A Hon, 1880. január (18. évfolyam, 1-27. szám)
1880-01-14 / 12. szám
gunknak csak úgy van értéke, ha ez a vámügyben engedékeny lesz ; mert ha Németország (mint nem reméljük) ebbeli jogos, méltányos követelésünknek eleget nem tenne is ; ebből még nem következik, hogy tehát politikánkat meg kell változtatni és Németországgal feszültebb viszonyba lépni; mert ezzel való szövetségünknek van nagy politikai haszna is ; amint a keleti kérdésben is tapasztaltuk, miben ugyancsak nem lettünk Bismarck -dupe X-jei, mint Apponyi szintén jósolta volt. Ami a vámviszonyokat illeti, bizony azok eddig nem feleltek meg érdekeinknek. És így csak helyeselhetjük, ha a Németországgal való tarista-szerződés kötése lön hangsúlyozva, követelve, csak azon csodálkozunk, hogy Széchen grófnak most jutott eszébe a magyar kormányhoz: átalános vámpolitikai iránya jes az osztrák kormánynyal? e tekintetben történt megállapodás iránt kéridő azért k azdést tenni. Mert nem csak a helyiét, sem volt alkalmas arra, a hely nem mert Central-parlamentet a delegáczióból csinálni nem akarunk, és nemzetgazdasági, vagy csak vámpolitikai fejtegetéseknek, főleg pedig ezek felett, a magyar kormánynyal való tárgyalásnak ott helye nincs, ott csak a külügyi kormány tetteit kérdheti meg az ember és ezekből tájékozva magát, gyakorol aztán odahaza kritikát. De Széchen még az időt sem választás helyesen meg. Mert beszélni az áfános vámpolitikai irányról, mikor a kiegyezésen túl vagyunk és az átalános vámtarifta (jól, rosszul) létrejött, mely épen kifelé szokta jellemezni az illető állam vámpolitikáját; beszélni erről akkor, mikor konkrét alkudozásról, tételről tételre menő tárgyalásról lehet csak szó, melynek jelleme a transactio, mihelyest két oly állam viszonyáról van szó, melyek már megállapták átalános vámtarifájukat; tehát csak kölcsönös koncessióról van és lehet szó és erre bizony átalános irány, sőt átalános utasítás sem használható; — ez, ismételjük, nem egyéb, mint egy nagy anachronismus;Falk, Tisza és Andrássy gróf ezt meg is magyarázták, hanem Széchen gróf ép úgy, mint Szilágyi is azon politikusok közül valók (bár egyéb tekintetben különböznek) kiket mindig félre értenek és igy az ülés nagy részét az vette igénybe, hogy gr. Széchen és Szilágyi Dezső ötször-hatszor megmagyarázták félreértett szavaikat. Hanem Szilágyi követett el ennél nagyobb hibát is. Visszatért a kiegyezési tárgyalásokra és Haymerlének kezdte magyarázni, hogy Tisza akkor mit beszélt; azután polemizált Tisza ellen hosszasan, mintha ez érdekelné akár Haymerlét, akár azon konkrét kérdést, melyhez kellett volna szólni ; de, meglehet, hogy Szilágyi ezelőtt nem fizyolihsok felderittessenek, hanem, hogy imizáljon, így természetes dolog, hogy a főtárgy volt a legkevésbé megvilágítva. És amenynyiben erről beszéltek, hamis kiindulás pontokat használtak. Mert tökéletesen szem elől tévesztették azt, hogy ez ügyben , a Bismarck bécsi látogatása előtti, és utáni időszak két, egészen különböző korszak , mert látogatása előtt absolute nem volt kilátás tariftaszerződésre, tehát az alkudozások és az ezekre vonatkozó utasítások egészen más természetűek voltak, mint most, mikor (az osztrák kormány is nehezen állott ez álláspontra) lehet tariftaszerződés iránt is alkudni , eddig csak modus vivendiről beszélhettek; ha tehát Szilágyi abból a körülményből, hogy a magyar kormány most újra tanulmányoztatja a kérdést, új utasítást készít küldőinek; azt következteti, hogy tehát eddig semmi készület, semmi megállapodás nem volt; valószínűleg, épen a tárgyalások különböző természeténél fogva, téved. Bár azt magunk is koncredáljuk, hogy a Budapesten most tartott enquette-tárgyalás már a korábban gyűjtött (és most semmivel sem pótolt) anyaghalmaznál fogva fölösleges volt, és másfelől sokkal sürgősebbnek (talán elkésettnek is) tartjuk a két kormány konkrét megállapodását, minden egyes pontra nézve, mely a Németországgal folytatandó alkudozásokban felmerül; sokkal kevésbé látjuk helyét itt átalános, semmit mondó utasításoknak ; sokkal természetesebbnek tartunk vagy teljhatalmú kiküldetést, vagy kész konkrét utasítást, hogy sem ezt ne sürgetnék; annyival is inkább, mert a külügyi kormány különben nem is használhatja fel a kedvezőbb fordulat hatását, és így könnyen bekövetkezhetik ellenkező áramlat felülkerekedése is, mert Bismarck befolyása, sőt jóakarata sem örökké tartó. Ez irányban sürgetjük mi a gyors és erélyes actiót, mert az tagadhatatlan, hogy most, mióta a tavalyi legtöbb kedvezményes szerződés csak az appretur ipar szabad forgalmának beszüntetésével, a vasúti vagyonok lefoglalásának újbóli lehetőségével jön megújítva, még kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk mint eddig. Mert túlzás ugyan azon állítás, hogy akár a magyar ipar, akár a közönség megérezné valami nagyon (lhet, hogy egyátalában nem fogja érezni) az appreturvum kivetését; a vagyonoknak Németországon történhető lefoglalása is (a szelvényeknek arányban nem fizetése miatt, mi a vasutakra ’ 4*, millió új terhet ró) inkább az osztrák, mint magyar társulatokat illeti, mert ezek vagyonforgalma kifelé, és arányban fizetési kötelezettsége sokkal jelentéktelenebb és rendezettebb, de zavarja a forgalmat, különösen annak biztosságát mindkét rendszabály, — és úgy az appreturakérdést, mint a szelvények kérdését végre valahára már meg kell oldani, mert az akadékoskodás és bizonytalanság, a legrosszabb, üzleti dolgokban. A Verkovay-ügyhöz. (Levél a szerkesztőhöz.) — jan. 13. T. szerkesztőség! Mindeddig a nyilvánosság előtt hallgatva, csak bizalmas barátaim körében nyilatkoztam a napilapokban, s különösen a »Függetlenségiben hátravonva közlött botrányokról s az ezen közlemények folytán bekövetkezett szomorú és szerencsétlen eseményről. Nem is volt szándékom beleelegyedni ezen labyrintusba, amelyből az ember bizton nem tudhatja, hogy hol fog kibontakozni, de a kényszerűség vitt arra, hogy nyilatkozzam e tárgyról a sajtóban, miután a képviselőházban tenni szándékolt nyilatkozatom az igazság érdekében meglehet, hogy későn történnék. Elsősorban felemlítem, hogy én ép úgy mint Verhovay Gyula úr legközelebbi barátai és elvtársai, a legnagyobb részvéttel viseltetem Verhovay Gyula képviselőtársam irányában, akit különösen a szegedi katasztrófa idején több héten át folytatott élet- és vagyonmentési fárasztó munkája folytán nemesen érző férfiúnak tanultam ismerni s aki legutóbbi tettével is kimutatta, hogy meggyőződéséért és szavaiért a lovagiasság legszigorúbb szabványai szerint is kész helyt állani. E nyilatkozatomból kitűnik, hogy én ép úgy, mint a nagy közönség a legnagyobb sajnálattal viseltetem a Verhovay Gyula urat ért szerencsétlen kimenetelű esemény iránt, s ugyanazért, ámbár magam is kaszinói tag vagyok, — s ámbár magam is járok rendesen frakkban — s ámbár barátomnak tartom a kaszinó majd minden tagját, tegnap felkerestem Ugron Ákos képviselőtársammal lakásán a beteget oly czélból — hogy sajnálatomnak és részvétemnek személyesen adjak kifejezést, de miután Verhovay úr szobájába be nem mehettem, — csak névjegyem hagyhattam részére hátra, részvétnyilatkozatom kifejezésével együtt. Ezen látogatásom registrálva van a »Függetlenség« mai számában, de ott már hozzá van toldva mondásomhoz az, hogy »megbotránkozásomnak« is adtam kifejezést, amit nem tettem. Ezt azért említem fel, hogy lássa a t. szerkesztőség és a nagy közönség, hogy a sajtó egy gondatlanul oda vetett szó által mennyire kiforgathat valamit eredeti színezetéből. Ez alkalommal kénytelen vagyok szót emelni azon »schlagwort« ellen is, melyet a »Függetlenség« néhány nap óta a nemzeti kaszinó tagjai ellen használ ; s megjegyzem, hogy ezek leírására sem a nemzeti kaszinó, sem gr. Festetich Pál úr nem bízott meg s nem kért fel, hanem teszem azt azért, hogy lássa a nagy közönség, mily jogtalanul támadtatik meg oly társaság, mely úgyszólván, a nemzet szine és javából áll. Pár nappal a szerencsétlen kimenetelű párbaj előtt egy czikk jelent meg a »Függetlenség«-ben, mely gróf Festetich Pált, gróf Zichy Viktort, Várady Gábort és Végh Ignáczot ugy’szólván egy kategóriába állítja, s mint Végh Ignácz bűntársát mutatja be a nagy közönségnek. Minthogy gróf Festetich Pál nincs Pesten, — több barátja szóba hozta a nemzeti kaszinóban ezen kíméletlen támadást, — s azon tanakodtak, hogy miután gróf Festetich Pál nincs itt, és ki tudja mikor értesül az őt érdeklő közleményről, nem kellene-e őt erről értesíteni ? E beszélgetés közben (mert nem volt gyűlés) én magam is felmentem a kaszinóba s értesülvén arról, hogy miről van szó, a következő proposicziót tettem, melyet a mennyire lehet iparkodni fogok szószerint visszaadni. »Uraim! mi gróf Festetich Pált mindnyájan régen ismerjük, s mert ismerjük előéletét és jellemét, mindnyájan meg vagyunk győződve arról is, hogy gróf Festetich Pálhoz, mint gentlemanhoz a szenny és piszok legkisebb foltja sem férhet, s ámbár a látszat jelenleg ellene van is, ez említett meggyőződésünket meg nem változtathatja, a nagy közönség azonban, s a sajtó, kik gróf Festetich Pált személyesen nem ismerik a Zichy és Várady-féle előzményekből látva, hogy a korrupczió a legelőkelőbb körökbe is behatolt,— a látszat alapján is elitél már akárkit, — s azért az én nézetem szerint addig is, mig a vizsgálat a kisbirtokosok földhitelintézeténél megtörténnék, és gróf Festetich Pál jellemének és eljárásának tisztaságát kiderítené, úgy segíthetünk rajta, — ha mindannyian kik jó barátai itt vagyunk, nyilatkozatot írunk alá, melyben mint olyan egyének, kik gróf Festetich Pál jellemét ismerjük — jót állunk becsületéért, s e nyilatkozatunk valamennyi lapnak s igy a »Függetlenséginek is beküldjük, azon kérelemmel, hogy az eddig gróf Festetich Pál becsületessége ellen közlötteket revokálják s várják be a vizsgálat végfejeztét.« Mint mondom, nem lévén kaszinói gyűlés — és szavaim csak baráti beszélgetés között mondatván el, nehányan nem tartották sürgősnek e dolgot, mások ismét helyeselték ajánlatomat, a legtöbben azonban a mellett voltak, hogy legjobb leszen e közleményről értesíteni a grófot, a ki úgy látszik, az által — hogy becsületérzetétől indíttatva, kifizette azon öszszegeket, melyek az ő felelősségének ideje alatt az intézetnél elsiskasztattak — félig befejezettnek tartja ez ügyet s becsületességének biztos tudatában nem törődik talán kellőleg vele. Ezen nézetnyilvánitások között báró Majthényi Izidor ur, kit gróf Festetich Pálhoz mély, benső baráti viszony köt, a nélkül, hogy segédein kívül tudtommal bárkinek is egy szót szólott volna, elment a kaszinóból, s kihívta Verhovay Gyulát. Hogy azonban, a szerkesztőségben, hogy folyt le a provokáczió, azt csak a lapokból hallam. Hogy az így történt s hogy arról, miszerint báró Majthényi Izidor ur, Verhovay Gyula urat párbajra kihívandó ment el a kaszinóból, az ott maradtak egy szót sem tudtak, — bizonyítja az, hogy én, ki a beszélgetésben személyesen részt vettem, a kihívásról a párbaj megtörténte után csak 6 órával értesültem. Azért, hogy a tényállás az, amint fentebb megírtam, szavammal kezeskedem. Ebből láthatja a t. közönség, hogy dr. Majthényi Izidor ur nem a kaszinó tagjainak megbízásából s nem a kaszinó nevében hívta ki Verhovay Gyula urat s igy jogosulatlan a «Függetlenség«-nek a kaszinó elleni támadása, s jogosulatlan a nagy közönségnek a kaszinó elleni tüntetése. S miután megvagyok győződve, hogy a, szerkesztőség és közönség a nemzeti kaszinó egyes tagjait külön-külön egyénenként tiszteli és becsüli, s hogy a nemzeti kaszinónak, mint egyletnek becsülete megvédésére soha szüksége nem volt s nem lesz , indokolatlan, hogy a kaszinó tagjai összeségekben frakkos bandának neveztessenek. Soraim végezte előtt még egy megjegyzést akarok tenni és ez az, hogy eddigelé soha sem tartatott becstelennek az, aki egy távol levő jó barátjának, általa szeplőtlennek ismert becsületéért élte kockáztatásával kelt védelmére, — ha azt elhamarkodottan tette is ! — S hogy eddigelé nem tartatott az gyilkosnak, ki a becsület ily védelme közben meglőtte az ellenfelét, ki szintén czélba vette őt és lőtt reá. — Legyünk igazságosak, mert ez a mi történt megfordítva is történhetett volna, — s akkor én úgy nem szerettem volna, ha Verhovay Gyula képviselőtársamra mondatnék az, amit ma dr. Majthényi Izidor úrra mondanak. A sajtó kötelessége és hivatása, hogy a hibákat ostorozza, de nem szabad nekie ostoroznia azt, amiről nem tudja pozitíve, hogy megtörtént ;s miután azt, hogy a nemzeti kaszinó bízta volna meg Majthényi Tzidor báró urat, a »Függetlenség« szerkesztősége már csak azért sem tudhatta pozitive, mert a kaszinó ezzel a nevezett báró urat meg nem bízta: az ép oly elhamarkodott tény volt, hogy a kaszinó tagjait e lap frakkos bandának nevezi s ez által a közönséget tüntetésre hívja fel, amily elhamarkodott tény volt az, hogy Majthényi Izidor báró ur Festetich gróf védelmére Verhovayval párbajba keveredett. Rohonczy Gida, orsz. képviselő, Szeged, január 12-én. (O.É.) A bécsi uj »Presse« jan. 10-ki számában a segélypénzek kiosztására vonatkozólag egy Szegedről czimzett, de úgy látszik más tanyán kelt levelet közöl. Azért állítjuk, hogy aligha Szegeden kelt a levél, mert írója nem tájékozott arra nézve, a miről ír . nem ismeri a szegedi lakosság gondolkodását s nézetét, — különben tudná, hogy Szeged lakossága nem alamizsnát kér, hanem elsősorban a város rekonstrukcióját tartja a főteendőnek, ez lebegett a királyi biztosi tanács előtt, de ezt kívánja maga a lakosság is. Itt aligha jutott eszébe valakinek a téglavásárlást helyteleníteni, minthogy ez által a királyi biztos jelentékenyen elősegíti a város újjáépítését, midőn a jó minőségű téglát kedvezményezett árban számítva betudja a segélyezésbe, azok számára, akik építeni szándékoznak; aki pedig nem épít, annak természetesen nem adnak téglát, hanem kap segélyt pénzben. Az igaz, hogy a tégla hozatala, valamint a kincstári fa olcsó eladása által keresztet vont az építési anyagokkal üzérkedni akarók számítására; de hát egy elpusztult város újjáépítésénél e néhány úr érdeke tán mégis második sorba is hátrálhat. Panasza van a levélírónak arra is, hogy »az alsóbb néposztályt előnyben részesítik az intelligencia fölött és ezt korteskedésnek nevezi. Először nem áll az, hogy valamelyik osztály a másik fölött előnyben részesíttetnék; másodszor pedig a királyi biztosságra, rossz akarat, vagy tájékozatlanság nélkül ugyancsak senki sem foghatja rá, hogy a politikát ne mellőzné, s teljesen objektíve ne járna el. Ezt a tanács ellenzéki tagjai legjobban bizonyíthatják, mert hiszen a levél íróján kívül mindenki tudja, hogy a biztosi tanácsban minden politikai párt és név szerint az ellenzék jeles tagokkal van képviselve, kikhez a kormány,pártiság gyanúja nem férhet, de a kikről azt sem lehet feltenni, hogy akereskedési intézkedéseket hallgatva elnéznék, vagy pláne elősegítenék. A királyi biztosság a segédezésre oly kulcsot állapított meg, mely még továbbmegy, mint az utóbbi svájczi pusztulás alkalmával az ottani hatóság, míg ott ugyanis tízezer frank vétetett föl maximául azon összegnek, melylyel a ki bir, az segélyre nem számíthat: itt tízezer forint állapíttatott meg. A kinél ugyanis 10.000 frtnyi értéke megmaradását kimutathatni, az már nem tekinthető nyomorban szenvedőnek, ez nem számíthat könyöradományra a valóban szegények megrövidítésével. Még konfesszionális hajlamokkal is gyanúsítja a levél írója a biztosságot; úgy látszik az is tudomásán kívül esik, hogy a biztosi tanácsban minden konfesszió képviselve van. Arra pedig majdnem fölösleges hivatkozni, hogy a tanács által megállapított átalános határozatoknak mindjárt első pontja kizár minden közintézetet és testületet a segélyezésből, tehát a felekezeteket is. Elsősorban azok részesülnek segélyben, akiknek kára megbecsültetett, feltéve, hogy megmaradt értékük 10.000 frtot képvisel, azután a tartalékul fenhagyott 6 százaléknyi összegből azok segélyeztetnek, a kik netalán utólag jelentkeznek s kárukat hitelesen kimutatják vagy a kik utólag bebizonyítják, hogy a becslés alkalmával káruk kevesebbre vézetett a valónál. És ha ezután valami fenmarad, csak akkor jönnek tekintetbe a humanitárius czélú intézetek. Szükségesnek véltük ezeket elmondani, hogy helyreigazíttassék a »Neue Freie Presse« levélírójának tévedése, melylyel e lap utján másokat, nevezetesen a külföldi lapokat s azok közönségét is tévesen értesíté. Nekünk épen most ugyan nincs szükségünk tetézni a gyanú és támadás halmazát, elég bőven kijut ez bécsi és átalában külföldi jóakaróinktól, visták által előretolt pánszerbizmus vagy tulajdonképen az üres nagy-szerbizmus feladata természetesen némileg módosíttatott és kibővitttett, mert most már Boszniát is akarják szerencséltetni agitáczióikkal. Wassilcsikov Szentpétervárit kidolgozta, a programmal és végrehajtás végett ide küldötte. Minthogy egyúttal 5000 arany utaltatott ki egy moszkvai bankház által, a programm azonnal meg volt kezdhető. A »Widelo« újság részére alapul 2500 arany tűzetett ki, a bujtogató lap terjesztésére Boszniában, Herezegovinában, Batikában, a Bánátban és Syrmiában 600 arany és 1900 arany a »belső miszszió« részére. A moszkvai panszlávista bizottságnak egy itten, mint könyvkereskedő működő főügynöke, bizonyos Ch. . . . o, a hirlapirodalmi és politikai vál-. lalatot nem ügyetlen módon vezeti. . . / R i sz tics kormánya természetesen, titokszerű hallgatásba burkolódzik. Még korántsem ütött az óra, midőn a »szerb Bismarck« levethetné álarczát. Egyelőre mindent hagy megtörténni és a csúnya üzelmeket csak mosolyogva nézi. Természetesen vannak órák, melyekben ügynököket is fogad Újvidékről. D?1 i t 8_ Lázár az N.Fr. Pr^r levelezőjének adm ki magát, de hogy mi, kérdezzétek csak meg az onfladinistákat Újvidéken. Kosztics e »levelezőt« mindig éjjel fogadja, bizalmas homályban és minden fogadtatás után a szegény Koszticsnak egész éjjelen át dolgoznia és embereket expediálnia kell. Az újkor postái megvetik az agitátorokat, külön küldöttek végzik el a szükséges szolgálatokat és mégis van rá pénz. A szerb államadósságok szelvényei nem váltaznak be, az állam teljesen tönkre ment, de agitáczionális célokra van elég pénz. Az ország kevés gondolkozója aggódva gondol a fejedelemség jövőjére, mert, hogy Ausztria-Magyarország ez üzelmeket tétlenül fogja nézni, alig képzelhető. Egy előkelő magyar államférfiú, vonatkozással Szerbiára, évek előtt oda nyilatkozott, hogy »végre az öleb csaholása is boszantóvá lesz.« De a pánszlávok harapni is akarnak. Kiirtásuk nemsokára szükséggé fog válni. A pánszláv föltámadás Nándorit— fehérvárit. (Ered. tud.) Nándorfehérvár, jan. 10. Egy franczia tudós oda nyilatkozott, hogy a világosság keletről fog jönni. Ez az optimizmus még csak megjárja, de mily értelme van annak az állításnak, hogy az életerő Éjszakról fog a földön elterjedni, hol a fizikai és szellemi világ örökös görcsös rángásban van. És az orosz pánszlavisták e képtelen hitet akarják terjeszteni. Ugyanis tekintélyes alapot adtak egy politikai, közgazdasági és társadalmi lap alapítására, mely büszkén » Világosság«-nak (Widglo)nevezi magát, mely csak az Ausztiai Magyarország elleni harczra van szánva. Szerbia politikai és kereskedelempolitikai önállóságát a »Widelo« nemzeti dogmává emeli s felett csak mosolyogni lehet; oly ország, melyben az iparnak nyoma nincs, ország, mely csak idegen gyártmányokat használ, melynek csak néhány nyers kiviteli czikke van, ily ország közgazdasági tekintetben lehetetlen, hogy saját lábain álljon. De továbbá arra is tekintettel kell lenni, hogy Szerbia a legfőbb élelmiszereivel Magyarországra van utalva. Zimonyból kap mindenki, aki csak némileg finomabb élethez van szokva, mindent: élvezhető kenyeret, tisztességes vajat, fris tojásokat, használható zöldséget, sőt becsületes húst is. Egy német orvos, ki a szerbeket igazi értékük szerint becsülte fel s ezért általuk mindig megtámadtatok, egyszer ezt mondta egy magas hivatalnokhoz : »Azt mondják, hogy én, ki szerb kenyeret eszem, ezért csak hálátlansággal fizetek. Uram, én kijelentem hogy sosem eszem szerb, hanem mindég magyar kenyeret. Mindennapi kenyeremet tényleg Zimonyból kapom.« S így Nándorfehérvár minden czivilizált lakosánál még most is ez a szokás, de oly szokás, melyet a szükség hozott létre. De az itt feltámadt pánszlávisták súlypontja nem is e »Szerbián önállósági velleitásokban« fekszik ; nevezzük meg a valódi nevén és mondjuk ki kereken, hogy a pánszlavisták itt újra összehalmoznak taaisan'eket'catafétékaCiiugj: azokat a szomszéd Magyarországra, jl&j'Mk- fii^r/^pn ezt “ *s mondják, amrt~mi mást jelentene az a mondás, hogy »a fejedelemség határain kívül élő szerbekkel a nemzeti egység és tulajdon köteléke mindig szorosabbra főzessék«, mint hogy a régensség alatt 1868-ban szintehozott agitáczió Dél-Magyarországban újrafölelevenittessék és bővített kiadásban jelenjék meg ? Most a pánszló- Árviz veszély. Az árvízveszély fővárosunkban nőttön nő; a viz ma elérte a 17' 4" (4,46 cmt.) Ó-Buda külterületei úsznak. O-Budával együtt vannak a vésznek kitéve a vizafogón túl, az V. kerület kültelkein, közel Új-Pesthez levő házak, számra nézve hat. A két tanácsnok, mint a kér. részbizottság elnöke úgy intézkedett, hogy a lakók holmijai e hat házban felhurczoltattak a padlásra; egy házból a lakók már legnagyobb részt ki is vannak költöztetve. Ha a viz a 18 lábat elérte (mi még ma megeshetik) akkor a többi házak lakói is odahagyják házi tűzhelyöket. Csónakok s minden szükséges eszközök készletben tartatnak. A közlekedési minisztériumhoz ma d. u. a következő sürgönyök érkeztek : Újvidék, 3 óra 40 p. Vízállás 3.53; jég áll. Zimonyban vízállás 2.90 ; jég áll. Komárom, 12 óra 40 p. Vízállás 5.05; jég változatlan. Esztergom, 12 óra. Jég áll. Vízállás 12 ó. 4.05 cmter, ég borult. Vácz 12 óra 30 p. Jég áll. vízállás 4.98 cmt. Budapest mellett a Duna vize ma délben 12 órakor 5.40, 1 órától kezdve esti 6 óráig változatlanul 5.46 mtr. volt. A fővárosi árviz bizottsághoz ma d. u. folyamán a következő táviratok érkeztek: Komárom, felad. 11 óra 45 percz. Vízállás 18 láb 6 hüvelyk (5.84 mtr), reggel óta 4 hüvelyk (0.105 mtr.) &rad&e, terménjég a torlae® fi.lt.nl feltartva a jégtorlaszt fölfelé vezeti, e miatt a viz folyton emelkedőben van; veszély nagy. Pozsony, 12 ó. 3 p. Vízállás ma reggel 4.88 dm. Időjárás hideg. Esztergom, 11 ó. 35 p. Vízállás 4,05 dm., jég alul — felül szilárd, hideg 3 fok. Erc 8, 2 ó. Idő hideg, havazni kezd; vízállás 4.75 mtr; jég keményen áll. Tétény, 12 óra. A víz tegnap óta 7 cmtert áradt; a jég erősen áll; időjárás hideg, borult. Újvidék, 11 óra 40 p. Vízállás 3.48 dm., jég áll ;hőmérsék minus 1. idő borult. Promontor, 5 óra 15 p. Vízállás reggel 7 órakor 520, délben 521 mtr. borús,gyenge havazás. KÜLÖNFÉLÉK. — Hahn-Hahn Ida grófnő, az ismert német regényirónő halálát tudatja eeti lapunk egyik távirata. 1805-ben született Tressowban Mecklenburgschwerinben s unokafivéréhez Hahn-Hahn Adolf grófhoz ment nőül, de a házasság csakhamar felbomlott. A grófnő ezután sokat utazott, Berlinben s Drezdában hosszabb ideig tartózkodott s 1852-ben apácza lett. Regényeinek száma légió s azok közt több van magyarra lefordítva. Mind középszerű vagy annál alantabb álló dolgozatok, az iroDŐ neve nagy űrt nem hagy maga után. — Nagy állami erdő száll át a volt román-bánsági 13. határőrezred vagyonközsége birtokába. Az erdőterület, mely a vagyonközség saját gazdászati igazgatásába megy át, 222.996 holdra terjed és most a hivatalos lap, a magyar erdőtörvény értelmében megalakítandó gazdászati hivatal részére pályázatot hirdet egy erdőgondnoki, egy ellenőri, egy irnoki, négy pagonyerdészi, nyolcz erdőőri és ötven erdőcsőszállomásra. A gondnoktól és erdészektől megkívánják, hogy németül fogalmazni tudjanak, románul a szolgálat szükségére és »lehetőleg magyarul is« beszélni bírjanak. A folyamodványok febr. 15-ig az említett vagyonközséghez, Karánsebesre intézendők. Az újpesti községi tantestület f. hó január 24-én a közúti vaspálya-indóház termében a községi iskolába járó szegény gyermekeknek ruházati segélyezése s részben a népkönyvtár javára tánczmulatságot rendez. Személyjegy ára 50 krajczár. — Nyilvános köszönet. Gróf Baust Ferdinánd osztrák-magyar nagykövet ő nagyméltósága a párisi kölcsönösen segélyző magyar egyesület pénztára javára 100 frankot volt szíves ajándékozni. Fogadja a nagylelkű adományozó a jótékonyság oltárára hozott becses ajándékáért és ez által a párisi magyar egyesület iránt újólag tanúsított nagybecsű jóindulatáért hálás köszönetünket. A párisi kölcsönösen segélyző magyar egyesület nevében Bencz Lajos, alelnök. — Horvát István álmai új kiadásban, Schlieman Henrik, a régi Troja hires felásatója, újabban figyelmessé lett a nemzeti múzeum némely őskori régiségére és felvilágosításért fordult a nemzeti muzeum igazgatóságához. Azon nézete van, hogy az őskori trójai lakosok a magyarhoni őslakosokkal rokon műveltségűek voltak, s hogy azért a mi szerény szihalmi (Borsod megye) őstelepünk fényt derit a világhírű ős Trójára. A fővárosi közigazgatási bizottság ma délelőtt folytatta tegnapról mára maradt tárgyainak elintézését. Schweiger A. felszólalt az adókivetésnél tapasztalható rendetlenségek miatt, mire Ludwigh adófelügyelő ígérte, hogy a mennyire ily nagy munkánál lehetséges, igyekezni fognak a leminden szabálytalanságot s a kivets megkérdik. — Az adófelügyelő hetőleg kerülni tésnél a feleket jelentése szerint deczember hóban adók és késedelmi kamatokban 230.994 frt 46 kr. folyt be. (az előző év megfelelő szakánál kevesebb 26.229 frt 672 krral.) Egész 1879-ben befolyt eczimen 6.233,109 frt 19 kr;a 78-inál több 364.949 frt 62 krral. (ez 3.868,159 frt 57 kr. volt.) Bélyeg és közvetlen illeték fejében lefolyt deczember hóban 337,512 frt 35 kr; egész 79-ben 2.472,405 frt 92 kr volt az eredmény. — Selley főügyész a deczember havi kimutatást, Mihálovits főmérnök a közmunkákra vonatkozó havi kimutatást s az árvaszék szintén havi kimutatásokat terjesztek be, mire a kisebb szakbejelentések következtek. A pesti egyesült férfi- és nőruhakészítő társulat tegnap tartotta évi rendes közgyűlését, melynek legfontosabb tárgyát az alapszabályok módosítása képezte. A társulat részéről a fővárosi szabóiparosok érdekében eddig kezdeményezett több rendbeli üdvös intézmények, ugyanis főkép a tagok közönye miatt nem lévén megvalósíthatók, a közgyűlés a társulaton kívül álló szabókat az által is kívánja a csatlakozásra serkenteni, hogy a beiratási díjat 30 írtról 10 írtra szállította le, és az évi tagdíjat, mely eddig többnyire 4 frtot tett, 2 írtban állapította meg. Azok, akik már tagjai voltak a társulatnak és több évi tagdíjakkal hátralékban vannak, 5 frtnyi mérsékelt tagdíj mellett vétetnek fel ismét. Ez iránti jelentkezések naponként fogadtatnak el a társulat irodájában (reáltanoda-utcza 16. sz.) — Katona garázdálkodás. Baziásról írják, hogy e hó 2 ikán Pozczona községben a Fellver vendéglőben P. J. nevű hadnagy a 43-ik gyalogezredből kártyázott B1 e 8 7 k g adó- és vámfelügyelővel. J. hadnagy 45 krajczárt vesztett, mit a legközelebbi alkalommal megfizetni ígért. Bleszky ez ígérettel nem akarta beérni és a 45 krajczár azonnali megfizetését követelte. A hadnagy sértve érezte magát s kifakadva, Bleszkyt szemtelennek nevezte. Bleszky viszonozta: »Ön a szemtelen!« Erre a hadnagy haragja nem volt mérsékelhető. Kardját elhozatta, két katonát feltüzött szuronynyal a játékszoba elé s kettőt a vendéglő elé állitott s miután a vendéglőben levőket Bleszky kivételével kiutasította, kardjával kettéhasitotta a vámfelügyelő koponyáját. Bleszkyt ezután a katonák a kaszárnyába hurczolták. Bleszky sebében elhunyt. Az ügyben vizsgálatot indítottak meg. — A következő sorok közlésére kérettünk fel: Tisztelturam,Becses Lapjának mai száma átveszi a »Függetlenség«-ből azon nyilatkozatot, melyet Tisza László úr megbizottainak adtam. Minthogy a nyilatkozat becses lapjában a »Függetlenség« kisérő sorai nélkül jelent meg, s minthogy annak homályos konceptiója félreértésre adhatna alkalmat, ezennel kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy Tisza László úrral szemben felvetett vádjaimnak csak azon részét vontam vissza, mintha a váltóin szereplő hamis nevek az ő tudtával kerültek volna oda. De ,feltartottam azon,vádat, hogy az intézettel alapszabályellenesen üzleti összeköttetésben állott, hogy ügyeit ott felszólítás után sem rendezte, hogy váltóin csakugyan szerepeltek hamisított aláírások. S ezt Tisza László ur megbízottai maguk sem vonták kétségbe. Kérve ezen helyreigazító nyilatkozatom közlését, maradtam a szerkesztő urnak Budapesten, jan. 13. őszinte; tisztelője Hoitsy Pál. — Astrychin és a vadak. Máramarosból Írja a »Vnd.- és Versenylap« egyik levelezője, hogy közelebb rókamérgezés végett stryehines csalétket tevén ki, két szép kőszáli sas is áldozata lett a mérgezett pecsenyének. A stryehinre vonatkozólag azt az észleletét közli a tudósító, hogy a stryehines dög élvezete által elhullott állat kitétele nem ad eredményt, noha mind a farkas, mind a róka megbetegül utána, de ki is gyógyul, ha csak túlságosan sokat nem evett; ezt pedig nem igen teheti, mert a csalétek fagyos ése miatt nem sokat fogyaszthat egyszerre belőle. — A Mátyástemplomról. A vallás- és közoktatási miniszter átírt a napokban a pénzügyminiszterhez az iránt, hogy tenne intézkedést, hogy a Mátyástereplom melletti pénzügyminisztériumi hivatal helyiségeit a tavaszszal kiüríteni lehessen, minthogy a munkálatok már annyira előre haladtak, hogy a melléképületek lebontása szükségessé vált. A tervezetek szerint ugyanis a templom egészen önálló alakzatban van feltüntetve. A templom mellett lévő részek le fognak bontatni s a pénzügyminiszteri épület egy dél felől vonandó szárnyépület által négyszöget fog képezni. A templom háttere Pest felé néző oldala szabályoztatni és parkiroztatni fog és sétaterekkel vézetik körül, melyekből utak fognak — bizonyos kisajátítások után — a főutczára bevezetni. — A középtanodai tanáregyesület választmánya Berecz Antal elnöklete alatt ma este ülést tartott. Fölolvastatott a közoktatási miniszter leirata, amelyben értesíti a választmányt, hogy Kármán Mórnak. »Ifjúsági iratok tára« czimű munkájának első 4 füzete a gymnáziumokban való használatra följogosittatott. A választmány föliratot fog intézni a miniszterhez, hogy nevezett könyvnek használata a reáliskolákban is engedtessék meg. Pénztárnok jelenti, hogy a takarékpénztárban van 130 frt, készpénzben van 486 frt, összesen 616 frt. Dr. B r o z i k K. jegyző előterjeszti, hogy ama 41 tagnak, akik tagsági díjaikat még nem küldötték be, intőleveleket küldött. Ezek közül 18 megküldte tartozását, a többi nem felelt. Ezeket kénytelen lesz a választmány beperelni, ha egy hó alatt kötelezettségüknek nem felelnek meg. Az óbudai népbank bűnügyének tárgyalását ma d. e. 10 órakor folytatták. A Dörflinger-féle 2100 írtról szóló váltóra vonatkozólag, kihallgattattak Horn, Schödl és Krövik. Schödl előadja, hogy ez összeget (2100 ft.) egymásnak kiutalták s azt fele részben Schödl, fele részben Krövik tette el. Krövik makacsul tagadja Schödl ez állítását s azt mondja, hogy ez csak »Durchfuhr«, mert annyit vezetett bevételbe, mint kiadásba. Schödl továbbá előadja, hogy K rövik őt mindig biztatta, hogy ne féljen, mert a sikkasztásokra nem jönnek rá soha, ő jól elkönyvelte — továbbá még a vizsgálat alatt is kérte és meghagyta neki, hogy tagadjon mindent, e szavakkal: »leugne bis zum Tod.« Győrffy Krövik védője, kéri a szakértőket a könyvekből kideríteni csak egy esetet, ahol kitűnik, hogy Krövik is bűnrészes a sikkasztásban, mert ebben az esetben ő lemond védelméről. A szakértők ezt a legközelebbi ülésre konstatálni fogják. Kerntler — ki a helyes mérleget elkészítő — megkérdeztetvén az iránt, hogy a mérleg készítésénél Krövik mindig helyes felvilágosítással szolgált-e, s nem akarta-e őt félrevezetni, erre határozottan előadja, hogy specziális esetet is tud felhozni, hogy Krövik őt félre akarta vezetni. — E mérleg nem annyira a banknál használt főkönyveknél készíttetett, hanem az intézet vagyoni állapota tényleg leltároztatok. A váltótárcza állapota a főkönyvi számla alapján 173,002 frt 15 kr. hiányt mutat ki, de a rendetlen könyvelés folytán ez az összeg lehet és úgy több, mint kevesebb ; ennek pontos földerítése csak a főkönyvek speciális megvizsgálása által lesz lehetséges. Előadó biró a tárgyalást 10 perczre felfüggesztette, a megnyitott tárgyalás elején Színik bemutatja a sikkasztott összegekre vonatkozó utalványokat. Az 1873. évi jun. 1-én foganatosított revízió alkalmával 126,270 ft 91 krral kevesebb értékű váltó találtatott tényleg a tárczában, mint amennyit a fő.