A Hon, 1880. február (18. évfolyam, 28-52. szám)

1880-02-01 / 28. szám

vagy erősen hamisítva találtattak, mely körülmény miatt azok az egészségre ártalmassak lehetnek, h­a­tó­­ságilag megsemmisitendők­ oly vörös borok ellenben, a melyekből vett mustrákban a v­egy vizsgá­lat eredménye szerint a fuchsinnak csak parányi meny­­nyisége vagy nyoma találtatott, meg nem semmisiten­­dők, hanem az illető fél költségére a C. alatt ide zárt mellékletben foglalt módon legottan hatóságilag él­­vezhetenekké teendők(denaturalisálandók) s en­nek megtétele után — szeszkifőzés czéljából — a tu­lajdonos birtokában hagyandók; nem lévén szándék­ban értékeknek az elkerülhetlen szükségen felül való megsemmisítése. Mindkét fentebbi esetben azonban s igy mi­helyt valamely vörös borban fuchsintartalom ta­­láltatotott, tekintet nélkül a hamisítás mérvére vagy arra, vájjon a bornak megsemmisítése elrendeltetett-e vagy sem? az illető tulajdonos ellen hamisított ital­nak áruba bocsátása miatt, az 1876-dik évi 14-dik törvényczikk 8-dik §-a alapján, az eljárás az illetékes első fokú hatóság utján megindítandó. Ezen hatóság illetékessége mindenütt azon területhez van kötve, a melyen működik. Ezen első fokú hatóság illetékes az 1876. évi 14. t. sz. azon áthágásai megbüntetésére, a mely át­hágások működése területén követtettek el, ha ezen cselekmények bűntettet vagy vétséget nem képeznek, mint például az 1878-ik évi 5-dik törvényczikkben foglalt, de jelenleg még életbe nem léptetett büntető törvénykönyv 314-dik §-ában »közegészség elleni vét­ségnek « megjelölt cselekmény. Ha tehát a nevezett elsőfokú hatóság nem csu­pán az 1876. évi 14. törvényczikk áthágásának, ha­nem közegészség elleni vétségnek tényálladékát vagy ennek nyomait látja fennforogni: mielőtt az 1876 ik évi 14-ik törvényczikk 7-ik §-a alapján bíráskodnék, át kell tennie az iratokat az illetékes büntető bíró­sághoz, a­mely annak megítélésére, hogy a nevezett vétség tényálladéka fenforog-e , egyedül illetékes. A mi a megvizsgált fehér borokat illeti, erre nézve megjegyeztetik, hogy azon borok, a­melyekben a vegyvizsgálat alapján szabad kénes savnak erős tartalma állapíttatott meg, mint az egészségre ártalmasak, az üzletforgalomból kitiltandók és pinczekezelés alá helyezendők mindaddig, míg a szabad kénes sav a lassú oxydatió által teljesen el nem tűnt. Ily borok azonban, melyek leginkább csak a túlságos kénezés által válnak ártalmasakká, mint­hogy egy részt ártalmasságuk idővel elenyészik, más­részt pedig ezeknél a hamisítás szándéka föl nem tehető, meg nem semmisítendők s az illető tulajdo­nosok ellen is az eljárásnak csak azon esetben van helye, ha a hatósági tilalom ellenére mégis ily boro­kat a közforgalomba bocsátanának. A­mi a felmerülő költségeket illeti, megjegyez­tetik, hogy úgy az elj­ár­ási, valamint a vegyvizs­­gálati költségek viselése a tulajdonost illeti, kinek borai hamisítva találtattak. Ezen költségek az állam­­kincstár terhére csak akkor eshetnek, ha a megvizs­gált borok közül valamennyi teljesen tisztának talál­tatott és ennek folytán az illető tulajdonos ellen el­marasztaló határozat hozható nem volt. Súlyt fektetvén arra, miszerint egyfelől az üzlet­forgalom az elkerülhetlen szükségen túl ne korlátoz­­tassék, más­felől pedig, hogy a vétkesek gyors elmarasztalása megnyugtatólag hasson a külföldre is­: azon óhajtásomnak adok kifejezést, hogy úgy a vegyvizsgálatok eszközlése, valamint a vétkesek ellen folyamatba teendő eljárás a lehető gyorsaság­­g­a­l keresztülvitessék. Az ügy érdekében végül szükségesnek mutatkozik az, hogy az egyes borhamisítási esetekben eszközlött vizsgálatok eredménye minél tágasabb körben közöltessék : felhívom a törvényhatóságot, hogy a ha­tósága területén ezentúl megindítandó ily vizsgálatok eredményét a D. alatt idezárt mellékletben foglalt módon úgy hozzám, valamint a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztériumhoz is — a bel- és külföldi keresked­­és hivat, köröknek megfelelő érte­­sithetése végett — egyidejűleg följelenteni siessen. T­i­s­z­a, s. k. — A novibazári konvenexió jegyző­könyvei. A »Vakít« czimü török lap közzéteszi ama tárgyalások jegyzőkönyveit, melyek a novibazári konvenczióhoz vezettek s mi ezekből a következőket veszszük át: A fényes porta részéről jelen voltak a külügy­miniszter, Karatheodory Sándor pasa és Mu­­s­u f efendi kultuszminiszter, Ausztria-Magyarország részéről Zichy gróf és K­o­s­­­e­k. A tárgyalások kezdetével az ozmán delegátusok kijelentették, hogy a vita alapjául a következő alap­elveknek kell szolgálniok: 1. Bosznia és Herczegovina vilajetjeiben ő felsége a szultán szuverénségi jogait­­ kell elismerni. A berlini kongresszuson az osztrák­magyar delegátusok által aláírt jegyzőkönyv szerint el kell ismerni, hogy az okkupáczió természete ideig­lenes. 3. Oly személyekkel, kik a boszniai vagy hercze­­govinai lakosságához tartoznak és a két villajeten kí­vül tartózkodnak vagy utaznak, úgy­ kell bánni, mint a többi ozmán alattvalóval. 4. A Novibazárban rendes időben levő osztrák-magyar katonák számának és tartózkodási helyének meg kell határozva lenni. Zichy gróf kijelenti, hogy utasításai nem terjednek addig, hogy a második pont megvitatásába bocsátkozzék. Az ozmán képviselők erre azt válaszol­ák, hogy fentartják maguknak e kérdés további fel­vervé­vel megtámadott hitfeleit — különösen Treitschke ellenében. Ez utóbbi azzal is vádolja Graetzet, hogy ez a zsidók történetéről írt, különben igen jeles munkájá­ban, a német faj iránti gyűlöletet és ellenszenvet szítja , hogy a kereszténység ellenségekép ir. Cso­da-e, ha e szellem aztán ráragad hitfeleire is ? Graetz inkriminált munkájában egyebek közt ezeket is mondja, az I. Napóleon bukása után bekövetkezett német viszonyokról szólván: »Ekkor a zsidóknak uj ellensége támadt, vesze­delmesebb és makacsabb, mint a czéhrendszer irigy­sége és szelleme — a teutománia. A németekre nézve, kik addig szunnyadtak, kik mint nemzet soha sem vettek határozottan részt a történelemben, nagy Napóleon és nagy hadse­regeinek bukása meglepetés és csodaszerű esemény volt, melyről nem szűntek meg beszélni és álmodozni. A gondolat, hogy kénytelenek voltak hordozni a fran­­czia igát s hogy kénytelenek valónak lemondani nem­zeti egy­ediségekről, gyűlöletessé tett előttök nem csak mindent, a mi franczia, hanem azt is, a mi idegen volt s nem viselte magán az eredeti német jelleget. A fiatalságnak még megbocsátható volt ez, de az már megbocsáthatlan és valóban gyermekes volt, hogy még érett emberek is átadták magukat a legszélsőbb germanomániának, mely a németeket nem csak nevetségessé tette, de ártott is nekik,« stb. Ezek s ezekhez hasonlók volnának Graetz könyvében a »német-ellenes« passusok. — Ama vádja, hogy Graetz a németek előbb legkedveltebb s legünnepeltebb neveket sem kiméle, a miért ezek »anti­semita« gondolkozásuak voltak, ezt feleli Graetz : »A­mi Fichtét és Göthét illeti, a múlt szá­zad végén, midőn a zsidók Francziaországban és Hollandiában megnyerték a polgári egyenlőséget, nem lehetett volna-e várni e nagy szellemektől a hu­manitás hangját egy oly népfaj emanczipatiója érde­kében, melylyel Németországban még mindig úgy bántak, mint egy nyomorult barommal, megfizettet­vén vele a vámot minden ország határán ? E helyett azonban Göthe és Fichte állást foglal­tak a zsidók ellen. A gyűlölet szólett-e belő­lem, midőn azt mondom, hogy két elsőrangú ember, azon kor legnagyobb költője és legnagyobb gondol­kozója, kik mindketten szakítottak volt a keresztény­séggel, sőt atheistáknak tartottak, nem kevésbé bi­zonyították magukat a zsidók kérlelhetetlen ellensé­geinek.« Így foly a tusa Németországban — de sőt még »emigyebben«, mert nem is legkirívóbb oldalait tüntet­tük föl, — elégnek tartván ezt is, hogy olvasóinkkal legalább nagyjában és futólag megismertessük e né­metországi második kiadású »kulturharczot.« Most az ultramontán és porosz junker, kik eddig halálos ellenségeskedésben éltek, kezet fognak s egyesült erő­vel ütik mindkettőjük zsidaját. — A franczia sajtó pedig — könnyen érthető okokból— e vitában állást foglal s pártolja a zsidókat, mint a­hogy a pártolta az előbbi »kulturharcz« alatt az aultramontánokat, Sz. Gy. tegetését. Áttérve az első pontra, megjegyzik, hogy az első jegyzőkönyvben az áll, hogy az okkupáczió nem tekinthető okul a szultán souverainségi jogának csorbítására . Andrássy gróf azonban javítást ajánlott, mely szerint e mondat igy hangzanék : A katonai megszállás a szultán szuverén jogait egyáta­­lán nem fogja megrövidíteni. A két mondat közt kü­lönbség van. Az ozmán képviselők óhajtják, hogy a második álljon fenn továbbra. Zichy gróf kijelentette, hogy utasításai sze­rint nevezett mondat új formulázásánál tovább nem mehet s ajánlotta, hogy azonnal a konvenczió egyes czikkeinek megvitatásához fogjanak. Azonkívül meg­említette, hogy fel van hatalmazva, mihelyt a kon­venczió alá lesz írva, a következő nyilatkozatot tenni az osztrák-magyar csapatok bevonulásáról és tartóz­kodásáról Novibazárban : Készek vagyunk arra vo­natkozólag, mily számú csapat küldessék Novibazárba és hol szállásolandók el a jövőben, ha ez szükséges volna, különös ajánlatokat tenni. A berlini szerződés 26. czikkéből eredő jogaink megőrzése mellett egy­előre csak az a szándékunk, hogy Mitroviczáig vagy Novibazárig is menjünk. Ezután áttértek a tulajdonképi konvenczió vi­tatására és teljesen megegyezéssel a következő pon­tok fogadtattak el : 1. §: Bosznia és Herczegovina közigazgatása a berlini szerződés 25. czikke által Ausztria által vite­tik. Mindazáltal az osztrák kormány hajlandó a most működő tiszteket, kik teljesítik kötelességüket és kiknek tehetsége ki van mutatva, hivatalukban to­vábbra is meghagyni. Új hivatalnokok kinevezésénél az osztrák kormánynak mindig lesz gondja Bosznia és Herczegovina benszülötteinek alkalmazására. 2. §. Minden, Boszniában jelenleg létező­­vallás­felekezet szabadsága és függetlensége és minden val­lásos cselekedet szabad gyakorlata az összes, e tarto­mányokban élő lakosságnak biztosíttatik. Különösen a mohamedán papság lesz minden vallási szertartás gyakorlásánál szabad és független. Az osztrák pa­rancsnokok és polgári hatóságok különösen arra fog­nak ügyelni, hogy a lakosság szokásai és erkölcsei számba vétessenek és a muzulmánok sajátja és sze­mélyes jogai megőriztessenek. A szultán nevét, mint eddig, hangoztatni fogják a szószékről. 3. §. Bosznia és Herczegovina bevételei csak oly reformokra és javításokra fordíthatók, melyek a tartományban szükségeseknek mutatkoznak. 4. §. Az ozmán pénzek Boszniában és Hercze­­govinában mint eddig fognak keringeni. 5. §: A török kormány a tulajdonát képező, az erődökben és kaszárnyákban levő fegyverek és a tulajdonát képező többi hadiszerek fölött óhaja sze­rint fog rendelkezni és mindkét kormány részéről leltárak készítendők e készletekről. E pontok elfogadása után az ozmán delegátu­sok által a következő pont ajánltatott: 1. §. A Bosznia és Herczegovina lakosságához tartozó személyek, kik e vilajeten kívül utazásokat tesznek vagy ott tartózkodnak, mint ezelőtt, az ozmán törvény és ozmán törvényszékek alá tartoznak. A­mi az ozmán államban létező osztrák konzulok diplomá­­cziai közlekedését illeti, az a jövőben a fényes porta és az osztrák-magyar nagykövetség közt szabá­­lyoztatik. 2. §. A­mi a két vilajet vámforgalmat illet az ozmán állammal ez iránt később fog mindkét kor­mány megyezni. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délelőtti üléséről még a következőket jelent­hetjük : Simonyi Ernő nem tarja helyesnek, hogy némely adófelügyelő az állami végrehajtót ajánlja. Harkányi az ellen tesz kifogást, hogy az adókivetések sok helyen igen későre történnek. S­z­a­p­á­r­y gr. miniszter és M­á­r­f­y tanácsos azon felvilágosítást adják, hogy májusig minden ki­rovás megtörténik. H­e 1­f­y esetet említ fel, midőn egyes adózók már januárban adót fizetve kérdezték, hogy tartoz­nak-e adóval, az adóhivatal azt mondotta: nem — és mégis később, midőn a választásra jogosultak névso­­rát összeállították, neve kimaradt. Ezen kellemetlen­ségek elhárítását is kéri. Adóhivatal­ok czimén kiadásokra 1.094,030 frt, bevételre 8,122 frt. Pénzügyi, illetőleg vám-és adóille­­ték czimén kiadásokra 2.160,000 frt, bevételekre 42,590 frt. Jogügyi igazgatóságok czimén kiadá­sokra 55.413 írt szavaztatott meg. Ezen igazgatóság most szerveztetik először, de határozottan az ügy érdekében, s ez okból a d­o­l­o­g­i kiadások (4323 frt) a jelen esetben kivételesen áta­lányképen lettek megszavazva. Pénzügyi törvényszékek czimén ki­adásokéra 6075 frt. Állandó kataszter czimén kiadásokra 396.000 frt. Bányászati és erdészeti akadémia Selmeczbányán és bányásziskolák czi­mén kiadásokra 105.000 frt. Egyenes adók czimén kivetési és beszedési költségek rovatába kiadásokra 635.500 frt szavazta­­tik meg. E tételnél S­z­a­p­á­r­y gr. miniszter, — miután bruttó költségvetésünk van, s igy a hadmentességi Voyage au pays des Tziganes. — Tissot Viktor uj könyve Magyarországról. — Egy régen hirdetett könyv jelent meg ma a könyvpiaczon: Tissot Viktor könyve Magyarországról. Tissot egy ilynemű útirajza, Utazás a milliárdok hazá­jában, olvasott íróvá tette s ez ad különös jelenséget művének. Olvasni fogják mindenfelé s Magyarország nem lesz utána elannyira ismeretlen a külföld fran­czia része előtt, mint eddig volt. Más kérdés, hogy a­miről e könyv nyomán is­mertté lesz, az mind igaz, helyes, tapintatos-e? Nem mernék állítani, ámbátor a legmelegebb rokonszenv érzik az egészen. Hanem írója sokkal inkább kereste az extravagancziákat, semhogy mindig igazat, vagy­­ helyeset mondhatott volna s igy nem vetkőzhette le azt a hajlandóságot, mely Európ­a minden keleti országában puszta tulságok gyűjteményét kívánja láttatni. Ezt csak röviden előrebocsátva (a könyvet ma, az esti órákban kaptuk kézhez), ismertetjük a könyv némely részét. Tissot Fiumén keresztül jött hazánkba s igy előzőleg Horvátországon tartózkodott. Hosszan s érdekesen i­ e tartózkodása felől s legközelebb tán fogunk mi is közölni egyet s mást belőle, most inkább a magyarországi dolgokra szorítkozunk. Zákánynál érkezik Magyarországba s e helységet megnézve, a zákány-báttaszéki vasúton megy egész Nagy-Adádig, hova egy ismerőse, valószínűleg b. Sina örökösei simongáti uradalmának egyik gazdatisztje, meghívta. Itt látja először a magyar életét, a pusztát sebből ki­folyólag dicséri a magyar szabadságszeretetet, melyet a svájcziakéhoz hasonlít. Mindjárt első este hallja a mint a dajka gyermekaltató dalt énekel. »Nem először hallottam, igy ír, magyarul éne­kelni, de soha e dal ily édesnek s ily dallamosnak nem tűnt föl előttem. A magyar nyelv, mint az olasz, erőteljes nyelv, de durvaság nélkül való, s hajlékony, édes, simulékony, fordulataiban csodás szép hangzás nyilvánul. Néha mintha a falevek közt játszadozó szellőt, vagy a csörgedező patakot hallaná az ember. Eredeti, virágos, gazdag, színben gazdag, kifejezés­ben bővelkedő nyelv ez, kiválólag a képzelet, a köl­tészet, a szív nyelve. Mit mondhatott az a dajka a gyermeknek ? Bizonyára a leggyöngédebb mondáso­kat, minek valaha anya ajkairól elröppentek.« A következő fejezetben betyártörténeteket be­széltet el magának, Patkóról, Sobriról s utódaikról. A magyar élet festésére csak a következő fejezetben tér át, melyben a birtokviszonyokat, a gazdálkodás módját ismerteti s azután a nagyatádi vásárt s a gu­lyás, csikós, kanász és juhász fogalmait. Elmegy az atádi barátok francziskánusok kolostorába s azok priorjával ellátogat a sörházba, megnézi, hogyan tán­­czolnak a parasztok, megnézi a börtönt is s két pa­raszttal beszéltet magának furcsa dolgokat arról, hogy a parasztnak jobb sorsa volt az urbér idején. Nagyatádról egy más somogymegyei faluba, Nagy­korpádra megy s ott hosszan leírja, a czigányéletet, majd át megy Keszthelyre, onnét Füredre s itt kezd foglalkozni a magyar irodalommal s meglehetős ala­pos dolgokat mond el. Jókairól külön fejezetben emlékezik meg. »Az irodalomnak is megvan a maga képviselője Füreden, igy szól, Magyarország legnagyobb élő regényírójá­nak, Jókai Mórnak, villája van ott s ott tölti min­den évben a nyarat. Jókait, ki Angolországban s Németországban népszerű, Francziaországban csak azon beszélgetése után ismerik, mely 1872-ben közte­s Bismarck herczeg közt Berlinben történt. Pedig más jogczime is lenne a hírnev­ességre : első­sorban is az a százötven kötet könyv, melyet huszonöt év óta megirt. Jókai termékenységét idősb Dumas Sán­doréhoz hasonlíthatjuk ; egy várost lehetne abból épitni, mit ő megirt.« Ezután rokonszenvesen adja elő életrajzát s egészen közli egy kisebb elbeszélését. Ad azután választási jeleneteket, egy kis po­litikai ismertetést, átmegy a Bakonyon s Budapest felé közeledve, egész történeti értekezést ad hazai vi­szonyaink fejlődéséről. Könyvét a fővárosi élet is­mertetésével zárja be. Mint mondok, mindenütt a legnagyobb rokonszenvvel szól rólunk, a­mint azt legközelebb közlendő mutatványainkkal is be fogjuk bizonyíthatni. A könyv Párisban, Dentunél jelent meg, közel hatodfélszáz (536) lapra terjed, ára három frank öt­ven centimes s a példány, melyet mi kaptunk, már »troisième edition«-t, harmadik kiadást, viseli hom­lokán, adó egész összegében fog bevételbe jönni — a kiadá­sok közt azon 857.470 frtot is felvétetni kéri, mely a közös alaphoz fog kifizettetni. A bizottság határozata szerint külön rovat alatt fog ez összeg felvétetni. Az egyenes adók bevételeinek tár­gyalásánál S­z­a­p­á­r­y gr. miniszter, hivatkozva a sok elemi csapásra és az ez által szükséges adóleírá­sokra,­­ a bevételek rovatában irt összegből 2 milliót törülni kér, még­pedig a földadónál 900.000 frtot, az átalános jövedelmi pótadónál 300.000 frtot, adóhátra­lékoknál 800.000 frtot, összesen 2.000.000 frtot. Beható eszmecsere után a következő megálla­podások jöttek létre: a) a földadónál 38.400,000 frt helyett 37.200,000 frt; b) házadónál 8.200,000 frt helyett 8.000,000 frt; c) keresetadónál 18.800,000 frt helyett 18.000,000 frt; d) nyilvános számadásra kö­telezett vállalatok és egyletek adója 2.500,000 frt, marad 2.500,000 forint; e) bányaadó 82,000 forint, marad 82,000 forint; f) tőke, kamat és járadékadó 3.300,000 forint, marad 3.300,000 frt; g) jövedel­mi adó 130,000 forint, marad 130,000 forint; h) malomadó 40,000 frt, marad 40,000 frt; i) keres­kedelmi, ipar- és védelmi adó 300,000 frt, marad 300,000 frt; k) vasúti és gőzhajózási szállítás utáni adó 3.000,000 frt helyett 2.200,000 frt; l) tekeasztal- és játékhely-adó 70,000 frt, törültetett; m) nyere­ményadó 200,000 forint helyett 300,000 forint; n) vadászatra használható fegyverek adója 270,000 forint, marad 270.000 forint ; o) hadmentességi adó 2.500.000 forint helyett 3.000.000 forint ; p) átalános jövedelmi pótadó 9.500.000 frt, marad 9.500.000 frt; q) késedelmi kamat 1.800.000 frt, marad 1.800.000 frt; r) adóbehajtási illeték 400.000 frt, marad 400.000 frt; s) adóhátralékok 2.000.000 frt helyett 1.500.000 frt lett felvéve. Az adóhátralékok tételénél S­z­a­p­á­r­y gr. mi­niszter megjegyzi, miszerint erélyes intézkedést tett, hogy az adóhátralékok ügye lehetőleg községenként tisztáztassék, s azon összegek a­melyekről kitűnt, hogy behajtatlanok, töröltessenek. Ezen intézkedés­nek eredménye a zárszámadásokban kifejezést fog nyerni. Ezzel a mai ülés véget ért. A tárgyalás holnap d. e. 11 órakor fog tovább folytattatni.­­ A képviselőház pénzügyi bizo­tt-­ságának két albizottsága tartott ma este ülést. Az egyik Móricz Pál elnöklete alatt a Bu­dapesten a sugárúton létesítendő nőtanítóké­­p­e­z­d­e számára szerzett telek és ház átalakításának módozataival foglalkozott, melynek megvételét a ma délután megejtett helyszíni szemle után szakértők közbejöttével helybenhagyta. A másik albizottság, mely Kemény Géza b. elnöklete mellett küldetet ki, a Kolozsvárott építendő vegytani intézet tervének meg­vizsgálásával foglalkozott. Hosszabb eszmecsere után, melyben a meghívott szakértők is részt vettek, H­e­­gedüs Sándor indítványára 10.000 forint törlés­sel a nagyobb tervet fogadta el, de takarékosabb be­osztással s a költségeket 100,000 forintban állapí­totta meg. Ezenkívül még a losonczi gymnázium terve is tárgyalás alá került, de az tekintettel az or­szág jelenlegi pénzügyi viszonyaira és a költségek (79,000 forint) nem csekély voltára, elhalaszthatónak tartotta. Gazdasági értekezlet a Köztelken. (3-ik nap.) Korizmics László elnök megnyitván az ülést, megkezdettek az írásbeli vélemények fölol­vasása. Hazay Kálmán (Kakasd) a hegyi tanácsok felállítását szükségesnek mondja. A trágyázásnál a vörös borok talaját nem ajánlja érett trágyával mű­velni. Óhajtja az egyöntetű bortermelést s a vinczel­­lérképezdék fölállítását. A nép oktatása végett borá­szati és szőlészeti szaklap megindítását javasolja. A bor javítást a Chaptal vagy Gall rendszere szerint ajánlatosnak véli. A pincze-egyesületek felállítandók s a kormány felügyelete alatt működnének. A kivi­telre szánt borokat hatósági vizsgálatnak vetné alá, hogy boraink hírneve megóva legyen. Dr. Hubert János (Eger) a már elmondot­takat ismétli: s a bortőzsde felállításától sikert nem vár. Wimmer Ferencz (Esztergom) az újbólitás­­hoz táblákra osztatná föl a szőlőket s azokat a vénü­­lési időszakonkint njittatná. A derítésre a gelatint ajánlja az első évben, a másodikban a vizahólyagot. A cementhordókat jóknak mondja s azok használa­tát ajánlja. Az exportnál Németországra irányítaná a figyelmet, mert ez jó fogyasztó. L­ó­n­y­a­y Gábor nem kíván külön hegyrendőri törvényt, mert a szőlőt megóvni, elég a jó községi szabályzat is. A mesterséges trágyázást ajánlja meg­­próbálásra. A kopasz fejmetszést jobbnak tartja a­ csaposnál. A ma délután folytatott értekezleten felolvas­tatott : Gábor József (Ér-Diószeg) írásbeli nyilatko­zata, melyben a szakoktatást pártolja s óhajtaná, hogy ily kiképzett pinczemesterek vezetnék a szüretet egész a bor elhelyezéséig, s azután a kezelésig, hogy a nép megtanulja az elbánást. Az erjesztésre meg­jegyzi, hogy a fajok elkülönítve szüretelendők s sző­lőmalmokban csomaszolandók. A bor javítására a Gall rendszerét ajánlja. A bor és szőlő melléktermé­keinek feldolgozását nem véli még szükségesnek. B­o­h­u­s László (Arad) nézete az, hogy az új­­bólitást nagyban segítené elő az adókedvezmény. A borjavítást nem ajánlja. Dr. Apor Károly (Maros-Vásárhely) az al­földön termelt sok kerti bort és az átalában divó ke­vert termelést tartja borászatunk fejlődésében aka­dályokul. Ezeken segíteni kell és pedig a kerti boro­kat szeszszé főzni s a bajokat redukálni. A hegyvidéki tanácsok felállítását pártolja. Paget János (Erdély, Gyéres) a vékonyhaju szőlőtermelést ajánlja. A trágyázást ajánlja, de okszerűen. Az er­jesztést zárt edényben javasolja, s a sajtolást nem véli czélszerűnek. Az ekével való dolgozást óhajtaná be­hozni. Dr. Szabó Gyula (Hegyalja) az elnök fölkéré­sére a tokaji bornak, mint speciális csemegebornak készítéséről értekezett igen érdekesen. Szerinte két­féle a tokaji bor: szomorodni, a­mely asszú, de nem egész érett, tehát a fürt természetes állapotába készíttetik, a másik az asszu. A tokaji borok ké­szítéséhez okvetlenül szükséges a furmint faj s mentül több van ebből, annál jobb a bor. A tokaji egy évtizedben rendesen csak egyszer-kétszer sikerül, mert nem mindig van asszu-bogyó. A tokaji csinált borok (1., 2., 3., 4. s ritkán 5 puttonos) a legtermé­szetesebbek a világon, mert azokhoz idegen anyag nem jön. Készítése a szüret után történik, és pedig az assza széttapostatik: erre egy hordóval mostan 140 liter must van, egy puttony felöntetik, s 24 órai áztatás után lecsapoltatik, adja az egy puttonos bort, ha egy hordóra 2 puttony assza adatik, az a két put­tonos, s igy tovább. Ennek kifejlődése soká tart, 3— 4 évig is készül. Az igen szakavatott és érdekes fölolvasás után T­a­v­a­s­s­y Antal adta elő röviden nézeteit. Szerinte 1. jó hegyi termény, 2. egyöntetű termelés és 3. országos borkereskedési társulat felállítása len­dítene sokat a borászat ügyén. P­a­r­r­a­g­h Gábor fojtatva a tegnapelőtt félbe­szakított beszédét, hangsúlyozza újólag a hegyi taná­csok, hegyi pinezék felállítását. Az értékesítést nagy­ban mozdítanák elő a transit a-pinezék berende­zése és a s­h­e­r­r­y-készítés. Molnár István e filloxéra állásáról s az ezen rovar pusztítására irányított törekvésekről tesz meg­jegyzéseket. Paget János és Korizmics erre vonatko­zó megjegyzései után felolvastattak még a N­á­d­a­s­­sy György és Miklós Gyula írásbeli véleményei, a­melyek valami újabbat nem tartalmaznak. Ezzel az értekezlet véget ért. Államháztartási kimutatás. A m. k. pénzügyminiszteri központi számvevő­ség most tette közzé az 1879. év utolsó negyedéről szóló hivatalos kimutatást. A bevétel az év utolsó ne­gyedében 61.829.504 frtot tett, az előző év utolsó ne­gyedében 64.979,550 frtot; az 1879-iki utolsó negyed tehát 3.150,045 frttal volt kedvezőtlenebb, mint az 1878-iki. Hasonló eredményt látunk a kiadásoknál. Az 1879. év utolsó negyedében tett a kiadások ösz­­szege 52.192,664 frtot, 3.076,667 frttal többet, mint 1878.ban. A fentebbi összeghez járul még 1.223.715 frtnyi rendkívüli közösügyi költség s a szegedi árviz következtében felmerült 628.584 frtnyi rendkívüli ki­adás. A kimutatáshoz csatolt felvilágosítások szerint az 1878. év IV-ik évnegyedében előfordult be­vételekkel szemben az 1879. évi IV-ik negyed ered­ménye kedvezőbb: a vámkezelési átalánynál 42.778 írttal, a bélyegnél 30.573 frttal, a jogilletékeknél 148.498 frttal, a fémjelzésnél 971 írttal, a dohány­jövedéknél 503.681 frttal, a lottójövedéknél 1­43.365 frttal, a sójövedéknél 47.765 frttal, az állami erdők­nél 341.051 frttal, a bányászat és pénzverésnél 14.734 frttal, az állami vasutaknál 683.567 frttal, az ingó államvagyonnál 69.485 frttal, az átmeneti be­vételeknél 20.524 frttal, a szőlődézsmaváltságnál 271.084 frttal, a maradvány- és irtvány­földek meg­váltásánál 25­ 943 frttal, a posta­jövedéknél 79.054 frttal, a távírdánál 73.086 frttal, egészben 2.396.165 forinttal. Hozzájárul még a fogyasztási adóvisszatérité­­sek felosztásából 1878. évi XIX. t.-cz. 2. §-a alapján Magyarországnak megtérített összegnél mutatkozó 212.896 frt többlet, valamint az állami javak eladá­sából 1879. augusztus 1-je, tehát a 76*/* millió frtos kölcsön törlesztése után befolyt, és e szerint az állam szabad rendelkezésére maradt 120.411 frt, a bevételi többlet tesz 2.729.474 frtot. A többi bevételi czimek­­nél a bevételi kisebblet ös­zesen 5,879.520 frt mu­tatkozik, az összes nettó­ eredmény tehát egészben véve kedvezőtlenebb 3,150.045 frttal. Az egyenes adóknál mutatkozó 4,666.708 frt 660/a krnyi visszaesést okozták azon számos elemi csapások, melyek az országot 1879. év folyamában váltakozva sújtották; már az év elején rendkívüli víz­­áradások pusztítoták és károsították a folyók menté­ben fekvő vidékeket és az árvizek miatt nagy kiterje­désű területek nem voltak művelés alá vehetők; ké­sőbb a nyár derekán a nedves időjárást nagy száraz­ság váltotta fel, ésannyira, hogy a­mit az árvíz megkímélt, azt a hosszasan tartó rendkívüli száraz­ság semmisítette meg. Ily súlyos viszonyok között a megyék közönségeinek felterjesztései folytán, a főis­pánok és közigazgatási bizottságok meghallgatása mellett negyven törvényhatóság területén az adóbe­szedést nemcsak enyhíteni, sőt számos községben vég­ében beszüntetni kellett. Ugyanezen okokból az 1876. XV. t.-czikk 49. §. értelmében nagymérvű föl­adóleírásokat kellett engedélyezni, melyeknek ösz­­szege az év végéig elintézhetett kárfelvételi munkála­tok alapján máris 1.386.000 frtot meghalad. A fogyasztási adóknál mutatkozó 218.008 frt 26 krnyi bevételi kevesebbletnek oka az 1879. évi silány burgonya- és kukoriczatermés, melynek követ­keztében a szesz­termelés egyátalán csökkent, de fő­leg a burgonyát feldolgozó szeszfőzdékben, minthogy azok nagyobb száma anyaghiány miatt az 187­8/9 -ki termelő idényben vagy teljesen szünetelt, vagy pe­dig csak leszállított termelőképesség mellett mű­ködött. Az 1879. évi IV. negyedben a kiadások egészben 3.076,667 frt 29 krral kedvezőtlenebb ered­ményt mutatnak fel. A közösügyi költségeknél a IV. negyedben mutatkozó 1.627,834 frt 39­/2 krnyi ki­adási többlet a határvámbevételek visszamaradásá­ból, illetőleg a fogyasztási adóvisszatérítések emelke­déséből ered. Egészben, t. i. januártól deczember vé­géig azonban, e czimén az 1878. évi eredménynyel szemben 1.257,313 frt 26 krnyi megtakarítás mu­tatkozik. Az aranyjáradékkölcsön kamatainál mutatkozó 2.368,327 frt 30*/2 kr kiadási többlet nagyobbrészt a kamatmegtéritések elmaradásából ered. Ezen 2.368,327 frt kiadási többletből azonban levonandó a 153 millió forintos kölcsönkötvények kamatainál 1.391,823 frt, valamint az 1878­­. évi előlegkölcsön kamatainál, a kölcsönelőlegek törlesz­tése folytán mutatkozó 565,018 frt kamatmegtakarí­tás, mi­által a kiadási többlet csak 411.485 frtot tesz. Egészben, t. i. januártól deczember végéig for­dított: a) az aranyjáradékkölcsön kamatainak fe­dezésére 17,796.086 frt, b) a 153 millió forintos köl­csön kamatainak fedezésére 3,727.222 frt, c) a köl­ Csönelőleg kamatainak fedezésére 279.486 frt. Ösz­­szesen e három czimén 21,802.795 frt. Az e czime­­ken 1879. évre előirányzott 23,930.670 frttal szem­ben mutatkozik megtakarítás 2,127.874 frt. A többi államadóssági czímeknél mutatkozó kiadási kereslelet, illetőleg többlet részint az ágró csökkenéséből, részint a lejárt kamatösszegeknek más időközökben való felvételéből ered. A dohányjövedéknél mutatkozó 239.737 frt 161/1 krnyi kiadási többlet a gyártmányoknak na­gyobb elad­ása folytán fokozódott dohánygyártás kö­vetkezménye. Az átmeneti kiadásoknál mutatkozó 524.731 frt 52 krnyi kiadási többlet az 1879. évi XXVII. t. sz. alapján a vágvölgyi vasút megvétele folytán 1879. deczember hóban kiszolgáltatatott 778.614.sa írtban találja felvilágosítását. Végre a közmunka- és közlekedési minisztéri­umnál mutatkozó 1.499.736 frt 21 krnyi kiadási többlet, részint a szegedi árviz következtében elodáz­­hatlanul szükségesnek mutatkozott vizépitkezésekkel járó költségek, részint a dálya-vinkovcei vasút épí­tése — és végre a Tiszánál létesítendő szabályozásra 1879. évre engedélyezett 700.000 frtnyi hitelen felül — az 1879. év állami költségvetés tárgyalása alkal­mával a törvényhozástól nyert felhatalmazás folytán teljesített munkákkal járt több költségek által idéz­tetett elő. A többi czimeknél mutatkozó különböző eltéré­sek az egyes évnegyedi eredmények rendes hullám­zásából erednek és kiegyenlítik egymást, mivel ezen közigazgatási költségek az államköltségvetésen ala­pulván csakis annak keretén belül eszközöltetnek. A múlt évi eredményekkel szemben az 1879. január 1-től deczember hó végéig az eredmény ked­vezőbb . A fogyasztási adóknál 1.513.717 frttal, a fogyasztási adóvisszatérítéseknél 2.036.553 frttal, a vámkezelési átalánynál 106.502 frttal, a jogilletékek­nél 639.599 forinttal, a díjaknál 17.868 forint­tal, a fémjelzésnél 4.154 forinttal, a dohány­jö­vedékeknél nettóban 1.784.859 forinttal , a só­­jövedéknél nettóban 365.989 frttal, az állami jó­szágoknál nettóbban 123.775 frttal, az állami erdők­nél nettóban 133.139 frttal, a bányászat és pénzve­résnél nettóban 2.252.107 frttal, az állami vasutak­nál 1.364.743 frttal, az állami lótenyész-vntézeknél nettóban 82.666 frttal és a távírdánál nettóbban 156.946 frttal, kedvezőtlenebbek : az egyenes adóknál 2.170.391 frttal, a bélyeknél 69.752 frttal, az út- és hídvámnál 5.337 frttal, a lottó­jövedéknél nettóban 194.635 frttal, az állami nyomdánál nettóban 79.066 frttal és a postajövedéknél nettóban 143.799 frttal. Az 1879. évi kezelés az egyes évnegyedi kimu­tatás szerint következő eredményt tüntet fel: 1879. I. negyedben Bevétel 49,992.533 forint Kiadás 71,911.131 frt, 1879. II. negyedben bevétel 49,913.606 frt, kiadás 50,288.301 frt, 1879. III.­­negyedben be­vétel 58,967.605 frt, kiadás 74,597.556 frt, 1879. IV. negyedben bevétel 61,829.504 frt, kiad. 52,192.664 frt, összesen bevétel 220,703.248 frt, kiadás 248,989.654 frt; levonván a bevételt a kiadásból 220,703.248 frt, marad hiány 28,286.405 frt; összehasonlítva azt az 1879. évre előirányzott hiánynyal a megszavazott póthitelekkel együtt 26,829.591 frttal, mutatkozik tényleg több hiány 1,456.814 frt. Nem szenved kétséget, hogy a bevételi és ki­adási eredményekre vonatkozólag föntebb kitüntetett adatok és a zárszámadásilag megállapítandó ered­mények között némi eltérés fog mutatkozni, a tapasz­talás mindazáltal egyszersmind arról is tanúskodik, hogy ezen körülmény a mérleg eredményére aránylag inkább kedvező hatással leend. Az 1879. évi kezelési eredményeknek föntebb látható összevonásából és egybevetéséből továbbá az derül ki, hogy a tényleges hiány az előirányzott hiányt kerek számban 1,5 millióval ugyan meghalad­ja, de ha tekintetbe vétetik, hogy a lefolyt évben or­szágszerte bekövetkezett silány termés és az ország legtermékenyebb vidékein pusztított árvíz és egyéb súlyos elemi csapások az állam jövedelmeinek beszol­gáltatására fölötte kedvezőtlen visszahatást gyako­roltak és ha továbbá tekintetbe vétetik, hogy a sok­oldalú súlyos elemi csapás okozta adófizetési nehéz­ségekkel szemben, az adókn­ak végrehajtás útján megkísérlendő beszedését az ország legtöbb vidékén teljesen be kellett szüntetni, akkor legkevésbbé lehet megütközni az előre nem látható mostoha viszonyok .folytán szükségesnek bizonyult adóvégrehajtás be­szüntetésének tulajdonítható azon 4.666.708 írtban mutatkozó visszamaradás fölött, mely az 1879. év IV. negyedében az előző év hason időszakának ered­ményével szemben az egyenes adóknál fölmerült és mely visszamaradás által leginkább idéztetik elő a kérdéses 1.500.000 frt tulhaladás, így tehát tekintettel azon pangásra, melyet a efolyt évnek átalán tul silány termése a forgalom, kereskedelem és ipar terén előidézett: a fennebb em­­itett 1­ 5 millió forintnyi tényleges visszamaradást kedvezőtlennek mondani nem lehet, miután az 1879. év tényleges végeredményei az azon évi állami költ­ségvetés előirányzatát megközelítik.

Next