találták meg arra neve, hogy Bauer ur fenyegetéseit beválthassa. Van ugyanis Bauernek egy nyomtatott látogató jegye, melyen ő »Bitter von« és a F. J. rend tulajdonosának tűnik fel. »Ignotus fallit« gondolá magában K. A. ur; menjen fel vele Kézdi-Vásárhelyre s próbáljon a névjegygyel szerencsét. Az ige testté lett. Bauer ur felutazott K.-Vásárhelyre s B. J. kir. ügyész úrral le is jött Sepsi-Szentgyörgyre. Az után szórakoztatásul elbeszélte Bauer B. J. ügyész urnak, hogy ő Pauler igazságügyminiszternek lelki-testi jó barátja, hogy közel rokoni X. viszony fűzi Csemeghyhez, hogy ő ilyen, meg amolyan nagytekintélyű ur« stb. A kir. ügyész hitt neki. Az, aki Paulerrel jó barátságban van, talán mégis megérdemli, hogy tegyünk érte valamit. Délután 5 órakor az ügyész bezáratta Jancsót. Majd B. J. alügyész kérdeztetvén eljárása indokai felől, maga is önérzetesen vallotta be, hogy egy Pauler és Csemeghy barátja előtt szigort kellett alkalmaznia, így állván a dolgok, midőn a személyes szabadságot ily törvénytelen és alkotmányos jogainkkal meg nem egyező módon láttam megtámadtatva, szót emeltem. Igyekeztem fölvilágosítani a kir. ügyészt eljárása helytelensége felől: süket füleknek beszéltem ! Igyekeztem Bauer urat meggyőzni, hogy 75 százalékos követelése, a többi hitelezők hátrányára zsarolás , rá sem hederitett. Este, mikor a Pál István vendéglőjében Bauer diadalmasan ragyogó arczczal jelentette, hogy hazai * Tárgyhalmaz miatt késett.