A Hon, 1880. május (18. évfolyam, 108-136. szám)

1880-05-30 / 135. szám

r Előfizetési felhívás «Jbc­^ssiss sJL*s| XVIII. évi folyamára,. Előfizetési árak: Fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra . . . . 2 » Az esti kiadás postai kü­lönküldáseért felülfizetés év­negyedenként 1 forint. CSF" Az előfizetés postai utaltánynyal Budapestre, a »Hon« ki­adó-hivatalába (barátok­ tere, Athenaeum-épület) kül­dendő. A »Hiúk szerk. « kiadóhivatala. 135. szám. 18-ik évfolyam. Budapest, 1880. Vasárnap, május 30 Reggeli kiadás. össer­­esztésís­ni­on­as Barátok-tars. Athenaeum­-épület A lap szolemi részit illető mindes tüsi­snínj « szerkesztőséghez intézendő. Bér mentetlen levelek csak inaort kezikiel fogad­­tatnak a» « Kéziratok neat adatnak visas». HIRBETÉBEK szintúgy mint előfizetések a kledó-kiviteliss (Bardíck­­tara, Athenaeum-épülst) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. líridő-hivatal­i Barátok-Isre, Athenaeum-épü­let földszint Előfizetési díj: Poetia küldte, togy Budapesten házhoz hordta reggeli és esti kiadás együtt: 1 hi'nepra ••••••••••• * 3 holnapra •■•«••••••• * » 6 hónapra • •••••• Az esti kiadás postai különküldéséért felül* fizetés negyedévenk­ént............................................ 1 % Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­ kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­­denkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, május 29. Többet érdemel a legutóbbi hitelműve­let, azon futólagos méltatásnál, melyben a napi sajtó részesíté , és azon mélységes hall­gatásnál, melylyel az ellenzéki lapok fogad­ták azt. Mert az eredmény, melyet felmutat és a mód, a­mint az eléretett, egyaránt figye­lemre méltó és nem csak pillanatnyi vagy véletlen siker következmén­ye. És talán épen azért akarják, ellenzéki részről, agyonhall­gatni azt, mert Európa elsőrendű pénzhatal­masságai vettek részt a kormány által kiírt pályázatban, és oly árfolyamon nyerte el a leghatalmasabb pénzcsoport a vasúti beruhá­zási kötvényeket, melyek az állam tulajdonát képezik, a­milyen magasan (tekintetbe véve a kamatot is) magyar állami vagy biztosított papír kibocsátva még nem volt. Nem hason­líthatjuk ugyan a keleti háború vagy annak előzményei alatt megzavart pénzpiaci kedve­zőtlen esélyei mellett értékesített papírok ár­folyamával a most elért árfolyamot; s talán ha a korábbi prioritásokhoz mérnék azt, ez ellen is méltán lehetne azt az ellenvetést ten­ni, hogy kezdetleges viszonyaink és ismeret­len hitelünk mértékét a mai helyzetre alkal­mazni nem lehet, de a 30 év alatt törleszten­dő, kedvező pénzviszonyok között kibocsátott 54 milliós ezüst kölcsön árfolyamát, mely 74°/%-on volt realizálva, felvehetjük összeha­sonlításul , mert az ezüst és arany közti agro most 10°/o-al nagyobb ugyan mint 1872-ben volt; tehát ez levonandó a most elért 106 frt 11 kr árfolyamból; de még akkor is: a két papír között 22 */o különbség van a mostani hitelművelet javára és ezt csak nem lehet egé­szen annak a körülménynek betudni, hogy most nagyobb a pénzbőség, mint 1872-ben volt, a mikor szintén az 1873-as szédelgéshez közeledett a pénzpiacz. Teh­át a két árfolyam közötti különbséget két körülménynek kell tulajdonítani ; egyik az, hogy most pénz­ügyeinket rendezettebbeknek tartja a pénz­világ, mint akkor voltak ; a másik az, hogy hitelünk megszilárdítására nevezetes befolyással volt a vasútügyek oly módon való rendezése, hogy egyfelől : az államosítás a főbb fontosságú vonalakra gyorsan halad ; másfelől , mint az épen eladott papír bizo­nyítja, kisebb vasutaink nem voltak kényte­lenek a rossz hitelviszonyok közt, a pénzpiac­­­hoz, csekély értékű papírokkal folyamodni, mert az állam vasútpolitikája nem kénysze­rré őket a végletekre , hanem előlegekkel előmozdító pénzügyi zavaraikból való kibon­takozásukat. Négy évi pénzügyi és vasúti politika előkészítésének tetemes része van abban, hogy a vasúti beruházási kötvények 106 frt 11 krán keltek el, és ha ebből Szék­től gr. Szapáryig mindenkinek kiadjuk az érdem megfelelő részét, nem szabad elfelednünk azt sem, hogy bizonyos rendszer érvényesül itt is , holott az ellenzék részéről csak a rendszertelenség vádját hallottuk hangoztatni. Örvendetes haladásnak tekinthetjük azt is, hogyha a magyar ellenzék legalább any­­nyira le van fegyverezve, hogy­­ hallgat a siker előtt, és nem igyekszik abban a kor­mány érdemét elvitatni; a bécsi sajtó még mél­­tányosabb és nyíltan elismeri a siker meglepő nagyságát , holott eddig a magyar hitelről nagyon lenézőleg nyilatkozott. Nem mondjuk azt, hogy az a mód, a­me­lyen a hitelművelet keresztülvizetett, t. i. az offert-tárgyalás, most még nálunk, minden hitelműveletre alkalmazható lenne , mert na­gyobb és bonyolultabb hitelműveleteknél, hol sok függ a keresztülvitel módozatától és évekre kiterjedő érvényesítésétől, talán nem lehetne a véletlen ajánlatokra bízni a sikert; de épen abban van az örvendetes ha­ladás, hitelügyünk rendezése tekintetében, hogy nem voltunk és — reméljük — nem leszünk egyhamar kényszerhelyzetben; már a múlt évről fenmaradt járadékkészlettel ké­nyelmesen várhattuk a kedvező pillanatot, és most pedig, Magyarországon először, megkí­sérthettük a zárt ajánlatokat ; az összeg nem volt nagy (és reméljük, hogy ezentúl is csak ilyen hitelműveleteink lesznek; addig, míg a Conversio ideje elérkezik) a pénzügyminisz­ter 102°/o-ban megszabhatta a minimumot, melyen alul nem adta volna a papírokat és a versenyben résztvettek Európa legnagyobb pénzerői. És ha mégis az a consortium lett a győztes, melylyel eddig is, állandó összeköt­tetésben voltunk, ha ez E/o/o-kal meghalad­ta valamennyi versenytársát, tulajdonítsuk ezt annak, hogy ez nemcsak a börzei árfolyamok nyomán tette ajánlatát, ha­nem az eddigi papírok emelésére ható és Magyarország hitele mellett tüntető ajánlatot kívánt tenni. Szigorú börzei spekuláczióból is helyes cselekedet, de annál fényesebb bizo­nyíték állapotaink és jövőnk mellett, mert ha az ember állandó hitelezője, a kedvező vi­szonyokat azzal jelzi, hogy legkedvezőbb fel­tételek mellett tesz ajánlatot — a zárt ver­senyajánlatok közt; ez igazolja azt, hogy eddig jó összeköttetésben voltunk, de egy­szersmind azt is, hogy nem véletlen és is­­meretlen tényezőkre fektetett ajánlat teszi legmagasabbra hitelünket. Itt a hitel belső értéke nyilvánul és ebben van része a kor­mány politikájának, ebben van eredménye a nemzet erőfeszítésének, ezért mondjuk azt: suum cuique!­ ­ Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 30-án d. u. 7 órakor értekezletet tart. — József főherczeg ő fensége, mint az országos magyar iparegyesület fővédnöke, az egyesü­let és a hazai ipar iránti meleg érdeklődését tanúsí­tandó, részt fog venni az iparegyesület június 6-án d. e. 10 órakor az új városház közgyűlési termében tartandó ünnepélyes közgyűlésén. A fővédnök szemé­lyes megjelenése kiválóan ünnepélyessé teendi a köz­gyűlést, melynek érdekességét még azon körülmény is emeli, hogy elnök és két alelnök lesz újból vá­lasztandó, a­mennyiben Tisza László leköszönését az igazgatósághoz előzetesen bejelentette: Ráth Ká­roly működési ideje lejárt, dr. S­z­a­b­ó­k­y Adolf pe­dig egészségi okokból lemondott.­­ A tüzérségi anyagszerek javí­tására vonatkozólag úgy értesül a »Lloyd«, hogy nem csak a bécsi arsenál szergyárában, hanem mióta javult az időjárás, Bécs-Ujhely mellett a Steinfelden is érdekes kísérletek történtek ez irániban, melyek azonban nem tábori, vagy hegyi tüzérségünk javí­tására vonatkoznak, melyek annyira beváltak, hogy újabb javítások szüksége nem forog fenn. A kísérle­tek tehát csupán a nehéz parti és várágyukra vonat­koznak. Remélik, hogy még a tavaly konstruált 18 centiméternyi, hátultöltő rövid aczélbronz ostrom­­ágyúval sikeres kísérlet fog létezni. Ezen új ágyúnak rendeltetése, az indirekt lövés erődítvényekre irány­­zott támadásoknál s az 1873-ban alkotott 15 centi­méternyi rövid hátultöltő vaságyút fogja helyettesí­teni. Lövege ék alakú, 2-2 m. hosszú és 2046 kilogr. súlylyal bir. Rövid, 40 párhuzamos vonással ellátott fúrása van. Az ehhez való űrlövet 56 kilogr. s rob­bantó töltése 3-5 kilogr. ágyúlőpor. A shrapnel el­lenben 670 db ólomgolyóval és csaknem 1 kilogr. puskaporral van töltve. A töltés 3 kilogr. lőporból áll. Az eddigi kísérleteknél 35° eleváczióval 4755 m. lőtávot éretett el, a­mi bizonyára impozáns eredmény. Az érdekelt körök azonkívül még egy másik kísérlet, egy 15 cm. aczélbronz tengerparti ágyú ál­tal vannak elfoglalva, jóllehet ez ma még nem érte el az elsőnek előhaladott stádiumát. A kísérleti bi­zottságnak e mellett az a szándéka, hogy a csőnek legnagyobb igénybe vétele mellett 2600 atmoszférá­val a pánczéllöveg torkolatánál 660 mmázsányi ele­ven erőt nyerjen. A legalább 50 kilogrammot nyomó pánczéllöveg kezdő sebessége másodperc­enkint 500 méterre lesz hozandó. A legközelebbi kísérleteknek fog kelleni kimutatniok, elérhető-e ez a czél. Végre jelenleg két új revolver-fajt is próbál­nak, melyek a hadsereg mostani revolvereivel szem­ben jelentékeny tökélyesítést mutatnak fel. Ez új rendszerek egyikének feltalálója a jelenlegi német hadifegyver ismert készítője, Mauser fegyvergyáros, a württembergi Oberndorfból. Ez revolverénél a ferde síkot használja a henger mozgatásánál, miáltal a fogkerékrevolver több baja elhárítottnak látszik. A másik tervezet Gass­er osztrák fegyvergyárostól ered s már nem egy pártolót szerzett magának. El fog-e fogadtatni az egyik vagy másik tervezet a ka­tonai revolver helyett, már a legközelebbi időben lesz eldöntendő. — Angol-szerb szerződés. A kereske­delmi szerződés Anglia és Szerbia közt szentesítve lett. Az 14 §-ból áll. Az első rész a kerületi igazság­szolgáltatást szabályozza, a második rész a kereske­delmi és vámügyekről szól. Angliából jövő kőolaj, szőtt-kötött áruk, érez- és porczellán áruktól 8% os vám fizetendő. Minden más áruknál a vámtételt vagy az új szerb autonóm tarifa szerint lehet kimérni, vagy tíz százalékos érték vámot lehet fizetni. A ke­reskedelmi szerződés a becslési eljárást is szabályoz­za, mely az egész megvámolás alapját képezi. Ezen szerződés ratificatiojával életbe lépnek egyszersmind azon külön egyezményi határozatok, melyek Gould és Risztics közt lettek megállapítva. Ezekben ki van mondva, hogy Szerbia az angol áruknak meg fogja adni mind azon kedvezményeket, melyeket netán ké­sőbb más államoknak adna, ha azok jelen szerződés keretén túlmennek is.­­ Az országgyűlési függetlenségi párt ma este tartott értekezletén mindenekelőtt egy öt tagú küldöttség választatott, mely a párt szerve­zése körül bizonyos teendőkre nézve a bekövetkező szünidő alatt javaslatot készítsen, s e javaslatterve­zetet az őszi ülésszak elején a pártnak bemutassa. A küldöttségbe megválasztottak M­o­c­s­á­r­y Lajos, S­i­­monyi Ernő, Eötvös Károly, He­­­fy Ignácz és Ugron Gábor. A szünidő alatt a párt ügyének intézésére és vezetésére mint eddig az állandóan a fővárosban tar­tózkodó és a vidékről időközönkint bejövő tagok bí­zattak meg. Ideiglenes elnökökül H­e­­­f­y Ignácz és Eötvös Károly választottak. Kossuth László síremlékének Dabason ju­nius 18-án tartandó ünnepélyen való részvételre a párt tagjai közül önként ajánlkozók elnökileg fölhi­­vattak. (»D. É.«) — Az orsz. magy. iparegyesület kép­viselő bizottsága kedden, junius hó 1-jén az egyesület helyiségeiben (ferencziek hazára I. em.) rendes ülést tart, melyen a t. bizottsági tagok részt venni keret­nek. A napirend főtárgya: a junius 6-án tartandó közgyűlés előkészítése. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. u. 6 órakor Prónay József elnöklete alatt ülést tartott. A kormány részéről jelen voltak : Tisza Kálmán miniszterelnök, Szap­áry Gyula gr., Or­­dódy Pál miniszterek, és Hi­er­on­y­mi állam­titkár. Tárgyalás alá vétetett első­sorban a t­i­s­z­a­­vidéki vasút megváltásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyában a képviselőháznak ho­zott azon határozata, mely szerint a szerződés 5. §-a kihagyatni rendeltetett. Élénk vita után, melyben Wahrmann, a pénzügyminiszter, Lukács, He­­­fy, He­gedűs és Dániel vettek részt, a bizottság abban állapodott meg, hogy a törvényjavaslat 1. és 2. §-a helyett Szapáry gr. miniszter által szerkesztett következő szöveget fogja a képviselőháznak elfoga­dásra ajánlani. »A kormány felhatalmaztatik, hogy a tiszavi­­déki vasutat az ezen társulattal 1880. ápril 11-kén kötött szerződés alapján beválthassa és üzletbe ve­hesse oly kikötéssel azonban, hogy ezen szerződés 5. §-a a kormány kezdeményezése folytán a társulati közgyűlés hozzájárulásával oly intézkedéssel helyet­­tesíttessék, hogy a tartalékalap teljesen az állam tu­lajdonába menjen át, és a társulat felszámolása a ke­reskedelmi törvény ide vonatkozó határozatainak megfelelőleg történjék.­ Ezután Wahrmann a törvényjavaslat 3-ik §-nak oly módon való szövegezését kívánta, hogy a gyakorlati végrehajtás tekintetében a társulati alap­szabályok nehézségeket ne képezzenek. A bizottság e kérdésben határozatot nem ho­zott, mert a képviselőháztól erre felhatalmazást nem kapott, fennhagyatott azonban Wahrmannak azon joga, hogy módosítványát a ház elé terjeszthesse. Következett a Szeged mentén a Tisza folyó medrének kiszélesítéséről, valamint a szegedi rakpart és a tiszai állandó híd építéséhez megkívántató póthitelről szóló törvényjavaslat, mely épen úgy, mint a közle­kedési bizottságban úgy átalánosságban, mint rész­leteiben elfogadtatott. Tárgyalás alá vétetett a láncz vagy kötél­hajózásról szóló törvényjavaslat. Hegedűs Sándor előadja, hogy most két kérdés áll a bizottság előtt, egyik az eredeti törvény­­javaslat s a másik a közlekedési bizottság azon meg­állapodása, hogy a törvényjavaslat mellőzésével a kormány utasíttassék a lánc­hajózás berendezésének módozatainak tanulmányozására, melynek alapján előterjesztést tegyen arra nézve, miképen lehetne a lánczhajózást állami kezelés alá venni. Tisza miniszterelnök röviden ismétli a közle­kedési bizottság határozata létrejöttének indokait s megjegyzi, hogy bár elvileg nincs kifogása ellene, de nem hallgathatja el azon körülményt, hogy ha a lánczhajózás állami költségen rendeltetik el, akkor az ország jelen pénzügyi viszonyai között az a lehető legjobb esetben is csak évek múlva, a költségvetések­be felveendő összeg erejéig léptethető életbe. A ha­zai ipar és kereskedelemre nézve mindenesetre nagy időhalasztás s ebből származó veszteség támad. Óhajtotta volna ezért a törvényjavaslat elfoga­dását, mert ez­által remélhető, hogy a lánczhajózás rövid idő alatt életbe léphet; a­mi pedig azon aggo­dalmakat illeti, hogy állami kezelés nélkül egyes tár­sulatok ki fogják előnyükre zsákmányolni, megjegyzi hogy szigorú szabályok és részrehajlatlan állami ellen­őrzés mellett, ezen aggodalom legalább is nem eléggé indokolt. György Endre, mint a közi.­bizottság elő­adója, hosszasabban indokolja a közi.­bizottság hatá­rozatát s arra is kiterjeszkedik, hogy a Dunát ke­reskedelem és szállítás tekintetében szerinte az fogja teljesen uralni, a­ki a lánc­hajózást kezeli, s miután előtte bizonyosnak látszik, hogy a Duna gőzhajózási társulat ezt az alkalmat fel fogja használni, hogy más versenyzőkkel szemben érdekét biztosítsa, s mert szerinte is az elutasításra ok nem lehet, fél, hogy az a saját bajói által eszközölt szállításokat fogja elősegíteni mások hátrányára. Ezért tehát már csak a gabona­export biztosításáért is méltányosnak tartja még nagy áldozattal is állami kezelést ren­dezni be. Kautz Gyula igazat ad előtte szólottnak abban, hogy a lánczot, mintegy a Duna fenekén levő vasutat bírja, ha nem is egészen, de nagy mértékben uralja, a­ki azt kezeli, s bár ha szigorú szabályok és ellenőrzés által azon enyhíteni lehet, mégis miután a gyakorlati életben nagyon sok szabály csak papí­ron marad, ő is legbiztosabbnak tartja, ha lánc­ha­­józás az állam tulajdonában és kezelése alatt van. Lukács Béla méltányosnak tartja, hogy mi­dőn vasutakat vásárolunk a forgalom és kereskedelem érdekében, hogy a közlekedés ezen ágát is az állam kezéből ki ne engedjük. Csatlakozik a közi­­bizottság javaslatához. Láng Lajos a láncz tulajdonosának előnyös helyzetét elismeri, csakhogy azt nem tartja teljesen ellenőrizhetetlennek. Hegedűs Sándor következő feltételek mel­lett elfogadná a törvényjavaslatot: a) a láncz letétele és kezelése csak olyan társu­latnak adassék, a­melynek igazgatósága Budapes­ten székel; b) ne csak a láncz, hanem a remorqu­eurhajó­­zás tariffájára is határozott ellenőrzési joga legyen az államnak; c) a Tisza Lajos volt közi. miniszter által 1872- ben kibocsátott üzleti engedély 5., 6., 7. pontjai bevé­tetnek. Belátja azonban, hogy a jelzett feltételeket most kivinni nem lehet , ezért csatlakozik a közi. bizottság határozatához, de azon értelmezéssel, a­melyet annak a miniszterelnök adott. Tisza miniszterelnök ismétli a közlekedési bizotttságban is tett azon világos kijelentését, hogy a bizottság határozatát csak olyannak tekinti, mely által a kormány fölhivatik ugyan a dunai lánczhajó­zás berendező­i és üzlete tárgyában tanulmányokat tenni s hogy annak mily módon behozatala iránt a jövő költségvetéskor tegyen előterjesztést, de ez leg­kevésbé sem pr­ejudikál annak, hogy ezen előter­jesztés okvetetlenül az állami kezelést tartalmazza, hanem csakis azon értelemben, a­mint azt a tanulmá­nyozás és az állam pénzügyeinek figyelembe vétele mellett czélszerűbbnek, helyesebbnek és felvihetőbb­­nak fogja bizonyítani. Wahrmann bizonyos feltételek mellett a javaslatot elfogadhatónak tartja. Figyelmezteti a bi­zottságot, hogy 72-ben is a privilégium iránti aggo­dalom miatt a dologból nem lett semmi. Most is, ha nagyon is félünk attól, hogy talán egy vagy más tár­sulatnak haszna lesz belőle, elhalasztjuk újra a dol­got, s évekig nem lesz belőle semmi. Igaz, hogy más­nak sem lesz semmi haszna benne, de a kereskede­lem és a szállítás igen sokat veszt. Óhajtaná a javas­latot tárgyalás alá venni. Dániel Ernő azt hiszi, hogy az aggodalmak miatti elhalasztás által sokkal több kárt szenved az export ügye, mint a­mennyi előnynyel járna, még mo­­nopolizálás mellett is, a lánczhajózásnak rövidebb idő alatt életbeléptetése. Helly a közi­­bizottság határozatának egye­nesen azon értelmezést kívánja adni, hogy a lánc­ha­­józás határozottan államilag rendeztessék be, s a kormány előterjesztése csak ezen kivitel módozataira vonatkozhassék. Szapáry dr. miniszter kéri, hogy a közi­­bi­zottság határozatának ne adassék ily értelmezés, mert ez a költségvetés összeállításakor nagy nehéz­ségeket támasztana. Ha a tanulmányozás és a körül­mények úgy fogják mutatni, szívesen teszi a kormány az előterjesztést az állami berendezés mellett, de elő­re megkötni a kormány kezét nem lehet. György Endre a közi­­bizottság értelmezé­sére nézve megjegyzi, hogy a bizottság többsége azon meggyőződésben volt, hogy a lánc­hajózásnak állami költségen való berendezése helyesebb és kivihető is volna, azonban a miniszterelnök akkor világosan ki­fejezte, hogy ez által maga az ügy évekig tartó elha­lasztást szenved, a­melyet elkerülni szeretne, annál is inkább, mert az állami berendezést körülményeink között rövid idő alatt kivihetőnek nem tartja, s ar­ra vonatkozólag határozott ígéretet nem is tehet; a közi­­bizottság megnyugodott tehát abban, hogy a­nélkül, hogy praejudikálni akarná az előterjesztés tartalmát, a tanulmányozás eredményétől tegye füg­gővé a kormány. Ezután a bizottság kimondta, hogy a kérdésben csatlakozik a közi­­bizottság véleményéhez. Ezzel az ülés esti 3/4 9 órakor véget ért. (Orsz. Ért.) A földadó-szabályozási szakértekezlet zárülése. — május 29. A pénzügyminiszter által a múlt év őszén a földadószabályozás tárgyában összehívott szakérte­kezlet f. hó 29-én tartotta meg a pénzügyminiszter elnöklete alatt zárülését, a­midőn a feltett kérdések­re a szakértekezlet 12-es albizottságának megállapo­dásai s az azok alapján szerkesztett két törvényja­vaslat képezvén a tanácskozmány tárgyát, az 1., 3., 5., 6-ik kérdésre nézve a 12-es albizottság megálla­podásai változatlanul, s a 2-ik kérdés indokolásának b. Majthényi László egy módosításával egyhangúlag elfogadtattak, a­k­ik kérdésre nézve a szakérte­kezlet egyhangúlag azon meggyőződésnek adott ki­fejezést, hogy a katasteri közegek s választott becs­­lők által a legközelebb megtartott értekezletek alkal­mával arányosított tiszta jövedelmi fokozatok maga­sak és a valóságnak nem felelnek meg; ellenben a kérdés azon részére nézve, a­mely a fokozatoknak a törvény által felállított járási, kerületi és országos földadó bizottságok által az osztályba sorozás meg­indítása előtt való letárgyalását tartalmazza, tulaj­­donképeni megállapodás annyiban nem jött létre, a­mennyiben a szakértekezletre meghívottak egy része a 12-es albizottság azon nézetéhez, hogy a tiszta jövedel­mi fokozatok az osztályba sorozás megindítása előtt a földadó bizottság által tárgyaltassanak, ragaszkodott; másik része azonban a pénzügyminiszter előterjeszté­sére a kataszteri közegek és választott becslők által értekezletileg arányba hozott munkálatok, és a már összehívott járási földadó bizottságok megállapodásai alapján a részletes osztályba sorozást annyival inkább már most kívánja folyamatba tétetni, mivel úgy véli, hogy a fokozatok előzetes letárgyalása által a mun­kálatok helyessége tekintetében elérhető eredmény az arra fordítandó sok idő, munka, és nagy költség­gel nem fog arányban állani, és mert a törvény végre­hajtására hivatott közegeknek épen az osztályba so­rozás tartama alatt lesz leginkább idejük s alkalmuk arra, hogy mindazon tényezőkkel, a­melyek a tiszta jövedelmi fokozatoknak helyesen való felállítása s meg­­bírálására befolyással bírnak, még részletesebben meg­ismerkedjenek; de arra nézve ismét egyhangú meg­állapodás jött létre, hogy a kellő alapossággal s nem elhirtelenkedve végrehajtandó osztályba sorozáshoz a törvény értelmében közreműködésre hivatott községi földadóbizottságok­ és érdekelt birtokosok oly módon hivassanak meg, hogy annál jelen is lehessenek. A feltett kérdés és azokra adott feleletek alap­ján kidolgozott két törvényjavaslat Bittó Béni érte­kezleti tag által tett egy módosítással egyhangúlag elfogadtatott. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a jövedelmi becslések, melyek Magyarországon (a határőrvidék­kel együtt) 222 millióra voltak téve, már­is leszállt­­tattak 181 millióra és az osztályba sorozás alkalmá­val még lejebb szállítható lesz ez. Ite missa est! Fényes ravatalra tették, koszo­rúkkal elhalmozták; nyugodt, méltóságteljes arczára sárga viaszfényt vetettek a gyertyák. Jöttek nagy ha­talmú urak, jöttek barátai és ellenségei, hogy térdre boruljanak mindannyian. Az engesztelődés gyászün­nepe volt ez! A­kik megjelentek, fájdalmat vagy bá­natot éreztek; fájdalmát a veszteségnek és bánatát az elkövetett méltatlankodásnak. De ő már mind­ezekről semmit sem tudott. Halvány arczán az élet viharainak semmi nyoma többé; a gonoszul megalá­zott nemes homlokra a bocsánat glóriája vet sugarat és a szemek szelíden, mindörökre behunyvak, mintha megelégelték volna a társadalom nyomorúságát szemlélni. Délután 3 és fél órakor föltették a ravatalra. Előbb a fényképész, utána a balzsamozó végezte munkáját, erre felöltöztették a grófot fekete szalon­kabátba s kiterítették a gyászravatalra. A kettős, gazdag díszítésű érczkoporsó körül harminczhat viaszgyertya égett s a ravatal el volt halmozva ko­szorúkkal. Koszorút küldtek a ravatalra a belügy­minisztérium összes hivatalnokai, Zichy Ödön gróf, Königsegg-Csáky Gizella grófnő, Königsegg Irma grófnő, Andrássy Aladár gróf, Csáky László gróf, az országgyűlési szabadelvű párt, Szerencs János, báró Inkey Nándor és neje Deym Ludmilla grófné, a főrendiház jegyzői kara nevében : Szapáry An­tal gróf, Hunyady László gróf, Ivánka­­Irén, báró Atzél Béla, báró Atzél Béláné, Barcsetics Félix, Széchenyi Gyula gróf, gróf Szapáry Gézáné, gróf Czirákyné, báró Edelsheim­ Gyulainé és mások. A család részéről három szép koszorú létetett a ko­porsóra. Az idő elég kedvezőtlen volt arra, hogy a te­metésen sokan vehessenek részt. A nagy közönséget azonban a szakadatlan erős zápor se volt képes el­riasztani. Már 4 óra után gyülekeztek az emberek az utczákon s a Damjanich-utczai palota előtt mintegy háromszázan gyűltek össze a végtisztességre. A pa­lota körül a fogatok hosszú sora állt. Klempa teréz­városi plébános fényes segédlettel pont 5 órakor ér­kezett a ravatalhoz. A palota minden része megtelt a gyászközön­séggel, a kapu-tornácz, a ravatal-szoba s valamennyi mellékterem zsúfolva volt. Megjelentek az összes csa­ládtagokon kívül Tisza Kálmán és neje, Trefort, Pauler, Bedekovich, Szende, Ordódy, Szapáry minisz­terek, Sennyey Pál báró, Majláth György és neje, Edelsheim-Gyulai báró és neje, Inkey Nándor br. és neje, Atzél Béla bív és neje, Zichy Ödön gróf, Zichy József gróf, Zichy Ágost gróf, Majthényi László br., Odescalchi herczeg, Cziráky János gróf, Andrássy Aladár gróf és neje, Szapáry tábornok, herczeg Lob­­kovitz, Paar gr., Széchen Antal gr., Széchenyi Pál gr., Széchenyi Gyula gr., Türr tábornok, Ráth főpol­gármester, Thaisz főkapitány, Jekelfalussy rendőrfő­nök, a belügyminisztérium számos hivatalnoka, igen sok országgyűlési képviselő, főúr és közéleti neveze­tesség. Az egyházi szertartás 5 -14 órakor vette kezde­tét. Klempa plébános 12 tagú papi segédlettel vé­gezte a beszentelést és a búcsúztató szertartást, mely­nek befejezése után a családtagok megcsókolták Zichy Viktor homlokát s ezzel a gyászközönség visz­­szavonult. A következő jelenet egészen a családé volt. Együtt maradtak a mélyen megszomoritott agg szülők és bánatos testvérek, hogy még egyszer lássák a felejthetetlen áldozatot. Este 63/4 órakor a halottat kettős (egy érez és egy gyöngébb pléh) koporsóban a vasúti állomáshoz szállították, honnan Faller József komornok kíséri még ma éjjel Tüskevárig és holnap Nagy-Szőllősre. Ite missa est ! A fényes jövő meg van szakítva mindörökre; a nagy tehetség elenyészett, az előkelő nemes főúr nincsen többé, az állam egy tevékeny szakemberét, a társadalom egy kimagasló munkás tagját, a család büszkeségét, szíve örömét, neve csil­lagát vesztette el. . . . Vájjon gondolkoznak-e nagy Magyarországon arról, hogy az a golyó mit érdemel: áldást-e vagy átkot? A pestvidéki törvényszék ma terjeszte föl kér­vényét a főrendiházhoz, Károlyi Pista gróf és párbaj­segédei mentelmi jogának felfüggesztése iránt. Zichy-Ferraris Viktor gróf vérfoltos inge, me­lyet a végzetes napon viselt, mint corpus delicti, ma szintén átvitetett a pestvid. fény. törvényszékhez. Kórisme: Lőcsatorna, mely a jobboldali 5-ik bordaközben a mutató ujj számára átjárható szakadt el nem égett szélű bemeneti nyílással kezdődik, a borda közt áttöri az 5 -ik jobb bordaporcz felső szélét, sérti, a máj domború felületén vízszintes barázdát képezve felületesen roncsolja, a szívburkon át a jobb szívgyomor hátsó falzatán ezüst garasnyi roncsolási góczot okozott, a rekesz bal felét áttöri, a 7-ik balbor­dát hátsó végén széttöri ugyanott a 6-dik balborda közt átsikasztja és 4 ctéternyi távolságban a balol­dal hónalja alatt 13 m­éternyi élesszélű bőr repe­déssel végződik. 200 grammnyi vérömleny a jobb mellűrben a jobb tüdőalkaréj összenyomatásával 70 grammnyi vérömleny, a bal mellűrben 180 grammnyi hasürben baloldali nagyobb, jobboldali csekélyebb fokú mellhártyalob. Nagy fokú véres rostanyás szív­­buroklob. A szívizomzat csekély fokú hájas elfajulása csekély zúzódási vérömlenyek a baltüdő felületén. Vélemény: A kórismében említett lőseb, mint kimeneti nyílása mutatja, elöltöltő pisztolygömb golyójával, és mint az el nem égett szélű bemeneti nyílásra úgy a test, mint a ruházaton elárulja, nem legközelebb szomszédságból ejtetett, és mi sem szól ellen azon állításnak, hogy 20 lépésnyi távolságban történt volna A lőseb életveszélyes és adott esetben szívburoklob által valóban okozta a halált. Azon kö­rülmény, hogy a vizsgált már a sérülés előtt a sziv­izomzat hájas elfajulásában szenvedett, elősegítette a szivburoklob által beállott szivhüdést és így a halált. Jelenlevők: Vasziljevics Vazul vizsgáló­bíró. Tutschner Ágoston, kir. ügyész. Dr. Scheithauer Gusztáv, törvényszéki bonczoló. Dr. Lechner Károly, törvényszéki orvos. Dr. Patrubány Gergely és dr. Turoch József tanult és Szlávy Sándor, jegyzőkönyv, vezető.

Next