A Hon, 1880. január (18. évfolyam, 1-27. szám)
1880-01-29 / 25. szám
25. szám. 18-ik évi folyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1880. Csütörtök, január 29. Szerkeszténi Iroda« Barátok tere, Athenaeum-spatat. A lap szellemi részét illető minden közlamjeg & szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad,tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivaatba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP Kiaddóhivatal: Sarátok-tera, Athersaeum-épület földszsnt. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra....................................................... 2frt 3 hónapra ........................... 6» 6 hónapra ..... ....................... ,13. Az esti kiadás postai különküldéséért felül« fizetés negyedévenkint................................. » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás a a 2*r XVIII. évi folyamára. Előfizetési Árak : Fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre . . . . 6 » Egy hónapra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. fIÜTAz előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, január 28. A »nagy« zendülési vita tehát a másodszori elnapolás és nekikészülés után, mai napon a tisztelt ház közderültsége mellett befejeztetett : holnap csak a zárszónokok obligát beszédei s azután a szavazás következnek. Soha az ellenzék részéről unalmasabb, érdektelenebb muszájbeszédek nem tartottak, mint ez alkalommal, még Apponyi beszédét is lehúzta — nem annyira a coburnus, mint a »kalucsni«. Egyik beszéd a másiknak ellentmondott, az egyik szónok a kormány előleges beavatkozásának elmulasztását, a másik az utólagos beavatkozást rosszalta, de magát a dicsőségteljes aktust mind valamennyi kárhoztatta, elitélte, a keresztapaságot mind valamennyi megtagadta. Csak Szalay Imre kisértette meg rehabilitálni a maga par compagnie csinált contre coeur pulstsát azzal, hogy analógiát keresett számára az 1872-ki demonstráczióban. Ez az okoskodás van ám csak még tele f u c hs i n n a 1. Ha neki fáklyászene, meg lámpás öszszetörés, névszerint megnevezett küldöttségek összesereglése, meg utczasuhanczok sokasága; »éljen Kossuth!« kiáltás, meg »le a frakkos bandával!« mindegy, akkor nem veszünk többet a borából. Hiszen krumpliczukor, Spiritus, borkő, mustárliszt, mályvafesték szintén bor , de igya meg, aki csinálta! Vártuk és készen voltunk a visszatorlásra, hogy valaki az ellenzéki szónokok közül variálja-e ezt a themát, hogy ennek az utczai hecrctnek nagy politikai alapja az az iszonyú korrupczió volt, amire Mocsáry alludált a határozati javaslata benyújtásakor, de ezúttal ezt csak mind úgy per tangentem érintgették. Apponyi épen nem hozta fel s ez által valamennyi ellenzéki párt valamennyi hirlapíróját izgalom nélkül megtagadta. Csak Hoffman Pál örökített meg egy szép curiosumot, ami érdemes, hogy egy napig ki legyen téve a közbámulatra. Nem az az állítása, hogy mivel az országban nyomor van, annálfogva elégedetlenség van; tehát a képviselőház többsége, mely a kormány politikájával meg van elégedve, nem képviseli az ország többségét; ámbár az is elég szép parlamentáris furcsaság, mert e szerint mindig a kisebbségnek kellene kormányozni a parlamentben és pedig a legszélsőbb baloldalnak, mert az van legkevésbé megelégedve, és ekkép annak a pártnak, amelyik kormányzani akar, valóságos Verlaufparthiet kellene játszani a választásoknál; — mint inkább az okoskodásának a zárszavai; — amik ide vezetnek: »miután az ország több vidékén oly nagy a nyomor, hogy az emberek éhen halnak, teháttalán az következik, hogy vegyük elé rögtön az inségi törvényjavaslatokat? — nem a hanem tehát adjunk megrovást a budapesti zendülést elfojtó és el nem fojtó hatóságoknak.« — Jó szerencse, hogy a Hoffman nem a logikát tanítja az egyetemen. A „HON“ TÁRCZÁJA. A kik kétszer halnak meg. Regény. Irta : Jókai Mór. Első rész: A „Tegnap.“ (17. Folytatás.) _ Na és látod, a nép nyitva találta palotánkat, minden cselédünk szétfutott: háznagyunk még a kulcsot is benne feledte a pénztárban. S a nép öröket állított a kapuk elé , hogy ki ne rabolhasson bennünket valaki. Emlékszel arra az óriásra, abban a kormos blúzban, a ki ott állt a pénztárunk előtt, mikor harmad nap vissza tértünk, — a császár neve napja volt épen, a nép a »Gott erhaltét« énekelte a barrikádokról, az óriás azt mondta neked: »itt van a pénztára gróf úr, veszszek el, ha egy huszas hiányzik is belőle !« Te egy marék aranynyal akartad jutalmazni; nem fogadta el: arra kért, hogy adj neki egy pohár bort, mert tegnap óta nem ivott.« — De a későbbi lázadás, arról te nem is tudsz, az épen a birtok ellen volt támasztva, mikor a proletárok vitriolba mártott szuronyokkal küzdöttek. — S nem maga a polgárőrség verte-e őket le ? — Bizony nem is a katonság ám. Az volt a legrettenetesebb, hogy a katonában nem lehetett már bizni. Mikor a »verestoronynál« építették a torlaszt, a köveket a katonák lábai alól húzták ki. S a gránátos lábhoz eresztett fegyverrel nézte azt és egyet lépett hátra.. — Én nem tudtam félni egész az utolsó napig soha, szólt Pálma, épen egy repülő galambnak adva alakot ujjai hegyével. Nekem az mulatság volt. A bálokban szalagokat kötöztünk az urak karjaira, egyszer fehéret, másszor meg pirosat. — Az volt a forradalom kezdete. — A Karlszínházban fóráztattuk a »Bempostes Haupt« chariváriját. — Az volt a folytatása. A charivári a színpadról az utczára vonult ki, s lett belőle egy infernalis chorus, egy macska boszorkányszombat! — Hát mi is kaptunk belőle, s nagyszerű volt. Engem mulattatott. Szólt Pálma, s összegyűrve a galambot, macskát kezdett belőle idomítani. Nagyon sok tréfát találtam a bécsi forradalomban. Mikor az elfogott spiczliket, a kutyafogó szekérben szállították végig a városon, mikor a fehér galambok repkedtek a nagy fáklyászene lángfénye között, mikor a csemegepiacz királyát detronizálták; — aztán a prédikáló kofákat s az átöltözött ligurianusokat, meg Nestroyt és Scholzot, mint vártán álló nemzetőröket a hídfőnél ; az utczán kivonacozó magyar jurátusokat, ahogy csárdást tánczoltak a rakott tűz mellett, a czigány húzta nekik, mi meg kinyitott ablaknál zongoráztuk utána! Én az utolsó napig azt hittem, hogy ez az egész csak egy érdekfeszítő színdarab, s nem jutott eszembe, hogy féljek. Ferencz azt gondolta magában, hogy hiszen amit ezek ketten itt beszélnek, az mind igaz, csak hogy nem a maga helyén használják az igazat. Ez természetesen még nem hazugság. Csak elleplezése a valónak egy avatatlan előtt. S ehhez mindenkinek joga van. A Temetvényiek nem tartoznak azt kizárni a járásuk szolgabirója előtt, hogy mi oka lehetett annak, hogy ők még akkor is ott maradtak a forradalmi Bécsben, a mikor már minden más magyar aristocrata család menekült onnan szerteszét, a merre látott; a mikor már Ferdinand grófnak minden befolyása megszűnt az új korszak új rendőreinél, a mikor senki sem kért tőle többé tanácsot, sőt mikor már az udvar is eltávozott onnan. Az apa azt mondta, hogy »azért nem jöttünk el, mert féltünk, a leánya azt, hogy »azért maradtunk ott, mert nem féltünk.« S mind a kettőben volt igaz , hanem az igazi igaz mégis más volt. És ennek is végére járt Illavay. Természetében volt már az inquirálás. Megtudta, hogy volt Bécsben egy feudális liga, mely az országgyűlésen törekedett megakadályozni a jobbágyi szolgálat eltörlését Ausztriában. Ez ott nem ment olyan könnyen, mint Pesten, ahol elég volt egy csoport diáknak felolvasni, hogy »mit kíván a magyar nemzet?« — kívánja a jobbágyság eltörlését i s arra a nemesekből álló országgyűlés rögtön azt felelte egyhangúlag: »legyen meg!« Egy kérdőjelre, egy felkiáltó jel. Az osztrák félnél sok comma, pausa, parenthezis és különösen sok macskaköröm (»«) jött még e kettő közé. A bécsi »constituante«-ban e fölött nagy hadjárat folyt le. Voltak szabadelvű képviselők, akik azt vitatták, hogy fel kell szabadítani a jobbágyot s aztán a váltságot fizesse az ország, — ezzel ellentétben a feudális képviselők abban erősködtek, hogy ha megakarja magát váltani a paraszt, fizesse az úrbérváltságot a maga tarisznyájából. Voltak aztán paraszt képviselők, a kik meg abban a hitben lélekzettek, hogy fel kell ugyan szabadítani a jobbágyságot az úri hatalom alól; de azért ne fizessen váltságot senki. — Ferdinánd grófnak Morvában is nagy birtokai voltak az anyja után , s Bécsben ottmaradásának a titka az volt, hogy a Constituante lrak e fölötti harczát igyekezett kedvezően eldönteni. Rá nézve ez a megmaradás kérdése volt. — Sok ember azért bátor a veszélyben, mert egy még nagyobb veszély nem engedi a kisebbtől félni. — És azután megbukott az egész parlamenti taktika. A legegyügyübb módon bukott meg. — A parasztképviselőket igyekezett mind a két fél megnyerni. S a parasztnak nagyon sok esze van; kivált, mikor teszi magát, hogy nincs. Ezek morvák, csehek, ruthének, illyrek voltak; azt mondták, hogy ők együgyü tét emberek, nem is értik, miről van szó? Dehogy nem értették! Csak ők tudták, hogy mi a parlamentarizmus? Eligérkeztek mind a két félnek. Mikor aztán szavazásra került a hosszú vita tárgya, az első szakasznál, vájjon fölszabadíttassák-e a jobbágyság , a feudálisok, a földesurak, az apáturak, az aranysarkantyús vitézek megrémülve látták, hogy az ő keresztes vitézeik , a parasztképviselők, mind egy szálig átszöknek a háromszin-szalagosok táborába s megszavazták a fölszabadítást. Lett a szabadelvűek táborában nagy öröm! Akkor azután jött nyomban a második szakasz. Fizessen-e ezért az ország kárpótlást a földesuraknak? A feudálisok persze ellene szavaztak, mert ők a jobbágygyal akarták fizettetni, de nem az ő ellenindítványuk került szavazás alá, hanem a szabadelvűeké. Akkor meg a strucztollas párt látta elijedten, hogy az egész szövetséges paraszthad átmegy a konzervativokhez s akkor meg ők buknak meg. Mikor meg aztán a feudálisok elleninditványa került szavazás alá, akkor a parasztkövetek eltűntek a teremből s a ház nem volt határozatképes. Akkor aztán a liberálisok és a feudálisok bámultak egymás szeme közé. Most aztán se pénz, se posztó! Nem igy akarták ők azt. S ezzel az osztrák nemességnek a fejére volt döntve a ház. Voltak, a kik ezen segíteni akartak s aztán játszottak a tűzzel. S mikor aztán lángba volt borulva minden, akkor menekültek onnan, másra hagyva az oltást. Ez volt Ferdinánd gróf curriculum vitae-ja. Ferdinánd gróf nem is képzelte azt, hogy ez a nagyfejű ezt kitalálhassa. De hiszen csak azért találta az azt is ki, hogy ő rajta segítsen. (Folytatása következik.) Mi csak meg vagyunk elégedve azzal a ténynyel, hogy ily birlapi harczidő után az ellenzéki pártok egyike sem tartotta opportunusnak a szabadelvű pártot és az egyes demoralisatió eseteit solidaritásba hozni. Eiz a piszok szégyenletes dolog, de még szégyenlendőbb munka a talált piszkot szétkenni akár az egész nemzetre, akár egy tisztességes pártra. Csak egy szónok beszélt a corruptióról tüzetesebben, az is a kormánypárt részéről, Isóczy Győző, aki ismeretes eszmejárásánál fogva, ezt nagyrészben a zsidóknak és az újságíróknak tulajdonító, nagy jukunditására a tisztelt háznak s nagy orsintorgatására a tisztelt hírlapírói karzatnak. Nem jól formulázta a dolgot, így áll az: ha a corruptio mellett meggazdagodik valaki, akkor az ellenzékről senki sem szól fel ellene, legyen" ő zsidó, vagy keresztyén ; csak akkor fordul ellene minden ember, ha a corruptio mellett megbukott. Az erkölcstelenséget csak a tönkrejutottnál ostorozzák meg, csak arra gázolnak rá, aki már a földön fekszik. S ebben van az idők tanulsága. No de hát a világdöntő nagy országos ügy, a belügyminiszternek mai nap különösen jól sikerült parentatiói, s a tisztelt ház kaczagási ensembléja mellett mai nap nyugalomra tétetett, következik még holnap a három javaslattevő búcsúztatója s azután el lesz temetve. De hát már most azt kérdezzük, hogy azért, hogy a tisztelt háznak egy ilyen derült, vidám napja legyen, mi szükség volt a szegény Verhovayt, meg Schwarcz jogászt és a comfortable-kocsist keresztül lövetni ? — Szóval , mire való volt az egész hete ? Mert, hogy az ellenzéknek sem a házban, sem azonkívül nem használt, annyi bizonyos. — Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 29-ikén, csütörtökön este 6 órakor értekezletet tart. — Grünwald Béla képviselő, mint értesülünk, pártunkból kilépett, mert pártunk nem vette azonnal tárgyalás alá, illetőleg nem tett kötelező ígéretet azon indítványára, melyet tegnap, a közigazgatás reformja végett a párt értekezletén tett. Olvassa el bárki azt a határozati javaslatot, annak nagy horderejét, sok részletét és ítélje meg, lehete-e arról bármely pártnak azonnal véleményt mondani vagy tárgyalás alapjául azt elfogadni ? Azt hiszszük, hogy nem. És meg is lehet ezt próbálni. Szólítsa fel Grünwald az ellenzéki töredékek bármelyikét, terjeszsze eléje ugyanezt a határozati javaslatot; kérje felette a határozatot, meg fog győződni, hogy rá nem állanak. Aki tehát ily okból lép ki pártunkból, az nem az aktuális politika embere, azt az ellenzéki fraciók megjubilálhatják kilépéséért, de magukénak absolute nem mondhatják. Ez a tényállás és ebből igen könnyen levonhatja kiki magának a következtetést is. Sajnáljuk Grünwald czéltalán elhamarkodását, de ily módon kilépését megakadályozni nem lehete. — A nyelvkérdés az osztrák költségvetési bizottságban. Az osztrák költségvetési bizottság tegnapi ülésében két jellemző epizód folyt le. Kracs képviselő úgy találta, hogy Dalmáczia igazságszolgáltatásában az olasz nyelv, a minoritás nyelve szerfelett uralkodik. Követte őt a 11a, ki, megbeszélvén Bukovina igazságügyi viszonyait, panaszkodott a Lembergtől való függés felett és hogy a bukovinai törvényszéki hivatalnoktól azt követelik, hogy a román, ruthén, lengyel és német nyelvet teljesen bírja. Azután jött Giovanelli báró, ki tűrhetetlennek jelentette ki, hogy tisztán német kerületekben, p. az alsó Innvölgyben olasz beadványok olaszul intéztessenek el. Dr. Bosniak a felett panaszkodott, hogy a szlovén nyelv háttérbe szoríttatik. S tremayr igazságügyminiszter annak a kijelentésével iparkodott magát az ügyből kivonni, hogy az egyenjogúság elve rendszeresen az által vétetik számba, hogy beadványok a létező honi nyelvek mindegyikében elfogadtatnak és a beadvány nyelvén intéztetnek el, hogy a végtárgyalások mindig a vádlott nyelvén folynak stb.; de az a követelés, hogy a törvényszéki hatóságok a belközlekedésben is minden nyelven hivataloskodjanak, szertelen következtetésekre vezetne. Az igazságügyminiszter e nyilatkozata által a már bezárt vita ismét megnyittatott és először is Zellhammer használta fel. Ingerült hangon kijelentette, hogy a miniszter nyilatkozatai az egyenjogúság megsértése. Cseh- és Morvaországban a német nyelv ezáltal uralkodóvá tétetik, a szláv többség nyelve alárendelt törzsnyelvévé degradáltatott, hiszi és reméli, hogy Stremayr nézete nem a mostani kormányé. Az alkotmánypárti képviselők ez alatt az egész tárgyalás alatt teljesen passzív magatartást követtek. A másik epizód is jellemző volt. Az »Igazsági szolgáltatás a koronatartományokban 16.700,000 frt« fejezetnél Lienbacher előadó — 16.699,000 frt engedélyezését indítványozta, tehát teljes — 1000 frt törlését. Ez nem tetszett Clam-Martinitz grófnak, mire Lienbacher az 1000 frt törlés helyett 5000 frt törlését ajánlotta s ezt el is határozták. — A külügyi vita az osztrák delegáczióban tegnap simán folyt le. A szónoklatok közül kiválik Hübner báró beszéde úgy magvas tartalma, mint tendentiája által. Alapeszméivel egyetértünk, különösen abban, hogy örömmel üdvözli a német-osztrák-magyar »entente cordiale«-t, más tekintetben elismerő ugyan a két hatalom vezérlő államférfiainak érdemeit és fáradozásait, melyek e követség létrejöttét elősegítették, de különös súlyt helyezett a két állam rokon népeinek sympathiáira is, melyek e szövetségnek a tartósság garancziáit nyújtják. Ezt a pontot igen szorgalmasan ventillálja és czélzatosan használja fel a franczia sajtó. A »Journal des Débats« s legutóbb a »Temps« oly irányú czikkeket közöltek, melyek legnagyobb mértékben gyanúsítják az osztrák német elemet s azt mit Hübner báró természetes rokonszenvnek mond, a franczia sajtó oda magyarázza, hogy Ausztria német elemei nagyon is Németország felé kacsintanak s a »J. d. Débats« egész megütközéssel említi azt, hogy Bismarck herczeget a bécsiek mily ovácziókkal fogadták. A »Temps« meg e tekintetben monarchiánk politikai »evolutiójáról« szólva, még messzebb megy s azt mondja, hogy Németország mindinkább K e- 1 e t re tolja a monarchiát azért, hogy nyűgat felől annál gyöngébb legyen. De hát a franczia sajtónak ilyen irányú expektorácziói igen könnyen érthetők. Bizonyos, hogy nem jó szemmel nézik a két közép-európai hatalom meghitt viszonyát s minden lehetőt fölhasználnak, — de bizton hiszszük, siker nélkül — e viszony gyanúsítására s lehető lazítására. Mi részünkről azt hiszszük, hogy Ausztriában a Schönerer-féle emberek igen kevesen vannak, s az osztrák németek öröme a német-osztrák-magyar szövetség fölött annyival természetesebb és érthetőbb, mert mi magyarok is, kiket pedig a franczia lapok nem sorolhatnak a német fajhoz, örültünk s örülünk annak. Hübner báró hangsúlyozá beszédében az Oroszországhoz való jó viszonyok szükségességét is, mit a külügyér »legfontosabb feladatai« közé sorozott. Hogy azonban meddig mehetnek e jó viszonyok s minő természetűek lehetnek azok, meglátszik beszédének azon tételéből, melyben mondja, hogy a »monarchia érdekei nem engedik meg, hogy a Balkán félsziget közvetlenül, vagy közvetve egy harmadik nagyhatalom sphaerájába essék.« Ennek különös hangsúlyozása és kiemelése mellett aztán bátran beszélhetünk az »Oroszországgal való jó viszonyról.« Ilyen értelemben mi is elfogadjuk azt. A törvényhozó testülethez közelebbről egy törvényjavaslat fog az 1878. évi XXV. t. sz. 82. §-a 3. kikezdésének módosítása iránt benyujtatni, melynek értelmében az osztrák-magyar banknak megengedtetik, hogy jegyeit most ez imer nélkül nyomathassa. Az idézett szakasz abbeli intézkedése, hogy a jegyek egyik felén német, másik felén pedig magyar szövegnek kell állania, továbbra is érvényben marad. Mihelyt ejavaslat el lesz intézve, az állami jegyek és a bankjegyek alakjának megfelelően újra fognak nyomatni. A somogyi küldöttség. Somogy megyéből, Karád mezőváros vidékéről ma egy 14 tagból álló küldöttség tisztelgett az igazságügyminiszternél. Karád mezővárosa és vidéke a tahiy bíróságot Karádra áthelyeztetni és az áthelyezett bíróságot az egész területre telekkönyvi joggal felruházni kéri. E kérelem rövid indokolása után átadta a kérvényt Pauler igazságügyminiszternek, aki kijelenté a küldöttségnek, hogy a telekkönyv megadása ellen semmi kifogása sincs, amennyiben azt a viszonyok is igazolnák és csak a felmerülendő költségek viselésére nézve óhajtaná a községek nyilatkozatát ismerni. A járásbíróság székhelyének megváltoztatására nézve kijelenti, hogy a törvényszékek és járásbíróságok székhelyeinek végmegállapítását c célzó javaslatot még ez ülésszakban, de legkésőbb a jövő őszszel szándékozik a háznak benyújtani s ekkor a megyék , illetve törvényszékek meghallgatása után a gyakorlatban eddig helytelennek bizonyult beosztások és elhelyezések mindenesetre meg fognak változni. A küldöttség a legjobb reményekkel távozott el a minisztertől. A lánczhajózásról szóló törvényjavaslat, mint a közlekedési miniszter ma a pénzügyi bizottságban kijelentette, készen van, s nemsokára a képviselőház elé terjesztetik. A képviselőház mentelmi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében két mentelmi ügyet tárgyalt, az első Nagy Györgyé, ki bírói zártöréssel vádoltatik. A bizottság abban állapodott meg, hogy a mentelmi jog felfüggesztését fogja javaslatba hozni. A második Odeschalchi Arthur hg. mentelmi ügye, ki rágalmazással vádoltatik. A bizottság ez utóbbi ügyben az ítélethozatalt bizonyos adatok beérkeztéig felfüggesztette. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. u. 6 órakor tartott ülésében, melyen a kormány részéről Péchy Tamás miniszter, Hyeronimy államtitkár, Tolnay Lajos vasúti főigazgató voltak jelen, folytatta a közmunka és közlekedési minisztérium költségvetését. Az államépítészeti hivatalok czime alatt kiadásokra 429.200 frt, bevételekre 37.287 frt. A kőutak fentartása és építésénél kiadásokra 2.956.445 frt, bevételekre 9950 frt szavaztatott meg. Viziutak fentartására és építésére előirányzott tételek tárgyalásánál Kautz Gyula kérdést intéz a miniszterhez a Rába szabályozási ügyre nézve, s felkéri arra, hogy ezen már több évek óta függőben levő rendkívül bonyodalmas s mint vélt helytelen irányba terelt ügy állása iránt némi felvilágosítást adjon, annál inkább, minthogy a dolog valóban országos érdekű és hazánk egy jelentékeny vidékét legközelebbről érinti, s mert szóló attól tart, hogy ha rövid idő alatt erélyes elhatározás nem történik, esetleg Győr városa és vidéke árvízi catastropha áldozatává válhatik. Péchy miniszter válaszolja, hogy a Rába szabályozása ügyének bonyodalmait a szabályozási czélra alakult társulat belső viszálya és egyenetlenkedése okozza ; a Rába felsőbb vidékén történt szabályozások, malomkivágások stb. az illető vidékeknek előnyére voltak, de az alsóbb fekvésű vidékeket, név szerint Győrt és vidékét aggodalomba ették. A kormány, tekintettel ezekre, kb. biztos kiküldését tartotta szükségesnek, az ügy tisztába hozatala azonban nem sikerült s nincs kilátás arra, hogy a szabályozás 12 millióra előirányzott költségét az érdekeltség hajlandó lenne magára venni. Biztosítja egyébiránt a miniszter a fölszólalót, hogy Győr aggodalmainak eloszlatására a szükséges intézkedések megtételéről gondoskodni fog. Ezután viziutak czimére megszavaztatott kiadásra 780.726 frt, bevételekre 10.473 frt. E czimnél felolvastatott Somogy megye közönségének két kérvénye, melyek közül egyikben kéri, hogy Tóthfalunál a Dráván átmetszés eszközöltessék, a másodikban pedig azt, hogy a Drávának Barcsnál áthidalására szükséges kölcsön jóváhagyassék. A bizottság kijelenti, hogy az első kérvénynek elég van téve, mert a sürgős munkák rovata alatt az átmetszésre szükségelt 20.000 frt is benne van; a másikra nézve pedig tudomásul vette a miniszter azon felvilágosítását, hogy a tárgyalás befejezéséhez közeledik s ekkor fog ez ügyben a végintézkedés megtételni. Műszaki egyének kiképzésére és utazási ösztöndíjakra 3000 frt. Nyugdíjakra 130.000 frt az előirányzat szerint megszavaztatott. A beruházások czime alatt az előirányzott 435.992 frtból kitöröltetik a b) pont alattemlített 350.000 frt, mely a Budapesttől Ercsiig terjedő Dunaszabályozásra van előirányozva, mely iránt külön előterjesztés fog benyujtatni. Ez által az előirányzott 3.019.960 frt leszállittatott 2.669.960 frtra. A magyar kir. államvasutak rovatánál bevételre...................................... 11.157,600 frt kiadásra.......................................... 7.705.575 » beruházásokra.................................. 346.000 » új építkezésekre............................. 500.000 » végül az állami gépgyár rovatánál kiadásra........................................... 800.000 » bevételre........................................... 900.000 szavaztatott meg. A diósgyőri vasgyár költségvetésének tárgyalását a bizottság a jövő ülésre halasztotta, melyet a pénzügyi tárca költségvetésével együtt fog tárgyalni. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése jan. 28-án. Baross Gábor az esti lapunkban közöltek után vádolja az ellenzéket, hogy a házban általa meghonosított szenvedélyes hang átment sajtójába, amely bizonyos irányban a parlament befolyása alatt áll. És hová jutna a sajtó ? Ugyan kérdem — így folytatja beszédét — nem jutottunk-e oda, épen azon hangnál fogva, hogy a közönség előtt ma már semminek és senkinek nincs tekintélye. És itt, t. hát, Kossuthnak egy mondása jut eszembe. (Halljuk !) Bem valakinek a kitüntetését kívánta s azt óhajtotta, hogy érdeme szerint jutalmaztassék. Erre Kossuth azt felelte, hogy ha mindenkit érdeme szerint kívánnánk jutalmazni, várjon ki kerülhetné el közülünk a verést ? Már most azok, akik támadásaikkal , folytonos zaklatásaikkal ezen párt existentiájának ártani iparkodnak, hogyha érdemeik szerint méltányolnák őket, egyikök sem kerülné el a verést. Tehát ez már az egyik, t. ház, ami eléggé bizonyítja azt, hogy az eszközök, melyeket mi czéljaink elérésére fölhasználni akarunk, különbözők. A bíráló, a gáncsolónak helyzete sokkal előnyösebb, mint a cselekvőé. A rosszakarat kiaknázhatja ezen helyzetet — nem mondom épen rosszakaratból, de nem is baráti indulatból — az ellenzék kiaknázza helyzetét, bírál és gáncsol, anélkül, hogy önmagát érdeme szerint méltányolná. De tehát, a részletekre térve át, főleg az hozatott fel, hogy preventív rendszabályok hiánya miatt gáncsolható a kormány eljárása. Már most a t. képviselő úr azt mondá, a rendőrség eljárása oly hiányos volt, hogy azt sem tette meg, ami kötelességében állott volna, hogy elejét vegye a bajnak; egy másik képviselő úr pedig azt mondá, hogy a rendőrség és még nem tudom miféle más rendtartási közegek tulmentek hivatásukon, brutalitása határt nem ismerő volt s megbüntetendő. Ezek szerint tehát, mi lett volna a rendőrség teendője, a midőn egyik oldalról az állíttatik, hogy tulment hatáskörén (Közbeszólások bal felől: Ezt senki sem mondta!) más oldalról pedig, hogy nem tette meg kötelességét (Közbeszólás bal felől: Nem áll!) Igenis mind a kettő mondatott. Én meg vagyok arról győződve, nem szólva arról, mit tartok én a rendőrség praeventív hivatásának, hogy azokhoz képest, miket bátor voltam állítani, a miniszterelnök úr megtette azon jelentések és nyomozások alapján a maga részéről a szükséges intézkedéseket. És ez elegendő. De, t. ház, a t. képviselő úr által beterjesztett határozati javaslat két lényeges dolgot tartalmaz. Az egyik az, hogy a vizsgálat eredményét a képviselőház elé terjeszsze a kormány, a másik pedig elitélést tartalmaz a kormány iránt a rend megzavarásának megelőzésére szükséges és teeendő intézkedések elhanyagolása miatt. Ugyan kérdem tehát, nem-e elsősorban szembeötlő a támadás, midőn egy vizsgálatnak megindítása s bejelentése követeltetik, de másfelől már anélkül, hogy beváratott volna azon vizsgálat eredménye, kimondatik a fölött a rosszalás. Ez jellemzi azon kiindulási pontot, mely a képviselő úr beszédjének jellemvonását képezi. (Ellenmondások balfelől.) A t. miniszterelnök úr előterjesztette itt a részletekről szóló jelentését, beszédében és jelentésében hangsúlyozta, hogy el van határozva a fennálló törvények értelmében a vizsgálat eredményéhez képest járni el. Én tehát, a t. miniszterelnök úr kijelentését olyannak tartom, melytől hozzájárulásunkat megtagadni nem lehet, s midőn ezt ezennel kijelentem, bátor vagyok a magam részéről egy határozati javaslatot beterjeszteni. (Közöltük esti lapunkban.)