A Hon, 1880. március (18. évfolyam, 52-79. szám)
1880-03-11 / 61. szám
m 6. szám. 18-ik évfolyam. Sases lsessEtŐRl iroda» Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak visas». HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Baritoktúra, Athenaeum-épület) küldendők. t ... Esti kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, márczius 11. A közös pénzügyminiszteri krisist a lapok felfújták , pedig nincs abban az állapotban, hogy megoldásáról beszélni lehetne. Szlávy elnök fris egészségben megérkezett ma, és elfoglalta elnöki székét; ez, valamint további működése jelezni fogja, hogy a dolog milyen stádiumban van. A képviselőház az izraelita iskolaalap tárgyalásának ma végre elért végére. Holnapra maradt azonban még az előadó és az indítványozók zárbeszéde, úgyszintén a szavazás. Ezután a ház a költségvetés részletes tárgyalásába fog bocsátkozni. A főrendiház ma szintén tartott ülést és pénzügyi törvényjavaslatokat tárgyalt. A Tisza-kormány reconstructójáról iatnak maguknak Budapestről a bécsi lapok különféle verziókat, így egyiknek tudósítása közölve van röviden táviratilag ma reggeli lapunkban is — és ez azt mondja, hogy »Tisza pártja határozottan vonakodik továbbra is támogatni a kormányt, ha Péchy ezentúl is miniszter marad.« Hát erre csak az a megjegyzésünk, hogy a párt nevében senki sem beszélhet s az illető tudósitó legfölebb csak a maga privát nézeteit generálisába. Tegnap az »E—s< után azt a hirt közöltük, hogy Horváth Boldizsár és Apponyi Albert gróf elmennek Kossuthhoz tanácsot kérni. Ma e hir, mind Horváth B.-ra, mind Apponyira vonatkozólag, illetékes részről megcáfoltatik. Az osztrák-magyar-szerb vasúticsatlakozási kérdésben tegnapra kitűzött értekezlet megtartását az utolsó órában kellett visszavenni, minthogy Schwegel bárónak a képviselőháznak az Arlberg-vasút fölötti vitáján kellett jelen lennie. A megszakított tárgyalások tehát csak ma fognak ismét hivatalosan megnyittatni. A beállott szünetet Marics arra használta fel, hogy Leticzka szerb szakdelegátust a külügyminiszternek és Kállay osztályfőnöknek bemutassa. Haymerie báró kijelentette, hogy az osztrák kabinet már értesülve van ama koncessziókról, melyre a szerb kormány el van határozva. A miniszter hozzátette, hogy a monarchia mindkét kormánya szintén abban egyezett meg, hogy a fejedelemségnek megteszik amaz engedményeket, melyek Ausztria- Magyarország érdekeivel összeegyeztethetők. »Törekvésem — úgymond Haymerie báró — oda terjed, hogy a barátságos viszonyt az osztrák-magyar monarchia minden szomszédjához fentartsam s remélem, hogy e törekvésemet Szerbiára vonatkozólag is siker fogja koronázni. Ami a fő nehézséget illeti, mely tudvalevőleg a tariffa-kérdésben összpontosul, ezt azáltal remélik elhárítani, hogy Ausztria-Magyarország exporteurjeinek a szerb vonalon adandó árutariffatételekre a teljes reciprocitás elvét fogja alkalmazni ama szerb árukat illetőleg, melyek az osztrák-magyar földön mennek keresztül. Az esetleges vasúti conventió ratificatiójára vonatkozólag Marics szerb alkudozó oda nyilatkozott, hogy azt Szerbia részéről még a nyár folyamában összeülő skupstina fogja végrehajtani. Tegnapi esti lapunkban közöltünk egy konstantinápolyi levelet, mely a törököknek a múlt hó végén történt betörését Kelet-Ruméliába leírta. Konstantinápolyi levelezőnk a tegnap közlött adatokat ez érdekes esetről még a következőkkel toldja meg : A kétezer személyből álló török banda a Haskiöi keletruméliai rendőrséget teljesen lefegyverezte, betörése a határra többféle oldalról, nevezetesen pedig Kercsánál, Akbaznál és Akbunánál történt. A kelet-ruméliaiak részéről a tizedik 1200 katonából álló Druzsina és még egy második két századból álló Druzsina, végre pedig az összes keletruméliai lovasság, mely 31 egyénből áll, küldetett a törökök ellen. Nevezetes, hogy a határjárásokban lakó törökök, miután a Mollah, ki az egész csetepatét okozta, újra elfogatott, egy feliratot intéztek Aleko pasához, tudtára adván, hogy ők Kelet-Ruméliát nem tekintik jogosan fennálló tartománynak, miután a törökök a Balkán határait a berlini szerződés értelmében nem erősítették meg. — Az országgyűlési szabadelvű párt, f. hó 11-ikén csütörtökön d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgy : a költségvetés részletes tárgyalása. — A népszámlálás ügyében ülést tartott tegnap az országos statisztikai tanács. A statisztikai hivatal főnöke, Keleti Károly, bemutatta a népszámlálásnál használandó felvételi lapok mintáit, melyek — az eljárásra vonatkozó átalánosabb észrevételek mellett — kiváló tárgyát képezték a mai tanácskozásnak. Határozatba ment, hogy az eljárás mikéntjére, nevezetesen a végrehajtással megbízandó közegekre nézve csak a felvételi nyomtatványok szerkezetének ismerete és végleges megállapítása után fog megállapodás történni. Ehhez képest elsősorban a számlálólapok vétettek tárgyalás alá. Ezek a férfi- és nőnemű lakosság számára külön mintákban lesznek kiállítva. Mindkettőn tíz fő kérdés foglaltatik. Több oldalról a statisztika teljessége, érdekes volta szempontjából óhajok nyilvánultak, hogy a felveendő adatok bővíttessenek, azonban, tekintve ama, minden más érdeket háttérbe szorító indokot, hogy a felvétel a pontosság és megbízhatóság érdekében lehetőleg egyszerűsíttessék s vidéki viszonyainkat tekintve, minél kevesebb összezavarás és félreértésre adjon okot, csak igen kis részben lehetett az egyébiránt méltányos kívánságoknak eleget tenni. A népszámlálási művelet alapjául szolgáló számláló lapokon e szerint a következő adatok fognak helyt foglalni : 1. A név. 2. A születés éve. 3. A születés helye. 4. Az illetőség. 5. A vallás. 6. Az anyanyelv — s ennek alrovata gyanánt, minő más hazai nyelvet bir. 7. A családi állapot, t. i. nőtlen (hajadon) nős (férjes), özvegy v. elvált. Ez utóbbi adat csak a törvényesen elváltak felvételére fog szorítkozni. 8. A foglalkozás, kettős rovattal, főfoglalkozás vagy kereset és mellékfoglalkozás. Ezen megkülönböztetés, kivált hazai viszonyainkra tekintettel, vétetett fel, miután tudvalevő, hogy pl. a vidéki iparosok igen nagy száma gazdaságot is űz, szintúgy a megyei tisztviselők is, stb. Az összes katonaság és honvédség is, a polgári népességgel egyaránt fogván ez alkalommal a közös hadügyminiszter és honvédelmi miniszter megegyezése folytán számláltatni, a katonák vagy honvédek e rovat alatt vallják be ebbeli minőségüket. 9. Foglalkozási viszony, t. i. önálló, vagy nem stb. 10. Az olvasni-irni tudás vagy nem tudás. — Az igazságügyminiszter a következő körrendeletét intézte az összes első folyamodásu királyi törvényszékekhez, királyi járásbíróságokhoz és közjegyzői kamarákhoz: Múlt évi február hó 10-én 3632. szám alatt kelt (1879. évi Rendeletek Tára 17. szám) rendeltem kapcsán értesítem a czimet, hogy a kir. pénzügyminiszter ur, a hagyatéki tárgyalásoknál a kir. törvényszékek, bíróságok, gyámhatóságok és községi jegyzőknek hivatalból kiszolgáltatandó anyakönyvi kivonatokra, családi értesítőkre nézve az 1878. évi október hó 30-án 58,773. szám alatt kelt (1879. évi RT. 155. szám) rendelettel engedélyezett bélyegmentességét, az 1879. évi deczember hó 2-án 15,755. szám alatt kelt (1879. évi RT. 177. szám) rendeletével az örökösödési eljárás vezetésével megbízott kir. közjegyzőknek hivatalból kiszolgáltatandó anyakönyvi kivonatokra és családi értesítőkre is kiterjesztette. Egyúttal értesítem a czímet, hogy az anyakönyvi kivonatoknak és családi értesítőknek, a fent hivatkozott rendeletek alapján, az illető egyházi hatóságok által leendő bélyegmentes kiszolgáltatása iránt, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr, a folyó évi január hó 21-én 35803/879 szám alatt az illető egyházi főhatóságokhoz intézett körlevelével kellőleg intézkedett. Végre felhívom a czímet, hogy a fent hivatkozott rendeletek alapján, az igazolt szegénység, illetve a hagyaték csekély értéke esetében, hivatalból beszerzett bélyegmentes anyakönyvi kivonatokat és családi értesítőket a hagyatéki iratoknál őrizzék meg és a feleknek soha ki ne adják. Kelt Budapesten, 1880. évi márczius hó 2-án. Dr. Pauler Tivadar, s. k. — A közös pénzügyminiszteri válságban az uralkodó még nem határozottja mint a B. C. illetékes helyről értesül, a legközelebbi napokban legfelsőbb elhatározás alig is várható ez ügyben. Szlávy József, képviselőházi elnök, tegnap délben fogadtatott ugyan ő felsége által hosszabb kihallgatásban, de Szlávy még tegnap visszautazott Budapestre és ma délelőtt ismét átvette a képviselőházi elnökség teendőit. — Freycinet a VII. czikk visszautasítását — mint a »N. fr. Pr.« egy levelezője jelenti — balasetnek mondta, semmi egyébnek. Francziaországban a szenátusban történteknek a kormányra nézve nincs az a fontosságuk, mint a kamara határozatainak. Az illető törvény bukott meg a szenátusban, nem a kormány. Ez különben további magatartása iránt a jezsuita-kérdésben még nem határozott. Áttérve Francziaország külpolitikájára, a miniszter azt mondta, hogy Francziaország visszonya Németországhoz jobb mint valaha. Hohenlohe visszahivatását képtelen módon magyarázták félre. E pillanatban egy felhőcske se zavarja a politikai láthatárt. A levelező egyezélzására Oroszországra és a Hartmann-ügyre, Freycinet azt válaszolta, hogy franczia-orosz szövetség, melyről ismét annyit beszélnek, sose létezett és sose jött szóba. A Hartmann-ügy megoldása Szentpétervárt talán kellemetlen benyomást tett, de bizonyára nem ok mélyebb lehangoltságra, főleg miután Oroszországnak meg kell engednie, hogy Francziaország szigorúan törvényei szerint cselekedett. Ausztria-Magyarországra vonatkozólag a miniszter többször hangsúlyozta : Mi szeretjük Ausztria-Magyarországot és becsüljük a sympathiákat, melyeket a franczia köztársaság ott talál. Ez utóbbi egyértelmű a békével. Egész Francziaországnak nincs más óhaja, mint megtartani a békét. Harczias szándékú miniszter 24 óráig se tarthatná magát. Ő maga 1870-ben teljesítette hazafiúi kötelességét, de e mellett sokkal jobban látta, mi a háború és mibe kerül Francziaországnak, hogy ne lett volna a leghatározottabb békebarát. Egy perczig se kormányozna tovább, ha háború szándékoltatnék. És igy gondolkodik az országban minden okos ember, Francziaországnak képesnek kell lennie magát védelmeznie, de sose fog támadni. Budapest, 1880. Csütörtök, márczius 11. Kladd-hivatal, Kardtok-tere, Athenaeum-épület földszínv. Elúílv.etís» dijt Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva. reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra....................................................... Sírt 3 hónapra ■•••••••••• Si ff hónapra.................................................. A* esti kiadás postai különküldéséért felül. IS * fizetés negyedévenkint ....... 1 * 4a előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Országgyűlés. A képviselőház ülése márczius 10. d e. 10 órakor. Gábor.Elnök: Szlávy József; jegyző: Baross A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Péchy Tamás, Szende Béla, Kemény Gábor br., és Bedekovich Kálmán. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök : Van szerencsém a t. háznak bemutatni a miniszterelnök ur levelét, mely szerint ő cs. és apostoli kir. felsége a képviselőháznak Rudolf cs. és kir. főherczeg és trónörökös ő fenségének Stefánia kir. herczegasszonynyal történt eljegyzése alkalmából nyilvánított üdvözletét és szerencsekivánatait örömmel és őszinte köszönettel fogadni méltóztatott. A t. ház hódoló tisztelettel tudomásul veszi. Bemutatja továbbá Knéz, Temesmegye község telepitvényeseinek és volt haszonbérlőinek Rácz Athanáz képviselő által beadott kérvényét a kincstárnak még hátralékban levő haszonbérletének elengedése iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Harmadszor fölolvastatik az indemnytnek május végéig való meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat. A ház elfogadja és hozzájárulás végett a főrendiházba rendeli átküldetni. Következik a napirend: az izraelita iskolaalap ügyében beérkezett kérvények tárgyalásának folytatása. Vizsolyi Gusztáv : T. ház! Azok után, amiket a kérvényi bizottság előadója elmondott, valóban feleslegesnek mutatkozik felszólalásom s ha mégis szót emelek, ennek oka főleg az, mert a vita folyamában azon nézpontok, amelyek a kérvényi bizottságot határozati javaslatának hozatalára indították, mindinkább háttérbe szoríttattak. Molnár Aladárt, barátom a maga előadásában oly ragyogó világításba helyezte a kérvények sorjegyzékében második helyen foglalt kérvénynek jogosultságát, hogy önkénytelenül a legmélyebb árnyba kellett neki tenni a kérvények sorjegyzékében első helyen fölemlített úgynevezett orthodoxok kérvényét. Igen természetes, hogy ő logikai következtetésével azután azon határozati javaslatra jutott, amelyben az executivának hatáskörét a lehető legszorosabb és legszűkebb körbe és határok közé szorítván, annak minden mozogatását úgyszólván megszüntette és mintegy előre megkötött kézzel bocsátja a minisztert a további teendők teljesítésére. Ennek ellenében Mocsáry Géza t. képviselőtársam tegnapi szónoklatában azon álláspontot foglalta el, amelyen 1874-ben kevés módosítással Zsedényi Ede volt képviselőtársunk állott. Igen természetesnek mutatkozik, hogy ezen két, egymással ellentétes nézetek egyikére sem helyezkedett a kérvényi bizottság, mint ilyen, bármi lett légyen is egyes tagjainak nézetük. Ezen kérvények nem most kerülnek először a t. ház elé, bőven méltóztatnak emlékezni arra, amint ezt a kérvényi bizottságnak előadója ismételte, hogy ezen ellentétes óhajok az iskolai alap megosztására nézve már többször előfordultak itt e házban. 1874-ben, midőn ezen iskolai alap ügye tárgyaltatott, 8—9 határozati javaslat adatott be, amelyek közül többséget egy sem nyervén, elnapoltatok e tárgy és főleg azon indoknál fogva, amelyről a naplónak átolvasása után meggyőződhetik mindenki, mert ezt az ügyet a háznak egyszerű határozata által eldönthetőnek senki sem tartotta akkor, amint ma sem tarthatja senki. Csakis az összes törvényhozás közreműködésével lehet e kérdést véglegesen eldönteni. És épen ez volt az indoka annak, hogy a kérvényi bizottság —■ tekintettel arra a praecedenre is, mely szerint a ház a közalapítványok jogi természetének megvizsgálására küldöttséget küldött ki — hozza javaslatba azt, hogy — ez szintén közalapítványi alap lévén — ennek jogi természete megvizsgálása is azon időre halasztassék, midőn a többi alapoknak megvizsgálását a t. ház bölcsessége idő- és czélszerűnek fogja találni. És e tekintetből igenis igazságuk van azoknak, akik ezen kérdésnek máról holnapra való elodázását hozták fel ellenünk, mert ezen kérdést mi még jelenleg idő és czélszerűen megoldhatónak nem tartjuk. Azonban addig is, míg ezen végleges megoldás bekövetkeznék, a kérvényi bizottság bizonyos ideiglenes intézkedések megtételét tartja szükségesnek, s azért ajánlotta elfogadás végett határozati javaslatának második részét. De addig, mig ez megtörténnék, tekintve a közalapítványok kezelését szabályzó 1791: XXIII. t. ez. rendeletét, s tekintvén azon általunk óhajtandó culturális czélok elérhetését, melyeknek legfőbb eszközeiül a rabbi-seminarium és népiskolák szolgálnak, oly ideiglenes intézkedés életbe léptetését hozza a kérvényi bizottság javaslatba, mely a ház ellenőrző jogának fentartásával, az executiva hatáskörébe utasítja ezen alap jövedelmeinek értékesítését oly módon, hogy a folyamodók mindegyik részének igényeihez képest, a méltányosság, törvényesség és igazság szerint segélyezés nyujtassék. Igen természetes tehát, hogy nekem, aki a kérvényi bizottság határozatának létrehozásában igénytelen személyemmel részt vettem, ma is a Térvényi bizottság határozati javaslatát kell pártolnom, mert ez nem zárja ki azt, hogy idővel, midőn a ház bölcsessége e kérdés végleges megoldását czélszerűnek fogja találni, az itt törvényjavaslat alakjában elő ne vétessék ; míg másrészről mindazon módosítások, melyeket a ház elé terjesztett határozati javaslatok contemplálnak, a kérdésnek csak ideiglenes megoldását eredményeznék. Mert házszabályaink értelmében meg nem akadályozható az, hogy akár a jövő ülésszak alatt, akár, ha ez az illető kérvényezők ildomosságánál fogva ekkor még nem történnék : e kérdés utódaink előtt, mint tengeri kígyó ismét föl ne merüljön. Azon módosítványt, melyet Apáthy István t. képviselőtársam előadott, nem annyira magáért a módosításért, mint inkább azon motiváczióért, melyet a képviselő úr előre bocsátott, hogy t. i. ekként nem praejudicálunk a jövőre nézve a ház határozatának, igenis elfogadhatónak tartom és azon ideiglenes intézkedés által, melyet ő a kérvényi bizottság határozatára vonatkozólag szintén pártolt, az executivát vélem azzal megbizandónak, hogy ez a méltányosság, a kulturális tekintetek, az igazság és törvényesség szempontjából — természetesen mindig a parlament ellenőrzése mellett — e tárgyban intézkedhessék. Én tehát, amint már szerencsém volt kijelenteni, a kérvényi bizottság határozati javaslatát pártolom. (Helyeslés.) Kiss Albert pártolja Hegedűs László határozati javaslatát. Hoffmann Pál pártolja a kérvényi bizottság véleményét Apáthy módosítványával, sőt Molnár A. módosítványát is elfogadhatónak tartja. Beszédében fölemlíti a bécsi siketnéma intézetben nevelt magyar zsidó növendékekért fizetett 6000 irtot s felhívja a minisztert, hogy e pénzt fordítsa a budapesti siketnéma intézetre. Trefort Ágoston miniszter azt válaszolja e kérdésre, hogy ha eddig ama növendékek Budapestre helyezése meg nem történt, épen az az oka, hogy az orthodoxok lelkiismereti szabadságát kívánta respektálni, ezek pedig kinyilatkoztatták, hogy az orthodox egyéneket a pesti intézetben nevelni nem lehet. Mihelyt e kérdés tisztába lesz hozva, föl fogja kérni ő felségét: engedje meg, hogy azon gyermekeket Budapestre lehozathassa. (Élénk helyeslés.) Orbán Balázs megróvja a zsidóságot, mely noha nálunk vallási gyakorlatában nem volt gátolva, nem akar magyarosodni. Ezen úgy kell segíteni, hogy — Istóczy óhaja ellenére — minél jobban csatoljuk magunkhoz s nemeslelküségünk által mintegy megszégyenítsük őket germanizáló tendentiáikban. Ami az alap kérdését illeti, azt Molnár Aladár javaslata értelmében kívánja elintézni. Juhász Mihály szavazatával Apáthy javaslatához járul. Thaly Kálmán a neológok magyarosodását örömmel látja és óhajtja, hogy a magyar nemzeti szellem honosíttassék meg a rabbi-semináriumban is, erre nézve pedig hathatós eszköz a magyar történelem miért is arra kéri a minisztert: vegye e tantárgyat fel a nevezett szeminárium tantervébe. — Pártolja Molnár A. javaslatát. Mednyánszky Árpád b. pártolja Hegedűs László javaslatát. Beszédében megemlékezik Istóczyról is, ki egy ízben azt mondta, hogy a legtöbb bajnak az országban a zsidók az okai. Ezt Istóczy csak úgy mondhatta, hogy nem akarja észrevenni a zsidó előtt álló magyart, míg a magyar mögött álló Mephistó-zsidót meglátja. Istóczy Győző személyes kérdésben tiltakozik azon insinuatio ellen, mintha őt felszólalásaiban személyes indító okok vezetnék. Valamint vannak képviselők, kik a zsidók védőikép szerepelnek, ő (szóló) hivatásának tartja a keresztényeket védeni. Ezután Irányi Dániel, majd Istóczy Győző szólt. A képviselőház igazságügyi bizottsága Horváth Lajos elnöklete alatt tartott tegnapi ülésében tárgyalás alá vette a magyar csöd törvényjavaslatot. Dr. Apáthy István előadó mindenekelőtt a javaslatnak történetét főbb vonásaiban ismerteti, azután a javaslat mind anyagi, mind eljárási főelveit adja elő. Az anyagi részre vonatkozó előadásában különösen kiemeli a javaslat azon kiindulási pontját, hogy a közadósnak csak vagyona, de nem személyisége, nemzetgazdászati egyénisége is konfiskálható. Ismerteti azon intézkedéseket, melyek a javaslatban terveztetnek a végből, hogy a hitelezők kielégítése alól vagyon el ne vonassák. A csőd kiütését közvetlenül megelőzött időben a közadós által a hitelezők kárára kötött szerződéseknek a tömeg képviselősége által való megtámadhatósága, vagyis az úgynevezett actio Pauliana szabályozásának fő elvei, valamint az érvényesen kötött szerződések a tömeggel szemben való fenállásának feltételei és határai, végre a tömeg s a hitelezők közti beszámítás módozatai előadó által kellően megvilágíttattak. Az eljárási részre áttérve, előadó kiemelte a kereskedő és nem kereskedő között a csődbejutás tekintetében szükségkép teendő különbséget, mert míg a kereskedőnél, a vagyonhiánytól eltekintve, már a fizetések megszüntetése is elég alapot képez a csőd elrendelésére , a nem kereskedőknél csak a vagyonhiány képezheti a csődnek esetét. A csődvagyon kezelésére nézve a javaslat a hitelezők autonómiáját, bírói gyámkodástól való emanczipációját tartja szem előtt. A kereskedelmi csődökről különösen szólva, a kényszeregyezséget is érintette előadó s végül a javaslatot általánosságban leendő elfogadásra ajánlja A bizottság a javaslatot általánosságban vita nélkül elfogadja s a részletes tárgyalást azonnal megkezdi. Az 1. §-hoz, mely a csődnyitás joghatályának terjedelméről szól, előadó megjegyzi, hogy a szöveg nem elég világos , hogy az eredeti tervezet szövege volna helyreállítandó, melyben a terjedelem úgy volt kifejezve, melyet a közadós a csődnyitás idejekor bir és melyhez a csőd tartama alatt örökség vagy hagyomány utján jutott. Dr. Chorin Ferercznek ezen §. ellen, melyet alapvetőnek mond, aggályai vannak. Mindenelőtt a »hozadék« kifejezést egyrészt inkorrektnek, másrészt tul enyhének tartja s a félszázados tradition alapuló »vagyonbukott« szót ajánlja. Hivatkozik e tekintetben a franczia csődtörvényre, mely az álhumanismus helyett indokolt szigort fejtett ki. Demoralizáló hatást tulajdonít a §-ba felvett azon intézkedésnek, mely szerint a bukott a csőd kiütése után azonnal uj szerződésképes egyénné válnék. Utal azon nehézségekre, melyek az uj szerzemény ellenőrzése tekintetében fenforognak. Nem akarja a bukottat megfosztani a lehetőségtől, hogy magát és családját fentarthassa, de a fölösleg fordittassék a régi tartozások törlesztésére. A kielégítési végrehajtás korlátlan voltával szemben oly intézkedés által praemium adatnék a vagyonbukásra. Az ezen elvet elfogadott uj német csődtörvény egy experimentum, mely néhány hónapi fennállás alatt, még tapasztalásokra nem adott alkalmat. Bírói kogniczió tárgyává kívánja tenni, hogy mennyi hagyható meg a bukottnak uj szerzeményéből. Elnök kéri a bizottságot, hogy előbb a »közadós« kifejezés felett tanácskozzék s azután az elv fölött. Apáthy, Paulen miniszter és Emmer védik a közadós kifejezést, miután ez a vagyon bukott és fizetésképtelen egyén fogalmait átkarolja. A bizottság Bokros Elek közvetítő indítványát fogadja el, mely szerint a »közadós« kifejezés megtartatik s a mellé zárjelbe »vagyonbukott« tétetik. Dr. Dárday Sándor a szőnyegen levő kérdésnél a közmorálon kívül a csőd fogalmából is indul ki. Szerinte a hitelező a hitel nyújtásakor az adós munkaerejét is vette figyelembe s azért a csőd utáni vagyonszerzés nemei között különbséget kellene tenni a kereskedők és nem kereskedők csődjei között s az utóbbiakra nézve — mennyiben szellemi tevékenységgel szerzik kenyerüket — azt tartja, hogy ezek szerzeményét konfiskálni nem lehet. Dr. Emmer Kornél kiemeli, hogy a kereskedőknél sem hiányzik a szellemi tevékenység ; nehéz megvonni a határvonalat a szellemi tevékenység s a mechanikai munka között. A javaslat álláspontja nem vezet nagyobb immoralitásra, mint a Chorin által fentartatni kívánt jelen állapot, mely a bukottat álnevek használására bírja. Visszaélések ellen a fenyítő törvényszék nyújthat csak biztosítékot mindkét esetben. Nemzetgazdászati tekintetben is kívánatos, hogy a csődbe jutott végkép meg ne semmisüljön, hanem új életet kezdhessen. Chorin korlátozása a bukott tevékenységére csak bénítólag hatna, a bukottnak ártana, a hitelezőknek nem használna. Dr. Pauler Tivadar miniszter azt tartja, hogy szerencsés formulázással mindkét nézet kiegyeztethető, ha megállapittatnék, hogy minden, ami nem bukott munkájából származólag reá száll, a csődtömegé legyen. Bokross Elek helyesli a miniszter felfogását. Megfontolandónak tartja, bírjon-e szerződési képességgel a bukott, szerepelhet e vagyonjogilag. Míg egyrészt óhajtja, hogy munkaereje parlaggá ne tétessék, másrészt azt a hajlamot meg akarja szüntetni, hogy valaki csődbe azért menjen, mert hitelezőitől menekülve, többet akar keresni, mint mennyire fentartás czéljából szüksége van. Ezért ő is oly formulázást kíván, minőt a miniszter jelzett s ezt olykép véli elérhetőnek, ha a »saját tevékenysége nélkül« szók kihagyatnak. Ember ellenében megjegyzi, hogy a javaslat által adott előny úgyis csak ideiglenes, mert a csőd befejezése után a végrehajtás bukott szerzeményére úgyis intézhető. Dr. Teleszky Istvánnak aggályai vannak a liberális felfogás ellen. Kinek például magánintézetnél szép állása van, a javaslat szerint annak veszélyeztetése nélkül csőd útján menekülhetne előbbi hitelezőitől. Elismeri, hogy a szerzeménynek a törvényhez való csatolhatása pozitív eredményre eddig sem vezetett, de vezetett azon negatív eredménye, hogy aki szerezhetett, nem ment egykönnyen csődbe. Párhuzamot von a perrendtartási végrehajtás s a csőd között s ajánlja az osztrák álláspontot, mely Bokross felfogásának is megfelel. Dr. Vécsey Tamás a javaslatban jelenkezett humánus felfogást közgazdászai szempontból szép vívmánynak tekinti, de oly nemű formulázást kíván, mely bizonyos beneficzium kompetencziát állapítana meg a bukottnak, ha új alapon is kezdi tevékenységét, kötelezettségeit épen tartaná, mert a nélkül a szerzésképes adós a csőd fenyegetésével csak pressziót gyakorolhatna a hitelezőkön. Elnök Horváth Lajos azon logikai összhangra utal, mely a törvényjavaslatban van, de utal azon anomáliára, hogy a kereskedő a kényszeregyezség előnye által teljes vagyonjogi egyéniségét visszaszerzi, míg a nem kereskedő örökké zaklatható. Formulázva akarja látni az ellentétes indítványokat mert másrészt az ellen sem lehet szólni, hogy a fölösleget a hitelezőknek juttatni kénytelen. Dr. Chorin Ferencz a kényszeregyezséget a nem kereskedőkre is kívánja kiterjesztetni, ha átalában elfogadtatnék, mit ő nem óhajt. Bokros Elek felveti a kérdést, hogy mi történik, ha a javaslat elfogadása esetében, a bukott cég első csődjének lebonyolítása előtt újra megbukik. Dr. Apáthy István előadó előadja, hogy az első enquéte a beneficium competentiae-t fogadta el, a második pedig a javaslati álláspontot. A csőd fogalma szerint a bukás pillanatában meglevő vagyonra terjed ki. Ha a bizottság csak a jelen állapotot akarja kodifikálni, akkor nem érdemes új törvényt csinálni. A bizottság pénteken d. u. 5 órakor tartandó ülésében folytatni fogja a vitát, amikorra indítványozók javaslataikat formulázva elhozandják. KÜLÖNFÉLÉK. Adományozások. A király, a közügyek előmozdítása körül tett jeles szolgálatok elismeréséül : Szarvady Pál Szolnok-Doboka megye alispánjának a királyi tanácsosi czimet, továbbá Fi 6th Ferencz ugyanazon megye szolgabirájának a koronás arany érdemkeresztet és Róth Ábrahám kápolnokmonostori körjegyzőnek a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta, s megengedte hogy gróf Kálnoky Gusztáv, nagykövet az orosz császári udvarnál, a dán királyi Danebrog-rend nagy keresztjét, — báró Türckheim Károly I. oszt. cs. és kir. követségi tanácsos, a luxemburgi cser-korona-rend nagy tisztikeresztjét, báró Trauttenberg Constantin és Okolicsányi Sándor II. oszt. cs. kir. követségi tanácsosok, előbbi az olasz korona rend középkeresztjét, utóbbi a spanyol királyi III. Károly-rend középkeresztjét a csillaggal, — gróf Latour Tivadar cs. és kir. követségi titkár a Württemberg királyi koronarend I. oszt. lovagkeresztjét, — végül báró Scholl Arthur és dr. Blum Rudolf Zsigmond cs. és kir. tiszteletbeli követségi titkárok, előbbi a luxemburgi cserkorona-rend tisztikeresztjét, utóbbi a spanyol kir. kat. Izabella-rend középkeresztjét a csillaggal, elfogadhassák és viselhessék. Kinevezések: A m. kir. igazságügyminiszter Simon István miskolczi kir. törvényszéki díjas joggyakornokot, a miskolczi kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki; ugyanő Simay János Csíkszeredai kir. törvényszéki aljegyzőt és Nagy Károly kolozsvári kir. tszéki segédtelekkönyvvezetőt, a székelyudvarhelyi kir. tszékhez helyezte át. A vallás és közoktatásügyi miniszter, Sárosmegye területén Antal Károly r. kath. lelkészt a hatzsani, kisfarvái, lápispataki, somosi és szokolyi r. katholikus, Chotvács Endre ág. ev. lelkészt pedig a bogdáni, ófalvi, keszerkosztolányi, vörösvágési és zsegnyei ág. ev. népiskolák számára, ideigl. iskola-látogatóvá nevezte ki. Ugyanő Pap Ferencz gödei állami elemi népiskolai id. tanítót, Jaskovics Julia klopédiai állami népiskolai ideiglenes tanitónőt, s Bőhm Jenke kisvárdai állami elemi népiskolai ideiglenes tanítónőt, állomásukon végleg megerősítette. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter által, Sopronmegyében a nagy-martoni járás területére, állandó gazdasági tudósitói tiszttel Molnár Sándor bízatott meg. Névváltoztatás Dr. Deutsch Jakab lugosi lakos vezetéknevének »Németi«-re kért átváltoztatása megengedtetett. Alapszabályok megerősítése. A »beregb-felvidéki társaskör« alapszabályai a bemutatás záradékkal elláttattak. ■— Arany Jánosnak vagy tizenöt év óta nem jelent meg arczképe. Most azonban, hogy Ellinger fénykép-termében az akadémia tagjainak albuma készül a — »F. L.« szerint — a költő — Szilágyi Sándor felkérésére — beleegyezett, hogy az album számára őt is lefényképezzék. A kép már el is készült, még pedig igen sikerülten. Egyes arczképek árultatását azonban a költő csak jótékony czélra, a magyar írók segélyegylete javára engedte meg, miután az egylet részéről erre felkéretett. A fénykép árulása csak ápril 8-án kezdődik, mert addig Rautmann Frigyes buzgó kiadó vette meg e legújabb kép többszöyög