A Hon, 1880. január (18. évfolyam, 1-27. szám)
1880-01-03 / 3. szám
S ha a lefolyt év forgalmi adatait nézzük, csakugyan azt látjuk, hogy daczára a viszontagságos időknek, máris jelentékenyen növekszik a magyar vasutak levétele. Ami pedig a kiadásokat illeti, ezeknél nagy megtakarítások történtek. Kilométerenként az egyes vasutak központi vezetése és külszolgálata a most közzétett vasúti évkönyv adatai szerint a következő : Magyar államvasutak 1030 forint Osztrák államvasút 1793 » Tisza vidéki vasút 1783 . A magyar államvasutakon tehát átlag sokkal csekélyebb a régió, mint az osztrák államvasutnál. Igaz, a forgalom sem oly nagy még, de azért a berendezés aránylag is takarékosabb. A forgalmi eszközök állagát tekintve, a magyar államvasutak északi vonala az osztrák államvasúttal, és az osztrák déli vasúttal már majdnem egyforma szivonalon áll, mert, míg az osztrák államvasutnak a magyar hálózaton kilométerenkint 5.015 kocsija jár s a déli vasútnak 5.101 kocsija, a magyar állam vonalakon 5.049 tesz kilométerenkint a kocsik száma. A vasúti adminisztráczió terén életbeléptetett reformokat legjobban jellemzik a következő sorok, melyeket Péchy közlekedési miniszter 1880-ki indokolásából szakítunk ki : »Az adminisztráczió olcsóbbá tételének módját elsősorban az üzlet gazdaságos kezelésének közvetlen és gyors ellenőrzésében ismervén fel, fő gondom volt az üzleti számadások átvizsgálásának a múltban követett módját egyszerűsíteni és gyorsítani. Az e részben életbeléptetett új rendszabályok alkalmazása mellett a számadások olyannyira hatásosnak bizonyult évközi vizsgálata megindíttatván, bizton reményem, hogy a jövő évben biztosítást élvező vasutakkal az engedélyokmányilag megszabott határidők alatt kivételi akadály nélkül az előző évről le fogunk számolhatni. 1877. év végéig a vasutakkal a biztosítási előlegekre nézve a leszámolások már megtörténtek, az 1878. évi leszámolásoknak még a folyó évben való lebonyolítása pedig bizton várható. Nem csekélyebb mérvben hatott közre a vasutak üzletkezelési költségeinek czélbavett apasztásánál azon rendszer, hogy a vasutak rendes üzletelőirányzatok bemutatására lettek kötelezve. Ezen előirányzatok, melyek kimerítő részletességgel szerkesztendők, az illető év kezdetét több hónappal megelőzőleg állapíttatnak meg és adatnak ki a vasutaknak, mi által rendszeres gazdálkodás és hatályos ellenőrzés biztosítva van. Ezen intézkedésnek üdvös eredményei a kiadások leszállításánál már is észlelhetők, nevezetesen : míg a biztosított vasutaknál az 1878. évi zárszámadási eredmények szerint az üzleti kiadások összesen 8.402,159 irtot tettek, addig a kiadások az előirányzati adatok szerint 1879. évben 8.279.683 írtra, 1880. évben pedig 8.235.086 írtra csökkennek. Sikerült továbbá azon, az állami vagyon kezelésére nézve már régebben elfogadott elvet, hogy a tűzkárokra nézve a biztosító intézetek által eddig követelt magas prémiumok melletti biztosítási rendszer helyett az önbiztosítás lépjen életbe, a vasutaknál is érvényre juttatni, éspedig a tűzkárokon kívül még a szállítási károkra is kiterjesztve. Eddig e címen az állami biztosítást élvező vasutak az állampályákkal együtt évenként kereken 150.000 krtot fizettek a biztosító intézeteknek; a jelenleg fennálló biztosítási szerződések egész idejéről készített statisztikai adatokból kitűnt azonban, hogy a fölmerült károk év átlagosan alig tették ki a befizetett összeg 15 százalékját, úgy, hogy önbiztosításilag mintegy 85 százalék megtakarítható. A háború Afganisztánban. Lytton lord alkirály m. hó 29-étől a londoni indiai hivatalhoz Roberts tábornok nagy győzelmeiről sürgönyzi.Roberts tábornoktól f. hó 26-ig terjedő tutósítások érkeztek. F. hó 25-én a nagy havazás véget vetett az ellenség üldözésének. Az ellenség sok halott hátrahagyása mellett Sherpur környékéről teljesen visszavonult. A Balahiszár raktára kiüríttetett. Kaminak az ellenség általi megszállásakor számos robbanás fordult elő; egynél, mint hírlik, 100 ember megöletett. Az ellenség által nagyrészt elpusztított árizóvonal kijavíttatik. Butkokot ismét megszállták és egy haderő azon a ponton van, hogy Kohisánba induljon MirBratchenak, a kohistánok ezérének üldözésére. Egy f. hó 21-éről keltezett jeentés az összes veszteségeket e napig 89 halottra eszi, kik közt van 10 tiszt és 228 sebesült, idezárva 3 tisztet. A kormány az indiai alkirálynak és Robertsábornoknak a decz. 23-ai győzelem alkalmából, melytal az angolok ismét Kabul urai lettek, távirati tan szerencsét kívánt. A »D. News«-nak jelentik m. hó 29-ről Lavreből: »A Kabulból visszavonuló ellenség a várost a 13-iki éjjelen ürítette ki. A kohistanik és logarik fővezéreikkel Mollah Murkival és Mahomed Tannal, egészen szétszórattak. A főnökök meg nem győztek Am s a khánnak, J ak ub khán legöregebb fának, emirré való megválasztatására vonatkozólag. A »Bombay Gazette« jelenti: »Kabulban ezüstorsót találtak, melyen a következő felírás van: Ajándék Sirdar Nek Mahomednek az orosz ármánynak 1879-ben tett hű szolgálataiért, Sirdar Szek Mahomed Charasheleban parancsnokolt. Turistán névleges uralkodója, Gulám Hyder, nemálaszolt ajánlatainkra. Hire jár, hogy Nek Mahomedet fogadta, ki útban van, hogy az oroszokhoz csatlkozzék.« A palóczokról. A felföld négy, nagyrészben magyar megyéjéen (Nógrád, Gömör, Heves s Borsod) 150 községen és 500 mérföldnyi területen magovatos számítás szerint is több mint 120 ezer tiszta palóczalkumber lakik, kiknek nyelvi sajátságairól s egyes táradalmi szokásairól mindenki hallott valamit széles Magyarországon, de akikről mindeddig részletesebb tdósítást senki sem irt. Irodalmunk e nagy hiányán lest segítve van. Aigner Lajosnál a palóczokról egy sürű ivre terjedő becses népismertető tanulmány jelnt meg, melyet Pintér Sándor irt (Ara 80 kr.) Okoz e tanulmány megirására Hunfalvy Pál Magyarország ethnographiája czímü műve adott, s a palóczokról igen futólag s részben kedvezőtlenülyilatkozik s úgy látszik, hogy e néptörzset sem maga nem tanulmányozta, sem pedig oly forrásokból em merített, melyek eredeti tanulmányok eredméyei lettek volna. Még Jerney, a főkútfő is, látszólag sok hallomásból ismeri őket s igy is alig szól rólo v alami érdemlegest. Pintér gondolkodó fő és sokat olvasott egyén, s az újabb nyelvészeti és mythologiai elméleteket is ímeri. Ezért nemcsak adatokat közöl, de elméleteket von le belőlök s habár azok egy része, mint p. a égi mythologiára vonatkozik, igen merész, sok van füvének e részében is megfigyelni való. Hagyjuk ezt zonban a szakférfiakra s ez alkalommal elégedjünk meg azzal, hogy e figyelemre méltó mű nehány érdemi adatát kiemeljük. A palóczok, szerző szerint, telepedési helyül mindig kisebb nagyobb patakok által hasított völ vámértekezletek a keresk. minisztériumban. A kereskedelmi minisztériumban ma kezdetüket vették azon vámértekezletek tárgyalásai, melyek a kereskedelmi miniszter által a küszöbön álló szerződési tárgyalások indokából rendeltettek el. Az első ülés ma délelőtti 10 órakor tartatott s Kemény Gábor b. kereskedelmi miniszter által személyesen nyittatott meg. Az értekezletekm Mat- Jekovics miniszteri tanácsos elnököl s ezenkívül a minisztérium részéről dr. Herrich osztálytanácsos, valamint Stockinger és Mihalovics osztálytanácsosok vannak jelen. Az első ülés tanácskozásainak tárgyát gabona, maláta, liszt és őrlemények, valamint fris és aszalt gyümölcs képezték. A kereskedelmi kamara Strasser, Burchard Konrád malomigazgató, Rieger György malomigazgató, Bakonyi Miksa malomigazgató, Brüll Lipót malomigazgató, Strauss (a Hedrich és Strauss czégtől) és Herz (a Beimel és Herz czégtől) urak által; az országos gazdasági egyesület pedig gróf Dessewffy Aurél, Schossberger Henrik és Harkányi Frigyes urak által voltak képviselve. Báró Kemény J. kereskedelmi miniszter üdvözölve az értekezletet, köszönetet mondott a jelenlevőknek azon készségekért, melylyel megjelentek, hogy kifejtsék nézeteiket a tárgyalás alá veendő, kétségtelenül igen fontos kérdésekre nézve. Az 1878. évi XX. törvényczikk szerződési tárgyalások esetére gondoskodik ugyan vámértekezletekről, melyeknek a mindkét részen a kormány által kell összehivatniok, a jelenlegi értekezlet azonban nem ilynemű, hanem a magyar kormány a közvetlenül érdekeltek részéről akar informácziókat szerezni, s hallani akarja az illetők óhajait s nézeteit. Az urak szakadatlanul működnek szakmájukban s pontosan ismerik a kívánni valókat, valamint a bajokat. A miniszter arra kéri ennélfogva az urakat, hogy őszintén és leplezetlenül mondják ki nézeteiket, miután rendkívül fontos és életbevágó érdekekről van ezúttal szó, így pl. a mai tanácskozás tárgyai, •— nemcsak a németországi gabnavámok, hanem a vasúti tarifák kérdése is — kivitelünk biztosítására nézve rendkívül nagy fontosságúak. Erre Matlekovics miniszteri tanácsos nagyobb számú megszerkesztett kérdést terjeszt a konferenczia elé, melyeknek közlése azonban, miután azok a kereskedelmi tárgyalások egyes stádiumai különféle eventualitásait érintik, természetesen ép oly kevéssé tartozhat a nyilvánosság elé, mint az irántuk tett nyilatkozatok és megjegyzések. E helyen csak azt emeljük ki, hogy a németországi vámtételeken kívül a vasúti tarifták kérdése is behatóan tárgyaltatott. Az urak szabadabban és fesztelenebbül fejezhetik ki nézeteiket mint a kormány s az országgyűlés, melyeknek arra kell tekintettel lenniök, hogy mit lehetne elérni, nem pedig arra, hogy mi volna kívánatos. A miniszter biztosítva jelenlevőket arról, hogy a kormány itt kimondandó nézeteiket minden irányban lehetőleg tekintetbe fogja venni, ismételve elismerését fejezi ki a számos megjelenésért. A malmok részéről Brüll Lipót igazgató egy érdekes memorandumot nyújtott volt be, mely a malomipar érdekeltjeinek óhajait és nézeteit tárgyalja. Ezen emlékiratban különösen azon pont figyelemre méltó, mely azt fejtegeti, hogy részünkről most azonnal retorsiókat kellett volna Németország irányában alkalmazni, hogy erősen veszélyeztetett lisztkivitelünket biztosítsuk. A tárgyalás folyamából itt még csak azt emeljük ki, hogy a német vámtételek a félgyármányokat mint pl. a malátát, lisztet s. t. eff. még aránylag sokkal magasabb vámmal védik, mint a nyersterménye Rés Neoplantaenses. Újvidék, 1879. decz. 31. A múlt hetekben telve volt a világ lármásnál lármásabb Miletics-hirekkel, így fogadják, igy nem fogadják, diadalkapu igy, fáklyásmenet úgy. Lampionok, maticza-ünnepély, pávanyelv és szalonkaverő, tamburahang, habzó toaszt és pezsgő champagnel, mind meg volt jósolva — s nem lett belőle semmi. Miletics szép csendesen megjött, — csendesen fogadták s eddig úgy jött meg, mintha nem is kellett volna elmennie. Az omladina — igy állítják az optimisták — nem veszedelmes többé, nincs többé. Bár úgy lenne! Igaz ugyan, hogy mi újvidékiek egy speczialitást veszítenénk benne, s hogy nem lenne »mit beszélnie a városnak«, de legalább az a jámbor újvidéki professor, kit sorsa a dunántúli szép vidékről vetett ide, megszűnik majd rettegni a képzelmében szelíd feje körül hadonázó rettenetes handsároktól s nem vetné kizárólagosan abba a szép hangú ágyúba testi épsége reménységét, mely a péterváradi várfokról biztatja kaczér védelmével. Szegény jó professor ! A mit elkerülni vélsz, a handzsárt, lehet, hogy bőségesen meghozza majd neked a »Pikelhaube.« Hogyhogy ? fogja kérdezni a fővárosi, de még minden más városi olvasó, Újvidék és »Pikelhaube« — szerezsán és Kraxelhuber. Biz úgy tapasztalatlan fővárosi és minden más városi olvasó, s hogy ne sokat teketóriázzak, hogy rögtön ajtóval essem a házba, s hogy minden kétségedet tönkre tiporjam — hogy velem együtt kiálts fel : »Hisz ez a boldog Novi-sat, Neusatz, Újvidék nemcsak a roskatag omladina, hanem az omlatag óifju-nagynémet magyarenfresserthum hazája is!« Hát légy szives elolvasni, a mit a haza gyermekei, híveik épülésére és a saját vérük dicsőítésére »Leibjournal«-jokban, az itt Újvidéken megjelenő,a tekintélyes polgárok által fentartott,terjesztett »Politisches Wochenblatt«-jokban«, a Bács-Bodrogher Pressében irni merészkedtek. Az igazán derék és művelődésre képes honpolgár a tisztán magyar elemből nem is regrutálható; gondoljuk csak meg ! ez a nemes és bátor nemzet — és dolgozni!« (Lásd a B. B. Presse 1878-ik 45-ik szám.) Tréfás hangon kezdtem tudósításomat, — de amig ezeket a szavakat leírtam, arczomba szökött a vér, reszketett kezemben a toll, szívem a méltatlankodás nemes haragja tölti el, s azt kérdem magamtól újra és újra: ki irigy Magyarországban a magyar nemzetről, kinek a védelme, pártfogása alatt, s meddig, mióta ? És amit ezekre a kérdésekre lelkem tiszta meggyőződéséből magamnak felelek, hadd hallja azt az ország, hadd hallja meg a kormány, kimondom nyíltan és őszintén, ki ir igy, ki hat igy, mióta írnak igy , hadd ítélje meg a kormány s mondja ki — meddig szabad igy? Igen ! meddig szabad igy! Mert immáron évek múltak el, s ez a lap, mely kezdettől izgat, a magyarság, a kormány ellen, mely ép ily dühös magyarfaló, mint a milyen ostoba ellenzéki: ez a folytonosan a magyarság, mint beteg oroszlán ellen rugdalózó lap, még most is él — terjed, mérgez és veszteget — él! 1878. junius havában történt, hogy első ízben lettem figyelmes e lapra. Kérdezősködtem befolyásosabb egyéniségeknél — ezek azonban azzal biztattak — hogy a lap oly jelentéktelen, akkori szerkesztője olyannyira hóbortos (holmi Laforest nevű jöttment) — hogy kifakadásaira nem is érdemes reflektálni. Megnyugodtam a felelet jóhiszeműségében — bár megjegyzem, hogy : bármily jelentéktelen is legyen a lap, mégis mert a nemzetgyűlölet mérgét a nyomott szó könnyen bevehető adagaiban — s könnyen hozzáférhető módon nyújtja — veszedelmes az. És kitűnt — hogy igazam van. A lapot sok jómódú s eddig tisztán hazafias érzelmű polgár házában találtam — és oly polgárokéban is kiknek szellemi táplálékát csakis ez a lap nyújtja. Hiszen, mondom magamban, ha ez az egyszerű, egyenes szivü német polgártárs más egyebet nem olvas, nem hall, mint e lap utján, a leggualifikáltabb magyar gyűlöletet s ostoba, vak ellenzékieskedést: előbb-utóbb veszendőbe megy az igaz magyar érzés, a nem szerb köznép szivében is. Ez időtájt jelentek meg a fennidézett magyargyűlölettől izzó s az államügyészt kereső sorok s ez elég volt, hogy szándékomat, megkezdeni az actiót társadalmi utón, megszenni a harczot e veszedelmes irány ellen ,s tetté érleltem. Több ügytársammal indítványt tettünk a magyar polg. casinóban, »hogy a »B. B. Presse« nemzetgyűlöletet szító hazafiatlan iránya miatt zárassék ki.« És ime, már az első lépésnek is lett eredménye. A lapot föntartó, az óvadékért jótálló bizottság viszszavonta a cautiót, a szélnek küldte , a lap megszűnt létezni. E váratlanul gyors eredmény egy fontos körülményre tett figyelmessé: arra t. i., hogy létezik egy, a lapot föntartó bizottság, amely szerkesztőket fogad és elcsap; hogy tehát e bizottság annyiban felelős a lap hazafiatlan iránya miatt, amennyiben nem utasítja a tőle függő szerkesztőt, hogy tiszteséges hangon beszéljen arról az országról, arról a népről s arról a kormányról, mely neki és nekünk is kenyeret és törvényes védelmet ad. Lassan kint világos lett, hogy ahol egy Grossdeutschthumnak hódoló lap van ; ott kell — egy bár kicsiny — de azért veszedelmes befolyású pártnak is léteznie. S hogy csakugyan igy volt, kitűnt, midőn ugyan még az 1878-ik évben a képviselőválasztások küszöbén némely helybeli polgár, egy szász nemzetiségi ellenzéki képviselőt importált magának ide, azon nyilvános czím alatt, hogy iparkérdésekben még felolvastassa, de azon titkos szándékkal, hogy tapogatódzék, nem-e lehetne az illetőt — Miletics pendantjaképen képiselőjelöltnek léptetni fel ? Így álltak, igy folytak a dolgok, midőn nagy csodálkozásunkraa magyar tisztviselők és hazafias érzelmű németajkú derék polgártársakéra a száműzött, eltiprott, agyonütött »Bács-Bodrogher Presse« újra megjelenik a kaszinó asztalán , nagy hangon hirdetve, hogy az új szerkesztőnek, egy nyugdíjazott magyar pénzügyi hivatalnoknak s jelenleg zugkorcsmárosnak szerkesztése alatt redivivált. Gyanítottuk, hogy az uj szerkesztő valami Herr von Máriák alatt nem csak redivivál, de recidivál is és gyanakvásunk alapos volt. Az uj 1879-ik évi folyam első számának megjelenése óta nem volt egy száma sem a »B. B. Pressé«nek, melyben vagy a »die Magyaren« vagy a »Die Regierung« és a »die Pandurenwirtschaft«, s kezdetben nem csiklandoztatott, később nem csipkedtetett végül arczal nem ültetett, sárral nem dobáltatott légyen. Újra megkezdtük tehát a harczot. A magyar kasinó erkölcsi tekintélyét akartuk a harcztérre vinni a magyar társadalom e söpredéke ellen, már akkor midőn a lap folyó évi 4-ik számában a honvédséget támadta meg — s ezzel egyúttal a kormányt. A fellépés használt, a lap vezekelni kezdett, midőn végre, — amire már régóta vártunk — nem többé a lap szerkesztője, akivel csakugyan genant dolog szóba állani, hanem a lapot föntartó bizottság egyik tagja, valami Herr Schreiber Ferdinand lépett a porondra s a lap szellemében, s szerkesztő dicsériádiáitól szalmakoszorúzottan tört pálczát egy oly ipariskola felállítása mellett, melyben — saját szavai szerint: das übertriebene Lernen jener Lehrgegenstände, die das nothwendige Erlernen hemmen ! ! ausgeschlossen und vorläufig als Lehrgegenstände bezeichnet werden :« — s a jó ur itt elsorol minden lehetséges és lehetetlen tantárgyat s a saját »Leibjourn«-ja bizonysága szerint épen a legszükségesebbet, a magyar nyelvet hagyja ki — mert ez »demmt das Erlernen.« Schreiber urnak ezt a békeszerető tervét az ő redactora meg nyomban azzal szalmakoszorúzta meg, hogy hangosan kiáltja miszerint csakugyan abban az iskolában nem szabad a magyar szellemnek elterjednie, mert a »Magyarizhung demmt die weitere Ausbildung anstatt sie zu fördern!« (lásd 1879-ik 49-ik szám). Ime! Nem-e ugyanaz, amit a magyar faj »absolut Culturunfähigkeit«-jával trombitált a mult évi »B. B. Presse« ? Irt-e a »Zasztava« valaha igy ? Csakhogy a mult évben azt hittük: a »B. B. Presse« felelős szerkesztője egyedül a hibás a fönntartók meg csak a mulasztásban azok, de most joggal megtámadtuk e föntartók egyikét. És megkezdtük a harczot, hogy leszállítsuk a syndikátus magas lováról s szóba álljunk vele. A helybeli kir. főgymnásium tanárai s némely királyi hivatalnokok hazafias és hivatásszerinti kötelességüknek tartván a. is társas után védelmére kelni a sértett nemzeti becsületnek : a casinóban újra a lap kizáratását indítványozták ; indítványozták pedig a lap fentartójának, Schreiber úrnak — hasonlókép kaszinói tag — egyenes megnevezésével. S becsületére váljék a kaszinó választmányának : az indítvány majdnem egyhangúan (hogy, hogy nem egészen !) elfogadtatott. Hersch úr, a bizottság egyik tagja, volt országgyűlési képviselő, egész nemes megbotránkozással »Schandblatt«-nak nevezte a lapot. A midőn a választmány egyik tagja ismert óvatosságával a lapnak még egy negyedévig való megtartását indítványozta — azzal motiválván indítványát — hogy német ajkú polgártársaink a lap kizáratását sérelemnek tekinthetnék, igen helyesen jegyeztetett meg ellenében, hogy lehetetlen, miszerint az igazán hazafias német ajkú polgár örömmel ne üdvözölje a lap elitéltetését, nem hogy azt sérelemnek tekintse, és rájuk nézve ily balgaságot föltenni: volna az igazi sérelem! A lap tehát egy nagy tekintélyű erkölcsi testület által el lett ítélve. Frankl István, az újvidéki m. kir. gymnasium igazgatója s a helybeli derék lap az »Újvidék« szerkesztője megszente lapjában a becsületes, hazafias nyomatott szó harczát az álnok, hazafiatlan s nemzetgyűlöletet szító nyomatott szó ellen; a közvélemény felébredt s kimondta verdictjét a rossz magvetőre. És most csak még egyet. Hazafias kötelességemnek tartottam tudósítani a fővárosi sajtót az újvidéki rothadt állapotról. Csodálatos, hogy ez a tudósítás eddig hivatalosan nem történt meg. Újvidék csak úgy szűnik meg az ultra szerbek ábrándjaiban a jövendő Nagy-Szerbia fővárosának lenni, ha a folyton gyarapuló magyar elemmel őszintén kezet fog a helybeli németajkú derék, hazafias polgárság s a maga kebeléből megvetéssel száműzi azokat, kik gyűlöletet prédikálnak azon faj ellen, mely e földet vérével szerezte, munkájával megtartotta s karjával megvédelmezte. Legyen gondja a kormánynak is, hogy ha esetleg úgy értesült eddig, hogy »rend van Varsóban«, ez a rend csak mesterséges elpalástolás műve. Évek óta létezik itt magyargyűlöletet szító nagy német közlöny és a közlönyt fentartó auctoritások ; hogy mindeddig nem történt ellenük semmi, nem-e onnan van, hogy a nem létező renddel és egyetértéssel való hitegetés érdemül tudassék be ? Katalin czárnő krimiai utazása nagy jutalmat, sok kitüntetést szerzett az utazást rendezőknek ; de a festett falvak festett falvak maradtak. —is. KÜLÖNFÉLÉK. — A királyné 500 irtot küldött a rendőrfőnöknek. Ez összeg ama 179 kérelmező között osztandó ki, a kik egyenesen ő felségéhez folyamodtak segélyért. — A »Petőfi társaság« holnap január 3-án d. u. 5 órakor az »Írók és Művészek társaságá«-nak helyiségében ülést tart. Tárgyai: előkészületek a jan 6-án tartandó közülésre, s egy üresedésben levő tagsági hely betöltése. — Uj tudományos folyóiratot indított meg dr. Bá 11 aszéki Lajos ügyvéd »Büntető jogtudományi szemle« czim alatt. E füzetek havonkint jelennek meg Rosenberg testvéreknél. Előfizetési dij egész évre 10 frt., mely összeg a szerkesztőhöz B.Csabára küldendő. Az első számban dr. Rosenberg Lajos, Varga János s dr. Jeszenszky Sándor írtak czikkeket s közölve van benne Polonyi Géza beszéde a hírhedt Kresz-Giergl-féle sajtóügyben. — A nemzeti könyvtár most kapta a nyolczadik családi levéltárt. E levéltárt Békássy Károly veszprémmegyei birtokos ajándékozta. A levéltárban 5 árpádkori becses oklevél is van, és pedig az 1226-beli a legrégibb, mely a győri káptalan által lett kiadva Tarkasius Colon részére, ki ebben mint pristaldus szerepel. A levéltár összesen 2537 db okmányt, régi jegyzetet és fogalmazványt tartalmaz. Ezenkívül 1498. (Mátyás király halála éve) és 1514. (a parasztlázadás) évi törvényczikkek egy eredeti példánya van benne. Ezenkívül bő anyagot szolgáltat még Vasmegye monographiájához. — A »Magyar világ« ez évi első száma a következő tartalommal jelent meg : Olvasóinkhoz. — Az egyhuszasos leány, irta : Jókai. Mór. — A gőzös ház. Regény, irta : Verne Gyula.Első fejezet. A kinek a fejére díjat tűznek ki.) — Beregi Sándor. Verses elbeszélés, irta: Endrődi Sándor. — A piros bugyeláris. Elbeszélés, irta : Kazár Emil. — A rostás-inas. Költemény, irta : Szabó Ende. — Az olasz parasztokról, irta : Dr. Neményi Ambrus. — Piros András karácsonyfa. Karácsonyi történet versben, irta: Váradi Antal. — Az albánokról, irta : Dr. Erődi Béla. — Új Budapest. — Esküvőn. — Apróságok. — Hogy áll a világ. — Francziaországban. — A delegácziók. — Molnár , György szabadelvű párti képviselő. — Az angol török viszály. — A kisbirtokosok dolga. — Merénylet a spanyol királyi pár ellen. — Változások az osztrák-magyar külügyi képviseletben. — A szabadelvű párt új évi köszöntője. — Mi újság ? — Gazdáknak. •— Üzleti szemle. — Képek . A gőzös házhoz egy kép. — Esküvőn. A képzőművészeti csarnok. — A lipótvárosi gimnázium. — A »Magyar Népvilág«, Jókai Mór képes néplapja, melyet Vis Imre szerkeszt, hetenkint egyszer, szombaton jelenik meg. Előfizetési ára: Negyedévre tart. Az előfizetési pénzek legczélszerübben postautalványnyal a kiadó-hivatalba Athenaeum épület, Perencziek-tere) küldendő. — A biblia fordításért halálra ítélt Ahmed ügyében a »Köln. Z.« levelezője közli az 1876. decz. 23-án kelt török alkotmánynak ide vonatkozó czikkét, mely igy szól: Az államvallás az izlám. Ezen elv teljes figyelemben tartása mellett, az állam védelem alá veszi a birodalomban elismert vallások szabad gyakorlatát — »azon feltétel alatt, ha ez által a közrend és a jó erkölcsök nem veszélyeztetnek.« A török kormány nézete szerint Ahmed effendi a vallásos iratok lefordításában nyújtott segédkezése által, a közrendet és a közerkölcsiséget sértette meg, és pedig oly súlyosan, hogy halált érdemel. Érdekes e tekintetben azon adat, hogy a porta 1843-ban, daczára az európai diplomáczia tiltakozásának, egy az izlámra áttért örmény vargát, ki korábbi hitére később ismét visszatért, e miatt Konstantinápolyban lefejeztetett. Akkor is az angol nagykövet, Sir Canning járt közbe, sőt az összes többi nagykövetek támogatták, de sikertelenül. Az ulemák rendkívüli izgatást visznek véghez Ahmed tette miatt a nép között s a fanatikus tömeg az angolok ellen a legnagyobb elkeseredéssel van eltelve.Mutatja ezt a következő eset. Néhány napra azután, hogy Ahmed elfogatott, négy angol tengerészkatona Galatában partra szállott, hogy bevásárlásokat tegyenek. Egy török a katonákat szidalmazta, mit az angolok ugyanígy fizettek vissza. Erre a muzulmán oly kiabálást vitt véghez, hogy a szomszéd házakból valamennyi török kifutott s botokkal kezdték verni a katonákat, kik fejszéjüket oldották le s ezzel védték magukat. A négy tengerész meghalt, hősi küzdelem után, de 25 törököt sebesített meg. Ezen alkalomból 400 törököt fogtak el. Az angol nagykövet a meggyilkolt tengerészek családjai számára megfelelő vérdíjt követel. — Végrehajtás községek ellen. Földváry Mihály alispán Pest megye két járásának községei ellen végrehajtást rendelt el azért, mert a két járás összesen 36 községe a betegápolási alapra kitüntetett hátralékokat sem a múlt augusztus hó végéig, de a múlt év utolsó napjáig sem fizette be. A végrehajtás eszközlésére az illető járási szolgabírákat küldötte ki, kiknek ezen functió teljesítése körül felmerülő eljárási költségeit, az illető községek tartoznak fedezni. Ugyanis a pilisi alsójárás 16 községe ily betegápolási pótadóval 6663 frt 63 *1a krral van hátralékban ; a váczi felsőjárás hátralékos 20 községe pedig összesen 6029 frt 3 krral. Uj-Pest községe van legnagyobb hátralékban, ezért tesz 1457 frt 20 krt. A hátralékoknak f. hó 31-ig Bpestre a központba be kell szállítva lenni hiány nélkül. — Nemes tett. A napokban egy kerepesi úti gőzfavágó udvarán megjelent egy igénytelen külsejű, szegényesen öltözött asszony. — A gőzfavágó tulajdonos, ki épen az udvaron volt, zsebébe nyúlt és az ismeretlen asszonynak egy hatost akart a markába szorítani. — De mily nagy volt meglepetése, midőn az asszony két százast adott át neki azon rendeltetéssel, hogy e pénzért 40 méter tűzifát oszszon ki a kerületbeli szegények között, valláskülömbség nélkül. — Mondanunk sem kell, hogy a fakereskedő készséggel teljesítette a nemes asszony intézkedését — kit, mint később megtudta, Pelzmannénak hívnak. — Magyar tudós külföldön. Felméri Lajos, a kolozsvári egyetemen a neveléstan tanára, a napokban jött meg nagy tanulmányutjáról Angliából, hol a tanügyi állapotokat vizsgálta tüzetesen s szerzett tapasztalatait nagyobb munkában fogja hazai tanügyünk javára közkincsesé tenni. Felméri a British Múzeum fölöttébb dúsgazdag magyar könyvtárát (legnagyobbrészt a páratlan Nagy István-féle hagyatékból) is átvizsgálta s Szabó Károly számára igen értékes jegyzeteket hozott, melyek alapján Szabó K. még magyar bibliographiáját is értékes bővítményekkel láthatja el — az angol könyvtárban nemegy magyar unicum is őriztetvén. Felméri londoni tartózkodása alatt az ottani Frőbel-egylet meetingjén előadást is tartott. A belvárosi plébániatemplomban karácsony előtt néhány nappal helyezték el az utolsó festett üvegablakot, melyet ugyancsak mint a többit is Kratzmann Gusztáv készített el, Frey József templom atya és gondnok megrendelésére, ki az templomnál viselt hivatala után járó ebbeli fizetését ily módon szokta a templomnak vissza juttatni. — A kis ablak a szent háromság oltár felett áll s az üdvözítőt mint jó pásztort ábrázolja. — A nagy bajor ünnepélyt a Wittelsbachi uralkodóház hétszázados jubilaeuma alkalmával nagy történeti ünnepélyes menettel fogják megünnepelni, melyhez a rajzok már készen vannak. A müncheni hatóság e czélra egyelőre 100.000 markot szavazott meg. Az összes költség 234.000 markra van számítva s a tribune okból legfelebb 32.000 mark vehető be. — Uj tenger — alatti táviró nyittatik meg e napokban a Jóreménység foka s Zanzibar között. A nagy mű elkészítése alkalmával Victoria anggol királynő üdvözlő iratot intézett a zanzibari szultánhoz, ki e vállalatban anyagi részt is vett, Sir Bartle Frerehez, a fok kormányzójához s Wolseley Garnethoz. A zanzibari szultán is üdvözölte az új távírón az angol királynőt, reményét fejezve ki, hogy a két ország közt a barátságos viszonyok szilárdabakká lesznek. A dundeei szerecsétlenségről a »Times« a következőket írja: A szerencsétlenség első hírét J. B. Lawson hozta Dundeebe, ki este 7 óra felé egy barátjával elment hazulról. A szörnyű viharról beszélgettek, mely ekkor dühöngött és azon tűnődtek, hogy az edinburgi vonat ilyen viharban rá mer-e menni a hídra. Kíváncsiságból a híd északi végén levő távirdajelzőhöz mentek, ahol már többen várták a vonatot. Többen azt állíták, hogy18 óra tájban látták az edinburgi vonat lámpáit a híd túlsó végén; figyelemmel kisérték a lámpát a magas gerendázat közt, aztán egyszerre tűzoszlopot vettek észre, mely lefelé látszott szállni a folyamba, aztán sötétség állott be. E nyugtalanító hír folytán a jelző férfiuhoz fordultak, ki azt felelé, hogy az edinburgi vonatot 9 perczczel 7 után jelezték neki és az 14 perczczel 7 után a hidra lépett; azóta 15 percz múlt el, de ő nem látta a vonatot. Erre átsürgönyzött, a híd túlsó végére, de azt vette észre, hogy 7 óra 14 percz és 7 óra 17 percz közt a távirati közlekedés megszűnt. Ezt a hirt aztán Lawson úr közölte a Tay-hidi állomás főnökével. A hir mint a futótűz terjedt el a városban és csakhamar nagy néptömeg gyűlt a Tay-hid köré, megérkezett a gőzmozdony-felügyelő is, és ez az állomásfőnökkel együtt elindult a hídra. Négykézláb kúszva haladtak előre és igy vették észre, hogy a híd egy része beszakadt. De hogy mennyire, azt nem vették észre és ezért visszatértek Dundeebe. E ideig még sokan úgy reménykedtek, hogy a vonat a nagy vihar miatt tán megállott valahol. Csak reggel 9 órakor akadtak rá a vonattal elveszett személyek első nyomára. Newport közelében egy holttestet láttak úszni a folyón. Ügygyel-bajjal kihalászták és ekkor látták, hogy az egy körülbelül 65 éves nő holtteste. Haja fekete volt, de a nő hajlott kora miatt őszbe csavarodott. Fekete merino alsóruhát, hasonló kelméjű szoknyát és hosszú kabátot viselt. Zsebeiben csak egy zsebkendőt találtak. Semmi se volt rajta, amiből a személy kilétét konstatálni lehetett volna. A keleti parton utóbb némi romokat is halásztak ki: össze-vissza csavart deszkákat, hidrácsokat, kocsirészleteket. A nyugati parton mit sem vettek észre. Kilenc órakor a hídbeszakadás helyén több búvár ereszkedett le a vízbe, de 20 lábnyi mélységben még semmit se találtak. A dundeei polgármester a délelőtt folyamában Osborneból a következő táviratot vette: »Közölhet-e részleteket a megdöbbentő szerencsétlenségről, melyet a Tay-hidról jelentenek. A királyné kigyeket választanak s ha csak természeti akadály nem áll útokban, lakházaikat a patak mentén építik fel sorban és pedig akkép, hogy egyenes vonalú építkezésük azon része, melyet ők mainap is tulajdonképeni »ház«-nak (nappali, ebédlő, társalgó, dolgozó s főző helyiség) neveznek, a patakpartra tekintett. Ezen »házon« kívül van még a pitvar s kamra, ezutóbbi egyúttal a nők hálóterme. A család egészen patriarchális színezetű , a főhelyen mindenkor a »gazda« ül s az ifjabb nemzedék házasodása után is ott marad. Egy család tagjai (ugyanazon vezetéknevüek) rendesen »had« csoportositó szó alatt szeretik magukat nevezni s az egy »hadhoz« tartozók, habár nevüknél egyéb rokonsági köteléket nem is tudnak felmutatni, véd- és dacz-szövetségben állanak egymással. A »gazda«, a család legöregebb tagja, munkára nem kötelezhető s mégis az étkek java őt illeti s az »asztalszögön« magánosan ül. Ő nevezi ki utódját is a sokszor 40—50 lélekre menő családtagok közül s joga van egyik-másik tagot, ki parancsainak nem engedelmeskedik, a közvagyon élvezetéből teljesen kizárni. A ház belügyeit az asszonyok teljhatalmulag viszik s különösen kendertenyésztésből némi kis pénzt is takarítanak meg s e mellett terményekkel nagyban uzsoráskodnak. Az uj párok szétválása esetében ünnepélyesen szelnek szét egy kenyeret annyi darabra, ahány új család lesz. A nők átalában értelmesek, bátrak s igen erkölcsösek. A palóczok ősi vallásának nyomait abban találja szerző, hogy a határs mesgyeket rendkívül tisztelik, nézetek szerint a tündérek tavakban, forrásokban s kutakban laknak, mig a sárkányok, boszorkányok mocsarakban s egyúttal földüregekben s barlangokban. Különös tisztelet tárgyai a »tisztes fa« »rakottyafüz« »isten tehénkéje« (münüke bogár) »szarvas bogár« »fekete kutya«. A nap iránt még most is bálványozásig menő tisztelettel viseltetnek, így p déli álmukat úgy aluszszák, hogy arczukat a nap felé fordítják. Érdekes azon adata is, hogy a fiatal menyecske, ha elsőszülötte meghal, fejét piros kendővel köti be. Legérdekesebb s legterjedelmesebb szerző művének azon része, mely a palóczok nyelvéről s irodalmáról szól. A palócz szójárás a magyar nyelvtől különösen a magánhangzók hangoztatásában s a mássalhangzók lágyitásában áll. Igen érdekes, hogy az igéket csak jelen és múlt időben ragozza s különösen, hogy órákig elbeszélnek kötszó használata nélkül. Ez okból csaknem lehetetlennek tartja a palócz népmesék egész pontos leirását. Ő maga egy mesét közöl, melyet törzsmesének tart s melyből merész következtetéssel von le mythologiai dolgokat. Balladái, szerelmi dalai s más költeményei kevésbé jellemzők, de még mindig érdekesek. Sok tanúságot mond még a nép szokásairól, babonáiról, ruházatáról, helyneveiről, de ezeket sem akarjuk most felsorolni. A nép eredetére nézve hite az, hogy a palóczok a hunok s avarok utódai, kik a honfoglaló magyarok által már jelen helyeiken találtattak, mint földművelő nép s ezzel csakhamar teljesen egybeolvadtak. Egészben Pintér Sándor, kinek neve irodalmunkban eddig ismeretlen volt, nagy érdemeket szerzett magának e művel, mely, ha egyes véleményei nem helyeselhetők is, egészben véve a legbecsesebb hazai monographiák közt foglalhat helyet s nagyon méltó az olvasásra. Óhajtjuk, hogy a szerzőnek mielőbb alkalma legyen e kis műből második, tetemesen bővített kiadást rendezni sajtó alá. Gy. A. ket, minélfogva nem csak mezőgazdaságunk, hanem még fokozottabb mértékben abba vágó iparunk is károsítottnak tűnik fel. — Az ülés 1/2 1 órakor ért véget. Délután 4 órakor a második ülésett megtartva. — Megjelentek Frommer A. K. magkereskedő, Schlettinger József olajgyáros és Schoszberger Henrik. — A tanácskozások tárgyát magvak, repcze, olajmagvak, olajpogácsa és csirás olajok képezték.