A Hon, 1879. december (17. évfolyam, 288-313. szám)

1879-12-03 / 290. szám

290. szám. XVE évfolyam. Szerk­esastessi is-od­a* Barátok-tere, Athenaeum-épittet. A lap szellőim részét illető minden Maleir.fcy h szerkesztőséghez intézendő. Bár mentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok* tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás a k­­o 1sz XVII. évi folyamára. Előfizetési árak : fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre , . . . 6 » Egy hónapra .... 2 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. m­i az előfizetés postai utalván­nyal Budapestre, a »Hon« ki­adó­hivatalába (barátok­ tere, Athenaeum-épület) kül­dendő. A >Hon« szerk.­­ kiadóhivatala. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Az első előadás. (Eredeti tudósítás.) Páris, november 28. B. Kilencz évig tartó száműzetés után nem kö­zönséges, nem mindennapi megtérést képzel az em­ber — és főképen az olyan számüzöttnél, — kinek megkegyelmeztetéseért egy világváros könyörgött, — Budapest, 1879. Szerda, deczember 3. Hin­ald-Gra­tal t Barátok-tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........................................................... írt 3 hónapra . « ............................... 6» 6 hónapra .....................................................12* Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. Budapest, deczember 2. Francziaország ismét magára vonja a világ figyelmét s lesz, mint eddig is, a politi­kai érdeklődés központja. Mihelyt Keleten a béke és rend, úgy a­hogy, helyreállt, a köz­figyelem ismét nyugatra, Francziaország felé fordul, a­honnan eddig is legtöbb táplálék­ban részesült. Páris, az egy évtizeden át a viszonyok által dekapitalizált Páris, újra visszanyerte jogait s visszahelyeztetett előbbi méltóságá­ba ; megkapta újra ama kiváltságok, attribú­tumok egyikét, melyet mint főváros hosszú időn át nélkülöznie kellett: nov. 27-én ültek össze ismét, az új államforma és kormányzati rendszer szellemének megfelelőleg átalakított törvényhozó kamarák Párisban s a francziák e napot méltán nevezik »politikai és nemzeti tekintetben igen fontos dátumnak.« És Páris magaviselete, eddig legalább, igazolni látszik azok föltevését, kik azt mond­ták, hogy e főváros jobb a hírénél. Páris nyugodt s a kamarák szokott rendben és mó­don folytatják tanácskozásaikat. Rochefort és Hubert zavartak ugyan egy kis vizet a publikumban, de ennek épen semmi vissza­hatása nem volt Páris lakosságára, legalább nem azon értelemben, hogy most az oda ös­­­szeült törvényhozás is megérezhetné. A kamarákon kívül tehát csend és rend honol s Francziaország tekintélye és súlya is nő a külpolitikában , pl. Angliával szövet­kezve, az egiptomi kérdésekben legfőbb te­kintélyt képez; a görög-török kérdés megol­dására pedig kiválóan Francziaország fordít figyelmet s azt a maga szempontjai és Görög­ország iránti természetes szimpáthiái szerint előbb-utóbb sikerülene is megoldásra vezetni. A­mi pedig most különös figyelmet érde­mel , az a pártszervezkedés a franczia képvise­lőház különböző — republikánus — pártár­nyalatai között, lehetőleg egyöntetű és közös programja alapján. A konzervatív balközép, a köztársasági baloldal, a köztársasági unió s a szélső­bal már napok óta tettek kísérleteket erre nézve, meggyőződvén a múlt eseményei­ből és tanulságaiból, hogy ez a szakadozott­­ság nem válik javára a köztársaságnak. A fontolva haladó balközép, látva a di­vergáló nézeteket s különösen a szélső bal messze menő, inopportunus követeléseit, min­den áron való kormánybuktatási szándékát, nem nagyon sietett belevegyülni e pártmoz­galomba s egyelőre tartózkodó állást foglalt el. A balközép még Thiers korából őrzött meg kellemetlen emlékeket a szélsőbali túlzások elleni küzdelmeiből, melyek majd hogy vég­zetessé nőtték ki magukat a respublikára nézve. A Waddington-kormány látva e párt­mozgolódásokat s az azok közben hangozta­tott törekvéseket, egy utóbb tartott tanácskoz­­mányban szükségét látta kimondani annak, h­ogy a kamara valamelyik legközelebbi ülé­sében szőnyegre fogja vetni a bizalmi kérdést. És e bizalmi szavazat, mint az eddigi pártmozgalmak eredményéből következtetni lehet, nem is fog elmaradni s így, hihetőleg, Francziaország meg lesz kímérve attól, hogy kormányában radikálisabb, sokat koczkáz­­tató, túl merész emberek foglaljanak helyet. Ugyanis az említett republikánus párt­csoportok megbízottainak sikerült közös pro­gramai alapjául a következő pontozatokban megállapodni: Az egyesületi és gyülésezési szabadság, a nem engedélyezett egyesületek kivételével; a sajtószabadság, a kötelező és ingyen ok­tatás. De eldöntetlen maradt még egy nagy kérdés, mely Francziaországban sok viszály­nak a magvát foglalja magában s ez az a­m­­nestia kérdése. A delegáltak saját cso­portjaikkal értekezni fognak e kérdés fölött, mely valószínűleg pénteken a baloldal párt­jának gyűlésén ismét tárgyalás alá fog vétetni, így hát ily előzmények után nem le­het attól tartani, hogy a franczia még to­vább tolatik bal és szélsőbal felé, kocz­­káztatva az eddigi küzdelmes vívmányokat ; s az u. n. hivatalnoki epuratió is kellő mér­séklettel s megfontolással fog végbe me­hetni. — A főrendiház folyó évi deczember hó 3-án, d. e. 11 órakor ülést tart. — Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén tárgyaltatván, elfogadtattak a kőolaj­vámról és a védelmi adóról szóló törvényj­avaslatok. Ezt megelőzőleg felvétetett a pénzügyi bizott­ságnak a nyereményadóról szóló törvényja­vaslaton tett azon módosítása, mely szerint a 2. §-ban a kis lottónyereményekre 10 °­ C helyett 15% adó vettessék. Az értekezlet a módosításhoz hozzájárult. Máriássy Sándor kérdést intéz a közlekedési mi­niszterhez az eperjes-tarnovi vasút tariffája tárgyában, mire P­é­c­h­y közlekedési miniszter meg­nyugtató választ adott. Jókainak a borhamisításra vonatkozó kér­désére úgy a miniszterelnök, mint a keres­kedelmi miniszter kijelentették, hogy e fontos kérdésben minden szükséges intézkedést megtesz a kormány a magyar bor hitelének megóvására, s a jövő visszaélések kitelhető megakadályozására. A Svájczban talált hamisított borok ügyében a keres­kedelmi miniszter érintkezésbe tette magát a svájczi konzulokkal, s egyszersmind kijelenti a miniszter, hogy a borgyártásról szóló törvényjavaslatot január­ban a ház elé terjeszti. Az értekezlet a miniszter nyi­latkozatát helyeslő tudomásul vévén, a tanácskozás véget ért. — Ke­l­et-Rumélia pénzügyei. A phi­­lippopoli »Maricza« közli a Schmidt kelet-rumé­­liai pénzügyi igazgatónak A1­e­k­o­pasához felter­jesztett bevételekről és kiadásokról szóló kimutatást, mely szerint az összes bevételek 57.065.000 grost (egy gros 12 kr.) tesznek ki és pedig a rendes bevé­telek 33.965.000 grost. A rendes kiadások 13.829.803 gros; ezekből esik a központi igazgatásra 894.167, a belügyekre 4.196.160; az igazságügyre 3.796.650; a pénzügyre 6.509.900; a földadó és a nyilvános épü­letekre 2.949.657 ; a közoktatásra 1.522.196; a mili­­cziára 17.035.178 gros. A rendkívüli kiadások 7.006.752 és a kivételes módon tőkésített kiadások 6.02.8445 grost tesznek ki. — Czedik osztrák képviselő a véderő­törvényjavaslat feletti vitában tett indítványa indo­kolásában azt mondta, hogy midőn e törvényt 1868- ban tárgyalták, 211—212.000 ember volt a békeál­lomány, az utolsó delegáczióban pedig hallották, hogy a mostani békeállomány 252.000 embert tesz ki. Jól­lehet világos, hogy e nagyobb terhet a hadierő hozta, a bizottságban egy hang se keletkezett a hadierő le­szállítása érdekében, senki se hitte, hogy ma elérke­zett a hadierő leszállításának időpontja, a­ m­ai szer­vezetre nézve föltétlenül szükségesnek mondják a sta­bilitást. De milyen e stabilitás biztossági hányadosa ? A három év, mely Poroszországban létezett vagy a két év, mely most a német birodalomban létezik ? vagy az a tíz év, mely eddig nálunk létezett s ezentúl is létezzék? Nem tudja, előny-e a hadi szerkezetre néz­ve, ha bizonyos időtartamra van megállapítva. De azt mondják, hogy a kormányjavaslat elfogadása szükséges politikai viszonyoknál fogva. Szövetsé­gekre utalnak, azt mondják, hogy a Németországgal kötött szövetség követeli ezt. Ez ellenében utal ama szerencsétlen kooperáczióra, mely ellen a múlt évti­zedben a baloldal a legélénkebben harczolt s mely az osztrák történelemben a legszom­orubb események szerencsétlen előbbrnöke volt. Szónok ezután kifejti, hogy a honvédelmi mi­niszter a békelétszám megállapítása ellen a tanács­kozásoknál elvileg nem tett kifogást, de igen a szám­tét ellen; az előbbi 252,000 embernyi állomány elle­nében 22,000 emberrel való leszállítás inditványozta­­tik ; e 22,000 ember 3.036,000 frt megtakarítást esz­közöl, mely szám 22,000 ember munkaerejének érté­ke által még növekszik. Ezután szónok megczáfolja ama vádat, hogy, ha egyes csapategységek, századok és zászlóaljak leszállíttatnak, a politikai hatóságok zavarba jöhetnének csapatösszpontosításoknál pl. egészségügyi okokból, és tagadja, hogy indítványa a legénység oktatásának kárára lesz. Végül kéri a kormányt, állítsa szeme elé, men­­nyire mások a mai viszonyok, mint voltak 1868-ban. Az akkor és ma közti nagy különbség pedig abban áll, hogy a képviselőház akkor tudta, mire szavaz, ma pedig nem tudja. A kormány csak azt mondta, hogy változtatásokat fog tenni, de nem mondta, mily természetűek lesznek e változtatások. A hadsereg kérdését ő és elvtársai is a monarchia becsületkér­désének jelentik ki; távol állnak attól, hogy azt pártkérdéssé tegyék, nagyon jól tudják, hogy a hadse­regnek sértetlennek kell maradnia, takarékoskodni akarnak; de egyszersmind az a meggyőződésük, hogy ez által a hadsereg védereje semmi módon se kiseb­­bítetik. Kéri a kormányt, nézze át a kis különbséget, mely a többség és a kisebbség indítványa közt léte­zik és az egyezség érdekében egész Európa előtt fo­gadja el az indítványt. — Biztos forrásból értesül a »M—H«, hogy egy hatalmas külfölföldi pénzcsoport a Dunának Bécstől Galaczig leendő szabályozását tervezi. Elvül állította fel e pénzcsoport, hogy a sza­bályozás tervezetét saját közegeivel dolgoztatja ki és hajtatja végre; továbbá, hogy a szükséges költséget egészben maga fedezi. Összeköttetése s a rég érzett szükségnél fogva biztosan számít arra, hogy a párti államok a berlini kongresszuson hozott e részbeni ha­tározat foganatosításának útjába nem fognak komoly akadályokat gördíteni. Bánk magyarokra nézve legérdekesebb az, hogy e nagyszabású terv­ és költségvetésének elkészítése végett a vállalkozó külföldi pénzcsoport egyik ha­zánkfiához, M­i­h­a­l­i­k Sándorhoz fordult, kit euró­­pában a vízépítészeti téren első rangú, a Dunára és mellékfolyóira nézve pedig egyedüli tekintélynek tartanak. Mihalik a kitüntető megkeresést elfogadta és a szabályozási alaptervezetet hozzávető költségvetéssel együtt már elkészíté­s a pénzcsoport megbízottjának átnyújtá.­­ A talajjavítási és vízhasznosí­tási munkálatok terjedése érdekében tett intézke­déseiről a földmivelési miniszter egy emlékira­tot nyújtott be azon bizottságnak, mely az uj vizi utak építése és a vízhasznosítások tárgyában a közlekedési-, pénzügyi- és földmivelési minisztériumok küldötteiből alakíttatott. Az emlékirat fölemlíti, hogy a minisztérium a kultúrmérnöki intézményt állami közeg gyanánt kívánja szervezni és hatáskörét a törvényhozás által olyképen megállapítani, hogy a kultúrmérnök a maga kerületében ugyanazt a befolyást gyakorolhat­ná a nem hajózható, tehát első­sorban gazdasági vi­zeken, mint a kir. folyammérnöki hivatalok a nagyobb folyókon. A kultúrmérnöki intézmény lényeges ki­egészítő részét képezik a rétmesterek, előmun­­kások, felügyelők, kik a mérnök tervének foganatosí­tásánál felügyelnek, ezért a minisztérium elhatározta külön rétmesteri iskola felállítását, mely 1. évi deczember hóban nyílik meg első ízben Kassán. A harmadik és legalsóbb közeget az ügyes munkáscsoportok képezik, melyek úgyszólván ezen foglalatosságuk után keressék kenyerüket egész éven át. Miért is a kultúrmérnökök legközelebbi fel­adatát fogja képezni úgy az árokásásra, valamint az alagcsövezésre és öntözésre oly munkáscsoportokat szervezni az ország különböző részein, melyek az ilynemű munkálatokat szakmányban elvállalják. Hogy azonban e téren tetemes lendületet mu­tathassunk föl, arra nézve tagadhatatlan, hogy a gaz­daközönség nyomott pénz- és hitelviszonyai közepette olcsó kölcsönökre is reá­szorul, miért is a közgazdasági alapból már eddig is adott a miniszté­rium egyes községeknek csekélyebb összegeket, nem­különben alapcsős ajtókat, eszközöket stb. Mindez azonban elenyészőleg csekély ahhoz képest, a­mire szükség volna, miért is a törvényhozás feladatai közé fog tartozni, oly talajjavítási alapot teremteni, mely az ebbeli szükségleteknek legalább némileg megfelel. Az úgynevezett talajjavító j­á­r­a­d­é­k­­bankok felállítása jelenlegi viszonyaink között még nem ajánlható, mert még konszolidált pénzintézeteink papírjai is nagy áringadozásnak vannak alávetve és bizonyosnak tekinthető, hogy új papirosok a pénz­­piaczon nem volnának képesek oly árfolyamra ver­gődni, mi mellett a gazda azokat előn­nyel vehetné igényb­e. A­mitől végül igen sokat remélhetni a vízhasz­nosítások gyors elterjedésére — ez a vizi kódex megalkotása, melynek hiánya már jelenleg is sajno­san érezhető. Ennek kilátásba helyezett tárgyalásá­nál szándékozik a minisztérium mindazokat az elve­ket és eljárásokat érvényesíteni, miket az eddigi ta­pasztalatok alapján hazai viszonyaink között szüksé­gesnek lát. — A fővárosi Dunaszabályozás tár­gyában a közlekedési miniszter által mára összehí­vott vegyes bizottság a főváros’ A~ ~ uiunhabititat/ o/iituiv/cj humutiG, valamint a J­ÓZSGI műegyetem két tagjának és a kormány illető tisztvi­selőinek részvétele mellett Péchy miniszter elnöklete alatt ma megtartotta első tanácskozását. Rövid megnyitás után a miniszter a külföldi szakértők munkálatát jelzi, mint ezen tárgyalások ki­indulását és a feladatokat két részre osztja, min­denekelőtt ugyanis a netalán imminens veszély elhárí­tására kellene törekedni — és aztán volnának mind­azon tárgyak egész kiterjedésben felkarolandók, melyek a szabályozás befejezésére és igy a főváros megnyugtatására ezen munkálatban felemlittetnek. Erre Gerlóczy polgármester a főváros aggályait azon módon előadván, mint az a legutóbbi közgyűlés ha­tározatában kifejezést nyert és mint az a kormányel­nöknek holnap részletesen elő fog adatni, egyúttal hangsúlyozva, hogy a fővárosi küldöttek ama határo­zathoz szorosan ragaszkodni kénytelenek, mihez ké­pest ők a kormányt ez­úttal is arra kérik, hogy tessék :a) a szakértők munkálatának érvény szerez­b) hogy az e részbeni tárgyalások nyilvánosan történjenek; c) A kormány ezen fontos munkálatokba az ed­digieknél más műszaki tanácsadók által ingeráljon. Biztatja egyúttal a minisztert, hogy ez esetben a kor­mányt további intézkedéseiben a főváros feltétlenül támogatni kész. B. Podmaniczky: A főváros czélzatait tá­mogatván, az említett közgyűlési határozat keretén belül is üdvös sikert igér e tanácskozásokból. Mire elnöklő miniszter a legközelebbi teendőkre nézve egy mozgékonyabb, szűkebb körű, műszaki albizott­ság megválasztását hozza szóba, melynek konkrét javaslata jelen bizottság által majdan tárgyaltatnék. Hunfalvy helyesli ugyan e modus procedendit, de az albizottságnak mégis azon elv fölött kér dönt­vényt kiadni, hogy mivel a promontori ág a nagy víz levezetésére nem elegendő, ennélfogva a soroksári ág az árvíz és jégzajlás idejére megfelelő mérvben meg­­nyittassék. A miniszter ezt újból is az albizottságra biztatónak véli, de mégis discussió tárgyává teszi azon kérdést: vajon az értekezlet már most felis­meri-e a soroksári ág megnyitásának szükségét ? Az e fölött megindult eszmecsere alapján, melyben Egeri, Khendl, Zsigmondy, Hunfalvy és báró Pod­maniczky urak vettek részt, végre abban történt egy­értelmű megállapodás, hogy a megnyitásnak esetle­ges szüksége kizárva nem lévén, ennek megfigyelésé­vel s a megfelelő intézkedések időszerű javaslatba hozatalával az albizottság bizatik meg. Ebbe megválasztatott a kormány részéről: Bo­ros Frigyes kir. tanácsos és orsz. középitészeti fel­ügyelő és Zsák Hugó kir. főmérnök. A főváros részé­ről Zsigmondy és Heuffel urak. A fővárosi közmun­kák tanácsa részéről Wohlfart, és a műegyetem ré­széről Klimm tanár. És mivel a megye dunamenti részei szintén nagy mérvben érdekelték, ezen albi­zottságban, szükség esetén, a budapesti államépité­­szeti hivatal főnöke is részt veene. Végül határozatba ment, hogy a bizottságokban a sajtó folytonos és helyes tudósítása czéljából a la­pok néhány közös képviselője is jelen lehessen, hosszú ideig híjába, — végre sikerrel — igen, de milyen küzdelem után! S nem kell-e önkénytelenül a megkegyelmezett számű­zöttre gondolnunk, — midőn először látjuk megtenni a Bourbon-palota padsorait közel egy évtized óta.-------•­­ Az ily reflexiók után, megvallom, kissé min­dennapinak, közönségesnek találtam, jobban mondva, nem találtam eléggé ünnepélyesnek ezt az első jele­netet, melytől pedig a gondos rendezést, sőt a külső­ségek tekintetében nem épen republikánus modort sem lehet megtagadni. De talán épen ez az oka annak, hogy az első ülés többé-kevésbé színpadi benyomást hagyott, melyet Gambetta emelkedett megnyitó be­széde is csak alig-alig volt képes megmásítani — s mint ilyen — egy újra megkezdett czyklus első elő­adásának tetszhetik. Ez az első ülés egyébiránt minden zaj, minden zavar nélkül folyt le,­­ a­minek hírét bizonyára meg­vitte a távíró. Fél kettőkor, tehát egy félórával az ülés kezdete előtt, még egyátalában nem változott meg a Bourbon-palota előtti tér hangulata, — mely az élénkség híjával kissé elhagyottnak tetszik Páris más pontjaihoz képest — s hidegen hagy, mint a St. Germain városrész szalonjai, melyeknek közepén van. Kevéssel két óra előtt az előrobogó fogatok oda csábítottak néhány kiváncsi embert, kiknek szá­ma, mint az minden nagy városban történni szokott, mindegyre újabb kiváncsiakkal szaporodott — s igy, mire a félköralaku teremben megszólalt az elnöki csengő, — mintegy másfél ezer ember várt, nézett s nem látott és didergett a lépcsőzet vasrostélya előtt. De ez a tömeg, melyben a párisi zsebmetszők is kellő számmal képviselve lehettek,olyan nyugodt volt,mint­ha nem is tudná, hogy az ott túl a hídon a »Concor­­de«-tér, melyen a »nép« alig egy század előtt nagy­szerű tragédiát játszott-------: a forradalmat. A terem belseje éppen ily csendes és nyugodt. A képviselők nagy többsége kinn van a folyosókon. Csak midőn az elnök áthaladt a tisztelgő katona­őrség kettős sorai között, — összecsapott Makkjával s egy leereszkedő fejbólintással köszöntve az őrség két parancsnokát, — sietnek elő az ajtók függönyei mögül. Az ülés folyamában alig érdemel említést Haentjeus interpellácziója a földmivelési krízis tárgyában, melyre T­i­r­a­r­d kereskedelmi minisz­ter nyomban megfelelt. Annál nagyobb fontosságú a Gambetta megnyitó­ beszéde, (melynek teljes szövegét már közöltük. — Szerk.) gáltat, de annak gyártását a fennálló szeszadó intéz­­kedései lehetetlenné teszik, ezen ‘iparág­­ meghonosí­tása czéljából a szükséges kedvezmény egy törvény­­szakasz által lenne megadandó. 13. Az alsóbb rendű néposztálynál a túlságos mérvben elterjedt, — testi és szellemi kifejlődésre akadályozólag ható pálinkaivás korlátozása czéljá­ból a pálinkának mint italnak nagyobb adó alá véte­lével, a bornak kelendőség biztosítandó. Az emberi test szervezetére káros hatással lévő, az országban nagymérvben elterjedt forgács-eczet gyártás, mely olcsó előállítása miatt legfölőbb akadálya a boreczet fogyasztásának, törvényhozás útján, végleg beszüntetendő, vagy magasabb adó alá vétel által korlátozandó. A műbornak elterjedése, valamint a világhírű finomabb borainknak, vegyszerek (szesz, glycerin, mazsolaszőlő, fügekivonat, czukor) és egyéb alkatré­szek által eszközölt utánzása, mely a jóhiszemű ve­vőt tévútra vezeti, és a vidék termelőit tetemesen károsítja, a törvényhozás utján beszüntetendő. Az ez irányban eddig alkotott törvényjavaslatok közül a földm.-, ipar- és kereskedelmi minisztériumnak, 1878. évben a törvényhozáshoz benyújtott, közigaz­gatási elbánás alapjára fektetett törvényjavaslat mu­tatkozik legczélszerübbnek. 16. A­mennyiben pedig, a munkás szorgalom csak úgy alapíthatja meg az anyagi jólétet, ha az a szándékos kártételek ellen védelemben részesül, kívánatos, hogy az ország minden szőlővidékeinek viszonyait és igényeit magában felölelő »Hegy­rendőri törvény« alkottassák és ennek ellenőrzése, a kártételek megakadályozása czéljából, a hegyke­­rülőségek jelenlegi primitív állása helyett egy va­lóságos, rendőrileg fegyelmezett őrség fölállításával sza­bályoztassék és a fölött a hegyvidéki kerületek, illetőleg kapitányságok őrködnének. A kártékony phylloxera tovább terjedésének megakadályozása szempontjából, az 1877-ik év aug. havában Lausanneban tartott nemzetközi kongresszus által megalkotott óvintézkedések mielőbb törvényho­zás útján lennének érvényre emelendők. 18. A­mennyiben az egyes szőlőbirtokosok anyagi megrontása nélkül ezen pusztító rovar terje­désének megakadályozására szükséges kiadások vise­lését meg nem bírják, czélszerünek mutatkoznék egy phylloxera-alapnak létesítése. II. A bortermelők és kereskedőknek feladatai: Támogatni, az országos pincze-egyesület mielőbbi felállítását nemkülönben a vidéki pinczeegyesületek alakítását eszközölni. Szüretelési szövetkezetekké alakulni és az ily képen termelt borokat egyes pincze­mesterek közvetítésével kezeltetni. A kísérleti vegyé­­szi állomás által a talaj minősége és szőlő fekvéséhez a legalkalmasabbnak bizonyult fajok mivelésére gon­dot fordítani, szőlő iskolákat alakítani és kiváló terjesztésben körvonalazott szüretelés, borkezelés rendszeresen foganatositandók. A sepsi­sztgyörgyi „ázsiai állapotok.“ *) A budapesti lapok, azok között a »Pester Lloyd«, a »Magyarország« és »Egyetértés« a fenn­­tebbi czimen közleményeket hoztak S.­Szentgyörgy­­ről, melyeken, mig egyfelől a tájékozatlansággal pá­rosult ferdítés látszik meg, másfelől nagyon is magu­kon hordják azok az ellenzékies (politikai) szellemet. Minthogy ez ügyet, mely sokkal csekélyebb jelentő­ségű volna különben, politikai szós­szal tálalták fel a megnevezett lapok, hogy félreértésekre ne adjon al­kalmat hallgatásom, elmondom a tényállást azok szá­mára, kiket az ügy érdekel a maga egyszerű valósá­ Nézetek borászatunk érdekében. Miklós Gyula kormánybiztos most tette közzé borászatunk érdekében tett kutatásai eredményét egy terjedelmes emlékiratban, melynek velejét a követ­kező pontokba foglalta össze: 1. A törvényhozás és kormány feladatai :­­ A m--------­niszterium költségvetésében a szőlészet és borászat fejlesztésére szükséges költség fedezésére évenkint 150,900 frt e tárcza rendelkezésére bocsátandó. 2. Közoktatási törvényeinknek megfelelve, va­lamennyi népiskolában a közgazdászat elemei gya­korlati előadások által volnának ismertetendők, fel­ébresztvén a nemzedékben ez által a hiányzó ér­zést a gyümölcsfa és szőlőtenyésztés és művelés iránt, hogy ez által többé-kevésbé értelmes munkáso­kat nyerhessünk. 3. Lehetőleg minden borvidék számára az eddig már létező alsórendü földmives iskolák felállításával, a földmivelés, gyümölcstenyésztés és szőlőművelés ágazatainak gyakorlati vezetése és kezelésében hiányt szenvedő birtokos osztály támogatására, gazdákat, illetőleg vinczelléreket neveltetni, — és oda hatni, hogy a kézimunkára ép és alkalmas egyénekkel az iskolák el legyenek látva. 4. Egy országos vegyészeti kísérleti állomás felállításával, megadni a módot a termelőnek, hogy a tudomány vívmányai alapján kezelhesse szőlé­­szetét. 5. A szeszes italok részére felállítandó tőzsde által élénkíteni a kereskedést és rövid uton elintéztetni mindazon kötésekből származott kereskedelmi kérdé­seket, melyeknek lebony­olítása eddig oly hosszú időt igényelt. 6. A kormány kebelében egy szőlészeti és borá­szati szakosztály, melynek feladata lenne, minden a bortermelés érdekében teendő intézkedések kezdemé­nyezése és végrehajtása — felállítandó a szükséges személyzettel, — addig míg az egész szervezet ke­resztül nem vitetik egy mozgó kormánybiztossal az élén, kinek fő teendője volna az összes hazai hatósá­gokkal, egyletekkel és a bortermelőkkel folyton érint­kezésben lenni, a borvidékeken megjelenve, czélszerű tanácsai által az illetőket támogatni, a külkereskedés élénkítésére közrehatni. A vegyészeti kísérleti állo­mással, a tőzsdével, az országos és vidéki pincze-egy­­letekkel hivatalos érintkezésben lenni, az intézeteket megtekinteni, az észlelt tényekről a miniszternek je­lentést tenni, a tapasztalt hiányokat eltávolítani, ille­tőleg czélszerű intézkedésekkel pótolni. Az országos pincze-egyesület kellő ellenőrzése czéljából, az igazgatótanács és felügyelő bizottság­ban biztosítandó a kormány befolyása, így lehet­vén ezen intézmény működését a kormánynak ellen­őrizni. 7. A kormány részéről bizonyos számú vándor­tanárok, valamint vidéki pinczemesterek lennének alkalmazandók. 8. Az országos pinczeegyesület költségeinek fe­dezésére feljogosítandó a kormány évenkint egy bi­zonyos összeg utalványozására. A külvámok lehető leszállítása és a szállítási díjak megkönnyítésére a törvényhozás és kormány együttes intézkedésén kívül kívánatos. 9. A borvidékeknek hegyvidéki kerületekre, kapitányságokra leendő beosztása. Ezen kerületi hi­vatalok lévén hivatva a szőlészet, borászat helyi ér­dekeinek megfigyelése mellett, a rendőri bíráskodás, a hegyrendőrségek fölötti őrködés és egyéb közgaz­dasági ügyek kezelése és vezetésénél, a kormánybiz­tossal, illetőleg a minisztérium megfelelő szakosztá­lyával folytonos érintkezésben lenni. 10. Az országos pincze-egylet részére Buda­pestre szállítandó borok transitó kedvezményben lennének részesitendők. 11. A bormérés és kereskedésnek nagy hát­rányára szolgáló regale a törvényhozás utján sza­bályozandó. 12. Miután a magyar borok túlnyomó ré­sze a cognac-gyártásra igen alkalmas anyagot szol­gáltat.* Bauer Károly, egy budapesti posztó-árus a »Két sas« utczából f. hó 8-án S.-Szentgyörgyre érkezett, mivel Jancsó Albert helybeli csődöt jelentett szabó­mesterrel üzleti összeköttetésben állott. Bauer, a ki a csődtömegből le akarta a tejfölt szedni, K.Á. ügy­véd-segéddel Jancsóhoz ment s egész napi fáradságát arra irányozta, hogy valami úton-módon léphessen egyezségre Jancsóval. Ígérvén neki fűt-fát, a többek közt 75 százalékot is el akart fogadni tőle, kijelent­vén, hogy majd a többi hitelezőket ő rá fogja bírni 20 százalékos kiegyezésre. Természetesen akkor ma­ga is 20 százalékkal szerepelt volna nyilvánosan. Jancsó Albert nem akart ilyen áron békességet kötni, egyiket a másikért megröviditni. Mi volt tehát természetesebb, mint hogy Bauer úr e miatt dühbe jött s délután a czukrászatban nyilvánosan fenyege­­tődzött és menyre-földre esküdözött, hogy Kézdi- Vásárhelyről lehozza a kir. ügyészt és Jancsót elzá­ratja. Hangos hahota kisérte Bauer kifakadásait, mert nem hitte senki, hogy a törvény védelme alatt álló szabad honpolgárt, mielőtt a csődügyben a vizs­gálat lejárna, le lehessen tartóztatni. Csakhogy »tud­ja Pál, mit kaszál«, és K. A. ügyvédsegéddel addig tanácskoztak, mig végre a legjobb módot találták meg arra ne­­ve, hogy Bauer ur fenyegetéseit bevált­hassa. Van ugyanis Bauernek egy nyomtatott láto­gató jegye, melyen ő »Bitter von« és a F. J. rend tu­lajdonosának tűnik fel. »Ignotus fallit« gondolá ma­gában K. A. ur; menjen fel vele Kézdi-Vásár­helyre s próbáljon a névjegygyel szerencsét. Az ige testté lett. Bauer ur felutazott K.-Vásárhelyre s B. J. kir. ügyész úrral le is jött Sepsi-Szentgyörgyre. Az után szórakoztatásul elbeszélte Bauer B. J. ügyész urnak, hogy ő Pauler igazságügyminiszternek lelki-testi jó barátja, hogy közel rokoni X. viszony fűzi Csemeghy­­hez, hogy ő ilyen, meg amolyan nagytekintélyű ur« stb. A kir. ügyész hitt neki. Az, a­ki Paulerrel jó barátságban van, talán mégis megérdemli, hogy te­gyünk érte valamit. Délután 5 órakor az ügyész be­záratta Jancsót. Majd B. J. alügyész kérdeztetvén eljárása indokai felől, maga is önérzetesen vallotta be, hogy egy Pauler és Csemeghy barátja előtt szigort kellett alkalmaznia, így állván a dolgok, midőn a személyes sza­badságot ily törvénytelen és alkotmányos jogainkkal meg nem egyező módon láttam megtámadtatva, szót emeltem. Igyekeztem fölvilágosítani a kir. ügyészt eljárása helytelensége felől: süket füleknek beszél­tem ! Igyekeztem Bauer urat meggyőzni, hogy 75 százalékos követelése, a többi hitelezők hátrányára zsarolás , rá sem hederitett. Este, mikor a Pál István vendéglőjében Bauer diadalmasan ragyogó arczczal jelentette, hogy hazai *­ Tárgyhalmaz miatt késett.

Next