A Hon, 1880. január (18. évfolyam, 1-27. szám)
1880-01-13 / 11. szám
11. szám. 18-ik évi folyam. Budapest, 1880. Kedd, január 13. Reggeli kiadás. Laiertcesse-fcé» iroda« Barátok-vers. Athenaeum-épület A lap szellemi részét alató minden kőesemény « szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalbe (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület ildszint. Előfizetési dij: Portán küldve, vagy Budapesten ház, z hordva reggeli és esti kiadás együtt 1 hónapra............................................ • 2£rt 3 hónapra.......................................................6 * 6 hónapra .......••.•12» Az esti kiadás postai különküldéséért felüdlfizetés negyedévenkint.................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívásA.S . XVIII. évi folyamára. Előfizetési Árak: Fél évre . . . - 12 frt Évnegyedre . . • 6 * Egy hónapra . . • 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. EBSTAz előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hone kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. 1 »Hon« szerz, s kiadóhivatala. Budapest, január 12. Haymerle magatartása. Bécs, jan. 11. nyilatkozatok, me szólvá* . . . _ Azon merle te ügyTaT..... ..... sekre tett 7^Q0372sp08 abban okmányszerűen voltak indokolva, sokkal több őszinteségről, határozottságról ig,, „ tesznek tanúbizonyságot, hogysem a magyar bizottságra jó hatást ne tettek volna. Minden szavából, minden sorából látszik ama törekvés, hogy keleten a berlini szerződés betűszerinti értelemben végrehajtassák, és nyugaton a monarchia tekintélye és érdekei megóvassanak; békés, nem provokáló, mások ügyeibe nem elegyedő, de határozott érdekpolitika, által. És az ellenzék, mely úgyszólván le ,van fegyverfiziai ggyfflemnep", flBftish elfelejtheti azon alaptalan és szenvedélyes támadásokat, melyeket e politika megteremtője, Andrássy ellen intézett és ép úgy sürgeti az általa kötött berlini szerződésnek és Szerbiával kötött bécsi konvencziónak érvényesítését; mint érdekeink biztosítását mintha amazt feltétlenül el nem ítélte volna; és mintha ennek jelentőségét teljesen semmire redukálni ne iparkodott volna. De hát ez az ellenzék olyan következetlensége, melynek csak örülni lehet, bár csak mindenben ilyen következetlen lenne! Haymerle nyilatkozataiból és okmányaiból, tagadhatatlanul, elsősorban a Szerbiáva folytatott alkudozásokra vonatkozók, érdemelnek figyelmet. Meglehetősen volt ugyan az a közlemény, mely e kérdésnek tárgyalásáról a közönség elé került. Okmányszerűleg is volt az világosítva, de jelen kellett lenni a bizottságban, hallani az okmányok egész sorozatának felolvasását; figyelemmel kísérni az egyes árnyalatokat, a miniszter és szakközegeinek nyilatkozataiban, hogy az ember a dologra egészen hű képet nyerjen és egészen híven érezze azt a benyomást, melyet egyfelől: Haymerle erélye; másfelől: Szerbia perfidiája az emberre tesz. Első pillanatra: a kereskedelmi szerződésnek fontossága túlbecsültetik , mert midőn az ellenzék lapjai siránkoztak a felett, hogy Szerbia »legtöbb kedvezményes« szerződést kötött a legtöbb nyugati állammal, és panaszkodtak a felett, hogy ez nekünk még nem sikerült; az olvasó hajlandó volt arra a következtetésre jutni, hogy érdekeink itt, a külföld előnyére, háttérbe vannak szorítva. Mert azt, az illetők vagy nem tudták, vagy bölcsen elhallgatták azt, hogy a mi statusquónk most is jobb, előnyösebb, mint bármely külföldi államé; mert Szerbia (a berlini szerződés értelmében is) azon kereskedelmi szerződések kötelezettsége alatt áll, melyet monarchiánk Törökországgal kötött volt és igy, a mi forgalmunkra az 1838 -i szerződés értelmében, Szerbia csak 3°/o-os vámot vethet és nem többet. Igaz ugyan, hogy ez — miután értékvám — a becslés önkénye, illetőleg az értékek régi felvétele következtében, 7—8°/o-ra is emelkedik, de ez mégis tariffaszerződés, és kisebb tételeket tartalmaz, mint a szerb átalános vámtariffa; főleg ha azon tervezetet is tekintetbe veszszük, melyet, rövid időn, életbeléptetni szándékozik ez ország. Tagadhatatlan, hogy monarchiánk, e tekintetben is, még kedvezőbb helyzetben lenne, ha a közelebbi 40 év alatt folytonosan szakszerű ellenőrzés alatt állott volna az 1838-as szerződés végrehajtása, mert akkor nem csúszhatott volna be az a becslési eljárás, minek következtében a vámtétel megkétszereződött; de az eljárás évek hosszú során át gyökeredzett meg, azt csak új szerződéssel és pedig speczifikus súly-, nem értékvámokkal lehet kiirtani. Ez kell, hogy alapját képezze az új alkunak. De Risztics perfidiája itt is érvényesült. Még csak a szerb törvényeket (melyek közül nem egy, különösen azok, melyek a fogyasztási adókra vonatkoznak, érdekeinket mélyen sértik és vámtariffatervezetét is vonakodva, későn küldte meg tanulmányozás végett; Így tehát ez a kérdés még nagyon kezdetleges stádiumban van. Tehát a magyar kormánynak is van ideje és alkalma, érdekeink érvényesítésére, e téren tüzetes tanulmányt tenni és részletesen megállapított állást foglalni. Azonban egy kérdés már e tekintetben is el van döntve.Ez a Szerbiával való vámközösség eszméje. Ez eszme megbukott. Mégpedig Szerbia ellenállásán ép úgy, mint a magyar kormány magatartása következtében. És az érdekeknek e véletlen találkozását a magyar ellenzék sem veheti rossz néven , mert nem csak fogyasztási adóinkban, monopóliumainkban és vámjövedelmünkben lettünk volna, e közösség által, tetemesen megkárosítva, de nemzetgazdasági érdekünk is vesztett volna, Szerbia nyers terményeinek szabadabb versenye által. .Ezért, ha a főleg osztrák érdekeknek szolgáló eszme megbukott, jusson eszébe a magyar ellenzéknek, hogy ez kinek érdeme. Persze, ne felejtse ki Haymertet sem, ki hajlott a magyar kormány előterjesztésére. Szerbiával nekünk, a keleti forgalom szempontjából kell összeköttetésben lennünk, és ennek eszköze, a kereskedelmi szerződés mellett , sőt ennél is sokkal nagyobb mértékben a vasúti csatlakozás. Haymerle előterjesztése és okmányai fényesen bizonyítják be, hogy mikép bujkált a perfid Risztics Szerbia ebbeli kötelezettségének teljesítése elől ; szerette volna azt, hol a kereskedelmi szerződéssel, hol a Bulgáriával és Törökországgal folytatandó tárgyalásokkal összekötni ; szeretett volna a fölhatalmazottjával , Alimpicscsal kötött konvenczió alól kibúvni ; de Haymerle, ravaszságának minden lépésében nyomában volt és végre kényszentő, az igaz, hogy sok időveszteséggel, a monarchia álláspontjának elismerésére , ill. A „HON“ TÁRCZÁJA. A kik kétszer halnak meg. Regény. Irta: Jókai Mór. Első rész: A „Tegnap.“ (7. Folytatás.) Az utolsó Temetvényi gróf. Mégis szép az az őszinteség, mondá magában Illavay, amig a komornyik, kezében a két ágú gyertyatartóval, végig vezette a folyosókon a főur olvasószobájáig. — Nagyon szép és ritka adomány az az őszinteség. Más leány azt mondta volna: »tegye meg ön ezt, meg amazt, fordítsa jóra, amit a vak sors elrontott, tegye lehetővé a lehetetlent — az én szép szemeimért!« Ez fölöslegesnek talál minden czirógatást, csábítást; megmondja egyszerűen, »önnek kötelessége minket a kellemetlen helyzetekből kiszabadítani ; s ezért önnek nem jár semmi, nem, még csak egy álomlátás káprázata sem; ön tartozik ezzel, mivelhogy ön azon szerencsétlen teremtések egyike, akik »jó emberek,« s akik ennélfogva azzal a teherrel születtek a világra, hogy minden embernek adósai, akivel csak összetalálkoznak a föld kerekén, ezeknek meg kell tenni mindent, amit akárki kér tőlük, hogy hogyan teszik meg, az az ő gondjuk. Ha megteszik, az nem is érdem, ha nem teszik meg, az már gorombaság. Más leány legalább mórikázott volna előtte egy kicsit s az most nagyon rosszul esett volna neki; ez egész hidegen megmondta a szemébe, hogy önzésből volt hozzá ily kiváltságos bizalommal, kér mindent, nem ígér semmit. Becsületes leány. Ennek a megbízásában el lehet járni. A folyosók, előtornáczok maguk is főúri fényűzést hirdettek; azok a szarvasagancsok, amikre az elejtő vadász neve van felakasztva, nagyobb kincsbe kerülnek, mintha aranyból volnának öntve. Nem vadaskert, hanem vadas ország termi azokat, s az őrző vadászcselédség száma egy kis zászlóaljat tesz ki. A márvány lépcsők anyagáért drága utat kellett építeni a hegyek közé, s a fresco tájképek a falakon nem ideális tájak másolatai, hanem megannyi uradalomnak a hosszú panorámája. Minden tárgy arra van itt, hogy dicsekedjék. Egy pipázó terembe érkezve, melynek összes groteszk bútorzata a furcsa pipaállvány összhangzó környezetét látszott képezni, a komornyik azt mondá a vendégnek, hogy tessék addig leülni, mig ő exczellentiájánál bejelenti. Kis idő múlva a komornyik kijött s nagyon kérte az engedelmet, hogy ő exczellentiája rögtön kijön, csak tessék nehány perczig türelemmel lenni, mig átöltözik. Azután egy kis idő múlva megint előjött, s azt mondá, hogy, de bizony mégis jobb szeretné ő exczellentiája, ha az olvasó szobájába kegyeskednék befáradni. Illavay hát bement hozzá. Észrevehető volt, hogy ő exczellentiája valóban át akart öltözni, ott volt még a levetett fekete frakk, a hímzett csillaggal a mellén, hanem aztán fele után megint mást gondolt s ismét felvette a kurta flanek otthonkáját. Hát, mert mikor már fölvette a fekete frakkot, akkor látta meg a tükörből, hogy az sehogy sem illik össze a mostani ábrázatjával. Maga sem ismer magára a főur. — Hova lett az a büszke alak, ki a bécsi császári váriakban lekötelező mosolyával jobban bevilágította a termeket, mint valamenynyi csillár. Két fejjel magasabb volt a közönséges embereknél s ezt tudta felhasználni arra, hogy a kit nem akar meglátni, annak elnézzen a feje fölött. Most pedig úgy össze van esve. Három hete már, hogy nem borotválkozott. Amióta egy rettenetes októberi napon a saját kedvence borbélyát látta az utczán a »Pöbel« élén deklamálni, kezében egy szerencsétlen főúr (a népharag áldozata) összetépett diszköntösének foszlányával, azóta nem ereszt borbélyt a torkához közel, maga pedig borotválkozni nem tud; annálfogva nem hasonlótlan egy gályarabhoz, aki a bagnoból szökött meg , az a flanell-otthonka is segít kiegészíteni a mintát. Ki keresné benne a tegnapelőtti Temetvényi Ferdinand grófot, felséges névtársának aranykulcsos, aranysarkantyús és aranygyapjas lovagját, a nagy Temetvényi-család utolsó és legnagyobb férfiivadékát ? Szobája csupa könyvtár, félig felmetszett, de végig nem olvasott könyvek hevernek minden asztalán. —Ezer bocsánatot kérjek arram! szól a főúr a belépőhöz, olyan keményen berregetve az »r« betűt, mintha annak a kiejtésére egy egész óramű mozgásba hozatala volna szükséges. — Bocsánat, hogy ily derrangiírozottan fogadom. A szakállam egész errdő márt az ábrrázatomon. Nincs, aki kiirrtsa. Mindenféle borrbélynak nem adhatja az ember oda az arreráját, hogy lefarragja. Ferencz kezdett szepegni. Ha ez most a felvett tárgy nyomán arra fog áttérni, hogy »hát az urat ki borotválja meg olyan szép simára ?« — »Saját magam.« — »Nem borotválna meg engem is?« — S még majd azt is meg kell neki tenni. De szerencsére más vadnyomot üldözött az eszmecserkészet. — »Az ember most igazán nem tudja, hogy kire bízza rá a torikát ? Megbomlott a világ trendje. Épen most olvasom a Girrondisták törrténetét Lamarrtinetől. Szarral-szórva ugyanaz, ami nálunk törrténik. Olvasta ön márt ? — Nem olvastam még. A nevezetes mű csak a múlt évben jelent meg (1847.) Akkor aztán felvette a gróf és elkezdte magyarázni Ferencznek, hogy ez az eset, meg az az alak mennyire hasonlít ehhez a most történthez, meg ehhez a mostani alakhoz, s ennél fogva mennyire következik mind az egymás után itt és most, ami ott és akkor történt. — A szemei egész rémlátásra voltak felnyílva. — De még a peuerré, ugyanaz a név is. Tessék! Akkori Marrat, most pedig Madarrász. Pedig hát mit vétettek a girrondisták ? Jó hazafiak voltak, de rossz rrevoluezionarriusok. Mind a guillotin alá kerültek. Még madame Arroland is ! Madame Arroland! Urram. Ha ön ismerné ötét! Ha hallaná velem vitatkozni, a szive megrrendülne tőle. — Madame Roland, akit kilenczvenkettőben lefejeztek ? — Nem. Nem. Hanem a leányomat. Szakasztott madame Arroland! Nem az alakjára, de az egész szellemére nézve. Ugyan kérem, vigye el magával a Histoire de Girondinst, és olvassa el, aztán mondja meg, hogy nincs-e igazam? — Elviszem, gróf úr, de nem azért, hogy én olvassam, hanem hogy a gróf ne olvassa. Más idő, más ország volt az. Nálunk nem terem meg sem a sansculette, sem a chouan. A comtessel egyébiránt már volt szerencsém találkozni és általa felvilágosittatni az okok felől, a mikért a gróf ide hívott. — Úgy ? mondá a főur összecsukva a könyvet s aztán a két kezével a háta mögé téve azt, hogy az asztal párkányon félig ráülhessen, mintha igy bizonyosabb volna felőle, hogy az abban lakó rémszellemek nem jöhetnek elő. — Tehát beszélt önnel a leányom ? Mit beszélt ? — Legyen megnyugodva a gróf, mind olyan dolgokat, amikért nem kerülne a »jólléti bizottság« törvényszéke elé. Én hivatalos állásommal összeegyeztethetőnek vélem, hogy mindazokat elintézzem, a mik a grófot nyugtalanítják — a saját felelősségemre. — A saját felelősségérre úgy, hogy engemet azért senki kérrdőre ne vonhasson ? — Egészen úgy. Megértettem a helyzetet. A grófnak nem szabad compromitálva lenni sem az egyik sem a másik félre nézve.Minden intézkedés az én terhemre fog esni. Csupán egyet kérek a gróftól. Ez tulajdonképen nagyon sok. Azt, hogy a mit én öntől hivatalos hatáskörömnél fogva követelek, azt haladéktalanul teljesítse. — írásbeli meghagyás folytán ? Kérdé a seru pulosus főur. — Természetesen. — De kitől van önnek viszont megbízása! A »honvédelmi bizottságtól.«? — Nem. A rendes elöljáróságomtól, az alispántól és megyegyüléstől. — De hát a kormánybiztos? Hisz az egy Henriot! — Dehogy Henriot! Jó, magunkforma táblabiró. — Olvassa ön csak, hogy mit ír nekem ? — Tudom. Szeret nagy szavakat használni. Én értek a nyelvén. Régi jó ismerősöm. Tengert kiált, s pohár vízzel is beéri. Csak nem kell vele disputáim. Majd elintézek én vele mindent. Ebből a szavából is láthatni, hogy micsoda jámbor ember volt ez az Illavay, más azt mondta volna, hogy bizony ez fogas munka lesz: nagy fába vágjuk a fejszét, a fejemmel játszom, hogy annál becsesebbé tegye a szolgálatát, ez meg igyekezik megkicsinyíteni a veszélyt, aminek a más kedvéért neki megy. — No csak vigyázon ön. Az ilyen idők kiforgatják az embert a szokott jelleméből. Én láttam a borrbélyomat, mint népszónokot! A borrbélyomat, a ki excellentiás urak parókáit szokta fodoritani s minden miniszternek az álla alá nyúlt. A barricadeon állt és onnan olvasta fel a proclamatiót. — Bocsásson meg, gróf ur; de az idővel gazdálkodnunk kell. Engedje meg, hogy itt az Íróasztalhoz leüljek és néhány szükséges rendeletet megírjak. — Tessék. — Legelőször is a grófnak egyet. — Nekem-m-m ? szól a gróf s mindjárt behúzta mind a két kezét a flanell dókája hosszú ujjaiba. — A grófnak van egy nagy fegyvertára. — Egy kicsiny. — Akár kicsiny, akár nagy, én azt lefoglalom. (Folytatása következik.) főleg annak bevallására, hogy ez ügyet velünk, haladéktalanul, minden más kérdéssel és előfeltétellel való kapcsolat nélkül, köteles megoldani ; és hogy a berlini szerződésben kötött három évi terminus, szigorúbb vagy enyhébb magyarázatára is a szerint van kilátása, amint kötelezettségei iránt, készséget és bonafidest tanúsít , aminek ellenkezőjét próbálta, mint eddig. Igaz, hogy ez még nem eredmény , de van még egy negatív része Haymerle működésének, ami a positív eredménynek is erős garantiája, és ez az, hogy az orosz állami, sőt társulati vállalkozás lehetősége, monarchiánk hatalmi szavával záratott ki, a szerb vasútügyből. Pedig e téren való kijátszatásunkat is oly kárörömmel énekelte meg egynéhányszor a magyar ellenzék, hogy az embernek egészen furcsán jó, hogy mindennek épen az ellenkezője az igaz. Hanem hát eddig csak tartott a türelem a mi részünkről és a perfidiarisztics részéről , de most már, reméljük, mindkettőnek vége lesz. És hogy vége legyen, erre nagy befolyással lehet a magyar kormány is. Állapítsa meg már a szerb vasúti csatlakozás magyarországi részét ; egyezkedjék, gondoskodjék annak kiépítéséről, hogy egyfelől : ez alapon is biztosítékot nyújthasson a közös kormány követelésének ; másfelől : az ország forgalmi politikájának javára, mások által meg nem előztetve, zsákmányolja ki a csatlakozás előnyeit. — A »Függetlenség« jan. 11-ki számából, felkérés folytán átveszszük a következő nyilatkozatot: Miután gróf Károlyi Tibor és Szeniczey Ödön urak Tisza László úr nevében a leghatározottabban kijelentették, hogy azon vádak, melyeket én a »Függetlenség« január 6-diki számában a hamis váltókra vonatkozólag — mintha a váltókra Tisza László ur tudtával írattak volna hamis nevek — közöltem, nem igazak , annál fogva én ezen vádat ezennel visszavonom. Budapest, 1880. január 10. Hoitsy Pál. — Pestmegyében a jelen évre összeírt választók, mind al1 kerületben, összesen 30.642-en vannak, akik közül be van jegyezve a régi jogalapon, mint nemes: 649, földbirtoka alapján: 24.030, házbirtoka alapján pedig 536, jövedelme után 3867 és csak értelmi qualifikácziója után 1560. Legtöbb választója van a gödöllői kerületnek, amelyhez 26 község tartozik, legkevesebb (2480) a váczinak A választóközségek száma 203. Megjegyezzük, hogy csak egy községben nincs az értelmiségi rovathoz tartozó választó, és ez Sziget-Újfalu, a ráczkevei kerületben. A '■gi jog alapján mint nemesek, vannak beírva napszámosok is. Ez alapon 90 községben vannak felvéve választók il ; a legtöbbet mutat elő Aporka község, a hol a beirt 98 választó közül 91-en vannak felvéve. E köség az alsó-dabasi kerülethez tartozik s ennek mind a 22 községében van a régi jog alapján beírt választója és akik összesen e kerületben 312-en vannak, tehát majdnem felét teszik a nemesi választóknak (649-nek). Kalocsán van a földbirtok után a legtöbb : 758 választó, Váczon pedig legtöbb választó van a jövedelem után: 345 és az értelmiség alapján is. A magyar delegáczió külügyi bizottságának azon ülése, melyről esti lapunkban közlünk tüzetes tudósítást, vasárnap, jan. 11-én volt, e dátum azonban a szövegből korrektori figyelmetlenség folytán kimaradt. — Az emmersdorfi találkozásra vonatkozólag Etienne és dr. Rieger közt a »Mont. Revue« a »N. Br. Pr.« utolsó nyilatkozataira azt válaszolja, hogy Emmersdorfban nemcsak a cseh tartománygyűlési és reichsrathi választókerületek tetemes szaporítása, a tartományi bizottság elkülönítése két osztályra a német és cseh lakosság részére, a cseh nyelvnek hivatalban és iskolában jelentékenyen kilővített használata és cseh tanintézetek terjedelmesebb fentartása államköltségen hagyatott helyben, hanem a politikai közigazgatásra vonatkozólag is inczessziókat vettek szemügyre, melyek az autonómia fogalmát egészen más világításban tüntették volna föl, mint eddig Ausztriában. Ez az elaborátum elvileg elfogadtatott, jóllehet, még nem íratott alá és azonnal a tervezettt darab színrehozatalához fogtak. .e az egész sakkpartié meghiúsult, mert nemsokára kitűnt, hogy a berlini szerződésnek az alkotmánypártian is sok és meleg barátja volt s azért a csehek segédével se buktatható meg. Dr. Herbst nem adta tovább aláírását az emmersdorfi föltételekhez. Ez azonban oly időben történt, midőn Taaffe gróf még nyugodtan Innsbruckban ült, mint helytartó és sejtelme se volt, hogy nemsokára kabinet alakítására fog meghivatni. A »kisbirtokosok országos földhitelintézetéhez« az ország minden vidékéről érkeznek már jelzálogkölcsönök engedélyezése iránt kérvények; ezek érdemleges elbírálás tárgyát egyelőre ugyan nem képezhetik, mindazonáltal nyilvántartatnak, s mihelyt az intézet üzleti működését megkezdendő miről a közönség idejekorán értesittetni fog, szabályszerű elintézést nyerenének. Az intézet igazgatósága beküldötte hozzánk az országos intézet alapítóinak, ezek által jegyzett alapítványi összegeknek s az ezekre 1879. decz. 30. déli 12 óráig teljesített befizetéseknek kimutatását, melyből kitűnik, hogy az alapítványok főösszege 1.658.900 frt, a befizetések főösszege 321.915 frt. De e jegyzék kinyomatása óta 2740 forint befizetés történt, s két uj alapitó (Jäger József 100 forinttal, dr. Bochkor Károly 500 írttal) együtt 600 írttal a tagok sorába lépvén, tesz most az alapítványok összege 1.659,500 irtot s a befizetések főösszege 324,655 irtot. Az újvidéki »Szibszki Národ« szerint dr. Pavlovics István congressusi képviselő s az úgynevezett szerb »nemzeti párt«-nak egyik főembere, Miletics zászlajától elpártolt, mert nevét az Angyelics ellenes nyilatkozatra az ő tudta és beleegyezése nélkül írták alá a »Zászlava« szerkesztőségében, így történt ez — nevezett lap szerint — dr Naosevics nevével is; ez azonban nem lépett ki a Miletics körből. Az újvidéki »Szrbszki Károd« elvárja, hogy Pavlovics példáját mások is követni fogják. Az orosz felszerelések nyugati Oroszországban még mindig magukra vonják a politikai világ figyelmét. Szentpétervártt ugyan azt állítják, hogy a nyugati erődök megerősítése csak egy, már az utolsó háború előtt megkezdett műnk , folytatása s hogy a tömeges fegyver-megrendelések oka csak abban rejlik, hogy a gyalogsági fegyverek elégtelenek és jobb szerkezetű új fegyverek által betettesítendők, de e nyilatkozatokban alig nyugosznak meg mindenütt. A »Standard« azt mondja, hogy jóllehet egyes tudósítások a hadi előkészületekről Lengyelországban, túlzottak is, mégis szemtanuk által megdönthetetlenül van megállapítva az a tény, hogy a lengyelországi hadsereg diszpozícióiban és mozdulataiban valami szokatlan és rendkívüli rejlik s hogy inkább el lehetne hinni ,hogy az egész világ összeesküdött, hogy csaljon és csalattassék, mint arra a következtetésre jutni, hogy Oroszország katonai intézkedései se hadi fenyegetést nem jelentenek se nem erednek a háború félelmétől. Nevezett lap ezután így folytatja : »Am a tényt, hogy Németország nem készül hasonlót hasonlóval viszonozni, talán sokan annak a jeléül fogják venni, hogy a legközelebb érdekelt államférfiak és katonák nem érzik magukat megfélemlítve. De nem szabad elfeledni, hogy a német hadseregek bármely pillanatban mozgósíthatók és hogy kevesebb mint két hét alatt a határnál állhatnak. Német- és Oroszország közti esetleges konfliktusnál Ausztria- Magyarország jóakaró semlegességének egész előnye hihetőleg az első részén lesz s egyátalán nem bizonyos, nem fog-e a válságos pillanatban a passzív segélynél valamivel több nyújtatni. Ennek meggondolása megerősíti a hitet, hogy az orosz kormány alig fog arra gondolni, hogy szomszédjai egyikét vagy épen mindkettőt kihívja. De hogy lehet másképp nyilvánvaló hadi készületeket megfejteni ? Lehet, hogy Oroszország magamagát érzi nyugtalanítva és hogy meg akarja mutatni a világnak, hogy nem készületlen arra az esetre, ha a Német- és Ausztria- Magyarország közti egyetértés többnek mutatkoznék mint puszta védelmi, baráti szövetségnek. Ha ez a megfejtés, egyátalán nem megnyugtató, ellenkezőleg új veszély elemeit rejti magában. Ha Német- és Ausztria-Magyarország Oroszország ellen védekeznek és Oroszország Német- és Ausztria-Magyarország ellen védekezik, a dolgok helyzete a béke föntartására nézve lehetőleg kedvezőtlen.« — A fővárosi közigazgatási bizotság, mai ülését Ráth Károly főpolgármester elnöklete alatt megkezdvén, a féléves szakjelentések tárgyaltattak. Az elnöki és polgármesteri jelentés nevezetesebb tényeket nem tartalmaznak. Az adófelügyelő jelentésében a szokásos számadási tételeken túl megemlíti, hogy ellene azon vád emeltetett, hogy az adóbehajtásnál túl szigorú; ezzel szemben felsorolja az adatokat, melyek igazolják, hogy 13 milliónyi adóhátralék mellett csupán 650 árverés foganatosíttatott, miből kitűnik, hogy ama vád alaptalan. Hosszabb eszmecserét nézett elő a főkapitány jelentése, melynek kapcsán kimondotta, hogy a főkapitányság a fenforgó számos szervezési hiányok okából nem felelhet meg a rendőrség a hivatásának teljes mértékben s a félévi jelentést ily értelemben határozza felterjesztetni s egyúttal kéri, hogy a rendőrség az egész országban kellőleg szerveztessék, a cseléd és toloncz ügy rendeztessék. Ezután Békey Imre tanfelügyelő olvassa fel jelentését, melyre meddő vita keletkezett. A tanfelügyelő mintegy 32 iskolát javasol felállíttatni a miniszter által kiküldött körrendelet és kimutatás értelmében. Busbach, Ráth Károly iparos és a főpolgármester a félévi jelentésben a tanfelügyelőnek azon tényét tartják felemlítendőnek, hogy a felállítandó iskolákra nézve javaslatát beterjesztette s annak beható tárgyalása után a közbizottság a megfelelő intézkedést megteszi. A közig. bizottság ez értelemben határoz. A tanfelügyelő jelentésének továbbá a statisztikai része, valamint a többi szakjelentésekben foglalt féléves statisztika a bizottságnak a kormányhoz felterjesztendő 1879. év második felére szóló jelentésében felvétetni rendeltettek el a bizottság által. A jelentés elkészítése a főjegyzőre bízatván, a hitelesítésre, illetőleg felülvizsgálatra három tagú bizottság választatott és a további teendők végett pedig a bizottság holnap délelőtt folytatja ülését. — Nyilatkozat. A »Függetlenség« f. hó 6-ki száma — mely csak ma jutott kezemhez — a jár-nagykun-szolnokmegyei főispáni állás betöltésére vonatkozó hírekkel foglalkozván, Horthy István úr személye mellett — mintegy versenyezve — az én csekély egyéniségemet is fölemlíti, mint olyant, kit »szolgálataim és a nekem tett ígéretek, valamint a főispáni állás méltóságának és befolyásának elnyerésére irányuló ambitióim tolnak előtérbe.« Nehogy a közvéleménynek alkalma legyen azon tévhitben lenni, hogy ezen közleménynek és motívumainak komoly alapja van, szükségesnek vélem kinyilatkoztatni, hogy én a szóban forgó — különben bárkire is megtisztelő — állásra nem vágytam és ilyent elfoglalni hajlandó nem is lennék, s miután a közpályán egyedüli ambitióm kielégítését mindenkor csak független állásom megtartásában kerestem és fogom keresni ezután is, igen természetes, hogy Tisza Kálmán kormányelnök úrtól ez irányban semmi ígéretet nem nyertem, de nem is nyerhettem, miután személyemre vonatkozó ígéretek tételére neki alkalmat nem szolgáltattam. Egyébiránt pedig részemről úgy a megye, mint a közérdek szempontjából szerencsés választásnak tartanám, ha a szóban forgó fontos állás Horthy István úr által töltetnék be. Kövér Károly, országgyűlési képviselő, Szeged, jan. 11. (O. K.) A királyi biztosság hivatalosan és hírlapilag szólítja fel mindazokat, kiknek káraik a kárbecslések alkalmából, részint távollétük, részint egyéb okok miatt, hivatalosan megállapíthatók nem voltak